Will Rock – Mitológiai hadjárat metálzenére

Gondolom, sokan emlékeztek még azokra az ókori görög-római kultúrát és antik mitológiát meggyalázó bárgyú, bugyuta, és nem utolsó sorban gagyi akció-kalandfilm sorozatokra, amik anno egy évtizeddel ezelőtt egyes kereskedelmi csatornák délutáni műsorsávjában kaptak helyet. (Her Qlash, és Xalma). Persze itt most nem ezen remek(férc)művek művészi szabadságát (vagy inkább szabadosságát?) akarom firtatni, hanem a szkeptikus hozzáállásomat akarom jelezni, az öncélú torzításokkal szemben…

Megmondom őszintén, amikor 2002-ben megláttam az első, előzetes bemutató cikket a Will Rock-ról, akkor nem igazán nyűgözött le, lévén két bélyegző méretű kép, az egyik egy vicsorító küklopsszal, a másik két bamba csontváz légióssal még nem sokat árul el egy game milyenségéről. A szöveg szintén nem sok mindent leplezett le, a grafikai enginet fényezték, és pörgős akciót ígértek rockzenével. A bemutató cikk lényege összefoglalható volt ennyiben: “Ilyen is lesz majd…”

2003 nyár közepére aztán kijött a Will Rock, amelyet a Saber Interactive fejlesztett saját enginnel, és az Ubi Soft adott ki. A játékot beszereztem, de nem próbáltam ki rögtön, mert az akkori hónap elég bő termést hozott, amik picikét jobban érdekeltek, már csak az előszelük miatt is, így a Will Rock a stóc aljára került. Nyár végére aztán, Augusztus utolsó hetében egy unalmasabb nap keresgéltem a polcomon “mit kéne újra elővenni” címen, mire megpillantottam a Will Rock lemezét, na gondoltam most jött el az ideje, hogy meglássuk mi is ez.

Kezdeném a történettel: Anno a múltban a görög védők és a római megszállók harcoltak egymással, a rómaiak győztek, majd a görög isteneket Prométheusz segítségével bezárták egy misztikus kastélyba a halandó világ elől. Ennek a helynek a kapuja az Olümposz hegység lábánál volt található, és a bejárat őrzésével maga Prométheusz volt megbízva, mint smasszer. Később aztán az első világháború előtt megalakult egy titkos görög fundamentalista, terrorista szervezet, az ORA (Olympian Restoration Army) akik vissza akarták állítani népük és isteneik régi dicsőségét. A szervezet a homályba burkolózott és csendben tevékenykedett. A háború után egy Amerikából (na honnét máshonnan?) egészen pontosan Chicago-ból érkező régész csoport érkezett görög országba, köztük a főszereplő, William Rockwell (röviden Will Rock) a barátnője, és a barátnője apja, aki professzor. Őket egy jótét lélek várta a reptéren, egy magát tudósnak kiadó figura, aki elkalauzolta kis csapatunkat (jól sejtitek) a kapuhoz, pontosabban annak romjaihoz, hogy ott régészkedjenek már egy kicsit az ott lévőkkel. Kis csapatunk mit sem sejtve szorgosan munkához is látott, találtak mindenféle edényeket, vázákat, majd magát a kaput is, amiről azt hitte mindenki, csak legenda. Az ajtót persze nem lehetett csak úgy kinyitni, tartozott hozzá egy ősi kód, melyet hetekig tartó kemény munka árán hősünk és a professzor feltörtek. Megtudták, hogyan lehet kinyitni a kaput, majd rövidesen egy figyelmeztetést is, mely szerint, ha a kapu kinyílik, akkor az istenek dühe lesújt a halandó világra. A figyelmeztetés persze nem sokat használt, a tudós és a többiek ugyanis felfedték valódi kilétűket, közölték, hogy ők mind az ORA tagjai, majd elfogták a professzor lányát, akit oda akartak ajándékozni Zeusznak, hogy megkímélje őket. A szertartás elkezdődött, kinyílt a kapu, majd amikor az ellenkező leányzóra került volna a sor, a prof úgy döntött nem fogja csak úgy annyiban hagyni a dolgot, és elkezdett lövöldözni. Vesztére agyonlőtték, a lányt átlökték a kapun, majd Will-re került volna sor, ám mielőtt még a túlerő legyűrhette volna, Prométheusz szelleme közbeszólt, az ORA tagok meghaltak, majd Prométheusz Will testébe költözött, és itt kezdődik a történet.

A feladatunk tehát félisteni magasságokba emelkedett főhősünkkel értelem szerűen barátnőnk kiszabadítása, és Zeusz Tartaroszba küldése lesz, ám az addig vezető út rögös… legalább is a sztori szerint. A játék a jó öreg Arcade FPS mintára épül, vagyis Serious Sam-hez hasonlóan a ránk érkező ellentömegek mielőbbi likvidálása lesz a feladatunk.

Ellenségek, fegyverek, titán erők: Ellenségeink között az ókori görög mondavilág híres (Minótaurosz, Küklopsz, Kentaur) és kevésbé híres (Szatír, Hárpia, Kupid) lényei lesznek főként, de akadnak emberi (gladiátorok) élőhalott (görög és római csontvázharcosok) állat (Oroszlán, Tigris, Krokodil) sőt még szobor ellenfeleink is. Az ellenségek MI-je nem nagy kunszt, egy dolgot tudnak csak, támadni, de ahhoz viszonylag jól értenek. A csontváz harcosok a kardjukkal támadnak, a tigris ránk ugrik, a kentaur felöklel, a szatír halálpontos nyílvesszőket lő, még az atlasz szobor hatalmas kőgömbökkel próbál agyonütni, a hárpiák pedig a levegőből tüzet köpködnek ránk. Magyarul teszik a dolgukat úgy, ahogy tudják. Némelyik ellenfél persze cselesebb, mint a többiek, például ha a kentaur elől egy magasabb helyre állunk ahol nem érhet el, akkor nem lesz rest a háromágú vasvilláját belénk állítani. Vagy ott a minótaurosz, akiből a halála után két húscafat szakad le, amiből két kisebb minótaurosz lesz, ráadásul előle se nagyon lehet elbújni, mert a fejszéjét képes utánunk vágni. Külön-külön persze nem túl veszélyesek, hiszen mindegyik ellen van megfelelő fegyver és taktika, ám a gép általában vegyes összeállításban küldi ránk az egységeket, méghozzá a helyszín adottságainak megfelelően. Így hát néha igencsak oda kell figyelnünk, ha nem akarunk elpatkolni, ehhez pedig nem árt, ha mindig a helyzetnek és az ellenségeknek megfelelő fegyvert használjuk.

Célszerszámok tekintetében szám szerint összesen 11 mordály áll majd a rendelkezésünkre, kezdve az alap arzenált képező klasszikus pisztoly-shotgun-gépfegyver triumvirátussal, egészen olyan kevésbé tradicionális műszerekig, mint az savszóró, vagy a kővé dermesztő medusa gun. Két alap fegyverünk van, az első egy szovjet rohamásó, amivel a kevésbé veszélyes ellenségeket tudjuk igen jó hatásfokkal távol tartani, de a felbecsülhetetlen értékű antik műtárgyak darabokra zúzására is kiválóan alkalmas. A másik alap fegyverünk egy végtelen tárkapacitással rendelkező 9mm-es pisztoly, ami nem túl erős, de messzire és nagyon pontosan lő.
– Harmadik fegyverünk a shotgun lesz, ami érdekes módon nem a klasszikussá vált pumpálós, hanem a kevésbé ismert, FPS-ekben ritka vendégnek számító kallantyús ismétlő verzió. A sebzése nagy, de a hatótávolsága elég korlátolt, viszont lehetőségünk van vele akár egyszerre több ellenfelet is megölni.
– Negyedik fegyverünk az első világháborús, felültöltős, dobtáras gépfegyver, amivel a csontvázakat és a hárpiákat tudjuk megfelelő hatásfokkal ritkítani. A sebzése és a hatótávolsága nem túl nagy, de a nagy tűzgyorsaság miatt megéri használni.
– Ötödik fegyverünk az oldaltöltős nyílpuska, ami egyébként a sniper puska funkcióját hivatott ellátni. Nagy előnye, hogy sima nyilak helyett, gyújtónyilakat használ, amivel így akár egyszerre két ellenfelet is felgyújthatunk egy lövésből, ha elég közel állnak egymáshoz. Sőt ha például mellé lőnénk, az sem feltétlenül baj, mert a kicsapó lángok így is képesek felgyújtani az ellent. Ez a fegyver leginkább a minótauroszok és a messze, magasan lévő szatírok ellen hatásos, de akár még a kicsit keményebb tigris, oroszlán, vagy kentaur ellen is bevethetőek, mert a tűz folyamatosan sebzi őket.
– Hatodik fegyverünk a rakétavető, ami leginkább az oroszlánok, tigrisek, kentaurok ellen bizonyul hatékonynak, de tömegoszlatásra is kiválóan alkalmas. Nagyot sebez, közepes területre, de elég lassú.
– Hetedik fegyverünk a minigun, ami elsősorban a küklopszok ellen bizonyul hatékonynak, de szinte minden más ellenfelet pillanatok alatt ledarálhatunk vele. Erős, gyors, és aránylag pontos is.
– Nyolcadik fegyverünk a gránát, ami egyfajta aknaként is használható másodlagos üzemmódban, ám a Will Rock nem az a játék ahol ezt a fajta fegyvert ki lehetne használni.
– Kilencedik fegyverünk a savszóró, vagy savpuska, ami nagyon hatékony, de csak közepes a hatótávolsága és a tűzgyorsasága is. A szerves ellenfelek felfúvódnak (közben egyre inkább megzöldülnek) majd egyszerűen szétdurrannak, az élőhalott ellenfelek viszont csak simán szétesnek tőle.
– Tízedik fegyverünk a Medusa Gun, ami lángszóró elven működik, a közel merészkedőket közepes hatótávolságon belül pillanatok alatt kővé dermeszti, hatékony fegyver, de érdemes meggondolni milyen helyzetben használjuk, mert távolabbra nem sokat ér.
– Tizenegyedik és egyben utolsó fegyverünk a miniatom, ami egy mindent elsöprő csúcsfegyver, hatására minden azonnal elolvad. Érdemes a keményebb helyzetekre tartogatni.

A lőfegyvereken kívül más is segítségünkre lesz az életünkre rontó ellenségek számának redukálásában, ezek pedig a titán erők. Will 3 fajta titán erőt képes birtokolni: időlassítás, duplasebzés, halhatatlanság. Ezeket a titánerőket megfelelő oltároknál tudjuk magunkba szívni, némi arany feláldozásával. Minden erő 50 aranyba kerül, és mindből egyet birtokolhatunk, de egyszerre csak egyet használhatunk fel.

Grafika: Szintén a játék jól sikerült részei közé tartozik, bár az akkori csúcsot jelentő Unreal Tournament 2003-2004 szintjét nem éri el, de szép és egységes látványt nyújt. Szépek a freskók, mozaikok, a márvány padló, a tárgyak, az engine gyors, stabil, nem igényel erőművet, és ami érdekes, kifejezetten ATI tulajok számára lett optimalizálva. A játék sok akkoriban avanzsált effektet, mint a Lens Flare (lencse fényfolt) Bump Mapping (térhatást keltő textúrák) Dynamic Mirror (dinamikus tükröződés) vagy a Reflect Water (tükröződő vízfelület) már kezelt, sőt ha lenézünk a földre, még a karakter lábait is láthatjuk (amit még ma se sok FPS-ben valósítanak meg). A képregényszerű rajzok itt is tetszettek, nekem az ilyenek általában bejönnek, szerintem sokkal jobb, mint ha az engine-el csináltak volna valami harmatos introt.

A játékban a Single részen túl, van Multiplayer opció is, ami egész szórakoztató, de nem nyújt semmi extrát.

Ám akárcsak a Nitro Family, a Will Rock sem sikerült hibátlanra, kezdeném a játékmenettel. A játék legnagyobb hibája, hogy egyszerűen nagyon hamar monotonná, unalmassá válik. Nincs semmi olyan elem vagy megoldás, ami ezen változtatna vagy változtatni tudna. A pályatervezés teljesen lineáris, eltévedni nem lehet, csak rohanunk előre a folyosók, kazamaták, fedett és nyílt termek (ez a legzavaróbb) ismétlődő sorain, majd néha ezt megszakítja egy-egy kültéri nagyobb osztás. A játék készítői ilyen téren egyáltalán nem erőltették meg magukat, megyünk, lövünk, kapcsolókat és kulcsokat keresgélünk, majd jön egy-két ügyességi rész, aztán a szintek végén egy főellenség oszt csókolom.

A treasure hunt elem oké lenne, csak egy az, hogy különösebb keresgélés vagy ügyeskedés nélkül is elég aranyba botlunk ahhoz, hogy az oltároknál elég legyen, másrészt a többi sincs annyira eldugva, az ember menet közben simán rájön, hogy na abban a szobában tuti lesz valami.

A titán erők is jók lennének, csak éppen nem igazán lehet kihasználni azokat sem, én a főellenségeken kívül csak nagyon kevés helyzetben használtam, mert egyszerűen felesleges 10 hárpia meg 5 tigris miatt bekapcsolni a duplasebzést, vagy a sebezhetetlenséget. Az időlassítást pedig, úgy ahogy van, el lehet felejteni, teljesen felesleges volt beletenni a játékba, baromi bénán oldották meg, nincs semmi haszna, mert az ellenségekkel együtt lelassulsz te is.

A fizika szintén képes volt érdekes dolgokat produkálni, például hogy az ellenségek a vízben (velünk ellentétben) nem úsznak, hanem a fenéken rohangálnak, és (velünk ellentétben) még csak meg sem tudnak fulladni. Az ellenségek fizikája amúgy rendben van, bár a csontvázak mozgása meglehetősen hektikus. Amin viszont jót röhögtem, az a lépcsőn való közlekedés, ami teljesen olyan hatást kelt, mint ha valami gőzturbinás tolószékben ülve pattognánk lefelé a fokokon, ami fölfelé még ennél is rosszabb.

A hangokkal nincs különösebb probléma, hősünk elég sűrűn kommentálja az eseményeket, a beszólásai jópofák, az ellenségek hangjaival szintén nem volt baj. Viszont a zene… hát az valami eszméletlen nagy csalódás volt. A menübe belépve az “I wanna rock” klasszikus csendül fel, de ezzel ki is fújt a dolog zenei része. A pályákon szóló alap zenékben semmi különleges nincsen, csak arra vannak, hogy valami duruzsoljon. Hentelés közben ezeket felváltja egy-két rockosabb, de ezek nem rendes zeneszámok, hanem instrumentálok. Ez persze alapjáraton még nem is lenne baj, de aki Painkiller magasságokban gondolkodik instrumentál rockzene terén, azt ki kell hogy ábrándítsam, mert ezek baromi monotonra sikeredtek.

Összességében az alapötlet nem lenne rossz, hogy ereinkben a titánok ősi erejével, változatos fegyverarzenállal lőjük halomra az ókori mitológiából származó ellenfeleket, miközben szól a hardrock. Viszont ezt az egészet nem sikerült úgy kivitelezni, hogy egy élvezetes, magával ragadó hangulatot teremtsenek, ami pár óránál tovább bárkit is lekötne. Nem azt mondom, hogy a Will Rock egy rossz játék, mert nem az, de ahogy a Nitro Familynél, úgy itt is egy fél év rászánásával rengeteg hibát ki lehetett volna küszöbölni.

A Will Rock amikor kijött 72%-ot kapott az egyik, 74%-ot egy másik szaklapban. Szerintem ezek reálisak voltak, de azt kell hogy mondjam, ha választani lehet, inkább a Nitro Family.

Most pedig mutatnék egy gameplay videót, és néhány screenshotot:

http://www.indavideo.hu/video/Will_Rock_-_Ancient_Temple

Végül egy kis bónusz… kimentettem azokat a képregényszerű képeket, amik az introban vannak, akit érdekel, az innét letöltheti.

Advertisements

6 hozzászólás to “Will Rock – Mitológiai hadjárat metálzenére”

  1. Vazz, ez nekem meg volt! Mondjuk soha nem vittem végig.

  2. Én legelőször végigtoltam, de most már valahogy a második főellenség (kalapácsos ürge) után kezd piszok unalmassá válni, szóval valszeg hagyom is. Ennek ellenére nem egy rossz játék. 🙂

  3. Ez a játék egy nagy fos volt. Bár egyszer én is végigszenvedtem. Will Rock elbújhat Serious Sam seggében, bár az se volt sokkal jobb :S

  4. Egyszer el lehet vele lenni, de amúgy csak egy Sam klón a gyengébb fajtából. Budget kategória… de az Acid Gun zsír. 🙂

  5. Ja amitől felfújúdnak az ellenfelek? Az elsőre elég érdekes látvány volt. Nemtom, nekem nincsenek jó emlékeim erről a játékról 🙂

  6. Nekem se sok, de egyszer el lehetett vele lenni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: