The Thing – Movie & Game

Még a legtöbb ember a scifis túlélő horror műfajban általában az Alien, Predator filmeket emlegeti, mint etalonok, addig a The Thing-ről valahogy a többség megfeledkezik. A fentebb említett két név természetesen odatette a magáét a műfajhoz, ez nem is kétséges, ám a The Thing ugyan azt a lényegi témát – vagyis a túlélést – egy teljesen más szemszögből közelíti.

The Thing (movie) – 1982

A film – John Carpenter rendezte Kurt Russel-el a főszerepben – egy túlélő horror, ahol a lényegi elem – egy agresszív idegen faj, aki ellen az emberek esélytelen harcot vívnak – itt is ugyan az, ám eltérően a riválisaitól, a The Thing esetében elmarad a menekülés, itt ugyanis embereinknek nincs hová menekülnie, így ebben a lehetetlen helyzetben az idegenen kívül újfajta problémával is meg kell küzdeniük, mégpedig a paranoiával.

A film elején egy az Antarktiszi hómező felett suhanó helikoptert láthatunk, ami egy menekülő Huskyt üldöz, akit az egyik gépen ülő alak kétségbeesetten próbál levadászni mesterlövészpuska és gránát segítségével. A kutya azonban szerencsésen eljut egy Amerikai sarkköri kutatóbázisig, ahol személyzet kivonul a zajra, felismerik a helikopter személyzetét, miszerint Norvégok, akik a szomszédos állomásról érkeztek. A helikopter leszáll a bázis mellett, ám köszönhetően az egyik ember bénázásának felrobban a pilótával együtt. A másik norvég meglehetősen heves idegállapotban tovább lövöldözik a kutyára, aki végül odafut az egyik amerikaihoz. A norvég ekkor ordibálni kezd, ám az amerikaik nem értik, így a Norvég nem törődve velük újra tüzet nyit, megsebesíti az egyik amerikait, így végül az állomásparancsnok lelövi az “ámokfutót”.

Az Amerikaiak érthetetlenül állnak a történtek előtt, a kutyát befogadják, és megpróbálják felvenni a kapcsolatot a Norvég bázissal, ám válasz nem érkezik. Ekkor ketten helikopterre ülnek és elmennek a Norvég állomáshoz, ami viszont romokban hever, találnak egy nagy jégdarabot, amiből láthatóan kiolvasztottak valamit, illetve egy sebtében félig elégetett hullát, ami csúnyán eldeformálódott. Összeszednek néhány iratot, a hullát becsomagolják, majd visszatérnek a bázisra. A hullát felboncolják, ám semmi különöset nem találnak, így veszélytelennek nyilvánítják. A befogadott kutya ellenben nem sokkal azután, hogy a kennelben összezárják a többi ebbel, alakot vált, egy agresszív mutánssá válik, majd megtámadja a többi állatot és egy részüket meg is öli, mire a kutatók közbe avatkoznak. A lényt megpróbálják lelőni, ám végül csak lángszóróval megperzselve tudják elpusztítani. A megölt norvég kutya összeégett maradványait elemezve kezdetben nem sok mindenre jutnak, ám az egyik kutató számára végül nyilvánvalóvá válik, hogy a kutyát imitáló lény egy ismeretlen parazita organizmus, amely más szerves élőlényeket kebelez be, majd az áldozatai alakját felvéve a prédái közé vegyül, akár egy kaméleon. A kutató néhány számítást végez, melyből az is kiderül, annak az esélye hogy az idegen organizmus megfertőzött valakit a csapatból 75%, és ha valaha is kijutna a lakott területekre, 3-éven belül a Föld népességének 99% vagy fertőzött, vagy halott lenne.

Az esetet követően egy kisebb csapat a szerzett dokumentumok alapján felkeresi a norvégok kutatási területét, ahol ásatások nyomaira és egy felszínre hozott űrhajóroncsra bukkannak. Az állomás legénységében felmerül a gyanú, hogy az állatokat megtámadó élőlény ezzel az űrhajóval érkezhetett a Földre. Kisvártatva azonban, a Norvég bázisról hozott torz tetem regenerálódik, és megtámadja az egyik kutatót, akit majdnem “készen” lemásolva találnak. A másolatot elpusztítják a többi tetemmel együtt, ám a történtek paranoiás gyanakvást szülnek a legénység tagjai között, ami az egyik teleporvoson teljesen elhatalmasodik, módszeresen tönkreteszi a szállító és kommunikációs eszközöket, hogy az állomást végleg elvágja a külvilágtól, megakadályozandó, hogy az idegen eljuthasson a lakott területekre. Az orvost sikeresen megfékezik, és elzárják. Az elszigetelt bázis lakossága hamarosan fogyatkozni kezd, amint a lakók egymásra szegezik fegyvereiket, ki-ki arra, akit ő maga az idegennek vél.

A teleplakók végül egy megoldást találnak, vértesztet végeznek, hogy saját tisztaságukat bizonyítsák, a fertőzötteket megsemmisítik, ám az elzárt orvos időközben kereket old, és feltehetően valahol a bázison ólálkodik lesben állva, így a túlélők úgy döntenek, mivel a lényt csak az állomás elpusztítása által lehet megállítani, ezért ennek megfelelően módszeresen felégetik, felrobbantják az állomást, önmaguk számára sem hagyva esélyt a túlélésre. A film végére csak két túlélő marad, akik ugyan legyőzik a doktorból lett lényt, ám a bázist elhagyni nem tudják, feltehetően megfagynak.

The Thing (game) – 2002

Történet: A játék története néhány hónappal a film cselekménye után játszódik. Egy kisebb katonai alakulatot küldenek a megsemmisült Amerikai és a Norvég bázisra felderítés céljából, a főszereplő az Amerikai bázishoz kiküldött csapat vezetője. A csapat felderíti a romba dőlt kutatóközpontot, ám a helyszíni szemle alapján nem sokra jutnak. Feltételezéseik szerint a kutatóállomás és annak lakói minden jel szerint ámokfutás áldozatai lettek, bár több nyom is arra utal, hogy ennél többről lehet szó. A csapat végül azt a parancsot kapja, hogy semmisítsenek meg minden megmaradt, vagy el nem pusztult helységet, aztán térjenek vissza a bázisra. A csapat tagjai eleget tesznek a kötelezettségüknek, majd távoznak a helyszínről.

A főhős az Amerikai bázison talált feljegyzések, dokumentumok, nyomok alapján gyanút fog, minél többet gondolkodik a dolgon, annál inkább kezd szkeptikus lenni felettesei ámokfutásos elképzelésével szemben. Időközben megszakad a rádiókapcsolat a Norvég bázisra kiküldött csapattal, így hősünk kapja a feladatot, hogy járjon utána, mi történt velük. Hősünket ledobják a bázis közelében, aki minél beljebb merészkedik, annál több baljós jellel és halottal találkozik, majd belebotlik néhány túlélőbe és később az első lényekbe is.

Innentől kezdve nincs megállás, hősünk végzetesen belekeveredik a dologgal vívott küzdelembe, kalandja során új helyszínekre is eljut, mint raktárépület, időjárás előrejelző intézet, majd a baljós labor, aminek a végén belebotlik egy fanatikus milíciába, és az őket vezető őrült ezredesbe, aki szándékosan fertőzte meg magát az organizmussal, amit hite szerint uralni tud majd. A főhősnek így újabb, ezúttal emberi ellenségekkel is szembe kell néznie, akik nem kiirtandó borzalomként, hanem áldásként tekintenek a dologra, mint az emberiség legnagyobb felfedezése és lehetősége. A történet végén a főhős szerencsésen megsemmisíti a milíciát, őrült vezérével együtt, és persze komoly csapást mér a dologra is, melynek legtöbb képviselőjét és nagyobb fészkeit felégeti. Csak egy kérdés marad, ki lesz a következő szerencsétlen, aki rábukkan néhány maradványra és kísérletezni kezd velük?

Játékmenet: Tipikus TPS a konzolos fajtából (szerencsére a portolás jól sikerült) ahol legfőbb tevékenységünk a dologgal vívott harc lesz. Általában 3 féle dologgal találkozunk majd:
HeadThing -> Póklábakat növesztett emberfej, gyengék és általában nem túl agresszívak, a pisztolyon kívül mást nem is érdemes rájuk pazarolni. Szűk helyen, nagyobb számban, főleg a savköpős változat már okozhat kellemetlenségeket.
HumanThing -> Emberekből lett közepes méretű dolog, változatos megjelenéssel, gyorsan mozog és szokása visszavonulni, csak tűzzel lehet végleg elpusztítani.
MultiThing -> Mint a neve is mutatja több áldozatból álló nagy dolog, gyors, agresszív és veszélyes, a gyengébb ajtókat is képes áttörni, csak tűzzel lehet végleg elpusztítani.

Rajtuk kívül még előfordulnak más fajta lények is DogThing, BehemothThing, és persze helyhez kötött nagyobb Bossok is.

Hangulat, újdonságok: A játék története tehát a film után nem valami kiemelkedő, sőt talán még kicsit tipikusnak is nevezhető, ám a filmhez hasonlóan itt is inkább a kivitelezés, a hangulat az ami dominál. Márpedig a játéknak kitűnően sikerült azt a depresszív, paranoiás, kissé kilátástalan hangulatot visszaadnia, amit a filmben láthattunk.

Ebből a célból készült a játékba épített úgynevezett mood & relationship system, vagyis társaink hangulattal és hozzánk fűződő viszonnyal rendelkeztek. Előbbi értelemszerűen az őt vagy őket ért “behatások” alapján változott, így végre értelmet nyert és nem is volt mindegy, milyen környezetben és menyni időt tartózkodunk. Ha például egy csöndes, fényes kis szobában dekkoltunk, jól el voltak maguknak, ám ha egy feldúlt, véres, csonkolt hullákkal teli szobába léptél velük, ahol már hallani lehetett a mellette lévő szobában hörgő, fel-alá mászkáló lényeket, a helyzet “sokkosságától” és persze az érzékenységüktől függően szépen lassan beparáztak. Először még csak megjegyzéseket kezdtek tenni, elfordultak, elhányták magukat, ijedezni kezdtek a saját árnyékuktól (nem vicc). Ilyenkor még elég volt velük beszélni, vagy átadni nekik valami izmosabb fegyvert, attól megnyugodtak. Később ha ezt kihagytuk, elkezdtek egyhelyben állva, a fegyverüket célra tartva nézelődni. Ilyenkor már jobb volt őket onnét valami nyugisabb helyre kivinni, esetleg valami erősebb fegyvert adni nekik. Ha viszont ez sem történt meg vagy túl gyorsan lépte át a félelem szintet, akkor elkezdtek pánikszerűen körbe-körbe forgolódni meg ordibálni olyanokat hogy “hallom őket!”, “ott volt egy!”, “érzem hogy minket figyelnek!”, “a húsomat akarják!” satöbbi. Ezen a ponton már csak az adrenalin vagy nyugtató injekció segített, aztán mihamarabb spuri onnét. Ám ha nem cselekedtünk időben és hagytuk őket pánikba esni, akkor elveszítették az önuralmukat és vagy elrohantak, vagy öngyilkosok lettek, vagy ami rosszabb, bizalmatlan viszony esetében tüzet nyitottak a többiekre vagy ránk. Ilyenkor már csak a sokkoló maradt, aztán jött a teszt hogy lássa, nem vagyunk lények. Továbbá a viszony rendszer is azon múlt, mennyit törődsz velük, igaz az illető alap természetétől meg a story szerinti tapasztalataitól is függött mennyire volt könnyű a bizalmába férkőzni. Van akivel elég volt csak egyszer dumálni, meg valami közepes stukkert nyomni a kezébe oszt cső. Van aki viszont az első találkozáskor azonnal tesztet követelt tőled és a társaidtól is. Tehát elég sok minden befolyásolta őket, a környezeten kívül a storyban betöltött szerepük, személyük , illetve még más “módosítók” is. Például az, hogy milyen fegyver van náluk, mennyi lőszer, medikit, hányan vagyunk, mennyi lény ront rá, stb. Itt jegyezném meg, volt olyan, amikor az egyik labilis idegzetű fiatal katonára rárontott két közepes lény, és miután ő lelőtte én meg közben elégettem őket a lángszóróval, annyira rájött a halálfélelem, hogy tovább lőtte a hamvadó tetemeket, sőt olyan is volt, hogy utána félelmében engem is.

Ám ami a legjobban tetszett, az hogy tényleg senkiben sem bízhattál meg úgy igazán. Hiszen bármikor-bármelyik társunk átalakulhatott lénnyé, kivétel akinek muszáj volt valameddig, egy pontig ott lennie, vagy csak egy bizonyos, előre meghatározott helyen alakult át. Sokszor még a tesztet sem érte meg pazarolni, hiszen bármelyik lénytől amelyik megsebezte, elkaphatta az organizmust. Eleve gyanús volt, ha a társad túl szótlan, vagy még parás helyen is csak hosszasan bámul rád, esetleg őt feltűnően nem támadja a többi lény. Az egyik eset különösen megmaradt, amikor találkoztam egy vegyi ruhás tudóssal, aki vidáman integetett nekem egy zárt szobából, kiengedtem, hozzávágtam egy pisztolyt, aztán amint hátat fordítottam és megtettem két métert máris megölt egy lény. Persze aztán rájöttem, hogy a kedvesen integető néma doki nem véletlenül volt oda bezárva, így másodjára már ajtónyitás után egyből ment is a lángszóró. =)

Grafika, irányítás, hangok: A játék grafikája a kornak megfelelően szép volt, az irányítás kissé talán merevebb volt (lévén eredetileg PS2-re készült) de szerencsére nem volt vészes, a zene pedig a filmhez hasonlóan fantasztikusra sikeredett.

Értékelés: A játék anno 87% körül kapott az egyik szaklapban, szerintem: 8.2/10

Advertisements

9 hozzászólás to “The Thing – Movie & Game”

  1. A filmet imádom és a Predator a közelébe sem érhet. A játék elképesztően idegesítő… mire nagy nehezen végigvittem, lefagyott és kilépett, aztán nem engedte megnéznem a záróvideót, hibaüzenet mindig. Kivettem a lejátszóból és szétroppantottam a lemezt puszta kézzel, ami apró darabokra tört. De rég is volt. 😀

  2. Nálam a játék normálisan működött, semmi baja sem volt. Anno jót játszottam vele, szerintem jól sikerült, a film meg best nálam is. 🙂 Remélem elkerülik a remakek.

    Én amúgy anno a GTA 3, 1CD-jét destroyoltamszéjjel, amikor az a kibaszott repülés küldetés úgy felkúrta az agyam (vagy 25ször tuti elkúrtam). Így aztán újra kellett írni az első lemezt… 😀

  3. cheatergs Says:

    A filmmel egyetlen gondom van csupán, mégpedig, hogy nem ’82-ben vagy legalább tíz évvel ezelőtt láttam (tavaly néztem meg először). Így olyan közepesnek éreztem a parafaktort (a színészeket sem láttam annyira kétségbeesni, pláne Kurtöt), de félreértés ne essék, egyáltalán nem gyenge, sőt kétszer is végighúztam!
    Az egyébként lemaradt, hogy a film zenéjét Ennio Morricone szerezte, bár nem sok mindent hallani (néhány kottánál nem merte tovább írni félelmében?:).
    Annyit még hozzátennék a sztorihoz, hogy a dokiban én már akkor kételkedtem, hogy nem fertőzött-e, amikor szétverte a berendezéseket. Végtére is a lénynek szintén érdekében állt, hogy mindenki itt ragadjon. Plusz, ha a dokit bezárták, akkor később hogy fertőzödhetett meg? Egyáltalán kiről terjedhetett tovább, miután az első áldozatot lepörkölték?
    A végén pedig csak egyik gondja volt a két túlélőnek, hogy megfagynak, hisz emellett valamelyikük még lény lehetett. Márpedig a dolog túlélte a hideget, így csak várnia kellett a következő áldozataira.

    Elvileg tervben volt a The Thing 2 is, tavaly vagy idén álltak volna neki, állítólag a norvég bázison játszódna (tehát prequel). Tudsz róla valamit?

    A játékra többször is gondoltam már, hogy megszerzem, de annyira nem fogott meg. Igazából szerintem várniuk kellett volna még pár évet, mivel – ahogy te is írtad – pont a megjelenítés A dolog erőssége, fény-árnyékkal meg shaderekkel ijesztőbbre sikeredhetett volna (nem vagyok gfx-mániás, csak maximalista 🙂 ).

  4. Én 2001-ben láttam jóval az Alien, Predator filmek után. A The Thing-nél nem feltétlenül a parafaktor dominál (Alien, Predator filmek se kifejezetten félelmetesek, inkább izgalmasak voltak) hanem a karakterek reakciói, az a paranoiás légkör.

    A fertőzés pedig vélhetően nem azonnal transzformálja át idegenné az áldozatot, lefolyása ennek is van, amíg az organizmus átveszi az irányítást. Ha figyeled a filmet, a doki (aki valszeg nem volt tudatában annak, hogy már ő maga is fertőzött) azután kezdi tönkretenni a berendezést, miután számításokat végez és rájön, hogy igen nagy valószínűség szerint az organizmus már köztük van, és ha kijutna, 3-éven belül az emberiségnek kampó lenne. A lénynek pedig pont hogy nem érdeke, hogy ott ragadjon, élni és szaporodni akar, azért is kezdett el űrhajót építeni. A két megmaradt túlélő pedig nem lehetett fertőzött, mert elvégezték a vértesztet, a lény pedig nem került kapcsolatba velük.

    The Thing 2-ről meg hallottam pár pletykát, de semmi konkrétat, annyira nem is érdekel, mert ha lesz is, igen nagy valószínűséggel valami President Evil szerű fos látványfilm lenne belőle.

    A játékkal kapcsolatban meg a grafikai rész nem sokat számít, az AvP2 sima lightmapokkal és statikus árnyékokkal még mindig jóval parásabb, mint a mostani DX11-es AvP3.

  5. A játék túl parás volt, abbahagytam, a film le se jött, mert a sample-t megnéztem, és ki is töröltem, azt már nem vettem volna be, a predator még elment, de a hulla hasából száj lett, abból kijött egy véres oszlop, közbe leszakad a feje ami lábakat növeszt…. na az kiverte a bisztosítékot nálam.

  6. Na ja, elvileg ilyen hiperevolúciós biomasszaszerűség lenne, de legalább változatos a megjelenése. 🙂 Mindenesetre én egy guro hentaitól inkább okádom el magam, mint a thingtől.

  7. papa americano Says:

    Nekem a resi2 és ez a kedvenc játékom imádom azt a paranoiás légkört amit a játék ad.Most kezdtem el a játékot és nagyon megfogott.13 éves fejjel ezt átélni öregem lehet áttérek a mario foreverreXD.

    am a avp2 sokkal jobban sikerült mint a 3 nem az a lényeg h jó grafja legyen nekem a játékélmény számít.pl. a sof1 sokkal jobban sikerült mint a 3 meg a 2 hiába uj a három kalap szart nem ér

  8. Ezzel így ahogy van 100%-ig egyetértek. =)

  9. meg van eredetiben a játékc sak németül

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: