Underground Szubkultúrák vs. Mainstream – Hol a különbség?

Valójában sehol, de úgy gondoltam a téma megér egy misét, úgy hogy vágjunk is bele… =)

Egy francia filozófus a 19. század végén azt mondta: “A 20. századra az emberek nem fogják érteni a körülöttük lévő világot, így megjelennek majd olyan hízelgő mítoszok, amelyek közül az emberek majd választhatnak.”

Majd erre alapozva, a 2. világháború után egy “Német társadalomkutató a következővel egészítette ki ezt: A 21. századra pedig az emberek elfelejtenek majd gondolkodni.”

Napjainkban, mint az tudvalévő, az individualizmus (önmegvalósítás) korát éljük, ahol a politika nagyobbik fele, a média, és úgy alapjáraton a társadalom is azt erőlteti az átlagemberre, hogy neked bizony muszáj valakinek lenned, mert különben senki sem vagy. Sajnos azonban ez a valakinek levés nem az intelligencia, tudás, tehetség, hanem sokkal inkább a nagy pofa és a deviáns, debil viselkedés alapján kerül megítélésre. Ennek az egyik verziója, amikor valaki nyíltan csinál magából bohócot azért, hogy felfigyeljenek rá és foglalkozzanak vele az emberek, sőt ha lehet a média is.

Ők az úgynevezett Celebek, az angol Celebrity szó rövidítéséből, akik akár anti-sztároknak is nevezhetők. Olyanok ők, mint egykor voltak a nemesség körében az udvari bolondok, az átlagemberek körében meg a falu bolondjai, akiknek az egyszerűségén, butaságán, tehetségtelenességén, esetlenségén nevettek az emberek.

A másik verzió pedig az, hogy csatlakoznak vagy a mainstreamhez, vagy egy underground szubkultúrához. A mainstream a képmutatáson alapszik, vagyis kövesd a divatot, légy naprakész, légy fogyasztó, hallgasd ezt, öltözz így, mond ezt, higgy ebben, és azokkal haverkodj akik olyanok mint mi. A mainstream tehát elméletben ugyan individualizmust hirdet, ám a gyakorlatban mégis kollektivizál, csak épp különféle címkéken. Ezek közül csak a két legismertebb:

Plázapicsák:

Metros cukifiúk:

Ezek alapján az ember naivan azt hihetné, az underground szubkultúrák célja, hogy szembeforduljanak a mainstreamel, ami szerintük igazságtalan, kirekesztő, spontán, és persze idétlen, igénytelen, buta emberekből áll, akiket megrontott a társadalom. A helyzet azonban az, hogy valójában itt is ugyan az történik, csak a kerítés másik oldalán, ugyan az a kép, csak éppen a keret más. Valódi szerepük mindössze az, hogy menedéket nyújtsanak olyan embereknek, akik nem tudnak, és nem is akarnak szembenézni a valósággal.

A szubkultúrák úgy jönnek létre, hogy valaki gondol egy nagyot “én már annyira különc vagyok, hogy másokkal együtt már nem is különcködök” alapon és úgy dönt, létrehoz valami egyedit, ami valójában pont addig egyedi, amíg egyedül van, vagyis kábé fél napig… hamarosan úgy is jönnek a komák, az ő komáik, a befolyásolható tinik, hogy ők is jó együtt különcködjenek a különccel, és aztán majd megint jön majd valaki aki ráébred arra, hogy 10 millióan ez már nem is akkora különcség, és kezdődik az egész előröl. Úgymond itt is mindig van valaki, aki kiáll és azt mondja, én jobban tudom mint ők. Nem más, mint egyszerű porhintés minden ilyen undeground kikiáltás, teljesen mindegy, hogy éppen az emo, a punk, a goth, vagy a skinhead mondja.

A szubkultúrákba tömörülő emberkék valójában ugyan azon a hamis úton járnak, mint a mainstreamesek, azzal a különbséggel, hogy még a mainstream emberke nyíltan vállalja az egoját, és úgy érzi, mert trendi, mást már nem is kell tennie ahhoz, hogy fasza csávó/csaj legyen, az undergroundos emberke ezt tagadja, ellenben tudatalatt ő is büszke a saját kis vélt egyediségére, különcségére.

Hogy mi teszi nevetségessé az underground szubkultúrákat? Nos csak 4 dolgot említenék:
– Büszkén hirdetik, hogy ők bizony non-konformisták, az öltözködésük egyedi, a zenéjük egyedi.
– Büszkén hirdetik, az ő értékrendjük, eszméjük adja a választ a társadalmak problémáira.
– Büszkén hirdetik, ők nem fogyasztanak és nem szorulnak rá a gazdaságra.
– Büszkén hirdetik, hogy őket bizony nem érdekli senki véleménye, nem akarnak hírnevet.

Nos szerintem akinek van egy kis rálátása a világra, az tudja, hogy:
A; Ha 10 ember beül valahová, akik ugyan azt a zenét hallgatják és nagyrészt ugyan olyan elv szerint öltözködik, az már egy csoport.
B; Az aki nem elvonult remeteként él a természetben, az igenis fogyasztani fog.
C; Az emberek nem egyformák, a kultúrák nem egyformák, így nincs olyan megoldás, ami mindenkinek egyformán megfelel.

Apropó, ez az említett figyelem dolog amúgy főleg azoknál érdekes, akik látszólag ignorálják az őket érő véleményt és “miért?”-et kimagyarázzák azzal a sablonszöveggel, hogy azért néznek ki extrémül (mára ez is akkora közhely) mert nekik ez így jó. Persze akinek van egy kis esze, az átlát a szitán, és tudja, hogy ők ezt pont azért csinálják, mert félnek attól, hogy szürke kis átlagemberek lesznek, figyelemre pörögnek, mert figyelmet akarnak, és örülnek is neki, még akkor is, ha az ellenséges.

Most pedig következzen egy kis válogatás a szubkultúrákból, a sorrend szubjektív, és lúzerségi szint szerint megy, az utolsó a legretardáltabb elven:

 

Rocker:

– Leírás: Az egykori rock&roll-os motorosok megfelelői, csak motor nélkül. Fekete cuccokban járnak, szeretik a bőrt és gitárt, isznak, garázdálkodnak, és szabadok akarnak lenni (így is azok).
– Elv(ek): Légy szabad (ésss utána mihez kezdesz?)
– Kellékek: Bőrcuccok, szegecsek, láncok, farmer, hosszú haj.
– Tevékenység: Gitározás, kocsmázás túlnyomórészt sörrel, kollektív falra vizelés, a környezet és a berendezés szétverése, összehányása, olykor verekedés.
– Igényesség: Fürdés csak ha nagyon muszáj.

 

Punk:

– Leírás: A rocker igénytelenebb verziója mind zenei, mind emberi téren.
– Elv(ek): Kommunizmus, képviselőik szerint szar a rendszer, nem kell kormány, nem kell törvény, anarchia kell, egyél, igyál, dugjál, szarj le mindent (öhm… ez nem olyan mint a káosz?).
– Kellékek: Színes fűzős bakancs, kiszaggatott koptatott farmer, felvarrók és kitűzők hada, hajólakkal belőtt színes taréj.
– Tevékenység: Kocsmázás olcsó borral, hányásban fetrengés, pogózás, verekedés, falra vagy nadrágba vizelés.
– Igényesség: Fürdés és ruhacsere kéthetente, keményebbeknél havonta.

 

Skinhead:

– Leírás: A bukott náci rendszer hívei, fehér, erőszakos, frusztrált egyének.
– Elv(ek): Rasszizmus, Nácizmus, Revizionizmus. Képviselőik szerint “vesszen trianon!” és “ha nem vagy fehér dögölj meg!”.
– Kellékek: Fehérfűzős bakancs, szürke-fehér terepgatya, bomberdzseki, kopasz fej, pókerarc, Nagymagyarországos vagy kárpátiás felvarró és póló.
– Tevékenység: Kocsmázás csak hazai piákkal, szüntelen zsidó és cigány szidás, verekedés.
– Igényesség: Fürdés van, ruhaváltás nincs.

 

Rapper:

– Leírás: Nagydumás, ékszer és sapkamániás szájkaratésok a “ghettobúl”.
– Elv(ek): Kommunizmus.
– Kellékek: Kilós fux, gyűrűk, aranyfogak, kétszer nagyobb póló, polár kapucnis pulóver, szándékosan ferdén belőtt baseball sapka vagy szembehúzott téli sapka még 40°ban is.
– Tevékenység: Feszítés, beszólás, ritmikus szövegelés amelyben a nemi szervek, segg, száj, és a káromkodás a legkülönfélébb verziókban keverve fordul elő.
– Igényesség: Változó, némelyik csak sprayzi magát.

 

Alteros:

– Leírás: Ők azok akik mindenhonnét elvesznek, de sehová sem tartoznak, és ettől érzik magukat másnak.
– Elv(ek): Még ők maguk sem tudják…
– Kellékek: Egy kis pop, egy kis punk, egy kis mainstream, a lényeg hogy minden legyen, de úgy igazából egyik sem.
– Tevékenység: Na ez jó kérdés…
– Igényesség: Egyéne válogatja.

 

Goth:

– Leírás: Szeretik a világot fekete-fehérben látni, melankolikusak, verseket írogatnak a reménytelenségről és a sötétségről.
– Elv(ek): Pesszimizmus, melankólia, művészet, ebben hisznek, ja és persze a sötétségben.
– Kellékek: Minden ami fekete vagy fehér.
– Tevékenység: Besötétített szobában versírogatás, darkos bárokban italozgatás, utcán vonulás, hogy mindenki lássa a lelki sötétségüket (valójában csak a lelki szegénységüket látni).
– Igényesség: Változó, de többségük nem csak élőholtnak akar kinézni, ügyel arra, hogy a szaga is egy hulláéra emlékeztessen.

 

Raszta:

– Leírás: Az egykori hippy mozgalom zászlóvivői, imádnak szívni, a békéről és az individuumról beszélni, meg akarják menteni a földet, de csak füstölnek és hevernek.
– Elv(ek): Főleg liberalizmus, és egy kis falanszter.
– Kellékek: Raszta haj, jamaicai mintás, cannabis leveles és békejeles cuccok, füves cigi, szandál.
– Tevékenység: Festegetni cannabis levelet, békejelet, jamaicai mintás peace feliratokat.
– Igényesség: Füst, fű, és olcsó kölni szag, fürdeni már nincs idő két szívás között.

 

Raj:

– Leírás: Szociális segélyből élő, jobb esetben 6 osztályt elvégzett, büntetett vagy hamarosan büntetett előéletű cigány kisebbségből kikerülő emberszerűségek.
– Elv(ek): Liberalizmus és rasszizmus, érdektől függően.
– Kellékek: Fuksz, hamisítvány ukrán Armani és román Gucci cuccok, büntetett előélet, segély, putrimentalitás, ízléstelen öltözködés.
– Tevékenység: Lopás, betörés, nagypofájúskodás, verekedés, előzetesben vagy börtönben ülés, segélyre várás, lerészegedés, játékgépezés, gyerekcsinálás.
– Igényesség: Számukra ismeretlen fogalom, víziszonyuk van, és utálják a szappant, helyette sprayel fújkálják magukat.

 

Otaku:

– Leírás: Az anime szubkultúra fogyasztója, függő, retardált, élettelen kocka, de művésznek hiszi magát.
– Elv(ek): Japanofília (értsd: Csak az az érték neki, ami Japán).
– Kellékek: Loliruha, színes paróka, túlsúly, színes, animés beütésű kiegészítők.
– Tevékenység: Amv, fanfic, fanart, cosplay, anime nézés, manga olvasás.
– Igényesség: Többségüknek problémái vannak a higiéniával.

 

Emo:

– Leírás: A punk, a Goth, és a lúzerség keveréke. 16 évesen már vegetáriánusok, homo vagy biszexuálisuk, mindegyikőjük hatalmas (kitalált) és mély (bebeszélt) lelki sebeket hordoz magán, amitől folyton sírnak a besötétített szobájuk sarkában.
– Elv(ek): Liberalizmus.
– Kellékek: Szembefésült haj, fehér alapon fekete vízszintes csíkos felső, csípőfarmer, szegecses öv, színes karkötők, tornacipő, hajcsattok vagy hajráf, vézna test, túlérzékenység, hülyeség, lúzerség.
– Tevékenység: Sírás, versírás, sírás, borotvapengével önsanyargatás, sírás, buzulás/lezbülés, sírás, és még több sírás.
– Igényesség: Akár a metros cukifiúk…

Végszó gyanánt, ahogy a Skinheadet nem lehet róla meggyőzni, hogy a cigányok és a zsidók nem a született ellenségei, ugyan úgy egy Rasztát se fogsz arról meggyőzni, hogy a világbéke sohasem jő el, pláne nem a füves cigin keresztül. Hiába mondod egy otakunak, hogy az anime nem művészet, hanem egy termék, és hiába mondod a Punknak, hogy a világ nem működhet kannás boros anarchiában, ők úgy is abban fognak hinni, mint ahogy az emok is tovább sírnak majd.

Mindenkinek joga van a neki tetsző címkét a homlokára ragasztani, és azt a mintázatú faszt szopnia, amelyik neki tetszik (teljesen mindegy, hogy nemzetiszínű, jamaicai mintás, vagy fekete-fehér) hiszen ez a demokrácia csodája…. ;P