A nagy Elfen Lied kiértékelés

Mindig is voltak olyan alkotások, amiknek a sikerét, illetve a sikerüknek a mibenlétét, sosem értettem.  Máig nem tudom mire vélni például a Warcraft játékok népszerűségét, vagy a Harry Potter könyvekét, de megfejthetetlen rejtély marad számomra az is, miért nem tudják már végre lelőni Scooby Doo-t. Animéknél a sok gagyi ellenére, egy olyan nevet tudok mondani, ami szerintem tökéletesen kimeríti a túlértékeltség fogalmát, ez pedig az Elfen Lied.

Igen kedves olvasó, túlértékeltség, mert maga az anime egyébként nem lenne rossz, csak épp abszolút nem üti meg azt a színvonalat, mélységet, amit sokan tulajdonítanak neki.

Anno 2005-ben sokat hallottam erről az animéről, szinte minden animés áradozott róla, már-már istenítették, így hát leültem én is az Elfen Lied elé a Berserk, NGE (igen, az is túlértékelt, de közel sem ennyire) után, és megmondom őszintén, abszolút nem láttam benne azt, amiről annyian beszéltek. Le is írtam a véleményem egy fórumra, de mielőtt még valaki rosszra gondolna nem, egyáltalán nem trollkodási szándékkal (akkor még bőven animéztem) hanem egyszerűen csak elmondtam a véleményem. “Nem igazán tudott megfogni, szerintem semmi különleges nem volt benne.” – írtam anno, ez pedig tökéletesen elég volt ahhoz, hogy a topicba tömörülő Hardcoreosok máris elkezdjenek burkoltan hülyézni, előadni a kis Bibiliai tanmeséiket a művészetről, filozófiáról, mélységről, egyszóval előkerült minden tipikus expert húzás, ami csak előkerülhetett.

Bevezetés

Kezdeném talán az introval, amit egyszerűen nem tudtam mire vélni…

Az introknak ugye elvileg az a szerepük, hogy tájékoztassák a nézők, nagyvonalakban miről is fog majd szólni a történet. Az Elfen Lied-nél az intro alapján az ember azt hihetné Klimt festményének, és az alatta lévő gregorián zenének majd valami fontosabb szerepe, funkciója lesz a későbbiekben, vagy legalább lesz egyfajta visszacsatolás, de sajnos ez egyáltalán nem így van. Az anime és az intro tartalma köszönőviszonyban sincs egymással.

Történet

Az Elfen Lied-ben adott egy Lucy névre hallgató mutáns (diclonius), egy titkos katonai jellegű kísérlet eredménye, aki egy biztonsági malőr miatt kiszabadul. A biztonsági erők persze próbálják visszatartani, eredménytelenül. Mielőtt kiszabadulna,Lucy  összefut a labor Mengeléjével, Kuramával, akit nem öl meg (érdekes módon mindenki mást igen, aki az útjába kerül) majd miután elhagyja a labort, egy sniper fejbe lövi, leesik a fejéről a sisakja, belezuhan a tengerbe, ami aztán partra veti. Lucyt a parton megtalálja egy unokatestvérpár, Yuka (lány) és Kouta (fiú) akik elnevezik Nyu-nak. Ennek az oka, hogy Lucy a fejlövés miatt tudathasadásban szenved, alapjáraton egy fogyatékos kislány szintjén van, de ha fenyegetve érzi magát, akkor előtör belőle a másik fele, és Berserk Fury-ba kezd. Közben az alkotói próbálják semlegesíteni, vagy elfogni, vagy megölni. Később aztán feltűnik egy másik mutáns (diclonius) is, Nana, illetve kiderül, hogy Lucy a fajtája Évája, ami annyit jelent, hogy olyan mint egyfajta királynő.

A történetnek tehát van egy banálisan egyszerű kis mondanivalója, ami kiszámíthatóan az emberi gyarlóságra, kegyetlenségre, rasszizmusra, kirekesztésre, és hasonlókra akar rámutatni. Ezzel nem is lenne probléma, amit viszont nem értettem, azok a sorozat eszközei, amikkel ezt bemutatja…

Kivitlezés

Egy szó: Felszínes.

Én legalább is az anime mondanivalóját és a rózsaszín hajú-szemű lánykák, illetve az általuk véghezvitt töménytelen vérrontás kontrasztját nem tudtam hová tenni, pláne nem hitelesség szempontjából. Mert hát ugye a tinédzser lányos hibátlan test és a méteres rózsaszín haj, ami indokolatlanul sok meztelenkedéssel párosul, hozzáadva a szokásos kawaii arckifejezéseket, szvsz nem éppen egy erőteljes mutánsra engednek asszociálni, hanem sokkal inkább pár ecchi girlre és fanservicera, aminek mint tudjuk, doujinshi manga a vége:

Ha pedig már szóba jött a gyilkolás, akkor azt kell hogy mondjam, egyrészt ezért a “láthatatlan vektorok, amik iszonytatóan szétszaggatnak mindenkit” dologért én az Elfen Lied-nek megelőlegezem a legelcsépeltebb fegyverzet citromdíjat a mutáns témába, mert ennél jobban talán már le se lehetett volna csalni a harcot. Másrészt magát az ölési elvet is elég sutának éreztem… Mármint most addig oké a dolog, hogy megvédik magukat azoktól, akik ártani akarnak nekik, és még azt is megértem, hogy Lucy-nál betelt a pohár és begőzölt akkor, amikor azok a kis szemetek akik már addig is folyton szívatták, mindennek tetejébe még megölték a kutyáját is. Azt viszont abszolút nem értettem, mégis miért kellett például azt a csajt kinyírni, aki az elején ott szerencsétlenkedett a kávéval, vagy a másikat, aki csak annyit tett, hogy elment mellette az utcán, de mondjuk a rohamrendőrök lemészárlásának se láttam a puszta ösztönösségen kívül bármi más okát, hogy Kouta családjának kiirtásáról már ne is beszéljünk.

Persze, persze… szörnyű dolgokon mentek keresztül, megkínozták őket, nem volt gyerekkoruk és nem kaptak szeretet se, de ez még nem változtat azon a tényen, hogy ösztönszerűen ölnek, és pont ezért a fajuk egy probléma, amire megoldást kell találni. Vagy most mégis mit kéne velük csinálni? Hagyni őket, hagy tevékenykedjenek kényük-kedvük szerint, mert olyan aranyosak? Kérdem én, ha nem csak az a két cuki szarvacska jelezné a mutációjukat, hanem mondjuk eldeformálódott torzulások, nyálkás, fekélyes bőr, akkor is empatizálgatnának velük a fanok? Ja… hogy úgy már nyugodtan kiirthatják őket a kommandósok, mert csak undorító szörnyek, akikért nem kár, mindegy, hogy miken mentek keresztül, vagy éreznek e? Szóval ahogy írtam… felszínesség.

Mayu karakterét úgy konkrétan nem értettem, gyakorlatilag semmi szerepe nem volt. Az biztos hogy a nevelőapja pöcsét letéptem volna aztán a szájába nyomom, tehát az empatikus töltet megvan, de mögötte semmi.

Kouta meg csak javarészt áll egy helyben és bambán bámul bele a semmibe, amúgy meg minden helyzetben tökéletesen döntésképtelennek bizonyult.

Yuka… ő ugyan az, csak épp annyi extrával, hogy szerelmes a kuzinjába, és olykor féltékenykedik. Hogy erre is mi szükség volt… nem értem.

Mint ahogy azt se nagyon, hogy ha ott laknak egy jó nagy házban 5-en, akkor mégis miből tartják fenn magukat? Meg valahogy azt is elég bizarrnak éreztem, hogy 1 fiú ott lakik 4 lánnyal, mindegyiknek meg van a maga kis sebzett lelkivilága, megkínzott múltja, szeretet éhsége, ráadásul elég sokat meztelenkednek is… Szóval lehet rossz az, aki rosszra gondol, de most őszintén, az ilyenek után mire gondoljak?

A főbb szereplőkről szerintem ennyi elég is volt, ideje áttérni az ellenségekre:

Az Elfen Liedben (akár a legtöbb animében) az ellenségek valami hihetetlenül szánalmasak és hülyék, gondolkodni és fejlődni képtelenek, stratégiailag és taktikailag retardáltak. Már az elején feltűnő biztonsági őrök IQ-ja is nagyjából szobahőmérséklet körül mozog, mint ha épp a Tesco-ból helyzeték volna át őket, olyanok akár a 100-as ikrek, duplatáras MP5-össel a kilométeres folyosók közepén állva ordítva ontják az ólmot, majd másodperceken belül darabokra hullnak. Ők a standard ellenségek, akik kiválóan utánozzák a tradicionális kamikaze harcmodort, és vélhetően végtelen mennyiségű lőszerrel rendelkeznek.

Rajtuk kívül adott egy béna Swat replika kommandó, akik fél perccel tovább képesek élni, illetve egy specialista betonsoldier, Bando, aki egyetlen dologhoz ért csupán, iszonyatosan fültövön vágni a vállalat titkárnőit:

Sőt, miután Lucy első körben elintézi, alig hogy feljavítják, máris bebasz egyet a betegszobában lévő dokinak, aztán kivágja magát az ablakon…

Hogy arról már ne is beszéljek, amikor a tengerparton összefut Nanával, és nekilát percekig lényegtelen statisztikai adatokat sorolni, meg a beszólási 99%-át a “Bitch” szó teszi ki.

Egyébként tudjátok mi volt az, ami már az elején is szemet szúrt nekem? Hogy mégis milyen debil tervezhette azt a nyomorult labort, ahová Lucy meg a többi Diclonius be volt zárva? Semmi megállítható lift? Semmi hermetikusan lezáródó méter vastag titánajtók? Semmi falból előtörő sokkoló mező, gáz, tűz? Semmi plafonból, padlóból előbújó turretek? Áh… minek? Helyette ott vannak a Tescos biztonsági őrök, akikből 12 pont egy tucat, ott állnak minden folyosón, és még az 6. osztag elvesztése után se merül fel bennük, hogy talán a taktikájuk, fegyverzetük nem épp a célnak megfelelő. De ha még ki is jutott Lucy, és ha a laborban történtek után egyértelműen kiderült, hogy a hagyományos golyós lőfegyverek, és vélhetően a gránátok, rakéták se effektívek ellene, vagyis a szilárd matériákat ki tudja védeni, akkor miért nem próbáltak meg más fegyvert bevetni? Vegyi, biológiai fegyverek, vagy ott van a már említett tűz, esetleg fagy, hang? Nem igaz, hogy ennyire szegényes a fegyverarzenál.

Aztán ott volt az anime vége, ahol például Bando és Lucy között a final fight még az előtt véget ért, hogy egyáltalán elkezdődhetett volna, az izgató úr csak úgy felszívódott, Kouta meg, akiben ugyan összeállt a kép Lucyval kapcsolatban (rájött arra, hogy ő ölte meg a húgát és az apját) ennek ellenére (alig pár órával később) mégis megbocsát neki és ölelgeti. Sőt mindezek után Lucyt, akit addig pont nem érdekelt, kit és miért öl meg, hirtelen iszonyatos lelkiismeret furdalás kezdi gyötörni, mert megölte Kouta családját, na meg ugye “a milícia úgy se hagyna nekik sohase békét” alapon fogja magát, és kiáll a kommandósok össztüzébe, úgymond “öngyilkos” lesz, aztán másnap hirtelen “valaki” becsönget Koutáékhoz, tehát mégsem halt meg. Szóval nem volt ez átgondolva, már csak olyan szempontból sem, hogy egyrészt szociálisan épp ember ha szerelem, ha nem, nem bocsájt csak úgy meg a családja gyilkosának, másrészt meg egy ilyen akció után nyilván ki jött volna valami “takarító brigád” akik csak észrevették volna, hogy “hát hoppáré, az elsődleges célpont teste meg eltűnt” ergo még él. Na meg ha Lucy meg is hal, akkor is ott lett volna még Nana.

Plusz ha az anime után valaki elolvassa a mangát, illetve utána olvas néhány dolognak, akkor hamar rájöhet arra, hogy olyan mint ha egyszerűen minden összeesküdött volna az Elfen Lied ellen. Az anime a manga cselekményének nagyjából a felét dolgozza csak fel, ami nem véletlen, hiszen a mangaka – akinek egyébként ez az egyetlen viszonylag sikeres műve (külföldön) – az utolsó fejezetek környékére már érezhetően maga is belátta, hogy “nem jó ez úgy ahogy van” és inkább gyorsan rövidre zárta. Természetesen a gyengébb manga alap ellenére még lehetett volna az anime egy minőségi darab, ám sajnos a stúdió se volt épp a legjobb. ARMS, akikről nem árt azt tudni, hogy javarészt ecchikben és hentaikban utaznak. Battle Vixens, Body Transfer, Crimson Climax, Natural Obsessions, Queens Blade, Virgin Touch… szóval egyik se az a délutáni gyerekmese, és ezek között ott figyel az Elfen Lied. Bár lehet nem is véletlen, hogy ők vállalták el az anime készítését.

Összegzés, véleményem

Zárás képen még annyit szeretnék tisztázni, hogy nem azt mondom, hogy az Elfen Lied a legrosszabb anime amit valaha láttam, mert nem gondolom így, inkább ez ötször, mint a Lucky Star vagy Suzumiya egyszer. Viszont azt kell hogy mondjam, ez a leg túlértékeltebb anime, amit valaha láttam.

És tudjátok mit mondok? Azt, hogy szerintem minden hibája és hiányossága ellenére az Elfen Lied lehetett volna egy jó anime, ha nem csapják így össze, hanem adnak neki elég időt, illetve ami volt, azt is jobban beosszák. Mert hogy figyelembe véve a sorozat tempóját (introt-outrot nem számolva) ez a 13×20 perc nem volt ám olyan sok, még 3-5 részt simán elbírt volna.

És simán szemet hunytam volna a fentebb felsorolt problémák felett is akkor, ha látom azt, hogy veszik arra fáradtságot, hogy Lucyt és Nanát hagyják élni, kibontakoztatják a személyiségüket, szocializálódnak, változnak, megtanulják uralni az ösztöneiket, és amennyire csak lehet próbálnak normálisan élni, beilleszkednek az emberi társadalomba. És nem kellett volna még csak sok se az ilyen jelenetekből, elég lett volna mondjuk 1x vagy 2×5 perc minden epizódban, ami erről szól. Ha ezt beleszövik, akár 16-18 részre kitolva, és főleg az utolsó két rész eseményeit jobban átgondolják, akkor ez simán egy felső-közép kategóriás anime lehetett volna. Így viszont kevésnek bizonyult, és abban az alsó-közép kategóriában a helye, ahová maguk a Japánok is sorolták.