RPG vs. JRPG

Hát eljött ennek is az ideje… =) Elsősorban azoknak ajánlom a bejegyzést, akik szeretik az RPG-ket, de bárki elolvashatja aki szereti a Fantasyt és/vagy a Scifit.

 

Bevezető

Ha az ember leül egy RPG elé, azt általában azért teszi, mert kalandra vágyik. Az RPG lényege ugyanis nem a szintlépés és az inventory, ez csak a dolog technikai része. Az RPG lényege az, hogy adott egy világ, ami különböző szabályok szerint működik, van egy alaphelyzet, egy főküldetés, rengeteg mellékküldetés és mellék szál, ezeken kívül vannak különféle gyülekezetek, szervezetek, érdekcsoportok stb és ebbe kapcsolódik bele maga a játékos, aki aztán különféle szituációkba keveredik a kalandjai során, döntéseket hoz, amiknek eltérő következményeik lesznek, na ez az RPG lényege. 

Vannak azonban olyan darabok is, amik ennek az eredendően Nyugati stílusnak egy lebutított, elcsépelt, gagyi verzióját próbálják meg lenyomni a játékos torkán… Hogy mikről is beszélek? Természetesen a Jrpgk-ről… 

Egy átlagos játékosnak szerintem nem kell bemutatnom a japánok általában milyen mélységű játékokat adnak ki, nagyjából ilyeneket: 

Szóval én úgy alapjáraton nem értem, miért nem lehet a Jgamek-ben normális kinézetű hősöket menedzselni, akin azaz 1tonnás csatapáncél funkcióval is bír: 

Nem értem miért nem nézhet ki normálisan egy scifi/fantasy gonosz: 

Nem értem miért nem lehet egy női harcos normálisan felöltözve, ne adj isten viselhet egész testet befedő páncélt: 

És nem értem azt sem, egy démoni főellenség MIÉRT nem nézhet ki TÉNYLEG démoni főellenségnek: 

 

De elkalandoztam, tehát a…

 

Jrpg 

Bizonyára sokan neheztelnek majd rám ezért a kijelentésért, de egyrészt  szvsz ennek a stílusnak a jelenlegi formájában nincs jövője, másrészt amikor egy játék stílus az ember képébe ilyeneket nyom kérés nélkül, akkor azért elgondolkodik azon, mégis mi az a minőség, amit úgy globálisan képvisel: 

Az én szememben legalább is ez az RPG stílus elkurvulásának egyértelmű jele. Ám mielőtt még megvádolnának általánosítással, természetesen nem minden JRPG ilyen. (Vagy legalább is nincs bennük nyílt rape.) 

Hogy milyen a jó (értsd: minőségi, színvonalas) RPG? Nos sajnálom ha ezt kérdezni kell, de egy rövid listába összeszedek akkor néhány cím a teljesség igénye nélkül: 

Arcanum
Arx Fatalis
Baldurs Gate 1-2
Diablo 1-2
Divine Divinity
Dragon Age
Dungeon Siege
Fallout 1-2-Tactics-3
Gothic 1-2-3
Hexplore
Icewind Dale 1-2
Lionheart: Legacy of the Crusader
Mass Effect 1-2
Newerwinter Nights 1-2
Nox
Planescape: Torment
Risen
Sacred 1-2
Silver
Star Wars: Kinights of the Olda Republic 1-2
The Elder Scrolls 1-2-3-4
The Temple of Elemental Evil
The Witcher
Two Worlds 

“És ezek miért jobbak, mint a Jrpg-k?” – tehetik fel páran a kérdést… 

Nos egyszerű, nincs előttük J-betű. ;P De komolyra fordítva a szót, vegyük ellenpéldának mondjuk a TES IV: Obliviont és a Risen-t. Ezek elé leül a játékos, és lát egy értelmesen felépített, átgondolt, HITELES(!) fantasy világot, aminek nincs szüksége felesleges giccsre, eltúlzott, agyoneffektelt látványra, és idióta kinézetű karakterekre ahhoz, hogy hangulatot teremtsen. 

De oké, van aki nincs oda a fantasyért, akkor közelítsünk scifi oldalról, mondjuk nézzünk meg egy Fallout 3-mat, és egy Stalkert. Ezek elé szintén elég csak egy 5-10 percre leülni, hogy lássunk egy hangulatos, poszt apokaliptikus világot, mindenfajta felszínes és felesleges adalék nélkül. 

Ezzel szemben ha az ember leül egy Jrpg elé, 3 dolog fog neki kapásból lejönni:
– Töménytelenül giccses, ugyanakkor elnagyolt grafika.
– Röhejes karakterek.
– Agyoneffektelt, egyúttal szánalmas harc. 

Röviden és tömören, egy kalap szar, ahol a kalap egy hatalmas cilinder… és kifejezetten örülök annak, hogy az ilyeneket szinte sohasem portolják PC-re, mert így legalább ezen a platform, ha szabad így fogalmaznom “az Rpg, Rpg maradhat”. Persze felmerül a kérdés: “Fontos e az ábrázolás?” Nos akár hogy is próbáljuk vitatni, igenis fontos. Számomra a legnevetségesebb dolog, amit valaha láttam az, amikor az anime grafikát és látványelemeket próbálják 3D-ben imitálni. Ennek az eredménye lesz aztán az a giccses, LSD színes, elnagyolt grafika, az idióta karakterdizájn, a töménytelenül, feleslegesen agyoneffektelt harcrendszer (vagy legalább is az a scripthegy, amit ők annak neveznek) ja és persze ehhez a látványhoz még párosulnak az idegesítő hangok is. 

Most őszintén kedves PC-s társaim, kinek hiányzik ez? 

A grafikai rész szerintem nem is igényel több rizsát, a képekből tökéletesen látszik, miről is beszélek. 

A karakterekre kitérve, Wagner kolléga blogján láttam egy bejegyzést egy Shadow Hearts nevű gyönyörűségről, aminél némi google után a 3. vagy nem tudom én hányadik résznél a karaktereket nézve erősen elgondolkodtam vajon kimerítik e az átláthatatlan és értelmetlen keverék fogalmát? 

Nos igen, ki. 

Azonban vannak ennek a stílusnak is nagyobb nevei, amikből most kiragadnék kettőt. Az egyik a Finaly Fantasy XIII, a másik a Shin Megami Tensei (röviden: SMT). Tehát… 

   

Final Fantasy XIII 

Nos kezdeném talán azzal, hogy bár a grafika látványos, a pályatervezés teljesen lineáris, ami még nem lenne nagy gond, de sajnos valami hihetetlenül fantáziátlan is, a játékos csak rohan előre és darál. Apropó darálás, a harcrendszer a körökre osztott móka azon válfaja (lenne), amikor a körök között nincs szünet, ami alapvetően jó lenne, csak épp a megvalósítása elég suta, abszolút nem kelt dinamikus hatást. 

Elakadni amúgy nem lehet, a játék mindent szép fényes ikonokkal jelöl, sőt mi több, egyenesen kivilágít, ügyességi részek gyakorlatilag nincsenek, még az ugrás is egy full automata script. 

A karakterek olyanok, amilyenek, az ellenségek (katonák) röhejesek, tényleges kihívással a játékos alig fog találkozni, taktikázni sohasem kell, újrajátszhatósági értéke az egésznek 0, amit csak súlyosbít az a tény, hogy nagyon hamar monotonná válik, és unalomba fullad. 

Aztán itt ez az… 

   

SMT Persona 3 

Az alapstory fogyasztható, a harcrendszer egyszerű ugyan, de átlátható, bár a kivitelezést inkább nem részletezném: 

Ami probléma itt is, az a hangulatért nagyban felelős pályatervezés, amit ugyan rá lehet fogni a játék stílusára, de ettől még igencsak lehangoló és röhejes, amikor a játékos folyosók és terek unalmas, fantáziátlan, ismétlődő hadán vágja át magát, amik ráadásul teljesen üresek. A mászkáló elleneket leszámítva gyakorlatilag full steril a környezet, nincsenek tereptárgyak, törmelék, szőnyegek a földön, fáklyák, képek, satöbbi… abszolút kihalt minden, ami egy 2007-es játéknál szerintem elfogadhatatlan. 

Ha nekem nem hisztek, csak nézzétek meg ezt: 

Plusz erre még rátesz az, hogy a zene szerintem fostos, a grafika csúnya, a hangok idegesítőek, a karakterdizájnról meg inkább már említést sem teszek, a szokásos giccstenger, és az ellenfelek sem jobbak. 

Apropó…

Ez meg mi a fasz? JSims? :/

Természetesen ebből az SMT-ből van több is, nézzünk meg egy másikat is…

 

SMT Nocturne

 Na most azt hiszem itt elég bemutatnom a főhőst:

 

Aha… szóval egy testfestéses ratyi, aki kisgatyában rohangál? Hát ez tényleg rohadt kreatív.

A story és harcrendszer amúgy itt is fogyasztható, bár utóbbi kivitelezésébe megint nem mennék bele:

A Jrómai klónhadsereg… bájos.

A problémák itt szinte ugyan azok, mint a másiknál, a Persona 3-nál, amit nem igazán részleteznék újra.

 

Végszó

Összefoglalva a lényeget srácok/lányok én alapvetően megértek nagyon sok mindent. Megértem, hogy sokaknak nincs kedvük a részletes karaktergenerálással és az odafigyelést igénylő fejlődési rendszerrel bajlódni. Megértem, hogy a könnyedebb, egyszerűbb darabokat kedvelik. Még azt is megértem, hogy egyeseknek annyira szar az ízlésük, hogy a gyomruk beveszi a legalját is. De azt nem értem, hogy mégis hogy az istenbe lehet ezeket egy lapon említeni mondjuk a fentebbi lista bármelyik darabjával… :/

És lehet tudatlan vagyok, és biztos én bennem van a hiba már megint, de amikor azt látom, hogy egy dagat miniszoknyás csaj megszólal 7:30 körül, hogy: “Little Flowers, Little Flowers” az nálam végleg kicsapja a biztosítékot:

 
Szóval remélem emberek e néhány sorból kitűnt micsoda megpróbáltatás is volt ez az én kis törékeny lelkivilágomnak, ahogy ezeken az RPG-nek csúfolt legalja debileken kellett át vágnom magam, csak hogy képet kapjatok. Remélem  bölcsebben távoztok. =)
Advertisements

84 hozzászólás to “RPG vs. JRPG”

  1. Nagyon nyersen megfogalmazva tehát: a RPG-k és a JRPG-k között az a különbség, hogy az RPG-kben lehet szerepjátszani. Bár azért ugye vannak kivételek – hallottam pl a Breath of Fire sorozatról, videókat is néztem belőle, elég királyosnak tűnik. Meg hát a nyugati RPG-knek is vannak fekete bárányaik – sokaknak például nem fog tetszeni, hogy pont a Fallout 3-at és az Obliviont emelted ki. 😀 Olyan sok Obli haterrel lehet találkozni a neten, hogy azt el se hinnéd. Csak nézd meg a YouTube-on a régi Elder Scrolls-os videók alá írt kommenteket. Egyesek még a Morrowindot is utálják.
    Ja, és a Dawn of War az egyik legjobb RTS valaha. Bírom egyébként, hogy a Demon Prince okosabb is, mint bármelyik ilyen tápos egység. A Demon Prince szépen beleszúrja a földbe a kardját úgy veszi le az odaragadt embereket, míg a többi, még az Avatar of Khaine is rázogatja, mint valami idióta.

    • Nekem például máig a Tactics a kedvencem a Fallout-ból, méghozzá pont, azért mert ki lehetett kapcsolni a körökre osztott módot, és úgy valósidejűvé vált a harc. Pedig sokak szerint az is egy szar volt az 1-2höz képest.

      Oblivion-al kapcsolatban nekem jobban bejött a Morrowind hangulata, ennek ellenére szerintem az Oblivion nagyon is sokat fejlődött a Morrowind óta, és ha nem lenne benne az, hogy minden autogenerált ellenfelet a szintünkhöz mér, akkor egy rossz szavam se lenne rá. 🙂

      Természetesen nyugati oldalon is van sok rosszul sikerült RPG, folytatás, mégis azt kell, hogy mondjam, inkább ülnék le egy Dungeon Siege elé újra, mint bármelyik JRPG elé, mert egyszerűen idegbajt kapok a grafikától, hangoktól, karakterektől, szörnyektől, amit felvonultat.

      Dawn of War-ból történetileg az alap nagyon jó, viszont játékmenetileg a Dark Crusade jobb lett, sok mindet újragondoltak benne, szerencsére jó irányban. Daemon Prince nekem is a kedvencem, csak azt sajnálom, hogy közel se olyan erős, mint az alap Dawn of Warban, ami Sindriből lett.

  2. Nem véletlen, hogy a Shadow Hearts harmadik részével egy órát bírtam játszani, sajnos semmi köze nincs már az eredeti részhez. Még a horror feelinget is kivették belőle.

    • Nem tudom, mert a video amit linkeltél, abban csak egy tollas ratyit láttam, ha már horrorszerű elemek, akkor Shivering Isles.

      • Azér’ linkeltem azt, mert semmi értelmes videó nem volt a Shadow Hearts-ról. A harmadik rész meg a kakukktojás a sorozatban, SEMMI köze nincs az elsőhőz. Már a 2. részbe is csak a főszereplőt vitték át, semmi mást. 😛

        Amúgy meg írhattál volna SMT-ről, mondjuk abban pont nincsenek giccsek, lolik meg félpucér indiánok. A koreai MMO mocskokat meg nem tudom minek kellett előhozni. De ezen a Lightning Warrior cuccon én is ledöbbentem már 😀 valahol láttam már, de nem emlékszem.

      • Mindegy, nálam az RPG előtt ne legyen J. 😀

      • Én meg Káosz Drednought-okat nem akarok látni meg orc csoppákat 🙂

      • Az már a te bajod, a Warhammer epic mind a fantasy, mind a scifi műfajban, és érdekes módon J oldalon egy szál hasonló kaliberű név sincs. De minek erőltetem magam… aki ránéz a fentebbi képekre és nem látja a különbséget, nos azt tudom sajnálni. 🙂

      • Szépen összekeverted itt a dolgokat. Még jó, hogy nincs hasonló kaliberű cucc a j oldalon mivel JRTS nem létezik. A Shadow Hearts szerü gameket meg senki nem említi egy lapon az Elder Scrolls-zal. Nem szereted a JRPG-t? Oké, az látszik. De az is látszik, hogy nem ismered őket, mert akkor nem a leglényegtelebbet emelted volna ki. A Disgaea-ról meg annyit, hogy nem hiába így néznek ki a szereplők, az a játék egy paródia és semmit sem vesz komolyan, az egész egy nagy poén.
        “nem éretem a Jrpgk-ben miért nem lehet normális kinézetű hősöket menedzselni, mint ez:”
        Ez a hős aligha nevezhető normálisnak a 800 kiló páncélban. Abba meg bele se merek gondolni, hogy mi lenne ha ilyen szereplők lettek volna az SMT-ben. ^^

        Látom a Tales Of Valamelyikről is van egy kép, sajna azt se bírtam 1-2 óránál tovább :S

      • Egy kép van a Dark Crusade stratégiából, illetve egy linkelt videó, a többi pedig art, ha már neked ez ennyire fontos. Egyébként a Warhammer-ből nem csak RTS létezik, hanem táblásjáték, kismillió könyv, RTT, és RPG is. Elsősorban az ábrázolás miatt hoztam fel, mert ugyan szélsőség az is, de még mindig a jobbik fajta. Választ pedig arra vártam volna tőled, hogy mondj egy hasonló kaliberű nevet J oldalról.

        “Ez a hős aligha nevezhető normálisnak a 800 kiló páncélban.” -> Igaz, de inkább legyen rajta egy tonnás csatapáncél, aminek funkciója is van, mint hogy egy szál faszban szaladgáljon 60m-es karddal, nem? 🙂

        A Jrpg-k többsége amúgy olyan, amilyeneket itt felhoztam példának, az hogy akad egy-két kivétel ami súrolja a játszhatóság határát, egy dolog, egy másik meg, hogy arányaiban nézve mit képvisel a többség, minőség szempontjából.

      • Igen tudom mi a Warhammer, felnőtt emberek játékfigurákat gyűjtenek és kifestik őket egyesével majd összegyűlnek egy asztal köré és dobókockákkal dobálóznak. Van ilyen a J oldalon is, az az otaku.
        Mi az, hogy mondjak hasonló kaliberűt a J oldalról? Olyat nem tudok mondani amiből 200 könyv meg mittudomén mi van. Mindkét oldalnak teljesen más a lényege és mindkettőből van olyan amit utálok meg olyan is amit szeretek. Most PS2-re nem tudok elképzelni Morrowind szerü játékokat, ezért is találták ki a konzol rpg-t a japók. Ott van a Valkyrie Profile 2 vagy a SMT:Nocturne, próbáld meg valamelyiket, egyszerűnek egyik sem nevezhető.

      • És ezzel meg is válaszoltad a kérdést, nem tudsz mondani, mert egyszerűen nincs. A Warhammer már a 80-as évek óta jelen van, a mai napig jönnek ki a vele kapcsolatos alkotások, csak a scifi több mint 10 faj 40.000 évnyi történelmét foglalja össze, és emellett még ott a fantasy is. Ez azért szerintem csak jelent valamit. Akik pedig játsszák a táblás játékot, azok közül vannak az ismeretségi körömben, és elmondhatom neked, egyáltalán nem olyanok, mint az otakuk. Az otaku minden pénzét elbassza a merchekre és fennhangon hirdeti a mennyei mannát, náluk ilyet nem tapasztaltam, számukra ez csak egyszerű hobbi, amire nem is jut túl gyakran idejük.

        Egyébként megnéztem ezt az SMT cuccot a youtube-on, és kétségkívül hitelesebbnek tűnik mint a Tales of the XY szerűségek, de az Eyecandy azért itt is rendesen befigyel.

    • Nekem is van egy Warhammer-fan haverom, azért tudom csak, hogy mi a Dreadnought. De valamiért még nem tudott meghatni ez az univerzim. Valami olyasmiket magyarázott, hogy űrben lebegő bolygó nagyságu katedrálisok. én meg csak vágtam a WTF fejet. A táblás játékról meg annyit tudok, hogy kurva drágák a figurák meg hozzá a festék meg minden. 😛

      Aztán melyik SMT-t nézted amelyikben Eyecandy volt? :O
      Azt elmondanám, hogy az SMT 1987-ben indult az első játékkal és eredetileg egy scifi-horror regény volt. Rengeteg game sorozatból áll és mindenféle platformon megfordultak már ezek a játékok, de nagy részük nem jelent meg J országon kívül máshol.

      Örülök, hogy legalább utánanéztél 🙂

      • A táblás játék valóban nem két fillér ha igényesre akarod megcsinálni, de annyira azért nem vészes az ára. Nekem nincs sajátom, meg nagyon időm se lenne rá már most, viszont amikor próbáltam, tetszett.

        Warhammer amúgy nem egy olyan dolog, amire ránézel aztán bumm egyből megfog, kezdetnek elég egy Warhammer témájú játék elé leülni, mondjuk a Dawn of War erre tökéletes, aztán indítani egy kampányt és odafigyelni a videókra.

        SMT-ből ezt láttam: http://www.youtube.com/watch?v=9Uyvzoa9YdQ&fmt=18

      • Ja hát igen, a pózőr Dante-tól mit vártál? 🙂

        Amúgy nekem a Warhammer: Mark Of Chaos tetszett, mert a Total War engine-re van ráhúzva az egész és nem kell építkezni.

      • Ezt is nézdd meg, ez információdúsabb 🙂

  3. Soa Mark Says:

    Vannak jó Japán RPG-k: Earthbound, Super Mario RPG
    Jó mondjuk amikor ezek készültek nem volt netes hentai meg doujin özön 😀
    Final Fagtasyt nem szeretem.

    • Föl is teszem az Earthbound-ot a DS-nek a snes emu mappájába . . . 🙂

    • Régebbiek közül nagyobb eséllyel talál az ember olyat, ami játszható, az Earthbound például nekem is tetszett. Az a probléma, hogy a “fejlődés” nem ilyen irányba ment tovább, manapság a grafika csilli-villi, tündi-bündi, mögötte meg nincs semmi.

      Kétségkívül a Nyugati alkotások között is van szar, de közel sem annyi mint a másik oldalon.

    • Elkezdtem az Earthbound-ot és érdekes módon bugok meg crash-ek nélkül viszi az emu a Ds-en. Amikor jött a méhecske 10 évvel a jövőből az mekkora volt 🙂 a faszi meg lecsapta aztán megdöglött, mekkora állatság. A beszólások is hatalmasak benne: beszéltem egy kutyával aztán mondja, hogy “engem megszállt a game dizájner” és előadott ilyen tutorial szöveget. A grafika meg elég morbid :)Ott tartok egyébként, hogy punkokat verek a játékteremben…

  4. He, Warhammer 40k-t nem basztatni! 😀 Lehet sok rossz szava rá az embernek, lehet rá WTF fejet vágni, de attól még az univerzum kidolgozói igényes munkát végeztek, ha jobban utánanéz az ember. Például lehet kérdezni: hogy bírja el a space marine az űrgárdista páncélt? Hát úgy, hogy külön implantokat tesznek beléjük, ami lényegében hozzá kapcsolja az egész testüket a páncélhoz… tehát míg rajtuk azzal egyek, ha csak nem hibásodik meg. Ezzel azt akarom mondani, hogy voltak olyan igényesek, hogy megpróbáltak logikusak lenni. Lehet rá mondani, hogy annyira epic, hogy az már a “trying too hard” kategóriába tartozik, de azért megpróbáltak eszesen kitalálni esztelenségeket, ezért szerintem már érdemelnek egy főhajtást.
    Meg persze biztos sok JRPG is érdemel főhajtást, bár mint azt már említettem gyakran túl kevés bennük az RPG elem, legalábbis én mindig azt hallom. Volt is egy jó kép, ami ezt fejezte ki, kár, hogy nincs fent a gépen, amiről most írok. Na, mindegy ennyi lett volna a mondandóm(helyesebben: írandóm).

  5. Na, ez az a stílus, amit sosem tudtam megszeretni, egyedül a Sudeki tetszett, meg majd ami most jön 3d Dot Game Heroes.
    Amit az RPG-nék jobban rühellek, az a körökre osztott-stratégiás játékok. Na, azokkal kilehet üldözni a világból.

  6. Egy darabig én se voltam oda az RPG-kért, anno szinte csak FPS-ekkel kentem még a régi szép időkben (Duke 3D, Doom, stb.) aztán egyszer haverjaim addig unszoltak, amíg ki nem próbáltam a Fallout 1-et és megtetszett, aztán jöttek az olyanok, hogy Baldurs Gate, korai Elder Scrolls játékok, stb. Mára pedig az egyetlen olyan stílus maradt számomra, ami még képes fejlődni, már persze a Nyugati alkotásokra (CRPG) gondolok itt. Az FPS-ek mára már csak a grafika terén képesek újat felmutatni, még játékmenetileg szépen, lassan átveszik az összes konzolos baromságot.

    Stratégiából én is inkább a valósidejűeket szeretem, és a menedzsmentet, de azért a Panzer Generals 1-2vel nagyon elvoltam. 🙂

    Engem amúgy a hack & slash TPS-ekkel lehet kikergetni a világból, pláne ha megáldják ezzel a giccses, LSD színes anime grafikával.

  7. Úúúú, Fallout az alap. 🙂 Majd azt is pótolnom kéne.
    HnS-t én sem komálom, kivétel a D2. Mondjuk nekem az is RPG.

  8. Argus Solotov Says:

    Hé, és a Mass Effect hol marad, ha már igényes scifi rpg?
    Amúgymeg sejtettem, hogy ez lesz a következő csatamező ^^. Amit én még bírok az ilyenekben, amikor korunkbeli “katonák” egyes szereplők. Rendszerint a felszerelésük kimerül egy olajzöld egyenruhában (nőneműeknél általában jóval lengébb a gyakorló =P) meg egyetlen pisztolyban/géppisztolyban/vagy valami teljesen röhejes/lehetetlen fegyverben. Se másodfegyver, kés, tartalék tárak, tárzsebek, kézigránátok, málha/repeszálló mellény, térd/könyökvédő, kevlár kesztyű, málhazsák, sisak, éjjellátó, védőszemüveg, egyáltalán semmilyen felszerelés nincs náluk, ami biztosítaná a harcképességüket. Agyfaszt tudok kapni, milyen überbetonsoldierek egy szál szakadt gyakorlóban, ahogy lekaratéznak mindenkit…

    • Muszáj volt már kiszélesíteni a frontvonalat a mutáns, agy halott otakuzombikkal vívott háborúban. Amúgy írtam, hogy “a teljesség igénye nélkül” vagyis bármit hozzá lehet még tenn,i ami minőségi darab, ergo nincs előtte J. 🙂

      Annál, amit leírsz már csak az a brutálisabb amikor a 13-14 éves lányka iskolásruhában feszít de a kezében két deserteagle figyel, és közben még akrobata mutatványokat is van ideje bemutatni.

  9. Mascamaru Says:

    Péter, kalandjátékokkal hogy állsz amúgy? Kedveled őket? (Most speciela Syberiára, Monkey Islandre, The Longest Journeyre, Fahrenheitre gondolok.)

  10. Kalandjátékokkal el tudok lenni, de nem a kedvenc műfajom, inkább FPS vagy RPG, esetleg RTS.

    Syberia 1-2, Fahrenheit megvolt, Midnight Nowhere, Dracula: Origin, most hirtelen ezek jutnak eszembe.

  11. Érdekes a cikked, elismerem hogy a J-RPGknek vannak hibái, de azért nem ilyen az összes. Próbáltad már a Breath of Fire V-öt? Kiváncsi vagyok hogy mit gondolnál róla mert szerintem ez egy egyedi J-RPG és a harcrendszere inkább taktikán alapul. A fent említett problémák nem találhatóak meg benne, hiszen a játék föld alatt játszódik, ahol nyomor és sötétség dominál. Nincsenek benne röhejes karakterek és a harcrendszere is egyszerű, de zseniális.

    Még egy játékot ajánlanék, az pedig a MOTHER 3 lenne.

  12. Én se azt mondtam, hogy az összes JRPG rossz, hanem azt akartam volna éreztetni, hogy ez a stílus úgy globálisan milyen minőséget is képvisel az eredeti, nyugati alkotásokhoz képest.

    PC-sként amúgy ritkán jutok konzol közelbe, de majd érdeklődök pár havernál az említett két név ügyében. Bár hozzáteszem, némi google, youtube után én azért annyira nem látom a különbséget.

    Számomra az RPG ott kezdődik, hogy Dungeons & Dragons, Elder Scrolls, Fallout, Bioware játékok, stb.

  13. Szerintem ne videó alapján ítéld meg őket, mert tényleg 2 nagyon korrekt J-RPG-ről van szó. Mother 3 pedig GBA-ra készült, ergo emulátoron simán tehetsz vele egy kört. A M3 pedig pont egy olyan játék, ami leginkább a vadnyugati / vidéki ami egy jelentős változáson megy át ahogy halad a sztori hála az új technológiáknak. A sztori egy családot mutat be, ahol az anyuka nagyon hamar meghal és ezáltal az egyik gyerek elszökik otthonról, a másik mély depresszióba kerül és az apa pedig megbolondul. 2006-ban jelent meg a játék, nagyon szép 2D grafikával rendelkezik és a rajongók saját maguk fordították le a játék, hiszen a Nintendo nem vette tervei közé a játék Japánon kívüli kiadását. Tényleg, annyi mindent lehetne írni erről a játékról de ezt inkább mindenki saját maga élje át.

    Ami a nyugati RPG-ket illeti, nem utálom őket, van is egy pár személyes kedvenc (Fallout, Super Nintendo-n a Shadowrun) de engem hidegen hagy a szokásos középkori vagy scifi téma. Kipróbáltam a Mass Effectet és nem nagyon tetszett. Tettem egy kört a KOTOR-ral, az például egy nagyon bejövős cucc. Szeretem a Fable-t is, nem egyszer mentem végig rajta. 🙂 Diablo 1-2 még a mai napig a kedvenceim közé tartozik.

    Ami a Nocturnet illeti, szerintem oly mindegy hogy milyen a pályatervezés, hiszen egy hatalmas pusztulás utáni Tokióról van szó, ahol az emberek azért küzdenek hogy életben maradjanak. (Bár, ez inkább a SMT1-re jellemző, mert a 3-ban egy csomó ember szellem vagy mi a fene.)

    Persona 3 révén igazat adok neked. Megvan a játék, órákat öltem bele és a sztori még nem haladt olyan sokat, de ezenkivül a játék jó, mert van egyfajta hangulata ami jó pár játéknak nincsen meg. (Leszámítva azt a kib*szott nagy tornyot, az tényleg fárasztó 30-40 óra után.)

  14. Pont az, hogy például a Mass Effect egyáltalán nem az a tipikus scifi téma, és speciel az a fajta játék ahol 1-2 óra nagyon kevés ahhoz, hogy az ember átlássa az egészet. Apropó… ez is a jó RPG egyik védjegye, hogy nem játszik ki minden kártyát már az elején, hanem szépen-folyamatosan adagolja a tartalmat. Ajánlom pörgess ki párat a listában felsorolt nevekből. 🙂

    “a vadnyugati / vidéki ami egy jelentős változáson megy át ahogy halad a sztori hála az új technológiáknak. A sztori egy családot mutat be, ahol az anyuka nagyon hamar meghal és ezáltal az egyik gyerek elszökik otthonról, a másik mély depresszióba kerül és az apa pedig megbolondul.” -> Lehet bennem van a hiba, de ez egy elég tipikus J (anime) storynak hangzik, empatikus töltettel.

    “szerintem oly mindegy hogy milyen a pályatervezés” -> Már bocs, de szvsz az igénytelenség netovábbja az, amikor folyosóból-térbe, térből-folyosóba mész, és abszolút üres, jellegtelen minden, csak rohansz előre, és ugyan azok a textúrák ismétlődnek.

  15. Majd teszek vele egy próbát, lehet egy jó játékot hagytam ki bár majd meglátom.

    Én azért ezt nem mondanám, mert nem egy gyors összecsapott játékról van szó. Ez a játék még Nintendo 64-re jelent volna meg és a munkálatok már 94-ben kezdődtek meg. (Akkoriban még Super Nintendora akarták.) De mivel a csapat nem értett annyira a 3D-hez ezért sokáig el lett halasztva a projekt míg 2000-ben bejelentették hogy abbahagyták a fejlesztését. Később 2003-ban jelent meg az 1+2 és akkoriban jelentették be hogy lesz 3. Végül 2006-ban meg is kapták a játékot…a japánok. Ezt azért még olvasd el, ha időd engedi. http://mother3.fobby.net/interview/

    A Megami Tensei sorozat sose volt hightech ezért maradtak meg ezek a szokásai mint pl. az üres falak. Nekem pl. bejövős és tényleg nem az a széria ami nagyon “giccses”. Mégis a 3. legnagyobb RPG sorozat Japánban.

    • Ennyi erővel a Prey című játék fejlesztését meg több mint 10-évig húzták, szóval nehogy már ez egy objektív alap legyen… 1 jó játékot 1-év alatt is össze lehet hozni, csak tehetséges team kell hozzá, akik értenek is ahhoz, amit csinálnak.

      Nincs highend grafika? És? Sok régebbi Bioware RPG sem a grafikai csúcsot képezte, amikor megjelentek (sőt…) mégis részletes belső és külső tereket láthattunk bennük. Vagy ez nem számít?

      “Mégis a 3. legnagyobb RPG sorozat Japánban.” -> És ez most mit is befolyásol?

      Azt amúgy nem tudom észrevetted e már, hogy a Jrpgkben nincs is normális scifi-fantsy univerzum, hanem folyton összemossák a kettőt? Ja… vagy hogy ezek ezért lennének “eredetik”?

  16. Argus Solotov Says:

    Ninty, nem azé’, de csak a Mass Effect 2-be több innováció szorult SZEREPJÁTSZÁS szempontjából (is), mint az egész FF szériába együtt véve (főleg az egyáltalán-nem-ötlettelen-és-végletesen-kifulladt 13. (!) részbe.
    Hm… Hamár rókabőr, mondjon már valaki egy olyan nyugati játéksorozatot, ami eléri a 13 részt…

  17. Megemlítésképpen annyira áldod a nyugati RPG-ket hogy azt pl. le se írtad hogy milyen bugosak és gliccsesek tudnak lenni. És az a baj hogy TÚLSÁGOSAN is lekezelően bánsz a J-RPG-kkel és tegyük fel hogy a leghíresebbekkel játszottál, igaz? Jellemző. Miért jó az a Gothic-ban ha zuhanás közben oldalazol akkor nem sérülsz? Miért jó az ha egy ellenfél kb. 100 méterről megöl? Lehet te ezeket élvezed mert NYUGATI de szerintem az ilyen nagyon unfair és ront a játékélményből.

    Nézzük a kettő műfaj közötti harcrendszereket. Ismét a Gothic-ot fogom példának használni. A harcrendszer korrekt csak hát unalmas. Izgalmi faktor és a zenei aláfestés valahol a béka feneke alatt van. Míg egy J-RPG-ben van adrenalinnal teli csata zene, változatos is és a taktikázás is hatalmas szerepet játszik. Egyedül a Fable jut eszembe ahol azért e dolgok jelen voltak.

    És ha már mindenki ennyire veri a nyálát a BioWare-re akkor lássuk az egyik projektjüket. Mondjuk a Sonic RPG-t. Egy csomó helyen J-RPG-re akar hasonlítani viszont hemzseg a bugoktól. És miért? Mert nem japánok csinálták. És ezzel nem azt mondom hogy a japánok csakis bugmentesen csinálnak játékot, de sokkal jobban tudják végezni a dolgukat.

    Ja és nekem ne mondjátok azt hogy a Mass Effect innovatív mert van benne szex.

    • Argus Solotov Says:

      Nem, nem írtam le. Talán tényleg kevésbé bugosak a J game-ek… Lehet azért, mert a programozási komplexitásuk és a játékmechanikájuk egy faék bonyolultságával vetekszik. Mellesleg láttam már halálbugos J game-et is.
      Miért jó, ha 100 méterről megölnek (gondolom itt a Stalker emlékei nyilaltak beléd)? Azér bazze’, mert a mai fegyverekkel akár még 3 kilóméterről is lerobbantják a fejed, szóval ez még a Stalkerben (és egyéb FPS-ekben, taktikai játékokban) erősen le volt butítva. Nekem nyugodtan hihetsz, lőttem már AK-val, SVD-vel, RPG-vel, meg csapatszállító toronyfegyverrel is… Én azért élvezem, mert REÁLIS és ÉSSZERŰ. Ha a japánok is csinálnak is majd ilyesmit, azt is élvezni fogom. Most én tehetek róla, hogy ez eddig nem történt meg?

      Második részhez Peter után csak annyit tennék hozzá, hogy megfelelő időben nyomgatni gombokat, meg néha turkálni a menüben, hogy “vajon most a vízipisztoly jó-e a lángoló tűzdémon maca ellen, aki mindjárt megerőszakol”, az NEM TAKTIKÁZÁS. Taktikázás az, amikor pl. Mass Effect 2-ben (valahogy ezt nagyon kerülgeted) hirtelen 20 irányból kezdenek lőni rátok, vagytok hárman, különböző fegyverzettel és képességekkel, és a környezetet kihasználva (EGYETLEN J játékban sem láttam még harcban interaktív környezetet) próbálod túlélni, nemcsak rohansz előre, és lősz mint a rámbó (próbáltam, nem lett jó vége, még géppuskával sem).

      Harmadrészt meg: ha már ezek egyszer szerepjátékok… Akkor hol marad a SZEREPJÁTSZÁS a J game-ekben? Nem, az nem szerepjátszás, hogy növeled a karaktereid statisztikáit meg felszereléseit. AZ a szerepjátszás, mikor egy általad kreált karaktert megszemélyesítve morális helyzetek elé állva döntesz te magad, mely döntésnek később komoly következményei lehetnek, vagy bizonyosan lesznek (Mass Effect 1-ből átimportált karaktered a 2. részben lépten-nyomon szembesül is ezekkel a következményekkel). Hogy neked azt a 3, 1 percnél sem hosszabb light sex jelenetet sikerült kiragadnod és dobálóznod vele, hogy “ennyi” az innovativitás a Mass Effect sorozatban, hát gratulálok vazzeg, látszik hogy fogalmad nincs, miről beszélsz.

      És nekem egy parázs real-time tűzharc mindig is izgalmasabb lesz, mint egy átláthatatlan, giccses villogó, körökre osztott marhaság…

  18. Tehát én lekezelő vagyok, miközben te csaptál át most ragebe? How nice… 😀

    Már elnézést drága Ninty, javíts ki, ha tévednék, de én úgy tudom, hogy maga a szerepjáték, mint műfaj a Dungeons and Dragons első kiadásával kezdődött a 70-es években Gary Gygax tolla által. Aztán jöttek az első PC-s RPG-k, olyanok mint a Wizardry, Ultima, Druid, Eye of the Beholder, stb. Szóval nem nagyon értem, hogy mi okból vannak a magból leszakadt/ellopott, saját kaptafát kinövesztett JRPG-k a középpontba állítva, mint “etalon”, és azokhoz képest viszonyítva olyan neves világok, mint pl. a Forgotten Realms, Elder Scrolls, vagy a Warhammer, mintha legalábbis azok lennének a “szánalmas nyugati másolatok”.

    “Nézzük a kettő műfaj közötti harcrendszereket” -> Na nézzük… válogatunk a scriptek között, attack gomb és mozizunk, miközben (jobb esetben) szól egy tucatechno. Hát valóban, ebben aztán kurva nagy kihívás van…

    Hagy kérdezzem már meg, megküzdöttél már te valaha is Mehrunes Dagon ellen a Battlespire mélyén (Elder Scrolls)? Bementél már a Yantári telepre (Stalker)? Összecsaptál már Baal-al, a halálistennel (Baldur’s Gate)? Ja hogy nem… akkor miről beszélünk?

    Bug és Gliccs a Gothicban? Egyrészt ezekre van patch, másrészt játék nincs hiba nélkül, még a J “isteneknél” sem: http://www.youtube.com/watch?v=JBzt9vhiNiQ vagy ez megbocsátható pusztán azért, mert JAPÁN?

    “Ja és nekem ne mondjátok azt hogy a Mass Effect innovatív mert van benne szex” -> Tudod a sex és a rapesim között messzemenő különbségek vannak, de erről a J barátaid nyilván többet tudnának mesélni az ilyen Lightning Warrior Raidy után. 😛 Jé… NYUGATI oldalon ilyet se látni… vajon miért?

    • Ehhez most annyit fűznék hozzá, hogy:

      Ebben hol volt a rage? Na jó, egy kicsi lehet hogy volt.

      Nagyjából tisztába vagyok a szerepjátékok történelmével, de te most túlságosan is eltértél a témától. Mellesleg a mai napig megvan az első magyar kiadású Shadowrun szabálykönyvem. És nem tudom mennyire vagy tisztába de a J-RPG-k a keleti kultúrát míg az RPG-k a nyugati kultúrát tükrözik. Itt nincs semmilyen EGY etalon, mindkét oldalon van etalon esetleg.

      Olyan vicces hogy csak Shin Megami Tensei játékokkal vágsz vissza, megkérdezhetem hogy miért? Ráadásul a régi játékok hasonlítottak az Ultimára vagy akár a Dungeon Masterre a belső kameranézet miatt. És nekem ne mond azt hogy e szériának a dizájnja giccses mert ez nagyon, de nagyon nem igaz. Nézz meg egy pár official artot, a Persona 3-4 viszont nevezhető csili-vilinek.

      Most is feleslegesen tértél ki arra hogy játszottam-e az általad megemlített játékokkal. Elder Scrollsból a Morrowinddal játszottam. Stalkert csak kipróbáltam, annyira nem merültem bele a játékba. Baldur’s Gatehez szerintem nem volt még szerencsém.

      És megint félreértesz engem. Én egy szóval sem mondtam hogy a japánok istenek és csak bugmentesen dolgoznak. Te most azt gondolhatod hogy én csak J-RPGkkel játszok, persze ez marhára nem így van. Nagyon kevés szériát szeretek like Breath of Fire, EarthBound, Golden Sun, Megami Tensei és Talesből csak a Phantasiat. Van egy-két S-RPG amivel szívesen eljátszok, mint pl. a Fire Emblem. De van bőven J-RPG sorozat amelyeknek legszívesebben a halált kívánom.

      Itt pedig no komment. Nem tudom mi az a Lightning Warrior Raidy és valahogy nem vagyok rá kíváncsi. 😀

      De ha ajánlasz egy pár nyugati RPG-t akkor nagyon szívesen teszek velük egy menetet, hisz itt a nyár.

      • “J-RPG-k a keleti kultúrát míg az RPG-k a nyugati kultúrát tükrözik” -> Ez se teljesen így van, már csak azért sem, mert eddig még egyetlen olyan JRPG-t sem láttam, aminek a világa alapjaiban véve tisztán csak Japán és Ázsiai elképzelésekből táplálkozna. Mint mondtam, normálisan el se különítik a fantasyt, és a scifit. Amúgy tudnál nekem J oldalról olyan részletességű fantasy, vagy scifi világot mondani, mint mondjuk a Warhammmer, Elder Scrolls, Star Wars, stb?

        “Olyan vicces hogy csak Shin Megami Tensei játékokkal vágsz vissza” -> Akkor olvasd el még egyszer a bejegyzést, mert egyrészt nem “csak ezzel vágok vissza” másrészt te mondtad, hogy a 3. legnépszerűbb JRPG sorozat.

        “Te most azt gondolhatod hogy én csak J-RPGkkel játszok” -> Én nem gondolok semmit, mindenki azzal játszik amivel akar. Nekem is van egy véleményem meg másnak is van egy, ami nem feltétlenül fog egyezni, aztán max ennyi. Én nem szeretem a Jrpg-ket nagyon kevés kivételtől eltekintve, de ugyan úgy nem szeretem például a Hack N Slash TPS-eket sem.

  19. Mascamaru Says:

    Nekem a JRPG-k szempontjából a harcrendszer nem tetszik. Hogy futok 30 cm-t, jön két monszter, aztán futok tovább és csakúgy a semmiből megint elkap kettő. A grafikai színvilágtól én el tudok vonatkoztatni. Ebben azonban csalódtam benned Péter, azt hittem olyan vagy mint én, hogy nem törődsz a grafikával hanem megpróbálod élvezni a játékot, de sajna tévedtem.

  20. Nem a grafikával van a bajom (máig eljátszok egy DOS-os gammel és szarok rá, hogy mennyire pixeles) hanem magával a giccses karakterdizájnnal van bajom, és az igénytelen pályatervezéssel. Csak nézd meg a fentebbi képeket… szerinted olyan apróságok tekintetében, mint hitelesség, vagy komolyan vehetőség, nem látszik a különbség?

  21. Garantálhatom, hogy a listádon is szereplő Gothic 3-ban több bugot találsz, mint az összes JRPG-ben együttvéve.A listádon lévő játékok közül jó párat én is végigvittem. Ahogy jó pár JRPG-t is. Sosem állítanám, hogy mindegyik jó, de csak két olyan RPG van, mint a JRPG-k fölé emelnék. A Fable és a The Witcher. Esetleg még a Diablo első része. Valamint, hiába említesz egy amúgy nagyon gagyi játékot amiben pont kiszemeltél egy bugot, semmit sem segít ez azon, hogy a nyugati RPG-k bugosak. Szorultál már be úgy hordók közé, hogy utána a mentésed visszatöltve ne tudj mozogni? Nos, én -teljesen véletlenül- csináltam ilyet, a NAGY Oblivionban. Ami talán még giccsesebb, mint a fenti képek között látható Tales of Vesperia is. Kezdtél újra játékot háromszor, mert nem jelent meg egy bizonyos tárgy egy bizonyos barlangban? Én igen, a Gothicban. Gondolom az is fun, amikor a sok cucctól nem tudsz mozogni. Hát persze, realisztikus, de tényleg szükség van erre? A tucat techno nem tartozik hozzá minden játékhoz. Sokszor találsz olyan JRPG-t, amiben orchestra zenék szólnak. Természetesen csakhogy ne a JRPG-ket védjem, valóban vannak olyan nyugati RPG-k, amiket jól megcsináltak:
    A Baldur’s Gate és az Icewind Dale pl. igen kevés buggal rendelkezik és azon kevés RPG-k közé tartozik, amik tényleges hangulattal is rendelkezik. Valamint azok közé, ahol nem a klisés sárkány, lovag vagy varázsló a főboss. De pl. a Two Worlds-öt nem raknám a listádra, hiszen az szinte low-budget Oblivionnak is nevezhető. A Dragon Age még a jók közé tartozik, bizonyos szempontból majdnem olyan jónak tartom, mint a The Witchert, ami amúgy a kedvenc nyugati RPG-m.
    Lényeg a lényeg, annyira nem lehet agyondicsérni a nyugati RPG-ket, hisz lényegesen bugosabbak Japán társaiknál és elhiheted nekem, hogy létezik JRPG minimális perverzióval. Ajánlom figyelmedbe a Tales of Phantasiát. Esetleg a The World Ends with You-t, ami minden szempontból különlegesnek mondható. Mit szólnál a MOTHER 2-höz? Kellemes és nyugis játék. Valamint igen, néhol a klisés story még mindig jobb, mint az, hogy kikötsz egy szigeten semmit se tudva, hogy aztán nagy hős legyél, minimális story-val és 10.000 side-questtel. Bármennyire is volt jó a Risen attól még végig szenved a Gothic-szindrómától. Természetesen ehhez azis hozzátartozik, hogy a Gothic készítőitől van a játék Gothic 4 helyett. Folytatnám még, de azt hiszem erre a témára inkább egy teljes blogpostot szánok majd.

  22. Péterrel nem érdemes erről vitatkozni. 🙂

  23. Mascamaru Says:

    Egy játék az… Játék… nem kell komolyan venni. 😀 Én azért játszom, hogy kikapcsolódjak. És igen, engem a giccses színvilág is képes tökéletesen kikapcsolni, ha arra vágyom. Én is egy ideig így vélekedtem sok mindenről, de már tudom hogy ez a fajta hozzáállás nem vezet sehová, mert így csak a múltat tudod élvezni, és mindig hibát akarsz keresni a mában, hogy így fejezzem ki magam. Mindig mindenben hibát akarsz majd keresni, blablabla… és ha egy játék színes? És ha szándékosan bohókás? És ha direkt ilyen idióta? Most komolyan, kezdem magam öregként érezni hogy számomra az izgalmas sztorivezetés, a pörgős játékmenet, a humor, a szereplők – leszarom ha valaki sablonos, mert a jó receptet máskor is felhasználhatjuk – és az hogy legalább egyszer alaposan felhúzzon, számít még valamit.

  24. Lehet bennem van a hiba, de nekem számít az, hogy amit elém raknak, azt milyen céllal rakják elém. Ha komolynak szánják az alkotást, akkor legyen komoly, ha humorosnak, akkor legyen humoros. De ne legyen az, hogy komolynak szánnak valami olyat, amit abszolút de nem lehet komolyan venni, vagy humorosnak szánnak valamit, ami egyáltalán nem humoros.

  25. Péter vedd már ki azt az undorító fan art-ot Hitoshura-ról! Tök mindegy, hogy ki a főhős egy SMT-ben, no name katona, gladiátor, iskolás, tök mind, mert kurvára nem az a lényeg, hogy miként néz ki egy néma protagonista. A testfestéses ratyi egy teljesen jó MC, figyu legalább nincs tüske haja meg 8 méteres kardja. Ugyanis ő egy hétköznapi iskolás volt… Az FF-ből meg kiemelni a Xiii. részt nagy ötlet volt amikor már a 8. is szar volt… Fogalmad nincs a témáról úgy látom.
    A Persona 3-ban a Tartarus meg nem hiába olyan amilyen. A hétköznapi világ zord, üres, gonosz ellentéte. Ráadásul a 90-es évek elejei dungeon crawler játékok menetét akarták ezzel felidézni. Ha meg valaki unja az üres folyosókon való mászkálást akkor kimegy onnan és nyomatja a JSims részeket. E miatt lesz változatos a játék. Különben is itt nem az a lényeg, hogy mi van a folyosón, továbbra is a Personák begyűjtésén, fúzionálásán van a hangsúly.

  26. Nézd Wagner, én bírlak meg minden, de neked lehet tök mindegy, nekem nem az. Engem amúgy egyáltalán nem zavar, ha ez valakinek tetszik, tetszen. Nekem nem tetszik, és azt is leírtam, miért nem tetszik. Én ennél többet már nem tudok tenni.

    Ha ezért “hozzá nem értő” aka hülye vagyok egyesek szemében, hát istenem, akkor az vagyok. Az én blogom, az én véleményem, azt hiszem ehhez még jogom van.

    Egyébként miért van nekem olyan érzésem, ha most mindennek az ellenkezőjét írtam volna le, akkor én lennék a faszagyerek.

  27. Azt a képet akkor is cseréld le. 🙂

  28. Nem mondtam, hogy hülye vagy, de két youtube videó megnézése után nem kéne messze menő következtetéseket levonni.
    Bírsz? 🙂 Nem mintha nekem valami bajom lenne veled. Amúgy pont a te kedvedért dobtam össze az utóbbi posztomat.

  29. Nem csak youtube videók alapján ítélkezem, azokat csak szemléltetés gyanánt vágtam be. A postot mint láthatod updateltem, és ezalatt bőven utána olvastam, sőt egyik barátomnál, akinek van PS 2-je, tehát láttam élesben is a Persona 3-mat, és azt a Disgaea nevű csodát is. Ő a korai FF részek óta benne van a témában, és egy másik haverral együtt valahányszor témába jön az RPG vs JRPG téma, szoktak ilyen kis mini flame warok lenni a két tábor között. Én imádom az FPS-eket és CRPG-ket, ő utálja az FPS-eket és a CRPG-kről is hasonló véleményen van mint itt egy páran (“ott csak gyakod a dungeonokban a csontikat” meg a többi jelző). Másik srác meg inkább Beat em Up fan, szóval ha vele vitázok a JRPG-ről, akkor hamar át lehet nyergelni egy olyan témára, amit mind a ketten kedvelünk. 😀

    Egyébként ahogy a blogodon is írtam, lehet ez az SMT egy epic sorozat, és valószínűleg bennem van a hiba, hogy nem képes megfogni/felkelteni az érdeklődésem, de egyszerűen ez van. Én inkább verem le a 200. sárkányt a battlemagem-el. 😛

  30. Akkor színes társasággal vagy körülvéve. Valamit mégis érthetsz a témához ha őket hallgatod 🙂
    Válaszoltam a blogomon is.

  31. Van egy pár haver, kinek ezje, kinek azja van. Van aki Box-ra esküszik, van aki PS-re, van aki meg PC-re, ugyan így játékokban is kinek ez, kinek az jön be. Nem is nagyon vitatkozunk azon, ki-mivel nyomja, meg már kitapasztaltuk, kivel-miről érdemes “vitázni”. 😀

  32. Gondolom vártad mikor fogok hozzászólni.

    Egy részben igazad: ergo a nyugati RPG-k nagy része a sztori jobban van megírva. Plusz ott vannak a kidolgozott világok.(az más kérdés, hogy nagy részük, a high fantasy környezetben játszódnak, amit kifejezetten rühellek) Ebből a szempontból az egyetlen Japán széria, ami tud hasonlóval rendelkezni az a Suikoden széria.

    Viszont, mint én aki a harcra, dungeon felfedezésre, karakter fejlesztésre akar koncentrálni, talán emiatt jobban be jövősek a konzolos fajták, mert azok nagy része a “lényegre”(szubjektív) törekesznek, és nem akarnak válaszható dialógusokkal vagy morál(valljuk be, néhány játékban abszolúte, de nem befolyásolja a gameplayt) rendszerrel szórakozni.

    Ami tetszik a JRPG-kben, hogy elég sok fajta harcrendszer van. A nyugatiak általában kimerülnek a Mini-RTS-ben. Persze nem akarom sértegetni azt a műfajt(régebben voltam RTS rajongó), de vannak emberek akik nem szeretik azokat, de ennek ellenére szeretnek RPG-zni.

    Egy fajta Nyugati RPG-t fajtát, amit tényleg rühellek azok a sandbox fajták.(Elder Scrolls, Gothic stb.) Szerintem (plusz általánosan az ilyen játékokra) a nagy szabadság, a minőség romlásával meg, mert általában az ilyenekben, a repetív dungeonok és questek jobban előfordulnak, plusz a harcrendszer (ami kimerül a szimpla hack’n’slash-ben), abszolúte, de nem használja ki az RPG előnyeit, vagy csak szimplán a akció műfaj jellegzetességeit.

    Plusz van egy fontos megjegyezni való dolog a Nyugati VS Keleti RPG témában kapcsolatban: a kettőnek eltérő a életkorcsoportja. A JRPG-k általában a fiatalokat célzák meg, a nyugatiakat az idősebbeket.

    Látom olyan célpontokat választottál(gondolom nem tudtad), amit én kifejezetten kedvelek, a többiek elmondták a magukét, de én elmondom, hogy miért szeretem azokat. A Shadow Hearts 2-3-mat (az első rész a leggyengébb, sztorylag és gameplay szempontból is), a harcrendszer nagyon kedvelem, mert ott kifejezetten jutalmazó élmény az ellenfélt a legjobb kombóval a lehető légtökéletesen, sőt ott kifejezetten jók az aréna kihívások, mert kihasználják harcrendszer lehetőségeit. Plusz ott bizarr hangulat, a valódi világra való utalások és az elégé groteszk ellenfél dizájnok. SMT: Persona 3 (plusz négy, mert az előbbi rendszer folytatja). Egy szimplán egy egyedi játék és annak ellenére, hogy érezhető, hogy a mainstrain tömeget célzák meg, aki szimplán kihívást keresnek azok is élvezhetik, hála a nehézségi fokozatoknak és érezhető különbségeiknek.(ezért örülök, hogy PSP verzióban lesz egy extra fokozat és mellék kihívások is, amit miatt be is akarom szerezni). Meg itt kifejezetten nem zavart a sok szöveg(szerintem a sztori kicsit túlértékelt, de élvezhető), más játékban hajlamos vagyok ráunni, de ez inkább akkor van a plot különösebben nem érdekelt. SMT: Nocturne szimplán milyen egy konzolos RPG, amikor komolyan gondolják: nehéz, de a jó gondolkozást és felkészülést nagyon megjutalmazza. Plusz ott a mitológiai háttér is.(bár a franchise egészére igaz)

    Megjegyzem, hogy a sztori különösen nem érdekel, ha RPG-vel játszok. Persze szeretem a jó sztorikat, de igazándiból nekem nem lesz tőle jobb a játék, és felőlem lehet sz#r is, ha a gameplay jó. Ebből kifolyólag, elég idegesítő, amikor egy jó RPG-t akarok beszerezni, de nem tudok a gameplayről semmit, mert általában az emberek nagy része nem érdekli, mert a csak a plot érdekli. Ebből szempontból kifejezetten idegesítő a Suikoden széria: ott vannak jó sztorik, de a gameplay abszolút, de unalmas, a néhány érdekes megoldás ellenére(leginkább a nehézségi fokozat miatt). Sui V-öt majdnem végignyomtam, de végére elegem lett belőle,(plusz kiderült, hogy amúgy se a legjobb befejezés kaptam volna, így sztori élvezésből is csalódás lehetett) a hármasnak a harcrendszer kifejezetten idegesített. De amúgy sztori élvezésre szerintem a kalandjáték jobb műfaj erre. Plusz sok RPG sztorit én kifejezetten túlértékeltnek találok.

    De már be kéne fejeznem a kommentet:mindkét fajtának megvannak a szépségei és hibái, ami taszít, vagy vonzza a személyt. Már, csak az emberben múlik, hogy mi érdekli jobban és ez alapján válasszon, vagy szimplán tudja kedvelni mindkettőt.

  33. “Gondolom vártad mikor fogok hozzászólni.” -> Annyira nem, lévén mostanában eléggé eltűntél. Igazságszerint úgy konkrétan senkitől sem vártam véleményt, mindenki maga dönti el, akarja e kommentálni és milyen stílusban. =)

    azok nagy része a “lényegre”(szubjektív) törekesznek, és nem akarnak válaszható dialógusokkal vagy morál(valljuk be -> Ne vedd sértésnek Baluzz, de ha szubjektív, ha nem, az RPG lényege nem a táprekedésben és a lineáris pályákon való végigrohanásban van. Eredetileg sem azon volt, mert az RPG lényege a kaland, illetve hogy a játékos gondolkodásra és döntéshozatalra legyen ösztökélve egy kitalált világban. Ja hogy “lemaradtam” mert változik a “divat” és a gamer “gondolkodásmód”? Hát én ezt inkább romlásnak könyvelném el… Elég szomorú, ha valaki számára az RPG csak a táperkedésről meg a kombós eyecandyről szól. És ha valakinek csak attól RPG az RPG, mert számokat növelhet egy adatlapon, az szvsz felszínes.

    “Szerintem (plusz általánosan az ilyen játékokra) a nagy szabadság, a minőség romlásával meg, mert általában az ilyenekben, a repetív dungeonok és questek jobban előfordulnak, plusz a harcrendszer (ami kimerül a szimpla hack’n’slash-ben), abszolúte, de nem használja ki az RPG előnyeit, vagy csak szimplán a akció műfaj jellegzetességeit. -> Részben igazad van, mert az Oblivion-ban például ott az a szinthez generáló rendszer. Viszont hogy az Oblivion-nál maradjunk, kiváló ellenpélda a hack’n’slash-re, hiszen teljesen valós idejű, FPS és TPS nézetben is játszható. Plusz a questeket se mondanám éppen repetitívnek.

    Gothic-al kapcsolatban meg annyit, hogy sokan támadják elsősorban a bugokra, glitchekre hivatkozva (ami ugye közhely, mert játék nincs ilyenek nélkül még konzolon se) viszont ez egyrészt patchekkel javítható, másrészt amiről ugyanakkor egyáltalán nem tesznek említést, hogy például csak a Risent alapul véve ha szintet lépsz, tudás pontokat kapsz, amit rendesen a különféle szakmák mesterinél költhetsz el, magyarul nem száll csak úgy a fejedbe a tudás a semmiből. Vagy ha például fejlődsz kardra, akkor minden skillponttal a karakter vágásai egyre változatosabbak, gyorsabbak, pontosabbak, és simábbak lesznek. Magyarul nem csak arról szól a fáma, hogy egyre erősebb fegyvereket vehetsz a kézbe. Másik jó példa a kovács skill, amikor ércekből fegyvert önthetsz, kiélezheted őket, stb. Ilyet hány JRPG-ben látni?

    “mert ott kifejezetten jutalmazó élmény az ellenfélt a legjobb kombóval a lehető légtökéletesen, sőt ott kifejezetten jók az aréna kihívások, mert kihasználják harcrendszer lehetőségeit. Plusz ott bizarr hangulat, a valódi világra való utalások és az elégé groteszk ellenfél dizájnok” -> Már bocs de abban mi a kihívás, hogy válogatsz a scriptek között és mozizol? Hangulat meg inkább ironikusan bizarr és groteszk, a való világra utalásról már nem is beszélve. Még ha ezt egy Stalker kapcsán mondanád, mondjuk a Brain Scorcher környékén, akkor megértenélek.

    Engem amúgy egyáltalán nem zavar, ha ez műfaj valakinek tetszik, tetsszen. Nekem nem tetszik, és azt is leírtam, miért nem tetszik.

    • Vannak játékok bugok nélkül, amik sorra kapják is a 9 pontokat, csak azokat 2-3 óra alatt végig lehet pörgetni.

      • Igen mert a programozási komplexitásuk általában egy porcicáéval vetekszik. Tehetséges gamer meg bármilyen gamet meg tud bolondítani így-vagy úgy. 😀

  34. Rpg (legtöbbszőr szánalmas unalmas és hagyag munka eredménye persze vannak kivételek a felsoroltakból kb 2-3 amit lehet szép munkának mondani a többi nem ér többet 1ft-nál).

    Jrpg (itt elsősorba az dönt hogy bejőn a manga stíuls vagy nem de fontosabb hogy jrpg játékok több mint 60% felesegesen készitették el mivel hányadék 20% meg valamit félre értett abból hogy ~RPG~ rendszer
    a maradék 20% még ugy ahogy játszahtó).

  35. Ez is egy nézőpont, és azt se mondom, hogy a felsorolásban nem akad 1-2 olyan cucc, ami már a megjelenésekor is középszerűnek számított, de a többsége azért minőségi darab. Oblivion, Stalker, Fallout 3… én azért ezekre nem mondanám, hogy unalmasak és hanyag munka eredményei.

    Jrpg… az a 20 inkább 10, és nem a 20, hanem a 80%-uk félreétette az RPG fogalmát. Többségük inkább datesim + körökre osztott csihi-puhi, ahol pause közben turkálsz a scriptek között.

    • én jrpg és “sima” rpg is egyaránt foglakozom
      de szempontok szerint nézem akkor nem veszem egy kalap alá
      az hogy most neked a középkori warriorxxx vs tűzsárkány vagy jrpghero vs elvont gondolat szüleménye teljesen midegy
      de az hogy fantasy az szabad kategoria igy értelmeten kérdés meilyik az értelmesebb vagy jóbb.

      valaki az szerti ha realisabb világban kalandozhat valaki meg az ha elszakadhat ezektől
      szerpjáték: készithető vagy elkészitet személy bőrébe búja játszhatunk be játék világát

      pl: FFXIII ATB BS alkalmaz Oblivion meg RTB BS ez azért van igy mert ezek a harc rendszerek jól paszolnak.
      a kritikád szimplán anyit jellent hogy neked a Jrpg alap stílus simplán nem fekszik de ha ez bán a megoldás ne fogalkoz vele még ha idegesit is….

      • Az RPG eleve nem a realitásról szól. Az RPG lényeg pedig az, hogy az ember belecsöppen egy másik világba, ahol a kalandjai során a túlélésen, fejlődésen túl morálisdöntéseket hoz, amiknek aztán eltérő, akár az egész story végkimenetelét befolyásoló következményei lesznek.

        A kritikám pedig nem csak azt írja le, hogy nekem mi a bajom ezzel a stílussal, nézd meg a videókat, direkt azért szúrtam be, hogy demonstráljam is azt, amiről beszélek, hogy objektíve is úgy van, nem én találtam ki. Illetve ha játszottál az FFXIII-al, tapasztalhattad azt, amiről írtam.

        Engem nem bánt, hogy van ez a stílus, teszek is rá, hányan tolják, mert mindenki azzal gamel amivel akar. Egy dolog zavar, amikor a JRPG-ket egy lapon említik, sőt mi több, a hagyományos Nyugati RPG-k fölé emelik.

  36. Más szóval mindkettőnek egyformán vannak jó és rossz tulajdonságai
    a legfontossab kinek a pap kinek 220… vagy mind2…

  37. Felőlem azzal tolja mindenki, amivel akarja, de amikor hülyeségeket kezdenek el beszélni, azt nem bírom. Legyen neki XY jrpg a csúcs, nem érdekel, de ne kezdjen el vele párhuzamosan fikázni olyan gameket, amikben több szerepjátszás, kihívás van, mint amivel ő egész játékidő alatt találkozni fog.

  38. Az amért egy kategoriba emlitik az azért van mert rpg alap systemet és BS használnak….

  39. játékokban a fejlesztők nyugti rpg-nél minden alapot alkalmaznak és fejlesztenek
    jrpg csak az alt systemeket és a BS variálják azaz a rendszeri dolgokat
    ezért veszik egy kalap alá.

    jrpg nem nevezhető rpg-nek ugy minta nyugatit.
    mind a két irányzat nak más a jelleg de ez ránézésre is kiderül

    az hogy pár győkér mit irkál hagyd figyelmen kivül

  40. Nem is érdekel, hogy mit írkál (max elküldöm a picsába) én itt elsősorban a véleményemet írtam le erről az egész témáról (meg persze provokáltam kicsit a j fanokat). Nekem az nem RPG, hogy scriptek között turkálok és a karik még csak ugrani sem tudnak (vagy azt is csak scriptelve, markereknél).

  41. minden játék scriptekel és egy engine-el készül
    igy akármelyik játékba csinálsz valamit az egy scriptnek köszönheted

  42. bazzéé valamit szépen lenyomtam….

  43. Csak az nem mindegy mennyire scriptelt. Úgy sciptelt, hogy lenyomok egy egérgombot és üt, amihez időzíteni, célozni, illetve ami mellett mozogni, védekezni is kell.
    Vagy pedig úgy, hogy áll a game és vár, hogy egy menüből kiválasszam X támadást, aztán mozizok.

  44. egyikhez se kell sok mivel animáciot irányit és rendszerbe éréket ír át és időhőz köt

  45. Öhm… hát már nem azért, de amikor egy Oblivionban harcolsz, ott azért kicsit többet kell csinálni, mint mondjuk a Personában.

  46. az hogy ATB egyszerüsitett BS attól még ugyan ugy dolgozni kell vele
    de mondom nem érdemes egy kalap alá venni

    oblivion és rokonai azoknak való akik szabadabb mozgású játékot szertnek pl tipikus atb használó jrpg ott inkább az őszhatást kell figyelni
    mert egy harc lehet hogy 6 meg 4 irány gombos de ott is ugyan ugy kell rögtönőzni

  47. Ecsém, neked elég komoly katyvasz van a fejedben sütnivaló helyett…
    A kommenteket mondjuk csak átfutottam, ezért csak néhány apróságot vetnék fel:
    – Stalker, Diablok, Fallout tactics = nem rpgk
    – FF egyszerűsége zavar, de az OBlivion kövesd a fehé… izé zöld nyilat kreténsége nem
    – A BG-ben gratulálni tudok csak, ha összecsaptál B(h)aallal te szerencsétlen 😀

    Ha már egy – poénosnak szánt – bejegyzést próbálsz ideokádni, legalább a tényekkel legyél tisztában, nem mintha különösebben érdekelne a JRPG műfaj…

    Ja, és az Anachronoxnél királyabbat úgyse találsz

  48. Gratulálok, ekkora emeletes faszságot is régen láttam már hozzászólás címen. Legalább olvass utána mielőtt nagyot próbálsz mondani, te szerencsétlen.

    Diablo – Action role-playing game
    Fallout Tactics – Tactical role-playing game
    Stalker – S.T.A.L.K.E.R. is a non-linear sandbox game. Players are relatively free to explore the world and have many opportunities to interact with other characters. S.T.A.L.K.E.R. is primarily an FPS, but also features many RPG elements. The player does not gain additional abilities or statistics like most RPGs, but is instead allowed to use various types of equipment that is either purchased or found throughout the game world. There are a large number of items in the game, so the player has customization choices which are constrained primarily by how much exploring they do. The game also attempts to blend the story and character interaction which are commonly associated with RPGs. However, unlike RPGs, conversation branches are extremely limited and do not significantly influence the course of the game, aside from accepting or declining missions.

    Ergo FAIL.

    “FF egyszerűsége zavar, de az OBlivion kövesd a fehé… izé zöld nyilat kreténsége nem” -> Egy térkép marker és az FF 13 féle csőben előre rohanós scripthegy között messzemenő különbségek vannak.

    B(h)aal -> Ez igen, gondolom semmi kreatívval nem sikerült visszavágni.

  49. Argus Solotov Says:

    Katyvasz inkább a te kis fejecskédben lehet, mint még pár millió más hülyének a nagyvilágban: nem attól RPG az RPG, mert felülnézetből gyakod az ellent, XP-t kapsz érte, inventory-d van és mindenféle szart magadra pakolhatsz, amitől táposabb leszel. Ez a dolog EGYIK LEHETSÉGES TECHNIKAI megoldása. Az RPG, magyarul SZEREPJÁTÉK attól kéne, hogy legyen az, ami, mert megszemélyesítesz egy karaktert, akinek JÁTSZOD a SZEREPÉT. Kurvára mindegy, ezt most milyen nézetből tolod, hogyan van megoldva a karakter fejlődése, mert ezek csak részletkérdések… Iszonyatosan félre lett vezetve a szerepjáték, mint fogalom (Mass Effect 2-őt is azért szapulták sokan, mert úristen nem lehetett többszáz szart összelootolni az ellentől, ennek ellenére több valódi szerepjátszás volt benne, mint a jrpg-k többségében…).

  50. Jól összekavartad a szezont a fazonnal csak abba nem gondoltál bele, h lehetnek más értelmezések. Idegbajt kapok a hozzád hasonlóktól akik ha van egy eredeti, új megközelítés ami mer szembefordulni a lerágott, klisés, untighantolt berögződésekkel akkor egyből lehurrogjátok azt. Felmagasztolod az égbe de arról bezzeg nem szólsz h mennyire unalmasak az crpgk, hogy mennyire semmi új ötlet, inspiráció nincs bennük.

  51. Én meg a hozzád hasonlóktól kapok idegbajt, akiknek lövésük sincs az RPG műfajról, de már beszólnak. =)

    Eredeti? Te mi a jó büdös francról beszél, áruld már el? =P Mondjál már nekem légy szíves csak egyetlen egy olyan J fantasy, vagy scifi világot, ami tisztán ázsia, japán elképzelésekből lett megalkotva, vagy kidolgozottságban, részletességben eléri egy Elder Scrolls, egy Warhammer, egy Forgotten Realms, Greyhawk, vagy egy Word of Darkness színvonalát. Ha majd mondasz nekem csak 1 ilyet, utána szívesen vitázom veled arról, mi is az eredeti. =)

    Új? Már megbocsáss, de az, hogy egy papnak beállított karakter egy hajszálcsíkos öltönybe bújt, emo frizurás bishi 2 aranyszínű, kereszt alakú pisztollyal, az nem az újdonság, hanem a random kreténség fogalmát meríti ki. Hogy csízmáskandúr kalóz editjéről (tolvaj) vagy packman x megaman fúziójából (varázsló) létrejött random charokról már ne is beszéljünk, meg a lehetetlen méretű, kinézetű fegyverekről.

    Végül pedig hagy kérdezzem már meg tőled, hogy szerinted hol marad a Jrpgk 90%-ából a tényleges szerepjátszás? Tudod az valami, amikor konkrétan egy szerepet játszol, ergo morális döntéseket kell hoznod, aminek aztán a következményeivel később szembesülni is fogsz. Mert én ennek a nyomát se fedeztem fel, helyette azt láttam, hogy rohanás előre, battle mode, loot, ennyi. Nem azért, ez nagyon jó az olyan játékoknál, mint a Heroes, csak az ugye nem RPG, hanem Körökre osztott stratégia, bár J oldalon konkrétan a stratégiai résszel se nagyon szembesültem.

    • Sok dologban egyetértek veled, bár azért hozzáteszem, nem voltak mindig ilyenek a japán rpg-ék.

      Ott van például a Dragon Quest, aminek a karaktereit maga a Dragon Ball mangakája rajzolta meg őket, tehát erősen manga szaga van, de a tálalás már inkább nyugatis.

      A Final Fantasy sorozat is csak a 2000-es évektől kezdett el k*rvulni. Az előtte lévő valamennyi Final Fantasy mind igazi gyöngyszem volt, annyi titokkal és helyszínnel, hogy nem hogy akkor, de ma bőven túlugorják a mércét.

      Az utolsó élvezhető FF-ek a Final Fantasy X és X-2 volt, előbbi minden téren nagyon jó volt, a második pedig játékélményben és harcrendszerben ütött nagyot (azoknak, akik eltudtak tekinteni attól a szépséghibától, hogy a három főszereplő mind hölgy volt).

      A Legjobb Final Fantasy-k, amiben a cselekmény és a történet alakulása a játékoson alapulnak az a Final Fantasy V, Final Fantasy VII, Final Fantasy X és Final Fantasy X-2.

      De ez a FFXIII már alapból nem tud érdekelni, főleg az elb*szott harcrendszer miatt (ami nincs is).

      Van 2 FF, ami biztos, hogy téged is feltudna csigászni, vagy legalábbis elvid valameddig: Final Fantasy IV és Final Fantasy V. Mindkettő tartalmas, hosszú, tele van titkokkal, és valóban érdekes a történet is… hátrányuk, hogy szintet lépni nagyon nehéz (a max szintig el sem jutottam az V-ben, kn 40-50 között voltam), ami ugyan a normális játékosoknak nem lesz baj, de a desuk egyből sz*rnak minősítették. Ha érdekel, próbáld ki, GBA-n remake-lték, de a grafikán kívűl semmihez nem nyúltak (szerencsére?), így Gameboy emulátorron kipörgetheted mindkettőt.

      • Szerintem 10 alatt abba kellett volna hagyni az FF-et. Ami most megy a széria kapcsán, az pedig nem más, mint a cím végleges kiszipolyozása, erre ékes bizonyíték a 13.

  52. Oké lehet már túl későn csatlakozok a beszélgetésbe de néhány dolgot mindenképp meg kell osztanom

    Na az 1.: Ne vegyük egy kalap alá a JRPG és RPG-ket. merőben más stílusu játékok mégha vannak hasonlóságok is nem lehet őket egy műfajnak tekinteni. Ennek egyik oka a kulturális eltérés. Ugye gyerekek K és NY na mi a külömbség?

    2.:Én sok RPG-vel játszottam már a felül említet listárol és igen szeret amikor mondjuk “800 kiló páncélban” darálhatok. Viszont akármilyen hihetetlen a JRPG-ket is szeretem lehetnek bármilyen idegesítő karakterek idegesítő hangal. Néha még egypár olyan kifogásolható tartalmú is becsuszott.

    Az okom amiért játszok velük? Némelyiknek kifelyezetten jó a tőrténete vagy az egyik szereplő jelleme persze ugyanez igaz is lehet a NY-i RPG-re is.

    Azért irtam egyébbként mert szeretem a tisztességes kritikát és a kellemes vitákat. De az ilyet ami itt megy az nem. Ha van véleményed mon el amit gondolsz de ha le akarod járatni mások munkájának a gyümölcsék akkor elöbb csinálj saját játékot és akkor meglátod milyen érzés.

    Ja és mégvalami. A Nyugati játékgyártó cégek nagyrésze J. származásu cégek kezében van szóval valoszínüleg többet is fogunk még látni a szigetekről

    • A bejegyzést több mint 2-éve írtam, elsősorban azért, mert ezen a téren is jellemző (volt) az, mint a nyugati rajzfilmek vs anime témában, hogy egyes elvarázsolt egyedek gyakorlatilag úgy állították be a J franchise termékeit, mint ha az RPG műfaj a FF-el és a Dragon Questel kezdődött volna el. Ezzel a bejegyzéssel a célom az ilyen emberkék felpiszkálása volt (ezért a provokatív stílus). Persze nem hazudok, a bejegyzés a nézőpontomat, véleményemet nagyjából tükrözi, viszont a valódi véleményem ettől sokkal szalonképesebb. =)

      Igen, vannak jó/jobb JRPG-k (például az FF 10 alatt, vagy anno ott volt a Grandia 2) és vannak nagyon rossz WRPG-k is (Dragon Age 2) viszont az én ízlésemnek, érdeklődési körömnek ebben a műfajban mindig is a nyugati címek feleltek meg inkább, aminek prózaian egyszerű oka van, a többségükben ugyanis ott lapul a valódi szerepjátszás lehetősége.

      A JRPG-k technikailag, játékmechanizmus terén versenyképesek voltak a nyugati darabokkal, viszont nem igazán volt meg bennük az RPGk valódi lényege, a tényleges szerepjátszás, az önmegvalósítás. Mára ennél is nagyobb a gond, többségük ugyanis játékmechanizmus terén régóta elhagyott, primitív elemeket erőltet, amik ma már nem hogy nem praktikusak, de inkább zavaróak. Sajnos nem a fontos, lényeges dolgokat vették át a nyugati riválisoktól, hanem csak az olyanokat, mint a DLC fillerezést, és az achievementek.

      A másik nagy bajom, hogy szinte minden JRPG csapatalapú, ami nem lenne baj annak ellenére, hogy jobban szeretem az egyedül kalandozós darabokat, ha vennék arra a fáradtságot, hogy a csapattársaim ne papírmasék legyenek, hanem valódi személyiségek, egyéniségek, és nem csak a frizura, ruha alapján lássam a különbséget köztük, vagy ne adj isten azért, mert az egyik egy óriás macska.

      Egyébként szívesen leülnék egyszer egy olyan JRPG elé, még az is mindegy lenne, hogy fantasy vagy scifi (egyébként ezt is jó lenne, ha néha elválasztanák, és nem rendre összemosnák az “egyediség” jegyében) amiben például teszem azt Fallout 3, Skyrim módra lehetne mászkálni, kalandozni.

      Vagy ha már mindenképp a csapatalapú résznél maradunk, akkor jó lenne egy olyan, ahol a kompánia legalább úgy meg van csinálva, mint az első Kotor, vagy a DAO karakterei.

      “ha le akarod járatni mások munkájának a gyümölcsék akkor elöbb csinálj saját játékot és akkor meglátod milyen érzés.” -> Bármilyen szomorú dolog is, a kritikát, kritikust csak a végeredmény érdekli. Az én dolgom, hogy értékeljek, az övék az, hogy olyat készítsenek, ami értékelhető. Egyébként voltam már a másik oldalon, érték már negatív kritikák egyes alkotásaimat, és némelyiknél bizony be kellett látnom, hogy összecsaptam, elkapkodtam azt, ami kikerült a kezeim közül.

      • “ha le akarod járatni mások munkájának a gyümölcsék akkor elöbb csinálj saját játékot és akkor meglátod milyen érzés.”

        Imádom az ilyen beszólásokat! Komolyan, annyi értelme van, mint almával megdobni egy sziklát.

        A fogyasztók dolga, hogy kritizáljanak, s ha a fogyasztóknak vagy annak rétegei nem elégednek meg vele, akkor ne a fogyasztók legyenek a hibásak, mint most jelen esetben Péter. Szerinte a JRPG-ék 2000 óta elkurvultak, el “moe”-sedtek, változásra csak alig voltak képesek s még mindig a szerencsétlen FF-ről próbálnak lehúzni minél több rókabőrt!

        Szerintem is elkurvult a JRPG-ék többsége, az utolsó FF nekem az FFX-2 volt, melynek egyedül a szabadon bejárható világa, a több 100 titkos labirintus + titkos küldetés + titkos boss-ok, a több történet szálon futó 4 különböző megnyerése és a marha jó harcrendszer volt jó, de már OTT megfigyelhető volt a kurvulás jelei!

        Ha már Square-Enix, olvastad ezt Péter:

        http://animemangapalota.blog.hu/2012/07/12/bagoly_mondja_verebnek_avagy_a_square-enix_megmondja_a_tutit

        6 éve fejlesztik már azt a szerencsétlen EMO JRPG-t, s már sokan nem csak úgy vannak vele, hogy lefújt project, de sokaknak az FF Versus XIII a “japán Duke Nukem Forever”…

        Amúgy én RPG-kel régen játszottam, akkor minden fajtával, ma már inkább Open World, Akció-Kaland, Beat’em Up, Retro és a különleges játékok fekszenek (Pl Catherine, mely a japános anime stílus ellenére a jelenlegi generáció egyik legkirályabb és legeredetibb kaland-logikai játéka lett, illetve a Heavy Rain és az Alan Wake). Kimúló műfaj lett, sajnos…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: