Válasz a miértekre

Gondolom régiek és újak közül is sokan tették már fel ezt az egyszerű kérdést a blog nem épp animefan baráti részét olvasva/látva, hogy: “miért is csinálja ezt?”

Nos erre a kérdésre egyszer már próbáltam választ adni, de a bejegyzés nem sikerült valami jóra, így úgy döntöttem teszek erre vonatkozóan egy újabb próbát, ezúttal (talán) értelmesebben kifejtve, hátha jobban megérti a nép…

A hőskorról (’90-es évek) nem szándékoznék nyilatkozni, aki ott volt és megélte, annak nem kell bemutatnom, aki meg nem, annak meg úgy is hiába mesélnék róla. Ehelyett naptárunkban lapozzunk a 2005-ös év elejére, nagyjából március környékére, mikor még javában tartott a gimi (11.) de már érezni lehetett a közelgő nyár első szellőit. Ekkor történt, hogy egyik kedves barátomhoz bekötötték az internetet és megismerkedtem életem első két, tudatosan animeként megtekintett darabjával, a Battle Angel Alita és a Neon Genesis Evangelion duóval, melyek akkor elég nagy hatást gyakorolták rám, és eltérítve a gamektől, filmektől, rajzfilmektől valami egészen más, új útvonalra tereltek.

Nem is telt sokba, és még az év végén, November 21-én nálam is megnyílt a világháló, melyen első utam a Usteam oldalra, majd annak titkos FTP-jére vezetett. Bár időközben a nyár alatt még találkoztam pár nagyobb névvel (Berserk, Samurai 7, Samurai Champloo, Samurai Deeper Kyo) mégis ekkor nyílt először lehetőségem arra, hogy azt töltsek, nézzek, amihez kedvem volt, és szinte akkor, amikor kedvem volt. Egyetlen bánatom volt csak, hogy az aranykor két nagy klasszikusát a Dragon Ball és Sailor Moon duót nem találtam meg itt, így hát elkezdtem keresgélni és hosszú hetek után sikeresen be is szereztem mindkettőt, ami elérhető volt azt magyarul, ami nem azt angolul, németül, japánul, vagy ahogy tudtam. Csak hogy éreztessem mindez mennyi időt is vett igénybe, akkoriban a rapidshare úgy működött, hogy free userként 1 teljese órát kellett várnod egy-egy rész letöltése között, és még akkor is lekorlátozott 128kb/s-re.

Nagyjából ekkortájt merült fel bennem egy weblap ötlete, melyet sokaktól eltérően nem az akkor piszok népszerű g-portálon szándékoztam kivitelezni, hanem egy html alapú oldalban gondolkodtam, melyet eredetileg az atw-re akartam feltölteni. Ilyen irányultságú vágy már régen is volt bennem, még internetem se volt, amikor már a régi 97-es wordben, bélyegző méretű TV ripelt képekkel és wordartos feliratokkal kísérletezgettem. Sokáig gondolkodtam azon, mi is lehetne az oldal témája, hiszen akadt pár aktuális kedvenc (Slayers, Trigun) és pár régi kedvenc is (KKJ, Ranma ½) ám végül mégis egy klasszikus mellett tettem le a voksom, azt az animét választottam, amit először láttam, a Sailor Moon-t, mivel ez volt a rövidebb, és ezt kezdtem el előbb tölteni. Az álomból végül valóság lett, és 2006.07.03-án feltöltöttem az ultrawebre első weblapomat:

Hát igen… mostani fejjel nézve már röhejes és primitív, de akkor legjobb tudásom szerint jártam el.

Nem is kellett sok idő, hamar jöttek a különféle emberek, fiúk, lányok vegyesen és némelyiknek hozzám hasonlóan még oldala is volt, így kialakult egy 4, 6, majd végül már 8 főt számláló kis baráti társaság, aminek én is a részét képeztem. Aktívan tartottuk a kapcsolatot, beszélgettünk egymással, MSN-eztünk órákig, írtunk egymás chatjébe, vendégkönyvébe is, ötleteket adtunk egymásnak, segítettünk egymásnak, ha valaki-valamit nem tudott de valaki más igen, akkor az segített neki elkészíteni, röviden egy jó hangulatú, barátságos, segítőkész, összetartó közösség volt, akiket összekapcsolt egy anime közös szeretete.

Ez volt mondhatni a másodvirágzás számomra, és ha nem is pont úgy mint régen, de újraéltem a gyerekkorom. Persze nem csak SM only volt a társaság, emellett még sok más anime, illetve az animéken kívül hétköznapi dolgok is témába jöttek. Jómagam se ragadtam le az SM-nél, szántam a témára és a weblapomra időt, de emellett néztem más animéket is, és közben nem felejtettem el élni sem.

Szép volt, jó volt, ám ahogy a mondás tartja, egyszer minden jónak vége szakad, és szépen lassan kezdett felbomlani a közösség, jöttek-mentek a divatemberek, aztán végül azon kaptam magam, hogy egyedül maradtam, mint az ujjam (2007 nyár előtt). Na ekkor kezdtem el új emberek után nézelődni, először még csak fan oldalak chatjében és vendégkönyvében, de nem túl sok sikerrel…

Na most ugye anno 2005-2006-2007 körül erősen megszaporodtak a gportál platformon nyitott rajongói oldalak, abban a témába is (SM) ahol én tevékenykedtem.  Ergo akadt pár html oldal, de a döntő többség ezt a sablont használta. Ez jórészt köszönhető volt annak, hogy a g-portál lehetővé tette, hogy bárki, akár minimális szintű html tudás nélkül is nekiálljon egy weblap szerűséget készíteni. Ha ezt vesszük alapnak, és felszorozzuk azzal, hogy az internet nagyjából ugyanekkor vált kellően kiépítetté és árban elérhetővé az átlagemberek számára, akkor nem kell matekzseninek lenni ahhoz, hogy egy gyors ütemben, exponenciálisan növekvő tendenciát kapjunk. A probléma pedig az arányok képében jelentkezett, miszerint a minőség nem egyenesen, hanem fordítottan lett arányos a mennyiséggel, ami kábé annyit tesz, hogy egyre több és több lett az igénytelen, gagyi site.

Természetesen mindenki elkezdi valahol, senki se profiként kerül ki az internet világába, mind a prezentálás technikai fogásainak, mind a rajongás tárgyával/tárgyaival kapcsolatos háttértudás tekintetében. Ugyanakkor elmondható, hogy a baj nem is ezzel van/volt, hanem a mentalitással, a hozzáállással. Hogy kicsit bővebben kifejtsem, például az akkori SM fanok jó része a 13-16 éves korosztályba tartozott, akik még vagy nagyon fiatalok voltak akkor, amikor az anime a TV-ben ment, vagy nem is látták. (Nem véletlen, hogy az akkori fanok egy része már a TMM kapcsán jutott el az SM-ig). Így hát miután letöltöttek, megnéztek belőle pár részt, hirtelen felindulásból elkövettek egy fanoldalt, ami persze televolt hülyeségekkel, és ez még csak hagyján, de ami igazán idegesítő volt, hogy egy falu nem győzte meg őket arról, hogy például a W.I.T.C.H. nem anime (a Winx Club, Totally Spies, Teen Titans, Megas XLR sem az) vagy hogy Moon és Venus akkor se féltestvérek, ha ő egy fanficben úgy olvasta, és nem volt ott semmilyen 1000 év, sem időutazás, és a Silver Millenium nem egy időszak volt. Röviden hiába nyújtott az ember (akkor még) segítő kezet, ha ők makacsul kitartották a saját hülyeségeik mellett.

Mivel pedig a fórumokon se jártam túl sok sikerrel (kihalt topicok) így úgy gondoltam (én naiv) hogy ha komolyra veszem a figurát, és rákapcsolok, több energiát adok bele, bő, részletes és ami fontos, hiteles adatokkal, információkkal, minőségi tartalmat nyújtok, akkor majd kialakul körülöttem egy értelmes közösség (mennyire ostoba is voltam). Szóval ennek én úgy neki is álltam, és mind külsőleg, mind technikailag, mind tartalmilag átalakítottam az oldalt:

Ennek meg is lett az eredménye, hirtelen elég sokan lettek körülöttem, és úgy nézett ki, kialakulóban van egy erős mag. Emellett természetesen továbbra is animéztem, elkezdtem fórumokra járni, MSN-eztem, conra akartam menni és cosplayt terveztem, ergo Peter iz turn to fuckin’ serious és minderre még (Fail módon) büszke is voltam…

Hogy mi változtatott meg és terelt újra a helyes kerékvágásba? Nos ironikus módon pont az oldalam volt az, ami végül ráébresztett arra, mekkora baromságot is csinálok már egy jó fél éve. Mert hogy amit én jóhiszeműen elképzeltem, az csak felszínesen működött, vagyis ugyan nőtt a látogatók száma, a többségük fel is vette velem a kapcsolatot, dobtak fel ötleteket és tettek mindenféle ígéretet, ám gyakorlatilag mindezt nem gondolták komolyan. Ergo nem a segítőkészség vagy az alkotási vágy vezérelte őket, hanem valami sokkal jellemzőbb emberi tulajdonság, a haszonlesés. Eleinte persze még bedőltem az ilyeneknek, és adtam, feltöltöttem, küldtem… aztán szívtam a fogam, mikor rájöttem, hogy már megint átvertek a palánkon. Többségük úgy állt a dolgokhoz hozzá, hogy amíg beszélni kellett róla, addig nagyon tudta mondani a magáét, nagyon magasra fel tudta tenni a mércét, de amint belefogott, és rájött arra, hogy ezzel ám munka van, na akkor aztán már egyből elment tőle a kedve, és egyszerűbbnek látta otthagyni, mint eb a vackát. Idővel természetesen tanultam a hibámból és egyre körültekintőbb, szkeptikusabb lettem velük, valamint befejeztem az adakozást is.

Összegezve tehát ezek a hanyag ígérgetők, karöltve a gagyi siteok makacs vezetőivel együtt már elérték azt, hogy megkeserítették számomra a rajongást, nem is a tevékenységükkel, hanem inkább a mentalitásukkal, amivel nap mint nap találkoztam. Hosszútávon megutáltam miattuk eme anime fandomát, megtört a lelkesedésem, és innentől már felpörögtek az események. Láttam, hogy nem csak az SM, hanem minden más anime fandomjában is ugyan ez megy, felismertem, hogy mit is képvisel az Animax, Mondo, MAT, és az utolsó csepp az volt, amikor a mentsvárnak hitt fórumokon szembesültem a (nemrég kifejtett) Serious Business jelenséggel, minek jegyében egy hölgyemény Trollnak nevezett, mert más volt a véleményem egy animéről.

Na körülbelül itt telt be a pohár, ekkor kerestem rá a Troll szóra, és jutottam el Zaizen mester, majd később Sjonna blogjára. Az ő munkásságuk, az őket támadók, illetve az általam is tapasztalt weeaboo mentalitás ösztönzött arra, hogy végül én is billentyűzetet ragadjak és kiírjam magamból a véleményemet kellően provokatív formában, melynek érzelmi töltetét anno még a sérelmek, ma már inkább a szánalom és a megvetés adja.

Advertisements

42 hozzászólás to “Válasz a miértekre”

  1. Szomorú sztori.
    Valami hasonlót én is átéltem. Nekem is abból lett elegem, hogy ötlet van, munkakedv nincs. Igaz, ez nálam fordult elő. Viszont ezért senki más munkáját nem tettem tönkre. A KoF oldalam (ami amúgy a mai napig létezik, igaz, a fórum azóta megszűnt, amin amúgy se volt senki 2 haver kivételével) a saját kezem szülöttje, mindent én csináltam, fordítottam (kiv. ahol fel van tüntetve más), igaz, a külcsín nem eredeti, egy ingyenes designt copiztam át, és azt írtam át egyénibbre. Mentségemre legyen szólva, soha nem volt dolgom azelőtt (és azután se) HTML szerkesztéssel, de jó móka volt. 😀 Egy ideig fordítgattam, de egyedül nehéz, kevés az idő, ráadásul utáltam, hogy belekezdünk egy projectbe, kész van két rész, erre más már rég megcsinálta az egész sorozatot, csak most lett kedve feltölteni valahova. Ez AA-n történt, első cikkeim még most is olvashatóak ott (igaz, visszanézve elég bénácskák). 😀 Ott amúgy sokáig nagyon aktív voltam, és bár lassan egy éve nem csináltam ott semmit, nagyon sok jó barátot ismertem meg ott, akikkel többé kevésbé tartom is a kapcsolatot, és mostani írási stílusom is az ottani orrvérzésig tartó fórumozgatásokban alakult ki. Akkoriban nem volt netem, mindent egy nem túl közeli, de nem is messzi netkávézóban csináltam. Onnét szedtem le az animéket, onnét töltöttem le és fel feliratokat, progikat, ott fórumoztam, az oldalamat is onnét menedzseltem, a helyi blokkolásokat kijátszva. Rengeteg, talán irreálisan sok pénzt vertem el ott. Utólag megérte, boldogan emlékszek vissza erre a korszakra. 🙂

  2. Az oldalamat én is meghagytam, bár a leírások között bőven van ami 2-3 éves is megvan, ergo szinte mindent újra kéne már rajta fogalmazni, csak idő meg kedv sincs hozzá.

    Igazság szerint egyszer vagy kétszer felmerült bennem az oldal kitörlésének ötlete, de végül azért nem tettem meg, mert annyi időt és energiát beleöltem az évek során egy-egy nagyobb téma feldolgozására, kifejtésére, hogy egyszerűen sajnálnám, ha mindez az enyészeté lenne.

    Ahogy én látom nálad a látogatottság hiánya okozta a fő problémát, hogy jórészt egymagad csináltad és gondolom néha bele-bele fáradtál. Nekem is volt ilyen, miután felbomlott a társaság és keresgéltem rajongótársak után, na akkor fordult elő egy párszor, hogy úgy éreztem “nincs értelme annak amit csinálok, senkit sem érdekel, úgyis kihalt már a téma” stb.

    Nálam a problémát inkább ennek az ellenkezője okozta, a túl sok kunyeráló, dilettáns, agresszív, beképzelt, hanyag ember akiken csak felbaszni tudta magát az ember. Igaz akadt egy kivétel, neki hálás is vagyok a mai napig, mert vele össze lehetett dolgozni még neten keresztül is.

  3. chrisline Says:

    A W.I.T.C.H. igenis anime, punktum. Méghozzá azért, mert nagy szemeket rajzoltak a jányoknak, és mert van benne egy Hay Lin nevű csaj is. A Hay Lin pedig mi, ha nem japán név? Na? Erre az érvekre varrj gombot, te japanhater!!!!

    :DDDDDDDDDDDD

    • Argus Solotov Says:

      Hát a Hay Lin inkább kínai ^^”… De amúgy jah, durva érvek.
      Amúgy furcsa, az anime mellett én még a Warhammer 40k-val voltam hasonló helyzetben, habár én nem utálom az univerzumot, csak kicsit belefáradtam és nem foglalkozok vele, legalábbis nem úgy, mint régen, amikor orrba szájba nyomattunk mindent, ami WH40k volt…

      • W40k nálam még mindig epic, ami köszönhető annak, hogy kevés de minőségi game jelent meg belőle. Oké, a Fire Warrior FPS-t most ne vegyük számításba. =D

        Én az RPG-kkel vagyok úgy, hogy egyre kevésbé kötnek már le.

    • A W.I.T.C.H. -et az olasz Disney stúdió készítette valamikor 2001-2002 tájékán (nálunk 2002 októberében jelent meg a képregénysorozat legelső száma), a grafika meglepően hasonlít a japán manga karakterek stílusára (nagy szemek), de se a rajzolók, se a történet megalkotói NEM JAPÁNOK!
      Később készült belőle rajzfilmsorozat, és pár éve japán manga is. 🙂 Hay Lin kínai, igaz, megtévesztő a 2 szótagos név (kínai nevek ált. 3 vagy több szóból/szótagból állnak), de a Lin családnév abszolút nem jellemző japánra. Esetleg még koreaira.

  4. Hát igen, ezekkel az érvekkel nem szállhatok szembe…=( Amúgy ja, felfedted szörnyű titkomat, miszerint elvakult japán, anime, manga hater vagyok, és a célom az hogy egy nap letöröljek a netről mindnet ami japán, és átnevelő táborba zárjam az olyanokat akik animét néznek vagy mangát olvasnak. ;P

  5. Nálam is hasonló volt, de nálam ezek a kiábrándulások nem kevesebb, mint fél év alatt következtek be. A végső pofont a már leírt viták okozták, hisz pont a kedvenc animém (Dragon Ball) rajongóiról derült ki hogy faszlámák, én meg naívan minden infót elhittem nekik, még a személyes megjegyzéseiket is, annyira örültem hogy van aki szentel egy külön blogot a DB-nek. Nem minden arany ami fénylik, ugyebár.

  6. Igen olvastam, hasonló kioktatásokat kaptam én is a végefelé, csak a Zelfen kapcsán.

    A DB-t amúgy én is nagyon szeretem a mai napig, főleg mivel az anime történelem egyik legfaszább shounen bossa található benne, Broly. =) De persze Vegeto, Piccolo, Android 18, Bulma, Cell, Buu ugyan úgy epic karakterek.

  7. Nekem Gokú volt a kedvencem. Így visszanézve… elég érdekes, hogy az animék mennyire a divathoz lettek kötve. Úgy értem, a DB idején még mindenki izomember volt, vagy legalább rendelkezett igazán férfias jellemmel. Ma már a főszereplő szinte csak jóképű lehet, és nézzen ki úgy akár egy szupermodell, meg vislekedjen úgy akár egy buzi, vagy egy infantilis majom. A lányok meg majdnem mind lolik.Hála istennek van ellenpélda is… a Toriko manga főszereplője izomember, és az Embalmingé pedig egy férfiasabb jellemű, bosszúszomjas szörnyvadász karakter. És az érdekesség hogy a Toriko japánban iszonyatosan népszerű, annak ellenére hogy a főhős nem nyálas bisi. Szerintem van még itt remény, és kiindulva abból hogy a régi dolgok könnyen újra divatba jöhetnek… talán kijózanodik mindenki, egy időre.

    • Inkább úgy fogalmaznék, hogy a mostani animékben a szereplőgárda, poénok, stb roppantmód ki lett lőve egy adott célközönségnek. Bishi/loli/moe… na igen, régen is voltak ilyen karakterek, de azok még nem voltak ennyire idealizálva, például a bishik se voltak teljesen elköcsögösítve, visszafogottabbak voltak mind külső, mind viselkedés szempontjából.

  8. Sajnálatos h ez lett a vége… 😦
    Én azért szeretem az oldalad! Szebb és tartalmasabb mint bármelyik más magyar sailor moon oldal! ^^

    • Kösz! =)

      Én se nagyon örülök neki, hogy így lett vége, bár egy ponton már elég fail módon gondolkodtam (szerencsére nem sokáig).

  9. Kivetett egy közösség magából, vagy egyáltalán nem is volt ott helyed, ezért te most utálod őket, ha össze akarnám foglalni a sztorit.

  10. Hát te debil vagy… Nem vetett ki a közösség, hanem felbomlott, mert nem foglalkoztak már tovább a témával, és nem rájuk haragszom, mert némelyikükkel néhanapján még szoktam is csevegni, hanem azokra a vaskalapos idiótákra, akiknek semmit sem lehetett megmagyarázni, meg a nemtörődöm divatemberekre.

  11. Kicsit olyan mint ha megártott volna a jóból a sok. Az animés pályafutásom nekem is kábé így néz ki, a különbség csupán annyi, hogy a nagy szeretet nálam általában nem osztódott meg az interneten is, ezzel elkerülve az általad említett nagy csalódásokat, pofonokat, de a háttérből ugyanúgy rájövögettem szépen, hogy a fandom nagyja retardált, szemellenzős, nagyképű faszkalapokból áll. És mi van most? Szeretem ugyanúgy az animut, csak idővel megtanultam válogatni közöttük, és azok között is, akikkel a téma kapcsán megosztom a gondolataimat. A rajongásomat pedig megtartom ugyan úgy magamnak, vagy annak akit érdemesnek tartok rá, hogy megosszam vele. Ahogy írtad is, neked a nagy büdös internetország anonim népe szívta ki a véred. Lehettél volna kocka is, akkor a játékosok táborával buksz el ugyanígy valszeg. Vagy bármi más fanolható dolognak a híve.

  12. Az animékkel nekem mindössze annyi bajom van, hogy egyre inkább elhúztak afelé, hogy egy adott fanbázisnak kilövik őket, aztán cső. Anno én is megnéztem minden szart, aztán egy idő után elkezdtem megválogatni mit nézek meg, és egy jó ideje már úgy vagyok vele, hogy ami nem jön be azt dobom és kész, ilyen egyszerű. =)

    Amivel nekem bajom van, az a fandom jelentős részét kitevő retardok, és az ő mentalitásuk. Oké, hogy mindenhol vannak hülyék, más témában is, de közel sem ilyen arányban, mint az anime témában. A gamerek között is vannak hülyék, de azokat az értelmesebb többség elnyomja, elcsendesíti, aztán szépen magukra maradnak a hülyeségükkel együtt. Van egy-két game, például a WoW ahol a community javarésze szemétkedő lúzerekből áll, de ott maga a játék is olyan, hogy az ilyeneket vonzza, hisz nem szól másról csak táperkedésről és keménykedésről. Szóval nekik megmaradnak az ilyen és ehhez hasonló szigetek, megfelelő távolságra az értelmes rétegtől.

    Illetve amit még megemlítenék, hogy itt a sajtó, az újságok, fórumok, siteok se a gyökerek alá adják a lovat, nem úgy mint animés oldalon, ahol ezt teszi az egész Animax-Mondo-MAT-Mangafan kör.

  13. Na ez mondjuk nagy igazság, hogy a baromságot sugározza/díjazza az ezt körülvevő média itthon sajnos, és ez tovább generálja a szaporulatot. De mivel a cash ebben van, ezt eszik a fiatalkorú otakuk, nincs mit tenni (esetemben az van, hogy leszarom a médiát és a tömeget, ami a téma körül megy, és elég effektívnek bizonyult ez a módszer eddig).
    Amit eddig róluk (MAT, anifos, megmondo) tudok azt vagy a te, vagy a tiédhez hasonló blogokról tudom, és ez így jó.
    Minden esetre jól szórakozok azon a görbe tükrön amit te itt írsz szeretném ha írnál még, nem feltétlenül erről, de ehhez hasonló dolgokról. Több esetben magamra ismerek még most is és jókat mosolygok, de a java része hál istennek már lecsengett még ifjú netkocka koromban 🙂
    Igazából csak arra akartam rávilágítani, hogy ezt sokkal kevesebb kiábrándulással és szenvedéssel is meg lehetett volna úszni. Nem mondom, hogy rossz amin keresztülmentél, hogy idáig juss, mert ez is egy erős, építő tapasztalat, és az adni/alkotni akarás egy nagyon jó dolog, csak látod, nem a neten keresztül. Ergo az eszköz mondott csütörtököt egy csöppet.

  14. Lehetséges, ha nem nyitok oldalt és/vagy ha miután felbomlott a közösség nem kezdem el feleslegesen komolyan venni a témát, akkor sok kellemetlenségtől óvtam volna meg magam, de legalább tapasztalatszerzésnek jó volt. =)

    Az a helyzet, hogy (bár már ezt leírtam másnak is) valójában közel sem foglalkoztat úgy ez az egész otaku téma, mint amennyire az a bejegyzések alapján feltételezhető. Már nagyon rég nem idegeskedem az otakuk kreténségein, a blog bejegyzések önmagam illetve mások szórakoztatására jöttek és jönnek létre. =)

  15. Na ja, tudjuk is, csak a hozzájuk fűződő bejegyzések sűrűsége és sorrendje miatt tűnt nagyon úgy mintha tényleg foglalkoztatna még mindig a dolog. Ami nem baj végülis, mer amit alkotnak, általában azon sokat lehet gurulni, meg ragozni.

  16. Skydragon Says:

    (=

  17. Skydragon Says:

    A témához pedig annyit, hogy VooDoo-val tudok egyetérteni teljes
    mértékben és az én hozzáállásom is ez az anime világhoz (sajnos nagyon kevés emberrel lehet megosztani egy új sorozat/vagy akár egy mozifilm élményeit, mert vagy fikázódik, vagy elkezd nyáladzva helyeselni, tehát a konklúziót legtöbbször maximum párommal beszélem meg 🙂 ), továbbá azt kell mondjam, hogy azt hiszem mindenkinek megvan a tinédzseréveinek a sötétkorszaka, hogy bekerül egy társaságba/szubkultúrába, ami később felbomlik vagy kiveti magából vagy az illető maga hagyja ott.
    Sajnos ebben a időszakban elég gyakori, hogy az ember fia makacsságból és lázadásból aggatja magára a szemellenzőt és nem látja a realitást, de idővel vagy kinövi, vagy nem. 🙂

    • Nem is az volt az igazán nagy probléma, hogy felbomlott az a kis baráti közösség, mert semmi sem tart örökké, hanem hogy utána sorra jöttek az olyan emberkék akikért egyszerűen nem érte meg ezt az egészet csinálni.

  18. Yuriko-chan Says:

    A mai nap számomra a keserédes nosztalgiáé és a jó blogbejegyzéseké. Remélem azért rólam nincsenek nagyon rossz emlékeid.

  19. Nincsenek. =) Konkrétan nem sok személyről van rossz emlékem, mert a többségük neve teljesen kiesett, csak-egy kettő igazi Failista maradt emlékezetes, mint például a Hitomi.

    Gportásokat meg szerintem neked sem kell bemutatnom, anno MSN-en, fórumokon már kitárgyaltuk őket párszor. =)

  20. cheatergs Says:

    Szerintem akik uran fórumán összeverődtek, azok jól kijöttek egymással. Kár, hogy már végleg vége annak is (ma próbáltam rákeresni), ha nem is az eredeti témáról volt szó, akkor is olvastam ott érdekeseket.

    Ezt a fajta csalódást én belülről, azaz külső szemlélőként éltem meg, de kábé azóta, hogy feljutottam netre. Az animéknek már akkor is feltűnően sok gyökér fanja volt, akiket az embernek magának kellett kivédenie, mert a többi fórumozó tipikus hazai mentalitással elnézett fölöttük. Igazából nekem az tetszett a fórumokban, hogy közzétehetem a véleményem, és azt visszaolvashatom (ezért is kár a silverért, ma is nézegetném a kommenteket). Annyira viszont nem voltam közösségi, hogy saját oldalt nyissak lustaság meg tudás hiányában, még ha néha akartam is. Megelégedtem a szemlélődéssel, de mostanában már semmi téma nem maradt, ami lefoglalna, illetve senki, akivel egyáltalán beszélni lehetne. Az animék másfél évig szinte teljesen lefoglaltak, de egyre jobban rühelltem a semmitmondásukat, rondaságukat és egyáltalán a szándékot, hogy újítsanak már végre, így tavaly végleg abbahagytam a témát. Azóta legfeljebb véletlen vetődök ilyen oldalakra, ahol pár havonta feltűnik egy érdekesnek tűnő darab, ami persze úgyis shift+del. Viszont mivel az egész világ mindenben a közösségi agyrém illetve a marketing felé halad, így igazából nem nagyon bánom, hogy kimaradok belőle.

  21. A silvert én is sajnálom, egy csomó értelmes komment volt ott, amiket (ahogy mondod) jó volt visszaolvasgatni, meg néhanapján még egy-két érdekesség is felmerült az SM-el kapcsolatban (utalás más animében, stb).

    Igazság szerint valahol még mindig hiányzik az, amit ez előtt egy 3-4 évvel éreztem, mikor még új volt minden, élt valamennyire a közösség, és voltak benne értelmes emberek, csinálgattam a weblapom, gyűjtöttem képeket, zenéket, elolvastam minden infót, írtam ficet, stb.

    Viszont valahol örülök annak, hogy nem mentem el a szélsőségek felé, felismertem mi a szitu, és ma már csak úgy kezelem a témát, hogy néhanapján megnézek egy-két animét, aztán vagy tetszik, vagy nem. Bár (ahogy te is mondod) manapság már egyre nehezebb olyat találni, ami valami miatt megfogna. Egy a ’90-es években készült noname, minimalista ova gyakran nézhetőbbnek bizonyul, mint a legmodernebb trendek szerint készült unalmas, átlátszó, magát komolynak beállító, de amúgy komolyan vehetetlen darab.

  22. Magdolna néni Says:

    Szomorú történet. Sok vért izzadhattál, és mégsem jöttek vissza a régi szép idők már soha sem… Nem tudok értelmeset hozzászólni.

  23. Áh… azután kezdtem el úgymond túl sokat foglalkozni a témával, hogy felbomlott az a kis baráti közösség. Akkor elhatároztam “na majd akkor én megmutatom” alapon, hogy megéri erőltetni, aztán beláttam, hogy nem éri meg, pláne nem annak a fandomnak.

    Amúgy volt egy rövid időszak, kicsivel több mint fél év, amíg úgy éreztem újra 9-éves vagyok. Jó volt, de valahol evidens volt, hogy nem tarthatott örökké, és hogy egyszer véget fog érni, csak arra nem számítottam, hogy pont úgy lesz vége, ahogy végül vége lett.

    • Magdolna néni Says:

      Mindig csak egyre rosszabbra és rosszabbra fordul minden.

      • Azért ennyire negatívan nem állok hozzá, tény, hogy már semmi sem olyan, mint 5-10-15 éve, de egyrészt nem is lehet olyan, másrészt néhanapján mégiscsak akad egy-két értelmes, humoros, vagy nézhető darab.

  24. Yuriko-chan Says:

    “Igazából nekem az tetszett a fórumokban, hogy közzétehetem a véleményem, és azt visszaolvashatom (ezért is kár a silverért, ma is nézegetném a kommenteket). Annyira viszont nem voltam közösségi, hogy saját oldalt nyissak lustaság meg tudás hiányában, még ha néha akartam is. Megelégedtem a szemlélődéssel, de mostanában már semmi téma nem maradt, ami lefoglalna, illetve senki, akivel egyáltalán beszélni lehetne.”

    Szívemből szóltál. De a SilverMoon-t egyébként bármikor vissza lehetne állítani. A spamek miatt lett lezárva, elvileg ideiglenesen, de urannak közbejöttek azóta fontosabb dolgok. De lehet, hogy teszek majd nála egy újabb próbát.

  25. Yuriko-chan Says:

    Egyébként reményvesztetteknek továbbra is ajánlom az AoiAnimét. 🙂 Amilyen sorsa volt annak a fórumnak, a fejlécen lévő animelányt nyugodtan le lehetne cserélni egy főnixmadárra.

  26. Kétségkívül értelmesebb a közösség (most már), tekintve, hogy viszonylag kevesen járnak oda, azok is az idősebb generáció tagjai. Ennek ellenére azért ott is megy a komolykodás, manavédés, elitizmus, stb. Igaz, messze nem olyan szinten, mint mondjuk anno az Animaxon.

  27. Yuriko-chan Says:

    Gyere msn-re, mutatok valamit, besz*rsz.

  28. cheatergs Says:

    Kicsit OFF, de nem találtam uran mailjét, hogy megírjam neki szerintem inkább pihentesse még egy kicsit a fórumot, amíg lesz kedve/ideje kiszűrni a spamet (pedig szerintem egy számkódos regi elég lenne). Sajna már most olvashatatlan a silver, úgyhogy alig lehet nosztalgiázni. :/

  29. Azt figyeltem én is, hogy durván le rusholták a spambotok… :/

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: