Arcania Gothic 4

Most kivételesen egy dupla értékelést fogtok kapni, ugyanis azaz érdekes helyzet állt elő, hogy a Gothic 4. részét két szempontból lehet értékelni, mint RPG, és mint Gothic.

Kezdeném azzal, hogy a Gothic 4. részét nem a Piranha Bytes, hanem a Desperadosról ismert Spellbound Entertainment készítette. Ez lehet egyesek szerint rossz ómen, részemről nem okozott problémát, helyette neki is láttam a gameplaynek…

A storyból igazság szerint semmit sem szeretnék lelőni, de annyit elárulok, hozza a szokásos RPG színvonalat, amit a Gothic szörny és hitvilága fűszerez. Kiszámítható módon valahányszor el kell majd mennünk A-ból B-be, a helyzetünk nem fog ilyen egyszerűen megoldódni, B-nek ugyanis megvan a maga nyűgje, amin nekünk ugyan úgy segíteni kell, hogy tovább jussunk. Na és persze amikor már úgy néz ki, valami nagyobb dolog végére értünk, az ember már előre sejteni, ez csak egy kapu volt a sok közül, amin majd át kell lépnünk.

Mint szerepjáték, azt kell hogy mondjam a Gothic 4 alapvetően jó. A grafika pofás, a környezet szép részletes, dinamikusan változik az időjárás, a napszakok, ezek effektelése is kiváló, és ami nem mellékes, alapvetően más-más hangulatot áraszt magából egy-egy helyszín. Például teljesen más egy napsütötte, erdős, zöldellő réten rohangálni, mint egy sziklás, gyökerekkel, gombákkal, kristályokkal tarkított barlangban barangolni.

De akár a városokban is találhatunk érdekes helyeket…

A zenékre, hangokra szintén nincs panasz, ellátják a feladatukat, bár néha ismétlődnek.

Számomra a játék legnagyobb erénye, hogy hozza a klasszikus RPG érzést, a kaland, a felfedezés, a kincsszerzés örömét. Például amikor egy csontikkal teli kriptában járunk, minél beljebb megyünk, annál nagyobb ellenállásba ütközünk, de kiszámíthatóan a loot lehetősége is annál kecsegtetőbb. Nincs is annál jobb, amikor hosszas, izzasztó zúzás után az ember végre eléri a legmélyebben fekvő, legjobban őrzött termet, benne egy középre helyezett oltárral, rajta egy láda a legbonyolultabb zárral, és benne egy fasza kard, sisak, vagy íj.

De hasonló lootolásokra alkalmas még az ominózus csatamező is…

A questek… hát igen, kissé száraznak mondhatók, jó német szokás szerint a körítéssel, kerteléssel, színészi játékkal nem sokat vacakoltak, ehelyett egyből a közepébe vágva kezdünk egy-egy missiont. Előnye viszont ennek az elgondolásnak, hogy mindig pontos és precíz útmutatást kapunk, mindig egyértelmű mit kell csinálnunk. Az egyetlen kivétel talán a mocsárban lévő pókháló gyűjtögetés mellékfeladat, aminél mondhatni már Morrowind stílusban, mindenféle támpont nélkül kell keresgélnünk. Egy kis segítség azoknak, aki esetleg nem akarnak órákig szórakozni ezzel:

Persze ha már RPG, akkor szintlépés és karakterfejlődés, ami a Gothic 4-ben, az elődeitől eltérően elég leegyszerűsített módon megy…

Szintenként kapunk 3 pontot, amiket a különféle tulajdonságokra oszthatunk el. Amikor a fejlődés során egy adott skillnél elérünk egy pajzsot, akkor új lehetőségek nyílnak meg előttünk, melyek többsége hasznos. Az egyetlen skill amire egy darab pontot sem érdemes adni, az a stealth avagy sneak, később még visszatérek rá, miért is.

Most azonban essen szó a harcrendszerről is, ami hozza szokásos RPG színvonalat, és ezúttal az ellenségek se olyan gyökerek már, mint anno a Gothic 3-ban. Egyrészt elég kitartóan és viszonylag hosszú ideig követnek, meglehetősen nehéz őket lerázni, másrészt harc közben is elég jól küzd az AI, bizonyos ellenségek, például a csontvázak meglepően jól képesek időzíteni. Sőt az íjász, varázsló egységeket se nagyon tudjuk már oldalazással leszerelni, ugyanis hajlamosak direkt mellé lőni, hogy belemozduljunk. Az egyetlen szépséghiba talán, a viszonylag kihasználhatatlan és felesleges védekezés, mert a vetődés sokkal hatékonyabbnak bizonyul.

(És akkor hirtelen a fejébe hasított a gondolat…)

Amit még megemlítenék azaz íjászkodás, ahol az íj kifeszítésekor megjelenik a célkereszt alatt 3 pötty, amiből minél több telik be, annál nagyobb erővel lőjük ki a nyílvesszőt, és annál messzebbre megy. Továbbá a játék azt is figyelembe veszi, hogy a lövés a testet, a végtagokat, a fejet, vagy a nyakat érte e. Amit még mindig hiányolok, az a több nyílvessző kilövésének lehetősége. Bár amúgy is inkább a nyílpuskákat favorizáltam… =)

Összességében tehát kijelenthetjük, a Gothic 4, technikailag egy nem tökéletes, de egész jól sikerült RPG.

Ám mivel ez egy 4. rész, tehát egy sokadik folytatása egy sikeres sorozatnak, ezért más szempontokat is figyelembe kell venni, mondjuk hogy mégis mennyire Gothic is a Gothic 4. Nos meg kell hogy mondjam, a játék ilyen téren, meglehetősen alul tejesít.

Mint említettem, a sneakre nem érdemes a játék során fejlődni, annál az egyszerű oknál fogva, hogy az NPC-k szó szerint tesznek arra, hogy mi mit teszünk. Fenyegetően előkapjuk a kardunkat? Nem érdekli őket. Bemegyünk valakinek a házába? A tulajdonos ránk se bagózik. Elemelünk tárgyakat, és kifosztunk, feltörünk ládákat? Mint ha ott se lennénk, és ez halál komoly.

Most őszintén emberek, van annál komikusabb látvány, amikor egy település vezetőjének, egy bárónak a lakosztályában flangálunk, és a nemes úr, a kedves felesége, a szolgák és őrök szeme láttára szépen, sorban szüreteljük le az arany serlegeket, feltörjük és kifosszuk a kincses ládákat, és ők minderről tudomást sem vesznek? Oké, az sem reálisabb, amikor például az Oblivionban, betévedve egy kocsmába, az asztalra kirakott nagy tál eperből egyetlen szemet elemelünk, és erre az egész kocsma felzördül, de azért a fosztogatás teljes ignorálása már mégiscsak röhejes. Emlékszem, a Gothic 3-ban még majdnem kimaxolt tolvaj képességekkel is kihívás volt, amikor például egy helyi Ork vezértől kellett aranytányérokat elcsórni… legalább háromszor kezdtem újra, mert olyan helyről loptam, ahol a lopásért azonnal alabárdra szegzés járt.

Viszont van még egy ennél nagyobb szívfájdalmam is, a craftolás, vagyis a saját tárgyak gyártásának lehetősége, amit voltak szívesek a tisztelt fejlesztők totálisan lebutítani. Hogy miből áll a Gothic 4-ben ez a folyamat? Egyszerű… megszerzed a receptet, összeszeded az alapanyagot, majd C-betű, és máris gyárthatod a semmiből a tárgyat, akár egy kihalt erdő, egy kripta, vagy egy párkány kellős közepén is.

Na most oké, én elhiszem, hogy ez a módszer így sokkal kényelmesebb. De basszus… hol marad így a Gothic játékok azon része, ami még 3-ban is, a halál béna AI és a töménytelen bug, glitch ellenére is inspirálta az embert? Hol marad az, hogy rendesen ki kellett tanulni a mesterségeket? Hol marad az, hogy ha egy kardot akartam csinálni, akkor oda kellett menni az üllőhöz, ha ki akartam élezni a köszörű kőhöz, ha potionöket akartam gyártani, akkor keresni kellett egy alchemy labort, stb… mégis hová lett mindez?

Én pont azt vártam volna, hogy ezt a vonalat majd még inkább reálisabbá, részletesebbé teszik. Például ott volt a fa fűrészelés, aminek már anno se volt semmi effektív haszna, de például tök jól ki lehetne használni nyílvesszők készítésére, hogy a különféle ércekből, kristályokból, fogakból, karmokból, fullánkokból eltérő erejű és hatásfokú lövedékeket készítsünk. Hát nem jó lenne?

Szóval végeredmény szempontjából a Gothic 4 mint RPG, úgy 70-80% körül teljesít, viszont mint Gothic… olyan 50-60% jó indulattal.

Reklámok

20 hozzászólás to “Arcania Gothic 4”

  1. Nekem megvan az első két rész, de nekem nem tetszettek ezek a fajta RPG-k. Túl könnyen meghaltam bennük és nem tetszett hogy minden állat az életemre akart törni.

  2. Akkor mit mondanál egy Morrowind-nál… =) Annál amikor anno, legelőször nekiálltam még 2002-ben, akkor azon kívül hogy leesett az állam a DirectX9-es átlátszó és tükröződő víztől, jól felrántottam magam amikor a gyorsba legenerált imperial warriorommal nekiestem az első mudcrabnek egy rozsdás tőrrel, és csodálkoztam hogy bár úgy néz ki telibe kapom, mégis minden 5. szúrásom talált csak be, neki meg legalább minden második, és lement a hpm kábé 60% mire végre kinyírtam, aztán pár méter után jött az első Nix Hound és két csapásból megölt. Okés, autosave betöltése, a faluban bevásároltam, full acél nehézpáncélzat a karakteren, meg egy kétkezes vas fejsze, gondoltam így már effektívebb leszek, és ez tartott az első highelfig, aki simán leboxolt. Aztán szépen lassan rájöttem, hogy lehet és kell a játékban úgy kezdeni és fejlődni hogy ne végezzen veled az első komolyabb ellenség.

    Az RPG egy olyan műfaj, amiből az értelmesebb daraboknál (CRPG-k)muszáj ésszel játszani, különben levernek. A Gothic 4 egyébként nincs túlbonyolítva, aki nem hardcore RPG játékos, az is nekikezdhet, mert inkább a TPS rész dominál. Régi Gothicok nehezebbek voltak, főleg a 2.

    Esetleg próbálj ki egy JRPG-t, azoknál annyi a harc, hogy pausetime alatt turkálsz a scriptek között, hogy vajon a vízi pisztoly elég hatékony lesz e a tüzes démonmaca ellen. XD

    • cheatergs Says:

      A Morrowind a DX8/8.1 “reklámarca” volt, kiemelten a shadereket hozta be a köztudatba. Ugyanígy a TESIV a 9c-t, abban is főleg a HDR-t.

      Én is hasonlóképp jártam, nem értettem mi miért történik a játkban (égből leesett varázslónál azt hittem glitch), meg miért kell menekülnöm az első mudcrab elől -100-as nehézségen. Sokáig ezért is hanyagoltam, mondván ez tuti hardcore arcoknak van. Aztán, mikor lement az ára kiegekkel együtt, bevásároltam, a gépem is erősebb volt, végre elgondolkodtam azon, hogy mi hogyan működik a játékban.
      Persze egy csomó mindent azóta sem tudok (pl. teleportok meg mag a mágia), mivel egy-két évre rá érkezett a lazább Oblivion, amivel igazán megszerettem a TES-t, így a Morróba már nem fektettem több energiát megismerni. Párszor indítottam azóta új játékot, de messzire egyikben se jutottam.

      Visszaemlékezve, hiányzik az az érzés bármilyen azóta betöltött játéknál, amit az Oblivionnál éreztem az első jelenetekben a grafika láttán, vagy az oldalt betörő patkányokat leölve azok ragdollján.
      A Skyrim sok kényelmi funkciója után persze nehéz visszaszokni; egyszer próbáltam újrakezdeni a IV-et, de értelemszerűen nem hozta azt a hangulatot, mint 2006-ban.

      Remélem lesz még offline TES, és az tényleg ütős lesz legalább valamilyen szinten.

      • A Skyrim után én nem hiszem, hogy a régebbi részek tartósan le tudnának már kötni. Anno is zavart az órákig tartó táperkedés, a béna craft, a sok kihasználhatatlan skill, de akkor úgymond ez volt, ezzel együtt kellett szeretni a játékot. Most viszont már nehéz lenne újra megszokni ezeket. Esetleg lehetne remakelni őket, az Arenától kezdve.

        Offline részek tuti lesznek még. A TES Online nem a TES VI lesz, hanem egy teljesen különálló játék. Még bőven tartott a Skyrim fejlesztése, amikor már nekikezdtek az Online-nak.

  3. Játszottam JRPG-vel, de azt azután uninstalláltam hogy hirtelen a semmiből előbukkant az ellenség és harci nézetbe váltottunk. Miután leöltem őket, mentem két métert és megint rám támadtak, megint harci mód. Mondom: “Anyád, és tényleg van aki ezt élvezi?” Írnom se kell, hova került ez a játék…

    A Morrowindel is játszottam, de azt sem bírtam sokáig tolni. Elriasztott az a hihetetlen nagy bejárható terület, olyan érzésem volt mintha el akarnék tévedni. Aláírom hogy nagyon látványos volt, de nem akartam a fél világot bejárni pár gombáért meg kardokért.

    Én az RPG-vel úgy vagyok hogy nagyon könnyen rá tudok unni a lényegtelennél lényegtelenebb küldetések teljesítésébe. Nem is beszélve arról hogy egyszerűen nem láttam az említett játékban a történetet. Nem tudtam, mi lesz a végén a feladat, vagy hogy tényleg van-e értelme a küldiknek… teljesen idegennek éreztem magam ezekben a játékokban.

  4. JRPG-k általában ilyenek (kommandírozod a karaktert, majd jön a körökre ösztött “harc”) csak a többségükbe még belenyomattak ilyen lebutított sims szerű datingsim, visual novel baromságot is, rosszabb esetben meg hentai jeleneteket.

    A Morrowind amúgy tényleg nem egyszerű, mivel a játék gyakran semmilyen konkrét támpontot nem ad, hanem a szépen be kell mászni a naplódba, és a quest logjából derül az ki, hogy észak-nyugatra van egy barlang. Nincs map marker, semmi.

    Az RPG műfajra meg valóban jellemző, hogy a történet nem adja egyből magát (a jobbaknál). Ahhoz hogy megértsd a storyt, olvasgatnod kell a különféle jegyzeteket, könyveket, oda kell figyelni a párbeszédekre, stb.

  5. OMG megint kezdődik. A JRPG többségébe Sims szerű datingsimet nyomattak? Na ne röhögtess.
    Az ismertetőd lopós részénél röhögtem viszont, az Oblivion-ban tényleg képesek megölni az NPCk egy gyümölcs miatt. =)

  6. Egyszer már leírtam a véleményem erről a témáról, szóval nem fogom újra lefutni ugyanazokat a köröket. =) A Jrpg-k 80%-át totál feleslegesen készítették el, mert teljesen félreértelmezték a szerepjáték fogalmát, mind rendszer, mind játékmenet terén.

    A bejegyzésre visszatérve, a Gothic 4-ben meg tesznek rá mit csinálsz, de legalább időt spórolsz. =)

  7. “A Jrpg-k 80%-át totál feleslegesen készítették el, mert teljesen félreértelmezték a szerepjáték fogalmát…”

    Nem értelmezték félre, szándékosan akartak kitalálni valami mást. Ez az ami nem tetszik a japánokban. Ha valami megjelenik, mindig eltúlozzák, mintha azt bizonygatnák hogy “ahol az USA megáll, ott mi továbbmegyünk, mert mi ilyen májerek vagyunk.” Ez látszódik a rajzfilmeken, meg a sima filmeken is, nem is beszélve az idióta japán reklámokról és a szórakoztatóiparról.

  8. A “félreértelmezték” részt úgy értettem, hogy a JRPG-k teljesen másról szólnak, mint amiről az RPG műfaj egyébként szól. Ahogy lenni szokott, a nipponlandiek látták a híres és sikeres nyugati szerepjátékokat, és úgy döntöttek, ezek alapján ők is elkészítik a sajátjaikat, a saját elgondolásuk szerint. Ez nem is lenne probléma, a probléma azzal van, hogy a Jrpg-k többsége elég silány, felszínes kis fércmű lett, amiknek köze sincs a valódi szerepjátszáshoz (tisztelet a kevés kivételnek).

    A Jrpg-k többsége infantilis, és/vagy pozőr, műmájer, komolyan vehetetlen karaktereket vonultat fel, a story random, a világ random, a grafika giccses ugyanakkor minimalista. Ja és szinte sohasem választják szét a scifit és a fantasyt, hanem rendszerint összemossák a kettőt, illetve ami szinte minden alkalommal felmerült bennem egy-egy Jrpg-vel való találkozás kapcsán, hogy mégis hol marad ebből a tényleges szerepjátszás? Azt pedig már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a Jrpg-knél akad nem egy hentai témájú darab.

  9. Cső!Szerintem a negyedik rész az sz… végigvittem,de nem tetszett mert ebben nem lehetet úgy mászkálni össze vissza mint a 3.rész kiegészitőjén

  10. Ahogy a bejegyzésben is írtam, a Gothic 4 mint szerepjáték jó, de mint Gothic sajnos nem hozza a tőle elvárhatót.

    Őszintén szólva a Gothic 2 volt szerintem a sorozat legjobb része, már a 3 is csak az Enhanced Edition patch után volt viszonylag normálisan játszható.

  11. gaabbbiiii Says:

    Nagyon Jó Ahogy Játszol!

  12. Kösz, de ezt most nem nagyon értem… még csak gameplay videót se tettem be. =)

  13. cheatergs Says:

    Gothic nekem egy az egyben kimaradt, elég volt nekem a TES, azokból se vittem végig egyiket se. Ennek tükrében a Gothic 4, mint RPG, unalomba fulladó monoton hentelés használhatatlanul buta skillfával.
    Azt hiszem tavalyelőtt próbáltam ki, viszont a semmitmondó sztori miatt arra se emlékszem, hogy meddig jutottam el benne. Rémlik valami másik sziget, ahol valami vár volt, utána valami orkok közül szabadítottam ki embereket/orkokat, miközben a sziget közepén a tavat/sziklát megkerültem a domboldalon, oszt’ ennyi. Ha folytattam is tovább, kiesett minden. A játékban még a nevek hangzásvilága se sejlik föl.
    Pedig emlékszem, amikor kijött a demója, úgy-ahogy bejött, gondoltam egyszer még adok neki egy esélyt, hátha legalább közepes szinten elviteti magát a játékélmény, ha mással nem, hát a szerezhető fegyverekkel-páncélokkal. Aztán ezt se vitték túlzásba, nincs látványos változás a későbbi péncélok-fegyverek között.
    Ami bejött, az az íjászkodás, csak később az íjak elég keveset sebeztek, illetve a lapos hátulsó nézet adott egyfajta hangulatot a látótávolsággal.
    A grafikával nem volt bajom, a kornak megfelelt. Ha jól emlékszem a sötétebb tónusú eu-s színeket preferáltam.

    Bizonyos tekintetben a Thief mostani része hajaz erre, mivel a sztori ugyan elmegyegetett volna (leszámítva azt a fárasztó nőt), azonban a játékélmény sebesen repetitívvé vált a lökött AI-tól és korlátozott mozgási funkcióktól. Amikor meg elindult a garasoskodás a bosszantóan drága cuccokért, miközben pénzt fél óra alatt alig lehetett grundolni, azt is a tök ugyanolyan pályákon platformerkedéssel, végleg elfogyott a türelmem.

    • Nem véletlen, hogy a játék címe Arcania: Gothic 4 és nem Gothic 4: Arcania. Szóval ennek a résznek már nem sok köze van az eredeti Gothichoz. Nem is emlékszek már belőle szinte semmire se.

      Érdemesebb inkább a 2-vel, esetleg a 3-al próbálkozni. Utóbbihoz viszont nem árt Community Patch, mert úgy lesz olyan a játék, amilyennek eredetileg lennie kellett volna.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: