Wolfenstein 2009

A Wolfenstein játékok mindig is közel álltak hozzám. Első FPS élményem és a műfaj iránti szeretetem a Wolfenstein 3D-hez kötődik, amit azóta is bármikor elő tudnék venni. Hasonlóan kellemes emlékek kötnek a folytatáshoz is, a Return to Castle Wolfenstein-hez, mely 2001-ben nálam (és persze jó pár médiumban) az év FPS-e cím büszke birtokosává vált.  Így hát érthető, hogy tűkön ülve vártam, mikor 2008 vége felé olvastam egy cikket a közelgő folytatásról, mely csak simán Wolfenstein néven debütált végül 2009-ben. Hogy megérte e a várakozást, vagy a Turokhoz hasonló sorsra jutott? Nos azt hiszem kijelenthetjük, hogy szerencsére nem.

 

A kezdeti félelmek…

Bevallom, mikor az említett előzetest olvasgattam, a képek ugyan impozánsak voltak, ám a cikk végére kissé szkeptikus lettem olyan információk láttán, hogy az új rész szabad játékmenettel és rpg elemekkel gazdagodik majd. Őszintén szólva, fogalmam se volt róla ezt mégis hogy kéne elképzelni, és elsőre valami rossz GTA szerűségre asszociáltam, gagyi inventory és skill rendszerrel, amiknek majd semmi különösebb hasznuk nem lesz. Vegyes érzésekkel ültem hát le a frissen megjelent 2009-es folytatás elé, ám a játék első 5 perce után nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a félelmeim szerencsére alaptalannak bizonyultak. Végső soron egy jól működő és hangulatos formába sikerült az új és a régi elemeket elegyíteni.

 

A történet

A történet most sincs túlbonyolítva, alig hogy lenyomtuk az élőholt Szász lovagot, Heinrichet és sikeresen megakadályoztuk a nácik okkult törekvéseit, hősünknek, Agent B.J. Blazkowicznak még egy csésze kávéra elegendő ideje sem marad, máris újabb bevetésre küldik. A gonosz és gaz nácik ugyanis még mindig nem adták fel, minden eddigi veszteségük ellenére ismét rosszban sántikálnak. Isenstadt városában olyan sötét, okkultista erőkkel kezdenek játszani, amiket nem értenek és irányítani sem tudnak (vagyis csak mérsékelt sikerrel) így Isenstadtra és magára a világra nézve is törekvéseik veszélyesebbek lettek, mint eddig valaha.

Egy elég rosszarcú náci, General Zetta irányítása alatt legújabb felfedezésük ezúttal egy alternatív, párhuzamos dimenzió, a Black Sun, amit a mi világunktól egy köztes átjáró választ el, a Veil, ami az okkultista kísérletezgetések miatt helyenként kellően elvékonyodott ahhoz, hogy a Black Sun energiája áthatoljon rajta. Ez annyit jelent, hogy helyenként az emberi szem számára alig látható átlátszó, gőzölgő, vibráló energia nyalábok törnek fel a földből, amik ebben a formában még veszélytelenek. A nácik azonban megtanulták ezt az energiát tárolni és hasznosítani különféle kísérletekhez, ám a céljaik ennél jóval tovább mutatnak. Céljuk maga a Black Sun kiaknázása, amit némiképp megnehezít az, hogy elég barátságtalan rovarszerű lények lakják, ráadásul az oda kerülő emberek mind mutáns, agresszív szörnyekké válnak (már persze megfelelő védelem híján). Ez azonban őket a legkevésbé sem zavarja, ha kell egész Isenstadtot feláldozzák céljuk érdekében, egy valakivel azonban nem számoltak, B.J. Blazkowicz-al, aki ezúttal sem rest keresztüllőni néhány Német acélsisakot.

 

Ami változott, és ami maradt

Az eddigi részektől eltérően a legnagyobb változást a szabad játékmenet jelenti, ami valójában csak idézőjelben “szabad”. Gyakorlatilag arról van szó, hogy a játéktér nagyjából közepes méretű kerültekre lett felosztva, amikből értelem szerűen a játék elején még csak néhány érhető el, ám ahogy haladunk előre, egyre több és több helyszín válik majd elérhetővé, amik között bármikor ingázhatunk. Maga a város egyébként szépen ki lett dolgozva, az utcák tele vannak barikádokkal, homokzsák falakkal, szögesdrótokkal, tankcsapdákkal (dragon teeth, czech hedgehog) törmelékkel, kiégett, füstölgő, lángoló roncsokkal, hordókkal, dobozokkal, bútorokkal, és mindenféle egyéb tárggyal. A házak javarészébe is bemehetünk, amik részletesen be vannak rendezve, némelyikbe persze nem olyan egyszerű a bejutás, ezeknél általában egy nyitott ablak vagy a tető lesz a megoldás.

Küldetéseket 3 lehetséges forrásból kaphatunk majd, az első a Kreisau Circle nevű partizán szövetség, akik célja Isenstadt felszabadítása és a nácik kiűzése. A második a Golden Dawn szervezet, akik a nácik okkult törekvéseit szeretnék megakadályozni, közben pedig folyamatosan hasznos információkkal látnak el minket és a Veilel és a Black Sun-al kapcsolatban. Harmadik lehetőség az utcán, sikátorokban, épületekben rejtőző emberkék, akiket általában még meg is kell menteni, mielőtt szóba állnának velünk. A fő és a felvehető mellékküldetésekről amúgy nem tudok rosszat mondani, változatosak és szórakoztatóak, jól illeszkedtek a storyba. Mivel pedig egyszerre akár több küldetés is futhat, és ezek végrehajtásának sorrendje is teljes egészében ránk van bízva, így néha tényleg kötetlennek érezhetjük a játékot.

Munkaadóinkon kívül még egy említésre méltó csoport van, a folyton seftelő Black Market, akik egyik oldalra sem állnak, nem adnak küldetéseket és megbízni se lehet bennük, ellenben jó pénzért szívesen ellátnak minket, pontosabban a fegyvereinket lőszerrel, és ami még fontosabb, fejlesztésekkel. Ez utóbbi a játék második legfontosabb újítása, és egyben elég nagy pozitívum az RTCW-hez képest, hiszen így végre értelme lett a titkos helyek felkutatásának, az arany, a feljegyzések, és a könyvek gyűjtögetésének. Apropó feljegyzések, az RtCW-vel ellentétben itt már nem csak szövegeket olvashatunk, a fejlesztők ugyanis ügyesen belecsempészték a játékba a különféle koncepciós rajzokat, terveket, példa a Tesla fegyverről vagy az Elit Guardok fegyvereiről:

Visszatérve a fegyverekre, arzenálunk kezdetben csak hagyományos lőfegyverekből áll, mint az Mp40, Stg44, és a K98. Túlnyomórészt ezeket a fegyvereket fogjuk használni, ám később elérhetővé válnak a kevésbé hétköznapi mordályok is, mint az említett Tesla gun, a lángszóró, vagy a játék sztárja, a Leichenfaust44. Fontos tényező azonban az egyensúly, amit a fejlesztők példaértékű profizmussal valósítottak meg. Egyrészt a speciális eszközökhöz viszonylag kevés lőszer jár majd, másrészt a fejlesztéseknek hála egyik fegyver sem válik túl gyengévé, vagy elavulttá, ugyanakkor az a veszély sem fenyeget, hogy bármelyik fegyver univerzálissá válna. A 3 alap lőfegyver a távolságtól, tér nagyságától változóan eltérő hatásfokkal használható, így például épület harcra mindvégig az MP40 lesz a legjobb, még távoli célpontok ellen a K98. Kicsit talán csalóka lehet de az Stg44 valahol a kettő között van, még a játék elején viszonylag kényelmetlen darab, ám mire felfejlesztjük, az egyik leghatékonyabb fegyver lesz belőle.

Minden fegyver felfejlesztésére azonban nem lesz pénzünk, így érdemes meggondolni mi mellett tesszük le a voksunkat, a kedvenceit persze mindenki megtalálhatja, én például nem szimpatizáltam a Particle Canon-el, ellenben a lángszórót nagyon komáltam, sokkal használhatóbbnak bizonyult, mint anno az RtCW-ben. Talán az egyetlen, amit kihasználhatatlannak éreztem, az rakétavető volt, túl kevés tankba botlottam, a sima ellenségekre meg nem éri meg pazarolni, eleve drága bele a rakéta, fejleszteni meg aztán végképp nem éri meg.

 

A Black Sun ereje

Nem esett még szó a Veil erőkről, amiket a játék során egy különleges Thule medállal leszünk képesek hasznosítani. Az alap képesség a Veil látás, ami lényegében a klasszikus aura/thermal visiont egyesíti egy igen érdekes, mondhatni bizarr formában.

A többi képességre a történet előrehaladtával teszünk majd szert, összesen még háromra, az első a Mire ami egyfajta bullettime, a második a jó öreg Shield, az utolsó pedig az Empower, ami egyfajta rage mode szerű booster. Természetesen idővel ezeket a képességeket is tudjuk majd fejleszteni, így például a Mire-al szinte állóvá lassíthatjuk az időt, a Shield képes lesz visszaverni a lövedékeket, az Empower pedig áthatolni minden felületen. A képességek közül egyszerre akár többet is aktiválhatunk, azonban nincsenek ingyen, limitált energia áll rendelkezésre, amit gondolom már kitaláltátok, a gőzölgő black sun energiából tölthetünk majd fel. Bár elsőre egyszerűnek hangzik, medálunk energiáját javallott bölcsen beosztani, felhasználni, hogy mire, az szintén a játékos stílusára van bízva.

 

Ellenségek, MI, Grafika

Az ellenségek egy részével nem igazán voltam megelégedve, a sima gépfegyveres katona, a lövész, az SS tiszt, a parancsnok úgy vettem észre, mind ugyan úgy néznének ki, mindegyiknek csak egy fej, test skinje van, amit elég kevésnek éreztem. Az RTCW-ben anno sokkal változatosabb volt a külsejük, több fajta fej és test variáció volt, meg ott volt a rádiós, mérnök, felderítő, satöbbi specko skin is. A részecskeágyús nehézgyalogos, a pszi erőkkel harcoló, a “gollamok” és az Assassin karakterek ellenben nagyon tetszettek, a sima katonákkal keveredve feldobták a játékmenetet, változatos és élvezetes harcot eredményeztek. A latexruhás nőcikben viszont csalódtam, anno az RTCW-ben csúnyán kiosztottak még könnyebb szinten is (meg mint ha szexibbek is lettek volna) itt még harmadik nehézségi szinten se nagyon tudtak hozzám érni. A Bossok nem igazán okoztak kihívást, mindet elsőre megöltem, eléggé klisések lettek sajnos.

Az MI nem rossz, ellenségeink fedezéket keresnek, vaktüzet nyitnak, gránátot hajigálnak, lecövekelt géppuskához sietnek, megpróbáltak több irányból támadni, oldalba, hátba kapni, figyelnek a tárazásra, szóval alapvetően jól meg lett csinálva. Apróság ugyan, de néha hajlamosak voltak arra, hogy ha megleptem őket, akkor ahelyett hogy egyből lőttek volna rám, elkezdtek ordibálni és az a 2-3 másodperc tökéletesen elég volt ahhoz, hogy egyszerűen fejbe lőjem. Szerencsére beakadást, egyhelyben toporzékolást és hasonlókat nem tapasztaltam.

A grafikával maximálisan meg vagyok elégedve, egy igen jól optimalizált enginet kapott a játék, amihez nem kell erőmű, nem zabálja feleslegesen az erőforrást, szaggatást, fagyást, kidobást egyszer sem tapasztaltam. A látvány önmagáért beszél, a belső és a külső terek megmunkálása igazi minőségi munka…

A fizika szintén jól muzsikál, a legtöbb tárgy rendelkezik valamilyen szintű törés/horpadás modellel, a járműveknél nagyon tetszett hogy nem csak primitive solidok hanem rendesen horpadnak, leválnak a karosszéria elemek, a szélvédő kitörik, a kerekek leeresztenek, sőt egy-két gránát vagy valami keményebb tűzerőtől látványosan fel is robannak. Szintén jópofa ötlet az a lehetőség is, hogy a robbanó piros hordókat egyszerűen felkaphatjuk és hozzávághatjuk bárkihez/mihez. Hasonló mókát lehet a Veiles hordókkal is csinálni, amiket lecsapolhatunk, vagy ha kilőjük őket, akkor egy ideig anti-gravitációs lesz körülöttük a környezet.

 

Végszó

Mit is mondhatnék még a játékról? Aki szereti a Wolfensteint és az FPS műfajt, annak kötelező darab. 9/10

Advertisements

22 hozzászólás to “Wolfenstein 2009”

  1. Wolfenstein 3D… a Postal 2 után a második olyan FPS, ami tetszett. Bár annak ellenére hogy az elsőnek tartják, rohadt magasra tette a lécet a megfejthető morze jeleivel, a poénos PAC-MAN játékkal, meg a főhős jellemével. Szerintem kevés olyan FPS készült, ami ötletességben felvenné a versenyt a Wolfenstein 3D-vel.

  2. Azért készült még pár epic FPS mint Duke 3D, Shadow Warrior, Redneck Rampage, Blood, Outlaws, Half-Life, Painkiller, Serious Sam, Necrovision, Condemned, és még sorolhatnám tovább. Az azonban tény sajnos, hogy olyan igazán eredeti, hangulatos, önálló cím az elmúlt 3-4 évben nem igazán jött ki, a jól bejáratott címek folytatásait leszámítva, bár azokból se mind aratott maradéktalan sikert.

    Szerintem a régi nagy nevek folytatásai közül eddig ez áll a legjobban, bár idén a Duke Nukem Forever ha(!) megjelenik lehet méltó versenytársa lesz.

  3. Duke Nukemet csak a főhős miatt bírtam. Bár a hozzá készült magyar szinkronos verziót nagyon utálom. 😦

    Ezt láttad már? http://www.youtube.com/watch?v=ubZoASzJsLk&feature=relmfu

  4. Igen, láttam már. Duke Nukem meg kétségkívül Angolul az igazi, a Magyar szinkron inkább alpári, de azért akkoriban nagyot ütött. =)

  5. Méltó folytatása a sorozatnak, nekem egyedül az összekötő város “kötelező” volta nem tetszett (Egy idő után). Egyszer-kétszer szórakoztató volt, de 10-edszerre is végigküzdeni magad ugyanazon az utcán (miközben kincseket keresel) már inkább fárasztó és a végefelé szívesen skipeltem volna az egészet, rögtön a küldetéshez ugorva.

    • A vége felé már én is untam a mászkálást, de elviselhető volt, főleg mert még max grafikai beállítások mellett is pár másodperc alatt végbement a töltés.

  6. Argus Solotov Says:

    Azért én mondjuk a Bulletstorm-ra odafigyelnék, ha már ötletes FPS-ekről van szó.

  7. Nem tűnik rossznak, de azért annyira epicnek se. Valahogy jobban örültem volna egy Painkiller 2-nek. =)

    • Argus Solotov Says:

      Szerintem durván epic lesz, de mindenesetre nagyon üde színfolt a Modern Warfare özönben =P.

      • Durván Epic utoljára talán a Half-Life első része volt. =)

        Az eddig látottak alapján valami UT, Far Cry keveréknek nézem, a karakterek sem szimpatikusak.

      • Epic játék, de nekem az irányítással nehézségeim voltak. Elő akartam rendelni, de más lett belőle, mindenesetre nem felejtem el, és majd valamikor biztos beszerzem.

      • Attól függ min küldted, konzolon FPS-t nem lehet normálisan játszani, kivéve ami direkt arra készült. Például Killzone ami olyan mint az Xbox Haloja.

  8. Megörültem, hogy lesz új Wolf, de a kipróbálásig se jutottam el, mert elment a kedvem. Valahogy ez a szörnyes-okkultizmus vonal nekem sosem jött be, az RTCW-be is ezt rontották el, a zombis pályákig tökéletes volt a játék, utána pedig kínszenvedés volt, főleg a két kézen járó sokkolgató szörnyek miatt, akikbe 3 panzerfaust rakétát kellett belelőni, hogy megdögöljön, és még sorolhatnám.
    Ebbe meg még a csajok se néznek ki olyan szexien, mint az előzőben, szóval ez most kimarad. 😥

  9. Benyo… a Wolfenstein-nek mindig is része volt az okkultizmus, már a 3D óta. E nélkül a Wolfenstein nem lenne Wolfenstein, olyan lenne mint a CoD, Medal, stb tucat lövöldék. Itt pont az adja a pluszot, hogy az osztagnyi náci ledarálását olyan elemek fűszerezik, nehezítik, hogy jön egy Scribe aki rájuk nyomat pszi pajzsokat, meg a hátadba kapsz még két álcázó mezős assassint. Most őszintén, nem hangzik ez máris sokkal érdekesebbnek és izgalmasabbnak, mint az hogy thompsonal darálom a wermachtosokat minduntalan? Na… dehogy is nem. =)

    A csajok meg tényleg jobban néztek ki az RtCW-ben, de kihagyni ezt a részt vétek, hidd el játék közben eléggé pörögnek a dolgok, hangulatos. Raven, ID nem csinál szart.

    Egyébként gratulálok, tiéd a 4000. komment a blogomon. =D

    • Na fasza, majd valami tortát majd kérek. 😀
      Én azt vágom, hogy a sztoriban fontos, de az RTCW játékmenetét nálam rohadtul hazavágta a sok zimbes-zombi, szörny, meg hasonlók, ezért nem merem kipróbálni ezt az újat, egy csalódás elég volt a sorozattal kapcsolatban.

      • Ezekben nem élőholtak vannak, max a Despoil az aki extrémebb kinézetű, de ő is inkább démonszerű figura: http://bulk2.destructoid.com/ul/125777-despoil.jpg

        A Scribe például teljesen ember kinézetű kopasz, védőszemüveges figura, aki pszi erőket használ. Egyébként sem értem mi bajod a zombikkal, jobb mint ha miniszoknyás ugribugri mangó lányok lennének… =P Na jó, sarkítottam. =)

        Lényeg a lényeg, kihagyni vétek ezt az FPS-t.

  10. Kizárólag egy valami miatt nem játszok egy játékkal (pl. anime csajok vannak benne), de egy valami miatt viszont nem játszok (pl. zombi/szörny/egyéb szarok). 🙂 Ilyen voltam mindig is. 😀

  11. Elfogadom, bár én inkább a műfajt nézem és a játék összképét. =) Egyébként nekem se tetszettek annyira az RtCW zombis pályái, viszont a laboros az fasza volt, még akkor is, ha közben sokat kurva anyáztam, mert a szörnyek kinyírtak. =D

    • Én azt egy buggal vittem végig. Ha pálya közben behoztál egy állást, akkor az ellenfelek egy kis időre megfagytak, te meg mászkálhattál, 4-5 másodpercig. Na, ezt az 5 mp-t kihasználva lőttem, mint atom, mielőtt betöltötte volna az állást, CTRL+S, betöltés után repeat. 🙂
      Haverokkal sok érdekes dolgot fedeztünk fel abban a játékban, amik megkönnyítették a végigvitelt. 😀

      • Patcheltve toltam, ott nem tudom megvolt e az a bug. Arra emlékszem, hogy az erdős pályán, amikor nem szabad hogy megszólaljon a riasztó, azt elsőre úgy csináltam meg, hogy valahogy felragadtam a falra és így se a teherautóhoz nem kellett odaérni, se semmi, mert egyszerűen csak oldalt besétáltam a bázisra, aztán beugrottam. =)

  12. A kedvenc bugom a laboros pályán volt. Volt egy olyan rész, hogy lépcsőn kellett lemenni egy oszlopos, hangár jellegű helyre, ahol volt egy hatalmas szörny, boss, mid-boss? Nemtom, a lényeg, napokat tököltünk ott, és a végén én vittem le úgy, hogy rájöttem, ha pálya kezdésnél nem mozdulsz, ő se fog. 😀

  13. Heinrichet se volt túl nehéz kinyírni, a night visionös sniperal adtál neki pár fejest, aztán ennyi volt. =D

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: