Dragon Age 2

A Star Wars Knights of the Old Republic (továbbiakban Kotor) óta a Bioware egyik legnépszerűbb szerepjátéka a Dragon Age. Azoknak akik kedvelik az RPG műfajt, mindenképp érdemes volt legalább kipróbálni, mert a Bioware megmutatta, hogy az utóbbi évtizedekben meglehetősen ellaposodott, elklisésedett fantasy műfajban is lehet még ha nem is újat, de mindenképp újszerűt mutatni.

2009 végén a játék elég nagy sikert aratott, így előrelátható volt, hogy a nem épp szimpatikus DLC fillerezés után készült majd egy folytatás, csak úgy, mint anno a Kotornál. Felmerül azonban a kérdés, a Bioware belesett e ugyanazokba a hibákba, mint anno a Kotor folytatásnál? Nos azt kell hogy mondjam, sajnos igen…


A történet, avagy Bajnok van születőben

Kezdeném a sort a történettel, ami a folytatás esetében globális helyett inkább lokális lett, és az előre látható legendává válás helyett inkább (a Kotor 2-höz hasonlóan) a karakterünk előre nem látható boldogulását, életútját, illetve ennek formálását adja kezünkbe. Ez így elsőre talán jobbnak is hangzik, de a Kotor 2 óta tudjuk, hogy a dolog elsülhet kevésbé jól is, de erről majd később.

A játék elején egy Varric nevű törpe és egy Cassandra nevű hölgy nem épp jó kedélyű eszmecseréjének lehetünk szem és fül tanúi, melynek személye nem más, mint Hawke, a bajnok, azaz mi (vagyis a bajnoki rang majd csak később jön, de ez most részletkérdés). Mint kiderül Varric , Hawke egyik társa volt, így ismeri majd egy évtizedes történetünket, ahogy a Darkspawn blight elől menekülve, a Fereldeni Lothering falucskából, Free Marches egyik leghírhedtebb városának, Kirkwallnak (avagy A Láncok Városának) bajnokává váltunk.

A történet elején tehát nem túlzás, alig hogy megmenekültünk a biztos halál elől, csóró csövesként kezdünk egy olyan városban, ami a nyomorról és a mit sem érő életről híres. Helyzetünk nem egyszerű, családunknak házat kell találni, majd addig sem kockázatmentes küldetések után lemerészkedni a törpe mélyutakba, hogy megcsináljuk a szerencsénket, és nemessé váljunk (első felvonás). Nemesi rangunk azonban mit sem ér a Qunari helyőrs szemében, akikkel egyre feszültebb a helyiek viszonya (második felvonás). Ám alig hogy megoldottuk ezt az elég súlyos problémát, Kirkwall népének, és persze nekünk illetve a társainknak is, szembe kell néznünk valaminél, ami mindennél rosszabb, a mocskos politikával (harmadik és egyben utolsó felvonás).

Akárcsak az első részben, természetesen itt sem leszünk egyedül, mindenféle emberből, törpéből, elfből összeverődött party leszünk, akik megmentik a világot… vagy legalább is Kirkwall városát a pusztulástól, többször is. Első társunk Bethany a húgunk, vagy Carver az öcsénk lesz, attól függően, milyen kasztot választottunk. Majd jön Aveline a harcos amazon, Varric a törpe mesterlövész, és még sokan mások, a lényeg hogy az első részhez hasonlóan mind eltérő, változatos személyiségek egyedi, csak rájuk jellemző sajátosságokkal, akik jól kiegészítik egymást, na és persze minket. Társainkra azonban ezúttal is vigyázni kell, hisz ha nem ápolunk velük megfelelő viszonyt, esetleg rossz döntést hozunk, könnyedén elveszíthetjük őket, vagy rosszabb esetben akár ellenünk is fordulhatnak. Továbbá ezúttal sokkal jobban meg kell majd gondolnunk, milyen küldetésre, kit viszünk magunkkal.


A játékmenet, ami maradt és ami változott

A karaktergenerálás, az első részhez képest sajnos meglehetősen leépült. Bár a külsőségekkel még mindig lehet variálni, ezúttal csak emberrel lehetünk, és csak a kasztot tudjuk választani. Előéletünk, ami az előző rész egyik legjobb húzása volt, ezúttal a homályba vész. Itt jegyezném meg, hogy az előző részből lehet ugyan karaktert importálni, de ennek a külsőségeket kivéve nem sok haszna van. Én eddigi szokásaimtól eltérően egy kopasz Hitman beütésű figurát kreáltam a változatosság kedvéért.

Jelentősebb a változás a harcrendszer terén, ami ezúttal végleg szakított a Kotor féle statikus, merev, rátapadós rendszerrel, és egy Mass Effect féle gördülékenyebb, dinamikusabb stílust választott. Ez rendszer szinten is hoz némi változást, de elsősorban a látvány az, ahol tapasztalni fogjuk ennek jótékony hatásait.

A képességeket továbbra is lehet, illetve érdemes is kitenni a lenti gyorsmenüre, amit számokkal, vagy klikkeléssel is aktiválhatunk. Taktikákat (milyen helyzetben, milyen képességet használjon a karakter) szintén be lehet állítani, bár szintlépéskor a gép ezt automatikusan is megteszi, inkább csak a mágusoknál érdemes ezt finomhangolni. Viselkedés formák azonban nincsenek (nem is kár értük). A szintlépés az előző részhez hasonlóan történik, ám ezúttal a képességeink radiális stílusban lettek elrendezve, így átláthatóbb az egész, illetve ezúttal a specializációkat sem kell feloldanunk. Tapasztalataim alapján kaszttól függően most is két attribútumot érdemes tápolni minden karakternél, a képességeknél azonban jobban megéri elgondolkodni azon, milyen irányba is fejlesszük a karaktert.

Az inventorynk szintén átment némi változáson, itt a fő újítás az, hogy társainkon a páncél fix, magától válik egyre erősebbé, illetve kalandjaink során találhatunk, vehetünk majd hozzá fejlesztéseket. A fő karakternél szerencsére maradt minden a régi.

[Első végigjátszásra nem is rossz… =)]

A grafika az előző részhez képest alapjaiban véve nem sokat változott, viszont sokkal stabilabb, optimalizáltabb és tagadhatatlanul szebb lett. A játék végre teljesen kihasználja a DirectX 10 és 11 lehetőségeit, és végre nem szarik be a multicore AMD CPUktól, és az ATI kártyáktól.


A hibák, avagy törött az új sárkány egyik szárnya?

Bár a Dragon Age 2 egy látványos, hangulatos, akció dús RPG lett, sajnos azonban messze nem tökéletes. Az előző részhez viszonyítva, nem egy hiányosság fedezhető fel.

Kezdeném azzal, hogy a Dragon Age 2 normál fokozaton se különösebben nehéz. Az első részben patchek és DLCk nélkül bizony már ott is akadtak húzósabb szituációk, amikor beléptünk 4-5ös szint körül Ishal tornyába. 6-8 Darkspawn már jó eséllyel pályázott a fejünkre, z első Ogarunk pedig minibossként szerepelt. Itt viszont már a játék elején 1-2es szinten másfél tucat Hurlock és 1 Ogar lekaszabolását meg se nagyon fogjuk érezni, rutinmunka. Aki pedig azt hinné, később majd biztos lesznek kemény szituációk… nos nem sok.

Aki játszott az első résszel, az biztos emlékszik még a Dragon Age egyik legkeményebb, legaljasabb elit ellenségeire, a Revenantokra. Belőlük már 1 is igen keményen meg tudta izzasztani az egész csapatunkat, ráadásul a keményebb csapásaival akár 2-3 maradandó sérülést is elszenvedhettünk, ami még tovább rontotta az esélyeinket. Itt gyakorlatilag 2-vel is lazán el tudunk bánni egymagunk, úgy hogy közben még jönnek a shadek, arcane horrorok, csontik, és egyéb csúnyaságok.

Talán túlzásnak hangzik, de a játékot amúgy simán átnevezhetnénk Mercenary Age-nek, mert a játék 90%-ában őket öljük majd tucatjával, csak épp hol banditáknak, hol kultistáknak, hol kartásoknak nevezik majd őket. A Darkspawnokkal, Lotheringet leszámítva csak a mélyutakban fogunk összefutni, bár ott is inkább a pókok, shadek, és a rövid ideig feltűnő stone wraithek ellen fogunk harcolni.

Na de mi a helyzet a sárkányokkal? – merül fel a kérdés. Nos itt se túl izgalmas a helyzet. Az alap Dragon Ageben a következő volt a választék, erősség szerint:

– Dragonling
– Drake
– Dragon
– Dragon Thrall (avagy Corrupted Dragon)
– High Dragon
– Archdemon

A 2-ben van a sima Dragonling (tucatjával lehet őket levágni) a Dragon (ez se nagy kihívás) és 1 szem High Dragon, akit már valamivel izgalmasabb leverni, de az első rész High Dragonjai (mert hogy ott több is volt) után ez már nem nagyon fogja megizzasztani a tapasztalt játékosokat. A főellenség? Ötletes volt, de könnyebb volt leverni, mint az Archdemont.

Aztán folytatnám a sort azzal, hogy a kommunikációs, viszony rendszert jelentősen leegyszerűsítették, az előző részhez képest. Most már nem állhatunk csak úgy le emberekkel, vagy társainkkal beszélgetni, kizárólag questhez kötött monológok vannak. A statiszta NPC-ket meg se tudjuk szólítani, az árusok ugyan azt az 1 mondatot ismételgetik, a nevesített NPC-kkel kizárólag questek felvevésénél és leadásánál társaloghatunk. Ráadásul a befolyás mint olyan megszűnt létezni, és az ajándékok is quest alapúak lettek, ennél fogva nincs is belőlük sok.

Apropó questek… van belőlük több is ami nagyon jól sikerült, de ezek 90%-ban a main quest részei. A többi főleg abból áll, hogy nyírj ki egy nevesített NPC-t és/vagy szerezd meg a quest itemet. Tagadhatatlanul voltak a játékban humoros, érdekes, gondolkodós, választás elé állító, bizarr és morbid helyzetek is, de jóval kevesebb, mint az első részben. A játék amúgy több ízben is utalást tesz az első részre, de sajnos annak csak 1 féle lehetséges útjához ragaszkodik. Például találkozhatunk majd egy csapat elfel, akik egy emberen akarnak bosszút állni, aki vérfarkas volt. Na de mi van akkor, ha én anno a másik 2 megoldás közül választottam? Ugyan így feltűnik King Alistair is, ami érdekes momentum, de ott is volt vagy 3 másik megoldás.

Hasonlóan a viszonyrendszerhez, a fegyvereket, páncélokat is érte némi változás, butítás. Az első részben a fegyverek és páncélok hatékonyságát elsősorban az anyag határozta meg, amiből készültek. Például egy vasból készült páncélt egy vörös acél tőr lazán átdöfött, még egy ezüstpátot már nehezen. A 2-ben szintén fel van tüntetve miből készültek a tárgyak, ám ezúttal a hatékonyságukat elsősorban a színük határozza meg, ami bronz, ezüst, arany, vagy lila lehet. Páncélból anno 4 fajta volt, könnyű, közepes, nehéz és masszív, mostanra 2 fajta maradt, könnyű és nehéz. A fegyvereknél most is használhatunk egy és kétkezes darabokat, kardokat, tőröket, buzogányokat, fejszéket, stb, ám ezúttal nem kell azon filóznunk, mit is adjunk a harcosunk kezébe, hisz ezúttal nincs átütőerő, vagy kritikus sebzés ráta, csak maga a nyers sebzés, így a különbség megmarad a külsőségek szintjén.

Direkt a végére hagytam a játék legnagyobb hibáját, ami nem más, mint a pályatervezés. Kalandjaink helyszíne Kirkwall városa, ami kábé akkora mint az első rész Denerimje, és ahhoz hasonlóan különféle kerületekre oszlik. 90%-ban itt fogunk majd tevékenykedni, ami akaratlanul is előhoz egyfajta bezártság érzetet az első részhez képest. Van persze egy-két vidéki terület is (bánya, tengerpart, hegység) de ezek elég kicsik. Az igazi pofátlanság azonban nem is ez, hanem a különféle questek alkalmával megnyíló átjárók, amik az adott körzetben mind ugyan úgy néznek ki. Eleinte még nem túlságosan feltűnő, ám később már meglehetősen kiábrándító, lehangoló, sőt egyenesen fárasztó az ugyan úgy kinéző barlangba X-edik alkalommal bemenni, ahol minden ugyan az, ugyan úgy néz ki, csak a quest item neve más. Ez 2011-ben szerintem nyugodtan kijelenthetjük, hogy több mint a játékos hülyének nézése, ez már igénytelenség is.


A végítélet

Összefoglalva a Dragon Age 2 alapjaiban véve egy szórakoztató RPG, ám sajnos a Bioware ezúttal is elkövetett néhány igen súlyos hibát, amitől a játék inkább egy félkész bétának, mint tényleges és méltó folytatásnak hat. 5.5/10

Advertisements

43 hozzászólás to “Dragon Age 2”

  1. Igen, a végére már nekem is elegem volt a teljes mértékben, az utolsó kavicsig ugyanúgy felépített barlangokból/alsóvárosi tanyákból. De legalább (akárcsak a Mass Effect 2ben) itt is nagyobb figyelmet kaptak a társaink, és a mellékküldetések se voltak annyira fárasztóak, mint az első rész esetében.
    Valamint annak is örültem, hogy két helyszín közötti utazás során nem voltak random bandita-támadások, amelyek korábban csak megkeserítették a játékélményt.
    Összességében nekem valamivel jobban tetszett, mint az első rész, mégha a pályaszerkesztés és az ellenfelek hagytak is kívánnivalót maguk után.

  2. Azok random encounterek voltak, amikből a játékban véges számú volt, ahogy haladtál előre a storyban úgy nyíltak meg folyamatosan. A 2-ben viszont az éjszakai lowtownál, kikötőnél a játék rendszeresen spawnolta be a zsoldosokat, még akkor is, ha alig fél perce jártál ott.

    Nem volt rossz RPG, sőt jobban sikerült mint a Kotor folytatás, de azért voltak benne hülyeségek bőven. Például miért csak 1 féle úthoz ragaszkodik a játék? Ha én anno a vérfarkasok mellé álltam, vagy királyt csináltam a karakterből, akkor a 2 ennek totálisan ellentmond. Jó lett volna, ha ilyenekkel például számolnak.

    Egyébként milyen karakterrel toltad végig?

  3. Durván néz ki a karaktered! 😀
    Nem vagyok nagy rpg fan, de a Bioware játékokat imádom, jó h megírtad ezt, nem is tudtam h már van DA2.

  4. Kösz! =)

    Ha tetszett az első rész, mindenképp próbáld ki ezt is, egyszer megéri végigvinni.

  5. Péter segícssé! Nem indul a game, folyton valami dllre hivatkozva kidob. 😦

    • A játéklemezről telepíts fel mindent, amit felkínál (DirectX, VirtualC++).

      • Ezt is érdemes megpróbálni, de DirectX-et felesleges külön feltenni, ha elég friss a videokártya driver. VisualC++ frissítése XP alatt kell csak, W7 alatt szintén felesleges.

  6. Szép leírás, helytálló.
    Személyes tapasztalatom: Dragon Age Ultimate (összes kiegészítő, stb..) után a folytatás nyomába sem ér az elődjének. Amolyan butított változatnak tűnik. Nekem nem tetszett.

  7. Kösz és üdv a blogon! =)

    A 2 után most újra kedvet kaptam hozzá, hogy kipörgessem az első részt, jelenleg a Mágustoronyban vagyok közvetlenül Lothering után. Meg kell hogy mondjam, a 2 egyetlen valóban pozitív tulajdonsága az 1-hez képest a harcrendszer, minden másban elmarad az elődjétől. Bár ahogy észrevettem, a 2-ben már kivégzések sincsenek, és a parry, miss is megszűnt létezni.

  8. 8/10? Hát ez aztán elüt attól, amit hallottam erről a játékról. Mindenhol azt írták, hogy a dialógusok szarok, a questek a “gyűjts 20-at valami bizbaszból”, a grafika az elvárásokhoz képest geciundorító, meg úgy minden egy nagy fos. Persze nem játszottam vele, csak ezt hallottam, azt hittem te is keményen le fogod húzni.
    A Kotor 2-vel kapcsolatban: Nem értem miért utálják annyian. Az, hogy befejezetlen nem a fejlesztő hibája, a kiadó akarta mindenáron kiadni karácsonyra, ezért volt annyira befejezetlen. De szerintem még így is lehetett érteni a sztorit, sőt nekem jobban tetszett ez az egész deep hülyéskedés az echokal kapcsolatban, mint a Kotor sztorija(az epic fordulatot leszámítva persze).

  9. Azért ennyire nem rossz a helyzet, jó kis akció RPG, de elkövettek néhány hülyeséget, amik miatt veszít az értékéből.

    Kotor 2 se volt annyira rossz, de az 1-hez képest feltűnően gyenge. Először is egy teljes bolygót kihagytak a storyból, másodszor ez az egész “nagyon darkosra vesszük a figurát és semmit se mondunk ki, mindent csak sejtetünk” féle sötétben tapogatózás megfejelve a semmitmondó véggel már elég volt ahhoz, hogy hiányérzet alakuljon ki a játékosban mind a storyval, mind játékmenettel kapcsolatban.

  10. Na most már jó! ^^
    Hát az elején néztem h csak kész emberek vannak, de am eddig tetszik. Warrt választottam 2Hval, itt van warrnak dw?

  11. Kérlek ne rövidíts már úgy, hogy percekig kelljen guglizni ahhoz, hogy rájöjjek mi is az a “warr dw”. Egyébként nem tudom, hogy warriorok használhatnak e két fegyvert a 2-ben, mivel rougeal vittem végig, akiknél ugye ez alap.

  12. Végigvittem! 😀
    Hát, hát… hol is kezdjem… jó volt meg minden de ennél azé többet vártam egy bioware gametől, pláne az 1 után. 2 küldit nem sikerült megcsinálnom az 1ik olyasmi h össze kell szedni 5 tomoet, a másik valami mentőakció lenne de seholse jelzi a játék. – Ezeket h kell megcsinálni?

  13. Az Evil Tome-os küldetés elég szopatós, mert nem sok támpontot ad, csak annyit, hogy ellettek rejtve különféle helyekre ezek a kötetek, aztán keresd meg. Már megtalálni se egyszerű őket, de már az elején el is tudod kúrni, ugyanis ha azt választod, hogy elteszed valamelyik kötetet, akkor a küldetés befejezhetetlen lesz. Vagy megsemmisíted az összes kötetet, vagy elfogadod a könyv ajánlatát és aztán semmisíted meg őket, vagy mindet/valamelyiket elteszed, de akkor a küldetést nem fogod tudni befejezni, csak aprópénzért elpasszolni őket. Elsőre én is elkúrtam.

    A mentőakciós elvileg a partvidéken kéne, hogy aktiválódjon, találsz is majd egy tagot bandit leader néven aki ott szobrozik egy táborban, de semmit se tudsz vele csinálni. Olvastam róla, hogy ez a mission szinte mindenkinél bugzik.

    Én meg közben kijátszottam az Originst, Awakeninget újra, már csak néhány DLC van még hátra, de azok már piskóták kimaxolt karakterrel. =D

  14. Alapjában sokmindennel egyetértek, de nem igen értem a problémádat ezzel a résszel:
    “A játék amúgy több ízben is utalást tesz az első részre, de sajnos annak csak 1 féle lehetséges útjához ragaszkodik. Például találkozhatunk majd egy csapat elfel, akik egy emberen akarnak bosszút állni, aki vérfarkas volt. Na de mi van akkor, ha én anno a másik 2 megoldás közül választottam? Ugyan így feltűnik King Alistair is, ami érdekes momentum, de ott is volt vagy 3 másik megoldás.”
    Nem igazán látom itt a problémát, mivel ezek kivételesen azok a szituációk, amiknél jól importálták a DAO mentéseket:
    – segítesz a vérfarkasoknak visszaváltozni, és hagyod őket visszatérni az emberekhez, akkor DA2-ben egy elf assassin ki akar nyírni egy embert, aki bevallja, hogy anno vér farkas volt
    – nem segítesz a vérfarkasokon, és kinyírod őket, DA2-ben az elf alaptalanul gyanusít egy embert azzal, hogy vérfarkas.
    – ha kinyírtad az elfeket, és a vérfarkasok segítettek a denerim-i csatában, akkor DA2-ben az elf táborban egy ember kéri a segítségedet, és a quest során gyógyszer alapanyagokat kell beszerezned a vérfarkasoknak.

    Alistair sorsa ugyanígy jól tükröződik a játékban:
    – ha király lett, Hawke segítségét kéri
    – ha Grey Warden maradt, Hawke találkozik vele a qunari lázongás alatt
    – ha kiúzted az országból, akkor Alistair egy alkoholista a Hanged Man-ben, amíg Teagan érte nem jön.

    A legtöbb fontos döntés egészen jól lett importálva, és a drasztikusan más döntések más quest-eket adnak. Kár, hogy a Findig Nathaniel quest viszont sajnos bug-os, így ha nem viszed magaddal a végső csatába Nathaniel-t az Awakening-ben, akkor a DA2 úgy veszi, mintha meghalt volna, és helyette egy béna törpés quest-et kapsz (ami igazából csak azért béna, mert még annyira sem járul hozzá a globális sztorihoz, mint Nate quest-je). Amibe viszont tényleg bele lehet kötni az Leliana megjelenése a harmadik felvonásban, aki mindenképp életben van, akkor is, ha kinyírtad DAO-ban, és ha lehet hinni a Bioware fórumnak, akkor ez nem bug. Bár szerintem kinyírni Leliana-t baromság…és amúgyis csak akkor jelenk meg, ha megvan az Exiled Prince DLC °3°

  15. Úgy értettem, hogy ha indítasz egy új karaktert, akkor nincs lehetőséged semmilyen módon befolyásolni azt, hogy ért véget az 1, hanem csak egy papírforma szerinti megoldáshoz ragaszkodik a játék.

    Például a Kotor 2-ben anno ezt úgy oldották meg, hogy amikor az elején beszélsz Attonal, akkor ott “állíthatod be” hogyan is végződtek a fontosabb események az 1-ben.

  16. Tény, hogy ezt beállítani nem tudod, de az elején a 3 válaszható lehetőségnél meg lehet nézni, hogy mik lettek a döntések, ha jól emlékszem. És a három verzió egészen jól lefedi a jó-semleges-rossz jellem skálát szvsz. Bár gondolom, hogy a nagyon extrém megoldásokat azért itt sem veszik figyelmbe.

  17. Ez a 3 választható lehetőség nem rémlik, mit értesz ez alatt? =?

  18. Oh lol, bocs az extra késői válaszért, de egy ideig nem csekkoltam a wordpress-t.

    A játék elején, a karakter kreálásnál van ugye a lehetőség, hogy importáld a DAO mentésed. Helyette azonban választhatsz 3 séma közül:

    1. Hero of Ferelden – az abszolút jó DAO végigjátszás, ahol a Warden nemes ember, hímnemű, és mindent “jól” csinált, kivéve azt, hogy elfogadta Morrigan ajánlatát.

    2. Ultimate Sacrifice – a Warden, egy Dalish elf hölgy volt, aki lehet, hogy nem mindig a legjobbnak tűnő döntéseket hozta meg (pl Behlen Harrowmonth helyett), de mégis segítette az országot, és végül feláladozta magát a végső csatában.

    3. No Compromises – a Warden egy hatalom éhes törpe volt, aki mindent megtett azért, hogy győzzön, Loghain-t a párbaj után megkímélte, majd a halálába küldte, Alistair-t pedig számúzte az országból.

  19. Semmi gond, időközben már rájöttem amúgy mire gondoltál, én úgy emlékszem hagytam az elsőn, de majd idővel ha kedvem lesz hozzá kipróbálom a többit is, hogy miben más.

    Az a kár, hogy olyan lehetőség nincs, hogy a Warden király lett és megmaradt Loghain, bár gondolom ezt azért nem lehetne, mert a Waredennel való találkozás “érdekes” lenne annak fényében, hogy ő ugye “random” karakter, viszont ezt is meg lehetett volna úgy oldani, hogy Anora vagy Loghain jön el, és akkor a párbeszédeknél szó esik róla is.

  20. Technikailag nem megoldható a találkozás a Warden-nel a játék vége felé, mivel akkor már pusztán elvileg eltűnt. Ugyan Alistair és Teagen azt mondják, hogy ott lesz Denerim-ben, de pl egy Dalish eredettel Merryl azt fogja mondani Hawke-nak, hogy a Warden már eltűnt, szóval ez a rész kicsit bug-os. A lényeg, hogy ha a Warden nem ment Morrigan-nal a Witch Hunt során, akkor is mindenképp eltűnik, legkésőbb 9:37-ben.

  21. Igen sajnos sokszor bugosak az ilyen “multiending” cuccok, mert túl sok a változó, és ahogy ugye a DLC-k, Awakening még tovább bonyolították, több lett a lehetséges ütközés is.

    Mindenesetre én valahogy úgy szerettem volna, hogy lezáruljon, hogy a Warden az Awakening után ismét visszatér a királyi udvarba és gyerekei lesznek, stb. Nem azért, hogy annyira preferálom a happy endinget, de ennyi küzdelem, megpróbáltatás és csata után ez az “eltűnt” annyira lehangoló és semmitmondó vég neki. Talán még a Morriganes aspektusban a legelfogadhatóbb.

    Darkspawn Chroniclest próbáltad már? Az is érdekes volt. =)

  22. Szvsz az “eltűnt” jelen esetben azt jelenti, hogy később még feltűnik…legalábbis a DAO és a DAA ending mind erre következtet, és a DA2 vége pedig szerintem erősen azt sugallja, hogy a Warden és Hawke találkozni fognak (esélyesen majd a DA3 főhősével is).

    Arra meg sajnos nem sok esély van, hogy a Warden-nek legyenek gyerekei. A “taint” miatt nagyon nagyon ritkán születik gyerekük, és igazából a két eset, amiről biztosan lehet tudni a történet során (bár az egyik ugye opcionális), minden esetben valamilyen mágiának köszönhetően jött össze csak. Ráadásul én valami olyan spekulációt is olvastam már neten, hogy Anora meddő, bár nem hiszem, hogy ennek lenne sok alapja 😀

    Darkspawn Chronicles-t játszottam már azóta, bár lusta voltam végig vinni, és idő közben DAO-t már töröltem, mert kellett a hely más játékoknak (Portal 2, Deus Ex HR beta stb.), de határozottan érdekes volt. Kicsit olyan érzésem volt, mint mikor Warcraft-ban sokáig az emberek oldalán játszom, aztán hirtelen orkra váltok 😀

  23. Sok minden lehetséges addig, de a 3 még biztos várat magára egy darabig, mert a 2-nél még ugye le kell zavarni X DLC-t és legalább 1 nagyobb kieget. Az Anora meddő meg LOL, ennek semmi alapját nem véltem felfedezni a storyban.

    Darkspawn Chronicles kissé monoton ugyan, de Ogarként zúzni élmény benne, és volt egy-két taktikusabb rész is, no meg érdekes dolog látni, hogy mi lett volna ha nincs a Warden és Alistairnak kell véghezvinnie az egészet. Két dologra jöttem rá, 1 Alistair majdnem mindenhol a “rossz” döntést hozta volna, hisz vérfarkasok, acél gólemek ugye csak akkor vannak. 2 Freldennek befellegzik.

    Mondjuk azon jót nevettem, hogy Alistair csak acél templárius páncélban ment neki az alap kamarás karddal az Archdemonnak, sőt Leliana és Morrigan is az alap felszerelésükben voltak. =D

  24. Naja, mondom, az Anora meddő dolgot én is csak neten olvastam.

    DLC-k, ne is mondd… Ahelyett, hogy csináltak volna még egy patch-et, ami esetleg végre előhozza párkapcsolatos beszélgetést Varric-kal, Bioware inkább kidob egy páncél&fegyver csomagot. Könyörgöm, a net tele van DA2 modokkal, amik teljesen ingyen adnak a játékhoz egyedi páncélt, fegyvert stb, miért gondolják, hogy bárki is fizetne ezért? Komolyan, ugyan szeretem a Bioware játékokat, de a cég maga kész csőd. Persze foghatjuk a dolgot EA-ra, de akkor is hagyják magukat…

    Én nem lepődöm meg, hogy Alistair rossz döntéseket hoz, mivel amíg nem találkozik a Warden-nel, határozottan béta típus. Alap felszerelésben nekimenni az Archdemon-nak pedig tényleg lol 😀

  25. Azért amiért már anno az 1-ben is képesek voltak egyesek például azért a hasznavehetetlen elf gyűrűért, vagy a memóriapántért fizetni, ami kemény 1%-al növeli az XP-t. Hogy az ajándékcsomagokról ugye már ne is beszéljünk, amik csak arra voltak jók, hogy jól lecheateljék a kis noobok, ha valakivel nagyon jóba vagy rosszba akarnak lenni.

    A promo tárgyak közül a Blood Dragon Armor kivételével a többinél mind akadt jobb menet közben, de még az elején is csak kábé 4-5 bizonyult igazán hasznosnak.

    EA az olyan mint a Capcom, csak rosszabb. Bármi amihez az EA neve kapcsolódik az szinte mindig el van cseszve, nem technikai értelemben, hanem minden más téren, például a Red Alert 3, Bulletstorm, stb. Maradtak volna inkább a Sims és a Fifa játékoknál, ahhoz értenek.

    A csatához visszatérve ez a legröhejesebb ez Leliana esetében volt, aki a semmilyen védelmet, tápot nem adó papnő ruhában a leggyengébb faíjjal próbált harcolni, és mikor közelmentem hozzá az Ogaral, átváltott puszta kézre! XD

  26. Igazából az ajándékokat még meg tudom érteni, mert mindenhez volt legalább külön kis animáció, és mindig jó nézni, ahogy Morrigan voodoo babával kínozza Alistair-t. Persze én személy szerint nem adnék ki ilyesmire egy forintot sem, de megértem.

    Remélhetőleg EA rájön, hogy szép lassan meggyilkolja Bioware-t ezzel a sok DLC-s taktikával. Mert ugye ami műkdik a Sims-nél, az nem feltétlen fog más játéknál. “Szerencsére” mostmár nem csak fanoktól, hanem “szakemberktől” is kaptak egy nagy pofán mosást azzal, hogy Bioware nem került be a “100 legjobb videójáték stúdió” listára ME2 sikerének ellenére.

    Capcom-ról meg ne is beszéljünk…már vagy két éve ugyan ott tartok DMC4-ben, és senki nem képes rávenni, hogy folytassam 😀

    Hahaha, erről a Leliana-s dologról valahogy ez jutott eszembe XD

  27. Jó lenne ha a Bioware észbe kapna, és nagyobb önállóságot követelnének, mert kezd érezhetően a minőség rovására menni, főleg a DLC fillerezés.

    Capcomban én azóta nem bízok, hogy a Resident Evilből egy majdhogynem arcade shootert csináltak. Nem is csodálkoznék ha a 6-ra már autowalk és repkedő creditpontok is lennének.

    A kép LOL, kábé így nézett ki az a küzdelem is. Igaz Morrigan se ment sokra az alap bottal. =)

  28. Igazából most így visszatekintve a legtöbb BioWare boss fight nem olyan nehéz. Az Archdemon-t és a Mother-t is könnyen le lehet győzni; a DA2-ben az Arishok párbaj csak tőrt használó rogue-nak nehéz, mindenki másnak Benny Hill-es kergetőzés, ami igaz a végső harcra is; Kotor 1-ben Malak-ot simán ki lehet nyírni flurry-vel, ha kicsit tunningolod magad; ME2 reaper-e meg egyenesen szánalmas volt…a Shadow Broker és Vasir sokkal jobb boss-ok voltak annál a vacaknál.

    Asszem az egyetlen boss, aki tényleg kihívást jelentett, az Saren volt ME1-ben. Olyan rohadt gyorsan ugrált, hogy szinte sosem találtam el, mindig le kellett lassítani valami biotic képességgel XD

  29. Az Archdemont én simán a ballistával megszórtam, aztán miután az kifogyott, az íjjal kezdtem el lövöldözni, miközben a három tankom, Loghain, Shale és Oghren ütötte. Piskóta volt. =)

    A Mothernél Justice és Oghren volt a két tankom, Nathaline az íjász, én meg felesbe íjászkodtam és a két tőrrel operáltam.

    DA2-ben ugyan úgy mint az 1-ben rougeal voltam, konkrétan szétszívattam az Arishokot, hála a bivaly bérgyilkos képességeknek. =)

    Malakot én csak plagueltem, még a Jedi tartályokból az életelszívással lenyúltam előle minden HP-t.

    Reaper igen, ő se volt valami túl nehéz.

    A legtöbb játékban a főellenséget könnyebb leverni, mint odáig eljutni. RPG, TPS, FPS műfajra ez egyaránt érvényes, talán csak a platform, és a régi scrollozós űrhajós játékok azok ahol a Boss tényleg nagyon unfair tudott lenni. RTS-ben van még az, hogy az utolsó pályák felé már olyan túlerővel képes szembeállítani a gép, hogy ha nem pörögnek a reflexeid, gyorsan leradíroz.

  30. Naja, azért az Arishok sem olyan nehéz, csak kicsit nehezebb…mondjuk DA2-ben mágussal lenni a legkönnyebb. Az mindent szétcincál.

    Kotor-ban nekem asszem nem volt Plague-em…asszem… mondjuk azt a játékot teljesen tönkreteszi a Force Wave. 3 jedi mind Force Wave-vel, és semmi sem tud megállítani.

    De amúgy igazad van. A mostani játékokban a végső harc mindig szánalmasan egyszerű. Kivéve talán Touhou-t és még néhány indie játékot. *sóhaj* Nosztalgia…asszem játszok valami régit és nehezet 😀

  31. Touhou azért már a ló másik oldala tud lenni, mert oké, hogy bullethell, de 1 nem szeretnék epilepsziás rohamot kapni, 2 azért jó lenne ha legalább azt látnám én hol vagyok, nem csak az ellen lövedékeit. A bunyós verzióról meg inkább nem is beszéljünk… =)

    Ha már 2D shooterkedés akkor nálam a Raptor, Highway Hunter és a Stargunner a nyerő:

  32. Én szeretem a bunyós Touhou-t 😀

    Aaaah, teljes nosztalgia…asszem az este maradék részét azzal töltöm, hogy fogom magam, és játszok valami ősrégi JRPG-t a mobilomon 😀

  33. Én most Carmageddonozom nosztalgiázás gyanánt. =)

    Thouhou fighter… Jó hát lány vagy, ilyen formán másabb az ingerküszöbünk, de ahogy egy másik blogon megfogalmaztam, egyrészt az összes karakter giccses chibimoe, amit én utálok, másrészt a támadások amiket elsütnek… Most érted, nincs azzal bajom, ha mondjuk a superkombó valami deathray szerűség, és/vagy vannak ilyen támadások is, de az hogy szinte minden támadás ilyen, és már az alap gombokkal is olyan full képernyőt kitakaró LSD tengert lehet idézni, amit a kutya se lát át… nos én valahogy nem túl sok értelmét látom. 5 percig poén, de utána kuka.

    Ha már annyira eyecandy zúzást akarok látni, akkor a Mugenbe összeengedek két cheap karaktert, akik még normálisan sebezni se tudják egymást… =D

  34. Najó, azért a “szeretem” nem azt jelenti, hogy jó a játék 😀 Inkább olyan “shit but fun” kategória. Bár én alapvetően “shit but fun” hozzáállással játszom minden verekedős játékot, mert bárki bármit is mondjon, ezekhez nem szükséges semmi technika, és random gomb nyomogatással le lehet gyakni a legprofibb játékosokat is 😛

    Ah, Karmageddon… Múltkor felhozta egyik haverom a játékot. Persze jobban örültem volna, ha mondjuk nem akkor hozza fel, amikor kocsiban ülünk, és ő vezet…

  35. Ez az “összevissza nyomkodom a gombokat és ugyan úgy alázok mint a legkeményebb combofag” inkább a Hack & Slash játékok védjegye, az ilyeneké, hogy Darksiders, Dantes Inferno, Bullet Witch, God of War, Debil May Cry, stb, stb plusz az összes animés H’n’S adaptáció.

    Verekedős játékoknál ez a “taktika” főleg a Melty Blőd szerűségeknél, és természetesen itt is az animékből készült stuffoknál működik, de ellenpéldának ott a King of Fighters, vagy a Marvel vs Capcom 2.

    Carmageddonról nemrég találtam egy olyan verziót, hogy windows 7-en is fut, azzal elleszek alkalomadtán, amíg ki nem jön az újabb rész 2012-ben (ha minden igaz). =)

  36. Sziasztok Srácok 😀 Na nekem az a fő problémám hogy megvan a játék eredeti lemez minden zorall! de amikor el akarom indítani kéri az EA accountomat meg jelszavamat amit viszont kurvára elfelejtettem ilyenkor tudok újat csinálni vagy szopom a kukit?:D

  37. Nem tudom pontosan hogy működik a DA 2-nél ez a rendszer, mert nekem tört verzióm van. Elfelejtett jelszó/forgotten password résznek elvileg kéne lennie, ha csak a sima beléptető felületnél van a gond. Ha a cd kulcsot hagytad el ami a játékhoz volt (nem tudom van e) az már nagyobb gond, olyankor általában szopás van.

  38. Jónás Zsolt Says:

    Sziasztok!
    Olyan problémám lenne, hogy elkezdtem játszani a játékkal első nap minden rendben második nap is jó de már a harmadik napon nem volt mentett állásom. Mi történhetett?

  39. Ha jól tudom, ez is a Dokumentumok mappába teszi a mentett állásokat. Ha ott nincsenek meg, akkor valószínűleg letörlődtek valahogy.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: