Shiki (Corpse Demon)

Azt hiszem sokan egyetértenek velem abban, hogy a vámpíros témájú alkotások, illetve maguk a vámpírok azok, akik a legtöbbet vesztettek a imázsukból az elmúlt nagyjából egy évtized során. Mára a vámpírok, akik eredetileg mint gonosz, ravasz, rémisztő vérszívók voltak ismertek, mára (megelőzve a zombikat és démonokat) a leginkább elhasznált, elklisésedett, nevetségessé tett, szánalmas lények lettek. Elég csak a rengeteg rossz filmre, sorozatra (True Blood, Vampire Diaries) és könyvre (Twilight) gondolni, de valljuk be, az animék terén se jobb ám a helyzetük (Blood, Rosario + Vampire, Trinity Blood, Vampire Knight, stb).

Hogy őszinte legyek, nálam nagyon sokáig egyetlen vámpíros anime érdemelte azt ki, hogy bekerüljön a best of-ba, az pedig Vampire Hunter D (aki nem látta, pótolja) ami azonban már enyhén szólva nem mai darab. Ha a mostani generációból kéne azt az animét kiemelnem, ami méltó arra, hogy magát vámpíros animének nevezze, akkor egyértelműen a tavaly debütált Shiki lenne az. Ha nincs a PaSwG, 2010-ben még az év animéje címet is neki adtam volna.

Mielőtt belefogtam volna a Shiki-be, már elég sok jót hallottam róla. Viszont maga a vámpíros mivolt és a vámpírokról, vagyis a shikikről készült képeket elnézve kissé el bizonytalanodtam, hogy tényleg akarom e én ezt látni? Mivel nem épp az esetem a sadistic gothic girl klisé… Végül azonban félretettem minden látatlanban felmerült aggodalmamat, és belefogtam az animébe, ami így utólag nézve jó döntés volt.

Az animét a Daume stúdió készítette, akiktől előtte a DearS-t láttam, ami egy elég középszerű darab (na meg sokak szerint csak egy Chobits copycat) de nézhető volt.


Vidék és vér

A történet elég egyszerűen indít, miszerint adott egy Sotoba nevű falu, ami egy isten háta mögötti kis elfeledett porfészek, ahol nincs se mozi, se pláza, se metro, se villamos, és úgy alapvetően az élet unalmas, a hangulat lapos.

Ebből van elege az extravagáns öltözködésű Meguminak, akit két dolog érdekel mindössze, a falu fölé magasodó elhagyatott kúria, ahol élni szeretne, és persze a nagyvárosból jött szépfiú, Natsuno, aki iránt viszonzatlan szerelmet táplál.

Megumi tipikus álmodozó lány, akit vonzz a nagyvárosi élet, a fények és a csillogás, ám minduntalan kénytelen visszazuhanni a valóságba, és szembesülni azzal hol is él valójában, ha más nem azért, mert egy arra járó traktor kéménye tönkreteszi a drága ruháját.

A dolgok azonban hamar megváltoznak, egy új család költözik a kúriába, majd ezzel egy időben rejtélyes halálesetek történnek, aminek végül szegény Megumi is áldozatul esik, és meghal.

A halálesetek közben egyre csak szaporodnak tovább, ami előtt a falu orvosa Toshio tehetetlenül áll.

Eleinte rovarcsípésekre gyanakodik, ám később ő és Natsuno rájönnek arra, itt bizony valami sokkal rosszabb munkálkodik mint néhány rovar. Valójában vámpírszerű lények tizedelik a falu lakosságát, akik magukat shikinek nevezik. Itt fontos megjegyezni, hogy a shikik nem igazi vámpírok, van köztük ugyanis vérfarkas szerű adottságokkal rendelkező lény, illetve akiket megmarnak se automatikusan változnak át shikivé, sokan ugyanis egyszerűen belehalnak (vagy inkább halottak maradnak). Természetesen ez az elv kissé kiszámítható, hisz a fontosabb szereplők, akiket marás ér, át fognak alakulni mindenképp.

Az utolsó részekre aztán a falusiak rájönnek arra mi a helyzet, és szépen megindul a háború, a helyiek módszeresen irtani kezdik a nappal rejtőzködő shikiket, ám ők se fogják magukat hagyni, és azt hiszem annyit elárulhatok, happy endre senki se számítson.


Érzelmek és vérszomj

Amiben a shiki anime egyértelműen kiemelkedik a tucatvámpíros animék közül, hogy sok érzelmi és morális helyzetet teremt, amik nincsenek eltúlozva és/vagy agyonidealizálva. A szereplőknek viszonylag gyorsan kell mérlegelniük és döntést hozniuk, mind a két oldalról. Itt jön ugyanis a másik fontos tényező, hogy ám a shikik se egyformák.  Vannak köztük olyanok, akik bárány módjára követik a parancsokat, vannak akik ambiciózusak, kegyetlenek, számítóak lesznek, vannak akik megőrzik az emberi mivoltukat, és vannak olyanok is, akik inkább meghalnak, mint hogy másoknak ártsanak.

Ez a két elem az, ami megadja a sorozat sava borsát, és a néző a látottak alapján elgondolkodik, kérdéseket tesz fel. Például hogy, vajon milyen lehet a saját feleségünkön kikísérletezni, hogy rájöjjünk, hogyan ölhetünk meg egy shikit, miközben az sír, szenved, és még mindig szeret minket? Vagy vajon megmarjam e a legjobb barátomat, azt kockáztatva, hogy így lehet örökre elveszítem őt?

Alapvetően nem vagyok egy túl érzelmes típus, de némelyik jelentnél bizony én is ha nem is azt mondom, hogy át tudtam élni, de kábé meg tudtam érteni min mehet át az adott karakter. Például  ha meglátnám azt, aki a lányomat megölte és szörnyet csinált belőle, aki kifordult egykori önmagából, én is hezitálás nélkül karót vágnék a szívébe.

A karaktereknél spec azaz érdekes szituáció állt elő, hogy nem akadt konkrét kedvencem. Talán a zöldhajú nővérke volt az, akit végig kedveltem, na és a doki meg nagydarab öreg főszer. Natsunot az elején nagyon nem bírtam, tipikus beképzelt bunkónak tartottam, később viszont őt is sikerült megkedvelnem. Megumit kedveltem, amíg ember volt, utána viszont shikiént megutáltam, mert oké, hogy betegesen szerelmes Natsunoba, de az hogy élvezi, hogy azoknak okoz szenvedést, akiket nem kedvelt, az sok volt. Az ő esetében elárulom, előjött belőlem az (srácoknak ismerős lehet ez az érzés) hogy na bárcsak jönne a semmiből a sztereotip mainstream hős, aki fél kézzel megmenti a lányt, de hát akkor miről szólt volna az anime ugyebár? =)


Amikor a vér megalvad

Hogy ne csak dicsérjem a Shiki-t, a korrektség kedvéért mindenképp számot kell adnom a negatívumairól is, mert hogy bizony van neki pár.

Sok volt benne a tipikusnak nevezhető horror klisé. Szétválunk amikor nem kéne, magánakcióba kezdünk amikor nem kéne, pont arra jár X szereplő az éjszaka kellős közepén tök egyedül, tudom mi a szitu de azért felkapom magam/behisztizek és elrohanok az éjszakába, ott az alkalom hogy lazán nyakon marjon de érthetetlen okból mégse teszi, belehátrál Y egyenesen a szörny fogaiba, na és persze a világ megszűnik a falu körül létezni, és senkinek sincs annyi esze, hogy egyszerűen lelépjen a francba.

A grafikát alapból erős közepesnek mondanám, viszont sokszor egész jó megoldásokat használ, a bizarr animációk itt is tetszettek. Az extravagáns öltözékek és az extrém frizurák engem nem zavartak, sőt a hölgyeknél még tetszett is, ám a srácoknál bizony akadt egy-két olyan, akinél már túlzásba estek (a rózsaszín cuccos tag) illetve olyan akinek a karakterdizájnját úgy konkrétan nem tudtam mire vélni, mert elég debilnek nézett ki.


Mire is képes némi változás…

Ami tetszett:

– A szokásostól eltérőbb, érdekes elképzelések, tálalás.
– Morális kérdések, helyzetek.
– Nem mindenki éled fel, és nem is egyformán kezelik az új létet.
– A karakterdizájn egyik fele.

Ami nem tetszett:

– Sok a horrosklisé.
– A zárással nem voltam megelégedve.
– Volt néhány unalmasabb jelenet, rész.
– A karakterdizájn másik fele.

Összességében tehát elmondható, hogy a Shiki egy elég jól sikerült anime lett, amit horrornak én ugyan nem neveznék, még ha akad is benne pár olyan jelenet, és kultanimének se mondanám a vámpíros animék között, de mindenképp egy érdekes darab. 8/10-et adok neki.

Advertisements

20 hozzászólás to “Shiki (Corpse Demon)”

  1. Ha eddig nem láttam volna, most biztos rohannék, hogy letöltsem. :3

    Korrekt kritika, egyedül max azzal nem értek egyet, hogy “horrornak én ugyan nem nevezném“… Szal nem to’om, de nálam ez volt az egyetlen olyan (horror) anime, ami tényleg betudott paráztatni. Nah, nem úgy overall minden rész, de akadt egy-két igencsak hatásos jelenet, például az nagyon megmaradt, mikor Nao kifordult szemekkel, az agyarait kimutatva néz a házukra és ahogy a “kamera” hirtelen ráközelít. Meg azért az ablakkopogós jelenet se volt kutya.

    Áh, de tényleg zseniális anime volt. Emlékszem, alig bírtam kivárni az egyhetes várakozókat az egyes epizódok között és utólag végül rá is jöttem: Ennek így volt hatása. Ha mondjuk két délután alatt daráltam volna be az egészet, állítom, fele ekkorát sem ütött volna. Egyedül a végéért kár… >___> (De azért nagyon!)

  2. Rajzfilmektől, animéktől úgy konkrétan félni nem tudok. Megijeszteni egy hirtelen bevágás valami éles hanggal megtud, olyan volt itt is 1-2, de akkor csak megrendülök egy “hú bazd” kíséretében.

    Bedarálni én nem is tudtam volna a Shikit, mert igaz, hogy egybe volt nekem már letöltve, de tartottam az 1 rész 1 nap arányt, pont azért, hogy semmi lényeges ne essen ki, és jobban megmaradjon bennem egy-egy fontosabb, vagy érdekesebb jelenet.

    A vége hát igen, lehetett volna jobb is, de én betudom annak, hogy semmi se lehet tökéletes. =)

    Kedvenc/utált karakterek voltak nálad?

    • Lehetett volna akár normális vége is, ha legalább szántak volna még egy részt rá. Több nem is kellett volna. Btw a 20,5. részt is láttad? (Meg elvileg kint van már a 21,5. is, épp csak sub nincs még hozzá… ^^”)

      Kedvenc/utált karakterek naná, hogy voltak. 😀 Oozakit pölö nagyon bírtam; egy full 3D-s karakter volt, összetett személyiséggel és szerintem ő kezelte a legjobban a helyén a dolgokat.
      Megumi szintén szimpi volt, ahogy a szakállas fószer is (AAATSUSHIII!!!!444 xDD), illetve a zöld hajú nővérkét (akinek a neve nem jut eszembe) én is kedveltem, már csak azért is, mert ő volt talán a legemberibb karakter. Tatsumi és Kirishiki papa meg helyből rulzanak.
      A mérleg másik serpenyőjében viszont ott van Seishin, akit ugyan nem utáltam, de az a nevetséges műsor, amit előadott a végefelé, nos… nevetséges volt. Mintha nem tudott volna magával mit kezdeni, vagy dunno. Utálni csak egy karaktert utálom: Masao. De őt nagyon. Az ő fejét kellett volna szétnyomni traktorral, legalább elviselhetőbb alakot öltött volna az a patkány feje.

      • BTN féle verziót ajánlom, ők nagyon igényes munkát végeznek, Nyaa torrenten megtalálod a részeket amiket eddig megcsináltak többféle felbontásban.

        A doki, a nővérke (Ritsuko) és szakállas tag nálam is vitték a pálmát. =) Vérfarkas tagnál az tetszett amikor helyre rakták végre, bár a szövegei jók voltak. A papot én se különösebben bírtam, Masao pedig… na ő volt az akinek a dizájnját meg az egész viselkedését debilnek tartottam, ő engem is úgy fel tudott cseszni, hogy komolyan azt vártam mikor intézik már el.

        Szakállas főszer üvöltésénél már csak az a jelenet volt epicebb, amikor a doki átverte a szőke bitch shikit, akkor rulzott nálam a legjobban a karakter. Ami utána történt, azt pedig már csak úgy tudnám definiálni, hogy azt kapta a bitch amit megérdemelt. =P

  3. Nagyon köszi ezt a remek leírást Peti, el is kezdtem tölteni! ^^
    Annyit kérdeznék h akkor itt a harapás után mennyivel alakulnak át? Vagy ez változó?

  4. Ahogy én láttam, magától a harapástól nem alakulnak át. A haláluk után alakulhatnak át, ami vagy azért következik be, mert egyszerre sok vért vesztettek, vagy mert túl gyakran járnak rájuk, és így a szervezetük nem tudja pótolni az elvesztett vért.

    Ha csak simán megharapnak valakit az még élni fog tovább, csak aki megharapta annak befolyása lesz felette, bár ezt is ki lehet játszani, pl a Doki meg is teszi.

    A többit majd meglátod menet közben. =)

  5. Nekem is nagyon tetszett, a legjobb vámpíros anime amit eddig láttam.

    És az jó ötlet volt, hogy nem mindenki alakult át a halála után, hanem valami genetikai adottsághoz volt kötve, hogy ki támadhat fel és ki nem – különben a shikik egy éjszaka alatt átalakíthatták volna az egész várost 🙂

    Masaot pedig muszáj gyűlölni, már a rajzolása is szándékosan undorító 😛

  6. Nálam Vampire Hunter D (avagy a J Penge) maradt a best, de ha utána kell 1 jót mondanom, rögtön a Shiki jut eszembe. =)

    Voltak benne jó ötletek, nem is egy, de szvsz kitolhatták volna nyugodtan 26 részig. Kaphatott volna egy részt még Megumi emberként, a másik részt meg rászánhatták volna, hogy jobb legyen a zárás, úgy 9/10-et is adtam volna rá.

    Amúgy minden a helyén volt.

  7. Lord.Kamina Says:

    Azta mekkora nő az a rózsaszín csajszi! O.O
    Te, hogy lehet h ez nálam eddig kimaradt? Megyek is tölteni! ^^

  8. Nos meg kell hagyni, Megumi jól néz ki, még ha pink is. =) Nem is értettem Natsunot, mert hát a faluban ugye nem volt nagy választék, a nővérke már a másik sráccal szemezett, szóval Megumi volt ott az egyetlen elérhető jó nő, erre ő meg akkora érzéketlen kőbunkó volt vele, mint ha legalább is buzi lenne.

    Mondjuk az is igaz, lehet azért ennyire feltűnő, mert a mai loli/moe tengerben már ritkaság számba megy, ha egy anime inkább a klasszikus, régi vágású “idősebbnek néz ki, mint ahány éves” megoldáshoz nyúlik.

    Ha eddig még nem láttad a Shikit, érdemes pótolni, mert jól sikerült darab, na meg te amúgy is komálod a vámpíros cuccokat. =)

  9. Megumi a maga módján ugyanolyan ‘bunkó’ volt, egyikük sem foglalkozott senkivel a faluból és mindketten különbnek érezték magukat a többiektől. A különbség, hogy Natsuno nem hisztizett a helyzete miatt, hanem inkább visszahúzódott. Megumi viszont a hibbant falusi liba mintapéldánya. Nem csodálom, hogy a srácnak nem tetszett a különcködése.

    Azért a doki felesége se volt rossz, ha el tudunk tekinteni a frizurájától 😛

  10. Na igen, ő se viselkedett túl illendően a többiekkel, de be lehet annak tudni, hogy rühellte a helyet ahol él, illetve ami történik vele ott (traktoros rész XD). Natsunonak meg pont azért kellett volna megértenie, mert ugyan az volt a gondjuk, de ez már részletkérdés. =)

    A doki felesége se volt rossz az igaz, a frizurát illetően én inkább a mamáén néztem, hogy WTF? Amidala megirigyelhette volna. =D

    Viszont a zöld hajú nővérke cikk-cakk frizurája az tetszett. =)

  11. Belefogtam a sorozatba, 2 részen vagyok túl, eddig határozottan tetszik. ^^ Nagyon kíváncsi vagyok mit hoznak ki belőle.

  12. Most jön majd a java, szóval ha eddig tetszett csalódni már nem fogsz benne. =)

  13. cheatergs Says:

    Nekem rendben volt a Shiki, egyedül a dizájnnal nem tudtam mit kezdeni eleinte, az jobban mutat a mangában.
    A mangát nem rég olvastam, amíg van, és bár szinte képre megegyezik a kettő, egy árnyalatnyival jobban együtt lehet érezni mindkét oldallal. Sok szereplő nem egyszer húzósabb háttéréletét lehet megismerni, ahogy mintha több figyelem is jutna egyeseknek (talán épp Meguminál tűnik fel legjobban).
    Megumi a mangában kicsit emberibb, aminek a hiányát már az animében is sajnáltam, mivel eredetileg vele “akartam” szimpatizálni, csak így maradt a kinézete. A mangában illőbb a halála is, gondolom azért nem így végezte az animében, mert akkor még nem jutott idáig a mangaka (esetleg ő változtatott a visual novelhez képest).
    Rajta kívül a doki jött még be, az ápolónő meg talán Natsuno. A többiek a korrekt kategóriába mentek, leszámítva a patkányfejű Masaót, akinél én is mondtam, hogy dögöljön már meg.

    Amúgy szerintem nem moralizáltak, hanem inkább lelkiztek.

  14. A mangát nem olvastam, nem vagyok nagy mangás, valahogy nincs már türelmem hozzá.

    A dizájnnal nekem nincs bajom, ezt jobban bevette gyomrom, mint például a Madoka féle nyomott moésat. Bár ott inkább a manga az ami egy katasztrófa, iszonyat amatőr artok, failök vannak benne.

    Meguminál az animében én azt hiányoltam, hogy gyorsan elintézték mint embert. Ez egyrészt jó volt olyan szempontból, hogy az anime már itt mutatta, hogy másról lesz szó mint szokott, ugyanakkor nem hagyott elég időt a karakternek, hogy jobban kibontakozzon. De inkább nem elégedetlenkedek, mert ami itt volt még mindig jobb, mint az átlag. =)

  15. Teljesen véletlenül bukkantam erre az oldalra, de nagyon tetszett az ajánlód. 🙂 Igaz, már több, mint 1-2 éve, hogy láttam az animét még volt párommal, és egyik kedvencem lett, az első 10-ben benne van. 🙂

    Azt a debil fejű Masaot én is rühelltem, az első pillanattól kezdve, hogy megjelent a képernyőn, azt kívántam, murdeljen már meg… Konkrétan azt mondtam, hogy “Fődet rá!”, és be is jött, kár, hogy még így is visszajött, de aztán meghalhatott megint, végleg. 😀 XD
    Megumit sem igazán csíptem, a tipikus hülye liba benyomását keltette, ráadásul nagyon egoistának is tűnt, és még a barátait sem igazán értékelte. Oké, hogy unta a falusi életet, de attól még nem kellett volna ennyire fellengzősen viselkedni. Azért tuti, hogy nem egy dolog volt ott, amiket értékelhetett volna. Natsuno hűvös viselkedését is meg tudtam érteni, ki tudja, mi lehetett az ő viselkedésének a hátterében. Én úgy fogtam fel, hogy mikor a családjával a faluba költözött, hátra kellett hagynia a régi barátait, és azért, hogy ne kelljen újra átélnie hasonlót, inkább mindenkitől elszigetelte magát. Csakhogy Touru kitartása és kedvessége mégis elnyerte a bizalmát. (Nem tagadom, hogy a yaoista énem egyenesen azt kívánta, hogy több legyen köztük, mint barátság. XD)

    Konkrét kedvencet a mai napig nem tudnék kiemelni a karakterek közül. Meg hát, amint megkedveltem valakit, azzal aztán meg is történt a baj. Natsunot nagyon bírtam, Tourut, a dokit és a papot is. Talán ők fogtak meg leginkább.

    Miután befejeztem az animét, még napokig a hatása alatt voltam, melóban is csak a látottakon és a közben felmerült kérdéseken agyaltam. Eleinte én is gyilkos szörnyetegekként tekintettem a shikikre, mint ahogy az emberek, de a végére már gyakorlatilag az embereket kezdtem el gyűlölni. Igazából mindkét oldalt meg lehetett érteni, mindkét fél csak a túlélésre vágyott, csak másak voltak az eszközök. Ha belegondolunk, az anime végére az emberek – hiába csak az életüket próbálták védeni, na meg bosszúra is szomjaztak a szeretteikért – nagyon átestek a ló túloldalára, sokkal kegyetlenebbek, brutálisabbak lettek, mint a shikik. Már inkább a shikiket sajnáltam, elvégre ők, hiába irtották ki szinte az egész falut, mégsem voltak ennyire brutálisak. Na meg tényleg igaz, hogy ők sem voltak mind egyformák, Ritsuko is inkább a halált választotta, mint hogy bárkinek is a vérét vegye, miután shikivé vált, és Touru is inkább vele tartott a halálba is, mert annyira szerette, ráadásul még a barátja, Natsuno miatt is emésztette a bűntudat.
    Toshio, a doki kísérletezése pedig, amit a feleségén végzett, aki semmit sem értett abból, mi történik vele, és még magyarázatot sem kapott, szabályosan sokkolt. Hihetetlen, milyen érzéketlenné tudott akkor válni, de azért a végén látszott rajta, hogy ez mennyire megtörte, hisz mélyen legbelül ő maga is óriási kínokat élhetett át. Ez is egyike volt azon jeleneteknek, ahol nem bírtam a könnyeimmel.
    Kár, hogy az anime befejezetlenre sikerült, kíváncsi lettem volna, mi lett utána Seishinnel és Sunakoval, na meg abban is reménykedtem mindig, hogy talán Natsuno nem patkolt el, én nagyon sajnálnám. Jó lenne elolvasni a mangát, biztos jobban kifejti a dolgokat, és feltételezem, tovább is folytatja a storyt, de sajnos nem találtam hozzá magyar fordítást. 😦

    Az első pár résznél még eléggé szokatlan volt nekem a karakterdizájn, azok a frizurák és szakállkreálmányok elég érdekesre sikeredtek… de lassacskán úgy lekötött a story, hogy már nem is foglalkoztam a külsővel. Az biztos, hogy az eddig látott animék közül egyedinek számít ez a dizájn. 😀 A zenéjét is imádtam, a Buck-Tick egyike volt az első általam megismert bandáknak, mikor ismerkedni kezdtem a jrockkal. 🙂

  16. Először is bocs, hogy még csak most jelent meg a hozzászólásod, a wordpress, valamiért spamnek nézte.

    A Shiki, nos valóban, annak ellenére, hogy a vége hagyott maga után némi kívánnivalót, mindenképp egy érdekes, a maga módján újszerű anime volt annak idején. Még így, több mint 3 év távlatából is, mindenképp azon animék közé sorolnám, amiket vétek lett volna kihagyni. Talán a 2012-es Jinrui-t éreztem még, hasonlóan vérpezsdítő alkotásnak.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: