Nyár, Zene, Egyebek =)

Rövid beszámoló, vegyesen…

Nos úgy néz ki, hogy a nyár lassan de biztosan a végéhez közeledik, ám az időjárás változékonysága miatt, hogy hol 35°van, hol meg csak 20° úgy döntöttünk, az eredetileg 4 naposra tervezett kiruccanásunkat 3 napban maximalizáljuk, mert ha szar lesz az idő, vízpartos helyen nem sok mindent lehet csinálni.

A helyzet sajnos nem ismeretlen a számunkra (sem), pár éve jártunk már így, és épp ezért szeretnénk ezt elkerülni. Úgy terveztük, ha pocsék lesz az idő az első két nap, akkor harmadik nap már nem kockáztatunk, jövünk haza reggel, ha jó lesz, akkor maradunk, és csak késő délután indulunk haza. Kissé csalódott vagyok ez miatt, de hát ez a nyár már ilyen lett, ám a beígért beszámoló mindenképp jönni fog majd (már ha érdekel valakit).

Gamek terén nem sok minden van most terítéken, kedvem se nagyon van mostanában játszogatni. Helyette inkább eljárogatok ide-oda, elnézek olyan helyekre ahol már rég nem jártam, esetleg beülünk biliárdozni, vagy fagylaltozni. Hívtak amúgy haver-haverján keresztül Sziget fesztiválra, láttam is az ürgét aki már akkor elkezdett gyúrni a fesztiválra, lelkileg már ott is volt, ám erre sajnos az én ládám kincse nem elég, szóval ahogy eddig úgy most is kihagyom inkább.

Apropó ha már feljött a sziget, téma volt köztünk a zene, ami egy másik apropó kapcsán jött elő. Történt ugyanis hogy egyik nap kapcsolgattam a TV-t és megakadt a szemem illetve a fülem egy zeneszámon, amit egyszerűen nem tudtam mire vélni. Szóval hallgattam én már sok féle-fajta zenét de ennek a zenének a szövege valahogy kicsapta nálam aznap a biztosítékot, mert nem vicc, minden második mondat az volt, hogy “vágjál lyukat a kádba” amivel kapcsolatban mindig ugyan az a kérdés merült fel bennem: “minek?”. Most komolyan, nem tudom bennem van e a hiba és én látom e a dolgokat rosszul, de ez már tényleg a fantáziátlanságnak a netovábbja. Szóval oké, kell egy refrén, meg régen is voltak olyan zenék, amiknek se a szövege, se a hangszerelése nem volt túlbonyolítva, de legalább egy minimális értelme vagy körítése még azoknak is volt.

Beszéltünk a rapről is, amiről annyit kell tudni, hogy mindannyian egyetértettünk abban, hogy ez a műfaj itt nálunk nem létezik, illetve ami van az borravalónak is kevés. Emlékszem anno még általánosban nagyon megtetszett Sub Bass Monster egy-két száma a kultikussá vált Félre az útból lemezéről, ami egyébként a mai napig meg is van. Utána azonban valami történt és az ilyen Dopeman, Majkapapa szerű képződmények hallatán végleg elvesztettem az érdeklődésem ezzel a műfajjal szemben. Eleve röhejnek tartom a “nyóckerbűl gyüttem ám a gettóbúl! ” szerű rapper ivadékokat, mert hogy a 8. kerület, bármennyire is nem tetszik a Pestieknek, nem gettó. Ha idejönne egy fekete Brooklynból, Bronxból, vagy Queensből, és azt mondanák neki, hogy “na látod e ez itt a Magyar gettó” minden valószínűség szerint a térdét csapkodná a nevetéstől, de legalább is minden bizonnyal el mosolyodna, és annyit mondana “testvér… ez nem gettó, ez egy jó környék”.

Másik ami témába jött a popzene, amit én sose néztem sokba, főleg azért, mert ami nálunk van, az rosszabb mint a hazai rap. Egyszerűen évtizedek óta nem tudnak elszakadni ettől a “arról nyekergek, hogy átbaszott a nőm, de ha kimegyek a teraszra és belenézek a napba az milyen szép” stílustól, ami számomra úgy ahogy van, értékelhetetlen, pláne mint zene.

Végül téma lett a punkzene is, ami be kell hogy valljam, mondhatni a fiatalságom egy részét, vagy inkább egy rövidebb korszakát tette ki anno. Erről még (ha jól tudom) sose írtam a blogon, pedig bizony volt egy időszak, amikor mi voltunk a “pár szemét punk” a környéken. =D Ahogy lenni szokott, az egész egy Fürgerókalábak albummal kezdődött még általános iskola 8. osztályban, aztán jött a Rózsaszín Pitbull, majd a külföldi nagyok, olyanok mint a The Exploited, Bad Religion, Anti-Flag, Ramones, Sex Pistols, és még sorolhatnám tovább. Természetesen lett bőrkabátom, bakancsom, mert hát ez volt a menő. Mielőtt azonban valaki rosszra gondolna nem, nem vallottam kommunista elveket, nem fetrengtem hányásban, fürödtem, és taréjom se volt, kivéve egyszer egy házibulin, amikor rávettek, hogy csináljam meg poénból. Zselém persze nem volt, maradt hát a folyékony szappan, le is lett aztán fényképezve, meg is van, de nem, nincs az a pénz amiért közzétenném. =D

Idővel aztán ez is elmúlt szépen lassan, kinőtte az ember, sőt ha azt nézem nem is tartott olyan sokáig, mert tizedikre elhagytam, mármint úgy értve, hogy elkezdtem vegyesen zenéket hallgatni, a bakancs maradt télre, a bőrkabát meg ősztől tavaszig. Azóta el is gondolkodtam rajta néha, miért is vettem én fel anno a stílust (legalább is részben) és arra jöttem rá, hogy elsősorban azért, mert jó volt bulizni és szabadnak lenni, megszabadulni a kötöttségektől. Egyszerűen arról volt szó, hogy az ember megszokta a minden pénteken megyünk és iszunk ha esik, ha fúj  protokollt, ami néhány hétig, hónapig elment, csak aztán rájöttem hogy egyrészt az alkoholt lehet ám nem babaszásig is fogyasztani, illetve a mérsékelt pénzköltés jót tesz hosszútávon a pénztárcámnak is. =)

Politikáról szokás szerint csak röviden témáztunk, a Norvég ámokfutóról szó se esett, mert annyira untuk. A Londoni eseményekről meg ugyan az volt a véleményünk… lám, ilyenkor nyal vissza a multikulti fagyi:

Illetve amin még átfutottunk az a Hári Pödő nevezetű tele regény, amit a fanjai ugyan “high fantasynak” neveznek, de nálam kábé az Alice csodaországban szintjén mozog, pláne amilyen összelopott és random.

Nos ennyit lett volna. =)