Moe kill Anime

Úgy vélem, nyugodtan kijelenthetjük, ha meg kéne nevezni azt a valamit, ami úgy ámblokk  felelős az anime műfaj felhígulásáért, akkor az összes agysejt pusztító közül (yaoi, yuri, stb) egyértelműen a moe nevezhető legrosszabbnak. Gyakorlatilag sokszor már önmagában elég ahhoz (már ha magamból indulok ki) hogy szélsebesen elveszítsem az érdeklődésem minden olyan darabbal szemben, ami elsősorban ezekkel operál. Ráadásul az egy dolog, hogy kinyírta már a zsánerek felét, de ami még rosszabb, hozta magával azt a sok csőlátású, töketlen nyomorékot is, akik kapva kapnak minden ilyen szemeten, és érthetetlenül az égbe emelik (K-On! ugyebár). A továbbiakban beszéljenek helyettem a képek…

Elgondolkodtató azért, hogy hova jutottak az igények… kábé olyan rákfene ez, mint a másik oldalon a kortárs kanadai  flash rajzfilmek.

39 hozzászólás to “Moe kill Anime”

  1. Nekem a moe designnal nincs bajom, sokkal inkább az zavar, hogy a mostani animeknek egyszerűen nincs rendes, összefüggő történetük.

    Hiába ígéretes az alaphelyzet, a cselekmény rendszerint azonnal megragad a fillereknél és az agyatlan fanservice-nél, vagy pedig random arcok/epizódok váltják egymást, míg egyszer csak véget nem ér a sorozat, miközben a karakterek az égvilágon semmit nem fejlődtek/változtak – max valami erőltetett marhaságot nyögnek be a végén, hogy mennyit ér nekik a barátság, család, a foglalkozásuk, stb

  2. Nekem van, mert egyrészt semmiféle vonzalmat nem érzek a 8-évesnek kinéző lapos, formátlan kis csajok iránt, másrészt amikor ezek a lánykák kirepülnek az űrbe és onnét csinálnak orbitál hellfiret, attól még az életkedvem is elmegy. =D

    Most érted, régen is 14 meg 16 évesek voltak a karakterek, de testileg jóval érettebbnek néztek ki a koruknál, és azért valljuk be, akár kemény akcióról, akár mélyenszántó eszmefuttatásokról van szó, ezek sokkal jobban állnak egy 20 évesnek kinéző karakternek, mint egy kis 8-évesnek.

    Amit leírsz sajnos amúgy is jellemző néhány ritka kivételtől eltekintve a school life, slice of life sorozatokra, a moe ha úgy tetszik már csak tovább ront ezen.

    • Vonzalmat természetesen én sem érzek irántuk, hiába nyomatják sokszor orrba-szájba a fanservicet, szerintem ez egyedül a japánokat hozza lázba (plusz néhány ritka beteg embert).

      Egyszerűen csak aranyosnak találom őket, de csak addig, amíg nem lépnek ki a korosztályuknak megfelelő hiteles szerepkörből, és azt teszik, amit egy gyereknek tennie kell – lásd legutóbb Usagi Drop, amiben ugyan rengeteg moe pillanat volt, mégis a mondanivalón volt a lényeg, miszerint egy gyerek hogyan változtatja meg egy, a munkájának élő felnőtt életét és fordítva.

      Aztán ott a fentebb említett Ro-Kyu-Bu!, amiben a 10éves lányok kosárlabdáznak. Az alapgondolat végülis nem lenne hülyeség, mert miért ne érdeklődhetnének a kislányok a sport iránt. Az más kérdés, hogy egy felnőtt kosárlabda csapatról szóló történethez képest itt a meccsek izgalmi szintje egyenlő a nullával, de legalább végig jelen van a kosárlabda az animeben, nem csak amolyan időnként előkerülő ál-téma, mint a K-Onban a zene. Sajnos azonban így is látszik, hogy a kosárlabda mellett ugyanolyan hangsúlyt helyeztek a fanservicere, és az edző srácnak rendszeresen kényes szituációkba kell kerülnie a lányokkal. Ebben az esetben inkább a szükségtelen fanservice teszi tönkre a normális alaptémát, a moe csak velejárója a karaktereknek.

      De amiket Te is említesz, hogy a nyolc évesek mentik meg a világot, irányítanak hadseregeket/országokat, zseniális tudósok vagy a gonosz megtestesülései, azt minden esetben egy infantilis baromságnak tartom. Többek között ezért nem nézek soha mahou shoujo animeket sem, főleg nem az újabbakból, de a régiektől is el tudok borzadni.

      Szóval a moé, és vele együtt a fanservice engem egészen addig nem zavar, míg nem csak arról szól az anime (lásd K-On), és akad benne valami elfogadható történet is, amiben a karakterek a koruknak megfelelően viselkednek (ellenpélda megintcsak a K-On lányok, akik kb 8évesek értelmi színvonalán állnak). A gyerek maradjon meg poénforrásnak (ha nem valami nevelős drámáról van szó), a főszereplő tinédzserek hozzák a lelki problémáikat, a felnőttek pedig pofozzák helyre őket 😀
      Nincs elég Bright Slap a mostani animekben!

      • A röhejes szereposztás/tevékenység az egyik dolog, ugyan úgy hülyét kapok attól is amikor a kamera a pofájukba megy, hihetetlenül komoly fejük lesz és mennek a “nagyon mély” eszmefuttatások az igazságról/életről/emberiségről és erre a többi karakter, gyakran még a felnőttek is olyan átszellemült fejjel nézik, hallgatják, mint ha épp Mózes jött volna le a Sínai hegyről.

        Mahou shoujoval kábé ugyan az a szitu mint magával a shoujoval, ritka kivételektől eltekintve a régi darabokkal érdemes csak foglalkozni.

  3. Az ilyen moe-s cuccból egyet kezdtem el, a K-On!-t. Anno még el is kezdtem róla posztolni, hogy ez dejó cucc, de a negyedik rész után kikezdett. Mai napig nem néztem végig. Biztos van jó moe-s anime, meg minden, de szerintem nem csak emiatt hígult fel a modern japán rajzfilmek világa. Mármint egy sima design miatt? Valahogy a sztorik és a karakterek sem nagyon tudnak már megfogni, minden egysíkú lett, csak az változik, mibe mi. Néha olvasgatom a többiek által kiposztolt képet, amiben így rendszerezik, az adott évszakban mi jön. Hát, 95% olyan mértékben hidegen hagy, hogy eszméletlen, ha moe, ha nem.

    • Én egy jó moe animet ismerek, a Moetan-t. De csak azért, mert az az egész moe és mahou shoujo műfajt kiparodizálja, az anime készítésről nem is beszélve.

      A közepén megjelennek a készítők, és

      Producer A: “Srácok, ez a sorozat egyre gyengébb és kiszámíthatóbb”
      Producer B: “A végén még lesz vmi dráma és komolyodik a sztori!”
      Rendező: “A fr*ncba az egésszel. Csináljunk egy full-fanservice epizódot!”
      Mindenki: “F*ck Yeah!”

      Aztán a végén

      Rendező: “Hát, ezt jól elbaktuk.”
      Producer B (Mr.Bandai Visual): “Túl sok a fanservice, a mangaka utálja, a rajongók is unják már.”
      Rendező: “Akkor itt fejezzük be. Utolsó rész úgyis csak DVDn jelenik meg, arra megcsinálom a saját verziómat.”
      (ami egy teljesen sületlen, Hokuto no Ken/Mazinger-szerű poszt-apokaliptikus paródia lett)

      Szomorú, de annyira igaz 😀

  4. Itt arrol van szó,hogy az anime studok azt csinálják amire kereslet van.Mi itt papolhatunk,hogy ez milyen szar,de csak egypáran vagyunk viszont több ezer embernek vagy tizezernek ez jön be,persze,hogy nekik fognak kedvezni.
    Nos nem mondom,hogy a moe cuccot szeretem hanem a nyugot animéket mint a Minami-ke vagy Seitokai Yakuindomo

    • Nyilván azt csinálják amire igény van, az a gond, hogy sajnos a semmitmondó gagyira van igény, mégpedig óriási.

      Egyébként én eleve az olyan animéket szeretem, ahol történik is valami, nem azt kell lesni, hogy X-Y lányka mit csinál az iskolában álló nap a barátnőivel… az baromira nem köt le.

  5. Most fejeztem, be a Cromartie HS-t jó kis felüdülés volt. De azért köznem párhuzamosan nézem a Hidamari Sketch elsö két évadát is.
    Ja az a legidegesítőbb, hogy minden moe és nincs alternatíva.

    Mindegy, nekem még van bőven pótolni valóm a pre-moe érából, de valahogy nekem nagyon nem megy a már befejezett sorozatok megnézése.

    • Cromartie nekem is felüdülés volt, mert kábé az egyetlen olyan iskolai élettel foglalkozó anime, ami két résznél tovább le tudott kötni, sőt még a humora is ott volt a szeren. =)

  6. Újabb érdekes gondolat. Mondjuk amikor említetted a Gonzo-t, akkor inkább a Rosario To Vampire-t gondoltam volna példának (talán mert az általad mutatottat nem ismerem).

    Amúgy érdekes, hogy a “Basilisk” című anime szintén ebben a “Moe Era”-ban jött ki 2006-ban, de az nem nagyon hasonlít rá.

    Láttad/ismered a Basilisk-et, és ha igen, akkor mi a véleményed a karakterek rajzolásáról/megjelenítésében (és persze magáról a sorozatról is 😉 )?

    • Amúgy érdekes, hogy a “Basilisk” című anime szintén ebben a “Moe Era”-ban jött ki.

      Igen, és még vagy félmillió másik anime (értsd: kivétel)…

      Ehhez a moe-hoz meg sokat nem tudok hozzátenni a már elhangzottakon kívül. Kétségtelen, hogy ma már egészen máshogy gondolkoznak mind a stúdiók, mind a merch-makerek és valahol meg is tudom érteni őket, szal, ha egyszer ebben van a zs, akkor nincs mese… ^^” (Pénz beszél, tüttürű~)

      Mondjuk azt azért hadd tegyem hozzá, hogy ma is készülnek még “régivágású” animék, szal kissé túl van imho lihegve ez az egész “anime = moe in 2k” dolog, főleg külföldön…

      • Nyilván nem arról van szó, hogy minden szezon 100% moe és semmi más, nincs kivétel, hanem inkább az arányokról, arról, hogy amikor minden második, harmadik darab ezekkel operál fő állásban, ráadásul azoknak még különösebb értelmük sincs a céltalan fanserviceon túl, akkor annak aki erre nem vevő, nyilván nem fog ez tetszeni.

  7. Basilisk tetszett, de annyira nem hidaltam le tőle, igaz ha már ninjákat akarok látni, még mindig ez az egyik legjobb választás. Dizájn nos kissé vegyes, mint a Gonzo stuffok általában, van ahol kifejezetten tetszett, máshol gyengébbnek éreztem, amúgy megfelelt.

  8. Yuriko-chan Says:

    Majd ugorj fel msn-re, két dolgot is szeretnék mutatni ezzel kapcsolatban.

    Olyan bizonyos kanadai rajzfilmre tudnál példát mondani? Most nem tudom, hogy mire gondolsz.

  9. Például Johnny Test.

  10. Tényleg elég ijesztő, mennyire megváltoztak az animék, mióta utoljára voltam animeconon. o_O A mostani AMV-kben szinte kizárólag 3D-s effektekkel tarkított animéket vágtak össze. Lehet, régimódi vagyok, de én még mindig szeretem a hagyományosnak mondható 2D-s rajzfilmeket!

  11. Maga a változás nem lenne gond, inkább annak az irányával van a probléma, például hogy minden harmadik moe fanservice. AMV téren azaz igazság, hogy mivel úgy 2008-tól fölfelé nem igazán követem már a szezonokat, köszönhetően annak, hogy bő 80%-uk értékelhetetlen, a többi pedig javarészt folytatás/filler, így általában fingom sincs róla, mi(k)ből lett összevágva.

    Amúgy üdv, rég láttalak már itt. =)

    • Na, én a mangáknál vettem észre ugyanezt. :S

      És köszi, igyekszem ezek után aktívabban hozzászólogatni a posztokhoz. ^^

      • Sose voltam nagy mangás, de ha már nekik sincsenek ötleteik, akkor tényleg nagy bajban van az ipar. Komolyan, 93-ban még doujinshi mangaka is rakott össze olyan alternatív storyt, hogy szvsz simán elment volna ovának.

        Azt már meg se említem, hogy némelyik meg úgy tudott rajzolni, hogy az ilyen Kubo féle kontárokat simán leiskolázza csak azzal, hogy van előtér, háttér. XD

        Mostanában nincs túl sok érdekes post, de ami téma érdekel ott esetleg visszaolvasgathatsz, hátha találsz valami jót. =)

  12. Párszor megfogalmaztam már néhány ismerősömnek, hogy nekem a mai anime szereplők egyszerűen túl fiatalok. Ez a moe ezt jelenti? Gyerekarcú karakterek, amiktől én személy szerint hülyét kapok. Olyan ez nekem, mintha holivúdban minden filmet csak 10 és 16 év közötti gyerekekkel forgatnának csak filmet….
    Jó ez az összehasonlítás.

  13. Ha röviden körül kéne írnom, akkor a moe a fordítottja a régi trendnek, vagyis még anno a női karakterek a korukhoz képest testileg sokkal idősebbnek, érettebbnek néztek ki, addig a mostaniak testileg 7-8 évesnek nézne ki. Jellemzően alacsonyak, laposak, formátlanok, széles az arcuk, távol állnak a szemeik, amik még anime mércével mérve is eltúlzottak. Ezt legjobban talán a Kanon féle “uguu” foglalja össze: http://seitoacademy.files.wordpress.com/2008/09/ayu-kanon.jpg

  14. Ha nem lennék agyilag zokni ahóz,hogy saját blogot csinályak akkor a sajátomra tenném fel.
    A you tube nézelödtem és nem birom megálni,hogy ne osztjam meg,lehet nem mutatok ujat,de azért meg probálom,azért eset a választás erre a bejegyzésre mert elégé moe karakterek vannak benne,van itt azumanga daioh,k-on,hatsune miku és szerintem ez elég jól ál nekik.
    Remélem sikerülni fog a beilesztés,ja igen és az esetleges leki sérülésekért válalom a felelöséget és egyutal remélem sikerül felkavarnom egyesek kedélyeit

  15. WordPress kezeli a youtube linkeket, amúgy láttam ilyeneket már 2006 körül is.

    Ami számomra inkább viccesebb, amikor az animékben nácik ellen harcol a szereplőgárda, szóval ez egy Amcsi, vagy egy Nyugat európai rajzfilmben helytálló, de az animéknél ilyenkor akaratlanul is mindig azaz érzés fog el, hogy mint ha a Japánok ezzel akarnának “törleszteni” a nyugatnak, elsősorban Amcsi “felebarátaiknak” hogy ők is beállnak náci irtó darabokat gyártani.

  16. Megdöbbentő, hogyan értékelődik át a neoliberális társadalmakban (és hát japán társadalom az) a pedofilizmus kérdésköre. Ezek a MOE dolgok kimondottan taszítóak.

    Dehát vannak is más baljós jelenségek is:
    http://szocialkonzervativ.blogspot.hu/2013/06/a-pedofil-kep-mint-alternativ.html

    • Egy szó: fúj! X(

    • A pedofília, egyidős az emberiséggel, és bizonyos kultúráknak, például az ázsiaiaknak, ez elég keményen a része volt, sőt igazából a mai napig az, ha nem is olyan mértékben.

      Ma a törvény ugyan bünteti már mindenhol, csak hogy a kultúra, sok helyen, arra rendezkedett be, hogy ezt a kérdést, általában véve, tabuként kezeli. Vagyis nem vesznek róla tudomást, annak ellenére, hogy mindenki tudja, hogy ez létezik, és nyilván nem helyes, egy egészséges értékrenddel rendelkező ember számára.

      A moe jelenséggel, alapvetően nem is az a bajom, hogy van, hanem hogy irreálisan túlsúlyba került, az elmúlt egy évtized alatt.

      Manapság sajnos sok anime stúdió, körülbelül úgy áll hozzá egy anime elkészítésének, hogy: “Vesznünk egy sztereotip moe brigádot (minimum 3, maximum 6 lányka), behajítjuk őket egy klubba, és már készen is vagyunk gyerekek, ennyi! Nem kell keverni, nincs utómunka, így jó, egy a lényeg, állandó legyen a fanservice azt’ jó lesz! Lezavarunk belőle még 12-13 részt, legyen közte legalább egy strandos/gőzfürdős rész, hát ezek után már csak veszik majd annyian a mercheket, hogy profitunk legyen, nem?”

      • A pedofilizmus szerintem egy az ősbűnök közül. Egyszer a Kék Fényben készítettek egy igényes adást a témáról. Például ott tudtam meg, hogy léteznek külön pszichológiai csoportok, ahol foglalkoznak ezen betegségben szenvedő férfiakkal (és nagy ritkán nőkkel). Az érdekesség az, hogy teljesen titkosan van kezelve nem csupán a páciensek neve és egyéb adata, hanem az is, hogy merre is találhatóak ezek a pedofilok gyógyításával foglalkozó csoportok, körök. A beteglelkű emberek meglincselését elkerülendő.

        Láttam néhány posztodban azokat a szerencsétleneket, akik mangalányos matraccal pózolnak. Ez számomra nem nevetséges, hanem elkeserítő. A pedofilizmus egy súlyos mentális betegség, amelyből való kigyógyulás nehéz meló. Ezt a melót nehezítik meg az olyan szarok, mint a MOE. (Persze ettől nem tiltanám be, csak nem adnék neki akkora felületet.)

      • Ha azt nézzük, a homoszexualitás is ugyan ez, csak azt ma már tolerálják (legalább is a világ nyugati felén), sőt külön felületet kap. Ezzel persze nem azt mondom, hogy a pedofíliát is tolerálni kéne, mert szerintem minden szexuális deviancia helytelen, ám amíg az illető, másoknak nem árt vele, addig a magánügye. A pedofília pedig ugyebár nem ilyen.

        Igaz, ezen a ponton akár azon is el lehetne vitázni, hogy ha egy 19 éves srác, együtt jár egy 13 éves lánnyal, az pedofília e? Vagy mi van akkor, ha maga az aktus nem erőszakként, hanem kölcsönös bele egyezéssel, akarattal történik? Szóval az esetek többségében, nyilván tiszta sor, de vannak olyan esetek is, amikor nem arról van szó, hogy egy 30 feletti figura, 8 éveseket erőszakol meg.

  17. Frederick:

    Nem, csak így vélekedek róla.

  18. A pedofília a serdületlenekhez való vonzódás, ami a 1-13 év közötti lányok iránti vonzódást takarja.

    Az efebofilia a serdülőkhöz való vonzódás, ami a 14-17 év közötti lányok iránti vonzódást takarja.

    Vagyis a 19 éves tanárnő és a 13 éves kamaszsrác példája már kimeríti a pedofília fogalmát.

    De igen, persze, maga a problematika komplex. Árnyalt megközelítést igényel, mellőzve minden leegyszerűsítést.

    • A cikk alapvetően nem rossz, egyedül azt vitatnám, hogy itt azért nem csak a kereslet befolyásolta a kínálatot, hanem a kínálat is legalább annyira a keresletet.

      Azoknak a stúdióknak, akiknek fő profiljukba tartozik a tucat moe animék gyártása, illetve maga a tény, hogy ma 50 animéből, 40 rendszerint moe, az elvitathatatlanul formálja az igényeket (vagy jelen esetben inkább az igénytelenséget).

      Szóval lehet azzal jönni, hogy azért van ennyi moe anime, mert “erre van igény” csak hogy ilyenkor én kapásból visszakérdezek, hogy “na és miért lett erre igény?” Nem csak azért, mert lett az anime fanokon belül egy lúzer otaku réteg, akik erre vágytak, hanem azért is, mert az ő “igényeiket” a legkönnyebb kielégíteni, mert hogy azok nincsenek nekik.

      Tehát a stúdiókat legalább akkora, ha nem nagyobb felelősség terheli ez ügyben, elvégre ők voltak azok, akik a már régen is létező, de még periférián leledző moét, behozták a mainstream kellős közepébe, és tudatosan erre kezdtek építkezni.

    • Nagyon jó lett! 😉

      a Moe-ról annyit, hogy valóban idegesítő, de sajnos ma már MINDEN, még a “kemény lányok” is Moe-sen vannak ábrázolva – a Tsundere-kről már nem is beszélve, akik amellett, hogy a fejük mellett már a terstük is iskolás gyerekekre hajaz (lásd Louise a Zero No Tsukaima-ból, a “lányok” többségét a Bleach és Naruto sorozatokból valamint Aria a Hidan No Aria-ból)!

      De az IGAZI probléma még csak nem is a női karakterek moe-ziállása, hanem az, amikor már a FÉRFIAKAT is bedobják a Moe bödönbe!

      Érdekes és nagyon jü cikk lett! 😉

  19. Helyzetjelentés elkeserítés gyanánt. Dolgozik tovább az otaku-ipar, gyártja szép számmal a moe-karaktereket.

    Hadd mutassam be Krul Tepes-t, a VÁMPÍRKIRÁLYNŐ-t! Nemrég gördült le a gyártósor futószalagjáról:

    http://owarinoseraph.wikia.com/wiki/Krul_Tepes

    Szerintetek melyik a rosszabb? A szinkron vagy a megrajzolás?

Hozzászólás a(z) Péter bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .