Iron Storm (2002)

Avagy egy kezdő Francia stúdió egyáltalán nem amatőr színvonalú nyitása…

Ez most valami más…

Ha végignézzük az FPS ipar elmúlt 10-évét, akkor röviden összefoglalva arról van szó, hogy kezdve a 2. világháborúval, a stúdiók és kiadók szépen végigzongorázták már az összes olyan témát, amit előtte a ’90-es években behoztak. Mindig ugyan az történik, kijön egy nagyobb név vagy folytatás, aminek aztán lesz kisezer klónja, nagyköltségvetésű és budget egyaránt, amiknek a jó 90%-ában ugyan az a közös, mégpedig hogy teljesen feleslegesen jöttek létre. Olyannyira jellegtelen, piszok gyorsan érdektelenségbe fulladó darabok ezek, amikből miután kilépünk, egy képkocka nem fog megmaradni. Talán ennek is tudható be, hogy krónikus ötlethiányban szenved ma az ipar, és eredeti, vagy legalább annak ható elképzelések híján nem csinálnak mást, mint az épp aktuális slágertémák valamelyikébe kapaszkodnak, ahol kapunk egy fedőstoryt, a többi meg reméljük, hogy kitart a creditig.

Akadtak azonban olyan alkotások is, amik próbálkoztak az épp aktuális fejőstehénen túl valami mást mutatni, az egyik jó példa erre az Iron Storm. Első ránézésre ez se tűnik többnek, mint egy újabb II. Világháborús dara, ám valójában teljesen más, hisz már rögtön az elején felmutat két fontos különbséget. Az első, hogy a játék a méltatlanul elhanyagolt és kimerítetlen I. Világháborúban, pontosabban annak egy alternatív verziójában játszódik. A második, hogy FPS létére támogatja a TPS nézetet, sőt már rögtön kezdéskor így ad be minket, de erről majd később.

Amit érdemes megemlíteni még így az elején, hogy az Iron Storm a készítői első játéka volt, ami hasonló céllal jött létre, mint a Serious Sam vagy a Flat Out, vagyis hogy a videojáték ipar számára újszerű megoldásokat, technológiákat mutassanak be.

A háború ami sose ér véget…

A történet szerint az első világháború némiképp elhúzódott, és 1964-ben még mindig tart, bár a szembenálló felek és a frontvonal némiképp átalakult azóta. Ennek köszönhetően a hadiipar jelentős fejlődésen ment keresztül, így például már vannak helikopterek, a tankok jócskán átalakultak, valamint megjelentek a könnyű gépfegyverek és a rakéták.

A főrossz ezúttal Nikolai Alexsandrovich von Ugenberg báró, aki 1921-ben leverte a Bolsevikokat és megalapította az Orosz-Mongol birodalmat, szövetségben Kazahsztánnal, majd bekebelezte a meggyengült Német birodalmat. 1933-ban az Antant utódja a Nyugat Európai szövegség (aminek érdekes módon tagja lett az Osztrák-Magyar monarchia) az USA támogatásával hadat üzent Ugenbergnek, aki 1941-ben szövetséget kötött Japánnal és megszállta Kínát. A háború ezután 20-évig stagnált, ám az utána következő években az Orosz-Mongolok elkezdtek dolgozni az új fegyveren, az atombombán.

A játékban az Amerikai James Anderson hadnagyot alakítjuk…

akivel a feladatunk nem kevesebb, mint az előrenyomulást segítve megakadályozni Ugenberg tervét.

Élesben a fronton

Maga a játék alapvetően egy taktikai-FPS, ahol néha kapunk társasakat átmenetileg, de jórészt magunkra leszünk utalva. Egyetlen segítségünk egy rádió, amin keresztül egy hölgyemény közli majd velünk, mint kíván a parancsnokság, ám mivel a hölgy tipikus példája annak, aki ugyan elvégezte a hadiakadémiát, de sose látott még harcteret, így magunknak kell majd kitalálnunk, egy-egy akadályt hogy küzdjünk le.

Érdekesség, hogy lesznek majd terminálok, sőt TV készülékek is, ahol hasznos információkat juthatunk, utóbbinál híradó szerűen.

Mint említettem a bevezetőben, a játék támogatja a TPS módot, amit amolyan Duke Nukem 3D stílusban egyetlen gombnyomásra képesek leszünk oda-vissza váltogatni. Ez egyrészt alternatíva lehet azok számára, akik az FPS nézet helyett jobban kedvelik a TPS módot, másrészt ez a lehetőség bizonyos esetekben meg is könnyítheti a dolgunkat. Például lopakodni (mert hogy néha majd ezt is kell) sokkal könnyebb TPS nézetben, köszönhetően annak, hogy jobban fel tudjuk azt mérni, mennyire takar egy adott tárgy vagy pályaelem.

Az engine azonban ennél többre is képes, tapasztaltabb játékosok már az elején észrevehetnek olyan dolgokat, amik akkoriban mind látvány, mind technikai, mind játékmeneti értelemben ötletes elgondolások voltak. Például ha lenézünk a földre, nem csak a cipőnket, vagy a térdünkig láthatjuk magunkat, hanem hastól lefelé, sőt még az oldalt lévő bajonettet, vagy a tokban lévő pisztolyt is láthatjuk. Ez azonban nem csak a skin része, mint dísz, hisz még azt is láthatjuk, ahogy a karakterünk előveszi a fegyvert, amit amúgy majd harc közben minden fegyverváltásba bele is kell kalkulálni. Apropó, minden fegyver amit felveszünk az rajta lesz a karakteren, mérettől függően elhelyezve, persze mindez TPS módban az igazán feltűnő.

Ám vannak itt másfajta húzások is, például minél lejjebb nézünk, annál többet látunk az adott fegyverből, még fordítva, minél feljebb nézünk, annál kevesebbet. Szintén tetszett, hogy számít majd a nappali pályákon, milyen szögben vagyunk a naphoz képest, már csak azért is, mert jóval nehezebb úgy lőni egy mesterlövész puskával, ha a nap a szemünkbe vág.

Ezek mellett akad még néhány említésre méltó dolog, amik önmagukban apróságok ugyan, és érdemben nem befolyásolják a játékmenetet, de mégis fontosnak tartom őket megemlíteni, mert hozzáraknak a játék hangulatához. Az egyik ilyen, hogy ugyan a Half-Life óta már alap, hogy lépteink hangja a talaj anyagától függően változik, de itt a fejlesztők még arra is ügyeltek, hogy a földre hulló töltényhüvely hangja is más legyen föld, fa, fém, beton, kő, egyéb felületeken. Hasonló húzás az is, hogy a létrán nem csak egyszerűen “felliftezünk” mint az akkori FPS-ek döntő többségében, de még csak nem is egy külön script a mászás mint a maiakban, hanem valahol a kettő között van. Karakterünk mind a kezével, mind a lábával érinti a fokokat, és még egy pisztollyal például simán tudunk két kézzel mászni, addig egy nagyobb fegyvert már magunk mellé lógatva, fél kézzel mászunk fel.

Hangulatra tehát azt kell hogy mondjam, az Iron Storm nagyon ott van a szeren. Az I. Világháború és a modern hadviselés egyvelege egy élvezetes formában kerül elénk, amin látszik az odafigyelés. Valamint az akkori viszonylatban modern elemek és ötletek mellett számos olyan helyzettel, résszel találkoztam, amitől olyan kellemesen nosztalgikus érzésem támadt. Mondok egy példát, a játékban feltűnnek majd kutyák is, amiknek majd lesz “mine dog” változata is, ami el tudjátok képzelni milyen kellemetlen meglepetéseket képes okozni, de nem is ez a lényeg, hanem inkább az, hogy amikor mászkáltam a fő csapásba oldalról benyíló járatok között, ahol a kennelek vannak, tisztára olyan érzésem támadt, mint amikor anno a Wolfenstein 3D első pályáján jöttek a kutyák.

A játékban ugyan alapvetően nem sok látnivaló van, ám mégis, az elsőre önismétlőnek ható pályatervezés, ami ugye adódik abból, hogy mégiscsak a fronton vagyunk, rejt olyan részeket, ahol a játékos egyszerűen csak megáll nézelődni. Például a havas pályán a sátrak fűtését egy nagy központi kályha oldja meg, ami ugyan megint nem egy effektíve fontos dolog, de ez is olyan apróság, amiből látszik az, hogy nem csak odahajítottak két sátrat és kész a “tábor “. De lesz kicsit RTCW-re emlékeztető katakomba is:

Nem esett még szó a fegyverekről és az ellenségekről. Nos harci eszközökből dicséretes az arzenál, minden benne van ami kell, bár egyszerre nem tudhatunk majd magunknál minden darabot. Az ellenségeket illetően egy valamit nyugodtan kijelenthetek, az Iron Storm kifejezetten a hardcore FPS játékosoknak készült, valami bitangul nehéz a játék, már easy szinten feladja a leckét. Nem vicc, én végigjátszottam már pár FPS-t nehezebb szinteken is, itt normalon kezdtem el, de azt kell hogy mondjam, amolyan Mafia szerűen néhány jól bekapott találattól bizony padlót fogtam, szóval itt nem nagyon lehet rambot játszani, és akkor még ott a realistic szint, ami a nevéhez hűen működik, ergo a shotgun és a sniper azonnal öl, mindegy mennyi életerőnk van.

A játék a single részen túl rejt egy multiplayert is, ahol a klasszikus DM, TDM, CTF mellett van még egy Capture the Isolation Case névre hallgató móka, ami a CTF fordítottja, nehézvizes rekeszeket kell összegyűjteni és célba juttatni, ami egyre inkább a lelassítja a hordozóját.

Nehézségek mindig akadnak

Alapvetően tehát az IS egy kellemes játék, ám sajnos a néha embertelen nehézségen túl akadnak még problémái. A legnagyobb hiba, hogy a játék semmiféle a tájékozódást segítő eszközt nem ad. Oké néhol vannak táblák, illetve néha a terminálok is tájékoztatnak arról, mire lehet majd számítani, de nincs se minimap, se rendes map, de még csak egy nyomorult iránytű se. Aminek aztán az lesz az eredménye, hogy amolyan régi Outlaws stílusban mérgezett egérként keringünk majd főleg a nagyobb nyílt tereken, és abszolút fogalmunk se lesz majd arról, hová is kéne menni, illetve mit is kéne ott csinálni.

Ráadásul a játék ezt tetőzi azzal, hogy például a lövészárkokban lesz majd kétfelé, háromfelé elágazás, ami jobb esetben zsákutcába vezet ahol vigaszdíjként esetleg vár minket egy medikit vagy némi lőszer, rosszabb esetben azonban más történik. Vagy azt az utat sikerül kiválasztanunk amerről nagyon erős/áthatolhatatlan a védelem, vagy a játék nemes egyszerűséggel csőbe húz. Előbbire kiváló példa, amikor két út vezet ugyanoda, viszont a bal oldalinál homokzsákfal vár két állványos nehézgéppuskával, ami rögtön 10% alá redukálja az életerőnket. Másikra meg az, amikor megszokja az ember, hogy útelágazásnál 80%-ban jobbra tarts van, arra is kéne tovább menni, csak hogy hirtelen jön egy páncélozott helikopter, ami ledarál minket. Mi a teendő? Először balra kell menni, megszerezni a rakétavetőt, aztán jobbra. De van ennél jobb is, amikor a 3. pályán belefutunk az első tankba, ahol nem vicc, kábé egy teljes órát szórakoztam, mire sikerült tovább jutnom.

Az egy dolog, hogy a tank őrjáratozik, ráadásul ez nem az a fajta amit körbe tudunk futni, ugrálni, ugyanis hajlamos direkt elénk lőni, ami akkor is azonnal öl ha nem talál el, hanem a lövedék 2-3 méteres közelében vagyunk. Viszont emellé az egész tér televan ablakokból, erkélyekről, tetőről lövöldöző mesterlövészekkel, de akad vagy egy tucat gépfegyveres és két gránátvetős is a környező házakban.

Végszó

Összefoglalva az Iron Storm a kisebb hibáitól eltekintve ajánlott azoknak, akik szeretnének egy klasszikus FPS-el játszani, és nem riadnak vissza a kihívástól. 8/10

Advertisements

12 hozzászólás to “Iron Storm (2002)”

  1. Sose hallottam erről de érdekesnek hangzik.

  2. Érdemes kipróbálni, viszont arra készülj fel, ha belevágsz, lesznek helyek ahol sűrűn fogsz cifrán káromkodni. =D

  3. Ez érdekesnek tünik föleg,hogy egy alternetiv világ.
    A”mine dog” olyas valami mint amikor a második világháboruban az oroszok kitalálták,hogy a kutyáknak a tankok allat adnak enni,igy a kutyákban kialakult a reflex,hogy a tank allat étel van és a terv az volt,hogy majd aknával a hátukon beszaladnak a német tankok alá ahol ugyis gyenge a páncélzat?

    A baj ott volt,hogy a kutyák nem tudtak kölömbséget tenni a német és az orosz tankok közöt és mindegyik alá beszaladtak,de a lényeget éruld el,meg nyertétek a háborút?

  4. Nem, itt arról van szó, hogy bombát raknak a kutya hasára, ami felrobban, amikor a kutya ráugrik az ellenségre.

    Ugenberg a játék végén megbukik, de arról, hogy utána mi történt, nem esik szó.

  5. Beajánlottam a haveromnak aki ugyis szereti a játékokat,de a reakcioja ledöbenttet
    -ez 2002 játék
    -most mi van,csak az újjak lehetnek jók?-és vitta lett belőle,igaz mostanában játszota a Duke Nukem forewer,de amiket mesélt,hogy mi van benne,hát…láttam egypár hentait,de a játék még azt is felülmulja

  6. A mai CoD, Halo pistákat nehéz meggyőzni arról, hogy egy régebbi játék is lehet jó, sőt sokkal jobb mint a mai átlag, mert a grafika elriasztja őket.

    DNF-nek meg nem tudom mi köze a hentaihoz, mármint azon kívül, hogy Duke tesz rá egy poénos utalást, amikor azt mondja: “Take your tentacles back to Japan, you freaks!”

    • Lehet nem jó fejeztem ki magam,de amiket mesélt a haverom,hogy mik vannak benne elég durvának tünt,hogy a falbol kiáló mellek,ha rávág tej spricel ki belöle meg ilyenek.
      Vagy csak nekem tünik annak

      • Az csak poén, egyáltalán nem komoly. Már anno a 3D-ben is voltak ilyen bizarr idegenes poénok, meg rabul ejtett csajok.

  7. Ez nekem megvan World War Zero néven is.Amúgy elég jó játék.

  8. Az akkori 2. világháborús özönben mindenképp felüdülés volt, kár, hogy kissé elfeledték.

  9. Szabó László Says:

    Ezt a játékot már kétszer vásároltam meg, és mindkét alkalommal ugyanúgy jártam.A konzol (PS2) nem tölti be végig. Egyiket sem.Három konzol sem. Az kizárt, hogy a konzolokkal van probléma.Eddig az volt a legjobb betöltés, hogy végig betöltött, de fekete képet,és csak hangot kaptam. Mindkettő lemez esetében, mindhárom konzolon!
    Kérlek, segítsetek rajtam!
    Milyen beállítást néztem el az elején, hogy nem tölti be végig.
    Mert szerintem, csak valami ilyesmi probléma lehet.
    Vagy egyáltalán létezik teljesen hibátlan, WORLD AR ZERO:IRON STORM, vagy az összes kiadott lemez hibás?
    Nagyon várnék némi segítséget!!
    Köszönöm!

    • Őszintén szólva fogalmam sincs. Nekem a PC verzió van meg. Ha a konzolod chipelt, esetleg próbáld meg a tört verziót beszerezni, futtatni, hátha az megy.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: