7 Sins of Video Games

Eredetileg más elven és más stílusban, de ugyanerről szerettem volna írni. Terítéken a 7 bűnös dolog ami tönkreteszi/teheti a játékokat. =)


Kapzsiság

Általában az RPG-knél fordul az elő, hogy némelyek még a saját játékélményüket is képesek tönkrevágni azzal, hogy akár csalás árán is megszerezzék ingyen például a legerősebb páncélt, vagy kardot, ami kiváló példája az önbecsapásnak, hisz a birtoklás öröme jóval kevesebb ideig fog tartani, mint azaz élmény, amit az adhatott volna, ha szabályszerűen jut el odáig. Megjegyzésként annyit még hozzáfűznék, hogy általában azok hajlamosak a leginkább fikázni az adott játékot, akik a leginkább lecsalják, amit csak lehet.

Ugyan ez rosszabb a kiadók részéről akkor, amikor minél kevesebből akarják megúszni a dolgot, viszont a megjelenést erőltetik, és így rövid, félkész, teszteletlen folytatásokat kapunk. (Lásd: Dragon Age 2)


Irigység

Leginkább az MMO-k egyik rákfenéje, amikor akár a party membereök is képesek összebalhézni azon, ha valakinél van az, amit a másik szeretett volna. Ilyenkor lesz sértődés, kilépés, igaz ilyet láttam már egy mezei Counter-Strikenál is, amikor olyan hülyeség miatt ment az ordibálás, hogy az egyik előbb ért oda hatástalanítani a bombát, mint a másik, vagy ugyan ez egy Quake 3 Quad damagenél.


Bujaság

Kicsit bonyolult téma, mert tény, hogy mióta két piexel halom közül meg lehet különböztetni a nőt és a férfit, azóta az effajta fanservice jelen van, elsősorban J oldalon, de a másik oldal is kitermelt már nem egy hasonló képződményt, gondoljunk csak csöcsi Larára. Azonban legyen bármelyik oldal is, a lényeg sokkal inkább azon van, hogy mi a fejlesztők célja az adott játékkal. Ergo, még egy akció orientált TPS, vagy egy bunyós játéknál a szexi karakterek amolyan kötelező és az összképbe beleillő kellékek, addig van ahol az ilyesmi inkább a minőség rovására megy, és itt már nem csak a szexi csajokról van szó. Említhetném akár a Max Paynet, ahol a 2-ben a csajozás jócskán elvett az 1 noir hangulatából, de ha igazán “jó” példát akarok mondani, akkor a Dragon Aget hoznám fel.

Félreértés ne essék, a Dragon Age világa érdekes, részletes, van moralizálgatás, többféle út, stb, de sajnos a fejlesztőknek nem csak a vér mennyiségét sikerült túlzásba vinniük, hanem mondjuk úgy, a kapcsolatépítést is. Persze mindez nem lenne baj, ha a Dragon Age-el a fejlesztők célja egy Diablo szerű casual RPG lett volna, ám ők sokkal inkább a Bladur’s Gate eposzát szerették volna megismételni, ami viszont már egészen más tészta. Emlékezzünk csak a legelső Kotorra, ott nagyon szépen volt ez megoldva, hogy ha ügyesek voltunk, férfiként egy nővel, nőként egy férfival jöhettünk össze, maximum egy csókig. Na most, a Dragon Agere a fejlesztőknek sikerült a sulykot annyira elvetniük a szabadosság felé, hogy már csak a gólem és a kutya nem szállt be (igen, most túloztam ). Na már most, egy alapvetően komolynak szánt RPGbe, ami morális és erkölcsi témákat szeretne feszegetni, szerintem egyszerűen nem illik a szabadosság, akárhogy is vitatjuk a nyitottság témáját. Még azt is kinézem, hogy lehet az EA ötlete volt (ez is) mert hát hasonlóra az ő Simsük nyújtott lehetőséget. =)

Mohóság

A kiadók, fejlesztők részéről ez régen a kiegészítő lemezek (Sims, Heroes 3 kiváló példák) még ma a DLCk fillerezését jelenti, aminek egyetlen célja, hogy az alap játék sikerén még többet keressenek. A DLC esetén a helyzet annyival rosszabb, hogy még anno egy tisztességes kiegészítő lemezt valamilyen módon tartalmassá kellett tenni, addig egy DLC akár lehet egyetlen tárgy is.

A játékosok oldalárólmegint csak az RPG-ket kell elővennem, ugyanis akár online, akár offline, az esetek többségében jelen van a táperkedő mentalitás, ami sajnos sokaknak már elég is ahhoz, hogy egy RPG-re azt mondják “király!”.

Tudom-tudom… sokszor leírtam már “az RPG a szerepjátszásról kéne hogy szóljon” de most komolyan, én várok el sokat? Mármint hogy lehet az egy játékos célja, hogy a Level szó mellett egy szám nőjön a képernyő sarkában? Akinek tényleg ez számít, az nem kicsit felszínes hülyegyerek, és/vagy csak szimplán igénytelen.

Multiplayer tekintetében ismét a CS-hez nyúlnék vissza, aminek ugye a csapatjáték lenne a lényege, ennek ellenére némelyik pöcsfejt ott is csak érdekli, hogy ő vigye ki a 4 túszt, vagy neki legyen a legtöbb fragje, bár ez utóbbi szinte bármilyen pontozós elvű multimatchre érvényes, műfajtól függetlenül.


Harag

A legtipikusabb elrontója multiplayer játékoknak… valaki kezdő? “Köcsög lamer n00b! Takarodj a nagyfiúk, a prok útjából! Még a végén jól lehúzod az átlagunkat…” vagy ugyanennek a fordítottja, amikor egyesek nem képesek beletörődni a vereségbe, elfogadni a tényt, hogy valaki jobb náluk, és nevetséges hőzöngésbe törnek ki: “Szemét cheater! Rohadt camper! Mindig azzal a rohadt kombóval jön a köcsögje!” Jó tanács, ilyenkor inkább menjünk ki a teraszra, erkélyre, igyunk meg egy üveg sört, vagy vegyünk mély levegőt, hisz a túlzott indulatoknak nem kívánt következménye is lehet:


Lustaság

A leginkább megfigyelhető jelenség, ahogy az egész gamer mentalitás és vele együtt az ipar is elment ebbe az irányba. Regenscriptes HP bar, végtelen lőszeres dobozok, ugrás, guggolás, létramászás scriptelté tétele, automatikus szintlépés, célzás segéd, lebegő markerek a célpontok felett, és még sorolhatnánk sokáig.

Alapból se szimpatikus elemek ezek, azok számára, akik már régebb óta benne vannak a témában, ám ami rosszabb, amikor komplett brandek laposodnak el vagy a rókabőrözés következtében, vagy azért, mert egyszerűen az adott játék, más koncepcióban nem igazán állja meg helyét. Gondoljunk csak a 3D Womrsökre.


Büszkeség

Azt hihetnénk mindközül talán ez a legkevésbé zavaró, ám valójában ez tud a legrosszabb lenni, azon egyszerű oknál fogva, mivel az előbbiek közül több, innét indulhat ki. Általában a régimotoros hardcore rétegre jellemző, hogy amikor évek múltán sikeresnek lesznek egy adott játékban, mondjuk valamelyik multi FPS-ben, vagy MMO-ban, akkor hajlamosak elfeledni, hogy bizony ők is voltak kezdők, sőt sokuk feljogosítva érzi magát arra, hogy azért mert ő tud, flegmán leoltson másokat, még akkor is, ha azok úgy konkrétan semmi rosszat nem tesznek, egyszerűen csak kezdők, vagy középszerűek.

Hasonló az elv sok kiadó és fejlesztő részéről, akik mivel nagyok, úgy gondolják, az előd patchelt verziójának beillő félkész folytatásokkal is megvehetik a játékosokat. A formula persze részben működik, hisz a fanboy/fangirl akkor is megveszi a legújabb Sims, CoD, GTA, NFS részt, ha az úgy konkrétan érdemben alig változott, esetleg olyan dolgokat lépett csak meg, amit már sokkal előbb meg kellett volna. Ám az igényesebb réteg akik nem elfogultak, látnak, hallanak, és a szájukat is kimerik nyitni, ha úgy érzik át akarják verni őket, vagy nem is kapnak érdemi válasz, vagy ha kapnak, az is kábé a “Sajnáljuk, de örüljetek hogy megjelent!” körül fog körvonalazódni. Extrémebb esetekben olyan is előfordulhat, mint amit a Ubisoft csinál, hogy gyakorlatilag vendettát folytat egy egész platform ellen, konkrétan az ellen, amin minden videojáték születik, és még közben el is hiszi, hogy megnyerheti a háborút.

Reklámok

15 hozzászólás to “7 Sins of Video Games”

  1. Igen, sajnos most BF fanboyként viselkedve egyből megvettem a Battlefield 3-at, de ez a játék körülbelül februárban lesz olyan állapotban, ahogyan meg kellett volna jelenni (arról nem is beszélve, hogy máris kijött az első map DLC,a mi technikailag sokkal stabilabb, mint az alapjáték, röhej….)
    Lassan már a patchekért is fizetni kell.

    • A Battlefield 1942-őt és a 2 kiegészítője, abból is főleg az első a mai napig olyan, hogy ha kedvem támad hozzá akár online, akár botokkal lenyomok pár kört. A Vietnámosra szintén beruháztam, mert még az is elég jó volt.

      Viszont a 2-ben csalódtam, azt a jövőben játszódót pedig 2 match után töröltem a gépről.

      A 3 nekem egy feljavított grafikájú 2-nek tűnik, nem valószínű, hogy a közeljövőben ki fogom próbálni, pláne hogy olyanokat hallottam, hogy állítólag regenscriptes lett.

      DLC map pack na igen, ez várható volt. Tudod mi az érdekes? Anno az UT 2004-hez ingyen(!) lehetett letölteni olyan packeket, amikben játékmódonként 10-20 pálya volt pluszba, meg egy rakás új skin.

  2. Régen sokat játszottam counter strikeal, quake 3al és egy rövid ideig wowoztam, codoztam. Sajnos túlsok ismerős azokból amiket leírtál.
    Dlcket utálom, a kettétört PS kontroller büntet! 😀

  3. CS, Q3, TFC, HL, UTC, UT2k3, UT2k4 ezeken rengeteg órát eljátszattam én is akár otthon, akár a suliban, akár PC klubban, vagy később már a neten. Illetve egy ideig Painkillereztem is.

    A helyzet az, hogy akkor is volt nagyon sok tuskó, bunkó, szemétkedő játékos, nem mondom, hogy kevesebb mint ma, ám mégis akkor legalább a játék olyan volt, hogy akárhány hülyébe botlott az ember, maga elé ültetett.

    Ma sajnos egyre kevesebb ilyen van, na nem azért, mert például a L4D, L4D2 ütős volt, és a Dead Island is fun lenne 4 haverrál, de valahogy már nem ugyan az.

    PS controllert még nem láttam eddig eltörve, viszont billentyűzetet már láttam kettéhasadni, és volt az a híresen rossz Xbox Duke controller, na egy olyat láttam falhoz hajítás utáni állapotban. =)

  4. Azért a DLC-khez hozzátenném, hogy lehet azt igényesen is csinálni, pl. a Fallout 3-nál/New Vegasnál, ahol mindegyik DLC igenis adott hozzá érdemben a játékhoz, és volt, hogy több/jobb volt, mint anno egy expansion pack más cuccokhoz.

  5. Lehet persze, bár olvastam a Fallout 3 DLC-kről is anno pár kritikát, és például a Mothership Zeta nem úgy nézett ki, hogy különösebben megérné a pénzt.

    Vagy ott vannak a Dragon Age DLC-k, amikből a gólemes kivételével a többi mind csak arra volt jó, hogy megszerezz bizonyos tárgyakat, amiknél úgyis akadt jobb a story végére. Na nem azért, mert ami köré valami kis storyt is rittyentettek, mint a Warden’s Keep vagy a Return to Ostagar azok valamivel szimpatikusabbak voltak. Viszont a többsége az vagy sima itam pack volt, vagy rövid és érdektelen spin off.

    • Nemtom, mit van mindenki meglőve a Mothership Zeta-val, én nagyon jól elszórakoztam vele, kellően elvont volt, és többet tett a játékhoz, mint pl. a Broken Steel…

      • Annyira nem próbáltam a Fallout 3 DLC-ket, inkább az alap játék nyújtotta lehetőségeket kerestem, amik általában jók voltak, leszámítva egy-két unalmasabb küldetést.

        Például a túlélő könyvnél már egy idő után rohadtul untam a csaj hülyeségeit. Totál olyan érzésem volt, hogy mint ha direkt ki akarna fingatni. =D

        Amúgy jól nyomod így két különböző avával, a pirosra azt hittem először, valami komoly lesz. =)

      • Gyökér a faszbúk =P.

      • Na ezért nincs nekem, pedig kismilliószor hívtak/mondták már. =)

        Elég volt anno a myvip. =D

  6. Nightwolf Says:

    Érdekes cikk volt, sokan tényleg úgy bánnak az összeszedett arannyal, mint ha az igazi lenne.
    Jah az ordibálás és káromkodás, pont ezért nem szerettem sose pl a Counter Strikeot.

  7. Néha én is smucig vagyok az RPGkben, nem szeretek csóró csövesként mászkálni, viszont a pénz az életben is arra van, hogy elköltsük, a virtuális pénz még inkább. =)

    A ragelés elég zavaró tud lenni, bár én már szinte minden műfajnál láttam olyan játékost, aki a kelleténél komolyabban vette a dolgot, és azt hitte vérre megy.

  8. R.Gy.360 Says:

    Régen amikor gta multiztam egy DM szerverbe legfoglaltam a leggyorsabb autot aztán jött autót 5 ember 5 ből 2 beszált a másik 3 az meg már engem rángatott volna ki végül elmenekültem de ha kiszedtek volna engem akkor őket fogja bannolni a szerver

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: