Lan, Klubok, Multiplayer

Nosztalgiával átitatott visszaemlékezés az Offline korszakról, multi szemszögből.

Eredetileg nem terveztem, hogy erről a témáról bejegyzést írjak, mert úgy véltem egy teljesen hétköznapi és természetes dologról van szó, amivel mindenki tisztában van, illetve lehet. Hogy mégis billentyűztet ragadjak, egy, az internet elkapott beszélgetés kellett amiben valaki Lan lehetőség után érdeklődött, mire jöttek sorban a csodálkozó kommentek, hogy “vannak olyan emberek akik még lanoznak?”.

Igazából ekkor hasított belém a felismerés, hogy tulajdonképpen ez a szórakozási forma, amit én oly természetesnek és magától értetődőnek véltem, mára nem hogy nem dívik, hanem erősen kihalóban van. Persze lehet ezt már illet volna tudnom, de kövezzen meg bármelyik newbie vérpistike is, nálunk még szokás az ilyesmi, haverok között, igaz ahogy lassan mindenki önellátóvá válik, már egyre ritkábban nyílik rá lehetőségünk.


A DOS éra

Rólam tudni kell, hogy mint sokan mások, én is az 1990-es évek második felében ismerkedtem meg a videojátékok világával, ahol sokáig csak single toltam minden játékot, ám mindig is vonzott a multi lehetősége, hogy milyen lehet a játékélmény egy vagy több emberi társsal/ellenféllel.

Szerencsére amint felsőbe kerültünk, lett számtech óránk, ami egyet jelentett azzal, hogy játékidő is lesz, amit tizenéves preteenként eléggé vártam 2 irodalom és matek után. =) Ekkor estem túl életem első Lan multiplayer élményén, ami ugyan mi más lehetett volna, mint a Duke Nuke 3D. (Emlékszik még valaki a TEN-re?)

Természetesen a többi nagy név, mint a Doom, Doom2, Quake, és persze a jó öreg Wacky Wheels is mind megvoltak még ugyanakkor, bár a gépek gyengesége néha okozott gondokat, így előfordultak ledobások, vagy hogy valaki nem tudott csatlakozni, de ez mindig is benne volt a pakliban. =)


A PC/Kozol Klubok fénykora

Az idők persze változtak, és a PC-k, Konzolok terjedésével egyre nagyobb lett az igény a multiplayerre, amire internet hiányában a helyi PC és Konzol klubok adtak lehetőséget, amikből nálunk több is volt. A legelső 99-ben nyílt és Tomboy névre hallgatott, de ahogy már régen is megállapítottuk az akkori haverokkal, osztálytársakkal, elég putri hely volt. Kicsi volt a hely, a tulaj a gépeket a haverja szervizéből szerezte, amik hát gondolhatjátok mennyire voltak megbízhatók, a teljesítményről már nem is beszélve, és az egy dolog, hogy kábé minden win igényű játék, mint például a Half-Life sofware(!) módban futott csak 640×480-ban, de ráadásul bármi baj volt, segítség az nem volt, a tulaj ugyanis maga helyett a drága jó anyukáját ültette be felügyelni, aki olyan remek tanácsokkal tudott szolgálni, mint az “ülj át másik géphez”. Ráadásul mindez 200 forintunkba fájt óránként.

Úgy hogy maradt a “magad uram, ha szolgád nincs” ami ritkán vált csak be, viszont örültünk, hogy ez is van. Szerencsénkre még ugyanebben az évben megnyílt a helyi konzol klub is, Mario néven, egy nagyon jó fej tulajjal, és ami a lényeg, fele annyiba került, mint a Tomboy, és még megbízható is volt. Mondanom se kell, elég sok reggelire, uzsonnára szánt 100 forintos végezte itt, miközben nagyban nyomtunk a Fighting Force, NFS 3-4, Tekken, és hasonló játékokat. =)

Jó hely volt, pláne az akkori viszonylatban, ám sajnos volt vele egy nagy gond, hogy eltelt több mint egy év, de új játéknak híre se volt, pedig nem egyszer volt úgy, hogy teltház volt, amikor lementünk, és várni kellett, még lett üres hely.

Közben nyílt egy Lara névre keresztelt PC klub is, de ezt a helyet sose szerettük, kábé kétszer voltunk ott. Messze volt, kevés volt a gép, hitel se volt, és volt össz-vissz vagy 2-3 játék a gépeken, mindez akkor elég keménynek számító 300 forintos óradíjon.

Így végül az utolsóként debütált ám minden szempontból győztes No Limit vitte a pálmát. Jó fej tulaj, fair ár, erős és stabil gépek, 10-12 játék minden gépen, plusz írtak CD-ket, illetve kapcsolatba voltak Pesti boltokkal, szóval lehetett rendelni is, ha valakinek eredetire fájt a foga. Plusz rendeztek versenyeket, ahol az első 3 helyezett kapott nyereményeket, valamint minden nevező 1 óra ingyen játéklehetőséget, amit bármikor felhasználhatott.

Érthető módon ide jártunk a legtöbbet, Hal-Life, CS1.5, Quake3, UT, RTCW, MOHAA, volt itt minden ami akkor minket érdekelt. =)

Sajnos azonban egyszer minden jónak vége szakad, és lassan ez a korszak is a végéhez ért. Először megszűnt a Mario, majd a Tomboy mert nem volt forgalma, végül a Limitet kalózkodás miatt megvágták, amit még ki is hevertek volna, ha nem sokkal később a lecserélt vadiúj gépeket el nem lopják másnapra. El is költözött a hely jó messzire mindezek után.


A végnapok, Hamachi

Ahogy véget ért az általános, megszűntek a helyi klubok és lett internetünk, mi is hamar rákaptunk a sokak által ismert hamachira, amit elsősorban azért használtunk, mert ugye 6-8 embernek, helyi viszonylatban nincs meg ugyan az a játék eredetiben, na meg így csak az tudott bejönni a szerverre, akit ismertünk. =) Hamachin keresztül szintén jó pár órát elszórakoztunk, pláne unalmasabb otthonülős napokon, sőt még olyanokat is kipróbáltunk, amikkel addig sose volt lehetőségünk mulitban játszani, mint például a Mobile Forces, vagy a Postal 2.

Hogy őszinte legyek, a Battlefield 1942 és a Painkiller kivételével nem sok játékot játszottam eddig online, egyszerűen azért, mert vadidegenekkel, akiknek a jó része külföldi, egyszerűen nem ugyan az együtt játszani. Itt nem tudunk úgy félkomolyan beszólogatni egymásnak, vagy úgy összedolgozni, röhögni egymás hülyeségein, de vannak ezeknél zavaróbb dolgok is. Egyrészt általában a legtöbb szerver olyanokkal van tele, akik vér komolyan veszik a játékot, és nem restek flegmázni, ha nem úgy játszol, ahogy ők elvárnák (lol n00b!). Illetve az is elég gyakran elő szokott fordulni, hogy kapunk egy sunyi baromarcút a hátunkba, aki csak azért van fenn, hogy másokkal szemétkedjen, amíg jobb esetben ki nem vágják. Kábé pont ezért nem vonzz a CoD-ok multija se.

Záró gondolatként annyit tennék még hozzá a témához, hogy részemről inkább maradok az ismerősökkel történő alkalmi összeröffenéseknél, mint az online matcheknél. =)

Advertisements

10 hozzászólás to “Lan, Klubok, Multiplayer”

  1. Hát igen, egyik ismerősömnek is volt ilyen klubja, de aztán jött az internetes online, és pápá klubocska…

  2. A mostani generációnak már teljesen természetes, hogy mindent online játszik, így eszükbe se jutna lenézni a közeli XY PC Klubba, már csak azért se “mer’ az mien tré már”.

    Nyilván az online játéknak is megvan a varázsa, én is tudtam élvezni a Painkillert, de nekem jobban bejön az, amikor tudom kik ellen játszok, ha más nem látásból ismerem a tagot.

    Anno haverék egy időben szervezgettek be embereket fórumokról, MSN-ről, hogy jöjjenek hamachira, de valahogy sose működött úgy, ahogy kellett volna, pláne nem hosszútávon.

  3. Heh, nekem is megvolt ez a korszakom, általános iskola végén ment a Starcraft, majd amikor középsuliba kerültem, az info órák gépész osztály és egy érdektelen rendeszergazda tanárként foglalkoztatása révén nagyrészt CS-vel/COD 2-vel/Quake III-al telt el… Egy időben rákaptunk arra, hogy lyukas órákon, vagy rövidebb napok után kimentünk a közeli Center melletti netkávézóba játszani. Nyáron pedig volt, hogy másik társasággal ugyan, de vittük a gépet egyik haverhoz, oszt több napos lanparty :D… Jah, ma már nincs ilyen :/…

  4. Gimis info órán nálunk is ment a CS 1.6, a sulis szervergépről futott a szerver, volt benne csomó extra map, spary, meg minden egyéb kutyafüle, a két info tanár csinálta így meg. =D Persze volt még Quake 3, UT Classic, HL, ripelt AVP2 is.

    Emlékszem, 9.ben nagyon ratyi gépek voltak, akkor vittem be a Duke 3D-t aztán kreáltunk a mozis pályára. =) Később mikor már az új gépek voltak, egyszer bevittem a Carmageddon 2-őt, azzal is toltunk pár kört.

  5. Régen iskola után lejártunk lanozni, a közeli Pc bolt alaksorában volt a hely, 12 géppel. 🙂 Egyik nyáron aztán megszűnt, a bolt megvan, csak játszani nem lehet már ott. Hiába, az internet korában nem lehet fenntartani ilyen helyeket.

  6. A változás természetes, még ha az iránya ennek se épp jön be, és épp ezért nem is nagyon élek vele. Elsősorban visszaemlékezésnek szántam, hogy mi volt anno, mielőtt standard lett volna az internet game.

  7. Nah ezt a lan hangulatot akartuk visszahozni az általunk szervezett kis rendezvénnyel, ami egy ‘cseppet’ megbukott (úgyérzem, hogy nem is lesz nagy jövője a dolognak ^^”).
    Egyébként az északi népeknél még él a lan, ott van igény arra, hogy egy stadiont megtöltsenek kockákkal pár napra. 🙂

  8. Sajnos ez van, anno az egykori Generals.hu is szervezett egy amolyan “last lan party”t még 2010 körül, hogy így búcsúztassák a játékot, sajnos csúfos bukás lett a vége.

    Ha jól tudom Ázsia jó részén is hódít még a lan, például Koreában.

    Mára ami nyomokban lanra emlékeztet, azok a Guitar Hero, és különféle kinectes, PSmoveos party játékok, de őszintén szólva az én ízlésemnek ezek már túl gagyik.

  9. Hát igen. Mit mindenről, nekem erről is van egy sztorim. Hiába no, ha az ember eddigi rövid élete ellenére sok helyen megfordul, az sokat lát. 🙂
    Történt egy szép nyári napon, hogy unatkoztam. És mit tesz a kocka ha unatkozik? Nem tudom, mindenesetre én úgy döntöttem, döngetek egy kis COD 4 multiplayert. Na, minden rendben van, szerveren vagyok. És attól a pillanattól fogva tíz percen keresztül olyan okádást kaptam a képembe, hogy azóta félek ha meghallom, hogy “COD multi”. Kezdjük azzal, hogy én mit sem sejtve szépen beültem egy házikóba a sniperrel, és várkaoztam, hátha jön egy kis valami. Mikor lelőttem egy embert, kb. reflexből, 0,1 másodperccel a lelövése után elkezdett anyázni külföldiül. Aztán beszálltak a csapattársai is, és attól kezdve szent feladatnak tekintették, hogy chaten oltsanak. Másik favorit az volt, mikor én mesterlövész feladatomnak eleget téve csücsültem egy objektumban, és erre valaki ordít chaten, hogy “To da HQ, all!” vagy valami ilyesmi. Erre mondom, hogy de én itt most lőállásba vagyok, eszemben sincs kimozdulni, éppen elegen vagyunk, így is rá tudtok menni a HQ-ra vagy, mire. Erre rögtön lehordtak kedves csapattársaim, hogy áruló vagyok, meg hogy mit baszom itt szét a csapatmunkát. Mondom, azóta még a COD közelébe se néztem! Szóval végeredményben ja, idegenekkel nem az igazi.

  10. Nem, mert a sok seggarc véresen komolyan veszi azt, amit nem kéne. Régen beültünk 6-an, 8-an CS-re vagy HL-re, aztán persze, be-be szólogattunk egymásnak ha úgy hozta, de sose komolyan, és sose felejtettük el a legfontosabbat, hogy csak egy játékról van szó.

    Aki jól játszik cheater, aki nem az meg lamer n00b. Régen ez úgy volt, hogy pro akitől lehet tanulni, és kezdő, akit tanítani kell.

    Én se úgy születtem a világra, hogy kívülről fújtam, hogy B-4-4, B-8-2, aztán már osztottam is headshotokat. Amikor először ültem anno HL elé, még singleben konkrétan azt is szoknom kellett, hogy egyáltalán van egér, hisz a régi dosos FPS-eknél nem volt rá szükség.

    Anno amikor lejártunk a limitbe, volt olyan srác, aki 2 osztállyal járt alattunk, és a Doom 2, Shadow Warrior után a gyerek úgy ülte CS-hez, hogy nyilakkal mozgott, megállt, egérrel becélozta az ellenséget, és Enter-el lőtt. Jó persze, először nevettünk, mert nevetséges volt, de aztán segítettünk neki, mondtuk mit-hogy csináljon, kiírták neki a játékot, hogy otthon gyakoroljon bot-ok ellen, stb. Aztán szépen felfejlődött ő is, és megtalálta a játékstílusát.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: