Saints Row The Third

Az open world műfajjal mindig is úgy voltam, hogy ha a szabadság mellé nem társul elég lehetőség, vagy valami olyan plusz, ami hosszútávon elviszi az egészet a hátán, akkor a korai érdeklődés baromi gyorsan érdektelenségbe csap át a monotonitás következtében. Többek között ez miatt nem tudott megfogni ez idáig egyetlen GTA játék sem. Általános probléma, hogy sok open world játék a szabad játékmeneten kívül semmivel se próbálja a játékost az éterben tartani, így maximum a fő szál végig vitele motiválhat, mint például a Mafia 2-nél.

A Saints Rowal a szitu nagyjából hasonló volt, az első rész lényegében nem volt több, mint egyike a sok GTA klónnak, a 2 már igyekezett valamivel tartalmasabb lenni, de még mindig kevés volt (nem beszélve a borzalmas PC portról) így érthetően olyan túl sok reményt nem fűztem a 3-hoz. Az előző részek ismeretében 0 elvárással ültem le elé, és pár óra után konstatáltam a tényt, hogy a koncepciót nagyon könnyen elcseszhették volna. A hangsúly azonban a volna szón van, ugyanis örömmel jelenthetem, a Saints Row végre önmagára talált a 3. részben, és olyan lett, amilyennek már a legelső résznek is lenni kellett volna.

A Saints Row 3 lényegében egy GTA paródia, ami kifigurázza az ilyen típusú játékok minden hülyeségét, sőt még ezen is túlmegy és szinte mindenből gúnyt űz, vagy legalább is próbál, többségében egész jól. A játék az első pillanattól kezdve nem veszi magát komolyan, épp ezért eltúloz mindent, amit csak lehet.

A történet nagyjából annyi, hogy az egykor dicső Saints Row banda mára csak árnyéka egykori önmagának, ellustultak, csak a saját üdítő reklámjukból és video klippjeikből tartják fenn magukat, ezért hát a banda főbb emberkéi elhatározzák, hogy a nagy visszatérést egy bankrablással kívánják elérni, ami persze félresikerül. Előbb lesittelik a brigádot, majd az aktuális főellenség magánrepülőjén találjuk magunkat, akiről kiderül, hogy az új kiskirály szeretne lenni Syndicate nevű szervezetével, ami nem mellékesen szövetségben áll az összes riválisunkkal. Mi persze nem adjuk be a derekunkat, majd egy bravúros szökéssel meglépünk és elkezdjük szépen visszaállítani a banda becsületét és státuszát.

A játék a tuttorialnak szánt bevezető küldetések után karaktergenerálással indul, ahol testre szabhatjuk emberkéket, és elmehetünk akár a legagyatlanabb extrém szélsőségek felé is. Karakterünk lehet cérnavékony, anime frizurás ninja gyerek, Hulkra hajazó zöldbőrű izomkolosszus, borostás Texas ranger, vagy akár Star Wars-ból szalasztott future soldier is:

A karaktergenerálás után szabad kezet kapunk, akárcsak a GTA IV-ben, van egy okos telefonunk, amiben benne van minden, ami kell illetve ami fontos. Van benne térkép, tudunk vele segítséget hívni, ami néha kifejezetten jól jön, itt tudjunk aktiválni a fő és bizonyos mellék küldetéseket, valamint itt tudjuk magunkat és a bandánkat fejleszteni.

A fejlődés nagyjából úgy néz ki, hogy gyűjtünk respectet, ami itt az xp megfelelője, majd amint szintet lépünk, feloldódnak különféle elérhető fejlesztések, amikről értesítést kapunk illetve a telefonunk jól láthatóan jelzi is. Fejleszteni természetesen lehet a fegyvereinket, az autóinkat, és persze ruházkodhatunk is, sőt ezen túlmenően akár még át is szabathatjuk magunkat, ha időközben meguntuk karakterünk kinézetét. Apropó, autókból a jobbakat megéri “széjjel pimpelni” ugyanis sokszor nem mindegy, milyen vas van épp alattunk.

Mindez azonban nincs ingyen, mindenhez pénz kell, amit bizony be is kell tudni osztani, így a játék elég sokáig elkerüli azt a szindrómát, hogy ugyan televagyunk pénzzel, de nem tudjuk mire elkölteni, mint a GTA, vagy az Assassin’s Creed játékoknál. Pénzt keresni sok fajta képen lehet, de a leghasznosabb nyilván a befektetés, amikor felvásárolunk különféle ingatlanokat, amik termelik nekünk a hasznot, illetve kedvezményeket biztosítanak.

Utóbbi tevékenységet egyébként nem csak a pénzmag gyarapítás érdekében érdemes űzni, ugyanis minden megvásárolt ingatlan lefed egy bizonyos terültet, ami onnantól kezdve a bandánk felségterületéhez tartozik. Persze a teljes játékteret nem fogjuk tudni ezzel a monopolyzó módszerrel elfoglalni, sok területfoglaláshoz bandaháborút kell kirobbantanunk, amiket a játék menetközben jelöl ki, hogy hol van épp erre lehetőségünk.

Hogy az akcióra és a látványra is kitérjek, a Saints Row 3 a nyilvánvaló túlzások ellenére is rendben van ilyen téren, egyedül az zavart, hogy néha hiába nyomtam cselekvés gombot például egy földön heverő fegyvernél, vagy egy parkoló autónál, a játék mint ha nem vett volna róla tudomást, ami miatt egyszer-kétszer otthagytam a fogam. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy sok open world játéknál problémát okoz az, hogy hiába vannak nagy, akár monumentális küzdelmek, helyzetek, mégse érezzük őket annak, szerencsére itt ilyesmit nem tapasztaltam.  A zenékre egy rossz szavam sincs, a trancetől kezdve a rapen és a heavy metalon át egészen a komolyzenéig van itt minden.

Egy ideig gondolkodtam rajta igazából mi is fogott meg engem ebben a játékban, hisz az elborult poénoktól függetlenül lényegében semmi olyan nincs benne, amit az évek során az open world játékokban már le ne lőttek volna, aztán végül is arra a megállapításra jutottam, hogy a részletesség az, ami a játékban tart és eléri azt, hogy ne unjak rá pár óra múlva. Akár a város felépítéséről, akár az autókról, fejlesztésekről van szó, látszik a játékon, hogy a fejlesztők odafigyeltek arra amit csináltak, és nem azzal akarják eladni a játékot, hogy “mehetsz amerre akarsz” ami mint a bevezetőben is említettem, önmagában semmit se ér, ha nincs érdemi tartalom, és egyszerűen nem tudunk magunkkal mit kezdeni.

Mindent összevetve a kisebb hibák ellenére én egy 8/10-et adnék neki.

Advertisements

19 hozzászólás to “Saints Row The Third”

  1. Érdekes a GTA valahogy engem sem fogott meg,pedig próbálkoztam.Ez megérhet egy próbát a teszt alapján.

    • Egy próbát mindenképp ajánlott vele tenni, aki az első két küldetés, a bankos és a repülős után nem kap rá, annak nem is érdemes vele tovább próbálkozni, mert a játék ilyen lesz végig. =D

  2. Egyetértek valahol, bár nekem a Saints Row 2 nagyon bejött és hiányoltam pár lehetőséget a 3ból. Ilyen volt a különböző harc stílusok. Az alap ami a 3ban van a birkózáshoz tudnám mérni vagy inkább a pankrációhóz. Ha betettek volna még két féle stílust azt is ilyen röhögtetően eltúlzottan akkor tuti jobban bírtam volna a közelharci részt.

    Amit viszont máig nem értek, hogy az egyben volt sztriptíz klubb remek rúdtáncosokkal. A kettőben már gyengébben de ott voltak, igaz magadból kellett prostit csinálni ha egy bizonyos küldetést megakartál csinálni. A háromban viszont ezeknek a hírét sem hallottam, pedig egy ilyen túlzásokra építő játékban simán beleférne valami hasonló.

    A fegyver repertoár nem volt rossz bár lehetett volna sokkal több hülyeséget berakni, bár az üveg fing a Team Fortress 2 Jarate-ja nagyot ütött.XD

    A sztori elég béna és remélem a végén nem azt választják a fejlesztők ahol az egyik kedvenc karakterem kinyúl kár lenne érte nem sokat tudtunk meg róla.

    A pénz az elején húzósan kevés bár érthető, utána viszont bármit tettem mindig kevés volt. A mellékküldetések ugyan ‘jó’ pénzforrások de egy dolog nagyon szúrta a szemem: sztori küldetések lettek! Látszik, hogy lustán voltak ebből a szempontból még akkor is ha ez oktató akar lenni.

    Ami számomra hiányzott igazán az viszont a kedvelhető karakterek és a jó sztori volt. A bandákkal túl hamar végzünk és túlságosan hamar állnak össze sztori szerint a Saints csapat ellen. Értem, hogy a Luchadorok uralják a területet a többi az csicska de szerintem jobb lett volna ha a bandák nem dolgoztak volna össze ennyire. A másik amit nem értek az a főszereplő és maga a fejlődése. A kettőben egy hatalom mániás őrült volt de kedvelhető volt ennek ellenére. A háromban meg valami felfuvalkodott újgazdag aki azt tesz amit akar mert van pénze. Amikor viszont lesz indoka bosszúra akkor meg nem kattan a kocka, ugyan úgy pökhendi pénzeszsák marad. Ha viszont azt választod, hogy térjen vissza a régi stílusra akkor viszont az alapját rúgja fel a szereplőnek: Boss védi a barátait az élete árán is!
    Erre tökre nem érdekli ha meghal KÉT barátja is csak azért, hogy bosszút álljon.

    Lényegében jó játék, multihoz nagyon állat de remélem, hogy a folytatást nem kúrják el.

    Ez is egy esszé lett… bocsi.:D

    • Saints Row 2-nek elsősorban az tett be, hogy a PC port valami borzasztóan béna lett.

      Amit leírsz nevezhető jogosnak, mármint ami a storyt és a karaktereket illeti, de egyrészt általában az open world játékoknak a story nem az erőssége, másrészt itt az egész direkt akart olyan jelleget ölteni, mint egy sztereotip akciófilm.

      Pénzmagot ugyan be kell osztanom nekem is még mindig, de mivel az elején elkezdtem szépen bekebelezni az első sziget, majd a középső ingatlanjait és területeit, így a passzív haszon már elég szépen termelődik.

    • Most gyakorlatilag bekopizhatnám ugyanezt, mert teljesen ezen a véleményen vagyok én is! 😀 JG az egyik legfaszább karakter, állítólag már dolgoznak azon, hogyan hoznák vissza (remélem is) és bár egy nagyon fasza játék lett a SR3, a kettőben több faszság és baromság volt, jobban eltudtad tölteni az idődet pl. a ketrecharcos vagy a pöcésautós minijátékkal, ráadásul a kosztümizáció is sokkal részletesebb volt. Az SR3-ban a grafikai és harcrendszer, fegyverbeni változtatások tetszettek (igaz, a defibrillátort hiányoltam), de a sztori gyengébb, a Luchadorokban hatalmasat csalódtam, mivel egy nagy 0, egyedül a Deckerek jöttek be, mint designilag, mint misszióilag. Az új karakterek közül Angel semmilyen, Zimo meg rohadt irritáló, Oleg és Kinzie viszont arcok. Akciódúsabb lett, de egy kicsit kevesebb is, mint a kettő. Ettől függetlenül még így is az egyik legjobb! 🙂

      • Jaj azoknál a tech japóknál leginkább a görkoris animu ribancokat imádom shotgun végre kapni. =D Azon röhögtem nagyot ahogy azok a dual smg-vel össze-vissza pörögve, becsúszva lövöldöznek. =D

        Luchadorok kábé a legkönnyebbek voltak eddig nekem, viszont a gránát vetőjük az rohadt jó fegyver, kár hogy csak addig tudom használni, amíg van benne nafta.

        Viszont a Syndicatenél nagyon utálom a helikopteres hitman kinézetű snipereket, amíg nem volt robbanó lövedék a pisztolyomhoz, se raksivető, addig jó párszor megfingattak.

        A minijátékokkal én elégedett voltam, egyik kedvencem a tank mayhem, ami hasonlít a Prototypeos megfelelőjére, csak ott volt egyel durvább változata is ennek. De nagyon szerettem azt is, amikor azt az őrült TV showt kell túlélni. =)

  3. Ha már openworld játékok, mi a véleményed a többi ilyenről, egy-két címet megemlítve? Vagy arról majd részletesebben írsz egyszer, pl “Az Openworld játékok előnyei és hátrányai”?

  4. Hát, nekem már a kettő is eléggé bejött (a port miatt meg anyáztam eleget, de végül csak sikerült valahogy megszokni) szerintem már annál is jelen van egyfajta elborult hangulat, úgyhogy tervezem majd ennek a kipróbálását is, ez a cikk csak megerősített az elhatározásomban.
    Azt meg nem tudom, szabad-e egyáltalán hiányolni a sztorit egy ilyen kaliberű játéknál. Lehet, velem van a gond, de szerintem egy ilyen instant őrültködésre kihegyezett cuccon nem sokat dobna az, ha a főszereplőnek lenne pl. múltja.

    • Nekem ez a rész tetszik eddig a legjobban, és kivételesen a port is nagyon jó lett. Amúgy én se vártam/várok tőle mást, csak ökörködést, és azt jól csinálja. =)

  5. Nekem a kettő nem feküdt igazán, éppen ezért volt kellemes meglepetés a harmadik rész. Nagyon jól döntöttek a készítők azzal, hogy inkább a komolytalan, ökörködős oldalát erősítették meg. Így már nem lehet a szimpla GTA-klón címkét ráragasztani, hanem egy igazi, önálló, open-world, sandbox játékként is megállja a helyét. Az elborult karakterek ütnek (főleg a folyton autotune-al beszélő feka, akinek legszívesebben feldugnám a mikrofont a hátsójába) de a küldetések nagyon kreatívak (kedvencem amikor minél többször el kell üttetnünk magunkat a forgalommal). =)
    Remek kikapcsolódás, én is csak ajánlani tudom. 8.5/10

    • Az ökörködéssel semmi gond csak a szereplőket baszták el nagyon közbe.

      A kettőben is benne volt a forgalom elé ugrós küldetés, csak ott jóval nehezebb. Lehet csak számomra volt így de valahogy több is de kevesebb is a játék. A miniküldetésekből csak a Dr.Genki műsor volt igazán új és szórakoztató még akkor is mikor folyamatosan küldte a Hunter-eket.

  6. Na én ahhoz béna voltam, viszont a tank mayhem és a túlélő shows azok nagyon bejöttek, de guardian angel és a heli assault se rosszak. =)

  7. A Saints Row 2 nem hozott lázba, viszont ez a rész tényleg fasza lett! 😀 Annyi eszementség van benne mint kevés más játékban. 🙂

  8. Elborult játékból most hirtelen a Stubbs the Zombie jut eszembe, bár az nálam valamiért nem akart normálisan menni, annak ellenére, hogy eredeti lemezről telepítettem fel, amit haver adott kölcsön.

    Saints Row 3 szerintem az első lesz amire be is ruházok majd eredetiben, amint lejjebb megy az ára. =)

  9. A Saints Row 3 kimagasló helyet foglal el nálam a sand box játékok között, pedig próbáltam egy párat. Hihetetlen mennyi tartalmat (hülyeséget) pakoltak a játékba hogy fogyasztható legyen.

  10. Mindenképp a jobbak közé sorolnám én is. Utoljára talán a Prototype, inFamous duóval voltam el így. =)

  11. A 2 sokkal jobb volt tartalom terén, jobb sztori, jobb humor változatosabb küldetések, de a PC port és a vezetés elég szörnyű volt. A 3 kijavította ez utóbbiakat, de tartalom szempontjából kevésbé tetszik, a humor túl random és kevesebb fajta tennivaló akad.

  12. A Saint Row szerintem pont a 3. részre találta meg önmagát. Az a pár minigame meg szvsz simán beáldozható, ha cserébe játszható játékot kapok, ami nem bugzik össze-vissza. =)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: