Gunman Chronicles (2000)

Őszintén meglennék lepve, ha a többség ismerné a szóban forgó alkotást, ami hasonlóan az Iron Storm-hoz, nem nevezhető egy átlagos FPS-nek, mégis méltatlanul elfeledték, mindenfajta különösebb indok nélkül. Akik kedvelik az űr western témát, azok mindenképp bökjenek a tovább gombra… =)

Mindjárt az elején érdemes tisztázni egy igen gyakori félreértést a játékkal kapcsolatban, ugyanis a Gunman annak ellenére, hogy a Half-Life enginet használja, valójában nem Half-Life játék. Az igen elterjedt Half-Life Gunman elnevezés egy alternatív cím, és a játéknak semmi köze a Half-Life univerzumhoz, hanem egy attól teljesen különálló világban játszódik.

A Gunman világa elég sokrétűnek nevezhető, a hagyományos űr scifin kívül érinti a cyberpunk, steampunk, western, őshüllős, és az idegen mutánsos témákat is, egyszerre. Természetesen a sok keverés mindig magában hordozza annak a veszélyét, hogy ez miatt jellegtelennek vagy eltúlzottnak hat a végeredmény, ám a Gunmanben szerencsére egy sikeres ötvözésről beszélhetünk.

A játék akárcsak az első Half-Life egy mozgó vonatban kezdődik, ahol hősünket, Major Archert egy kellemes női hang tájékoztatja arról, nagyjából mi is a szitu a galaxisban és az űrbázison, ahonnét elindul majd a nagy kaland.

Miután kilépünk a szerelvényből, némi eligazítás után a játék szépen végigkalauzol minket a bázison, egyfajta storyba épített tuttorial képében, ahol elsajátíthatunk minden fontosat. A játék lényegi újdonságát, ami megkülönböztette az akkori és egyben a mai FPS-ek jó részétől, kapásból itt bemutatja, ez pedig nem más, mint az, hogy lehetőségünk van (a kést kivéve) minden fegyvert konfigurálni, több téren is.

Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy a másodlagos tűzgomb megnyomásával felugrik egy menü, ahol különféle beállítások közül válogathatunk, amik mind-mind eltérő hatással lesznek fegyvereinkre. Ennek köszönhetően egyrészt beállíthatjuk a fegyvereket a játékstílusunknak megfelelően, valamint igen sokszor muszáj is lesz majd állítanunk a mordályainkon, ugyanis nagyon nem mindegy, milyen helyzetben, mivel próbálunk érvényesülni. Például még egy szűk folyosón nagyszerű szolgálatot tesz a shotgun, addig egy nagy nyílt terepen érdemesebb rifle módba átkapcsolni, és a lőszer mennyiségét is a célpont méretéhez igazítani.

A Gunman 3 nagy helyszínen fog játszódni, az első egy dzsungelbolygó, maya stílusú romokkal, ahol őshüllőkkel és banditákkal kell majd szembenéznünk, na és persze jó pár csapdával.

A második helyszín egy terméketlen vulkanikus hold, a xeno kísérletek helyszíne, ahol az elszabadult rémségeken túl a biztonságért elvileg felelős AI is a személyzet ellen fordította a drónjait.

Itt már jobban előtérbe kerülnek majd a különféle bossok, mini-bossok:

Na és persze néhány logikai fejtörő is.

Végül az utolsó helyszín egy sivatagos bolygó, ahol főleg banditákkal és a vége felé itt is megjelenő xenokkal kell majd leszámolnunk.

Itt már lesznek járműves részek is, amit a HL engine annak ellenére, hogy eredetileg nem kezelt, egész jól működik, kézreáll.

Összefoglalva a Gunman Chronichles egy kellemes, ötletes FPS, érdekes újítással, amire nem igazán tudok semmi rosszat mondani. Akik nem ódzkodnak a régebbi daraboktól, azoknak csak ajánlani tudom, főleg ha már unjátok a Michael Bay filmnek beillő hypermodern script hegyeket. 8.5/10

Reklámok

11 hozzászólás to “Gunman Chronicles (2000)”

  1. Már azt hittem, hogy én vagyok az egyetlen aki valaha játszott ezzel a játékkal. Nagyon jól megkreált, ötletes sci-fi FPS, amiben rengeteg jó ötlet van (módosítható fegyverek) plusz a sztorija is jó, változatosak a pályák, stb. Kár, hogy csak ilyen underground alulértékelt klasszikus státuszt tudott magának szerezni, mert az univerzumából még sok minden tudtak volna hasznosítani, az esetleges folytatások. De lehet, hogy egy nap arra ébredünk, hogy ebből is lesz reboot! =D

    • Jó lenne, de sajnos erre nem sok esély van. =( A kiadó Sierra ha jól tudom megszűnt 2008-ban, a fejlesztő Rewolf-nak pedig ez volt az első és egyetlen játéka. Egy részük utána átment a Valve-hoz, a többiek pedig szétszéledtek.

      HL 3-ról sincs még nagyon semmi konkrét, bár megmondom őszintén, engem egy Opposing Force Source jobban érdekelne. =) Azt is pedzegették pletyka szinten, hogy állítólag a HL 3-ban majd Speherd lesz Gordon helyett, de nekem ez nem tűnik túl valószínűnek.

      • HL3? Mire az kijön addigra járókerettel fogunk csirkefarhátra vadászni a Lehel téri piacon! =D

      • Végül is a Wolfensteinre is várni kellett 8-évet az RTCW után, az új Alice-ra 10-évet, Mafia 2-re 8-évet, a Postal 3-ra szintén 8-at, AVP “3”-ra 9-évet, DNF-re meg vagy 13-at.

        A nagyobb gond, hogy hiába az a sok év, ha csak a fentebbi címekből indulok ki, akkor 6-ból 2-ő az arány a minőségi folytatások kategóriában (Wolfi, Alice).

        Hozzáteszem én a HL 2-vel is úgy voltam, hogy a börtönös részig epic, onnantól viszont mint ha kezdene lassan kifogyni a szufla a játékból, és az a városos freedom fighterkedés már egyáltalán nem illett hozzá. Nem is beszélve arról, hogy a jellegzetes HL fegyverek és szörnyek fele nem került bele a 2-be.

        Ebből kiindulva nem tudom mit várhatnék a 3-tól.

  2. Western+scifi? Sohase hallottam erről de nem tűnik rossznak! 😀

  3. Sose hallottam még erről, de nem néz ki rossznak. : )

    Amúgy ahogy írtad, Q4-ben tényleg jók az átalakítás utáni pályák. De sajnos a játék első fele ettől függetlenül egy szar volt. 😦

  4. Neked is csak ajánlani tudom, érdemes vele tenni egy próbát, mert nem sok hasonló FPS jött ki azóta se.

    A Q4 legeleje amolyan scifis Modern Warfare beütésű volt, de ez betudható annak, hogy a szándék az volt, hogy inváziós hangulatot keltsenek vele, amit másképp nem nagyon lehetett volna megoldani. Hozzáteszem, még így is jobb volt, mint a Crysis 2, amit nagyjából 15 perc éles gameplay után sikerült megunnom.

  5. Jó játék volt csak rövid volt normal fokozaton, főleg a világa tetszett. Talán a turokhoz tudom hasonlítani a játékot. Kár hogy így elhanyagolják a sc-fi akció játékokat, mert a crysis a mérce, pedig az egyjátékos része csak egy erős közepes. Volt egy jó opposing force szerű mod a mesa-fallback.

    • Az első fejezet, ami amúgy engem is a legelső Turokra emlékeztetett, valóban kissé szűkre szabottra sikeredett, viszont a 2. és 3. fejezet hosszával meg voltam elégedve. A nehézségre se volt panaszom, normalon akadt pár olyan szituáció, amikor nagyon ki volt centizve a hit&run, mert már nem volt pajzsom, anélkül meg nagyon könnyen fűbe lehet harapni, főleg ha kikaptam egy heavy dronet.

      A Crysisal az a baj, hogy (a második részből kiindulva) egyszerűen a játéknak nincs valódi atmoszférája, hangulata, inkább az egész olyan, mint valami jellegtelen tucat akciófilm. Maga a páncél a skillekkel dob a hangulaton, de csak az első negyed órában, onnantól kezdve az is olyan, hogy az ember folyamatosan aktiválja a cloakot, aztán igazából nem is kell foglalkozni a sima katonákkal, simán elmehetünk mellettük, vagy épp libasorban késelhetjük le őket és az ufókat is.

      A fegyver fejlesztés szintén olyan, hogy jó lenne, de egyrészt nincs túl nagy választék, másrészt úgyis mindig a legjobbat fogjuk használni. Nincs az, mint például a Gunmanben, ahol saját magunkkal tolunk ki, ha nem a terepnek megfelelő beállításokkal használjuk az adott mordályt.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: