Jin-Roh – The Wolf Brigade (1999)

Ha egy héttel ez előtt, azt mondta volna nekem valaki, hogy létezik egy olyan II. Világháborús anime, ahol Wolfensteinbe illő szerelésben harcolnak a katonák, és mindez mögött még érdemi tartalom, és valódi történet is húzódik, azt hittem volna, viccel az illető.  Ám legnagyobb meglepetésemre, valóban létezik egy ilyen anime…


A felfedezés öröme

Az egész egy baráti beszélgetéssel kezdődött, ahol már nem először, felmerültek köztünk a II. világháborús témában megjelent különféle médiumok, jók és rosszak egyaránt. Nagyjából végigzongoráztuk, mik a jó darabok, aztán jó szokásunkhoz híven, ismét levontuk a szomorú konzekvenciát, miszerint jó második világháborús anime, nincs. Talán a sors fintora, hogy másnap délután elkezdtem kutakodni kicsit az ilyen jellegű filmek között, majd kíváncsiságból, a rajzfilm témában is ugyancsak körül néztem, ami ugye akaratlanul, de párhuzamosan érintette az anime vonalat is. Eleinte nem sok sikerrel jártam, lassan már készültem felhagyni a kereséssel, amikor meglepetésemre rátaláltam a szóban forgó animéből néhány képre, amik kapásból meggyőztek arról, hogy ezt nekem, mindenképp látnom kell.

Mondanom se kell, elenyészően ritka jelenség az én esetemben az ilyesmi, pláne ha animékről van szó, ám ennél valahogy éreztem, hogy ezt az animét, egyszerűen nem ronthatták el, ennek jónak kell lennie, muszáj neki, és szerencsére utólag nyugtázhatom, az is lett. =)


Farkas törvények

A Jin Roh, egy alternatív II. Világháborús anime mozifilm, műfaját tekintve történelmi thriller, tragédia, ami a méltán híres Mamoru Oshii nevéhez fűződik (Ghost int he Shell) Hiroyuki Okiura rendezésében (Akira, Ghost int he Shell, Cowboy Bebop movie) a Production I.G stúdió jóvoltából. Az alkotás egyébként a Japánban anno igencsak népszerű Kerberos Panzer Cop manga saga része.

Az anime stílusosan nyit, fekete-fehér, archív behatású képekkel magyarázza el, körülbelül mi történt eddig.

Mint említettem, a story egy alternatív történelmi helyzetet vesz alapul, mely szerint a Németek megnyerték a II. Világháborút, és utolsókként hajdani szövetségeseiket, a Japánokat is leigázták. Így Japán megszállt gyarmattá, egyébiránt rendőrállammá vált, ahol hamarosan megalakult a magukat csak Szektának nevező kormányellenes, földalatti terrorista, partizán mozgalom, akik a város alatti csatornákban szerveznek különféle fegyveres merényleteket, és szabotázs akciókat.

A kormány természetesen próbálja fenntartani rendet, amit a sima rendőrök egyre kevésbé képesek biztosítani, köszönhetően jórészt annak, hogy a szekta tagjai rendre az átlagtüntetők közé vegyülnek, így szinte lehetetlen időben kiszúrni, vagy elkapni őket. Épp ezért, a mielőbbi megoldás érdekében, megalakul az úgynevezett Panzer Cop különítmény, avagy a farkas falka, akiket ott vetnek be, ahová a rendőrség már kevés, de a hadsereg még sok. Ennek a különítménynek az elsődleges feladata minden kormányellenes, és a polgárok biztonságát fegyverrel, erőszakkal fenyegető ellenállás felszámolása, elsősorban a Szekta megfékezése. Ehhez azonban nem hétköznapi eszközök állnak rendelkezésükre, hanem a legmodernebb golyóálló fémpáncélzat, és nagy kaliberű nehézfegyverek.

A történet főhőse, Kazuki Fuse tizedes, egy ilyen különítménynek a tagja, aki az egyik bevetés alkalmával, a szektások között szembekerül egy menekülő fiatal lánnyal, aki a táskájában egy bombát szorongat.

Kazukinak, bár kiképzése szerint azonnal meg kéne ölnie, mégis inkább kérdőre vonja, hogy “miért teszi ezt?” ám közben megérkeznek a bajtársai, a lány megijed, és kirántja a biztosító szeget, majd felrobban. Kazuki, egyik társa éberségének (és persze a páncéljának) hála megússza a robbanást, ám a történtek megérintik, lelkileg megviselik, pláne miután jelentést kell róla tennie, ahol utólag kérdőre vonják.

Hamarosan lelkiismeret furdalás kezdi gyötörni a lány halála miatt, ezért kis kitérő után, meglátogatja a sírját, ahol egy piros ruhás lánnyal, Kei Amemiyával találkozik, akiről kiderül, hogy a halott lány nővére.

Itt lehet most feltűnik pár embernek, hogy nem kis hasonlóság van az ábrázolás, és az elnevezések terén, a Piroska és a Farkas című mesével, ami elárulom, nem a véletlen műve, még ha elsőre talán viccesnek is hangzik. A Jin Roh ugyanis, sokat merített a Piroska és Farkas meséből, ám korántsem a mindenki által ismert Grimm féle gyerekmeséből, hanem az eredeti Franciából, ami a végére egyáltalán nem gyerekmesévé válik, hanem igazi horrorrá (a farkas széttépi a sikoltozó lányt). Így sejteni lehet, hogy Happy endről, még csak álmodni is fölösleges.

A történet ezen a ponton egy kissé lelassul, és részben kiszámítható alaphangot üt meg, ergo a két karakter között akarva akaratlanul ki fog alakulni a szerelem, ahol a bonyodalmat és dramaturgiát az nyújtja, hogy a lányról kiderül, akárcsak a húga, ő is az ellenséges oldalhoz tartozik, méghozzá nem kis szerepben. Ugyanakkor ez adja majd a cselekmény sava borsát, pontosabban az ehhez párosuló helyzetek, ahol szembesülünk majd politikai érdekekkel, erkölcsi szempontokkal, a hűség kérdésével, illetve azzal, merjen e az ember az érzéseinek, az ideáinak engedni, azt kockáztatva, hogy mindent elveszíthet.  Lényegében valahol erről szól az anime, hogy merjen az ember, ember lenni.

Jin.Roh.The.Wolf.Brigade.05

A végére természetesen Kazukinak, meg kell hoznia a végső, és élete talán legfontosabb döntését, ahol jó döntést, már semmiképp se hozhat. (Valójában nincs választása.) Vagy a falkához marad hű, vagy önmagához.


Mese, felnőtteknek 

Grafikailag az anime szerintem teljesen rendben van, jórészt kézzel rajzolt, és csak nagyon minimális CG-t használ. Némi gore ugyan befigyel a tűzpárbajoknál, de itt ezek inkább hozzáraknak, mint sem elvesznek a hangulatból.

Megmondom őszintén, kevés olyan animéhez volt eddig szerencsém, ami ennyire letisztultan fejtegetett morális témákat, és egyben ügyelt arra is, hogy a karakterek drámája közben, ne csöpögjön a nyál, sőt szépen logikusan összefonódjanak a történtek mögött meghúzódó okok és érdekek a háttérben. Ráadásul mindezt az anime úgy mutatta be, hogy nem túlzott, nem ment át hatásvadászatba. A Jin Roh mindenképp azok közé az animék közé sorolható, amik tényleg a legszigorúbb értelemben akarnak komolyak lenni. Ergo itt nincs se moe, se loli, se bishi, se fehérnemű mutogatás, se hyper background a harcoknál, se mindenféle szűrőkkel megfojtott “nagyon mély” art a drámai jeleneteknél. Továbbá itt karakter címszó alatt nem csak frizurák és ruhák vannak, hanem jellemek, akik mindvégig funkcionálisak, és a helyzethez mérten reálisak maradnak.

Mindenképp dicséretesnek (és egyben felüdülésnek) tartom, hogy ez az anime (kivételesen) nem azzal akar komoly, és drámai lenni, hogy elém raknak valami erogeból szalajtott, kisírt szemű lánykát, aki mindenféle semmitmondó és/vagy banális okra hivatkozva agonizál. Esetleg valami sztereotipokból összeállított, alaphangon nagypofájú, beképzelt brigádot, akik először hülyeséget csinálnak, aztán jól rácsodálkoznak a végeredményre. Hanem hogy a drámát életre hívó szituációkat, olyan alapra helyezi, amely mögött érdekek és összefüggések húzódnak meg, na ettől lesz hiteles és életszerű. Persze az is lehet, hogy csak az én elvárásaim túlontúl magasak, ha már valóban komolykodni akarunk. =)

Összefoglalva, akik szeretnének látni egy olyan (normális) II. Világháborús animét, amire a komoly és az érett szavak, fenntartások nélkül ráillenek, azok mindenképp tegyenek vele egy próbát, pláne ha hozzám hasonlóan, még a körítésre is vevők.  9/10

Advertisements

23 hozzászólás to “Jin-Roh – The Wolf Brigade (1999)”

  1. Nem azért Peter, de én már mióta beszéltem neked erről az animéről =P…

  2. Akkor az már jó régen lehetett. =P Azért egy jó ideje már nem az anime a fő téma, amiről társalogni szoktunk, utoljára arra emlékszem, amikor a PaSwG-ről beszéltünk. =)

  3. Hát tényleg nem tegnap lehetett, de határozottan emlékszem, hogy említettem neked, mint azt a maréknyi animét, amit nemhogy hajlandó vagyok megnézni, de még jónak is találom =P. Ha több ilyen lenne, lehet én se évente egyszer ülnék le animét nézni…

  4. Ha nem is ilyeneket, de minimum olyat kéne kidobniuk, ami az alapvető feladatát, a szórakoztatást ellátja. A legtöbb animénél az a gond, hogy vagy elunom rajta az agyam, mert annyira nem történik semmi érdemleges, és még a körítéssel se tud megfogni, vagy ami gyakoribb, mielőtt elkezdhetnék unatkozni, totál felbasznak a karakterek. =D

    Mindegy nekem, hogy egy anime komoly vagy elborult szeretne lenni, nyitott vagyok mindkét végletre, és a köztes állapotra is, de amikor se az egyik, se a másik oldalon nem tud érdemlegeset felmutatni a cucc, akkor megy villámgyorsan a dropped kategóriába.

    Pedig én aztán igyekszem a rosszban is meglátni a jót, de egyszerűen vannak olyan kaliberek, mint például a K-On, ahol a legnagyobb jóindulat mellett se tudok semmi pozitívat felhozni.

  5. Jé egy jó WW2 anime? Must have! 😀 Kösz az ismertetőt Peti ez nekem is kell!
    Csak úgy kiváncsiságból Te köbö mikor adsz egy animére 1 pontot?

  6. Szívesen! =)

    1 pont? Nos ahhoz már igazán meg kell magát erőltetnie egy animének negatív értelemben, hogy rásüssem a legalacsonyabb értékelést. Az 1 pont nálam azt jelenti, hogy abszolút semmi értékelhető nincs benne, minden úgy rossz ahogy van.

    Erre eddig csak nagyon kevés anime volt képes, de azért akadt pár, úgy mint:

    – Musashi Gundoh
    – Eiken Club
    – Freezing
    – B-Daman
    – Strange Dawn

  7. Ezt ajánlották már nekem is páran, egyszer sort kéne kerítenem rá. (A Barefoot Gen a másik, ami állítólag még nagyon jó ebben a témában.)

    1 ponthoz: Ezidáig két anime az, amikre nyugodt szívvel, lelkiismeret furdalás nélkül adok 1/10-et. Az egyik a Cubix (jó, mondjuk ez nem anime, de whatever), a másik az Akuei & Gacsimpánz. Utóbbit egész egyszerűen nem bírtam elviselni két percnél tovább, előbbi meg akkora agyhalál fasság, hogy ha lenne gyerekem, fix, hogy megtiltanám neki, hogy ezt nézze.

    Ezen kívül ami még közel áll az 1/10-hez, az a Kai-Doh-Maru, kedvenc Marsos animénk, a Shin-chan borzalom és a most nemrég megjelent Gyo OVA.

    (Bocs, hogy ezzel szemeteltem be a poszt komment részlegét, de ezt most jól esett kiadni magamból. :3)

    • Semmi gond, ha nagy vonalakban a témánál maradunk, nem gond. =) A Jin-Ront pedig csak ajánlani tudom, mert tényleg egy elég ritka darabról van szó.

      Cubix az nálam is 1 pontos, viszont pont azért nem szoktam említeni, mert az inkább Koreai. Erről az Akuei cuccról még sose hallottam ez előtt, de a képeket elnézve nekem egyből a South Park jutott róla eszembe. =D

      Az említettek igen, szintén a nagyon alja kategóriát képviselik, 2-3 pontos darabok, amikben nem sok értékelhető dolog lapul. Kábé ugyan ide sorolható még az Angel Sanctuary, a Blődök (főleg a Last Vampire) és még sorolhatnám.

  8. Ezt már régen meg akartam nézni, volt amikor le is szedtem, de valahogy mindig elmaradt. : P
    Ha már jó WW2-es cucc akkor ott volt a Grave Of The Fireflies. De a Barefoot Gen se rossz.

    • “Ha már jó WW2-es cucc akkor ott volt a Grave Of The Fireflies. De a Barefoot Gen se rossz.”

      +1. Ezek mellett a The Cockpit is jó WW2-es anime, de Leijiverse animéhez méltó módon elég ízlésfüggő.

  9. Grave of the Fireflies-t már láttam anno, jó volt az is.

  10. Hogy én meg mikről maradok le. 🙂 Eleddig egyetlen ww2-es animéről hallottam (még nem láttam), az pedig a First Squad címen fut, ha jól tudom (nem tudom a pontos angol címét, mert csak az orosz címével találkoztam, lévén orosz-japán koprodukció). Az ismertető alapján egy nagyon halovány X-men utánzatnak tűnik.

  11. Erről se hallottam még, de valahogy nem tűnik túl vonzónak. Persze a 12, 1 tucat moe fillereknél biztos jobb, de amit olvastam róla, az alapján egy elég tipikus sablon storynak tűnik.

    A nácik rég halott, ősi germán lovagokból akarnak élőholt szövetségeseket gyártani, mire az oroszok szuper képességekkel rendelkező hősökkel kontráznak, és hogy valami Japános is legyen benne, a főszerepben egy 14-éves iskolás lány figyel az ellenállás élén, amolyan kötelező jelleggel, katanával, kellően lengére szabott ruhában, a téli fagyot ignorálva.

  12. Kb. bennem is hasonló gondolatok buggyantak fel, mikor az ismertetőt olvastam, meg meglestem a trailert. Nem tartom valószínűnek, hogy valaha is megnézem, csak mivel témába vág, gondoltam megemlítem, hogy van ilyen is. 🙂

  13. Nem gond, én meg nem is tudtam, hogy van ilyen. =) Majd írok még pár kevésbé ismert animuról, ha időm engedi.

  14. Csodálkoztam egy sort én is, hogy nem ismerted ezt a kivételes jóságot, bár én úgy emlékszem, hogy valami nagyon régi kommentemben mikor soroltam pár kedvencet ez is benne volt.
    No mindegy az a lényeg, hogy pótoltad és tetszik. 🙂

    Ha esetleg nem ismered, akkor ajánlom a Memories című cuccot is. Három különálló rövid történet van benne más-más alkotóktól és mindegyik nagyon jó a maga műfajában (bár nekem a 2. a Stink Bomb című remek a kedvencem belőle :D).

  15. Vannak még olyanok, amik valahogy, valamiért elkerülték a figyelmem, esetleg tervbe vannak véve, csak még nem sikerült rávennem magam, hogy végignézzem. =)

    Az ajánlást kösz, sort fogok rá keríteni.

  16. cheatergs Says:

    A Vampire Hunter D-ből kiindulva (ami után dupla vesztemre befejeztem az ezt is alulmúló Onigamident) írni akartam, hogy kihagyom ezt az animét, aztán esélyt adva neki megnéztem két részt a yt-n, és az első, ami feltűnt, hogy van forgatókönyve, ami rögtön a szövegekben tetten érhető… OMGossip, kábé minden huszadik animénél lehet ezt elmondani!
    Ettől függetlenül nem biztos, hogy megnézem, mert a miliő nem fog meg, illetve saját cuccaimmal foglalkozom.

  17. Jó II. világháborús anime? F*ck Yeah. Meggyőző kritika volt, bár a spoiler nem kellett volna. Mindenestre nézős.

  18. Jómagam nem hiszek a spoilerekben. =) Rám pont ellenkező hatással vannak, inkább felkeltik az érdeklődésem, vagy épp felkészítenek arra, nagyjából mire számítsak.

    • Hm, én azért néha elküldöm az anyjukba az olyanokat, akik így lelőnek érdekességeket a történetből, szeretem, ha előttem bontakoznak ki a dolgok. (persze, ha nagy vonalban leírják őket, azzal nincs gond)

      Bár a bejegyzésedet is nagy átfutva olvastam el, az felkeltette az érdeklődésemet és nem csalódtam, az animáció is nagyon tetszett benne (Akirában is az fogott meg a legjobban,). Na meg persze a harci ruhák. 😀
      Ám az nem mondható el rólam, hogy lekötnének a drámai művek, bár emellett hamar eltelt az a másfél óra.

      • Őszinte leszek, eddig nagyon kevés drámai jelzővel illetett anime tudta azt elérni nálam, hogy valóban “megérintsen” az, ami a karakterrel/karakterekkel történt. A legtöbb komolynak beállított anime valójában inkább melodráma, tini agonizálás közhelyes dolgokon, épp ezért mint dráma, hiteltelen.

        Mindenesetre az biztos, hogy a Jin-Roh nem úgy akarja magát komolynak beállítani, mint a legtöbb anime, hogy közben a karakterek mind-mind fanservice klisék, hanem mindezt fanservice nélkül szándékozik elérni (és talán épp ezért) sikerül is neki.

        Emellett az se épp elhanyagolható tényező, hogy kábé az egyik legértelmesebb II. világháborús anime, még ha alternatív is.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: