StarCraft II – Keserédes nosztalgia

Avagy majdnem ugyan azzal próbálkozni, több mint 10-év után…


Előszó

Ahogy a filmeknél, animéknél, rajzfilmeknél, úgy a videojátékoknál is voltak illetve vannak olyan nevek és fejlesztők, akiket amolyan szent tehénként kezel a közösség nagyobbik fele. Ergo ha valaki nem elismerően nyilatkozik róluk és a munkáikról, vagy egyenesen rosszat mond rájuk, akkor már szinte borítékolhatóan kapja majd a fejére a különböző jelzőket. Ebbe a kategóriába sorolható a Blizzard is.

Jómagam a Blizzard játékaival mindig is úgy voltam, hogy nekem valahogy sose jött át az a varázs, amitől sokak szerint a játékaik olyan “legendásak” lettek. A Warcraft 1-2 amolyan fantasy Age of Empires volt, D&D-ra hajazó grafikával, a Diablo 1-2 monoton cséphadarása helyett inkább a Baldur’s Gate, Icewind Dale stílusa jött be, így maradt a StarCraft, amiben főleg az tetszett akkor, hogy az Alien, és a Starship Troopers filmekre emlékeztetett. Persze ekkor még nem ismertem a Wahammert.

Bár a játékaik mindig is híresek voltak a rossz balanszról (Warcraft 1-2 Orkok túlereje, Warcraft 3 – Undead túlereje, Starcraft – Terran túlereje) ám ideig óráig azért el tudtam velük lenni, mert technikailag az akkori szintnek megfeleltek.

Amikor 2006-ban kikerültek az első infók a StarCraft 2-ről, úgy voltam vele, hogy ha elkészül, biztos ki fogom próbálni, de volt egy olyan érzésem, hogy mint oly sok folytatás, ez se fog felérni az első részhez. Végül 2010-ben megérkezett a sokak által nagy áhítattal várt 2. rész, ami meglepő módon még a hardcore Blizzard fanokból is elég vegyes reakciót váltott ki, egyesek elégedettek voltak vele, míg mások csalódtak benne.


Az újdonság hiánya

“Ez most komoly?” – tettem fel a kérdést, mikor a játékba belépve szembesültem a ténnyel, bizony a Blizzard képes volt úgy kiadni egy 2. részt, hogy a 3 fajból csak 1-nek készítette el a kampányát, ugyanakkor már be is harangozták, hogy a másik két fajt tartalmazó kampány majd külön részekként fog megjelenni (naná, hisz a cél a kiéhezett fanok megfejése).

Mondanom se kell a pofátlanság jelzőt már itt rájuk sütöttem volna, de úgy voltam vele, egy érdemi gameplay még kárpótolhat. Sajnos tévedtem. Kábé 10 perce játszottam még csak az SC2-vel, de egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ez a játék, mint folytatás, 2010-ben gyakorlatilag a 98-as első résztől szinte semmiben se különbözik, a 3D-s megjelenítést leszámítva. Ugyan az a játékmechanizmus, ugyan azokkal a mára totálisan elavult megoldásokból fakadó hibákkal.

Először is amit kapásból az elején konstatáltam, hogy bár rendre tele van szemetelve a pálya mindenféle tárgyakkal, azokkal nem lehet semmit se kezdeni, se fedezéknek használni, se szétlőni őket. Az egységek csak álló helyzetben tudnak tüzelni, nincs se szórás, se miss. A sima marineokat továbbra is egyesével kell gyártani, és nem tudnak semmi mást, mint az alap gépfegyverrel lőni, taktikázni, parancsokat osztani, sőt még visszavonulni se lehet velük.

Az egységeknek még mindig kevés az életerejük, a fejlesztések továbbra is túl keveset nyomnak a latba (+1 sebzés, +1 armor szinte semmi) nincs se gyengeség, se erősség. Például hogy a nehéz járműveknek nagyobb ellenállásuk legyen a sima lövedékekkel szemben, vagy hogy a szerves egységekre jobban hasson a tűz, stb. Van ugyan pár új egység, de azok többsége vagy fölösleges, vagy túl erős, mint a Diamondback tank, vagy a jetpackes Reaper (assault marine copycat).

A leölt ellenfelek hullái nem maradnak meg, szétrobbannak, majd szinte azonnal fel is szívódnak. Az épületeket nem lehet forgatni, a zoom skálája nagyon alacsony. A 3D-nek semmi szerepe, semmiben se befolyásolja a még mindig 2D szabályok szerint működő játékot. A járművek, úgy mint anno, egymásba folynak tömörüléskör, ami 1998-ban elment, de mára ez egy 3D stratégiában rég kiküszöbölt hibának számít.

Az Ai ugyan úgy harcol, mint 12-évvel ez előtt. Kis csapatot gyűjt a bázisod valamelyik pontjának közelében, majd támad amíg az utolsó egységét is le nem darálta a védelem. Taktikázni, visszavonulni képtelen, az egységeit nem tudja úgy használni, hogy azok egymást segítsék, az elvesztett épületeit nem pótolja. A pull módszer még mindig remekül működik ellene, miszerint elcsalogatom egy gyors csali egységgel a bázisa közelében lévő egységeit, amit a közelben felsorakoztatott nehéz egységekkel ledarálok. Ráadásul ennek a módszernek még az a változata is működik ellene, hogy elhúzom az egységet, majd amikor visszafordul, gyorsan utána eredek és szétszedem anélkül, hogy visszatámadna.

Belekerült a játékba ugyan pár új RPG szerű elem, mint például hogy a küldetések után járó XP-t elkölthetjük egységek fejlesztésére.

Illetve kaphatunk mind Protoss, mind Zerg oldalon technológiai pontokat, amikkel amolyan globális hatásokat, add-onokat oldhatunk ki.

Ezek hozzátesznek valamennyit a játékhoz, bár utóbbi logikája kissé nehezen érthető, hogy a Zergektől begyűjtött evolúciós infót miért arra tudom beváltani, hogy minigunt rakok a bunker tetejére? =/


Másodszorra már nem jött össze

A Star Craft 2 annak ellenére, hogy fentebb jórészt csak azt soroltam fel, ami engem zavart, nem egy rossz játék, a küldetések is egész jók, még ha alapvetően nem tudnak elszakadni a pusztítsd el/védd meg felállástól. Értem én, hogy a Blizzard nem nagyon szeretett volna változtatni a jól bevált koncepción, de ez így mai viszonylatban kevés, és ha már újítani akartak, nem achievementekre és hasonló baromságokra kellett volna koncentrálni, hanem olyan, magát a játékmechanizmust érintő változtatásokat kellett volna eszközölni, amiket az ember teljes joggal várna el a Generals, Dawn of War, Supreme Commander után. 6.5/10

Reklámok

17 hozzászólás to “StarCraft II – Keserédes nosztalgia”

  1. A Blizzard mindig is egy epic fail volt innovativitás és ötletesség terén. Az egész Starcraft és Warcraft a Warhammer univerzum harmatgyenge lopása (mivel nem volt pénzük megvenni) beturmixolva egy kis anime/manga vizualizációval. Az 1-ben egyszerűen nem tudott érdekelni a kampány története, LAN party játéknak elment anno (már amíg volt olyan, de ezt már kibeszéltük régebben =P), de számomra semmi több. Aki szerint a Starcraftoknak jó sztorijuk van, azt mélységesen tudom sajnálni, mert valószínűleg még életükben nem vettek a kezükbe mondjuk egy nem Zs kategóriás scifi regényt, mert kb. azon a szinten mozognak…

    • A Starcraft sikere tulajdonképpen annak tudható be, hogy az Age of Empires féle farmolós elvet megtoldották fajonként eltérő dizájnnal, és ebből fakadóan néhány, a mechanizmust is érintő extrával.

      Például a Terranok épületei tudtak repülni, a Zerg csak oda tudott építkezni ahová szétterült a nyálka, az épületeik regenerálódtak viszont egy dolgozóba kerültek, a Protossok energia pajzsokat használtak, az épületeik maguktól oda terepoltálódtak, viszont nagy volt az energia éhségük, és kristályok nélkül nem működtek.

      Na meg voltak ötletes egységek, mint a föld alól támadó Lurker a tüzérséggé alakuló Siege tank, a fúziós Archon, stb.

      A történet megint olyan volt, hogy nem volt túlbonyolítva, viszont középszerű scifinek elment, még ha kissé túl kiszámítható is volt ez a kilátástalanság klisé, hogy “a Zerg mindent elborít” miközben gameplay szempontjából a 3 faj közül ők voltak a leggyengébbek, pláne multiban, vagy skirmishben.

      Szóval a Starcraftnál még oda is tették magukat, nem úgy mint a Diablonál vagy a Warcraftnál.

      Az SCII viszont ma, ebben a formában elavultnak számít. Ráadásul a történet is olyan, hogy ritkán ér ekkora arculcsapás, negatív értelemben véve.

  2. Jah, és a “vedd meg ugyanazt a játékot háromszor” marketing pénzügyileg zseniális, emberileg pedig hányingerkeltő. Ugyanez érvényes a Mass Effect 3-ra, ahol a MEGJELENÉS NAPJÁN adtak ki DLC-t (igaz a Collectors editionhöz ingyen), ami ráadásul nem egy sima “+armor, +weapon, +skin” pack, hanem egy, a történet szempontjából igazából kurvafontos társ, az utolsó élő prothean van benne.
    Még azt se mondhatják, hogy mittomén, egy hónappal kezdtek neki a DLC készítésének, LÓFASZT, nyilvánvalóan ez az EREDETI JÁTÉK KÖLTSÉGVETÉSÉBEN benne volt, mivel alatta csinálták meg. A nyakamat rá, hogy az EA fejlesztés közben jött elő ezzel a kurvajó ötlettel, és végül kivágták a játékból, hogy majd külön adhassák el DLC-ként. Ismételten: marketing 5-ös, de emellett vigyorogva tükörbe nézni… hát kell vastag bőr hozzá.

    • Erről jut eszembe, készült erről egy videóbemutató, kíváncsi vagyok mi a véleményed róla. =)

      • *Mass Effect 3 Spoiler Alert!*

        Végignéztem… Nos, az Otherworld-ös gittegyletről eddig is megvolt a véleményem, ez pedig csak erősítette. Tudok gratulálni ennek a hamburgerdiplomás szerencsétlennek, mennyire is járt utána a dolgoknak: NEM az a problémája az embereknek, hogy Shepard megmurdál és szomorú a vége. NEM. AZ a problémája mindenkinek, hogy egyrészt tökmindegy mit csináltál eddig a 3 rész alatt, szinte tökéletesen ugyanaz a vége minden esetben, aminek mellesleg SEMMI ÉRTELME. NEM, NINCS lezárva szinte semmi azon kívül hogy Shepard megdöglik, a Mass Relay Networknek és a Citadelnek annyi, illetve hogy a Reaperek többé nem jelentenek fenyegetést. Fogalmad sincs, tulajdonképpen mi a fasz történt azzal a megannyi társsal, akiket megismertél a 3 rész alatt. Nemtom mit játszott ez a gyökér, de ezek szerint nem ugyanazt a játékot, amit én…
        Nekem pedig magyarázhatja akárki, de az elsőnapos DLC még matematikailag és logikailag is = FIZESS UGYANAZÉRT TÖBBSZÖR. EZ a baja az embereknek, nem pedig az, hogy adott esetben egy KÉSŐBB megjelenő DLC-ért fizetni kell. És pf. LÓFASZT nem fontos Javik a történet szempontjából, olyan dolgokat mesél amitől egyből sokkal jobban megértesz egy rahedli cuccot…

      • Nekem tetszik az otherworld, annak ellenére, hogy nem mindig értek egyet a véleményükkel. ME3 megint olyan játék, ami kimaradt az életemből (mint ahogy az előzményei is). A DLC-s problémát, meg a sztori zárás problémát már korábban is hallottam, olvastam, úgyhogy ennek taglalásánál én is felnéztem a vidi megtekintése közben, hogy ez most miről beszél? 🙂

      • Alapvetően nem csinálnak rossz bemutatókat, sőt Zolynak van pár kifejezetten jól sikerült bemutatója, például a Prototyperól, vagy a Final Fantasy 13-ról. Bár ő is követett már el baklövést, például a Dragon Age Originsel, ahol végig csak a játék grafikájáról beszélt (ami Xboxon sokkal rosszabb, mint PC-n) és azon kívül szinte semmiről. A harcrendszerbe se értem minek kötött bele, hisz az teljesen ugyan úgy működött, mint a Kotor játékokban.

        Akinek nem nagyon bírom a kritikáit, az Shirin, ő például a Serious Sam 3-at is úgy mutatta be, mint ha valami nagyon új dologról lenne szó, pedig annyi volt, hogy ő nem játszott az előző részekkel.

  3. Anno játszottam a starcraft-al, de nekem valahogy annyira sose jött be. Mondjuk az ilyen típusú stratégiákat amúgy se kultiváltam huzamosabb ideig. Azért elég sok Blizzard játékhoz volt szerencsém a magam módján (Warcraft 1-3, Diablo 2, Starcraft biztosan). Ami ezen folytatást illeti, nem vettem a fáradtságot, hogy beszerezzem, mert előre éreztem, hogy nem tetszene. Vannak ismerőseim, akik oda vannak a SC világáért, így beszerezték, de ők is fanyalogtak, hogy egyszer végigtolták, utána már unalmassá vált a sztori. Amúgy megnézve a SC 2 második részének trailerét, megállapítottam, hogy lényegében még a története is ugyanaz, mint 10-12 éve volt: Kerrigan újra a zergek közé csöppen, megint becsavarodik, megint királynőjükké avattatja magát, aztán újra jön a kiszabadítása. Ez azért nálam már kimeríti az epic fail kategóriát.

    • Az még hagyján, de a végére Kerrigan újra ember lesz, és az enyhén alkesszé vált Jim Raynor (aki szvsz még félig Zergként is simán megkúrta volna) kinyírja a régi haverját, mert az le akarja lőni a csajt (valljuk be, nem alaptalanul) majd a hős Jimmy, aki jó hollywoodi klisének megfelelően a farkára hallgatott, nem az eszére, a végén, csatapáncélban, karajiban a meztelen szerelmével kisétál a napfénybe… hát nem idilli? =)

      • Na ezért is mellőzöm a SC 2-t. Amúgy se szeretem az ilyen farmolós stratégiákat – anno a 90-es években érdekes volt (Warcrafték és az Age sorozat), de hamar ráuntam mindre. Sokkal jobban érdekel a taktikai része a stratégiának, mint a menedzsment. Ezért is vagyok inkább TW párti, számos hibájuk ellenére (mind a mai napig a Rome az egyik nagy kedvencem).

      • A menedzsment stratégiákban már én is jobban kedvelem a modernebb, pörgősebbek alkotásokat, mint a Dark Crusadet, ahol a farmolással már nem nagyon kell foglalkozni, és sokkal több idő jut a csatára.

        Taktikai stratégiákat is szeretem már a Commandos, Sudden Strike óta. Az újabbak közül a Dawn of War 2 Retribution tetszik, de ha igazán részletesre, kihívásokkal telire vágysz, akkor próbáld ki a Soldierst: https://peter1989.wordpress.com/2012/01/16/soldiers-heroes-of-world-war-ii/

  4. cheatergs Says:

    Én addig élveztem az egyes sztoriját, amíg nem értettem belőle semmit. Enyhe angol-tudással már elég B-s. Én úgy vettem észre, hogy a protossok voltak túltápolva. A kettővel meg pont az volt a bajom, amit anno említettem a HL2 kapcsán.
    Akkoriban kezdődött el ez a tömény hype-olás kiadók, de még a fejlesztők részéről is, amire extraként rájátszottak a lefizetett és/vagy pitiző újságok (amik utoljára a ’90-es években voltak hitelesek). Egy hangulatos, etalon fizikájú, de minden másban közepes játékot úgy toltak, mintha újradefiniálta volna a játékipart. Pl. amíg Doom3-ban ment a szidalom, hogy miért néma a főhős, addig a HL2-ben… Amíg a Doom 3 csőben játszódik, addig a HL2… Amíg a D3-ban nem látjuk magunkat, addig a HL2-ben (szemével vezetett!)… Amíg a D3 monoton darálás, addig a HL2… Amíg a D3-ban a “hémilyenmár” Pokol az ellenség, addig a HL2-ben egy “kicsitsepropagandista” diktátor… Etc. Ráadásul az arcmimikát leszámítva Source már akkor kevésbé volt látványos, mint a Tech4. Az más, hogy azóta melyiket mennyire fejlesztették.
    A két készítőt meg lehet megnézni, mi lett belőlük!

    Innentől nyílt út volt az EA-nak meg a sleppjének. Akkor is azon siránkoztak a retardok, h milyen hulladékok az NFS-ek, erre mindig megvették az aktuálisat, utána megint fogadkoztak, h “de többet nem!”. Ma dettó.
    A Pro Street megjelenése előtt beírtam a “vajonmelyik” gémer újság online-jára a sok rage közé, hogy “tök mindegy milyen a játék, úgyis 90+-t kap”. Na, a Pro Streetet 89-et kapott! OK, nem tartom magam világot befolyásoló személynek, de ezt vagy egy hónappal a papírmegjelenés előtt írtam, úgyhogy kicsit se volt feltűnő.

    Végül a játékosok jelenlegi legnagyobb zsebmetszője, a szoftveres játékok almája, az Activison Blizzard, aminek a Hereticek, Quake-ek, Jedi Knightok után csak CoD-okra futja (helyi Sims) és tökélyre vitte a DLC-t. A Prototype-ok, ha jók is (nem ismerem), egyedül vannak, a mellékesen kijövő címek meg nekem (még) érdektelene(bbe)k.
    Persze a pozíciója veszélyben, mert az EA magára talált a Bioware-rel a hóna alatt, és kezdi túlszárnyalni pofátlanság terén a kólás aktivistákat (tényleg jön az idő, amikor csak DLC-vel lehet elkezdeni-befejezni játékot). Sőt az Ubisoft is kapaszkodik fölfelé, bár a lehúzással még amatőren bánik, de idegesíteni már így is tudja a közönségét a DRM-jével, és azért mennek azok az egykaptafás folytatások is.
    A végére meg jön a Zenimax a puhatolózó Bethesdával meg az IDentitászavaros srácaival (…nem érdekel…), úgyhogy kezd letisztulni a piac.
    Lassan torrent se lesz, úgyhogy végre megszabadulhatok a játékok kreativitást elfojtó légkörétől. =)

    A kis esszé után SC2.
    Én nem játszottam vele, annyira nem tudott izgatni, csak apám a demóval, és kérdezte, hogy ennyi?
    2007-ben, a legelső kiadott képkockákon megláttam a War3 motorját, húztam le a vécén az SC2-t, mivel sejthető volt, hogy nem a játékmenetbe vagy a sztoriba fektetik a megspórolt pénzt, hanem a marketingbe ÉS a WoW-ba. Akkoriban engem is legyökereztek a hívők meg a nem-hívők(!) a szokásos gfx-es sablondumával, mégis én röhögtem rajtuk a végén. Persze a 90 fölötti értékelések repkedtek, de megélhetési újságoktól mit várjon az ember?
    A címed amúgy fura, mert ha eleve az 1-est nem sokra tartod, akkor mitől lesz édesre keserű?

    Bár neked nem tetszik a Dio1, de annak számomra olyan hangulata volt, hogy már a kettőnél nem értettem, mi közük egymáshoz. A hármasnál már most meg lehet mondani, hogy tök mindegy, milyen lesz, akár a kurzormozgást is eladhatnák ezzel, mert ez “Diablo”, és viszik belőle a milliókat (tudnám minek, mikor a legtöbb gyík azt se tudja, minek kéne örülni, mivel nem ismeri még a 2-est sem!).
    Nem mellesleg ez egyre fajuló híreket olvasva tényleg kábé abból fog állni. Rámutatok->meghal. Minek ide skill, rúnák, att, statsok, inventory; olyan bonyolult és fárasztó! Nem elég fölvenni a lootot, még meg is kell nézni, hogy nem szemét?
    Kidobnak ezek a kukába mindent, esetleg még a grafikát butítják egy kicsit (túl erős ez a 2006-os szint), hadd fusson az irodai gépeken flash-ek helyett! Tiszta Skyrim-effektus (tudom, ezért harapsz, de nekem már így marad).

    Na, ma is jól elszórakoztattam magam! =)

    • Doom 3 grafikája egyértelműen szebb volt, mint a HL 2-é, viszont a Doom 3-ban a grafika nem igazán tudott kibontakozni, mert nem voltak nyílt, nappali terek, mint a HL 2-ben. A Doom 3 engine inkább a Quake 4-ben mutatta meg, mire képes igazán.

      Játékmenet, fizika terén viszont egyértelműen a HL 2 teljesített jobban annak ellenére, hogy a klasszikus HL fegyvereket és monsztrákat például nagyon hiányoltam. Viszont cserébe a D3-hoz képest változatosak voltak a helyszínek, és a Gravity gun is tetszett, illetve az, hogy ki lehet használni a tárgyak fizikáját. Igaz a végére a freedom fighterkedős résznél már egyértelműen lehetett azt érezni, hogy a kezdeti potenciál kezdett elfogyni, és ha a minőséggel nem tudott megfogni, akkor a mennyiségre ment rá.

      Ha már szóba jöttek a DLC-k, a Japán oldalt is érdemes megemlíteni, mert ebben a bizniszben ők már olyat léptek meg, hogy a Final Fantasy 13-2nél (aminél már a cím is szinte előre érezteti a várhatót) nincs(!) rendes ending, tehát a történet nem zárul le, csak akkor, ha megveszed DLC-ként.

      Nosztalgiát arra értettem, hogy a játék próbálná azt az érzést kelteni, amit a 90-es években az akkor RTS-ek, viszont közben próbál a modern protokoll elemekből is minél többet átemelni. Így se azt az érzést nem adja, mint a régi stratégiák, se azt, amit az újak. Nem rossz, el lehet vele lenni, csak egyszerűen ez kevés egy tisztességes 2 részhez ma már.

      Skyrimal majd egyszer tényszerűen is leírhatnád már mi a baj, mert eddig csak rendre azt ismételgetted, hogy bugos, amire továbbra is azt tudom mondani, hogy én 2 karaktert maxoltam ki, de a helyenként hülyén beálló ragdollon kívül semmi mást nem tapasztaltam. Ja és légy szíves ne olyanokkal gyerek, hogy a menü dizájnja miért nincs teleszórva csicsás artworkökkel, vagy miért nem lehet 40 órát táperkedni, mert ezek nem hibák.

  5. cheatergs Says:

    https://peter1989.wordpress.com/2011/11/13/the-elder-scrolls-v-skyrim/#comments

    Itt leírtam a problémám, te erre azt mondtad, hogy neked ezek nem azok, ezeken kívül nincs mit felhoznom. Ha nem fogadod el, mert nem aprólékos kivesézés, az rajtad áll, lusta és érdektelen vagyok éjszakákon át gyűjtögetni a bizonyítékokat saját igazam alátámasztására. Amiről nekem az a benyomásom elsőre és sokadikra, hogy gagyi, az még nem lesz jobb attól, hogy mindezt le is írom. A másik úgyse fogadja el, mert neki bejött. Akkor mire mentem vele?
    Élvezem a játékot (már ha nem bugos=), nekem ennyi elég.
    Mellesleg itt még írtam is, hogy NEM bugos! Sokáig nem volt az, ezek később jöttek elő, és még patch után is beléjük futok.

    Ha összegeznem kéne, a Skyrim az én szubjektív, maximalista értékrendemnek modként ötös, játékként négyes, Elder Scrollsként kettes. Király játék, Oblivion helyett mestermű lett volna! De nem utána öt évvel.
    Csalódás=/=rossz

  6. Pont múlt hétvégén beszéltem ki nővérem 16éves fiával, hogy az sc2 egyikünknek sem jött be túlzottan. Ő kis porbafingó volt amikor az első részen függtem, és akkor még nem játszott ilyenekkel, de azóta rákapott (sc1, age of sorozat, wc3, stb) a második rész viszont neki sem jött be. A kampányhoz hozzá se nyúlt, nem érdekelte, csak a multi és a skirmish rész miatt vette meg.

    Én ugyan végigvittem, de nem kötött le huzamosabban (azt hittem először, hogy csak én nőttem ki belőle, de nem) a történet nem hozott túl sok újdonságot, és megvenni biztos nem fogom. Rossznak nem rossz játék az sc2, de hiányzik belőle az a fantasztikus csiszoltság és kiforrottság, ami csak a Blizzard játékokra jellemző, raynor meg el lett b@szva kegyetlenül. Azért várom a zerg és protoss kampányt mert mindig is szerettem őket (régen sc1 lan-t hárman nyomtunk haverokkal és a hangulat kedvéért mindenki más fajjal volt… nekem jutott a protoss és nagyon megszerettem… meg is “utáltak” miatta rendesen) 😀

    • Rossznak szerintem se volt rossz, de 12-év után ez így kevés volt. Blizzard játékokra meg szvsz sohase volt jellemző a csiszoltság és kiforrottság… talán még az első SC lett normálisan összerakva gameplay szempontjából, de elég csak megnézni a WoW-ot, na az aztán kész katasztrófa volt, pláne az alap verzió.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: