Gyilkos videojátékok, sokadik felvonás

Hihetetlen, de megint képesek voltak ezzel előjönni… =/

Tegnap épp a régi freemailes fiókomból léptem ki, amikor azonnal magára vonta a figyelmemet eme cikk, aminek már a címe is nagyjából sejtette, milyen banális hülyeségről lesz már megint szó, illetve milyen kontextusban.

Az utóbbi években a különféle ámokfutások, gyilkosságok kapcsán divat lett a videojátékokat hibáztatni, illetve azok hatását az alkoholhoz és a drogokhoz hasonlítgatni. Erre jó példa volt a tavalyi késelős eset, ahol a nyugaton már többször bűnbakká kikiáltott Counter Strikeot nevezték ki sátáni inspirátornak, miközben arról senki sem beszélt, hogy a szülők, akik felelősséggel tartoznak (vagy inkább tartoznának) a gyerekükért, épp hol jártak és mivel voltak elfoglalva.

A mostani Kulcsi esetnél ha lehet, még gyengébb lábakon áll az a bizonyos “vád” (inkább rágalom), hisz még csak konkrét bűnbak sincs megnevezve, csupán közhelyes frázisok, hatásvadász tálalásban, folyamatosan hivatkozva mindenfajta “felmérésekre” de konkrétumok nélkül. Az egyetlen cím, amit felhozott példának a cikk írója egyfajta példaként, a WoW, de annak is mindössze a népszerűségét emlegeti.

Őszintén szólva én egyre röhejesebbnek tartom, ahogy a hazai sajtó azt próbálja valami egészen amatőr szinten utánozni, amit egy jó 5-6 évvel ez előtt az Amerikai. Ennyire le lennének maradva? Ennyire nincs miről írni? Vagy az alkohol, drogfüggőség már annyira elhasználttá vált, hogy kell valami új, amit a szülők nem ismernek, értenek? Minden jel szerint igen, bár ez annak fényében lesz igazán röhejes, hogy már Amerikában is csak röhögni szoktak az ilyeneken:

Természetesen nem állítom, hogy a virtuális adrenalin fröccstől nem lehet becsavarodni, de inkább arról kéne már, arról lenne időszerű írni, hogy lehet az erre hajlamos embereknél a tragédiát időben megelőzni némi odafigyeléssel, mik a jelei annak, hogy valakivel valami nincs rendben ilyen téren, stb. Mert akinek ilyesféle hajlamai vannak, azt ugyan úgy inspirálhatja egy könyv, vagy egy film is, nem csak a videojátékok.

Mindenesetre az ilyen cikkek arra tökéletesen jók, hogy lássuk, milyen dilettáns kontárok kerülnek ki pöcepapírral a felsőoktatásból. Ezúton üzenem a tisztelt cikkíró hölgynek, hogy inkább tegye magát hasznossá, és főzzön valami ehetőt ahelyett, hogy ilyen hülyeségeket irkál olyan dolgokról, amiről semmit se tud. ;P

Advertisements

32 hozzászólás to “Gyilkos videojátékok, sokadik felvonás”

  1. Az előző hasonló bejegyzésnél már leírtam a véleményem, most is csak ismételni tudom magam. Kiskoromban Doom-tól kezdve, HL1-en át- Unreal-ig játszottam mindenfajta FPS-el, GTA-t is nyomtam tesómmal együtt, most is ha van időm szívesen eljátszok ezzel azzal. És milyen érdekes, én mégsem ébredek egy nap arra, hogy “hú de nagy királyság lenne ha lemészárolnám a családom”! Aki nem képes a valóságot a virtualitástól megkülönböztetni és ilyen gondolatai vannak az egy deviáns, beteg ember aki pszichológiai kezelésre és családi támogatásra szorul. PONT! Lehet hogy hatással van rá egy COD vagy BF3 de csak erre alapozni az totális struccpolitika és a lényeg felett való elsikkadás, az egyszerűbb “keressünk bűnbakot” megoldás érdekében.

    Elegem van, hogy az itteni idióta cikkírók, az eluralkodó felelőtlenség, a lelki problémák kezelésének és a motivációkutatás teljes leszarása és az ilyen kulcsi elmebetegek miatt árad a pánik és mi a normálisabbja szívunk mint a torkosborz. Elegem van.

    • Ja és méghozzá annyira elegem van ebből, hogy amikor a szüleim is felhozták ezt a témát, kevés hiányzott, hogy ne kezdjem el ordibálni: “JAJ HAGYJATOK MÁR EZZEL A HÜLYESÉGGEL!” Nagyon fel tud húzni az ilyen általánosító, fekete-fehér gondolkodás.

  2. Anno nagy kedvencem volt (és mai napig is szívesen előveszem) a Carmageddon, gyakorlatilag azon a héten kezdtem el vele játszani, amikor megjelent. Ennek ellenére még sohase éreztem rá késztetést az elmúlt 15 év alatt, hogy a zebránál várakozó járókeretes mamit kivasaljam “némi timebonus reményében”.

    De valahogy az se jutott még eszembe, hogy kinyírjak egy csövest, hogy aztán majd éjszaka eljöjjön hozzám a Dark Brotherhood. Sőt bár utálok sorban állni, de még véletlenül se jutott eszembe, hogy bevonuljak egy ásóval, és azzal ritkítsam meg az előttem állókat. =D

    Komolyra fordítva a szót, ez csak médiacirkusz, amikor megpróbálnak hasznot húzni egy tragédiából. Hisz ha rákenjük valamire, már mindjárt lesz mit okolni, megnyugszik mindenki lelkiismerete, a valódi problémáról is sikeresen eltereltük a figyelmét, és ha jól megy, még keresünk is rajta.

  3. Elképesztő hogy milyen hülyeségekkel képesek előjönni… 😕
    Annak a pszichológusnak se tudom ki adott a kezébe diplomát.

  4. Én inkább arra lennék kíváncsi, mikor jut el oda a média, hogy itt is alap legyen valami hozzáértő emberkével beszélni, vagy legalább leülni néhány game elé, mielőtt a szájukat elhagyná bármilyen vélemény.

    Tudom, ezek hiú remények, legalább is a dolgok jelenlegei állása szerint a közmédiában még sokáig nem fog változni az általános vélekedés.

  5. Én is megszenvedem azt, hogy szüleimhez is eljutnak az ilyen ál-okfejtések, aztán kapom a nyakamba, hogy majd én is ámokfutó leszek, mert játszok.
    Arra valahogy ilyenkor nem jut eszébe felhívni a figyelmet a kedves médiának, hogy sokkal több alkalommal készteti erőszakos cselekedetekre az embereket az alkohol, drog és a többi. Ráadásul az ilyen kattantak, mint a kulcsi fazon, általában mély gyökerű problémákkal rendelkeznek, ami sokkal inkább családi eredetű – úgy hallottam, hogy tán az apja meglehetősen pokróc viselkedése volt a fő indikátor – amit esetleg egyéb gyerekkori traumák is tetézhettek – mondjuk baszogatták iskolában az osztálytársai – így egy idő után elszakadt nála a cérna és nem tudott tovább uralkodni önmagán. A család természetesen nem figyelt oda rá. Ugyan miért figyelne rá egy olyan család, ami szemmel láthatóan maga is diszfunkcionális, tagjai antiszociálisok.
    Viszont az ilyen elmeháborodottak viszonylag ritkák. Épp ezért érzem boszorkányüldözésnek én is a videojátékok okolását.

    Ott volt néhány éve az a tini lány, aki késsel agyonszurkálta az öccsét. Ott se azt nézte a sajtó, meg a környezete, hogy a család mit tett azért, hogy ilyet művelt – bár kétségtelenül ők azért próbáltak odafigyelni rá (rendszeresen járatták szakemberhez), mégis éreztették vele, hogy a kis kedvenc az öcsikéje. Viszont ott nem lehetett a videojátékokat hibáztatni.

    Ami meg a boszorkányüldözést illeti: mindig lesz valami ügyeletes főgonosz. Anno Galilei írásai, majd a Zabhegyező – ugyebár elvileg ennek hatására ölte meg Chapman Lennont – majd a tv erőszakos műsorai – amit kivédtek azzal a gesztussal, hogy bekarikázták a képernyő sarkait (ez mellesleg teljesen hatástalan szerintem, mert az a gyerek, akire nem figyelnek a szülei megnézi úgyis a 18-as filmeket), most meg a videojátékok már évek óta. Emellett az internettel kapcsolatban is riogatják a népet, bár még eléggé alsó hangon, pedig ott azért sokkal valósabb veszélyek fenyegetik a fiatalokat, mint a CS lelki hatása.

    • Nekem szerencsére nem szóltak bele abba, hogy mivel játszok, csak néha szólt be anyám, amikor anno sokáig fenn voltam egy-egy elhúzódó meccs miatt. =)

      Boszorkányüldözős mindig is volt és persze lesz is, szóval anno amikor még a DB+SM duó virágkorát élte, az animékről is jelent meg olyan cikk, ami nagyjából azt taglalta, hogy ezek tulajdonképpen szex+vér+erőszakról szólnak. Pláne akkor került ez előtérbe, amikor volt azaz eset, hogy egy hülye gyerek kiugrott az ablakon, mert azt hitte, elkapja a felhő.

      A mostani és a tavalyi esetnél is inkább az aktualitás, pontosabban annak a hiánya az, ami miatt felvonom a szemöldököm az ilyeneken, hogy még mindig itt tartunk? Ennek a témának, bűnbaknak ma már nagyon nincs piaca szinte sehol tőlünk nyugatra.

  6. Hát én kb. nyolc voltam, mikor először a kezem ügyébe került PC játék, asszem pont a Doom volt az. 😀
    És most itt állok lassan tíz évvel később, azóta sok FPS-en és máson átverekedtem magam, mégsem éreztem soha se kéztetést arra, hogy kinyírjam a rokonságot. Az ilyenektől meg, hogy egy játék, egy zene, vagy egy film miatt lett valaki mentálisan abszolút vegetatív, egyszerűen cinizmus rohamot kapok. Aki hajlamos rá, az ígyis úgyis gyilkolni fog. Régebben a vallást is megjelölték ilyen okként, és a teuton lovagrendet hozták fel példaként. De kik voltak ők? Fanatikus őrültek. Ugyanez a helyzet a játékokkal, a filmekkel és a könyvekkel is szerintem. Tehát úgy ahogy nem minden muszlim terrorista és Hezbollah rajongó, ugyanúgy nem minden gamer deviáns őrült gyilkológép.

  7. Ezzel nem is vitatkoznék, mert így ahogy van, egyetértek vele. Inkább az zavar, hogy olyan dilettáns, idióta eszmefuttatásoknak, hírveréseknek teret engednek a médiában, amik híján vannak bármiféle tényszerűségnek.

    Az igaz, hogy ha túlzásba viszik, a videojátékoktól függővé lehet válni, és mint minden függőség, ez mehet a tanulmányok, a szociális kapcsolatok, sőt hosszútávon az egészség rovására is. Viszont mint minden függőségnél, itt sem maga a tárgy a probléma, hanem maga a függőség mint állapot a probléma, hogy az adott személy nem érzi az egészséges határokat, nem tud megfelelő önkontrollt gyakorolni. Márpedig ez általában két dolog miatt szokott kialakulni, kisebb részt azért, mert az egyénnek hajlama van rá, nagyobb részt pedig azért, mert az őt érő hatások arra kényszerítik, hogy egy függőségbe meneküljön.

    Nekem volt egy osztálytársam, akinek olyanok voltak a családi körülményei, hogy már csak a kapott minta alapján is érthető volt, miért töltött annyi időt a különféle konzol és PC klubokban, amennyit csak tudott.

  8. Remek ötletem támadt! Legyen a játékokban is korhatárjelző karika, eltakarva vele a képernyő 1/10-edét!

  9. Elnézve a karikázásnak az eddig eredményét, ez az elv (legalább is PC-n) max olyan minimodokat szülne, amik ezt szépen kikapcsolják. =)

    Anno felvetettek olyat is, hogy mivel már szinte minden legálisan megvett játékot úgy játszol, hogy megy közben a net, ezért itt is megjelenhetnének játék közben felugró reklámok. Ha jól emlékszem elsőként az MMO-knál akarták volna ezt bevezetni, de a népnek nem nagyon jött be az ötlet.

  10. Mondjuk elég szar is lenne, ha az ember épp egy boss-t gyilkol, aztán felugrik egy reklám kitakarva a képernyő közepét. 😀

  11. Egy szétscriptelt FFrandom esetén, ahol már szinte csak automata mozgás nincs, ott még elmenne az ilyesmi, de ahol úgymond tradicionális, interaktív FPS vagy vagy TPS nézetben megy a móka, ott azért becseszne.

    Már egy Skyrimnál is enyhén szólva felkapnám a fizet, ha épp lopakodás közben készülnék kilőni egy nyilat (figyelembe véve a távolságot, ellenfél mozgását, stb) amikor egyszer csak váratlanul bumm, bevillan valami időskori pelenka reklám és ez miatt idő előtt engedem el a cuccot.

    Én már abba se megyek bele, hogy amit egyszer megvettem, azért még fizessek is hogy játszhassak vele (khmm… WoW ugyebár) de a reklám az már végleg elvenné még a maradék kedvemet is attól, hogy eredeti játékokat vegyek.

    Igaz ez a reklámosdi max az MMO-knál, és a Steamet használó játékoknál lenne kivitelezhető, amik állandó online kapcsolatot igényelnek (legalább is az indítás erejéig). Ami nem MMO, coop, vagy multi, hanem single, ott simám lenyomom a modemet, aztán úgyse tud vele mit kezdeni. =)

  12. Mondjuk én nem vagyok nagy mmo-játékos. Most idén merültem el először ebben az swtor révén. Valóban nem szívesen fizetek én se azért, hogy a kifizetett játékért még plusz fizessek, de ha így áll a helyzet, akkor így áll. Valahogy túlélem. Ha meg épp nem lesz pénzem, akkor meg nem játszom vele. Van helyette más, ingyenes is. 🙂

  13. Ugyan érdekelt volna egy Kotor 3, de mivel MMO lett, nálam kimarad a TOR.

    A story amúgy is olyan volt, hogy igazából az első rész úgy le volt zárva, olyan kerek volt, hogy ennek már teljesen felesleges volt folytatást készíteni. Ugyan ez érvényes a Dragon Age-re is.

    A Bioware a Kotor óta nem képes arra, hogy ugyan abban a világban, egy másik főhőssel jó folytatást készítsen.

    A Kotor 2 próbált nagyon darkos és baljós lenni, mégsem éreztem annak. Ráadásul eleve arra volt kihegyezve, hogy a Jedik és a Sithek is jól kihaltak, és úgy ért véget, hogy az 5 megmaradt Jedi master közül meghalt 4 (ha rossz voltál akkor ha jól emlékszem Atrist is lecsaphattad) és a 3 rejtőzködő sith nagyúr is.

    Akkor… hogy van az, hogy a “3.” részben már több száz/ezer szaladgál újra, az újabb semmiből jött sithek ellen? Egyszerűen nem értem ez mögött a logikát, a koncepciót.

  14. Alapvetően a kotor sztorijának van egy olyan szála, ami nem lett felfedve, csak a TOR-ban derül ki ez-az. Pl, hogy a sithek, akik kotor2-ben vannak, csak Malak birodalmának maradványai, míg az Uralkodó titokban bőszen gyűjti erejét Dromund Kaason. Revan oda utazik el, miután rendet tett az ismert galaxisban, hogy aztán elbukjon újra (ezúttal fizikailag és nem mentálisan). Az uralkodó körül számos sith gyűlt össze, de ők a nagy galaktikus háborúig nem fedik fel magukat. Ami meg a jediket illeti, a kotor2 történetszála nem teljesen számít kánonnak. A száműzöttnek sikerül elég jedit megmentenie, hogy újraépítsék a rendet a hivatalos álláspont szerint, s maga a száműzött is több jedit kiképez, mielőtt Revan után megy.
    Amúgy a történet miatt érdemes kipróbálni a TOR-t, ha másért nem is. 😀
    Huh, túl sokat kockulok ezen a témán. Ezeket az infokat amúgy a játékból és a rajongói oldalról gyűjtöttem össze. A kotor sajna kimaradt az életemből.

  15. Igen tudom, egy ismerős lespioilerezte már nekem storyt, de még így is elég erőltetettnek és röhejesnek tűnik.

    Már a 2-ben ez a “Revan eltűnt hogy megkeresse az igazi Sith birodalmat ami meghúzódik a háttérben és csak vár és csak vár” alapszitu is egy orbitális baromság volt.

    Mindig is utáltam ezt a rohadt olcsó és elcsépelt húzást. Kiábrándító, amikor van egy story, ahol az ember végigvisz egy cselekményt, kialakul az általa irányított hősről egy kép azok alapján, ahogy a sorsát alakította, stb, és erre az elkövetkezendő folytatásban nem csak hogy arra nem fordítanak kellő figyelmet, hogy az előző rész döntéseit kellően figyelembe vegyék, de akkor még megpróbálnak átverni valami röhejes kifogássál.

    Most elképzelem ahogy a Bioware összeül a tervezői asztalnál, és kábé ez a beszélgetés zajlik le:

    – “Hmm… hát ez a hajó úgy néz ki befutott, az EA is megdicsért minket, csináljunk neki folytatást!”
    – “Persze hogy csinálunk! De olcsó legyen ám, különben az EA-nek nem fog tetszeni!”
    – “Rendben, akkor először is le farangunk abból, hogy a játékos csak sacc/kábé tudja belőni, hogy ért véget az első rész.”
    – “Igen ez jó lesz, de hoppá… hát ki kéne találni valamit arra is, hogy a következő hős ne találkozhasson az előzővel… kéne ide valami magyarázat.”
    – “Nekem van egy jó ötletem! Mondjuk azt, hogy *misztikus hangsúly* eltűnt!”
    – “Remek! *EA rányomja a pecsétet* Lehet csinálni!”

    Ráadásul ezt nem csak a Kotornál, de a Dragon Age-nél is receptre pontosan így követték el. Azt hittem ott nyomok uninstallt, amikor benyögték, hogy “a Warden eltűnt!”. Igen… eltűnt… annak kéne már eltűnnie onnét, aki ezt az eltüntetést kitalálta.

  16. Offtopic: Hétvégén volt megint otaku rajzás (értsd mondocon), várható róla cosplay fail/bejegyzés?

    • Nincs tervbe véve, már a múltkorit is “megrendelésre” készítettem.

      Egyáltalán nem foglalkoztat már ez a téma, van jobb dolgom, mint feleslegesen parasztnak lenni. =)

  17. Már van újabb fejlemény a videojátékok ellenében: jelesül a Vöröskereszt találta ki, hogy be kéne vezetni valamilyen büntetésrendszert a játékosok rovására a játékon belül általuk elkövetett háborús bűnökért. Ha jól emlékszem a gamestarnál olvastam face-ről.

    • *Insert hisztérikus röhögés here*

    • Legalább csinálnak ezekből achikat, hogy ki gyűjt össze minél több megrovást? 😀

      • XD
        Sztem a Vöröskereszt ennél drasztikusabban képzeli el. Mondjuk ban formájában. 😛

    • Engem már csak az érdekelne, hogy mégis mi minősülne “háborús bűnnek”? =) Csak mert nem sok olyan háborús játékról tudok, ahol lehetőség van, kegyetlenkedéseket elkövetni, civil lakosságot vegzálni, és hasonlók. Ha van is ilyen, az meg rendszerint kitalált. Például a Prototype-ban ugyan kaszabolhatod, elemésztheted a civileket, de ott épp egy fiktív biológiai katasztrófa történt.

      A legtöbb játék, amiben “ártatlanokat” ölhetsz, valamilyen bűnöző, vagy ámokfutó szimulátor, mint a Postal, vagy a GTA. De ezek a játékok is büntetnek érte, valamilyen szinten, mert minél nagyobb zűrt csinálsz, annál inkább rád száll a hatóság, és ha szembeszállsz velük, egy idő után, úgyis alulmaradsz.

      Na meg eleve, most kiket büntetnének meg? A fejlesztőket? A ’90-es években, már próbálkoztak ezzel, tiltották, cenzúrázták a túlzottan brutálisnak, botrányosnak vélt játékokat, és mi lett a vége? Az, hogy az illegális másolatok malmára hajtották a vizet.

      Esetleg közvetlenül a játékosokat büntetnék? Azt mégis hogy? Valami csóka nézné, ahogy játszok, és ha olyat teszek, ami átlépi a “határt”, akkor kiszab egy büntetést, hogy 2 napig nem léphetek be abba a játékba, amiért pénzt fizettem? Jó, akkor letöltöm 2 óra alatt a RIP verziót, aztán azt nézegesse. =P

      “I blame Doom!” – ahogy a Postalban mondták. =D

      • Biztos ki tudnak találni valamilyen megoldást, ha nagyon akarnak. 🙂
        De gondolj a Carmageddonra, ott kifejezetten jutalmazott a játék, ha elütötted a járókelőket. 😛

      • Kitalálni, ki lehet, de garantálom, hogy nem sok olyan kiadó, fejlesztő lenne, aki ebbe bele is menne. Anno se törődött bele a nép, de ma már olyan közfelháborodást okozna a játékosok körében, amit még a pofátlanságáról híressé vált EA se vállalna be.

        A Carmageddon, megint csak fiktív volt, és a cenzúrázás, ott se vezetett eredményre. A briteknél, olaszoknál, zöld vérű zombikkal, a németeknél és indiaiaknál, robot droneokkal helyettesítették a gyalogosokat, a hivatalos, eredeti kiadásokban. Mi lett az eredménye? Tizedannyit adtak el, mint ahány kalóz verzió fogyott.

      • Szerintem itt a valós környezetűre gondolnak, mint a CoD:MW2 orosz repteres pályája volt. De ez alapján a Postal 2-t is lehet támadni, hogy “jaj, civileket ölsz”. Na erre csak azt lehet mondani, hogy “Öcsi, végigtoltad már Hestonworld nehézségen? Ott a te seggedre fűzik a harci sörétest.”

      • Az alap játék, még úgy ahogy reális, de a hétvégére már ott is megszaporodnak a random, fiktív dolgok, mint a zombi horda, flashelt démon dimenzió, és hasonlók. =)

        Na meg azt is tegyük hozzá, hogy a Postal 2-re nem véletlenül mondták azt, maguk a fejlesztők, hogy: “A játék csak annyira véres, amennyire te teszed azzá.” és ez nagyrészt igaz is. Az első három napot, még simán végig lehet vinni, különösebb vérrontás nélkül. A legtöbb feladat, békésen is megoldható. Ahol pedig mindenképp rád ugranak, ott se feltétlen kell leállni harcolni, akár el is lehet futni.

        Amire már inkább ráillik a valódi ámokfutás, az a Postal 1, ahol Dude még ténylegesen egy kattant postás, és minden pályának az a célja, hogy a lakosság, minimum 80%-át öld le ahhoz, hogy tovább juthass. Persze a fekete humor, már itt is jelen volt, de sokkal inkább a válogatott fegyverekkel történő mészárláson volt a hangsúly.

  18. Kedvenc vesszőparipámat is idecitálhatjuk, a TW játékokat. 🙂 Mikor Rome TW-ban, vagy Medieval2-ben elfoglalunk egy várost, felkínálja a program, hogy milyen sorsra szánjuk a lakosságot, és hát ott is megvan a lehetőség, hogy kardélre hányjuk a népet. Csakhogy bizonyos területeken szükség is van erre a lépésre, ha el akarjuk kerülni az örökös lázongást.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: