TOP 10 Monsztra

A legrondább, legidegesítőbb, legszemetebb, és legvicceseb csúnyaságok egy helyen. =)


Doom – Pinky Demon

Tény, igazi klasszikushoz méltó módon, a Doom-ban mindenki megtalálhatja a maga kedvencét. Van aki az IMP-re esküszik, van aki a vörös, kékvérű Cacodaemonra, én azonban azok táborát erősítem, akik a rózsaszín, bikaszerű monsztrákat szeretik közvetlen közelről megküldeni a jó öreg duplacsövűvel. =) Általában amíg nem ér közel, és magányos, nincs vele gond, kissé disznószerű röfögő hangjáról hamar fel lehet ismerni, szóval van időnk arra felkészülni, hogy egy ilyen rémséggel lesz dolgunk. Tömegben, pláne az álcázott verziói már okozhatnak némi fejfájást, persze csak addig, amíg nincs nálunk egy BFG. =)


Duke Nukem 3D – Pigcop

Hasonlóan a Doom-hoz, a Duke 3D is televolt emlékezetes ellenfelekkel, akikből akadt ijesztőbb (Octobrain) és viccesebb is. Utóbbi kategóriát erősíti a vörös szemű, sörtetarajos, shotgunal igazságot osztó disznó rendőr, aki igazából nem volt nehéz, de nem is volt könnyű ellenfél. Volt azonban egy rossz szokása, hogy szeretett a sarkoknál feküdve, takarásból ránklőni, amibe bizony amíg nem ismertük pályát, könnyű volt belefutni. Volt légi motoron közlekedő változata, amit könnyű volt kicselezni, lelőni, ám az Atomic Edition-ben megjelenő tankos verzió már jóval több gondot okozott, főleg azért, mert a felrobbanásakor elég nagy körben sebzett.


The Suffering – Slayer

Maga a Suffering egy egész kellemes horror TPS volt anno, ami bár grafikailag messze nem volt tökéletes, a hangulatra így sem lehetett panasz. A helyszínül szolgáló börtönben sok érdekes ellenség bukkant fel, ám mégis mindközül talán a játékot szinte végigkísérő pengés őrültek voltak azok, akik a leginkább maradandóra sikerültek. Nem voltak se túl félelmetesek, se túl erősek, ám mégis, úgy sikerült őket megformálni, hogy az ember tartson tőlük.


Half-Life – Headcrab

Tipikusan azaz ellenség, aki önmagában nem félelmetes, nem zavaró, sőt az első részben durmoló, doromboló, néha nyöszörgő hangja miatt akár még aranyosnak is nevezhető. Az ember már szinte sajnálja agyonverni a pajszerrel, egészen addig, amíg az általa átmutált testen nem látjuk viszont, aminek már a puszta látványától is tövig húzzuk a ravaszt. A 2-ben van gyors, és mérgező változata is, utóbbi hol kígyó, hol macska szerű hangokat ad ki, és igen veszélyes.


Painkiller – Bones

Látványra nem kifejezetten nevezhető ijesztőnek, de a kis dülöngélő, karok nélküli csontvázat könnyű alábecsülni. Elsőre akár még szánalmasnak is tarthatjuk egyes kollégáihoz képest, ám relatív gyengeségét jól ellensúlyozza sok mocskos trükkel, illetve azzal az idegesítő hanggal, amitől mielőbb próbálunk tőle megszabadulni. Először általában észre se vesszük, hisz széthullott darabjai sokszor szanaszét hevernek, egyszerű pályaelemnek tűnve. Amikor viszont elég közel érünk, hamar összeállnak, és rögvest ránk rontanak. Gyorsak, nehéz őket eltalálni, nincs nagy sebzésük, de cserébe elveszik a begyűjtött lelkeket, és ha egy bizonyos szint alá csökken az életerejük, egyszerűen szétrobbantják magukat, a szanaszét szálló csontok elől pedig igen nehéz kitérni.


W40k Dark Crusade – Necron Lord

Azt hihetnénk egy Warhammer univerzumban játszódó játék semmi másról nem szól, mint hogy hatalmas seregek verik agyon egymást, pedig a helyzet közel sem ilyen egyszerű. A Warhammer RTS-ekre mindig is jellemző volt, hogy a direkt brutális harc hosszútávon sose kifizetődő, helyette inkább a siker azon múlik, mennyire tudjuk az adott faj előnyeit a hasznunkra fordítani, illetve a gyengeségüket kompenzálni. Ebben természetesen nagy szerep jut a hősöknek is, akik közül talán a legszemetebb a Necron Lord. Képes egymás után két teleportot is csinálni, ami a kisebb pályáknál az jelenti, hogy pillanatok alatt megalapozhat egy középkezdést, pláne, hogy közelharcban komoly sebzést tudhat magáénak még járművek ellen is. Persze mindezek a tulajdonságai eltörpülnek a kioldható képességei mellett, amik között szerepel gyorsabb regeneráció, átmeneti halhatatlanság (igaz ilyenkor legalább támadni nem tud) egy adott terület átmeneti lefedése, ahová nem tudunk lőni, sőt egy ideig nem is látjuk, az elesett egységek felélesztése, valamint olyan láthatatlanság, ami a közelében lévő egységeket, épületeket is láthatatlanná teszi. Ráadásul képes átalakulni bizonyos időre egy sebezhetetlen szuperegységgé, a Nightbringerré.


TES IV Oblivion – Will-o-the-Wisp

Akik játszottak az Oblivionnal, bizonyára emlékezhetnek az eddigi TES részek talán legidegesítőbb ellenségére, a lidércfényre. Tulajdonképpen csak egy fénylő porból és gázból álló felhő, ami elsőre ártalmatlannak tűnhet, valójában azonban talán az egyik legtöbb fejfájást okozó ellenség. Akárcsak a Ghost és a Wraith, minden fizikai támadásra immunis. Kizárólag a mágia, vagy a fegyvereken lévő bűvölés tudja megsebezni. Első hallásra nyilván ez csak apró kellemetlenségnek tűnhet, ám az előbb említett kollégáitól eltérően a Wisp elől nem lehet csak úgy elfutni, elbújni, a mágiáit kicselezni. Amint támadásba lendül, szinte teljesen láthatatlanná válik, hol látszódik, hol nem, és amikor azt hittük leráztuk, már ott terem előttünk és támad. Piszok gyors, álcázza magát, teleportálgat, még szerencse, hogy csak érintő mágiái vannak, azok viszont nagyon erősek (ha csak nincs rajtunk legalább 60%-os mágia ellenállás).


Dragon Age Origins – Revenant

Egy újabb kedvencem, a Dragon Age egyik miniboss osztályú ellensége, ami még tapasztalat ellenére is, önmagában feladja a leckét az egész csapatomnak, de olykor akadnak még csontváz segítői is, vagy 6-8. Erejét jól mutatja, hogy fél kézre fog egy pallos méretű kardot (szerintem az is, mert arra vonatkozó skilleket használ). A Dragon Age-ben 4 páncélosztály van, ő a 4.ben, a masszív kategóriában utazik. Alapból rendelkezik az Aura of Weakness-el, ami védhetetlen, vagyis nincs ellene mentődobás, így minden közvetlen előtte álló karakter védelme és támadó értéke permanensen csökken. Használja emellett még a Shield Wall-t, ami növeli a védelmét, ezen felül az ellenállását a nyilakkal szemben, valamint immunissá teszi a knockoutra. Az pedig már csak természetes, hogy immunis a bénításra, leütésre, lerohanásra, mérgekre. Plusz ha mindez nem lenne elég, vannak speciális skilljei, az egyik ilyen a pull (jellemzően ezzel nyit) amivel egy távolban lévő mágus, vagy íjász ellenséget magához ránt, aki persze azonnal el is esik ilyenkor (ezt szereti visszavonuló egységeknél is használni). Na és ott van még a legjobb tulajdonsága, a morzsoló csapás, ami egyrészt minden vele szemben lévő egységre hat egyszerre, durván sebez, megtántorít, másrészt az alacsony ügyességgel bírókat lebénítja, és alapból sebeket okoz, amik tartósan levonnak a karakter bizonyos attributejaiból, amíg meg nem gyógyítjuk. Végül akik ismerik a classic RPG elvet, azok tudják, hogy a nevesített verziójú lények az alap jócskán felturbózott változatai, ebből is van egy, Gaxkang.


Blood 1-2 – Hand from Hell

Az Addam’s Family ihlette levágott, járkáló, pokoli kéz az akkori Dos éra talán egyik legidegesítőbb ellensége volt, hisz az esetek 90%-ában torkon ragadta a szerencsétlen játékost, megszabadulni pedig nem volt egyszerű tőle. Ugyanakkor vicces is volt, ahogy elvékonyított hangján folyton azt ismételgette, hogy: “I will swallow your soul!”. =D


Serious Sam – Kamikaze

Azt hiszem ha megkéne neveznem azt az ellenséget, aki egyszerre bizarr, vicces, és még a legnagyobb monsztrákról is képes elvonni a figyelmünket, akkor az a félmeztelen, lenyakazott, mindkét kezében bombát tartó, ordítva rohanó Kamikaze. Észrevenni nem különösebben nehéz, hisz amint támadásba lendül, egyre erősödő üvöltéssel jelzi a közeledtét, likvidálni se kihívás, hisz mindössze egyetlen találattól felrobban. Épp ezért két dolog teszi veszélyessé, az egyik a viszonylagos gyorsasága, a másik pedig a nagy tömeg. Az egész játék az egyszerű de nagyszerű koncepcióra épít, és ehhez a hangulathoz jócskán hozzátesz, amikor a ravaszt tövig húzva csodálhatjuk meg, ahogy egyszerre 5 robban fel egymás mellett.

Reklámok

7 hozzászólás to “TOP 10 Monsztra”

  1. A Blood-ban a kéz rohadt idegesítő ahogy mondod, de nem is igazán az Addams Family-ből származik hanem az Evil Dead-ből. Abban volt, hogy Ash levágta a megszállott kezét és az elkezdte üldözni, továbbá az idézet is onnan származik azt hiszem. 😀

    Will-O-The-Wisp mocskosul cheap volt valóban, de akkor próbáld ki a TES 1-et, ott aztán voltak köcsög egy ellenfelek. Például az Ice gólem amit cak ebony fegyverrel lehetett megsebezni..! Ami egyébként a legjobb fegyver és marha ritka/drága. Valamint a hófarkasok és hell hound-ok akár egy lövésből is kinyírtak és még sorolhatnám az ilyeneket…

    Painiller Bones is borzalmas volt, alig lehet eltalálni olyan vékony és még a lelkeket is kiszívja. Szerencsére nem sok pályára tették rá.

    Doom-ból Hell Knight a legjobb, persze csak ha nem szorít be valami kis szobába.

  2. Nekem hirtelen az Addam’s ugrott be, viszont most hogy mondod, inkább az Evil Dead-re hajaz. A 2-ben ha jól emlékszem volt ilyen pók meg pióca szerű kis genyó, na azok is hasonlóan tapadósak voltak.

    Arénával már nagyon rég toltam, de eddig szinte minden TES játékban akadt valami csúnyaság. Morrowindban például azok az ormányos Ash lények, Dagoth szolgái voltak kemények, de őket legalább nem random dobta a képünkbe a gép, mint a Wispet, ami lóval együtt nyírta ki az őröket. =D

    Bones az 3 pályán volt csak szerencsére, ám annál jobban egyik ellenség se tudott felcseszni, pedig akadt pár, például a kiegészítőben az Orosz, Német katonák. Azok akármit csináltál, egy golyóval minimum eltaláltak.

    Hell Knightok inkább erősek voltak, bár én inkább azt utáltam, ami ha meglátott, akkor felgyújtott. Pinky, Imp, Cacodemon főleg a dizájnjuk miatt lettek annyira maradandóak, hasonlóan mint a Dukeban a Pigcopok.

  3. Régen a Pigcopoktól féltem amikor a sötétben csak a vörösen izzó szemüket lehetett látni. 😀

    Sufferinget ki kéne már próbálni.

    Bonest utáltam, szinte csak a rakétavetővel tudtam rendesen szétszedni őket.

    Necron Lord akkor izgalmas amikor kettő AI ellen játszol és mindkettő egyszerre támad! 😀

    Will-o-the-wisp nem zavaró ha varázslóval vagy, harcosként rohadt idegesítő.

    Revenantot ne is mond! Az a rohadék a mágustoronyban folyton agyonverte a csapatomat (varázsló+Leliana+Alistair+Wynne) csak úgy tudtam legyőzni hogy elfutottam mikor már alig volt életerőm és a ledöntött szobor miatt nem tudott magához rántani. 😀

    Kamikaze kár hogy a 2ben elég gagyi lett a régi részekben tetszett.

  4. Sötétben én inkább az Octobrainektől tartottam, viszont a vízalatti részeken imádtam őket rakétával szétrobbantani. =)

    Suffering első részét érdemes egyszer kipróbálni, a 2-őt viszont ha lehet kerüld.

    Necron Lordból 2 nehezebb szinten már tudott jó sok kellemetlenséget okozni, hamar megtanultam, hogy ilyenkor jobb a közelebbit lerohanni gyorsan, mielőtt elszaporodna.

    Oblivionban az utolsó 3 karakterem már mind rouge volt, szóval a gyorsaságnak, sneaknek hála könnyebben meg tudtam tőle szabadulni. Az is jó, ha gyúrsz kicsit mágiára, hogy legyen valami erősebb destruction varázslatod, mire őket kezdi el spamolni.

    Revenant ha varázsló vagy nagyon kemény, legalább is amíg szert nem teszel valami keményebb mágiára, mondjuk fagykúpra vagy tűzgolyóra. Igazából a DAO-ban is a rouge a legjobb választás, mert a criticalokat ő se tudja kivédeni, a tőröknek elég jó a páncél átütő ereje, és a magas ügyességnek hála jó esélyed van arra, hogy elkerüld a csapásait, vagy a bénítást. Ha pedig végleg nem megy, akkor vedd vissza a nehézséget, az általában beválik. =)

  5. HeadCrab az aranyos. Egy időben gondolkotam is rajta, hogy veszek belőle egy plüsst, csak elég drága volt 😀
    A mérgező fajtáját viszont ki nem állhattam, ahogy rögtön levitte az életerőmet. Ráadásul a hordozó-zombi fajtája még hozzád is vágta őket. Az egész HL-sorozat legutálatosabb ellenség-típusa.

  6. Az első részben aranyos volt, a 2-ben viszont hiányoltam a hangokat, amiket kiadott. A mérgező akkor volt bajos, amikor volt normál vagy gyors headcrab is vele, mert akkor általában az történt, hogy a mérgező levitte a HP-dat 1-re, a másik meg megölt.

    A hordozója ellen a legjobb a benzines kanna, vagy a gázpalack volt, ha azt hozzávágtad, akkor felgyulladt az összes crabel együtt.

    Egyébként a legbrutálabb szerintem az Opposing Force-os mutálódott változata volt, a Gonome, ami rohant és piszok gyorsan csapdosott, harapott, savat dobált.

  7. R.Gy.360 Says:

    A doom ba de jó kis szörnyek is vannak
    Spider mastermind : a 6 lábú pók
    Cyberdemon revenant aracnothron hell knight mancubus
    Kivétel az arch vile volt azt hogy utáltam

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: