Max Payne 3

Folytatást készíteni sohasem egyszerű, pláne nem olyan alkotásokhoz, amik a maguk módján emlékezetessé, sikeressé, népszerűvé váltak, mikor megjelentek.

Egy folytatásnál azon túl, hogy meg kell felelni mind a szaksajtó, mind a rajongók igényeinek, szem előtt kel tartani azt is, hogy az előző rész/részek mérceként, viszonyítási alapként működnek mind objektív, mind szubjektív értékelési szempontok szerint. Rendszerint ezen a ponton merül fel az első nagy dilemma, az újítás kérdése, hisz újítani valahol muszáj, viszont könnyen előfordulhat, hogy a régi elemek mellé, vagy azok helyére bepakolt új dolgok nem hogy emelnék, hanem inkább rontják, butítják a színvonalat.

A szaksajtót rendszerint nem érdekli, hogy egy folytatás mennyiben módosított a cím világán, őket főleg a technikai paraméterek és a marketing érdekli, így is pontoznak, még a rajongókat sokkal inkább a hangulat és a hű körítés érdekli. Épp ezért mindkét fél igényeinek megfelelni, egyszerre, általában nem igazán lehet, valamelyik félnek kedvezni kell. A Max Payne 3 (mint a Rockstar játékok általában) egyértelműen egy marketing elvű folytatás, ami a franchiset átrepítette ugyan 2012-be, de cserébe a modern trendek oltárán feláldozta a legfontosabbat, a hangulatot.


Visszatekintő

Köztudott, hogy vannak olyan alkotások, amik egyértelműen le vannak zárva, és olyan kerek egészet alkotnak, hogy nem igazán alkalmasak bármiféle folytatásra. Ilyen volt a Mafia, a KotOR, a Dragon Age, és ilyen a Max Payne is.

A félreértések elkerülése végett, a Max Payne sohasem volt Rockstar játék, ők mindössze a konzol portokat készítették. Az első Max Payne 2001-ben jelent meg a Remedy és a 3D Realms gondozásában, ami elsősorban azzal keltette fel a figyelmet, hogy TPS-ként debütált a PC-n akkor (is) uralkodó FPS-ek közé, méghozzá komoly alaphangú történettel, és az akkor újdonságnak számító, a Mátrix filmek ihlette bullet time-al, ami egyszerre volt látvány és játékelem.

A történet, tulajdonképpen nem volt túlbonyolítva, röviden arról volt szó, hogy egy új, agresszív drog került a piacra, majd rejtélyes körülmények között, pár drogos megölte Max családját, a feleségét, és az újszülött lányukat, mire Max végzett a támadókkal, majd vendettát hirdetett az alvilág ellen, hogy kézre kerítse a valódi felelősöket. Ami viszont sokat javított, az első hallásra kommersz történet befogadhatóságán, az egyértelműen az adagolás és a tálalás volt, ami nagyon jól sikerült, nem vált unalmassá, vagy kiszámíthatóvá. Sőt, a képregényszerű elmesélés, a bullet time mellett, a sorozat úgymond második védjegyévé vált.

A legfontosabb azonban, ami a játékosok többségét benn tartotta a Max Payne világában, az egyértelműen a hangulat volt, a noir, ami sokszor keveredett neo-goth, néha már-már sátáni áthallásos jelenetekkel, és helyszínekkel (például a Ragnarock pálya).

Nem is telt bele sok időbe, és a Remedy hamar bejelentette a Max Payne 2-őt, ami 2003-ban jelent végül meg. Annak ellenére, hogy a folytatás játékmenetileg, az interaktív fizikát leszámítva (ami akkor elég nagy újdonság volt) lényegében alig változott valamit, az első részhez képest, sajnos nem hozta annak hangulatát, színvonalát. Ennek fő oka pedig, leginkább az volt, hogy a maga a történet, nem rejtett magában túl sok érdekességet, hisz az már az első pálya után nyilvánvalóvá vált, hogy egy drámai szerelemhez lesz majd szerencsénk a kiégett nyomozó, és az űzött vaddá lett bérgyilkos nő között, aminek a végén happy endről, még csak álmodni is felesleges.

A folytatás tehát egyértelműen alulmúlta az első részt. A kontraszt érzékeltetéséhez, még ott a sötét, hóviharos New Yorki éjszakában mászkáltunk a lerobbant, lelakott, kiégett lépcsőházak, lebujok, sikátorok között, bedrogozott maffiózókat likvidálva, miközben a talpunk alatt hol a jeges hó, hol a használt injekciók ropogtak, addig a folytatásban szenilis mamák házain vágtunk át a csövessel és a kurvával társulva, miközben a játék több mint felében(!) fegyveres takarítókat öltünk. Ja és nem felejthetjük ki “mindenki kedvenc részét”, amikor az óriási kabala ruhába öltözött Vinniet kellett terelgetnünk (egyébként ez volt a játék mélypontja, szerintem).

Évekkel később, annak ellenére, hogy már a 2. részt is inkább csak a szaksajtó magasztalta fel, bejelentették a 3. részt, ami a vártnál is több változást ígért, csak épp annak irányával volt és van a probléma. Kezdve azzal, hogy a 3. részt, a felvásárló Rockstar kezdte fejleszteni, méghozzá Xboxra.


The Fail of Max Payne

A portolással ugyan ezúttal nem akadt különösebb gond, viszont a problémák, ettől függetlenül is, igen hamar kezdték felfedni magukat, kapásból a hanyagul összetákolt, rozoga történettel. A storyt kábé olyan mélységgel ruházta fel a Rockstar, mint amilyennel a GTA játékait szokta. A mostanra alkohol, és gyógyszer függővé vált Max, egy szép napon épp iszogat egy helyi bárban, mikor beleköt pár maffiózó (akik úgy tűnik nincsenek tisztában, Max eddigi munkásságával) de hirtelen feltűnik Max, eddig sohasem látott Brazil ismerőse, aki elhajtja a kölyköket, mire azok 6 tucat gorillával térnek vissza, és megkezdődik a párbaj. Miután kölcsönösen rommá lőtték a kocsmát, a maffia megtalálja Maxet a lakásán, majd annak rendje és módja szerint, szétlövik a fél szomszédságot, mire Max az előző részekhez képest, ahelyett, hogy eltakarítaná a főnököt az embereivel együtt, hirtelen berezel, és lelép Braziliába, Sao Pauloba. Itt aztán beáll a gazdagok és korruptak egyik családjához, majd miután munkaadónk feleségét elrabolják, utána eredünk, és elég rendesen megritkítjuk a helyi alvilágot.

A grafikáról nem sok mindent lehet elmondani, van, de olyan mint az egész játék, nem erőlteti meg magát. A dizájnról, környezetről, és Max külsejéről (ami egyre Die Hardosabb lesz) mindenki döntse el maga, mennyire vevő rá, nekem speciel egyáltalán nem jön be.

A játékmenet, amolyan igazi kétélű kard. A bullettime még mindig a régi, a tovább gondolt bullet és kill camek egész pofásan néznek ki, valamint bizonyos felületek, mint a fa és az üveg törésmodellje is egész részletes, bár ezt a poént már lelőtte a Mafia 2, némiképp részletesebb megvalósítással.

A pozitívumok listája azonban, ennyiben kábé ki is merül. A legnagyobb gondot egyértelműen a cutscenék okozzák, amik felesleges mennyiségben vannak jelen, több van belőlük, mint két CoD részben együttvéve. Ráadásul el se lehet őket nyomni, kötelező mindet végignézni, ha csak nem chapter selectből töltjük be az adott fejezetet, de akkor sem engedi mindet. Így gyakorlatilag 10 lépést nem tudunk tenni a játékban anélkül, hogy ne jönne valami bejátszás (és ez nem vicc), amik egyébként a játékidő kábé 50%-át(!) teszik ki. Magyarul 2 óra játékra jut, 1 óra mozizás.

Emellett a játékban, az ellenségek számát is jelentősen megnövelték. Még az előző részekben, átlagban 2-3 vagy 4-5 ellenség jött ránk egyszerre, itt 6-8, sőt de akár 10-12 rosszfiú is ránk ronthat egy-egy folyosón, vagy teremben. Valószínűleg épp ezért, kötelezően bele lett erőltetve a játékba egy fedezék rendszer, tehát a vetüléseket el lehet felejteni, nem pártolja a játék, és túl sokat szív el a bullet time mérőből.

Hogy őszinte legyek, ezt még le is nyeltem volna, ha nem a régi, hanem az azóta továbbgondolt verzió működne, vagyis hogy egyik fedezéket adó felület mögül/mellől, át lehet slisszolni egy másikhoz, ami itt viszont lehetetlen. Ám amin igazán nagyot néztem, az a fegyverek viselkedése, amin nagyon látszik a tipikus Rockstar “minőség”. Az érthető, hogy egy AK 47-el, 150 méterről, simán fejbe lehet valakit lőni, de amikor ugyan ez, sokkal messzebbre, shotgunnál, és uzinál is ugyan úgy működik, az azért elég röhejes.

Apropó fegyverek, mivel a játékban most már kötelező jelleggel, erősen limitált slot rendszer van, így mindössze 3 mordály lehet nálunk (két egykezes, és egy kétkezes), ami így sokszor azt fogja okozni, hogy nagyon be kell osztani a lőszert. Ám ami ennél, sokkal zavaróbb, hogy a Rockstarnak az a zseniális ötlete támadt, hogy Max a kétkezes fegyvereket, ha nem használja, akkor ahelyett, hogy a hátára tenné, a szabad kezében fogja.

Hogy ennek mi értelme, haszna van, arra máig nem jöttem rá, mint ahogy arra sem, miért van az, hogy a játék enginejével készített cutscenek, nem képesek a kétkezes fegyvereket kezelni? Nem vicc, Max minden videó alkalmával, visszavált az alap pisztolyra, amit ugyan már láthattunk más játékoknál is, csakhogy itt, miután a bejátszás véget ért, úgy is marad, plusz ekkor készül a checkpoint. Magyarul, ha egy videó pont úgy ér véget, hogy azonnal 4-5 pacákra kéne lőni (amire megsúgom, elég gyakran lesz példa) akkor hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy az alap berettával próbálunk túlélni, mert hiába van ott az AK a másik kezünkben, nincs időnk váltani, és ha meghaltunk, próbálkozhatunk újra, és újra.

Emellett lesznek még, különféle járműből lövöldözős, és “lopakodós” részek, amik nem rosszak ugyan, de baromira nem illenek egy Max Payne játékba, mint ahogy a társak se.

Gyűjtögethetünk még emellett medálokat, amik az online profilunkban jelen(né)nek meg, illetve minden pályán el van szórva X mennyiségű golden gun, amikből ha összegyűjtünk egy típusra valót, akkor az adott fegyver, arany színben fog pompázni. Akik szeretnek chinpokomon mestert játszani, azoknak ezek biztos bejönnek, de a legtöbb gamer nem szereti, ha hülyének nézik. A medálok akkor jók, ha kihívás őket elérni (az, hogy használj el 10 painkillert, nem az) a golden gun pedig baromira játékidegen, és egy kezdő modder össze tudná photoshopolni. Ennek ellenére beleférhetne, ha lenne bármi értelme is, mondjuk időközönként aktiválható képességet adna, hogy teszem azt a Colt azonnal ölne, vagy a shotgunt nem kellene újratölteni, stb, persze csak limitált ideig.

Ja és igen, van a játékban multiplayer, ami kábé annyira illik egy Max Payne játékba, mint egy Conter Strikeba a single, semennyire.

Hogy mit kotlott ezen 2008 óta a Rockstar, azt máig nem értem, mint ahogy azt sem, miért kellett 9 évet várni a folytatással, pláne egy ilyennel. Csak reménykedni tudok benne, hogy ez volt az utolsó Max Payne játék, mert ez így, ebben a formában nem ér többet, mint: 6/10 jóindulattal. Nem lenne amúgy ez egy rossz játék, ha nem Max Payne lenne címe.

Utóirat: Sokaknál előfordul, akik a tört verziót használják, hogy a játék crackelés közben, vagy indítás előtt BSOD (blue screen/kék képernyő) hibát produkál. Ez a Reloaded verzió hibája (akik már dolgoznak a javításon) ezért használjátok addig a Revolt verziót!

Reklámok

23 hozzászólás to “Max Payne 3”

  1. zeneger01 Says:

    No comment az egészre. Tökéletesen megfogalmaztad amit én érzek. A Rockstarról megvan a véleményem mert már ők is mint sok más játék fejlesztő/kiadó a bögyömben van. Ez is az a szokásos kéne gyorsan pénz…. ő melyik sorozatot kapjuk elő? Van pár, meg is van. Max Payne. Őt elég sokan kedvelték akkoriban és egész jó eladásokat csinált egy újabbal tuti kaszálunk annyit. Sajnos a Rocstarnak is szokása lett, hogy rááll egy sorozatra itt a GTA-ra gondolok azt halomra nyomja szinte semmit nem fejleszt mert elég a régi recepteket újra berakni később kellemes áron DLC-nek.

    Talán még annyit, hogy nekem speciel tetszett a Max Payne 2 de főleg azért mert úgy néztem rá, hogy a történet végső lezárása amihez illett is a sztori. Max megfenyegeti a nagyembereket így minden bűnét semmisé teszik és új életet kezd, Mona Sax-et kedveltem és amennyit szenvedtem a második végződés eléréséhez szerintem azt a vonalat követhették volna akkor INKÁBB mint ezt a Bruce Willis utánzatot. Különben simán rácsaphatnák, hogy Die Hard XYZ és én nem tudnám megmondani a különbséget.

    • A Rockstart én a GTA 4 óta nem bírom, és ami külön vicc, hogy a víz, a Max Payne 3-ban ugyan úgy halálos, mint régen a GTA 3-ban. XD Egyszer véletlenül sikerült belevetődnöm a dokkos pályán, erre instant halál… LOL!

      A Max Payne 2, pláne a 3-hoz képest, nem volt egy rossz folytatás, és Monat is bírtam, de magához a storyhoz, már nem sokat tett hozzá, érdemben. A Max Payne ott ért véget, hogy Missis Valkyre pokolra száll a helikopterével együtt, és Max bosszúja ezzel beteljesedik.

  2. Soha nem játszottam a Max Payne-el, de a harmadik részt már biztos, hogy ki se próbálom. 🙂 Így a képek alapján a grafikája kb. a Left4Dead szintjén mozog, ami mára talán egy kicsit elavult.
    Az aranyfegyver tényleg elég pofátlan dolog, ehhez képest még a CoD-ban is hasznosabbak a gyűjthető kacatok által aktiválható dolgok.
    Amúgy az Otherworld-ös kritikát láttad már erről?

    • Az első részt mindenképp próbáld ki, mert azon ritka TPS-ek közé tartozik, ami nem God of War módra akar lekenyerezni, hanem igazi noir hangulata van. Majdnem olyan jó, mint az első Mafia.

      Otherworld kritikát tegnap este megnéztem (nem járok túl gyakran az OW-ra). Örülök annak, hogy Zoly tesztelte, és talán pont ezért nem lett felmagasztalva, bár ő több dolog felett tudott szemet hunyni, mint én. Például a fedezék keresésről, lopakodós, járműből lövöldözés részekről, slot rendszerről nem igazán beszélt. Amiben viszont nem értek vele egyet, az a multi. Én kipróbáltam, igaz nem itthon, PC-n, mert ripelt verzióm van, de spec annyira éreztem használhatónak, mint a GTA 4 multit. Röhejes, hogy miközben ketten épp mátrixolnak, aközben a távolból lazán le lehet őket szedni, igazi camper paradicsom.

  3. A sorozatból nekem csak az első rész volt meg, az első – és eddig egyetlen – játék, amit PC-n vittem végig. Az az igazság, hogy én nagyon nem tudok PC-n játszani, haverom unszolására mégis belekezdtem, és nagyon kellemesen csalódtam, jobban élveztem, mint az X360-on bármit. A második azóta is a listán van, de ez az új rész… Amikor az első képek kijöttek, már akkor csak annyit reagáltam, hogy mi a rák ez? Talán egy próbát azért csak megér, ha valaki kölcsön adja, de ha tényleg olyan sok a videó, akkor azt hiszem belevágom a kontrollert a tévébe, mert nagyon utálom, amikor játszok össz-vissz egy percet és jön egy 10 másodperces bejátszás. Inkább legyen kevés hosszú, de értelmes. Egyébként jó teszt lett!

    • Nem véletlenül mondják sokan, hogy olyan, mint ha egy filmmel játszanál, mert kábé így is van.

      A PS3 verzióban erre rájön még a hosszú töltési idő is, szóval a PC, Xbox tulajok még jobban is jártak. A Max Payne mellé ajánlom a Mafiát, ugyan nem igazi openworld, viszont a legértelmesebb, komolyabb akció TPS, amivel eddig játszottam.

  4. chris92 Says:

    Bizonyos szinten elvoltam a 2-veé és most a 3-al is de az igazság az, hogy azok szimpla bullet time-al megdúsított shhoterek és a Max Payne jelző nem nagyon aggatható rájuk. Igazából sose kellett volna folytatni, mert az első egyszerűen annyira magasra rakta a lécet, történet, karakterek és főleg a hangulat terén, hogy az után csak nyújtózkodni lehet, elérni nem. Jóval engedékenyebb természet vagyok ezért megadok neki egy 7/10-et (a kettőhöz hasonlóan) oszt csókolom.

    • A történet és a karakterek azért az első részben se voltak túlbonyolítva, hisz egy szimpla bosszúálló story volt, és jelleme igazából csak Max-nek volt. Sokkal inkább a hangulat, és a körítés volt az, ami elvitte az egészet a hátán.

      Abban viszont egyetértünk, hogy folytatni fölösleges volt, bár a 2 legalább a fizikával tudott domborítani.

  5. Tudtam h köze nem lesz az előző részekhez, de reménykedve ültem le a 3 elé. 1 óra alatt meguntam, a sok cutscene elveszi az ember kedvét a játéktól.
    És még akkor a DNF multijára mondták h az felesleges lett, mer ide aztán kurvára nem illik. -__-

  6. A DNF multija mondjuk nem értem, miért lenne felesleges, hisz multi a 3D-ben is volt.

  7. A gépigény érthetetlenül magas, egy fos játék, nem értem mire fel kell neki 16gb-os videókártya, meg 8ghz-es 26 magos processzor, egyértelműen csak a látványra próbáltak volna hajtani, de azzal is mellé lőttek
    Az 1. meg a 2. olyan volt mint egy szelet pizza, megláttad, megkóstoltad, majd bementél és megetted az egészet, míg a 3, meglátod, megkóstolod, majd madzagon rángatva próbálnak berángatni az étterembe, de te menekülnél… kb ilyen.

    • Nálam alapból maxra lőtte be magát, pedig csak egy HD 5770-es kártyám van, és a procim is csak 3 magos, ami azért manapság már nem nagy szám.

  8. ” Így gyakorlatilag 10 lépést nem tudunk tenni a játékban anélkül, hogy ne jönne valami bejátszás (és ez nem vicc), amik egyébként a játék idő kábé 50%-át(!) teszik ki. Magyarul 2 óra játékra jut 1 óra mozizás.”
    Ezt egy Metal Gear Solid fanboy előtt ne nagyon hangoztasd. 😀

    • Most hogy az MGS-ben mi van, az a legkevésbé tud érdekelni, mikor a Max Payne játékoknak az ilyesmi sose tartozott a repertoárjába. =) Sőt, az külön mínusz, hogy a képregényszerű átvezetőket ezekre cserélték.

    • Index…

      Na szóval, a tisztelt cikkíró úr kiváló promózási érzékkel bír, ellenben vannak itt azért vicces dolgok…

      “szokatlanul gazdag és fordulatos történet” -> A Max Payne története egy sima bosszúálló story volt.

      “második rész kikerekítette az előd sztoriját” -> Nem kerekített ki rajta semmit, mert az 1 története le volt zárva. A 2 története nem kapcsolódott közvetlenül az 1-hez, csak voltak benne visszautalások, visszatérő karakterek.

      “És ezt nagyon helyesen tette.” -> Mármint helytelenül.

      “A játék forgatókönyve elképesztően jól adagolja a feszültséget” -> Az biztos… kevés játék tett ennyire feszülté az állandóan fillerezett, elnyomhatatlan mozijaival, amik 70%-ban semmi infot nem tartalmaztak.

      “Ez a főhős is Max Payne, éppen annyira, mint a 2001-ben felbukkant” -> Nem, nem az, csak annak egy olcsó utánzata szeretne lenni.

      “James Bond is James Bond marad attól, hogy néha Sean Connery, néha pedig Pierce Brosnan játssza.” -> Rossz hasonlat. A May Payne 3-ban nem egy arcot cseréltek ki, hanem a karakter teljes dizájnját.

      “A lényeg a kütyük és a vodkamartini” -> Meg a frizura, a szmoking és a hangtompítós pisztoly úgy mellékesen. Ennyi erővel Hitmannek legyen hosszú haja és izompólója, farmerja.

      “Egészen pazar, ahogy a Rockstar tálalja Max Payne újabb kálváriáját.” -> Mármint erősen GTA kaliberű, vagyis jellegtelen, és rövidtávon érdektelenné válik.

      “Olyan, mintha egy hollywoodi filmet játszanánk végig” -> Az a baj, hogy nem játsszuk, hanem nézzük újra és újra.

      “animációs betétekből össze is lehetne vágni egyet” -> És akkor kapnánk egy középszerű tucat akció filmet.

      “és felirat – nagyon helyesen – csak az angol nyelvű szövegeknél van, így aki nem tud portugálul, idegennek érezheti magát a brazil városban)” -> Így van, nagyon jó, hogy olyan jelenik meg előttem, amit nem értek. Ennyi erővel animét is tök jó lehet nézni, japán felirattal, attól majd biztos Japánban fogom érezni magam. =D

      “egy-két helyen kicsit túlzásba visz a játék” -> Áhh csak minden sarokra jut egy, nem nagy ügy.

      “de egyedi arcot kap tőlük” -> Remélem is, hogy “egyedi” marad.

      “A lövöldözések általában nagy nyílt tereken zajlanak” -> Mármint azok a jó kis folyosók, amik hol ösvénynek, hol lelátónak, hol erkélynek látszanak? Ez komolyan hülye… =/

      “jelentős túlerő ellen. Ez utóbbit megszokhattuk már” -> A Painkillerben persze.

      “Talán egy jobb fedezékrendszer segített volna a helyzeten” -> Ha már cover shooterré degradálták, nem ártott volna.

      “antihős” -> Postal Dude egy anti-hős, Max Payne egy öntörvényű hős.

      “mindenképpen megérni kicsit izzadnia az év egyik legjobb játékával” -> Ha valaki csalódni akar egy kurva nagyot, akkor feltétlen. De én inkább igyekszem minél előbb elfelejteni.

      Egyébként ha valaki elárulja nekem, ebben hol a Max Payne hangulat, ami az első részben megvolt, annak fizetek egy sört:

      • Epic kommentár is epic. 😀 Szegény Stöki is élt már meg szebb napokat… Simán mehetnél gamer újságírónak. 😀

      • Nem, nem mehetne, mert ő az igazat írná, ami általában homlokegyenest ellent megy a reklámkampánynak (meg persze a megkent újság szerkesztőségének).

      • Hol máshol, mint a bézbóz-sapkában, robbanó repülőben, más szavára hallgatásban s a strandpapucsban(ezen percekig röhögtem)?!
        Meg tudnám oldani egy kereséssel, de a Remedy erre áldását adta, vagy legalább az író a ‘történetre’? Meglepődnék, ha igen a válasz.
        Egyébként már előre látom a folyatást: hallgatni fognak a rajongók csalódott visszajelzéseire s visszarakják a karaktert noár-ba, vagy legalábbis hidegbe, de annyira rosszul s olyan mesterkélten, hogy rosszabb lesz, mint ez.

      • Anno a 2000-res évek körül szerettem volna én is teszter, cikkíró lenni az akkori PC Guru-ban, de valahogy most már nem csábít ez a dolog.

        Amúgy meg az van sajnos, amit Zoltán is mond, hogy az őszinteséget, pláne már ma, nem nagyon szeretik, díjazzák.

  9. cheatergs Says:

    Sose tartottam sokra a Max Payne-t (gfx-sztorin-szereplők-hangulat), de aligha kérdés, hogy mi miatt késett négy évet, és olyan, mint a gyökérkezdemény CoD. Hoppá!

    Az OW videójában viszont hallottam egy jó kis zenét, amit ugyan nem találtam meg, viszont a Future tökéletesen beillene egy (űr)kísértethajós atmoszférába.

  10. A cikk igen gyengén van megírva, ráadásul pontatlanságok is tarkítják itt-ott. Igen érződik hogy a Rockstar ezt már a Remedy közreműködése nélkül készítette és a kor elvárható követelményeihez lett igazítva, de ettől függetlenül ugyanolyan profi mint amilyenek az előző részek voltak. A fedezékrendszer pont úgy reális ahogy van, már ígyis túlsok van az olyan túlkönnyű játékokból, ahol egyszerűen csak guggolsz a fedezék mögül, simán célzol és utána csak meghúzód a ravaszt. Az átvezető intrók nemcsak nem zavaróak hanem gyönyörűek, intenzívek, filmszerűvé varázsolják az élményt és tesznek róla, hogy a játék hosszú időre az emlékezetünkbe égjen.

    • A modern “követelményekhez” lehet hű lett a játék, de annál kevésbé önmagához, és az előző részek szellemiségéhez. Egyébként, ha már követelményeknél tartunk, akkor szerintem elvárható lenne, hogy egy újdonságként bevezetett játékelem, mint teszem azt a fedezék rendszer, vagy a fegyver limitálás, úgy működjön, ahogy az valóban elvárható.

      Az hogy Max csak hozzátapadni tud a fedezéknek használható felületekhez, rohadtul nem reális, sokkal inkább kezdetleges, sőt elavult. A Rockstar azon nagyszerű elgondolása pedig, miszerint Max képtelen a hátára tenni a nagyobb karabélyokat, mezei hülyeség. Az ilyen húzások, illetve az, hogy a játékmenetet szét fillerezték elnyomhatatlan videókkal, amik után Max rendre visszavált az alap fegyverre, nem a kihívást és az élményt növelik, hanem a játékost akadályozzák és irritálják.

      Lehet az a baj, hogy ez a játék már nem az én generációmnak szól, és pláne nem a PC-s közönségnek, de ez engem egy cseppet sem fog vigasztalni. Ahogy mondod, hosszú időre az emlékezetembe égett a Max Payne 3, mégpedig úgy, mint egy olyan folytatás, aminek sikerült szép nagy ívben elszakadnia a gyökereitől. =)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: