Dragon Age – Dawn of the Seeker/Blood Mage no Seisen

Manapság a különféle feldolgozások, remakek, és adaptációk, az aranykorukat élik, legyen az képregény, film, vagy videojáték. Nem tudom pontosan, hogy pusztán a könnyű pénz reménye motiválja e még a neves stúdiókat is arra, hogy ontsák magukból az ilyeneket, vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy ennyire ötlethiányban szenvednek, mindenesetre van egy olyan érzésem, hogy amíg az igény nem csökken jelentősen az ilyen alkotásokra, addig ez a szekér menni fog, színvonaltól függetlenül.

A videojáték feldolgozásokkal kapcsolatban a helyzet nem valami rózsás, pláne ha film adaptációra kerül a sor. Egy kezemen meg tudom számolni azt, hány olyan adaptáció látott eddig napvilágot, ami legalább a középszerű, egyszer nézős kategóriába belefért. A többségük azonban, főleg az Uwe Boll félék, nem hogy az alapvető feladatukat, a szórakoztatást nem látják el, hanem egyenesen kínosak, megalázóak az eredeti mű világához viszonyítva.

Épp ezért teljes joggal merül fel a kérdés, ha az olyan akció orientált, egydimenziós játékoknak, mint a House of the Dead, vagy BloodRayne, rendre nem sikerült érdemi adaptációt készíteni, akkor vajon milyen készülhet egy olyan szerepjátékból, ahol a hangsúly a döntéseken, a mérlegelésen, a sorsokon van?

Nos, szerintem nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy kitaláljuk…


Dragon Age, a canon

Mielőtt belevágnék az anime (mert elvileg az lenne) értékelésébe, úgy vélem érdemes pár szót ejteni arról, miről is szólt az eredeti Dragon Age: Origins, csak hogy azok is képben legyenek és tudjanak viszonyítani, akik nem ismerik ezt a világot.

A Dragon Age története Thedas világában játszódik, Ferelden tartományban. Egy olyan világ ez, ahol 3 fő faj osztozik egy élőhelyen, az emberek, a törpék, és az elfek. Az emberek mint mindig, rasszisták, korruptak, és csak magukkal vannak elfoglalva. Félik a mágiát, (főleg a vérmágiát, ami illegális) persze nem alaptalanul, hisz a kezdő, tapasztalatlan mágusokra nagy veszélyt jelentenek a démonok, akik könnyen megszállhatják őket, bár az igazi ok valójában nem ez, hanem hogy sokakban még élnek a múlt emlékei, sérelmei, a zsarnoki mágus uralom, amit elszenvedtek, és ami létrehívta az itteni egyházat is. Épp ezért a mágusokat, mágus kör tornyokba zárják, ahol biztonságban gyakorolhatják a mágia művészetét, mindezt persze a Chantry (helyi egyház) templáriusainak árgus figyelme alatt. Aki megszökik a toronyból, vagy valami folytán eddig kinn élt, azt kóbormágusnak nevezik, akikre a templáriusok vadásznak, és ha ellenáll, megölik. Érdekesség, hogy a DAO világában az emberek majd fele, nem igazán vallásos, sőt sokszor megjelenik az ateizmus is.

Az elfek története, szokás szerint televan szenvedéssel és nyomorúsággal. Igazi áldozatok ők, akikkel jól elbántak az emberek. A rabszolgaság alól ugyan felszabadultak, de vagy gettókban élnek, másodrendű állampolgárként, vagy a vadont járják nomádként, és próbálnak visszatérni a gyökereikhez.

A törpék, ugyancsak jó fantasy szokás szerint, lassan haladnak a saját kihalásuk felé. Nemzetük kasztrendszerben él, többségük kaszt nélküli, a földalatti járataik, bányáik, városaik jelentős részét pedig lerohanta a Darkspawn nevű faj, akikről igazából senki sem tudja, honnan jöttek, pusztán azt, hogy félig élőholt, félig démonszerű humanoid faj, akik primitívebbek, mint máshol az orkok, de nagyon sokan vannak, és pestisszerű ragályt terjesztenek.

Néha azonban, amikor egy vezérdémon felébred (általában mutálódott sárkány alakban) akkor összefogja a Darkspawnokat, akik ösztönlények módjára követik őt, és kirajzanak a felszínre. Ezt nevezik veszedelemnek, és ilyenkor lépnek színre a Grey Wardenök (Szürke Kamarások) akiknek az a feladatuk, hogy egyesítsék a népeket, és végezzenek a vezérdémonnal.


A non-canon átka

Az animét az Oxybot stúdió készítette, akikről eddig (talán nem véletlenül) sose hallottam. 2007 óta ez volt a 3. anime amit kiadtak, az előző munkáik (To, Vexille) a sose hallottam róla kategóriát erősítik (ez se véletlen, a pontozásokat elnézve).

Ami kapásból szemet szúrt nekem, már rögtön az elején, az a grafika és a karakterdizájn úgy ámblokk. Lehet az én ízlésemben van a hiba, de szerintem egyszerűen ocsmány ez a CGI, elnagyolt, túl kontrasztos, kidolgozatlan műanyag. Ráadásul ez a stúdió minden jel szerint, 2007-óta ugyan azt az enginet használja…

Most komolyan, csak én látom rosszul, vagy tényleg ennyire nem látni az 5-év(!) különbséget a kettő között?

A ronda “sajátos” grafikát azonban még el is néztem volna, ha cserébe egy, a Dragon Age világához hű történettel állnak elő, ami sajnos nem következett be. A történettel és a cselekményvezetéssel, azaz ordas nagy probléma, hogy kábé semmi köze sincs a Dragon Age Origins canonjához, de még a meglehetősen félresikerült 2. résszel is csak alig pár pókfonál köti össze.

Kezdjük azzal Cassandra karakterét megtenni főszereplőnek elég merész, és előreláthatóan rossz választás volt. Most képzeljetek el egy olyan karaktert, aki az első részben nem is szerepelt, kizárólag a 2. rész cutscenejeiben, szóval semmi sem derül ki róla, mindössze annyi, hogy meg akarja találni az ottani főkaraktert. Mondhatnánk persze, hogy “de hát ez most majd pont jó alkalom lesz arra, hogy kibontsák a karaktert!” ami akár még igaz is lehetne, csak épp valójában itt se derül ki róla semmi érdemleges, pusztán annyi, hogy egy cheap, overpowered karakter, aki fanatikusan gyűlöli a mágusokat, mert egy vérmágus anno megölte a bátyját… És? Ennyitől még nem lesz mélysége a karakternek, és nem lesz több, mint egy sima angry warrior girl klisé.

A rossz hír pedig az, hogy az összes többi karakter is ugyan ilyen egydimenziós klisé halom lesz, akikről nem tudunk meg, szinte semmit. Igaz a gyenge karaktereket és a pocsék látványt még palástolhatta volna egy érdekfeszítő történet, ám amiről itt szó lesz, az minden, csak nem érdekfeszítő.

Az anime elején feltűnik pár Blood Mage, akik valahogy elfogtak egy sárkányt, majd gyorsan feltűnik a főrossz is, akinek az egyik szeme nem áll jól, a másik meg üveg.

Gyorsan vért vesz a fa(!) varázslóbotjával a sárkányból, amit meg itat egy kábé 10 éves elf lolival, aki kitalálhatjátok, a megmentendő cutie lesz a történetben, akinek egyedülálló spéci erejét akarják kihasználni a rosszak.

Természetesen, mivel a vérmágusok soraiban kém van, ezért a ceremóniájukat megzavarja egy osztagnyi Seeker, élén Cassandrával, és egy olyan epikus csata jelenet következik, hogy csak a fejemet kapkodtam, és szóhoz se jutottam, már persze nem a lenyűgöző látvány, vagy az izgalmas, ötletes találás, hanem sokkal inkább az erős WTF? faktor miatt. Az egész egyszerűen olyan hiteltelen baromságokkal volt tele, hogy egyetlen olyan jelenete nem akadt, amire az elfogadható jelzőt fenntartások nélkül rá lehetne mondani, pláne a canon ismeretében.

Először is a vérmágusok nem ilyen öltözéket hordanak, és nem lila energia gömböket lövöldöznek, amiknek Tie fighter hangjuk van…

Másodszor a mágiát a páncél és a pajzs nem hárítja, ezért van az, hogy az ilyen egységek maguk is megtanulnak alapszintű mágiákat, mint a dispel, a mana elszívás, vagy a védő aura, amit az előtt vetnek be, mielőtt nyílt harcba keverednének.

Ami viszont abszolút kiverte nálam a biztosítékot, az Cassandra kis magánszáma volt, miszerint bár ugyan azt a nehézpáncélt viseli, mint a többiek, és vagy 40 kilóval könnyebb náluk, ennek ellenére kétszer gyorsabban fut a társainál, a levegőben mindenféle akrobatikus mutatványt csinál, sőt a kardra felnyársalt, kábé 70 kilós pacákkal még futni is képes vagy 10 méteren keresztül.

(A vérnek nevezett piros viasz…)

A főgonoszt ugyan sarokba szorítják, de hollóvá változik és elrepül, amibe mondjuk megint csak bele lehetne kötni, hisz ez egy elég ritka képesség, amit főleg a vadon boszorkányai használnak, szóval egy szimpla teleport, vagy valami füstköd idézés hitelesebb lett volna ide, de fogjuk rá, hogy a főrossz van ennyire táp, hogy ilyeneket is tud.

A csata végeztével aztán eljutunk a műanyag makett városba…

A papírmasé klón statiszták közé…

Ahol rövidesen feltűnik a templomosok vezetője, akinek már az első pillanattól kezdve a homlokára van írva, hogy ő lesz a “korrupt áruló”.

Itt külön tetszett, amikor a Seeker brigád vezetőjével vitáznak, mire az ezt mondja az elején történt csatározásról: “Vannak idők, amikor az óvatosság és a diszkréció többet ér, mint a számbeli fölény… “ szóval igen, az hogy “For the Emperor öhm… akarom mondani, Chantry!” felkiáltással, frontálisan nekirontunk az ellenségnek, totálisan a diszkréció és az óvatosság mintapéldánya, és még csak véletlenül sem az indulat fűtötte gyűlöleté. =)

Közben eljön az este, és Cassandra újra álmodja bátyja halálát, amit nagyon durván szerettek volna ábrázolni a készítők, de azon felül, hogy csak a lényeg maradt ki, itt is alapvető koncepciós problémák merülnek fel a canonhoz képest. Eleve annyira eredeti ez a boci szemű áldozat fut a mögötte lovon vágtató kaszás elől, hogy ennél kommerszebbet talán már ki se találhattak volna.

Egyébként jelezném, hogy a mágusok nem szoktak lóról harcolni, és nem használnak kaszát, mágusbotjuk van, ami lehet valamilyen fa, fém, vagy csont.

A story innentől kezdve menthetetlenül a kiszámíthatóság medrébe kerül, ergo Cassandra öreg mentora valahogy rájön arra, hogy a kiscsaj nincs biztonságban, mert korrupció bűze lengi be a várost, mire megpróbál vele megszökni, persze Cassandra is vele tart, ám felbukkannak a már kaszával tápolt vérmágusok, és újabb WTF jelenetekkel tarkított fight következik.

(Érdekes, hogy képes azaz alig 2-3 centi vastag fanyél megállítani a kardot…)

Az öreg meghal, a kiscsajt elrabolják, a jó mágus felfedi magát, aztán jönnek a Seeker társak, akik persze nem hisznek Cassandrának, odaláncolják újdonsült társával egy lóhoz, majd egy bravúros szabadulás következik, ahol megtudhatjuk, hogy Cassandra azért lett ilyen táp, mert kölcsönvette a Rosarios Moka technikáját, és leláncolt kezekkel is simán le tudja rúgni a nehézpáncélos kollégáit.

Ez után elmennek valami dagadt spicli Elfhez, de a vérmágusok megint csapdát állítottak nekik, így hamarosan gólemek és ogárok rontanak rájuk, ami megint csak hihetetlen nagy baromság. A gólemek törpe egységek, amik épp, hogy az ogárhoz hasonló darkspawnok ellen harcolnak, és különben sem zöld, hanem fehér rajtuk az izzás.

Ja és az ogárok nem használnak ilyen Uruk-Hai orkoktól nyúlt kardot, puszta kézzel küzdenek, úgy mint egy gorilla.

Hogy mi lesz az anime vége? Úgy vélem ezt már magatoktól is kitaláljátok. Bizony, meghal a rossz, és megmenekülnek a jók, igazi tündérporos happy end, ami hasonlít kicsit a New Hope végére.


Failed transfer

A kérdés, hogy “mit is mondhatnék erre?”, ebben az esetben tekinthető költőinek. Lehet, hogy az a baj, hogy van viszonyítási alapom, és ezért (szerintem teljesen jogosan) magasak az elvárásaim, és az is lehet, hogy azoknak, akik nem ismerik az eredeti DAO világát, ez egy teljesen jó fantasy anime, de számomra nem volt több, mint egy olcsó, a játék szellemiségéhez, atmoszférájához méltatlan, hatásvadász, budget rókabőr, ami teljesen fölöslegesen jött létre. Rá lehet fogni, hogy “kedvcsinálónak készült” de ez szerintem csak kedv elvevő lett. 3/10 a toleranciám jeleként.

Reklámok

43 hozzászólás to “Dragon Age – Dawn of the Seeker/Blood Mage no Seisen”

  1. Mondjuk én már láttam a Vexille-t, írtam is róla az Anime Manga Palota blogon, és egy olyan közepes értékelést adtam neki a kora, illetve az elfogadható történet miatt.

    Viszont ez…. ez egy moslék! És igen, elvárható, hogy egy anime stúdiónak fejlődjön az animáció készsége, és nem ugyanazt használni, mint 5 éve!

    A legjobban pedig azt utálom egy ilyen játékról készült filmnél, ha nem ragaszkodnak a játékban lévő tartalomhoz. Lehet más történetet kitalálni, de akkor legalább a világ és annak értékeit hagyják meg!

    Mégis a legrosszabb, hogy ugyanaz a rendezője, mint aki a Vexille-é volt, de amíg az legalább egy 6/10-et elért az IMDB, addig ez még annyit sem!

    Szóval jogos a 3/10.

  2. Videojáték adaptációknál tényleg elég ritka, hogy érdemben figyelembe vegyék a canont. Bár ebbe valószínűleg az is jelentősen belejátszik, hogy az adaptáció készítőinek általában fingjuk sincs arról, miről is szól az adott játék. Csak annyit tudnak róla, hogy népszerű, ergo van egy fix réteg, akikre potenciális vásárlóként lehet tekinteni, és ezért jóval nagyobb arra az esély, hogy haszonra tesznek szert. A gond az, hogy talán épp ezért vannak annyira pofátlanok, hogy mindent a címre és a nagyjából átültetett külsőségekre tesznek fel, de amúgy semmivel se erőltetik meg magukat.

    Az a baj ezzel az iparral is, hogy a stúdiók mint ha nem mernének merészek lenni, nem akarnának érdemben dolgozni, hanem szépen elvannak a 20-30 éve, vagy még régebb óta kiépített egzisztenciájukban.

  3. Ilyenkor lehetne példát venni a játékok live action trailereiről. Egyik legigényesebb, amit láttam mai napig, az a Halo: ODST élőszereplős trailere volt (plusz poén, hogy magyar különleges erősök voltak benne =P). Ez a hozzáállás idővel meg fogja bosszulni magát. Valóban egyetlen játékon alapuló filmadaptációt nem tudok mondani, ami tényleg autentikus lett volna a forrásához. Főleg Uwe Bollnak köszönhető, hogy ma már egyre inkább ha meghallja az egyszeri gamer, hogy készül egy film egy játékból, csak legyint, hogy “ez is biztos egy rakás szar lesz”, és max. letölti torrenten és belenéz, csak hogy sajnos beigazolódjanak az előítéletei, de ez persze semmilyen bevételt nem von maga után…
    Az ilyen filmeknél szerintem az lenne a minimum, hogy a stáb kulcsfiguráinak még a concept fázis ELŐTT ki kéne tolniuk a kérdéses játékot, és csak AZTÁN nekiállni agyalni, mi legyen a setting, az alapszitu, a cselekmény, stb… Jóvan, vágyálom, tudom =P.

  4. A Haloból is készült anime, és állítólag az is elég bitangpusztulatos lett.

    Egyébként hallottam már olyat, hogy Uwe Boll például a Dungeon Siegel és a Postalal effektíve is játszott. Ugyanakkor a film alapján például a Dungeon Sieget az első faluig vihette csak, mert kábé addig követi a film, a játék történetét, majd teljesen más irányt vesz.

    A Dragon Age animéről sajnos már a trailer alapján tudni lehetett, hogy köze nem lesz a DAO világához, kezdve azzal, hogy Cassandra a főkarakter.

    • Erről jut eszembe, az első Dead Space rajzfilm (Downfall) viszonylag jó volt mind sztori, mind autentikusság szempontjából. És az NEM anime volt, nemtom miért hiszik azt sokan: a grafika stílusa, az animáció minősége mind nyugati/amerikai, a készítők közt meg egy darab japán nem volt… A másik, amit több stúdió csinált együtt (Dead Space: Aftermath), nah az már igen, látszik is rajta mekkora egy rakat szar/katyvasz lett az egész…
      Ééés igen, hallottam a Halo féle gyöngyszemről, az is a DS: Aftermath-hoz hasonlatos co-op produkció volt nyugati és japán animációs stúdiók stúdiók munkája. Hát igen, lehet is nézni mekkora faszságokat vittek bele, aminek köze nincs a Halo Lore-hoz (komolyan, űrben nyitott Jeteken száguldozó Spartan 2-k? KOMOLYAN?!)…

      • Azért volt benne pár jó epizód (például az első 2, amiben összefoglalják szinte az egész Halo történetet)

      • Szerencsére nálam a Halos kimaradt, (nem igazán tartozik a kedvenceim közé ez a franchise) de amiket olvastam az animéről, illetve amilyen kommenteket fűztek hozzá, nos kábé meg tudom érteni, mi vele a baj.

        Mondjuk alapból nem értem, miért kell nyugati játékokról, anime feldolgozást csinálni? Mint ha nem akadna kismillió PS, Nintendo játék, amikből simán lehet(ne) adaptálni. (Igaz ahogy elnézem, sokszor a hazaival is bajok szoktak lenni.)

        Ugyanez, fordítva szokott még nagyon szánalmas véget érni, amikor animékről, vagy japán gamekről készül nyugati film adaptáció, mint a Dragon Ball, vagy a Resident Evil esetén.

        A japánok amúgy is szoktak liveokat készíteni, igaz azok többsége egy nem japán ember számára általában kábé paródiaként hat. =D

  5. I don’t even…

    Már ezt említettem ugyan, de két haverral tervezzük, hogy bevállalunk valami szarságot (egyelőre úgy néz ki, a Blood-C lesz az, bár van még egy-két esélyes jelölt : P) a nyárra, de lehet ezt még hozzácsapjuk mint bónuszt. 😀

  6. Junchi: Megnézheted, de ahhoz hogy átérezd, mennyire gány is az adaptáció, ahhoz az kell, hogy valamennyire ismerd a DAO világát. Enélkül sok hiba, ellentmondás fel se fog tűnni, max a se füle, se farka cselekmény és a gyenge CGI ingerelhet homlok ráncolásra.

    Mangekyo022: Junchi röhögni szeretne, nem hányni, az ilyen Eiken félék meg kábé a leginkább gyomorbántó, non-h animék közé tartoznak. =D Mondjuk a Platonic Hearts az elég gyilkos darab lett, kábé mint a Hametsu no Mars, szóval kollektív szenvedésre, röhögésre, önsanyargatásra kiválóan alkalmas.

  7. Kint is van? Ideje megnézni, ha már azon a rémesen fos DA2-n átverekedtem magam (na nem mintha az elsőnek AKKORA fanja lennék, a Bioware a KOTOR óta nem csinált jó játékot).

    A Vexille amúgy egész ismert, annak idején szépnek is számított. Jónak nem.

    • Nos az tény, hogy a Bioware nem titkolt célja az volt a DAO-val, hogy megismételjék a Baldur’s Gate eposzát, annak úgymond szellemi örökösévé tegyék. Hogy ez miért nem sikerült, arra viszont egyszerű a válasz, úgy hívják EA, aki tudjuk mit tett a C&C szériával, miután megszűnt a Westwood. Ezért kapott a kelleténél nagyobb teret, szerepet a szex, vér, erőszak a DAO-ban.

      Ugyanakkor bármilyen rossz hatással is volt/van az EA a Biowarre, a Dragon Age világa, ugyan úgy, mint a Mass Effecté, jól össze van rakva, főleg döntéshozás, moralizálgatás része, ami sokat fejlődött a KotOR féle fekete/fehér megközelítés óta.

      • Kotorban a charisma és lightside/darkside jobban meghatározta pl. hogy épp mit tudok mondani egy beszélgetésben, és szerintem ettől sokkal inkább érződött, hogy volt következménye a döntéseimnek. Nem csak minden mondatnál eldöntöttem, hogy most épp rendes vagy paraszt vagyok, ‘zt annyi. Csapattagokat nem kellett fölvennem, otthagyhattak, volt akit kinyírhattam. Ja és mind érdekes ÉS használható volt. Random beszélgethettem velük, nem csak otthon tartottam fogadóórát mindenkivel.

        A történet köröket vert bármire, amit azóta csináltak – szerintem a Mass Effect-re is. Nem véletlenül visszatérő poén a “ma épp Specter/Gray Warden/Champion vagyok”. Valóban volt az egy pont mikor kiválasztottad melyik befejezést akarod, de utána azt végig is kellett követni. Nem csak “hát ennek majd nagyon fontos következménye lesz, ami igazából majdnem tök ugyanaz, mintha azt a másik, ellentétes dolgot választottam volna”.

        Bocs. Elkalandoztam 😀

      • Dragon Age-ben skill volt hozzá, 4 szinten, illetve ezen felül a cunnunig attribute határozta azt meg, mennyire tudtál valakit sikeresen meggyőzni, fenyegetni.

        Kotorban egészen odáig, amíg az Unknown World, Rakata templomának tetején össze nem futottál Bastilával, bármikor lehettél jó vagy rossz fiú, függetlenül attól, mennyi jót vagy rosszat tettél addig. és maguk a döntések is elég fekete-fehérek voltak. Megmérgezed e az óceánt, vagy sem, felszabadítod e a wookiekat, vagy még jobban elnyomod őket, stb.

        DAO-ban ehhez képest sokkal árnyaltabb helyzetek adódtak, például ott volt a vérfarkasos küldetés, ahol mindkét fél okai érthetőek voltak, vagy ott volt Loghain, akiről kiderült, hogy valójában miért is tette azt, amit tett Ostagarnál.

        Karaktereknél megint jobb volt, hogy nem zaklatott fél percenként azzal a játék, hogy X-Y karakternek éppen mondanivalója van, aztán megszólítom e vagy sem. Ráadásul kurvára nem érdekelte őket, milyen döntést hozok. Kifosztottam egy csövest? Ha light sideos volt a karakter, lecseszett, ha darkos, akkor megdicsért, de semmi konkrét következménye nem volt. Hiába tettem olyanokat, amik az adott karakter értékrendjével szöges ellentétben álltak, ha kedves voltam vele, a legjobb spanok lettünk.

        Ugyan ez a DAO-ban már nem működött. Hiába voltam akármilyen penge kígyónyelvű, a viszonyt jelentősen befolyásolta, hogy miket tettem a társaságukban, teljesítettem e a személyes küldetésüket, és ha megutáltak, elhagyták a csapatot, vagy akár ha olyan durva dolgot csináltam, meg is támadtak. Emellett az is érdekelte őket, kikkel vagyok jóban a többiek közül.

        Kotorban hiába utáltattam meg magam bármelyik karakterrel, végig velem maradtak, és a végén úgy álltak mellettem, mint ha addig mi se történt volna.

        A döntéseknek a végén ugyan úgy eltérő következményei, súlya volt, például hogy megölöd, megkíméled e Loghaint, elfogadod e Morrigan ajánlatát, támogatod e a királynőt, vagy Alistairból csinálsz királyt, esetleg te magad leszel az, vagy mártír halált halsz. Nem csak save/rule the galaxy volt, és mondom ezt annak ellenére, hogy a KotOR DS endingje mai napig a kedvenceim között van. =)

      • cheatergs Says:

        A ME-DAO jó-rossz felvázolása a döntés súlyának éreztetése mellett élethűbb is, mivel a való életben az ember szintén az adott pillanatban dönti el, hogy tahó vagy glóriás lesz. Aztán, ha belekavarodik a saját baromságaiba, mert nem emlékszik, kivel hogy viselkedett, akkor megérdemelt cumi.

        Viszont emiatt is utálom ezt a rendszert, mert nem lehet összetartani a csapatot, tök mindegy mit csinálok, valaki úgyis besértődik rá->kiesik a pixisből; vagy nem tudom elérni azt a redvás endinget, amiért már harmadszor toltam ki a gammát (pölö ME2 mindenki túlélje és ME2 mindenki megdögöljön, kivéve én). Nem, mert valahol a 3000 párbeszéd során a bal alsó kettest kellett volna klikkelni, ezt perfekten végigzongorázni még mind az x tagon, és csak akkor!

        Már a Kotor2-ben is rezgett a léc, mikor egy adott oldali karit tolt az ember és egy másik oldalit akart elcsábítani. Itt viszont megfogta ezt a sztori scriptje, hogy az adott ponton beleszeret a kari, ami röhejessé tette az addigi tökölést a párbeszédekkel.

        A DAO ellenben már olyan iszonyatosan túlbonyolított szeret-nem szeret hálózatot tolt be a jobb esetben is hidegen hagyó karaktereivel, hogy egyrészt rohadtul nem izgatott ki élt-ki halt meg-ki kit miért utált-miért rajtam vezeti le az idiotizmusát; másrészt a sokszor borzasztóan elnyújtott ömlengések meg se maradtak a fejemben, aztán csak “pfff”-fejjel kattintgattam a szimpatikus beszólásokra, ha már nem tudtam, mire válaszolok. Ennyi maradt meg a játékból.

        De tényleg jobb ez a rendszer, mert nagyon rákényszerít a gondolkodásra, ami manapság kvázi kihalt a játékokban… és a nagyvilágban.

        Amiről eddig még nem szóltam: szerintem annyira nincs jól összerakva se az ME, se a DA világa. Nem rossz, nem gagyi, ám érződik rajtuk a pár év alatti összedobás, még legalább egy évtizedig kéne érniük, hogy kellő mélységük legyen. Attól, hogy elmondják, a rosszak mitől rosszak (de amúgy nem is tudják, csak találgatnak, mert az ellen mindig olyan “misztikus”), és mi miért kombájn módra megyünk át HDS-eken, még nem lesz kidolgozott.
        Bár manapság a “részletes” vagy “belemélyülés” szavak minden pénzzel üldözendők, ezért sem csodálkozok rajta, hogy milyen irányba viszik tovább a játékok világait. Példának az ME1 és 2 lexikonja. Nem tudom, mennyire volt tudományos-áltudományos az 1-esé, de elég komplex dolgokat vonultattak fel benne, míg a 2-esből még éppenhogy nem irtották ki (betoldottak pár cikket, továbbgondolás zéró). A DAO-ban is emlékszem ilyen listákra, de mivel a másodikat nem vittem, így nem ismerem azok viszonyát.

      • Szerintem átlátható, érthető volt a DAO féle viszonyrendszer, az meg természetes, hogy X karakternek nem tetszik, ha Y-al spanolsz, pláne ha mind a kettő nő. =D

        Valahol mindegyik azt szeretné, hogy ha megfelelnél az ő elvárásainak, és az ő kedvére tennél, és ellentmondanál azoknak, akiket nem bír. Ezért logikus, hogy mindenki igényeinek nem lehet megfelelni. Ellentétben a KotOR-al, ahol mindenkivel egyformán jóban lehettél.

        A KoTOR 2 volt a DAO rendszerének egy amolyan bétája, ahol például ha a sith csajjal barátkoztál, a fehérhajú megutált, csak ahogy említetted, ezzel is ott volt a bibi, hogy hiába utált meg, amikor eljött az a bizonyos pont storyban, örült neki, hogy jöttél megmenteni, és totál el lett felejtve minden.

        DAO-ban én azzal szenvedtem sokat, hogy elérjem a “true” endinget annál a küldetésnél, amikor az élőholtak betámadják a falut, vagyis hogy senki se haljon meg.

        ME, DAO világánál azt is vedd figyelembe, hogy ezek önálló franchiseok akartak lenni, nem a készbe születtek bele, mint a KotOR. A műfaj kliséiből pedig kitörni nem nagyon lehet. Ennek ellenére a DAO-ban például érdekes volt a mágusok helyzetet, a Fade, vagy például az, ahogy a gólemeket, vérfarkasokat eredeztették.

  8. Hú. Ez nem bűnszar volt, ez már súrolja az emberiség elleni bűntettet. Kb. minden 10 másodpercről tudnék írni egy oldalt, hogy épp miért rossz – többnyire függetlenül a DA világtól, úgy általánosságban

    • Mint fantasy anime is gyenge, ahhoz kétség se fér, de igazán akkor lesz agyfasz kategória, ha ismered a DAO canont. Egyébként igen, oldalakat lehetne megtölteni, ha minden részletbe belemennénk, ezért is ragadtam ki direkt csak a legrosszabbakat. =D

      • Persze, amikor egyedül rárontott (a semmiből felbukkanó) 30-30 ogrénak és golemnek, és még one hit-elte is a felüket, akkor azért kerekedett a szemem. Hasonlóképp a sárkányokkal. Vagy a végén a ghostbusterst megszégyenítő mágiasugarak…

      • Azon én is csak néztem, amikor egy kis szaros tőrrel elintézte a sárkányt, vagy amikor a másikra ráugrott, és a levegőben azt is ugyan úgy intézte el. Igaz, legalább a Pride demont sikerült canon hű dizájnnal megáldani, de ahogy azt kinyírják, a is elég WTF? moment volt.

        A mágusoknál már akkor a fejem fogtam, amikor megláttam, hogy kék csuklyás ruhában vannak, és bár vérmágusok, de lila energia gömböket lövöldöznek. Aztán ehhez még jöttek a piszkafa vastagságú kaszák, meg hogy mindegyik tudja az alakváltást.

        Ja és az is érdekelne, hogy tudták a gólemek agyát kimosni, amikor a gólemeket csak speckó pálca birtokában lehet irányítani, parancsolni.

  9. Péter, tudnál segíteni? Egy naruretard betört a blogunkra, és ilyen szépeket írt, miután beraktam a Naruto Shittuudent a Top 10 legrosszabba:

    http://animemangapalota.blog.hu/2011/01/11/top_10_legrosszabb_anime#comment-form

    Oda tudnád írni a véleményedet a gyereknek róla? Te jobban tudod az ilyeneket kezelni.

    • ÉS BEKÖVETKEZETT!!! XD

      Legvadabb álmaimban se gondoltam volna, és ha valaki az ellenkezőjét feltételezi, tuti kiröhögöm, de mégis megtörtént. Egy animés felkért arra, hogy a blogján küldjek el valakit a bús picsába… hiába no, van még új az internet berkeiben. =D

      Egyébként a tag kábé Ricsi 2.0 ahogy elnézem helyesírás plusz vitatechnika terén (lehet ő az? csak nem…) szóval a menthetetlenül hülye kategóriát képviseli. Ilyenekkel már rég nem állok le, ha nem muszáj, mert nincs értelme, és ahogy elnézem, nincs is szükség a segítségemre, mert egész jól kezeled. =)

    • Nekem van egy olyan érzésem, hogy csak trollkodik (már a nickből is…), bár a második kommentje elbizonytalanított.

      Ha meg nem troll, akkor egy újabb lelkes nindzsa. 😀 *sigh* Hiába na, a HC Naruto-fan külön életforma…

      • A nicknév alapján először nekem is fake gyanús volt, de ahogy elolvastam a többi kommentjét, már valószínűbbnek tűnt, hogy mégis hithű ninjász. =D

      • Szerintem akkora trollbait, mint ide Lacháza

      • Volt már “szerencsém” egy-két gyökér fanboy/girl képződményhez, szóval én már nem lepődnék meg semmin. =)

        Trollkodásnak ez elég amatőr volt. Egy jó troll nem ennyire átlátszó, és elhúzta volna vagy 30 kommentig a vitát, aztán szépen lassan kibuktatja a szöget a zsákból.

        Ilyenkor sajnálom csak a régi Animax fórumot, na ott voltak igazi troll baitek, flamewarok.

  10. Sikeresen végigszenvedtem, pedig tudtam h szar lesz. ^^ Hát nem csoda h évekóta egyre kevesebb animébe fogok bele, ha nagyon bejön képek+leírás után.
    Azé durva h amiről múltkor írtál, idén köbö a 3. anime volt amit meg tudtam nézni és értelme is volt.

    • Azért ne egy Bioware-Funimation koprodukció alapján általánosítsunk a jelenlegi japán trendekre, még ha rengeteg szar is volt az elmúlt években.

  11. quke: Ezzel valahogy én is így vagyok, animék színterén a tavalyi év a nagy re-watchok éve volt nálam, idén meg jórészt a retro megy. Ez van… tavaly volt egy Madoka, idén meg úgy néz ki, lesz egy Medaka, aztán cső. =D

    Amúgy ja, ha úgy nézem az első Geno ova jó ideje az első olyan animus élmény volt, ahol a dramaturgia egy percig nem akart rózsaszín lenni, és még csak unatkozni se hagyott.

  12. Nem vagyok egy nagy játékos, de a Dragon Age nagyon tetszett akárcsak a Kotor. 😀 A 2t azóta se próbáltam ki, annyi rosszat olvastam róla. Ezt az animét viszont 1000% hogy nemfogom megnézni, azok után amit írtál róla. Hogy néz már annak az elf lánynak a haja? O_o
    A Dragon Agenek nem is tudtam hogy van canonja. Nem úgy van hogy azért nincsen neki mert többféleképpen végetérhet?

    • Nem vesztettél vele túl sokat, tavaly év vége felé nekifutottam még egyszer, már felpatchelve, és egyszerűen nem bírtam tovább az első fejezetnél. Nem is értem, anno hogy értékelhettem 8(!) egész pontra (azóta szépen le is vittem 6.5-re).

      Anno a KotOR 2-őt köpködtem nagyon, de azóta sajnos rájöttem, hogy a DA 2 sokkal lentebb van annál, mint folytatás.

      Az anime kihagyásával pláne nem vesztes semmit, sőt megspórolsz magadnak nagyjából másfél órányi non-canon agymenést. =) A grafika elég gyér, az elején a lepke, és az azt elkapó gyík szebben néz ki, mint a karakterek.

      Egyébként igen, attól függetlenül, hogy többfajta kezdete és befejezése van a játéknak, még van canon szál. A KotOR-ban például a canon szerint Revan férfi volt, és az LS endingel ért véget a story. A DAO-ban a canon szerint a Warden ember férfi nemes volt, azon belül harcos, aki elfogadta Morrigan ajánlatát, és Alistairból király lett, Anora mellett.

      • Érdekes, ezt nem tudtam. ^^ Tudod mi foglalkoztatott engem a játék alatt? Ha minket megment Duncan, akkor mi lesz a többi kamarás tanonc sorsa? Vagy ők akkor nem léteznek?

      • De léteznek, csak egyszerűen meghalnak, mivel nincs ott Duncan, hogy segítsen rajtuk.

        – Az ember nemes meghal a birtokon, amikor elárulják a családját.
        – Az ember/elf varázsló feltehetően akkor veszti életét, amikor a toronyban elszabadulnak a démonok.
        – A törpe nemes a mélyutakban leli halálát.
        – A törpe kaszt nélküli börtönben.
        – A gettó elfet az őrök végzik ki.
        – A pagony elf a romoknál hal bele a kórba.

        A DAO-ban az eredetek egy érdekes húzás volt, már csak azért is, mert még a legtöbb RPG-ben valóban úgy van, hogy ha több karakter közül lehet választani, akkor csak az létezik, amelyiket választod, itt viszont nem. Itt mindegyik potenciális warden jelölt létezik, és alapértelmezettként mind férfi.

        Erre már az alapstoryban is volt bizonyíték, mert ha nem kaszt nélküli törpe vagy, akkor amikor a törpe alsóvárosban jársz, a helyi “maffia” rejtekhelyén, az egyik tömlöcben ott van Leske, és a szomszédos cellában egy halott törpe. Az a halott törpe pedig nem más, mint a warden egyik alteregoja.

        Szintén elhangzik erre utalás a Witch Hunt DLC-ben, ha nem pagony elf vagy. Hogy volt két elf felderítő, akik találtak egy különös tükör portált, aztán nem tudni mitől, meghaltak.

        Lehet van még több is, én ezt a kettőt vettem eddig észre.

        Ami még érdekes volt ilyen szempontból, az Darkspawn Chronicles, ami játékmenetileg ugyan elég rövid és felejthető volt, viszont a szemszög miatt megérte kipörgetni, már csak az ellenkező szemszög miatt is. =) Ebből azt tudhatjuk meg, mi lett volna, ha nincs a Warden, és Alistaira marad minden. Mondjuk azon jót röhögtem, hogy Leliana és Morrigan végig az alapfelszerelésükben próbáltak érvényesülni az Archdemon ellen. XD Igaz, Morrignél még rá lehet azt fogni, hogy a fejlesztett köpeny volt rajta, ami már egész kellemes statokkal bír, viszont Leliana akkor is LOL, ahogy az alap apáca ruhában feszít. =D

  13. Ne haragudj Péter, hogy megint nem ide illőt kérdezek, de mivel tudom, hogy szereted a Hokuto No Ken-t, mit gondolsz a folytatásáról, illetve előzményről, a Souten No Ken-ről, amiben Kenshiro elődjének történetét mesélik el?

  14. A 2. szezon bizonyos szempontból jobb mint az első, sokkal lényegretörőbb, és Kenshirot is többször megnyaggatják, de nekem spec az első sorozat genyái jobban tetszettek. Az előzményt, és a többi spin-off storyt még nem láttam, de tervezem pótolni (ha kedvem lesz hozzá).

  15. Nah végigSZENVEDTEM, szó szerint, mert már a 25. percnél elfogott a “kérlek inkább öljetek meg!” életérzés… De csakazértis végignéztem… Az egyetlen pozitívum amit föl tudok hozni, hogy a creditsben jó zenék mentek (lehet oda kellett volna tekernem már a legelején). Komolyan, ennyi közhelyet, klisét, és ilyen mérhetetlenül kiszámítható fantasy sztorit kurva régóta láttam már (és ez még fájdalmasabb volt a Trónok Harca első két évadának újbóli együltőben végignézése után… nah, ha egyszer valaki hozzászokik a minőséghez, a szar mégjobban fog neki bűzleni…). Cassandra pedig nálam már most elnyerte a “Cheap Overpowered Fucking Bitch of the Year” díjat. És könyörgöm… a legvégén az az “utalás” ugye nem egy új részre mutat D:? UGYE NEM? Mert akkor aztán itt tényleg “ze storm zis coming” lesz…

  16. Nekem rögtön az elején, a vérvételes, véritatós résznél tovaszállt minden reményem arra vonatkozólag, hogy lehet mégse lesz annyira gány ez az adaptáció.

    Cassandra karaktere gyakorlatilag az első szög volt a film koporsójában, akiről én már akkor tudtam, hogy rossz választás lesz, mikor még csak az első infok szivárogtak ki a majdani filmről. Eleve egy olyan karakterről van szó, aki effektíve nem is része(!) a játéknak, sőt még az elbeszélésben se segít, csak ott ül/áll a videókban, és elsüt kábé 3-4 rövid megjegyzést.

    Azt se értem, miért nem a DAO canon lett alapul véve, és miért nem lehetett a canon Wardent használni, mint főszereplő? De rendben, oké, legyen spin-off story, és hagyjuk a Wardent… még így is van alapból 7 társ, azaz 7 potenciális jelölt, akik kidolgozott személyiséggel rendelkeznek, ami úgy adja magát az adaptáló keze alá, mint semmi más. Miért nem lehetett közülük választani egyet?

    A másik a látványvilág… könyörgöm, volt a DAO-nak nem egy híressé vált trailere, ha legalább azt a színvonalat hozni tudták volna, amit ott lehetett látni, akkor legalább arra azt tudnám mondani, hogy hellyel-közzel, de elfogadható.

    Folytatásról egyelőre nem esett szó, és remélem soha nem is fog készülni, mert ebben a formában ez tragikomédia.

    Mindenesetre egy dologra azért csak jó volt ez a szellemi kútmérgezés… újra feltettem a DAO-t. =)

  17. Oké van már képzettségem rossz alkotások terén de már a huszadik percnél mágnesként vonzódott a kezem a felső X felé, a 40-ik után meg lekapcsoltam mert szabályosan rosszul lettem. Undorító, hanyag módon összecsapott borzadály minden elismerésem, hogy te végig tudtam nézni mert ezzel szabályosan kínozni lehet!

  18. Legszívesebben már az 5. perc környékén kinyomtam volna én is, de úgy voltam vele, ha már belekezdek, hát végignézem. Mozikat, sorozat epizódokat sohasem szoktam félbehagyni, utóbbi esetén persze ha az első rész nézhetetlennek bizonyul, akkor nem kínzom vele magam tovább, és reflexből dobom.

  19. Mass Effect animéről fogsz majd valamit írni? Persze csak ha láttad! 😉

    Amúgy mi a véleményed a Dead Space-ből készült 2 animációs filmről (első úgy ahogy jó volt, második rettentő pocsék Asylum film szintű), valamint a Dante’s Inferno-ből készült animációs filmről? Szintén csak ha láttad! 😉

    • Láttam, de prezentálásra nem különösebben alkalmas. A Dragon Age-hez képest egész kellemes, amúgy teljesen középszerű, felejthető.

      A Dead Space, Dantes Inferno adaptációkat még nem láttam, bár előbbi 2 mozija, tudtommal nem anime.

      • Valóban, egyik sem anime. Volt szerencsém mindkettőhöz, és az első egész fasza volt tulajdonképpen, jól beleilleszkedett úgy ad-hoc az univerzumba és az első rész történetébe. Nade a második… Nah az valami kritikán aluli volt. Lényegében több különböző stúdió dolgozott rajta, különböző rajzstílusban, ezek a különböző karakterek visszaemlékezései voltak, melyeket CG sztori átvezetők kötöttek össze. Namost a CG az valami iszonyatosan ergya, 1995-ös szintű volt, komolyan nem is értettem, ez most mi a faszom így a 2000-es évek végén (még a Dead Space: Extraction is generációkkal jobban nézett ki, pedig az egy Wii-re írt játék, ez meg egy előre renderelt film!). A narratíva megoldása miatt amúgy az egész egy katyvasz lett, össze-vissza csapongott, és a különböző visszaemlékezések még néha logikailag ellentmondtak egymásnak is, és ezt nem lehetett betudni szándékosnak, vagyis a Marker hatásának, egyszerűen szarul és figyelmetlenül volt megírva az egész, vagy a különböző stúdiók szartak bele a másik munkájába, nem tudom… Tulajdonképpen engem marhára nem érdekelt, hogy Nolan Stross hogy került a Sprawlra, úgyhogy kihagyható simán.

      • Az elsőt azt majd lehet megnézem, de a másodikat, ezek alapján, tuti ki fogom hagyni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: