Biohunter (1995) – A démonvadászok

Nem is oly rég az egyik kommentelő ajánlotta nekem ezt az animét, amitől végül ugyan teljesen mást kaptam, mint amire számítottam, de azt hiszem ebben az esetben beszélhetünk pozitív csalódásról.

Kevés animét szoktam mindenféle előinformálódás nélkül megtekinteni, kiváltképp akkor, ha fenntartásaim vannak vele szemben, például a műfajából adódóan. Nem volt ez másképp a Biohunter esetén sem. A megszokottól eltérően azonban, a különféle siteok, blogok, nem eresztették el magukat az információ nyújtás terén, így nem sok konkrétumot tudtam meg az anime tartalmáról, viszont az általános paraméterek vonzóvá tették. A Biohunter egy 1995-ben készült OVA mozi, műfaját tekintve seinen, ami a Madhouse stúdió gondozásában készült, az azonos című manga alapján, amit valószínűleg (a Genocyberhez hasonlóan) elkaszáltak, így az csak egyetlen fejezetet élt meg.

Témáját tekintve az ismertetők, leírások szerint, bio horror, démonokkal, vérrontással, alvilági figurákkal, és némi nemű szexel feldobva, amit látatlanban, a képek is alátámasztani látszottak, és bár nem vagyok ellene egyik érintett témának se, sőt jól kivitelezve, főleg ha régi vágásúak, nagyon is bejönnek, de mégis volt bennem némi fenntartás, elsősorban a horror megnevezés miatt. Félreértés azonban ne essék, jómagam nagyon is szeretem a jó horrot, ám eddigi tapasztalataim alapján, az anime iparban ilyen nem igazán létezik…


Összeférhetetlenség

Az elmúlt lassan több mint 6-év alatt, megtanultam azért egyet s mást az animékkel kapcsolatban. Például azt, hogy anime témában, jó horrort csinálni, nem lehet. Feltételezem ezzel a kijelentésemmel most sokan(?) nem fognak egyetérteni, épp ezért megpróbálom kifejteni a probléma mibenlétét.

Kezdjük azzal, hogy a horror műfajban úgy általában véve meglehetősen nehéz érvényesülni, és nem pusztán azért, mert az edzettebb lelkületű nézőket nem lehet lekenyerezni néhány hirtelen bevágással és éles hanggal, hanem mert a jó horrorhoz megfelelő légkört, hangulatot kell tudni teremteni, valamint elengedhetetlen feltétel a hitelesség.

Magát a horror műfajt véleményem szerint 2 kategóriára bonthatjuk szét. Az egyik a klasszikus értelemben vett túlélő horror, aminél az igazán minőségi darabok nem pusztán az üldözős, menekülős jelenetek okozta adrenalin fröccsel és a brutalitással szándékoznak érvényesülni, hanem azzal, hogy jól visszaadják azt a nyomasztó, kilátástalan, depresszív, sőt néha már klausztrofób helyzetet, amibe a karakterek kerültek. A másik az úgynevezett psycho-horror, ami (mármint a jó) sokkal inkább karakterközpontú, tempóját tekintve lassabb, szeretné elgondolkodtatni a nézőt, és a hangulatot a bizarr, morbid, hátborzongató helyzetek, reakciók, monológok, csavarok megfelelő tálalásával teremti meg.

Ugyanakkor, ha már szóba jött a tálalás, fontos leszögezni, hogy egy horrornál (már ha nem horror paródiáról beszélünk) az egész alkotás sorsa múlik azon, mennyire hiteles, mennyire vehető komolyan az adott mű, amiben igen nagy szerepet játszik a vizualitás. A probléma az animék (főleg a maiak) esetében kapásból itt keresendő, illetve a részben ebből adódó rossz kontrasztból.

Erre jó példa az Elfen Lied, ahol a Japánokra egyébként is jellemző módon, képtelenek egy nem 99% humanoid kinézetű lénnyel előállni női mutáns címen (érdekes módon a hímneműek oldalán már ugyanez általában nem szokott probléma lenni) de felhozhatnám akár a Higurashit is, ahol akárhogy is próbálkoznak, nem fogok attól megijedni, hogy hirtelen bevágnak egy betorzult fejű, kigúvadt szemű moét, sőt, az ilyenektől inkább érzem viccnek az egészet.

Na és ha már horror, akkor ott a gore témája, ami megfelelő adagolás és megvalósítás esetén akár a horror műfajon belül, akár azon kívül is hozzájárulhat a hangulathoz, a hitelességhez, ám nagyon könnyű elrontani. El lehet rontani az összecsapott, olcsó megvalósítással (mint az Elfen Liedben a vektorok) vagy egyszerűen a gore fanservice módra történő használatával, amikor a vérrontásnak nincs valódi oka, értelme, apropója, szerepe, funkciója, pusztán annyi, hogy elhasználják az adott epizódra kiszabott mennyiséget (már ha sorozatról beszélünk).

Természetesen a korrektség jegyében azt is el kell mondanom, hogy az mindenképp dicséretes, hogy az animék a horror érzelmi részét általában jól eltalálják (mint például a Shikiben). Ám ez önmagában kevés, és épp ezért illetve a fentebb leírtak miatt érzem inkább misztikus drámának, vagy mezei akciónak, mint valódi horrornak az adott művet. Most hogy ezt kifejtettem, vissza is térnék a bejegyzés eredeti témájára…


Kellemes nosztalgia

A történet lényegében elég egyszerű alapokon nyugszik, mely szerint az ismert világra új veszély leselkedik, amit démon vírusnak neveznek, ami az áldozatait bizonyos lappangási idő után démonszerű szörnyekké változtatja, akik elveszítik a tudatukat, és ösztönlény módjára, ellenkező nemű  áldozatok testére és lelkére éheznek. Amikor egy ilyen szörny elszabadul, akkor lépnek akcióba a Biohunterek, akiknek az a feladatuk, hogy minél előbb megtalálják és elhárítsák a veszélyforrást, meggyógyítsák, vagy semlegesítsék azt.

Koshigaya és Komada, két tudós, egyetemi tanár, másodállásban szintén biovadászok, akik a kór gyógymódját szeretnék megtalálni, és hogy némi csavar is legyen benne, egyikőjük maga is fertőzött, ám azon kevesek közé tartozik, akik képesek kontrállálni a vírust, és akaratuk szerint használni. A kontroll azonban nem teljes, és minél többször alakul át az illető, annál nehezebb visszaváltoznia emberré.

Nem sokkal később, belekeveredik a dologba egy fiatal nő is, akit üldöz a maffia, és a nagyapjához szeretne eljutni, aki egy különleges képesség birtokában van, és tud néhány fontos dolgot a vírusról.

A kérdés pedig ezen a ponton válik adottá: “Nevezhető e horrornak a Biohunter?” Nos kezdetben ugyan megvan ennek a látszata, de valójában, leszámítva egy-két jelentet, azt kell mondjam, nem igazán.

Tény van egy-két véresebb harc, és az elején egy-két pucérkodó hölgy, de valójában sokkal inkább egy jófajta, régi vágású akciófilm formula valósul itt meg, némi extrával, mintsem horror.

Maga a mechanizmus a jól bevált protokoll szerint működik, miszerint egy gyors de látványos akciójelenet keretein belül felkeltik a figyelmet, megismerjük a főszereplőt, és annak szárnysegédjét,  majd következik a lassabb hangvételű rész, elmagyarázzák nagyjából miről van szó, majd feltűnik a nő, akivel a főszereplő rövidúton romantikus viszonyba keveredik, illetve bekerül a képbe a főgonosz és annak jobbkeze. Aztán a rosszak visszavágnak, elrabolják a nőt, és látszólag elintézik hőseinket, mire ők a vereség után újult erővel  leszámolnak a rosszakkal, és megmentik a nőt. Viszont hogy ne csak ennyiről legyen szó, az animében folyamatosan szerepet kap a belső ellenség témája, ami azon túl, hogy önmagában is egy érdekes dolog, egyúttal adja az alapot némi agonizáláshoz, hogy vajon ember e még az aki fertőzött, képes e az maradni, milyen életet élhet így, mi lesz vele, és a többi. Valamint érintőlegesen téma lesz még a vallás, a hit, a túlvilág, az emberi természet, illetve nagyon minimálisan az evolúció is.

Magukról a karakterekről olyan túl sokat nem lehet elmondani, vannak, a funkciójukat ellátják, a lány mondjuk aranyos, de valódi személyisége csak a fertőzött dokinak van.

Az anime legnagyobb erősségének egyértelműen a grafikát mondanám, ami korához képest nagyon jól néz ki, igazi időtálló darab, még a Madhouse minőséghez képest is. Igaz a karakterek dizájnja egyeseknek talán nem tetszhet a szokásosnál “Japánosabb” szemek miatt, viszont a táj, az effektelés, és úgy az egész összkép nagyon együtt van. A hangok úgyszintén.

Összességében nézve azt mondanám, a Biohunter egy kellemes, egyszer nézős alkotás, ami kicsit több egy hagyományos akciófilmnél, de annyival nem, hogy ezt egy komoly darabnak, vagy horrornak lehessen nevezni. Kissé ugyan rövid, egy jó 20 percet még simán elbírt volna, viszont pörgős, szórakoztató, és nem hagyja a nézőt unatkozni. 7/10-et simán megérdemel.

Reklámok

16 hozzászólás to “Biohunter (1995) – A démonvadászok”

  1. Először azt akartam írni, h de van jó anime horror, mint a… aztán csönd lett, megvakartam a buksimat és rájöttem, h basszus egyetsem tudok mondani. XD

  2. Valahogy megjött hozzá a kedvem. Meg kéne nézni, de valahogy meleg van, nyár van, és ilyenkor (annak ellenére, hogy egyébként csak úgy falom az animéket és a filmeket, bár inkább a filmeket) nem igazán tudok egy helyben megmaradni,és végigülni egyet. 😀 De ezzel teszek egy próbát, mert nem tűnik rossznak.

    • Nálunk most szerencsére alább hagyott a forróság, helyette jött az eső, így nagyobb kedvvel ültem le a gép elé is. Az már más téma, hogy blogolni mostanság nem nagyon van kedvem, annak ellenére, hogy hosszú idő óta először történt olyan, hogy több animu is vár a sorára.

      A Biohunter egy egyszer nézős akciófilmnek tökéletes, ha viszont némi tartalmat is akarsz, akkor a nemrég tesztelt Genocybert ajánlom.

      Egyébként üdv a blogon! =)

  3. Lassan kezdek rájönni milyen animék tetszenek neked Peti. ^^

    • Egyszerű, az olyan animék tetszenek, amik nem akarnak hülyének nézni. =)

      Anno vágtak már olyat a fejemhez, hogy “szar az ízlésed!” meg hogy “csak a durva animéket szereted!” de úgy vagyok vele, hogy inkább nézek noname OVA-kat, mint hogy olyan hypeokkal fárasszam magam, amik nem érdekelnek.

      Igaz a kedvenceim azok az eszmefuttatások voltak, amikor bizonyos animék kapcsán a fanok két ragelés között megmagyarázták, hogy tulajdonképpen azért nem jó negatív kritikával illetni X/Y animét, mert hogy “az sérti a rajongókat, és az alkotásti”. =/

      • “tulajdonképpen azért nem jó negatív kritikával illetni X/Y animét, mert hogy “az sérti a rajongókat, és az alkotásti”. =/”

        Ez nekem is kedvenc aranyköpés szokott lenni a negatív kritikák kapcsán, ahogy az is amikor arra hivatkoznak, hogy a negatív végkicsengésű ismertető eltántoríthat egyeseket egy adott stuff megnézésétől, és hogy ez mennyire káros a fanbasenek. Szvsz mindkét esetben addig nincs miért ördögöt kiáltani amíg az adott ismertető/véleményezés nem a fanokkal való kicseszés érdekében született, hanem ténylegesen a író rendesen megfogalmazott véleményét tükrözi, bárminemű sértő szándék nélkül. Aki még ennek ellenére is komolyan besértődik azzal már tényleg nem lehet mit kezdeni, legfeljebb hozzászoktatni ahhoz hogy van negatív kritika is a világon.

      • “a negatív végkicsengésű ismertető eltántoríthat egyeseket egy adott stuff megnézésétől” -> Igen ez is egyike a népszerű “indokoknak” és általában pont azért lesz nevetséges, mert rendre olyan animéknél sütik ezt el, amiknek amúgy rendesen kijut a hypeból, és a kritikák többsége is egybehangzóan dicsérő, nem ritkán erősen fanboy/girl hangvételű.

        Egyébként én is úgy vagyok vele, hogy amíg nem céltalan lehúzásról van szó, hanem a kritikus meg is tudja indokolni, miért van azon az állásponton, addig nincs gond. Sajnos sokszor egyszerűen csak arról van szó, hogy sokan nem képesek a rajongásuk tárgyát a helyén kezelni, és úgy érzik, azzal, hogy valaki a kedvencüket bántja, azzal őket bántja. Magyarul a kritikát a személyük elleni sértésnek veszik.

  4. Most akartam megnézni, hogy MAL-on mennyit is adtam rá és láttam, hogy nincs is bejelölve… ^^” (Na majd mindjárt orvosolom ezt a hibát.) Mindenesetre iirc én is olyan 7-7,5/10 körül lőhettem anno be. Jó kis cucc volt, horrornak (már úgy hangulatra, nem műfajilag) kifejezetten jó, épp csak az van, hogy 45 perc nem sok mindenre elég.

    A karadesign meg erősen WIN-kategória, szal végre úgy néztek ki a japán emberek, mint a japán emberek. 😀

    • Igen azt én is említettem, hogy egy jó 20 percet még elbírt volna, bár volt egy olyan érzésem a legvégén, hogy mint ha ez csak egy első rész lett volna egy majdani folytatásnak, vagy kedvcsináló egy sorozatnak (utóbbira tippelnék).

  5. Péter: HA már good, old, horror anime akkor nézd meg ezt is: http://smtgroup.wordpress.com/2011/11/30/digital-devil-story-megami-tensei-ova/ Bár nem egy 10/10-es remekmű, de megér egy próbát. 🙂

    • Most van egy-két animu a megnézendők listáján, szóval nem tudom mikor fog rákerülni a sor, de felveszem a listára, kíváncsiságból. =)

  6. chris92 Says:

    Pár napja néztem, kellemes darab bár 20 perccel lazán megtoldhatták volna mert olyan hipp-hopp befejezése volt, hogy csak néztem “Ennyi? Itt a vége?. de nem bántam meg 7/10 nekem is, külön tetszett a dizájn és hogy nem finomkodtak.

  7. Peter1989, az írás alapján eszembe jutott egy fontos kérdés: mi a véleményed a Prototype 2-ről, s hogy bezárták a játék fejlesztőinek stúdióját az Activision? Meg fogod írni róla a véleményedet?

    • Ez érdekes, mert a kettőnek spec köze sincs egymáshoz. =) Az 1989 pedig csak a blog URL címe, nem a nevem. Azért szoktam beletenni a nickbe, mert a Péter/Peter 99%, hogy már foglalt.

      Activison elmehet a búsba, a véleményemet a Prototype 2-ről fogom megírni, ha kijön PC-re, ami hónap végén esedékes.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: