Hells Angels (2008)

Régen szokásom volt pusztán a címe miatt elkezdeni egy-egy animét. Ám ahogy az évek mentek előre, fokozatosan hagytam el ezt a szokást, részben azért, mert egyre kevesebb fogós címet találtam, részben pedig azért, mert egyre többször csalódtam, valahányszor vaktában kezdtem bele egy animébe.

Jelen esetben azonban úgy éreztem, megéri kivételt tenni, (mint utólag kiderült, amúgy sincs róla szinte semmi info, még a nagyobb oldalakon se) hátha valami nagy meglepetés fog majd érni… Nos jelenthetem, a “meglepetést” végül megkaptam, szépen becsomagolva, épp csak abban nem vagyok biztos így utólag, hogy arra vágytam volna, ami benne volt…


Pokolian egyszerű

A Hells Angels (vagy Hells) nem más, mint egy egész estés seinen mozifilm a Mad House stúdió jóvoltából. Témáját tekintve szürreális, horror szerű vígjáték, dark fantasy elemekkel megszórva, ami hitről, túlvilágról, a halál utáni életről, feltámadásról, és bosszúról szeretne szólni.

Maga a történet mindössze annyit takar, hogy Amagane Rinne, az egyszerű iskolás lány, épp késésben van, és fejvesztve rohan az új iskolába, ahová felvételt nyert.

A mai nap azonban “kicsit” másképp alakul, mint a többi. Néhány kisgyerek épp egy groteszk külsejű macskát kínoz, akit Rinne megment (eddig erősen a Sailor Moon-ra hajaz a story) ám alig pár másodperccel később, a sors kegyetlen iróniája lecsap rá, hirtelen elüti egy kamion, és a pokolra kerül.

Először persze fel sem fogja mi történt vele, azt hiszi csak álmodik, ám hamarosan kénytelen lesz szembesülni vele, hogy ez bizony nem álom, hanem a valóság. Hősnőnknek így leghőbb vágya az lesz, hogy visszataláljon az élők világába, ám ez közel sem lesz egy egyszerű feladat.

Impozánsnak hangzik? Nos, számomra mindenképp az volt, az ehhez társított grafika és karakterdizájn pedig kifejezetten ütősre sikeredett. Szürrealitás terén lazán lepipálta például a Soul Eatert. Igazi profi munka, ahogy a Mad housetól már megszokhattuk.


Abszolút káosz

Na és akkor most kéne annak a résznek következnie, ahol minden másról kellene szót ejtenem, úgy mint történetvezetés, cselekmény, karakterek, hangulat, és ha már vígjáték, akkor humor. Az egyetlen gond csak az, hogy ezekről pusztán azért nem lehet beszélni, mivel effektíve nem léteznek, vagyis helyesbítek, léteznek, csak egyáltalán nem működnek, méghozzá annyira nem, hogy olyan, mint ha nem is léteznének.

A film cirka 1 órával hosszabb a kelleténél, és a helyzeten csak ront a tény, miszerint azok, akik minőségi humort, szórakoztatást várnak az animétől, nagyjából 10-15 perc után érezni fogják, mennyire rosszul lett az egész felépítve (vagy inkább összehajigálva).

Először is az anime kapkod, mint kezdő prosti az első napján. Egyszerűen nem akartam elhinni, amikor azt láttam, hogy Rinne pokolra kerülését követően, nagyjából 10 percen belül, 3-5 nap eseményein csak úgy egyszerűen átrohant az anime, méghozzá olyan pofátlan módon, hogy ugyanazon klisé szerint ismétlődtek a napok. Rinne késésben van, rohan a démonsuliba, bent az osztálytársakkal váltanak két-három mondatot, aztán bekattan az idegbeteg tanár, aki az övével elver mindenkit, majd jön Hellvis, az igazgató, és elsüti a Kenshirotól ismert “You’re already dead!” szöveget. Ez elsőre még elment, mint alapkő a későbbi poéóoknak, de az 5. alkalommal már baromi fárasztónak hatott.

Ezen felül az egymást követő események között gyakran semmiféle kapocs nincs, egyszer itt vagyunk, aztán már ott, most még vidáman beszélgetnek, aztán Rinne már magába roskadva emózik a sarokban. Egyáltalán nem vagyok ellene se a randomitásnak, se a kaotikusságnak, viszont tény, hogy a káosz is csak addig jó, amíg irányított. Ergo vagy legyen egy téma (mint az epizodikus sorozatoknál) ami keretet ad az egész őrületnek, vagy a műfaj kliséit tegyük meg egy központi magnak, amiből kiindulnak a szálak. A Hells Angels esetében azonban egyik elv sem valósul meg, így sajnos az egész igen hamar totális káoszba torkollik, egyúttal élvezhetetlenné válik.

Apropó, ha már előbb említettem, akkor essék szó a párbeszédekről is, amik sajnos annyira jellegtelenek, üresek és semmitmondóak lettek, hogy nem vicc, ahogy elhagyták a mondatok a karakterek száját, úgy el is felejtettem, amit mondtak.

Mindez azonban akkor válik csak igazán jelentéktelenné, amikor szembesülünk vele nagyjából 5 perc után, hogy az anime valami egészen elképesztő módon öli ki saját magát a vígjáték kategóriából. A drága ugyanis pont azt teszi, ami minden vígjátéknál csak rosszul sülhet el, komolykodni próbál, méghozzá a lehető legrosszabb formában, mert hogy agonizálós dráma szeretne lenni.

Hogy lehet e még ezen rontani? Persze, hogy lehet! A komoly rész ugyanis nem csak azért bukik meg, mert eleve hülyeség volt ilyen komolytalan felütés után beleerőltetni, hanem mert itt is a lehető legrosszabb eset állt elő, nevezetesen ötlethiányba fulladt az egész. Az ötlethiányt pedig nem mással, mint csavarokkal próbálják meg palástolni, amikben az az igazán szép, hogy átgondolatlanok, nem csak az alap storynak, hanem még egymásnak is képesek ellentmondani.

(Hasonló fejet vágtam én is a sokadik csavarás után.)

Ugye az egész úgy indul, hogy a kiscsaj meghal és a pokolra kerül, ahonnét haza szeretne jutni. Aztán kiderül, hogy ő csak véletlenségből került oda, aztán hogy de mégse véletlen volt, hanem okkal került oda, mert ő valójában nem is egy átlagos iskolás lány, sőt ez nem is a pokol, hanem egy csapda, amit a kómában flashel, de no para, mert ha mindenki jó lesz, akkor hazajut, nem csak ő, de mindenki más is. Szóval baromira erőltetetten van ez az egész összeeszkábálva.


Bukott angyalok

Ha valaki engem kérdez, akkor a Hell Angels szerintem stúdiót tévesztett, ha ugyanis az őrült random poénkodás volt a cél, akkor akadtak volna mások erre a feladatra, akiknek ez sokkal jobban megy (igen spec a Gainaxra gondolok). Lehet nem lett volna ennyire lehengerlő a látvány (na nem mint ha a Gainax animék csúnyák lennének) cserébe viszont lett volna hangulata, és érdemi humora. Nem is értem, mi a búbánatért kellett ebbe komolykodást beleerőltetni.

Ha viszont komolykodni szerettek volna, akkor meg az irányt nem értem, mert hogy az egész nem így indult.

Egyszerűen semmi sem működik ebben az animében, és a megítélésén az se sokat segít, hogy fél óra után határozottan úgy éreztem, mint ha forgatókönyv a kanyarba se lett volna. Audiovizuális szempontból az anime egy igazi gyöngyszem, minden más azonban katasztrófa. Tényleg ritkán látok olyat, amikor egy anime ennyire jó rajtolással, ilyen durván pofára esik, méghozzá relatíve gyorsan és látványosan.

Épp ezért tenném csuklóból a 3-4 pontos kategóriába, viszont a szürreális látvány és az a pár jó húzás végül is elérte azt, hogy megadjam rá nagy-nagy jóindulattal az 5 pontot. Ennek ellenére tényleg nem ajánlom senkinek se. 5/10

Reklámok

10 hozzászólás to “Hells Angels (2008)”

  1. Az a bizonyos első félóra… Ha csak annyi lett volna az egész, egy 8/10-et simán dobtam volna rá, viszont ami utána jött, az no comment a köbön. Kényelmességre hivatkozva bemásolom azt, amit AA-ra is írtam:

    “Kaotikus és random.

    Mást már nem is kéne, hogy írjak, hisz ezekkel kvázi elmondtam mindent, de megteszem, fair alak vagyok.

    Kezdeném rögtön egy kérdéssel: Ezt a készítők most tényleg komolyan gondolták? Csak mert egy amatőr filmkritikus is visítva menekülne előle – dramaturgiailag az egész film katasztrófa. Rengetegszer éreztem azt, mintha menet közben találgattak volna ki bizonyos dolgokat (mintha nem is lett volna forgatókönyv vagy én nem tudom…), egy alapból mellékkarakteri szerepbe korlátozott szereplőt (*cough*Mario*cough) idővel majdhogynem főszereplővé megtenni FAIL, 30 perc után a hangulatot és a témát 180 fokos irányba megtekerni FAIL, random a semmiből karaktereket behozni (Who) úgy, hogy semmi szerepük nincs a jelenben, csak úgy vannak, megint csak FAIL. És még folytathatnám a sort olyanokkal, mint hogy SPOILER: Ábel szemmel láthatóan mindenki mást meg akart büntetni, csak azt nem, aki végső soron a halálát okozta vagy azzal, hogy folyamatosan lerombolták azt, amit előzőleg már felépítettek (gimis lány, aki a pokolra kerül, de kiderül, hogy tévedésből van ott, ja de nem, azért van ott, mert valaki azt akarta, hogy ott legyen, ja, de nem gimis lány ám, hanem a bibliai Éva reinkarnációja, ja, és nem a pokolban vagyunk, hanem Ábel képzeletvilágában és mindenki visszatérhet az élők világába, nem úgy van, ahogy előzőleg mondtuk… SRSLY MÁR! >_> A végén a pozitív vs negatív érzések csatán meg már csak röhögni tudtam…).

    Jó pont volt a seiyuu-gárda, a design + animáció és az első uszkve 30 perc. Btw azt hittem, ez is valami olyasmi lesz majd, mint a Redline, de neeem, 30 perc után mintha kihúzták volna az anime alól a talajt és elkezdte magát komolyan venni. Majd jöttek a már felemlegetett dolgai. A legvége mondjuk nem volt rossz, de ez már mit sem számít.

    Jószándékú 3/10. Junchi needs a coffee!”

    Szal jah, amennyire vártam, akkora csalódás lett a vége. >_>

    • Igazság szerint nekem már 10-15 perc után nyilvánvalóvá vált, hogy a kezdeti potenciállal az anime nem tud mit kezdeni, nem tudja kihasználni, és szépen lassan válik (számomra) egyre érdektelenebbé.

      Kár érte, az első 5 percben még reménykedtem abban, hogy egy újabb jó kis random humor fest lesz itt, szürreális, démonos körítéssel, erre elkezdődött a drámázás, emózás, és onnantól kezdve az egész menthetetlenül zuhanórepülésbe kezdett.

  2. Személy szerint a 15. fejezetig olvastam a mangát, tovább nem találtam. A rajzolás ugyanaz, az animációval életre keltek a lapok. Ott is az elején dettó ezt látod, de a vége már nagyon el lett kelletlenül is nyújtva. Nagyjából a film fele előtt van nem sokkal a 15. fejezet, s összesen van 23 db. Mondjuk én nem vígjátéknak mondanám, inkább szatírának (azon belül is vallási), mert közel se azonos a kettő műfaj szintje. Azt a részét nagyon szépen kifacsarta. Nem mintha a védelmére akarnék kelni, de az első 30 perc rohadt jól telt el, onnantól kezdve azt figyeltem hogy vánszorog a film alatt a csúszka…

    • Nyilván attól (is) függ, milyen elvárásokkal ülsz neki az animének. Én a felvezetés alapján egy kellemes, szürreális, démonos, illetve amit te is említettél, szatirikus vígjátékot vártam ettől, aztán hogy a végén a csaj feltámad.

      A problémám igazából nem is az, hogy nem azt kaptam, amit vártam, mert lehet ezt visszafogottabban, más stílusban is csinálni. Viszont ettől függetlenül se értem, mi a nyavalyának kellett bele a komolykodás? Nálam ez a kettő egyszerűen üti egymást.

      Az olyanok után, mint Hellvis, az idegbeteg tanár, vagy a freak osztálytársak, én (úgy vélem) teljesen jogosan vártam el érdemi komédiát, hisz az anime ilyen irányba állt be, ilyen hangulati közeget próbált teremteni, és ehhez kezdetben Rinne is jól asszisztált. A baj az, hogy aztán ezt nem sikerül kiaknázni, ami már önmagában is elég lenne ahhoz, hogy (szerintem jogosan) lehúzzam, de az, hogy fogták magukat, és erről az útról letértek a komolykodás irányába, gyakorlatilag egyenes út volt a bukás felé, amit csak tetéz a tény, hogy a komoly rész se sikerül komolyra, sokkal inkább felületesre, hiteltelenre, és összecsapottra.

      Ezek után (érthető módon) a vallási facsarások már pont nem tudtak meghatni, hisz elvette a figyelmemet az, ahogy az anime önmagát pusztítja el.

      A mangát nem olvastam, de ha az is ilyen, akkor legalább nem a Mad house adaptált szarul, hanem maga az alapanyag volt silány.

  3. Részemről ezek alapján ki fog maradni. Pedig a grafika tényleg ütősnek látszik így képek alapján.

  4. A grafika miatt nem húztam csak le még jobban. Sajnos a tipikus “jól néz ki, de szar” kategóriát erősíti az anime, ami mostanság nem is oly ritka, lásd Guilty Crown.

    • A GC is kimaradt az életemből. 😀
      Azért nyugati alkotásoknál is egyre ritkábban tapasztalható a jó tartalom és jó grafika találkozása.

      • Nem vesztettél vele sokat. =)

        Nyugati rajzfilmeknél én hosszú évek óta nem láttam olyat, amire azt mondtam volna, hogy grafikailag emlékezetes, látványos lenne. Talán a Samurai Jack volt az utolsó. Amik ma mennek a Cartoonon, a sok kanadai gagyi, meg a japán merch sorozatok, még korrektnek se nevezhetők, max tolerálhatónak.

        Animék terén szintén nem sok mindenre lehet büszkének lenni, a sok visual novel adaptáció elég tréül néz ki, de legalább is középszerű műanyagnak. Viszont akad azért pár olyan stúdió, akik legalább tudnak rajzolni, mint a Mad house, Gainax, Sunrise.

  5. Kár h elcseszték, sokat vártam tôle. 😦 A gráf + borító azér bejön. 🙂

  6. Sajnos így szokott ez lenni, talán ezért is lett egy viszonylag elfeledett darab.

    A borító az nálam is benne van a képzeletbeli top 10-ben.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: