Dark Souls: Prepare to SUCK! edition

Sokfajta játékhoz volt már szerencsém az elmúlt 15-évben. Voltak köztük gyönyörű grafikával és nagyszerű atmoszférával megáldott remekművek, amiket szinte alig bírtam letenni, míg a végére nem értem. Voltak köztük olyanok, amik a maguk módján ugyan szórakoztatóak és hangulatosak voltak, a kisebb-nagyobb hibák, hiányosságaik ellenére, de nem volt bennük semmi kiemelkedő, semmi olyan, ami hosszútávon is emlékezetessé tette volna őket. Na és persze voltak olyanok, amik nem hogy nem voltak szórakoztatóak, de egyenesen kínos és frusztráló volt rájuk időt pazarolni.

Hogy melyik kategóriába tartozik a Dark Souls? Nos ez most kiderül…


Sötét fellegek

A Dark Souls egy japánok által kitalált, nyugati stílusú openworld akció RPG, azon belül is dark fantasy, mely eredetileg Playstation 3-ra és Xbox360-ra jelent meg. A készítő From Software, és a kiadó Namco Bandai azonban úgy döntött, végül elkészítik a PC portot is, ami 1-évvel a konzolos megjelenések után került kiadásra, hangzatos Prepare to Die alcímmel. A PC verzió, az eredeti konzolosakhoz képest néhány új helyszínnel, új fegyverekkel, valamint új ellenségekkel és bossokkal bővült.

A játék története kissé zavaros, ennek ellenére nincs túlbonyolítva. Anno az istenek megküzdöttek a sárkányokkal, és győztek, majd jöttek az élőholtak, és valahol itt kerülünk majd mi a képbe. Egy neve nincs élőholt karaktert alakítunk, akit a játék elején testre szabhatunk, majd indul a nagy kaland, ahol ha mindent jól csinálunk, akkor visszaváltozhatunk emberré, a kissé Bleaches áthangzású hollow formából.

Mielőtt azonban belekezdenék a PC verzió részletesebb boncolgatásába, annyit el kell mondanom, hogy a játékhoz anno volt már szerencsém, igaz Xbox360-on, ergo a PS3 verzió nem tudom milyen volt, de merem feltételezni, ugyanolyan lehetett. A Dark Souls pedig nekem már akkor se különösebben jött be, egyszerűen mind a grafika, mind a játékmenet minősége miatt olyan érzés fogott el, mint ha egy nagyon gyenge Gothic utánzattal játszanék. Nem is értettem, egyáltalán mit akart ez a játék? Hisz a közel ugyan akkor megjelent Skyrim, lazán feltörölte vele padlót, mint openworld RPG.

Épp ezért a játékot viszonylag hamar fel is adtam, most azonban magam se tudom miért, de úgy gondoltam, adok neki még egy esélyt, hátha PC-n jobb lesz. Elvégre a fejlesztőknek volt rá majd 1 évük, hogy nagyon sok mindent kijavítsanak, amire bizony szükség is volt. Pontosabban sajnos csak lett volna, a From Software ugyanis nagyon úgy néz ki, hogy pár extra hozzácsapásán kívül, semmit nem változtatott a játékon.


Kaland helyett tortúra

Grafikailag a Darks Souls nemes egyszerűséggel ocsmány, a textúrák életlenek és elmosódottak, a karakterek arca pedig olyan baltával faragott, hogy Pinocchio is megirigyelhetné őket. Néhány szebben effektelt felületet leszámítva, a játék kábé olyan, mint ha 2002-es, alap verziós Morrowind-al játszanék, sőt van ahol még annak a szintjét se érte el.

(Gyors kérdés, honnét jön a fény, ha nincs is nálam fáklya?)

Persze a gyér grafikát még mindig feledtethették volna érdemi játékmenettel, ám sajnos a helyzet itt még rosszabbra fordult. Már anno az Xbox verziónál se volt minden rendben, PC-n viszont a fejét venném annak, aki ezt a portolásnak nem nevezhető igénytelen, tróger munkát elkövette. Fogalmam nincs mi a fenét csináltak majd 1-évig a From Softwarenél a programozó zsenik, de tisztára olyan, mint ha 60%-os emulálás mellett futna a játék. Nem, nem szaggat vagy fagy, hanem idióta, tesze-tosza, körülményes módon van minden úgy összedobva, kiosztva, hogy a játékos akár 5-10 percig csak azzal szenvedjen, hogy egyáltalán megtalálja a főmenüt.

Kezdjük azzal, hogy az ESC gomb konkrétan nem működik a játékban, se egyik, RPG-knél már évek óta jól bejáratot szokásos gyorsbillentyű sem. Épp ezért elsőre egész egyszerűen azt se tudtam, hogy kell kilépni a játékból, úgy hogy maradt a fapados Ctrl+Alt+Delete kombó. Később aztán rájöttem, hogy az End(!) gombbal (naná, teljesen logikus választás) lehet elérni egy gyorsmenüt, ahová a fejlesztők mindent(!) egybe betömörítettek.

Itt lehet elérni az inventoryt, a karakterlapot, és magát a főmenüt is.

Hülyeség a köbön, de legalább már azt tudjuk, mit-hogy lehet elérni. A dolog szépséghibája azonban az, hogy amíg mi a menüben turkálunk, addig a játék se pauset nem használ (ami a kisebbik baj), se a controlt nem kapcsolja ki, így például ha egérrel próbálunk bármit is csinálni, a karakter közben össze-vissza forgolódik. Ráadásul, ha ilyenkor talál ránk egy ellenség, még lazán le is verhet.

Emellett PC-n az se sokat segít a helyzeten, hogy a játék folyton az Xbox kontroller A, B, X, Y gombjaira hivatkozik, így amíg meg nem tanuljuk, mi-minek feleltethető meg, szívni fogunk előtte, és jó eséllyel utána is. Egy példán keresztül érzékeltetve, az A, B a Q, E gomboknak felel meg, ezek az akció és a tárgyhasználat gombjai, amit sajnos rendre össze fogunk keverni, így sokszor fordul majd elő az, hogy a tárgy slotba bepakolt HP potit lehúzza a max HP-s karakter (jobb helyeken erre is odafigyelnek) miközben mi csak épp lootolni, vagy ajtót kinyitni szerettünk volna. Ugyan ez fordítva is elő fog fordulni, hogy amikor pont nagyon kéne egy potit inni, cselekvésgombot nyomunk, mire a karakter tauntol egyet, és a következő pillanatban már a földet csókolja.

Aztán ott a harcrendszer, ami valami rémesen merev, körülményes, és sokszor pontatlan. A magányos ellenfeleket, minden gond nélkül lazán bedarálhatjuk, ha sikerül nekünk bevinni az első ütést, onnantól kezdve nyert ügyünk van. Lehet ugyan védekezni (csak pajzzsal), de ez a nyíllal támadó ellenségeken kívül, maximum 1 ellenféllel szemben lesz hatásos, 2-3 ellenfél ellen ugyanis a pajzs már semmit sem ér. Elvileg lehet vele öklelni is, én azonban ezt nem ajánlom senkinek se. Egyrészt ha közben megütnek, egyből megszakad, másrészt többször volt olyan, hogy látszólag telibe kaptam az ellent, mégse történt semmi.

Apropó ha már harc, a játékot mind a szaksajtó, mind a fanok, leginkább azért magasztalták fel, hogy milyen kegyetlenül nehéz. Nos ez igaz, a Dark Souls valóban nehéz, csak épp azt nem tették hozzá, hogy a játék nem azért nehéz, mert ki kell ismerni, intelligensek az ellenségek, vagy rá kell érezni a harc ritmusára, és a többi, hanem mert nemes egyszerűséggel, az egekbe húzták még az alap zombik damge ratejét is, valamint kispórolták a játékból, a nehézség kiválasztásának lehetőségét, ami szerintem lazán kimeríti a pofátlan olcsóság fogalmát.

Magyarul a játékban szívunk a hülye kiosztás, a körülményes interface, a hektikus, merev harcrendszer, és a cheap ellenségek miatt… felmerül hát a kérdés, lehet e még ezt fokozni? Persze hogy lehet! Ugyanis nem beszéltem még arról, hogy menteni, gyógyulni, fejlődni csak a földbe szúrt kardoknál lehet, illetve itt válthatjuk be a humanity pontjainkat is.

A csel viszont az, hogy amennyiben ezt használjuk, az összes addig leölt ellenfél respawnol pontosan ugyan oda, kivéve a bossokat. A legnagyobb szemétség azonban még mindig nem ez, hanem hogy ha meghalunk, akkor ugyan feléledünk a legutóbbi kardnál, viszont az addig begyűjtött XP, a halálunk helyén marad, amit aztán újra begyűjthetünk. Mivel azonban az újjáéledés is kardhasználatnak számít, ezért nem csak mi, hanem az összes addig levert ellenség is feltámad, így újra végig kell magunkat verni ugyan azokon az ellenfeleken. Ha viszont közben újra meghalunk (amire megsúgom, igen nagy az esély) akkor az addig begyűjtött XP-nek is búcsút inthetünk.

Mindemellett a játék játszására, egész egyszerűen semmi ösztökélést nem kapunk. Kihajítanak minket egy openworldnek nevezett, egyébként meglehetősen korlátolt méretű világban, aztán csinálj amit akarsz. A baj csak az, hogy a harcon kívül nincs mit csinálni, kalandozni, felfedezni semmit sem lehet, így gyakorlatilag pont az openworld lényege veszik ki a játékból. Onnantól kezdve, hogy átvesszük az irányítást a karakter felett, nincs semmi cél, semmi magyarázat, semmi marker. Mehetsz jobbra, mehetsz balra, mehetsz fel, mehetsz le, előbb-utóbb csak megleled majd a helyes utat, maximum meghalsz majd párszor, mert teszem azt, épp túlerőbe botlasz egy üres zsákutca végén. Talán épp ezért nincs se térkép, se minimap, de még csak egy nyavalyás iránytű sem a játékban.


Elveszett lélek

Ja hogy még nem mondtam semmi jót a Dark Soul-ról? Nos ez talán azért lehet így, mert a játékban nem hogy nincs semmi jó, hanem játszhatatlanul rossz. Egyetlen olyan eleme vagy mozzanata nincs, amire az elfogadható jelzőt, fenntartások nélkül rá lehetne mondani, pláne így 2012-ben. Egy borzasztó igénytelen, kínos játék, amiben a szerepjátszásnak az írmagja sincs meg. Messze kerülje el mindenki, aki csak teheti, főleg PC-n. 3/10

Reklámok

47 hozzászólás to “Dark Souls: Prepare to SUCK! edition”

  1. Emlékszem, ezt marhára kiakartam egyszer próbálni, már csak a szimpatikus világ miatt, de aztán valahogy elment tőle a kedvem.

    Btw pont ma olvastam, hogy a játékot jegyző főmufti szívesen látna benne egy easy módot is majd valamikor.

    • Jobb is, hogy kihagytad. Az egyik legszarabb RPG, amihez valaha szerencsém volt. Ha már mindenképp RPG, akkor Fallout 3 GOTY, vagy Skyrim.

      Tényleg, az Alicet próbáltad már azóta? =)

      • Akkor már inkább Skyrim, mint a Fallout. 😀

        Alice: Sajna még nem… :/ Pedig mocskosul bejön a design+világ, de még egyáltalán a kipróbálásáig se jutottam el. Na majd egyszer.

      • Mindkét játékot ugyan az a cég készítette. =) A Fallout 3 tulajdonképpen egy scifis Oblivion mod, ami a Skyrim elődje volt.

        Alice konzolokra ahogy nézem, még mindig elég drága, olyan 8 rúgó körül van.

      • A Fallout 3 elég kaki mint RPG, a fő küldetés szánalmas, mintha holmi olcsó zs filmet néznék, a dialógus néhol olyan szinten szar, hogy a hajamat tépem (“I’m looking for my father, middle-aged guy”) és a legtöbb karakter (talán James kivételével) lapos. Az igazi Fallout 3 a Fallout New Vegas, folytatja az első 2 sztoriját normálisan, ráadásul a Fallout-hoz méltó történet és dialógusok vannak benne. Sokan azt mondják, hogy az NV szarabb, mert bugos, de az a Bethesda hibája valójában, alig adtak nekik időt, hogy egyáltalán be tudják fejezni. Egyébként a patchekkel ma már szinte bugmentes az New Vegas.

      • Általában nem a fő szál miatt játszok egy RPG-vel, mert az esetek többségében nem valami tartalmas a mainquest, pláne a mesélős része. A Fallout 3-ban a fő szál valóban nem volt egy nagy durranás, viszont maga a környezet, a világ, nagyon jól fel volt építve, tálalva. A Bethesda játékoknak mindig is ez volt a legnagyobb erőssége.

      • A Bethesda játékoknak valóban a felfedezősdi, a tájak, és az “epic” dolgok (pl.: Liberty Prime, sárkányok, stb) a lényege, de a Fallout nem erről szól. A Fallout arról szól, hogy senki se az aminek látszik (New Vegas ezt nagyon jól csinálta), na meg persze a világ újjáépítéséről és az ember természetéről. Ebből a Fallout 3 csak nagyon keveset adott meg. Vegyük pl a DC Brotherhood of Steel-t. A háttérsztori szerint Lyons vezetésével elérték DC-t, kinyírtak super mutant-eket, és ekkor Lyons kitalálta, hogy ő most irgalmas szamaritánust fog játszani. Akik hozzá voltak hűek azok vele maradtak, akik az eredeti BoS-hoz azok megalapították az Outcasteket. Ebből a szituációból nagyon sokat lehetett volna kihozni, erre mit csinált a Bethesda? Lyons és társai tipikus jófiúk voltak, míg az Outcastek idióták és maguktól semmit se tudnak normálisan megcsinálni. A tipikus jófiút meg úgy értem, hogy egy emberi hibájuk sincs. A főszál után segítenek kihordani a tiszta vizet és igazságosan osztják el mindenki között, senkinek se jut eszébe, hogy a tiszta vízzel lényegében a markukban tartják az egész környéket és hogy ezzel vissza is tudnának élni.
        Vagy vegyük a Jet jelenlétét. Sokan ezt plothole-nak tartják, mivel a Jet-et New Reno-ban találták fel, hogyan kerülhetett DC-be? Csak a BoS által. Ebből egy jó mellékszálat lehetett volna kihozni, ahol kiderülne, hogy a BoS terjeszti és így próbálnak gyors pénzt szerezni, ez elgondolkodtathatta volna a játékost, hogy tényleg annyira jócsávók-e ezek a Lyons és társai. De nem csináltak vele semmit, csak betették mert kúlos.
        Még sorolhatnám, hogy miért is csalódás és ratyi RPG sok tekintetben a Fallout 3, de attól félek, hogy az egy egész napot igénybe venne.

      • Ezért van az, hogy a Fallout 3 más mint RPG, és mint Fallout. Mint RPG, egy kellemes, scifis Oblivion, pár továbbgondolt mechanizmussal. Mint Fallout viszont hagy magam után kívánnivalót.

        Engem leginkább az zavart benne, hogy az elejétől fogva komolytalanabb, sőt néhol már egyenesen gyerekes volt volna, az előző részekhez képest. =/ Na nem azért, a régi Falloutokban is volt rengeteg hülye beszólás/elszólás, de az alap hangulat mégis komoly volt, ami jobban illik egy poszt-apokaliptikus világban játszódó storyhoz.

  2. Szerintem egyáltalán nem akar openworld RPG lenni, inkább akciójáték RPG elemekkel. És a port minőségén kívül teljesen jó is annak, és azt is ki lehet javítani a megfelelő modokkal, van egy mouse fix is ami kifejezetten kötelező.
    A harcrendszerrel kapcsolatos gondolataid pedig teljesen ellentmondanak azzal amit eddig tapasztaltam, a védekezés az egész kulcsa, amit nem csak pajzssal csinálhatsz, van dodge és parry is. Éppen, hogy az egész defenzív stílus ami tetszik benne, hogy több ellenféllel szemben megfelelően kell helyezkedni, és hogy könnyen megölnek, de te is könnyen megölöd őket, tehát tényleg a védekezésen és a megfelelő időzítésen van a hangsúly.

    • Nem én állítottam róla, hanem a játék állítja saját magáról, hogy openworld. Személy szerint én semi-openworldnek se nevezném.

      “ki lehet javítani a megfelelő modokkal, van egy mouse fix is ami kifejezetten kötelező” -> Nem tudom, hogy vagy vele, de az már régen rossz, ha egy játékot szanaszét kell modolni ahhoz, hogy egyáltalán normálisan játszani lehessen vele. A Gothic 3-al is ez volt a baj, az más kérdés, hogy abban még a sok bug ellenére is több potenciál, lehetőség volt, mint ebben.

      Apropó bugok, az milyen már, hogy a cérnavékony rózsaszín zombi hullák hozzád tapadnak, mikor átgázolsz rajtuk… XD

      “teljesen ellentmondanak” -> Mint írtam, 1-1 felállásban működik a védekezésből támadás dolog, ám amint az ellenfelek száma eléri a 2-őt, hiába védekezel, lévén ha egy kicsit oldalabbról támad az ellen, már kioszt. Ráadásul ha védekezés közben bekapsz egy találatot, már megtántorodsz, onnantól kezdve pedig nyílt célpont vagy, egy csonti például lazán be tud ilyenkor darálni.

      Ha időzítés alatt azt érted, hogy a harcok java részét az dönti el, ki viszi be az első találatot, akkor igaz. Ellenben például se a fegyver súlyát, se a lendületet nem veszi figyelembe a rendszer, amivel anno már az Oblivion is számolt.

      • A port tényleg szar, a modok léte nem jelent kifogást, való igaz.
        De a harcot mindenképpen megvédem, az a legjobb része az egésznek, és pont ez a fajta harcrendszer ami a legjobb szerintem. Sajnálom, ha most ez valami fanboykodásnak meg nitpickingnek fog hangzani, de remélem azért meglátod a lényeget. Szóval ezek eléggé nagy hülyeségnek hangoznak, egy oldalról érkező támadást már hogy védené ki a magad előtt tartott pajzs? És én olyat azért nem vettem észre, hogy egy enyhén oldalról érkezőt se tudna kivédeni. És egy csapás kivédése csak a staminádat viszi le, ha az 0, akkor tántorodsz meg. Az időzítés alatt pedig azt értem, hogy nem szabad hagynod, hogy nyitott legyél az ellenségnek támadás közben, akkor kell amikor ő tántorodik meg a pajzodtól, vagy pont amikor támadás után van. Ezek egyáltalán nem negatívumok, olyan dolgok amikre gondolni kell harc közben, innen jön a taktika. Persze elhiszem, hogy nem tudtál belejönni a harcba, az alap egér kezeléssel ez eléggé lehetetlen, mert nem lehet normálisan lockolni egy ellenségre.
        Na mindegy, bocs ha ez valamiféle rantnek hangzott, de nem mehettem el mellette szó nélkül.

      • “nem tudtál belejönni a harcba” -> Hogy jöjjek bele egy olyan harcba, ami annyira segg primitív, hogy 1-1 felállásban működik csak viszonylag elfogadhatóan?

        Ha látni akarsz egy játékot normális, valósszerű közelharc rendszerrel, akkor ülj le a Skyrim elé, próbáld ki a régi Enclave-et, Risent, esetleg a Dead Island-et.

        Utóbbinál például pont a harcrendszer lett baromi jól kidolgozva, ott tényleg számít, milyen irányból, mikor, milyen fegyverrel, és hová ütsz.

        Egyébként a Dark Souls-nál nem csak a harcrendszerrel van a baj, még vagy 5 másik dolgot felsoroltam, amik egy része még bosszantóbb.

      • Úgy látom nem igazán tudom körülírni, hogy mire gondolok, pont az lenne a lényeg, hogy egyáltalán nem primitív. Egy videóval jobban meg tudnám mutatni, de nem találok normális duma nélküli playthrough-t a Youtube-on.
        Mindegy, akkor én ajánlanám neked a Severance: Blade of Darkness-t, hasonló a harcrendszere, ugyanazért tetszik, de a játék kevésbé szívatós meg alapból PC-s, bár régi, úgyhogy kellesz ahhoz is fix, hogy működjön új gépeken.

      • Értem mire gondolsz, egyszerűen csak arról van szó, hogy amit én primitívnek tartok, azt te nem. Az rendben van, hogy van pár trükk amit be lehet vetni a harcban (dodge, parry, backstep) viszont ettől magában a harcban még nincs dinamika, mert ad 1, baromi rossz az irányítás, ad 2, a rendszer nincs ki balaszírozva, és nem számol olyan dolgokkal se, amikkel kéne (mint a már említett lendület, súly).

      • Látom már látod hogy igazam van, most csak megpróbálod úgy beállítani, mintha egész végig erről beszéltél volna, meg amúgy is ez mellékes dolog. Hát nem, eddig pont az volt az egész “kritika” lényege, hogy nem lehet a harcban semmit sem csinálni csak ütni, a védekezés semmit sem ér, de ez egyszerűen nem igaz, és ez nem a véleménytől függ. És ezek egyáltalán nem csak “néhány trükkök”, ezek igen fontos elemei, ezekből jön a dinamika, hogy nem szabad az ellenségnek egyáltalán megütni, és itt vannak ezek az eszközök hozzá. És az sem igaz, hogy nem érezni fegyverek súlyát meg hasonlókat, a nagyobb fegyverek lassabbak, még olyan dolgok is benne vannak, hogy erőlködve kihúzza a baltát az ellenségből, ha nagyobb erővel csapja, ha oldalról csapsz a karddal szűk folyosón akkor nekimegy a falnak és elbaszod, meg hasonlók.
        Meg aztán milyen abszurd dolog az, hogy realizmusról beszélsz, de azt szörnyű nagy problémának tartod, hogy több ellenség esetén valamelyikük oldalról is üt, amit az előre tartott pajzzsal nem lehet kivédeni. Még csak nem is a realizmus a lényeg ebben, ez egy teljesen logikus és alap dolog, csak azért tűnik szívatásnak itt, mert mindig megtántorodsz az ütésektől, ami szintén nem tűnik kifejezetten unrealisztikusnak, bár nem értek a valódi harchoz eléggé hogy biztos legyek benne. És amint mondtam ez is fontos eleme a harcnak, hogy nem szabad hagyni, hogy körbevegyenek, pont ezért akkor működik a jól, ha többen vannak. Ha ez a stílus nem tetszik, teljesen rendben van, de azért nem kell baromságokat beszélni, hogy rosszabbnak állítsd be. Ez a lényege az egész prédikálásomnak, remélem nem hagyod figyelmen kívül mert “fanboykodásnak” tartod vagy valami hasonló.

      • Felőlem azt látsz bele amit akarsz, játszottam már elég RPG-vel ahhoz, hogy tudjam minek van dinamikus, kiegyensúlyozott harcrendszere, és a Dark Soulsé nem az. A dinamikának például az lenne az egyik alapfeltétele, hogy a játékot normálisan lehessen irányítani, kezelni. Lehet a te szanaszét modolt verziód már jobban elkaristol, én viszont azzal játszottam, ami kijött.

        Egy dolog, hogy a játék ad neked lehetőségeket, egy másik, hogy azzal mennyire lehet élni, mennyire képes a játék rendszere, mint komplett egész, működni.

        1 zombit lazán be lehet darálni, 3 már kioszt, csak azért, mert kegyetlenül magas a damage rate. Biztos az én hibám, de nekem ez így nem kóser.

        A Gothic 3 harcrendszere anno nagyon hasonló volt ehhez, ott érdekes módon mégse jelentett gondot, hogy az ember akár 4-5 ellenféllel is megvívjon. Miért? Mondjuk kapásból azért, mert lehetett normálisan irányítani a karaktert.

        Egyébként azt írtam, hogy ha kicsit oldalabbról, vagyis ha nem teljesen szemből támad, már akkor is van esélye arra, hogy megüssön. Nekem spec volt ilyen, mint ahogy olyan is, hogy suhintottam a pajzzsal, látszólag elkapta, mire szembesültem vele, hogy nem, csak átment rajta, és máris rám vágott 3-at, a fél HP-m meg el szállt.

        Jogod van nem egyetérteni velem, de emlékeztetnélek rá, hogy a bejegyzésben nem csak a harcrendszert kritizáltam, hanem sokkal nagyobb problémákat is szép számmal soroltam.

      • Az alap PC-s irányítás valóban szar, ez tény. A cikkben említett többi dologhoz nincs mit hozzátenni, mind igaz, teljesen rendben van ha nem tetszenek.

      • Én is egyetértek Lacival, a Demon Souls/Dark Souls játékok egyik legnagyobb erénye a realisztikus harcrendszer. Ime a lista miért (reagálva az általad felhozott negatívumokra is:
        – Az ellenfél (kivéve boss-ok) nagyságrendileg hasonlót sebez (ugyanolyan típusú fegyverrel) és hasonló mennyiségű életereje van, mint a “hősnek”. Mert ugye az nem realisztikus ha a hősnek háromszor annyi HP-je van és négyszer annyit sebez, mint a hasonló felszereltségű ellenfél csak azért mert ő a hős.
        – A fegyvereknek eltérő súlya és sebessége van, ami érződik a játékban, is: egy kétkezes kard például lassabb, mint egy egykezes, de cserébe nagyobb sebzést okoz és nehezebb (fárasztóbb) kivédeni.
        – Minden az időzítésen múlik: ebben a harcrendszerben elég gyorsan lenyomnak ha csak úgy vaktában hadakozol. Itt ki kell tanulni az ellenfeleket, kivédeni a támadásukat/elhajolni előlük és amikor az ellenfél védtelen a támadás végén akkor visszatámadni. A másik (nehezebb) lehetőség a megelőző támadás, amikor a támadással megakasztod az ellenfél támadását.
        – Több ellenfél ellen nehezebb harcolni, mivel itt az amerikai filmekkel ellentétben a többi ellenfél nem vár illedelmesen a sorára míg a hős végez a soron következő ellenféllel.
        – A pajzs nem egy minden irányból védő erőteret aktivál, hanem csak egy irányból jövő támadások ellen véd. Ráadásul pajzzsal kivédeni egy támadás elég jelentős fizikai igénybevétel, szóval nem pihenés nélkül nem lehet végtelen számú támadást kivédeni.

        Egy jótanács a harccal kapcsolatban: ebben a harcrendszerben jóformán _kötelező_ az enemy lock használata! Ha lock-oltál egy ellenfélre akkor a karakter automatikusan felé fordul, tehát az adott ellenféltől jövő összes támadást ki lehet védeni, valamint az ellenfélhez viszonyítva lehet félrelépni (hátra, oldalra). Ráadásul egy gombnyomással (legalábbis konzolon) át lehet tenni a lock-ot egy másik ellenfélre.

        Abban viszont maximálisan egyetértek, hogy a játék szemét geci módon szopatja a játékost (második halálnál korábbi XP elvesztése, enemy respawn, ember formában egy másik játékos bármikor beléphet a világodba engedélyed nélkül és legyilkolhat, stb.). Azt is elhiszem Neked, hogy a PC-s verzió egy gagyi konzolport, szar irányítással.

      • Azért azt enyhén szólva nem nevezném fairnek, hogy a szakadt zombi egy darab fahusánggal/szétrohadt, hasadt karddal ugyan olyan statokkal bír, mint az én full páncélos karakterem.

        A lockolás meg eleve ellentmond a realisztikusságnak.

        Érdekes módon egy Skyrimbe ilyesmire nincs ahhoz szükség, hogy akár 4-5 csontival is megvívjak, pedig ott is kiosztanak az ellenfelek, ha vaktában támadsz.

        Emellett a felsoroláshoz azt is tegyük hozzá, mint nem elhanyagolható tényt, hogy totál céltalan a játék. Én legalább is a 2. boss után még mindig nem jöttem rá, miért is kéne tovább játszanom.

      • Pont a lockolással van a baj a PC portnál, az egér nagyon enyhe megmozdítására is átvált egy másik célpontra, így gyakran pont akkor fordulsz el 90 fokkal amikor az előtted lévő ellenfél támad, pedig alapból simán kivédhetted volna. Anélkül meg nem lehet boldogulni az ilyen kamerakezeléssel, nem a Skyrim módszert használja, hogy fixen hátulról látjuk a játékost, vagyis szabadon fordulhatunk és célozhatunk, hanem csak a kamerát forgatjuk és csak valamelyik irányba indulással fordul el maga a karakter.

      • A Prototypeokban is van lockolás, de max akkor éri meg használni, ha egy nagyobb, keményebb ellenfélre akartunk koncentrálni. Azon kívül viszont teljes szabadságot ad nekünk a játék, magyarul nem vagyunk rákényszerítve a használatára, mert anélkül is ugyan úgy lehet harcolni, a lockolás csak segíthet, mint egyfajta aktiválható auto aim.

        De rendben van, a Dark Souls egy másmilyen játék, és csak akkor megy normálisan a harc, ha állandóan lockolunk, rendben, fogadjuk el. Ebben az esetben viszont nem ártott volna úgy megoldani, hogy lehessen is normálisan használni. Csak hát erre se vették a fáradtságot, mint ahogy olyan alapvető dolgokra sem, hogy értelemszerű kiosztást adjanak, ami kézre áll, és 10-15 éve bevett szokás.

  3. Hát… Régebben én is ki akartam próbálni. De ezt végigolvasva inkább kihagyom… Most úgyis kellően lefoglal a Borderlands 2 :D. Jut eszembe Peter, tudom ajánlani erősen, nagyon hatalmas game :D.

    • Még az első részt se sikerült pótolnom mind a mai napig, de tervbe vannak véve. =)

      • Én se játszottam az 1-el, haverom dumált rá a 2-re. Ugyan jópár NPC-t nem teljesen vágok emiatt, bár annak gyorsan utána lehet olvasni, viszont az introban tömören elmesélik mi történt az előző részben. Annyira nem is zavar, mert nagyon hangulatos játék, talán pont amiatt, hogy egy pillanatra se veszi magát komolyan :D.
        Igaz, egy idő után az az érzés kezdett felderengeni bennem, hogy ezen a bolygón csak szociopaták/pszichopaták élnek, de legalábbis mindenkinek van valami elmebaja =P.

  4. Hehe! 😀 Szinte tudtam h ugyan olyan trágya lesz majd a PCs verzió mint annakidején a konzolos. Erre tessék, még szarabb lett. XD

    • Xboxon még valahogy el lehetett vele játszogatni, de PC-n valami borzalom. Igazából már 4-5 évvel ez előtt se állta volna meg a helyét így, ebben a formában.

  5. Na Péter látom el kellene neked egy jó játék. Most 14-én kijött a Black Mesa. Ez egy piros betűs ünnepnap. 😀
    De mindenkinek ajánlom, ebből árad a jó öreg Half-Life hangulat.
    http://release.blackmesasource.com/

    • Ki jött? Na akkor holnap le is töltöm, kösz az infot! =)

      A Dayhard és a Ravenholm modok óta ezt vártam a leginkább, fél évente ránéztem a moddb-n.

      • Bár igaz, nincs teljesen kész, a Xenes részeket nem rakták bele, azokat teljesen át akarják dolgozni, de így is egy nagyon jó mod/átdolgozás lett belőle.

  6. Sosem éreztem késztetést hogy olyan RPG-vel játsszak, ami arról nevezetes, hogy nehéz de ez nem tisztességes kihívást jelent (okos ellenfelek, rafinált pályatervezés, komplex “túléléshez meg kell tanulni” féle harcrendszer), hanem azt, hogy szadista módjára bánik a játékosokkal és csak random leverhetetlenül erős szörnyekkel, kevés élettel meg ilyesmivel szívassa őket. És ha mindez egy ronda, igénytelen PC portolás akkor a fentiek duplán érvényesek. Sajnálom Péter, hogy ilyen fossal játszottál, inkább Darksiders 2 vagy Borderlands 2-t nyomass!:)

    • Ha valaki tisztességesen nehéz RPG-re vágyik, ahol a túlélés a cél, annak máig tudom ajánlani a Stalket, Oblivion Lost Mod-al megspékelve. Igaz, hogy technikailag ugyan nem 100%-ban meríti ki az RPG fogalmát, és az Oblivion Lost mod csak még tovább nehezít a már normalon se könnyű alapjátékon, de spec az egyik legjobb példa arra, amikor tényleg a taktikázáson, helyezkedésen, időzítésen múlik minden.

      Darksiders féle játékokat nem szeretem, nem az én világom a hack ‘n’ slash, és ezt már az első DMC óta tudom. =) Inkább a Borderlands 2, de előtte még a Black Mesa mod fog sorra kerülni. =)

  7. siklara Says:

    Tegnap este fejeztem be a játékot és finoman szólva eltér a véleményünk róla, de nincs kedvem leállni vitázni, inkább elfogadom, hogy neked nem jött be.

    Amúgy BÚÉK! 🙂

  8. siklara Says:

    A szétmoddolás azért túlzás, igazából a DSfix önmagában bőven elég és utána nincs szaggatás, tetszőleges a felbontás stb. A többi inkább kényelmi funkciót szolgál, vagy ráncrfelvarrás, és hála az égnek kb. 5 perc alatt felpakolható mind, még a Bethesda játékoknál is sokkal könnyebb moddolni. : )

  9. Tavaly vettem egy Xbox kontrollert, azóta nincs gondom a konzolos játékok átirataival. De már 5000 Ft körül kaphatóak xbox-klón kontrollerek is. Ha valakinek ennyit nem ér meg a kényelmes játék, az szenvedjen csak billentyűzettel.

  10. Egyrészt a fejlesztők dolga lett volna, hogy optimalizált, játszható portot készítsenek, másrészt egy játékért nem fogok még külön controllert is venni.

    Érdekes módon, például a Prototype mindkét részénél képesek voltak olyan portokat készíteni, hogy mindhárom nagy platformon, egyformán kényelmes legyen játszani. Pedig enyhén szólva többet matekozik benne a fizikai motor, mint egy átlagos TPS-ben. =)

  11. 1. Ha a menüben kotorászva fegyvert váltanál miközben egy boss épp feléd csap, vagy felvennél egy gyűrűt ami mondjuk boostolja a fire resisted miközben egy sárkány épp feléd tart, hát az elég unfair lenne a bossal szemben. Ez nem körökre osztott játék, itt előre kell gondolkodni, hogy mégis, hogy a fenébe akarod leverni azt a bosst. Igenis jó ez így. 2. A portra van megoldás. dsfix. Mondták a From Software-esek, hogy életükben nem portoltak még PC-re, nem értenek hozzá, ez van. A DS2 portja jobb lett 🙂 3. “A magányos ellenfeleket, minden gond nélkül lazán bedarálhatjuk, ha sikerül nekünk bevinni az első ütést, onnantól kezdve nyert ügyünk van. ” Asszed mi? 🙂 “Lehet ugyan védekezni (csak pajzzsal), de ez a nyíllal támadó ellenségeken kívül, maximum 1 ellenféllel szemben lesz hatásos, ” Haha. Látszik, hogy a tutorialon sem jutottál túl 🙂 Igen a kezdőhely az egy kvázi tutorial, ott van egy boss, azt levered, aztán mehetsz tovább, onnantól kezdve kezdődik a JÁTÉK. “2-3 ellenfél ellen ugyanis a pajzs már semmit sem ér. ” Így van, ha körbevesznek. De miért küzdenél meg 2-3 ellenféllel? Nem vagy Te rambo. Ez a játék alázatra tanít. Félned kell az ellenfelektől, félned kell mindentől hiába van rajtad überf*sza páncél, hiába van 200 dmg-os kardod. Oké, hogy két ütésből megölöd a zombit a karddal de ha többen jönnek, vagy szétkombóznak akkor cumi van. Bossokról meg ne is beszéljünk, ja, és a mágikus támadásokat sem védi a pajzs. Sőt ha nincs elég staminád miközben blokkolsz, vagy bekapsz egy erősebb csapást ami leveszi a staminád meg a fél életed akkor így jártál. Nagyon sok mindentől függ egy csapás sikeres kivédése, az elején még nyílván ott a pajzs, de ha egy olyan szörnnyel harcolsz ami mondjuk 2x olyan erős mint Te, és ha rádvág egyet leveszi az összes staminád ott már taktikázni kell. Vagy ott vannak az elementális támadásokra immunis szörnyek. Pl egy lávából álló szörnynek nem okos dolog nekimenni egy tüzes karddal. Viszont vannak olyan lények akik pl érzékenyek rá. Vagy ott van a Divine-Occult fegyver dolog: Divine fegyverrel a tisztátalan lényeket (zombik, élőholtak, démonok) érdemes támadni, Occult-al pedig a “jó” lényeket. Lovagok, angyalok stb. Persze a legtöbb szörny ellen hatásos a fizikai sebzés is, de pl egy szellemet nem tudsz megütni csak úgy 🙂 Ahhoz trükközni kell. 4. Amikor a pajzs nem használ akkor kell gurulni/vetődni. Ez NAGYON fontos a játékban szinte minden kasztnál, egyedül talán a lovag az akinek nem érdemes hisz a nehéz páncél+fegyver miatt lassú a gurulása, Ő inkább beleáll az ütésekbe vagy pajzzsal védekezik. Persze ez is játékstílus függő, valamint ebben a játékban lovagból is lehet mágus, meg mindenféle mutáns karaktereket létre lehet hozni, a legtöbb életképes. A játékoson múlik igazából. Fontos az időzítés, az ellenfelek támadásainak, szokásainak kiismerése. Igen minden egyes ellenfél/boss támadásait tudni kell. Itt nem a gear dönti el a csatát mint a Skyrimben. Ott lvl 1-esen szétkap egy kardfogú tigris, de 66-oson már nem mert űberf*sza páncélod van. Ohh…értem. A Skyrimet a DS-osok lehurrogják a faék egyszerűségű, gagyi harcrendszere miatt. Vicc ami ott megy 🙂 5. Nem lehet a pajzzsal öklelni. Az a parry. Olvasni kéne a tutorial feliratait. 6. “a játék nem azért nehéz, mert ki kell ismerni, intelligensek az ellenségek, vagy rá kell érezni a harc ritmusára, és a többi, ” DE! “mert nemes egyszerűséggel, az egekbe húzták még az alap zombik damge ratejét is,” Nem. 🙂 Csak azért gondolkodj már el: Itt is van HP igen, de a Skyirmben ha megüt egy zombi maximum egy kicsit sebez. De miért? Ennek mi értelme van? Mitől vagy Te erősebb mint Ő? Semmitől. A valóságban is ha kapsz egy pofont egy csontváztól minimum kifekszel. Itt gyenge vagy, és gyenge is leszel mindig egyes ellenfeleknek. Persze ha pl nagyobb szintűként visszamész a kezdeti területekre akkor a zombik nyílván sokkal kevesebbet sebeznek majd rajtad, de akkor is meg tudnak ölni! Itt is van defense érték, hp stb mégis sokkal jobb a harcrendszer, sebzésrendszer mint a Skyrimben. “valamint kispórolták a játékból, a nehézség kiválasztásának lehetőségét,” Vicces vagy 🙂 Direkt ilyen, nem spórolták ki. A Souls sorozat mindig is ilyen volt, és ilyen is lesz. 7. “Mindemellett a játék játszására, egész egyszerűen semmi ösztökélést nem kapunk” Már aki 🙂 Ezt egy magadfajta casual nem értheti meg. Ez nem skyrim, azért akció szerepjáték mert harcolni kell. Ez a játék sava-borsa, a játék lényege, a lelke. Mert élvezetes, nehéz a harc. VAN TÉTJE! Skyrimben meséld már el micsoda epikus csatákat lehet vívni a sárkányokkal akiket egy kib*szott rák is megöl? Téged meg meg sem tudnak sebezni a geared miatt. 8. “Megint egy unalmas csata”. Ismerős? “Kihajítanak minket egy openworldnek nevezett, egyébként meglehetősen korlátolt méretű világban,” A tutorialon nem jutottál túl 🙂 Megsúgom rengeteg helyszín van, mindegyik változatos, a pályatervezés zseniális, a legtöbb helyről el lehet jutni egy másikba stb. ” baj csak az, hogy a harcon kívül nincs mit csinálni, kalandozni, felfedezni semmit sem lehet, így gyakorlatilag pont az openworld lényege veszik ki a játékból. ” Meséld már el nekem, hogy miért ez az open world lényege? Csakmert a GTA, Skyrim stb ilyen? Az Open world nyitott világot jelent töltőképernyők nélkül, nem azt, hogy 100 féle lehetőség van. 100 féle útvonal maximum. Az itt is van 🙂 Csak ha rossz fele mész meghalsz. Ha pedig meghalsz valamit nagyon rosszul csinálsz. Még jó, hogy nincs marker. Sokkal jobb így, Te döntöd el merre indulsz. Mi van akkor ha meghalsz párszor? Az tanulság, hogy arra nem szabad menni. Bele ne haljál már, hogy egy játékban meghalsz párszor 😉 Kis casual rambo. Tudom, hogy a Skyrimben szeretsz istent játszani…itt nem fogsz 🙂 Ez a játék lerombolja az egódat, az önbizalmad a földbe tiporja, a és miután leestél a hatalms egódról, és sz*rrá zúztad magad, még meg is tapos párszor, és belegázol a lelkedbe. Majd újra, és újra, és újra. De ha felállsz, és küzdesz akkor egy epikus kalandban lesz részed. Kezdve a helyszínekkel, az atmoszférán, ellenfeleken, fegyvereken, páncélokon, lehetőségeken, karakterfejlesztésen át egészen a kihívásig, a zenéig, és az eldugott lore-ig. Mert azokat az NPC-k mondják el ha beszélgetsz velük illetve tárgyak, fegyverek leírásából tudod meg. Meg hát vannak fent spekulációk 🙂 YT-on amúgy van fent egy másfél órás bemutató a történetről. Igen másfél órás. A Skyrim története mi? Sz*r! Sablonos, klisés világmegmentős amcsi sz*r! Az Elder Scrolls egyre casual-abb, egyre gagyibb egyre sz*rabb…
    Végszó: Azt sem tudod mi az a szerepjáték. Nézz utána kérlek. Mert nem az, hogy egy alapból tápos, nehezen megdöglő karaktert felhúzol isteni szintre ala Skyrim. Nem az, hogy epic geart szedsz össze, és levered magát az ördögöt ala Diablo. A játék nem ok nélkül kapott jó értékeléseket, bár én a gamer sajtóval nem vagyok kibékülve, de egyértelműen megérdemelte a 2. rész a 2014-es év játéka címet! Az ilyen casual vérpistikék pedig kerüljék.
    “Ha látni akarsz egy játékot normális, valósszerű közelharc rendszerrel, akkor ülj le a Skyrim elé, ” Ezen besírtam… A DS fórumon írd már le ezt légyszi 😀 Sg fórum Dark Souls 2. Köszi. Nekik meséld be milyen sz*r a játék.

    • Nekem meg leginkább az tetszik, ahogy itt arcozol, hogy te vagy itt a “hardcore gamer”, mert neked épp bejött a DS, miközben engem lekezelsz, pedig semmit se tudsz rólam. Közölném veled, hogy abba a generációba tartozom, aki még anno olyanokkal kezdte az RPG-s pályafutását, mint az Eye of the Beholder 2, Baldur’s Gate 1-2, Planescape: Torment, és még sorolhatnám hosszasan. Ergo, van fogalmam arról, milyen is a jó RPG, és számomra a DS, nem volt az. Hozzáteszem, egy közel 3 éves bejegyzésről van szó, vagyis lehet, ha újra elővenném, mást gondolnék róla (volt már ilyen). Bár ha már újra a DS világába lenne kedvem belekóstolni, akkor inkább a 2-t próbálnám már ki, mert úgy hallottam, annak sokkal jobb lett a PC portja.

      Az hogy a fejlesztők elismerték azt, hogy nem tudnak PC-re portolni, azt max olyan szempontból tudom értékelni, hogy legalább őszintén bevallották. Ennek ellenére a PC port, az olyan lett, amilyen, és az hogy modokkal ezt fel lehet javítani, már egy másik történet. Ez olyan, mint hogy utólag a Gothic 3-at is teljesen más élmény Community Patch-el játszani, vagy a KotOR 2-t, Restored Content Modal, viszont ettől még maga az alap játék, akkor amikor kijött, és úgy ahogy kijött PC-re, nos finoman szólva se volt épp a legjobb.

      Abban osztom a véleményed, hogy a TES játékok (IS!) sokkal egyszerűbbé, úgymond felhasználóbarátabbá váltak, mint az elődeik. Anno a Morrowindra, vagy a Daggerfallra, még jellemző volt, hogy nem keveset szívott velük az ember, mire kitanulta a játék csínyját-bínyját. (Oldalakat tudnék erről mesélni, hogy pl. a Morrowindot hányszor kezdtem újra.) Viszont én úgy gondolom, hogy ezekre a változtatásokra, igenis szükség volt. Máig egyik kedvenc RPG-m a Morrowind, imádom a játék atmoszféráját, és bármikor szívesen leülök elé, viszont a játék harcrendszere, meg az egész skillezés, craftolás, az, pláne így a Skyrim fényében, igazából sohase tartozott a játék erősségei közé, és ezek (szerintem), szépen kiforrtak a Skyrimra.

      A Skyrim nehézségéről annyit, hogy amennyiben hagyod a nehézségi szintet az alap Adept szinten, úgy valóban nem túl nehéz, egy gyakorlott játékos számára, pláne miután beleöltél 50-100 órát, és egy fullos, bivaly sett feszül rajtad. (Más téma, hogy egy ütős Glass, vagy Daedric szerelést, nem fél perc alatt fogsz összehozni.) Ellenben ha felhúzod a nehézségi szintet Legendaryra, úgy már jóval nehezebb dolgod lesz, plusz ha az nem elég, ott van számos difficult mod, amik feladják a leckét. =)

      A történetet illetően, ha csak magát az alap storyt nézed, az valóban nem nagy szám, viszont ez olyan, mint ha elolvastad volna, egy könyv első lapját. Ha hozzáveszed azt a rengeteg történelmi, kulturális, és vallási történetet, legendát, mítoszt, amit még a mellé, pluszban kapsz, na úgy ér a dolog valamit.

      Egy openworld játékoknak, számomra az adja a fő erejét, ha tele van a világ lehetőségekkel, és érzem arra az ösztönzést, hogy felfedezzem azt, és nézzek be mindenhová, még a legutolsó kő alá is, hogy van e ott valami. A másik amit szeretek, ha érzem azt, hogy az világ ahol vagyok, él és lélegzik, egy faluban például a kovács felkel, végzi a dolgát, szüntet tart, bemegy a kocsmába inni, leáll más NPC-kel beszélni, és a többi. Az utcán gyerekek játszanak a kutyával, az öreg anyóka a templomba siet, és a több, és a többi.

      A nehézséggel kapcsolatban, én nem vagyok ellene a kihívásnak, viszont mint mondtam, szeretem én eldönteni, hogy mikor vágyok rá. Kijátszottam én a Serious Sam-et is Serious szinten, a Painkillert is Trauma szinten, kártyák nélkül, és sorolhatnám még hosszasan, de nem örültem volna annak, ha ez az alapértelmezett, felülbírálhatatlan szint, mert van amikor csak Daydream szinten van kedvem szórakozni.

      Ahol megértem, hogy nincs nehézségi szint választás, az mondjuk egy WoT szerű MMO, mert ott ennek, eleve nem is lenne értelme. Viszont ott a játék, máshogy kárpótol ezért, például úgy, hogy még ha vesztek is, valamennyi XP, és legalább annyi pénz üti a markom, hogy a tankom meg tudjam javítani.

      Na ez a másik, ami engem felcseszett a DS-ben, hogy az még egy dolog, hogy meghalok, de az, hogy újra spawnol az összes ellen, meg bukom az addig begyűjtött XP-t, az már azért túlzás volt.

      DS vs Skyrim dologhoz még annyit, hogy számomra máig rejtély, hasonlóan a DNF vs Bulletstorm esetéhez, hogy miért kell egymást folyton szapulni? Mármint oké, le lehet írni, hogy kinek-melyik tetszett, vagy épp nem tetszett, és miért, de ettől még nem kéne arcozni, ilyen “mi vagyunk a felsőbbrendű faj, ti meg a casual söpredék!” stílusban.

      Remélem megértettük egymást. =)

      • Dark Souls 2-őt simán tudom ajánlani. Vagy 350 órát beleöltem már :D… A PC portjával abszolút nincs gond, habár a bill+egér kombó elsőre egy picit szokatlannak tűnhet (meg mondjuk a megjelenő controller ikonokat nem lett volna nagy etvasz lecserélni billentyűzet gombokra), de abszolút bele lehet jönni. Persze vannak akik így is beszereznek hozzá egy controllert.
        Nade az 1… Istenembazdmeg. A Dark Souls 2, és más, jóval combosabb grafikájú játékok vígan elfutkorásznak 30-40-50 fps-el a laptopomon, addig ez a förtelem 10-15 FPS-el diavetített, tökmindegy, mit csinálok, nem tudok kilépni, csak alt+F4-el, bill+egérrel pedig gyakorlatilag irányíthatatlan, sőt, KÉSIK a reakcióideje a karakteremnek a billentyűzet leütéstől. És ez kéremszépen az EREDETI, ELEKTRONIKUSAN MEGVETT, STEAMES verzió a legutolsó, legfrissebb patchel, ami létezik hozzá (az említett többi játék is szintén eredeti steames, szóval még azt se lehet mondani, hogy szarul lett az én verzióm felcrackelve). Ami kibaszott durva, mert ez az utolsó fix 2015, az az IDÉN JANUÁRJÁBAN (!) jött hozzá, szóval ezeket az alapvető PC-s port gondokat máig nem sikerült megoldaniuk. Bocs, de erre az ég világon kibaszottul semmi mentség nincs. Szívesen végigtolnám az 1-et is, de ez így ebben a formában teljesen játszhatatlan, és amellett, hogy kibaszott röhejes, egyben szánalmas és szégyenteli is, hogy a From Software eddig a napig képtelen volt egy normális PC portot kiadni belőle, főleg hogy a 2-vel ez valahogy sikerült, érthetetlen…
        Az meg, hogy volt, aki vette a fáradságot, és készített hozzá modokat, amikkel úgy-ahogy játszható lesz a PC verzió… Hát kösz, ahhoz a From brigádnak semmi köze, és ettől még nem változik semmi: a Dark Souls: Prepare to Die PC-re önmagában egy rakat, játszhatatlan szar kódhalmaz, nem pedig egy teljesértékű játék.
        Jah és Jagen: én is megszerettem idővel a Dark Souls 2-őt, és élveztem a kihívását. De ez a “hardcore gamer”-es faszverésed kurvagáz ember, igazán visszavehetnél a pofádból :D…

      • Azt áruld már el nekem légyszi, hogy az XP nyúlás, respawnoló ellenfelek. azok a 2-ben is ugyanúgy benne vannak, vagy azért finomítottak rajta valamit?

        Egyébként én egyre többször tapasztalom, hogy egy normálisan feltört játék, jobban, stabilabban fut, mint amit megveszel steamen. Ami persze röhej, de így van.

        Személyeskedni nem nagyon van kedvem leállni a gyerekkel, de azt már nem először veszem észre, hogy a DS fanbase, azért mert kivitt egy szarul portolt, szarul optimalizált, unfair játékot, máris azt hiszi magáról, hogy az ők übermensch, és mindenki más, főleg azok, akiknek jobban tetszett a Skyrim, ők meg az untermensch. Érdekes, hogy Skyrimestől, még sohase láttam ilyet, ők valamiért megelégszenek azzal, hogy élvezték a játékot. =)

      • Bizonyos formában jah: ha meghalsz, bukod a souljaidat, de ha visszaharcolod magad odaáig, és megérinted a vérfoltodat, visszaszerzed. Viszont vannak gyűrűk, amik megakadályozzák a “hollow”-olást, és a souljaidat is megtartod, ha meghalsz, de a gyűrű eltörik, és javitani kell.
        Respawnolni is respawnolnak a monszták, de most már nem végtelenül, hanem olyan 8-12 alkalommal kell kinyirnod őket. Utána eltűnnek és többször nem jelennek meg, csak ha az adott helyszín bonfire-ének intenzitását növeled egy bonfire ascetic-el. De akkor nemcsak újra respawnolnak, hanem erősebbek is lesznek.
        Én mondjuk stabilabb feltört játékkal még nem találkoztam, csak instabilabbal =P.
        Én leszarom, hogy kivittem, mert ez csak egy kibaszott számítógépes játék, és nincs rá szükségem, hogy ezzel növeljem a farkam méretét… Asszonyka így se panaszkodik :D. De az ilyen arconpörgő élettelenek ki tudják nálam baszni a biztosítékot. Csak egy szaros játékot játszott végig a szabadidejében, nem mintha bármi lényegeset tett volna a saját vagy mások életére nézve…

    • cheatergs Says:

      Úgy tűnik a Dark Souls nem lenyomja az egót, hanem feltolja…

      “A valóságban is ha kapsz egy pofont egy csontváztól minimum kifekszel.”
      Hát…
      Ez alapján eléggé valószínű, hogy nem kontroller kell ehhez a game-hez, hanem egy egészen másfajta “kiegészítő”.

      Amúgy ritka poénos beköpésekkel teli az egész.=)

  12. Alapvetően úgy voltam vele, hogy ha már a kritika ennyire támadó szellemű, (legalábbis így jött le számomra) akkor Én is így fogok a szerzőhöz állni. Ez a dolog előjön nálam párszor, lehet rossz szokás, vagy berögződés, nem tudom, de szoktak viták lenni miatta, főleg, hogy nem mindig jogos úgyhogy lehet be kéne fejezni 🙂 Sorry. Ezek a játékok nekem is megvoltak az első kivételével, sőt BG-t most is tolom. Nem tudom melyik jobb: Az ha egy cég tapasztalatlan PC-re portolás terén, azonban pénz khm, petíció hatására átportol egy játékot PC-re, vagy az ha egy cég bugosan ad ki egy játékot. Persze mindig azzal a fránya határidővel dobálóznak. Egy Battlefield-nél még megértem de egy S.T.A.L.K.E.R esetében már nem tudom a dolgot hova tenni. Skyrim difficult mod: Na igen, a Skyrimből sok mindent ki lehet hozni pár jó moddal, én nem egyszer szöszöltem vele órákat, napokat, hogy aztán a végén valami ne klappoljon.Pl új ellenfeleket szerettem volna, felraktam a modot, de a textúrák lemaradtak az ellenfelekről így általában láthatatlan zombikkal meg lebegő fegyverekkel harcoltam. Esetleg egy csontvázfejjel 😀 Úgyhogy ezt a modolást Én meghagytam másnak. Persze játszottam modokkal de egy idő után több kellett, vagy más kellett, és az az egy pont nem passzolt, vagy valamit elcsesztem aztán game over 🙂 Kár. Viszont a mod egy dolog, azt nem a Bethesda csinálta 🙂 Nem tartozik a játékhoz. Igaz ilyen alapon a dsfix sem tartozik a DS-hez. Nekem a Morrowind “világa” nem tetszik de ez ízlés kérdése, az Obliviont viszont szeretem. Valahol még meg is van a CD. Történet: Igen elfelejtettem a könyveket 😀 A TES játékokban érdemes olvasni. Ha így nézzük a világa kidolgozott, igényes meg minden, viszont elég régóta a piacon van már, plusz elég népszerű ahhoz, hogy ez elvárás legyen szerintem egy ilyen kaliberű játéknál. Mint az “élő” NPC-k, ami a Dark Souls-nál furcsán venné ki magát, ellenben egy TES-nek elengedhetetlen kelléke. “Egy openworld játékoknak, számomra az adja a fő erejét, ha tele van a világ lehetőségekkel, és érzem arra az ösztönzést, hogy felfedezzem azt, és nézzek be mindenhová, még a legutolsó kő alá is, hogy van e ott valami.” Számodra. 🙂 Viszont nem minden Open world játék ilyen. Bár a DS-ben is van rengeteg felfedezni való, rejtett hely (érdemes rácsapni egy falszakaszra ha kicsit is elüt a környezetétől), vagy láda ami ha kinyitod meg akar ölni 😀 Bár a legtöbb felszedhető tárgy “lélekcsomag” De akadnak fegyverek, páncélszettek, (általában egy helyen vannak), varázslatok (igen ezeket össze kell gyűjteni a világban, bár trainer is van, de az igazán jó spellek ingyen vannak, na jó lehet, hogy egy sárkány őrzi őket :D) itemek. Meg persze eldugott bonfire-ök amiket sok halál, és szitkozódás után lehet csak megtalálni. Aztán a homlokodra csapsz, hogy fuck, ezt miért nem néztem meg hamarabb? Mondjuk ilyenből nem sokat találtam. “A másik amit szeretek, ha érzem azt, hogy az világ ahol vagyok, él és lélegzik, egy faluban például a kovács felkel, végzi a dolgát, szüntet tart, bemegy a kocsmába inni, leáll más NPC-kel beszélni, és a többi. Az utcán gyerekek játszanak a kutyával, az öreg anyóka a templomba siet, és a több, és a többi.” Ilyen szerintem csak a TES játékokban van nem? Vagy csak Én játszottam túl kevés RPG-t az utóbbi években? 😀 Mondjuk nem volt túl nagy választék számomra, pl Witchert sem szeretem. Dragon Age-re várok, hogy olcsóbb legyen de az Origins-ben meg a kettőben, nem voltak ilyen élő NPC-k. “A nehézséggel kapcsolatban, én nem vagyok ellene a kihívásnak, viszont mint mondtam, szeretem én eldönteni, hogy mikor vágyok rá.” Ez ismerős, Sas is ezt mondta a “kritikájában” de ez egy nagyon furcsa mondat amikor Dark Souls-ról beszélünk. Ugye ha előtte olvasol cikket róla vagy tájékozódsz akkor nem veszed meg, nem próbálod ki, és nem mondasz ilyet. Sok játékban régen nem lehetett nehézséget választani, nem volt nyíl, térkép, stb. Jedi Academy-ben pl sokszor tévedtem el hiába volt adott a feladat 😀 Mondjuk csak az elején. Szóval egy Souls játéknál ami a nehézségéről híres elég furcsa ilyen mondatot látni. Hisz aki szereti eldönteni, hogy vágyik e kihívásra vagy sem, nos az nem vesz Souls játékot. Bár egy idő (JÓ SOK) után nem kihívás a játék…na jó miről beszélek amikor az alapjátékban legutóbb két bosst vertem le lazán, aztán a DLC ELSŐ bossán sz*rakodtam vagy fél napig a 83-as überf*sza karakteremmel 😀 Igazából nagyon változó ez a dolog, hogy ki, hol, melyik részen, melyik bossnál mennyi ideig lézeng, vagy meddig tart neki az adott rész/boss. Olvasgattam fórumot régebben, és teljesen más jött ki. Pl sokan, (köztük Én is :D) a játék legkönnyebb bossánál is eltököltek jó darabig. Sőt Én ott fel is adtam a próbálkozást pár hónapra 😀 Más meg simán átment rajta, és egy másik bossnál torpant meg. Játékosfüggő. Wot egy online játék ott, hogy lehetne nehézség választó? 😀 Én WT-zek, nekem ez az élethűbb, gold ammo nélküli játék, és a fejlesztők hozzáállása, patchek újdonságai/változtatásai stb jobban tetszenek. De kinek mi. “Na ez a másik, ami engem felcseszett a DS-ben, hogy az még egy dolog, hogy meghalok, de az, hogy újra spawnol az összes ellen, meg bukom az addig begyűjtött XP-t, az már azért túlzás volt.” Nem mert egy idő után olyan rutinosan fogsz átmenni rajtuk mint kés a vajon. Ehhez nem kell sok idő, tényleg, elég ha kiismered azt a néhány ellenfelet. PL: Ha eljutottál a Taurus előtti bonfire-ig akkor van ott két db kardos zombi meg egy íjpuskás. Ez össz vissz három. Leszeded az íjpuskást, majd a kardosok ellen először MINDIG pajzs fel, hisz előfordulhat,hogy ugranak vagy hamarabb csapnak mint Te. Esetleg egyszerre csaptok, és akkor mindkét fél sebződik. Aztán át a hídon, na itt trükkös a dolog mert balról vagy rád ugrik egy kardos/pajzsos vagy csak odasétál hozzád, vagy odaszalad, és úgy szúr, vagy ott marad a helyén, és védekezik. Itt a legjobb ha beszaladsz középre, és megpróbálod elintézni legalább az egyik baltásat (mivel van bent két baltás is), avagy mindkettőt, fegyver/karakter függő. Nekem pl egy ütés mind a három gelesztás. 🙂 Szóval ha ez megvan felmész a toronyhoz, ott a tűzdobáló zombit a legcélszerűbb támadni, de aggro-t is használhatsz a két közelharcira akik követnek le a lépcsőn, és ott ölöd meg őket egyesével, vagy mindkettőt egyszerre, majd utána mész a tűzdobálóhoz. Fent a két tűzdobálót a tetőn nem is muszáj megölni ha a bosshoz mész, úgysem találnak el. A toronyban leszeded az íjpuskást (sosem talál el ha a lépcsőnél maradsz, mindig túl hamar lő, vízszintesen. Nincs ágyúsüllyedése :D) Aztán a lándzsásokat érdemes aggro-zni egyenként. Nos náluk is több taktika van: Mivel általában megvárják míg támadsz így a pajzsuk mindig fent van. 1. Megpróbálod megkerülni, és hátba szúrni. 2. Rávágsz egyet a pajzsára, ekkor vagy ugyanúgy feltartja, vagy támad. Ha támad vagy parry-zel (elütöd a pajzsoddal a fegyverét, majd beleszúrsz egyet sima támadással, ez kritikus) amit Te pajzzsal döfésnek néztél, vagy kivéded, és mivel megtántorodik támadsz. Kivéve ha kétszer vagy háromszor szúr egymás után, akkor ha az első után támadsz, marad elég poise-a (stabilitás) ahhoz, hogy ne tántorodjon meg, és bevigye mindhárom csapást. Ez kis szinten halálos is lehet. Ha mágus vagy mehet rá varázslat azt nem védi a pajzs mint említettem 🙂 Vagy ha azt választottad az elején, esetleg vettél akkor tűzbomba. De el lehet intézni enélkül is. Sőt ha feltartja a pajzsát rárúghatsz egyet, ekkor nyitott lesz a védelme mert megtántorodik, és azonnal ütheted. Szóval elintézed a lándzsásokat, és a kardost (Ő általában odaszalad hozzád) majd fent a lépcsőn van még egy kardos, sima ügy (le is lehet lökni) aztán mehetsz a bosshoz. Ez beleég a tudatodba, mindent előre fogsz látni, és azt veszed észre, hogy sérülés nélkül megúsztad 🙂 Persze ehhez idő/szerencse is kell. Ez a mob respawn egyébként farmolás miatt is fontos. Szerintem viszont a DS-ban nem fontos a farm. Bár ki, hogy látja. DS2-ben azért változtatták meg mert ezt PVP-ben kihasználták emberek, de van egy tárgy amivel vissza lehet állítani. “Mármint oké, le lehet írni, hogy kinek-melyik tetszett, vagy épp nem tetszett, és miért, de ettől még nem kéne arcozni, ilyen “mi vagyunk a felsőbbrendű faj, ti meg a casual söpredék!” stílusban.” Én speciel autót vezetek de van aki meg autót szerel. Ő nyilván mondja, hogy nem értek hozzá stb de nem tartja magát ettől felsőbbrendűnek. Szerintem. Bár emberfüggő, de Én így gondolom. Én sem tartom magam felsőbbrendűnek ezért, csak rá akartam világítani arra, hogy nem csak egy fajta látásmód van. De az elején már kifejtettem amúgy, hogy mi a helyzet. Azzal amúgy mi a baj, hogy az Xp-d vissza kell szerezned? (meg a humanityt is) A Diablo 2-ben is ugyanígy működik a dolog. Vagy azt sem szereted? 😀 Én nem vagyok a Blizzardért meg a játékaiért de szerintem ott ez a rendszer jól működött. DS2-ben az ellenfelek mint említettem nem végtelenségig spawnolnak. Nem tudok pontos számot mondani de vannak amelyek 30x vannak amelyek 15x, vannak amelyek 1x. De ezen változtatni lehet egyébként. A halál utáni büntetés viszont ugyan ilyen (el kell menni a hulládért) sőt rosszabb: Ahányszor meghalsz csökken az életerőd. Hiába van 500 HP-d nem tudod felgyógyítani magad maxra. Minden egyes halállal egyre kevesebb HP-vel kezdesz, egészen a feléig mehet le, de van tárgy amivel ezt fel lehet húzni 75%-ra. Asszem human effigy-vel (humanity) lehet visszaállítani, így ismét felgyógyulhatsz maxra. DS-ben is van ilyen csak ott átoknak hívják, és egyes moboktól kaphatod el. Ott mással gyógyítható. Nem unfair a játék szerintem csak teljesen más a mechanikája. Persze vannak direkt szivatások benne pl lépcsőről leguruló égő hordó de hát istenem még kis szinten is alig sebez… Plusz mire a mob odaér a lépcsőről már feltápászkodtál, és felgyógyítottad magad, vagy hátragurultál. Taurusnál vigyázni kell nehogy leess 😀 Aztán csak káromkodsz meg röhögsz az egészen, hogy de egy szemét k*csög ez a game, hogy rohadna meg 🙂

    Másik srác: ” nem tudok kilépni, csak alt+F4-el, bill+egérrel pedig gyakorlatilag irányíthatatlan, ” Állítsd át a gombkiosztást. Nekem megoldotta. PC-n lehet ilyet tudod 🙂 Hát én nem használtam Dsfix-et jó darabig mert nem tudtam, hogy létezik. Nos kb 60 órát öltem a játékba úgy, hogy az egér túl érzékeny volt, és a kurzor ott volt a képernyőn 😀 Meg lehet szokni csak el vagytok kényelmesedve xDDD “KÉSIK a reakcióideje a karakteremnek a billentyűzet leütéstől.” Én ilyet nem tapasztaltam, valamint az FPS is megfelelő. Pedig nincs mai gépem. Két magos i5, 4GB RAM meg egy 1GB-os 5770. Az, hogy játszhatatlan túlzás. Sokan panaszkodnak más játékoknál is, hogy ilyen a gombkiosztás meg olyan. Át lehet állítani ._. Nem értem a problémát. Tudod mi játszhatatlan billentyűzettel? A Fifa. Na ott egyértelműen hátrányban vagy. Persze Én nem tagadom, hogy sz*r a port (ismerek olyat aki igen :D) de azért ne legyünk már lusták megcsinálni a játékot ha játszani szeretnénk vele. Én így voltam a Skírim-el is, szedtem le hozzá olyan modokat amik mára alap modok. Pl SkyUI. 🙂 ” De ez a “hardcore gamer”-es faszverésed kurvagáz ember, igazán visszavehetnél a pofádból :D…” Csak antiszoc vagyok, nézd el. Meg elegem van a SASszeműekből 🙂

    • Bevallom, különösebben én se szeretem az OW brigádot, bár nekem SaS kritikáival (már amennyit láttam tőle), nem igazán volt bajom. Inkább Zoly volt az, akinek nem egy kritikájánál sikerült felhúznom a szemöldököm, mert sokszor olyan dolgokba kötött bele, vagy épp olyan indokokkal húzott le egyes játékokat, ami nevetséges volt.

      Például ott volt a DA:O kritikája, ami egyébként a legelső OW kritika volt amit láttam, na annál például nagyon érződött, hogy igazából esélyt se adott a játéknak.

      A másik ilyen volt (igaz, azt már nem az OW keretei között készítette), amikor külön kritikát mondott a Vampire Hunter D animéről (egészen pontosan, a Bloodlustról), és közben végig érződött a kritikáján, hogy ő úgy alapból nem bírja az anime stílust, és képtelen annak a külsőségein, kliséin felülkerekedni.

      Persze odáig még érthető a dolog, hogy neki nem tetszenek az animék, nincs is ezzel semmi baj, csak amikor olyan külsőségeken akad fenn, amik magának a stílusnak a velejárói, és ezekre hivatkozva minősíti le az adott művet, az nem épp fair.

      • Amúgy ezek az “OW brigádos” kritikák elérhetőek valahol? Egyáltalán mik ezek, YouTube videók, vagy valami számtech újságban/online számtech magazinban jelennek meg? Mert én még eddig nem hallottam róluk, de most elkezdett érdekelni, főleg így, hogy az egyikük már animés “kritikát” is csinált. 😀 (De játékról szólót is szívesen néznék/olvasnék tőlük, csak ott kisebb az esélye, hogy olyat elemeznek, amivel én is játszottam. XD)

        EDIT: Vegyétek úgy, hogy nem szóltam, beírtam a YouTube-on az EGYETLEN tippemet, hogy valszeg ők lesznek és mit ad Isten, eltaláltam. XD (Jól is indul amúgy már az elején, első reakcióm: “OMG, Grim Fandango-ból csináltak remastered edition-t? O___O” XD)

      • Amúgy még a lélekvesztéses dologhoz: Én anno buktam 80.000 lelket (40.000 kellett a szintlépéshez) egy olyan bug miatt amiről egyszer ugyan olvastam egy sráctól, de nem találkoztam vele 70 óra alatt. Meghaltam ügye…szokásos 🙂 Aztán mennék vissza a lelkeimért erre beesek a textúra alá. Pont ott ahol a srác is mesélte. Csak nevetni tudtam az egészen 🙂 Ajánlatos gyorsan elkölteni a lelkeket amúgy. Ha megvan a szintlépésre való akkor vissza lehet menni a legutóbbi bonfire-höz homeward bone-al, és mehet a level up. De bossok után általában mindig van a közelben bonfire. Általában 😀
        OW-ön belül csak a Retroworld-öt nézem. Bár az meg sztem néha túlzó, és azért igencsak szubjektív véleményt közöl a srác, de az a sorozat nézhető.

  13. cheatergs Says:

    Pár hónapja nekiláttam a Dark Souls 2-nek, hallva a normálisabb portolást.

    A grafika mai szemmel átlagos, a nagyobb textúrák (oszlop a barlangban, víz) viszont ezredfordulósak. Dizájnra okés, bár kissé puritán a hangulat.

    Menüben navigálás elégséges.
    Hiába állítható a kiosztás, a tooltip akkor is a kontroller-gombokat írogatja ki (A; B; Y meg tsai), így nem lehet megtanulni a kombókat (LT+RT=PARRY… Aha!).
    Megfejelték ezt azzal, hogy a menünavigáló gombokon nem lehet változtatni. Pölö kizárólag a bckspc-szel lehet visszalépni a játékba, különben nem aktiválja az adott beállítást.

    Irányítás közepes.
    A csóka arra megy, amerre akarjuk, de fáziskéséssel reagál, így a béna egér-bill.-lel a sebesülés nélküli harc reménytelen. Platformerkedés eredménytelensége emiatt borítékolható (hatból 5x szakadékba zuhan; késve áll meg).
    Egy walkthrough-ban ügyesen nyomta a player, de látszott, h kontrollerrel.

    In-game kezelőfelület amatőr.
    Kinézetre tizenöt évvel ezelőtti maradvány az egyszerre két tőmondatos, 40-es Times New Roman szöveg, ami amúgy elférne egyben is. De ez mellékes.
    A baj, hogy az NPC-t minden harmadik frázisa után újra és újra és újra meg kell szólítani, hogy végre megkapjuk a questet v feloldjuk a párbeszédlistáját. Ráadásul végig önsajnáltató rébuszokban beszélnek, ami a “mélyenszántó” animéket idézi erősen.
    Továbbá nem is jelzi a játék, h bökdössük tovább az NPC-t, mert am ő lenne a kereskedő (sokáig azt hittem, h csak passzív karakterek, nem lehet interakcióba lépni velük). Dizájneri okára nem jöttem rá.
    A DA:O verbális performanszait igazi unikum lett volna ezzel végigklikkelgetni.

    Hangulatilag egy hétköznapi dark fantasy. A Gothic 4-et juttatta eszembe.
    A mobok nem rosszak, végre nem a tipikusan jrpg-s, procedurálisan generált, neondiszkós “CGI-ürdüng” az ellen, hanem igyekeztek komolyabban vehető monsztákat összedobni.

    Semmit nem érzek a játékból, ami arra utalna, hogy bármiféle korszakalkotó csodát hozott volna az iparba.
    Ennél is meglepőbb, hogy – a fanok állításával ellentétben – magukból a készítőkből sem árad ez a fensőbbrendűség: nincs a játékban mesterkélt próbálkozás, izzadság az egyediségre, egyszerűen vállalja a középszerűségét, amivel a játékos elüti az időt. Kicsit fapados, kicsit sablonos, de nem elcseszett, és ha nincs más, bőven megfelel.
    Tizenévvel ezelőtt ilyesmik voltak a fantasy TPS-ek. Nem különbözik egy hack’n’slash-től, csak nyögvenyelős.

    Történetileg nekem megfelelt, bár nem ártott volna, ha komolyabb ösztönzést adnak, mivel a játék nem open-world, csak tágasabb csőjáték, lényegi tutor nélkül.

    Prológus: unalmamban trainerrel próbáltam jópofábbá tenni, aztán mivel azzal is meghaltam (ebben kétségtelenül etalon=), a játék bővült egy pc-exkluzív kombóval a shift+del formájában.

    Az apropója ennek, hogy a nem rég megjelent Bloodbourne állítólag a szellemi folytatása a DS-eknek.
    Azon játék egy kritikájának fórumában pedig amint megjelent az első közönyös komment, abban a percben rárohant egy hc-arc rendreutasítani a “kis casualt” az elmaradhatatlan ME és Skyrim gyalázkodással.
    A DS-esek tábora felér a hype-animésekével.

    Another game

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: