Albérlet a pokolból

Sajnos kóros időhiány miatt, mostanában nem igazán aktivizáltam magam itt a blogon, több levélre és YT üzenetre sem válaszoltam, amiért utólag is elnézést kérek, minden érintettől. Bár ez a hónap már előreláthatóan így fog eltelni, ígérem novemberben megpróbálok majd aktívabb lenni.

Hogy addig is legyen mit olvasni, és mivel már úgyis régen volt személyes jellegű bejegyzés, megosztok most veletek egy rövidebb, de tanulságos kis storyt, amit nemrég hallottam. Akkor hát vágjunk is bele! =)

Az albérletek, kollégiumok világa nyilván ismerős lehet sokak számára, elsősorban azokra gondolok most itt, akik szülőhelyükről a fővárosba költöztek, hogy a felsőoktatásban tanuljanak. Egyik nagyon jó ismerősöm húga pont idén került ebbe a helyzetbe, és bár akárcsak nekem, úgy a nővérének is kimaradt az életéből ez a szakasz, nagyjából azért képben vagyunk, mik is zajlanak az ilyen helyeken. =)

Tény, jó albérletet, elérhető áron találni, ami közel is van és rendben is, sose könnyű, így bizony az ember, ha ilyenre vállalkozik, a legtöbbször kompromisszumokat kénytelen kötni, vagyis valami(k)ből engedni kell. Jelen esetben a hölgy, nevezzük Annának, úgy döntött, számára a legfontosabb a közelség, a közepes ár, és hogy be lehessen köttetni az internetet, ami persze mindig problémák melegágya lehet (és lesz is) de ez már csak részletkérdés.

A helyszín a híres 11. kerület, a nyuggerek és az egyetemisták Mekkája, ahová Anna, gyerekkori barátnőjével, annak egy távoli ismerősével, és annak a távoli ismerősnek, a volt osztálytársával beköltözött, szokás szerint az utolsó utáni pillanatban. A hely 2 szoba, konyha, fürdőszoba, 2. szobában galéria. A főbérlő a szomszédban lakik, a tulajdonos külföldön.

A hellyel (szokás szerint) már az első nap bajok voltak. A 2. szobában ugyanis már laktak, méghozzá poloskák, akik a lambéria mögött húzták meg magukat, de előszeretettel tanyáztak az ágyak alatt, és a matracok között is. Az főbérlőnek ugyan szóltak, aki egyébként nő, és szellemi alapon rokkantnyugdíjas, ő azonban volt annyira segítőkész, és visszaküldte a feladóknak a kérvényt, mondván “oldjátok meg, lányok”. Így az első meló már meglett a hétre, rovarirtás, házilag, cipőtalppal, és diszkontos sprayvel.

A “talán mégse ide kellett volna költözni? ” – kérdés persze már ekkor adta magát, de már későbánat volt, foglaló, 2 hónapnyi lakbér már előre ki volt fizetve. A helyzet pedig csak fokozódott hétről-hétre. A hűtő csak akkor hűtött normálisan, ha maximumra vették, ami viszont így iszonyat sokat evett, tehát jött az elhatározás, miszerint romlandó nem kerül a hűtőbe, így a szerkezet gyakorlatilag a létének értelmét vesztette el. A fürdőkád, és az ugyan azon térségben helyet kapó WC kötelező jelleggel eldugult, a mosógép képtelen volt teljes adagon megforgatni a ruhát, és közben a bojler is állandóan kialudt, ergo a meleg víz igencsak ritka vendéggé vált, ami nem is maradt sokáig.

A fűtést a főbérlő mindenhol beállítatta saját elképzelései szerint, és azon változtatni nem lehet. Ráadásul jó szokásává lett a hölgynek minden pénzt előre elkérni, illetve minden hülyeségért reggel 4 és 6 óra magasságában felverni a népet, méghozzá úgy, hogy kiabál, és ököllel üti az üveget, az ajtón.

Nem sokáig lehetett hát bírni a helyzetet, ideje volt szakemberekre bízni a témát, persze önköltségen. Így jó lett a hűtő, cserébe kiderült, hogy a lányok bizony hetek óta életveszélyben voltak, mert a bojlernél nem csak a víz csöpögött, hanem a gáz is szivárgott, emiatt is aludt ki rendszeresen. Az egyetlen szerencséjük az volt, hogy a fürdőkád felett egy kis, régi fakeretes ablak kapott helyett, ami mindig le van hajtva, és a gáz így nem tudott eléggé felgyülemleni.

Teljes joggal ekkor telt be mindenkinél a pohár, majd némi huza-vona után kiderült, a tulaj, aki egyébként Izraelben született, magyar származású emberke, úgy szint a főbérlő, aki a húga, olyan biztosítást kötött az ingatlanra, hogy ha ott baleset érne valakit, vagy meghalna, akkor a biztosító neki fizetne kártérítést.

Így lett hát költözés a dologból, illetve azóta is húzódó balhé a kifizetett, de azóta vissza nem szolgáltatott pénzből. =)

Advertisements

16 hozzászólás to “Albérlet a pokolból”

  1. “Izraelben született, magyar származású emberke, úgy szint a főbérlő, aki a húga”

    igy már minden világos 🙂
    A kifizetett lakbért vissza szerezni, hát…ahogy mondani szokták, kutya szájából kivenni a tojást nem lehet.

    • Valahogy én is úgy voltam vele, hogy amint elhangzott az Izraeli vonatkozás, rögtön arra gondoltam, hogy “na igen, kik mások ugye”.

      A pénz egy részét talán már visszakapták azóta, vagy legalább is meg lett ígérve, hogy visszakapják, miután is a legidősebb, akinek bíróságon dolgozik egy közeli rokona, elbeszélgetett a hölggyel, hogy mennyire jogszerű is volt nekik egy ketyegő bombával egy házban lakni, amiről egyébként tudtak, mármint a főbérlő tudta, hogy szar.

      • Hát még szerencse, hogy a legidősebbnek volt olyan rokona, mert bizony a törvénnyel a legjobb visszavágni, szolgáltatóknak meg a Fogyasztóvédelem nevezetű barátnővel. 😀

      • Na meg azt a rokkantosítást se ártana felülvizsgálni, mert ha valaki 2 ingatlanért is felel, ráadásul az egyikben 4 albérlő lakik, akkor nem biztos, hogy egy papíron szellemileg sérült ember erre alkalmas. Vagy ha mégis képes ekkora felelősséget vállalni, akkor egészen biztosan dolgozni is tudna. =)

        Én ismerek olyat, igaz csak látásból, aki szellemi okok miatt lett rokkantnyugdíjas, de ő egész konkrétan down-kóros.

      • Én már a ‘külföldön élő tulajdonosból’ azonnal arra tippeltem, hogy biztos Izraelben. Ezek szerint be is jött 😀

      • Azért valahol ijesztő, hogy az ember már szinte megérzi, hogy milyen felekezethez tartozhat az illető, ha külföldi tulajdonban lévő ingatlanról van szó. Főleg ha az Pesten van, és még gondok is vannak vele. =/

  2. Szerencsémre kimaradt az életemből mind a kollégium, mind az albérlet. De ez a sztori kellőképp felháborító. Sajnos több ismerősömnek is vannak kellemetlen történetei albérletekről, de azért ez viszi a pálmát.
    Mondjuk egyik ismerősömnek albérlet keresési történetei hasonló potenciális helyzeteket mutattak be. Egyik kedvencem a familiárisan pigmentált asszony, aki albérletnek ki akarta adni a lépcső alatti sufnit valami horror összegért.

  3. A koleszok se semmik, főleg a lány kollégiumok… =D Hallottam olyan storykat, hogy gimis kollégiumban, a csajok használt tamponokat ragasztgattak a WC plafonjára, meg hogy az egyik csaj a mobiltöltő kábellel verte el a másikat, mert megcsalta a barátja, és hasonlók.

    De az egyetemista verzióból is volt olyan, hogy ilyen Szalacsi stílusú “jómunkásembereket” költöztettek az emeletre, és azok félmeztelenül mászkáltak, éjfélkor, részegen, népzenét hallgattak, kártyáztak, közben ordibáltak.

  4. Azért vannak emberek vastag bőrrel az arcukon… -_-
    Tuti bepereltem volna őket, mert így veszélyeztetik mások életét. Laktam albérletben, voltak problémák a házzal de nem ilyenek. O.o
    Mi inkább egymással vitáztunk, amikor valaki zavart másokat, széthagyta a cuccait, nem mosogatott el, szal ilyenek. ^^

  5. Előfordulnak sajnos, nem is kevesen.

    Pereskedésnek, ilyen esetben nem sok értelme lenne, igazából több pénzt és időt emésztene föl, mint amennyit esetleg nyerhetnének rajta, már ha nyernének.

  6. Azért kíváncsi leszek, hogy milyen élmények várnak majd rám Szczecinben az egyik diákszállón 😀 Koleszba már voltam, igaz egy napot. Leugrottunk összeröffenésre Debibe, megöntöztük kiszikkadt garatjainkat, összeökörködtünk jó pár dolgot és másnap már sátorfa, irány haza 😀 A kulcsosházak még a jók, Pomáz közelében van a kedvencem, a Hóvirág. Se villany, se víz (vagyis de, csak hozzál magaddal 2 km-rel arrébbról egy forrásból), se fűtés (pláne ha a ritkán használt sparhelt megmakacsolja magát). Ott egy hétvége olyan jó volt, hogy ma is visszasírom 😀

    • Lengyelország biztos jó lesz. 😀 Ismerőseim csak pozitív tapasztalattal jöttek eddig vissza. Pedig volt olyan is, aki három évet töltött kinn. 🙂
      Az igazi élmény a keleti szlávok lakta vidék. Néhány csoporttársam volt párszor Odesszában. Az maradandó élmény volt, hogy a tizen emeletes kollégium kilencedikjére maguknak kellett még az ágymatracot is felcipelni. Se fűtés, se meleg víz, mindez januárban, és állítólag ez a város legjobb diákszállója/kollégiuma.

    • Erről most az egyik osztálykirándulás jutott eszembe, még gimiből, amikor olyan hideg, szar esős idő volt, hogy nem vicc, gyűjtöttünk ágakat a környékről, és begyújtottunk a beépített kályhába. 1 másik szobában volt még erre lehetőség, az emeleten lakóknál volt egy palackos szieszta, a csajok meg szereztek egy villany hősugárzót a szomszédból, ahol német nyugdíjasok “nyaraltak”.

      Boltba meg úgy mentünk, hogy a kemping asztalba való napernyőt vittük magunkkal, esernyő gyanánt, mert hát f@sz se számított arra, hogy márciusi idő lesz júniusban, szétázni meg nem akartunk. =D

      Szóval nagy “kirándulás” volt… ha nem lett volna pia mindenfelé, meg zene, szétuntuk volna magunkat.

      • Esős osztálykirándulásnak is megvannak a szépségei. Főleg, ha az osztályfőnöknek az a heppje, hogy osztálykirándulás címen kéktúrázzunk. 😀

  7. Koleszban ugyan nem voltam a középsulis éveim alatt (szerencsére), de helyette Magyarország számos laktanyájának/bázisának vendégszeretetét élvezhettem =P.

  8. Pár koleszban, albérletben jártam már, igaz csak látogatóban, főleg közös összeröffenések, bulik alkalmával/után. =)

    Laktanyában csak olyanban voltam eddig, ami már elhagyatott volt, bár a lőtér környéke izgalmasabb volt, ott kis kapirgálás után mindig lehetett pár félig rozsdás töltényhüvelyt találni. =D

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: