Shikabane Hime (Corpse Princess) – A tetem hercegnő kálváriája

Sok olyan anime van, amit már a borítója alapján jól körül lehet írni, és a többségük általában hozza is azt, amit a néző megelőlegez neki. Hogy ezek közé tartozik e a Shikabane Hime? Nos első ránézésre azt mondanám, igen. Pontosan annak a végtelenül klisés, fanserviceban és töménytelen akcióban fogant produktumnak látszik, amit már annyiszor és annyiféle képen elsütöttek, hogy ha álmunkból felkeltenek, felmondjuk, hogyan készülnek.

Ám mégis azok közé tartozik, aminél az ember szinte érzi, hogy van benne valami plusz, valami olyan, amit nehéz megmagyarázni, mégis felkelti a figyelmet. Ezt a valamit nevezzük stílusnak…


Easy money, not clean

A borító, a beállítás és az egész kompozíció alapján, egy tipikus badass japán iskolás lány vendettát feltételez, vélhetően a mágia sötétebbik oldaláról származó szörnyek ellen, akiket a hősnő valamilyen fegyverrel, jelen esetben dual ingrammal szenderít örök nyugalomra, ami persze nem kevés vérrel fog járni, miközben a női idomok is kihangsúlyozásra kerülnek, leginkább altájon. Jól ismert formula, melynél a kicsit tapasztaltabb néző pontosan tudja, hogy a hősnő mellé kötelező jelleggel társul majd a tipikus, haszontalan srác, pár háttérelemnek tökéletesen beillő statiszta, míg a cselekmény valahol a szexualitás és a brutalitás között fog abszolválódni. Avagy nevezhetjük “erotikus erőszaknak” (tudjátok a gore porn szalonképes verziója).

Hogy hálás dolog e ilyen témában alkotni? Inkább azt mondanám, hogy nem nehéz… alapvetően semmi extrát nem kell kitalálni ahhoz, hogy a produktum eladható legyen. Ez a recept ugyanis általában működni szokott, legalább is Japánban. Számomra azonban mindez nem sok jót szokott jelenteni, függetlenül az olyan módosítóktól, mint hogy kardot, vagy lőfegyvert használ e a hősnő. Általában mindig ugyan az a bajom az ilyen stílusú művekkel, mégpedig  hogy rendre megpróbálnak többek lenni, mint amik, ám ezért érdemben semmit se tesznek. Erre jó például szolgál a Blood franchise, a Shakugan no Shana, és még sorolhatnám tovább.

Talán épp ezért van az, hogy ha lehet, kerülöm az ilyen témájú műveket. Ám jelen esetben érdekelt, vajon azt a bizonyos pluszt csak én előlegeztem e meg naivan, vagy tényleg nem jártam messze az igazságtól? A stúdió, Gainax mindenesetre némi bizalomra adott okot, hogy miért? Nos… van nekem egy “egyességem” a Japánokkal, miszerint nem kérem számon rajtuk, ha könnyed, céltalan, perverz baromsággal akarnak megvenni, cserébe elvárom, hogy ne nézzenek komplett hülyének.

Bevallom őszintén, én szeretem az elborult, kissé beteges alaphangú animéket, amik nem hazudtolják meg önmagukat. Épp ezért tudom is őket élvezni, amíg működik az alapképlet. Csak ne váljék kínosan gagyivá, ne legyen túlságosan mesterkélt, azaz ne legyen olyan érzése a nézőnek, hogy csak egymás után összedobált jeleneteket lát. Látványos, pergős, hangulatos legyen, a többi úgyis mellékes.


Aka – They don’t go to heaven where the angels fly

A történet igencsak prózaira veszi a figurát, miszerint Hoshimura Makina, egy élőholt lány, aki egy titkos Buddhista rendnek dolgozik, meg kell hogy öljön 108 élőholtat, hogy beléphessen a mennyországba. Ebben lesz a segítségére Tagami Keisei, aki a rend tagja és Makina társa, valamint az eseményekbe “véletlenül” belefolyó Kagami Ouri. Elcsépelt, kommersz fedőstory, de egy ilyennél nem is kell több, alibi jellegű fedőstorynál, ami keretet ad a hősnőre váró vérrontásnak. Kiszámítható, mégis érdekli a nézőt, vajon azt kapja e, amit látni akar.

A kezdés immár élesben, egész hangulatosra sikeredett. Kagami Ouri épp az igazak álmát alussza az otthonául szolgáló árvaházban, amikor váratlanul rejtélyes dolog kezdenek történni. Meglátogatja egy misztikus fekete macska, akit úgy tűnik csak ő lát, és telepátiával megszólítja.

A meglepett Ouri követi a furcsa lényt, mire még ennél is furcsább dolgok kezdenek zajlani, és olyat lát, amit soha nem lett volna szabad. Egy halott lány fekszik a belső szentélyben, aki váratlanul feléled, mikor nevelője, Keisei, akit bátyjaként szeret, feltűnik pár idegen szerzetes társaságában, majd bizarr szertartást hajtanak végre.

Másnap Ouri maga se tudja eldönteni, hogy amit látott, az álom volt e, vagy valóság, ezért inkább a saját dolgaival törődik, hisz végre elérte azt a kort, amikor albérletbe költözhet, és iskola mellett részmunkát vállalhat. Közben Keisei és Makina akcióba lendülnek, majd likvidálják az első élőholtat, aki vámpírszerű képességekkel bír.

Nos… úgy vélem a kezdés minden műnél ugyanolyan fontossággal bír, mint az, ami utána jön. Mondhatni itt vizsgázik először az anime, itt kell arról meggyőznie a nézőt, hogy ezt bizony érdemes neki tovább nézni. A Shikabane Hime pedig azt kell mondjam, jól teljesített, volt benne mindenből egy kevés, a lényeget kiemelte, a figyelmet felkeltette, és akaratlanul is felvetett pár kérdést. Első körben tehát megnyert magának, így a következő 3 résznek elégedetten ültem neki.

A 2. részben azonban nem várt fordulat következett be, és vegyes érzésekkel konstatáltam a tényt, miszerint az anime bizony meglepően hamar megpróbált komolyabb, érzelmes, drámai húrokat megpendíteni, és némiképp a tempóból is visszavett, nem jelentősen, de azért érezhetően. Ez egyszerre töltött el meglepettséggel, és aggodalommal. Lévén a legtöbb ilyen anime pont abba bukik bele, hogy (az utolsó részekre) komolykodni akar, ami egyáltalán nem működik. A Shikabane Hime azonban egész jól vette ezt az akadályt, és sikeresen megteremtette az ehhez szükséges hangulati közeget.

Az elkövetkezendő részekben maradt ez a felállás, hol kicsit több érzelemmel, hol kicsit több akcióval, miközben folyamatosan adagolták a kisebb-nagyobb infokat. Továbbra is tetszett a sorozat, de éreztem, hogy ha ez így marad, kevés lesz. Szerencsére az 5-6. epizódnál megtörtént az, amire vártam, és végre “emelték a tétet”. Gyakorlatilag itt kezdtem azt érezni, hogy “basszus, ez egy jó sorozat”. Végre érdemben zajlani kezdtek az események, bedobtak pár csavart, és fényderült néhány lényeges dologra, például hogy Makina nincs egyedül a “szakmájában”. =)

Innentől kezdve esemény-eseményt követett, volt egy szépen levezetett tragikus szál, illetve debütáltak a “valódi” ellenségek is, a Shichisei, akik elég ismerős témát vetettek fel. Ugye a híres északi csillag, a halál 7 csillaga, de akár definiálhatjuk őket a 7 bűn megtestesítőjének is. A lényeg, hogy mindegyikőjük 1-1 csillagnak feleltethető meg a mitikus csillagképről. A “vezetőjük”, Hokuto pedig nem csak a nevét kapta a csillagképről, de magán viseli az összes csillagot, mondhatni annak teljes erejét testesíti meg.

Az első évad vége persze mi más lehetne, mint hogy megkezdődik a valódi küzdelem, majd cliffhanger. Vagyis az időközben történt események, a még meg nem válaszolt, illetve újonnan felvetett kérdések, mind a 2. szezonra maradnak.

Az Aka személy szerint nekem tetszett. A story kicsit furán indult be, de már addig is jobb, érdekesebb volt, mint az átlag. A fontosabb karakterek mind szimpatikusak voltak, és egész jól fel lettek építve (azért ilyen se sokszor van). A poénok inkább az átlag animés szinten mozognak, viszont akadt egy-két jópofa, például Keisei húzásai, vagy amikor Ouriék az albérletben bénáztak a gázlámpával. Makina szintén bejött, a kissé rideg, de kedves lány stílusával, akinek volt egy badass oldala is. Némelyik beszólása külön tetszett, mint például a “Fool I’m already dead!” vagy a “Damn! I stinks like a corpse!”.

A grafikára azt mondanám, hogy rendben van. A Gainax-tól ugyan kicsit szokatlan volt ez a sötétebb, komorabb tónus, de jól nézett ki. Az egyetlen bajom az volt vele, hogy sajnos érezhető volt az, mit csinált a Gainax, és mit a másodhegedűs Feel. (Ők valószínűleg a karaktereken dolgozhattak, úgy 50%-ban.) Az összkép így se rossz, de Feelék perspektíva kezelését néha nagyon sutának éreztem.

A zenékkel, hangokkal szintén meg voltam elégedve. Keisei és Makina szinkronhangja kifejezetten tetszett, utóbbi tökéletesen illett a karakterhez a mélyebb, komolyabb hangjával.

Kicsit kényesebb téma lehet a fanservice, amit nem kell félteni, hisz mégiscsak egy Gainax anime. =) Makináról már az introban kiderül, hogy nem hord bugyit a szoknyája alatt:

(Dat ass!)

Illetve lesz egy-két csöcsözés…

Ezeket leszámítva azonban, inkább visszafogja magát az anime, például pantyshotot egy darabot nem láttam, egyetlen női karakternél sem.


Kuro – There is no salvation

Folytatást készíteni sosem egyszerű, a legnagyobb kihívást mindig az előd minőségének megtartása jelenti. Hogy képes e erre a Kuro? Nos alapvetően igen, sőt bizonyos szempontból képes pozitív irányú fejlődést felmutatni, például a karakterek terén. Ugyanakkor sajnos elköveti azt a hibát, hogy míg néhány elemet jobbra, addig másokat rosszabbra cserél, így gyakorlatilag ugyan ott van, csak az összetétel lett más.

A történet ott folytatódik, ahol az előd végért. Ouri civil élete felhagyására kényszerül, és nekikezd edzeni. Makinát a múlt árnyai kísértik, ezért először a saját belső démonaival kell megküzdenie. Az ellenség közben egyre nagyobb erőkkel támad, majd elérkeznek nagyszabású tervük végig viteléhez. Természetesen mindez rengeteg problémát és konfliktust fog okozni, amik megoldása bizony közel sem lesz olyan egyszerű, mint amilyennek látszik.

Akárcsak az első szezonban, itt is sok minden kiderül, sok régi és új kérdésre kapunk választ. A harcok továbbra is látványosak maradnak, több szerep jut majd az egyes mellékszereplőknek, valamint kibontják az ellenségek karakterét is. Ebből a legbizarrabb talán a boldogság lesz, még a legbrutálisabb egyértelműen az éhség. Hokuto múltját és skilljeit szintén megismerhetjük. Kiderül, mitől is olyan különleges ő, mitől másabb, mint bármelyik elő holt. Érdekesség gyanánt, itt is ismerős lehet majd egyeseknek néhány elem, például hogy ha Hokuto elkezd tapogatni egy egyszerű élőt, annak kábé 3 másodperce lehet hátra az életéből, mielőtt bevégzi, úgymond “összetörik”.

Azonban van a Kuro-nak mint szezonnak, pár hibája, amik mellett nem tudok szó nélkül elmenni. A legnagyobb hiba számomra az volt, hogy érezhetően több humort szerettek volna belecsempészni az animébe, amivel alapesetben nem lenne baj, csak hogy ezt több fronton sikerült elrontani. Az Aka-ban anno remekül eltalálták, jó időzített, viszonylag rövid, és megmosolyogtató szituációkat hoztak össze, amik beleillettek a cselekménybe. A Kuronál viszont sokszor se az időzítést, se a hosszt nem éreztem megfelelőnek, ám a legjobban mégis a forma zavart. A Kuro poénjainak 90%-át ugyanis egy Fresh nevű karakter adja, aki egy Sailor Moon cameo:

Az egy dolog, hogy a puszta jelenlétét, alapból illúzió rombolónak találtam, az egyetlen olyan karakter volt, akiről érdemben semmit se tudtunk meg, és semmi szerepe nem volt, de emellett roppant idegesítő is volt, és bizony kitaláltátok, a poénok 90%-a mind az ő, illetve a mestere perverz ökörködéseiből fog származni. Ráadásul ezek a poénok még rendre ismétlődnek is. A jó hír viszont az, hogy a 3. epizód után kikerül majd a képből, így csak a vége felé láthatjuk újra, immár a háttérben.

Ezen felül csak kisebb dolgok zavartak. Például hogy Makina és Hokuto között a round 2 a kelleténél hamarabb végért. Valamint Makina badass oldala, mint ha megszűnt volna, és végleg a “megtorló” szerepkör jutott volna neki, ami persze az addig történtek fényében érthető, és logikus is, ám ettől még hiányzott a “régi” stílusa.

Szerencsére mindezek végső soron nem vettek el annyit az élményből, hogy az összkép rovására menjen.


Anti-Corpse

A rossz és túlértékelt animéknél rendre fel szoktam hozni néhány gyöngyszemet a rajongóktól, ám a változatosság kedvéért, most pont az ellen oldalon találtam néhány olyan kifogást, amit nem igazán tudtam mire vélni.

“Nincs normális vége, befejezetlen!” -> Már miért lenne az? Teljesen érthető vége van. Makina úgy dönt, a történtek ellenére tovább folytatja a harcot a sima élőholtak ellen, akárcsak a többiek.

“Sztem gusztustalan volt az egész!” ->Hmm… Nos tény, az animének van egyfajta óvatosan megpendített nekrofil áthallása, és akaratlanul is eljátszik azzal a morbid kérdéssel, hogy “vajon le lefeküdnél e egy élőholttal? ” Ami tény, nem épp a legszalonképesebb téma, ám egyesek látványos kifakadását se értem emiatt… Mert igen, gusztustalan, de ha figyelembe vesszük, hogy a sokak által imádott vámpír-chanok (például Moka) is ugyanebben a csapatban játszanak, akkor azért beláthatjuk, hogy messze nem olyan egyedi ez az eset. =) Valószínűleg arról lehet itt szó, hogy egyesek annyira elvárják azt, hogy a cukormáz mindig, minden körülmények között megkímélje őket a kellemetlen tényektől, hogy ha ez nincs, akkor máris negatívumként könyvelik el.

A másik amit szintén nem értettem, az a rendezés kifogásolása egyesek részéről… Lehet az én értékrendemben, látásmódomban van a hiba, de ahogy én láttam, szépen fokozatosan bonyolódott a story, miközben egyre több dolog került ki, és a legtöbb kérdésre sikerült elfogadható választ adni.


Decent

Ha a Shikabane Hime-ről esik szó, általában kétfajta pártállás felé húznak az emberek, vannak az Aka pártiak, és vannak a Kuro pártiak. Jómagam inkább ahhoz a szűk kisebbséghez tartozom, akik szerint a két sorozat, együtt alkot egy értelmes egészet. Ám ha mégis állást kéne foglalnom, azt mondanám, ha csak minimálisan is, de az Aka-t jobban élveztem. =)

Az anime legnagyobb érdeme talán az, hogy nem vállalta túl magát, de amit vállalt, azt teljesítette. Legyünk őszinték, alapvetően mit várunk el egy ilyen animétől? Én speciel semmit. Ehhez képest az amit nyújtott, több mint rendben volt, pláne az átlaghoz képest. Volt stílusa, karaktere, és egész sok témát érintett, például az élet és a halál szembenállását. Tény, hogy sokszor játszik az ember érzéseivel, azt viszont egész ügyesen teszi, és nem pusztán ezzel akarja megvenni a nézőt. Egynek teljesen jó volt, 8/10 adok rá együtt, és külön-külön is.

Advertisements

19 hozzászólás to “Shikabane Hime (Corpse Princess) – A tetem hercegnő kálváriája”

  1. cheatergs Says:

    A Shikabane Himét másfél éve láttam, úgyhogy kábé már csak arra emlékszem, amit leírtam belőle, ami nem sok. Szokatlan ahhoz, hogy gyenge legyen, de sok szempontból elcseszett ahhoz, hogy jó legyen. A sok helyen irtó ocsmány grafika (példa a fenti itsukis kép), a vagánykodó fanservice (hime-szerkók a fegyvereikkel), a béna befejezés (az nem lezárás, hogy a főharcot, amit az anime egy szezonon át felvezetett, félbevágják), a karakterek többségének fölöslegessége, a semmitmondó Shichisei (pláne Hokuto), az oltári nagy gyökér Ouri és a kihagyott lehetőségek (Minai alkukötője lehetett volna Ouri) elég sokat elvesznek.
    Karakterek közül Minait pártoltam (Ouri meg is maradt a “bringás srácnak”, amivel beteker a legidiótább főcsóka cím válogatójára), illetve Sadahikót. Meg Makinát félig-meddig.

    Maga az anime viszont hangulatos, egyesek háttérsztorija elég jó (azt hiszem Ourié. Remélem nem másik animével keverem a macska miatt), az Akában voltak szórakoztató pillanatok, főleg az eleje felé (Makina meséje a klinikán, meg Ouri reakciója rá=) összeszedett, egyedi környezetet teremt, amit fenn is tart, tehát ha másért nem, ezért érdemes megnézni.
    Távolról párhuzamot húznék az Anotherrel, aminek szintén megvan az egyedi miliője, a különbség, hogy ami ott történik, az eufemizmussal szólva is az elmebaj jeleit láttatja. A Shikabane Hime legalább nem próbált több lenni, mint ami.
    A Kuro talán azért így ért véget, mert ez csak egy adaptáció, a manga meg még most is fut.

    • Mivel nekem frissek az emlékek, ezért néhány dologhoz azért hozzátenném a magamét. =)

      A grafikát egyáltalán nem mondanám ocsmánynak, inkább középszerűnek, néha valamivel jobbnak. A kamarakezelés helyenként kifejezetten látványosra sikerült. Itsuki arckifejezésében én nem látok semmi kivetnivalót, sok Gainaxos animében vágnak be hasonlókat, a karakterek.

      A befejezés (számomra) teljesen érthető volt, Ouri és Makina előtt két lehetőség ált a titok felfedése után. Vagy felhagynak a tevékenységükkel, és próbálnak normális életet élni. Vagy folytatják tovább a harcot. Makina úgy döntött, utóbbit választja, aztán elmentek, hogy befejezzék, amit elkezdtek. Hokuto le volt gyengülve az oda-vissza alakulás miatt, a fő védelmezője harcképtelen volt. Lehet azt konkrétan nem mutatták, ahogy Makina végül megölte Hokutot, de elég evidens volt, hogy ott fejezik be a dolgot, hisz már visszaütni se nagyon volt ereje. Utána meg megy a fight, amíg Makina el nem éri a 108-at.

      Valóban, Ouri, Minait akarta megmenteni, csak hogy annak a résznek pont az volt a lényege, hogy mi lesz a csajjal, a mestere nélkül. Az meg pont nem igaz, hogy megmaradt volna “bringás srácnak” effektíve pont arról szólt a Kuro, hogy Ouri ottlétének értelme, haszna lesz, és az utolsó részekre lett is.

      • cheatergs Says:

        Nem azt mondtam, hogy ocsmány, hanem hogy sok helyen az. Azzal gond szál se, ha mozgás közben néz ki így, csakhogy ezt állóképeken produkálták. Abban sem vagyok biztos, hogy a másik stúdió különbözik ennyire (persze simán meglehet), mivel az NGE-ben is voltak elrajzolások dögivel. Az animációra és kamerabeállításokra nem is volt rossz szavam, kéretik pontosan értelmezni!=)

        Megmondom frankón annyi maradt meg ennyi idő után az egész animéből, hogy szerencsétlen Minaijal életében és halálában is ahol lehetett, kib*szott a Gainax (nem a mangaka, mert Minait nem láttam a mangában ameddig belenéztem, sem a kereső nem adott ki rá mangaképet. A wiki szerint mindkettőben szerepelnie kéne, mivel nem emelték ki anime-only karakternek, én mégse találtam pipetában), és pont ezért szájhúzós irányba vitték el a plotot. Ugyanis sokat emelhetett volna az anime érdekességén, ha nem csapják egymáshoz ilyen “hamar” a két nyilvánvaló főszereplőt, hanem csak később, a Kuróban valamikor. Igen, persze, tudom, átlag animéhez képest így is sokáig húzták az elkerülhetetlent, de nála is ugyanazt kérdeztem, mint Izuminál: miért? Nem indokolta semmi a kinyírását, leszámítva azt, hogy több időt hagynak Makinával összecsiszolódni a töketlennek. De már arra sem emlékszem, hogy lett-e ennek foganatja, a Kuróban ki lett-e dolgozva a kötelékük. Annyi azért rémlik, hogy Ouri ott is ugyanolyan használhatatlan volt, mint addig.
        Viszont az, hogy milyen szakszavak szerepeltek, ki kihez tartozott, minek mik voltak a feltételei, ki kivel milyen kapcsolatban állt mikortól: zéró. Ha tévedek valamiben, akkor ez van, nem fogom újranézni amiatt, hogy vitázzak róla.

        Félreérted a “bringás srác” jelzőt. Ez azt jelenti, hogy Ouri ahelyett, hogy Minai mellett agyalt volna a lehetőségeken, vagy vele együtt rohangál ide-oda, nekiállt… elterelni a figyelmet? Azzal, hogy teker egyet a városban? Nos, sikerült neki, belefutott kötelezően Makinába, aki közölte vele, hogy mekkora egy láma, mert nélküle is simán megtalálják Minait. Aztán meg csúnyán nézett másokra, amiért a himéjének kampec (pedig szegény Minait már a mobilos választásnál kikosarazta).XD
        Sadahikónak lett volna még egy kicsi esélye megmenteni a nőt, ha visszatartja a kölyköt, de részéről elfogadom, hogy Ouri másodpercek alatt dobta be hozzájuk Minait, így mire felmérte a helyzetet, a srác már lábra gyúrt. Kagami Ouri annyiban különbözik Koichitól, hogy amaz a zokniagyúsága mellett még toszott is mindenre.

        Minait tekintve hárman vagyunk, lényegében miatta volt emlékezetes az anime. Ahogy én elnéztem, mintha autista beütése lett volna, feltűnően udvariasan szót fogadott, beletörődött helyzetébe, szinte naivan hitt el mindent, amit mondtak neki.

        De nem ragozom túl ezeket a negatívumokat, az anime nem rossz, persze, hogy előrébb van a Shakugan-féle meg a jóélet tudja milyen marhaságokat láttam blődségeknél; csak éppen nem is jó. Amolyan erős közepes, mert lehet választani valamit (plot/kari/fanservice/fight), ami miatt végigüli az ember. A grafikán is túl lehet lenni, mivel a mozgás korrekt.

      • Az élet mindegyik himével kibaszott, nem csak Minaival. Na meg adott a kérdés, hogy járt jobban? Úgy hogy kapott egy fejlövést, és vége volt, vagy ha elérte volna a 108-at? Igaz ezt akkor még nem tudhatták.

        Ha jól rémlik Ouri azért ment el, miután elrejtette Minait, mert segítséget akart szerezni. Keisei-től akarta megtudni, hogy lehet létrehozni a köteléket, hisz neki akkor még fogalma se volt arról, hogy is működik ez. Csak pechére azt nem tudta, hogy rossz helyen hagyta a lányt.

        Amúgy meg sejteni lehetett, hogy nem fogja túlélni, bár valahol azért reménykedtem benne, hátha mégis. A másik akire tippeltem, az Itsuki volt, őt féltettem, hogy ha az Aka-ban nem is, a Kuro-ban majd elintézik, de ő szerencsére megúszta. =)

        A Kuro egyik lényege pont Ouri és Makina kapcsolatát feszegeti, mert hogy először Makinának esze ágában se volt Ourit elfogadni. Először csak kényszerből ment bele a dologba, utána meg is tagadta az engedelmességet. Aztán rájött, hogy egyedül úgyse fog neki menni a dolog, na meg Kesei ugye Ourinak is ugyan úgy fontos volt, szóval végül elfogadta, pláne mikor már Ouri is villantott valamit abból, amit tanult.

        Ouri az elején egész konkrétan nem is bírta kezelni a köteléket, elájult, valahányszor Makina nagyobb erőt vont ki. Hisz mindenfajta felkészítés, kiképzés nélkül jött létre a dolog, kényszerből. Aztán a végére már ugyan azokat a trükköket tudta, mint Kesei, persze nem mesterfokon.

        Az animével kapcsolatban én azt mondom, hogy ugyan nem volt egy NGE, de a saját kategóriájában simán a jobbak közé tartozik.

      • cheatergs Says:

        Seikimatsu Occult Gakuin és Last Exile Legend of Silver Wing Fam v mi a címe (sose fogom megjegyezni)? Okozhatnál kellemes perceket ezekkel.=)

      • Elég volt nekem az Another, és a Medaka Box, direkt azért néztem meg ezt, mert vágytam végre valami értelmesre. =)

        Mások már ajánlották a Saikano című animut, de nálam agyrohasztónak most a Sword Art Online van betervezve, bár gyanítom abból 2013 eleje körül lesz valami. =)

      • cheatergs Says:

        A SOG pont olyan témát “boncolgat”, ami elvileg érdekel téged, nem? Nem rég töröltem le, de ha akarod, leszedem neked.=)

        A zagyvanevű meg a japánok “politikai és harcászati észjárásába” enged betekintést… Ráadásul ez fönn is van AA-n, letölteni se kell.

      • Lehet ez most furán fog hangzani, de majd megnézem, ha akarom. Spec vannak dolgok, amik perpillanat jobban érdekelnek, AA-ra meg nem járok. =)

      • SAO is strongly recommended!

        Az év animéjéről beszélünk, ennyi shounentard meg csak nem tévedhet. 😀 (AA pedig állandóan összeomlik, mikor kihoznak belőle egy részt. :3)

      • Amit eddig láttam, olvastam róla, abból egy Guilty Crown 2.0 elevenedett meg a szemeim előtt, már ami a rendezés stílusát, minőségét illeti.

        Persze hogy miért ennyire népszerű, azt is ki lehet találni. Mert nem számít, hogy nincs benne koherencia, és forgatókönyvet sose látott, amíg van benne mézes mázas biszbasz, nyakon öntve a nagy büdös semmivel, addig lesznek emberek, akik tömegesen ugranak rá. Sikeresen megfeledkezve arról az egyszerű tényről, hogy a tartalmat nem belebeszélni kell valamibe, hanem annak eleve ott kell, pontosabban kéne lennie.

        Ugyan az a paradox szindróma, mint az EL, hogy valójában semmit se kell benne érteni, de képes azt elhitetni az arra fogékony nézővel, hogy “mély gondolatok” vannak benne.

        Az már más téma, hogy akármennyire is képes manipulálni a fanokat, egy vita során úgyis ki fog bukni, hogy a nagy szavakat nem képesek alátámasztani semmi tényszerűvel.

  2. Én ugyan eléggé lehúztam (már ami a pontozást illeti), de valahogy képtelen lennék tipikusan rossz animének titulálni. Mondjuk Oori-kün rohadt idegesítő volt, szal pont az a tipikus, bárgyú, semmilyen tizenéves főhős, aki csak a végén találja fel magát; addig kábé annyi a karaktere, hogy van, aztán Makina megmenti és megmenti, közben meg elmagyarázza neki, mit is jelent Shikabanének lenni, meg stuff.

    Btw én Kuro párti vagyok. :3 Ott valahogy jobbnak éreztem az akciót, a gonosz társaság is kellően fun volt a maguk retard módján és kétszer annyi plot progress volt benne, mint az Aka-ban. (Bár ez most elég szubjektív, értsd, elég rég volt ahhoz, hogy másképp emlékezzek rá. :D)

    Btw2 ironikus módon nekem a Kuro OVA az egész cuccból a kedvencem. Egyrészt, mert talán Minai volt az a karakter, akit a legtöbb jellemmel áldott meg a sors (= mangaka), másrészt a sztorija volt annyira decens, hogy az Aka és Kuro fölé emelje ezt az egy részt.

    • Jah, még annyi, hogy a kardos-szemüveges csaj (nevére már nem emlékszek) szerepelhetett volna többet. : P

    • Az Ouri féle karakterek nekem se tartoznak a kedvenceim közé, de lássuk be, a legtöbb ilyen animében vagy semmi hasznuk nincs egész végig, vagy annyi történik, hogy a legvégén, amikor úgy nézi ki “minden elveszett” a semmitől olyan beszédet/üvöltözést vág le, hogy a hősnő attól lesz újra powermax. Ouri legalább edzett, meg próbálkozott hasznos lenni. =D

      Az ominózus special nekem benne volt a letöltött részek között, de abban egyetértünk, hogy Minai valóban az egyik legjobban kifejtett, ábrázolt karakter volt. =) Mondjuk én Fresh kivételével mindenkiben láttam fantáziát, illetve annyi apropót, ami az ottlétének értelmet adott.

      Vicces, de még Hokuto is meg tudtam kedvelni, miután kiderült a múltja. =)

      Messze nem egy tökéletes anime amúgy, de inkább ez, mint Shana, meg a többi gyökérség.

      • de inkább ez, mint Shana, meg a többi gyökérség.

        Ehhez kétség sem fér. Shana megvaccsolását amúgy is tiltják az elveim. 🙂

      • Ha jól emlékszem talán 4-5 rész után lett elegem a gyökér főhősből, meg Shanából úgy ámblokk. A lehulló szirmokat, és a tüzes effekteket leszámítva már az elején se tetszett benne semmi, kezdve a túlságosan giccses rajzstílussal, amit használtak.

  3. Érdekes, olyasminek tűnik mint a Zombie Loan. 🙂
    A gráf bejön így képekről, a stukkeres beállásokon látszik a tipikus Gainax lazaság, szal lehet teszek vele egy próbát aztán meglássuk.
    Nice Ass BTW! 😀

    • Annál sokkal jobbnak mondanám, igaz a Zombie Loant én a felénél félretettem vagy 2-éve, aztán azóta se vett rá semmi hogy folytassam.

      A Shikabane Himét tényleg nem érdemes ránézésre megítélni, mert több van benne. Az ismertetőből, a spoiler elkerülés érdekében ugyan nem jön úgy át, de sokkal összetettebb és bonyolultabb, mint azt elsőre hinné a néző. Képes olyat nyújtani, amit nem várnánk tőle.

  4. A kritikád hatására kedvetkaptam hozzá és megnéztem.

    Osztom cheatergs véleményét “Amolyan erős közepes, mert lehet választani valamit (plot/kari/fanservice/fight), ami miatt végigüli az ember.”

    Jó volt hogy nem finomkodtak, volt benne feszültség, fordulatok a történetben, a karaktereket szeretem, az OP stimm, nagyon bejött ahogy a 12. részt befejezték. 2 dolog nem lett tiszta. Ouri hogy volt képes életbenmaradni az anyja mellet? Hokuto körül akkor pontosan mi is volt? Bocsi ha csak én nemfigyeltem és ezekre volt magyarázat közben.

    Még annyit hogy Fresht én szerettem, inkább a tökmag zavart. 😀

    • Az animéhez ha nagyon szigorúan állnék hozzá, akkor 6 pontot kéne rá adnom. Bele lehet kötni, fel lehet neki róni jó pár dolgot, mint hogy az Aka lehetne pörgősebb, a Kuro elején sok volt a fanservice, lehetne szebb a grafika, de most miért keressem mindenbe a rosszat? =/ Itt fel van vezetve a story, van valódi cselekmény, feszültség, érdekes karakterek, akiknek szerepük van. Az ilyen animék tized ennyire nem szokták megerőltetni magukat. Szóval inkább ez, mint a sok vámpíros gagyi, vagy a Medaka Box. Mert ha ez 6 pont, akkor az 2.

      Ourit nem ismerte fel az anyja, ugyanakkor nem is tudott ártani neki, egyszerűen ignorálta. Mivel nem volt fogva tartva, ezért tudott enni, inni, stb. Aztán bekerült az árvaházba, és mivel még nagyon kicsi volt, ezért idővel elfelejtette, illetve valószínű, hogy fel se fogta igazán az addig történteket.

      Hokuto egy különleges eset volt. A halottak normál esetben azért tértek vissza az életbe, mert annyira kötődtek valamihez vagy valakihez, hogy nem akarták azt elengedni, úgymond megtagadták a halált. Egy rögeszmés cél vezérelte őket, mivel azonban technikailag halottak voltak, a lelkük nem talált megnyugvást, hanem megrekedt a holtak és az élők síkja között, ezért az élőkre felhasználható tárgyakként, eszközökként kezdtek tekinteni.

      Hokutonak viszont nem volt semmi konkrét vágya, vagy ösztöne. Egy emberáldozat volt, akit azért neveltek fel, kábé úgy mint egy háziállatot, elzárva a külvilágtól, hogy aztán feláldozzák a csillag isteneknek, vagy legalább is az északi csillagnak, a jó termésért. Pechükre azonban Hokuto szinte rögtön feléledt, mert bár nem volt konkrét célja, valahol mégis érteni akarta a világot, az embereket, a léte értelmét.

      Tökmag? Mármint Sakira gondolsz? =) Nos általában véve rühellem az ilyen lapos tsundere csajokat, de ő még pont belefért nálam. Inkább csak sunyin húzta a többieket, mint hogy játszotta volna az erőszakos, érinthetetlen goddesst.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: