Hard Truck Apocalypse – Újratöltve

HardTruckApocalypse

Anno már írtam egyszer erről a játékról, amit akkor, egyszerűen képtelen voltam működésre bírni, így (más választásom nem lévén) kipróbáltam a törtet. Nagy meglepetésemre ez már működött, de hogy megérte e ebbe belefogni így lassan 2-év után? Nem igazán…


Járt utat a járatlanért…

Akik már régebb óta játszanak videojátékokkal, azok minden bizonnyal hallottak már a Hard Truck sorozatról, még ha közelebbi kapcsolatba, nem is kerültek vele. A Hard Truck pályafutása 1998-ban indult, ám ismerté valójában a 2. rész tette, ami King of the Road alcímen futott.

Maga a játék ugyan egész jól fel volt építve, ám mint minden szimulátor játéknak, a Hard Truck szériának is megvolt az a vonása, hogy nem volt képes nagyobb játékos rétegeket mozgósítani, illetve tartósan löketni őket. Hosszútávon csak az tudta élvezni, akit komolyabban érdekelt a téma, a kamionos életérzés, és el tudott veszni az apró részletekben, legyen szó akár a járgányokról, akár a fuvarozásról.

2006-ban azonban a kiadó (Buka) úgy döntött, egy érdekes fordulatot eszközöl, és egy különálló spin-off rész elkészítésével bízta meg, a Battle Mages-ről ismert Targem-et. Az új rész, merőben más utakra tért, félretéve a realitást, és a szimulátor mivoltot, hangzatos Apocalypse alcímen egy poszt-apokaliptikus környezetben játszódó túlélő, akciójátékot álmodtak meg, RPG elemekkel, aminek a világát olyan művek inspirálták, mint például a Mad Max 2.

Valljuk be, elég merész stílusváltásra ez bármilyen autós játéknak (most képzeljétek el, ha a következő FNS-ben már lőfegyvereket is lehetne az autókra szerelni) ugyanakkor olyan szempontból mindenképp üdvözítő fordulat volt (legalább is számomra) hogy a PC-n erősen kihalt Vehicular combat műfajt kicsit felélesszék ezzel. Ami bizony rá is fért a műfajra, mert igazából az Interstate 76 után nem sok olyan alkotás látott napvilágot, ami említésre méltó lett volna, főleg nem a híresen pocsék Bandits: Phoenix Rising.

Az ötlet tehát nagyszerű volt, ám a kivitelezés sajnos most is hagy maga után, nem kevés kívánnivalót…


Az apokalipszis fuvarosai

A történet nagyjából arról szól, hogy valamikor a múltban történt egy nagy kataklizma, ami után kipusztult az emberiség java része, és akik életben maradtak, azoknak is különleges maszkot kell viselniük, mert a légkör mérgezővé vált. Ebben az új, kegyetlen és kietlen világban az emberek, kisebb-nagyobb településekre, falvakba szorultak vissza, ezért kiemelkedően fontossá vált, a kereskedelem. Az emberi természet azonban maradt a régi, így elkerülendő, hogy az értékes árú rossz kezekbe kerüljön, a szállító járműveket felszerelték lőfegyverekkel, a hívatlan vendégek ellen.

Történetünk névtelen főhőse, épp férfivá érett ebben a kietlen és kegyetlen világban, minek eredményeképp a nevelőapánk, születésnapi ajándék gyanánt, ránk bízza a családi kisteherautót, majd elküld minket a legközelebbi nagyobb településre.

HTA_01

Útközben persze megtámadnak minket a banditák, nem is egyszer, így még félúton se leszünk, de már 3-5 ellenfelet hidegre kell tennünk. Ám mindhiába, mire visszatérünk, az egész falu lángokban áll (érdekes módon még a vetemény is) mindenki halott, amit bizony nekünk kell kinyomoznunk, és lehetőség szerint megbosszulnunk.

Valahol ekkor kezdjük majd tapasztalni, hogy a HTA bizony feladja a leckét, mert hiába vagyunk akár négyszer nagyobbak az ellenfeleinknél, ha nem figyelünk, 2 szedett-vetett buggy már lazán bedarálhat, még a leggyengébb fegyverrel is. Persze ezen nincs mit csodálkozni, hisz az öreg tragacs látott már jobb napokat, lassú, és a fegyverzetünk is csak arra jó, hogy egyáltalán visszalőjünk vele. Ezért hát ha élni szeretnénk, a pénztárcánkba kell nyúlnunk, jobb fegyvereket venni, és fejleszteni a gépet. Az egyetlen bökkenő, hogy választék ugyan bőven van, csak hogy karakterünk szegényebb, mint a templom egere, és hiába az ellenfelekből nyert loot, abból nem fogunk megélni (legalább is egy jó darabig nem), örülünk majd, ha a járművünk javítására és üzemanyagra futja belőle.

Itt jönnek képbe a mellékküldetések, amik lehetnek fixek és random generáltak is, de lényegében 3 fajtával találkozhatunk. Fuvarozhatunk különféle csomagokat, likvidálhatunk gaztevőket a fejükre kitőzött vérdíjért cserébe, vagy kísérhetünk karavánokat. Ha mindent jól csinálunk, és a szerencse is mellénk áll, hamarosan már egész pofás kis harci géppé varázsolhatjuk, régi tragacsunkat. Csak egy masszívabb karosszéria, és egy ütőképesebb fegyver kell hozzá.

HTA_02

Idővel azonban minden jármű el fogja érni a korlátait, ezért nem árt majd újra beruházni, ami már alapból izmosabb. Erre egyébként az egyre nehezedő új térképek is ösztökélnek majd.

HTA_03

Ami miatt mindenképp dicséret illeti a fejlesztőket, az egyértelműen a játék kezelőfelülete, az ugyanis igazi profi munka. Bármelyik RPG simán megirigyelhetné.

HTA_04

A naplónk könnyen és gyorsan áttekinthető, a térképen rém egyszerű tájékozódni, az enciklopédiában pedig mindenről információt kaphatunk, ami érdekel minket.

Első blikkre tehát a HTA egy kellemes, kihívásokkal teli játéknak tűnik, ahol a hangsúly a felfedezésen, kalandozáson, és a túlélésen van. Ahol semmit se kapunk ingyen, és mindenért keményen meg kell dolgoznunk. Sajnos azonban a helyzet közel sem ilyen rózsás…


Az a fránya kivitelezés…

A HTA talán legnagyobb problémája véleményem szerint az, hogy nem egységes, és ez az inkoherencia sajnos áthat mindent, a grafikától kezdve, az atmoszférán át, egészen a játékmenetig.

Az autónk kidolgozása és a törésmodellje például kifejezetten igényes, mint ahogy a megsemmisülő járművek is elég látványosan felrobbannak. A környezet viszont ennek a totális ellenkezőjét tárja elénk. Nem telik bele 5-10 percbe, és már észre fogjuk venni, hogy a táj valahogy egyáltalán nem azt tükrözi, amit kéne. Olyan, mint ha ez az apokaliptikusnak mondott világ, egyszerűen elfelejtett volna elpusztulni. Akad ugyan néhány romváros (amiből egy nagyobb van, Vaterlanden) ám egyrészt ezek kidolgozása meglehetősen elnagyoltra és összecsapottra sikeredett. Másrészt, ezeken kívül kábé semmi sem tanúskodik a világégésről, mindenfelé zöldellő erdőket, virágzó mezőket, farmokat, tiszta vizű folyókat, és kék eget fogunk látni.

Igaz ugyan, hogy a játék története szerint a kataklizma több évtizede történt, és némi optimizmussal feltételezhetjük, hogy a természet hamar képes volt regenerálódni, visszahódítani az egykor emberek lakta vidékeket, csak hogy ez így már nem poszt-apokaliptikus, hanem inkább utópikus, alternatív történelem.

Nem véletlen, hogy ennyire előreszaladni nem szoktak, mert így pont a lényeg veszik ki, és súlytalanná válik az egész. Kis túlzással élve ez most olyan, mint ha a Star Wars, vagy a Gyűrűk Ura, a 3. rész eseményei után játszódna, mondjuk 50-évvel később, amikor már mindenki kényelmesen elvan, és csak beszélnek arról, mi volt régen.

Ennyi erővel teszem azt a Skyrim is szólhatna arról, hogy volt a sárkány szülött, aki megoldotta a sárkány krízist és a polgárháborút, mi pedig épp egy nord parasztot alakítunk, kapunk egy ökrös szekeret, hogy vigyünk krumplit meg tűzifát, egyik településről a másikra, és közben (jobb híján) egy számszeríjjal lövöldözzük le, a bozótból ránk rontó banditákat. Meg lehetne valósítani, de valószínűleg a kutyát nem érdekelné.

Apropó, ha már itt tartunk, akkor beszéljünk kicsit a játék RPG részéről, ami valójában annyit jelent a gyakorlatban, hogy van inventory, és tudjuk cserélgetni a felszerelést. A konkrét szerepjátszás azonban nemes egyszerűséggel hiányzik a játékból. Ugyan kommunikálhatunk a városokban bizonyos NPC-kel, de ennek is ott a szépséghibája, hogy általában két lehetőség közül választhatunk, amiből az egyik, az elköszönés. Nem lehetünk se jók, se rosszak, nem lehetünk kapzsik, vagy nagylelkűek, nem lehetünk semlegesek, vagy diplomatikusak. Egyszerűen csak vagyunk akik vagyunk, és kész.

A story, bár kétfajta befejezést is ígér, ám ez mindössze azon fog múlni, segítünk e a csajnak az elején, vagy nem. Hogy közben ki mellé állunk, és mit csinálunk, nem számít, méghozzá olyannyira nem, hogy például a játék közel felénél belekeveredünk az első nagyobb klán konfliktusba, ám jön a csattanó, miszerint tökéletesen mindegy, hogy a CD vagy a CIT mellé állunk a küzdelemben, mert pár küldetés múlva úgyis békét kötünk mindkettővel. Magyarul kábé olyan súlya van az egésznek, mint hogy valaki épp a Coca Colat, vagy a Pepsit preferálja inkább.

Mindezek azonban eltörpülnek a HTA két legnagyobb hibája mellett, amik mondhatni kéz a kézben járnak egymással, ezek pedig a frusztráció és a monotonitás.

Azzal még önmagában nem lenne baj, hogy a legtöbb hasznos árúhoz, igen borsos áron juthatunk hozzá. Ez optimális esetben jó ösztökélő, egyben jó eszköz lehetne arra, hogy ne váljunk túl erőssé, és ne vigyük végig túl gyorsan a játékot. Csak hogy ami itt van, az már a ló túlsó oldala, és ez sokakat bizony nem gyűjtögetésre, hanem feladásra fog ösztönözni. Általában véve elmondható, hogy a megvásárolható felszerelések, és a menetközben összeszedett súlyosabb sérüléseink kijavíttatása, nem ritkán csillagászati összegekbe kerül, ami kifejezetten bosszantó, ha magáért a küldetésért és a begyűjtött lootért együtt, ennek a pénznek, mindössze csak a töredékét kapjuk. Így több tucatszor kell fordulnunk, egyre nagyobb távolságokat megtéve, ami egyben annak az esélyét is jelentősen növeli, hogy útközben megtámadnak minket újra és újra.

Kicsit olyan ez, mint a DarkSouls-ban, csak még ott a fejlődéshez szükséges XP-t buktuk, addig itt az ugyanehhez szükséges pénzt.

Mindez azonban csak a probléma kisebbik része, ugyanis a játékba legalább annyi jó érzés szorult, hogy mire a 3. járművünket (Ural) kellőképp felfejlesztjük, addigra már a loot önmagában annyit fog érni, hogy legalább az önismétlő melléküldetéseket elfelejthetjük. Valamint a fegyverzet is elég ütőképessé válik már ahhoz, hogy akár különösebb sérülés nélkül is visszaverjük az ellenséget.

A valódi probléma leginkább az arányokkal van. Két történés között ugyanis többnyire nagy távolságokat kell oda-vissza levezetni a pusztaságban, alkalmanként visszaverve a ránk rontó banditákat. Az egyhangú és jellegtelen környezetnek hála azonban, a barangolást semmi se teszi kívánatossá, és néhány óra után garantáltan elunja az ember. Márpedig erre bizony rá leszünk kényszerítve. Hiába néz ki jól az autónk, az üres mezők, dombok, erdők közötti végtelenre nyújtott utazgatás közel sem annyira szórakoztató, hogy a játékmenet 80-90%-át kitegye.

Minden hiányossága ellenére a HTA-t nem nevezném egy játszhatatlanul rossz játéknak, sőt az említett kezelőfelület, vagy a járművek fejlesztési rendszere kifejezetten igényes munka, ahol valóban széles a paletta. Mindez azonban sajnos nem kárpótol azért, hogy a 3. jármű megszerzéséig elég sokat kell szívni, utána meg egyre inkább érdektelenségbe és unalomba fullad az egész.

Egyébként azt említettem már, mi volt az, amivel a legtöbbször találkoztam, a mentések betöltésekor? Ezzel…

HTA-error

Aki nagyon akarja, kipróbálhatja, számomra ez nagy-nagy jóindulattal egy 6/10-et ért.

Reklámok

5 hozzászólás to “Hard Truck Apocalypse – Újratöltve”

  1. Ugye megmondtam h szar lesz… 😛 Azért én igazán gálánsnak érzem azt a 6 pontot, talán 3at adtam volna erre a romhalmazra. Oké a törésmodell pl tényleg jól néz ki, de az milyen már h a nagy böhöm kamionok 3mp alatt maxon vannak? Nem érezni a sebességet, gyorsulást, váltást, sőt még sebességek sincsenek! LOL! Most akkor minden jármű 1 sebességes vagy mi? XD Tök jó h a Mad Max inspirálta a ruszkikat amikor kitalálták ezt, de akkor megnézhették volna a filmet mégegyszer, mielőtt nekiálltak a játéknak. Mert ha ez a posztnukleáris jövő akkor elég olcsón megúsznánk. XD Ja és azok a maszkok… hatalmas baromság! Mibe h csak azért találták ki h megspórolják az arcanimációkat. 😉

  2. Szarnak nem nevezném, de tény, hogy legalább annyi rossz, mint jó van benne.

    A járgányok viselkedése való igaz, hogy elég arcadeos, de szerintem ez nem akkora baj, egy eleve harcra kihegyezett játéknál. Például a Carmageddonban minden autó 6 sebességes volt, még a bulldozer is, és akár 400 mérföld/órát is lazán elérhettél a V12-es fullextrás motorral. Szóval különösebb szerepe nem volt ennek. =)

    Mondjuk mondasz valamit olyan szempontból, hogy például az Interstate 76-ban (ami azért jóval közelebb áll ehhez) ott inkább a szimulátor felé húzott az autók viselkedése.

    Lényeg a lényeg, ez ízlés kérdése, szerintem mindkét megközelítés megvalósítható, jól. Abban viszont maximálisan igazat adok, hogy a környezetet sürgősen újra kellett volna gondolni. Illetve ha már itt tartunk, akkor az ellenségek spawnolási rendszerét is. Mert elég unalmas, amikor egy-egy forduló alkalmával már előre tudjuk, honnét várható ellenség.

    A maszkos dologban én látok fantáziát, csak hát itt is megint a környezet jön elő, hogy ha mérgező a légkör, akkor a flórát ez miért nem érinti? =/

    Amúgy szerintem HTA az a típusú játék, amiből pont csak egy “kicsi” hiányzik ahhoz, hogy nagyszerű legyen. Ha a környezet és az RPG rész is úgy ki lenne dolgozva, mint a járművek, már nem sok kifogásom lenne vele szemben.

    Na meg nem ártana, ha W7-en normálisan működne. =)

  3. Azért nem tűnik rossznak az alapötlet.

  4. Az alapötlet az valóban jó, csak épp a kivitelezéssel van a baj.

    Ki ne szeretne egy poszt-apokaliptikus világban játszódó akció-RPG elé leülni, ahol kiszuperált járgányokkal lehet az utakat róni? Én mindenképp, ezért is annyira keserű csalódni.

    A HTA-ban benne lehetne minden, ami egy nagyszerű játékhoz kell, ám összességében inkább összecsapott és üres lett, mint tartalmas és szórakoztató.

    Hiába szépek a járgányok, hiába van hatalmas választék fegyverekből és alkatrészekből, amikből akár több tucat összeállítást is lazán kihozhatsz, ha maga a környezet és a játékmenet nem hozza azt, amit kéne.

    Ráadásul az se sokat javít az élményen, amikor a játék egyszer csak gondol egyet, és elcseszi a mentett állást. =/

    Persze ha utánakeres az ember (a játék eredeti orosz nevével), akkor találhat megoldást (oroszul!), de ilyenkor merül fel a kérdés: Vajon megér e egy ilyen játék, egy ekkora körutat? http://deusexmachina.fsay.net/index.php?option=com_content&view=article&id=67&Itemid=93

    Az én válaszom pedig az, hogy nem. A Bioware játékokkal is meg lehet szenvedni W7-en, de egyrészt nem ennyire. Másrészt a Kotor vagy a DAO legalább rendelkezik egy olyan világgal, hangulattal, ami maga elé vonzz.

    • Nagy csalódások táborában nálam a Háború a Földön című film áll az első helyen. A könyvet olvastam, és ahhoz képest a film borzalmas. Hasonlóan pont a hangulat vész el.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: