Filmek és Oscar gála

Régen volt már filmes post a blogon, ezért úgy döntöttem (hiánypótló gyanánt) szólok néhány szót most erről is. =)

Túl sok újat, mindenbizonnyal nem mondok most azzal, hogy a mai modern filmek, kábé annyi vonzerővel bírnak számomra (sőt sokszor még annyival se) mint az aktuális anime, vagy game felhozatal. Így nem csoda, hogy a filmek jó 90%-át társasággal, illetve a társaság miatt nézem meg.

Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy nem volt olyan film, ami ne váltotta volna ki belőlem legalább az érdeklődés legapróbb szikráját, mert voltak ilyenek, ám maradéktalanul, egyikkel se voltam megelégedve.

Az Oscas gáláról mindenki mást gondol, van aki szerint itt méretnek meg a legjobb filmek, még mások szkeptikusak, és inkább a jó öreg protekció kérdésévé teszik az egészet. Jómagam osztom azon filmkritikusok véleményét, akik szerint az egész oscar gála, nagyrészt már egy előre lefutott meccs, ahol túl nagy meglepetésekre nem kell számítani. Minden díjátadónak van egy központi témája, ami most épp a rabszolga felszabadítás volt, és ami folytán előre sejteni lehet, mik azok a filmek, amik pusztán a témájuk okán nyerni fognak, a többi díjat pedig azok kapják, akik kellőképp hollywood kedvére tesznek (magyarul eléggé benyalnak nekik).

A díjazottak közül, nem fogom minden címről elmondani a véleményemet, csak azokról, amiket én magam is láttam.

Argo akció: Őszintén megmondom, ez a film már az alaptéma miatt se érdekelt. Számomra tipikus hígagyú, csillagos sávos maszlag volt, ami jó nagyot ferdít  a valóságon (persze szándékosan) és a valódi célja pusztán Irán piszkálása. Sose szerettem a Ben Affleck filmeket, ez után se fogom.

Lincoln: Bár maga Abraham Lincoln figurája nem épp a legérdekesebb dolog számomra a polgárháborús érából, ennek ellenére mérsékelt érdeklődéssel ültem, illetve ültünk le a film elé. Túlzott elvárásaim nem voltak a filmmel kapcsolatban, ám sajnálatos módon a film (számomra) baromi hamar unalomba fulladt. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy bár a Lincolnt játszó színész nagyszerűen játssza  a szerepét, a film valójában nem egy életrajzi film, de még csak történelminek se igazán nevezném, ahhoz ugyanis túl elfogult. A Lincoln film valójában a rabszolga felszabadításról szól, erre koncentrál (túlzott szenvedéllyel), ami szerintem marha kevés egy olyan alkotástól, aminek valakiről, egy történelmi személyről, az ő életéről, és politikai pályájáról kéne szólnia.

PI Élete: A filmet barátnőmmel közösen néztünk meg, ő az egyik csoporttársától kapta azzal az ajánlással, hogy: “nézd meg mert nagyon jó!”.  Kezdeném azzal, hogy amikor ez az egész hajótörött story elkezdett kibontakozni előttünk, amit “kreatív csavar” gyanánt megtoldottak egy tigrissel, elemi erővel tört fel belőlünk a röhögés, a koncepció mezei ostobasága folytán. (Tudom, túl földhözragadtak vagyunk…) Hogy mit is kaptunk végül ettől a nagyon hosszúra nyújtott indiai Kázmér és bengáli Huba kalandtól? Kérem szépen a film utolsó koporsószögét, utálatos, szentimentális, vallási maszlagot arról, hogy “Higgy!”.

Django: Aki ismer, az tudja, hogy nem tartoznak épp a kedvenceim közé a Tarantino filmek, és nincs ez másként a fekete brigantik esetén se. A filmet öten néztük meg, köztünk volt két olyan személy, akik odavannak a Tarantino filmekért, ők mindketten úgy álltak fel a film után, hogy “a Brigantik sokkal jobb volt!”. Barátnőm inkább a Fekete Ruhás Nő-t nézte volna meg még egyszer, számomra egy fokkal élvezhetőbb volt, mint a Brigantik. Hogy megérdemelte e ez a film a “legeredetibb forgatókönyv díjat”? Baromira nem (eleve egy már létező filmnek az átdolgozásáról van szó). Ha nem a rabszolga felszabadítás lett volna a mostani oscar témája, valószínűleg se ez, se a Lincoln nem kapott volna semmit.

A nyomorultak: Tőlem kevesebb dolog áll távolabb, mint a musical, párom ellenben hatalmas lelkesedéssel várta a film megtekintését. Ő látta már a régebben készült filmeket, látta színházban, látta a rajzfilmet, olvasta a könyvet, szóval eléggé képben van a témával. Számára az év csalódása lett, olyannyira, hogy végig se bírta nézni.

Az Oscart nyert filmekhez, nagyjából ennyit tudok hozzáfűzni, de ha már úgyis filmekről van szó, akkor megragadom az alkalmat, mert van még négy, amiket nem is oly rég láttam, és amikről úgy érzem, érdemes néhány sort leírni.

Die Hard 5: A Die Hard első három részét szerintem senkinek se kell bemutatnom. A legjobb akciófilmek között voltak és vannak számon tartva a ’80-as, ’90-es évek felhozatalából, méghozzá megérdemelten. A 4. részben, én anno csalódtam, meglehetősen erőltetettnek, és feleslegesnek éreztem ezt a folytatást. Ezek után az 5. rész elé se túl jó szájízzel ültem le, ám meg kell mondjam, végső soron egy egész élvezetes akciófilmet sikerült ebből kihozni. Szerintem sokkal jobb lett, mint amilyen a 4. volt.

Dredd 3D: Ahogy szokták mondani, vannak olyan művek, amiket gyerekként nagyon szerettünk, aztán felnőttként rájövünk, hogy mégse annyira jók. Nálam a Dredd bíró, pont ilyen film. Nem botrányosan rossz, egyszerűen csak egy gyenge közepes darab.  Ebből a szempontból a Dredd 3D, tekinthető jobbnak, mint amilyen az eredeti volt. Ugyanakkor ott az érem másik oldala, mert még Stallonénak testhezálló volt Dredd karaktere, addig Karl Urbannek egyáltalán nem (pláne amikor megpróbálja Stallone ajakbiggyesztését utánozni).

Erőnek Erejével: Gyerekkorom egy jelentős részét tették ki a Schwarzenegger filmek, ugyanakkor mégis vegyes érzésekkel ültem le az Erőnek Erejével elé. Egyrészt reménykedtem abban, hogy végre egy igazi, régi vágású akciózást láthatok majd, egy olyan színésszel, akinek ha valamihez, akkor ehhez mindene meg volt. Másrészt aggodalomra adott okot a tény, miszerint Arnold fölött, bizony eljárt már az idő, és véleményem szerint a Terminator 3 remek alkalom volt arra, hogy méltó módon visszavonuljon (anno úgy tűnt, így is lesz). Nos, amilyen vegyes érzésekkel kezdődött, végül ugyanolyan vegyes érzésekkel is zárult számomra ez a film. Nem volt rossz, de talán a körítés miatt, nem lett elég ütős.

TED: Rövid és tömör leszek… Szeretem a Family Guy-t, az American Dad-et, és a Cleveland Show-t is. De ezt a filmet szerintem baromira elcseszte MacFarlane. Egyszerűen az ami a rajzfilmjeiben működni szokott, az itt egyáltalán nem.

Amit akartam, úgy érzem elmondtam.

Reklámok

28 hozzászólás to “Filmek és Oscar gála”

  1. S mi a véleményed a Rontó Ralph-ról (Wreck-It Ralph), A Bosszúállókról (The Avengers), A Sötét Lovag Felemelkedéséről (Batman Dark Knight Rises) és a Asterix és Obelix Isten Óvja Britaniáról (Asterx & Obelix: Gods Saves Britain), mely utóbbinak egy-egy részét nálunk is forgatták?

    Tény, nem Oscar-díjas filmek, de szerintem ezek is meghatározó filmjei voltak a 2012-es évnek.

    Amúgy tudtad, hogy lesz az Evil Dead-nek remake-je? Állítólag még idén.

    • Rontó Ralph-al kábé úgy vagyok, mint a Paranorman-el és a Merida a bátor-al. Nem különösebben érdekel. Igaz, ellentétben a másik 2-vel, Ralph-ról szinte semmit se hallottam még, hogy milyen is lett.

      A Bosszúállók ugyanolyan látványfilm volt, mint a többi képregény adaptáció. Viszont elődeitől eltérően a csapat felállás adott hozzá annyi pluszt, hogy élvezhetőbb legyen.

      Batman filmek megmondom őszintén, engem totál hidegen hagynak. Na nem mint ha nem szeretném a batmant, de számomra az ilyen képregény storyk sokkal élvezhetőbbek, és érdekesebbek rajzfilm formában. A szuperhősös filmek manapság sajnos rendre elkövetik azt a hibát, hogy a kelleténél komolyabban veszik magukat.

      Asterixel megint az van, hogy amennyire kedvelem a rajzfilmeket, annyira szörnyűnek tartom a filmeket. Egyszerűen ami a rajzfilm környezetben működik és elfogadható, az a filmben kínos.

      Evil Dead filmek közül nekem a 3. rész a kedvencem, pont azért, mert az már önmaga paródiájává válik, ellentétben az első kettővel, ami inkább horror szeretne lenni, de annak túl gagyi. A feldolgozástól nem sokat várok, bár ki tudja, lehet jó lesz. =)

  2. Pont ma délután néztem meg hosszú halogatás után a Cloud Atlast, és a vége után némileg felkavart érzelmeim tengeréből egyetlen kérdés buggyant ki: ez a film hogy a lófaszba nem kapott mégcsak Oscar jelölést sem? Egy film, ami hat különböző korban/helyszínen, és különböző hangulattal operál, mégis egyetlen, kerek egésszé lett gyúrva minden történet. Egy film, amiben a színészek többsége 4-5 szerepet játszott el, gyakran szinte a felismerhetetlenségig elmaszkírozva. Egy film, amelyben a történetek közti átmenetek zseniálisan, finoman lettek megoldva, biztosítva az egész folyamatosságát… A mondanivaló ugyan nem volt egetrengető, vagy újdonság, de az egész tálalása mindenképp új volt és szerintem filmtörténeti mérföldkő.
    És ennek ellenére egy büdös szó nem esett róla az Oscar gálán, mintha nem is létezne. Ennyit az egészről.

    • Gondolom azért, mert vallási témában a Pi Élete kellően hatásvadász, ömlengős, és persze egyszerű volt ahhoz, hogy “ellopja a showt”. Rasszizmus ellenes filmnek meg ott volt a Lincoln és a Django. Előbbi volt a “komoly”, utóbbi a szokásos véres bosszú.

      A Felhőatlaszt egyébként még nem láttam, de eddig a kritikák többsége elég vegyes volt vele szemben.

    • A Felhőatlasz számomra is a tavalyi év egyik legjobbja volt. Azért nem jelöltés az Oscar-ra mert: 1. Megosztotta a nézőket és kritikusokat is.
      2. Anyagilag is nagyot zakózott.
      3. A témája és annak megvalósítása túlságosan non-konvencionális az Oscar-osok konzervatív ízlésének.
      Tipikusan az a ilm, amit csak évek múltán fognak igazán felfedezni.

      • Anyagilag azért zakózott, mert ennek a filmnek a gyártási költségeit egyszerűen lehetetlen volt visszahozni, csak gondoljunk bele, hogy hat teljesen különböző settinget láthatunk az 1800-as évektől a scifi jövőig. És valljuk be, ezt a filmet nem a profitért forgatták, hiszen nyilván tisztában voltak, hogy ilyen költségek mellett ez semmiképp sem lesz nyereséges. De oké, akkor rakjuk félre a sztorit és a mondanivalót, és pusztán technikai értelemben nézzük, még akkor is legalább a “Legjobb Smink” oscart mindenképp el kellett volna vinnie. Úgy értem baszki, Hugo Weaving 6 különböző karaktert alakított (oké, mindegyik mocsokláda volt), akik közül az EGYIK EGY NŐ VOLT. És ezzel nem volt egyedül…

  3. Nos az én véleményemet az Oscar-ról (amit soha nem tudtam komolyan venni) tökéletesen összegezték egy blogon: “Olyan az Oscar, mint egy magyar közbeszerzési pályázat: nem a legjobb nyer, hanem a legsimulékonyabb. Az a film, amit a legkönnyebb eladni” Van persze néhány alkalom, amikor végre tököt növesztenek és annak adják, ami/aki megérdemli de sajnos nem ez a tendencia, nagyon kiszámíthatóvá vált.

    Argo: Nem láttam. Állítólag korrekt és a feszültséggel jól bánik.

    Lincoln: Száraz, inkább jól fényképezett törióra. Daniel Day-Lewis a hátán vitte az egészet.

    Pi élete: Naiv hittanóra, de olyan vizualitással, hogy nekem speciel a székek alól kellett összeszednem az állkapcsom maradványait. Márpedig ezt nem könnyű elérni!

    Django: Imádom Tarantino-t és ennek a filmben is benne van miért. A végére már éreztem az ülepem zsibbadását, de ettől még az utolsó képkockáig élveztem és a Brigantik is csak azért jobb (megjegyzem egy hajszállal) mert az feszesebb. Szerintem ez megérdemelte a legjobb eredeti forgatókönyv díjat. Igen ÍGY írom, mert itt ez a terminus azt jelöli, hogy valaki saját kútfőből írta meg a film forgatókönyvét nem pedig már létező műből adaptálta. Nem pedig azt, hogy száz százalékig, eddig még látott dolgokból hozott valami igazi spanyolviaszt. 🙂

    A nyomorultak: Musical. Azokkal meg kínozni lehet engem. Ez meg két és fél órás és csak énekelnek benne. Soha nem fogok még a közelébe se menni.

    Die Hard 5: A 4 nekem bejött, ennek minden képkockáját gyűlöltem. Zavaros, összecsapott nonszensz, kaotikus, kapkodó, túlcsavart és baromságokkal teli történettel, fantáziátlan akciókkal, még Bruce Willis ábrázatáról is ordított, hogy halálosan unja az egészet, ahogy én is. Az elmúlt évek egyik legnagyobb csalódása volt.

    Dredd: Ezt imádtam. Botegyszerű de remekül megvalósított, tökös, véres és hangulatos akciómozi, ami mer non-PC lenni.

    Erőnek Erejével: Inkább működik mint egy feelinges neo-western mint klasszikus Scwarzi-zúzda, de végigülhető és nem érzetem magam kínosan.

    Ted: No comment.

    • “Nem pedig azt, hogy száz százalékig, eddig még látott dolgokból hozott valami igazi spanyolviaszt.”

      Ezt az eredetiség fogalmára értem. Másként kezelik az Akadémián mint, ahogyan mi általánosan gondolunk rá. 🙂

  4. “A mondanivaló ugyan nem volt egetrengető, vagy újdonság, de az egész tálalása mindenképp új volt és szerintem filmtörténeti mérföldkő.”

    Apropó, valaki mondja már el nekem, hogy mi abban a filmben a mondanivaló, a “végső tanulság”? Félreértés ne essék, én is imádtam (és szokás szerint megint egy olyan film bukott meg az amcsiknál, ami a világon mindenhol máshol elsöprő siker lett…), de ha megkérdezték volna tőlem a végén, hogy “És szerinted mit akart mondani a film?”, akkor az lett volna a válaszom, hogy: “Hát…öhm…izé….nem tudom.” De még ma sem. Igazából nekem annyi jött le belőle, hogy hat különböző élet/kor/helyszín egybefonódása, hozzá baromi jó színészek, látvány, smink, vágás, rendezés, stb-stb, de akkor sem tudnám megmondani, hogy úgymond “mit üzen a film”, úgyhogy valaki komolyan felvilágosíthatna, mert lassan én érzem magam hülyének, amikor minden második helyen a film mondanivalójára utalnak. XD (Bár az a vicc, hogy máshol sem láttam sehol leírva, hogy pontosan mi lenne az, csak emlegetik. XD)

    Oscar gáláról amúgy: hogy is mondta Szirmai Gergő? Öreg, fehér fazonok játszótere? 🙂 Valahogy így és igen, kb. stimmel. Az nyer, ami nekik éppen ízlik, ami nosztalgiát ébreszt bennük, ami kellően szentimentális, stb-stb. Speciel a Felhőatlasz teljes mellőzése mellett engem még az cseszett fel, amikor a Rontó Ralph vagy a ParaNorman helyett a Merida kapta a díjat. (Komolyan? LÁTTÁK ezek úgy egyáltalán ezt a három filmet?) A Teddel meg nem tudom, mi baja van a nagy többségnek, kb. ha csak random beletekerek akárhol, akkor sem telik el úgy pár perc, hogy ne röhögnék fel, vagy legalábbis mosolyodnék el rajta. 🙂 Amcsi vígjáték ezt nálam a 90-es évek óta nemigen érte még el. (Kivéve persze 1-2 jól sikerült kivételt, pl. Trópusi Vihar, Jay és Néma Bob visszavág, stb.) Ja, a Pi élete meg szvsz egynek bőven jó volt, csak a fanjai rendesen túlértékelik. (Vallási témájú filmhez képest lehetett volna sokkal erőszakosabban “térítő” is, szóval szerintem még örüljetek…) Péter, amúgy a tigris nem hülyeség, ha kibírod a film végéig, ahol úgy a dolgok 90%-a értelmet nyer… Addig kb. tényleg egy abszurd baromság nem egy jelenete, de a befejezés/magyarázat a végén nálam azért eléggé “felemelte” a filmet. Oscart mondjuk ettől még nem adnék neki, max a látványra, amit ha jól tudom, meg is kapott, azt meg passzolom, hogy másért adtak-e még neki ezen kívül.

    • Az én olvasatomban a mondanivalója a Cloud Atlasnak az, hogy:
      -Az emberiség segghülye és folyton ugyanazokat a hibákat követi el újra és újra.
      -Mindenkinek megvan az örök párja a világban, akik egész életeken át újra egymásra találnak és együtt maradnak, és végleg még a halál se választhatja el őket ezért.
      -“ÁÁÁ szejeteeeet elejeee miiiindeeeent legyőőőőőz.”

    • A Pi Élete, amit megspórolt magának azzal, hogy nem sulykolt, azt bepótolta a vontatottságával, lévén több mint 2 órás film. A tigrisnek van szerepe a történetben (ezt nem is vontam kétségbe) de ettől még maga az elképzelés, számomra komolytalan volt, hogy most valaki komolyan ott szórakozik egy vérszomjas ragadozóval egy csónakban ahelyett, hogy mielőbb megszabadulna tőle. Igaz, annyira azért nem estek túlzásba kettejük viszonyát illetően, mint amennyire amúgy szokása az ilyen kaliberű filmeknek (ergo nem lett annyira nyálas, mint amennyire lehetett volna), szóval ez valamennyit javít a megítélésén.

      Egyébként nem vagyok ellene a szimbólumoknak, amennyiben azokat olyan formában és olyan körítéssel használják, hogy hitelesnek érezzem, és megfeledkezzek róla, hogy épp egy “mesét” nézek. Lásd ott a Gyűrűk Ura, ami tele van a 2. világháború ihlette szimbólumokkal.

      • “…most valaki komolyan ott szórakozik egy vérszomjas ragadozóval egy csónakban ahelyett, hogy mielőbb megszabadulna tőle.”

        Persze, erre mondtam, hogy egészen a végéig egy idióta fantasy-nek tűnik az egész, de mivel ott elmondják, hogy (SPOILER) valójában a tigris “ő maga”, a többi állat pedig szintén emberek voltak, így onnantól nekem tökre összeállt a sztori. Egyedül talán a “kihúzom a tigrist a vízből” jelenet volt így picit fura (az vajon mi volt akkor? öngyilkos akart lenni, de mégsem tette? vagy majdnem vízbe fúlt, de a hite erőt adott neki, hogy visszamásszon a hajóba?), illetve az “emberevő szigetre” is csak tippjeim vannak, hogy az mi is lehetett a valóságban, de az is lehet, hogy a könyvben ezek jobban meg vannak magyarázva.

        “Lásd ott a Gyűrűk Ura, ami tele van a 2. világháború ihlette szimbólumokkal.”

        …amiről egyébként mindig azt mondta Tolkien, hogy semmi ilyesmi nincs benne és ő egyébként is gyűlöli az allegória minden formáját. 🙂 (Jó, én is hallottam ilyesmiket, hogy Szauron maga Hitler, meg hasonlók, de igazából ezt szerintem a legtöbb ilyen fantasy-be bele lehet magyarázni, sőt, a Star Wars-al is dettó ugyanezt csinálták, bár pl. a birodalmi rohamosztagosokba még mindig könnyebben látok bele én is mondjuk SS tiszteket, mint egy csapat orkba. XD) Szal ha ezek benne is vannak, szerintem nem feltétlenül tudatos utalások voltak Tolkien részéről, inkább mondjuk úgy, hogy lehet “megihlette” a világháború, ha már átélte mindkettőt. (Van, aki meg keresztény szemszögből elemezte ki, hogy Frodó útja igazából Jézus szenvedéstörténetének szimbóluma, de szerintem ebben is max annyi igazság van, hogy Tolkien keresztény volt, így nyilván belevihetett akár “tudat alatt” is hasonló elemeket.) A Narniát író haverjánál (C.S. Lewis) már inkább erősebb volt ez utóbbi vonulat, feltámadó oroszlán, “Ádám és Éva gyermekei” néven futó srácok, meg ilyesmi. XD

  5. A Pi élete nem egyszerű, hanem épp hogy nagyon összetett történet. Épp ezért egyáltalán nem arról szól, hogy higgy! Más kérdés, hogy menyire sikerült filmre adaptálni a regényt (amit lusta voltam még elolvasni). Megértem a kritizálókat amúgy, de én végig kellemesen szórakoztam rajta, ha nem is tűnt nagy valaminek. A végén viszont ahogy átfordították az nagyon jó volt – megérte.

    • Én is amiatt néztem mega Pi-t, mert egyrészt kíváncsi voltam mitől adtak neki 4 oscar-t.
      Kezdjük azzal, hogy az első 40perce (amíg el nem kezdődik az egész fő szál a hajós sztori), baromira bejött és sokat mosolyogtam rajta. Ezek a kis random gyerekkori történetek nagyon emlékeztettek pl Amélie csodálatos élete illetve a Big Fish c. filmekre, amiket nagyon szeretek.
      + Szerintem nagyon szép betekintést láthattunk a különféle vallásokba, hogy kinek mit jelent. Nem volt erőszakos a mondanivalója, nem akarta ráerőltetni a nézőre, egyszerű volt és szép (és még vicces is). Na eddig a pontig úgy voltam vele, hogy igen valóban megérdemli a szobrocskákat, de aztán jött a mélyzuhanás. Pont úgy, ahogy Peti is mondja, a fő szál megjelenésétől rendkívül vontatott volt és az egy dolog hogy egyértelműen érződik a fikció, hiszen számtalan jó fantasztikus kaland film van a témában, mégis számomra teljesen érthetetlen és logikátlan volt Pi összes mozzanata.

      SPOILER!

      A vége pedig teljes csalódás volt, azzal, hogy el is mondta mi történt valójában. Ugye azt mondta az író fickónak, hogy a történet végére hívő lesz. Miért? Csak azért, mert fabrikált egy kitalált történetet, mert csak úgy tudta túlélni az egész szörnyűséget, amit _valójában_ átélt?
      Inkább elvakultan higgyek bááármiben, minthogy lássam a világban történő valós dolgokat (még ha azok valóban igen kegyetlenek is néha)?
      Szerintem ez a leghülyébb indok a világon és kb tényleg az jött le a filmből, hogy akik vallásosok = hülyék, mert nem akarják látni, ami valójában körülöttük van, hanem élnek a kitalált kis világukban… O_o

      SPOILER VÉGE!

      Egyszóval az a maradék másfél óra teljesen lerombolta, azt a kellemes első 30-40 percet. Kár érte.

  6. “Ugye azt mondta az író fickónak, hogy a történet végére hívő lesz. Miért?”

    Na ezt speciel én sem értettem. A filmben szereplő írónak és a nézőnek is úgy állítja be a sztorit, hogy “mire a végére érek, ti mind hívők lesztek!”, de szerintem pont ehhez volt kevés a film. Persze nem mondtam, hogy jöjjön isteni beavatkozás, vagy valami még fantasztikusabb csoda, de valahogy így ebben a formában semmi olyat nem mutatott fel, ami pl. egy ateistából is hívőt csinálna a film végére, nem is érzem úgy, hogy nagyon próbálkozott volna. Persze így sem volt rossz, mert ha mégis próbálkozik, könnyen beleeshetett volna az erőszakos térítés csapdájába, viszont így meg a “grandiózusságát” nem nagyon érezni, inkább a fanjai mondják rá, mint amennyire maga a film lenne az.

    “Inkább elvakultan higgyek bááármiben, minthogy lássam a világban történő valós dolgokat (még ha azok valóban igen kegyetlenek is néha)?”

    Látta ő a megtörtént dolgokat is, hiszen amikor a japánok kérdezgették közvetlenül a baleset után és nem hitték el a tigrises-állatos verziót, akkor el tudta mondani a valódi történetet is, ergo felfogta és látta, amit történt, de mivel ez rettenetesen fájt neki, ezért valóban kreált köré egy mesét, amivel könnyebben fel tudta dolgozni az egész borzalmat. És szerintem tényleg van a vallásnak/hitnek egy ilyen oldala is, hogy “cukormázasabbá”, elviselhetővé teszi a valódi élet rossz oldalát, ami amúgy egyeseknek már sok lenne. Pi lehet, hogy pl. nem saját családot alapított volna a végén, hanem valami diliházban csorgatná a nyálát a történtek után, ha nem talál ki magának egy alternatív verziót a sztoriból. Azért ilyen szempontból, szerintem megéri hinnie. Ugye nem egyszer van olyan egy hívő életében, hogy nagyon rosszra fordulnak a dolgok és már csak az tartja benne a lelket, hogy “Isten még mindig velem van”. Szerintem a film ezt próbálta volna valahogy bemutatni.

  7. “Baromira nem (eleve egy már létező filmnek az átdolgozásáról van szó)”
    Nézd meg inkább az eredeti Djangót is mert Tarantino filmjének nem sok köze van hozzá 1-2 utalást leszámítva, eleve.

  8. Katasztrofális volt ez az Oscar.
    Eleve a legjobb kosztum kategóriát miért “A nyomorultak” nyerte meg? Miért nem a Hobbit, amiben több embert maszkíroztak át törpnek.

    • Jó hogy mondod, azt ki is felejtettem.

      Az Oscar átadó sose a minőségről szólt, hanem hogy ki felel meg a leginkább hollywood aktuális óhajának, na és persze az ottani közönség igényeinek.

  9. + Megértem a barátnődet a Nyomorultak film miatt, én is nagyon szeretem a regényt és ha már hű film, akkor a legjobban a 2001-ben készített 4x másfélórás Gérard Depardieu főszereplésében készült tvfilm az egyik legjobb. ❤
    Gondolom a Tim Burton féle Sweenei Todd sikere után, Hollywood meg néhány pénzéhes producer, úgy gondolta (sajnos jól), hogy ezzel majd szakíthatnak ők is.

    Különben sem értem, hogy ezt az Anne Hathaway-t miért kapták fel most ennyire, szerintem semmi különleges nincs benne, sokszor mondom, hogy simán elmennék mellette az utcán is kb, a színészi játéka (legalábbis amit a legutóbbi Batman filmben láttam) meg nulla, bambán néz, néha mosolyog, de ennyi nálam egy szinten van Kristen Stewart-al.

    • Gyerekkoromban tetszett, a belőle készült rajzfilm, de amúgy nem igazán az én műfajom. =)

      Apropó, ha már színészek a téma, akkor nálam Jason Statham az, akiért nem túlzottan vagyok oda, elsősorban azért nem, mert a fickóból, mindenáron olyan akcióhőst szeretnének faragni, mint amilyen anno a régi “mesterhármas” (Stallone, Schwarzenegger, Bruce Willis) volt. Lehet túlzásnak hangzik, de még Vin Diesel is alkalmasabb lenne erre a szerepre, mert neki legalább a fizimiskája meg van ehhez (más téma, hogy egyedül Riddicként éreztem hitelesnek).

      • Én igazán sajnálom Jason Stathamet. Valóban minden mai akciófilmbe belenyomják csóringert, hogy a mai generáció darálógépét fabrikálják belőle. Pedig már megmutatta “A Ravasz, az Agy és Két Füstölgő Puskacső”-ben és a “Blöffben”, hogy ennél jóval szofisztikáltabb szerepekre is képes. Szerintem marha jól állt neki az a kisstílű brit bűnöző szerep =P.

      • Voltak neki is jól sikerült szerepei, és nem is lenne vele baj, ha nem erőltetnék rá, ezt az akcióhős figurát. Bár itt felmerül a kérdés, hogy vajon csak muszájból vállalja e el az ilyen szerepeket, vagy tényleg elhiszi, hogy neki ez a szerepkör, jól áll? Csak mert ha utóbbi eset áll fenn, akkor egy darabig még próbálják majd őt (illetve ő magát) így eladni.

        Igaz, ő még így is jobb annál, mint amilyen például Paul Bettany volt, a Priest nevű borzadályban.

        Egyébként tényleg az van, hogy abból a tipikus, sztereotip, macho akcióhős figurából, egyszerűen nincs utánpótlás.

      • Szerintem csak muszájból vállalja el, mert más szerepet szinte nem is kap már. A Parkerben konkrétan lesüt róla, hogy ő is rohadtul unja már a dolgot, legalábbis nekem úgy tűnt =P.

      • Az is lehet, hogy nem találnak más színészt az ilyen típusú szerepekre. 🙂

  10. Annyi filmet nem nézek, hogy az Oscar élőszereplős oldalához hozzá tudjak szólni mivel ebben az évben egyedül a Hobbitra és a Batmanre mondtam azt, hogy erre be KELL ülni, ebből pedig túl értékes hozzászólás nem születne 😀 Szóval maradok az animációs témánál, amivel viszont totálisan nem vagyok megelégedve.

    Az év tele volt jobbnál-jobb animációs filmekkel! Lehet, hogy a Merida szép, de kb. ugyanazt a családi sablont tudja nyújtani, amit a legtöbb Disney film a kis plusz nélkül, ami megadná azt a lökést húgy újranézzem. Nem tudom hogy az Oscart mettől nézik, vagy hogy milyen kikötéseik vannak ezzel kapcsolatban (pl. X hónap után kell megjelennie a filmeknek), de csak a 2012-es film listát nézegetve elég “szoros” a mezőny, amiből én a Meridát élből kizárnám, mert újat, na azt nem mutat.

    Családi animációs filmnek ott volt a Hotel Transylvania, rendezőként Genndy Tartakovsky-val, aki azért most is hozta a formáját humor terén. A Wreck-it-Ralph, mint ötlet és mint kivitelezés nagyon jól működik és egy oscart mindenféleképpen megérdemelt volna elvégre újító ötlettel álltak elő és magát a sztorit is elég szépen kivitelezték nem beszélve a Sugar Rush kinézetésről.
    Viszont aminek ott kéne lennie az szerintem a Rise of The Guardians. Mégsincs ott és ezt valamiért nem értem. (Meg még ott a Lorax is, de az már tényleg rétegfilm)

    • A Meridát nem láttam, de azok alapján a kritikák alapján, amiket eddig olvastam róla, egyáltalán nem is érzek rá késztetést, hogy megnézzem. Számomra valahogy nagyon az jött le, hogy ez még sikeresebben beleesett abba a csapdába, amibe a Paranorman is. Vagyis hogy egyszerre akar szólni a felnőtteknek és a gyerekeknek (mint a Shrek óta kábé az összes 3D animációs film) de valamiért két szék között a padlóra esik, és igazából egyik korosztályt se képes sikeresen megszólítani.

  11. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hova írjak erről, de most már a Jumanji trailerét is láttam, és ami azt illeti, nagyon ütött. Nem lesz ez nagy világmegváltó film, viszont a trailerbe került egy epic nagy poén, amin lefordultam a székről.

    Íme az előzetes:

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: