Brütal Legend – Hadjárat a Metálért

Brutal_Legend_cover

Ritka ma már az olyan játék, amin “kapva kapok”, de ezt az alkotást semmi pénzért se hagytam volna ki! =)


A zene ereje

A zene erejéről nem véletlenül szokás beszélni. Még egy gyerek számára a zene, általában nem bír komolyabb jelentőséggel, és a “tetszik/nem tetszik” besoroláson kívül különösebb viszonyt sem alakít ki vele, addig egy felnövekvő tinédzsernél az öltözködési stílus, és a hobbik mellett, az egyik legfontosabb eszköz lesz önmaga, és mások meghatározásához. Kialakult ízlésről beszélni, természetesen ilyenkor még nem nagyon lehet, ahhoz kell még pár év, ám a zene közösségformáló, tömegeket mozgósító, meghatározó része, először ekkor fog szerepet játszani, az egyszeri ember életében.

A zene természetesen, mint minden más dolog, amit emberek készítenek más embereknek, lehet jó vagy rossz, igényes vagy igénytelen, igazmondó, vagy hazug. Még a rossz zene semmitmondó, üres, és jellegtelen, addig a jó zenének van mondanivalója, egy életérzést, egy világnézetet, egy gondolkodásmódot akar megismertetni azokkal, akik már elég érettek hozzá, hogy értsék azt, amit hallanak.

A Brütal Legend, fél komolyan, valahol ezekkel a gondolatokkal szeretne eljátszani. Mindezt egy openworld akció-kaland játék formájában, stratégiai elemekkel fűszerezve, ami leginkább talán a régi Sacrefice-hoz hasonlít (ha még valaki emlékszik erre) illetve egy kicsit talán az Overlord-hoz. Eredetileg 2009-ben jelent meg konzolokra, és ahhoz a Tim Schafer-höz kapcsolódik, akiknek olyan alkotásokat köszönhettünk eddig, mint a Full Throtthle, vagy a Grim Fandango.

Brutal_Legend_00


Utazás Metál földére

Történetünk főhőse Eddie Riggs (szinkronhangja Jack Black), egy igazi régi motoros kellékes, aki bármit meg tud javítani, és bármit fel tud építeni, ami egy igazán jó koncerthez kellhet. Egy dolgot azonban még ő se képes megjavítani, a modern tini bandák ízlését, és azt, amit metál címen a közönség elé tárnak. Eddie, bár imádja a munkáját, azt már egyre kevésbé, amit ki kell szolgálnia. Elkeseredettségében halottnak nevezi a metált, és legszívesebben visszatérne a korai ’70-es évekbe, amikor még a zene “igazi volt”.

Brutal_Legend_01

Nem is sejti azonban, hogy kívánsága, hamarosan valóra válik. Egy véletlen baleset következtében, átkerül metál földére, ahol minden olyan, amit szeret, ahol minden “igazi metálos” otthon érezné magát. Az örömbe azonban elég hamar némi üröm szorul, kiderül ugyanis, hogy metál földét démonok veszélyeztetik (igen, felfoghatók a “zene démonainak”) illetve velük szövetségben álló más stílusok, akik mind letértek az “igaz metálos” útról. A harc tehát (szokás szerint) elkerülhetetlenné válik.

Brutal_Legend_02

Eddie szerencséjére, jó öreg gitárja, és egy újonnan szerzett, dupla élű fejsze kiválóan alkalmasnak bizonyulnak arra, hogy átvágja magát minden csúfságon, ami szembejön vele. Eddie azonban, hiába is tündököl a kiválasztott státuszban, nem egy Superman, vagy Duke Nukem, így az egyszemélyes világmegváltás útja számára nem válik járhatóvá. Ha meg szeretné menteni ezt a “metál paradicsomot”, akkor társakra lesz szüksége. Nem kell azonban túl sokat várnia, mert viszonylag hamar feltűnik első társa, Ophelia, aki nem csak a jövendőbeli menyecske lesz (kiszámíthatóan), de elvezeti őt az emberi ellenállás (igen, kicsit Terminátorosan hangzik) menedékére, ahol hamarosan neki is kezdhet a seregépítésnek.

Brutal_Legend_03

Természetesen a játék nem veszi önmagát túl komolyan, annak ellenére, hogy lesz azért egy két komolyabbnak szánt jelenet, csavar. Elsősorban a poénokon lesz a hangsúly, lesznek benne paródiák, és persze az ilyenkor szinte kötelezően elvárható önirónia.


Zenélj és háborúzz

A Brütal Legend játékmenete, lényegében két fő részre osztható. Van a klasszikus TPS akciómód, és az úgynevezett stratégiai mód. Előbbi hagyományos openworld szabályok szerint működik, vagyis van egy fő küldetés szál, de két küldetés között oda megyünk, ahová akarunk.

Brutal_Legend_04

Mivel azonban a Brütal Legend random vérrontásra nem igazán alkalmas, ezért a terep felfedezésén, és a gyűjtögethető extrákon túl, elsősorban a mellékküldetések fognak minket inspirálni, amikből bizony akad egy pár. Részt vehetünk például rajtaütésekben, lesznek rögzített állványról lövöldözős “verd vissza a hordát” részek.

Brutal_Legend_09

Na és ha már van autónk, amivel száguldozhatunk ide-oda, akkor természetesen versenyezhetünk is.

Brutal_Legend_08

Ezeket a kihívásokat érdemes is teljesíteni, mert minden sikeres akció után, úgynevezett “fire tribute” pontokat kapunk, ami lényegében a pénz helyi megfelelője. Ezt a váltót egyrészt a járgányunk fejlesztésére és kicsinosítására…

Brutal_Legend_05

Másrészt önmagunkra költhetjük el, a helyi “boltosnál”, akit nem mellékesen Ozzy Osbourne alakít. (Egyébként a játék tele van hírességekkel, akik a hangjukat, arcukat adják a játékhoz).

Brutal_Legend_06

A harc, baromi egyszerű szabályok szerint működik. A fejszénkkel lekaszabolhatunk bárkit, aki a közelünkbe mer jönni, még a gitárunkkal  távolról tehetjük hidegre az ellent. Természetesen a két eszköz akár kombinálható is, illetve mindkettőre vannak külön-külön és együtt használható kombók. A gitárunk azonban nem csak harcra jó, hanem arra is, hogy Guitar Hero szerűen, szólókat előadva aktiváljunk különböző “varázslatokat”, melyek igen változatosak lehetnek. Például az autónkat is így tudjuk beidézni.

Brutal_Legend_07

Valamivel érdekesebb a stratégiai mód, avagy a stage battle (színpadok harca). Ilyenkor annyi a dolgunk, hogy úgynevezett merch tornyokat húzzunk fel a térképen tálható fan gejzírekre, majd a begyűjtött “nyersanyagból” egységeket gyártsunk, akikkel le kell rombolni az ellenség színpadát. Mivel azonban ez gyalogosan elég nehezen áttekinthető lenne, ezért ilyenkor a csata hevében előtör belőlünk némi démoni erő, és így képesek leszünk például repülni, ami nagyban megkönnyíti a navigálást.

Brutal_Legend_10

A stage battle mód további előnye, hogy bizonyos solok és egységek, kizárólag ekkor válnak elérhetővé, vagy aktívvá. Például a szuper egység, ami olyan, akár egy önjáró erőd.

Brutal_Legend_11

A játék során 3 ellenséges csoporttal kell felvennünk a harcot, és egymás után felszámolni őket. Első ellenfeleink, a glam-metálosok lesznek, egy bizonyos General LionWhyte vezetése alatt.

Brutal_Legend_12

Majd nem sokkal később jönnek a sötét lelkű, folyton szenvedni vágyó emosok, és gothosok.

Brutal_Legend_13

Brutal_Legend_14

Végül pedig a démonokkal kell utoljára szembenéznünk, akikkel előtte többször is összefutunk majd.


Látvány és hangzás

A grafika, mai szemmel ugyan nem nevezhető különösebben kiemelkedő darabnak (hisz mégiscsak egy 3-éves játékról van szó) viszont úgy összességében megállja a helyét. Változnak a napszakok, az időjárás, vannak szűrt fények, dinamikus árnyékok, a terep változatos, sőt a krómozott fém felületek kifejezetten szépek lettek PC-n.

Brutal_Legend_15

A zenei felhozatal (ritkán mondok ilyet) szinte tökéletesre sikerült, ami ennél a játéknál a hangulat mellett, talán a legfontosabb volt. Van itt Black Sabbath, Diamond Head, Judas Priest, Kiss, Megadeath, Mötley Crüe, Motörhead, Rob Zombie, Scorpions, Slayer, Tenacious D, és még sorolhatnám tovább. Szóval nem Malvin és Menyétek lesz a színvonal. =)


Némi zavaró háttérzaj

Bár fentebb jórészt csak dicsértem a játékot, amit egyértelműen kiérdemelt, ugyanakkor ennél a játéknál sem mehetünk el a hibák és hiányosságok mellett, amikből bizony van egy pár.

A harcrendszerrel összességében meg voltam elégedve, könnyen kezelhető, kézre áll, és a rendszer nem néz be semmit, nincs fáziskésés a parancs kiadása és végrehajtása között. Egyedül a védekezést éreztem teljesen fölöslegesnek, lévén itt egy stratégiáról van szó, ahol nagy tömegek ellen fogunk harcolni, így a játék legelejét leszámítva, egyáltalán nem éltem ezzel a lehetőséggel. Kombókból és solokból van ugyan jó pár, ám akárcsak más hasonló játékokban, a játékos itt is meg fogja találni azokat, amiket a lehetőségektől, helyzettől függően használni fog, a többiről pedig akaratlanul is megfeledkezik majd játékközben.

Az irányítással alapvetően nem voltak gondjaim, sőt az például kifejezetten tetszett, hogy Eddie gyakorlatilag folyamatosan képes sprintelve közlekedni, így nem kell félpercenként kényszerpihenőket tartani. Amiért viszont nem egyszer a falat tudtam volna kaparni, azaz ugrás totális hiánya, amit egyszerűen nem értem, miért hagytak ki egy ilyen játékból (főleg ha azt nézzük, hogy még repülni is lehet). Az még hagyján, hogy gyalogosan emiatt jóval körülményesebb és időigényesebb a terep leküzdése (mert bizony lesz nem egy hely, ahová az autónk túl nagy) de bizony nem egyszer sikerült emiatt beakadnom. Legtöbbször persze kihúzott a csávából az a lehetőség, hogy ha beidézem a járgányt, akkor Eddie automatikusan beleugrik, ám ennek is hely kell, és ha pont egy tárgyakkal sűrűn teleszórt, szűk, meredek helyre szorulunk be, akkor ez se segít. Ebben az esetben csak az marad, hogy visszatöltjük a legutolsó ellenőrző pontot.

Szintén akadtak gondok a tájékozódással, két szempontból is. Egyrészt, a térképen ugyan elhelyezhetünk markereket, amik ingame reflektorfénnyel jelzik nekünk, hová is kéne mennünk, ám nincs se minimap, se egy iránytű, amik anélkül segíthetnék a célba jutást, hogy újra és újra elő kéne hívnom a térképet, és azon ellenőrizni, jó felé haladok e egyáltalán. Másrészt, volt ennél egy sokkal nagyobb gond, mégpedig hogy a játék úgy alapjáraton nem sok információt ad nekünk arra vonatkozóan, mit is kéne csinálnunk egy-egy küldetés helyszínén. Az önmagában persze nem lenne probléma, hogy nem jelölnek mindent fényes markerek, és a játék nem rágja folyton a szánkba, hol és mit nyomjunk le, ám ami itt történik, az sokszor a ló túlsó oldala, amikor egyszerűen fogalmunk sincs arról, mit vár tőlünk a játék.

Hogy egy példán keresztül érzékeltessem, mire is gondolok, az első stage battle alkalmával például odáig elvezetett a játék, hogy húzzam fel a tornyokat, utána viszont semmi támpontot nem adott, egyszerűen csak annyi infot kaptam a főmenüben, hogy: “Készülj fel a csatára!”. Így aztán össze-vissza szerencsétlenkedtem, fel alá rohangáltam, mint mérgezett egér a semmi közepén, úgy hogy nem maradt más választás, mint Alt+Tab aztán irány a Youtube. Így jöttem rá, hogy mindössze annyi lett volna a dolgom, hogy egy kizárólag ekkor aktívvá váló körmenüt előhívjak, és onnét összeválogassam az egységeket. Ám előtte és utána is akadt még pár hasonló, például az első rajtaütéses melléküldetés alkalmával elkövettem azt a hibát, hogy szó szerint értelmeztem a dolgot. Vagyis szépen elbújtam a bozótban a srácokkal, aztán csodálkoztam, hogy hiába áll ott az ellenséges őrjárat, nem kapok semmi visszajelzést. Egy darabig még vártam, majd meguntam és támadtam, és persze vesztettem. Utána jöttem rá, hogy én gondolkoztam túl komplikáltan. Itt ugyanis a rajtaütés kábé azt jelenti, hogy magam köré gyűjtöm a srácokat, és durr bele módra szépen körbepogózzuk az ellenséges csapatot, amíg az utolsó is meg nem hal közülük.

Apropó mellékküldetések, a 90%-uk sajnos egy kaptafás. Vagyis van körülbelül 4-5 fajta, amikből minden sikeres fő küldetés után, elszór a rendszer X darabot a térképen. Emiatt sajnos a játék igencsak hajlamos lesz a monotonitásra, és az ember határozottan úgy fog felállni egy–egy szakasz után, hogy:  “Na ebből most pont elég volt ennyi…”.

Direkt a végére hagytam azonban a játék legnagyobb hibáját, az idióta a mentési rendszert. Eleve furcsán néztem, amikor rögtön a játék elején szembesültem vele, hogy nincs profil rendszer, amit egy ilyen játék szinte megkövetelne. Azon viszont rendesen felszisszentem, hogy gyakorlatilag a játék van olyan rendes, és mindent egy lapra tesz fel nekünk. Vagyis van egy automatamentés, amit continueból betölt, és adios. Igaz, hogy van ugyan chapter select, és nálam szerencsére sose fordult az elő, hogy használhatatlanná vált volna a mentés, viszont ettől függetlenül is hasznát láttam volna, ha van legalább 5 slot, amikre lehet mentegetni menet közben.


Záróakkord

A végeredmény szempontjából, minden hibája és hiányossága ellenére, én csak ajánlani tudom a Brütal Legend-et mindazoknak, akik a legkisebb érdeklődést is mutatják a metál téma iránt. Rajongóknak pedig egyenesen kötelező darab. =) Ha meg kéne neveznem a játék legnagyobb erősségét, akkor egyértelműen a hangulatot emelném ki. A Brütal Legend-en ugyanis egyértelműen látszik, hogy szeretetből, rajongásból készítették. A dizájnerek első osztályú munkát végeztek, akárcsak a kreatív részleg. A környezetből, a karakterekből, a történetből, a játék egész világából csak úgy árad a heavy metál hangulat. Ilyenformán, pont az ellenkezőjét képviseli annak a temérdek, lelketlen iparos munkának, amit általában ránk zúdítanak, hónapról-hónapra. Remek volt az alapötlet, a hangulat, ugyanakkor látszik a játékon, hogy a játékmenetnek még lenne hová fejlődnie. 7.5/10

Talán egy folytatás segíteni rajta, hisz nem egy címnek vált már előnyére (Saint’s Row, Prototype) ám erre sajnos nem sok esély van, legalább is azok alapján, amiket olvastam. Hiába no, az EA a játékvilág rákfenéje, ami kiöli a kreativitást mindenhonnan, ahová beteszi a lábát.

Advertisements

30 hozzászólás to “Brütal Legend – Hadjárat a Metálért”

  1. Ez kijött PC-re is O_o? Basszus, hogy anyáztam anno, hogy csak konzolra dobták ki, pedig nagyon játszottam volna vele. Főleg mert elég nagy metal fan vagyok, és mellé a Sacrifice-t is nagyon szerettem anno… Nhade akkor most beszerzem :D.

  2. Igen, nem is oly rég, idén februárban jött ki a PC port.

    Már el is felejtettem amúgy, hogy volt ilyen, pedig anno havernál játszottam vele Xboxon egy keveset. Erre múlthéten, hétvége körül láttam a hírt, hogy kijött végre PC-re. Egyből rá is kerestem. =)

  3. Eszméletlenül tetszett a játék Boxon, itt tényleg érezte az ember, mint ahogy írtad is, hogy a készítők szeretik a témát.

    • Sajnos a kiadó viszont nem szerette. Nyilván a Sims 3 kiegészítők jobban megérdemlik a pénzt, mint ennek egy kiforrottabb 2. rész.

      • Gondolom az lehetett a probléma, hogy a sok sztárvendég elég sokba került, azt visszahozni nem elég az amúgy viszonylag jó másfél milliós eladás.

      • Ahogy én olvastam, elég hamar belekezdtek a 2. rész fejlesztésébe az első kiadása után, csak aztán törölték. Szóval nem hiszem, hogy annyira veszteséges lett volna a játék, lévén akkor már eleve bele se kezdtek volna a folytatás fejlesztésébe.

        Ha azt nézzük, a Crysis is már a 3 résznél jár, pedig az első részt úgy szét kalózkodták a francba, amire addig nem is nagyon volt példa. Egy darabig még az is kérdéses volt, lesz e egyáltalán folytatás.

        Egyszerűen arról van itt szó, hogy az EA pontosan tudja, mivel lehet gyorsan, és könnyen pénzhez jutni, ami ha tré is lesz, a népek akkor is venni fogják, már csak a cím miatt is. Szóval inkább ezekre az “AAA” címekre tartogatja a zsét, mint hogy újakat, feltörekvőket támogasson.

  4. A játék király volt bár eléggé monoton. Sokszor csak járattam a tragacsot inkább.

    Mondjuk lehet te írtad el vagy maga a játékban van ellentmondás. A GlamRock/GlamMetált hoztad fel első ellenfélként( és ha jól emlékszem egyben a játék is). De akkor miért van MottleyCrüe, Quiet Riot, White Snake, SŐT KISS is(WTFMAN?!) a zene listában és nem csak max a csoport ellenfelek bemutatására háttérbetétként?
    Mindegy csak észrevétel tőlem.

    Hogy melyik stílus ölte meg magát a rockot/metált azt döntse el mindenki maga. Mert ugyan a Glamrock-ra sokan a nagy zenészekből(Ozzy, Twisted Sister frontembere, Alice Cooper, Judas Priest énekese) mondja, hogy ők tehetnek róla. Sokan vádolják a KISS-t mint a stílus megrontója.
    Én inkább úgy gondolom, hogy a mai “zenészekre” is jellemző dolog tette tönkre. Túl sokan lettek és megcsömörlött az egész, beraktál két albumot játszani és max az énekes hangjából sejthetted, hogy TALÁN nem ugyan az a banda játsza.

    Igazából azt vártam volna még a játéktól ha valami Elvis imitátort felkértek volna, hogy egy kis nomád csapat vezetőjeként lebassza Eddyéket, hogy: Ti basztátok el a Rock and Roll-t!
    XD

    • Hangulatra valóban ott volt a szeren, de (ahogy írtam is) játékmenetileg még lett volna hová fejlődnie. Elsősorban a mellékküldetések rendszerét kellett volna újragondolni, hogy változatosabb legyen.

      A fentebb már leírtakon kívül talán még egy bajom volt, hogy túl hirtelen ért véget. Én legalább is nem gondoltam volna, hogy a gothosok katedrálisának sikeres ostroma után, máris jön a végső stage battle a fődémonnal. =? Jó lett volna még egy negyedik helyszín, valami vulkanikus vidék, ahol még 4-5 küldetés után kerülünk szembe a főgenyával.

      A track lista összetétele valóban egy kissé paradox, bár engem nem zavart, hogy az egyes zeneszámok nem csak egy-egy cutscene vagy csata alatt hallhatók, hanem miután feloldottam, gyakorlatilag bármikor hallgathatom a kocsiból. =)

      A KISS-ről egyébként apám is hasonló véleményen van, de azért anno a KISS-es FPS-el elvolt. =D

      • Játék menetileg igazából a hiányzó elemek tették olyanná amilyen szerintem. Például ahogy te is írtad, nincs ugrás ami még a “stratégia” részeknél érthető lenne mert ott nem is te kéne küzdjél hanem a lényegtelen emberkéknek kellene verekedni.

        A küldetések… nem is a változatosságon volt mert a GTA4ben sem volt változatosabb(sőt a Vice Cityben sem) mégsem éreztem monotonnak annyira.
        Szerintem maga a világ volt a gond. Tudom világvége helyzet meg minden de akkor meg tettek volna be több ellenfelet vagy változatosabbak lennének. Tettek bele volna kis csavarokat:
        Versenyközben a gótosok lerohannak és egyben menekülni is kell vagy valami.

        Viszont a legjobban amit én nagyon hiányoltam az ugrás volt. Egy hacknslashben ez már manapság nem olyasmi amit kiszabad hagyni. Rengeteg variációt ad harc közben sőt ugye platformozni is lehetett volna.

        A sztorival meg nem tudunk mit csinálni, vannak rá indokok, hogy miért ilyen lett. Ha megnézed az első bemutató képeket a játékról akkor még picit más volt. Ugye akkor dobta az első kiadó, közbe kifogyott a pénz(Gondolom Jack sem ingyen és jószívűségből vállalta a szerepet) majd új kiadó, csúszás és végül ennyire futotta.
        Ennyi hátráltatás miatt azt mondom nagyon sokat hoztak ki belőle. Ahogy te is írtad nem a lezárással inkább a sebességgel volt gond.

        Az nem zavart, hogy lehetett hallgatni mert sokat imádok belük csak olyan furcsa érzést adott. Érted az előbb betörtem a fejüket erre meg ott bőgetem a kocsiban a zenéjüket.:D
        A KISS-ről meg no comment, van pár jó számuk azt kész. Az FPS elég jó bár itt ott a hajam téptem tőle.

      • A stratégiai résznél nekem az például kifejezetten tetszett, hogy neked kell vezérelned személyesen az egész csatát, és akár saját magad is beszállhatsz a küzdelembe (sőt, érdemes is) hogy támogasd az egységeidet. Ez pont azt a pluszt adja meg, ami az RTS-ekből általában hiányzik, ahol a hős csak egy egység, és rosszabb esetben még őrizgetni is kell, mint a hímes tojást.

        Az ugrást azt én is hiányoltam. Nem is értem, miért hagyták ki ezt a lehetőséget, amikor egyrészt megkönnyítené a közlekedést, másrészt a harcban is ki lehetne használni.

        Mindenesetre én még így is messze jobbnak, érdekesebbnek tartom ezt a játékot, mint bármelyik 3D GTA részt. =) A 4-nél egyenesen röhejes volt, hogy a Rockstar olyan dolgokat harangozott be újdonság gyanánt, mint a létramászás, vagy a videó rögzítés. XD Ja és persze az elcseszett multi.

  5. Peti, te honnan szerezted meg ennek a PC-s változatát, ha megkérdezhetem? Gondoltam rá, hogy megérné beszerezni, még anno kinéztem a témája miatt, de mivel a PC port nem jött, szépen el is felejtettem, most meg az írásodon felbuzdulva felmentem két hazai játékbolt honlapjára, utána meg a brit Amazonra, de előbbi két helyen nem árulták, utóbbin meg csak a konzol verziókat. :/

    Ja és kicsit off, de ha már stílusparódia/önironikus játékok: Szintén a kétezres években olvastam valami RPG paródiáról: geek srác átkerül egy fantasy világba, eddig nem lenne semmi extra, de az ötletek/megvalósítás. XD Ilyeneket lehetett róla olvasni, hogy van a csapatban egy fekete harcos, de mindig azon rinyál, hogy ne őt küldjék a csatába, nem ő megy oda először az ellenfélhez megnézni, stb-stb., hiszen mindenki tudja, hogy ha van egy feka szereplő, mindig az hal meg elsőnek. XD Meg valami Diablóra hajazó bosshoz mennek éppen, mert ha megölik, belőle “esik ki” egy olyan tárgy, ami kell a küldetés teljesítéséhez, de pechükre egy másik kalandozó csapat (ez is lol, konkurens RPG party egy NEM MMO játékban… XD) épp előttük öli le a bosst. Erre az egyik társunk (vagy lehet pont a főhős) ilyet szól: “Semmi gond, csak várnunk kell, amíg respawnol.” XDDD És a fő poén nem is ez volt, hanem hogy tényleg respawnol a boss, de meglátja, hogy ezek már ott állnak harcra készen, mire ő meg valami olyasmit vág le, hogy “Ó basszus, már megint? Itt a kurva követek, rólam meg le lehet szállni, ma már ti vagytok a sokadik banda, aki ezért zaklat!” és harc nélkül odalöki nekik az itemet. XDD Bocs a hosszú leírásért, de hátha ráismer valaki, sajnos csak ennyi maradt meg belőle, a címére abszolút nem emlékszem, de mondom, nem egy annyira régi játék, 2000-2010 közötti. (Sőt, valszeg inkább csak 2005-2010 körüli.) Ja és nem tudom, hogy konzolra van-e, a PC-s verzió a tuti, mert a GameStarban írtak róla anno.

    • Piratebay-ről töltöttem le a Reloaded verziót. Eredetiben csak Steamről lehet beszerezni.

      • Ehh… :/ A Steamet meg rühellem, szóval akkor marad nekem is a kalózkodás. Azért köszi! 🙂

      • Mióta a Steam nem csak a kalózkodás megnehezítésére szolgál, azóta én megkedveltem. =) Jó hogy például a patcheket automatikusan letölti, sőt ha esetleg a DVD megsérülne, akkor sincs gond, mert Steamről is fel tudod telepíteni akár az egész programot.

        Azt mondjuk nem értem, miért nem adták ki DVD-n a Brütal Legend-et, mert ezt spec szívesen megvenném olyan 5-6 ezer forintos árkategóriában. De hát ez van. =(

      • Tudom, sok előnye van, ez inkább az én személyes hülyeségem, hogy úgy állok hozzá a dologhoz, hogy ha már fizetek egy játékért, akkor szeretem a magaménak tudni a lemezt, a dobozt, a kézikönyvet, stb. Persze, Steamen keresztül is az eredetit töltöm le, meg tudom, hogy szabadon lehet rajta keresztül újrarakni/törölni, ha épp ehhez van kedvem, de valahogy akkor sem ugyanolyan. Így is baromira idegesít, hogy egyre több olyan játék jelenik meg, amik CSAK netes gépről hajlandóak elindulni és valami külön “kliensen” keresztül. Miért kéne nekem ahhoz netre csatlakozni, vagy egyáltalán bármilyen plusz programot futtatni (pl. Steam), hogy elindítsak egy single player FPS-t vagy akár RTS-t? Egy MMO-nál még értem a dolgot, de a legtöbb más játéknál ha csak nem akar multizni az ember, szvsz ez totál felesleges.

      • Igen, olyan szempontból mondjuk tényleg gáz a dolog, hogy ugyebár ez az elgondolás azt feltételezi, hogy a felhasználó folyton online van. Ám ha valamilyen okból nincs net, akkor ily módon játszani se tud, ami egy játékmenet szempontjából offline single player esetén, amiért nem mellékesen fizetett az ember, elég zavaró tud lenni.

      • Nem védeni akarom az ilyen szarságokat, mert nekem is kivan a tököm ebből a tendenciából, de pl. az Origin esetében van offline mód, amiben gond nélkül játszhatok pl. a Mass Effect 3 single player részével internet kapcsolat nélkül is.

    • Ez nemtom, mi lehet, de nekem is kell :D…
      Amúgy van egy halvány tippem, talán a The Bard’s Tale lehet, az volt ilyen tömény RPG szatíra, legalábbis erről az egyről tudok.

      • Az megvan és bár szintén rohadt jó és poénos játék, sajnos tuti, hogy nem az lesz. ^^”

      • Utána keresgéltem, de nem sikerült rájönnöm, mi lehetett ez.

        Viszont ha vevő vagy az ilyen paródia játékokra, akkor ajánlom az Overlord-ot, főleg a 2-őt. Illetve a Saint’s Row 3-at. Előbbi a Gyűrűk Ura szerű fantasy világokat parodizálja ki (az első rész még direkt paródia volt), utóbbi a GTA szerű gangstas játékok hülyeségeit forgatja ki, túlozza el szándékosan. =)

      • Köszi, akkor ezekre majd ránézek. 🙂 Igazából játékokból/filmekből/animékből/könyvekből jellemzően mindig érdekeltek az olyan címek, amik műfajparódiák, kliséket figuráznak ki, meg ilyesmi. 🙂

      • Az ilyeneket én is kedvelem, meg úgy a komolytalan, humoros dolgokat általában, ha látok benne fantáziát. =)

        Esetleg még a Postal 2-őt ajánlanám, mert annak is van egy erős társadalom kritikus vonulata, elsősorban az Amcsi folklórról, jó adag fekete humorral. Viszont, lehet ezt már túl öncélúnak, brutálisnak találnád, mivel lényegében egy ámokfutó szimulátor (a fejlesztők nem véletlenül nevezték sokáig csak “Death Sims”-nek a projektet). =)

      • A Postal 2 az egyik kedvenc játékom, ráadásul anno úgy került hozzám, hogy valamelyik PC játékmagazin adta ajándékba, én meg úgy voltam vele, hogy “na, próbáljuk ki, annyian dicsérik és még magyar szinkron is van rajta, max letörlöm, nem veszíthetek semmit”, de baromira bejött, kb. egy hét alatt végigvittem. 😀 A szinkron meg hatalmas volt, nem is hallottam soha eredeti hanggal, de iszonyúan tetszett. XD (Nem tudod véletlenül, hogy ki volt a Postal Dude magyar hangja? XD)

        Az tetszett még benne, hogy minden nap elején volt egy lista és a fazon nem is akart feltétlenül vért ontani, csak pechére mindig ott alakult ki valami balhé, ahol éppen dolga akadt. XD (Lásd amikor épp gyónni menne, de az iszlámok vagy kik épp azt a napot választják, hogy megszállják a templomot. XD) Vagy nagyon megmaradt még az a “szerezd meg az idióta játékfigurát” küldetés, ahol meg kb. egy az egyben visszaköszönt Schwarzenegger “Hull a pelyhes” című vígjátéka, ahol egy egész filmen keresztül ugyanez ment. XD (Még az eladó is benne volt a Postal 2-ben, amikor mondja hősünknek, hogy “az XY figura most sajnos elfogyott, de itt van hűséges társa, Omár, a homár” XDDDDDDD Ami egyébként mennyivel királyabb magyar név már, mint eredeti angolban volt a “Larry, the crab”. XD) Szal azt nagyon bírtam. 😀

      • A Gamesatar-hoz adták anno, ha jól emlékszem még olyan 2006 körül. Először a demot és a teljes verziót is eredeti nyelven játszottam végig, és szerintem ugyan olyan szórakoztató mindkét nyelven. Van ami a magyarban poénosabb, mint például az említett rák neve, meg még pár hasonló beszólás, viszont van amit vagy hülyén fordítottak, vagy egyszerűen jobban hangzik angolul. Például az ilyen egysorosok, mint az “Only my weapon understand me!”, amit magyarul úgy fordítottak le, hogy “Engem senki sem ért meg!”.

        A szinkronhangokról sajnos nincs semmi konkrét info, de többek szerint Ganxta Zolee adja a hangját, én elhiszem, mert tényleg hasonlít.

        Egyébként (ezt sokan nem tudják) azt a figurát meg lehet erőszak nélkül is szerezni az eladótól, ha még megvan a Gary Coleman autogramos könyv. Ha azt kiválasztod, és újra beszélsz vele, akkor elcseréli veled a babára, és nem kell hátramenni, balhézni. =)

    • Nekem is rémlik ilyesmi, de én úgy emlékszem csak előzetes volt. Azóta pedig nem is hallottam róla, nem is tudom megjelent-e végül.
      Még arra emlékszem belőle, hogy a kasztok között volt olyan, hogy metál mágus.

      • Igen, valszeg ez lesz az, mert nekem is rémlik egy ilyesmi kaszt. XD Amúgy az jó kérdés, hogy megjelent-e végül, ezen én is gondolkodtam, de az tuti, hogy két cikket olvastam róla, az egyik volt a szokásos “coming soon”, a másikra meg már mint konkrét kritikára emlékszem, ergo elvileg meg kellett, hogy jelenjen. A másik lehetőség, hogy még a második cikk is csak valami “hamarosan megjelenik” betekintés volt, de akkor az már nagyon a végső stádium lehetett, mert elég sok konkrétumot leírtak róla. (És ennek fényében furcsa is lenne, ha pont a finisben kaszálták volna el.) Szerintem végül kiadták, csak valszeg ez is körülbelül annyi figyelmet kaphatott, mint a Brütal Legend. :/

      • A Brütal Legend-nél a figyelemmel, eladásokkal, nem volt különösebb gond, különben a fejlesztők nem adták volna ki így 3-év után a PC portot, önköltségen. =)

        Ami tényleg nem kapott elég figyelmet, és istenesen meg is bukott, az például a Psychonauts volt, a fejlesztők első játéka. Az tipikus esete volt annak, amikor egy játék, a sajtóban jól szerepel, 90% közeli/feletti értékelésekkel, ellenben a népnek egyszerűen nem kellett.

  6. Malvin és menyétek LOL! XDD
    Mindenképp kifogom ezt próbálni, remekül hangzik a bejegyzés alapján. Különösen a stratégia részre vagyok kíváncsi. 🙂
    Az Alvin meg jó! A régi. 🙂

    • Amennyiben kedveled a metált, és annak körítését, tuti tetszeni fog. Ilyen szempontból, nevezhetjük rétegjátéknak, mert elsősorban tényleg azoknak készült, akik például a Tenacious D filmet is tudták élvezni. =)

      Hogy Alvin jó e? Nos… ez egy viszonylagos dolog. =) 14-évesen nagyon tetszett, akárcsak a Fürgerókalábak, csak hát azóta már eltelt pár év, felnőtt az ember, és kialakult az ízlése. Egyszerűen, ami a filmeknél a Drebb Bíró és a Dennis a Komisz, az a zenében Alvin, és az ehhez hasonlók. Az ember gyerekként szereti, de felnőttként rájön, hogy azért mégse olyan jó, sőt jobb esetben is csak középszerű. Ergo, nem minden állja ám ki az idő próbáját.

      Hogy egy aktuális példával szolgáljak, múltkor ültünk egy szórakozóhelyen, kellemesen iszogattunk, beszélgettünk, mire odalépett egy 16 forma srác, és betett egy általunk jól ismert Hunnia számot. Na most kábé mi is ilyen korúak voltunk, amikor többek között ezt is hallgattunk, most viszont mindenki arcára ugyan az ült ki: “Mi ez a szar?! Tényleg ez az a Hunnia, amit mi hallgattunk? Hát én erre nem így emlékszek… =/”. Pedig de, a zene ugyan az volt, csak közben mi nőttünk fel.

      Amíg az ember nem hall mást, csak ilyeneket, addig azt hiszi, hogy “ez a jó”, de amint belehallgat valami valóban igényesbe, például egy Sonata Arctica-ba, hamarosan rájön, hogy annál amit addig minőségnek hitt, van még bőven tovább. =)

      Egyébként még jó, hogy nem valami DivízilóNyócvanNyóc került bejátszásra (szerencsére, ilyen szemét még a kocsmai zenegépekben sincs) mert azt már akkor is a legaljának tartottam. =D

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: