Tomb Raider (2013) – Lara, az “ultimate survivor”

Tomb_Raider_2013_cover

Az elmúlt években (új ötletek híján) mondhatni már megszokottá vált, az egykori nagy nevek, franchiseok remakelése, amit szinte magától értetődő volt, hogy a Tomb Raider se úszhat meg, és előbb-utóbb sor kerül rá.

Bevallom őszintén, jómagam sohase voltam túlzottan oda se Lará-ért, se a Tomb Raider-ért, és az újabb részeket, épp ezért, már nem is igazán követtem nyomon. Erre a remakere azonban kíváncsi lettem, elsősorban azért, mert az előzetes infók mind arra engedtek következtetni, hogy itt valami másabb dologról lesz szó, mint amit eddig megszokhattunk.


Rókabőrtől a rebootig

A Tomb Raider franchiset és magát Lara Croftot, szerintem senkinek se kell különösebben bemutatni, hisz az egyik leghíresebb videojáték hősnőről van szó. Lara pályafutása 1996-ban kezdődött a Tomb Raider első részével, mely lényegében egy 3D akció kalandjáték volt. Nem sokkal az első rész sikere után, érkeztek is a különböző folytatások, kiegészítők, majd jöttek a film feldolgozások, Angelina Jolie-val a főszerepben.

A franchise, eladások és hírnév tekintetében egy sikertörténetnek nevezhető, ám (ahogy lenni szokott) minőség szempontjából, már közel sem ilyen rózsás a helyzete. A Tomb Raider ugyanis kiváló példa volt arra, milyen az, amikor egy brand képtelen érdemben megújulni, és folyton ugyan azt akarja eladni, másabb csomagolásban.

Már anno 2000-ben, az akkor debütált 3. rész kiegészítője kapcsán is kimondták mind a kritikusok, mind a játékosok értelmesebb része, hogy ez már bizony a róka sokadik bőre, és azon kívül, hogy Lara mellei minden résszel egyre több polygont kaptak, igazából semmi se változott. Sajnálatos módon a jogos kritika, süket fülekre talált, és a franchise végül az Angel of Darkness-el, elérkezett a mélypontra.  Nem véletlen, hogy ekkor már a kiadó (Eidos) is belátta, hogy ez így nem mehet tovább, és nemes egyszerűséggel elvette a Core Design-tól a jogokat, majd a Crystal Dynamics-nak adta, hogy kezdjenek vele valamit.

Ekkor próbálták meg első ízben renoválni Lara kalandjait, ám az a bizonyos nagy változás, valahogy ekkor is elmaradt. Behozták a grapplet, és ezzel nagyjából ki is fújt az újítás, a többi maradt ugyan az, mint előtte. Már azt leszámítva persze, hogy Lara dizájnja is változott valamelyest. Szerencsére, végül a Crystal Dynamics-nél is rájöttek, hogy végre érdemben is hozzá kell nyúlni ehhez a címhez, lévén szám szerint a 9. részről van szó, ha nem számoljuk bele a kiegészítőket, és a gameboyra megjelent részeket.

Így jutottunk hát el a rebootig, ami idén márciusban jelent meg.


A sírrabló születése

A játék története kábé olyan, mint ha egy szokványos B kategóriás kalandfilmet néznénk, vagyis túl nagy dolgokra nem kell számítani. Igen röviden és tömören egy előzményhez van szerencsénk, ami azt szeretné elmeséli, hogyan kezdte Lara, a sírrabló pályafutását.

tomb_raider_2013_01

Többed magunkkal épp úton vagyunk a Japántól keletre található úgynevezett Sárkány Háromszögbe, ahol nem kevesebbet, mint egy elveszett birodalom, Yamatai maradványait szeretnénk megtalálni. Hajónk az Endurance, útközben viharba keveredik, minek következtében hajótörést szenvedünk, majd csapattársainktól elszakadva partra vetődünk az egyik közeli szigeten (mint kiderül, amúgy is ide igyekeztünk) és ha mindez nem lenne elég, egy rejtélyes alak leüt minket és fogságba esünk.

Mikor magunkhoz térünk, egy okkult dizájnnal megáldott barlangban találjuk magunkat, ahonnét mihamarabb kereket kell oldanunk, mielőtt az, aki idehozott, visszatérne.

tomb_raider_2013_02

A játék tuttorial része ezzel kezdetét veszi, itt elsajátítjuk az alapvető interakciókat, valamint megtudjuk, hogy Lara rendelkezik egy beépített “belső radarral” ami a tájékozódást, és a feladványok megoldását teszi (sokkal) könnyebbé. Használni persze nem kötelező, így aki akarja, magától is próbálkozhat kideríteni, mit-hogy is kéne csinálni.

tomb_raider_2013_03

Miután kijutunk a barlangból, egy darabig tart még a tuttorial rész, utána viszont rögtön fejest ugrunk a valódi kalandba. Épp nekikezdenénk Yamatai felfedezésének, amikor kiderül, hogy a szigetet már lakják, Stalkerből szalajtott félőrült ruszkik, akik nem épp barátságokat, ráadásul még csak kimenteni se tudnak minket, mert a szigeten és környékén valami különös erő munkálkodik, ami minden repülő vagy úszó alkalmatosságra viharral csap le. Közben a társainkat is foglyul ejtik, így a megmentő szerep, ránk marad.


Hozott és vitt

Mivel Tomb Raider játékról van szó, ezért két lövöldözés között, a játékidő nagyobbik felében kúszni, mászni, ugrálni fogunk, ahogy azt már megszokhattuk.

tomb_raider_2013_04

tomb_raider_2013_05

Ilyen téren nem sok változás történt, talán annyi, hogy most már nem kell annyira precízen kicentizni minden egyes ugrást, lendülést. A harcrendszer ellenben meglehetősen fedezék központúvá vált, így a régi össze-vissza ugrálós, szaltózós, duálozós figurázásokat a levegőben, el is lehet felejteni.

További színt visz a játékba azaz elgondolás, miszerint a kalandozás most már nem lineáris többé, ugyanakkor nem is openworld, hanem valahol a kettő közözött foglalt állást, amolyan semi-openworld. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy a sziget, különböző zónákra van osztva, amik nem túl nagyok, ám nem is okvetlenül kicsik. Ellenben tele vannak szórva gyűjtögethető relikviákkal, iratokkal, GPS alkatrészekkel.

tomb_raider_2013_08

Valamint minden zónában vár ránk egy challenge, és (hogy hűek maradjunk a játék címéhez) egy kifosztásra váró sír, ahol mindig valamilyen, erősen a fizikai motorra építő feladványt kell megoldani.

tomb_raider_2013_06

Minden begyűjtött tárgyért, teljesített challenge-ért és feltúrt sírért, XP üti a markunkat, majd kellő mennyiség begyűjtése után, kapunk egy skill pontot, amit tábortüzeknél tudunk elkölteni, önmagunk fejlesztése. De ugyan itt lesz lehetőségünk gyors utazni az egyes zónák között, illetve itt tudjuk a fegyverzetünket fejleszteni, a különféle ládákból, és ellenségektől menet közben zsákmányolt alkatrészekből.

tomb_raider_2013_07

Ellenfeleink sajnos nem túl változatosak, a játék elején felbukkanó farkasokat, és a vége felé feltűnő szamurájokat leszámítva, 90%-ban a már említett Stalker utánzatokkal gyűlik meg a bajunk, akikből a hagyományos lőfegyvereseken kívül van még közelharcos, gránátos, illetve a kissé már túlzásnak ható, páncélozott nehéz gyalogos, a keményebb verzió pajzzsal erősítve.

tomb_raider_2013_09

Grafikailag a játék meglehetősen jól néz ki, PC-n, az erősebb vassal rendelkezők akár több speciális effektet is elővarázsolhatnak a játékból, de alapból se néz ki rosszul, bizonyos helyszínek önmagukban is kifejezetten látványosak.

tomb_raider_2013_10 tomb_raider_2013_11


Unreal Survival

Az új Tomb Raider tehát alapvetően hozza azt, amit egy reboottól elvár az ember. Nem tudom, hogy pontosan mivel érték el, talán a részletes pályatervezés, vagy a játékmenetbe helyezetett új elemek hatására, de a játék egyszerűen működik, leköt, és ki lehet mondani, hangulatos. Ugyanakkor sajnos most is csúszott némi homok a gépezetbe, mivel olyan elemek is bekerültek játékba, amik ugyan nem feltétlenül vesznek el a játékélményből, egyszerűen csak vagy fölöslegesnek hatnak, vagy simán következetlenségből fakadó hibák.

Az első gondok valahol ott kezdődnek, hogy véleményem szerint, ezt a túlélő vonalat, nem sikerült megfelelően implementálni a játékmenetbe. A játék közben folyamatosan adagolt cutscenek, és egyes események ugyan megpróbálják azt elhitetni a játékossal, hogy a hangsúly, a túlélésen van, ingame azonban ebből kábé semmit sem veszünk észre, sőt igazából minden, amit teszünk, az ellentmond ennek.

Kezdjük azzal, hogy bár Larából egy átlagos nőt akartak csinálni, akit a körülmények kényszerítenek rá arra, hogy mindenféle extrém dolgokat cselekedjen, és nem mellékesen öljön, ám ingame ebből semmi nem jön vissza. Igazság szerint már az elején, a legelső barlangból történő kijutás is olyan, főleg a vége felé, amikor az egész elkezd beomlani, hogy a játékos, kis realitás érzékkel simán érzi, hogy ezt bizony csak Lara Croft képes így túlélni, és mindenki más, simán odaveszne. Persze az unrealitás, egy Tomb Raider játék esetén pont nem lenne gond, hisz már a kezdettől fogva erre épített a széria, csak hogy az eddig részek ezzel tisztában voltak, és nem is próbálták meg ennek az ellenkezőjét állítani.

Vegyünk egy példát, Lara a játék elején megsebesül, és az első feladatunk kvázi arról szól, hogy keressünk fedezéket a vihar elől, rakjunk tüzet, majd menjünk vadászni az erdőbe, mert Lara nem csak fázik ám, hanem éhes is. Mindez jól hangzik, és értem én, hogy játékmenet szintjén ez még mindig tuttorial, ahol megmondja nekem a játék, hol lehet majd fejlődni, utazni, és hogy kell lőni, csak hogy a túlélő hangulattal megint szembefordul a játék, lévén kábé 2 perc után észre fogjuk venni, hogy a Tomb Raider ilyen téren, ugyanabba a hibába esik bele, mint annak idején a Dead Island. Vagyis a játéknak a túlélésről kéne szólnia, arról, hogy végesek a készleteink, és azzal kell gazdálkodnunk, amit kapunk, ehhez képest minden végtelen, mert kis idő elteltével minden leölt állat és felszedett lőszer újraterem, pontosan ugyanoda, és pontosan ugyanannyi. Így a vadászat másra nem igazán jó, mint korai XP farmolásra.

Laráról tehát tudjuk, hogy fázik egy trópusi viharban, ám később, amikor a havas, fagyos hegytetőn fogunk járni, Larát már valahogy nem zavarja a 0°alatti átlaghőmérséklet. Sőt, még attól se fog megrezzenni, hogy a fogcsikorgató hidegben, az acél rádiótorony különböző felületeinek nekidől, neki támaszkodik, vagy épp átölelve kapaszkodik belé.

tomb_raider_2013_12

Ehhez hasonlóan, Lara belelép egy medvecsapdába, ám még így is képes 3 farkast látványosan fejbe lőni, majd mint ha mise történt volna, ugrál tovább a szirteken (ugye emlékeztek még? Túlélés…). Majd miután lecsúsztunk 66 hegyoldalon, vízesésen, miközben áttörtünk ősi japán faházak maradványain és 2. világháborús bombázók roncsain, Lara egyszer csak, váratlanul megint megsebesül, mikor ejtőernyővel a földre érkezik (teljesen logikus). Ám szerencsére épp a Stalkerek bódévárosa mellett értünk földet, és kiszúrunk egy helikoptert (persze a falu másik végén) ahol biztos kell lennie mentőcsomagnak (jó vicc, mentőcsomagot keresni, regenscriptes játékban). Mivel azonban sebesültek vagyunk, ezért a játék átmenetileg megfoszt minket a mászás lehetőségétől, ami persze csak arra lesz jó, hogy a kínálkozó rövidebb út helyet, egy szép hosszú kerülőt kelljen megtennünk (régi trükk). Érdekes elgondolás, az egyetlen bibi, hogy a kerülő negyedét egy algás, olajos, itt-ott hullákkal tarkított csatorna szennyvizében fogjuk megtenni, a nyílt sebünkkel. Ráadásul alig hogy összekapjuk magunkat, hirtelen feltűnik vagy 30 Stalker, akik jóval súlyosabb sérüléseket fognak okozni, ám ezeket a script nagylelkűen eltünteti nekünk.

Szintén érdekesnek találtam a fegyverfejlesztést is, mert az még hagyján, hogy a fejlesztők meg se próbálták ennek megteremteni, a kellő illúziót (munkapad, vagy valami) és még azt is elnéztem, hogy vajon hogyan találhatunk egy ősi, trópusi szigeten, modern fegyveralkatrészeket. Azon viszont már elég nagyot néztem, amikor kiderült, hogy bizonyos alkatrészek begyűjtése után, kvázi az egész fegyvert kicserélhetjük, egy teljesen más típusra. Én legalább is megnézném, hogy képes valaki egy 9mm-es, oldaltöltős, 2. világháborús japán gépfegyverből, AK-t csinálni, amikor a két fegyvernek kábé annyi köze van egymáshoz, mint cipőfűzőnek, a vontatókötélhez.

Ám nem csak a játék túlélő részével vannak efféle problémák, hanem Lara jellemével is. Az átvezetőkben egy olyan lányt láthatunk, aki tapasztalatlan, bizonyítani szeretne, ugyanakkor nincs túl sok önbizalma, és folyton azon aggódik, a társai vajon bíznak e benne, és hisznek e neki. Larát megviseli egy szarvas megölés, megviseli egy ember megölés, megviseli a társai elvesztése, akik addig se nagyon csináltak semmi hasznosat, mint sikeresen fogságba estek és/vagy a rádión keresztül siránkoztak. Ehhez képest ingame, két ugrálós rész között, akár 10-20 ruszkit is hidegvérrel fejbe lövünk, felgyújtunk, jégcsákánnyal, vagy valamelyik lőfegyverünkkel látványosan kivégzünk. Sőt, a fejlesztések egy jó része is vagy arra jó, hogy bizonyos gyilkolások után nagyobb bónuszt kapunk, vagy épp új kivégzési formákat oldhatunk fel.

Szintén problémám volt azzal is, hogy ha ez egy előzmény, és ennek most az lenne a lényege, hogy megtudjuk, hogy lett Larából az a Tomb Raider, akit az első részben megismertünk, akkor itt valami nagyon skizofrén karakterfejlődésnek lehetünk szemtanúi. Mert, hogy akkor most ebből lett, ez?

new_lara_vs_old_lara

Egy, a világot felfedezni vágyó, érzékeny régészlányra, egy efféle trauma, ami megviselte lelkileg és fizikailag is, úgy hat, hogy egy pozőr maca lesz belőle, egy fétis, aki a vicsorításon, és a vigyorgáson kívül képtelen bármi mást kifejezni? =/ Be kell valljam, ilyet se láttam még. Persze bízok benne, hogy ez inkább a majdan készülő folytatásnak, és nem az eredeti első résznek az előzménye, ám ha mégis ez a szitu, akkor valakiknek nem ártana feleleveníteni, milyen is volt az eredeti Lara Croft.

Bugokkal szerencsére csak nagyon ritkán találkoztam, ám volt egy olyan visszatérő, amit egyszerűen nem tudtam mire vélni, a vízbe zuhanó ellenfelek hullái például rendre képtelenek voltak lefolyni a vízesésen.

tomb_raider_2013_13

Ja és igen, van multiplayer, ami körülbelül annyira illik egy Tomb Raider-be, mint egy Max Payne-be. Céltalan, értelmetlen hülyeség.


Jött, láttam, győzött?

Nem tagadom, kissé nehéz helyzetben vagyok az új Tomb Raider-el kapcsolatban. Alapvetően azt mondanám, ez egy jól sikerült játék, szép, látványos, a játékmenet ha nem is maradéktalanul, de működőképes, és ami a legfontosabb, van hangulata, ami a monitor előtt tart. Plusz nálam elég sokat nyom a latba, hogy hosszú idő óta ez volt az első olyan Tomb Raider, amit anélkül tudtam végigjátszani, hogy közben kispadra kellett volna küldenem pár napos pihenőre.

A régi fanokat meg tudom érteni, mert én is nehezen viselem, ha hozzányúlnak valamelyik kedvencemhez, és az is tény, hogy ez Tomb Raider, és ez a Lara Croft már nem ugyan az, mint amilyen az eredeti volt. Ugyanakkor én még emlékszek arra, hogy a nagyon hardcore fanok, már annak idején a Legend-nél is fanyalogtak, és lássuk be, lehetett volna sokkal rosszabb is ez a remake.

Játékmenetileg, mindenképp jó irányba mozdult el a játék, ugyanakkor ezt a túlélő vonalat szerintem felesleges volt beleerőltetni, mint ahogy az érzelgős részeket is, mert egyszerűen inkonzisztensek azzal, amit játék közben teszünk.

A mindenfelé repkedő 9, 10 pontos értékeléseket merő túlzásnak tartom, ennyire azért nem lett kiemelkedően jó ez a reboot, viszont egy bátor 8/10-et adnék rá. Érdemes kipróbálni.

Reklámok

18 hozzászólás to “Tomb Raider (2013) – Lara, az “ultimate survivor””

  1. zeneger01 Says:

    Ízlések és pofonok. Nálam ez a játék szinte minden téren megbukott.

    Ugyan azon a sémán megy mint az Uncharted csak rosszabb mert ez Lara akitől többet vártam volna.

    Semmi amit nyújtott engem nem kötött le. Najó hazudtam a számla amin rajta áll, hogy buktam 12000 Ft-ot mert reméltem, hogy jó lesz. Na AZ lekötött.

    Aki kedvelte az első generációs Tomb Raider vagy a másodikat annak ez szerintem nem fog bejönni.

    • Nos, mivel nekem az eredeti TR és Lara sose lett a kedvencem, ezért más elvárásokkal ültem le elé. Elsősorban annak örültem, hogy itt végre nem az volt, mint anno, hogy fél milliméterrel elszámoltam egy ugrást, és bár úgy tűnt, hogy Lara simán eléri a kiszögellést, a játék mégse így látta, és a mélybe zúgtam.

      Általában nem szoktam lelkesedni a rebootolásért, de ez a széria már rég megérett erre. Akinek nem tetszik az új, az vegye elő a régi részeket, akinek meg a régi nem igazán jött be, annak érdemes ezzel tenni egy próbát.

      Egyébként én a Mafia 2 óta megfogadtam, hogy többé semmit se veszek meg, előzetes próba nélkül, így csalódás se érhet. =)

      • zeneger01 Says:

        Hát én bevallom a Tomb Raider nagy része volt gyerekkoromnak. (ahogy Dr.Jones is)
        Az elcentizett ugrások valahol egyet értek de én mégis imádtam benne ahogy végig küzdöttem magam vért izzadva. Ráadásul az a centizett ugrások az első generációval végetértek.

        A Legendsnél egy EGYSZER sem találkoztam ilyennel, sem a Chroniclesben sőt még az Underworldben sem.

        Nekem speciel nagyon tetszett a második generációs kiadás is, jól behozott egy érdekes történetet úgy hogy a régit is belevonta a dologba. Egyedül az a két hülye segítő nem kellett bele mert a néger meg az a pojáca könyvmoly… már inkább a komornyiktól vártam a beszélgetés alapot. Biztos lett volna mondanivalója azok után, hogy Laraval bezártam régen a hűtőbe párszor.:D

        A harcrendszer valahol javult bár nekem nagyon kapta fa az egész. Az első generációban maga fegyverek száma is nagyobb volt.
        A második generációban a focus vetődéses halál lövésnek legalább volt értelme mert sokszor csak azzal lehetett ártani az ellenfeleknek.

        A fedezék rendszer meg már minden ott van és bárhogy csavarják de már rég lerágott csontnak számít.

        A survivor elemek meg úgy ahogy van nem érnek semmit. A játék még nehéz szinten is tele van elegendő lőszerrel meg ládákkal.(Legalábbis nekem bőven elég volt.)

        A “Nehéz” szinten is elhülyéskedtem és egyedül a hülye “nyomj gombot vagy véged” animációknál döglöttem meg 1x hogy kiélvezzem milyen halálokat adtak Laranak. Amit speciel én végképp nem értek az, hogy miért van mindenki oda azzal, hogy: “Jaj de véres! Ez lesokkolt teljesen!” Ennél sokkal keményebbeket is láttunk már még a TR-ben is, ha más sorozatokat is ide rakunk akkor meg végképp semmi.

        A sztori ahogy te is írtad, no comment. Könyvként vagy valami film kiadásban talán jó lenne. De játék sztorinak nagyon gyenge. Azt a kevés érzést amit a játék elért bennem a mechanikával, azt úgy ahogy van tönkre tette .(Speciel amilyen sebeket szerez Lara, csodálom azt, hogy nem vérzett el vagy betegedett meg 2 nap alatt.)

        Maga a játék egy gyenge Uncharted – A női kiadást adta át.

        De tudod mit? Mind ezek ellenére IS nekiugranék játszani! Dehogy a FARCRY3-ban többet voltam kincsvadászaton mint ITT ahol benne van a FŐCÍMBEN és maga a sorozat lényege is volt minden részben szinte. Erre kiszúrják a szemünk ilyen, ja ha nagyon akarsz mehetsz kincset vadászni… kurvára nem éri meg hacsak nem akarod az összes Achievmentet és ezzel mesterségesen meghosszabbítani a játék időt, hogy úgy érezd megérte a vétel.

        Én nagyon vártam és képek alapján meg amit találtam neten az reményt adott, hogy talán.

        Ebben az évben eddig csak csalódás ért játék kiadás téren. Simcity-t is vártam az is fos lett, jött a Tomb Raider az is lebőgött, a Heart of the Swarm SEM törte meg ezt a fail szériát.

        Tényleg ott tartok, hogy feladom és szarok az egész játék iparra mert már az összes sorozatot amit szerettem elbaszták vagy basznak csinálni belőle 10 éve egy új részt.

      • Olyan túl komoly vagy összetett története azért az elődöknek se volt, maximum elrugaszkodottabb. Igazából sose a story volt a lényeg, hanem Lara, akin ha nincs forrónadrág, nincs az XXL méretű tejcsárda, a duálozás, meg az akrobatikus ugrálás, valószínűleg fele ilyen híressé se vált volna. =)

        Ha őszinte akarok lenni, szerintem ez az első Lara, aki tényleg nőnek néz ki, és nem guminőnek. =)

        A fedezék rendszerrel nekem mindaddig nincs bajom, amíg normálisan működik, és nem olyan összecsapott valamit kapunk, mint a Max Payne 3-ban. Tény, az eddigi Tomb Raiderek-hez képest, nevezhető játékidegennek, de ingame működik.

        A survivor résszel egyetértek, arról le is írtam, elég hosszasan, miért nem működik. A nehézséggel kapcsolatban én mindig azt szoktam mondani, hogy egy játék nem attól lesz jó, mert nehéz, hanem mert szórakoztató. Látványos, jól adagolja a feszültséget, de nem tesz frusztrálttá, hanem kikapcsol.

        Heart of the Swarm-tól egyébként nem tudom mit vártál, hisz már a Wings of Liberty bebizonyította, hogy az SC2, egy 3D-be áthelyezett SC1. Játékmechanikailag, egyszerűen ignorálta mindazt a fejlődést, ami 98-óta végbement az RTS műfajban. Story szinten meg nullázta a Brood War-t, mint ha az sohase történt volna meg.

        Az új Sim City-t még nem próbáltam, de eddig csak jót hallottam róla, szóval adok neki egy esélyt, aztán majd meglátom. =) Az év eddig számomra nem indult rosszul, már rögtön előző hónapban itt volt a Brütal Legend. =D

  2. zeneger01 Says:

    Én nem a kinézetre mentem soha szóval arról nem tudok mit mondani. Elvégre… 7 éves lehettem mikor találkoztam Larával és akkoriban még a női formák nem érdekeltek, tizenévesen sem a poligon nőkre csorgattam a nyálam és most sem.XD

    A Prince of Persia sands of time trilógiában is imádtam csatázni és ugrálni. A logikai részeket meg főleg imádtam és érdekes mód ott nem volt Lara és a női szereplőkből egyedül Kaileena volt aki a leírásodra illene.

    A sztorival nem nagyon tudok mit mondani, az első generációsoknak kevés összefüggése volt. Kb annyi lehetett mint két Indiana Jones filmnek, lehet kap említést az előző kaland/ellenfél valahol azt kb annyi.

    A Legends/Chronicles/Underworld viszont már összefüggő volt, nem egy színdarab az tuti, de egy játékban már több látványos helyszínt kaptunk mit itt. Tudtuk ki a főellenfél és ennyi kellett a többi meg úgyis csak lépcső amin végig kellett mennünk, hogy elérjük a végét.

    A nehézség nekem számít egy játéknál. Ha nincs kihívás a játékban akkor meg mi ösztönözzön, hogy átvigyem? Akkor letöltöm a Doom 1/2-őt, beírom, godmode és máris jól szórakozom 1 max 2 órára.
    Az igaz, hogy nem attól lesz jó a játék, hogy nehéz de sokat segít rajta.
    Legjobb példa rá a Ninja Gaiden sorozat, utálom mert nehéz mégis rendszerint előkapom csak azért, hogy érezzem azt az adrenalin rohamot.

    Igazából a HOTS-tól azt vártam, hogy olyan legyen mint a Warcraft3. Amit ugyancsak előkapok minden évben és végig tolom. Reméltem, hogy érdekes sztorit kapunk még akkor is ha nem hosszú amit előkapok nagy ritkán és végig viszem azzal a tudattal, hogy bazze ezen régen de jót szórakoztam és most is milyen jól esett végig vinni.
    A multy része SOSEM érdekelt egy Blizzard játéknál sem, egyedül a WC3ban játszottam multit ott is csak DOTA meg Tower Deffenceeltem. Egy rendes partit ha lejátszottam akkor is sokat mondok.XD
    Arról nem beszélve, hogy mennyi jó kampányt kiadtak hozzá a rajongók.:D

    A simcity-ről csak annyit, hogy jó játékot ha egyáltalán sikerül fellépned a szerverekre. Én havernál próbáltam ki miután vagy 2 óráig arra vártunk, hogy a szerverre feltudjunk jutni. Ott meg 1 óra játék után DC-t kaptam és mindent törölt a szeró. Közben folyton szívtam mert public szerverre mentünk, ott valamelyik pöcsnek megvolt a Heroes/Villain DLC és megépítette a gonoszság tornyát és folyamatosan ömlöttek át hozzám a bűnözők.
    Csak akkor tudom ajánlani a játékot ha van 1-2 ismerősöd aki játszik veled, különben nincs értelme az egésznek. Csak 1 várost tudsz irányítani úgyis, ha abból kilépsz akkor mint a simcity4-ben semmi sem változik amíg vissza nem lépsz.

    A Brütal Legend nekem meg nem számít mert én még konzolon végig toltam mikor kijött.

    • Lara mint nő engem se érintett meg, de ettől függetlenül elég evidens, miért nézett ki úgy, ahogy, és hogy kiknek szánták. =) Hozzáteszem, ez szerintem önmagában nem baj, mert Duke koma kábé ugyan ilyen volt a férfi oldalon. Egyszerűen csak arról van szó, hogy ez a formula nem olyan, amit 9 alkalommal le lehet anélkül fillerezni, miközben generációk cserélődnek, hogy az ne menjen érezhetően a minőség rovására. Az Eidos pont ezért adta más fejlesztőbrigádnak a franchiset, ők pedig pont ezért resetelték.

      Nyilván egy régi fannak ez nagy eséllyel nem fog bejönni, de az újabb generációknak, akik maximum a Legend-től ismerik a szériát, vagy még egyáltalán nem játszottak eddig Tomb Raider játékkal, már nem az kell, mint ami nekünk kellett ’96 tájékán. A Duke Nukem Forever, pont erre faragott rá, pedig közel sem lett olyan rossz, mint amilyennek beállították. Nekem az első 3 rész, azon belül is főleg a 3D, a gyerekkorom része volt. A DNF-ben pedig akármilyen hányattatott sorsú is volt, és akármiken is ment keresztül, meg volt a Duke életérzés, a tipikus Dukeos poénok.
      csak hogy a mai, CoD-on, Crysis-on, God of War-on szocializálódott generáció számára, ez már nem mond, és nem is jelent semmit.

      Nehézséggel kapcsolatban én azon az állásponton vagyok, hogy legyen opcionálisan nehéz egy játék, vagyis had döntsem el én, hogy könnyed mókára, vagy kemény kihívásra vágyok. Erre nagyon jó példa a Serious Sam, vagy a Painkiller, amit legkönnyebb szinten nagyanyám kijátszik, legnehezebb szinten viszont keményen feladja a leckét.

      Nekem nincsenek önkínzó, önsanyargató hajlamaim, szóval ha egy játék szopat, kegyetlenül elküldöm melegebb éghajlatra, mert a szemétkedést, szopatást én nem tudom élvezni. Aki meg annyira nagy nehézség buzi, az üljön le egy mugen elé, és töltse be valamelyik god karaktert. A büdös életbe nem fogja leverni, ellenben töményen szívni azt fog vele. =)

      Modern stratégiákkal nem tudom mennyire kerültél kapcsolatba, de azaz igazság, hogy az SC 2-nél, még a Generals is modernebb megoldásokkal operált annak idején, például azért, mert a játékmenetbe érdemben beleszámított a 3D, és nem csak dísznek volt.

      Sim City-t valószínűleg (mint ezt is) letöltöm majd, ha lesz hozzá rendes crack. Így az online baromságok, vélhetően nem fognak belezavarni a képbe. =)

      • zeneger01 Says:

        Pedig én szívesen játszanék egy Tomb Raider HD kiadást:D A legends irányítással minden gondom megszűnne azzal a játékkal.XD

        A nehézségben van nagy különbség a direkt nehéz játék és a mugen féle god karik között.
        A kettő nem ugyan az. Ez olyan mintha a régi Nintendo játékokat (amik közismertem külön nehézségi szintet kaptak a neten: Nintendo nehézség) amik valamilyen okból de nehézre lettek csinálva összemérnéd mondjuk ugyancsak a NESről az Action64-al ami viszont azért nehéz(és szar) mert igénytelen a készítője és a végterméke is.

        Utolsó modern stratégián… hű. Jó kérdés. Mit tartanál modernnek?:D
        Mert elég hosszú a listám amivel az elmúlt évekbe játszottam. Egy kettő ami helyből ami eszembe jutott: Age of Empires 3, Age of Online, Dawn of War 2, Hegemónia(vagy hogy a faszba írják a nevét) Star Wars Empire at War talán ezek azok amik megfelelnek ennek de lehet tévedek.

        A simcityre meg várhatsz. Ahoz nem crackkel, hanem szerver mint a wowhoz kellett. Mivel minden fontosabb dolog szerver alapon megy át.(Pénzügy, lakosság be/ki vándorlása meg miegymás) Szóval hacsak valamelyik zseni nem tud csinálni egy ilyet akkor abból nem lesz tengeri medve kiadás.

      • A nehézségnél szerintem az a lényeg, hogy ne legyen túl frusztráló folyamatosan újrapróbálni. Például a Hotline Miami-nél egy ütés megöl, rengetegszer meghalsz egy pályán, de nincs semmi büntetés érte, nincs töltőképernyő, nincsenek cinematicok, megnyomsz egy gombot és azonnal visszatölti az aktuális pályarész elejéről, amik elég rövidek, tehát nem sokat kell újracsinálnod.
        Ezzel szemben egy sztori-orientált játéknál elég idegesítő, egyrészt azért mert nem lenne jó végleg elakadni, ha érdekel a sztori, meg gyakran pont a bossfight előtt van egy cinematic, és ha elkezdődött a harc már nem lehet menteni, tehát minden próbálkozásnál át kell ugranod, már ha lehet. Például a Witcher első részénél volt ilyen a Bestiánál, és nem is lehetett csak részben átugrani a cinematicon.

      • A HD kiadással az a probléma, hogy nekünk ez érdekes lehetne, csak hogy nem a mi 20 fölötti, 30-hoz közelítő, vagy már a fölötti generációnk a célközönség. Azokra a játékosokra épül az ipar, akik most vannak abban a korban, mint mi anno. Vagyis ráérnek fél napokat a gép, konzol előtt ülni. =)

        Az első rész, illetve akkor már vegyük úgy, hogy az első 4 rész HD-ra húzása, újra kiadása, akkor következhetne be, ha ebből a rebootból elég pénz folyna be, és a kiadó rábólintana arra, hogy na akkor kedvezzünk kicsit a régi fanoknak is.

        Jelenleg azonban az a vicces helyzet állt elő, hogy még a Crystal Dynamics örül, mint majom a farkának, az eladások láttán, addig a pénzéhes Square Enix csalódott, ugyanezen számok láttán.

        Ha már nehézség, akkor a mugenben is van különbség cheap és cheap között, plusz vannak simán csak erős, átlagos, és persze gyenge karakterek is. Ez igazából mindig a kreátortól függ, hogy milyen karaktert teremt. Na meg a játékostól, hogy mit tölt le, és mi ellen, mivel megy. =)

        Egyébként az én megfigyeléseim alapján, általában azok a játékok lesznek alapból, felülbírálhatatlanul, kegyetlenül nehezek, amik semmi más kreatív húzással nem képesek előállni, hogy a játékost, az éterben tartsák. Lásd a Call Of Cthulhu se volt feltétlen könnyű, de mindig volt megoldás, alternatíva, csak gondolkodni kellett. Nem az volt, hogy kikaptál valami projectile spammer rohadékot, irdatlan HP-val és damage rate-el, ami ha hozzád ért még one ht killelt is, aztán nesze, ha szerencséd van, talán sikerül megölnöd.

        Sim City-re ha lesz valami offline megoldás, akkor kipróbálom, ha nem, akkor majd várok, amíg lemegy az ára. Vagy felteszem a régi 2000-ret. =D

  3. Kb. 2011-ben vettem utoljára új játékot. Az idei kínálat engem is felcsigázott. Az új SimCity engem is érdekel, de biztos, hogy várok, míg lejjebb megy az ára. Mostanság már az ilyen nagy neveknél nem nagyon lehet megkerülni, hogy megvegyük, főleg, ha az adott játék az EA-hez, vagy a Steam-hez valamilyen formában kapcsolódik. Az új TR-t szintén kipróbálnám, de azzal is várok még. Hadd ülepedjen még a játék. Amire kifejezetten várok, az a Rome2.
    Amúgy Lara kalandjaihoz nekem speciel nem sok közöm volt. Kb a második részébe belekóstoltam, de nem igazán hozott lázba. Akkoriban inkább Age of Empires meg Warcraft2 volt nálam a favorit.

    • Én a Skyrim-re ruháztam be utoljára. Szerencsére ez meg is érte az árát. =)

      Steamet manapság már egyáltalán nem nehéz kijátszani. Anno még a HL 2 idején az volt, de manapság már olyan steamless ripek vannak, amiben a legújabb frissítés, és a DLC-k is benne vannak.

  4. Nekem bejön az új Tomb Raider, szerintem nagyon jó lett. Jól tették hogy egy új Lara Croftot hoztak létre, mert egy kis vérfrissítés sosem árt. 😀 Csak a logikai feladványokat hiányolom, kevés volt és nagyon könnyű mind. Egy hülye farkas kivégzésével többet vesződtem mert állandóan elrontottam a gombok sorrendjét és meghaltam. 😀 Nálam a 2 amúgy az etalon, de a Legend is nagyon tetszett. 🙂

    • Érdekes, a haveri körben is szinte mindenki egyöntetűen azt mondta, hogy a 2 volt a legjobb… Pedig nekem leginkább a 3 jött be a régi részek közül, na meg az 1. =)

      A feladványokkal nem volt különösebb bajom, bár tény, hogy kábé olyanok, mint amilyenek anno a HL 2-ben voltak, amik akkor a fizikai motor képességeit villogtatták (ma már ez megszokott). Inkább a sírok lehetnének nagyobbak, na meg nem ártott volna a kötelező feladvány mellé, mondjuk egy kötelező csapda, ami megnehezíti a puzzle elérését, aztán a kincs begyűjtése után kikapcsolhatjuk, hogy visszafelé már ne okozzon gondot.

      A sima farkasokat nem volt nagy cucc hidegre tenni, elég suták voltak szegények. =) Az egyetlen, ami képes volt kinyírni, az volt, ami akkor veti rád magát, amikor a barlangba kell bemenni a táskáért. Először én is elrontottam, de másodjára már összejött. Szerencsére a fejlesztők itt nem követték el azt a hülyeséget, hogy az XBox/PS gombokat írja ki a gép, aztán na menjek a főmenübe kikeresni, hogy melyik, melyiknek felel meg.

  5. Ezt is majd ki kéne próbálnom, dehát na… A Bioshock Infinte az Bioshock Infinte… Amúgy ha nagyon akarsz röhögni Peter, gyere fő’ msn-re valamikor :D.

  6. Konzol Magazin 10/10-et adott rá. De szerintem jó, ha van 8/10.

    Amúgy olvastam a legújabb kommentedet az “(M)Ondón”, s szerinted is epic fail, hogy ma már csak 3 darab anime fut a Gagyimax-on? Ez azért már tényleg röhejes, tudtam, hogy sz*rul megy, de hogy ennyire?!?

    • Szerintem kissé túlzásba esett a sajtó (ismét) a pontozásokat illetően, az viszont tény, hogy egy egész kellemes játék lett. Én legalább is örülnék neki, ha a legtöbb remake/reboot, csak fele ilyenre sikerülne.

      Animaxról nemsokára leírom majd bővebben a gondolataimat, szóval ezt majd inkább ott. =)

  7. Peter, mit szólsz ehhez: lesz a Flash back című játéknak remake-je!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: