Dead Island: Riptide – Újra zombikkal nyaralunk

Dead-Island-Riptide-cover

Megérkezett hát a híres / hírhedt (a helyesnek vélt, meggyőződés szerint aláhúzandó) túlélő játék folytatása, ami a nyár előtti nagy melegben, kellemes trópusi kikapcsolódást ígér, mindazok számára, akik könnyed szórakozásra vágynak.


Kalauz a pokoli paradicsomról

Az alap Dead Island mindenképp egy érdekes darabja volt, a 2011-es felhozatalnak. Marketing szempontjából nézve, egy sikeres cím lett, ám tartalmilag meglehetősen vegyes érzéseket váltott ki a közönségből. Ez pedig jórészt annak volt köszönhető, hogy a Dead Island végül egy teljesen más játék lett, mint amilyennek kezdetben szánták.

Eredetileg a játék egy apukáról szólt volna, aki a családját, a feleségét és lányát akarta megkeresni, miután a gépük lezuhant, az elő holtaktól hemzsegő trópusi üdülő szigeten. Egy érzelmes, tragikus túlélő horrort akartak készíteni, aminek bizony nem happy end lett volna a vége (erről tanúskodott a híressé vált trailer is). Sőt még csak nem is Dead Island, hanem Island of Living Dead lett volna a játék címe.

A sors (vagy inkább az üzletpolitika) azonban úgy hozta, hogy a készítő Techland, félúton meggondolta magát, ami mögött nyilván anyagi megfontolások álltak. Azt ugyanis előre lehetett sejteni, hogy ha a játék, az eredeti koncepcióban lát napvilágot, akkor legjobb esetben is egy olyan játékot kaptunk volna, ami a komolyabb hangvétele, és a viszonylagos nehezen emészthetősége folytán, a Mafiá-hoz, vagy a Max Pyane-hez hasonlóan, inkább underground, mintsem mainstream pályafutást futott volna be. Ergo, jóval kevesebb pénzt lehetett volna belőle kihozni.

Ezért a játékot, teljesen más ösvényre terelték, véglegesen szakítva az eredeti elképzelésekkel. Történet és hangulat szempontjából, egyértelműen a 2004-es Dawn of the Dead remake, és a 28 Days Later filmek inspirálták a fejlesztőket, még a játékmechanika elemeihez, olyan játékok adták az ihletet, mint a Left for Dead, a Dead Rising, a Fallout 3, és a Borderlands.

Vagyis végül kaptunk egy coopra kihegyezett, openworld akció RPG-t, ami túlnyomórészt közelharca épített, ehhez szorosan kapcsolódó craftolással. A történet ugyan csak keret story jellegű volt, ám más zombis témájú alkotásokkal ellentétben, itt megpróbáltak olyan kérdésre, viszonylag elfogadható válaszokat adni, hogy: “A játszható karakterek miért nem fertőződnek meg?”, illetve hogy: “Tulajdonképpen, mi is ez a vírus?”. Cserébe a történet és a cselekmény hiányosságait, aránylag jól kompenzálták az akkor meglehetősen szépnek számító grafikával, és az összetett, látványos harcrendszerrel.

A fejlesztők számításai, végül be is jöttek, a Dead Island hatalmas sikert aratott. Már az első héten elérte az 1 millió eladott példányt, amire általában csak a tripla A-s címek képesek. Így nyilván számítani lehetett arra, hogy a sikerre való tekintettel, a kötelező DLC-k után, érkezik majd egy folytatás is, valamilyen formában. Ez lett végül a Riptide, mely idén április végén jelent meg.

Jómagam, az alap játék után, mérsékelt lelkesedéssel, de mégis kíváncsian vártam a Riptide eljövetelét. Természetesen nem vártam tőle teljes átlényegülést, (naiv dolog is lett volna, és ezt igazolták is az időközben kijött gameplay videók) sokkal inkább egy olyan folytatást vártam, ami itt-ott hozzátesz az elődhöz, de megőrzi annak eszenciáját.

A végeredményt elnézve, jórészt azt is kaptam, amire számítottam. Ugyanakkor bevallom, egy kicsit mégis kevésnek érzem a Riptideot. Mert ez bizony nem egy teljes értékű folytatás, de nem is egy DLC, hanem valahol a kettő között helyezkedik el. Leginkább olyan, mint amilyenek régen, a kiegészítő küldetéslemezek voltak.


Cseberből vederbe

A történet ugyan ott folytatódik, ahol az előző rész végén véget ért. Miután a túlélők sikeresen elhagyták a pokoli paradicsommá vált Banoi szigetét, egy katonai helikopterrel, kisvártatva leszállnak az első cirkálóra, ahol máris átveszi a parancsnokságot egy öltönyös, fehérgalléros bűnöző, Frank Serpo, aki nyilván nyakig benne van az egész incidensben (több más háttérben meghúzódó kollégájához hasonlóan), és épp ezért nem érdeke, hogy közülük bárki is hazajusson.

Helyette elkábítanak mindenkit, és fogolyként tartják őket a hajón, mint kísérleti patkányokat, lévén mind azon kevesek közé tartoznak, akik immunisak a vírusra (ennek okait az első részben már kifejtették). Rabságuk alatt megismerkednek egy másik túlélővel, a szintén immunis ex katonával John Morgan-el, majd a szerencse (vagy balszerencse) úgy hozza, hogy a vírus elszabadul a hajón is, ami a viharban zátonyra fut, a szomszédos sziget, Palanai partjainál.

Dead_Island_Riptide_01

Természetesen, a vírus már itt is felütötte a fejét, vagyis kezdhetünk elölről majdnem mindent. Ismét egy szigeten ragadtunk, ahonnét ki kell jutnunk, ismét a nyakunkon vannak az élőholtak, most azonban már nem a közelgő monszun sürgeti hőseinket, hanem hogy az előző részben már megpendített “felszámolás” kezdetét veszi, és hamarosan az egész szigetvilágot leatomozzák, miután a katonaság kivont mindent és mindenkit, aki vagy ami fontos.


Dead Island 1.5

Játékmenet szintjén, első ránézésre minden maradt a régi, ám ha kicsit jobban a mélyére néz a játékos, észre fogja venni, hogy itt-ott történtek azért változtatások, amik egy része kifejezetten hasznos.

Az új karakter, John Morgan például az eddig kissé kihasználatlan hand-to-hand harcmodort képviseli. A boxerek, és csuklóra erősíthető karmok mestere.

Dead_Island_Riptide_02

A Riptideban alapból 15-ös szinten kezdünk, ezért az elején választhatunk, hogy karakterünk inkább a harcban, vagy a túlélésben jeleskedjen. Tapasztaltabb játékosok azonban, nyugodtan bökjenek a costum opcióra, ahol mi magunk oszthatunk el minden egyes pontot. Ugyan lehetőségünk van az előző részből beimportálni a karakterünket, ám mivel ez nincs semmilyen hatással a játék történetére, cselekményére, ezért én ezzel nem éltem.

Jó hír, hogy most már a játékban lehet úgymond specializálódni, vagyis attól függően, milyen fegyvertípust részesítünk előnyben, azon belül külön fejlődhetünk, különböző passzív bónuszokat feloldva ezzel. Ezért a Riptideban, fokozottan érvényes lesz az a szabály, hogy minden karakter, a skilljeinek megfelelő fegyvert használjon. Tehát a tompa fegyverekre szakosodott Sam B-vel , nem lesz érdemes késeket dobálni, vagy épp Mie-nél a lőfegyvereket erőltetni.

Dead_Island_Riptide_03

A Riptidehoz természetesen dukálnak az ilyenkor kötelező új fegyverek, és új speckó ellenségek:

Dead_Island_Riptide_04

A craftolás elve, maradt régi, de itt is bekerült, jórészt John miatt, pár újdonság, amikkel egész látványosra húzhatunk, akár egy mezei boxert is.

Dead_Island_Riptide_05

A környezet, az előző részhez nagyon hasonló képet fest, vagyis lesz itt dzsungel, város, sőt még földalatti bunker rendszer is.

Dead_Island_Riptide_06 Dead_Island_Riptide_07

Érdemben két új elemmel bővült a játék. Az egyik, a monszun után elöntött dzsungel miatt szükségessé vált motorcsónak. A másik pedig az úgynevezett tower defense mode. Vagyis bizonyos küldetések alkalmával, az lesz a feladatunk, hogy a rejtekünket minél jobban megerősítve, felfegyverezve, leverjük a hullámokban érkező élőholtakat. Nagy dolgokra persze nem kell számítani, mindez igen egyszerű elven fog működni.

Dead_Island_Riptide_08

Technikailag számottevő változás nem történt. A grafika még mindig szép, a hangokkal sincs különösebb gond. Sőt az kifejezetten tetszett, hogy karaktereink végre érdemben hozzászólnak a questek felvételekor és leadásakor, az NPC monológjaihoz, nem csak “okéznak”.

A küldetések egyébként maradtak a régiek. Az említett tower defense kivételével, klasszikus RPG stílusban, túlnyomórészt a hozzuk el ezt, vigyük el azt, mentsük meg X-et, és tisztítsuk meg Y helyet az ellenségektől lesz a fő cél. A kísérgetős, és a sima inváziós küldetések (amikor megadott ideig kell visszaverni a támadó ellenségeket) viszont nem nagyon lesznek jelen.

Negatívumként két dolgot tudnék megemlíteni. Az időjárás változás túl hirtelen kezdődik és ér véget (főleg ha épp járművel közlekedünk), illetve az újratermelődés sokkal gyorsabb lett, mint az elődben. Ez coop módban természetesen érthető, ám singleben is ugyan így van, ahol már indokolatlannak számít, és inkább zavaró, mint hasznos. Szerencsére, ezek nem túl nagy hibák, és remélhetőleg 1-2 patch után javítva, vagy legalább mérsékelve lesznek majd.


Rétegjáték

Végszó gyanánt, én annyit tudok mondani, hogy akinek az előző rész, ha nem is maradéktalanul, de tetszett, az bátran vágjon bele a Riptide-ba is, mert nem fog csalódni. Aki pedig most ismerkedik a franchiseal, az akár kezdheti ezzel a résszel is. 7/10

Reklámok

4 hozzászólás to “Dead Island: Riptide – Újra zombikkal nyaralunk”

  1. Manapság ez a zombi dolog totál elpuhult, már nincs benne az meg ami régen a Resident Evil 1et naggyá tette, a félelemkeltés, az atmoszféra. Nagyon látszik a kreativitás hiánya, de sajnos ez szinte mindenre igaz már ma.
    Most is előhuzakodtak egy érzelmes trailerrel, aztán az éles gameplay videó lelőtte hogy szinte semmi újdonságot nem tartalmaz. Pedig mi tartotta őket vissza tőle hogy olyan legyen ez a játék mint a Metro 2033? Semmi!
    Amit tud az mind az első rész hozadéka, tehát annyi az érdeme, hogy ami jó volt azt nem cseszték el. 😀
    Na mindegy remélem egyszer majd visszajön a RE1es idők szellemisége. 🙂

    • “Pedig mi tartotta őket vissza tőle hogy olyan legyen ez a játék mint a Metro 2033?” -> A pénz. =) Ugyan mi a francért csináltak volna egy teljesen más stílusú folytatást, ha az előd stílusa, milliós eladásokat produkált?

      A játéknak egyébként van egy sajátos atmoszférája, és ha a nagy, nappali, nyílt terek túlsúlya miatt, általában véve nem kifejezetten félelmetes, mégis éberen tartja a játékost, és átjön az, hogy ez azért mégse egy olyan hely, ahol szívesen lennénk. Bizonyos ellenfelek, például a vadul rohanó infectedek, képesek azért megfutamodásra, koncentrálásra bírni az embert, a Ram elől meg szerintem mindenki menekül a legközelebbi magaslatra, ahol nem tud elérni. =) De még egy sima walker is képes meglepetést okozni, amikor gyanútlanul nézelődsz az egyik mólón, ahol látszólag minden tiszta, mire bumm, a vízből váratlanul rád vetődik egy félig szétrohadt fószer.

      Egyébként, ha már itt tartunk, akkor a Resident Evil meddig tudta megőrizni azt a bizonyos atmoszférát, ami anno naggyá tette? Ha szigorúan vesszük, a 2. részig. A 3-tól felfelé az RE már minden, csak nem az, ami volt. De ugyan ez érvényes a Silent Hill-re is.

      “Na mindegy remélem egyszer majd visszajön a RE1es idők szellemisége.” -> Érzelmi szempontból meg tudom érteni a gondodat, de legyünk reálisak, quke, hova álmodsz? =D

      Erről most totál az jutott eszembe, amikor haver a haját tépte az új DMC láttán, hogy “mit műveltek a játékkal?!”… Mit? Átemelték a játékot 2013-ba, és erre mindenki ki van akadva, hogy “ez már nem ugyan az…”. Persze hogy nem, pedig a játék, a mai színvonalon, kábé ugyan azt hozza, mint amit az eredeti nyújtott anno, az akkori színvonalon, csak eltelt közben 12-év, megváltoztak az elvárások, a régit pedig megszépítette a nosztalgia.

      De említhetném akár azt is, hogy sokan csak azért elégedetlenek például a mostani Injustice-al is, mert nem merik azt beismerni, hogy valójában még mindig az SF 2, Mortal 1, és hasonló klasszikusok stílusát szeretnék viszontlátni. Amit megint csak meg tudok érteni, de szerintem nem szabad ennyire elvakultnak lenni. Azt kell értékelni, ami van, és nem arra várni, ami már úgyse lesz.

      Egyébként a Black Mesa mod és a Duke HRP bebizonyította, hogy ha az ember, a régit akarja viszontlátni, új formában, azt igen nagy eséllyel, csak a rajongótábortól kaphatja meg.

      • “Erről most totál az jutott eszembe, amikor haver a haját tépte az új DMC láttán, hogy “mit műveltek a játékkal?!”… Mit? Átemelték a játékot 2013-ba, és erre mindenki ki van akadva, hogy “ez már nem ugyan az…”. Persze hogy nem, pedig a játék, a mai színvonalon, kábé ugyan azt hozza, mint amit az eredeti nyújtott anno, az akkori színvonalon, csak eltelt közben 12-év, megváltoztak az elvárások, a régit pedig megszépítette a nosztalgia.”

        Ezzel a részével nem teljesen tudok egyetérteni. Oké, hogy átemelték 2013-ba és az irányítás és a mechanika helyenként jobb és könnyebb lett az eredetinél, de tényleg szükségszerű volt:
        – a háttérsztori összezavarása,
        – minden második szónak a “Fuck!”, amit a briteknek nem szokása használni, csak nagyon ritkán. (Ők inkább “bloody hell” és a többit nyomnak.)
        Annyit azért elvártam volna, hogy a karaktert ne degradálják le a tinif@szok szintjére, mint a Penge 1. filmjében Frostot, aki a képregényben baromi formagonosz, míg a filmben nem lehet eldönteni, hogy a Edvárd “Diszkólabdacs” Kállennél cikibb-e, hogy ha nem is csillog, de csak a farkát veri.

      • Nos őszintén szólva, Dante kapcsán, eleve felmerül a kérdés, hogy melyik Dantét is tartjuk “canonnak”? Sokan Dantét, kapásból a DMC 3-as verzióval azonosítják, ami köztudottan egy stílusváltás volt, a DMC 1-es eredetihez képest. Szóval ahogy anno Benyo is mondta, a Capcom elbaszta ezt a karaktert, mert még az első 2 részben viszonylag tűrhető volt, addig a 3.ra egyértelműen azt a stílust akarták ráhúzni, amit nyugaton már ellőttek Duke-al. Csak az egész olyan marha erőltetett lett, hogy inkább kínos volt, mint szórakoztató.

        Én ahogy elnéztem az új DMC-t, semmi olyat nem láttam benne, ami annyira nagyon eltérne attól a stílustól, amit a játék felvett a 3. és 4. rész körül. Sőt a játékmechanika végre eljutott arra a szintre, hogy már nem olyan idegőrlő baromságokkal húzzák az időt, mint a DMC 4-ben.

        Bevallom, se Dante, se maga a hack’n’slash nem a szívem csücske (aki ismer, az tudja ezt) szóval valószínűleg ezért is nem háborít fel annyira, a remakelt DMC. =)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: