Nem mese! Anime – Kritikus szemszögből

Íme hát a nemrég napvilágot látott, legújabb ismeretterjesztő anyag…

Ugyan az Aoi fórumon, már nagy vonalakban kifejtettem a véleményemet erről a videó összeállításról, promóról, ezért körülbelül ugyan arról fogok majd itt is írni, mint ott, néhány gondolattal kiegészítve, és bizonyos dolgokba jobban belemenve (akkor már fáradt voltam, hogy belemenjek a részletekbe).

Promo szempontjából, azt kell mondjam, a videó egy egész korrekt darabnak nevezhető, ugyanakkor 2 szempontból is problémák vannak vele. Először is, aktualitás. Az anime popkultúra, körülbelül 7-8 éve jelen van már kis hazánkban, ergo az emberek többsége, azon belül is főleg az a korosztály, akiket érdekelhet ez a téma (12-30 között) ha más nem sacc/kábé, de tudja mi ez, és 99%-os valószínűséggel, határozott véleményük van róla. Aki eddig is érdeklődést mutatott az animék, mangák iránt, annak ez nem tud újat mondani, akit pedig eddig se érdekelt ez a téma, azt ez se fogja meggyőzni az ellenkezőjéről.

Szintén ide sorolnám ezen probléma egy másik tényezőjét, amire leginkább a “rossz időben, rossz helyen” megállapítás érvényes. Aki ugyanis egy kicsit is nyomon követte az anime popkultúra, hazai pályafutását, különösen az elmúlt 2-3 évet, az pontosan tudja, hogy mára a piaca, gyakorlatilag halott, és szépen lassan, de biztosan visszatérőben van az underground felé. Hogy egy ide illő mondással éljek: “Halottnak a csók…” ugyebár. Ha 2007-2009 környékén látott volna napvilágot ez a videó, a megfelelő médiákban, más lenne a helyzet.

A másik téma némiképp összetettebb, de alapvetően a tartalom, és a prezentálás körül körvonalazódik. Azt kár is lenne tagadni, hogy az origón, indexen, és rádiókban megjelent bemutatókhoz képest, ez egy messze színvonalasabb darab. Ám ez jórészt abból ered, hogy a legtöbb hazai cikket, bemutatót, promót, akármit, általában olyanok készítették, akiknek vagy fogalmuk se volt róla, pusztán külső szemlélőként volt rálátásuk, és eképp is foglaltak állást. Vagy épp ellenkezőleg, mivel üzleti érdekeltségük fűződött az egészhez (Danci és Csabi szentmiséi), ezért leginkább reklámként, kampányként álltak hozzá (haszonlesés, kereskedelem).

Az első gond a szóban forgó videóval, kapásból a címmel van, miszerint “Nem mese! Anime”, ami így, ebben a formában, leginkább olyan, mint ha egy 14-15 éves friss rajongó fejéből pattant volna ki. Ez a cím állít valamit, a baj csak az, hogy ez az állítás, valójában ugyan úgy hülyeség, mint ennek az ellenkezőjét állítani, vagyis hogy “Az animék mesék!”. Természetesen értem én, hogy ezzel egy berögzült sztereotípia ellen akartak küzdeni (a sok közül), csak hogy egy sztereotípia ellen nem úgy szokás küzdeni, hogy egy olyan kijelentéssel élünk, ami ugyan úgy nem igaz.

Kedves anime kedvelő barátaim és fele barátaim, legyünk őszinték egymáshoz, de legalább saját magunkhoz. Amikor valaki azt állítja, hogy az anmék nem mesék, a napnál is világosabb, hogy az illető téved. A mese fogalmába ugyanis, nem csak a gyerekmesék tartoznak bele, hanem valójában minden olyan mű mesének tekinthető, ami a fantázia szüleménye. Egy mese lehet véresen komoly, és lehet kifejezetten felnőtteknek szóló tartalommal megáldva (gondoljunk csak a Disney mesék eredetijeire). Ilyen formán, aki a mese szót, pejoratív kifejezésként értelmezi, pont azok alá adja a lovat, akik ezt a szót tévesen, pejoratívan használják. Az anime egy ábrázolási mód, egy stílus (lényegében rajzfilm) amin belül rengeteg műfaj létezik, amik között nem véletlenül szerepel a kid / children kategória is (csak néhány példa, az ide sorolható művek közül: Hello Kitty, Hamtaro, Doremon, stb).

Aztán, ha már tartalom, akkor beszéljünk kicsit a videóban szereplő emberkékről, és arról, amit mondanak. Különösebben nem szeretnék személyeskedni, bár jelen körülmények között, ez kissé nehéz lesz. =)

Bobay…  alapesetben ez lett volna az a pont, ahol élből kapcsolom is ki a videót, meg is mondom, miért. Azért, mert Dobay úr magasröptű eszmefuttatásai, általában kevés ténnyel, és jó adag elfogultsággal, fanelmélkedéssel operálnak, amit még az animések egy jó része is nehezen emészt meg (már aki nincs totál elvarázsolva). Szerepelt már ő az Index videóban, tartotta már a gyertyát Csabinak és Dancinak, szóval volt róla sejtésem, nagyjából mire számíthatok tőle. =) Bevallom, némiképp meglepett, hogy Boday ezúttal nem szállt el úgy, mint ahogy szokott (a fanjai pont ezt hiányolták), de persze most is volt jó pár olyan mondata, ami jobb esetben is korrekcióra szorul. =)

“Az anime még azért tud nagyon erős lenni, különösen Magyarországon, mert hogy az amerikai tömegtermék ami bejön, a hollywoodi, nagy nyári robbanós, robotos, akármilyen filmek, azok egy alacsonyabb szintet céloznak meg. Tehát ugyanúgy a tinédzser korosztályra mondják ők, hogy ez nekik készül, viszont nekünk egy európai tinédzser korosztályunk van, egy európai kulturáltsággal, és az amerikai tinédzser korosztály, a maga amerikai kulturáltságával nem pontosan ugyanazokat az elemeket tartalmazza. Tehát ez egy sokkal nyitottabb, a fiatalokat közvetlenül megszólító kultúra, ami azt mondja, hogy “én tudok rólad valamit, most elfogom mesélni, vagy elfogadod, vagy nem, de ezek az életed mélyrétegei”. Az amerikai kultúra, jelenleg ezt nagyon kis százalékban teszi meg, merthogy, máshogy működik, mint a mienk. Tehát ezért van az, hogy aki intelligens, fiatal kultúrát keres Magyarországon, az el fog jutni a mangához, és az animéhez, mert jelenleg ennek nincsen igazi, jó, minőségi, hazai képviselője.” -> Tisztelt Dobay úr, egyrészt kérem, jussunk már el odáig, hogy ha az animékről beszélünk, akkor a változatosság, és nem mellékesen a korrektség jegyében, ezt ne úgy tegyük már, hogy előre megfontolt szándékból, és elfogultságból, direkt az amerikai termékek fölé helyezzük azokat. =) Mert ha már rossz berögződésekről van szó, sztereotípiákról, akkor ez is egyike azoknak, csak ez épp a fan oldalról jön.

Másrészt tessék már kinyitni egy történelemkönyvet, és kicsit józan paraszti ésszel tekinteni a világra. Mert ha az amerikai kultúra, nem pont ugyan azokat az elemeket tartalmazza, mint az európai (amihez amúgy a legközelebb áll), akkor a Japán kultúrának, nemes egyszerűséggel, köze sincs hozzá.

Amit felvázolt, az mind nagyon szép, de ebben a formában, nem igaz. Lévén az animéknek is csak nagyon kis százaléka szól érdemben, pártatlanul a nézőhöz, és mer kellő komolysággal, mélységgel belemenni egy-egy téma feszegetésébe. A legtöbb school life, slice of life anime (feltételezem, Dobay úr, elsősorban ezekre gondolt) valóban a tinédzserekhez szól, az ő problémáikkal foglalkozik, de itt nem árt azt kiemelni, hogy ezek az ottani tinédzserekre lettek méretezve (akik a miénktől merőben más társadalmi, és kulturális körülmények között élnek), másrészt az esetek túlnyomó többségében, ezek a művek, rettentően idealizáltak, és “nézőbarátok”. Apropó, “tartalomhoz a forma”, érdemes megfigyelni Dobay beszéde közben, milyen animékből szúrtak be képeket, amolyan példaként… Clannad, Ga-Rei-Zero, Toradora, amikre úgy vélem, a “no comment” kifejezés, tökéletesen illik. Nehogy ezek legyenek már, a “legjobbak”.

“százalékban, elég kevés az, a többi műfajhoz képest, ami szexuális tartalmú” -> Na erre szoktam én azt mondani, hogy nettó hülyeség. =) Tipikus képmutatás, amikor egy kényes témát ugyan óvatosan megemlítünk, de gyorsan a szőnyeg alá seperjük, nehogy érdemben beszélni kelljen róla. =) Most őszintén emberek, minek ide ez a sznob képmutatás? Mondjuk ki, a szexuális tartalom, és a szexuális vágykeltés, az animék bő 90%-ánmak része, valamilyen formában és mértékben, műfajtól és témától függetlenül. Sőt az ecchi, és a hárem műfaj, kifejezetten erre épít. A hentai pedig ugyebár pornó, és nem külön kezelendő az animéktől, hanem a része, bármennyire is ágáll ez ellen sok fan.

“A legjobb 20%-a az animéknek, nagyon komoly kérdéseket fogalmaz meg, amit a nézőnek fel kell tennie önmagában. Ezek hogy így mondjam, önismereti filmek. Olyan kérdésekre sarkall, olyan kérdések feltevésére sarkallnak engem, amiket egyébként nem tettem volna fel. A lényem olyan részeire világít rá, amiről lehet nem is gondoltam volna, hogy van nekem olyan. Ezek lehet, hogy súlyos kérdések. Mi a viszonyom ahhoz, hogy egy másik emberhez mi a viszonyom? Mi a viszonyom a saját létezésemhez? Mi a viszonyom a saját halálomhoz? És ezek tini sorozatokban vannak benne, tehát egy pillanatig se tévedjünk azzal kapcsolatban, hogy ezek ilyen nagyon elvont ilyen két nézős művészfilmek. Ezek a leg alapvetőbb, legtöbb emberhez eljuttatott, népszerű termékekben benne vannak.” -> Inkább 10%-ra becsülném, jobb esetben, de nem is ez az érdekes ebben a kis eszmefuttatásban. Az tény és való, hogy az animéknek is van egy “krémje”, amire valóban igaz az, amit Dobay, a szöveg első felében írt. A szöveg második fele viszont, megint hülyeség, mert az ilyen tartalmat, pont nem a tinédzserekre szabott művek, vagyis a shounenek és shoujok tudják magukénak, hanem a legjobb seinenek, és esetleg még pár josei. A legalapvetőbb, legtöbb emberhez eljutó, népszerű animéket úgy szokás nevezni, hogy mainstream animék, amik jellemzően nem a tartalmukról híresek. Ezeknek a sorozatoknak, az elsődleges céljuk, nem az elgondolkodtatás, hanem a szórakoztatás, emiatt pedig olyan eszközökkel operálnak, ami nagy tömegeknek adható el. Persze igaz, hogy ezekben is fellelhetőek, bizonyos tanulságok, csak hogy ezek rettentően sablonosak, idealizáltak, leegyszerűsítettek, és valójában semmiben se különböznek attól, amit egy amerikai B kategóriás akciófilm, egy romantikus sorozat, vagy épp egy sitcom tudhat magáénak.

A szakdolgozatos csajról, megmondom őszintén, eddig még sohase hallottam, így különösebben nincs mit hozzáfűznöm. Mindenesetre kicsit érdekes lehet egy olyan szubkultúra internetes szokásairól írni, ami igazából, mindig is a neten létezett igazán. Amúgy volt egy nagy ingyen reklám az AA-nak, bár ha már azt bemutatták, akkor a külföldieket is illett volna, amiket egyébként az AA másol.

Végül jött Akatsukis Danci, aki alapból nem értem, mi a francért kapott körülbelül negyed órát? =/ Értem én, hogy ezzel a rajongói alkotásokat akarták bemutatni, és az is lehet, hogy ez az Akatsukis gagyiság, a perzisztensen alacsony színvonala ellenére, valamiért sajátságosan bejön a népnek, de biztos vagyok benne, hogy erre a célra, sokkal jobb emberkéket is lehetett volna találni. Persze most lehet azzal jönni, hogy “és/ha/de” alapon ő mennyi munkát ölt ebbe, csak hogy a végeredmény szempontjából, ez nem sokat számít. Egy igényesebb AMV készítő, szerintem sokkal jobb választás lett volna, aki bemutatja, mire képes Premier-el és Vegas-al, ahelyett, hogy Danci erőlködését kell nézni a mikrofon előtt. Akinek egyébként abszolút nincs humora, ráadásul még modoroskodik is.

Lehetne még pár mondatot kiragadni a conon elkapott random emberkék szavaiból is, mint például hogy “mindegyik más, egyedi” (na ja, volt a ’70-es években) de ezekbe már ha nem bánjátok, nem mennék bele. Amit akartam, úgy érzem elmondtam. =)

Advertisements

66 hozzászólás to “Nem mese! Anime – Kritikus szemszögből”

  1. A leányt ismerem, jó ismerősöm, de hát amekkora az internet, mindenkiről nem lehet hallani. Kábé 4-5 hónapja tudom csak ki az az Enji Night, pedig állítólag valami nagyon felkapott magyar cosplay, miközben szerintem elég erősen középszerű. A cosplay mondjuk annyira nem csak a neten létezett, azért elég régóta vannak külföldön is rendezvények, ahol ez megjelenik. A mostani szakdolijába besegítettem, de teljesen elolvasni még nem olvastam el, csak a mélyinterjúkat (mert konkrétan ott segítettem).

    Dobay-val alapvetően egy problémám van: hogy nem ásták még el.

    De a film hangsúlyeltolódásai (pl. ez az aka-frászt-egy-cuki kölyök túlsúlyos része) elég erősen érezhetőek, valamint a hazai rész is hibás, mert a ’70-es években megjelent az anime, első felkapódás a ’90-es évek 2. fele, a 2001 és ’02, majd úgy 2004 vége felé, 2005 elején jöhetett a rövid életű mainstreamesedés, majd a visszasüppedés.

    Bár az AA-s ingyenreklám mondjuk nem csoda, hiszen a magyar részről van szó a nagy részében, csak a szubkult fogalmak miatt volt kitekintés.

    • A cosplay nyilván érdekesen létezhetne csak a neten, de itt nem is erre gondoltam, hanem magára a szubkultúrára, ami már a ’90-es évek második felében megtette az első szárnypróbálgatásait a neten (Kazaa, IRC éra, Usteam éra, mai torrent éra). A CP és maga a con, ha úgy vesszük, nem olyan túl régóta létezik idehaza, nem egyidős a hazai szubkultúrával.

      Dobay-ról nekem is hasonló véleményem van. Szóval én spec jobban örültem volna annak, ha inkább maga a szakdolgozat készítője áll ki a kamera elé, és mondja el, ő mit is gondol erről, és szerinte miért van az úgy, ahogy ő azt gondolja.

      Egyébként azt is tegyük hozzá, hogy azok az említett klasszikusok, amik ki lettek emelve, mind olyan meséken, könyveken, képregényeken alapultak, amik európai országokból származnak. Kalán néni norvég, Nils Holgerson svéd, Maya a méhecske német, a Mummin pedig finn. Ergo nem véletlen, hogy ezek nem tűntek annyira különbözőnek, élesen eltérőnek a nyugati rajzfilmektől, mint például később az SM, vagy a DB.

      Az AA reklám önmagában nem zavarna, de a tisztesség csak úgy kívánná, hogy akkor már említsék meg legalább a MAL-t és az ANN-t is.

      • Kalán néni nekem kimaradt, de a többiből volt részem. Ezeket, ahogy a Volt egyszer egy… sorozatokat vagy a Barbapapát és több mozifilmet, mint a Kék madár, 12 hónap, Vadhattyúk, Hattyúk tava stb. ezért jöhettek be a vasfüggönyön át ide. Ami meg nem igen volt kánon cucc, az jött kalózmódon. Plusz azért az enyhülés is kedvezett, mint az Odinnak vagy pár másik filmnek.

        Mondjuk ha azt vesszük, akkor én is egy netes szubkultról írtam, vagy jobban mondva, annak egy globális rétegéről. Szubkultúrákról írni meg csak elégséges forrás esetén éri meg, mert mondjuk az “Irodalomterápia és a fantasy szerepjátékok kapcsolata” egész érdekes cím, de kérdéses a forrás, ami miatt nem engedik. Így ez sajnos marad a publikáció szintjén.

        Ebben a reklámos dologban igazad van, bár adatbázis célokban én inkább az AniDB-t mondanám.

      • Nekem a Mummin olyan, hogy valamiért totál kiesett, hogy ilyen is volt, aztán amikor olvastam róla itt a neten, akkor a képek alapján már kezdett derengeni, hogy mint ha tényleg láttam volna valami ilyesmit is, de max pár részt.

        Netes szubkultúráról írni manapság elég népszerű (legalább is, ahogy én tapasztalom) ami önmagában nem is baj, hisz a téma elég aktuális, és adja magát. Én inkább azt tartottam itt a hölgy kapcsán furcsának, hogy külön ki lett emelve, hogy az internetes szokásokról szól a doga, miközben a szubkultúra, alaphangon elég net központú.

        AniDB-t már többen is javasolták nekem, hogy jobb mint a MAL, de amire nekem kell, egyelőre megfelel, majd ha egyszer kedvem lesz, csinálok ott is egyet. =)

      • Az AniDB nem jobb, mint a MAL, csak bonyolultabb. 😀 Szóval nem oszt, nem szoroz. Valamint az ottani adminisztrációval nem vagyok kibékülve, mikor egyes animék felett elkezdenek fogalomvitázni (pl. Inferno Cop – amit nem vettek fel, mert az “nem anime, hanem motion comic, mivel nincs animálva”… ééés ezzel most körülbelül bele is sz*rtak a saját müzlijükbe, mert akkor a picture drama mi is? :D), vagy nemes egyszerűséggel kifogást gyártanak arról, hogy mit miért nem vesznek fel.

      • Ha egyszer lesz hozzá kedvem, majd kipróbálom, ha nem jön be, max maradok a már megszokott MAL-nál. =)

        Egyébként ha már fogalomzavar, akkor abból a hazai AA is kiveszi ám a részét. Engem legalább is nagyon érdekelne, mióta minősül animének a Boondocks és a Sailor Moon & the 7 Ballz? =) Csak mert mindkettő amerikai.

      • Azoknál van pár készítő, aki csíkszemű, így globál animeként került be.

      • És az a csíkszemű is koreai. =D Szerintem, ha egy rajzfilm nem japánban készült, nem japánok írták és rendezték, nem japánok a szinkronszínészek, akkor az igen nagy valószínűséggel, nem is anime. =)

        Egyébként se a MAL, se az ANN nem jegyzi egyiket sem, nyilván nem véletlenül. Ez egy újabb magyar “sajátosság” (hülyeség) aminek az egyedüli alapja az, hogy a Boondocks ment az Animaxon, az SM&7Ballz pedig anime paródia. De ha már az első részről írtak ismertetőt, akkor lehetne a másodikról is, sőt akkor már feltehetnék a Star Ball Z-t is, mert azt is az MMG csinálta, és ugyanúgy anime karakterek vannak benne. =)

      • Szerintem senki se olyan mazochista, hogy megnézze azokat. Még én se, pedig az nagy szó. xD

      • Én anno végigtekergettem mindhármat, kíváncsiságból. =) Az első baromi semmitmondó volt, és alig volt benne poén. Csak a cameok tették érdekessé. A 2. részre, már valamennyire összekapták magukat, kevesebb volt a random dugás, és jóval több a poén, a szándékos gagyizás. Végül az utolsó volt az, amire azt mondanám, hogy ezt még talán végig is lehet nézni. =)

  2. Yuriko-chan Says:

    Nálam ott ásta el magát a Dobay Ádám, amikor az előadásait hirdette az interneten, és valaki felhívta telefonon érdeklődés céljából, mire kiderült, hogy az előadások fizetősek, de a hirdetésekből ez az aprócska és lényegtelen információ valahogy kimaradt.

    • Én kábé ott kaptam tőle agyfaszt, amikor az indexes riportban, nekiállt szájbarágni a nézőknek azt, amit ők maguk is láttak a kivetítőn. Jó persze, biztos ült ott egy-két olyan szobahőmérséklet körüli IQ-val megáldott emberke, akiknek erre szükségük is volt, de a többségnek szerintem totál felesleges volt, hogy Dobay minden jelentet kommentált.

      Amúgy gondolom ezt se ingyé’ vállalta el, hacsak nem haverja a szakdolgozat készítője, vagy az is lehet, hogy épp “adakozó kedvében” volt a “professzor úr”. =D

  3. Mikor belenéztem, rápillantottam a naptárra, és megnyugodva konstatáltam: nem én estem át egy váratlan tér-idő kontinuum anomálián, hanem valóban, 2013-ban valakik úgy gondolták, muszáj forgatni egy fejtágítót a magyaroknak az animéről. Nem a DragonBall-hisztéria idején, ó, nem. Akkor, amikor már a kutyát nem érdekli. Miért nem inkább egy “a szerepjátékosok nem is sátánisták” filmet?
    Szomorú példája ez annak, milyen vákuumban élnek egyes hobbik művelői.

    • Amúgy igen, részben nekem is pont ezt volt a gondom, az egésszel, hogy miért pont most? Illetve hogy most már minek? =/

      Ahogy írtam: “Halottnak a csók…”

  4. Témáját tekintve nekem nem volt bajom a videóval, hogy inkább egy idealizált képet mutat a hazai anime-rajongás ‘aranykoráról’, ahelyett hogy a jelenlegi hanyatlással foglalkozna ami nagyrészt a műsorhiányból fakad.

    Dobayt én még egyszer nem hallgattam, így kritizálni sem akarom hosszasan, de a ‘no szex’ kijelentésen magam is röhögtem egy sort, hogy az mennyire csak szépítés. Csak azt nem tudom, hogy kinek? Mert a laikusok úgysem nézik meg ezt a videót, a műfajban jártasok pedig tudják mi a valódi helyzet, max nem akarják elismerni.

    Interjúk közül FullMoonnak sokkal több létjogosultsága volt benne lenni, hiszen amit ő csinál, vagyis a blogolás és kritikaírás általánosságban is jellemzi a hazai rajongó bázist. Vele szemben Danci Akatsukija … jó, az is említést érdemel, de nem kellett volna a műsoridő negyedét egy emberre szánni. Akkor már inkább szólhatott volna például az AMV készítésről, ami már egy általánosabb tevékenység.

    A címbe pedig jobban ki kellett volna emelni, hogy Nem ‘gyerek’mese (de azért vannak olyan sorozatok is) 😀

    • A jelenlegi állapotról tény, hogy nem sok jót lehetne elmondani, bemutatni, és az is érthető, hogy a promók inkább csak a jót szeretik kihangsúlyozni, de szerintem itt néhol túllőttek a célon, már ami a szépítést illeti.

      Dobaynál, kapásból az se volt szimpi, hogy megint elkezdte ezt a túlzott komolykodást, olyan dolgokról, amik nem azok, és főleg nem mélyek. Viszont amit a szexuális tartalom kapcsán mondott, az már nem is szépítés, hanem egyenesen hazugság, képmutatás.

      Akatsukis Dancit illetően, osztom a véleményed. Egész biztos vagyok benne, hogy lehetett volna mellé/helyette, olyanokat találni, akik sokkal inkább megérdemlik azt, hogy a munkáikat kicsit megreklámozzák. AMV mellett, esetleg lehetett volna még fanart is.

    • Mondjuk a címnek annyi létjogod adok, hogy a Ghost Hound, a Ghost Hunt, a Cowboy Bebop stb. magyar kiadványait a mesefilmek lemezei (DreamWorks és Disney produktumok) közt találtam meg rendre. Már Az utolsó egyszarvú is elég komoly károkat képes okozni a gyermeki lélekben (ott vagyok jó példának én, még egy ilyen őrültet nem termelt a föld, ha fantáziaharcot kell vívni), ugyebár annak az ábrázolásmódjával. Oké, mondjuk a regény se egy romantikus Jókai (bár priceless, mikor a banditák neki állnak vitázni azon, hogy Robin Hood a mese és ők a valóság és olyan szövegeket nyomnak, hogy az ember érzi, hogy írásban döngetik a negyedik falat). De mondjuk a Szentjánosbogarak sírja, Devil May Cry vagy a Perfect Blue se nevezhető egy Balu kapitány kalandjainak, mégis azon a szinten virítanak a boltokban. ^^”

      • Ezt magam is tapasztaltam. Valahányszor bemegyek a MediaMarktba vagy a Tescoba, minden ami rajzfilm azt egy helyen találom meg. De nem csak az animek kerülnek a Disney mesék mellé, hanem pl a Renaissance, A halott menyasszony, de még a DeadSpace is! :O
        Előnye, hogy minden gyereknap vagy ünnep alkalmával ezek is leárazásra kerülnek a többi ‘rajzfilmmel’ együtt, így tudtam 990Ftért venni Szentjánosbogarak digit és Ninja Scroll fémdobozt 😀

      • Ehhez azért az is hozzátartozik, hogy idehaza nincs annyi animés kiadvány, hogy annak külön helyet fenntartsanak. Szóval ha már valahová tenni kell, akkor még mindig könnyebben megtalálja az ember, a rajzfilmek között, mint ha mondjuk betennék a Cowboy Bebopot, egy Will Smith, és egy Vin Diesel film közé, mint “akciófilm”. =D

  5. DasOmen Says:

    Nekem alapjaiban voltak gondok ezzel, vagyis inkább azzal, amit nekem mint nézőnek burkoltan a képembe akartak nyomni.

    Megint csak ugyan azt akarták elmondani a “közösségükről”, hogy ők ilyenek, és fogadjuk már el őket, persze csak mézes mázasan. Egyoldalúan bemutatták magukat, hogy ez nekik miért jó, és mi lenne nekik jó. Senki nem volt, aki külső szemmel mondott volna erről akár egyetlen szót is, csak látatlanba elmondták a fanok, hogy ők mit tapasztaltak eddig. Komolyan, nehéz lett volna Dani helyett leültetni egy értelmesnek mondható fant, és egy olyat akinek, szintén vannak érvei ez ellen, és inkább az ő beszélgetésüket hallgatni, hogy hogyan is viszonyul eme két ember egymáshoz (és netalántán elmondani ezeknek a hibáit, és a tanulságát)?

    Nincs gondom az önreklámozással, önsajnálattal és az önfényezéssel, de kérem szépen….Egy burokba zárt közössé, aki elviekben a burkot akarná széttörni, miért úgy beszél magáról is, hogy burokban van, és neki csak annyi kell, hogy helyesen cetlizzék fel a burkukat és hagyják őket békén ???

    Szerintem pont az lenne a lényege, hogy megszólítsanak mindenkit, hogy ez egy nyitott társaság és szubkultúra, és ha egy kicsit is belemélyedtél csak akkor szóld le. Az meg, hogy rózsaszín parókában, rikító narancssárga felsőben kezedben egy 2 méteres papírmasé karddal mászkálsz a főutcán, ne legyen már normális bakker.

    És ha megkérdezni már nem kérdeznek ellenvéleményezőt, akkor legalább egy pár mondatban említsék már meg, hogy “hát igen, sok a szinte retardált szinten lévő egyed is, de az olyan ugyanúgy olyan szinten lenne akármilyen más közösségben is, valamiért ez jobban vonzza őket, sajnos ez van, de ugyanúgy itt is megvannak az értelmesek”.

    Sőt, inkább arra kellett volna rágyúrni, hogy ha már ez tényleg azokhoz akarna szólni, akik nem szeretik ezt, akkor elmondani nekik, hogy az, aki “animés” az nem egyenlő azzal, aki beöltözik egy ilyen..ruhába, és ripacskodó hányadékokat néz, nem kell példáznom szerintem.

    De legalább annyit kinyöghettek volna, hogy van szakadék a “beöltözős lolimonsteryaio néző szépvilágot akaró”, és a “megrögzötten utáljunk mindent, amiben benne van az a szó, hogy anime, hiába azt se tudjuk mi az” között. Nekem pl minden egyes alkalomkor, ha új emberrel szóba kerül az “anime” téma, akkor hosszasan ecsetelnem kell neki, hogy
    -nem, nem öltözök be, sőt még conra se megyek
    -nem, nem a kedvenc animém a naruto
    -képzeld nem nézek animéket
    -és ezt figyeld, csak mangát olvasok, abból is seinent nagytöbbségben
    -ja, hogy te csak animét nézel, és azt se tudod mi az a seinen
    -ja, hogy még az azokból készült animék címét se ismered

    Mert, amit elmondtak az szép és jó, de csak nekik. Vannak ők, akiknek mutatjuk is milyen értékeik vannak, milyen sokkal elfogadóbbak, és milyen fasza csávó ez a Fekete Dani és vannak akik ezt nem szeretik. De nem baj, hogy nem szeretik őket, csak hagyják őket békén, és….ennyi.

    A kultúra felelősökre nem is akartam reagálni, nem gondolom, hogy ők képviselnének bármit is. Sokkal inkább a rajongókra, akik remek úton haladnak, ahhoz hogy soha ne is legyen más kép az “animésekről” a köztudatban.

    (Tartalmi failek helyét fenntartom, 2-3 napja láttam ezt a videót, egyszerűen képtelen voltam még egyszer végignézni.)

    • Annak én se lennék ellene, hogy érdemi párbeszédek induljanak meg, és annak is kifejezetten örülnék, ha az ilyen bemutatókban az emberkék, nem ragadtatnák el magukat, nem szépítenének, és hallgatnák el rendre, az árnyoldalt. Egy idealizált világban, így kéne történnie. Ám ha reálisan nézzük a dolgokat, akkor rájöhetünk arra is, miért nem fog ez sohase megvalósulni, ebben a formában, ilyen nyíltsággal.

      Azért, mert az ilyen promo videóknak, az elsődleges céljuk, a popkultúra reklámozása, a reklámok pedig tudjuk, milyenek. Egy Coca Cola reklámban se mondják el, hogy kövér leszel tőle, kilyukadnak tőle a fogaid, és a többi, különben a vásárlók még elgondolkoznának azon, hogy lehet, mégse olyan jó ez, hiába finom.

      Az ominózus árnyoldal képviselőihez, kortól, nemtől, mentalitástól függetlenül, volt már szerencsém, és bizony arról is oldalakat lehetne megtölteni, éveken keresztül milyen színvonalon futottak, például a hazai conok, főleg a mondocon. De őszintén szólva, én azt még el is nézném, hogy erre nem tértek ki. Cserébe viszont, úgy vélem teljesen jogosan várnám el azt, hogy ha már a fandomról nem mondanak rosszat, akkor legalább az animékről ne úgy beszéljenek már, hogy túloznak, és közben még álszenteskednek is. Valamint nem ártana olyan példákat felhozni, amikre igazak is az állítások, vagyis ha már annyira komolykodni szeretnénk, akkor ne a Clannad és a Toradora legyen már kiemelve.

      Ha engem kérdeznek, én felvállalom, hogy szoktam animéket IS nézni, mert ez IS beletartozik az érdeklődési körömbe. Ha pedig a partner erre fel, hülyeségeket kezd beszélni, akkor attól függően, mennyire érzem vitaképesnek az illetőt, vagy megpróbálom neki értelmesen elmagyarázni, hogy “a fekete és a fehér közt, létezik ám szürke is”, vagy helyre teszem, hogy gondolkodjon már, mielőtt hülyeségeket beszél. =)

      Hozzáteszem, általában ez a ritkább eset, amikor kifelé kell ilyen vitákat folytatni.

  6. Jó hosszú volt ez a video 😀 A Soviet Storm egy-egy epizódját több élvezettel tudtam fogyasztani, pedig olyan szemfolyató benne a CGI, hogy azt egy tripla Zs kategóriás horror is megirigyelné.
    Nem vagyok ugyebár nagy fogyasztója animéknek, mangáknak, de számomra sem ez hozná meg a kedvet. Azonban az, hogy egyesek szeretnek évente három alkalommal farsangot rendezni, legyen az ő gondjuk. 🙂 Én aztán ezért nem ítélek el senkit.
    Dobayval még eddig nem találkoztam semmilyen formában. Voltak olyan megnyilvánulásai, amiken én is felhúztam a szemöldökömet, de ahhoz elég laikus vagyok, hogy bedőljek neki többször, ha nem hoztatok volna fel ellenérveket.
    Ez a Dani, vagy kicsoda, aki paint-el csinál “animét” megint csak fura jelenség. Én még ennyire se vagyok képes, úgyhogy elítélni nem fogom, bár valóban nem a színvonal a fő jellemzője. A neki szánt idő valóban sok volt arányaiban.
    Amúgy meg ez sztem Dobaynak önreklámja. 😀

    • Az hogy beöltözik, önmagában nem is baj, de hogy az a CP hogy néz ki aztán végeredményben, az már csak nem mindegy, hisz mégiscsak egy rendezvény lenne, nem otthon van, a 4 fal között. =)

      Dobay tehetsége nagyjából tényleg annyi, hogy megtudja vezetni az arra hajlamos emberkéket, mint az MSZP, a kádárista nyugdíjasokat.

      Dancinál amúgy azt se értem, hogy ha ő most ennyire “komoly” rajzfilmkészítő, grafikus, akkor miért paintel dolgozik? =/ Kábé, mint ha valaki filmesnek nevezné magát, miközben XP-s movie makerrel munkálkodik.

      • Hát figyelj kinek a pap, kinek a Paint. 😀

      • Az kétségtelen, hogy túlzottan is komolyan vesznek olyat, amit nem kellene, de ez legyen az ő bajuk. Régész farsang alkalmából mi is gyakran beöltözünk, sokszor elég röhejesen is. 🙂 Legalább mi ezt komolytalan ökörködésnek szánjuk. De attól még vannak olyanok, akik komolyabban veszik a dolgot a kelleténél. Őket hagyni kell, hadd éljék ki a perverziójukat, amíg az nincs mások kárára. Sztem a hülyéken füstölögni teljesen felesleges. Viszont a jelmeznek pont az a szerepe, hogy ne a négy falnak mutogassuk, mert akkor inkább makettezik az ember. 🙂
        Azt értem, hogy mire akarsz kilyukadni ezzel a paint dologgal, de azért én nagyon örülnék, ha legalább paint-el így tudnék bánni. 😛
        Nekem amúgy ez a szubkultúra dolog fura egy kicsit: egyrészt kijelentik, hogy ők mennyire különállnak, kirekesztettnek érzik magukat, de közben meg ők a legnagyobb kirekesztők. 🙂 Amúgy eddigi tapasztalataim a szubkultúrákkal elég sokszor hasonlóak, sírnak, hogy a külvilág nem fogadja el őket, de közben meg saját magukat zárják el a külvilágtól. Eddig a rockerek körében tapasztaltam a legnagyobb nyíltságot, de azért ott is vannak futóbolondok. Na most jó zagyván szedtem össze a gondolataimat 😀

      • Nos, én az említett jelenséget eddig, az animéseken kívül, egyedül az emosoknál tapasztaltam. (Ami lehet nem is véletlen, hisz nagyjából ugyanakkor vált mindkettő népszerűvé, idehaza.) Hozzáteszem, ez a viselkedésforma, elsősorban inkább a fiatal, tizenéves fanokra volt jellemző, akiknek az első animéjük, a Naruto volt.

        Az idősebb “régi motorosokra”, inkább valami olyasmi jellemző, mint amilyenek azok a bizonyos alternatív “értelmiségiek”. Vagyis folyton csak sírt a szájuk, és sohase volt jó nekik semmi. Először az volt a baj, hogy az animéknek nincs idehaza kultúrája. Utána az volt a baj, hogy már a mainstream része lett, így ők már nem különcök többé. Most meg az a bajuk, hogy a piac megdöglött idehaza, amiért persze ők nem, csakis azok a hibásak, akiktől előtte még az egyediségüket féltették.

      • Ami azt illeti a régi motorosokról, megértem, hogy bajuk lett a mainstreamesedés, mert sok tanulni nem tudó gyökeret vonzott magával, akiknek az internet és a számítógép olyan viszonyt kifejező mondattal írható le, hogy “Ha szántani tud, akkó gyühet!”. Hiszed vagy se, nem egy olyannak találkoztam, aki 2-3 linket nem tudott könyvjelzőzni a böngészőben, egy programot sem bírt elindítani, nem hogy telepíteni és még hozzájön a tűl szűkített látókörű fangörcs (a la Ricsi szenszej, vagy mi volt a neve, akiről itt is volt szerencsém olvasni)… De még olyan is, akinek komolyan azt kérdeztem meg, hogy találta meg a bekapcs gombot a gépen… Szóval vannak ezek az idegölő emberek, akiket elvileg vezetgetniük kell valami módon és tessék, inkább “galád módon” kiégnek vagy elhajtják a söpredéket és még azoknak áll feljebb. 😀

        A hazai piac pedig így is, úgy is megdöglött volna, szóval erről kár elmélkedni bármit is. Ésszel kellett volna csinálniuk a dolgot, és akkor lenne egy minimális valami. Most is van, de hát az szégyen és gyalázat, hogy finoman szóljam meg.

      • Az informatikai analfabétákat nekem se kell bemutatni, anno nem egyszer kellett külön leírásokat készítenem arról, hogy a torrent, vagy a winrar, hogyan használható. =)

        A “régi motorosokkal” nekem elsősorban az a problémám, hogy amikor idehaza elkezdett beindulni popkultúra, akkor hirtelen nyeregben érezték magukat, és mind a vályú közelébe akartak kerülni, hogy: “Na majd mi megmutatjuk ám, hogy kell ezt! Mert mi már akkora prok vagyunk ám, hogy még az anyatejjel is animéket szívtunk magunkba!”.

        Persze ez nem mindenkinek sikerült, így sokan sértve érezték az egyediségüket, mert nem kérték fel őket a Mondoba cikkírónak, a conra zsűrizni, vagy épp fordítónak a Mangafanhoz. Akik sikerrel jártak, azok jó része meg szépen eladta az elveit, és átvették a munkáltatóik mentalitását, ami a már addig is orbitron méretű pofázmányukkal párosulva, csúnya dolgokat eredményezett.

        Például hogy a kritikára, annak tartalmától függetlenül, általában úgy reagáltak, hogy: “Hát ki ez a senki? Hát hogy jön ő ahhoz, hogy kritizálni merje az ÉN munkásságomat? Hát mit tettél te le az asztalra? Inkább örüljél, hogy ez is van, és ha nem tetszik, hát csinálj magadnak jobbat!”

  7. Még h kevés % aha hát persze. XD Nembaj h minden 3. animében előjön ma az a poén amikor egymás melleit tapizzák a moék. Meg a szoknyájukat a nyakukba húzzák. 🙄 Vagy az Dobay szerint nem szexuális tartalom? Oo Szerecsenmosdatás… -_-

  8. Igazság szerint, ez nem mai jelenség, így volt régen is. Kiváló példa erre Cutie Honey, aminél perverzebb, szexuálisan túlfűtött dolgot, azóta se nagyon csináltak, és mindez volt 73-ban. =)

    A különbség inkább az, hogy még a régebbi darabokban, nő volt a nő, és a fanservice mellett, volt érdemi humor, hangulat. Addig a mai animéknél, általában egyik se valósul meg, ha ebben a kategóriában indulnak.

    Most érted, hiába a fanservice, ha egyszer az amit elém raknak, az nem hogy nem szexi, de még csak nem is nőies. Márpedig a testileg 10-12 évesnek ábrázolt lánykák, egy egészséges férfiember számára, nem azok. =) Persze a humor még megmenthetné az ilyen animéket, de ahogy említetted, sajnos ezen a téren se jutnak tovább az olyan retard, milliószor ellőt, “viccesnek” szánt jeleneteknél, hogy 2 csaj, felrántja a 3. szoknyáját, amitől a főszereplő srácnak, elered az orra vére, és erre még a csaj is kiüti. Az ilyesmi nem vicces, hanem baromi sablonos.

    • Sztem Panty and Stocking mindent ver 😀

      • A PaSwG toilet humor, egészen más kategória. =) Szexuális tartalom, inkább csak a humor terén jelenik meg benne, mivel a poénok egy része, arra épít. Pantyshot és ecchi nem igazán van benne, na meg maga a rajzstílus is olyan, hogy az átváltozós rúdtáncot leszámítva, inkább karikatúra jellegű.

    • “A különbség inkább az, hogy még a régebbi darabokban, nő volt a nő”

      Na, ne is mondd. Ott a Natsuyasumi, amiről azt gondoltam először képek alapján, hogy “hm, de jó kis hentai lesz ez fiatalok közt…” Aha… Aztán arcba köpött a rideg valóság, hogy “hoppá, bakker… ez egy shota yaoi…” Hát, nagyon nem ezt vártam tőle, de meglepett… És egy sorozatnál is van hogy ha nincs melle, hajlamos vagyok pasinak nézni némelyik karaktert és fordítva, csak annyira érdemi a karakterdizájn. 😀

      • Na ezért nem nézek én hentait, meg amúgy se. =D

        Egyébként én már évek óta azt tapasztalom, hogy mint ha a mai animék dizájnja, úgy globálisan kezdene “egységesedni”.

  9. Hajjaj Anyám borogass… Érdemben már a kommentek közt el lett minden mondva erről a videóról, úgyhogy nem gépelek feleslegesen, csak a magamét tenném hozzá, ami úgy tűnik, kimaradt:
    Az, hogy Dobay az anime/manga szubkultúrában látja az EGYETLEN alternatívát a “fiatal, intelligens kultúra” megtalálásához Magyarországon, nah az az ő szegénységi bizonyítványa. Példának jómagamat, és számos hagyományőrző társamat tudnám felhozni (NEM, NEM BARANTÁSOK, NEM SZITTYABIZNISZESEK, hanem főként katonai hagyományőrzők), akik közül van, aki szeret többek közt megnézni 1-2 animét vagy elolvasni 1-2 mangát, de a többség olyan, mint én. Igen, abban igaza volt, hogy eljutottam én is az animékhez/mangákhoz. Csakhogy azt nem említette meg, hogy vannak olyanok is, akik azt mondták a találkozáskor, hogy “kösz, nem”.
    Ebben a körben is szép számmal megtalálhatóak 16-28 évesek, sőt, a nagyját ők teszik ki, és valahogy a hülye is sokkal kevesebb, mint az animések közt… És szerintem azt nyugodtan lehet “fiatal, intelligens kultúrának” nevezni, amelynek tagjai puszta szórakozásból, vagy tömény passióból történelmi korok után kutatnak és igyekeznek megjeleníteni.

    Megint a kurva manavédés. Ennyit tudnak csak ezek a gyökerek…

    • A manavédés az, amikor egy vita kapcsán, a fan, érdemben nem vág vissza érvekkel, hanem a kritika helyett, a kritikus személyére reagál, és arra kezd apellálni, hogy az illető “nem értette az anime lényegét”, “nem elég érett hozzá”, stb.

      Dobay inkább, ahogy quke is fogalmazott, szerecsent mosdatott. Túlzásba vitte a szépítést, és megpróbálta elhallgatni, jelentéktelennek beállítani, a popkultúra, és a fandom árnyoldalát.

  10. Fekete Dani Says:

    Szép napot mindenkinek!
    A sok mézesmázos, szubjektív ömlengést követően öröm volt olvasni egy szkeptikusabb, más szemszögből megközelítő illető elemzését.
    Törzsgyökeres con-ra járóként kijelenthetem, hogy sajnos ez a bizonyos magyar anime szubkultúra igen felszínesen kapargatja azt a stílust, ami kelet felől próbált meghódítani minket.
    Azonban túl komolyan veszitek a témát! Remélem senkinek sem szúrta ki a szemét, hogy ez a videó egy bizonyos szakdolgozat(!). Egy elfogult anime rajongó iskolai munkája, nem pedig egy hivatalos, világot megváltani akaró propaganda film.
    Attila egyértelműen a naivabb, gyermetegebb rétegnek akart kedvezni összeállításával.

    És bizony, a megcélzott rétegnél totálisan betalált az anyag 100%-a.:)

    Ui.: A fekete alapon fehér betűk kegyetlenül kiölik az ember szemét. Így kínszenvedés végigolvasni ekkora kaliberű szöveget.

    • Recepció az u.i-ra: gondolj bele vörös alapon fekete betűk hogy ölik a szemet. Amúgy meg érdemes lecserélni a monitort, mert a fekete alapon fehér betűk nekem speciel egyáltalán nem bántják a szemem. 😀

    • Lehet, hogy a videó egy szakdolgozat, de egyrészt nyilván nem véletlenül töltötte fel a netre, másrészt akárkinek is akart vele kedvezni, a videó az animékről és az animésekről szól (amibe nem csak egy réteg tartozik bele, hanem sok), ezért akit érdekel ez a popkultúra, az joggal illetheti kritikával.

      A betűszín 175 szürke, itthoni és céges monitoron is, szóval szerintem a monitoroddal lehet gond.

    • Ha már így a szakdolgozati téma előkerült, minket egy ilyenért egy jószívű közepessel csapnának meg írásban. 😀 Arról nem beszélve, hogy könyvtárosként jobbat rendezek, mert van súlyérzékem =)

      • Erre a produktumra, én is max 3-ast adnék. Technikailag a videó rendben van, tartalmilag viszont akadnak vele gondok. Egyrészt idejétmúlt, másrészt nem elég tárgyilagos, és emiatt félrevezető tud lenni. Ami azért elég nagy hiba, egy olyan alkotásnál, amit a készítője, ismeretterjesztő filmként definiál, és saját bevallása szerint, a negatív sztereotípiák ellen szánja, külön kiemelve, hogy “bármiféle manipuláció nélkül”.

      • Osztályozni nem tudom mi alapján lehetne, mert technikailag igényes, viszont a megvalósítás és a tartalma…. na jó, legyen egy igen gyenge hármas alá. 😉

  11. Nem tudtam eldönteni, hogy írjak-e vagy sem, de ha már végigolvastam a kommenteket, akkor gondoltam kanyarítok ide én is valamit.

    Először is: a kritika rész elég bejövős, nagyon nem tudtam mibe belekötni, az ingyen reklám résszel pedig abszolút egyetértek (bár tegyük hozzá, másik csapat tagjaként én elfogult vagyok), de ami tény az tény. Szakdoli ide vagy oda, ha egyet-kettőt megemlítenek, akkor kb. ennyi erővel a nagyoktól a kicsikig illett volna mindet, max. annyi erejéig megjeleníteni hogy az egyes fansubber oldalak kezdőlapját beszúrva egymás után vagy akármi. Az ANN meg a MAL dettó, bár mivel ezek alapvetően külföldi oldalak gondolom ezért nem kapott hangot.

    A másik: az első jó néhány kommentnél én kicsit kiakadtam. Most javítsatok ki nyugodtan, ha tévedek, de nekem alapvetően olyasmi jött le, hogy nektek baromi sok bajotok van azzal, hogy hanyatlik az animés kultúra és/vagy társadalom Magyarországon. Őszintén? Én teszek rá, sőt jobbat mondok, egy szóban is tökéletesen kifejezve: Helyes!
    Hogy miért? Én tökéletesen el voltam a “régi motoros” idényben, mert magasról tettem rá, hogy ki mit gondolt arról, hogy én animét nézek (akkor még csak azt, azóta remélem mondható egyfajta továbbfejlődésnek, hogy már lassan több mangát olvasok, mint amennyi animét meglesek).
    Másrészt meg, szerintem hulljon csak le mind, aki a fos gagyimaxos szinkronon szocializálódva kezdte hirdetni magát animésnek, mert ők nem voltak és soha nem is lesznek részei annak, aminek azok, akik már évek óta úgy nézik őket, hogy teszem azt eredeti szinkronnal.
    És őszintén szólva az az időszak mikor úton útfelén belebotlottál egy-egy ilyen idiótába, aki látott kettőt és ő már hatalmas animés, na neee… ennek kapcsán ti is írtátok a Narutót, és persze igaz a Bleachre is. Én szeretem mindkettőt, de utóbbi esetében legalább elmondhatom, hogy én még akkor kezdtem nézni, mikor nem volt menő (Narutónál már nem nagyon, ott elég sokáig ellenérzéseim voltak a sorival kapcsolatban, így nagyon nehezen álltam neki), azóta mondjuk jó ideje egyiket sem nézem, csak a mangájukat olvasom, de ez már egy másik történet.

    Visszatérve a főszálhoz, a videóhoz: az hogy a CON-on megkérdezetteknél volt 1-2 értelmes, na ez a nem mindegy… nem tudom hány embert szólítottak ott le, mert remélem nem csak ennyit, ha viszont ennyi volt az “értelmes” akkor az eléggé szomorú és mindent elmond…
    Na szerintem itt be is fejezem, így is hosszabb lett, mint akartam és nem akarok halálra untatni senkit, aki képes volt elolvasni 🙂

    • Én csak a magam nevében tudok nyilatkozni, szóval nekem személy szerint nem az a bajom, hogy hanyatlik a hazai piac, szubkultúra, hanem az a bajom, hogy ilyenné tették. A hanyatlást pont hogy kiérdemelte, mert olyan mentalitás mellett, amit az Animax, Mondo, Mangafan képviselt, más nem is nagyon lehetett a dolog vége.

      Ha sajnálok valamit, akkor azt, hogy ide jutott ez az egész, mert anno még az A+ érában, ha nem is maradéktalanul, de viszonylag jól indultak a dolgok.

      Nemrég írtam erről egy hosszabb bejegyzésben, ha esetleg érdekel: https://peter1989.wordpress.com/2013/04/10/animax-you-are-already-dead/

      • Elolvastam, egy szavam rá: Gyönyörű! És ez abszolút irónia-mentesen 😀
        Ahh azért sem tartom már magam akkora fannak, nekem a fele új infó volt, ami te szempontból is jó, hisz nem az agyonrágott csontot boncolgatod.

        Most itt nem megyek bele, majd kommentelek oda valami értelmeset estefelé, vagy legalábbis megpróbálok 🙂

    • Te sem vagy különb, mert az “animéseket” (pl. magadat) egy külön, felsőbbrendű kaszt tagjaiként képzeled el, ahová holmi újonc jöttmentek nem pofátlankodhatnak be. Nem tudom, hány olyan emberrel találkoztál, aki büszkén hirdette, hogy “megnéztem az Animaxon a Narutót, úgyhogy most már nagy animés vagyok”, de gyanítom, erősen közelít a számuk a nullához.
      Aki eredeti szinkronnal nézi, az felsőbbrendű? Aki magyarítva, az “nem lehet része annak”? Mi van?
      Akkor kezdted nézni, amikor még nem volt menő? Korábban születtél, ez aztán teljesítmény, büszke lehetsz rá!

      • “Nem tudom, hány olyan emberrel találkoztál, aki büszkén hirdette, hogy “megnéztem az Animaxon a Narutót, úgyhogy most már nagy animés vagyok”, de gyanítom, erősen közelít a számuk a nullához.”

        Én elég sokkal, sőt olyannal is, aki nem bírta felfogni hogy a Blood+ nem ugyanaz, mint a Blood-C.

      • Én valahol a kettő között látom az igazságot. Szóval tény, hogy senki sem úgy születik, hogy “mindent tud az animékről”. Mindenki volt kezdő, csak ezt sajnos sokan hajlamosak elfelejteni, és ebből lesz aztán a nagy pofa, a felsőbbrendűségi érzet.

        Ugyanakkor tényleg van a fiatalok között, nem egy olyan, akik valami olyan emberalatti ostobaságban léteznek, hogy egyszerűen nem lehet nekik elmagyarázni semmit.

      • Már ne is haragudj, de ismerjük egymást? Segítek: NEM! Akkor meg milyen alapon vonsz te engem kérdőre?
        Leírtam a vélemény, bocs érte. Te meg kihozod belőle, hogy én vagyok a szar, gratulálok, látom szereted kiforgatni az ember szavait. Hol a francban írtam én azt, hogy felsőbbrendű, aki eredetiben nézi? Igen, írtam, hogy többet ér, mint a magyar szinkronnal, de ebből honnan szűrted ki ezt a felsőbbrendűséget…
        Amikor még nem volt menő című részleget dettó erre értem. Bocs, hogy én így látom, de nekem az ne nyálazzon egyikre se, aki nem képes megnézni egy részt sem japánul, mert a magyar szinkron egyszerűen kinyírta mind a két sorozatot az idióta, játszani képtelen szinkronszínésznek mondott hangjaival. Oké, volt bennük egy-két nagy név… ÉS? Engem az bosszant ebben, hogy úgy hozták ezt be, hogy semmit nem tudtak róla, és magasról tettek rá, hogy hogyan és milyen minőségben, csak legyen kész és nyomjuk le a sok tini torkán, mert azoknak mindegy… Rohadtul nem mindegy!
        Semmi bajom nem lenne egy animaxon szocializálódott brigáddal, ha az amit kaptak volna igényes lenne, mert akkor lenne látnék alapot a rajongásra, de így? Kérlek…

        Az A+ alatt még oké, ott tartom, hogy igényes szinkronok születtek, igaz, hogy ott meg a szöveg volt olyan köze se volt az eredetihez, de ez akkor amikor néztem engem sem érdekelt, mert élvezhető volt. Amit viszont az Animax művel az nemes egyszerűséggel szar, mert egyszerűen érezni, hogy a szinkronszínészek is tesznek az egészre.

        Mellesleg visszakapcsolva az elejéhez: jöjjenek be újak, hát mit bánom én, ki vagyok én, hogy ezt megszabjam. Csak úgy jöjjenek, ahogy… Nagy pofával, szajkózva a hülyeséget, ráadásul az olvasás-értési képességük is nulla, így aztán azt se érted hogy talált az adott oldalra, de az észt tudja osztani, viszont te nem tudsz neki semmit megmagyarázni. Ezt se én találom ki, nem vagyok mesemondó. Sőt már csak azért sem szólnék bele ebbe, hogy jöhet-e be új vagy sem, mert én már rég kiestem ebből. Tisztában vagyok vele, hogy már nem vagyok akkora fan mint anno, részben időhiány miatt sem.

        Asszem ennyit akartam hozzáfűzni. Nem balhézni jöttem ide, bármily’ hihetetlen, bár tény (kaptam már meg, hogy a neten marha bunkón tudok fogalmazni, my bad, sorry érte :D)

      • Kár ennyire kiakadni Himiko 😀 Úgyse fog reagálni a válaszodra (legalábbis az átlag hőbörgő nem szokott).
        Amúgy nekem aztán abszolúte alacsony az animés műveltségi szintem, viszont nem csinálok ebből problémát. Párat már láttam, többségét még a 90-es években. Nagyjából ezzel ki is merül a tudásom.

      • Valószínűleg én is túlreagáltam, elnézést kérek.

        Ami a szinkront illeti… Engem pl. kifejezetten idegesít a seiyuu-k (Jól írtam?) hisztérikus üvöltözése, handabandázása-minél öregebb vagyok, annál inkább. Biztos, hogy ez a korral jár, mert a gyerekkoromban istenített hongkongi akciófilmeket és a Louis de Funès -vígjátékokat sem bírom már megnézni. Az anime sztorikat szeretem, de a “túljátszás” nagyon zavar, más kultúra ide vagy oda.

      • Hm ez érdekes, nálam pont fordítva van. Egyre jobban imádom csak hallgatni is őket. A pasikat alap, van nem egy kedvencem, akik egyszerűen zseniálisak szerintem, nőkből is van nem egy (de persze nem a vinnyogó típustól, mert tőlük falnak megyek).

        Louis de Funès -vígjátékok – ó gyerekkor, bár nekem az abszolút best mindig a Jákob rabbija marad, a többi annyira sosem bírtam 😀

    • Alapvetően nekem is az a bajom, hogy ilyenné tették az egészet, de egyébként a kiadványok halála nem zavar. Svédországban is befuccsolt, ott azért, mert nem érte meg a nemzeti nyelvű kiadást az angol nyelv erős ismerete miatt. Sőt, éppen ezért nincs svéd fansub az angol helyi kiváltására.

  12. goodlove Says:

    Nem szoktam kommentálni de ha elhiszed ha nem már nagyon régóta követem a blogot . Esküszöm nem segget nyalni akarok, de ami különösen elnyeri a tetszésemet azt nagyon meg szoktam dicsérni. Remek “írás” ismét csak : “Mert ha az amerikai kultúra, nem pont ugyan azokat az elemeket tartalmazza, mint az európai (amihez amúgy a legközelebb áll), akkor a Japán kultúrának, nemes egyszerűséggel, köze sincs hozzá.” ez a mondat különösen tetszett szerintem ebben lehet igazán az a baj a rosszat úgy akarják jó fényben feltüntetni hogy egy még rosszabbhoz hasonlítják, nekem legalábbis ez szúrta a szemem.

    Néhány észrevétel:
    Hol Van Momiji egy hamisíthatatlan hungarikum le se tagadhatnánk .

    Viccen kívül a mi számít animének vitához lenne egy megjegyzésem szerintem nem attól lesz anime mert “csíkszemű” dolgozott vele hanem ööö… japán animáció általában tv re készül ezér’ gyorsan kell dolgozni ezért különböző trükköket alkalmaz például a háttér mindig ugyanaz vagy a repülő csíkok jelzik a mozgást. Így egy hét alatt kész lett 1 rész míg mondjuk az usába 10 részre mittudom én kaptak fél évet így teljesen más az eredmény.
    Szóval ez csak egy technikai megvalósítás, ezért én nem értem ezt a nagy misztikumot körülötte, hogy külön “szekták” jöttek létre. Mi akkor is feltűnősködünk hogy Ezmilyenkirályság vagyunk.Azt’ csodálkozunk ha meggyepálnak érte.
    Nem arról van szó én nagyon szeretem őket (majdnem)minden este megnézek 3-4 részt (a (B)kabátok közt helyett) valamiből azt csókolom, de nem reklámozom hogy én igenis ezt nézem ezt el kell fogadni mindenkinek a közelembe, egyszerűen nem mondom senkinek. Hát kit érdekel mit nézek, és mégsem érzem azt hogy hazugságban élnék a barátaim előtt. Egyszer volt olyan hogy haverom átjött nézzünk valami filmet mondom nézzük meg az Akira-t elkezdődik úúú… azt mondja :Mesét nézünk mondom: Ja vége azt mondja: Mi volt ez a hülyeség én meg mondom: Ok Csá hát most mit erőszakoljam le a torkán hogy Csakazéris imádjad őket. Őt is megkérdezhetitek azóta is nagyon jóban vagyunk.
    Bocs egy kicsit bő lére eresztettem de úgy éreztem ez most nagyon idevág .

    • Momijit egyedül a puruttya merte anno bevállalni, igaz ők direkt azokat keresték, akik már távolról is gázak voltak. =)

      Rajzolással kapcsolatban, engem inkább az zavar, a mostani modern animéknél, hogy a környezetet túl művinek, élettelennek érzem. Egyik tipikus hiba, amikor bemontíroznak egy fotó szerű hátteret, amitől az előtérben lévő elemek, és a karakterek, nem csak hogy élesen elütnek, de sokszor még olyan dolgokra se figyelnek oda, hogy ha a háttérben, jobbról érkezik a fény, akkor a karaktereknek ne teljesen más irányba dőljön már az árnyékuk. Vagy a másik ilyen, amikor a szabadban vannak, és fúj a szél, de a háttérben nem mozognak se a fák, se a felhők, miközben az előtérben a fű, és a karakterek ruhája igen.

      • Csak kötözködés: a felszíni légmozgások nem mindig vannak szinkronban a felhőket mozgató szelekkel. 🙂

  13. Amit nem értek, hogy miért a shonen sz*rokkal dobáloztak meg a hype címekkel, s nem pl Satoshi Kon filmjeivek vagy Monster-el esetleg pár valóan felnőttebb közönségnek szánt címmel? Mert ha már propaganda, akkor inkább ilyen címekkel kellett volna operálni! Szerintem.

    Amúgy csak egy kérdés, mert sokáig gondolkodtam azon, hogy mint Fist Of The North Star rajongó, te szerinted Raoh vagy Kaioh az erősebb vagy badass-ebb?

    • Azért, mert ezek a tömegtermékek azok, amiket az egyszeri AA látogató ismer, és előszeretettel fogyaszt. Persze jó lett volna, ha a kötelezően ellőtt hypeok mellé, egy-két komolyabb darabot is betesznek, de én őszintén szólva, ezen már meg se lepődök. Inkább azon, hogy az EL-t és a Hellsing-et nem láttam köztük.

      Amúgy evidens, Kaioh, mivel ő lényegében egy Majin tápos Raoh. =D

      • Asszem ideje nekem is “megférfiasodnom” és elkezdeni a Hokuto no Kent…

      • Ha van türelmed a shounen fillerekhez, akkor nyugodtan. =) Lényegében egy béta állapotát tükrözi a műfajnak. Sok olyan elem megtalálható már benne (energia kitörések, farkasszemnézés, pózolás, vörösen izzó szemek, egysorosok, stb, stb.) amikre a mai shounenek alapulnak, mégis sok szempontból más. Például azért, mert a fontosabb, nevesített karakterek, felnőttek, és mind egy-egy harcstílus mesterei, örökösei. Plusz van az animének, illetve magának Kenshironak, egyfajta száraz humora. =)

  14. Ricz:

    Én elsősorban a mangát ajánlom, ha belekezdesz, mert ott jön át igaziból a hangulata a Fist Of The North Star-nak.

    Péter:

    Mondjuk én a mangát jobban preferálom, mint az animét, bár tény, az anime jól tette, hogy Kaioh-nál abba maradt.

    S bevallom, nekem jobban bejön ez, mint a mai shonen-ek többsége, amiktől már lassan szivárványt böfögök, a mindfuck-jaiktól aranyeret kapok, minden második karakter egy másik karakter skill-jén élősködik, a drámázásoknak kb semmi értelme mert úgyse lesz belőlük semmi, a főbb karakterek 15 éves gyerekek akik persze röhögve robbantanak hegyeket a cukorka vékony karjaikkal és térítik meg a náluk 20-25 évvel öregebbeket.

    Igen, volt egy pár dolog a Fist Of The North Star-ban is, amire azt mondtam, hogy már nem kellett volna, de alapjából véve nem volt megerőszakolva, mint ahogyan az pl a Kenichi vagy Naruto esetében.

    Nem beszélve, hogy picivel sötétebb is, mint a maiak, s nem csupán a világa miatt (atom bomba utáni poszt-apokaliptikus világ), ha nem a emberek miatt is.

    Ha már a franchise, mi a véleményed a Souten No Ken-ről (persze csak ha nem kérdeztem még), valamint a tényhez, hogy a Fist Of The North Star 27 kötettel sikerült kb 80 millió eladott példányszámot produkálnia, amire a Bleach csak kb 50 kötettel volt képes, s a Naruto ugyan kb 100 milliónál tart, de az 64 kötettel produkálta ki magából?

    Kíváncsi vagyok, hogy a mai shonen rajongók – főleg Naruto és Bleach – hogyan viszonyulnának a Fist Of The North Star-hoz. Szerinted?

    • Nem vagyok egy nagy mangás, de az szinte minden shounenre igaz, hogy a manga pörgősebb, és jóval kevesebb benne az időhúzás. Ami persze érthető is, hisz animét akkor kezdenek csinálni egy mangából, amikor az népszerű lesz, nem várnak 5 évet, így hamar be is érik, és amíg nincs alapanyag, addig is történnie kell valaminek. Amúgy igen, a HNK spec sokkal hangulatosabb pepitában.

      Souten No Ken-t még nem láttam, de tervbe van véve, szóval előbb-utóbb sort kerítek rá.

      A franchise népszerűsége, illetve jelentősége, nos eléggé evidens. Lényegében hasonló szerepet töltött be a műfajában, mint a másik oldalon Cutie Honey. Ergo sok olyan megoldás itt bétázott először, amit aztán a későbbiek átvettek, és megtoldottak. Persze, hogy vannak hibái, ezt kár is lenne tagadni, de mondjon már nekem valaki egy olyan shounen fightot a maiak közül, ami érdemben hozzátett valamit műfajhoz? Egy sincs.

      A Naruto, One Piece például semmi mást nem csinál, mint a DB formuláját használja, illetve a skillek terén, lenyúlták a DC, Marvel hősöket. Na és persze ott vannak még “a másolatról készült másolatok”, mint például a Fairy Tail, ami le se tagadhatná, hogy egy OP copycat.

      A mai, fiatal rajongókat, valószínűleg pont nem érdekelné, mivel egyrészt a többségük élből nem néz régi animéket, másrészt van annyi új, amiben megtalálhatják a számításaikat.

      • Mondjuk azt nem tudom megerősíteni, hogy a Fairy Tail One Piece copy lenne, mivel a Fairy Tail mangakájának már volt előtte egy neverending shonen mangája, mgéhozzá a Rave Master, ami kb 400 fejezet hosszú lett, viszont csak 51 anime epizódot kapott a Deen Studio-tól.

        Hibák mindenhol vannak, mivel semmi sem tökéletes, VISZONT nem mindegy, hogy mennyi hiba van valamiben. Mert pl Naruto-tól már mindenki aranyeret kapott, aki nem shipping miatt olvassa vagy már több, mint 12-13, Bleach egy-két hajszállal jobb, One Piece az egyetlen, ami még élvezhető is, Fairy Tail-ről nem nyilatkozok.

        A poén, hogy míg régen a Kinnikuman (ahol sokkal több dolog volt amit átvettek a mostani shonen-ek) és a Hokuto No Ken shounen-ek voltak, addig azok folytatásai/előzményei, a Kinnikuman Nisei és Souten No Ken már seinen-ként vannak számon tartva! Hogy lehet ez, hogy míg 20-30 évvel ezelőtt valami shonen volt, az ma már seinen? Ha megjelenne egy Dragon Ball Universe, akkor már azt is seinen-ként tartanák számon?

      • A besorolás a, célközönséget jelzi, vagyis hogy kiknek szánták elsősorban. Más téma, hogy tartalmilag az adott anime vagy manga, melyik kategóriának feleltethető meg inkább, illetve hogy mi alapján viszonyítunk.

        Az a generáció, amibe én is tartozok, általában a DB-hez mér mindent, mert azt ismeri, tekinti jónak, “alapnak”. Ez az újabb darabok esetén, nem okoz különösebb problémát, hisz az újak, általában mindig a régiekre alapoznak. Visszafelé viszont már nem árt azt szem előtt tartani, hogy egyrészt a DB se a semmiből jött létre, másrészt ez már egy másabb, kiforrottabb formulával operál, aminek elemei, az elődökben “bétáztak”.

        Shounen/seinen témához még annyit, hogy a régi shounenek, általában nem voltak annyira puha pöcsűek, mint már a mostaniak. =) Szóval akkoriban, amikor megjelent, a HNK nem számított annyira másnak.

        Sokan amúgy a Tiger Maskot is shounen fightnak tartják (vagy legalább is azok elődjének), pedig a besorolása szerint, az inkább sport anime volt.

  15. Nekem tetszett a videó, de igazatok van, ez elég késői most már. Mi évek óta járunk conokra, de Dobay Ádám előadásai eddig kimaradtak az életünkből. ^^ Tavaly be akartunk ülni egyre mert régi rajzfilmklubos animékről volt szó de aztán elfelejtettük. ^^ Egyik ismerősünk viszont végigülte, és szerinte nem maradtunk le semmiről se, csak azt mondta el amit már úgyis tudtunk. Ja és csak az előadása elején beszélt a Sailor Moonról és a Dragon Ballról, másra kise tért. O.o

    • Arról hallottam már másoktól is, hogy (szokás szerint) rohadt összefüggéstelen volt az egész. =)

      Nekiállt a rajzfilmklubos időkről beszélni, persze abból is csak a két legnépszerűbb címet, a DB, SM duót ragadta ki, mint ha más nem is lett volna. Aztán ezek ellentéteit kezdte fejtegetni… Na most nem azért, de mi ugyan ezt csináltuk, általános iskola, alsó tagozatában, ingyen, akkor, amikor még az egész aktuális volt. =D

      Majd kiselőadást tartott a shoujoról, ahol persze egy Glass Mask az fel se merült, de bezzeg azt a pingvines buziságot, azt odakavarta, mert az nem öregebb 2 évesnél, és a sok kis desu, azt tuti ismeri. Bár mit is várok? Azon lennék meglepődve, ha nem így történt volna. =)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: