Nem mese! Anime – Kritikus szemszögből

Íme hát a nemrég napvilágot látott, legújabb ismeretterjesztő anyag…

Ugyan az Aoi fórumon, már nagy vonalakban kifejtettem a véleményemet erről a videó összeállításról, promóról, ezért körülbelül ugyan arról fogok majd itt is írni, mint ott, néhány gondolattal kiegészítve, és bizonyos dolgokba jobban belemenve (akkor már fáradt voltam, hogy belemenjek a részletekbe).

Promo szempontjából, azt kell mondjam, a videó egy egész korrekt darabnak nevezhető, ugyanakkor 2 szempontból is problémák vannak vele. Először is, aktualitás. Az anime popkultúra, körülbelül 7-8 éve jelen van már kis hazánkban, ergo az emberek többsége, azon belül is főleg az a korosztály, akiket érdekelhet ez a téma (12-30 között) ha más nem sacc/kábé, de tudja mi ez, és 99%-os valószínűséggel, határozott véleményük van róla. Aki eddig is érdeklődést mutatott az animék, mangák iránt, annak ez nem tud újat mondani, akit pedig eddig se érdekelt ez a téma, azt ez se fogja meggyőzni az ellenkezőjéről.

Szintén ide sorolnám ezen probléma egy másik tényezőjét, amire leginkább a “rossz időben, rossz helyen” megállapítás érvényes. Aki ugyanis egy kicsit is nyomon követte az anime popkultúra, hazai pályafutását, különösen az elmúlt 2-3 évet, az pontosan tudja, hogy mára a piaca, gyakorlatilag halott, és szépen lassan, de biztosan visszatérőben van az underground felé. Hogy egy ide illő mondással éljek: “Halottnak a csók…” ugyebár. Ha 2007-2009 környékén látott volna napvilágot ez a videó, a megfelelő médiákban, más lenne a helyzet.

A másik téma némiképp összetettebb, de alapvetően a tartalom, és a prezentálás körül körvonalazódik. Azt kár is lenne tagadni, hogy az origón, indexen, és rádiókban megjelent bemutatókhoz képest, ez egy messze színvonalasabb darab. Ám ez jórészt abból ered, hogy a legtöbb hazai cikket, bemutatót, promót, akármit, általában olyanok készítették, akiknek vagy fogalmuk se volt róla, pusztán külső szemlélőként volt rálátásuk, és eképp is foglaltak állást. Vagy épp ellenkezőleg, mivel üzleti érdekeltségük fűződött az egészhez (Danci és Csabi szentmiséi), ezért leginkább reklámként, kampányként álltak hozzá (haszonlesés, kereskedelem).

Az első gond a szóban forgó videóval, kapásból a címmel van, miszerint “Nem mese! Anime”, ami így, ebben a formában, leginkább olyan, mint ha egy 14-15 éves friss rajongó fejéből pattant volna ki. Ez a cím állít valamit, a baj csak az, hogy ez az állítás, valójában ugyan úgy hülyeség, mint ennek az ellenkezőjét állítani, vagyis hogy “Az animék mesék!”. Természetesen értem én, hogy ezzel egy berögzült sztereotípia ellen akartak küzdeni (a sok közül), csak hogy egy sztereotípia ellen nem úgy szokás küzdeni, hogy egy olyan kijelentéssel élünk, ami ugyan úgy nem igaz.

Kedves anime kedvelő barátaim és fele barátaim, legyünk őszinték egymáshoz, de legalább saját magunkhoz. Amikor valaki azt állítja, hogy az anmék nem mesék, a napnál is világosabb, hogy az illető téved. A mese fogalmába ugyanis, nem csak a gyerekmesék tartoznak bele, hanem valójában minden olyan mű mesének tekinthető, ami a fantázia szüleménye. Egy mese lehet véresen komoly, és lehet kifejezetten felnőtteknek szóló tartalommal megáldva (gondoljunk csak a Disney mesék eredetijeire). Ilyen formán, aki a mese szót, pejoratív kifejezésként értelmezi, pont azok alá adja a lovat, akik ezt a szót tévesen, pejoratívan használják. Az anime egy ábrázolási mód, egy stílus (lényegében rajzfilm) amin belül rengeteg műfaj létezik, amik között nem véletlenül szerepel a kid / children kategória is (csak néhány példa, az ide sorolható művek közül: Hello Kitty, Hamtaro, Doremon, stb).

Aztán, ha már tartalom, akkor beszéljünk kicsit a videóban szereplő emberkékről, és arról, amit mondanak. Különösebben nem szeretnék személyeskedni, bár jelen körülmények között, ez kissé nehéz lesz. =)

Bobay…  alapesetben ez lett volna az a pont, ahol élből kapcsolom is ki a videót, meg is mondom, miért. Azért, mert Dobay úr magasröptű eszmefuttatásai, általában kevés ténnyel, és jó adag elfogultsággal, fanelmélkedéssel operálnak, amit még az animések egy jó része is nehezen emészt meg (már aki nincs totál elvarázsolva). Szerepelt már ő az Index videóban, tartotta már a gyertyát Csabinak és Dancinak, szóval volt róla sejtésem, nagyjából mire számíthatok tőle. =) Bevallom, némiképp meglepett, hogy Boday ezúttal nem szállt el úgy, mint ahogy szokott (a fanjai pont ezt hiányolták), de persze most is volt jó pár olyan mondata, ami jobb esetben is korrekcióra szorul. =)

“Az anime még azért tud nagyon erős lenni, különösen Magyarországon, mert hogy az amerikai tömegtermék ami bejön, a hollywoodi, nagy nyári robbanós, robotos, akármilyen filmek, azok egy alacsonyabb szintet céloznak meg. Tehát ugyanúgy a tinédzser korosztályra mondják ők, hogy ez nekik készül, viszont nekünk egy európai tinédzser korosztályunk van, egy európai kulturáltsággal, és az amerikai tinédzser korosztály, a maga amerikai kulturáltságával nem pontosan ugyanazokat az elemeket tartalmazza. Tehát ez egy sokkal nyitottabb, a fiatalokat közvetlenül megszólító kultúra, ami azt mondja, hogy “én tudok rólad valamit, most elfogom mesélni, vagy elfogadod, vagy nem, de ezek az életed mélyrétegei”. Az amerikai kultúra, jelenleg ezt nagyon kis százalékban teszi meg, merthogy, máshogy működik, mint a mienk. Tehát ezért van az, hogy aki intelligens, fiatal kultúrát keres Magyarországon, az el fog jutni a mangához, és az animéhez, mert jelenleg ennek nincsen igazi, jó, minőségi, hazai képviselője.” -> Tisztelt Dobay úr, egyrészt kérem, jussunk már el odáig, hogy ha az animékről beszélünk, akkor a változatosság, és nem mellékesen a korrektség jegyében, ezt ne úgy tegyük már, hogy előre megfontolt szándékból, és elfogultságból, direkt az amerikai termékek fölé helyezzük azokat. =) Mert ha már rossz berögződésekről van szó, sztereotípiákról, akkor ez is egyike azoknak, csak ez épp a fan oldalról jön.

Másrészt tessék már kinyitni egy történelemkönyvet, és kicsit józan paraszti ésszel tekinteni a világra. Mert ha az amerikai kultúra, nem pont ugyan azokat az elemeket tartalmazza, mint az európai (amihez amúgy a legközelebb áll), akkor a Japán kultúrának, nemes egyszerűséggel, köze sincs hozzá.

Amit felvázolt, az mind nagyon szép, de ebben a formában, nem igaz. Lévén az animéknek is csak nagyon kis százaléka szól érdemben, pártatlanul a nézőhöz, és mer kellő komolysággal, mélységgel belemenni egy-egy téma feszegetésébe. A legtöbb school life, slice of life anime (feltételezem, Dobay úr, elsősorban ezekre gondolt) valóban a tinédzserekhez szól, az ő problémáikkal foglalkozik, de itt nem árt azt kiemelni, hogy ezek az ottani tinédzserekre lettek méretezve (akik a miénktől merőben más társadalmi, és kulturális körülmények között élnek), másrészt az esetek túlnyomó többségében, ezek a művek, rettentően idealizáltak, és “nézőbarátok”. Apropó, “tartalomhoz a forma”, érdemes megfigyelni Dobay beszéde közben, milyen animékből szúrtak be képeket, amolyan példaként… Clannad, Ga-Rei-Zero, Toradora, amikre úgy vélem, a “no comment” kifejezés, tökéletesen illik. Nehogy ezek legyenek már, a “legjobbak”.

“százalékban, elég kevés az, a többi műfajhoz képest, ami szexuális tartalmú” -> Na erre szoktam én azt mondani, hogy nettó hülyeség. =) Tipikus képmutatás, amikor egy kényes témát ugyan óvatosan megemlítünk, de gyorsan a szőnyeg alá seperjük, nehogy érdemben beszélni kelljen róla. =) Most őszintén emberek, minek ide ez a sznob képmutatás? Mondjuk ki, a szexuális tartalom, és a szexuális vágykeltés, az animék bő 90%-ánmak része, valamilyen formában és mértékben, műfajtól és témától függetlenül. Sőt az ecchi, és a hárem műfaj, kifejezetten erre épít. A hentai pedig ugyebár pornó, és nem külön kezelendő az animéktől, hanem a része, bármennyire is ágáll ez ellen sok fan.

“A legjobb 20%-a az animéknek, nagyon komoly kérdéseket fogalmaz meg, amit a nézőnek fel kell tennie önmagában. Ezek hogy így mondjam, önismereti filmek. Olyan kérdésekre sarkall, olyan kérdések feltevésére sarkallnak engem, amiket egyébként nem tettem volna fel. A lényem olyan részeire világít rá, amiről lehet nem is gondoltam volna, hogy van nekem olyan. Ezek lehet, hogy súlyos kérdések. Mi a viszonyom ahhoz, hogy egy másik emberhez mi a viszonyom? Mi a viszonyom a saját létezésemhez? Mi a viszonyom a saját halálomhoz? És ezek tini sorozatokban vannak benne, tehát egy pillanatig se tévedjünk azzal kapcsolatban, hogy ezek ilyen nagyon elvont ilyen két nézős művészfilmek. Ezek a leg alapvetőbb, legtöbb emberhez eljuttatott, népszerű termékekben benne vannak.” -> Inkább 10%-ra becsülném, jobb esetben, de nem is ez az érdekes ebben a kis eszmefuttatásban. Az tény és való, hogy az animéknek is van egy “krémje”, amire valóban igaz az, amit Dobay, a szöveg első felében írt. A szöveg második fele viszont, megint hülyeség, mert az ilyen tartalmat, pont nem a tinédzserekre szabott művek, vagyis a shounenek és shoujok tudják magukénak, hanem a legjobb seinenek, és esetleg még pár josei. A legalapvetőbb, legtöbb emberhez eljutó, népszerű animéket úgy szokás nevezni, hogy mainstream animék, amik jellemzően nem a tartalmukról híresek. Ezeknek a sorozatoknak, az elsődleges céljuk, nem az elgondolkodtatás, hanem a szórakoztatás, emiatt pedig olyan eszközökkel operálnak, ami nagy tömegeknek adható el. Persze igaz, hogy ezekben is fellelhetőek, bizonyos tanulságok, csak hogy ezek rettentően sablonosak, idealizáltak, leegyszerűsítettek, és valójában semmiben se különböznek attól, amit egy amerikai B kategóriás akciófilm, egy romantikus sorozat, vagy épp egy sitcom tudhat magáénak.

A szakdolgozatos csajról, megmondom őszintén, eddig még sohase hallottam, így különösebben nincs mit hozzáfűznöm. Mindenesetre kicsit érdekes lehet egy olyan szubkultúra internetes szokásairól írni, ami igazából, mindig is a neten létezett igazán. Amúgy volt egy nagy ingyen reklám az AA-nak, bár ha már azt bemutatták, akkor a külföldieket is illett volna, amiket egyébként az AA másol.

Végül jött Akatsukis Danci, aki alapból nem értem, mi a francért kapott körülbelül negyed órát? =/ Értem én, hogy ezzel a rajongói alkotásokat akarták bemutatni, és az is lehet, hogy ez az Akatsukis gagyiság, a perzisztensen alacsony színvonala ellenére, valamiért sajátságosan bejön a népnek, de biztos vagyok benne, hogy erre a célra, sokkal jobb emberkéket is lehetett volna találni. Persze most lehet azzal jönni, hogy “és/ha/de” alapon ő mennyi munkát ölt ebbe, csak hogy a végeredmény szempontjából, ez nem sokat számít. Egy igényesebb AMV készítő, szerintem sokkal jobb választás lett volna, aki bemutatja, mire képes Premier-el és Vegas-al, ahelyett, hogy Danci erőlködését kell nézni a mikrofon előtt. Akinek egyébként abszolút nincs humora, ráadásul még modoroskodik is.

Lehetne még pár mondatot kiragadni a conon elkapott random emberkék szavaiból is, mint például hogy “mindegyik más, egyedi” (na ja, volt a ’70-es években) de ezekbe már ha nem bánjátok, nem mennék bele. Amit akartam, úgy érzem elmondtam. =)