Metro: Last Light – Megváltás a mélyből

metro_ll_logo

Amikor 2010-ben a kezeim közé került végül a Metro 2033, és eltöltöttem vele néhány órát, egy igen ismerős érzés uralkodott el rajtam, amit utoljára talán akkor éreztem, amikor a Painkiller után, átültem a NecroVision elé. A szituáció, szinte ugyan az volt… Volt egy jórészt pozitív visszhangot kapott, viszonylag népszerű játék, ami után a fejlesztők egy része úgy döntött, külön utakon próbál érvényesülni. Alapítottak egy új céget, és kezdésnek összehoztak egy, az előző munkájukhoz nagyon hasonló, de mégis más játékot, ami viszont nem ért fel az “előd” színvonalához.

Ezzel persze egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy a Metro 2033, ne lett volna egy kellemes, jó játék, mert (akárcsak a NecroVision) rendelkezett egy jó alaptémával, voltak benne jó ötletek, egyedi környezet, stb. Egyszerűen csak arról volt szó, hogy nagyobb részt technikai, kisebb részt tartalombéli problémák voltak vele.

A legzavaróbb, egyértelműen az volt, hogy eszméletlenül ronggyá volt scriptelve a játék, olyannyira, hogy ha valamit nem úgy, vagy nem olyan sorrendben csináltunk, ahogy azt a rendszer elvárta tőlünk, akkora játék hajlamos volt különféle húzásokkal “büntetni” a játékost. Jobb esetben ezt megúsztuk annyival, hogy egyszerűen nem kerültek egy-egy helységbe ellenségek, rosszabb esetben viszont előfordult olyan, hogy egyes scriptek beakadtak, vagy összeakadtak, így például egy-egy keményebb mutánst nem lehetett megölni, vagy a társunk ragadt le menthetetlenül egy ponton.

Szintén akadtak gondok a felemás AI-val, ami a mutánsoknál még nem volt túl feltűnő, viszont az emberi ellenfelek esetén, meglehetősen zavaró tudott lenni. Például ha lopakodás közben lebuktunk, majd gyorsan átszaladtunk egy másik helységbe, az AI hajlamos volt teljesen megfeledkezni rólunk, ám ha ugyan abban a helységben maradtunk, az ellen akkor is pontosan tudta, hol vagyunk, ha vaksötét volt, és fedezéktől, fedezékig sunnyogtunk.

Mindezeket azonban el tudtam volna nézni a Metro 2033-nak, hisz annakidején, a Stalker sem volt épp hibáktól mentes, ám valahogy, valamiért, az a bizonyos plusz, ami a Stalker atmoszférájában megvolt, számomra hiányzott a Metro 2033-ból. Épp ezért (a Rage-hez hasonlóan), abba a kategóriába került nálam, amit egyszer érdemes volt végigjátszani, ám azóta se tudott visszacsábítani maga elé. Rávenni arra, hogy még egyszer alámerüljek a szűk metro járatok, sokszor frusztráló sötétjébe. Helyette inkább, a zóna szabadságát választottam. =)

A folytatást emiatt, meglehetősen vegyes érzésekkel fogadtam, annak ellenére, hogy a játékot megelőzős hírek, majd a későbbi beszámolók, mind arról tanúskodtak, hogy a folytatás, előnyére változott, sőt jobb lett, mint az alapjául szolgáló könyv.


A második esély

A Meto: Last Light (eredetileg Metro 2034) története, nem sokkal az előző rész után játszódik. 20 évvel járunk az atomháború után, amiben az emberiség javarésze odaveszett, a túlélők pedig a föld alá szorultak, mivel a felszíni atmoszféra, erősen mérgezővé vált, és még legalább 100 év kell, mire nagyjából élhetővé válik. Az atomháború egyik túlélője a főhős, Artyom, aki a felszínen született, de már a Moszkva alatti metróhálózatban nőtt fel. Ő (spoiler mentesen fogalmazva) az előző rész végén (negatív vég), elkövetett egy hibát, ami abban a helyzetben ugyan egy érthető, emberi döntés volt, ám ennek bizony meglett a következménye, de szerencséjére most kap még egy esélyt a “feloldozásra”.

MetroLL_01

A kezdeti rövid tuttorial rész után, ami egyébként egész jól a történetbe lett illesztve, röpke eligazítás következik, ahol rögtön megbíznak minket egy igen veszélyes küldetéssel, miszerint fel kell mennünk a felszínre, majd megkeresni az úgynevezett “utolsót”.

MetroLL_02

Természetesen semmi se úgy alakul, ahogy eredetileg elterveztük, így hát kénytelenek leszünk harcolni, egyrészt a saját túlélésünk végett, másrészt hogy befejezzük a küldetésünket, és megtaláljuk az “utolsót”, akire időközben mások is vadászni kezdet, ám merőben más céloktól vezérelve.

Hiába ugyanis a felszínen történt kataklizma, az emberi természet, maradt a régi, ezért nem csak mutánsokkal, hanem emberi ellenfelekkel is meggyűlik majd a bajunk. A klasszikus banditákon és fosztogatókon túl, szembekerülünk majd neo-kommunistákkal, neo-faszisztákkal, akik bizony már sokkal jobban fel lesznek szerelve, és egymáson kívül, miránk is előszeretettel tüzet nyitnak.

MetroLL_03 MetroLL_04

Az emberi ellenfelek AI-ja, szerencsére sokat fejlődött az előző rész óta, ezért most már jobban megéri majd a reflexeink mellett, az eszünket is használni. A legtöbb emberlakta helyszín úgy lett felépítve, hogy általában több lehetőség is adott a továbbjutásra. Aki akarja, az persze végig rambózhat mindenhol, ebben az esetben viszont érdemes lesz felkötni az alsóneműt, pláne magasabb nehézségi szinten, mert sanszosan több lesz az ellenfél, mint amennyit tölténnyel bírunk. Tövig húzott ravasszal ugyanis, itt nem sokáig lehet érvényesülni.

Akik lopakodásra adják a fejüket, és Riddick módra, az árnyékokban megbújva, csendes gyilkolásra szakosodnak, már nagyobb eséllyel rúgnak labdába, ám ehhez bizony nem árt némi türelem, megfontoltság, pár okos trükk, és ami a legfontosabb, időzítés. Hiába rejt minket a sötétség, az ellenfelek nem hülyék, és egy mozgó alakot szemből, még így is pillanatok alatt kiszúrnak. A mutánsokat megtéveszteni, pedig még ennél is nehezebb lesz, lévén ők kiszagolják a prédát.

Választhatjuk még a pacifista megközelítést is, amit a játék amúgy külön jutalmaz, de ez mind közül, talán a legnehezebb út. Ilyenkor a lopakodáson túl, csak a leütéssel élhetünk, amihez viszont közvetlenül az ellenség hátába kell kerülni. Persze ez a módszer, csak emberek esetén fog beválni, a mutánsokat észrevétlenül kikerülni, vagy épségben elmenekülni előlük, szinte lehetetlen vállalkozás, néhány kivételesen kedvező helyszíntől eltekintve.

A fegyverzetünknek természetesen a játékstílusunkhoz kell majd idomulnia, vagyis a rambók maradjanak a sörétes puskánál, még a csendes vadászok a dobókésnél és a hangtompítós pisztolynál, esetleg egy karabélynál.

MetroLL_05

Sokat hozzátesz a játék hangulatához, mind játékmenet, mind hangulat terén, hogy a fejlesztők nagyon erősen építettek a fény és árnyékhatásokra, amik helyzettől függően, változnak. Tehát még a mutánsok ellen minden fényforrást értékelni fogunk (bizonyos dögök érzékenyek is az erős fényre), addig az ember lakta területeken, mindet igyekszünk majd valamilyen úton-módon leoltani. Utóbbi esetben, ennek még a rambók is hasznukat vehetik, mivel a gyúlékony anyaggal működők, találat esetén, képesek rövidebb-hosszabb időre felgyújtani a környezetüket.

Aminek személy szerint nagyon örültem, hogy végre jelentősen többet tartózkodunk majd a felszínen, illetve annak közvetlen közelében, és nem csak a metro alagutakat járjuk a játék 90%-ában. Ezzel persze együtt jár majd némi kellemetlenség is, mivel a felszínen, atomtél van, ezért gázmaszk nélkül, esélyünk sincs a túlélésre.

MetroLL_06

Ehhez hasonló részeket, láthattunk már más játékokban is eddig, itt azonban a gázmaszk, nem csak egy egyszerű eszköz, hanem fogyó eszköz, ami nem tart örökké. A maszk szűrői, folyamatosan használódnak el az igénybevételtől, ezért időnként cserélgetni kell őket, amit a karunkra erősített óra jelez, ami szerencsére most már digitális, így ránézésre egyből tudni fogjuk, meddig tart még az aktuális filter. Ezen felül érdemes arra is odafigyelni, hogy harc közben a maszk sérülhet, amit a plekszin keletkező egyre nagyobb kiterjedésű repedések jeleznek.

MetroLL_07

Illetve nem árt majd időnként törölgetni is, mert víz, sár, vér, egyaránt ráfröccsenhet, amennyiben túl közel kerülünk ezek forrásaihoz. Sőt lesz egy-két olyan gusztustalan csúszómászó, ami előszeretettel beköpi nekünk nyálkával.

Emellett lehetőségünk lesz majd egyszer egy kiszuperált Mad Max járgányt is az irányításunk alá vonni…

MetroLL_08

Valamint érdemes lesz odafigyelni, a helyenként fel-fel bukkanó csapdákra, amik bizony kellemetlen meglepetéseket okozhatnak, ha nem vagyunk elég figyelmesek.

MetroLL_09


Tálalásból továbbra is jeles

A játék grafikailag ugyan nem egy kiemelkedően szép darab, ám ezt remekül kompenzálták a részletes pályatervezéssel, ami akárcsak az előző részben, vagy anno a Stalkerben, első osztályú munka. Az éjszakai mocsár például kifejezetten hangulatos, még az ellenséges faunáról is képes elvonni a játékos figyelmét.

MetroLL_10

Ám lesz példa ennek ellenkezőjére is… Lesznek olyan helyek, ahonnét mielőbb távozni szeretnénk. Például amikor a neo-komcsik tömeggyilkosságainak eredményét látjuk.

MetroLL_11

Szintén sokat dobnak a hangulaton, a helyenként utunkba eső anomáliák, amik többsége amúgy ártalmatlan. Ilyenkor egykor élt emberek árnyai jelennek meg, akik úgymond benne ragadtak a haláluk előtti eseményekben, ami újra és újra lejátszódik. Akad azonban pár veszélyesebb is, amik már leginkább horrornak illenek be, amikor az atomcsapás következtében, a földbe olvadt emberek kinyúlnak a talajból, és megpróbálnak lerántani (vagy legalább is ezt látjuk).

MetroLL_12

Bugokkal szerencsére nem igazán találkoztam játék közben, csak pár kisebb fizikai baki zavart be a képbe, ám ezek egyáltalán nem befolyásolták a játékmenetet, inkább mókásak voltak. =)

MetroLL_13


Végítélet

Összességében azt mondanám, érdemes volt 3 évet várni a Last Light-ra. Számomra minden benne volt, ami kellett, minden olyan hibát és hiányosságot kompenzált, ami miatt az elődbe anno nem tudtam beleszeretni. Ahogy végigjátszottam, egyből újra neki is ültem, hogy megnézzem a második végkifejletet (ennek is két lehetséges vége van) és lényegében mindkettővel elégedett voltam. Egyik se hagyott maga után, hiányérzetet.

Bevallom, valahol még mindig jobban örültem volna annak, ha kicsit szabadabbá teszik a játékmenetet, és bekerül néhány RPG elem, opcionális mellékküldetés, párbeszédeknél válaszlehetőségek, ha lehetne másfajta páncélokat, gázmaszkokat is hordani, de ez már tényleg csak egyéni preferencia. =)

Hogy érdemes e kijátszani a 2033-at a Last Light előtt? Nos szerintem nem muszáj, a folytatás elég jó bevezetőt ad, és menet közben szépen összefoglalja, mi volt az elődben. Amit ajánlanék előzménynek, az inkább a 2033 könyv.

Végeredményben, nálam megdolgozott a 8.5/10-ért.

Advertisements

12 hozzászólás to “Metro: Last Light – Megváltás a mélyből”

  1. Ismerősöm pár hete mutatta a játékot. Nekem bejött a grafika, mondjuk nem sok ilyen, vagy jobb motorú játékkal találkozom. 🙂 Valamiért bennem annyira nincs késztetés a kipróbálására, de valóban jó kis darab. Kár, hogy a metróhálózat elég lineárissá teszi a lehetőségeket úgy alapból. Nekem a Vörös tér tetszett a legjobban az egészből. Meglehetősen részletgazdagon adták vissza az egészet.

    • A grafikával nekem se volt különösebb bajom, de tény, hogy vannak már manapság ennél szebb darabok is a piacon.

      A helyszín és az elképzelés, miszerint az atomháború után, a földalatti metro hálózatba szorultak vissza a túlélők, nekem tetszett, és önmagában nem feltétlen jelentené azt, hogy emiatt a játéknak “kötelezően” lineárisnak kell lenni. Ez csak a megvalósításon múlik.

      Engem egyébként a linearitás sem zavar, inkább a scripteltség, és a kevés interakciós felület, ami persze valahol érthető, hisz végső soron egy könyv adaptációkról van szó. Szerencsére ezen a téren a Last Light, előnyére változott a 2033-hoz képest, tehát a játék már nem vesz annyira szigorúan, forgatókönyv szerűen minden egyes helyzetet.

      • A linearitással kapcsolatban nekem elsősorban csak az szokott zavaró lenni, amikor egyértelműen egy csőben halad a játékos. A sok script is zavaró lehet, szerencsére nem igazán találkoztam még olyan játékkal, amiben zavaró lenne a mennyiség. Pedig CoD-al is játszottam már 😀
        Amúgy a posztapokaliptikus téma nekem is tetszik, bár nekem inkább az antiutópia vonalak érdekesek. Érdemes hozzá elolvasni kiegészítésként Tatyjana Tolsztaja: Ksssz! című regényét 🙂

      • Nos lényegében a legtöbb játékban egy “csőben” haladsz, ami hol folyosó, hol aréna, még akkor is, ha az épp nyílt terepnek van álcázva (lásd: CoD-ok). =) Ilyenkor kap jelentőséget a pályatervezés, a dizájn, a részletes berendezés, stb, hogy ezt ne vedd észre, ne érezd úgy, hogy a terep ismétlődik.

        A scriptekkel úgy vagyok, hogy ezek eredetileg arra szolgáltak, hogy feldobják a játékmenetet, és megfelelően elszórva, ezek végzik is a dolgukat. Ám amikor egyik script jön a másik után, az arra kényszeríti a játékost, hogy minden mozzanat, cselekedet, egy előre meghatározott forgatókönyv szerint történjen. Magyarul megkötik a kezed, és elveszik a szabad cselekvés lehetősége.

        Ez egy videojátéknál pedig elég elemi probléma, hisz valahol pont az lenne az egész műfaj lényege, hogy a játékos feltalálja magát.

  2. Nem ide illik, de boldog névnapot, Péter! =)

  3. A játék nagyon ott van, csak pár apróság zavart, pl. normal-normalon néhány kemény szitut leszámítva elég könnyű volt a játék, na de ezen segít a ranger mód. 🙂 Az ellenfelek néha bután viselkedtek, pl. ott állok 10 méterre tőle, és nem vesz észre csak ha már lövök. A 2033 hangulata jobban megfogott, sokkal sötétebb, komorabb, baljósabb sugallatai voltak, de ez a rész se rosszabb csak másabb. Az első rész az emberiség sorsára koncentrált, viszont itt Artyom bűnbocsánata van a középpontban.

    • Az igaz, hogy a 2033 “darkosabb” volt, cserébe viszont monotonabb.

      Egyébként ha már hangulat, akkor nálam még mindig a Stalker a befutó, ezen a téren. =) Ott például már a Yantari telep is olyan volt, hogy amikor elkezdett kásásodni a kép, szépia szerűen eltolódtak a színek, miközben folyamatos, halk zúgás hallatszott, megálltam a telepre vezető kapu előtt, és határozottan azt éreztem, hogy: “na ide nem akarok bemenni, pedig muszáj lesz”.

      Később pedig csak fokozódott mindez, mire elértem a Brain Scorcher környékét, ahol e mellé még jöttek az illúziók. =)

  4. kashim75 Says:

    Szevasz Petya,
    Rég beszéltünk, de gondoltam ehhez hozzá kell szólnom. Korrekt értékelés volt amit itt fentebb leírtál. Mondjuk azon sokat nevettem amikor kijött, h sokan az hitték hogy ez a játék a második könyv (metro 2034) adaptációja. Erről azonban szó sincs, a kettőnek semmilyen kapcsolata sincs, sőt a Metro 2034 inkább Last Light után játszódik időben, erre számomra bizonyíték például Miller tolószékben való megjelenése a könyvben. A másik ilyen visszatérő elem pedig a komcsi vezér Moszkvin fia, aki jelentős szerepet játszik a Metro 2034 könyv második felében.
    Azért volt pár eltérés a LL-ban is ami meglepett, ilyen volt például az összes előző részből ismert arc pl: Miller / Ulman / Khan újraformált megjelenése, ez nekem személy szerint nem jött be annyira, de más szempontból megérthető lévén a 2033-ban elég sok volt a majdnem egy sémára kifaragott emberi arc.Ez a mostani részben szerencsére ellensúlyozva lett.
    Mondjuk abban mindenképp egyetértek veled, h tényleg lehetett volna benne több RPG elem, engem speciále mindig is zavart, hogy megcsinálták az a tök egyedi felhajtható gázálarcos sisakot, és az átvezetőkben elég sokszor azt viseli a karaktered mégis be kell érnünk azzal a tök középszerű panoráma gázálarccal, amit a felhelyezés animációban látunk.
    Végezetül, én azt mondom h le a kalappal a Last Light fejlesztői előtt lévén, akit érdekelt a játék és utánaolvasott az tudhatta milyen “putri” körülmények között dolgoztak ezen a játékon. Amit még megemlítenék azok az ending zenék, amiket filmek megirigyelhetnék szerintem.

    Értékelésem: 10 / 9
    Ú.I.: Sosem értettem, h lehetett gázálarc szűrő szűkében lenni révén Ranger Hardcore módban is röhögve mentem végig több 30 perc-re elegendő szűrővel a játék vége felé! 😀
    Mind1 nyáron megcsinálom még a Shadow Ranger achivement-et és azzal ki is veséztem végleg a játékot.

    Aki nem játszott még vele az mindenféleképp tegyen vele egy próbát szerintem mindenféleképp megéri.

    • Hát nem most volt már az igaz. =) Mostanában ritkán járok az Aoi-ra, de itt megtalálsz. Pár órán, max egy napon belül általában észreveszem, ha valaki írt.

      A 2034 könyvet viszonylag sokan kritizálták, hogy sokkal eseménytelenebb, mint a 2033 volt, szóval én személy szerint örültem neki, hogy nem a könyv került adaptálásra.

      Apropó, ha már story, elképesztő, mennyi értetlenkedést, hisztizést láttam net szerte, mert sokan a “bad” endinget kapták a végén (feltehetően azért, mert csak átrohantak a játékon, és nem figyeltek oda senkire és semmire) ezért szerintük “értelmetlen volt a játék vége” illetve “a semmiért játszottak”. Nos, aki ennyit fogott fel az egészből, annak tudok gratulálni hozzá.

      A D6-ot eleve nem a semmiért védelmezték, és ahogy az előző részben, úgy itt se igazán van szó szerint jó és rossz befejezés. A “bad” endinget én például simán hősiesnek éreztem, amikor a kötelességét végző katona, az életét áldozza, egy magasabb célért, és mint a vége képsorokból kiderül, nem hiába. =) Persze nem tagadom a “good” ending nekem is szimpatikusabb végkifejlet volt, de ettől még a “bad” nem lesz ténylegesen rossz, és pláne nem hiábavaló.

      A másik, akit megint nem szoktak érteni az Pavel… könyörgöm, ennyire nehéz átlátni, hogy ő is csak egy katona, aki a kötelességét végzi? Megmenteni pedig azért menti meg az intelligens játékos, mert felfogja, hogy az egy erkölcsi próbatétel. Aki ilyen alap dolgok átlátására képtelen, az maradjon inkább a CoD-nál, azt talán megérti majd.

      Játékhoz visszatérve, én annak is örültem volna, ha a boltokban például másfajta ruhákra és gázálarcokra is be lehetett volna ruházni, mert az NPC-ken volt többfajta is (például amikor a karantén övezetből jövünk ki).

  5. kashim75 Says:

    Hát igen a Metro 2034 könyv tényleg nem annyira sikeredett jóra mint az előző része a 2033, mivel javarészt, ilyen eposzhoz alanyt keresek vén fasz szemszögéből próbálja szemléltetni az egészet. Mondjuk azért a hangulat így is átjött de lehetett volna jobb is.

    Az endingek tekintetében és sem mondanám, h lenne bad ending. Mindkettő egyformán egyedi a maga szemszögéből.

    Pavel-ről annyit, h én is végig ki akartam nyírni, amiért elárult az a retek. De mivel tudtam h a sötétek belelátnak az ember igazi valójába, így hittem a kicsinek amikor azt mondta, h nem érez gyűlöletet pavelban csak szomorúságot.

    Igen a ruhák tekintetében lehetett volna finomítani, mivel szinte az egész játékban az a fostalicska “égszínkék kamuflázs” gyakorló van rajtunk.Én mondjuk tuti a hanza szürke gyakorlója mellett tettem volna le a voksom, megfejelve ezt a spártaiak gázálarc sisakjával. Meg az előző részből ismert molle-s golyóállómellénnyel.
    De őszintén ami a legjobban hiányzott az a vásárolható hátizsák volt, nem jött volna rosszul néha egy nagyobb zsák a több lőszer szállítása meg a loot-olt fegyverek tárolása szempontjából. XD
    Habár mondjuk 3 végigjátszás után az okos ember legalább megszedi magát min 1000 “gold” lőszerrel a játék 2/3-ra. Így a vége felé egyszerűen irthatja ki még a fő boss-okat is.
    Végezetül annyira nem hatott meg a Ranger Hardcore fokozat, de szóhamiszó sokkal élvezetesebbé tette a játékot. 🙂

    • A játék vége felé már én se nagyon tudtam mire költeni a pénzt, bár ez betudható volt annak, hogy én a lopakodásra álltam rá, és csak akkor lőttem, ha muszáj volt. Viszont egy kezdő játékos, aki sokat lövöldözik, bénázik, össze-vissza tuningol minden fegyvert, hamar pénzszűkében találhatja magát.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: