Anime Aktuális – C type

Mivel idén se nagyon akadt eddig semmi olyan, ami akár egy kicsit is felkeltette volna az érdeklődésem (moe-moe hátán), ezért úgy döntöttem, ismét retro vizekre evezem, rég elfeledett kincsek után kutatva, melyek egy ideje már fenn voltak a listámon.

Ezúttal 4 ovara kerítettem sort, ezek sorban:

– California Crisis: Gun Salvo
– Call Me Tonight
– Capricorn
– Cosmos Pink Shock


California Crisis: Gun Salvo

california_crisis_cover

Kezdésnek a viszonylag rövid életű, és többnyire ismeretlen Studio Unicorn művét választottam, még 1986-ból, ami a különleges színvilágú borítóval hívta fel magára a figyelmem. Az ova főszereplője, Noera, a tipikus nagyvárosi vagány, akinek látszólag mindene megvan, amire egy átlagos férfi vágyhat (szabadság, belőtt séró, könnyű pénz, gyors autó, jég dupla whiskyvel), ám az élete mégse teljes.

California_Crisis_01

Némi italozás után, New York felé veszi az irányt, mikor is az úton összefut egy motoros lánnyal, Marcia-val, aki némi útbaigazítást kér tőle.

California_Crisis_02

Ám alig hogy beszédbe elegyednek, váratlanul feltűnik mellettük egy kamion konvoj, akiknek bizony nem hiába sietős a dolguk, mivel épp rajtuk ütöttek. Hőseink így akaratlanul is belekeverednek az események sűrűjébe, aminek a végén Marcia motorja megsemmisül, aki erre fel, hirtelen felindulásból elemel egy fémládát, az egyik kilőtt kamionból, majd bepattan Noera kocsijába, és gyorsan kereket oldanak a helyszínről.

Egy közeli bárban pihennek meg, ahol megpróbálják kinyitni a ládát, amit Marcia, mint kiderül, azért emelt el, mert abban reménykedett, hogy abban pénz (vagy valami más értékes dolog) van. Legnagyobb meglepetésükre azonban a láda egy különleges gömböt rejt, amihez hasonlót még sose láttak.

California_Crisis_03

Túl sokáig azonban nem lesz idejük gyönyörködni benne, mert kisvártatva katonák rontanak be a helyre, akik bizony nem csak a tulajdonukat szeretnék visszakapni, de lehetőség szerint, a szemtanuktól is mielőbb meg kívánnak szabadulni. Így nem marad más megoldás, újra menekülőre kell fogniuk. Mint később kiderül, tudtukon kívül a hadsereget lopták meg, ráadásul nem csak ők, hanem a konvojt megtámadó fegyveresek is a nyomukban vannak, akik egyébként a szovjet titkosszolgálat emberei.

Lényegében ez tehát egy roadmovie, ahol a menekülős részek felelnek az akcióért, még a lassabb, megpihenős jelenetek célja a karakterek megismertetése, a jellemek kibontakoztatása. (Vagy legalább is, papírforma szerint, így szokott lenni.) Előbbivel nincs is különösebb probléma, a korának megfelelően működik, utóbbi viszont hagy maga után némi kívánnivalót, lévén a karakterek jelleméhez társított sztereotípiákon az ova sajnos képtelen érdemben túlnőni. Ennél fogva inkább az erős retro faktor, és az érdekesnek, szokatlannak számító, túl kontrasztos grafika miatt tarthatja fenn a néző érdeklődését.

Az ova viszonylag kellemesen indít, a közepére azonban érezhetően lelassul. Ezt a szakaszt én személy szerint elég vontatottnak éreztem, bár unalmasnak nem nevezném, és tény hogy közben akadt pár humoros szituáció, amik megmosolyogtattak. Szintén tetszettek a fel-fel bukkanó reklámok (Coca Cola, 7Up, Ford, Marlboro, Johnnie Walker), sőt még egy meglehetősen érdekes nevű éttermet is kiszúrtam. =)

California_Crisis_04

A történet vége, eléggé vegyes benyomásokat gyakorolt rám, mert tetszeni végső soron tetszett, látványosnak látványos volt, ám úgy éreztem, a készítőknek sikerült átesni a ló túlsó oldalára, és egy olyan akciójelenetet tártak elénk, amit még egy Die Hard filmben is soknak éreztem volna, nemhogy egy roadmovieban. =)

California_Crisis_05 California_Crisis_06

Egy szem jeepel, 3 apache harci helikoptert szednek le, amik a fedélzeti géppuskával, 2 méterről nem találják el a karaktereket, vagy a kereket, viszont a karosszériát az alvázig lebontják. =/

Véleményem szerint, az ilyen ovák elől, általában kétfajta véleménnyel áll fel a néző, függetlenül attól, hogy egyébként az ova műfaja, stílusa, témája, mennyire nyerte el a tetszését. Vagy látunk benne annyi fantáziát, potenciált, ami elegendő lenne egy rövidebb/hosszabb sorozathoz, esetleg még pár részhez. Vagy azt mondjuk, hogy: “Ebből tudom miért nem lett sorozat.”.

Véleményem szerint, a California ova, utóbbi kategóriába sorolható, mert ez tényleg “ennyit tud”. Összességében egy egész kellemes kis délutáni unaloműzőt kaptam, amit egyszer érdemes volt megnézni, ám közben végig az járt a fejemben, hogy lehetett volna több, jobb is, és még csak sok se kellett volna hozzá. 6/10


Call Me Tonight

call_me_tonight_cover

Következő alanyom az AIC stúdió egyik kis ovaja volt, szintén 1986-ból, ami a címével keltette fel az érdeklődésem. Bár az ova címe alapján, első blikkre egy hentaira asszociálhat az egyszeri néző, valójában azonban ez egy enyhén horror behatású, darkos, romantikus scifi kaland, némi humorral, és járulékos fanserviceal fűszerezve. =)

A történet főszereplője Natsumi Rumi, aki egy kis szex telefon vállalkozást vezet, ahol nem csak az ügyfelek vágyait elégítik ki, de az esetleges problémáikra is megoldást találnak.

Call_Me_Tonight_01

Egy napon azonban egy nem mindennapi eset fut be. Az egyik ügyfél problémája, merőben eltér a megszokott átlagtól, saját bevallása szerint ugyanis, valahányszor izgalomba jön, szörnyé változik. Rumi, bár maga se érti, hogy ez pontosan mit jelent, mivel senkit sem hagyhat cserben, ezért személyes találkozóra megy az illetővel, hogy a problémája végére járjon.

Call_Me_Tonight_02

A “randin” találkozik az ügyféllel, a kissé félénk, de jólelkű, Sugiura Ryo-val, akivel első ránézésre minden rendben van, egy teljesen átlagos, hétköznapi fiúnak tűnik. Ám amint Rumi közeledni próbál felé, kiderül hogy Ryo szó szerint értette a problémája mibenlétét, és rövid időre valódi szörnyeteggé válik, aki ugyan nem árt senkinek, de ez az állapot nem épp előnyös megjelenést  biztosít számára.

Call_Me_Tonight_03

Rumi (mint minden normális ember) bár fél Ryo szörny alakjától, egyben izgalmasnak is találja a fiú helyzetét, és mivel az ügyfél problémája, sohase maradhat megoldatlan, ezért nekilát “kigyógyítani” a srácot, méghozzá úgy, hogy ingerekkel bombázza, így tolva ki az ingerküszöbét.

A dolog működni látszik, és közben persze kialakul némi romantikus kötődés is a két karakter között, ám közben felbukkan Rumi riválisa, a rámenős Oyuki, akinek egészen más tervei vannak a szörnnyel.

Call_Me_Tonight_04

Ő és a bandája inkább megölnék a szörnyet, és vele együtt szerencsétlen Ryot, ám a dolgok nem az ő elképzeléseik szerint alakulnak, így végül Ryo-nak magának, belülről kell legyőznie a benne lakó szörnyet, miközben Rumi kívülről segít neki.

Azt kell mondjam, alapvetően nekem bejött ez az OVA. Tetszett a grafika, a karakterdizájn, és legfőbbképp a hangulat, a felvetett témák, ami annak tükrében nem is akkora véletlen, hogy az ovát kvázi Frank Belknap Long munkássága ihlette (aki nem tudná, Lovecraft mellett az egyik leghíresebb horror író volt) illetve mint kiderült, nem véletlenül éreztem némi hasonlóságot a Makaryuudo-val sem. =) Szintén tetszett az a megoldás is, hogy az ova vége azt a fajta filmes megközelítést használja, amikor az utolsó előtti jelenetek, ugyan azok, mint amivel az egész elkezdődött, majd a végén bedobnak egy csavart, amivel “folytatása következik…” érzést keltenek. Egy 13 részes sorozatot simán megért volna. 7/10


Capricorn

capricorn_cover

A legfiatalabb a mostani versenyzők közül, az Aubec stúdió 1991-es munkája, mely az azonos című manga alapján készült. Egy ajánlást követően jutottam el hozzá, mivel a Dragon Half mellé javasolták a hasonló témák miatt, amit meg szeretek, így felkerült ez is a megnézendők közé. =)

Az ova egyből a közepébe vágva indít, miszerint Shimamura Taku, átlagosnak induló napja, egyik pillanatról a másikra nem várt fordulatot vesz, és mindenfajta különösebb előzmény nélkül, egy másik világban landol.

Capricorn_01

A bolygó neve Slaffleaze, ahol első látásra minden teljesen normálisnak tűnik, ám hamar kiderül, hogy ebben a világban, az állatok élnek civilizációban, az emberek pedig sohasem léteztek. Hősünk szerencséjére, a helyi népek alapvetően barátságosak, ezért hamar barátokra talál, akik befogadják a különös jövevényt, és megpróbálnak neki segíteni.

Mint kiderül, az egyetlen Taku-hoz hasonló lény, akit eddig láttak ebben a világban, Mona, a kihalt sárkány faj utolsó képviselője, aki már maga se tiszta sárkány, hanem félig sárkány, félig humanoid.

Capricorn_02

Természetesen Slaffleaze világában sincs minden rendben, a helyi politikai helyzet, igencsak feszült, köszönhetően annak, hogy a helyi király egy lusta, falánk, hasznavehetetlen pojáca, és a hatalmat valójában a diktatórikus törekvésű védelmi miniszter, Zolba gyakorolja, aki előre sejthetően, a fő gonosz lesz.

Capricorn_03

Mire elérünk a történet ezen pontjára, az ova viszonylag sok kérdést felvet, például hogy miért került ide Taku? Mi a sárkányok szerepe a történetben? Miért fontos Mona? Mi is az a Capricorn? A kérdések megválaszolása pedig, szerencsére nem marad el, viszont a részletekbe nem mennek bele, és ennek az ovanak a vége is egy folytatást vetít előre.

A Capricorn tehát lényegében egy gyerekmese, abból a fajtából, amit felnőtt és gyerek is egyaránt tud élvezni. A sárkányos témát, már gyerekként is szerettem, és bár az anime alapvetően megtartja egy gyerekmese vonásait, annak kereteiből nem lép ki, mégis tartalmaz olyan plusz elemeket, amik eszembe juttatták, miért is szerettem én meg anno az animéket. =)

Nyilván már Mona dizájnja se olyan, amit mondjuk egy átlagos Disney rajzfilm bevállalna, de a páncélozott, lőfegyveres katonák, és az űrhajós csatározások aztán végképp távol állnak tőlük.

Capricorn_04

Ugyan lehetne kritizálni az ovát olyan dolgok miatt, hogy sok a “isteni közbeavatkozás”, magyarul a magától megoldódó probléma, de véleményem szerint, egy ilyen kaliberű animével szemben, történet, cselekmény, vagy akár mondanivaló terén, fölösleges komolyabb elvárásokat támasztani. Ez nem erről szól, itt egyszerű tanulságok vannak.

Ha fiatalabb lennék egy 15 évvel, valószínűleg ez lett volna számomra az a mese, amivel tökéletesen meg vagyok elégedve. Így idősebb fejjel, már voltak fárasztó aspektusai (idegesítő, bénázó mellékkarakterek) de alapvetően a feladatát ellátta, és könnyed kikapcsolódást nyújtott. Egy haonló terjedelmű ovat még el tudnék belőle képzelni, ami normálisan lezárja. 7/10


Cosmos Pink Shock

cosmos_pink_shock_cover

Az utolsó jelöltem szintén az AIC egyik ovája, ismét 1986-ból, melynek érdekessége, hogy nem original, és nem is manga volt az alapja, hanem egy 1984-es videó sorozat adta hozzá az ötletet. Műfaját tekintve űrutazós scifi paródia, kaland, némi romantikával vegyítve.

A történet rendkívül egyszerűre veszi a figurát. 2206-ot írunk, a helyszín a Föld, ahol a 17-éves, Hayami Mitsuko névre keresztelt hölgy, egy szép napon, váratlanul elköt egy kísérleti prototípus űrhajót, majd elindul az ismeretlenbe.

Cosmos_Pink_Shock_01

Utazásai során azonban, amerre csak jár, akaratán kívül, folyton belekeveredik mindenféle konfliktusokba, így sok ellenséget szerez, az űrhajóját pedig elnevezik “pink shock”-nak, és vadászni kezdenek rá.

Mivel az ova elsősorban paródiának lett szánva, ezért a konfliktusok alkalmával, már akkoriban is híresnek számító animéket figuráznak ki, elsősorban scifiket, mint a Gundam, Space Battleship Yamato, Macross, stb…

Cosmos_Pink_Shock_02 Cosmos_Pink_Shock_03

Egyik alkalommal viszont, váratlanul kifogy Mitsuko űrhajójának üzemanyaga, ezért kényszerleszállást kell végrehajtania, a legközelebbi bolygón, ahol alig hogy földet ér, máris elkapja a helyi milícia.

Cosmos_Pink_Shock_04

Átmenetileg a nőgyűlölő, sztereotip bishi uraság, Gatsupi felügyelete alá kelül, aki felettesei megbízására, már régóta vadászik rá, és a hajójára.

Cosmos_Pink_Shock_05

Ekkor következik a lassabb réssz, amikor lényegében megismerjük a karakterek hátterét és motivációit, amit szerencsére sikerült úgy bemutatni, hogy az ne érződjön se csöpögősnek, se fárasztónak, egyszerű, érthető, és nyomós indokaik legyenek.

Az anime vége, lényegében egy grandiózus szökésről szól, ami hol komolyabb, hol humorosabb jelenetekkel operál, majd Mitsuri folytatja tovább az útját, ám ezúttal ellenségek mellett, barátok is kísérik már az útján. Ergo, az ova vége nyitott, és emiatt olyan behatást kelt, mint egy pilot.

Véleményem szerint, a Pink Shock ova legnagyobb gyengesége és erőssége is ugyan abból származik. Mivel az ova egy paródia, ezért nagyon sok jelenet, szituáció, csak akkor nyer értelmet, ha legalább minimálisan ismerjük azt a művet, amit parodizál. Ám mivel maga az ova is közel 30-éves, az általa parodizált művek pedig még régebbiek, ezért azok akik nem néznek régi, nagy klasszikusokat, sőt konkrétan semmit se tudnak róluk, azok sanszosan kaotikusnak fogják találni.

Ettől eltekintve viszont van egy hatalmas nagy pozitívuma az ovanak, méghozzá maga Mitsuko, aki a manapság rettentő népszerű moe tsunderék nagyon-nagyon korai elődje. Lényegében egy kiváló példa arra, hogy képzelték el eredetileg ezt a karaktertípust. Mai kollégáitól eltérőin ugyanis, nem egy agresszív, irritáló görccsé válik 2 percen belül, hanem a szó eredeti értelmében, aranyosan csipkelődik, szurkálódik.

Összefoglalva tehát, holtversenyben a Call Me Tonight-al, ez tetszett a mostani 4-esből a legjobban, kár, hogy a zárás sajnos innét is hiányzott. Így 7/10

Reklámok

34 hozzászólás to “Anime Aktuális – C type”

  1. A Capricorn-t ismertem. Nekem tetszett. Maga a mangakától, Johji Manabe munkái tetszenek. Jófajta dolgokat adott ki: Caravan Kid, Outlanders egy pár ami szerintem említésre méltóbb.

    • Nem sok kritikát találtam a Capricorn-ról, de akik véleménye negatívabb kicsengésű volt, azok szinte mind a grafikát és a storyt bírálták. Előbbit se nagyon értem, mert szerintem a korához képest, bőven jól nézett ki, sőt akadt pár kifejezetten szép beszűrődő fény, utóbbi mögött viszont csak azt látom, hogy valószínűleg az illető nem igazán fogta fel, hogy amit néz, az végső soron egy gyerekmese.

      Talán egy olyan kritika volt, ami felhozta, hogy rosszul adaptálták, de kifejtésre persze ez se került. Igaz a mangát nem olvastam, és például az Outlanders kapcsán (ami szintén a nézendők között van) többször is fel lett emlegetve a rossz adaptálás, szóval lehet ez utóbbinak a Capricorn esetén is van létalapja.

      Mindenesetre szerintem az anime és a manga két külön mű, szóval ha adaptáció szempontjából, esetleg nem is jó, attól még maga az ova tetszett.

      • A Capricornt sajnos nem olvastam, de az Outlanderst és a Caravan Kidet igen. Az adaptációval viszont igen lehetnek problémák. Legalábbis szerintem az Outladers nem volt túl jó adaptáció, kicsit vágtak rajta. De attól még élvezhető volt.

      • Ha olyan lesz, mint amilyen a Capricorn volt, akkor egy 7-est megérdemel majd. =)

        Amúgy csak azt sajnálom az ilyeneknél, hogy általában egész jó kis 12-13 részes sorozatokat ki lehetett volna hozni belőlük, de úgy tűnik, akkor ezek kevésnek bizonyultak ehhez. Más szemszögből nézve viszont ez jól mutatja, hogy akkoriban jobban megválogatták, mit kaszálnak el.

        Akkori viszonylatban még one shot ova se lett volna olyan címekből, amik ma futószalagon jönnek ki, sőt még második szezont is kapnak, pedig semmiről se szólnak.

  2. Látom megint régi animéket szedtél elő Peti. 😛 Na nem mintha baj lenne, csak úgy mondom. 😀 Az 1. és 4. jól hangzanak.

    • Igen ezt már a haverok is említették, hogy nem értik, mit látok én az ilyenekben, amire azt szoktam mondani: fantáziát. =)

      Lehet valahol az is benne van a pakliban, hogy sokszor sokkal toleránsabb vagyok a régi, mint az új animékkel, de ilyenkor előjön az a kérdés is, hogy most hogyan értékeljek egy kvázi pilotot? Egy 30-50 perces kis ovának, ami vagy egy elkaszált, egy fejezetes mangából lett, vagy original próbálkozás volt, szerintem másfajta kritériumoknak kell megfeleljen, mint teszem azt egy másfél-két órás mozifilmnek, vagy 13-26 részes sorozatnak. Szerintem legalább is így fair.

  3. Az Outlanders mangán szerintem nem “kicsit vágtak”, hanem konkrétan a manga 3/4-t dobták a francba, amit pedig meghagytak, az csak arra volt elég, hogy csináljanak egy sietős, nyúlfarknyi akciófilmet, aminek a története épp csak karcolgatja a mangáét. A szereplők nagy részét is kidobták, de akik benne maradtak (kb. csak a legfőbb karakterek), azokról is jóval kevesebbet tudtunk meg, mivel a szűkös játékidő miatt (lol, 50 perc) idő sem volt rájuk. Így sajnos a manga grandiózus, világfoglalós sztorijából, meg a fejlődő jellemű karakterekből semmi nem jött át, de még a manga nélkül is (előbb láttam az animét, hogy ne befolyásoljon, hogy már ismerem az eredetit) szenvedés volt az egész film, unalmas és erőltetett, pont a rohanó tempó miatt.

    Számomra az egyik legnagyobb animés csalódás volt, még úgy is, hogy szóltak előre, hogy gáz lesz, de álmomban nem gondoltam volna, hogy ennyire. Szerintem egyik típusú nézőnek sem jön be, mert aki a manga után nézi meg, az szabályszerűen rosszul lesz a végeredménytől, aki meg csak úgy leül elé, az végül úgy áll fel előle, hogy “fú, hát ez egy jó gyenge és középszerű akcióanime volt, megspékelve jópár idegesítő karakterrel”. Kb. két oka volt annak, hogy az óva intő vélemények ellenére anno megnéztem ezt:

    1. Manabe Jouji. 😀 Én speciel imádom a karakterdizájnját, sajnálom is kicsit, hogy manapság már ő is csak hentai mangákat rajzol. (De nézzük a jó oldalát, legalább abban a mezőnyben továbbra is a magas minőséget képviseli, a sok “doujinszintű” hentai rajzolót röhögve múlja felül. XD)

    2. Princess Kahm hangja az a Fumi Hirano, aki az egyik kedvenc seiyuu-m, csak sajnos ő is főleg a nyolcvanas években volt karrierje csúcsán, azóta alig szerepelt 1-2 animében.

    Persze ők sem mentették meg a filmet, mivel előbbi az eredeti mangát írta, amit erősen kiheréltek az animében, utóbbi meg ugyan tökéletesen hozta a főszereplő karaktert, de ettől még a rendezés gagyi maradt, a sztori meg siettetett. Szerintem amúgy az egész OVA-t azzal a céllal készítették, hogy a manga sikerét meglovagolva ők is gyorsan pénzhez jussanak, szóval az egészet bőrlehúzás céllal csinálták és kb. pontosan annyi energiát is fektettek bele. Eleve röhejes, hogy van egy nyolc kötetes manga, amiből csináltak egy 50 perces OVA-t. Ebből egy 26 részes sorozat is kitelt volna, de még azt sem tartom lehetetlennek, hogy zanzásítva és némileg átírva a hosszú mangából is készülhetett volna egy élvezhető film (jó példa erre a King of Thorns manga-anime), csak akkor legalább két órában kellett volna gondolkodniuk és kellő mennyiségű munkát fektetniük a rendezésbe/átdolgozásba, nem pedig odalökni Random Józsit rendezőnek, hogy baromkodjon össze valamit, amíg letelik az 50 perc. Kár érte.

    • Addig amíg nem láttam, nem nyilatkozok. =) Mindenesetre azt aláírom, hogy egy 8 kötetes mangát nem 1, hanem mondjuk 4-5 50 perces ovaban kellett volna összefoglalni.

  4. Ja igen, még erre akartam reagálni, csak nagyon elragadott az Outlanders-hév. XD

    “Mivel idén se nagyon akadt eddig semmi olyan, ami akár egy kicsit is felkeltette volna az érdeklődésem (moe-moe hátán),”

    Már meg akartam kérdezni, hogy ehhez mit szólsz, nem fontolgattad, hogy legalább elkezdd? Vagy várod, hogy végig kijöjjön?

    http://myanimelist.net/anime/16498/Shingeki_no_Kyojin

    (Jó, mondjuk van rá egy ötösöm, hogy már a képek alapján leírod majd valami olyasmivel, hogy “ehh, HOTD csak óriásokkal”, vagy szimplán a “2000 óta csak szar animék készülnek” hozzáállásod miatt ehhez is szkeptikusan állsz majd hozzá, de azért egy próbát megér a “reklámom”, végülis ha a Madoka is tetszett… XD)

    • Őszintén szólva a hypeon kívül, eddig még nem sok olyan dolgot láttam, olvastam róla, ami alapján különösebben fel tudta volna kelteni az érdeklődésem. Amúgy szeretem I.G.-ék munkáit, csak hogy ők az elmúlt évek során már bebizonyították számomra, hogy vagy nagyon jót, vagy nagyon szart tudnak csinálni, így van bennem némi tartózkodás emiatt is.

      Aztán majd meglátjuk… először is megvárom, hogy befejezzék, némiképp ülepedjen, és elolvassak pár kritikát a végeredményről. Utána lehet kap majd egy esélyt, de hogy mikor kerül aztán sorra, az jó kérdés. =)

      A sokak által felmagasztalt Bakemonogatari-t is halogatom már egy jó ideje, viszont megfogadtam, hogy idén akkor is meg fogom végre nézni, ha más nem, legkésőbb karácsonykor. =D Egyelőre most mást tervezek.

      “HOTD csak óriásokkal” -> Így ránézésre én nem látom, hogy bármi köze is lenne a HOTD-hoz, sőt néhány kép, kifejezetten tetszetős. Amúgy tudtommal te se különösebben voltál ám oda a csöcsös zombulásért. =P

      “2000 óta csak szar animék készülnek” hozzáállásod miatt ehhez is szkeptikusan állsz majd hozzá” -> Nem rémlik, hogy mondtam volna ilyet, bár tény hogy inkább a régi animéket preferálom. (Csak nem baj? =D) Szkeptikusnak szkeptikus vagyok szinte minden újjal, ez igaz, de egyrészt nem alaptalanul, másrészt ez még nem jelenti azt, hogy ennek ellenére ne lenne képes egy modern anime meggyőzni, az ellenkezőjéről. =)

      Először a PaSwG-hez is szkeptikusan álltam hozzá, aztán megnéztem az első dupla részt, és mindjárt jókedvem lett. A Dai Mahou Touge-ről se hittem volna, hogy szórakoztatni fog, mégis élveztem, pedig az még részben moe is. =D

      • “A sokak által felmagasztalt Bakemonogatari-t is halogatom már egy jó ideje, viszont megfogadtam, hogy idén akkor is meg fogom végre nézni, ha más nem, legkésőbb karácsonykor. =D”

        Arra amúgy kíváncsi leszek, ha még téged is “megnyer” majd magának a sorozat, én tökönszúrom magam. XD (Na jó, talán nem, valamelyik random blogon ugyanis találtam rajtam kívül még egy férfi nézőt, aki nem volt oda meg vissza ettől a sorozattól, így legalább tudom, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel, de amúgy a többség… ^^”)

        “Így ránézésre én nem látom, hogy bármi köze is lenne a HOTD-hoz, sőt néhány kép, kifejezetten tetszetős. Amúgy tudtommal te se különösebben voltál ám oda a csöcsös zombulásért. =P”

        Persze, az egy ritka gagyi sorozat volt, csak arra gondoltam, hogy ha jobbára látatlanul be akarnál szólni a sorozatnak, akkor lehet ezt vennéd elő, mint támadási felületet. (Amúgy szerencsére tényleg csak annyi köze van a kettőnek egymáshoz, hogy mindkét animét ugyanaz a fazon rendezte, meg hogy a Shingekiben is “szörnyek” inváziója alatt próbálnak a szereplők túlélni, bár ez utóbbi szempont alapján akár az EVA-hoz is lehetne hasonlítani, szóval igazad van. XD)

        “Nem rémlik, hogy mondtam volna ilyet, bár tény hogy inkább a régi animéket preferálom. (Csak nem baj? =D) Szkeptikusnak szkeptikus vagyok szinte minden újjal, ez igaz, de egyrészt nem alaptalanul, másrészt ez még nem jelenti azt, hogy ennek ellenére ne lenne képes egy modern anime meggyőzni, az ellenkezőjéről. =)”

        Ilyet szó szerint így ebben a formában valóban nem mondtál, csak néha úgy érzem, hogy egyes mai sorozatoknál már jóelőre aggódsz olyan elemek miatt, amikkel mondjuk semmi bajod nem lenne, ha egy 80-as években készült anime használná fel őket. Mondhatnám úgy is, hogy “csöppet” részrehajló vagy a régiekkel kapcsolatban. Amúgy az még önmagában nem baj, ha a régieket jobban preferálod, nekem is van nem egy kedvencem a 80-as, 90-es évekből. Csak látod, míg az új sorozatok közül pl. jobbára csak olyanokat nézel, amiket kellően felhypolt a fandom, addig a régieknél simán bevállalod azt is, hogy három “noname” OVA-t találomra megnézel, aztán amilyen lesz, olyan lesz. Mai animéknél is kéne néha ilyet csinálnod, hogy mondjuk random kiválasztasz a szezon vagy akár az év egész terméséből 1-2 olyat, ami legalább kép/leírás alapján bejön (mondjuk válaszd ki a legkevésbé moébbakat, vagy ilyesmi xD), aztán nézd meg őket és hátha akkor az aktuális animékről sem lenne olyan rossz véleményed. 😉 A hype sorozatokkal ugyanis az a baj, hogy egyrészt a nagy népszerűség még nem garantálja, hogy valóban minőségi is a sorozat, másrészt meg szinte már borítékolva van a csalódás, ha az ember úgy ül le valami elé, hogy “ez biztos jó, mert sokan imádják”, mivel kb. valami istenkirályság megtestesülését várja, aztán ha nem azt kapja, akkor persze, hogy utólag csalódik és lehúzza. (Pl. a fenti OVA-kat vajon mennyivel pontoztad volna lejjebb, ha mindhármat azért nézted volna meg, mert mindenkitől azt hallod, hogy mennyire király cuccok, vagy esetleg, hogy megosztóak?)

        Meg azért némileg túlzol is a mai animékkel kapcsolatban, pl. pont az idei évre rohadtul nem igaz, hogy “moe moe hátán”, lásd a Shingeki, vagy a Palacsintaxx által írt Silver Spoon, amik pont eléggé egyedi darabok, de biztos volt még más olyan cím is, ami nem lolikkal vagy bishounenekkel próbálja eladni magát. (Mondjuk a Silver Spoon-t én még nem láttam, de az alapsztoriját ismerem, meg annál már az garancia a minőségre, hogy az FMA mangakája csinálta, aki nem mellesleg fiatalabb korában egy farmon dolgozott, szóval ez ilyen tapasztalati úton megírt manga, az ilyenek meg mindig jók szoktak lenni, pl. ugyanilyen volt a High School Girls, ami szerintem a világ legjobb iskolás témájú animéje/mangája, pontosan ugyanezért. XD)

        “A Dai Mahou Touge-ről se hittem volna, hogy szórakoztatni fog, mégis élveztem, pedig az még részben moe is. =D”

        Bevallom, annál meg is lepődtem, hogy egyáltalán elkezdted. XD Megkérdezhetem, milyen megfontolásból tetted? XD

      • “legalább tudom, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel, de amúgy a többség… ^^”)” -> Egyik haverom szerint egy full középszerű cucc volt, ő 6/10-et adott rá végül. De mondasz valamit, mert a többiek, akik látták, ha nem is zengtek róla ódákat, de azért 8-9 pontot simán dobtak neki. =D

        “arra gondoltam, hogy ha jobbára látatlanul be akarnál szólni a sorozatnak, akkor lehet ezt vennéd elő, mint támadási felületet” -> Látatlanban biztos nem esnék neki, már csak azért se, mert az már a borító alapján is látszik, hogy ezt nem azzal akarják eladni, hogy teszem azt, van egy klub a suliban, benne 4-5 moe, akik aztán nem csinálnak semmit, 13 részen keresztül.

        Vannak olyan sorozatok (nem is kevés) amik már ránézésre okot adnak a jogos előítéletre, de ez nem azok közé tartozik, legalább is így ránézésre. =)

        “egyes mai sorozatoknál már jóelőre aggódsz olyan elemek miatt, amikkel mondjuk semmi bajod nem lenne, ha egy 80-as években készült anime használná fel őket.” -> Nos ez általában azért van így, mert azok az elemek, koncepciók, amik miatt én aggódni szoktam, sőt kimondom, neheztelek a mai modern animékre, vagy nem léteztek a ’80-as, ’90-es években, vagy ha léteztek is, még eredeti formájukban, ahogy egyébként működnek is.

        Vegyünk egy példát… tsundere, ez egy mai modern animében, igen nagy eséllyel, valahol Louise és az oreimo között fog helyet foglalni, amitől a talpam ökölbe ugrik. Egy régebbi animénél, ennek az esélye, jóval kisebb, sőt ott remélhetőleg még valami érdekes körítést is kapok hozzá, egy-két jó ötlettel. Nem is beszélve arról, hogy a tsundere valószínűleg nőnek fog kinézni, és nem egy kisiskolás görcsnek. =)

        A további részre reagálva, van abban igazság, amit mondasz, de erre egyszerűen nem tudok mást mondani, mint hogy valami vagy felkelti az érdeklődésem borító/cím/plot alapján, vagy nem. Egy régebbi animének, erre nagyobb esélye van nálam, bár ott is jó párat áttekerek, mire olyanba botlok, amiről feltételezem, hogy tetszhet.

        Magát a hypeot, amennyire csak lehet, megpróbálom ignorálni, de most érted, ha valamire 30-an rá mondják, hogy teszem azt “ez mennyire életszerű” akkor csak oda fogok arra figyelni, hogy ebből aztán mennyi valósul meg. Hozzáteszem, a rajongói kirohanásokra, én már hosszú évek óta nem sokat adok, szóval ha nem igazolódnak be, azt nem az anime hibájának könyvelem el, mert attól eltekintve, hogy mennyi hülyeséget hordanak össze köré, még lehet jó maga az anime. Lásd az EVA köré is olyanokat hordanak össze, aminek a fele se igaz, de ettől még maga az anime, nekem tetszett.

        Más téma, hogy sajnos a felhypeolt animékre általában jellemző az, hogy minél véresszájúbb a fantábor, annál gyengébb lesz maga az anime. Erre az EL-nél, vagy a SAO-nál jobb példa, nem is kell. Lásd az EL-nél nem “csak annyi” volt a gond, hogy köze nem volt például a művészethez, hanem hogy maga az anime inkonzisztens baromságokkal, és hatásvadász lelkifröccsel volt teletömve, érdemi cselekmény, és karakterfejlődés nélkül.

        “Megkérdezhetem, milyen megfontolásból tetted? XD” -> Egyik ismerősöm ajánlotta még anno MSN-en, és belinkelt hozzá egy AMV-t, aztán gondoltam, na ez egész érdekesnek tűnik, lássuk mire képes. =)

      • “Egyik haverom szerint egy full középszerű cucc volt, ő 6/10-et adott rá végül. De mondasz valamit, mert a többiek, akik látták, ha nem is zengtek róla ódákat, de azért 8-9 pontot simán dobtak neki. =D”

        LOL, én is pont annyit. 😀 Bár a szomorú az, hogy ezt a 6/10-et is úgy adtam rá, hogy ignoráltam az eredeti light novelt. Mert ha azt is figyelembe vettem volna, hogy nem csak, mint önálló sorozat, hanem mint adaptáció, milyen lett, akkor lehet, hogy lemenne ez az értékelés 3-4/10 körülre is. Szal írott formában még tényleg jókat lehetett derülni a párbeszédeken, a szereplők részletesen be voltak mutatva és mivel ugye a jelenetek a fejemben jelentek meg, ezért nem kavart be a Shaft művészkedős ábrázolásmódja. Na ebből Shafták csináltak egy “művészsorozatot”, a párbeszédekből pont az olyan részeket vagdosták ki, amik a legszórakoztatóbbak, vagy amik a legtöbb infót hordozzák 1-1 karakter jelleméről/háttérsztorijáról, a fanservice mennyiséget pedig jól megnövelték, elvégre ha mégsem jönne be ez az egész “csináljunk művészfilmet egy alapvetően vicces és szórakoztató slice of life cuccból” terv, még mindig eladható lolikkal, csöcsökkel, meg az egyéb kapcsolódó fétisekkel. (Na jó, a Bakében még nincsenek lolik, leszámítva a szőke vámpírcsajt, na de majd ha esetleg eljutsz a Niséig… :D) Az más kérdés, hogy baromira betalált a tervük (így most minden fan úgy érezheti, hogy valami rohadtul “deep” sorozatot néz, az ilyesmit ugye imádják), ezért hiába tartanak már kb. a negyedik Monogatari sorozatnál, az idegesítő tálaláson mit sem változtattak és feltett szándékuk ily módon szétkúrni a teljes franchise-t. (Az eddigi négy sorozatból amúgy talán egy volt az, amire azt mondtam, hogy úgy-ahogy eltalálta az eredeti regényt, bár lehet az is azért sikerült jól, mert nem sorozatnak, hanem egy két órás OVA-nak csinálták meg, így ott visszább fogták a szükségtelen baromkodást, mert tudták, hogy ha azzal húzzák el az időt, nem fog beleférni a tényleges sztori.)

        Mondjuk a legnagyobb baj az, hogy a hype hatására a light novelek írója is újra bedobta magát és kinyomott kb. újabb 5-6 kötetnyi Monogatari sztorit, de ezeken már érződik is, hogy eléggé bőrlehúzások, a fickó csöppet megrészegült az anime sikerétől és gyorsan meg akarta lovagolni azt. Nem tudom, ez mennyire jött neki össze végül (bár van annyi elvakult hülye fanboya, hogy azok a szart is megveszik, ha előtte valaki becsomagolja nekik és ráírja, hogy “made by NIsio Isin”), de így sikerült nem csak a Shaftnak, de neki is jól elsikkasztania az egész szériát. Tudod, mint azok az amcsi sorozatok, amik mondjuk futnak 5-6 szezonig és érzed, hogy eddig volt jó, de itt már be kéne fejezni. De mivel a fanok szeretik, meg kell a pénz, ezért jól kihúzzák mondjuk még 9-10 szezonra, ahol persze jól leromlik a színvonal, így végül nem úgy állnak fel a vége után a nézők előle, hogy “fú, ez de fasza volt”, hanem “újabb legendát tettek a tönkre a készítők pusztán nyereségvágyból”. Na, a Monogatari sorozat kb. most jár ezen a ponton. Slusszpoén, hogy a Shaft mintha még illeszkedni is ehhez. Nem voltam soha a stílusuk fanja, de ha összehasonlítom az eddigi Monogatari sorozataikat, talán tényleg még a Bake nézett ki a legjobban, abban voltak a legszebb a képek, a legjobb beállítások, a legmerészebb ábrázolások. A következő szezonokban pedig már nem igazán tudtak semmi újat mutatni, a fantáziájuk láthatóan fogyni kezdett, így csak a jól bevált sablonokat ismételgették, amik így ennyi rész után már határozottan idegesítővé váltak. Amúgy egyszer fórumon valaki jól megfogalmazta:

        “A Bakemono jó ötleteken alapuló dögunalmas, vizuálisan feltuningolt überszürreális álmindfuck, amiben a sztori elé helyezik a fanservice-t és a 20 perces értelmetlen párbeszédeket. A szereplők két szóval leírhatók, nincs személyiségük, és tulajdonképpen a problémájuk is baromi egyszerűen megoldódik, tehát semmi esély arra, hogy élvezhetővé váljék a sztori.”

        Az első mondattal maximálisan egyetértek, a második azért túlzás (nem mondanám, hogy egyszerűen megoldódnak a gondjaik, sőt, a “nincs személyiségük” sem igaz, inkább úgy mondanám, hogy nagyon érződik, hogy melyik csaj melyik otakufétis-archetípus), de egész jól összefoglalta.

        Ja és még valami, aztán leszállok a témáról. (Bár ez sem lesz túl rövid, de most már ki kell adnom magamból. XD) Azt bírom még, amikor ebbe is olyasmit magyaráznak bele, ami nincs is. Pl. nem tudom hányan előadták, hogy Araragi és Senjougahara a létező anime-párok egyik legjobbja, hozzátéve azt is, hogy az író mekkora zseni, mert úgy képes az emberi kapcsolatokat ábrázolni, ahogy senki más. Öhm…miért is? Mert nem nyalják-falják egymást, hanem helyette beszólogatnak egymásnak? Szó se róla, ez szórakoztató (bár ez is csak egy bizonyos pontig és esetenként már erőltetettnek is érződik), de kissé maga ellen is dolgozott ezzel az író, mert rohadtul nehezen veszem be, hogy ezek ketten szeretik egymást. És nem arra gondolok, hogy mindig nyomatniuk kéne, hogy “Daisuki!”, mert gyönyörű példák vannak arra (animékből is), hogy milyen az, amikor két karakternek ki sem kell mondania, mégis a néző is érzi rajtuk, hogy mit éreznek a másik iránt, illetve, hogy összetartoznak. A gond az, hogy ez itt nem igazán működik. Elgondolkodtam és tényleg max azt tudom elképzelni, mint közös pontot kettőjükben, hogy a csaj hajlamos szadistáskodni, a srác meg mintha élvezné, hogy elnyomja őt, vagyis ők egy S&M páros. XD De komolyan, kb. ennyi, ezen kívül marhára nem értem, mitől olyan zseniális itt a karakterábrázolás, mert egy csomó hülye hibába belefut az író:

        1. Csajszi az első rész elején megfenyegeti a srácot, hogy kinyírja. A második rész végére beleszeret. Igen, közben történnek dolgok, amiket nem spoilerezek le, de basszus, ha az ég leszakad, ez akkor is kevés idő ahhoz, hogy ekkora pálforduláson essen át egy karakter. Nem is az van, hogy a sorozat végére szeret bele, mert addigra ismeri meg, vagy ilyesmi. Nem! Ő a második rész végén asszem már kimondja, hogy szereti, de ha ott nem is, a harmadik elején már igen, mivel ott már arról megy a dumálás kettőjük között, hogy mostantól ők egy pár. (Btw, ugye megvan az az Al Bundy-féle szöveg, hogy “Csak azért mentem hozzád, mert a bátyád a fejemhez tartotta a puskacsövet, amikor ki kellett mondanom az igent”? XD Csak azért kérdezem, mert ez itt is kb. így van, épp csak nincs puskacső, mert a csaj annyira ellentmondást nem tűrő, hogy ő magától eldönti, hogy járni fog a sráccal és neki ebbe kb. semmi beleszólása nincs.)

        2. Ebből következik a másik probléma: annyi kémia van eközött a két karakter között, mint a legendás Bella – Edward duó közt. Még a “szeretlek”-et is olyan stílusban mondják egymásnak, hogy egy döglött hal gyengédebb érzelmeket ébresztene bennem náluk, de mondom, a szöveg még nem is számítana, csak sajnos tetteikben sem mutatkozik meg ez a nagy szeretet. A közös jeleneteik nagy része egymás baszogatásával telik el (neeem, nem szó szerint, csak szóban, pedig akkor legalább sex friendek lennének, végülis az már egy kapcsolati szint…XD), vagy éppen a csaj fenyíti verbálisan is a srácot, ha úgy érzi, hogy szavakkal már nem tud kellően hatni rá, a gyerek pedig nem egy esetben komolyan halálra van rémülve tőle. (Megjegyzem, még egy ilyen kapcsolatra is van működő példa, pl. a Mirai Nikkiben, ahol a gyerek a sztori miatt rá van utalva a pszicho csajra, a Bakében viszont ezt semmi nem indokolja, ergo marad az egyetlen értelmes magyarázat: a srác mazó, szereti, ha terrorizálják. XD)

        3. És várj, most jön a legjobb! Ez a Bake-ben még nem kerül elő, ellenben két későbbi sorozatban már igen. Szóval oké, tegyük fel, hogy ezek ketten járnak és tegyük fel, hogy a néző ezt elhiszi nekik. De basszus, akkor ezek után azt kéne elmagyarázniuk, hogy mégis hogy fér az nekik bele ebbe, hogy közben egy csomó más emberrel is flörtöljenek, sőt, nem csak flörtöljenek, hanem konkrétan ki is használják a helyzetet? A Nisében még csak a srác csinál olyan dolgokat, hogy újra kóstolgatja azt a csajt, akivel elvileg már rég lezárta a dolgokat, illetve, hogy megfogkeféli a saját húgát (ezt majd látod, ha eljutsz odáig, nehéz írásban elmagyarázni… XD), de a legújabb sorozatban már a csaj is simán rámozdul egy másik csajra és most konkrétan már két epizód óta löki neki az áthallásos leszbi dumát és még nincs vége az arcnak… Mondhatjuk úgy is, hogy ha téged a She, the ultimate weapon-ben zavart, hogy miért kúrnak félre mindketten, akkor én meg ebben dobtam egy hátast az ilyen jelenetektől. (Oké, itt nem kúrnak félre, de szerintem csak azért nem, mert az már tényleg wtf lenne, bár egy “rape as black comedy” jelenet már volt a Nise elején, az egyik csaj elkapta a srácot, aztán úgy lett vége a résznek és a slusszpoén, hogy a csaj elvileg leszbi, szóval nem kéne, hogy szexuálisan vonzódjon hozzá, de mindegy… XD) És nem azt mondom, hogy emiatt élvezhetetlen lenne a sorozat, vagy ilyesmi, de könyörgöm, egy ilyen módon megírt párkapcsolatra ne mondjuk már azt, hogy micsoda mesteri ábrázolásmód! Persze, szórakoztató, csak éppen vajmi kevés köze van a valósághoz. Ez a pasi egyszerűen bedobált mindenféle fétist, amire harapnak az otakuk, a különbség csak annyi, hogy ő poénos párbeszédekkel ki tudja tölteni a “műsoridőt”, meg azért némi természetfeletti körítést is adott háttérsztori gyanánt, de most tényleg ezért kéne szentként tisztelni? (És ez csak a főszereplő páros volt, de az egész szereplőgárdáról elmondható, hogy hihetetlenül irreális és életidegen stílusban képesek beszélgetni egymással, vagy lereagálni bizonyos helyzeteket/mondatokat.) Persze mondom, még ezzel együtt sem tartom nézhetetlennek, vagy szarnak, viszont többek között pont a fentiek miatt vagyok úgy vele, hogy 6/10 és az is jóindulattal.

        “Lásd az EL-nél nem “csak annyi” volt a gond, hogy köze nem volt például a művészethez, hanem hogy maga az anime inkonzisztens baromságokkal, és hatásvadász lelkifröccsel volt teletömve, érdemi cselekmény, és karakterfejlődés nélkül.”

        És az a vicces, hogy ahogy a Narutónál, úgy ennél is nem egy húszas éveiben járó animéssel találkoztam már (ergo, még azt is kizárhatjuk, hogy ez lett volna életük első “komolyabb” animéje és azért istenítik ennyire), aki ezt valami meghatározó műfaji mérföldkőnek tartotta, meg év animéjének, meg tököm tudja, hogy minek. Érted, nem is arról volt szó, hogy úgy írná le, hogy “ja, tudom, lyukas a sztorija, meg öncélúan véres, meg moés, meg stb., de nekem ettől még tetszett”, nem, nekik ez tényleg egyike a klasszikus anime címeknek, szerintük ez ütött, szerintük Lucy egy rohadt jól megírt karakter, stb-stb. Na ezt nem bírom felfogni, nem azt, hogy mondjuk tetszik nekik, de attól még látják a hibáit, mert lehet arra azt mondanám, hogy oké, így korrekt a dolog. Szvsz max a véres jelenetekben volt kiemelkedő, mert ennyi túljátszott meghalást animében tényleg ritkán látni (fejlecsavarás, szívkiütés, stb.), de ezen kívül semmi olyat nem mutatott fel, amit jóval korábban más sorozatokban ne láttunk már volna. Lucy meg “rohadt jó karakter”, már ha az ember el tud vonatkoztatni attól a ténytől, hogy egy emós picsa, aki képtelen felülemelkedni azon, hogy gyerekként macerálták és minden embert ki akarta irtani, de ja, valóban epic, meg jégkirálynő, meg követendő példa, meg mit tudom én még mi… (De akkor mi a helyzet azokkal a karakterekkel, akiknek hasonlóan szörnyű múltja volt, de felül tudtak rajta emelkedni, éltek a megbocsátás lehetőségével és a sztori végére jellemzően boldog, valamint önmagukkal és a világgal megbékélő emberek lettek? Nekem inkább ezek a kedvenc karaktereim, meg az igazi hősök, meg a követendő példák, nem ez a szerencsétlen, akit csak a szadista bosszú vezérel, ráadásul emellett még nevetséges tudathasadásos/dilis pillanatai is vannak.)

      • Az ilyen best couple kirohanások szinte mindig olyanok, hogy általában nem sok valós alapjuk van, néhány kivételtől eltekintve. Na meg szinte bármilyen animére rá lehet mondani. Én konkrétan még annak a ratyi animének a kapcsán is hallottam már ezt, ahol azt kis 10 éves andrögünt pakolja meg a random bishi.

        Amit eddig leírtál, az alapján 2 dologban lettem biztos. 1, minden valószínűség szerint, elég lesz nekem ebből az első szezon. 2, ez a kapcsolat se különlegesnek, se mélynek nem érződik. =)

        A Saikanos párosnál az még hagyján, hogy elég nagy WTF volt a keresztbecsalás, csak hogy aztán ez egy varázsütésre meg is oldódott, ráadásul az addigiak fényében baromi hülyén jött ki a végé. Most érted, tízen X részen keresztül a dugás hiánya a probléma forrása, ezért is csalják meg egymást. Erre fel azzal jön a srác a végén, hogy milyen jó is lesz neki a barátnője lelkével, egyedül a kietlen wastelanden…. =/ Teljesen logikus.

        Az EL fanoktól már rengeteg agymutatványt láttam az évek során, de a kedvencem máig az az “érvelés”, amikor a meztelenkedésre azt mondják, hogy az nem fanservice, hanem kvázi művészi vonás, amivel a karakter kiszolgáltatottságát akarják szimbolizálni. Igen, persze… szóval kiszolgáltatottak szegénykék, de amúgy hobby szinten ölnek embert, különösebb indok nélkül, értem. =D

  5. Palacsintaxx Says:

    tetszett a kritika. Tényleg péter idei animét néztél már? Pl a nyári szezonból. Találtam egy érdekeset, igaz még csak 1 részt töltöttek fel, de a téma választás egyedi. Már abból a szempontból ,hogy az utóbbi években nem láttam ehhez foghatót. A mangába is beleolvastam ami szintén élvezetes volt számomra. Silver Spoon a c. Mezőgazdasági anime/manga. Slice of life,de kellemes megmosolyogtató volt

    • Nem igazán, mivel nem nagyon találtam olyat, ami érdekelne. =)

      Az ajánlást mindenesetre kösz, bár nem túlzottan szeretem a slice of life animéket, és az A-1 stúdióval se vagyok épp túl jóban, de egy esélyt azért lehet adok majd neki, hátha. =)

      Mondjuk még tavalyról is adós vagyok a Girls und Panzer-el, amit már csak azért is muszáj lesz megnéznem, mert a haveri, ismerősi kört, elég élesen megosztja “in real” és a neten is. =D

      • “Mondjuk még tavalyról is adós vagyok a Girls und Panzer-el, amit már csak azért is muszáj lesz megnéznem, mert a haveri, ismerősi kört, elég élesen megosztja “in real” és a neten is. =D”

        Hajjaj. XD Ha ez számít bármit is, a “kötelező” három epizódot megnéztem belőle (általában ennyi részt nézek meg egy sorozatból és ha nem sikerül ez idő alatt meggyőznie legalább arról, hogy érdemes folytatnom, akkor megy a dropped listámra), aztán örültem, hogy törölhetem a francba. Tipikusan az az anime, aminél még látszik is, hogy öltek némi munkát az alapsztoriba, de a lolik teljesen tönkrevágják az egészet. Ugyanezt a koncepciót mondjuk felnőtt emberekkel és komolyabb formában (mondjuk ha a tankcsaták nem csak iskolai erő-összemérések, hanem tényleges CSATÁK lennének) még lehet végig is néztem volna, de így sajnos elviselhetetlen volt, mert oké, hogy pl. jól ki voltak dolgozva a tankok, csak közben az egészen ott virított a szokásos moemoe rózsaszín máz, ami kb. “megmérgezte” az egészet. Meg az is igaz, hogy régen láttam olyan animét ezelőtt, amelyik ennyire bűzlött a pénzszagtól, ordított róla, hogy egyszerre akarják a loliconokat, meg a military-otakukat megfogni vele. (Talán csak a kifejezetten merchandise szempontból készült szörnyecskés animék múlják felül ebből a szempontból. XD)

      • Palacsintaxx Says:

        a Girls und Panzer-sel nem vesztettél sokat. Alapvetően az első részt nem tudtam végignézni. Ezt a slice-ot én se szeretem annyira. Ez azért tetszett hmm mert tényleg jó humora van, és az iskolai életet egy olyan környezetbe helyezte ami eltér az alap japán középiskolás mangák világától. Tehát itt ugye mivel egy gazdálkodási iskola, klubb foglalkozásnál lovaglás van.) a gyakorlati órákon tehén szart kell lapátolni stb …. Tényleg ha az animébe nem is, de ha a mangába beleolvasol tetszeni fog :), vagy nem kitudja . A GUP-al kapcsolatosan alapból ostoba volt a történet. Nem tudom már az alapkoncepcióért sem rajongtam. Ez is tipikusan “világ legjobb animéje” címet kapta a kommentekben mert az igénytelen közönségnek megfelelt az alapvető 3 követelményének: 1.˘legyen kurva szép a grafikája mint pl Attack on Titan,vagy most ez a Gechaman vagy mi,vagy a Sword art Online anno és társai….
        2. legyen benne hipolható kislány akire lehet tutujgatni otthon. Minél fiatalabb és pedofilabb élményt nyújt annál jobb
        3.nő kezébe adj jó nagy fegyvert. jelen esetben a tank megfelel ennek
        +1 pont. sok sok cukiság meg áldráma

      • “legyen kurva szép a grafikája” -> Igen, ezt szinte minden hypenál ott látom, aztán a SAO is televolt olyan qualitykel, amiket egy gyengébb Gonzo animében lehet látni. =D

  6. Érdekes dolog az ízlés. Egyrészt én pont annak – a kisebbségben lévő – véleménynek a híve vagyok, hogy van ízléstől független jó minőség (melyek közé a modern moék a legritkább esetben tartoznak). Ugyanakkor tényleg van olyan, hogy az ide és oda is sorolható, így meg úgy is értékelhető művek közül kinek mi jön be jobban. Érzelmes műdráma, cukormázas aranyosság, csipős humor, brutális akció, nyálcsorgató erotika – lehet mind átlagos vagy rossz, de ízléstől függően tetszhet jobban vagy kevésbé.

    Az átlagos futó sorozatok helyett az átlagos retrókra kicsit túl magasnak tűnik amúgy a 7 körüli értékelés. Közülük én eddig az elsővel meg az utolsóval szemeztem egy ideig – de nem jutottak el a megnézendőkig se, ez most sem változott.

    Futó animéket én sem nézek, de utólag majd lesz egy-kettő, amit előveszek – főként filmeket (jó soká). Ideiből még alig láttam, de a Death Billiards című rövidkét pl. jó szívvel merem ajánlani bárkinek.

    • Lehet kegyesebb voltam velük a kelleténél, de ha most nekem teszem azt a Call Me Tonight egy 7 és feles élmény volt, akkor engem onnantól kezdve nem tud érdekelni, hogy az átlaga mondjuk 5 a MAL-on. Most miért adjak rá 5 pontot, ha szerintem nem annyit érdemel, hanem 7-et?

      Lehet ezzel egyet nem érteni, de legyünk már annyira fairek, hogy az egy részes OVA, ONA szösszenetektől nem azt várjuk el, amit mondjuk egy 13 részes sorozattól, mert a kettőnek nem épp ugyan azoknak a kritériumoknak kell megfelelnie.

      Az ilyen típusú ovák, leginkább olyanok, mint egy soha el nem készült sorozat pilot epizódja, és így is kell őket kezelni, kornak, műfajnak megfelelően. Csak azért nem fogok 5-6 pontot adni valamire, mert az egy egy részes ova. Annyit adok rá, amennyit szerintem megérdemel (1-től, 9-ig). =)

      • Egyálatlán nem a MAL vagy bármi más átlagáról van szó, hanem épp a fairségről, viszonylagos elfogulatlanságról. Vagyis, ha leírod és tudjuk, hogy a retro a gyengéd, kegyesebb vagy velük és az OVA-kat (helytelenül) máshogy értékeled, akkor tudjuk, hogy hova tegyük a 7,5-es élményedet. Amit persze cseppet sem akarok elvitatni tőled.

        Természetesen épp azért kell “ugyanannyit” elvárni és ugyanúgy értékelni az egypercest is, mint a tízezer percest is, mert fairek vagyunk. Nyilván mást és máshogy tudnak teljesíteni, mások kicsit az értékelési szempontok is, de mind a két kategória lehet ugyanúgy kiváló és sz@r is. Egy szóval nem mondtam, hogy egy egyrészes valamik gyengébbek lennének, mint a hosszabb sorozatok. Speciel az én ízlésemnek a rövidebb dolgok jobban is fekszenek.

        “Annyit adok rá, amennyit szerintem megérdemel. =)”
        Ez teljesen rendben is van. Viszont az előzőekkel egyben rávilágít azon véleményeid, pontosabban pontjaid helyén kezelésére is, ahol úgymond “lehúzol” valamit, vagy inkább – mert ezt a kifejezést én nem is szeretem – kritikai észrevételeket teszel.

        Nálam pl. sok anime volt, amiből sokminden bejött, tetszett – mégis összességében azt mondtam rá, hogy mondjuk csak 3 pontot érdemel, mert összességében rossz. Vagy 5-6-ot, habár részben imádtam, de objektív szempontok szerint full átlagos. (Igaz volt olyan is, amire azt mondtam, hogy annyira eltalálta az ízlésemet, hogy kap 8-9-et, hiába ér valószínűleg kb. 1-et az átlagnézőnek és részben igazuk is lenne.) De ezek már megint ízlések és szokások, gyakorlatok kérdése…

      • Ha te ugyan úgy értékelsz egy komplett sorozatot, mint egy 1 részes OVA-t, ugyan azt várod el mindkettőtől, nos lelked rajta, én nem tudnák egy tányér levest, egy 3 fogásos ebédhez mérni. =)

        Egyébként azt hogy mást várok el, azt nem úgy kell ám érteni, hogy bármit elnéznék neki vagy ilyesmi, mert erről szó sincs. Itt arról van szó, hogy 30 perc és 390 perc alatt teljesen mást lehet kihozni egy storyból. Előbbinél elsősorban azt értékelem, hogy amit elém tárt, az mennyi potenciállal, lehetőséggel, fantáziával bír, addig utóbbinál azt, hogy amit felvázolt, abból mit hozott végül ki.

        Egy pilot elsődleges feladata az érdeklődés felkeltése, egy sorozaté viszont az érdeklődés fenntartása. Már nem ugyan az a kettő. Egy ovat akkor érdemes összemérni egy sorozattal, ha azok egy franchiseba tartoznak. Bár én akkor se feltétlen magához a sorozathoz mérem, hanem inkább azt nézem, hogy hozzátesz e valamit az egészhez, vagy legalább szórakoztató e, avagy sem. Na most egy 1 részes ova, aminek nincs csak maximum egy elkaszált manga alapja, azt mihez mérjem? Max más, stílusban, műfajban, témában hozzá hasonló ovákhoz tudom, vagy legalább is azokhoz érdemes.

        Egyébként ha valakit ennyire zavarnak a pontok, akkor fejben vonjon le, vagy adjon hozzá annyit, amennyit ő gondol. Én a pontozást, magánügynek tekintem. =)

      • A tányér levesnél és a háromfogásos ebédnél, meg az egy évnyi menzánál is ugyanaz a lényeg egy bizonyos szempontból: finom-e vagy ehetetlen szutyok? Azon túl persze nem egyszerű a marhapörköltet összehasonlítani a görögsalátával vagy a rigójancsival, de nem is lehetetlen.

        “Én a pontozást magánügynek tekintem.”
        Egy bizonyos szintig az is, ezért te sem én sem szólhatunk bele, hogy miért 10/10 pl. a SAO sokaknak. Viszont, ha valaki fórumon vagy blogon kürtöli világgá szégyentelenül a szubjektív véleményét, akkor az már nem magánügy. 😀 Amúgy elméletileg a pontozás pont azért van, hogy segítsünk eligazodni egymásnak ebben a nyüves hobbiban. És működik is ez többé-kevésbé, ha már egy-két személynél rájöttél, hogy hogyan pontoz.

      • Engem elsősorban nem az érdekel, hogy ki-hány pontot ad valamire, hanem inkább az, hogy egy kritikánál, bejegyzésnél, hozzászólásnál, akárminél, legyen az pozitív vagy negatív kicsengésű, mit ír le az illető.

        Egyéni preferenciák persze vannak, mert mindenki hajlik valamerre, és ez szerintem így van jól, ezzel nem sok mindent lehet csinálni.

        Lehet valakinek 10/10 a SAO, max a számat húzom rajta fintorogva, egy halk “tipikus” kíséretében, mert szerintem 4 pontnál nem ér többet, de ezt betudom egyéni ízlés kérdésének. Viszont amikor a kritikust kezdik el kritizálni, és ezzel párhuzamosan az egekbe emelik imádatuk szent és sérthetetlen tárgyát, na az már egy egészen más kategória. =)

        Teszem azt én se értek veled egyet abban, hogy az EL, vagy a Saikano 8 pontot érdemelne, de ettől még nem akarlak mindenáron meggyőzni az ellenkezőjéről, személyeskedni meg pláne nem. A véleményemet úgyis tudod, aztán vagy elfogadod, vagy nem. Én így állok hozzá. =)

      • “Engem elsősorban nem az érdekel, hogy ki-hány pontot ad valamire, hanem inkább az, hogy egy kritikánál, bejegyzésnél, hozzászólásnál, akárminél, legyen az pozitív vagy negatív kicsengésű, mit ír le az illető.”

        -Ebben tökre egyetértünk. Ezért is van az, hogy kicsit csalódott vagyok eme írásod tárgyában, melyben a mai átlagfelhozatallal lényegében ezt a négyest állítottad szembe. Nem hoztál lázba no. 😀

        “Egyéni preferenciák persze vannak, mert mindenki hajlik valamerre, és ez szerintem így van jól, ezzel nem sok mindent lehet csinálni.”

        -Megint csak helyeselni tudok. Csinálni sokszor próbáltak már ezzel többfélét, de szerencsére hosszabb távon nem szokott sikerülni…

        “…Viszont amikor a kritikust kezdik el kritizálni…”

        -Ezt így kiragadom, aminek nincs sok értelme jelenleg, meg helye, aktualitása sem a bejegyzésedhez – csak gondoltam megjegyzem, hogy ennek is lenne helye és szerepe és működhetne meg kellene is… De ettől nagyon messzire van a magyar (söt a nemzetközi is…) anime rajongói szcéna.

        “Teszem azt én se értek veled egyet abban, hogy az EL, vagy a Saikano 8 pontot érdemelne, de ettől még nem akarlak mindenáron meggyőzni az ellenkezőjéről, személyeskedni meg pláne nem…”

        -Én sem akarok személyeskedni veled szemben azügyben, hogy mondjuk nálad a Vampire Hunter D (nem a Bloodlust) miért 9, vagy a DBZ meg a Kenshin TV miért 8 stb.

      • “Ebben tökre egyetértünk. Ezért is van az, hogy kicsit csalódott vagyok eme írásod tárgyában, melyben a mai átlagfelhozatallal lényegében ezt a négyest állítottad szembe. Nem hoztál lázba no. :D” -> Van ez így. =) Egyébként nem azt akartam ezzel a bejegyzéssel mondani, hogy ez a 4 ova überfantörpikus, a mostani animék meg mind szarok, mert ez erős túlzás lenne, azért lássuk be. Elsősorban írni szerettem volna róluk, másodsorban azt, hogy idén még nem hozott lázba semmi, inkább csak megállapítottam, mint tényt.

        “Ezt így kiragadom, aminek nincs sok értelme jelenleg, meg helye, aktualitása sem a bejegyzésedhez – csak gondoltam megjegyzem, hogy ennek is lenne helye és szerepe és működhetne meg kellene is… De ettől nagyon messzire van a magyar (söt a nemzetközi is…) anime rajongói szcéna.” -> Az való igaz, hogy ennek ebben a bejegyzésben spec nincs aktualitása, de volt már elégszer máshol ahhoz, hogy tudjam, ez sajnos elég gyakori jelenség. A kritikus kritizálása szerintem a legsötétebb reakció, abban az értelemben, amikor a tisztelt rajongónak arról kéne beszélnie, hogy miért is nincs igaza a kritikusnak, az adott művel kapcsolatban, ám ehelyett elkezd személyeskedni.

      • “A kritikus kritizálása szerintem a legsötétebb reakció, abban az értelemben, amikor a tisztelt rajongónak arról kéne beszélnie, hogy miért is nincs igaza a kritikusnak, az adott művel kapcsolatban, ám ehelyett elkezd személyeskedni.”

        -Ja bocs, nem voltam elég egyértelmű. Pont azt akartam mondani, hogy szükség lenne arra, hogy a kritikusok, pontosabban a kritikák is legyenek kritizálva. Ehhez persze először kellenének a kritikák, meg akik írják őket. És itt nem professzionális kritikákra gondolok, csak kicsit sokoldalúbb, átgondoltabb, objektivitást és szubjektivitást ötvöző, több lábon álló véleményközlésekre (azért egy pár ilyen adódik szerencsére).

        -És nyilván nem a kritikus személyének támadását hiányolom (a nincs agyad, ennek mondanivalóját fel sem foghatod, érzéketlen tuskó vagy stb. támadásokat).

        -De akár ez – vagyis a kritikus személyének kritizálása – is beleférne bizonyos mértékben, bizonyos keretek között, HA AZ RELEVÁNS. Pl.rámutatni arra, ha a kritika picit túl elfogult alapállásból tűnik indítani, pl. a retrót CSAK ÚGY ÁLTALÁBAN a modern fölé emelni látszik, mint a te esetben most. Vagy mondjuk rámutatni arra, hogy ha a kritikus egyéni preferenciái tán túl erősen befolyásolják a kritikáit (pontozását) – úgy hogy a kritikában ezek a preferenciák nem kimondottak, tulajdonképp rejtve maradnak. Mint mondjuk nálad az átlagos-akció-katyvaszok kontra átlagos-romantikus-katyvaszok fel- illetve leértékelése kissé tettenérhetőnek tűnik. Sajnos ez nálam is előfordul bőven egyébként, pl. Junchi mutatott rá egyszer arra, hogy a Rose of Versailles-t szerinte túlzottan gyengére értékeltem, míg a School Days-t túl magasra. Ami nyilván az egyéni preferenciáim miatt volt: hogy mik azok a hibák, amik nálam nagyon hangsúlyosak és mik az erények, amik miatt a hibák felett is hajlandó vagyok átsiklani. Amiket persze én is “elfelejtek” mindig kiindulási pontként rögzíteni. Persze működik ez így is – ha már megismerte valamennyire az ember az írót és “megfejtette” a preferenciáit. 🙂

  7. Látom nagyon rámozdultál az old-school animékre. 🙂
    Egyébként ezt csak helyeselni tudom, mert rengeteg aspektusban köröket vernek a kortársakra.

    • Lesz még pár ilyen bejegyzés, sőt lesz pár hosszabb, amiket majd külön bejegyzésbe szedek.

      Meglehet ezeket ha 2 ember látta rajtam kívül idehaza, már sokat mondok, de én legalább ennyivel is gazdagabb lettem, aztán ha még akad is akinek valamelyik meghozza a kedvét, már nem írtam hiába. =)

      Most hogy új vagy régi, nyilván ízlés kérdése, én inkább utóbbira szavazok, de előbbit se feltétélen vetem meg, ha látok benne valamit, akármit. Egyébként lesz majd szó nem annyira régiekről is, a mostani listámon modern és retro egyaránt van.

  8. Péter nem akarod megnézni az Inferno Copot? 😀

    • Hallottam már róla, és ránézésre spec rohadtul bejövös, de kissé elriasztott, hogy sokan 1-2 pontot adnak rá. Belenézni, mindenképp bele fogok.

  9. A Call me tonight nekem is bejött (a Cosmo Pink se volt rossz, a másik kettő meg lenn csücsül a gépen és rám vár), úgyhogy gondoltam fogom magam és megcsinálom magyarul mindszentekre a Demon City Shinjukuval karöltve. Hadd nézenek a csimóták valami régit is magyarul (na, nem mintha a Galaxy Express 999 1. speciálja se féléve lett kirakva… de az igaz, hogy kicsit elhanyagoltam a retrókat ezen a téren).

    • Gondoltam, hogy neked tetszeni fog, ahogy látom nagyrészt hasonló az ízlésünk ebben. =) A Demon City nekem is le van töltve egy ideje, szeretem a Madhouse hasonló stílusú ováit, mozijait. =)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: