Corpse Party: Tortured Souls – Another Higurashi

Corpse_Party_Tortured_Souls_cover

Na akkor gyorsan tisztázzunk néhány dolgot. Egyrészt, nem vagyok nagy rajongója az anime horroroknak, méghozzá azért nem, mert véleményem szerint ez az a műfaj, ami ebben a stílusban, nem igazán létezik. Ha próbálkoznak is ilyen irányba elmozdulni, inkább érzem egy kellemesen sötét hangulatú scifinek, fantasynak a végeredményt, mintsem valódi horrornak.

Másrészt van nekem egy egyezségem a japán animeiparral, miszerint nem kérem rajtuk számon, ha valami véres/ecchis, hatásvadász baromsággal traktálnak, cserébe elvárom, hogy ne nézzenek komplett idiótának.

Ezzel az alapkitétellel kezdtem neki, a mostani alanynak, melynek a Missing Footage című ovájához, már volt “szerencsém”, és fogalmazhatunk úgy, ez nem volt épp egy jó ómen, a készülő adaptációnak. Persze én vagyok a hülye, hogy egyáltalán belefogtam ebbe, tudván tudva, hogy valószínűleg a Higurashi környékére áll majd be a végeredmény, és egy hasonlóan röhejes, öncélú slayfestet kapok. De mégis hajlandó voltam neki megadni az esélyt. Lássuk hát, mivel van dolgunk…

A Corpse Party eredetileg, egy 1996-ban indult, azóta több részt is megélt videojáték sorozat, azon belül is túlélő horror, amiből az Asread stúdió tavaly egy rövid ova-t, idén pedig egy 4 részes ova sorozatot hozott ki, hangzatos Tortured Souls alcímen. A játékokkal, én ugyan nem kerültem közelebbi kapcsolatba, ám a kritikák alapján egy sablon, fogyasztható, a maga módján hiteles, szórakoztató franchise benyomását keltik. Az animéről viszont ugyanez, már nem mondható el.

Itt álljunk is meg egy pillanatra, mert fontosnak tartok kiemelni két tényezőt, amik amúgy erősen közrejátszanak az anime megítélésében, mivel kortörténeti problémákról van szó. Először is tény, hogy a legtöbb stúdió, rendező, nem ért a hangulatteremtéshez, és inkább folyamodnak hatásvadászathoz, mintsem hogy elkapjanak egy hangulatot, és azt megtartsák. Valamiért azt hiszik, a nézőknek ízetlen, vizezett, cukros paradicsomlére van szüksége, horror címen.

Másodszor, a legtöbb videojáték adaptációnál, kapásból gondot okoz, hogy a stábnak, rendszerint fogalma sincs arról, amit fel akarnak dolgozni. Nem csoda hát, hogy az egyszerű, lineáris történetvezetéssel rendelkező művek adaptációját is, sokszor elszúrják. Leginkább azok történetét és hangulatát. Ha viszont az adott játék valami komplexebb darab, amiben fontos szerephez jutnak a döntések, és multi ending-re ad lehetőséget, akkor mindez hatványozottan érvényes.


Szellemes mészárlás

A Cropse Party története, a már jól ismert horror séma szerint indul, vagyis adott egy tinédzserekből álló diákcsoport, fiúk, lányok vegyesen, akik egyik éjszaka úgy döntenek, elvégeznek egy szellemidézős rituálét, az iskolában.

Corpse_Party_Tortured_Souls_01

Eleinte minden normálisnak tűnik, ám a szertartás lezárását követően, hirtelen nem várt dolgok történnek. Némi villámlás, földrengés után, beszakad a kis csoport alatt a padló, és egy alternatív, kísértet járta síkon találják magukat, ahol megkínzott lelkek vadásznak rájuk. Mint kiderül, egy átok áldozataivá váltak, a kijutás azonban nem lesz egyszerű, ehhez ugyanis meg kell oldaniuk, egy régi sorozatgyilkosság rejtélyét.

Corpse_Party_Tortured_Souls_02

Tehát egy (újabb) rejtélyfejtős túlélő horrorral van dolgunk, ahol adott a konfliktusforrás, a karakterek pedig az ilyenkor szokásos, triviális hibákat követik majd el (például szétválnak, amikor nem kéne), hogy így engedjenek teret, a nézőre váró gorenak, miközben a kirakós újabb és újabb darabjai kerülnek elő. A recept papíron remekül mutat, a gondok most is inkább a kivitelezésben keresendők.

A Corpse Party esetén, nem is az a baj, hogy rossz a történet, hanem hogy inkább érdektelen. A jó alapötlet, egyszerűen elsikkad, főleg azért, mert láthatóan a rendezőt se különösebben érdekelte az anime, ami a stúdiót elnézve, nem is csoda. A történetet, szokás szerint darabokban kapjuk meg, ami a végére ugyan összeáll, de a közbenső műsoridőben mondanom se kell, rengeteg az üresjárat. Mire a 4. ova végére értem, akkor vált csak igazán világossá, hogy mennyire sok a felesleges, helykitöltő jelenet az előző három, de főleg az első két ovában.

Maga az átok oka és alapja, szerintem egész jó lett előadva, láttam benne fantáziát, illetve volt egy-két érdekes csavar, amik tetszettek, még akkor is, ha túl sok eredetiség nincs bennük. A nyomozós, rejtélyfejtős szál viszont legalább annyira spontán és sokszor abszurd volt, mint az Another-ben. Nincs benne logika, inkább csak deus ex machina. Például, kihúznak egy fiókot, és ott egy nyom. Srác nekidől a betonfalnak, mire az leomlik mögötte, és ott is van egy nyom. Jön egy rengés, letörik néhány deszka, és megint ott egy nyom. Vagyis érezni, hogy ezek csak plot device-ok, és kizárólag azért léteznek, hogy előremozdítsák a cselekményt, mindenfajta különösebb felvezetés nélkül.

Sokkal nagyobb gondjaim voltak a karakterekkel, akiknek megmondom őszintén, a nevüket se sikerült megjegyeznem. Nagy valószínűséggel azért nem, mert nincsenek az animében valódi karakterek, csak nemek, frizurák, és események, amik megtörténnek velük. Egyszerűen nem érezni annak a súlyát, ha valaki bajba keveredik, vagy meghal. Talán az antagonista volt mind közül a legérdekesebb, illetve még a kishúg bizonyult úgymond “emlékezetesnek”, de ő is csak azért, mert mindig egyesszám 3. személyben beszélt magáról, és szabályosan felidegesített, az állandó nyavíkolásával. A többiek élnek, meghalnak, ennyi.

Mielőtt pedig valaki félreértené, nem arról van szó, hogy egy érzelmi fatuskó vagyok, akit egyáltalán nem érint meg emberek, gyerekek halála, hanem hogy ha e mögött, nincs semmi, ami miatt az a karakter emlékezetes lett volna, akkor csak hatásvadászatról beszélünk. Lehet őket sajnálni, de ez önmagában kevés.

Mindezek ellenére mondom azt, hogy megfelelő atmoszférával, még mindig egy élvezhető, szórakoztató mű kerekedhetett volna ki ebből az animéből, csak hogy ehhez kellett volna, az a bizonyos konzisztens hangulati közeg, amit nem sikerült fenntartani. Jelen esetben, egy összetett problémáról beszélhetünk, kezdve az illúzióromboló fanservice jelenetekkel, amikből ugyan nincs túl sok, ám azokat olyan közvetlenül alkalmazták, mintha az anime nem is horror, hanem ecchi lenne.

Corpse_Party_Tortured_Souls_03(Plot booster: Activated!)

Ehhez képest a gore, pont fordított helyzetben van, és nem is annyira a mennyiséggel, mint inkább annak képi megjelenítésével van a gond. Más szóval, tudjátok mi a különbség egy pár másodpercre bevágott állókép…

Corpse_Party_Tortured_Souls_04

Illetve egy ugyan eltúlzott, de részletesen meganimált fejszétloccsantás között?

Angel_Cop_gore

Na igen, szóval a Corpse Party, tipikusan az a modern fajta, szemérmeskedő gore anime lett, aminek nincs bátorsága ahhoz, hogy valami komolyabbat, direktben bemutasson. Inkább a mennyiséggel próbál érvényesülni, sikertelenül, mert akárcsak a Higurashi-ban, itt is idő előtt ellaposodik a vérrontás. Talán a legbrutálisabb jelenet az egész animében, az egyik kis csaj fejének kettészelése volt, de ott is már csak a végeredményt vágták be.

Corpse_Party_Tortured_Souls_05

A legnagyobb gondom azonban nem is ezekkel volt, hanem az olyan fájdalmasan ostoba jelenetekkel, amik miatt, egyszerűen komolytalanná vált számomra ez a történet. Például, kapásból ott az első ova cselekménye, amikor a két lány között megpendítik a pszeudo-yuri szálat, némi egy ágyban fekvős, egymás felé fordulós, elpirulós fanserviceal, majd a lányok szétválnak, kölcsönösen lesokkolódnak, aztán újra összefutnak, az egyik leordítja a másikat, mire az érzékenyebb leányzó, felakasztja magát, de mielőtt még kimúlna, jut idő bocsánatot kérni egymástól.

Vagy ott volt az, amikor a szemüveges komoly srác, a mobiljával nekilát hullákat, és húshalmokat futózni, mire az egyik lány szelleme felhívja, és közli vele, hogy: “Ne nézegesd a beleimet!”. Majd ennek hatására a srác megőrül, valahonnét szerez egy feszítővasat, és módszeresen nekilát aprítani mindent.

A kedvencem viszont az volt, amikor az egyik párocska, az egyik megváltott szellem segítségével, visszatér a valóságba. Ám a barátaik még a másik síkon vannak, és a szellem figyelmezteti őket, hogy már nem sok idejük van eldönteni, maradnak e a biztonságban, vagy kockáztatnak, és visszamennek értük. Erre fel nekik pont akkor jut eszükbe, féltékenységi jelenetet rendezni, mindezt hosszú percekig húzva. A poén pedig azaz egészben, hogy kicsivel később kiderül, a srácnak amúgy jók voltak a megérzései, mert amint kikerül a képből, szíve hölgye egyből a másik kan karjaiban vigasztalódik.

Ráadásul mindezt tetőzték azzal, hogy bizonyos halálesetek inkább komikusak, mintsem elborzasztóak voltak. Például amikor a szende tanárnő, lágy hangon nyugtatgatja az egyik diákot, mire egy deszka leesik a plafonból, és lenyakazza (azt ne kérdezzétek, hogy). Vagy amikor az igazgató újra és újra lezuhan. Na és persze itt is jelen voltak, a Higurashis derp fejek:

Corpse_Party_Tortured_Souls_06

Amit viszont tényleg nem tudtam hová tenni, azaz anime legvége.

Corpse_Party_Tortured_Souls_07

Lehet, hogy az addigiak is jócskán közrejátszották már, de amikor ezt megláttam, valami végleg elpattant bennem, és valahogy így reagáltam le a látottakat:

wtflol


Véresen ostoba

Véleményem szerint a Corpse Party, tipikusan azaz anime, ami szeretne komoly témákat megpendíteni, elgondolkodtatni, meglepni a nézőt, de nagyon esetlenül csinálja. A mondanivaló, valahol megreked a “ne ártsunk másoknak” és a “ne packázz olyan erőkkel, melyeket nem értesz” közhelyek között, ami önmagában nem is lenne akkora baj, ha maga az anime amúgy hangulatos, és szórakoztató lenne, csak hogy nem az. Egy átgondolatlan, következetlen, hatásvadász, középszerű, közönséges, hulladék slasher.

Bevallom, voltak azért eltalált, érdekesebb pillanatai, főleg a vége felé, mégis közben úgy leszívta az agyamat, amire utoljára talán az Another volt képes.

A látottak után persze felmerült bennem a kérdés, hogy ha nem az Asread stúdió csinálta volna, vajon akkor is ugyanilyen, közel élvezhetetlen borzadály született volna ebből az animéből? Nos lehet, hogy nem. A visszajelzéseket elnézve pedig, én elhiszem a franchise rajongóinak, akik már a ’96-os első rész óta képben vannak, amikor azt mondják, hogy ez az adaptáció, felháborítóan leszázalékolta az eredeti játékok hangulatát, kavarások voltak a történetben, és kihagyták a karakterek közötti kapcsolatok fejtegetését.

Nyilván valahol ízlés és rajongási fok függvénye, hogy ki lát bele többet, vagy kevesebbet. Engem viszont, nem nyert meg. 3/10

Reklámok

14 hozzászólás to “Corpse Party: Tortured Souls – Another Higurashi”

  1. Á az Angel Cop, avagy amikor még az anime-ékben egy puszta headshot is volt olyan guszta mint a legdurvább francia horrorfilmekben. 😀
    Amúgy ebből a cuccból már az OVA-szerüség is elég volt, amiről anno írtál, látom a normál széria kihagyásával se veszít sokat az ember.

    • Szeretem a régi vágású cyberpunk animéket, szóval végül meg is dobtam egy baráti 7 ponttal, még ha tudom is, hogy inkább 6 lenne az a 7. =D

      A TS ovákat, viszonylag hamar be lehet vágni, nem sok az a 4×30 perc, és maga az átok, illetve az antagonista története tényleg jó. Szóval ha más nem, már emiatt is jobb, mint a Higurashi vagy az Another. Kár, hogy ennyivel nagyjából ki is fújtak az anime erényei.

  2. Komolyan nem értem a japánokat. Miért kell minden mostani horrorjukba beleerőltet a rejtélyfejtést? 😕

    • Szinte minden horrorban megpróbálják a karakterek megérteni, hogy mivel is állnak szemben, és hogy az ellen, hogyan lehet fellépni. Szóval nekem nem is annyira magával a rejtélyfejtéssel, mint inkább annak módjával van bajom.

      A lényeg mindig a rejtély megoldása, csak hogy az ilyeneknél, képtelenség arra rájönni, hogyan rakták össze a nyomokat, és azokból hogy jöttek rá a megoldásra.

      Talán furcsán hangzik, de az ilyen animék, általában a megtévesztésre alapoznak. Mivel bizonyos nézők, úgy működnek, hogy ha egy anime sikeresen elhiteti vele, hogy itt valami nagyon bonyolult dologról van szó, aztán jól összekavarja, akkor hajlamos elhinni, hogy az anime azért jó, mert nem érti.

  3. Volt szerencsém a játékokhoz, azok sem valami jók, de jobbak ennél. Félelmetesnek nem félelmetesek, mert a Midnight Nowhere játék is jobban megmozgatott… Az OVA-k, hagyjuk… még a játékok közelébe se érnek. Nem brutalitásban, mert annyira azok sem durvák, de legalább nincs bennük semmi “plot booster fanservice” =D

    • Félni én őszintén szólva kevés játéktól tudtam eddig, és az se feltétlen volt echte horror. =D A Midnight Nowhere nem volt egy rossz kaland játék, tetszett a morbid humora, bár a végén azért néztem, hogy most mi van? =/

      A Corpse Party játékról, nézegettem képeket, és igen, ott se valami eget rengető a brutalitás, de le merném fogadni, hogy amúgy sokkal jobb atmoszférával bír, mint ez az adaptáció. Az ilyen játékoknál, meg ez a lényeg, a gore csak egy eszköz, a hangulatkeltéshez. =)

  4. Filóztam, hogy itt vagy MAL-on replyzzek-e, de legyen itt.

    A magam részéről végül azért szántam szintén meg egy 3/10-es értékeléssel, mert végső soron szórakoztatott. Persze nem úgy, ahogy mondjuk másokat, de például többször is felröhögtem, ami azért valahol díjazandó.

    A halálok köbö az Another színvonalával vetekedtek, csak ehhez még hozzátársult ez a nevetséges gorefest is.

    Btw a végével én sem tudtam úgy igazán mit kezdeni, de őszintén szólva nem is érdekel a mögöttes magyarázat. A harmadik és negyedik résznél csak néha kukkantottam rá a feliratra, elvégre azt is elég hamar konstatáltam magamban, hogy a sztorija úgy ahogy van, nem érdekel. 😀

    • Voltak benne röhejes pillanatok, az biztos, párat ki is emeltem közülük a bejegyzésben. Szóval például az, hogy a deszka lefejezi a tanárnőt, az úgy tiszta Another feelinges volt. =D

      A storyra én azért igyekeztem odafigyelni, bár tény, hogy ami kiderült, abból max a kis csaj storyja volt érdekes.

  5. Újabb tökön rúgás a horror műfajba. Éreztem már a Higurashi és a Highschool Of The Dead animéknél, hogy ennél már csak lejjebb, de azért nem ennyire…

    Mondjuk azt nem értem, miért erőltetik ennyire ezt a “brutális mészárlás” dolgot? Nem attól lesz valami félelmetes horror, ha gusztustalanabbnál gusztustalanabb vérfürdőt rendeznek, hanem ha a hangulat képes az embert megdermeszteni.

    • A Higurashinál nem volt rosszabb a Corpse Party. Körülbelül egy szinten van vele, illetve olyan szempontból talán még jobb is, hogy legalább nem húzzák 26 részig. =)

      A HotD egy másabb kategória, ott az egész zombi apokalipszis, inkább csak egy közönséges alibi volt, a csöcs mátrixos fanservicehoz. =) Ez a mangában még úgy ahogy működik is, de az animében elcseszte a rendező.

      A brutalitással önmagában nincs bajom, mert lehet jól használni. A hangulatkeltéssel meg az van, amit a bejegyzés elején is fejtegettem. Sok stúdió, rendező, nem ért hozzá. Egyébként én a megdermesztést se szeretem, amikor egy horror ijesztgetni próbál, valami visítozó szörnnyel.

      Inkább az olyasfajta horrorokat kedvelem, mint a Carpenter féle The Thing. Amikor a bizonytalanságra helyeződik a fő hangsúly, és az ember nem tudhatja, ki az aki még önmaga, és ki az, aki már nem.

      • “Dermesztés alatt pont az olyan “hangulatra” menőekre gondoltam, mint az 1982-es Carpenter féle The Thing. 😉

        Amúgy létezett valaha egyáltalán jónak mondható “anime horror”?

        Illetve picit off, de játékok terén van véleményed a Duck Tales Remastered-ről? Nekem nagyon bejön, de megjegyzem, nem játszottam az eredetivel.

      • Csak hogy azt nem dermesztésnek nevezik. =)

        Egyébként talán a Madhouse régi, démonos művei azok, amik a legközelebb állnak ahhoz, hogy horrornak nevezzem őket. De erről már beszéltem, a bejegyzés elején, hogy mit gondolok az anime horrorokról.

        DT remake nem tudom hogy jön ide, de engem nem különösebben érint, mivel az eredetivel se játszottam.

  6. Péter, hogy bírod magad ráerőltetni az ilyen Zs kategóriás sorozatok, vagy anime filmek végignézésére?

    • Egyszerű, kíváncsiság. =)

      Ezt az animét, elsősorban azért néztem meg, mert már az ova is elég röhejes volt, szóval érdekelt, mit hoznak ki belőle? Azt kapom e, amire számítottam? Vagy lehet összekapják magukat, és valami decens kerekedik ki belőle? Jelen esetben, az előbbi következett be. =)

      Egyébként nem nevezném Zs kategóriásnak, inkább valahol a közép, alsó-közép kategória környékére sorolnám be. Ami tényleg Zs kategóriás, az mondjuk a Hanoka, vagy a Varanoir.

      Hozzáteszem, valahol ez a téma is kissé szubjektívan van kezelve, hogy mi számít Zs kategóriának? Sokan a régi ’80-as, ’90-es években készült, 1-2 részes ovákra, vagy mozikra is ezt mondják. Persze tévesen, mert ezek többsége olyan 4 és 7 pont között mozog.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: