Jinrui wa Suitai Shimashita – Tündéri apokalipszis

Jinrui_wa_Suitai_Shimashita_cover

Egy olyan érában, amikor az ember szeme úgy siklik át rutinból a sok kommersz cím felett, hogy azok az érdeklődés legkisebb szikráját se képesek kiváltani belőle, megüközik egy olyanon, ami végre nem hősködésről, világmegváltásról, vagy a szerelem és barátság mindenható erejéről szeretne szólni, hanem valami teljesen másról, az emberiség hanyatlásáról, illetve úgy egyáltalán valami globális, mindenkit érintő probléma halmazról.

Egy ilyen cím láttán, akaratlanul is kérdések merülnek fel a nézőben, és kíváncsiak leszünk, a mű képes lesz e felnőni ahhoz, amit vállalt? Hisz ha kicsit jobban belegondolunk, a kontextus nem sok jóra enged következtetni.

Ezért is tűnhet furcsának a címhez társított borító, ami első ránézésre ugyan megtévesztő tud lenni, pláne miután rájövünk, hogy valójában egy poszt-apokaliptikus animét fogunk látni, ám mindez csak a felszín, ami alapján nem érdemes ítélkezni. Ebben a 12 részes animében, melyet az AIC stúdió készített, több rejlik, mint hinnénk.


Új formát hoz

Ha poszt-apokaliptikus művekről beszélünk, akkor az embernek általában a koncepció, legelterjedtebb változata jut eszébe. Külső vagy belső események hatására, bekövetkezik egy vagy több, az egész bolygót érintő katasztrófa, amelyben az emberiség javarésze odavész, és az addig ismert modern civilizáció, megszűnik létezni. Helyére egy új világrend lép, melyet az anarchia, káosz, diszharmónia határoz meg, ahol előtérbe kerül a túlélés, és ahol újra teret nyernek a mítoszok, illetve a szélsőséges eszmék.

Az ilyen művek célja, rendszerint az, hogy a karaktereket ért sok kín és szenvedés közepette, egyrészt rávilágítsanak arra (akárcsak a katasztrófa filmek) hogy mégse olyan rossz hely az a világ, amiben élünk, és egyúttal egyfajta figyelmeztetést is kapunk, hogy mindez csak egy állapot, ami akár egyik pillanatról a másikra megváltozhat, méghozzá jó hosszú időre. Másrészt, kritikát fogalmaznak meg, az emberi természetről, társadalomról, eszmékről, hitről, és az önpusztításról.

Mindez természetesen nem véletlen, hisz a műfaj, a II. világháború utáni bizonytalan időszakban vált igazán népszerűvé, amire leginkább a hidegháború, és az atom fenyegetettség gyakorolt nagy hatást. Idővel azonban, a technika, és a filmipar fejlődésével, valamint az újonnan feltörekvő szubkultúrák hatására, számos újfajta értelmezés jelent meg, mint például a cyber, vagy a bio vonal.

Az alapképlettel azonban, csak kevesen mertek lényegesen variálni, merőben újfajta irányból megközelíteni, ugyanannak a tanulságnak az átadását, ami nyilván nem egy új dolog, hisz más műfajoknál sincs ez másképp. A Jinrui wa Suitai Shimashita (az egyszerűség kedvéért, továbbiakban csak Jinrui) mégis bevállalta ezt, ami azért is figyelemre méltó, mivel a light novel írójának, ez volt az első, komolyabb munkája.


Komikus kritika

A Jinrui története, valahol ott kezdődik, hogy boldogan kihal az emberiség… vagyis ez így nem teljesen igaz, inkább arról van szó, hogy egy olyan jövőben járunk, ahol az apokalipszis, nem valami látványos, és letaglózóan szörnyű kataklizmaként jött el, hanem egy sokkal puritánabb, és sajnos sokkal valószerűbb formában. Egyszerűen arról van szó, hogy az emberiség, a mérhetetlen pazarlás és kizsákmányolás következtében, olyannyira tönkretette a saját környezetét, hogy az eróziós folyamat, végül ellenük fordult, összeomlott a gazdaság, majd az infrastruktúra.

Jinrui_wa_Suitai_Shimashita_01

Az emberek ezért kisebb falvakba szorultak vissza, egyszerű, de praktikus ruhákban kezdtek járni, és eltűnt szinte minden, amit elektromos energia, vagy belsőégésű motor hajtott. A legnagyobb gondot viszont továbbra is az élelmiszerhiány, és a csökkenő populáció okozza. Az emberek hanyatlásával azonban, egy új faj jelent meg a színen, akiket az emberek csak tündéreknek neveznek. Ezek az apró és barátságos lények, az emberek ellentétei, dolgosak, összetartóak, és minden olyat képesek előállítani, amire az embereknek szükségük lehet, bár senki se tudja, ezt hogyan csinálják.

Jinrui_wa_Suitai_Shimashita_02

Az egyetlen bökkenő, hogy nehéz őket megérteni, és az emberek közelében, kíváncsi természetük miatt, rengeteg gondot képesek okozni. A jó viszony érdekében ezért, az egyetlen megmaradt világszervezet, az ENSZ küld ki, kirendelt közvetítőket, akiknek az a dolguk, hogy egyezségeket kössenek a tündérekkel. Az egyik ilyen közvetítő, maga a főszereplő.

Jinrui_wa_Suitai_Shimashita_03

Az anime tehát közel sem egy hétköznapi darab, amire rögtön jó például szolgál, a műfajtól megszokott ábrázolás, ellentétes megközelítése. A poszt-apokaliptikus műveknél megszokott sötét, fémes, indusztriális, romos, terméketlen, sivár scifi világkép helyett, egy színes, vidám, itt-ott romokkal tarkított, de vegetációban bővelkedő fantasy látvány fogad minket, amit meglehetősen szokatlan, pasztell stílusban tárnak elénk. Az anime grafikája ezért, leginkább egy kész kifestőkönyvre hasonlít, aminek a megítélése, nyilván ízlésfüggő, de az egészen biztos, hogy elég szokatlan, különleges ahhoz, hogy a figyelmet felkeltse, és épp emiatt, senkit sem fog hidegen hagyni.

A látványhoz természetesen most is igazodik fog a tartalom, és ha már előbb a különleges szót használtam, akkor maradok is ennél, mert lesz még jó néhány különleges megoldás ebben az animében. A karakternek például nincs valódi nevük, csak olyan megnevezések vannak, mint asszisztens, nagypapa, amihez hasonlót utoljára talán az Angel’s Egg-ben láttam. Kidolgozott jelleme persze inkább csak a főhősnőnek van, ám az övé elég jól fel lett építve ahhoz, hogy végig érdekes maradjon, és odafigyeljünk rá. Ő alapvetően egy kedves, vidám, segítőkész lány, ám a belső monológjaiból hamar kiderül, hogy van egy lehangolt, cinikus, az emberiség jövőjét illetően szkeptikus, komor oldala. Illetve ha a helyzet úgy kívánja, képes manipulatív és ravasz lenni, amit ironikus megjegyzésekkel, néha szarkasztikus szurkálódásokkal dob fel.

Jinrui_wa_Suitai_Shimashita_04

A cselekmény, már egy sokkal érdekesebb téma, amit leginkább a furcsa szóval tudnék jellemezni. Rengeteg őrült és megmagyarázhatatlan dolog történik az animében, ám ebben az esetben, ez ne tévesszen meg senkit. A Jinrui-nak, a célja a furcsaság, mivel lényegében egy abszurd szatíra, ami komoly témákról szeretne velünk, komolytalan stílusban társalogni. A cinizmus, és az irónia eszközével élve akar társadalomkritikát megfogalmazni, rámutatni az emberi ostobaságra, ezért központi szerepet kap benne a humor, ami leginkább a szituációkból, a párbeszédekből, illetve a főhősnő gondolataiból fog kibontakozni.

Lesz itt mindenféle váratlan meglepetés, például öngyilkos, mutáns kenyér…

Jinrui_wa_Suitai_Shimashita_05

Vagy bőrfotelben trónoló, szivarozó nyers csirke…

Jinrui_wa_Suitai_Shimashita_06

Ezek a dolgok, már önmagukban is elég abszurdak, komikusak ahhoz, hogy a néző szórakozzon rajtuk, ám csak akkor nyerik el a valódi értelmüket, ha odafigyelünk a monológokra, és az adott epizód témájára, mondanivalójára. Ami jelen esetben, az élelmiszeripar bírálata lenne. Miszerint, egy hatalmas gyárban, ipari körülmények között állítanak elő ételeket, szó szerint szemétből (kis utalás a gyors ételekre, mirelitekre), mesterséges úton manipulálják őket, és mindezt kövér, arctalan, gyáva alakok felügyelik.

Vagy említhetném akár a másik nagy kedvencemet is, amikor a Y fedőnevű lány, újra szeretné indítani a manga ipart, ami kiváló kritikája a fogyasztói társadalomnak, a túlfogyasztásnak, a rendelkezésre álló források túlzott, káros mértékű kivonásának. Na és persze, az emberi ostobaságnak.

Jinrui_wa_Suitai_Shimashita_07

Az egyetlen gond, talán azaz animével, hogy minőségileg, nem egységes színvonalat nyújt. Vagyis vannak jól és gyengén sikerült részek, ami valahol természetes ugyan egy sorozat esetén, ám itt mégis feltűnőbbnek éreztem, mint általában. Illetve amit még ide tudnék sorolni, (bár ezt nem nevezném túl nagy hibának) hogy az epizódok, nem kronológiai sorrendben vannak. A helyes sorrend, a következő (nem megerősített): 11, 12, 10, 7, 8, 3, 4, 5, 6, 1, 2, 9. Persze ez nem azt jelenti, hogy amúgy ne lehetne megérteni az anime történetét, vagy a mondanivaló lényegét, csak valamennyivel körülményesebb így. A cselekmény kissé zavarosnak fog hatni, és sok dolog csak később kerül megmagyarázásra.

Apró érdekesség amúgy, hogy az anime, elég sokat merített a Húsvét sziget történelméből, az ottani, egykor virágzó civilizáció bukásából. Lényegében, tekinthetünk rá úgy, mint egy elrettentő példa, hogy ha nem vigyázunk, hová vezethet az önpusztítás.

Jinrui_wa_Suitai_Shimashita_08


Üdítő színfolt

Nem szeretnék nagy szavakkal dobálózni, de véleményem szerint a Jinrui, mindenképp egy érdekes, különleges, ha nem is minden ízében eredeti, de újszerű animének nevezhető a piacon, ami egyértelműen kiemelkedik, a tavalyi év választékából. Van mondanivalója, aminek a megértése, intelligens nézőt kíván. Ugyanakkor megvan az a képessége, hogy ha az ember átsiklik ezek felett, akkor is képes szórakoztató maradni. Nem az a fajta anime, amit könnyen el lehet felejteni. 8/10

Reklámok

19 hozzászólás to “Jinrui wa Suitai Shimashita – Tündéri apokalipszis”

  1. Én kifejezetten imádtam nézni. Tényleg egy mély és érdekes mű, ugyanakkor kellően szórakoztató volt. Magában a témájában is szerintem elég ritka, már persze, ami nem csak felszínesen mutatja be azt, mi vezetett a “jelen” állapotokig, hanem tényfeltárást is végez, ugyanakkor a tényleges jelenre fókuszál. A legtöbb poszt-apokaliptikuson annyira ez nem érződik, inkább elsiklanak egy-két egyszerű magyarázattal és az adott helyzetre igazítva mutatnak be dolgokat.

    • A kicsit gyengére sikerült ONA részt leszámítva a sorozatot, és a speciálokat is élveztem úgy összességében. Bár tény, hogy volt egy-két rész, amit untam, mint amikor előjöttek az időhurokkal.

      Egyébként én úgy vettem észre, hogy a Jinrui, inkább a kritikára összpontosít, még a legtöbb, hagyományos poszt-apokaliptikus mű, inkább a túlélésre koncentrál, illetve a kataklizma okainak, mikéntjének a fejtegetésére. Persze ezzel sincs semmi bajom, de jó dolog a változatosság.

      AIC-ék, ezzel ismét nagyot nőttek a szememben. =)

  2. Nálam meg csatlakozott a Maria Holic-K-No. 6 trióhoz, amiknél az első részek közben leléceltem, így kijelenthetem, hogy nem láttam, tagadva ezzel a dropped lista létét.

    Piszok erőltetettnek, szinte művészieskedőnek éreztem a színvilágot és a szimbolikusnak szánt megjelenési ötleteket (azokról a kis tündérekről az Onegai Sensei baromságai rémlettek föl), a mondanivaló unalmasnak ígérkezett, a főszereplő pedig a néhány perce alatt is egy szellemileg visszamaradott sztereotípiának tűnt.

    Dacára a mindenfelé terjedő pozitív véleményeknek, továbbra sem tervezem megnézni, erősen gyanítom, hogy nem lenne a kedvencem.

    • A véleményed tiszteletben tartom, de ha már erőltetett művészieskedésről van szó, akkor az sokkal inkább igaz a Bakéra, és a folytatásaira. =) Plusz itt AIC-ék legalább vették arra a fáradtságot, hogy az egész grafikát különlegesre vegyék, nem csak néhány jelenetet vágtak be random.

      A főszereplőre, szerintem pont az ellenkezője igaz annak, amit mondasz. Ha már szellemileg visszamaradott sztereotípiát kell felemlegetni, akkor Lucy jut eszembe, de igazából bármelyik hype főhősét felhozhatnám, mondjuk az elmúlt 5 évből. =D A főhősnőt, pont az teszi többé, egy mezei sztereotípiánál, hogy a személyiségének, több oldala is van, nem csak 1 dimenziós.

      Van egy cuki máz az animén, ami miatt gyerekesnek hat, de ha ettől elvonatkoztat az ember, akkor észre lehet venni, miről szól az anime. Arról, hogy rendszerint nem mérjük fel a tetteink következményeit, és nem tanulunk, a saját hibáinkból.

    • A stilizált vizualitásnál a Monogatari franchise-hoz csapd hozzá a Soultakert (slusszpoén, hogy ott egy kari kiköpött Hitagi), a magát művészinek vevő animékhez meg a Kara no Kyoukait.

      Gyökér szereplőkről már csak abban az animében nem lehet beszélni, amit nem készítettek el.=)

      • Nagyon régen láttam már a Soultaker-t, de jó hogy mondod, mert kábé tényleg. =D Mondjuk nekem az tetszett. =)

        Kara no Kyoukai… erről már sok jót (és néhány rosszat is) hallottam. De az ufotable, nem valami jó előjel. Mármint grafikailag rendben szoktak lenni, de tartalmilag… na meg ez is Type-Moon. =/

  3. Bocs, de ezt tuti nem olvasom végig, amíg meg nem nézem ezt a sorozatot. Ez volt az, amire azt mondtam az első rész után, hogy tuti nem követem hétről hétre, mert a várakozás idegbajt okozna. Nem is tudom, hogy miért felejtkeztem el róla.

    • Majd írsz utána, ha akarsz. =) Egyébként én mindig megvárom, amíg egy animét lezárnak, pont azért, mert tudom, hogy vagy elfelejteném, vagy én is idegbajt kapnék a várakozástól. =)

  4. Szeretem a poszt-apokaliptikusakat, de az antiutópiákat még jobban. 🙂 Ezt sztem én is meg fogom nézni. Mondjuk a poszt-apokaliptikus és az antiutópia gyakran egymással karöltve jelenik meg, ld: Dosztojevszkij: A Dél-Keresztje Köztársaság, vagy Zamjatyin: Mi. Viszont ehhez az animéhez meg jól rímel Capek: Harc a szalamandrákkal című regénye (amit legtöbb ismerősöm végletekig utál).

    • Szerintem ma már nem is nagyon szokás elválasztani a kettőt, mert ahogy mondod, egyszerre jelennek meg. Mondjuk a Jinrui tényleg inkább anti-utópikus, ez a vonal sokkal dominánsabb benne, és a környezet is jobban passzol ehhez.

      Az se utolsó szempont amúgy, hogy az egészet humoros vonalra terelték, és inkább a szatíra, cinizmus eszközével élnek. Az ilyesmi tényleg ritka, ebben a műfajban, pláne jól kivitelezve.

    • A Dél-Keresztje Köztársaság szerzője nem Dosztojevszkij, hanem Valerij Brjuszov.

  5. Csak egyetérteni tudok veled. Mikor először láttam az jutott eszembe hogy ez talán a Manóvári Manók sorozatnak az abszúrdabb változata de aztán hamar kiderült hogy többről van itt szó. A Jinrui egy teljes mértékben szórakoztató sorozat aminek még mondanivalója is van,megjegyzem nekem a mangás részek tetszettek a legjobban 🙂 És az mellet hogy elgondokodtat nem szájbarágós az egész hanem könnyed. Egyedül az ending zene nem tetszett benne,az Op pedig annyira debil hogy már az megcsinálja az ember kedvét a sorozathoz. A Dalt ugyan az általam eléggé megvetett Nano.Ripe adja elő de ez az egy daluk mégis tetszett.

    • Az opening, ending, itt is olyan volt számomra, mint a legtöbb animében. Eleinte végignéztem, az első pár rész alkalmával, aztán később már átugrottam. Jónak jók, de annyira azért nem az én stílusom, hogy mindig megnézzem. =)

      Az ending zeneileg engem se fogott meg, viszont képileg ott volt. Művészkedős ugyan, de tanulságos, ahogy felemelkedik, majd elbukik az ember, és vele együtt a civilizáció.

  6. Hát érdekes volt az biztos, megvan a maga egyedi stílusa. A főszereplő valami kegyetlenül irónikus, szarkasztikus módon kritizált mindent. 😀

  7. Nálam olyan 10/6-os. Inkább a szórakoztató és az esztétikai részek jöttek be nekem. Viszont amit rendszerkritikaként próbált eladni, az szerintem elég problematikus.

    A legnagyobb problémám az, hogy a Jinrui megpróbál többnek látszani, mint ami. Vagyis nem pusztán szórakoztatni akar, de igyekszik rendszerkritikát is gyakorolni. Míg azonban a szórakoztatás magas színvonalú, addig a társadalomkritika a béka segge alatt van. Ugyanis a Jinrui szerint azért omlott össze a világgazdaság, azért fogy drasztikusan a népesség, és azért van élelmiszerhiány, mert az emberek ostobák – vagyis a legfőbb bűnös ebben a játszmában az emberi ostobaság. A fanok szerint a Jinrui azért különleges darab a poszt-apokaliptikus művek közül, mert kielemzi, hogyan jutottunk ide. Eme elemzés abból áll, hogy főhősnőnk nyomoz, és a nyomozás során egy gúnyos mosollyal az ajkán megállapítja, hogy ostobák az emberek. Az emberi ostobaság, mint a világ pusztulásának oka – ez nem csupán közhely, hanem hazugság is, mondhatni ostobaság, az emberi ostobaság egyik tipikus megnyilvánulása. Őszintén, nem kívánom egy ilyen alkotástól, hogy kielemezze a kapitalizmus természetét, a tőkés rendszer belső logikáját, de annyival azért tisztában lehetne, hogy a jelenlegi globális tőkés rendszer azért félelmetesebb a réginél, mert totálisan elszemélytelenedett az emberektől, az emberiségtől, annyira, hogy már szinte magát tartja fenn, minimális emberi beavatkozással (ameddig persze bírja, vagyis az összeomlásig). A jelenlegi kapitalista szisztéma átfogja az egész bolygót, vagyis globális, ami ha összeomlik, akkor maga alá temeti az emberiséget – vagyis a globális kapitalizmus összeomlásával aláhanyatlik az emberiség is. A Jinrui 2012-es, vagyis pusztán 3 éves – vagyis lett volna alkalma elmélyedni az aktuális kutatási eredményekben, ha már annyira komoly kritikus is akart volna lenni a témában. Állítólag a Jinrui sokat merített a Húsvét-szigeten meglévő civilizáció bukásából – mondhatni, egyetlen egy, régen létező civilizáció elemzésével megelégedett. Kár, hogy a jelenlegi civilizációk válsága más természetű. Egy kis sznobizmust megengedve magamnak: Immanuel Wallerstein: A modern világgazdasági rendszer kialakulása c. elemző munkája rendszerkritika, míg a Jinrui csak játék a rendszerkritikával. Persze az előbbi előképzettséget igényel, míg az utóbbi kólával könnyen fogyasztható…

  8. Lavirintos Says:

    Tudod, mi a baj ezzel az animevel, hogy nem nagy eséllyel kap 2. évadot, és a novelt sem fordítják le nagy eséllyel, így mint sokan mások én is elolvastam a végén lévő twist spolireit, és hát első reakcióóm : WTF!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: