Top 20 Worst Anime – Újratöltve

Varanoir_19

Régen írtam egy hasonló toplistát, ám az már meglehetősen aktualitását vesztette, és jócskán elavult, az elmúlt évek alatt. Ezért úgy döntöttem, mai nappal zárolom a régit, és készítek egy újat. Amit fontos megemlíteni, hogy a lista most is erősen szubjektív, természetesen, lesznek visszatérő címek, és csakis japán animéket tettem fel rá, koreaiakat például nem.


20 – Papillon Rose New Season

Papillon Rose New Season

Az eredeti OVA egy rendkívül perverz, és egyben nagyszerű magical girl paródia volt. Ám amilyen jól sikerült az OVA, olyan csapnivalóan pocsék lett a TV sorozat. Az elején még nem is indult annyira rosszul (bár már itt érezni lehetett, hogy jóval gyengébb lesz) ám a végére teljesen ellaposodott, és fantáziátlanságba fulladt.


19 – Lucky Star

Lucky_Star_cover

Egy (újabb) kiváló példa arra, hogy a képes fanservice megfojtani, egy amúgy komolytalannak, önironikusnak szánt animét. Az egészet az vágja tönkre, hogy maga az anime képtelen ettől a gyerekesen cuki moe-moe elemtől elszakadni, és ez kegyetlenül rányomja a bélyegét a végeredményre. Elsősorban a poénokra, amik így szimplán csak fárasztóak, nem kicsit, nagyon (sütievős, okfejtős jelenet).


18 – Fushigi Yuugi: Eikoden

Fushigi_Yugi_Eikoden_cover

A non-canon, anime only folytatásoknak, mellékszálaknak, általában nem szokott jó vége lenni. Az Eikoden pedig az egyik legrosszabb fajta külön utat mutatja be. Körülbelül olyan az egész, mint egy rossz fanfiction, ami teljesen inkonzisztens az alapműhöz. Egy viszonylag kellemes shoujo franchise, totális hazavágása ez az OVA.


17 – K-On!

K-On_cover

Vannak animék, amelyek többől, és vannak, amelyek kevesebből gazdálkodnak. Ízlés és rajongási faktor kérdése, hogy állunk hozzájuk. Ám ha van egy anime, ami egy alibi történeten kívül, nem szól az égvilágon semmiről, és még érthetetlenül túl is értékelték, akkor az a K-On! Elvileg egy lányzenekarról szólna, gyakorlatilag azonban, egy tea klub mindennapjaiba kaphatunk betekintést. A pofátlanság magasiskolája.


16 – Upotte!!

Upotte_cover

Az utóbbi években, nagyon népszerűvé váltak a cuki moe kislányokat, és a military témát összeboronáló animék. A probléma gyökere azonban, mindig ugyanott leledzik. A remek hülyüléshez alapot adó, kellően kontrasztos koncepció ellenére, nem tudnak mit kezdeni az animével, amit akár az ízléstelenség határáig elmenő fanserviceal akarnak kompenzálni. Az Upotte!! ebből talán a legrosszabb fajta.


15 – Gyo

Gyo_cover

Vannak olyan animék, amik már az alapkoncepciótól kezdve érthetetlenek számomra, és nem is kell sok ahhoz, hogy röhejessé váljon az a tömény hülyeség, amit halál komolyan szeretnének nekünk eladni. A Gyo, pont ilyen. Bizonyára mindenki emlékszik még azokra a roppant gagyi B filmekre, amikor vegyi, biológiai kísérletek következményeképp, elszabadul valami új mutáns állatfaj (jellemzően olyanok, amiktől a legtöbb ember alapból irtózhat) majd megtámadnak egy csendes, amerikai kisvárost. A Gyo, ennek a receptnek, a japán megfelelője, ahol mechanikus tüskelábakon járkáló, mutáns tengeri állatok, megtámadják Tokyot, és ráadásképp, mérges gázt termelnek, amitől az emberek zöld, felfújt mutánsokká válnak, akik minden testnyílásukból, még több gázt eregetnek.


14- Kai Doh Maru

Kai-Doh-Maru

Tipikusan azaz eset, amikor egy átlagos, vagy attól gyengébb történetet, úgy szerettek volna eladni, hogy különleges stílusban tálalják. A baj csak az, hogy jelen esetben az elképzelés, katasztrofális véget ért, és a legtöbb embernek nem a különleges, hanem inkább az ocsmány szó fog eszébe jutni, a végeredményről. A köd általában jó hangulati elem, itt viszont inkább úgy néz ki, mint ha valaki simán csak maximumra húzta volna a fényerőt. A történet pedig nem kompenzál, zavaros, csapongó, szinte semmit se magyaráznak meg, hogy mi-miért is történik.


13 – H2O: Footprints in the Sand

H2O_cover

Aki ismer, az tudja, hogy enyhén szólva nem vagyok vevő, a KyotoAni féle melodrámázásra. Többek között ezért nem találtak hozzám soha utat az olyan animék, mint az Air, Kanon, vagy a Clannad. A H2O pedig mindennek az alacsonyabb költségvetésű, leszázalékolt változata. 2008 egyik legrosszabb animéje volt, de szerintem a legrosszabb háremek között is simán helyet kaphatna.


12 – Duel Masters

duelmasters

A legrosszabb Yu-Gi-Oh klón, amit valaha láttam. A történet nem csak az ilyenkor szokásos gagyi, hanem sokszor teljesen értelmetlen, következetességet nélkülöző események zajlanak benne. Van, hogy egyik rész nem is veszi figyelembe, az előzőben történteket. (Például ha az egyik rész végén Shobu kifogyott a manából, akkor a másik rész elején miből idéz lényt?) A karakterek rém idegesítőek, élén a főhőssel, aki egy nyomi Gohan és Ash keveréknek néz ki. A grafika alsó-közép kategóriás lenne, ám a gagyi 3D renderelt szörnyek, tovább rontanak az összképen. Ennél még a Bakugan is jobb.


11 – Blood the Last Vampire

BloodTheLastVampire

A valaha készült legösszecsapottabb vámpíros anime. Az egész szó szerint nem szól másról, mint hogy Saya, az “egyetlen igazi vámpír” lekaszabolja a korcs, mutáns, denevér kinézetű vámpírokat egy katanával. Nagyon véres, nagyon darkos, nagyon coolos (már akinek) csak épp baromi unalmas, és nincs mögötte semmi. Máig nem értem, mire fel kapott ez folytatásokat… =/


10 – Crying Freeman

Crying_Freeman_cover

Minden kornak megvannak, a maga sajátos hibái. A Crying Freeman, a ’80-as évek minden tipikus hülyeség összegyűjti nekünk, egyetlen animébe, méghozzá olyan formában, ami már akkor is gagyinak számított. Nem férfias, nem látványos, nem hangulatos, hanem olcsó, unalmas, és nevetséges.


9 – Legend of Crystania

Legend_of_Crystania_cover

A Record of Lodoss War hírhedt spin-off története, ami még rosszabb, mint a FY: Eikoden. Ocsmány grafika, rémes szinkron, ám az igazi tragédia, maga a történet, ami kiszámítható, unalmas, és egyszerűen érdektelen.


8 – Saikano

Saikano_cover

Erről már írtam egy hosszabb bejegyzést, szóval most csak röviden foglalnám össze, mi vele a baj. Adott egy rendkívül klisés, olcsó koncepcióra épülő történet, ahol érdemben, nem magyaráznak meg semmit, nem derül ki semmi, a karakterek nem fejlődnek, és az egész úgy alapjáraton unalmas, sőt sokszor kifejezetten röhejes. Az anime nagy hangsúlyt szeretne fektetni a szerelemre, szeretetre, érzelmekre, lelki gondokra, ám mindezt olyan sekélyes módon teszi, hogy a problémát, és a megoldást is a szexre vetít le. A vége felé már kifejezetten undorodtam, majd az összes karaktertől, mert senki se tudott hű maradni senkihez, akár testi, akár lelki értelemben.


7 – School Days

School_days_cover

A rossz, elcsépelt, sekélyes, lapos adaptációk egyik legkiválóbb példája. Egy viszonylag átlagos, csajozós visual novelt, úgy szerettek volna feldobni, “komollyá” tenni, hogy a 3 bad endinget, összemosták eggyé. Rendezni, forgatókönyvet írni, vagy karaktereket építeni azonban nem tudtak, így a végeredmény, csapnivaló lett. A főhős, Makoto például, nem egy magát kereső, a kapcsolatok, testiség világába frissen belecsöppenő, ott eligazodni próbáló, bizonytalan, de jólelkű srác benyomását kelti, hanem egy szemét, gyáva seggfejét, akivel szemben az egyetlen vigaszunk az lehet, hogy a végén kinyírják.


6 – Elfen Lied

Elfen_lied_cover

A jó alapból készült, rossz adaptációnál, csak a rossz alapból készült, rossz adaptáció a rosszabb. Hogy Benyoboy egykori szavait időzzem: “Az M.D. Geist mellett, a valaha készült egyik legrosszabb anime”, amit én annyival egészítenék ki így utólag, hogy még az M.D. Geist legalább konzisztensen volt rossz, és nem nézte teljesen hülyének a nézőt, addig az Elfen Lied, inkonzisztensen rossz, és mindent elkövet, hogy érzelmi alapon, elhitesse azt a nézővel, hogy itt valami mély és komoly dologról van szó, pedig nincs. Egy végtelenül hatásvadász anime, ami rózsaszín cukormázba mártogatva akarja mentegetni a saját szörnyet attól, amik.


5 – Eiken

Eiken

Az ecchi csúcsa negatív értelemben, ami sikeresen összegyűjti a műfaj legrosszabb elemeit, azokat is jócskán eltúlozva. Ugyan az Ikkitousen, Queens Blade, Freezing, HOTD se sokkal különbek ennél, viszont ez képes volt mindegyiken túltenni. Addig rendben van, hogy ezt valahol egy viccnek szánták, és szándékosan lett ilyen, de véleményem szerint, alaposan mellélőttek vele.


4 – Dracula: Sovereign of the Damned

Dracula_cover

Nincs rá jobb szó, mint hogy katasztrofális. Ha annyit mondok, hogy Dracula hamburgert eszik, akkor a többit már bizonyára el tudjátok képzelni… =)


3 – Gun-dou Musashi

Gun-dou_Musashi_cover

Ami az ecchi-nél az Eiken, az a shounen fight-nál Musashi. Igazi low budget, amatőr, kontár szerencsétlenkedés az anime, viszont 1 részt érdemes belőle megnézni, mert annyira gagyi, hogy kis mennyiségben fogyasztva, szórakoztató tud lenni.


2 – Hanoka

Hanoka_cover

Körülbelül úgy tudnám összefoglalni ezt az animét, hogy olyan, mint ha a Saikano féle koncepciót, átrakták volna egy idegen bolygóra, ahol az ellenségek Digimonok, és mindezt olyan ritka ocsmány flash animációban tárják a néző a elé, amit csak tényleg ritkán látni. Ennyi a Hanoka.


1 – Gakuentoshi Varanoir

Gakuentoshi_Varanoir_Kingdom_Of_Chaos_The_Universe_2002

A legalja, a valaha készült legrosszabb anime, amihez eddig “szerencsém” volt. A stúdió (Idea Factory) ugyan rendre hasonló végeredménnyel csinál saját animéket, a saját játékairól, de ez simán a legrosszabb mindközül. Ami amúgy elég nagy szó, ha figyelembe vesszük, hogy olyan címeket utasított maga mögé, mint a Hametsu no Mars, vagy a Skelter+Heaven.

Akárcsak anno, a 20-as limit most is kicsit szűknek bizonyult, és van még jó pár olyan anime, amit simán feltennék, mint például: Haruhi, Strike Witches, Kiddy Girl-And, Angel Sanctuary, Platonic Hearts, Guilstein, Urda, és még sorolhatnám tovább. De legyen elég ennyi. =)

Advertisements

68 hozzászólás to “Top 20 Worst Anime – Újratöltve”

  1. Jó lista!

    Légyszi, dobj meg egy linkel, ahol letudnám tölteni ezt a “Gakuentoshi Varanoir” moslékot, mert sehol nem találom!

  2. A Dracula az egy amerikai képregény adaptációja. Az, hogy hamburgert eszik, nem a japánok agyszüleménye, hanem az amcsiké. Szóval minden hülyeséget a képregényekből beleadaptáltak, mint Drakula emberanyától született halott csecsemője, aki pillanatok alatt felnövő, tökig aranyban ragyogó szent szuperhős lesz (Janus)… Na az volt még egy agyfasz. 😀

  3. Pofás kis lista és áldom az eget, hogy ezeknek csak a töredékéhez volt szerencsétlenségem…mondjuk az a 6 perc, amit anno a Varanoir-ból láttam már eleve überelt mindet tré fost, amit addig láttam. 🙂

    • Bevallom, ezek egy részét, eleve azért kezdtem el, mert sokan mondták, mennyire rosszak, én meg kíváncsi lettem, mennyire. =)

      A Varanoir, kétséget kizáróan megdolgozott az első helyért, szóval ezt már tényleg nehéz lenne überelni, de kitudja, az Idea Factory, bármire képes. =D A Hanokából is elég egy részt megnézni (az pont 5 perc, sőt intro nem számolva, csak 3 és fél) és már tudni lehet, hogy a képek nem hazudtak, és valami hihetetlen ócskaság.

  4. Úgy tűnik Lady Gúlacsöcs bebetonozta magát nálad a “Minden idők legszarabb animéje” címért :D.

    • Ez a fej, amit amúgy többször is bevág az anime alatt, szerintem simán meme lehetne. Egyszerűen minden adott hozzá. =D Sok retard, meg quality fejet láttam már, de ez übereli mindet. =D

      Ha nagyon kíváncsi vagy rá, nézz bele az első ovába, fentebb belinkeltem Mangekyo-nak. Nem fogsz belőle sokat érteni (a szövegből nyilván semmit), de itt nem is kell. =D Én ugyan feliratosan láttam az első ovat, de nem jutottam sokkal többre, mint ha anélkül néztem volna. Köszönhetően annak, hogy a karakterek, a közhelyek puffogtatásán kívül, mást nem igazán tudnak mondani, ami ezen a szinten, meg se lep.

      • Ja az a fej elképesztően epic, komolyan mondom mintha intravénásan kapta volna meg a napi ecstasy adagot. 😀

      • Némelyik anime karakternél felötlött már bennem, hogy teljesen olyan, mint ha a reggelit 2 bogyóval kezdené minden nap, de ez a csaj… Ő inkább olyan, mint ha lenne egy naiv, meg egy szellemi fogyatékos énje, ami akkor kerül kontrollba, ha épp harcolni kell.

        De az is lehet, ha már úgyis egy játék az eredetije, hogy tényleg valami booster injekciót nyom el, aztán attól vág ilyen fejet. =D

  5. A Nagy részével még most is egyetértek,külön öröm hogy nem csak én és Member találjuk szarnak a Saikano-t. Amúgy hamarosan én is csinálok egy ilyen listát.

    Top 20 Best új listát nem akarsz csinálni?

    • A Saikano-t sokan nem szeretik, vagy legalább is jóval többen vannak, akik nem szeretik, mint mondjuk az EL-t. Ricz például 1 pontra lehúzta. =D

      Best lista frissítése, szintén tervben van. Legkésőbb a jövő hónapban meg is ejtem, bár még erősen vacillálok, hogy megy, és mi marad.

  6. Hát ebből szerencsére nem sokat láttam. 😀 Minden tiszteletem a tiéd h képes voltál ilyeneket megnézni.
    Lucky Star – 2 részt tudtam kibírni
    K-On! – Végigszenvedtem, azt nem tudom minek? XD
    Upotte – 1 rész után repült
    Kai Doh Maru – AS magazinhoz adták, unalmas és zagyva volt
    Duel Masters – Ezt a CN adta nem? Ott minden anime ilyen! 😀
    Blood the Last Vampire – Hát kb tényleg annyiról szólt, amit leírtál XD
    School Days – Szar adaptáció ahogy mondod, de a vége fasza *nice boat*
    Elfen Lied – Jó tényleg rossz meg túlértékelt, viszont sztem jobb mint a SD! 😀

    • A Duel Masters, a cartoonon ment, de nem sokáig adták. Az ottani merch animék, igaz hogy nagyjából hasonló színvonalon vannak, de a Duel Masters-nek, volt egy olyan fárasztóan debil oldala, ami kiemeli a többi közül. =D

      Elfent azért raktam a School Days elé, mert ott sokkal hülyébben vette ki magát a cselekmény. Szóval Makoto végigkúrta a csajokat, aztán megszívta, de amit Lucy-ék csináltak, ez az egyik pillanatban mészárszék, másik pillanatban cuki kislány perverzkedik elgondolás, nálam sokkal inkább kicsapta a biztosítékot.

  7. Emberes lista az anime-világ tényleg talán legnagyobb szutykaival, noha még lehetne bővíteni a kört, csak ahogy írtad volt, kevés a hely. 😀

    Az Elfen Liedet mondjuk én is a School Days mögé raknám, mert bár az elvakult, szemellenzős rajongóinál és a két centet nem érő sztorijánál aligha van elkeserítőbb, viszont az SD számomra még mindig olyan, mint egy emberiség ellen irányuló merénylet.

    Btw a favorit 20-as listára kíváncsi leszek, főleg a kettőnk közti esetleges átfedésekre.

    • Ha nagyon akartam volna, ki tudtam volna bővíteni 30-ra, de már nem volt hozzá kedvem, türelmem. =)

      Merényletnek én egyértelműen a Varanoirt nevezném, bár a Hanoka se sokkal marad le tőle. Bár szerintem a lista összes szereplője egy merénylet a jó ízlés ellen, csak más-más formában. =)

      20 favorit, szerintem olyan fele-fele arányban fog átfedést képezni. Lesz totális egyetértés, és totális egyet nem értés. =D

  8. Természetesen szubjektív.
    Egy pár szót én is hozzáfűznék, nyilván csak a látottjaim vonatkozásában.

    Ugyanakkor vannak a listán olyanok, amelyek objektíve tényleg igencsak rosszak. Elsősorban a Varanoir persze (meg a stúdiói többije, részemről a Hametsu no Mars az előző listáról). De még a Crying Freeman is idesorolható.

    Aztán jön az erős szubjektivitás. Ami inkább “my worst” vagy “not my cup of tea”. Mert az animék jó nagy hányadának bizony van bőven hibája és ha még nem is felel meg a néző ízlésének, akkor könnyen “legrosszabb” lehet belőle. Ergo: ezen a listán is vannak olyan címek, amiknek ugyan bőven van hibájuk, de emellett pozitívumaik is annyi, hogy “legrosszabbak” ne legyenek. Persze itt sokminden már ízlés és mérlegelés, meg fontossági sorrend kérdése. Sok más műnek is van ennyi hibája, mint az itt felsoroltaknak, lehetne sorolni az olyan agyonrajongott műveket, mint a Steins Gate, LOGH, Death Note stb. stb.

    Pár konkrétum:
    – Lucky Star: borzalmas a kezdése, de aztán akadnak benne jó ötletek is, jó megoldások is, viszont engem annyira taszított, hogy az egyharmadánál nem voltam képes tovább nézni. Így az egészről nincs képem.
    – K-On!: alibi történet? Túlértékeltség? Ettől még nem legrosszabb valami! Millió ilyen jellemzőkkel bíró anime van! Nekem sem esetem ez (mainstream moe slice of life), de a hype miatt megnéztem és nem volt olyan rossz (nyilván annyira jó sem). Kétségkívül voltak kellemetlen, mérgező mellékhatásai ugyanakkor ötletes és jó megoldásai is. Voltak ténylegesen aranyos és kellemes hangulati elemei, sőt egy vagy két intelligens megoldása is. Aztán az ending pl. szuper volt.
    – Gyo: igen, valóban B kat. groteszk, szürreális gagyiság. Ezen a kategórián belül is voltak bőven hiányosságai, de a maga módján igen szórakoztató volt. Ez pl. maximálisan ízlésfüggő – olyan nagyon nem is tiltakozom, ha 1/10-t nyom rá valaki, megértem. De annyira bizony ez sem rossz.
    – Kai Doh Maru: ezt nagyon rég még az animézésem kezdetén láttam, nem emlékszem rá, de az biztos, hogy már akkor is gyengének tartottam, pedig akkor még sokminden új volt és elvarázsolt.
    – Blood the Last Vampire: Beidézem magam lustán 2011-ből, bocs:
    ” Úgy látom a többség véleménye nagyjából megegyezik a film esetében: vagyis, hogy meglehetősen gyenge tartalom elég jó csomagolásban. Én is kb. ezzel értek egyet. A különbség abban van, hogy ezt számszerűsítve ki hogy értékeli, illetve, hogy tetszett-e neki. Nekem nagyon tetszett a film tempója, feszülségkeltése, -fenntartása, vágásai (rögtön a kezdés is szuper), odavoltam a látványvilágért, CG-ért, még a fejek is tetszettek : ) , igaz, hogy néhány helyen elég természetellenesek lettek. Szóval ilyen tekintetben 7-8-as értékelésű nálam. Ehhez jön hozzá az, hogy ebben a profi csomagálásban igazából nincs semmi… Ami viszont gáz és erősen a 0-ás értékelés felé tendál. Legalább az akció, harc jelenetek lehettek volna kreatívabbak, véresebbek vagy valami, de nem. Akkor erre most hány pontot adjak?! (Költői: 5-t kapott, mert tetszett és mert, nem sok időt rabolt az életemből.^^) ”
    – Saikano & School Days: igen vannak bőven hibáik, de igencsak egyedi, kiemelkedő megoldásaik is animefronton az érzelmek, párkapcsolatok területén. Nektek párotoknak nem jön be ez sem, nekünk párunknak meg elnyomja a gyengeségeit. Nyilván nem fognak közeledni az álláspontjaink, főleg, hogy a “tiétek” sokkal merevebb, mint a “miénk”. Megjegyezném ugyanakkor, hogy nem csak kellemes érzelmekkel, jó érzésekkel lehet foglalkozni filmeknek, egyéb alkotásoknak, a hűtlenség, a lélek- és a személyiség torzulásai, a szexualitás szintén fontos “részeink”. Rengeteg élőszereplős film és egyéb alkotás is foglalkozik ilyen kényelmetlenebb témákkal. És nem mondom, hogy ezek az animék ezt nagyon jól cselekszik meg, de ezen médiumon belül igenis viszonylag egyedülállóan és bizony részben nem is olyan rosszul, annak ellenére, hogy valóban klisések is.
    – Elfen: na ezt is nagyon korán láttam, szintén nem emlékszem szinte semmire belőle. Előtte talán leginkább csak komolyabb műveket néztem, így ez a nyuu-s fanservice-s gagyiság még az újdonság erejével hathatott.:) Nem mintha szerettem volna benne. Viszont a kellően látványos, kellően hatásvadász, megdöbbentő erőszak eladja magát. És én meg is vettem!:) Ezen túl még voltak benne kellemes zenei elemek is halvány emlékeim szerint. Akkoriban, amikor ezt néztem még nem pontoztam, aztán tavaly a MAL-listakészítésemnél nyomtam rá egy magas pontszámot hasraütésszerűen a halovány kellemes emléktöredékek alapján. Ezért egy újranézés ráférne – de biztos nem pocsékolok rá időt. (Az MD Geist, amit már kicsit később, pontozással néztem, szintén szórakoztatott, mint B kat. trash, de már csak gyenge értékelést kapott… viszont azt sem sorolnám magam részéről a legrosszabbak közé.)
    – Hanoka: rossznak rossz, de nem annyira – írtam róla amott.

    • Ahogy a Nostalgia Critic mondta: “Nem is igazán az a lényeg, mennyi hibája van egy fimnek (mivel mindnek van pár), hanem hogy van-e annyira jó, hogy a pozitívumai elfeledtessék veled a negatívumait.” 🙂 Illetve ahogy Mariko írta Aoin: “Nem mindenkinek egyforma az ízlése, ami az egyik embernek csak apróbb szépséghiba, az lehet, hogy másnak már megbocsáthatatlan vétek.”

      Egyébként maximálisan egyetértek azzal, hogy azért igyekezzünk a jót is meglátni még az esetlegesen szar cuccokban is, ezeket a fenti idézeteket csak azért írtam, hogy lehet, hogy ami neked még nem elég ahhoz, hogy megadd miattuk a sorozatnak a “legrosszabb” jelzőt, az mondjuk Péternél már simán elég volt. XD Meg persze tény, hogy az ilyen listák baromira szubjektívek, meg egy részül tényleg “not my cup of tea”, de szvsz most még egész jól megindokolta, hogy melyik sorozattal mi a baja és miért került fel a listára. Bár feltűnt, hogy tényleg elég sok hype cucc neve is szerepelt, de gondolom ez meg azért van, mert az ilyeneknek eleve nagyobb elvárásokkal ül neki az ember, hiszen mégis csak remélsz valamit attól, amit “az egész világ imád”. XD Aztán ilyenekből születnek sokszor a legnagyobb koppanások. XD Speciel ha én állítanék össze egy ilyen TOP 20-at, többek között ilyen címek is szerepelnének rajta a “nagy nevek” közül, mint Shin-chan, Naruto, Record of Lodoss War OVA, FLCL, Isekai no seikishi monogatari, sőt, még talán egy Panty and Stocking is becsúszna. XD És persze valószínű, hogy ezek közül is van olyan, ami szimplán “not my cup of tea”, de attól még mindben találtam olyan fárasztó hülyeségeket, illetve olyan tipikus hibákat, amik alapján ha nem is egy TOP 10-be, de egy 20-ba bőven beleférnének valszeg. Nem a hype miatt, hanem “annak ellenére” is. (Meg persze a School Days-Elfen duó az enyémben is TOP 10, vagy akár TOP 5-ös helyen állnának. :D)
      Jut eszembe Péter, ezt az Isekait neked is ajánlom, ha látni akarod, hogy a Tenchi Muyo OVA rendezője mostanra hová süllyedt. XD (Amcsi címe: “Tenchi Muyo – War on Geminar”, ha csak így találnád meg, nyugi, ez is az. XD)

      “- Saikano & School Days: igen vannak bőven hibáik, de igencsak egyedi, kiemelkedő megoldásaik is animefronton az érzelmek, párkapcsolatok területén.”

      Előbbiből egy percet nem láttam még, így arról nem tudok nyilatkozni, de az SD esetében részben őszinte kíváncsiságból, részben SD-haterségből kérdezem, hogy szerinted mégis milyen “egyedi, kiemelkedő megoldások” voltak benne? Hülyén kezelt és bemutatott hűtlenség-sztori, a végén hatásvadász haláljelenettel megspékelve. ^^” Persze a lehetőség benne volt, hogy ennél sokkal jobb és több legyen (lásd wall of textem a témában itt lentebb), de olyan szépen elbaltázták, hogy csak na.

      “És nem mondom, hogy ezek az animék ezt nagyon jól cselekszik meg, de ezen médiumon belül igenis viszonylag egyedülállóan és bizony részben nem is olyan rosszul, annak ellenére, hogy valóban klisések is.”

      Na pont ez zavart, hogy mivel “nem cselekszik meg jól”, ezért sokat érek azzal, hogy mondjuk az ötlet eredeti (lett volna) animéken belül, ha a kivitelezése inkább szánni való, sőt, dühítő. Ha látni akarsz ilyen “mivé fajulhat egy ember” animéket, ott van a Death Note, Code Geass, Monster, meg még jópár egyéb, de pl. párkapcsolati témában is láttunk már hasonlót, pl. a szintén ajnározott és szintén dating simből készült Kimi ga nozomu eien, amitől ugyan szintén nem estem annyira hasra, mint sokan mások, de legalább elérte, hogy tényleg könnyezzek a végén, valamint ott legalább egy darab (!) szimpatikus szereplőt találtam a sorozatban, aki a végére még el is jutott odáig, hogy legyőzze korábbi énjének hibáit és felülemelkedjen a dolgokon. Valamint ebben a srác is “csak” zombi, de legalább nem masszív szemétláda, mint Makoto. (Értsd: ő is csinál hülyeségeket, de azok nála csak a flegmaságából/inaktívságából adódnak, míg Makoto azért a kúrópartijaival rendesen a brutális végkifejlet felé terelte a sztorit.) Az SD-ben többnyire csak Makotót ostoroztam, de igazából a többi szereplő sem volt egy nagy eresztés, sztereotip dating sim karik és igazából szinte egyikük sem tudott annyira megfogni, hogy komolyan sajnálni tudjam őket a végén. Ha pedig a dolog karakteri része csak ennyire van felépítve, akkor szerintem nem sokat érünk azzal, hogy amúgy milyen érzelmi viharokat próbálnak velük bemutatni a készítők. ^^” A másik meg az, hogy azért azt is figyelembe kell vennünk, hogy ha pl. egy pornójátékot adaptálnak animévé, ott valszeg nem az alkotói vágy fog buzogni a készítőkben, hanem szimplán azon lesznek, hogy többé-kevésbé visszaadják a játék feelingjét. Ha valami kis lightosabb cucc (értsd: a szexet kivéve könnyedebb a sztori), akkor csinálnak belőle egy szimpla ecchi vígjátékot (pl. Shuffle, btw, ebből a játékot imádom, az animét már nem igazán, de még így is bőven az SD és Kimi ga… előtt jár), ha meg valami fajsúlyosabb darab (pl. mint az SD, ahol szintén van pár csúnya bad ending már a játékban is, meg bekattant karik), akkor próbálják azért a szexet meg a véres jeleneteket is átemelni, nehogy a játék fanjai háborogjanak. Szóval pl. az az egész Mortal Kombat, ami a sorozat végén vár, nem valami erkölcsi tanmese, hanem szimplán egybegyúrtak több bad endinget a játékból, mert így akarták túlszárnyalni azt és jól “sokkolni” a nézőket, csak éppen pont emiatt nem sikerült még az eredeti szintjét sem elérni. (“A kevesebb több lett volna” esete.)

      • Ja és nem, nem tudom, miért rövidítettem tudatosan a School Days-t SD helyett SC-nek (Starcraft! XD Bárcsak… XD), de légyszi nézd el. XD

      • “…részben őszinte kíváncsiságból, részben haterségből kérdezem…”‘
        – Ez ugye költői volt és a haterség a hangsúlyos, ha jól érzem? xD Bocs,de parttalan, értelmetlen diskurzusra nem vágyok. Egyértelmű, bebetonozott álláspontod van, akkor minek? Junchi-val eresztettünk már el egy kisebb eszmecserét AA-n SD ügyben, ami érdekes mód ráadásul a Rose of Versailles kapcsán jött fel – az kb. ki is elégített engem, nincs motivációm ismételgetni.

      • Rendben, ahogy akarod, nem kötelező. 🙂 Amúgy az egy dolog, hogy valóban erős bennem a haterség az SD iránt, de ez még nem jelenti azt, hogy nem érdekel egy olyan ember véleménye, akinek vagy tetszett, vagy ha nem is, de legalább több jó pontot látott meg benne, amit én nem. Az álláspontomra mondhatjuk, hogy bebetonozott, de nem is az a lényeg ilyenkor, hogy “térítsd meg, vagy pusztítsd el!” a másikat (ez inkább muffin “vitakultúrájára” volt jellemző :D), hanem egyszerűen X leírja, hogy ő hogy látja, Y szintén, aztán vagy közelednek valamennyire az álláspontok egymáshoz, vagy nem. Pl. Aoin volt most Shingeki témában egy mondhatni keményebb vita azok között, akiknek tetszik és akiknek kevésbé és ott sem az lett a dolog vége, hogy bárki is “áttért” volna a “másik oldalra”, de ettől még tanulságos és érdekes volt. (Plusz legalább mindenki kiadhatta a mérgét, az sem árt néha. XD) Persze még egyszer mondom, ha szerinted parttalan lenne az egész SD-elemezgetés, vagy már csak unod, nem muszáj belemenni, nem sértődök meg. 🙂

        Amúgy még annyit, hogy Péterhez hasonlóan én sem azt mondom, hogy amelyik animét nagyon rossznak tartom, azokban nincs egy pozitív elem sem. Nyilván van, mint ahogy jó anime sem nagyon létezik 1-2 hiba nélkül, viszont ezekben olyan szinten vannak komolyan elcseszve egyes dolgok, hogy egyszerűen az a kevés pozitívum számomra képtelen volt kompenzálni őket.

        Illetve Péter mondta, hogy ő egy animét sem gyűlöl, mert hogy lehet utálni egy szórakoztatóipari terméket? Ezen elgondolkodtam és végülis ha vannak is olyan sorozatok, amiket mondhatni “utálok”, azokban sem magát az animét, inkább a mondanivalóját, szellemiségét, főszereplőjét, amit képvisel az egész sorozat, vagy éppen a készítőjét. XD Ergo szerintem lehetséges utálni, csak ilyen “közvetett” módon. XD

      • @Titkos:
        Ha érdekel a véleményem SD-ről, olvasd el AA-n. 😛 Az egészet átmásolni ide snassz lenne. Aztán mondanám, hogy beszélgethetünk még róla itt is, de ami régebben történt, mint ma arra az én gyenge memóriám sajna már nemigen emlékszik… 🙂 Az SD-t meg sok hónapja láttam, ami óta sok egyéb anime és manga is lecsúszott már. Így részletekbe menően nem tudnék érvelni az álláspontom mellett. Mellesleg ilyenekre még friss élménnyel is eléggé lusta vagyok.:)

        “Áttérés vagy áttérítés” eszembe sem jutott nekem sem.:)

        Utálat: én spec. már szerintem “öreg” is vagyok ilyen erőteljes érzelmekhez.:) legalábbis hosszútávon mindenképp. Mellesleg hozzá kell tenni, hogy Péter sem erőszakolt magára yaoikat, shotaconokat, hentaiokat, mittudomén kodomót stb. mert akkor lehet, hogy ez a “worst” lista is máshogy nézne ki, meg nem az SD, EL stb. lenne az “utálat” középpontjában.:)

      • Így sincsenek az utálat középpontjában, vannak utánuk még bőven rosszabbak. =D

        Yaoi, shota, meg hasonlók… balaaz barátom, más végignézni egy rossz animét, ami műfaját, témáját tekintve lehetne akár jó is, és más rosszul lenni egy olyanon, ami élből nem érdekel. =)

        A hentai elől, nem zárkózom el, láttam párat, sőt volt is ami tetszett (a humorosak, visszafogottabbak). Annyira viszont nem az én asztalom, hogy nagyobb mennyiségben fogyasszam. Inkább egy kellemes, ízléses ecchire szavazok. =)

      • “…ízléses ecchi…”
        – Hmmm. Egy “pici” ellentmondást vélek itt felfedezni.:) Legalábbis, ha napjaink bugyimutogatós-kislánykás-langyis animéiről van szó. Vagy retróra céloztál volna?:) Igen, állítólag vannak fehér hollók.

      • Nyilván nem a mostani lolis gusztustalanságokra gondoltam, hanem a régebbiekre, ahol még tudtak nőt rajzolni. =)

      • “Ha érdekel a véleményem SD-ről, olvasd el AA-n.”

        Ja, igaz is, még az előző postban akartam kérni, hogy esetleg be tudnád linkelni? (Akár a “Junchi vs balaaz” beszélgetést is, már ha ez a kettő nem ugyanaz. XD) AA-n nem vagyok ismerős és kismillió topicjuk van, szóval nem biztos, hogy megtalálnám.

      • Köszönöm! 🙂

    • balaaz: A K-On!-al közel sem csak annyi volt a bajom, hogy alibi story, és eszméletlenül túlértékelt, hanem hogy emellett rohadt unalmas, és nem volt benne semmi olyan, ami akár egy kicsit is szórakoztatni tudott volna. Pedig elhiheted, próbálkoztam tolerálni. =)

      “igencsak egyedi, kiemelkedő megoldásaik is animefronton az érzelmek, párkapcsolatok területén” -> Mármint mi? Az, hogy kvázi mindkét mű esetén a szex áll mindennek a hátterében, és ráadásul még végtelenül sekélyes eszközökkel, röhejes formában mutatják be mindezt, az szerintem nem egyediségre utal, hanem sokkal inkább olcsóságra.

      “nem csak kellemes érzelmekkel, jó érzésekkel lehet foglalkozni filmeknek, egyéb alkotásoknak, a hűtlenség, a lélek- és a személyiség torzulásai, a szexualitás szintén fontos “részeink”” -> Eddig rendben is van a dolog, csak hogy itt épp az a probléma, ahogy ezt bemutatják az animében.

      Vegyük a Saikanot. Srác megcsalja a lányt, elmondja neki, mire kiderül, hogy a lány odaadta volna magát neki (LOL!), szakítanak, mire a csaj is visszacsalja a srácot, aztán jön a deus ex machina, és a vége előtt, jól rájönnek arra, hogy ők csak egymást szeretik (LOL!). Végre lefekszenek egymással, de hoppá, itt van még a háború, és mivel a csaj a szuper fegyver, ezért neki kell véget vetnie. Leradírozza az egész várost, mindenki meghal, a pasija kivételével, aztán a csaj lelke megjelenik, és arról kezdenek szövegelni, a kihalt senki földjén, hogy milyen jó lesz nekik így együtt, lélekben (igen, nem baj hogy előtte végig a dugás hiánya volt minden baj forrása). Aztán kapunk egy idilli illúziót, amivel csak az a gond, hogy a valóságban a srác, pár nap múlva, holtan esik majd össze.

      De az SD se sokkal különb ám ennél. Az elején kialakul egy szerelmi háromszög (ami alapnak jó), amiből az lesz, hogy Makoto később végigkúrja az összes csajt, akit lát. Sekai terhes lesz, mire Makoto visszamegy az eredeti barátnőjéhez, Kotonához. Erre Sekai bekattan, kinyírja Makotot, majd Kotonoha, Sekait, és aztán összefekszik Makoto fejével. Mindez persze lehetett volna akár jó is, csak hát ugye ehhez kellett volna tudni karaktert építeni, forgatókönyvet írni, rendezni, csak hogy adaptálni se tudtak.

      titkos: Én őszintén szólva, már a GXP-től is tartok, szóval el se akarom képzelni, mi lehet a War on Geminar-ban. =D Az SC javítva. =)

      • @Péter: Rengeteg animét ugyanígy szét lehetne cincálni. Azok közül is, amiket te szeretsz vagy/és magas pontszámmal értékeltél! ÉS ez a lényeg. Nem szeretem ezt a kettős mércét. Érthető, ahogy Titkos is mondta, hogy mindenkinek más, hogy mik azok a hibák, amiket még tud tolerálni és mik azok a pozitívumok, amiket nagyon fontosnak tart. Ettől még szimplán nem igaz, hogy a K-On!-ban vagy az SD-ben nincs semmi jó. Vicces, hogy pont én védem őket, mert egyik sem az én esetem különösebben. Viszont az elvakult haterséget még kevésbé csípem (ahogy persze az agyatlan rajongásért sem vagyok oda).

        Nyilván vannak az SD-nek is hibái bőven, nem tudom már magam tovább ismételni. Eleve egy pornójátékból készült, nyilván nem lesz tökéletes mestermű. Meg eleve az anime/manga szcéna popkultúra, aminek kevesen vannak a csúcsán. Az SD is csak valahol az alsóközépben helyezkedik el, de… és nem fogom ismételni magam.

      • “Rengeteg animét ugyanígy szét lehetne cincálni. Azok közül is, amiket te szeretsz vagy/és magas pontszámmal értékeltél! ÉS ez a lényeg.” -> Szerinted én ezt nem tudom magamtól is? =) Titkos például szép hosszan leírta, neki mi baja volt például a PaSwG-vel. Én elfogadtam, sőt bizonyos pontokban még egyet is értettem vele, mert voltak hibái, de számomra ettől még egy nagyszerű anime volt, mivel sok olyan dolog, ami őt élből taszította, nálam betalált. Ennyi.

        Azt egy szóval se mondtam, hogy ne lett volna akár a lista bármelyik képviselőjében semmi jó (ez eleve egy teljesen szubjektív kérdés, hogy “mi a jó?”). Itt arról van szó, hogy a pozitív és a negatív tulajdonságok, eltérő mértékben vannak jelen, és bizony ezeknél a címeknél, nálam egyértelműen a negatív tartomány felé húzott a képzeletbeli mutató. Hogy miért, azt már leírtam.

        Lehet nem értesz velem egyet bizonyos címekkel kapcsolatban, de fogadd el, hogy engem ezek a művek, rohadtul nem szórakoztattak, sőt nagy eséllyel azért vannak itt, mert némelyiküket, szabályos szenvedés volt megnézni.

      • Hogy a fenébe ne fogadnám el! xD
        Így már azért árnyaltabb a kép.:)

      • Na látod… =) Egyébként én úgy konkrétan egy animét se utálok, max rossznak tartom, és szörnyülködök rajta. Eleve hogy lehet utálni valamit, ami egy szórakoztató ipari termék? =D

        Az SD-ben például, tudtam sajnálni a csajokat, hogy mekkora seggarc jutott nekik (még ha hülyék is voltak, és fele arányban maguknak köszönhették a bajukat), és egy egy jó pontja határozottan volt az animének, meghalt Makoto. =) Persze ettől még az anime maga nem lett számomra jó, és meg mernék rá esküdni, hogy az eredeti játék, ennél sokkal jobb, elsősorban a karakterek terén.

    • Balaaz a Saikanoval a legeslegnagyobb bajom az volt, hogy egy lassan hömpölygő anyag volt, amin végig unatkoztam. Így nem értettem a sok 10/10-es értékelésű kommentet róla. Vitát biztos nem tudnék róla nyitni, mert annyira régen néztem meg és annyira nem ragadt meg, hogy az itteni elemzésnél egyszerűen nem tudtam hozzászólni, mert nem emlékeztem rá.

      • Én is régen láttam a Saikanót, arra viszont emlékszem, hogy Péter kritikája (bár szerintem csak részben, de) jogos. Viszont a lassúság nem rémlik. Láttam már pár borzasztóan lassú, vontatott cuccot, de emlékeim szerint ez nem tartozik közéjük, ha nem is egy szaladós történet. Más kérdés, hogy ha valami még nem is tetszik, sőt zavar benne egy rakat dolog, “kínszenvedés” nézni, akkor nyilván szubjektíve még lassabban telhet vele az idő.:)

      • Nekem még viszonylag frissebb az élmény, ezért számomra a vontatottság, csak a probléma egyik fele volt. Tény, hogy megmondva őszintén, sokszor rohadt unalmas volt, és alig történt benne valami, de ami engem sokkal inkább felbaszott, azok a karakterek, na meg az anime vége.

  9. Van olyan, ami be van tervezve róla, csak nem mertem még elkezdeni. Ilyen a Lucky Star (a műfajtól úgy félek, mint a tűztől… legalábbis az Azumanga óta), Varanoir (első rész már letöltés alatt 🙂 ) K-On (igazság szerint sose vonzott…) School Days (nekem ez “must see it!” kategória, csak lelőtték a végét és megpróbáltam elfelejteni. Sajna ez olyan, mint az eredeti Psycho végének lelövése. Az istenért se megy ki a fejemből.)

    Ami megvolt:
    H2O: na ez volt az, ami a pályafutás elején láttam anno. Akkor bejött, de a végén attól az utolsó jelenettől olyan mértékű agyfaszt kaptam már akkor is, hogy az hihetetlen. Bár nem csak ezen húztam fel a szemem, de akkoriban nem volt teljesen reális pontozásom, most meg nem emlékszek annyira rá, hogy nyugodt szívvel lejjebb húzzam. (Kellene egy második kör hozzá.)

    Duel Masters: A CN-en ment ez, nem? Pár részt láttam belőle, volt hogy nagyon gagyinak tűnt, máskor meg Yu-Gi-Oh paródiának.

    Saikano: Mikor posztot írtál róla, akkor fellélegeztem, hogy nem csak én nem értékeltem ezt a valamit. 😀

    Elfen Lied: Tuti megnézem most már megint, mert kb. a legelsők között volt, amit még úgy kaptam DVD-n és ennyire rosszra nem emlékszek. Biztosan tudom, hogy hatásvadász, de van benne pár OST, amit marhára tudok értékelni. 😀 Mondjuk azon csodálkozok, hogy nem dobogós helyre hoztad be.

    Hanoka: Ha valaminél, akkor itt tuti el kell ismernem, hogy megérdemli a helyét. Nagyon kevés dolgot tudtam benne értékelni, pedig én mindenben keresem a jót. 😀

    Amit hiányolok, az a Hametsu no Mars (zseniális a maga nemében), Kiddy Girl (kevés helyen látni, hogy így pofán köpik az első sorozatot), Marimo no Hana (végső soron ezt is lehet zseniálisnak mondani). Minőségében a LaMB is idetartozna, csak a Sony Pictures kiválóan csapnivaló alkotása nem fér bele tisztán az anime kategóriába.
    Saját, megosztó “rossz” a Chikyuu Shoujo Arjuna. Én sok mindent meg tudok emészteni, de ezt nem tudják lenyomni a torkomon. Ennek ellenére sokan kedvelik. Nekem csak egy környezetvédelmet rosszul meglovagoló anyag.
    Gekijouban Bleach: The DiamondDust Rebellion Mouhitotsu no Hyourinmaru Na már most a Bleachet se tartom nagyra, ha az egész sorozatot nézzük, de ez még annak is a szembe köpése. Amit a kardokkal műveltek ott, az fájdalmas volt és logikátlan, még Bleach mércéhez képest is.
    Tudom, mennyire imádod a Higurashit, de ha a Rei belőle olyan, amit még én is komoly mértékben utálok, akkor el tudod képzelni a minőségét. 😀
    Fájdalmasan rossznak tartom a Vampire wars-t is. Valami iszonyat B-kategóriás film szaga van.

    Ami meg kimaradt, majd később megírom.

    • “School Days (nekem ez “must see it!” kategória, csak lelőtték a végét és megpróbáltam elfelejteni. Sajna ez olyan, mint az eredeti Psycho végének lelövése. Az istenért se megy ki a fejemből.) ”

      Ha ez megnyugtat, a Psycho-t és az SD-t is úgy néztem végig, hogy már előre lelőtték nekem mindkettő végét. 😀 A különbség annyi, hogy míg az előbbinek így is élvezni tudtam szinte minden percét, addig az utóbbi eléggé nyögvenyelősen ment, sőt, lehet bele sem kezdtem volna, ha nem tudom előre, hogy azt a férget megkéselik a végén. 😀 XD

      “Duel Masters: A CN-en ment ez, nem? Pár részt láttam belőle, volt hogy nagyon gagyinak tűnt, máskor meg Yu-Gi-Oh paródiának.”

      Gondolom attól függött a dolog, hogy az amcsik épp mennyi poént tudtak belepréselni az adott epizód átírt szövegkönyvébe. XD (Lásd amit írtam róla a wall of text-ben.)

      “Kiddy Girl (kevés helyen látni, hogy így pofán köpik az első sorozatot)”

      Igaz is, az volt még hatalmas csalódás. Ha újdonsült nézőként csak úgy leül elé az ember, akkor is egy fájdalmasan gagyi sorozatot kap, ha viszont még várt is rá előtte és úgy tekintett rá, mint a Kiddy Grade folytatására/spin-off sorozatára, akkor a végeredmény láttán sírni volna kedve. :/ Én anno az utóbbiak közé tartoztam, nem mondom ugyan, hogy habzó szájú KG-fan vagyok, de egyszeri nézésre tökéletes szórakozást nyújtott a sorozat, semmi extra, de érdekes karik, jó zene és még a történeten is dolgoztak valamennyit. Aztán jött erre ez a lolis-fanservice-es baromság és két rész után dobtam… (Btw, itt látszik leginkább, hogy nem is magával a dolgokkal, hanem tényleg az arányokkal van a gond. Volt loli meg fanservice a sima KG-ben is, de ég és föld a különbség a két sorozat között és ahogy ezeket a dolgokat kezelte…)

      • Nem tudtam róla, hogy az amcsik átírták a szövegkönyvet, de nagyon jól tették, mert az említett jelenetekre konkrétan most is emlékszek, és tudok nevetni rajtuk.

        “Igaz is, az volt még hatalmas csalódás.”
        Őszintén, én még meg akarom nézni az egészet, mert csak vagy 4 részt zavartam le. De nem visz rá a lélek. Én anno élveztem a KG-t, de ez az elején mindent kihajít belőle. Beteszik a létező összes klisét (Na jó, az iskola valahogy kimaradt, nem is értem, hogyan lehetséges ez. 😀 ) és ez az egyveleg rendkívül rossz. Egyetlen epizód felén tudtam mosolyogni, amikor ezek a barmok pont megzavarják az igazgató szerelmi életét, az a kis bishi meg van olyan tetű, hogy pont ezzel szórakozzon. 😀 És a legszomorúbb, hogy ha nem akarok kapcsolatot keresni az előddel, akkor is gáz az egész.
        Volt loli, meg fanservice az előző sorozatban, de ott működött. És ennek az egyik oka volt csak, hogy kevesebbet használtak. Ha belegondolsz, a loli vonalat Lumiere adta, de sose gondoltál rá kisgyerekként, pont a viselkedése miatt. A melles fanservice-t is gyakran beépítették a sztoriba és nem arra koncentráltak részeken át.

    • Viktorius: A H2O végével nekem az is volt a bajom, hogy az utolsó 3 rész, már csak tiszta filler volt.

      KIddy-Girl-AND, Marimo no Hana, igen ezekhez szintén volt “szerencsém”. Borzalmas volt mindkettő, de ezek már nem fértek bele.

      Azumanga… na ezt is sorra kéne már kerítenem. =)

      • Bármennyire is fáj, de kell ismernem, hogy élvezhető is lehet az Azumanga, csak nagyon fáradtnak kell lenni hozzá agyilag. Akkor is lesz fájdalmas dolog benne, csak nem fog zavarni.
        Meg a legnagyobb baja (ha a debilségen biztos nem akarunk változtatni), hogy hosszú, így sok minden ismétlődik benne.
        Az első pár rész után tutira vettem, hogy nem adok erre több pontot 1-nél, de el kellett ismernem a végére, hogy volt benne pár jó ötlet is (Pl. az egyik nyaralós jelenetet, mikor Osaka fel akarta ébreszteni a tanárt, muszáj volt többször megnézni. 😀 ), szóval nem adhattam rá ennyire keveset.

      • Az a 26 rész, nekem is kissé soknak tűnik, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy sanszosan unni fogom, de majd kiderül élesben. =) A másik ami miatt aggódok, az a J.C. Staff, mint stúdió. A régi animéikkel, nincs is különösebb bajom, de az újak közül jóval több az ami kiakasztott, mint ami tetszett.

  10. “20 – Papillon Rose New Season”

    Ne is mondd, életem csalódása volt. Egy részt bírtam a TV-ből, aztán nem is néztem tovább. Túlságosan szeretem az OVA-t ahhoz, hogy ilyen keserű szájízzel emlékezzek erre a franchise-re, szóval még addig “menekültem”, amíg tudtam. (Megjegyzés: tök jó, hogy azt kaszálták egy rész után, ez a szar pedig megkapta az esélyt, hogy ha csak hat részben is, de mégis csak elmeséljen egy történetet és végigvigye, amit akart.) Az eredeti OVA pont nem akart kedvezni az embernek, izomból az arcába nyomta a beteg jeleneteket, erre a TV jött ezzel a moe dizájnnal, gyenge humorral, stb-stb. Szégyen.

    “19 – Lucky Star”

    Még nem láttam, azért egy esélyt majd adok neki, mivel eddig akárhány random YouTube jelenetet láttam belőle, azok mind tetszettek. 😀 (Mondjuk ja, lehet töményen beüt majd… XD) Bár ha jobb, mint a K-ON, az már előny, végülis azt is végig bírtam nézni… XD

    “18 – Fushigi Yuugi: Eikoden”

    Mindegyik FY OVA elég vérszegény lett a TV-hez képest, de ez tényleg mindegyik FY sztori legalja, valóban egy rosszabb fangirl által írt fanficcel vetekszik. Ha jól emlékszem, a CGI is borzalmas volt, kitalálták, hogy a kézzel rajzolt istenek már nem menőek, ebben az OVA-ban géppel csinálják őket, az eredmény sajnos hányingerkeltő lett. Az meg külön “poén”, hogy míg az eredeti sorozatban kb. csak Nakagót utáltam, addig itt a főszereplő csaj szinte minden néző haragját kivívta, pedig elvileg ő lett volna az, akivel szimpatizálnunk kell.

    “17 – K-On!”

    Ahhoz képest, hogy milyen elvárásokkal ültem le elé, még mondhatjuk is, hogy számomra kellemes csalódás volt. Volt benne pár jó poén, sőt, meglepődtem, hogy voltak karakterek, akikkel képes voltam szimpatizálni. 😀 XD Emellett viszont sajnos a negatívumai még mindig ott vannak: “zenés anime” létére alig foglalkozik a témával és tényleg csak kb. alibi szinten lett bedobva ez a szál, hogy aztán 12 részen keresztül ehessék a tortát és ihassák a teát. A fő gondom amúgy nekem az volt vele, hogy halál unalmas. Azért az már elég durva, ha kikapcsolódás gyanánt néznél egy sorozatot és ehhez képest már a fele körül úgy kell magadat “rábeszélned” újra és újra, hogy ülj le elé, mintha legalábbis valami különösen fárasztó határidős munka lenne. XD Szóval ha legalább tényleg szórakoztatott volna, lehet még ezt a moe-moe cukormázat is megbocsátottam volna neki, ami konstans módon körbelengte a sorozatot, de amikor azt nézed, hogy “mennyi van még hátra a részből?”, meg a legtöbb epizód után sajnálod, hogy most újra elment 25 perc az életedből a tökéletes nagy semmire, akkor azért valami gond van a cuccal. XD A túlértékelés meg tény, szóval ez Elfen Lied-től EVA-ig mindent megvert ebből a szempontból, komolyan, már nem is fandomnak, inkább szektának lehetne nevezni azt a fancsoportosulást, ami köré szerveződött. Mindezt úgy, hogy közben valóban a nagy büdös semmiről szól a sorozat és még ebben a kategóriában is vannak nála bőven jobbak. Amúgy picit “off”, de azért is örülök, hogy kihozták KyoAniék a Free!-t idén, mert az kb. ugyanez, csak csajoknak és zene helyet az úszás az “alibi sztori”. 😀 Aztán amikor jön a sok “nagy KyoAni-s” és habzik a szájuk, amiért kedvenc fanservice stúdiójuk ezúttal a nők felé is nyitni mert, akkor a képükbe lehet vágni, hogy mit hőbörögnek, amikor ugyanezt nézték pár éve, csak női karakterekkel, valahogy semmi gondjuk nem volt az “üres fanservice”-el, meg a “sehová sem tartó történettel”. 😀 (Szal kb. képzeld el mondjuk a Bakemonogatarit, csak éppen egy csaj lenne a félvámpír főszereplő és az összes többi “megszállt áldozat” bishounen lenne, shotától a közel húszas éveit taposó hapsiig. Miért érzem úgy, hogy hirtelen már nem értékelnék úgy a Shaft művészi hajlamait és zseniális történetvezetését azok, akik most meg vannak érte bolondulva? 😀 XD)

    “16 – Upotte!!”

    Bele sem mertem nézni, elég volt pár összefoglaló és képgyűjtemény. Tegyük hozzá, hogy nekem a Girls und Panzer is sok volt, pedig abból legalább az első 3-4 részt megnéztem és arra még mondják is, hogy jobb, mint az Upotte!!. Ezek után félek belegondolni, hogy akkor ez milyen lehet… Meg igazából ez a “lolik, mint fegyvertípusok” hülyeség már instant leolvasztotta az agyamat.

    “15 – Gyo”

    Fú, köszi, nem jutott volna eszembe a címe! XD Még évekkel korábban vagy az AS vagy a Mondo hasábjain volt egy összefoglaló/ajánló írás a mangakáról és ott említették ezt a cuccot is. Az más kérdés, hogy ott, mint “meglehetősen eredeti horrormanga” reklámozták, de ezt valahogy nehezen tudtam elképzelni azok után, hogy a sztori szerint nem óriások, nagyra nőtt rovarok, zombivírus, vagy egyéb rémség tizedeli az embereket, hanem MECHANIKUS HALAK, amiknek KÜLÖN LÁBUK VAN…! Kíváncsi vagyok, hogy ezt a “zseniális húzást” hogyan kívánja megmagyarázni az író… (Vagy HOTD-megoldás? Ne is problémázz azon, hogy el kéne magyaráznod a szörnyeid eredetét, helyette B-filmes dara, oszt jó lesz az úgy?)

    “14- Kai Doh Maru”

    Masszívan szarnak nem mondanám, csak éppen a “megnézed, majd öt perc múlva elfelejted”-tábor tagja. Persze az is igaz, hogy ez egy AS magazinhoz volt ajándék anime, ergo pontosan annyi is volt a vele szemben támasztott elvárásom, mint mondjuk egy 99 Ft-os DVD filmmel szemben. XD De tényleg, nem is az maradt meg belőle, hogy “úúú, ez de gáz volt”, hanem kb. semmi, sem a sztorira, sem a szereplőkre nem emlékszem már. ^^”

    “12 – Duel Masters”

    Az első mondattal mindent elmondtál vele kapcsolatban. Ez a cucc semmi más, mint egy YGO koppintás, kezdve már a címével is (az eredeti ugye: “YuGiOh! – Duel Monsters”), folytatva a főhős dizájnjával (szerintem nem Ash és Gohan ő, leginkább Yugi, csak szőke helyett fekete hajjal és más ruhát kapott :D) és estig lehetne sorolni a nyúlásokat. Oké, hogy egyes cuccok “ihletet merítenek” egy-egy másikból, de ez már túlzás… Egyébként a magyar nézőknek ez úgy maradt meg, mintha szándékos YGO paródia lenne, csak éppen sokan nem tudták, hogy a vicces és sokszor valóban önironikus beszólásokat mind az amcsik adták a szereplők szájába és az eredeti japán verzió egy magát teljesen komolyan vevő cucc, szerintük ez önállóan is megállja a helyét, mint sorozat… Így kb. talán ez az egyetlen olyan anime, amiből az amerikai változat veri a japánt, mivel ők felismerték, hogy a YGO után ez kb. a halált nem fogja már érdekelni, ezért inkább megpróbálták az átírt szöveggel paródiasorozattá változtatni, ami még úgy-ahogy sikerült is nekik. XD (“-Osztott képernyő? -Min csodálkozol? Minden animében van osztott képernyő!”, illetve: “Azért megyek mindig nyitott tetejű kocsival, hogy lobogjon a hajam!” beszólások mára már klasszikusok lettek. XD) Hozzáteszem, sokakkal ellentétben nekem semmi bajom a merchandise animékkel, a Digimon első három szezonja még egész jó volt, a Pokémonnal semmi gond nem lenne, ha nem csinálnak belőle rétesztésztát és Ash mondjuk már a legelső Liga során mesterré vált volna, a Yugioh meg speciel a kedvencem ebből a kategóriából, főleg a mangája, ami még nem-merch sorozatként is megállja a helyét. Viszont a Duel Masters még így sem tetszett, tényleg fárasztóan debilek a karakterek, a szörnyek piszok ronda CGI-vel vannak megáldva (ráadásul míg a YGO-ban ténylegesen harcoltak egymás ellen, addig itt mindig csak valami CGI világban látjuk őket, mintha egy másik dimenzióban zajlana a párbaj… XD) és amennyire a szabályrendszerre/játékmenetre még emlékszem, az is meglehetősen túlbonyolítottnak/túlerőltetettnek tűnt nekem, legalábbis a YGO-hoz képest.

    “9 – Legend of Crystania”

    Nem lep meg, már a legelső Lodoss OVA is olyan volt nekem, mintha pár 12 éves, RPG-mániás kölyök próbálna Tolkien babérjaira törni (sejthető eredménnyel…), innentől kezdve pedig a folytatások már nem is nagyon izgattak a továbbiakban, hiszen a fanok is azt nyilatkozták mindenhol, hogy a legelső OVA a sztori “krémje”, utána csak egyre gázabb lesz, a Crystania pedig egy össznépileg gyűlölt folytatás/bőrlehúzás, kb. a Lodoss “Eikodenje”. 😀

    “7 – School Days”

    Na igen, innen jöttek nekem az olyan címek, amik már igen erős érzelmi hatásokat váltottak ki belőlem, pl. maró gyűlöletet. XD Az eddigiek legalább csak gagyik, de “jobbára ártalmatlanok” voltak, itt viszont már igazi trehány, kontár és majdhogynem valóban “emberiségellenes” címek következtek. XD Kezdve ezzel a gyöngyszemmel… XD A játék amúgy tényleg nem rossz, azt majd le is akarom tölteni, mégis csak az első olyan hentai játék, ahol állóképek helyett már animált szexjeleneteket kapunk, szóval ha másban nem is, ebben valóban korszakalkotó a cucc. XD Na de az anime, fú… Egyrészt amit írsz (borzalmas forgatókönyv, történetvezetés, karakter(le)építés, stb.), másrészt meg ezt még talán meg is bocsátottam volna nekik és elintézném annyival, hogy “megint egy olyan anime, ami játékként jó volt, de az adaptálás során csúnyán elbukott”, ha nem lenne két, eléggé zavaró dolog a sorozatban.

    Az egyik a “nice boat” ending, ami nem csoda, hogy mém lett, mert hihetetlenül erőltetett, hatásvadász és leginkább tényleg csak ilyen “sokkoljuk le jól a fanokat, erre tuti senki nem számít!” stílusú lezárás. (Hallottam olyan véleményeket, hogy “ez a tanulság, miszerint a gonosz elnyeri méltó büntetését”, a baj csak az, hogy Makotót egészen a végéig protagonistaként kezelték, semmilyen módon nem utaltak rá, hogy ő lenne a “rossz”, még annyira sem, mint a Death Note-ban Light esetében. Sőt, igazából még a végén sem, hiszen olyan szomorú zenét raktak a megkéselése alá, mintha épp a Dalai Láma meggyilkolását kéne végignéznünk.)

    Azonban annyi erénye mégis van ennek a lezárásnak, hogy megszabadított minket az anime másik (és véleményem szerint legnagyobb) hibájától, ami nem más, mint maga Makoto. Ennél gerinctelenebb, semmilyenebb, felelőtlenebb faszt nem is igen láttam még animében. Oké, vannak töketlen háromhősök, meg vannak igazi rohadék főgonoszok, de ez egyik sem, inkább valami elcseszett zabigyereke az előbbi kettőnek. Jófiúként van bemutatva, miközben saját magán kívül semmi nem érdekli, saját érdeklődési köre pedig a farkára korlátozódik, így kb. minden egyes cselekedetét a “vajon ha ezt meglépem, dughatok egy jót ma este?” gondolat irányítja. Jobban mondva irányítaná, ha gondolkodna. De ez jóformán semmit nem csinál, gyakorlatilag más karakterek intézik el helyette a dolgokat (már az elején sincs ötlete, hogyan is menjen oda Kotonohához, Sekai veszi rá….), míg ő halszemmel és teljesen buta és kifejezéstelen arccal mered a világba. Ha mégis rászánja magát 1-1 önálló döntésre, az is kizárólag csajok “zaklatásában” merül ki, de persze csak akkor, ha dugást remélhet az ügytől. (Lásd már a sorozat legelejét is, amikor úgy állítja be, hogy mennyire kell neki Kotonoha, ő élete szerelme, stb., majd amikor tapasztalja, hogy nem fekszik egyből, már az első randi után megjegyzi, hogy “Kotonohával lenni fárasztó”, hát no shit Sherlock, mi a francot gondoltál? 😀 XD Ennek nem barátnő, hanem onahole kellene, aztán jóccakát. XD) Szal háremhősként kb. ennyit róla, semmire nem képes, amit “össze tud hozni”, az igazából vagy random események véletlenszerű láncolata, vagy pedig rendezői “segítség”. Valaki egyszer azt írta, hogy ha Makoto csak kifeküdt volna a rét közepére álló fasszal, ugyanez lett volna az anime sztorija és kb., mert amúgy “hősünk” pontosan ennyi energiát fektetett az egész dologba.

    A másik meg a “gonosz énje”. Fél karomat adnám valami komoly (vagy akár fekete humorú) háremcuccért, ahol a főhős egy rohadék, aki TUDATOSAN használja ki a nőket, majd a végén még a képükbe is röhög, amikor lebukik és elmondja nekik, milyen módszerrel tudta őket palira venni. Nem mondom, hogy annyira kedvelnék egy ilyen karaktert, mert az is egy szemétláda lenne, de mégis hatvanszor szórakoztatóbb, karizmatikusabb, vagy legalábbis elgondolkodtatóbb lehetne, mint ez a Makoto gyerek, mert ő legalább tervezetten és megfontoltan kavarná a szart. Makoto ezzel szemben semmiféle tervvel nem rendelkezik, IQ-ja nem terjed túl az “odamegyek hozzá, oszt megdugom” gondolatmeneten, ami pedig igazán “bájossá” teszi a néző szemében, hogy nem csak a bűntudat fogalmát nem ismeri, de olyan, mintha tudatában sem lenne annak, hogy miket művel és hogy ez másokra hogyan hat. Nem csak arról van szó, hogy képtelen olyan összefüggéseket átlátni, mint hogy “ha A-val lefekszek, B valszeg pipa lesz rám”, hanem mintha nem is működnének a lelkében/elméjében azok a morális értékek, amik elvileg egy normál ember velejárói lennének, pl. az együttérzés, a felelősségérzet, a szégyen, stb. És ez nem csak valami “maszk” nála, szóval ne képzeljétek, hogy esetleg amikor egyedül van, akkor előtör belőle a bűntudat, vagy ilyesmi… Francokat! Helyette úgy csinál, mintha ezek nemlétező problémák lennének, pl. az, hogy végigkúrja a történet végére szinte a fél osztályt, sőt szerintem ő tényleg nem is érti csökött agyával, hogy ebben mi kivetnivaló van. Ha pedig egyik-másik csaj mégis lecseszi valamelyik tettéért, a támadásra támadással felel, tehát nem is kibúvót keres, hogy legalább magát mentené, helyette élből visszatámad, mert ugye annak már az esélye is ki van zárva, hogy ő legyen bármiben a hibás… A sorozat vége felé volt egyedül valami enyhe összeomlásra távolról hajazó momentuma, akkor is csak abban merült ki a dolog, hogy ott nyavalygott az utcán, mint egy picsa, hogy “istenem, mivel érdemeltem ezt ki?”, na vajon…? Ebből is látható, hogy valami álomvilágban él, ahol szerinte neki alanyi jogon jár a dugás, meg az “öt barátnőt tartok egyszerre” privilégium, aztán ha ez bárkinek nem tetszik, akkor egyből az a hibás, míg ő csupán ártatlan áldozata a körülményeknek.

    Természetesen mivel cselekedeteit semmiféle előre megfontolt terv nem alapozza meg soha, ezért a sorozat végi halálát is pusztán annak köszönheti, hogy átmegy a szokásosnál is seggfejebb üzemmódba és az általa felcsinált csajnak annyit tanácsol, hogy SMS-ben elküldi egy abortuszra, majd amikor az megjelenik a lakásukon balhézni, előtte kezd szándékosan és minél látványosabban a másik csajjal smárolni. (Vagy lehet már picit keverem, annyi kibaszása volt más emberekkel a sorozat folyamán, hogy néha már nehéz fejben tartani, mikor kivel és hogyan tolt ki….) Ergo ha úgy lenne felelőtlen, hogy cserébe legalább nem lenne hülye, még lehet meg is tudta volna úszni a megkéselést, így viszont szinte törvényszerűen a bukás várt rá. (Ja igen, ahogy észrevettem, a veszélyérzete sem volt soha a toppon, konkrétan egy csomószor képtelen volt felmérni, hogy mekkora baj lehet abból, ha ezt és ezt megteszi, illetve azt sem érzékelte, hogy mikor van az a pillanat, amikor okosabb kussolni és nem kéne agyba-főbe hőzöngeni.)

    Szóval az anime sem volt semmi, de ez a karakter végképp egy förtelem, ha valaha “Legrosszabb anime karik” listát csinálnék, Makoto lenne az első helyen, az tuti.

    “6 – Elfen Lied”

    A másik díszpinty. 😀 Ebben ugye megjelenik a töménytelen, öncélú brutalitás (kár, hogy vagy húsz évet késett vele, aki a 80-as években látott már animéket, nem fog “meghatódni” tőle, de persze az újdonsült fanokat még meg tudja fogni), amit próbálnak egy komoly(nak tűnő) sztorival párosítani, ami egyszerre akar társadalomkritika, romantikus történet, valamint karakterdráma lenni. A fő probléma itt is az, hogy pocsék a rendezés és a karakterkezelés is, emiatt az egész borul, azonban ami miatt nem csak rossz, hanem ellenszenves lett nekem ez az anime, az a mondanivalója. És akkor itt had idézzek egy régi Aoistól, mert magam sem tudtam volna ezt jobban megfogalmazni:

    “[…]Meggyőződésem, hogy a készítők eredetileg a következő tanulságot szerették volna, ha mindenki levonja az anime megnézése után: “okozhatnak bennünk bármekkora kárt is, a megbocsátás mindennél előrébb való”. Ezzel szemben egyértelműen az alábbi üzenet jött le nekem a sorozat nézése közben / után: “az emberiség egy aljas, szemét, mocsok nép, melyet a felsőbbrendű dicloniusoknak jogában áll kiírtani”. Ezt alátámasztja a sorozatban látott totálisan eltorzított és általánosított “társadalomkép”, mely szerint kb. minden iskolás mosolygós arca mögött aljas, sunyi természet lapul, mely csak a rosszra termett, és pusztulást hoz mindenkire[…]”

    Pontosan, szóval azonosulnom, egyetértenem és jól szórakoznom sem igazán sikerült egy olyan animén, ami a “saját szörnyeit mentegeti” (ahogy Péter fogalmazott), miközben engem és fajomat próbál egy olyan szemétládának lefesteni, akiket ki kell irtani. (Méghozzá kivétel nélkül.) Ez nem ilyen X-men-féle “a dicloniusok nem gonoszak, csak mások”, hanem kőkemény hülyeség. Egy olyan fajt állítanak be “jófiúnak”, akik kb. érzelmileg instabilok, lételemük az ölés, random módon képes eldurranni az agyuk akármitől (Hulk hozzájuk képest a nyugalom szobra) és láthatóan nem csak hathatósan, de kifejezetten kreatív/szadista módokon képesek gyilkolni. Kérdem én, ezek után miért is lennének ők a “jó arcok”, mi pedig a rohadékok? Maximum biológiailag “felsőbbrendűbbek”, de kb. csak a vektoraik miatt, jellemben pedig vagy 1-1 az arány, vagy még alattunk is állnak.

    Érdekesség egyébként, hogy az egész olyan, mintha valami fordított Trigun lenne: hasonló mondanivaló (megbocsátás vs. kiirtandó emberi faj egy “magasabb” létforma által), csak amíg előbbibe mindkét nézőpontot mesterien bele tudták írni (ugye Vash és Knives) és a néző még látja is, hogy igenis van reményük a beilleszkedésre (Vash egész jelleme, viselkedése), addig az Elfenben szinte nekünk is nehezünkre esik elhinni, hogy valaha is béke lehet a két faj között, hiszen láthatóan labilis idegzetű idióták gyülekezete az egész diclonius faj. (Ja és még egy utolsó Trigun hasonlat: azt valahogy jobban el tudom hinni, ha valaki azért kattan be, mert az egész faját villanykörtének, élő energiaforrásnak használják az emberek, mint azt, hogy előbb a kiskutyáját ölik meg, majd a kiszemelt srác nem akar járni vele és innentől kezdve ő hadat üzen az egész emberiségnek.)

    Amúgy a School Days-hez hasonlóan itt sem volt teljesen esélytelen, hogy valami értelmes is kisüljön a dologból, csak nem ilyen hozzáállással, stílussal kellett volna nekiállni, illetve az sem lett volna hátrány, ha a szimpatikusnak beállított fajnál valóban mutatnak olyan dolgokat, amik láttán a néző valóban szimpatizálhatott volna velük.

    “3 – Gun-dou Musashi”

    Ez mondjuk már az “annyira szar, hogy jó” kategória volt nálam. 😀 Eleve azért néztem meg, mert talán pont Junchi vagy te ajánlottad, hogy “ilyen animációt még nem láttál!”, nos…tényleg nem. XD De ezen legalább röhögni lehet, meg végülis ha az animációnak alig nevezhető állókép-mozgatást leszámítjuk, tán nincs más súlyosabb bűne. 😀 Oké, én is meglepődtem, hogy ezt így ki merték adni, dehát na… XD

    A többit vagy nem ismerem annyira, hogy hozzájuk tudjak szólni, vagy érdekelnek, de még nem láttam őket, vagy pedig már valóban annyira az animék legaljai, hogy szót sem érdemelnek tőlem. XD

    • A Papillon Rose-al az a helyzet, hogy maga a franchise, eleve egy doujinshi fanwork volt, és ha jól tudom az OVA is azért készült el, mert a rajongók összedobták rá a pénzt. Anno szokás volt csak 1-2 részes ovákat készíteni, aztán ha annak sikere volt, általában csak akkor számíthatott további folytatásokra. Itt is ez történt, csak hát a TV sorozat, enyhén szólva nem hozta az OVA után elvárhatót. Egyébként tervben volt egy mozi is, de az végül sohase készült el.

      “A fő gondom amúgy nekem az volt vele, hogy halál unalmas. Azért az már elég durva, ha kikapcsolódás gyanánt néznél egy sorozatot és ehhez képest már a fele körül úgy kell magadat “rábeszélned” újra és újra, hogy ülj le elé, mintha legalábbis valami különösen fárasztó határidős munka lenne. XD” -> A legfőbb gondom, nekem is pont ez volt vele. =)

      “Meg igazából ez a “lolik, mint fegyvertípusok” hülyeség már instant leolvasztotta az agyamat.” -> Igazából ez lehetett volna vicces is, mert az alapötlet kellőképp abszurd, csak az volt a baj, hogy ezzel érdemben nem kezdtek semmit. Helyette kaptunk harcokat, ahol a kis csajok egymásra lövöldöztek, amivel nem csak az a gond, hogy fantáziátlan, és unalmas, hanem hogy értelmetlen is, mivel nem sérülnek.

      ” (“-Osztott képernyő? -Min csodálkozol? Minden animében van osztott képernyő!”, illetve: “Azért megyek mindig nyitott tetejű kocsival, hogy lobogjon a hajam!” beszólások mára már klasszikusok lettek. XD) .” -> Jaj, most feltörtek az emlékek, főleg utóbbira emlékszek határozottan. =D Ezek mellé még: “Én meg majd felrepülök az égbe, mint két résszel ezelőtt.” na és a kedvencem: “Mi a baj? – A rajzolók leradírozták a szemem!” XD

      “Jófiúként van bemutatva, miközben saját magán kívül semmi nem érdekli, saját érdeklődési köre pedig a farkára korlátozódik, így kb. minden egyes cselekedetét a “vajon ha ezt meglépem, dughatok egy jót ma este?” gondolat irányítja. Jobban mondva irányítaná, ha gondolkodna.” -> Na pont ez az egyik ok, amiért én is rühelltem. Szóval a legtöbb hárem főhős, tényleg nem az eszéről híres, vagy arról, hogy tudná kezelni a hölgyeket, de ezt általában be lehet tudni annak, hogy ez nagy eséllyel, azért van így, mert különben nem lenne mit kihúzni 13×20 percben, hanem kapnánk egy 2×20 perces hentait, ahol a főhős megoldja az aktuális hölgy problémáját, aztán “a hős elnyeri méltó jutalmát” alapon, megdugja. =D

      Makoto viszont nem csak simán pipogya, hanem egyben egy önző seggfej is, aki képtelen felelősséget vállalni a tetteiért, és elég sanszos, hogy önmagán kívül, senkit se szeret, még az ilyenkor szokásos, “alapértelmezett” barátnőt sem.

      “De ez jóformán semmit nem csinál, gyakorlatilag más karakterek intézik el helyette a dolgokat (már az elején sincs ötlete, hogyan is menjen oda Kotonohához, Sekai veszi rá….), míg ő halszemmel és teljesen buta és kifejezéstelen arccal mered a világba. Ha mégis rászánja magát 1-1 önálló döntésre, az is kizárólag csajok “zaklatásában” merül ki, de persze csak akkor, ha dugást remélhet az ügytől.” -> Ez meg a másik. Szóval ha már a dugáson kívül, képtelen bármilyen más tettre a hölgyek irányában, legalább a lelkükre tudhatna beszélni, vagy valami, de nála még ez sincs.

      “Fél karomat adnám valami komoly (vagy akár fekete humorú) háremcuccért, ahol a főhős egy rohadék, aki TUDATOSAN használja ki a nőket, majd a végén még a képükbe is röhög, amikor lebukik és elmondja nekik, milyen módszerrel tudta őket palira venni. “ -> Anno pont ezt fejtegettem egy régebbi hozzászólásomban: “Persze lehetett volna akár az is az SD témája, hogy “a szerelem nem csak vak, hanem hülye is”. Ebben az esetben viszont Makotonak kellett volna azt bejátszani, hogy teszem azt, egyszer csak lelép és faképnél a hagyja a két hülye csajt, akiket jól kihasznált érzelmileg és szexuálisan is.”

      Az EL idézet frappáns volt, bennem is valami hasonló fogalmazódott meg, vagyis: “Ha szar dolgok történtek veled az életben, akkor azt jogod van másokon megtorolni.” – legalább is Lucy-ról nekem egy az egyben ez jött le.

      “annyira szar, hogy jó” -> Kis mennyiségben valóban ilyen a Musashi, de nagy mennyiségben, ha elkezded rendesen nézni, hamar eleged lesz belőle. =)

    • “Ahhoz képest, hogy milyen elvárásokkal ültem le elé, még mondhatjuk is, hogy számomra kellemes csalódás volt. Volt benne pár jó poén, sőt, meglepődtem, hogy voltak karakterek, akikkel képes voltam szimpatizálni. 😀 XD Emellett viszont sajnos a negatívumai még mindig ott vannak: “zenés anime” létére alig foglalkozik a témával és tényleg csak kb. alibi szinten lett bedobva ez a szál, hogy aztán 12 részen keresztül ehessék a tortát és ihassák a teát. A fő gondom amúgy nekem az volt vele, hogy halál unalmas.”

      Az egész K-ON!-nak van valami Szomszédok-feelingje. 😀

      Szomszédok: van benne pár jó poén, pár szimpatikus karakter, “panellakásos realizmus”, mely során semmi lényegeset nem tudunk meg az igazi panelos lakókörnyezetről, eszik a húslevest és isszák a BAMBIT (meg Ágit, ha van! :XD), és persze rohadt unalmas! 😀

      Ilyen téren se tudtak nekem a japcsik újat mutatni.

  11. Most szúrtam csak ki, ahogy többen is felhoztátok: A Fushigi Yuugi Eikoden nem olyan, mint egy rossz fanfiction, hanem AZ egy rossz fanfiction. Ugyanis valóban egy ff volt az alapja, és aztán ezt adaptálták ebbe az OVA-ba. Ezt azért tudom/jegyeztem meg, mert ilyenről nem sűrűn hallottam eddig.

    Btw az EL legnagyobb mondanivalója valóban a megbocsátás volt: “Bocsássunk meg annak, aki a szemünk láttára fejezte le édesapánkat és kishúgunkat.” :3

    • Elég régen láttam már az FY-t, de arra határozottan emlékszem, hogy amikor eljutottam az Eikoden-ig, csak lestem ki a fejemből, hogy: “ez meg mi?” =/

      Az EL-nél nekem nem is maga a megbocsátás a gond ilyen szempontból, hanem egyrészt az, hogy Kouta családjának lemészárlása mögött, nem állt semmi más ok, csak egy gyerekes hazugság. (De rendben, ezt tudjuk be annak, hogy Lucy még gyerek volt akkor, és nem fogta fel, mit tesz.) Másrészt hogy a bűnbocsánat, az ugyebár egy olyan dolog, ami nem jár ingyen. Lucy viszont az egész anime alatt, semmi olyat nem tesz vagy mond, amivel a legapróbb jelét is adná annak, hogy kezdi másképp látni a dolgokat, és érzi a felelősséget, a tettei súlyát. Pont ellenkezőleg, jobb esetben önvédelemből, de általában csak puszta ösztönösségből gyilkol, és láthatóan egy cseppet sem érdekli, kit, miért öl meg. Ergo, nincs karakterfejlődés.

  12. Ja jut eszembe Peti, nem akarsz írni a Papillon Roseról? 😀 Jó lenne 1 normális kritka, mert magyarul csak a Palotások szar írását dobja ki a kereső. 😕 http://animemangapalota.blog.hu/2010/10/30/szar_anime_riado_by_xx18rolandxx_lingerie_senshi_papillon_rose

    • Belátható időn belül, nincs tervbe véve, de lehet majd sort kerítek rá, elég régen láttam már. =)

      A bejegyzéshez hozzászólva, ezt vagy 2 éve már olvastam, és ma is ugyanazt gondolom róla. Roland, egyszerűen benézte ezt az animét.

      Először is a Papillor Rose-nak, nincs mangája, másodszor, nem hentai. A Venus 5, na az hentai, bár szerintem az is egy egész jó SM paródia volt. Egyébként meg teljesen nonszensz azaz érvelés, hogy ez a paródia, azért rossz, mert “sablonos és perverz”. A Sailor Moon ugyan elsősorban a lányokat célozza meg a szép, színes egyenruhákkal, a cuki kiegészítőkkel, az extravagáns átváltozásokkal, és a balett, mazsorett mozdulatokkal, de emögött mind ott az erotika, szexualitás. Mégis hogy máshogy lehetne egy ilyen animét kiparodizálni, ha nem úgy, hogy szándékosan kihegyezzük az egészet a szexre, és az eltúlzott perverzségeken keresztül, kiforgatjuk az anime kliséit? =D A Papillon Rose pedig ezt remekül csinálta. =)

      • Plusz nekem baromira bejött, hogy a klisés helyzeteket/karikat a szexualitás mellett sokszor nagy adag fekete humorral együtt forgatta ki. 😀 Szóval ugye ott van a főszereplő lány, aki a magical girl sztorik nagy részében középiskolás, rosszul tanul, ügyetlen, de persze azért kellően udvarias és “szűzies”, egyrészt, hogy a nézők azonosulni tudjanak vele, másrészt, hogy az otakuk azért ne érezzék taszítónak. Erre a Papillonban mi van? A csaj egy sztriptízbárban dolgozik, típuskaraktere lehetne a “hülye picsa” szereplőnek, zsarolja a főnökét, a szűziességéről meg annyit, hogy elsőre lefekszik az “Álarcossal”, akiről semmit sem tud, csak belebotlik az utca közepén, konstallálja, hogy a pasas milyen jóképű, és ennél több motiváció már nem is kell neki az ágyba bújáshoz. XD Akkora fricska az egész karakter, mint állat. XD

        Ugyanez megvolt a gonoszok oldalán is, ahol meg a kis zöld loli volt egy baromi nagy otaku-fricska, aki elsőre moénak látszott, de mint kiderült, részéről ez az egész csak egy taktika, ha pedig ezzel a módszerrel nem ért célt, azonnal átváltott az igazi énjére, ami mocskosszájú, agresszív és rohadék volt. XD Zseniális. XD (Btw, ez utóbbi volt a kedvenc szereplőm az OVA-ból. XD)

        Ja és igen, tudom, hogy “hivatalosan” nem sztriptízbár volt, hanem “maid café” mintára ilyen “lingerie café”, de mivel már majdnem tapizhatta is őket a vendég, ezért inkább tűnt nekem egy sztriptíz és egy bordély között félúton elhelyezkedő intézménynek. XD

      • Mondjuk ez a szűziesség téma is ott lesz paradox, hogy ha az otakunak nem jó a már nem szűz hölgy, akkor hogy van az, hogy közben olyan doujinshiket vesznek, amikben meg rendszerint pont ez a “probléma” oldódik meg, valamelyik férfikarakter, vagy valami random fószer által? =D

        Egyébként az SM mangában, például vannak olyan jelenetek, amikor Usagi, és Mamoru, egy ágyban ébrednek, és látszik, hogy nincsenek épp túlöltözve. Ergo, volt valami. =D

        Na meg alapból nem értem, hogy mióta probléma ez? Sok régebbi, kevésbé mainstream darabban, van szex, de ha már mainstream daraboknál maradunk, például a DBZ-ben is lesz az összes fontosabb hölgynek gyereke.

  13. Jól van na akkor még kezdő voltam bár most is az a véleményem róla :).

    Amúgy itt az én listám mit gondolsz róla?

    http://animemangapalota.blog.hu/2013/09/21/top_20_worst_anime_list_by_xx18rolandxx

    Nemsokára meg megírom a kedvenc listát is.

    • Nem akarok szurkálódni, de ez most így olyan, mint ha azt mondanád, hogy: “Régen hülyeséget írtam le, de most is leírnám, ugyanazt a hülyeséget”. =P Szóval félre ne érts, nem az a baj, hogy neked nem tetszett, hanem hogy olyan indokokkal támadod, amik nem reálisak. Ráadásul közben a Rosario-t hozod fel jó ellenpéldának, miközben az egy rossz adaptáció, és háremnek is elég közepes.

      A listádat gyorsan átfutottam, és azt például kapásból nem értem, mit keres rajta az FMP? =/ Szerintem ez egy teljesen jó anime volt, ha nem is hibátlan. Ráadásul, annyival indokoltad az egészet, hogy téged idegesített Sousuke, meg hogy hype, ami így elég sovány. Az Air, Kilari pedig, inkább csak erősen középszerűek.

      • Valami ilyesmit éreztem én is a végignézése során, főleg, hogy a “100. alkalomra végignézni ugyanazt” érv se testesebb. Ha ténylegesen rosszat kellett volna abból kiemelni, akkor már a második évadot kellett volna, ahol a címszereplő mellékszereplővé süllyed a fillerártól. Az utána jövő is ilyen, speciel azon jót szórakoztam, mert adott egy tenyeres-talpas pofont a helyzeteknek sokszor. A Tokyo Magnitude 8.0 meg egyszerűen unalmas volt és nem működött a realitás szintjén több helyen, de azért nem volt olyan vészes az se. A noitaminA-ban is inkább felső-középkategóriás. A BRS-ben is több hiba van, mint a túldrámázás, azokat Member jól kiemelte, de azért nem mondanám a 3. helyre. Az Arata Kangatari meg… inkább a helyére mehetne az Ayashi no Ceres, az sokkal jobban le volt mészárolva, főképp, hogy az AK egy most is futó mangát adaptál.

      • A Tokyo Magnitude 8.0-ból anno vagy 2 részt láttam, de olyan jó altatót, azóta se találtam. =) Majd egyszer nekiülök rendesen, egy vödör kávéval. =D

        BRS-el szintén egyetértek, középszerű, egyszer nézhető vacak, de 4. helyre betenni, erős túlzás. Pláne hogy mögötte olyanok vannak, mint a Platonic Hearts, Eiken, vagy a TMNT anime, amik sokkal szörnyűbbek annál, igazi 2-3 pontos szörnyűségek.

        Ayashi no Ceres-t nagyon-nagyon régen láttam, de már akkor se volt valami megható, ha jól emlékszem olyan 6 pont körül kaphatott. Ma már valószínűleg 4 lenne. =)

      • Én az Ayashi no Cereshez csak Membert tudom idézni:
        “Ayashi no Ceres! Térdelj le és szeress! Másfél per tíz!”
        Voltaképp kaphatott volna az én 20-asomon is helyet, de a mangakától nem láttam eleget ahhoz, hogy tudjam, tényleg csak ezt az egyet cseszerintette el, vagy a többit is, mint az Arata Kangatari vagy a Fushigi Yuugi. Na az utóbbit egyszer majd pótlom… egyszer…

      • Azért másfélre lehúzni, szerintem túlzás, annyira nem rossz. A mangaka… na ő már más téma. =) Szóval ha szigorúan nézem, akkor az egyetlen olyan műve, ami ért is valamit, az a Fushigi Yuugi volt, és kábé ennyi.

  14. Péter, GYO anime? Köszönöm szépen, soha nem is feltételeztem volna, hogy létezik, bár igaz nem is nagyon kerestem animéket lassan 3 éve.

    Magát a mangát olvastam és az én lelkemnek nagyon jót tett akkor a GYO, nem lett örök kedvencem, de szívesen borzadok rajta bármikor. Egyszerűen annyira abszurd és undorító, hogy élvezet volt számomra az olvasás. Persze nem lehet olyan címekhez hasonlítani mint pl a Hideout, de közepes felett van azért még szerintem.

    Nagyjából az a baja, mint a hasonló horror mangák többségének, van egy amúgy érdekes koncepció, elkezd kibontódni a szál, és mire a magyarázat részhez érünk akkor odabasznak elénk valami agyfasz fantasy katyvaszt, ami eszméletlenül tönkrevágja az amúgy addigi tudományos alapot. Ez nekem se tetszett, viszont többé kevésbé el lett varrva minden szál, és ha elfogadjuk a szellemgáz teóriát, ami ki akarja pusztítani az emberiséget, akkor el lehet vele lenni.

    Lényegében nem csodálkozok, hogy itt van, nagyon megosztó és elég szélsőséges esetekben élvezhető csak. Viszont köszönöm, hogy megemlítetted mint animét, biztos meglesem!

    Edit: Na jó nem bírtam ki és még az írás alatt belelestem, hogy hogyan is váltották valóra a manga képeit….hát Péter…azt kell mondanom, hogy csak pörgettem bele, mert szörnyű végeredményt láttam.

    Kezdésnek a borítóra figyeltem fel, mondván mintha egy csaj lenne rajta, amikor a mangában egyértelműen srác a főszereplő és a csaj elég hamar megbetegszik és nem sokat szerepel csak az első pár fejezetben. Meg mi ez a sok ember? Ketten voltak összesen abba a nyomorult házban,,,,A rajzolásnak meg köze nem volt Ito stílusához….

    Na jó én ebből egy percet sem nézek többet,,,,,,,

    • Azt már többen is mondták nekem, hogy a mangához képest, ez kvázi egy rossz adaptáció, de annyira meg nem érdekel a cucc, hogy ez miatt belekezdjek a mangába.

      Az animeről viszont továbbra is azt gondolom, hogy mint horror, röhejes, és kábé egy kategória a hasonló kaliberű, 12-1 tucat amcsi megfelelőivel, csak japán köntösben.

      • Pocsék egy anime, pár perc elég volt, hogy lássam tele van csak hatásvadász beállításokkal, a képi világ undorító, az alapanyag tiszta arconköpése…egyáltalán minek kell ilyen mangákból anime?

        Nagyon jól tudja mindenki, hogy az ilyenekhez nagyon kevés esetben tud egy adaptáció bármit is hozzátenni. Egyedül talán a Madhouseos Hellsing 3 ovája volt ami tényleg tudta hozni a manga színvonalát, de a másik 2 stúdió munkája elég középszerű lett abba is.

        Fel nem tudom fogni, hogy egy körömpiszokrészletességig rajzolt mangából egyáltalán miért próbálnak meg animét csinálni, hogy valami tized olyan jól rajzolt dolgot minimális mozgással kihányjanak.

        Persze a pénz…de tényleg kifizetődő az ilyen? Gondolom azért nem 2 yen összehozni egy másfél órás filmet. Tényleg ennyi bevétel van az ilyenekben??

      • Mangaread-en egy szuszra végigolvastam, márcsak azért is, mert Junji Ito műve, aki az Uzumakit is rajzolta, ami nálam eléggé bejövős horror manga volt. Hát tény, hogy inkább gusztustalanabb, mint sokkolóbb, mint az Uzumaki, de érezhető benne ugyanaz az őrült elborultság, ami tetszett Ito más munkáiban, szóval összességében good read volt (félreértés ne essék, közben még meg is vacsoráztam, szóval nem nagyon kavarta föl a lelki világom :D…)
        Azt viszont hozzátenném, hogy a manga 20. extra chapterének hosszabbik sztorija… nah az valamiért nagyon beütött, a legvégén kirázott a hideg, az tényleg egy telitalálat mestermű nálam o.O…

      • Ami azt illeti, évek óta nem született rendes, jó horror. Kapjuka rókabőröket és a kliséket, semmi eredetiség, csak a gusztustalankodás. Ez ma globálisan a horror. Ito munkái sem teljesen eredetiek, sok mindent a titkok homályába tol, aminek egy magyarázata van mindig: a természetfeletti. A szösszenetei nem rosszak, olvasmányosak, de ha szavazni kell, akkor már inkább egy olyan horror, ami képes a pszichére hatni, a belső félelmekre. A Slender láthatóan sokaknál megcsinálta ezt az áttörést, de engem inkább csak megijesztett, miután a halálba idegesítettek a hangeffektjei…

      • DasOmen: Nos amennyiben egy anime nem originalként lát napvilágot, annak általában az is a célja, hogy az eredeti művet reklámozza. Akárcsak amikor egy nyugati könyv, vagy képregény kap film, rajzfilm feldolgozást.

        Magának a feldolgozásnak a formáját is főleg az határozza meg, hogy mennyire éri meg az adott stúdiónak, feldolgozni az adott mangát. Hisz nekik ez egy befektetés, aminek meg kell térülnie. Lásd egy kevésbé népszerű manga, általában csak ova feldolgozást kap első körben, még egy valamivel jobban fogyó már esetleg megér egy hosszabb mozit, a befutott mangák pedig általában egyből sorozatként kezdenek.

        Jól feldolgozni amúgy bármit fel lehetne, ez alól a horrort se kivétel, csak ahogy nemrég írtam a Corpse Party-s bejegyzésben, a legtöbb stúdió, rendező, nem ért a hangulatteremtéshez, és inkább folyamodnak hatásvadászathoz, mintsem hogy elkapjanak egy hangulatot, és azt megtartsák. Na ez a gond.

        Az említett Madhouse régi horror animéi a ’80-as, ’90-es évekből, mondjuk jó példák arra, hogy lehet ezt jól is csinálni, de mai viszonylatban, talán a Shiki volt az egyetlen, amit óvatosan meg lehet említeni. Az ilyen Higurashi, Umineko, meg a többi hasonló, inkább nevetségessé válnak, mintsem ijesztővé, vagy hátborzongatóvá.

      • “Nagyon jól tudja mindenki, hogy az ilyenekhez nagyon kevés esetben tud egy adaptáció bármit is hozzátenni.”

        Az a vicc, hogy sokszor hozzá sem kéne tenniük semmit, csak szolgaian lemásolni az eredeti művet, meganimálni, zenét és hangokat rakni alá, aztán csókolom. Ehhez képest egy csomó animekészítő ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy feleslegesen “művészkedjen”, saját mondanivalót rakjon bele a történetbe (ami nem ritkán ellenkezik a már meglévővel…) és hasonlók, aztán jellemzően ebből szoktak születni a legnagyobb baklövések, lásd pl. Bakemonogatari. Erre azt tudom mondani, hogy semmi baj fiúk, lehet csinálni original animét, saját karakterekkel és történetekkel és akkor azt úgy barmoljátok szét (vagy éppen viszitek sikerre), ahogy akarjátok, de egy mangaka több évi munkáját ne tosszátok már el csak azért, mert a rendező úr mondjuk Da Vincinek képzeli magát, vagy tudom is én… Ezt a Gyo-t nem ismerem annyira, de ahogy DasOmen írja, a szavaiból azt veszem ki, hogy ezt is a sok felesleges változtatás tette tönkre. Pl. tényleg, miért egy csaj van a poszteren (és gondolom ő a főszereplő is akkor…), ha az eredetiben egy srác a főhős? Minek kell már a főszereplő személyébe is belebarmolni?

      • titkos: Ez mind igaz lehetne, csak hogy elfelejtesz valamit. A manga, és az anime (hogy ennél a felállásnál maradjunk) két külön médium. Máshogy működnek, más célból jönnek létre, máshogy mesélnek el egy történetet, máshogy adják át az üzenetüket. Egy mangánál sok minden a te elképzelésedre, fantáziádra van bízva, és mint olvasó, közvetlenül az alkotó gondolatvilágával vagy kapcsolatban. Egy animénél viszont egy kész valamit kapsz, ami átmegy egy stúdiónyi emberen, köztük például a rendezőn, és a forgatókönyv írón.

        Abban igazad van, és ez sajnos egy létező probléma, hogy sok feldolgozás, finoman szólva tiszteletlen, sőt van amikor erősen leszázalékolt az alapműhöz képest, de ez meg már igazság szerint a rendezőn, és a stúdión múlik, hogy mit adnak ki a kezeik közül. Na meg a közönségen, hogy harapnak e rá, avagy sem.

        Plusz azt is tegyük hozzá, hogy nagyon sokszor, ez oda-vissza igaz, vagyis a mangaka, amikor már elkezdi érezni a sikert, szépen lejjebb adja, egyre kevesebbszer veszi arra a fáradtságot, hogy megmagyarázzon dolgokat, komplexebb szálakat szőjön, és ő is inkább marad a bevált elemek ismételgetésénél, mivel a rajongók tömege, nem az igényességéről híres.

        Lásd ott az általad is felhozott Bake. Akármilyen is lett az adaptáció, mégis befutott. Ezt Nision is látta, következésképp, utána ő is afelé kezdett húzni.

  15. Rég jártam erre. Cső!
    Mondok jobbat: M.D. Geist. Újra megnéztem és az a világ alja. Ha még nem láttad, ajánlom, garantáltan átértékelődik benned a “szar” fogalma! 😀

    • Elég rég volt az tény, azt hittem azóta már otthagytad a wordpresset. =D YT csatornádat azért szoktam követni, még ha nem is nagyon szólok hozzá. =)

      M.D. Geist-et láttam már, szerintem nem volt annyira rossz, még ha objektíve nézve, nem is volt egy jó anime. Mondjuk ebbe nálam belejátszott az is, hogy szeretem a retro, poszt-apokaliptikus, powersuit animéket, és Geist-nek is volt egy-két cool megmozdulása. Hidd el, amiket az első 5 helyre tettem, simán rosszabbak annál, különösen a Hanoka és a Varanoir. =D

  16. Látott animéim száma elég csekély, így kevés azon animék száma amiket rossznak tartok. De az egyik ilyen számomra is a GYO. Rendkívül pocsék horrornak, az animáció néhol darabos, néhol elnagyolt. A szinkron hallatszik, hogy aprópénzért dolgozott. Az összhatás egy hatalmas wtf, és nem azért mert mondanivalója a Mariana-árok mélységeibe próbál invitálni, hanem mert az egész olyan se füle se farka. Szerintem, de lehet ezzel kapcsolatban sokan tudnak érvelni ellenem. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: