Magical Shopping Arcade Abenobashi (2002)

Magical_Shopping_Arcade_Abenobashi_cover

Bizonyára mindenkinek ismerős lehet azaz érzés, amikor az ember már látatlanban előre borítékolja a sikert egy-egy címnek, tapasztalatból fakadó, vegytiszta bizalomból. Hogy kiből, mi képes kiváltani a lelkesedés ezen formáját, az nyilván ízlés és tapasztalat kérdése, abban viszont nincs eltérés, hogy minden ilyen alkalomkor, a néző rendszerint elégedetten csettinthet, mert megkapta azt, amit látni akart, vagy talán még többet is.

A Magical Shopping Arcade Abenobashi, továbbiakban az egyszerűség kedvéért csak Abenobashi, nálam ezt egyértelműen azzal érdemelte ki, hogy egy Madhouse, Gainax koprodukció, akiket személy szerint, a legjobb stúdiók között tartok számon, még ha voltak is néha botlásaik. Ergo, nem csoda, hogy ez az anime, nagy reményeket ébresztett bennem… =)


Párhuzamos paródia

A történet valahol ott kezdődik, hogy két gyerekkori jó barát, név szerint Sasshi és Arumi, élik az átlagos tinédzserek, átlagos életét, az átlagos problémáikkal, az elöregedő Abenobashi kereskedelmi negyedben, Osakában, ahol nincs túl sok izgalom.

Magical_Shopping_Arcade_Abenobashi_01

A hétköznapoknak azonban, hamar vége szakad, amikor egy váratlan baleset következtében, furcsa, természetfeletti események következnek be, és hőseink arra kényszerülnek, hogy párhuzamos világok között utazva, megtalálják a hazavezető utat. A helyzetet pedig csak tovább nehezíti, hogy mint hamarosan kiderül, minden egyes világ, az Abenobashi negyed, különböző alternatívái, és ahhoz, hogy elmehessenek, teljesíteniük kell az adott világban, valamilyen feladatot.

Cselekményvezetés szempontjából, egyszerű, de nagyszerű koncepció, ezzel ugyanis egyszerre biztosítja magának a sorozat azt a szabadságot, hogy majdnem minden epizódot, valamilyen téma paródiájává alakítsanak, tele utalásokkal, helyzetkomikumokkal. Ugyanakkor leveszi a készítők válláról azt a tehet, hogy minden témához, külön karaktereket alkossanak, elég csak a díszletet kicserélni, lévén a karakterek ugyanott vannak, de mégis máshol. Következésképp, a két főkarakter állandó, még a mellékkarakterek, alkalmazkodnak, az adott világ szabályaihoz.

Sasshi és Arumi mellet, igazából két olyan karakter lesz, akik rendszerint kihatással lesznek a cselekményre. Az egyik Eutus, aki egyfajta bölcs mesterként funkcionál, viszonylag keveset szerepel egy-egy részben, és szinte mindig valamilyen tárgyat ad át, valamelyik főszereplőnek, aminek később, általában az epizód vége felé lesz majd nagyobb szerepe.

Magical_Shopping_Arcade_Abenobashi_02

A másik, aki már jelentősebb befolyással bír, a hiperaktív, lelkes, jó kedélyű Mune-Mune, akinek azaz érdekessége, hogy hol ellenségként, hol barátként, hol megmentőként, hol egyszerű statisztaként funkcionál. Egyébiránt folyton Eutus-t keresi, és nem mellékesen, a fanservice elsődleges forrása. =)

Magical_Shopping_Arcade_Abenobashi_03

Az elmúlt évek során, sok paródia animét láttam már, az Abenobashit azonban, minden szempontból a legjobbak közé sorolnám, mert már maga a mennyiség is elképesztő, amit az anime felvonultat, egy-egy epizód alatt. Lesz itt például fantasy világ…

Magical_Shopping_Arcade_Abenobashi_04

Scifi univerzum…

Magical_Shopping_Arcade_Abenobashi_05

Harcművészet…

Magical_Shopping_Arcade_Abenobashi_06

Randi szimulátor…

Magical_Shopping_Arcade_Abenobashi_07

Sőt még a nyugati franchiseok sem ússzák meg…

Magical_Shopping_Arcade_Abenobashi_08

Mindez azonban csak töredéke annak a rengeteg paródiának, utalásnak, cameonak, amit az anime tartalmaz. Szimplán érzékeltetés gyanánt, felsorolom, csak azokat, amiket én felismertem:

Dragon Quest, Gundam, Transformers, Space Battleship Yamato, Captain Harloc Saga, Neon Genesis Evangelion, Hokuto no Ken, Dragon Ball Z, Ranma ½, Golgo 13, Kanon, Card Captor Sakura, Star Wars, Rambo, RoboCop, Terminator 2, Mad Max 2, Matrix, Die Hard, The Thing, Titanic, Tarzan, Speed Racer, Knight Rider, Air Force One, Back to the Future, Twister, Jaws, Indiana Jones, Friday 13, Nightmare on Elm Street, Halloween, Escape from New York, The Exorcist, Monty Python, All Quiet on the Western Front. De említhetnék olyan camoekat is, mint: Bruce Lee, Marilyn Monroe, Elvis Presley, és a többi.

Az anime tehát, lényegében egy hatalmas paródia túra, ahol nagyon sok mindent kifiguráznak, ám emellett van tényleges története, háttértörténete, ami általában nem szokott jól állni, egy komédiának se. Itt mégis sikerült úgy elegyíteni a kettőt, hogy ne elvegyen, hanem hozzátegyen az egészhez. A közhelyes “nem lehet a szerelem útjába állni” és a “ha kitartóak vagyunk, bármit elérhetünk” tanulságok mellett, sikerült jóval érdekesebbeknek is teret adni, mint hogy az “élet néha igazságtalan” illetve ami nekem a legjobban tetszett, hogy legyünk önmagunk, fogadjuk el a való élet nehézségeit, és ne meneküljünk álomvilágokba.

Technikailag az anime, teljesen rendben van. A grafika szemrevaló, igazi időtálló munka, a karakterek, háttérelemek, animációk, effektek, mind a helyükön voltak, ahogy azt egy Madhouse, Gainax anime esetén, elvárja az ember. A zenékről, szinkronhangokról, szintén csak jót tudok elmondani. Utóbbi esetén külön érdekesség, hogy az angol szinkron, kvázi ugyanolyan jóra sikerült, mint az eredeti, és ahogy az eredetire jellemző volt az Osaka dialektus, úgy az angolra, a délies nyelvjárás.


Memorandum

Őszintén szólva, amiért igazán becsülöm ezt az animét, már azon túl persze, hogy egy remek komédia, hogy eszembe juttatta, mit is jelent lelkesedni valamiért. Amikor az ember nem pusztán érdeklődésből, vagy kötelességből néz egy sorozatot, hanem rajongásból. Amikor végre nem azért kell erőt vennem magamon, hogy magamra erőltessek valami roppant idegesítő (Suzumiya) vagy rém unalmas és érdektelen (Bake) storyt. Hanem épp azért, hogy ne érjek túl hamar a végére.

Szokták mondani, élmény és élmény között is különbség van. A Jinrui például egy élmény volt, egy unikum a maga nemében, egy szép, érdekes, humoros, intelligens, tanulságos anime, de mégis hiányzott belőle az a bizonyos plusz. Vagyis amíg néztem, közben simán meg tudtam állni, hogy tartsam a 2-3 rész /nap arányt. (Persze ez is eredmény, ha úgy nézzük.)

Szintén ritkán fordul elő az is, amikor egy animében, keresnem kell a hibákat, és távol álljon tőlem, hogy az Abenobashit, hibátlannak nevezzem (mert olyan anime, nincs) viszont akárhogy is nézem, az egyetlen epizód, amivel elégedetlen voltam, az a 9. volt. Ott határozottan úgy éreztem, hogy lehetett volna rajta még mit csiszolni.

Nyilván ízlésfüggő, hogy ki-mit vár el egy animétől, és kiből, mi képes kiváltani, azt a bizonyos lelkesedést (már csak hogy ezzel a polkorrekt közhellyel éljek). Én ettől az animétől, megkaptam azt a remekül tálalt, látványos, pörgős, hangulatos, töménytelen humort, amit akartam, és még többet is, storyt, mondanivalóval, természetesen a műfaj kereteire szabva. Ennél több, nem is kell. 9/10

Bónusz gyanánt pedig, álljon itt az egyik kedvenc jelenetem… =)

Reklámok

39 hozzászólás to “Magical Shopping Arcade Abenobashi (2002)”

  1. Na ugye! Megmondtam h jó! 😀 Sok eszement baromság történt benne, mintha az FLCL + Excel Saga keveréke lenne, közben mégis volt története.

    • Megmondtad. =)

      Még úgyis, hogy megvan az animének az a “hátránya”, hogy műfajismeretet feltételez, tényleg egy élmény volt, és jól szórakoztam. Bár ezzel sajnos eljutottam arra a pontra, hogy már csak a Nadia az, ami még szóba jöhet.

      Lassan megint készíthetne valami hasonló jót a Gainax, mert a PaSwG óta, nem sok értékelhetőt adtak ki a kezeik közül. Volt egy elmegy kategóriás Medaka Box, egy rosszul adaptált Dantalian no Shoka, meg most ez a Stellás valami, ami nem igazán az esetem.

  2. hmm felkeltette ez a sorozat az érdeklődésem. Egyébként az alapötlet nagyon emlékeztet engem a régi sliders c nyugati sorozatra.

    • Tégy vele egy próbát, ahogy elnézem, idehaza amúgy se túl ismert. =)

      Sliders-re csak nagyon haloványan emlékszem, de ahogy most utánaolvastam, az alapötletben van némi hasonlóság, de amúgy teljesen más a kettő. Az Abenobashi, eleve fantasy vonalon halad, és maga a párhuzamos világok közti utazgatás, csak egy keret, inkább a műfaj paródiákon van a fő hangsúly.

      • csak annyit említettem meg hogy az alapötlet hasonló. Egyébként tettem vele egy próbát, az első részt már megnéztem, később még fogom nézni, eddig egész kellemes kis sorozat. A rajzolása is szép. A karakterek is változatosak, érdekesek. Több fantázia van benne mint a mai animékben

  3. Amit megláttam Kenshirot eldöntöttem, hogy meg fogom nézni. 😀

    Imádom az ilyen paródiákat, sajnos erről az animéről nem hallottam semmit, kösz az infót.

    • Szívesen, szerintem neked is tetszeni fog. =)

      A harcművészet világ az egyik kedvenc epizódom volt, előszedték a téma szinte minden híres képviselőjét. Főleg a Bruce Lee paródia ütött a végén, de az edzés is nagy volt, a Ranmás pandával. =D

      Az abszolút kedvencem viszont egyértelműen a scifi világ volt, Mune Mune mint Captain Harlock, valami oltári volt. =D De legalább ennyire ütött a date simes rész is, illetve a Hollywoodi. =)

      • “Az abszolút kedvencem viszont egyértelműen a scifi világ volt, Mune Mune mint Captain Harlock, valami oltári volt. =D”

        Meggyőztél. Lesza*om, hogy van még 120 várós torrent, összesen 100 giga hellyel, berakom ezt is. 😀

      • Ha bírod a műfajparódiákat, és Gainax-ék elborult stílusát, akkor sanszosan tetszeni fog. =)

        A scifis rész a legpörgősebb, legőrültebb mind közül. Persze ez nem is csoda, mert azt “Mr. Gurren Lagann” rendezte. =D

  4. Ez tényleg haláli volt, vígjátékként csillagos ötös, bár a vége tulajdonképpen lenullázta a karakterfejlődést.

    • Az nekem is furcsa volt, hogy a legvégére, minden pozitív véget ért, de őszintén szólva, mivel eleve nem a storyért néztem az animét, hanem a poénok miatt, az se zavart volna, ha végig csak a világok között utazgatnak, aztán a végén haza érnek, és ennyi. =)

  5. Ma néztem meg… Jó volt. 🙂

    Tetszett, hogy azért egy picit átmerte lépni a paródia-keretet, és mert egy csöppnyit komoly is lenni. Szerintem (de te is említetted) szólt arról is, hogy egy idő után el kell hagyni a gyermekkort, a felnőtté válás érdekében, és nem megoldás, ha valaki a problémái elől a geek-világba menekül. Picit egzisztencialista volt, de úgy, hogy közben azért megmaradt paródiának.

    Az Excel Saga mellett talán a második legjobb japán paródia, amit valaha láttam. (A Konosuba ehhez sehol sincs!)

    A Member-féle magyar felirattal nézted meg? Vagy angol szinkronnal?

    • Dehogy, eredeti nyelven, angol felirattal. Illetve utána angolul, mert az amcsi szinkronja, baromi jó lett. =)

      Az utolsó anime, amit magyar feliratosan próbáltam végignézni, az FLCL volt, de az annyira kínos volt, hogy inkább néztem angolul.

      Azt mondjuk nem tudtam, hogy az Abenobashihoz, pont Membi csinált feliratot, de ez nálam kb. még egy érv amellett, ismerve a Member féle “humort”, hogy még véletlenül se próbáljam meg. =)

      • “ez nálam kb. még egy érv amellett, ismerve a Member féle “humort”, hogy még véletlenül se próbáljam meg”

        A nézése közben, egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy a sok káromkodás tényleg hozzátartozik a karakterekhez, vagy pedig egy olyan plusz, amit Member önszorgalomból tett hozzá az anime-hez.

        “Az utolsó anime, amit magyar feliratosan próbáltam végignézni, az FLCL volt, de az annyira kínos volt, hogy inkább néztem angolul.”

        Magyarán, ha jól értem, nem igazán bízol a magyar feliratozásban.

        A Ricz/Ronin Factories feliratozásában megbízok. A Rozen Maiden feliratozásával megvoltam elégedve. Mondjuk, van, amikor Ricz is elveti a sulykot: kicsit néztem, amikor a Nyaruko egyik karaktere az “Eszem-faszom megáll” kifejezést használta a Ricz-féle feliratozásban. Tudtommal, ez tipikusan magyar mondatszülemény, kicsit kilóg a japán szövegkörnyezetből.

        Más fordítók is tudnak csodát művelni. A Watamote “nekimegyek a Dunának” emlékezetes húzás volt. De a legjobb élményem a Pandora Hearts volt, ahol a feliratkészítő úgy gondolta, még keményebb lesz az anime, ha önkényesen “baszd meg!”-et és “kurva anyád”-at rak a szereplők szájába.

      • Voltak benne káromkodások, bár azok is inkább csak ilyen direkt poénos szituációkban, mint a fentebbi “Fuck Yeah!” jelenet. =) Hogy ezeke mellé Membi még mivel “javította” fel a fordítást, azt nem tudom, de ismerve az ő humorát, nem sok jóra számítok.

        Igazából nem lennének rosszak a magyar feliratok, csak itt is az a baj, hogy sok subber valamiféle megmagyarázhatatlan kényszert érez arra, hogy öncélúan poénkodjon. Vagyis olyan kifejezéseket, poénokat költenek bele direkt, akár még a szöveghűség kárára is, amik itthon, egy magyar ember szájából lehet viccesek lennének, de egy japán animénél hülyén jönnek ki.

        Anno az amcsiknál is nagy divat volt ez, hogy mindent amerikanizálni próbáltak. Más téma, hogy az ott főleg a helyi szinkronos verziók hülyesége volt, még a fanok legtöbbször épp arra törekedtek, hogy minél hűbben adják vissza az eredetit.

      • “Mondjuk, van, amikor Ricz is elveti a sulykot: kicsit néztem, amikor a Nyaruko egyik karaktere az “Eszem-faszom megáll” kifejezést használta a Ricz-féle feliratozásban. Tudtommal, ez tipikusan magyar mondatszülemény, kicsit kilóg a japán szövegkörnyezetből.”

        Amúgy igen, ez ugye a Ford Fairlane filmből terjedt el. XD Ott az volt, hogy eredeti angolban Ford “unbelievable” helyett mindig azt mondta, hogy “un-fuckin’-believable!” és hát mivel magyarul a “hihe-bazeg-tetlen” eléggé szarul hangzott volna, ezért kellett valami frappáns, de magyarban is hasonló kifejezés, ez lett az “Eszem-faszom megáll!” 😀 (Imádom azt a filmet, angolul és magyarul is király, pedig némileg más élmény a két verzió… XD)

      • Ha már a Member-féle felírat szóba jött, a legrosszabb a 13. rész lett, ahol nem elég, hogy késik a felírat, de Member egy angol felirattal ellátott epizódra égette rá a magyar feliratot, aminek következtében szinte olvashatatlan az egész.

        Erről egyébként magad is megbizonyosodhatsz. Valami borzalmas, trehány meló. 😦

      • Ezen most azért röhögtem inkább, mert eszembe jutott, hogy régen még ezen az “Araki-Member Doujinshi” címen nyomult. Na gondoltam rákeresek, mit dob erre a google, és igen, kidobta a régi Member fészket, hát valami fergeteges dolgok vannak ott. =D AnimeCritics még az eredeti “minőségben”, Member zenei albumok, politizálós flash játékok, full üres Membi fórum, óriási Kalóz párt promó, trollface mindenfele.

  6. Én is belekezdtem már ebbe a sorozatba. Így az első rész alapján kimondottan érdekesnek tűnik. Bár ez még kicsit depis hangulatú volt, de már látom, hogy jóféle lesz. 🙂

    • Jóféle lesz. 🙂 Erről biztosítalak.

      Én most egy átlagos kaland-romantikus, középkori környezetben játszódó animének álltam neki: Akagami no Shirayukihime. 13 részt már meg is néztem a 24-ből.

      • Már a 4. részen túl, egyértelműen zseniális. Szénné röhögtem magam a fantasy és a sci-fi epizódon. A kínai epizód annyira nem jött be, de azért ott is voltak jó poénok. Ma este folytatom a nézését.

      • Az Űrodüsszeia utalás nagyon kemény! :D:D:D

      • Nekem az NGE poénok is találtak. 😀 Amúgy valóban, az Űrodüsszeia talán a legkreatívabb. De azért az a bugyi kergetés sem volt semmi.

      • Az nem kínai, hanem harcművészes epizód volt. =) Sanszosan azért nem jött be annyira, mint a korábbiak, mert ott a poénok nagy része, shounen fight animék, és klasszikus harcművész filmek kifigurázásából állt. Szóval ha nem ismered pl. a Ranmát, akkor a pandás poént se fogod érteni.

      • Eljutottam a 8. részig. Az ecchi szimulátor gyilkos volt. 🙂

        Amúgy a harcművészes rész (csak azért neveztem kínainak, mert az epizód elején így írták le a főszereplők) valóban zömmel olyan tartalommal volt tele, amit nem láttam, viszont azért ott volt a Streetfighter, Jackie Chan, Bruce Lee, meg Son Goku is, de valahogy azokat sem éreztem kellően ütősnek.

        A nagyszülők háttértörténete viszont jó volt. Sokmindenre rávilágított. Mondjuk kicsit fura is, hogy Sasshi nem ismeri fel a saját nagyanyját. 🙂

  7. Ez meg némileg off lesz, de ha már úgyis pont feljött az anime téma: Péter, mit is mondtál, te melyik codec packet töltötted le animékhez? 🙂

    • Régen K-Lite Mega Codec Packet használtam, de az nekem egy verzión túl, elkezdett cseszekedni. Most nekem a Media Player Home Cinema van feltelepítve, plusz ahhoz letöltöttem a MadVR codecet. Így nekem visz mindent, ami kell.

      MadVR-t csak ki kell csomagolni a Media Player Home Cinema főkönyvtárába. Utána elindítod a lejátszót, O-t nyomsz, ott Lejátszás, Kimenet fül, majd a legfölső DirectShow Videonál, a MadVR-t válaszd ki. Majd Alkalmaz, Ok.

      Utána még annyit csinálhatsz, hogy a MadVR-t finomhangolod. Ehhez elindítasz egy videót, mire lenn a tálcán meg fog jelenni lent a kis MAD ikon. Arra dupla katt, majd a Scaling Algorithms résznél, a következő 3 lesz érdekes: Chroma Upscaling, Image Downscaling, Image Upscaling. Mindháromnál a Jincet válaszd, és pipáld be az “Activate anti-ringing filter”-t. Majd Apply, Ok.

      • Köszi! 🙂 Mondjuk közben azt néztem, mintha már a sima Media Player Classic lejátszóba is bele lenne építve az összes olyan dolog, ami animenézéshez kellhet, szal pl. a betűfontok (egyes subberek ilyen “karaokésre” csinálják az OP/ED-ek szövegeit és meglepődtem, hogy mindenféle codec nélkül simán vitte azt is, ott ugrált egy fejecske, meg ilyenek… XD), vagy ha a fájlban több hangsáv/felirat van, azok között is lehet váltani, csak nem a tálcán lévő zöld nyíllal, mint anno, hanem jobbklikk a képernyőre és ott kiválasztja az ember. (Persze lehet, hogy ezeket már minden lejátszó tudja úgy 5-10 éve, de nekem ebből a szempontból még azok az idők maradtak meg, amikor pl. egy mkv típusú fájlt már eleve lejátszani is kihívás volt, mert csak a VLC Player, meg az MPlayer vitte, utóbbinál az Usteamesek meg alapnak vették, hogy mindenki hobbi Linux programozó és simán tud egy ilyen parancssoros izét kezelni, aztán fűnek-fának ezt ajánlgatták, amivel én persze így szoptam anno rendesen… 😛 XD) Persze ha valami mégsem menne, arra jó lesz a codec, szóval még egyszer köszi! 🙂

      • Igen, sok mindent le tud játszani, már alapból is. MadVR-t azért használok, mert szeretek mindent a lehető legjobb minőségben megnézni, hisz ha már itt a full HD monitor, akkor használjuk ki. Ahhoz pedig ezt a codecet ajánlották.

  8. Én is befejeztem. 🙂 Érdekes zárása volt. Amolyan tipikus “Gainax-féle nehogymár kommerszek legyünk a befejezéssel” típusú. 😀 Én inkább hagytam volna drámaian a zárást, de így is jó volt.

    Viszont a paródia elemek zseniálisak voltak. Főleg a végén a háborús és a hollywood-os. A Robotzsarun, meg a Titanic-on visítottam. XD

    • Mi lesz a következő megnézendő anime?

      Azért látom, te meg Titkos, Péterrel ellentétben, még nem ábrándultatok ki az animézésből. 🙂

      • Mivel jelenleg jó, ha 40 címet láttam reklámokkal együtt, így elég nehéz lenne kiábrándulnom. Amúgy ezt a kiábrándulás dolgot nem értem, mintha mindenkinek az lenne a sorsa, hogy addig toljon valamit, amíg belefásul. Nálam az animézés alkalmi dolog, mivel sose fogott meg annyira, hogy rákattanjak, így inkább csak az érdekesebb címeket pótlom, aktuálisokkal nagyon ritkán találkozom, és ami a legfontosabb, tájékozatlanságom miatt, leginkább mások ajánlása alapján választok címet.

        Ezzel szemben inkább vagyok képben a nyugati cuccokkal, persze ott is van olyan, amit még pótolni kellene, meg olyan, amit nem ismerek, pedig kellene. Nem rég fejeztem be a 2011-es Thundercats-et például (az 1985-öshöz egyelőre hozzá se kezdek). Emellett ugye főként az egész estés számítógépes animációkat gyűjtöm. Már összeállítottam egy top20 legjobbak listát is. 🙂

      • Én az animézéssel úgy vagyok, hogy bár látom a Péter által többször is kitárgyalt negatív tendenciákat, de engem még mindig képes ez a műfaj megfogni és kikapcsolni – megmondom őszintén, jobban, mint az amerikai rajzfilmek. Sőt, mostanában vagyok úgy, hogy egyre kevesebb amerikai filmet és rajzfilmet nézek (beleértve a sorozatokat is), ugyanakkor egyre több ázsiai (kínai, japán, koreai) filmet és rajzfilmet. Ez persze nem jelent nálam sem Amerika-ellenességet, sem Ázsia-imádatot – az amerikaiak még mindig jók az újrealista drámákban (A pankrátor, A harcmező hírnökei), míg az ázsiai poptól (Jpop, Kpop) kifejezetten hányingerem van. Vagyis elég szubjektív vagyok ezen a téren. Csak éppen az van, hogy most több ázsiait fogyasztok a kultúra terén, mint amerikait. Felesleges lenne tagadni, hogy Hollywood csöppet kifáradt…

        Rengeteg anime van, ami nálam megnézésre vár. Azért a japánok mindig meg tudnak lepni valamivel: Space Dandy, Little Witch Academy. Nálam inkább a fantasy regényirodalom az, ami egyre kevésbé fogyasztatja magát. Még a régieket úgy ahogy előveszem (mostanában a régi Káosz Világa cuccokat), de az újak alig érdekelnek. Hiába, van amikor az ember belefárad egy műfajba vagy egy stílusba, és vált. Nekem úgy tűnik, a fantasy, kevés kivétellel, mindig ugyanazokat a sémákat és koncepciókat veszi elő. Pl. egymás ellen harcoló vámpírok, veszélyben a királyság, Mary Sue-hülyeségek stb.

        Ez a stílusváltás lehetett Péternél az anime -> MLP. Nálam zene téren a metál/rock -> elektronikus zene, mozgóképes kultúra terén az amerikai filmek/rajzfilmek -> ázsiai filmek/ rajzfilmek. Hogy a fantasy regényirodalmat mi fogja helyettesíteni? – mostanában a STAR WARS és hasonló űroperák foglalkoztatnak. Majd meglátom. Én eleve úgy vagyok ezzel, hogy nem tudok leragadni egy stílusnál és egy műfajnál. Aminél hosszabb ideig maradok, az az anime és az elektronikus zene. De egy idővel ez is változhat.

      • Mondjuk elég sokmindennel foglalkozom ahhoz, hogy nagyon ne unjak rá bármire is. Persze, a kifáradás így is jelentkezett már egy-két dologban. Mostanában a gamerkedés ilyen. Nagyon új címeket már nem akarok kipróbálni, amúgy se vinné a gépem, a régieket meg már szétjátszottam. A WoT volt jó pár éve az első számú játék, amivel toltam, de mostanra már csak pár naponta logolok be egy-két órát játszani. Másik ilyen a makettezés volt, amit még jóval az internet széles körű elterjedése előtt kezdtem megunni. Most is ott van megkezdetlenül dobozban egy spanyol gálya, meg van kezdve egy Titanic, valamint befejezetlenül áll polcon egy B-17 és egy IL-2 (utóbbit matricázni kellene, de már akkor 20 éve a bolt polcán állt, amikor megvettem, így friss matricákat kellene hozzá szerezni, mert a gyáriak sanszosan szétesnének áztatás közben). Egyszer talán visszatérek hozzá, mert egy Pz IV-et még összeraknék.

        Viszont nálam az anime mindig is periféria volt. Időnként jönnek ilyen fellángolási periódusok, amikor tömbösítve megnézek több címet is (basszus, a Tenchi Muyo-t is meg kéne nézni, de nem tudok eligazodni, mi melyik után következik, hiába magyarázta el Péter), ellenben a nyugati cuccok még ma is érdekelnek. Persze azért érezhető, hogy ahogy gyarapszik az ismeretem a témában, egyre kevésbé tudok pozitívan értékelni új műveket. A Coco, bármennyire jó film, pl. nálam már csak a 19. helyre volt elég. Sorozatok közül is erősen szűrök, hogy mit nézek. Jelenleg ami folyamatban van: Aranyhaj sorozat (ez valami eszetlenül jól sikerült), Katicabogár második évada (csak azért, mert az első évadot láttam, amúgy nem képes túllépni önnön faszságain), SW Rebels 4. évad (ha már eddig megnéztem, akkor a záró évadot is betolom), Star vs The Forces of Evil (ezzel most elakadtam, mert felbaszta az agyam a 3. évad). Néhányat meg kivárok, hogy teljesen kész legyen (új Kacsamesék, Vampirina, Zak Storm – ezt mondjuk tavasszal félig megnéztem).

        De mindezek mellett olvasok is, főleg szakmai dolgokat. Meg a múzeum most egész embert kíván. Jut eszembe, ajánlom figyelmedbe a 2017-es Archaeológiai Értesítőt. Van benne egy cikk, aminek a puszta létén jót röhögtem (Az identitás régészetének elméleti alapjai, Koncz István-Szilágyi Márton tollából, 193-215. oldal). 😀

      • “Persze, a kifáradás így is jelentkezett már egy-két dologban. Mostanában a gamerkedés ilyen.”

        Gamerkedés. Na, az mostanában teljesen kimaradt az életemből. A főiskola után még rengeteget játszottam a Thief-1-2-3-mal és a Postal 2-vel, aztán ennyi. Jött egy elég hosszú, több éves szünet. Aztán másfél hétig kísérletezgettem egy Overwatch-klónnal, a Paladinnal. Mostanában gondolok rajta, hogy újra elővegyem, meg hogy más game-ket is kipróbáljak. De az az igazság, hogy nem igazán tudok már ráhangolódni erre az egész gamerkedésre.

        “De mindezek mellett olvasok is, főleg szakmai dolgokat.”

        Ja, hát a szakmai dolgok nálam is alap. Jó, ha az ember képben van, mi történik a szakmájában. De most a rengeteg munka miatt ez is megakadt.

      • Azért tegyük hozzá, hogy én 2005-től, mondhatni aktívan animéztem, úgy egy laza évtizedig. =) Bár túlzásba azért így se estem, ha azt nézzük, hogy “csak” úgy nagyjából 800 címet láttam, még volt aki alig 6 év alatt nyomott le 3k-t. =)

        Szóval mondhatjuk, hogy az animék színe-javát, már nagyrészt láttam. Nem csak a nagyobb mainstream címeket, hanem rengeteg kevésbé, vagy kvázi ismeretlen darabot is.

        Ezzel ellentétben az MLP-be, alig 3 éve fogtam bele, már akkor, amikor lement 4 évad. Vagyis nem csak követni tudom, de visszafelé is rengeteg mindent be tudok pótolni, a mai napig. Plusz azért az se elhanyagolható tényező, hogy ennek a közössége aktívabb, és értelmesebb is.

        Hogy mást ne mondjak, volt DB-s felület, amit pont a Superbe bele buzult, új vonalas hülye gyerekek hulláma miatt hagytam ott a francba. Az egyik utolsó, még valamennyire aktív SM fórumot meg az SJW toxin kezdte megmérgezni.

        Tenchihez akkor némi útmutató. =)

        – Tenchi Muyou! Ryououki
        – Tenchi Muyou! Ryououki II
        – Tenchi Muyou! Ryououki III
        – Tenchi Universe (aka Tenchi Muyo! TV)

        A 3 ova sorozat, majd a TV sorozat az, amit mindenképp érdemes ebből megnézni. A többi már csak opcionális, de amit még tudok belőle ajánlani:

        – Tenchi Muyo! In Love (mozi)
        – Tenchi Muyou! Midsummer’s Eve (mozi)
        – Tenchi Forever! (mozi)
        – Tenchi in Tokyo (TV sorozat)
        – Tenchi Muyo! Ryo-Ohki: The Night Before The Carnival (special)
        – Tenchi Muyou!: Galaxy Police Mihoshi Space Adventure (special)

        A többit inkább kerüljétek.

      • Na, ezt gyors le is mentettem txt-be magamnak. 😀

      • “Tenchihez akkor némi útmutató. =)

        – Tenchi Muyou! Ryououki
        – Tenchi Muyou! Ryououki II
        – Tenchi Muyou! Ryououki III
        – Tenchi Universe (aka Tenchi Muyo! TV)

        A 3 ova sorozat, majd a TV sorozat az, amit mindenképp érdemes ebből megnézni. A többi már csak opcionális, de amit még tudok belőle ajánlani:

        – Tenchi Muyo! In Love (mozi)
        – Tenchi Muyou! Midsummer’s Eve (mozi)
        – Tenchi Forever! (mozi)
        – Tenchi in Tokyo (TV sorozat)
        – Tenchi Muyo! Ryo-Ohki: The Night Before The Carnival (special)
        – Tenchi Muyou!: Galaxy Police Mihoshi Space Adventure (special)

        A többit inkább kerüljétek.”

        Mondjuk ha jól értem, ezt Péter inkább minőségi és nem feltétlenül nézési sorrend szerint írta össze, mert pl. a TV sorozat az nem folytatása a Ryououki I-II-III-nak, hanem kvázi a remake-je, a Night Before The Carnival meg gyakorlatilag a Ryououki I-et és II-t összekötő special. 🙂 De amúgy kb. jól írta, én ezekből az I-II-III-at, meg a Universe-t láttam, azokkal úgy-ahogy meg voltam elégedve (mondjuk arra készülj fel, hogy az I-II-III-nak is körülbelül így fejezetszámonként esik a minősége…), aztán még az in Tokyo-val bepróbálkoztam, de az már annyira szar volt, hogy az első epizódján sem jutottam túl, szóval ja, leginkább tényleg csak azt az első négyet (I-II-III + Universe) tudom ajánlani én is. 🙂

        Ehhez a Pash által felvetett “animéből való kiégés” témához meg: tök egyszerű ez, általában az kezdi unni az animét (meg úgy bármit), aki egy adott fandomban már legalább úgy 10-15 évet lehúzott. Egyszerűen azért, mert ennyi idő után már tényleg szinte mindent látott, nehezebb neki újat mutatni, illetve a hatvanszor ellőtt klisék is jóval hamarabb szúrnak neki szemet, vagy unja meg őket, mint mondjuk egy olyan néző, aki még csak 3-4 éve “tolja az ipart”, vagy pedig eleve mindig is casual fogyasztó volt és megválogatta, hogy miket néz. Én egyébként annyira még tényleg nem untam rá az egészre, mint Péter, de azért az nálam is megfigyelhető, hogy míg mondjuk 15 évesen lazán nekiültem ilyen 150 epizódos sorozatoknak és ha hónapok alatt is, de előbb-utóbb csak a végükre értem, addig most már sokszor egy 12-26 részes cuccnak is nagyon kell pedáloznia, hogy ne dobjam mondjuk az első 3-5 rész után, vagy hogy egyáltalán felkeltse annyira az érdeklődésemet, hogy belekezdjek. Illetve az is ott van, hogy azért az animék is annyit változtak az elmúlt 20-30 év alatt, hogy kis túlzással, aki mondjuk a 90-es évek darabjaival kezdett és a mai napig nyomja, az kb. egy akkora stílusváltásnak volt a szemtanúja, mintha mondjuk lenne egy 100+ éves ember, aki anno az 1900-as évek eleji fekete-fehér némafilmektől kezdve végigkövette volna az egész filmipar alakulását és most azon panaszkodna, hogy “nem tudom, ezek a mai látványfilmek valahogy nem az igaziak…” és valahol tökre igaza lenne, mert ég és föld a kettő közti különbség. És ez nem azt jelenti, hogy régen ne csináltak volna szar filmeket, csak akkoriban valahogy még a “szar film” fogalma is mást jelentett, mint manapság. Na, az animék ha nem is ilyen drasztikusan, de valahogy hasonlóan változtak meg, ezért nyilván aki mondjuk a 80-as, 90-es évek stílusát szokta meg, az nehezebben tud ezekhez az újabbakhoz “adaptálódni”.

      • Igazából is-is, mert ha már valaki elkezdi, akkor egyértelműen a 3 ova sorozattal érdemes kezdeni, aztán ha az tetszett neki, akkor érdemes a TV verzióval folytatni, majd a mozikkal, stb. Viszont ja, ebben benne van azért a személyes érintettségem is, hogy én ezeket ajánlom. Most nyilván van aki pl. a Tenchi Forevert, vagy a Shint (Tokyo) már simán a nem ajánlottak közé tenné, de nekem még azokkal se volt akkora bajom. Oké, egyértelműen nem olyan jók, mint a korábbiak, másabb stílus, stb., de nekem ezek még belefértek. Vagy ott van pl. a Mihoshi speciál, az is olyan, hogy én nyilván ajánlani fogom, mert nekem bejött a karakter, de akinek meg nem, az nyugodtan kihagyhatja. =)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: