Kikoushi Enma – Újragondolt klasszikus

Általában véve nem vagyok a remakelés híve, főleg ha egy klasszikus, híres műről, franchiseról van szó. Ennek okait hosszasan lehetne sorolni, kezdve például azzal, hogy a remakelés elsődleges oka, sokszor nem mutat túl a puszta profitszerzésen, és ez rendszerint meg is látszik a végeredményen. Ha pedig valamihez tiszteletlenül, rosszabb esetben kontár kezekkel nyúlnak hozzá, akkor sanszosan pont azt a hangulatot fogják sikeresen kiölni a felújított változatból, ami anno az eredeti művet sikeressé, szerethetővé tette.

Ugyanakkor, vannak olyan esetek, amikor bizony örömmel ismeri el az ember, hogy ha nem is feltétlen volt a szó szoros értelmében szükség az újragondolásra. Az mindenképp jót tett az adott műnek, és előnyére változott.

A Kikoushi Enma, egy ’70-es években készült Nagai klasszikus, a Dororon Enma-kun remakeje, amit a Brain’s Base stúdió készített el, egy 4 részes OVA formájában, 2006-2007 között, az ehhez készült manga alapján. Az említett újragondolás szón pedig, jelen esetben elég nagy hangsúly lesz, mivel az OVA, lényegében dobta az eredeti sorozat komolytalan, horror komédia mivoltát, és átment echte szuszpenz horrorba.

A változás tehát jelentős, és bár az új OVA nem vetkőzte le minden ízében az eredeti mű jellegzetességeit, stílusát, azzal összehasonlítva, mégis érezhető a különbség. Egyébként itt jegyezném meg, hogy Brain’s Basék, körülbelül 4 évvel később, Meeramera alcímen, csináltak egy 12 részes feldolgozást, az eredeti sorozat mintájára (vagy legalább is ez volt a tervük), de azt finoman szólva úgy elszabták, amennyire az OVA-t eltalálták.

Démonok a démonok ellen

Az alap történet egy jól bevált, klasszikus, egyszerű formulára építkezik. Miszerint a két főszereplő, Enma és hű társa Yukihime, foglalkozásukat tekintve démonvadászok, nem mellékesen maguk is démonok, akiknek az a feladatuk, hogy a halandó emberek világába szökött, renegát démonokat, visszaküldjék az alvilágba, a könnyebb, avagy a nehezebb úton.

A dolog azonban közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, hisz a szökött démonok, előszeretettel vadásznak olyan emberekre, akiknek a különféle lelki gondjait kihasználva, beléjük költözhetnek, és elrejtőzhetnek bennük. Ráadásul a felfedezésüket jelentősen megnehezíti, hogy a szagukat azok is átveszik, akik az illető közelében tartózkodnak.

Ebben lesz a páros segítségére Kapaeru, egy furcsa madárszerű lény, aki az eligazodásban segít az emberek világában. Illetve Chapeauji, aki egy bölcs kalap Enma fején, és tanácsokkal látja el őket, az ellenfelek képességeiről, és a lehetséges gyengeségükről. Valamint rövidesen, akaratlanul is belekeveredik a történetbe két ember, egy rendőrnyomozó, aki Enmát gyanúsítja a rejtélyes halálesetek mögött, és egy szabadúszó riporter, akit a saját kíváncsisága, és a nagy story reménye hajt.

Mivel suspen horrorról van szó, ezért az anime elsősorban a feszültségkeltéssel kíván érvényesülni, amit véleményem szerint, remekül csinál. Kicsit megvan benne az, mint ami például a The Thing-ben, vagyis nem tudhatjuk, hogy ki az, aki már nem önmaga többé, mivel a démon csak akkor fedi fel a valódi kilétét, amikor lecsap. A helyzetet pedig tovább nehezíti, hogy amíg egy testet birtokol az adott démon, addig nem pusztíthatják csak úgy el, ezért előtte még ki kell belőle kényszeríteni, vagy valamilyen más módon elérni azt, hogy önként elhagyja. Itt érdemes amúgy megjegyezni, hogy akárcsak más hasonló művekben, itt is élnek majd azzal a bevett fogással, hogy mindig lesz ugyan egy személy, akit a néző, és maguk a karakterek is gyanúsnak vélnek, de ez szinte sohase fog beigazolódni, vagy csak részben.

Természetesen, ha már horror, akkor nem maradhat el a megfelelő hangulatkeltéshez szükséges gore sem, amit megint csak dicsérni tudok. Egyrészt nem szívbajoskodnak azzal, hogy kik halhatnak meg, magyarul a plot shield, csak a két főszereplőt védi ténylegesen (ami kell). Másrészt vizualitás szintjén, sikerült megtalálni azt a középutat, ami már nem szemérmeskedik, de még nem esik túlzásokba. Lesznek azért benne durvább jelenetek, vér, de csak annyi, amennyi szükséges.

Ha pedig már szó esett a goreról, akkor essen szó az ecchiről is, mert hát Nagai mű ugye nem lehet az igazi, fedetlen keblek nélkül. =) (Mondjuk nem mint hogyha ezzel bármi probléma lenne. =D)

Lesz ugyan pár ilyen jelenet az animében, de ezek inkább amolyan feszültségoldónak hatnak, illetve feldobják az eseménytelenebb jeleneteket.

Grafikailag, megmondom őszintén, kicsit vegyesnek éreztem a látványt. Okvetlenül nincs gond se a karakterdizájnnal, se a rajzstílussal, vagy akár az animációkkal, nem csúnya, vagy szegényes a kidolgozás, egyszerűen csak lehetett volna erősebb. A 3D CGI jelenetek behozása meg… nos nem azt mondom, hogy rossz ötlet volt, mert hamar megszokja az ember, annyira nem ütnek el az összképtől se, sőt még van is egyfajta retro, túlélő kalandjáték behatásuk, de szerintem maradhattak volna a hagyományos kézi rajznál. Lévén, nem képesek olyan szinten kihasználni a 3D előnyeit, hogy az érdemben hozzátegyen a látványhoz. Inkább csak amolyan eyecatcherök.

Zeneileg ellenben, maximálisan meg voltam elégedve a felhozatallal. A tradicionális japán dallamok, jól illettek az egyes jelenetekhez. Az outroban hallható rock pedig kifejezetten ütősre sikerült.

Negatívumként, talán annyit tudnék felhozni, hogy a két főhősről, elég keveset tudunk meg az anime alatt, még a fontosabb mellékszereplőknek, legalább a múltjába betekintést nyerhetünk. Persze ez lehet csak egyéni preferencia, de engem például érdekelt volna, ha Enma és Yukihime közös múltját, kicsit részletesebben bemutatják. Ettől eltekintve azonban, különösebb kivetnivalót, nem találtam benne.

Váltásból jeles

Összességében tehát azt tudom mondani, hogy a Kikoushi Enma, egy teljesen vállalható, jól sikerült remake lett, amit csak ajánlani tudok mindazoknak, akik szeretik Nagai műveit, a jéghölgyeket, a démonokat, a sötét, hangulatos rémtörténeteket, vagy csak egyszerűen egy jól újragondolt remaket szeretnének látni.

4X45 perc ugyan nem túl hosszú, de egy ilyen kaliberű történet elmeséléséhez, úgy vélem optimális, különösebb időhúzások nélkül. 8/10