Deadfall Adventures

Deadfall_Adventures_cover

Mikor megjelentek az első hírek, hogy a NecroVisioN-ről viszonylag ismerté vált Farm 51, ezúttal egy régész témájú kaland FPS fejlesztésébe fogott, akkor a leírtak, és a hozzájuk csatolt képek alapján, egy egész érdekesnek, kellemesnek ígérkező játék körvonalazódott előttem, amivel mindenképp akartam tenni egy próbát.

Hiú reményeket persze nem tápláltam azt illetően, hogy Deadfall Adventures, átrepíti majd a fejlesztőket, a tripla A-s címek világába, mert ennek nyilván nem sok reális alapja volt. Egyszerűen csak azt vártam, hogy kapok majd egy középszerű játékot, amit feldobtak néhány jó ötlettel, egy-két egyedi megoldással, és ami talán a legfontosabb, hogy mindezt szórakoztató formában tárják elém.

Most, hogy már a végére értem, azt kell mondjam, nagyjából bejött az, amire számítottam, de valahogy mégis vegyes érzéseket hagyott maga után…


Kaland és harc

A játék főhőse James Lee Quatermain, foglalkozását tekintve szabadúszó kalandor, felfedező, a híres Allan Quatermain leszármazottja, aki hihetetlen, mesébe illő kalandjairól, és felfedezéseiről vált ismerté. James, bár maga se hisz a dédnagyapja történeteiben, sőt egyszerű mesebeszédnek tartja azokat, ám ekkor felkeresi őt egy régészprofesszor, és annak bájos asszisztense, akik egy titkos ügynökség képviseletében járnak el, hogy a dédnagyapja naplóját felhasználva, segítsen nekik megkeresni egy ősi kincset, mielőtt az rossz kezekbe kerülhetne.

Deadfall_Adventures_01

Jamesnek azonban, nem sok kedve van ehhez, ám a felmerülő jutalom reményében, végül mégis elvállalja a feladatot, ami elsőre nem tűnik túl nehéznek, ám hamar kiderül, hogy mindez közel sem lesz olyan egyszerű, mint amilyennek ígérkezett. Mivel hogy a kincs 3 darabját, a világ 3 különböző pontján rejtették el, Egyiptomban, az Antarktiszon, és Dél-Amerika dzsungeleiben.

Deadfall_Adventures_02

Ráadásul közben mások is megpróbálnak, lehetőleg előttünk a kincs nyomára lelni, így meggyűlik a bajunk mind a nácikkal, mind a játék 2. felében érkező ruszkikkal. Valamint az ősi romokban nyugvó élőholt múmiák se lesznek épp készségesek, a nyugalmukat megzavaró sírrablókkal.

Deadfall_Adventures_03 Deadfall_Adventures_04 Deadfall_Adventures_05(Az ilyen részeknél, tiszta RtCW érzetem támadt.)

Maga a játékmenet tehát 2 fő részre bontható szét. Egyszer lesz a sima lövöldözős FPS rész, és a valamivel összetettebb ügyességi, kaland rész. Kezdeném azzal, amelyik jól működik, az utóbbival, amikor fejtörőket kell megoldanunk, és csapdákat hatástalanítanunk a továbbjutáshoz, vagy valamilyen jutalomért. Ezek szerencsére jól el lettek találva, vannak köztük egyszerűbbek és bonyolultabbak, és rendszerint egyszerre veszik igénybe az ügyességünket, és mozgatják meg a szürkeállományunkat. Valamint a megoldásában mindig segítségünkre lesz a dédnagyapánk naplója, ami hol bőven elegendő információt ad az adott helyzet megoldásához, hol csak támpontot biztosít, az elinduláshoz, kikövetkeztetéshez.

Deadfall_Adventures_06 Deadfall_Adventures_08 Deadfall_Adventures_07

A gondok nem is ezzel, hanem a maradék 50%-al, a tűzharcokkal vannak. Lehet ugyan fejlődni a játékban, a begyűjtött kincsekből, bő a fegyverválaszték, vannak csapdák és egyéb mechanizmusok, amiket kész élvezet az ellenségeink ellen fordítani. Az ellenfelek hitelesen néznek ki, sőt még arra is odafigyeltek, hogy a német, németül, még az orosz, oroszul beszél (kivéve az átvezető animációkat, ahol angol szinkront kaptak). Viszont a mesterséges (un)intelligencia, valami olyan megbocsáthatatlanul ostoba, hogy egy gyakorlott játékosnak, maximum nehezebb szinten nyújthatnak kihívást, a megnövelt sebzés miatt.

Deadfall_Adventures_09

Külön vicc, hogy a legjobban talán az élőholt ellenfelek harcolnak, akik pedig semmi mást nem tudnak, csak támadni. A humanoid ellenfelek viszont, az esetek döntő többségében, nem figyelnek oda szinte semmire. Próbálkoznak ugyan fedezékbe bújni, vak tüzet nyitni, gránátokat hajigálni, azok elől elfutni, ami elég is lenne, ám közben nem figyelnek, például olyan alapvető dolgokra, hogy melyik ellenfél van hozzájuk a legközelebb, vagy hogy mi áll épp az útjukban.

Többször is volt olyan, hogy egy ellenfél, a kiszemelt célpontja után futva, simán elment mellettem, vagy épp annyira utánam akart jönni, hogy nyíl egyenesen két múmia karjaiba futott bele. De arra is volt példa, amikor a saját fedezékének a pereme fogta fel az összes nekem szánt lövedéket, vagy épp a saját gránátját sikerült úgy eldobnia, hogy az visszapattanva vele együtt, a két társát is kifüstölje a fedezékükből.

Emellett pedig bírálnom kell még a játék technikai oldalát is, mert a látvány ugyan nem nevezhető csúnyának, épp csak az a gond vele, hogy ez a játék, csontra ugyanúgy néz ki, mint a fejlesztők előző játéka, a Necrovision. Ez alapesetben még nem lenne baj, csak hogy az egy 4 éves játék, amit egy akkor 5 éves engine hajtott meg. Ráadásul itt még csak az sincs, hogy legalább a fizika, és a terep rombolhatósága kompenzálna a gyengébb látványért, mivel hogy itt egy hordót, vagy fadobozt sem lehet, nem hogy összetörni, de elmozdítani sem.

Cserébe legalább a különféle hangokat, és a felcsendülő zenéket sikerült úgy összeválogatni, hogy jól illeszkedjenek a pályák hangulatához. Önmagában azonban, ez nem sokat javít a helyzeten.


Felemás eredmény

Hogy tartalmilag a Deadfall Adventures mennyire nevezhető eredetinek, arról nyilván fölösleges vitát nyitni, hisz teljesen nyilvánvaló, hogy a fejlesztőket elsősorban az Indiana Jones filmek inspirálták, illetve az olyan játékok, mint a Tomb Raider, Uncharted, vagy a régi Exhumed. De sok más játékelem is ugyanígy ismerős lehet máshonnét, mint például az égető zseblámpa az Alan Wake-ből, a napló a Metro játékból, vagy a kriptás pályák, az RtCW-ből. A baj véleményem szerint, nem ezzel van, hisz példának okáért anno a Blood Rayne se volt épp egy eredeti ötletekben tobzódó játék, mégis egész kellemes kikapcsolódást nyújtott.

A baj ott van, hogy ha összegezni akarnám a játék tartalmát, akkor csakis egy kihagyott lehetőségként tudnám elkönyvelni, amit végig lehet ugyan játszani, és nem nevezném okvetlenül rossznak se, de az is tény, hogy bőven találni ennél jobbat a piacon. 6/10

Reklámok

4 hozzászólás to “Deadfall Adventures”

  1. Borítóképre nézve először az jutott eszembe, hogy ez megint egy zombis játék, ezúttal Indiana Jones szellemiségében. Aztán végigolvasva a kritikádat egyértelművé vált, hogy ez gyakorlatilag egy Indiana Jones történet, de szerencsére nem zombikkal (bár a múmiákat is sorolhatjuk a zombik közé). Ilyen kincskeresős játékokhoz nem sok közöm volt, valahogy nem tudnak lekötni. Pedig régész vagyok. 🙂

    • Igen, a borító kissé megtévesztő, mert egészen másról szól amúgy a játék. Egyszer végig lehet vinni, vannak érdekes, kellemes pillanatai, de a kihagyásával se vesztesz semmit.

  2. Nem néz ki rosszul, de a kritikádat olvasva inkább nem próbálom ki. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: