Katanagatari – A kígyó és a kard meséje

Katanagatari_cover

Nagy titkot nem árulok el azzal, hogy Nisio Isin, és az ő munkássága, eddig nem igazán győztek meg arról, hogy kiérdemelték volna azt a felhajtást, ami körülöttük van.

A Medaka Boxot, leginkább egy elpuskázott lehetőségként, egy kihagyott ziccerként tudnám leírni, amihez nem kellett volna sok, hogy valami, az átlagtól jobb kerekedjen ki belőle, ám sajnos a főhősnő fényezésénél, nem igazán jutottak tovább. A poénok többsége gyenge volt, a karakterekkel nem tudtak mit kezdeni, a shounen fight vonal behozásával pedig, végleg elvitték egy olyan irányba az egész koncepciót, ami piszkosul nem állt jól neki.

Majd jött a régóta halogatott Monogatari franchise, ami talán az egyik legrosszabb hárem volt, amit valaha láttam. Az öncélú művészkedés, a töménytelen, semmitmondó szövegelés, a fájdalmas szóviccek, a vérszegény fanservice, és maga a tény, hogy mindezt valami lehetetlenül unalmas módon tárták elém, csak egy dolgot értek el, hogy úgy istenesen lefáradjak tőle, szinte minden rész után.

Persze erre most lehet azzal jönni, hogy: “Az eredeti mű, és az anime nem ugyanaz!” ami evidens, és érthető álláspont, de itt is áll azaz aranyszabály, miszerint egy adaptációnak, az eredeti mű ismerete nélkül is meg kell állnia.

Ezek után, nyilván érthető, hogy számomra nagyobb felelősség volt a Katanagatari vállain, mint pusztán azaz alapvető elvárás, hogy szórakoztasson, vagy hogy igazolja a hírnevét (ami mellékes). Konkrétan arról kellett meggyőznie, hogy a jövőben ne úgy álljak hozzá, a művészúr eljövendő munkáihoz, hogy élből kerülöm. Lévén az ember, csak kitapasztalja azt, hogy kiknek a keze munkái érdemesek a figyelmére, bizalmára.


Kardok és kaland

A történet nagyjából ott kezdődik, hogy Shikizaki Kiki, a legendás fegyverkovács, élete során 1000 tökéletes kardot készített, ám ebből az utolsó 12, nem átlagos darab volt. Ezek a mesterművek, misztikus hatalommal ruházzák fel a használójukat, és aki mindet birtokolja, az a legendák szerint, legyőzhetetlenné válik, és uralma alá hajthatja a világot.

Az uralkodó shogunátus, épp ezért, a meggyengült hatalma megszilárdítása érdekében, úgy dönt, hogy megpróbálja összegyűjteni, mind a 12 pengét. Azonban az eddig megtalált 988 kard egyike sem tartozik, a misztikus 12 közé. Az eredménytelen akciókat megelégelve, a shogunátus végül Togamét, a hadsereg ügyes-bajos dolgaival foglalkozó taktikusát bízza meg azzal a feladattal, hogy tálalja meg a maradék 12 kardot, mielőtt az rossz kezekbe kerülhetne.

Katanagatari_01

Mivel a Togame nem harcos, hogy sikeresen végrehajthassa a küldetését, társra lesz szüksége, lehetőleg olyanra, aki megbízható, és nem árulja el, mindjárt az első alkalommal. Ezért úgy dönt, felkeresi a Kyotouryuu klán vezérét, hogy segítsen neki, aki az utolsó híresztelések szerint, egy távoli szigeten él, elzárva a külvilágtól.

Katanagatari_03 Katanagatari_02

Ám mikor megérkezik a szigetre, kiderül, hogy az egykori legendás harcos, Yasuri Mutsume, már rég meghalt, helyét a fia, Yasuri Shichika vette át, mint a kyoto stílus hetedik örököse. Ennek a különleges technikának a lényege, hogy a harcos, a saját karjait használja kard helyett, azzal ejtve vágásokat és szúrásokat az ellenfelén. (Hmm… Honnan is ismerős ez nekem? Ja igen, innen.)

Katanagatari_04

Togame persze nem adja fel, felméri Shichika képességeit, és miután meggyőződött a fiú harci tudásáról, mindent bevet annak érdekében, hogy meggyőzze őt, a küldetése fontosságáról, és rábírja arra, hogy vele tartson, ami némi közjáték után, végül sikerül neki.

Kicsit leegyszerűsítve tehát, akár azt is mondhatnám, hogy egy amolyan tipikus, egy lány és egy srác a világ ellen történetről van szó. Ahol lényegében Togame és Shichika kalandozását követhetjük nyomon, a legendás kardok után, amik megszerzése, természetesen nem lesz egy egyszerű feladat, mivel a kardokat mások is maguknak akarják, és az azokat birtokló személyek sem akarnak majd tőlük önként megválni.

Katanagatari_05

Valójában viszont, az átlagos, középszerű alapfelvetés ellenére, többről van itt szó. Árnyaltabb az összkép, mint amilyennek elsőre látszik.


Kreatív él

Mint oly sokszor elmondtam már, egy történet elmesélésénél, nem is annyira az alapötlet eredetisége, vagy a koncepcióban rejlő potenciál számít igazán, mint inkább az ötletes kivitelezés, és a megfelelő tálalás. Ahogy lehet egy nagy potenciállal bíró, erőteljes alapokon nyugvó anime rosszul kivitelezett, úgy egy átlagos alappal rendelkezőt is elő lehet úgy adni, hogy érdekes, újszerű legyen. A Katanagatari, pont ilyen.

Kezdetnek elég csak egyszerűen ránézni az animére, mert már vizuális szempontból sem egy szokványos darab. A grafika egy érdekes kettősséget mutat, egyszerre használ klasszikus és modern vonásokat. Egyszerű, letisztult formákat használ a karaktereknél, intenzív színekkel, extravagáns ruhákkal, és egyúttal részletesen effektelt animációkat az előtér, háttér felületén. Ennek a megítélése persze, nyilván ízlés függő, de az egyértelműen elvitathatatlan érdem, hogy a megszokottól, mindenképp eltérő, nem hétköznapi látványvilággal bír, objektíve magas minőséget képviselve. Akárcsak az audio rész, ahol a zenei felhozatalra nem volt panaszom, még ha az ending dalok, engem annyira nem is fogtak meg.

Szintén kiemelném a karaktereket, mert szerintem bennük rejlik az anime valódi erőssége. Togame és Shichika, egymás kontrasztja, ami nyilván generálja a konfliktust kettejük között, és egyben közeledésre ösztönzi őket, de emellett kiemelt szerepet kap, az egymásra utaltság megjelenítése a történetben, ahogy a két főhős, kiegészíti egymást. Shichika személyében egy erős, kitartó, de végtelenül naiv, hiszékeny, néha infantilis, egyszerű embert ismerhetünk meg, aki szinte semmit se tud a világról, vagy az emberi természetről. A történet során ezért inkább szellemi és érzelmi fejlődésen megy keresztül, mondhatni mentálisan nő fel.

Togame ellenben okos, tájékozott, ravasz, elragadó személyiség, aki igyekszik elrejteni a jelleme, ha nem is valódi, de mindenképp létező és ellenszenves vonásait, miszerint nagyravágyó, akaratos, manipulatív, és hamis. Az ő jellemfejlődése ugyan nem olyan jelentős mértékű, és látványos, de érezhető, követhető, és szerepet kap.

A két főhős mellet, a mellék karakterek közül, mindenképp kiemelném még Hitei Himét, aki jellemre ugyan hasonlít Togaméra, de tőle eltérően, sokkal inkább rejtélyes, kiszámíthatatlan, kissé kegyetlen, akinek sohasem nyílt a valódi célja, és az igazi szerepe is csak a végén válik világossá. Sokak számára egyébként, pont ezért ellenszenves karakter, de számomra pont ez tette őt érdekessé. =)

Katanagatari_06

A cselekményvezetés ugyan közel se hibátlan, és annyira katartikusnak se nevezném a végkifejletet, mint ahogy azt páran leírták, de tény, hogy lesznek baljós előjelek, meglepő fordulatok, intrika, árulás, és komolyabb jelenetek, epizódok. Az utolsó egy, másfél rész, illetve a zárás, mindenképp elgondolkodtató, tartogat meglepetéseket, bár tény hogy az itt bekövetkező események, döntések megítélése, szintén eléggé megosztja a közönséget. Nekem mégsem volt semmi bajom a végével.


Viseletes penge

A Katanagatari tehát, egy formabontó, igényes alkotás, aminek eddig csak az erényeit méltattam, ám sajnos ez sincs meg hibák nélkül, amik némelyike bizony ront az élményen. Általában véve elmondható az ilyen művekről, hogy a különcködés, nem minden esetben hálálja meg, a bele fektetett energiát. Ha pedig egy döntés, olyan alapvető, érzékeny területet érint, mint például a cselekmény, akkor fenn állhat annak a veszélye, hogy hosszútávon inkább árt, mint sem használ.

A Katanagatari legnagyobb hibája, véleményem szerint, egyszerűen a hossza. Nincs mit szépíteni rajta, amikor a White Fox-nál úgy határoztak, hogy a normál 20 perces időkeret helyett, 45 percessel dolgoznak, az egy eleve elhibázott döntés volt. Aminek az lett a következménye, hogy rengeteg az üresjárat az animében, amikor nincs más, csak szöveg.

Rendben van, hogy ez egy light novel adaptáció, meg  Nisio műveire amúgy is jellemző, hogy jelentős részt tesznek ki a párbeszédek (csúnyán fogalmazva, a szófosás, meg a rossz szóviccek) és valamivel ki kellett tölteni a játékidőt, de miért állandóan szövegeléssel? Igazából az egyetlen, ami megmentette ilyen téren a Katanagatarit, hogy a Bakétól eltérően, itt működik a karakterek közti kémia.

Aztán ott vannak a harcok, amikkel látvány szempontjából nem volt bajom, de lehettek volna hosszabbak, és egységesebbek. Az utolsó részt viszont, finoman szólva összecsapták a harcok tekintettében. Shichika valami nevetségesen könnyen végzett az összes ellenféllel, hiába birtokolt mind egy-egy spéci pengét.

Apropó pengék, itt se értettem, hogy ha kardokat keresnek, akkor hogy van az, hogy a kardok egy része, valójában nem is kard? =/ Konkrétan lesz köztük páncél, sőt pisztoly is, amivel két centiről lőni, meg annak a lövedékeit kerülgetni azért egyszerre röhejes, és egyben kezd átcsapni, egy másik műfajba (gun kata). Nem hiszem, hogy oly nehéz lett volna, 12 különböző kardot kitalálni.

Katanagatari_07

Nem akarok igazságtalan lenni, szóval olyanokat nem szeretnék felróni hibának, mint hogy a néző, sanszosan hamarabb rájön majd, mit is kéne egy-egy ellenfél legyőzéséhez tenni, mint maguk a karakterek, mert ez rendszerint így van. Amit viszont most se tudtam megbocsátani, az a fontosabb női karakterek hajlevágása… Máig nem értem, hogy Nisio miért szereti ezt, mit akar ezzel, és ugyan hallottam olyan elméletet, hogy ezzel azt jelképezné, hogy a karakter “átesett a tűzkeresztségen” (ami szerintem hülyeség), ám még ha így is van, akkor sem tetszik. =)


Végszó

Összességében tehát kellemeset csalódtam a Katanagatariban. Nem volt egy hibátlan remekmű, de egyértelműen jobb az átlagtól. Kellően szokatlan, egyedi hangulattal és vizualitással bír, szerethető karakterekkel, és érdekes történettel. Részemről, csak ajánlani tudom, hogy legalább egy próbát tegyen vele mindenki, aki szereti akár a romantikus, drámai, akár a kaland, akció animéket. 8/10

Katanagatari_08

Advertisements

25 hozzászólás to “Katanagatari – A kígyó és a kard meséje”

  1. Jó írás lett, szépen összeszedett, átgondolt, tetszett. A részletek tekintetében TÖBBSÉGÉBEN egyet is értünk, a pontozás és a végszó tekintetében vannak jelentős különbségeink – máshol vannak a hangsúlyaink és tűréshatáraink.:)

    Én mondjuk a magam részéről kimondottan haragszom is Nishio-ra vagy inkább a rajongókra, akik (az animeadaptációi alapján érdemtelenül) az egekig magasztalják – persze tudom, hogy ez hülyeség, meg OLVASNI nem olvastam tőle semmit…

    Amit a magam részéről kiemelnék, ahol egy kicsit vitatkoznék az a “szófosás” és a látvány “objektív magas minősége”. Annak ellenére, hogy IMÁDTAM a cucc egyes részösszetevőit, szerintem a hossz és a szófosás abszolút megölte, annullálta a pozitívumait. A látvány tekintetében pedig rettentően bántó volt számomra (a tényleg jó megoldásokon túl) a borzalmasan gyenge, ötlettelen “kamerakezelés, az operatőri munka”. Sosem tudom elfelejteni mennyire dühös voltam, amikor halál unalmas párbeszédeket kellett hallgatnom hosszú percekig, úgy hogy közben a kamera a mozdulatlan háttér előtti mozdulatlan beszélgetőpartnerekre billegtetett jobbra és balra teljesen érdektelenül. Könyörgöm ennél már a 60-as/70-es években is jobbat tudtak! Szóval a mozgásanimációt és a cinematográfiát én kivenném az “objektív magas minőségű látvány”-kosarából… Viszont előzőek ellenére én is ajánlottam minimum a belekukkantást.

    • Niso nevéről én akkor hallottam először, amikor pár éve a Shaft kihozta a Bakét, aztán egy jó ideig a csapból is az folyt, hogy ez mekkora művészet, szimbolika, illetve hogy maga Niso milyen eredeti, egyedi, stb, stb. Engem viszont inkább taszított ez a felvert por körülötte, szóval eredetileg a Medaka Box-ot se miatta kezdtem el anno, hanem inkább a Gainax miatt.

      Azt mondjuk elismerem, hogy van a faszinak egy sajátságos stílusa, de azért ne essünk meredek túlzásokba. Hülyét kapok attól, amikor olyanokat beszélnek, hogy a Monogatari széria “Az elmúlt évtized legeredetibb franchisea!” és úgy állítják be magát Nisiot, mint ha legalább is az új Tezukát tisztelhetnénk benne.

      A sok szövegelés, egy idő után engem is zavart, és igen, feldobhatták volna egy-két okos ötlettel, vágással, de ahhoz képest, ami a Bakéban ment, ez még mindig sokkal jobb volt. Lásd ott próbálkoztak ilyen baromságokkal, mint az epilepszia veszélyes, villogó kanjis bevágások, a művészkedős animációk, meg az olyan randomságok, mint hogy üldözik egymást azzal a tekerős játékkal, de ezek számomra csak inkonzisztenssé tették, az amúgy unalmas jeleneteket. Plusz erre csak rátett, hogy ott a karakterek közti diskurzusok közben, általában semmiféle kapocs, vibráció nem volt érezhető.

      Grafikailag, kvázi ugyanez. Erre 100x inkább rámondanám, hogy “művészi”, mint a Bakéra, ahol van egy teljesen átlagos, helyenként kifejezetten elnagyolt alap grafika, amit feltuningoltak funkció nélküli, művészkedős jelenetekkel. Persze van ennél is jobb, látványosabb, ugyanakkor látszik rajta, hogy nem voltak restek dolgozni vele, és igényes végeredményre törekedtek.

      • Igen, azért az a Nishio-animékben vannak jó szöveges részek azt én is elismerem, itt is volt ilyen.

        Mondtam már, hogy a Bakét én eléggé kedveltem, voltak olyan inkonzisztens dolgok amik nagyon bejöttek belőle – nem a tekerős üldözés, nem a grafika nagy része (a szövegvillogtatást meg kimondottan utáltam).

        Viszont a Katanagatari valóban szebb, egyedibb, “művészibb” látványvilággal bír, mint a Bake. Amit írtál a régi és az új használatáról, vegyítéséről: az meg az egyik legnagyobb előnye – és a látványon kívül másban is felbukkan itt-ott. A látványból a karakterdizájn, a színhasználat valóban meglehetősen pofás lett, többször kifejezetten szuper volt.

      • Volt pár jól eltalált monológ, ehhez kétség sem fér, főleg amikor a karakterek, egymással szurkálódtak. Például Hitei Hime és Togame szócsatája, az kifejezetten tetszett. =) Az egyetlen gond, hogy a párbeszédek másik fele, sajnos közel sem ennyire szórakoztató.

        Igaz a Bakénál még ennyi se volt, ott inkább az a tipikus, egyoldalú oltogatás ment rendre, amit nem szeretek. De nem is ez volt a legfőbb bajom vele, hanem az, hogy ha belegondol az ember hideg fejjel, akkor ez az egész, amit összehozott a Shaft, hogy lassú, elvont, művészkedős dumálgatás, meg hárem fanservice, az egy olyan ötlet, amit meg lehet ugyan csinálni, csak minek? A háremek nem erről szólnak, és ha már fanservice, akkor nem szériánként 1-2 olyan jelenetnek kéne lennie, ami után elégedetten csettinthet az ember, hanem részenként 2-3-nak legalább. =D

  2. Nekem anno tetszett, mondjuk lehet azért nem éreztem fárasztónak, mert akkor néztem, amikor még ment, vagyis az a havi 1 rész nem tűnt bajosnak. Persze, attól még én is 8/10-et adtam rá emlékeim szerint.

    Emlékszem volt egy srác, aki ki volt bukva, hogy “miért így lett vége és miért nem úgy? Akkor a képgaléria admin (mert naná, hol máshol volt ez is, ha nem az ÁCÉ-n?) lepasszolta nekem, mondván több türelmem van a hülyékhez. Illetve, akkoriban több türelmem volt. =D Na de a gyerek, elképesztően észkombájn volt. 2 napig ment vele a hajcihő, akkor sejtheted hogy akkor mi ment a végén. XD

    • Igen, azt tudom, hogy amikor futott, havonta adtak ki belőle 1 részt, és olyan szórásban, nyilván könnyebben megemésztette az ember, az epizódok hosszát. Viszont ha valaki, utólag nekiül rendesen, a már komplett sorozatnak, akkor hamar fel fog tűnni, hogy bizony sok az üresjárat.

      Az anime végét illetően, én is pislogtam, hogy mi ez a sok hőbörgés a hazai körökben? =/ Lévén egyetlen normális indokot se hoztak fel arra az egyszerű kérdésre, hogy mégis mi volt vele a baj? Na nem mintha ez meglepő lenne… =) Most csak azért, mert nem lett teljesen happy end a vége, hanem inkább amolyan keserédesre vették a figurát, az még önmagában nem probléma, sőt szerintem ez inkább hozzáadott az anime értékéhez, mintsem elvett belőle.

  3. A kritikád végével nem értek egyet. Szerintem a 45 perces időkeret kellett neki. A 20 perces időkeret , nem lett volna elég a történet és a karaktererek rendes ábrázolása. Ha valójában a sorozat ezt az időkeretet kapta volna. Szerintem most azt olvashatnám a kritikádban,hogy túl rövid lett a sorozat. Szerintem jó úgy ahogy van.
    Na igen a kardok. Hmm az animében megemlítik, hogy a kardkovács a jövőbelátás képességével rendelkezett. Így olyan “kardokat” kovácsolt, melyben olyan technológiák voltak találhatóak, amik idegenek voltak az akkori kor számára. Természetesen mivel 7 generációval a történet előtt készültek (hiszen shichka a 7. mester) ezért értelemszerűen ,egy egyszerűbb középkori elme kardnak hívja ezeket a fegyvereket. A harcművészetet is szokták kardnak nevezni,a páncél meg hát na, ebben igazad van viszont, az is inkább fegyver volt. Ebbe tényleg fölösleges belekötni. Szerintem negatívumként az utolsó harcot sem kell felhozni, hiszen maga a harcművészet volt az utolsó tökéletes kard, ami mindegyik felett állt. A főhős meg is említette, hogy csak azért volt problémája a harcban az elején,mert a kardok épségét kellett megőriznie. Értelem szerűen a legerősebb fegyvernek nem feltétlenül kell szenvednie a nála alantasabb ellenfelekkel. Szerintem az utolsó harc , úgy volt jó ahogy volt. Pusztított amire teremtették.

    Persze a sorozat szerintem sem egy 10/10 es darab, de ezeket a hibákat fölösleges megemlíteni, mert mindegyikre adott magyarázatot az anime, ha figyelmesen tekintetted meg. Elég ésszerű magyarázatokat. A 8/10 egy korrekt értékelés.

    • Egy ilyen kaliberű történet elmeséléséhez, 12x20perc, pont optimális lett volna. Lévén ezeket a plusz 20 perceket, nem az effektív történetmesélés teszi ki, hanem a párbeszédek azon fele, amik rendszerint feleslegesek. Nem mozdítják előre a cselekményt, nem tesznek hozzá se a történethez, se a karakterekhez. Ha minden fölösleges jelenetet kivennénk belőle, akkor akár egy 2 órás moziban is össze lehetett volna foglalni, időhúzások nélkül.

      A kardnak nem nevezhető kardokat illetőn csak az a probléma merül fel, hogy hiába készítették ezeket a múltban, azok még az anime jelenjében is futurisztikusak, és nem oda illőek. Plusz felvetik azt a rém egyszerű kérdést, hogy vajon a kardok világában, hogy képes valaki például pisztolyt használni, ráadásul mindjárt duálban? Illetve ha egy harcművészet arra épít, hogy kardok ellen harcoljon valaki, a karjait kardként használva, akkor hogyan képes egy pisztoly ellen felvenni, ugyanolyan hatásfokkal a küzdelmet?

      Rendben van, hogy anime, és ilyen kérdéseket, valahol felesleges feltenni, hisz a pisztolyok is eleve varászfegyverek, amiknél még tárazni sem kell, mert sohase fogy ki belőlük a golyó. Viszont van egy olyan dolog, amit úgy neveznek, hogy konzisztencia, amit nem biztos, hogy érdemes felrúgni, a változatosság jegyében.

      Shichika túl ereje, megint egy olyan dolog, hogy jó, legyen kemény a srác, meg legyen gyengéje a spéci kardoknak is, de könyörgöm, ne lehessen már őket, ugyanolyan simán eltörni, mint bármelyik átlag pengét. Pláne ha az ominózus kardnak, eleve az a spéci ereje, hogy törhetetlen. Illetve olyan ellenfelek se ártottak volna, különösen a végére, akik valóban keményen megszorongatják a főhőst.

      • “A kardnak nem nevezhető kardokat illetőn csak az a probléma merül fel, hogy hiába készítették ezeket a múltban, azok még az anime jelenjében is futurisztikusak, és nem oda illőek. ” mint mondtam, a készítő a jövőbe látott. Látta az eljövendő korokat. Nem tudtam, hogy a pisztoly használat olyan bonyolult lenne elsajátítani. Éppen azért cserélték le az íjakat lőfegyverekre, mert könnyebb volt kiképezni a sereget, mint bonyolult harcművészetet tanítani nekik, naponta edzeni őket stb stb.

        Na már most a pisztoly ellen nem vette fel a kűzdelmet, ha láttad, meglőtték többször is. Komolyan megsérül. Mivel a történet részben fatasy alapú,tehát mágiát is tartalmaz és futurisztikus dolgokat, s maga a harcművészet is a fizikai valóságtól eltér, megbocsájtható ez a mese elem. .

        “Shichika túl ereje, megint egy olyan dolog, hogy jó, legyen kemény a srác, meg legyen gyengéje a spéci kardoknak is, de könyörgöm, ne lehessen már őket, ugyanolyan simán eltörni, mint bármelyik átlag pengét.” erre megint azt tudom mondani ,hogy az anime választ adott erre ismételten, csak nem figyelted eléggé. Shicka harcművészete a legerősebb fegyver, melyet olyan technikákból állított össze, amely még a mi időnkben sincs. Shicka kb olyan erős mint a fiatal Son Goku, őt se fogták a golyók :D,egyszerűen a harcművészet volt a legtökéletesebb “kard” amit a mester készített. Ez a kivonata mindennek, ezért a legerősebb. Az erejét egyszerűen nem használta ki teljesen, csak azért hogy a kardok épségben maradjanak. Megmondtam neked ,sőt az anime is megmondta, hogy azért volt Shichikának nehéz kűzdeni az ellenfeleknek, mert a kardokat nem törhette el. Az első harcnál is, ugyan meglepődött, hogy milyen kemény a kard, de könnyedén eltörte volna, sőt majdnem meg is tette, csak azért nem történt mert Togame közbelépett. A főhősnek nem volt méltó ellenfele, ez egy ilyen anime. Legyőzhetetlen. Ennyi túl kell lépni ezen és úgy kell élvezni a történetet, ez fölösleges szőrszálhasogatás, hogy ugyan már azért mondjunk rá valami rosszat is kb. Az általad felvetett hibákat megválaszolta a történet.

        A plusz 20 perces monológok, csak azért kellettek, hogy a szereplőket jobban megismerjük picit. Nem az élettörténetüket, inkább a mentalitásukat. Jók voltak benne ezek az üresjáratok . Persze ez egyéni megítélés. Nem vagyok elvetemült fan. Én csak a saját véleményemet közöltem.

        Remélem nem sértettelek meg vele egyébként. Ha már hibát kellene megemlítenünk az animében, én inkább azt hoznám fel, hogy az ellenfelek egy részét kihagyták belőle, amit azért illet volna belerakni, legalább egy rendes harci jelenet elejéig.

      • “Éppen azért cserélték le az íjakat lőfegyverekre, mert könnyebb volt kiképezni a sereget, mint bonyolult harcművészetet tanítani nekik, naponta edzeni őket stb stb.” -> A valós történelemben, ez lehet így volt, de azt egyrészt nem kéne idekavarni, másrészt az ott egy folyamat volt.

        Még egyszer mondom, én itt konzisztenciáról beszélek, hogy nem kéne olyan dolgoknak bekerülnie egy történetbe, amik nem illenek oda. Nem égbekiáltó, megbocsáthatatlan hiba, és tény, hogy az animék keretei közé, általában beférnek ilyen extremitások, de ez nem mindenkinek fog, minden formában bejönni. Hiába akarják esetleg megmagyarázni.

        “Na már most a pisztoly ellen nem vette fel a kűzdelmet, ha láttad, meglőtték többször is.” -> Nem? Ahogy én láttam, simán ledarálta a pisztolyos gyereket, és összetörte a pisztolyokat. A golyók meg csak súrolták. Való igaz, hogy itt szerezte a legtöbb sebet, de még így is lazán állt a lábán.

        “csak nem figyelted eléggé” -> De, figyeltem eléggé (nem véletlenül az a bejegyzés címe, ami) csak ez ugye elég spoileres info egyrészt. Másrészt nem indokolja azt, hogy miért ne kaphatott volna méltó ellenfeleket, akik akár rendesen helyben tudják hagyni. Nyilván el lehet nézni ezt is, de nálam van egy határ, ami fölött már zavar.

        “A plusz 20 perces monológok, csak azért kellettek, hogy a szereplőket jobban megismerjük picit.” -> Érdekes módon, ez a legtöbb hasonló animének, enélkül is megy, már egy pár évtizede. =) A Katanagatari karakterei, annyira azért nem bonyolult, összetett személyiségek, hogy ez indokolná, a műsoridő duplázását.

      • cheatergs Says:

        Nem állítanám, hogy Shichika volt a legerősebb, mivel a nővére folyamatosan terrorizálta, a végén meg elég egyértelműen hagyta magát, hogy meghalhasson (emellett ezzel is fejlesztette öccsét). Azután sem járt maxon, hogy kihúzta az őt gyengítő Akuto Bitát.
        Apjuk is azért nem Nanaminak tanította meg a stílust, mert még a shounen MC-ket is bealázta tápolásban, emiatt rettegett tőle.

        A végharcok nekem bejöttek, nem igazán bírtam Shichika addigi együgyűségét, míg a darkos terminatorral végre elhagyták a sallangot, el lehetett hinni róla, hogy mindegyik penge felett áll ultimate-ként. Ahogy mondanád, badass. Sőt, nekem épp az szúrta a szememet, hogy Emonzaemon miként kvittelhetett vele, ha már az előző karddal nem bírt el, amit a komolytalan Shichika gond nélkül megszerzett.
        Mellesleg a leszámolásnál sokat számított, hogy a tulajok frissen kapták kézhez a fegyvereiket, nem ismerték úgy a pengéiket, ahogy a néhai viselőik.

        Togamét nem igazán kedveltem, inkább Hitei Himét preferáltam, szerencsére a pairing neki kedvezett.

        Na, még valaki, aki nem érti, miért kell levágni egy nő haját, amit az egyik legjobban rühellek animékben (X’amdot is azt hittem abbahagyom). Nishio most vagy trollkodik, vagy valami fétise van a rövid női haj iránt.

      • Azzal nem volt baj, hogy a végére ő lett az ultimate fegyver, és erősebb volt minden kardnál, mert ennek nyilván így kellett lennie. Az nem tetszett, hogy túl gyorsan, és túl könnyen verte magát végig az összes ellenfélen.

        Togamét én kedveltem, szóval valahol meg is lepett az, ami a vége előtt történt vele, de utána világossá vált, hogy talán tényleg így volt a legjobb. Plusz Hiteit én is jobban bírtam. =)

        A hajlevágásra, szerintem nincs valódi indok. Valószínűleg Nisionak ez az egyik heppje.

  4. “Ha minden fölösleges jelenetet kivennénk belőle, akkor akár egy 2 órás moziban is össze lehetett volna foglalni, időhúzások nélkül.”

    Na tessék, Péter kimondta azt, amit én anno, hadd idézzem magam: …”24 részesnek” viszont időpocsékolás szerintem, 12 db. 20-onvalahánypercesből símán kihozhatták volna (ha “kiélesítik” egy moviera akkor valószínű kedvencközelim lehetett volna)…

    • Mondjuk ez a legtöbb rövid sorozatra igaz, hogy egy másfél, 2 órás moziban, össze lehetne szedni a lényeget, és úgy még a cenzúra miatt se kéne aggódni, vagy amiatt, hogy a TV verzió, direkt gyengébb látvánnyal operál, csak hogy vedd meg DVD-n.

      Persze a TV formátumnak is megvannak a maga előnyei, az ember tovább élvezheti, többet láthat a kedvencéből, stb. Szóval ezt az álláspontot is meg tudom érteni, de ezt a 45 perces időkeretet, továbbra is egy elhamarkodott, rossz döntésnek tartom. Ami persze nem zárja ki azt, hogy valakinek ez esetleg ne jöhetne be.

  5. “Nem? Ahogy én láttam, simán ledarálta a pisztolyos gyereket, és összetörte a pisztolyokat.” erre csak azt tudom mondani, hogy a nővére erős volt. Egyébként szerintem így is jó volt maga a sorozat,valahogy nem is tudom nagyon elképzelni a főszereplőt úgy egyébként, már ezen sorozat keretein belül ,hogy legyőzzék vagy megizzasszák, szerintem az volt a lényeg,hogy szemléltessék, hogy ő a tökéletes fegyver. Egy tökéletes fegyver pedig nem veszíthet,sőt ellenfele se nagyon lehet.

    “A golyók meg csak súrolták. Való igaz, hogy itt szerezte a legtöbb sebet, de még így is lazán állt a lábán.” hát súrolásnak nem nevezném azokat a golyó ütötte nyomokat, de gondold csak el. Olyan harcművészet mestere volt, melyben az apja, vagy valamelyik őse 1000 katonát mészárolt le. A nindzsa is tudta,hogy nincs esélye a győzelemre.

    “Érdekes módon, ez a legtöbb hasonló animének, enélkül is megy, már egy pár évtizede. =) A Katanagatari karakterei, annyira azért nem bonyolult, összetett személyiségek, hogy ez indokolná, a műsoridő duplázását.”
    erre csak azt tudom mondani,hogy a legtöbb hasonló animében ezt a megoldást láthatod, mégis a 99% ezen módszer használatának pocsék végterméket eredményez. Pár címet kilehet emelni ami jól sikerült, de a többség sajnos vagy túl rövid az események rendes kibontakoztatására, vagy egyszerűen a készítők a sorozat tervezett rövidsége miatt meg se próbálják bemutatni a világot és elviszik a fanservice irányába a történetet. Erre idén is rengeteg példát láthattunk. Hány jó ötletet láthattunk idén megbukni? Persze valaki az akció orientáltabb animéket szereti. Szerintem ez a sorozat valahol félúton volt. Nem nagyon tudom másképp elképzelni a hosszát.

    Na de ezen tényleg nem fogok vitázni veled, csak annyit mondtam, azaz írtam az elején, hogy nem értek egyet veled. Látom egyikőnk sem tudja meggyőzni a másikat, mindenkinek picit más az ízlése 🙂

    • “szerintem az volt a lényeg,hogy szemléltessék, hogy ő a tökéletes fegyver” -> Számtalan anime megy ki arra, hogy a végére a főhős lesz a legjobb, vagy ritkább esetben, már az elején is az. A sima csatlósokat, bérenceket nem gond, ha különösebb erőfeszítés nélkül legyőzik, viszont kellenek olyan ellenfelek is, akik képesek kellőképp megizzasztani a főhőst, még ha legyőzni nem is tudják.

      “a legtöbb hasonló animében ezt a megoldást láthatod, mégis a 99% ezen módszer használatának pocsék végterméket eredményez.” -> Ez durva túlzás volt. Sok pocsék anime van, de azok döntő többsége, akkor se lenne jobb, ha 12-13 rész helyett, 25-26 részen át futna. Sőt úgy csak még rosszabb lenne, hogy azt ami már 13 részben is szörnyű, teljesen feleslegesen húzzák, még ugyanannyi epizódon át.

      • valóban számtalan anime van,de főképp never ending shouneneknél találkozhatunk olyan ellenfelekkel akik megizzasztják a főhőst. Szerintem ezen harcosok ereje, inkább a fegyverükben rejlett. Még mindig azt mondom,hogy jó volt a történet elmesélve így ahogy volt, kár ezen vitatkozni. A korábbi állításaimhoz pedig tartom magam. ui: egyébként shichkát úgy képzeld el mint Kenichi mestereit ,esetleg songokut a legerősebb formájában. Ő már mestere a harcművészetének, alapból úgy indul neki, hogy nincs hova fejlődnie. Egy mester hova fejlődjön,hova erősödjön még tovább?Főleg a világ legerősebb harcművészetének mestere, ezt a felállást kell megérteni, és kész.

      • Most komolyan kezdjem el sorolni, hány olyan anime van, amiben megizzasztják, megszorongatják a főhőst, és egyáltalán nem a több száz részes shounen fillerek közé tartoznak? Szóval ez megint nem igaz.

        Mint ahogy nem egy olyan történet van, ahol a főhős, egy spéci technika mestere, überkatona, démon császár, akármi, mégis kikap olyan ellenfeleket, akik rendesen próbára teszik a képességeit, és keményen vissza tudnak vágni.

        Az, hogy a Katanagatariban, az egyszerűbb végéről fogták meg az egészet, mert a harc csak másodlagos, és ezért kevesebb figyelmet fordítottak rá, azt meg tudom érteni. De ettől még nem voltam vele, maradéktalanul elégedett.

  6. Örülök hogy végül beadtad a derekadat és ezt is megnézted annak ellenére hogy nem rajongasz túlzottan az olyan művekért amikben szerepel a “Gatari” szócska. Habár ez a sorozat ezzel a 12 részével többet ér mint az összes többi Gatari sorozat. Mondjuk eleinte engem is zavart hogy majdnem 1 órás egy rész de aztán olvastam hogy havonta jött ki 1 rész szóval jogosnak éreztem hogy próbálják a legtöbbet kihozni 1 részből az alkotók. Mondjuk tényleg rakhattak volna bele kevesebb párbeszéd jelenetet.

    Összességében ez egy jó sorozat,talán az egyetlen értékelhető a Gatari-k közül.

    • “nem rajongasz túlzottan az olyan művekért amikben szerepel a “Gatari” szócska.” -> Ezt nem tudom, honnét vetted. =) Nisio művein kívül, van még jó pár anime, aminek a monogatari, gatari szó, szerepel a címében, lévén a szó tudtommal, történetet jelent.

      Amúgy annyira nem kellett erőt vennem magamon, mert azt szinte biztosra vettem, hogy jobb lesz, mint amilyen a Bake volt, és a számításaim, szerencsére be is jöttek. =)

      Az 1 hónap alatt, 1 rész arány alapján, elsőre én is indokoltnak mondanám a 45 perces hosszt. De figyelembe véve, hogy például a Dai Mahou Touge, 2 évig készült, és ez alatt, mindössze 8 rész jött ki, azok is mind 12 percesek voltak, és dupla epizódok, azt kell mondjam, hogy ez se feltétlen logikus.

      Sanszosan akkor is ugyanúgy untam volna az üresjáratokat, ha 1 hónapos szórásban kapom az epizódokat. Maximum annyi változott volna, hogy mire a végére érek, már nem nagyon emlékeztem volna, a korai részek unalmasabb jeleneteire.

  7. A sok duma majdhogynem nézhetetlenné tette, és a vége elég érdekes volt, jó és rossz értelemben egyaránt. Ennek ellenére 2010 talán legjobb animéje volt.

    • A tempó tényleg nem volt a legjobb, némelyik rész pedig kifejezetten unalmasra sikerült. Viszont lehetett volna sokkal rosszabb.

      A befejezéssel én elégedett voltam, nem igazán találtam benne kivetnivalót. Mondjuk azt valahol furcsállom, hogy se egy mozit, speciált, semmit nem kapott. =/

      • szerintem ez így jó:D a specialok minősége általában a béka feneke alatt van. Persze van egy két jobb is köztük, de a többség valami nagyon fura irányt vesz ami eltér az eredeti animétől. A mozik meg MANAPSÁG ,hmm inkább divatbemutatóként szolgálnak. Lásd one piece legújabb mozija, vagy a minősége meg sem közelíti az eredeti művet pl Dragon Ball Battle of Gods, ami érthetetlen ,hiszen azért ahhoz készült jó pár remek ova,és mozi film is.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: