A Világ ahol élünk

Bár az én életemből kimaradt a felsőoktatás, néha azért rátalálok egy-egy olyan előadásra, amire szívesen rászántam volna akár élőben is, azt a több mint egy órát az életemből. A jelen videót, mindenkinek csak ajánlani tudom, mert még ha nem is mond minden ízében újat, összefoglalónak mindenképp jó azok számára, akik nagyjából képet szeretnének kapni a világ működéséről, hatalmi kérdésekről, és a többi.

Reklámok

11 hozzászólás to “A Világ ahol élünk”

  1. RONTOM-BONTOM! Says:

    Ez nagyon izgalmas volt! Kíváncsi lennék rá, hogy hogyan látja az ukrán helyzeten keresztül Izrael-Amerika-EU és Oroszország-Irán-Kína szembenállását, már ha ez utóbbi tömbről lehet egyáltalán ilyen értelemben beszélni.

    Heh, csak be kellett írnom Ukrajnát a neve után. xD
    (https://www.youtube.com/watch?v=wUg-ci7jVkQ)

    • Az ATV-n is van 3 videója, ahol ezzel a helyzettel foglalkozik, persze az események aktuális állása szerint.
      (http://www.youtube.com/watch?v=WUT9pjvbJY4)

    • Nagyon is lehet beszélni, Oroszország és Kína az amerikai és uniós szankciókra válaszképp pont nemrég írt alá egy szerződést, melyben fokozottan erősíteni fogják az eddig sem elhanyagolható gazdasági együttműködésüket. Iránnak Oroszország pedig nagyon régóta nagyon nagy támogatója, szóval ha közvetlenül nem is egyetlen tömb, de Oroszországon keresztül ez a 3 állam egy igen erős blokk.

      • RONTOM-BONTOM! Says:

        Úgy legyen. Mindenesetre azért nemrég még Ukrajnáról is azt hittük, hogy szorosan az orosz érdekszféra része, Kínával kapcsolatban meg nem is egy ponton vannak nézeteltérések és ha jól tudom, a Szovjetunió annak idején a kelleténél kicsit erőszakosabban toloncolta vissza a területére beáramló kínaiakat.

        Mivel a lakosságot szinte minden országban könnyű megvezetni (csupán a helyi kultúra ismerete és a média kell hozzá), a pártatlan államokat mindig könnyű lesz destabilizálni (az elkötelezett államok médiája mindig a saját oldalt erősíti).

        Igazából a legfőbb baj a kulturális ellentétekben rejlik. Kína és Japán konfliktusa is érdekes, főleg úgy, hogy Japán amellett az Amerika mellett döntött, amelyik előszeretettel használta a területét és a lakosságát éles nukleáris kísérletezéshez. Az oroszok nemzetiek vígan emelik a magasba azt a szovjet lobogót (bár most már szerencsére egyre többször láthatjuk a fekete-sárga-fehér színeket is), amely alatt egy zsidó klikk több millió oroszt irtott ki, az angol nacionalisták azt a Churchillt éltetik, aki hasonszőrű körök hatására felszámolta a Brit Birodalmat, a francia és magyar hazafiak pedig azt az ugyancsak zsidó tőről fakadó forradalmi hullámot ünneplik, amely lefejezte Európa nemzeteit… Szóval ahhoz, hogy tényleg felálljon a másik pólus, még rengeteg mindenen kell javítani.

  2. ez tényleg érdekes és tanulságos előadás volt 🙂

  3. Érdemes volt végignézni az biztos, pedig tényleg kevés előadás után érzem magam, legalább egy kicsivel okosabbnak, mint előtte. =D

    Sokszor az van, hogy hallok ugyan értelmes, de legalább is jól hangzó gondolatokat, felvetéseket, hipotéziseket. Ám a végén mégse tudom eldönteni, most akkor tulajdonképpen, kinek is van igaza, mit is kéne hinnem?

    • RONTOM-BONTOM! Says:

      Az nagyon jó, hogy a faszi egyrészt hiteles forrás, másrészt tényleg pl. ebben az egy videóban átfogó elemzést ad, ahhoz az információhoz képest pedig, amit nyújt, igazán semmiség ez az 1 óra. Másfelől viszont látni kell, hogy a szemlélete teljesen gyakorlati, ő lenne az az ember, aki kérdés nélkül mindig a legerősebb oldalára állna egy konfliktusban, akár egy eskü ellenére is.

      Minden lehetősége fenn áll, hogy tévedek, mert nem ismerem, mégis azt mondanám, hogy az igazi feladat az, hogy a nagy egészet ezen folyamatok fölötti nézőpontból lássuk. A reálpolitikát mindig és mindenhol megelőzi a realitásokon túli idea, elképzelés, vagy szemlélet, így bár dicséretes a hogyanok és a miértek ilyen mértékű ismerete, a legfőbb kérdésre, a miértre még csak nem is keresi a választ.

      • De meg is mondja, hogy miért nem keresi a választ: mert úgyis tévedhet.
        Nekem az is tetszett, hogy szinte minden felmerülő kérdéshez felsorolt ajánlott irodalmat.
        Annak örülök, hogy ennyire jól átlátja ezt a szövevényes helyzetet, vsz én sose leszek erre képes, de sztem nem az a fajta ember, aki oldalakat választ, egyaránt elítéli az USA külpolitikáját, Oroszország Ukrajna-politikáját, vagy épp az arab államokban zajló folyamatokat, és mégis sokkal inkább csak elemzi, összegzi azokat. Kicsit viszont túlfényezi Kínát, bár ebben talán az rejlik, hogy szeretne jóban maradni a kínaiakkal, míg a többi ország vezetőiről úgyis lepereg a kritika.

      • RONTOM-BONTOM! Says:

        A gyakorlati dolgokban is ugyanúgy tévedhet, ezért ez szerintem nem érv.
        Az igaz, hogy azért mindenkinek beszól egy kicsit, de ettől még nem lesz öntudatos, vagy célirányos, nem lesznek elképzelései az anyagiakon túl.

        Mondok egy példát. Tény, hogy a reálpolitika terén mindenki úgy lép, ahogy tud, tehát Oroszország, Amerika, Kína, vagy bárki ugyanúgy élni fog az összes eszközzel, ami a rendelkezésére áll. Az indíték azonban teljesen más. Persze, ha valaki nem akar, vagy nem képes benézni a színfalak mögé, az egyszerűen azt mondja, hogy mindenki ugyanolyan mocskos a játékban, pedig ez rohadtul nincs így. Oroszország például a Szovjetunió bukása után megpróbált amerikanizálódni, Putyin pedig szakított ezzel és máig is azon igyekszik, hogy ellensúlyozhassa a Nyugatot, ebben pedig a kultúrára épít – no és itt szokták összekeverni az okot és az okozatot. Nem Putyin volt először és utána lett értékelvű az orosz társadalom, hanem fordítva, egy értékelvű, antiliberális társadalom volt az, ami felemelte Putyint és pont itt húzódik a szakadék Kelet és Nyugat között – kettejük közül a győztes civilizációs hagyatéka fog hódítani. Röhej pl., amikor Putyint a sok libsi diktátornak nevezi, mert az orosz társadalom döntő része mellette áll. Ők nem kérnek a demokráciából, de ha megnézitek, mi sem igazán, ilyen részvételi arányokkal. Szerintem ha a társadalom fele nem megy el szavazni, akkor ott nincs is értelme demokráciáról beszélni, hiszen ők nyilván nem azért mentek el, mert közben dolguk akadt, hanem mert egyáltalán nem érdekel senkit az egész.

        Sokan most besírtak a Jobbikon, hogy az is durvább eszközökhöz nyúlt, de ezt mindenki így csinálja, egyszerűen csak a szavazóbázis befolyásolása miatt kell mutogatni a másikra. A politika ilyen, ha bent akarsz maradni, akkor azzal kell harcolnod, amid van, különben kihullasz és búcsút mondhatsz az ambícióidnak, mert nem érhetsz el belőlük semmit. Mégis van különbség a pártok között, a Jobbik nem véletlenül húz az oroszokhoz. Egyébként minden egyes igazán jobboldali párt ezt teszi. Valódi ideológiák csatáznak a háttérben, elég, ha csak arra gondolunk, hogy Ukrajna idén adott engedélyt először a buzifelvonulásra…

      • Nekem kifejezetten tetszett a tárgyias, pártatlan megközelítése a témakörnek, anélkül hogy közben valamelyik idea, eszmeiség mellett foglalt volna állást. Manapság amúgy is ez a ritkábbik eset.

        Nyilván nem mondok újat azzal, hogy nekem is tele van már a hócipőm azzal, amikor a magukat liberálisnak nevező, a demokráciát nagyon féltő emberkék, ki akarnak rekeszteni mindenkit, aki merészel mást gondolni. Viszont abból is ugyanúgy kezd már nagyon elegem lenni, amikor a másik oldal jön azzal az üres frázissal, hogy: “győzni fogunk, mert nálunk az erkölcs!”. Vagy a másik ilyen kedvenc sablondumám Jézusra, meg a keresztény értékrendre való hivatkozás.

      • RONTOM-BONTOM! Says:

        Szerintem beleestél az arany középszer hibájába. Sokan hiszik azt, hogy az igazság most valahol a bal és a jobboldal között van, ami egyrészt alapvetően nincs így, másrészt ha így lenne, akkor is van egy bibi: nincs jobboldal. A Jobbik igaz, hogy a legjobboldalibb párt a többi között, de még így is baloldali, igaz, megjelennek jobboldali célkitűzések is, de ezek közül a komolyabbak egyáltalán nem aktuálisak.

        Természetesen az emberi silányság mindenhol megvan, csakhogy az egyik oldal ezt belátja és ez ellen akar fellépni, a másik pedig a maradék emberséget is le akarja építeni. Az eligazodás viszont egyáltalán nem bonyolult, csak azt kell észben tartani, hogy sose induljunk ki a tömegből – ne a követőket, hanem az eszmét vizsgáljuk. Én addig szidtam az egyházat, meg a hívőket, amíg el nem kezdtem olvasni a hivatalos álláspontról. 😀 A kommunizmus és liberalizmus ideáit is megismertem és nem az a botrányos, hogy megvalósíthatatlanok az elképzeléseik, hanem az, hogy mennyire egyszerűek. Állatiasan együgyű világnézet az, hogy “legyen mindenki egyenlő”. Ez az alapvető gondolkodás szintjén komolyan nem haladja meg az ingyen sör elképzelését. A szabadság értelmezésével ugyancsak gondok vannak, főleg, ha valakinek az a szabadság, amikor teljes mértékben az ösztönei rabja – vagy hogy a kényelme érdekében megölheti a saját gyerekét. Nekem ez utóbbi után nem voltak kételyeim afelől, hogy hová tartozom.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: