Wolfenstein: The New Order

Wolfenstein_The_New_Order_cover

Vannak folytatások, amik felé az ember joggal támaszt az átlagosnál jóval magasabb elvárásokat. Pláne ha a szóban forgó folytatás, egy évtizedekre visszatekintő sikersorozat legújabb darabja, ami nem ok nélkül érdemelte ki a helyét, a videojátékok történelemkönyvének aranyoldalain.

Sajnos azonban, mint tudva lévő, a nagy számok törvénye alapján, akármilyen sikeres pályafutást is tudhat maga mögött egy franchise, előbb-utóbb megmutatkoznak majd a fáradás jelei, és elkészül az első olyan folytatás, amire a legjobb kifejezés talán az, hogy: kevés. Kevés önmagához, és kevés az előző részekhez képest.


Kastélyból a jövőbe

A Wolfensteint szerintem egyetlen olvasónak se kell különösebben bemutatnom, hisz aki legalább minimális érdeklődést mutat a videojátékok iránt, és nem egy nedves kő alatt vészelte át az elmúlt 3 évtizedet, az minden bizonnyal hallott már róla. Esetleg találkozott is, valamelyik részével.

A franchise eredete, egészen a ’80-as évek elejére nyúlik vissza, egészen pontosan 1981-re, amikor megjelent az első rész, Castle Wolfenstein néven. Későbbi folytatásaitól eltérően, az eredeti játék egy felülnézetes, lopakodós akció kaland stratégia volt, némi taktikai, és side-scroller elemekkel színesítve, a kornak megfelelő, 8 bites látványvilággal.

Castle_Wolfenstein

A játék egy közvetlen folytatást élt meg, 1984-ben, Beyond Castle Wolfenstein címen. Majd egy éles váltással, 1992-ben jött a franchise talán legismertebb darabja, a műfajteremtő Wolfenstein 3D.

wolfenstein3d

Innentől kezdve a széria, maradt is az FPS vonalon, és leginkább egy olyan sorozattá nőtte ki magát, ami mindig képes volt úgy megújulni, alkalmazkodni a modern trendekhez, hogy közben megőrizte az esszenciáját. A 2001-es Return to Castle Wolfenstein (avagy röviden RtCW) a széria második legismertebb, és legmeghatározóbb darabja lett.

return-to-castle-wolfenstein

Még a 2009-es Wolfenstein komolyabb elhajlásokkal (nyílt város, fejlesztések, varázslatok) de hozta a tőle elvárhatót. Úgy látványban, mint hangulatban.

Wolfenstein_Wallpaper_by_igotgame1075

Épp ezért az eddig megszokott tempóhoz képest, relatíve hamar érkező Wolfenstein: The New Order vállaira bizony nem kis nyomás nehezedett. Nem csak azt kellett bebizonyítania, hogy méltó az elődeihez, de azt is, hogy képes megfelelni a kornak, és az önmaga által vállalt kritériumoknak. Némi aggodalomra adott ugyan okot, hogy az Id Software csak a motort adta az új részhez, a fejlesztést azonban teljes egészében a friss és eddig ismeretlen MachineGames-re bízták. Ám mivel már az előző rész is inkább a Raven, mint az id érdeme volt, ezért nem vontam le messzemenő következtetéseket.

A promó anyagokat látva, elég vegyes érzések támadtak bennem. A fekete-fehér elő szereplős jelenetek ugyan ígéretesek voltak, az ingame képek és gameplay videók azonban már közel se sikerültek ennyire jól. Személy szerint engem egyáltalán nem nyűgöztek le, mégis bátran félretettem az aggodalmaimat, hisz a 2009-es rész újításait is idegenkedve fogadtam mindaddig, amíg az éles játék rá nem cáfolt erre.


És megint kezdődik…

A játék története 1946-ba kalauzol minket, ahol szembesülünk vele, hogy hősünk, William Joseph Blazkowicz (röviden: B.J.) minden eddigi törekvése ellenére, a gonosz nácik még mindig világuralomra törnek. Hiába ölte meg magát Hitlert, hiába számolta fel az elő holtak erőit kétszer is, hiába állította meg az ÜberSoldat projektet, és a Black Sun projektet, akárhányszor is húzta keresztül a nácik számításait, és akármennyit is ölt meg közülük, ők sohase adják fel, és mindig újrakezdik.

Ezúttal épp örök nemezisünk, a minden mögött ott álló Wilhelm Strasse ezredes, avagy ismertebb becenevén Deathshead fordította meg sikeresen a háború menetét. Senki sem tudja hogyan, de a nácik olyan technikára tették rá a kezüket, aminek köszönhetően olyan eszközöket, felszerelést képesek gyártani, amiknek még nem lenne szabad léteznie. Mivel pedig a nyomok mind Deathshead bevehetetlennek vélt erődébe vezetnek, rajtunk a sor, hogy egy igen erőteljes szövetséges offenzíva keretein belül, pontot tegyünk az ügy végére.

Wolfenstein_The_New_Order_01

Természetesen semmi sem úgy alakul, ahogy azt mi elterveztük. Bajtársaink jelentős részét gyorsan és könnyedén felmorzsolják már az elején, ám hősünknek hála néhány baka társaságában, végül elérjük Deathshead laborját, ahol azonban csapdába esünk, és választás elé kerülünk.

Wolfenstein_The_New_Order_02

B.J. kitartásának és leleményességének (na meg életben maradt társainknak) hála sikerül megszöknünk, ám mindezért súlyos árat fizetünk. Egy a koponyánkba ékelődött repesz miatt, súlyosan megsérülünk, és 14 évre kómába zuhanunk. Egy elmegyógyintézetben térünk magunkhoz Lengyelországban, ez az ébredés azonban minden lesz, csak nem kellemes. Időközben ugyanis a nácik, megnyerték a világháborút. Ráadásul, ha mindez nem lenne elég, hamarosan az a hely is a nemkívánatos elemek listájára kerül, ahol eddig lábadoztunk.

Wolfenstein_The_New_Order_03

Muszáj lesz felvennünk a harcot, hogy a “felszámolás” közben, ne a többi páciens sorsára jussunk. Mindez azonban, csak a kezdet. Innentől fogva ránk hárul a feladat, hogy újdonsült barátnőnk, Anya Oliwa nővér társaságában, újraszervezzük a földalatti ellenállást, és véget vessünk a nácik rémuralmának. Aminek a keretein belül, a megszállt Európa több országában is megfordulunk, például Londonban, Berlinben, sőt még a Holdra ellátogathatunk majd.

Játékmenet terén az új Wolfenstein, ahogy azt már a promókban is nagy erővel reklámozták, 2 stílusban is játszható. Lehetőségünk van csendben ölve, lopakodva kiiktatni az ellenfeleinket.

Wolfenstein_The_New_Order_04

Vagy akár Rambo módjára, duálozva is oszthatjuk az ólmot, szitává lyuggatva mindent és mindenkit, aki elénk kerül.

Wolfenstein_The_New_Order_05

A modern trendeknek megfelelően, vannak perkeink, amiket elég egyszerű kioldani. Illetve a régebbi játékosok nagy örömére, visszatérnek a gyógyszeres dobozok, táskák, amikből az életerőt tudjuk pótolni, illetve a sisakok, mellények, amikkel a pajzsunkat tudjuk feltölteni.

Attól függően, kit választunk az elején, más-más lehetőségek nyílnak meg előttünk. A veterán Fergus, az elektromos zárak feltörésére tanít meg minket, és a maximális életerőnket tudjuk majd növelni. Míg az újonc Wyatt, a hagyományos zárak felpeckelésében jeleskedik, és mellette a pajzsunkat tudjuk majd ellenállóbbá tenni.

Emellett természetesen lesznek még felszedhető fegyverfejlesztések, valamint a már megszokott, gyűjtögethető kincsek, amiket most már külön menüben is meg tudunk tekinteni.

Wolfenstein_The_New_Order_06

Sőt ami nekem különösen tetszett, hogy akárcsak az előző részben, itt is lesznek majd visszautalások a régi 3D-re, ami most még egy játszható easter egg formájában is visszatér.

Wolfenstein_The_New_Order_07

A játék grafikája összességében szépnek nevezhető, vannak kifejezetten igényesen, részletesen kidolgozott belső és külső terek. Ám a prímet egyértelműen az Albert Speer által megálmodott Berlin viszi, ami eredetileg csak makett formájában létezett.

Wolfenstein_The_New_Order_08

A fizika főleg a tűzharcok alkalmával fogja majd megvillantani a képességeit, lévén az új részben, akárcsak a Mafia 2-ben, helyet kaptak a rombolható felületek, amik néhány jól irányzott lövéstől, ripityára törnek.

Wolfenstein_The_New_Order_09

A hangok és zenék a helyükön vannak, az akciódúsabb jelenetek alatt szóló számok remekül hozzá tesznek a hangulathoz. Némelyiket akár utólag is szívesen visszahallgattam.


Egyet előre, kettőt hátra

Alapvetően tehát az New Order hozta azt, amit ígért, látszik rajta a beleölt számtalan munkaóra, a törekvés, hogy valami emlékezeteset alkossanak. Ám mindez csak papíron hangzik ennyire jól, a gyakorlatban azonban, sajnos semmi sem úgy valósult meg, ahogy kellett volna.

Kezdeném talán a látványvilággal, amivel kapcsolatban a fejlesztők szerintem túl nagy kompromisszumot kötöttek, és rosszul optimalizáltak. Erőforrás igényben a játék már next gen, de látványban aligha. Még a 2011-es Rage azon gyermekbetegségét sem sikerült kiküszöbölni, miszerint az óriásira nyújtott textúrák, közvetlen közelről olyan retekül néznek ki, mint ha egy két generációval korábbi játékot futtatnánk.

Wolfenstein_The_New_Order_11

A fizikáról kvázi ugyanez mondható el, lévén a tárgyak 99%-a nem rendelkezik interaktív fizikával, egyszerű block elemek, mint ahogy a törésmodell sem dinamikus, hanem még mindig statikus. Ahogy a 2009-es Wolfesnteinben, itt is előre meghatározott vonalak mentén törnek össze a tárgyak, felületek. Ráadásul itt még a járműveket, hordókat se lehet felrobbantani.

A szlogen, miszerint két stílusban is játszhatjuk majd a játékot, szintén elég felemás kivitelben valósult meg, már ami a lopakodást illeti. Az még hagyján, hogy lesznek komplett pálya szakaszok, ahová eleve úgy lépünk majd be, hogy lőnek ránk, mert ez még elnézhető lenne. A probléma ott van, hogy az ígéretektől eltérően, az itteni lopakodás, csendben ölés, meg se közelíti a The Chronicles of Riddick: Escape from Butcher Bay színvonalát, de még egy Metro: Last Light, vagy egy Far Cry 3 szintjét se. Köszönhető mindez a rém ostoba AI-nak, ami gyakran akkor sem vesz észre, ha kivilágított helyen, közvetlenül egy-egy náci pofája előtt sétálok el.

Wolfenstein_The_New_Order_12(“Must be my imagination…”)

Nincs lehetőség figyelemelterelésre, a fényeket kiiktatni, gyakorlatilag lehetetlen, a katonákat abszolút nem érdekli, ha a tőlük két méterre lévő társuk holtan rogy össze, és még lehetne sorolni hosszasan. De ami ennél sokkal durvább, hogy a kutyákat, robotokat se zavarja, ha az orruk/szenzoruk előtt ólálkodunk. Pedig ezeknek az ellenfeleknek, pont az lenne a lényegük, hogy ne lehessen őket könnyedén kikerülni, becserkészni.

Egyébként ebben a játékban van az egyik legröhejesebb riadó, amit valaha láttam. Riadóztatni csak a tisztek tudnak, ha észrevesznek, amit viszont manuálisan leállítani, sehogy sem tudunk. Ráadásul csal a játék, mert ha megszólal a riadó, teljesen mindegy hol lapulunk, az összes egység azonnal tudni fogja, hová bújtunk, és többet az életben nem tudjuk lerázni őket. Az se számít, ha észrevesznek ugyan, de még azelőtt likvidáljuk a tisztet, mielőtt megnyikkanna, pár másodperc múlva kapjuk a nyakunkba a riadót.

Lehetőségünk van ugyan két szálon is végig játszani a játékot, de lényeges különbség a storyt illetően nincs, játékmenet terén meg adja magát, hogy a hasznosabbat válasszuk. Mivel a játékban már az elejétől fogva érezni fogjuk, hogy páncél nélkül hamar ledarálnak minket, és jóval több a feltörhető hagyományos zár, egyértelmű hogy Wyatt mellett lesz érdemes dönteni.

Apropó karakterek, ezen a téren is az a probléma, hogy ugyan érezhetően elég sok energiát öltek abba, hogy a karaktereket autentikusabbá, emberibbé tegyék, valahogy mégse sikerült egyetlen karaktert, egyetlen monológot úgy felépíteni, hogy az számomra átlépje a totális közömbösség határát. Na meg eleve adja magát a keresztkérdés, hogy egyáltalán szükség van e erre, egy Wolfesntein játékban? Nem e lehetett volna ezt az időt és energiát, inkább a gameplay csiszolására fordítani?

Pláne hogy eltérően az előző résztől, az itteni ellenállás tagjai olyan szedett-vetett sztereotípiákból állnak össze, akikhez alapból nem sok hitelességet tudok társítani. Ráadásul annyira passzív az összes figura, hogy nekem spec végig az járt a fejemben, hogy egyáltalán csináltak e ezek bármit is, mielőtt feltűnt B.J., már azon kívül, hogy a csatornában dzsemboriztak?

Nem is szólva arról, hogy gyakran olyan ostobaságokkal töltjük majd az időt, mellékküldetések címén, mint hogy vágjunk ki egy darabot a falból, szedjük össze a nagydarab retardált széthagyott játékait, szívjuk el a békepipát a fekete rasztával, aki hangszórókat gyűjt, folyton egy gitárral flangál, és a neve egyszerűen csak J, és hasonló baromságok.

Wolfenstein_The_New_Order_13

Még B.J.-nek is voltak olyan húzásai, amiken csak a fejemet fogtam. Mint amikor beül egy félig kész sportkocsiba, és elkezd autósat játszani, ami maximum valami DNF ego boostnak ment volna el. Vagy amikor jött ez a láncfűrészes vallatás, amiről meg egyből a 2005-ös Motel című horror film egyik jelenete jutott eszembe.

Wolfenstein_The_New_Order_14

Ráadásul minderre csak rátett, hogy B.J. szája be nem áll, folyamatosan ontja magából a semmitmondó, közhelyes frázisokat,  amik annyira érdektelenek, hogy oda se fogunk rá figyelni.

További szívfájdalom, hogy az olyan egzotikus, markáns fegyvereket, mint a tesla ágyú, lángszóró, mind kiszedték a játékból. Helyettük kaptunk egy eléggé Quake 4-re hajazó railgunt, aminek másodlagos módjával át lehet ugyan vágni a fémfelületeket, csakhogy ez is végtelenül le lett szűkítve. Mivel csakis előre meghatározott fémlapokat lehet átvágni, ezért egy zár, lakat, vagy rács átvágása már lehetetlen. Megjegyzem ez az egyetlen fegyver, amihez egynél több fejlesztést tudunk majd összeszedni, túl sok eredetiségre viszont egyiknél se érdemes számítani. A shotgun fejlesztése például egy az egyben az Unreal Tournament Flak Canonja.

Az előző rész talán legszimpatikusabb újítása az volt, hogy végre értelmet adott a kincsek, intelek, és hasonló tárgyak gyűjtögetésének, mivel a különböző fejlesztések, csak így váltak elérhetővé. Itt viszont ezek a tárgyak ismét nem jók semmi másra, mint a statisztika javítására, meg achievmentek kioldására. Ergo, totális időpazarlás velük vacakolni.

Mindezeken felül azonban, a legzavaróbb tényező mégis az volt, hogy a New Orderből teljesen kiveszett az okkultizmus, a paranormális jelenségek, az a sötét, gótikus, bizarr scifi elemekkel átszőtt miliő. Helyette kapunk egy elég lagymatag retro-tech körítést, minimális jiddis miszticizmussal, csakhogy ez édeskevés.


Összegzés

Az hogy a játék már az elejétől fogva tobzódott az ismerős elemekben, motívumokban, és többek között olyan művek, mint a Kerberos saga, vagy a Metal Gear Solid jutottak róla eszembe, valahol még tetszett is. Hisz jól helyekről ihletet meríteni nem bűn. Azokat azonban jól átemelni, és olyan formába összegyúrni, hogy újítsunk, de közben meg is őrizzük az eredeti értékeket, na ahhoz kell felkészültség és tudás.

Figyelembe véve a tényt, hogy mégiscsak egy relatíve friss stúdió első játékáról van szó, akár dicséretesnek is nevezhetném ezt a kezdést. Az egyetlen probléma, hogy ennek a játéknak Wolfenstein a címe, és így bizony egészen más elvárásoknak kell megfelelnie, mint egy egy önálló címnek. Természetesen, nem egy okvetlenül rossz játékról van szó, végig lehet játszani, csak mint mondtam, ez Wolfensteinnek így kevés. 6.5/10

Reklámok

8 hozzászólás to “Wolfenstein: The New Order”

  1. Elég változó véleményekkel találkoztam eddig ezzel a játékkal kapcsolatban. Viszont te vagy az első, aki ennyire negatívan értékeli.

  2. 6.5 pont azért még bőven nem a negatív tartomány, bár tény hogy számomra ez volt az eddigi leggyengébb Wolfenstein rész. Bizonyos dolgokat tényleg ritka jól eltaláltak, mint például Berlin kidolgozása, Deathshead karaktere, stb. Viszont technikai oldalról, és gameplay terén is lett volna még mit csiszolni rajta.

    Egyébként a Eurogamer, VideoGamer is csak 6 pontot adott rá, szóval még a kritikusok se egységesen ítélik meg a játékot.

  3. Én már csak jó szokásból is ki akarom tolni, csak jelenleg olyan gyenge a gépem, hogy az indításakor a proci letiltotta a programot.

  4. Egy végigjátszást megér a játék, de annyit egy Bulletstorm is megért annak idején. Szóval nem az a kérdés, hogy végig lehet e / érdemes e játszani? Hanem inkább az, hogy előveszem e még egyszer? Részemről sanszos, hogy többé nem.

    Közepes beállítások mellett, max felbontáson stabilan futott nálam, de ha ez a nextgen látványvilág, ennyit tud majd a legújabb ID 5, akkor én elég csalódott vagyok. Ha a fentebbi képeket összevetjük mondjuk az előző résszel, akkor látható, hogy igazán feltűnő különbségek azért nincsenek: https://peter1989.files.wordpress.com/2011/02/wolfenstein_isentadt.jpg

    Már azon túl persze, hogy nagyobb felbontásúak a textúrák, meg szebbek a shaderek.

    Igaz hogy az mondjuk high beállításokon volt, még ez csak medium, de az meg pont az a szint, ahol egy nextgen már megvillanthatná a képességeit. Az előző gépemen az Oblivion, Quake 4 is csak médiumon futott, azoknál mégis éreztem a váltást. Mint ahogy az azelőtti gépemen az RtCW, Max Payne, UT2003 is ugyanez volt.

    Úgy vettem észre, hogy az utóbbi években mintha lelassult volna ez az egész folyamat. Nincsenek már nagy váltások, inkább egy sokkal lassabb, egyenletesebb fejlődés figyelhető meg. Talán ezért is van az, hogy az 5 éves gépemen még mindig simán elfutnak a legújabb játékok, még anno 5-év után már el se nagyon akartak indulni az akkoriak, vagy csak abszolút minimum beállításokon döcögtek. =D

  5. Hát ahhoz képest h 80gb helyet kellett felszabadítani hozzá, tényleg nem volt nagy szám. Viszont az OST az fasza! 😀

  6. Törölgetnem kellett nekem is néhány dolgot, hogy felférjen, de igazából ez volt a legkevesebb. Már amúgy is sok dolog pihent a gépen, amit rég le kellett volna törölni.

    Egyébként így utólag eszembe jutottak még érdekes dolgok a játékból. Például hogy a nácikat valahogy egyáltalán nem zavarja, hogy egy piros pickup ott áll tőlük 100 méterre a kapuban. Az álruhánk a holdbázison kerek 2 szobáig tart. Vagy hogy a koncentrációs táborban, úgy tudunk a barakkoktól, az SS rezidenciáig elmenni, hogy sehol nincs egy darab őr se. Se az őrtornyokban, se a kapuknál, se a folyosókon. De az se semmi, amikor lemegyünk abba a titkos zsidó barlangba a tenger alatt, ami tele van szuper kütyükkel, de nem kapunk semmit, annak ellenére, hogy mi vívunk meg minden csatát.

    Elviszünk egy gömböt, amivel lebontunk egy hidat, meg egy spéci páncélt, amit viszont nem mi, hanem a tolószékes pilóta fog használni, hogy lerúgjon vele pár nácit, amikor betámadják a rejtekhelyet. Na többek között az ilyen pillanatok miatt vágtam fancsali képet.

    • RONTOM-BONTOM! Says:

      “De az se semmi, amikor lemegyünk abba a titkos zsidó barlangba a tenger alatt, ami tele van szuper kütyükkel, de nem kapunk semmit, annak ellenére, hogy mi vívunk meg minden csatát.”

      Biztos nem volt nálad elég arany, ennek fényében ez teljesen reális. 😀

      • A poén az, hogy még a zsidó barlangban is vannak náci ereklyék, (hogy miként kerültek oda, azt ne kérdezd) például a kristálykoponya arany verziója. Azt minden gond nélkül elcsórhatod, senkit nem zavar, de értelmes dolgot nem vihetsz magaddal. Logikus, nem? =D

        Egyébként a zsidó csóka benne az egyik, aki legalább értelmes, érdekes dolgokat is mond. Csak hát ezt is cseszhetem, ha ebből az egész zsidó mítoszból egy termen, meg két tárgyon kívül, szinte semmi mást nem látok. =/

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: