Miért “rosszak” a mai animék?

WTF_moe

Mivel nem is oly rég mind Ricz, mind Pitbull kifejtette a saját nézeteit egy olyan blog bejegyzés kapcsán, ami egy mondhatni örökzöld témával, nevezetesen az anime ipar jelenlegi helyzetével foglalkozott. Ezért úgy döntöttem, én is csatlakozom a kollégákhoz, és az ő észrevételeik mellé, hozzáteszem a sajátomat. Már csak azért is, mert az elmúlt évek során, eddig akárhány animés felületen (fórumon, blogon, vagy weblapon) megfordultam, előbb-utóbb felmerült ez a téma, ergo volt alkalmam róla elég sokat vitatkozni. (Egyébként van egy olyan sejtésem, hogy most se lesz ez másként.)

Véleményem szerint, ahhoz hogy megértsük az anime ipar jelenlegi helyzetét, először is azt kell látni, hogy egy olyan globalizált világban élünk, ahol roppant mód felfokozott a technikai fejlődés, amiben Japán köztudottan az élen jár. Ennek természetesen nagyon sok erénye van, ám legalább annyi hátránya is. Például az, amit már elég sokszor megfogalmaztam, miszerint a technikai fejlődés egyik jelentős következménye az lett, hogy ma jóval gyorsabban, jóval könnyebben lehet animéket készíteni. Következésképp több a stúdió, és több anime készül el.

Elviekben ez akár még jónak is tűnhetne első hallásra, hisz ha több a stúdió, és több az anime, akkor ebből annak kéne következnie, hogy ideális körülmények között, felfokozódik a versengés, ami arra ösztökéli a stúdiókat, hogy minél jobb minőségű termékekkel licitáljanak egymásra. A gyakorlatban azonban nincs így, már csak azért se, mert két termék közül, jellemzően nem az szokott felülkerekedni, amelyik magasabb minőséget képvisel, hanem amelyiknek jobb a marketingje, amelyiket könnyebben el lehet adni.

Másodszor itt jön képbe az a tény, hogy az anime is az azon szórakoztatóipari termékek közé tartozik, ami mögött, hasonlóan a filmekhez, vagy a nyugati stílusú rajzfilmekhez, ott egy baromi erős 20. század, aminek különösen a második fele, egy progresszív időszak volt. 50 év alatt pedig nagyon sok ötletet felhasználtak, nagyon sok koncepciót kipróbáltak, és jó pár formulát sikeresen kidolgoztak.

Ilyen körülmények között pedig, nem csak hogy alaphangon nehéz, de ami ennél sokkal lényegesebb, hogy nem is éri meg kreatívnak lenni. Épp ellenkezőleg, a piac szereplői rá lesznek arra kényszerítve, hogy mindenáron csináljanak valamit, bármit, amiből pénzt lehet nyerni, lehetőleg minél gyorsabban, és minél olcsóbban. Hisz mint minden iparnak, ennek a mozgatórúgója is a pénz. Ha egy anime nem hoz pénzt, nincs nyereség, a stúdió nem tudja fizetni a költségeit, és tönkremegy. Ilyen egyszerű a képlet.

Na már most egy ilyen helyzetben, amikor könnyű pénzre van szükség, méghozzá gyorsan, akkor hamar felértékelődik a legegyszerűbb eszköz, a fanservice, olyannyira, hogy mellette minden más szempont mellékes lesz, ami természetesen a minőség rovására fog menni. Ám mindennek van azonban egy sokkal súlyosabb következménye is. Mivel ahhoz, hogy ezeket a futószalagon gyártott, lelketlen iparos munkákat el lehessen adni, szemléletet, és politikát is kell váltani. Lévén ínséges időkben az ember nem válogathat az eszközökből, a cél pedig szentesíti az eszközt ugyebár. Különösen igaz ez akkor, ha pénzről van szó.

Tetszik vagy sem, egyszerűen az lett a cél, abba öltek bele nem kevés pénzt és energiát, hogy levigyék egy olyan alacsony szintre a nézők elvárásait és ingerküszöbét, ahol már ezeket, az addig megszokott és elvárt átlagminőséget messze alulmúló termékeket is könnyedén el lehet adni. Az új ideális nézőtípus az otaku lett, mivel ők azok, akiknek az igényeit a legegyszerűbb kielégíteni, mert hogy nincs nekik olyan (mint ahogy életük, és jövőjük se, de ez már mellékes).

azunyan-pero-pero

Ráadásul minderre csak rátesz a tény, miszerint az anime egy eléggé lokális érdekeltségű médium, ami hazai piacra termel. Ergo a külföldi piac ugyan létezik, de nem mérvadó. Lévén nem sok olyan ország van, ahonnét a kiadók, stúdiók, figyelemreméltó bevételt várhatnak. Az USA-n kívül, Európában körülbelül két ország, Németország és Franciaország az, ahol egyáltalán létezik az anime piac. A többi országról azt érdemes tudni, hogy nagyobb részük nem jóléti társadalom, hagyományosan magas a kalózkodás, és az anime popkultúrának nincs helyi piaca. (Ahogy nálunk se. Ami van, az meg útravalónak is kevés.)

Ahogy Pitbull is fejtegette, természetesen vannak stúdiók, akik ez ellen ágállnak, nem szeretik ezt csinálni, mert nem ez az úgymond “természetes” közegük. Ám arról se felejtkezzünk el, hogy ennek az ellenkezőjére is van példa, mivel vannak olyan stúdiók is, akik ellenérdekeltek a változásban, mert jól érzik magukat ebben a helyzetben. Mondhatni: “Itt lelték meg önmagukat.” Nem is beszélve azokról az új stúdiókról, akik már eleve ebbe “születtek bele”.

Ha időben szeretném elhelyezni, akkor nyilvánvaló, hogy ezek a folyamatok úgy a 2000-res évek után kezdődtek el, annak is főleg a második felében. Akkor kezdték tudatosan egyre lejjebb degradálni a nézők elvárásait. Ha pedig meg kéne neveznem egy konkrét animét, ami egyértelműen azt jelezte, hogy itt most egy pálfordulás történt, valami nagyon megváltozott, és egyáltalán nem a jó irányba, akkor az véleményem szerint a K-On! volt. Az ugyanis akárhonnét is nézzük, valahol egy szimbolikus értékkel bírt, mikor egy olyan anime, amiben a történet, cselekmény, karakterek, dramaturgia, mind-mind nem létező fogalmak, hónapokig vezette a létező összes listát, és megverhetetlen volt.

Nem mellékesen az ezért felelős KyotoAni egyébként ékes bizonyíték arra, hogyan változtak meg a nézők igényei. Amikor 2005-ban kiadták az Air-t, nem sok embert mozgattak meg vele, még csak nem is tartották egy különösebben jó adaptációnak. Aztán eltelt 4 év, és taroltak a nagy büdös semmivel.

Ezzel pedig eljutottunk a mai anime felhozatalhoz, amire két dolog jellemző. Egyfelől manapság, kis túlzással élve, kétfajta animét különböztetünk meg egymástól, ami school life, és ami nem school life. Az ecchi, vagy az esetleges shounen fight szál, igazából másodlagos az ilyen műveknél. (Többek között ezért is ennyire gyérek). Másfelől ott a moe, ami meg egész egyszerűen egy kortörténeti probléma, ám abból talán a legrosszabb, ami valaha érte ezt az ipart. Olyan mint egy ragály, ami pénz útján terjed, és felemészt maga körül minden létező kreativitást. Következésképp nem csoda, hogy olyanok a mai anime szezonok, amilyenek.

random_anime_chart

Na és akkor ezen a ponton kéne jönnie a szokásos oldfag,”bezzeg régen jobb volt” kezdetű monológnak, amire bár én is hajlamos vagyok, mégis óvatosságra intenék mindenkit, mert ez meg a ló túlsó oldala lehet, ha nem vigyázunk. Ugyan van valóság alapja annak a kijelentésnek, hogy régen, akár az összképet, akár az arányokat nézve, jobb volt a helyzet. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a nosztalgia rózsaszín szemüvegének, bizony van egy jótékonyan torzító hatása, amivel számolni kell, és amivel könnyen becsaphatjuk magunkat.

Természetesen nem arról van szó, (és ezt már nagyon sokszor elmondtam) hogy ma nem készülnek jó animék, vagy hogy régen ne készültek volna bűn rosszak. Itt az arányokról van szó, egy arányeltolódást kell látni, mivel régen se készült lényegesen több kiemelkedő anime, csak kevesebb volt mellette a gyér. Mások voltak a piaci körülmények, másabb volt a szemlélet, a nézőkhöz való viszonyulás, illetve mint mondtam, egy progresszív időszak volt. Ezért is van az, hogy azok az animék, amik akkor, az akkori színvonalon átlagosnak, középszerűnek számítottak, még azok többségében is láthatta az ember a fantáziát, a törekvést, hogy legalább megpróbáltak nekünk egy történetet elmesélni, karaktereket felépíteni, egy hangulati közeget megteremteni. Ma viszont, mivel sokszor már a másolatról készül a másolat, olyan felfogásban, amilyenben, ezért nem igazán láthatunk mást, mint hogy az egyetlen cél kvázi az, hogy ha normális minőségben akarod látni, cenzúra nélkül, akkor vedd meg a BD kiadást, és lehetőség szerint addig se felejts el merceheket venni. (Tisztelet a kevés kivételnek.)

Demográfiai viszonylatban, igazából nincsenek nagy különbségek. Ahogy ma, úgy régen is elsősorban a tinédzser fiúk, és a fiatal férfiak voltak az elsődleges célközönség, az ipar számára. A különbség inkább ott van, hogy anno bátrabban próbálkoztak más műfajokkal, hosszabb sorozatokkal, és más célcsoportokat is meg akartak szólítani.

Végezetül szintén fontos szót ejteni a nevezzük úgy, forrás struktúra átalakulásról, mert ez se épp elhanyagolható tényező. Még régen az animék többsége, vagy mangából készült, vagy original mű volt, ritkább esetben könyv adaptáció, addig manapság a light novelek, visual novelek veszik át egyre inkább ezeknek a tradicionális forrásoknak a helyét. Önmagában persze ezzel se lenne semmi baj, ám az eddigi tapasztalataim alapján, sajnos ennek is inkább negatív hozadéka van, különösen a visual novelek esetén. Ami nem csak abból fakad, hogy ezek jó része eroge, hanem abból is, hogy a visual novel mint formátum, a videojátékokhoz áll közelebb, egy videojátékot pedig azért nehéz jól adaptálni, mert a videojátékok, elsősorban a mechanizmusokon keresztül szórakoztatnak, amit nem lehet adaptálni. Mint ahogy például a multiendiget se.

Röviden tehát az ipar nincs egyszerű helyzetben, több tényező együttes hatása miatt olyan, amilyen. A lényeg pedig az, hogy mi ez ellen mi, innét Magyarországról, semmit se tudunk tenni. Az egyetlen dolog, ami változtathat ezen a helyzeten, az a pénz.

Advertisements

66 hozzászólás to “Miért “rosszak” a mai animék?”

  1. RONTOM-BONTOM! Says:

    “Ennek természetesen nagyon sok erénye van, ám legalább annyi hátránya is.”

    Mármint előnye? 😀

  2. Lassan annyian rágjuk a témát, hogy lehetne blogvitát is rendezni a témában. 😀

    De legalább látom, nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, a moe a rákfene, és a K-On! óta durván áttétes lett tőle az ipar, és a kemót is csak cseppekben adagolják.

    • Én nyitott vagyok rá, bár a lényeget már szerintem mindhárman összefoglaltuk. =) Igaz a fansub részt azt nagyvonalúan kihagytam, de abban úgyis te vagy leginkább képben, én nem sok mindent tudnék hozzáfűzni.

      A moe… nos ha egészen korrekt akarok lenni, akkor azt mondanám, néhány esetben akár jól is elsülhet, ám ezek inkább a “kivétel, ami erősíti a szabályt” kategóriába tartoznak. Ilyenkor mindig a Dai Mahou Touge ugrik be elsőnek. =D

      A Kejjon előtt, nekem már igazság szerint a Lucky Star, Haruhi is amolyan “mi a fasz ez?!” élmény volt, méghozzá egyáltalán nem a jó értelemben. Sőt akár visszamehetnék egészen az Air-ig is, mert már az a körül kialakult felhajtást se értettem, egyesek részéről. Viszont a Kejjon, és főleg az az ováció, siker ami ezt övezte, na az tényleg betettem nálam kaput. Ott egyszerűen valami elpattant, úgy globális szinten elcsesződött.

      • Igen, egy jobb téma kell és akkor lehetne rendezni egy ilyet. D

        Na igen, moével lehet jót is alkotni, van is pár, pl. az agyzsibbasztó Nichijou, ami úgy tökéletes, ahogy van (grafikai értelemben).

        A Kéj-On!-nál maradjunk, hogy az az első. A Lukas Sztár egy pródia akart lenni önmagával és az animékkel is, na ez viszont nem igazán jött össze neki. De mondjuk a mangaváltozatnak sem, ami kicsit előbb volt. A Haruhi meg hagyjuk. Regényben baromi jó, főleg a 4. kötet, amihez szerencsém volt. Meg a mozifilmje még emészthető, de a sorozatokat úgy égetném, ahogy a nácik a zsidó és kommunista könyveket. Az Airt meg mondhatjuk inkább előszélnek, próbálkozásnak és általában mindig volt valamekkora hype egy-egy mű körül. De a tényleges korona az a Kéj-On!-t illeti meg ténylegesen, mert az legalább tarolt, mémesedett több módon is és a többi.

      • A paródiákat, és az ironikus humort én spec nagyon szeretem, de amilyen gyerekesen ostoba, mondhatnám akár azt is, hogy dedós szintre lementek a Lucky Star-ban, elsősorban ugye a “cuki moe” jegyében, az nálam egyből torkát szegte az egésznek.

        A Haruhi-val meg az volt a baj, hogy oké, értettem én, hogy valahol ennek az lett volna a lényege, hogy van egy szkeptikus srác, akit a sors összehoz egy flúgos csajjal, aki akarva-akaratlanul, de kimozdítja a gyereket a szürke hétköznapokból, és megmutatja neki, hogy vannak csodák. Meg hogy merjünk nagyot álmodni, mert ha hiszünk az álmainkban, akkor megváltoztathatjuk a világot. Meg önirónia (ami nekem rohadtul nem jött át), és még lehetne sorolni miket hordtak össze ez kapcsán. De itt is megint ugyanaz lép közbe, mint a másiknál, vagy az összes többinél, a megvalósítás. Mert amikor valami ennyire idegesítő, ostoba formában kerül elém, akkor hamar elegem lesz belőle. Nem is szólva arról, hogy annak a világalakítós baromságnak is abszolút alibi szaga volt. Semmi más értelme nem volt, mint hogy ezzel “magyarázzák”, miért nem logikus senki és semmi.

        A K-On! ezekkel szemben egy teljesen más szintre lép, mert hogy ez még jó a pofájába is hazudik a nézőknek. Azt állítja magáról, hogy ez egy lányzenekarról fog szólni, na de arra aztán várhatunk. Valójában egy olyan tea klubot kapunk, ahol a világon nem történik semmi érdekes.

        Komolyan mondom, ezek után az animék következő fejlődési fázisa az lesz, hogy kapunk majd egy fehér szobát, ahová bejön egy moe, szépen felhúzza a szoknyáját, lehajol, és rá lesz írva a seggére, jó nagy betűkkel, hogy: “Ennyire hülyék vagytok!”

      • “Ott egyszerűen valami elpattant, úgy globális szinten elcsesződött.”

        XDDDD

        “Az Airt meg mondhatjuk inkább előszélnek…”

        Nem tudom, hogy ez az “AIR -> előSZÉL” szándékos volt-e, de zseniálisan jött ki… XD

        “…és megmutatja neki, hogy vannak csodák. ”

        Most hirtelen vágyam lett rá, hogy valaki csináljon Haruhiból egy AMV-t ezzel a dallal: https://www.youtube.com/watch?v=5c65mdy7EYE

        XDDDD Mondjuk, amint épp baszogatja a srácot és közben alatta menne ez a szöveg, miközben látnánk a bevágott “fantasy” jeleneteket is a sorozatból. XD

        “Komolyan mondom, ezek után az animék következő fejlődési fázisa az lesz, hogy kapunk majd egy fehér szobát, ahová bejön egy moe, szépen felhúzza a szoknyáját, lehajol, és rá lesz írva a seggére, jó nagy betűkkel, hogy: “Ennyire hülyék vagytok!””

        Fizetnék is egy ilyenért, csak hogy láthassam. XD Bár inkább az otakuk fejét, amikor szembesülnek ezzel. 😀 Ha már 5-10 évig szenvedtem miattuk közvetve, ennyi “bosszú” jár nekem. :3 XD

      • Momiji már csinált nekünk Haruhis nyuszitáncot, szóval az után én már bármit el tudnék képzeli. =D

        A moe segges “szembesítés” megérhetne egy próbát, bár nekem van egy olyan érzésem, hogy nem nagyon érnének célt vele. Néhányan felfognák, páran megsértődnének rajta, de az igazán hardcore réteg még ezt is megpróbálná kimagyarázni, hogy “ezt nem szó szerint kell érteni, nem rájuk vonatkozik, hanem csak azt jelzi, hogy nehezen kapható a menyecske.”

      • “A paródiákat, és az ironikus humort én spec nagyon szeretem, de amilyen gyerekesen ostoba, mondhatnám akár azt is, hogy dedós szintre lementek a Lucky Star-ban, elsősorban ugye a “cuki moe” jegyében, az nálam egyből torkát szegte az egésznek.”

        A Lucky Star-t ugyan még nem láttam, de egyébként ez a probléma sajnos szintén eléggé általános a moe animék körében és nem csak azoknál, amik vígjátékok akarnának lenni. Szóval oké, legyenek a főszereplők kislányok, ettől még nem kéne törvényszerűen szarnak lennie a sorozatnak, viszont ez az egész moeloli-izé sajnos azt is magával vonja, hogy a karaktereken túl a történet hangulata, cselekménye és úgy mindene iszonyúan “lededósodik”. Gondolok itt pl. arra, hogy még ha mondjuk valami harcolós animét dobnak is össze lolik szereplésével, ott is borítékolni lehet, hogy hiába nem slice of life, a harcok ugyanolyan gagyik és komolyan vehetetlenek lesznek, mintha mondjuk az iskolai életüket kéne néznünk. Halál eleve kizárva és a sérülés is baromi ritka, mert az otakuk vajszíve a végén még meghasadna, ha XY-chant esetleg kinyírnák, vagy akár csak bekapna valami komolyabb lövést. Így tökmindegy, hogy éppen magical girlök, repülő félmechák, vagy akár tankirányítók lesznek a kiscsajok, nagy rá az esély, hogy csak vaktában fognak egymásra lövöldözni, meg ugrálnak jobbra-balra és ebből áll egy “komoly összecsapás”. (Pont ezért cseszett fel pl. a Girls und Panzer, mert ha ott lolik helyett mondjuk negyvenes katonákról szólt volna a történet, tán még lehetett is volna belőle valami, de amint megláttam a szereplőgárdát, már temetni kezdtem a cuccot, aztán az első három rész végigszenvedése csak megerősített a hitemben, hogy a lolik megint szétkúrtak egy amúgy nem feltétlenül rosszul induló alapötletet. (Tankvezetés, mint az egyik legnőiesebb “sport”…röhej a köbön és ezt csak fokozták később…) Szerintem a Madoka pl. már onnantól kezdve tarolt, hogy bár az is a Hidamari Sketch dizájnjával operált, viszont ott igenis be merték vállalni, hogy hullottak a csajok, mint a legyek.

        “A moe segges “szembesítés” megérhetne egy próbát, bár nekem van egy olyan érzésem, hogy nem nagyon érnének célt vele. Néhányan felfognák, páran megsértődnének rajta, de az igazán hardcore réteg még ezt is megpróbálná kimagyarázni, hogy “ezt nem szó szerint kell érteni, nem rájuk vonatkozik, hanem csak azt jelzi, hogy nehezen kapható a menyecske.””

        Igen, sanszos, hogy ebből is annyi lenne csak, hogy 5% reakciója: “Hát b+!”, másik 5%-é: “Hehe, ez jó kis görbe tükör volt! :D”, a maradék 90%-é viszont: “*fap-fap-fap*”.

      • “Halál eleve kizárva és a sérülés is baromi ritka, mert az otakuk vajszíve a végén még meghasadna, ha XY-chant esetleg kinyírnák, vagy akár csak bekapna valami komolyabb lövést. Így tökmindegy, hogy éppen magical girlök, repülő félmechák, vagy akár tankirányítók lesznek a kiscsajok, nagy rá az esély, hogy csak vaktában fognak egymásra lövöldözni, meg ugrálnak jobbra-balra és ebből áll egy “komoly összecsapás”.” -> Az Upotte!! erre a legtökéletesebb példa, mert ott pont az van, hogy hiába mindegyik csaj egy-egy fegyver manifesztációja, egymást nem tudják sebezni, nem sérülnek, tehát értelmét veszti a harc.

        Girls und Panzer-ben legalább a tankok sérültek, és egész hűen voltak ábrázolva, viszont ott meg az tett be a dolognak, hogy néha olyan röhejes túlzásokba estek, mint a driftelés.

      • A Girls und Panzert ugyan nem láttam még, és tudom, hogy sok túlzás van benne, de a tank driftelése nem annyira légből kapott ötlet. A 2. vh környéki tankok nagy sebességnél hirtelen irányváltáskor tudtommal igenis farolhattak. Bár ezt biztos túltupírozva adják elő az animében.

      • Enyhén szólva, kábé mint ha egy Tokyo Drift filmből merítettek volna. =D https://peter1989.files.wordpress.com/2013/08/girls_und_panzer_05.gif

  3. Hehe, egyik “kedvenc” témám… 😀 XD (Főleg, hogy épp aktuális is, a napokban kezdtem el leszedni pár 80-as évekbeli klasszikust és mondjuk úgy, hogy ERŐSEN érződik a különbség köztük és a mai animék között… XD) Mondjuk ha nem haragudtok meg, én most négy cikken nem rágnám át magam (alapcikk, Riczé, Pitbullé és Péteré + ugye a kommentek), úgyhogy csak ezt az ittenit kommentálnám, meg a magam 20 centjét tenném hozzá. (Legfeljebb majd ha nagyon belemegyünk, akkor “továbbképzem” magam. XD)

    Péter kb. jól összeszedte az okokat, hogy miért lett ilyen manapság az anime ipar (és most még provokatív sem volt :)), így az ő írásához nagyon hozzászólni nem tudok, úgyhogy csak pár dolgot ragadnék ki, aztán utána a saját tapasztalataim osztanám meg veletek.

    “Ilyen körülmények között pedig, nem csak hogy alaphangon nehéz, de ami ennél sokkal lényegesebb, hogy nem is éri meg kreatívnak lenni. ”

    Szerencsére azért néha még ez is megcáfolódik, elég csak a korábbi FMA, vagy a mostani Shingeki sikerére gondolni. A baj inkább az, hogy még a kreatív művek is ilyen “egy a tíz ellen” helyzetben vannak, mert hiába dolgozzák ki aprólékosan a sztorit, vannak váratlan fordulatok minden epizódban és hasonlók, ha a másik tíznek elég megvillantania pár anime-csöcst és máris pedáloznia kell a kreatívnak is, ha nem akar elsüllyedni a fanservice-tömeg alatt. Ez viszont már főleg a nézők sara, hiszen mégis csak kitüntetett figyelemmel kellene kezelniük egy olyan művet, ami pozitív értelemben kilóg a többi közül. Ehhez képest sokan úgy állnak hozzá, hogy “ja, láttam XY sorozatot, jó cucc volt az is, de azért a loli/csöcs-adagomból nem engedek!”

    A múltkor épp belebotlottam egy hasonló témájú cikkbe, csak az angolul volt és ott írta valaki a kommentek között, hogy az a fő probléma, hogy a mai animések már “ebbe születtek bele”, a legtöbbnek fogalma sincs, hogy azért annál több/jobb is lehetne egy sorozat, mint hogy az legyen a fő “cselekményszál”, hogy XY-chan meg akarja dugni a bátyját, vagy valami hasonló “csoda”. (És akkor még annak “kell” örülni, hogy egyáltalán van benne cselekmény, még ha az ennyiben ki is merül, mert lehetne K-ON is, amiben tényleg 12 részen keresztül csinálják a nagy büdös semmit.) Viszont ez is csak félig igaz, hiszen azért 2000 után is találni bőven minőségi címeket, a baj inkább az, hogy jellemzően mindig a csöcsfesztivált vagy a pedoshow-t kapják fel, szóval a legtöbb néző vígan maradt igénytelen, vagy éppen változott azzá az évek során. (Biztos meséltem már, hogy Usteamen is találkoztam olyan egyénnel, aki anno, amikor odakerült a 2000-es évek elején, még Slayers-fan volt, meg hasonló minőségi cuccokért rajongott, majd pár év alatt olyan szépen “főpedóvá” változott, hogy azt “öröm” volt nézni…)

    “Na már most egy ilyen helyzetben, amikor könnyű pénzre van szükség, méghozzá gyorsan, akkor hamar felértékelődik a legegyszerűbb eszköz, a fanservice, olyannyira, hogy mellette minden más szempont mellékes lesz, ami természetesen a minőség rovására fog menni. Ám mindennek van azonban egy sokkal súlyosabb következménye is. Mivel ahhoz, hogy ezeket a futószalagon gyártott, lelketlen iparos munkákat el lehessen adni, szemléletet, és politikát is kell váltani. Lévén ínséges időkben az ember nem válogathat az eszközökből, a cél pedig szentesíti az eszközt ugyebár. Különösen igaz ez akkor, ha pénzről van szó.

    Tetszik vagy sem, egyszerűen az lett a cél, abba öltek bele nem kevés pénzt és energiát, hogy levigyék egy olyan alacsony szintre a nézők elvárásait és ingerküszöbét, ahol már ezeket, az addig megszokott és elvárt átlagminőséget messze alulmúló termékeket is könnyedén el lehet adni. Az új ideális nézőtípus az otaku lett, mivel ők azok, akiknek az igényeit a legegyszerűbb kielégíteni, mert hogy nincs nekik olyan (mint ahogy életük, és jövőjük se, de ez már mellékes).”

    Aztán nehogy majd a végén úgy járjanak, mint itthon mondjuk a Mangafan. Tudod, ők is gyorsan és könnyen akartak sok pénzt keresni, ezért eldöntötték, hogy elsődleges célcsoportjuk a Narutardok lesznek és látjuk, hogy ez is hová vezetett. Japánban is mintha lassan, de biztosan kezdene visszaszorulni a moe, legalábbis az utóbbi pár évben mintha ismét jobb/egyedik animék bukkantak volna fel, olyanok is, amikre előtte akár egy évtizedig sem volt példa. Lásd pl. Space Dandy: tökös és vicces főhős, szexi nem-loli nők, 80-as éveket idéző zene és képi világ. Annál a ténynél, hogy egyáltalán kijöttek manapság egy ilyennel, már csak az volt a meglepőbb, hogy sikeres is lett és ha minden igaz, most nyáron indul a második szezonja. 🙂 Szóval azért bízok benne, hogy ahogyan egykor a moére és fanservice-re volt igény, most ismét a minőségibb cuccok felé fordul majd a nézők kívánalma. Jó, nyilván az élet nélküli otakuk mindvégig ott lesznek, ahogyan az őket kiszolgáló stúdiók is, de talán a készítők megint mernek majd “nagyokat álmodni”, az otakuknak szóló gagyi sorozatok meg talán ismét a perifériára szorulnak majd.

    “Ha pedig meg kéne neveznem egy konkrét animét, ami egyértelműen azt jelezte, hogy itt most egy pálfordulás történt, valami nagyon megváltozott, és egyáltalán nem a jó irányba, akkor az véleményem szerint a K-On! volt. Az ugyanis akárhonnét is nézzük, valahol egy szimbolikus értékkel bírt, mikor egy olyan anime, amiben a történet, cselekmény, karakterek, dramaturgia, mind-mind nem létező fogalmak, hónapokig vezette a létező összes listát, és megverhetetlen volt.”

    Valóban és annál is idegesítőbb, hogy akárhány hardcore fannal beszéltem eddig, igazából meg sem tudták indokolni, hogy miért is akkora istenkirályság ez szerintük. Oké, én is végignéztem, és a “semmit nem csinálunk”-műfajban valóban még talán a jobbak között említhető, helyenként aranyos és pár poén még működött is, de ez elég halovány “dicsőség”, az meg viccnek is rossz, hogy sokan év animéjének kiáltották ki anno, meg hasonló ökörségek. Az meg végképp facepalm kategória, hogy utána tényleg éveken át ez lett a tendencia és kismillió stúdió próbálta ezt a “cute girls doing cute things” formulát lekoppintani.

    “Ma viszont, mivel sokszor már a másolatról készül a másolat, olyan felfogásban, amilyenben, ezért nem igazán láthatunk mást, mint hogy az egyetlen cél kvázi az, hogy ha normális minőségben akarod látni, cenzúra nélkül, akkor vedd meg a BD kiadást, és lehetőség szerint addig se felejts el merceheket venni. (Tisztelet a kevés kivételnek.)”

    Apropó: mivel egyik haverom nagy “BD-buzi”, elég jó látásom van erre a témára is és ő mesélte nemrég, hogy most már még a “csak a BD-n lesz uncensored!” szisztémát is felül (pontosabban alul…) múlták: konkrét JELENETEKET szednek ki a TV verzióból, amik csak a BD-n lesznek elérhetőek. És nem is kell feltétlenül fürdős, vagy véres jelenetekre gondolni, pl. a Working című animében volt, hogy a BD-n elvileg minden rész pár perccel hosszabb volt, mivel mindenféle random jeleneteket tűzdeltek bele. (Bár erős a gyanúm, hogy azok eredetileg is kész voltak, csak a TV-ből szedték ki, nem a BD-be rakták be…) Szóval igen, ehhez már pofa kell és szánalmas, amikor egy stúdió csak ebben bízva mer BD-n kihozni egy sorozatot, mert attól félnek, hogy amúgy a kutya sem venné. Ennek a mentalitásnak már annyira a rabjai lettek, hogy a leghülyébb stúdiók (pl. Shaft :P), akkor is belepiszkálnak az eredetibe, ha azzal semmi komoly gond nincs. (Tudod, ez a George Lucas esete az újabb és újabb SW kiadásokkal, azokon is mindig változtat valamit az öreg, de minek…?)

    Lásd ezt: http://www.sankakucomplex.com/2012/04/28/nisemonogatari-finally-bares-all/

    A legtöbb BD-s változtatás vagy minimális, vagy egyenesen szükségtelen/értelmetlen volt és kb. csak azért nyúltak bele, hogy elmondhassák, hogy fú, de átdolgozták. (A fanservice-jelenetről meg annyit, hogy tökösebb stúdió már a TV verzióban bevállalta volna Kanbaru seggét, de azt, hogy a Shaft ebből a szempontból gyenge és “megalkuvó”, már akkor kitárgyaltuk, amikor még a Bakét nézted. :D)

    “Még régen az animék többsége, vagy mangából készült, vagy original mű volt, ritkább esetben könyv adaptáció, addig manapság a light novelek, visual novelek veszik át egyre inkább ezeknek a tradicionális forrásoknak a helyét.”

    Na igen, ez az egyik legszebb öngól, amit a műfaj rúghatott magának az utóbbi időben. Nem azt mondom, hogy ilyenek ne legyenek, de jellemzően eltosszák ezeket az adaptációkat, vagy mivel még az eredeti light novel is fut, ezért kényszermegoldásokat iktatnak be, pl. elcseszett original anime ending, soha be nem fejezett sorozat (csesszék meg, a Kämpfer kivételesen egy olyan fanservice show volt, ami még engem is lekötött, erre nem elvágták pont a sztori felénél? XD), vagy éppen sok szezonon át húzódó befejezés, mivel mindig várni kell arra, hogy a light novelből elég alapanyag gyűljön össze a folytatáshoz. Nem azt mondom, hogy ha mangát adaptálnak, akkor ilyesmi nem történhet meg, de ahogy te is írod, azt még mindig jóval nagyobb eséllyel adaptálhatják normálisan, vagy legalábbis tűrhetően. (Light noveleknél már az rendszeres szokott lenni, hogy aki olvasta az eredetit, az húzza a száját az anime egyik, vagy másik módosításán, ahogy pl. a könyvből készült filmek sem mindig nyerik el a rajongók tetszését. Egy manga adaptálását ennél jóval nehezebb elszúrni, hiszen ki túlzással a képregény a “storyboard”, azt már csak meg kell animálni.) Visual noveleknél pedig az van, amit írsz: egy “normál” játékot is nehéz adaptálni, hát még egy olyat, ami vagy egy kúrós randiszimulátor, vagy pedig valami hatszáz lehetséges befejezésű, több szálon futó, félig-meddig nyitott nyomozós sztori, aminek ráadásul kismillió része van már játékban is. Ráadásul az a vicc, hogy mangákból jóval nagyobb a szórás, bőven lehetne olyan cuccokból is animét csinálni, amiből még vagy nem nagyon csináltak, vagy legalábbis az utóbbi tíz évben nemigen. Pl. 1-2 éve belefutottam valami laborból megszökött beszélő kutyás seinenbe és amilyen debilen hangzik az alapkoncepció, annyira érdekesen volt megoldva. Persze a szokásos “a kutya az ember legjobb barátja” ötletet gondolta tovább, de elég jól bonyolódott a sztori, feltűnt idővel egy másik dög is, kérdőre vonta a “jófiú” ebet, hogy miért az embereket védi, amikor a fajtársait kellene, stb. Oké, egy idő után eluntam, de animében lehet, hogy simán végignézném, ha ezt a sztorit mozgással, zenével és hangokkal spékelik meg, plusz pl. annál az idióta Elfen Lied-nél klasszisokkal érdekesebben oldotta meg ezt a “kitaszított mutáns” témát és abból bezzeg lett anime…:P Szóval az animekészítők helyében ismét a mangák felé fordulnék, meg próbálnak olyan original történeteket kiagyalni, amik még nem annyira a “másolat másolatának a másolatai”. 😀 (Lásd a már említett Space Dandy-t, ahol a rendező úr nem tett mást, mint visszanyúlt a 80-as évek űroperáinak hangulatához és csinált az egészből egy vígjátékot/paródiát.)

    “Röviden tehát az ipar nincs egyszerű helyzetben, több tényező együttes hatása miatt olyan, amilyen. A lényeg pedig az, hogy mi ez ellen mi, innét Magyarországról, semmit se tudunk tenni. Az egyetlen dolog, ami változtathat ezen a helyzeten, az a pénz.”

    Pontosan ezért kellene a fanoknak “megtagadni” ezeket a szutykokat. Egyébként nem is értem őket. Nem arról van szó, hogy nekem ne lenne kedvenc fanservice-sorozatom, fétisem, akármim, de mondjuk 1-2 ilyen sorozat megnézése után már egyszerűen érzem, hogy csömöröm van tőlük, vágyom valami értelmesebb, tartalmasabb témájúra. El nem tudom képzelni, mennyire igénytelen elvárású nézőnek kell lennie ahhoz az embernek, hogy ezeket zabálja nagykanállal, szezononként 5-10 darabot elfogyasztva és közben még döngesse is a mellét, hogy: “semmi gond nincs az animeiparral, tök jó minden!”.

    “De legalább látom, nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, a moe a rákfene, és a K-On! óta durván áttétes lett tőle az ipar, és a kemót is csak cseppekben adagolják.”

    Ha ez megnyugtat, még nem nagyon találkoztam olyan emberrel, aki régebb óta animézik és ne érzékelné ezt a problémát legalább minimális mértékben. Jellemzően három olyan “fantípussal” találkoztam csak, aki szerint minden rendben van és minden “vészmadárkodó” fan kiégett vén fasz:

    1. Aki ebbe “született bele”. 2000 körül, vagy azután kezdett el animézni, ezért nem is nagyon ismer minőségibb sorozatokat, mert ezt a moe-ecchi dömpinget szokta meg. Ha mégis kijön pár minőségibb cucc, azokat furcsa, különc “lázadóknak” éli meg, nem pedig kísérleteknek arra, hogy visszaterelték a műfajt normális mederbe. (Legjobb esetben végignézi ugyan őket, még tetszenek is neki, de ezek semmilyen szemlélet-, vagy igénybeli változást nem idéznek nála elő és miután végzett velük, megy vissza “moézni”.) Ők annyiból nem hibásak, hogy ezt szokták meg, így érthető okokból nem igazán van másra igényük. Abból a szempontból viszont hibásak, hogy senki nem tiltja meg nekik, hogy mondjuk a 90-es, vagy urambocsá a 80-as évekből is kiválasszanak néha maguknak 1-1 darabot, legalább szemléletformálás gyanánt, vagy hogy megnézzék, milyen volt “anno” egy-egy animesorozat. Csak bennük van ez a hülye sznobság, hogy egyrészt 2000 előtt “nem csináltak animét” (ennyi erővel ne nézzünk klasszikus Star Wars trilógiát, Star Treket, Casablancát, vagy akár egy Hitchcock filmet, hiszen ezek is mind azelőtt készültek, hogy mi születtünk…), másrészt ha meg is nézik őket, egyből belekötnek mindenféle marhaságba, pl. hogy “rondább a grafika”, vagy “nem bírom a 90-es évek karakterdizájnját”. (Én meg a mostani “egyenmoe” vektoros szart…:P)

    2. Akiknek ez a kedvenc stílusuk, ami épp most “tombol”. Ez egyszerű: nyilván ha moefag, vagy pedó vagy, akkor semmi okod panaszkodni, kamionnyi mértékben öntik rád a meztelen lolikat, amik anno ilyen “rétegsorozatok” voltak, azok most mainstreamné váltak, így érthető, ha ők úgy érzik, hogy most jött el az “anime kánaán”. (Megjegyzem, ebből a szempontból együttérzek velük, de azt továbbra is csodálom, hogy nem lesz csömörük ezektől a futószalagon gyártott “egyenszaroktól”. Én pl. szeretem a JÓ shounen cuccokat, de azért ha tegyük fel zsinórban megnézek 2-3 ilyet, akkor negyedjére már valami másra vágyom, mert ugye jóból is megárt a sok. Ezeknek azonban valahogy mintha nem ártana meg, vagy csak nem érzik…)

    3. Akik már “idomultak” ehhez. Ők a “fő bűnösök”, de legalábbis baromira igénytelenek, már ami az elvárásaikat illeti, elvégre ők képviselik a “szinte minden szart megeszek válogatás nélkül, amit “anime” címen elém raknak” mentalitást. Az ő esetükben nem arról van szó, hogy “ezt szokták meg”, vagy mindig is “lolisták” lettek volna, hanem egyszerűen mindig az adott trendekhez idomulnak, illetve könnyű nekik eladni bármit, ha jó nők, vagy cuki moék vannak benne, magyarul könnyű a farkukra hatva bármit leerőszakolni a torkukon. 😛 De szerintem idomulnának ők mindenhez, ha holnaptól pl. a mecha animék szaporodnának el ilyen 80%-os arányban, akkor is azt mondanák, hogy mennyire csodás a helyzet. 😀

    Hmm, így visszaolvasva megint nem bírtam magam rövidre zárni, viszont így reagálás közben kb. mindent le is írtam, amit szerettem volna. Esetleg még annyit, hogy szerintem mi a stúdiók és a fanok fő bűne, hogy idáig fajult a helyzet.

    A stúdiók azért hibásak, mert alapból van ez a japán mentalitás, hogy “amire igény van, azt bizony ki kell szolgálni!”, csak ők ezt már végképp a csúcsra járatták. Egyszerűen egy ponton túl húzniuk kellett volna egy képzeletbeli vonalat és azt mondaniuk, hogy “nem érdekel, hogy mostanság mindenki lolikra veri, nem fogom a mechától a shounenig az összes műfajt megmérgezni kiscsajokkal, csak azért, hogy több zsét keressek”. A baj az volt, hogy ezt nem tették meg. Mondjuk ez nem csak anime szempontjából jellemző rájuk, pl. amikor megvették a Friendship is Magic-et, akkor kb. nagyobb promót csaptak neki, mint az amcsik, akik eredetileg készítik. Hatalmas bejelentése konferencia, promózása azoknak a seiyuuknak, akik még csak szerepelni FOGNAK a sorozatban (mivel ekkor még el sem indult, csak a megvétel volt biztos) és kismillió olyan merch, amiről ordított, hogy ez már túlzás és felesleges (pl. Mane Six-es pendrive, meg ilyesmi… XD). Ezt csak azért írom, hogy ha egy külföldi, alapvetően gyerekeknek szóló rajzfilmet így promóznak, el lehet képzelni, hogy mennyire túlpörgetnek mondjuk 1-1 olyan cuccot, amit ők maguk hoznak ki és célzottan az otakukra mennek vele. Pedig lehet, hogy nem kéne…

    A fanok meg azért hibásak, mert egy ponton túl nekik is megálljt kéne parancsolniuk maguknak, hogy “azért ezt a szart már nem esszük meg!”. (Gondolok itt most elsősorban a 3-as pontban említett egyénekre.) Persze az egyénenként változó, hogy ki melyik sorozatnál érzi azt, hogy “oké, most léptük át azt a bizonyos határt”, nekem ez valahol félúton volt a Kodomo no Jikan, meg a Girls und Panzer között (belekeverve a közepébe még a K-ON-t is… XD), de egyszerűen kellene lennie egy olyan pontnak, ahol a legtöbb ún. “egészséges szemléletű néző” azt reagálná, hogy “jó, ez már ultra gáz, addig nem fogok hasonló moe-karakteres fost nézni, amíg nem próbálnak legalább látszat szintjén valami történetet dobni alá, vagy ameddig nem fognak kevésbé bűzleni a pénzszagtól”. Aztán majd ha stúdiók is látnák, hogy sorra buknak be az olyan darabok, amik itt fentebb a paródia-charton is szerepeltek, akkor ismét rá lennének kényszerítve arra, hogy értelmesebb cuccokkal álljanak elő, hiszen lehet, hogy azokat sem nézik már annyian, mint mondjuk anno a 80-as, 90-es években, viszont ezeket a moeshiteket még hamarabb unta meg mindenki. Persze ez némileg inkább egyfajta vágyálom tőlem, de kicsit azért reménykedek benne, hogy a folyamat ha baromi lassan is, de elindult. Pl. én a 2010-2014-es időszakban kapásból több jó sorozatot találtam, mint azt megelőzően 2005-2010 között, vagy akár 2000-2010 között. Úgyhogy nagyon reménykedek benne, hogy ez a “moe éra” egy ilyen “múló szeszély” lesz az anime történetében, nem pedig olyasvalami, ami a műfajt örök időkre megmérgezte.

    Ja, még valamit! Az egy dolog, hogy már valóban minden sztorit feldolgoztak anime-témában minden lehetséges változatban, viszont ez még nem mentség arra, hogy a készítők ilyen “rövid idő” után egyből a fanservice-hez nyúljanak. Az amcsi filmgyártás lassan száz éves lesz, mégis, még ma is találni évente több olyan filmet is, aminél úgy jön ki az ember a moziból, hogy “tyű, öcsém, ez istenkirály volt!” (És ugyanez igaz az élőszereplős TV sorozataikra is.) Anime meg mióta is létezik? A 70-es évek vége óta? 30-40 év alatt máris ennyire elfogyott a fantáziájuk? Pedig mi az a 30 év a százhoz képest… Szóval szerintem lolik és csöcsök helyett ideje megdolgoztatni az agyukat, mert lehet a nézőt a faszánál fogva vezetni egy pontig, de aztán úgy járnak, mint a Mangafan, bár ezt már írtam fentebb. XD

    “Egyfelől manapság, kis túlzással élve, kétfajta animét különböztetünk meg egymástól, ami school life, és ami nem school life. ”

    Ehhez meg annyit, hogy szintén csodálom, hogy nem unnak bele. Mitől olyan szórakoztató az, hogy azt kell nézniük újra és újra, ami vagy velük is megtörtént már egyszer, vagy pedig jelenleg is erről szól a saját életük? Nem pont azért néz az ember filmeket/sorozatokat, hogy valami MÁST kapjon, mint amit ő is naponta tapasztal? Ehhez tényleg otakunak kell lenni, azt még el is hiszem, hogy a szoba négy falánál még az is izgalmasabb, hogy XY-chan ma milyen pudingot eszik az iskolai menzán, de más helyzetben igen nehéz megértenem azt, aki ezeket az animéket is nagykanállal zabálja. 😛 (Abba meg már bele se menjünk, hogy akkor mi a helyzet, ha az életed még JOBB is, mint a sorozat… XD Nem mondom, hogy egy akciófilmben élek, de azért azt mindenféle nagyképűség nélkül merem állítani, hogy egy “K-ON team” átlagos napjánál bármikor eseménydúsabbat produkálok magamnak… XD Btw, a fanboyoknak üzenem, hogy a K-ON-t még a My Little Pony is veri, ott legalább a készítők úgy írtak meg minden epizódot, hogy valami cselekménye/tanulsága is legyen. 😛 XD)

    • Annyiban talán megvédeném az “átlagos” fanokat, hogy vannak akik egyszerűen nem mutatnak akkora érdeklődést az animék iránt, hogy régebbi, kevésbé ismert, vagy ismeretlen címekre is figyelmet fordítsanak. Megelégszenek azzal a pár animével, amit az aktuális szezon épp nyújtani tud nekik, és érdekli őket.

      A baj akkor van, amikor ezek az emberek úgy ágálnak valami mellett, mint ha az lenne a csúcs, pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy az adott anime épp egy fokkal jobb, komolyabb csak a mai átlagtól, és ők most láttak ilyet először. Egyébként meg ezt a receptet már sanszosan ellőtték 20-25 évvel ezelőtt, sokkal jobb formában. Aztán amikor ezzel szembesíti őket egy szélesebb érdeklődéi körű, tapasztaltabb emberke, akkor megsértődnek, és személyeskedni kezdenek.

      A moe loli mánia szerintem csak egy időszak az animék történelmében, ami idővel ha nem is fog nyomtalanul elmúlni, de enyhülni fog, egészen addig a szintig, amíg remélhetőleg (ahogy te is említetted) újra perifériára nem szorulnak majd az ilyen művek, mint réteg animék. Vagyis előbb-utóbb, ki fognak kerülni a fő sodorból, a kérdés már csak az, hogy mikor? Érzésem szerint, ez egy hosszú felépülés lesz.

      “Lásd ezt: http://www.sankakucomplex.com/2012/04/28/nisemonogatari-finally-bares-all/” -> Na igen, ez már a pofátlan pénzlehúzás magasiskolája. Sokat elárul a Shaftról, hogy full jelentéktelen jelenetek módosítására, átrajzolására büszkék, viszont aki ennek tudatában pénzt is ad ezért, hát az tényleg megérdemli. A fanserviceukat meg a hajukra kenhetik, egy ’80-as random ova, ahol megmutattak majd mindent, simán veri. =D

      “az idióta Elfen Lied-nél klasszisokkal érdekesebben oldotta meg ezt a “kitaszított mutáns” témát és abból bezzeg lett anime” -> Lett, de legalább megbukott a francba, mind az anime, mind a manga, legalább is japánban. Igazából ez is egy olyan anime, aminek a majmolásában mi, nyugati rajongók vagyunk a hibásak. Elsősorban persze a USA weeabook.

      “Pontosan ezért kellene a fanoknak “megtagadni” ezeket a szutykokat. Egyébként nem is értem őket. Nem arról van szó, hogy nekem ne lenne kedvenc fanservice-sorozatom, fétisem, akármim, de mondjuk 1-2 ilyen sorozat megnézése után már egyszerűen érzem, hogy csömöröm van tőlük, vágyom valami értelmesebb, tartalmasabb témájúra. El nem tudom képzelni, mennyire igénytelen elvárású nézőnek kell lennie ahhoz az embernek, hogy ezeket zabálja nagykanállal, szezononként 5-10 darabot elfogyasztva és közben még döngesse is a mellét, hogy: “semmi gond nincs az animeiparral, tök jó minden!”. -> Emögött pontosan ugyanaz van, amiért ma bármilyen filmet el lehet adni, amiben szuperhősök, terroristák, vagy zombik vannak. Vagy amiért a vámpíros sorozatok, és a kretén “valóság” showk még mindig nem haltak ki. Mert ezek is mind-mind kortörténeti problémák. Egyszerűen hozzá van szokva ahhoz az átlag közönség egy jelentős része, hogy ez a szint, és még ha sokaknak elege is van belőle, szidják mint a bokrot, akkor is megnézik “mert nincs jobb” alapon. Pedig lenne, csak keresni kéne, amire meg lusták.

      Kodomo no Jikan… Na igen, ez a remekmű is olyan, hogy konkrétan egy google képkeresés elég volt ahhoz, hogy ne akarjam látni. =D

      “Ehhez meg annyit, hogy szintén csodálom, hogy nem unnak bele. Mitől olyan szórakoztató az, hogy azt kell nézniük újra és újra, ami vagy velük is megtörtént már egyszer, vagy pedig jelenleg is erről szól a saját életük? Nem pont azért néz az ember filmeket/sorozatokat, hogy valami MÁST kapjon, mint amit ő is naponta tapasztal? Ehhez tényleg otakunak kell lenni” -> Pontosan ez rá a válasz, otakunak kell hozzá lenni. Persze nem arról van szó, hogy néha ne lehetne egy-két ilyet is megnézni, vagy erre alapozva valami érdekeset, vicceset alkotni. A baj megint az, hogy itt is leragadtak a romcom+moe hárem vonalnál. Az ilyet tartósan élvezni, tényleg csak az tudja, aki az iskolába ugyan bejárt, de szép emlékei, élményei nincsenek róla, max az alkalmankénti baszogatásra, kínos pillanatokra, és az egyedüllétre tud visszaemlékezni. Egy ilyen embernek meg persze hogy könnyű magát beleélnie a lúzer srác szerepkörbe, aki indokolatlanul a lányok kedvence lesz, és akármilyen béna is, úgyis hős válik belőle, és népszerű lesz.

  4. Picsába Titkos a hülye disszertációiddal :D.

  5. Én úgy egy fél éve döntöttem véglegesen el, hogy nem fogok többet bosszankodni az anime-ipar kurrens helyzetén. Minek? Változtatni MI úgy sem tudunk rajta, a stúdiók meg (egyelőre) köszönik szépen, jól el vannak így is, az igénytelen nézők veszik a Love Live BD-ket, meg a High School DxD PVC néniket, a ca$h meg protokoll szerint be is folyik, hiszen az üzlet szabályai diktálnak.

    Ami meg esetleg el is üt kicsit a megszokott trendtől, az rendszerint ugyanúgy defektes valahol. Itt van pölö ez az aktuális slágercím, a No Game No Life, ami engem már az LSD-s színvilágával, meg az undormány designjával sikeresen meggyőzött, hogy kerüljem el, de aztán – hype lévén – folyamatosan a pofámba került, mire feltúrtam AniDb-t, hogy legalább a tag-eket csekkoljam hozzá: “beach episode”, “female otaku”, “loli bathing”, “lovable loli”… Áhá… Mindent értek. Ja, hogy ez elméletileg valami mind game cucc? Én kérek elnézést, de valahogy ezek után baromira nem bírnám komolyan venni…

    DE, hogy a “jó ez így nekünk” tábort is védjem kicsit, feltűnt valami más is az utóbbi időben. Nevezetesen az, hogy ha tényleg kijön valami olyan darab, ami a régi időket idézi, van igényes sztorija, remek karakterei és látszik, hogy hozzáértő emberek dolgoztak rajta, akkor azt valahogy rendszerint ignorálják az emberek, még a mai trendeket “ellenzők” is. Itt van mindjárt a mostani tavaszi szezonból a Ping Pong, ami az okádék grafikát leszámítva egy nagyon korrekt, érett és igényes anime, mégis csak maroknyian néztük. Vagy itt a Mushishi S2, ami bár folytatás, de az epizodikus mivolta miatt nem is nagyon szükséges az előd ismerete. És ezzel sem foglalkoztak a népek. Vagy tavalyról az Uchoten Kazoku, ami a Shingeki no Kyojin árnyékában sajnos erősen kapufára játszott, pedig az is egy nagyon korrekt anti-moe cucc.

    >Titkos

    Madoka, Fate Zero, Steins;Gate ugye még mindig tervben vannak? 😀

    All in all, én azért bizakodok, hogy most az új Sailor Moonnal, a LoGH és a Fate Stay Night feltámasztásával és a lehetséges Vinland Saga és Kiseijuu adaptációkkal elindul végre az ipar egy jobb irányba, illetőleg inkább úgy mondanám: visszatalál önmagához, amit a movie-k (Kaze Tachinu, Kaguyahime, etc.) már mintha el is kezdtek volna.

    • A No Game No Life-t nézem, és ott azt kell mondjam, ne dőlj be az AniDB-s tageknek, mert a nagyja baromság. A “female otaku” csak rész igaz, mert egy fél-zseni testvérpárosról szól, akik sose vesztenek el játékot se. A “beach episode” annyi volt, hogy egy angyallal vívtak szólánccsatát (shiritori), aminek keretében az összes kimondott szó valósággá vált. De ott is valami pár perc erejére volt ez a háttér és arra szolgált, hogy az angyallény figyelmét kicsit elterjék a célról. 😀 Az aztán meg marhára egy egész epizód. 😀 Nem véletlenül gyűlölöm az AniDB rekordok kezelését, tele van baromsággal és hiányossággal. De eddig az elvont színvilág ellenére szerintem bőven jó sorozat (és még csak nem is akar mélyfilozófikus lenni álszent előadással).

      A Kaze tachinut őszintén, most így pár nap és párszori újranézéssel sem tudok hova tenni. Jónak jó volt, de valahogy a célját nem találom azon túl, hogy életrajzi mű a világháború egyik legjobb vadászgépének megtervezéséről és megalkotásáról.

    • A sport animék általában nem igazán keltik fel a nagyközönség figyelmét. Én se vagyok különösebben oda értük, annak ellenére, hogy van pár, amiről sok jót hallottam. Mondjuk ott a Prince of Tennis, csak hát az is olyan, hogy az alap sorozattal lenne illő kezdeni, az meg 178 rész.

      Igaz, az Attack No.1-t, aka Mila Superstar-t bevágtam, és az is több mint 100 rész volt, viszont abban benne volt a nosztalgia, ami azért segített elvinni a hátán, a sokszor nem túl izgalmas cselekményt. =)

      Mushishi-t szintén el kéne már kezdenem, a feltámasztásokkal kapcsolatban meg én inkább szkeptikus vagyok, legalább is ami az SM-t illeti. Meg lehet ez csak az én véleményem, de a sok remakelés közben, nem ártana inkább olyan új címekkel előállni, amik hasonlóan fényes pályát futhatnának be.

      • “…a feltámasztásokkal kapcsolatban meg én inkább szkeptikus vagyok, legalább is ami az SM-t illeti. Meg lehet ez csak az én véleményem, de a sok remakelés közben, nem ártana inkább olyan új címekkel előállni, amik hasonlóan fényes pályát futhatnának be.”

        Az is igaz, de amit én furcsállok (és ezt Junchiéknak is mondtam legutóbb conon), hogy ha már ennyire divatba jöttek mostanság a remake-ek, akkor miért nem vesznek elő pár olyat, ami tényleg megérdemelné, mert vagy jó sztori mangában, de sosem készült belőle anime, vagy készült ugyan, de az alaposan szétbarmolta az alapsztorit adaptálás során. Mindannyian tudnánk példákat mondani mindkét kategóriában, plusz amikor tényleg tisztességesen adaptálják másodjára a cuccot (lásd pl. FMA: Brotherhood), akkor tarolnak is vele rendesen, szóval csak válogatniuk kellene a címek közül, hogy mit animáljanak meg. (És ebben persze az is benne van, amit te is írsz: “felfedezhetnének” olyan, eddig csak mangában létező címeket, amik animében “modern klasszikussá” válhatnának.) Az új Sailor Moon egyébként eddig biztató szerintem (legalábbis itt látszik, hogy TÉNYLEG egy teljesen új sorozatot kapunk majd, nem csak újravágják a régit, mint amilyen a DB Kai volt…), én max amiatt aggódom, hogy ott van a manga a maga 18 kötetével és azt akarják 26 részbe belezsúfolni? Nem mondom, hogy lehetetlen, de ennél már rezeg a léc, nagyon jó rendezőnek kell lenni ahhoz, hogy ráérezzen arra, hogy hogyan lehet végig normális tempójú sorozatot kihozni ebből úgy, hogy közben semmilyen fontos jelenet ne maradjon ki belőle. Pedig megérné, mert eleve az első sorozat jópár dolgot eltoszott, kezdve onnan, hogy Mamoruból egy bájgúnárt, míg Chibi Usából egy idegesítő kiscsajt csinált. (Magából a történetből meg egy epizodikus rétestésztát… XD)

      • Sajnos sok olyan cím van, ami mangában is max 1-2 fejezetet élt meg, pedig az anime adaptáció alapján egy teljesen decens sorozatot ki lehetett volna belőle hozni. =(

        Az új SM én úgy tudom csak az első szezont, vagyis a Classic manga verzióját fogja majd adaptálni. Mondjuk a trailer alapján nekem baromira nem tetszik az új dizájn (vékonyabb, aránytalanabb), meg az a furcsa, rongybaba szerű mozgás.

    • “Ami meg esetleg el is üt kicsit a megszokott trendtől, az rendszerint ugyanúgy defektes valahol. Itt van pölö ez az aktuális slágercím, a No Game No Life, ami engem már az LSD-s színvilágával, meg az undormány designjával sikeresen meggyőzött, hogy kerüljem el, de aztán – hype lévén – folyamatosan a pofámba került, mire feltúrtam AniDb-t, hogy legalább a tag-eket csekkoljam hozzá: “beach episode”, “female otaku”, “loli bathing”, “lovable loli”… Áhá… Mindent értek. Ja, hogy ez elméletileg valami mind game cucc? Én kérek elnézést, de valahogy ezek után baromira nem bírnám komolyan venni…”

      Na igen, az a cucc tipikus példája a fenti chartból az “ígéretesnek hangzik, de tudod, hogy úgyis el fogják kúrni” típusú animének. 😀 Mondjuk, hogy mennyire “slágercím”, arról fogalmam nincs, de emlékszem, még amikor csak a rövid leírás volt kinn belőle, megjegyeztem, hogy “Hmm, ez egész poénnak hangzik, talán ki is hoznak belőle majd valami érdekeset”, de aztán első körben az általad is említett dizájn/színvilág szegte kicsit a kedvemet, aztán meg az, hogy Sankakun hetente nyomatták róla a jó kis “szaftos” gif-gyűjteményeket, így láthattam, hogy szinte minden epizód dúskál a fürdős/csöcsöcs/lolis jelenetekben, ez meg lássuk be, nem a legjobb ajánlólevél. (Na ERRE pl. perfekt a Sankaku, vagy akár az Usteam fórum: amit ők istenítenek, azt ajánlott kerülni. 😀 XD Néha persze véletlenül előfordul, hogy találkozik az ő ízlésük és a minőségi mű, de ez a ritkábbik eset. XD) Persze nem azt mondom, hogy most már soha a büdös életben nem fogom ezt a sorozatot elkezdeni, de maradjunk annyiban, hogy ezek után eléggé hátracsúszott a “megnézendő animék” listámon.

      “DE, hogy a “jó ez így nekünk” tábort is védjem kicsit, feltűnt valami más is az utóbbi időben. Nevezetesen az, hogy ha tényleg kijön valami olyan darab, ami a régi időket idézi, van igényes sztorija, remek karakterei és látszik, hogy hozzáértő emberek dolgoztak rajta, akkor azt valahogy rendszerint ignorálják az emberek, még a mai trendeket “ellenzők” is.”

      Mondjuk, ha azok ignorálják, akiknek amúgy bejön a mostani trend, azt megértem, fentebb is írtam, hogy nekik ezek ilyen “fura, különc lázadók”, már onnantól kezdve, hogy nem úgy néznek ki dizájnra, mint mondjuk egy KyoAni anime. Aki viszont rendszeresen ágál a mai trend ellen és mégsem foglalkozik a jó cuccokkal sem, az vagy hipokrata vagy hülye. 😀 (Esetleg hogy kicsit én is megvédjem őket: még előfordulhat az az eset, hogy esetleg nem is hallott a valóban jó cuccról, mert a sok szennynek annyival nagyobb és hangosabb a promó kampánya…)

      “Madoka, Fate Zero, Steins;Gate ugye még mindig tervben vannak? ”

      Naná. 😀 Madoka már lenn van jóideje, épp csak le kéne darálnom. (Az a gond, hogy most konkrétan egy darabig nem lesz nálam anime, mert Póniból egy egész szezonnal vagyok lemaradva és ismered a prioritásomat… XDDD) Fate Zero alap, sőt, ott csak azt kellene kigondolnom, hogy mivel kezdjem, mert terveztem, hogy előbb a Fate/Stay Nightot, aztán az Unlimited Blade Works-öt nyomom le a Zero előtt, de még azt is, hogy előtte a játékot viszem végig. Steins;Gate-et meg jó, hogy eszembe juttattad, ott az volt a helyzet, hogy a BD verziót az átlagnál nehezebb volt belőle levadásznom, de most már arra is rászántam magam, ha minden jól megy, holnap le is kapom majd. 🙂

      Apropó, ezt tőled is, meg úgy minden jelenlévőtől kérdezem: A viszonylag új (értsd: max 2-3 éves) animék közül a Danganronpát véletlenül nem láttátok? Mert az tűnt még leírás alapján egész ígéretesnek (én szeretem az ilyen “killing game” animéket, ha amúgy jól vannak összerakva), de ugye a leírás még nem jelent semmit, másrészt belenézve a kétfilléres grafika is eléggé elvette a kedvemet. (Az opening pl. konkrétan az egyik “leglustább” összeállítás, amit ilyen kategóriában láttam, de még a sorozat közben is valahogy olyan “visual novelesen” “darabosak” a karik. Értem én, hogy abból készült, de nem kell ENNYIRE utánozni az eredetit… XD) Plusz pont ezek a “killing game” animék olyanok, hogy lehetnek iszonyú jók, de rettenetesen gagyik, röhejesek is. Pl. futott nemrég ez az Akuma no Riddle nevű cucc, ami ötletnek nem lett volna rossz, de még Sankakun is leszólták valami olyan komment kíséretében, hogy “reméltem, hogy legalább a Mirai Nikki, vagy a Btooom! szintjét meg fogja ütni a sorozat, de ebben a másik meggyilkolására tett kísérletek kb. annyira komolyan vehetőek, mintha maga a Prérifarkas a Warner Brothers rajzfilmekből lenne az ötletgazda.” XDDDDDD

      “…hogy most az új Sailor Moonnal…”

      Ha még kihozzák valaha életünk során… XD Pedig amúgy a legjobban várt cím nálam most a szezonból. 🙂

      • “Danganronpát véletlenül nem láttátok?”

        Én láttam, és habár a tavalyi év amúgy sem volt erős a játékadaptációk terén, de a Danganronpa még ilyen körülmények között is harmatgyengére sikeredett. A játékkal nem játszottam és egy LP-t sem néztem meg belőle, de szerintem anélkül is bőven érezni lehetett, hogy az egy évados terjedelem egyszerűen nem volt, nem lehetett elegendő arra hogy ha rendesen nem is, de legalább tűrhetően adaptálni tudják a játék sztoriját, vagy ami még főbb, a szereplők sztoriját. Én legalábbis nem hiszem el, hogy egy Phoneix Wright jellegű játékban ilyen sekélyes, ennyire elsietett történeteket tudtak volna kanyarítani a szereplőknek, nem hiszem el hogy ép ésszel valaki rá tudott arra bólintani, hogy ezt igenis át lehet dolgozni tizenkevés epizódba. Nem mintha a Lerche jobban teljesített volna a Devil Survivor 2 adaptációval, de ez most mellékes.

        (Ha már játékadaptációk tavalyról, szvsz a Neptuniáé sikeredett a legjobban, az is csak azért mert amikor nem akart láma módon komolykodni, akkor volt annyira bugyuta a stílusa hogy heti fél órában ki lehetett bírni)

    • Ja igen, még a Steins;Gate-el kapcsolatban akartam annyit kérdezni, hogy a filmet megéri levadászni? Egyáltalán hogyan kapcsolódik a sorozat sztorijához? Alternatív befejezés, remake, vagy pontosan micsoda ez? Esetleg a TV sorozatnak nem volt normális vége és a movie-val pótolták? (Igen, odáig elolvastam a blogodban a kritikádat, hogy rohadt nagy csalódás volt számodra a film, de mivel a csótányos pizzás hasonlatod után már rátérsz a konkrét cselekményre, ezért onnantól inkább skippeltem az egészet, mert gondolom nem lehet úgy mesélni róla, hogy a TV sorozatot ne spoilerezd közben szarrá, arra meg értelemszerűen nem vágytam. XD)

  6. >Titkos

    Fate Zeróhoz annyit, hogy szerintem nyugodtan kezdd el, ne foglalkozz a Fate Stay Nighttal, már csak azért sem, mert ugye az őszi szezonban lesz egy új sorozata, amit ufotable hegeszt, szal ha az tényleg jó lesz, lehet azzal folytatni, hiszen a kronológia is megmarad így. (Az UBW film meg látványosnak látványos, de amúgy kaki.)

    Ami a Danganronpát illeti: Én az Akuma no Riddle kapcsán hallottam róla egyáltalán először, hogy mennyire hasonlít rá, aztán gyorsan utána is néztem és kiderült (via leírások), hogy igencsak gyengusz lett, még a VN reklámjának is rossz. Mondjuk az Akumánál sokkal nem lehet rosszabb. Az most egy hete fejeződött be, egy kellemes 5/10-et simán nyomtam volna rá, de az univerzum egyik legergyább animés befejezése után levittem 3-ra a végső értékelést.

    Ja igen, még a Steins;Gate-el kapcsolatban akartam annyit kérdezni, hogy a filmet megéri levadászni?

    Nem. Nagyon nem! Felejtsd el még a létezését is! Részemről nem létezik, vagy ha igen, akkor lazán non-canonnak veszem. Egy ocsmány pénzhajhász film, ami lazán fittyet hány a sorozatban felállított szabályokra, a sztori egy nonszensz bullshit, és ha volt is benne jó ötlet, azt mindet a sorozatból lopták ki. Amúgy nem kell tartanod, semmit nem ad hozzá az eredetihez; mondom, szimpla fan-catering. A sorozat abszolút lezárt és kerek egész, semmi alternatív vég vagy félbehagyottság és egyike a nagyon kevés VN-feldolgozásoknak, ami tényleg adaptáció és nem reklám, szal dun’ worry. 😀
    (Amúgy még a filmmel kapcsolatban vicces, mióta lehúztam azt randomc-n, azóta valahogy nemkívánatos személy lettem ott. xDD Valahogy minden kommentemet dislike-olják, egyszer mondták is, hogy még mindig nem tudom, mi a jó. Igaz, akkor a Mekaku City Actorsnak szóltam be. :3)

    Btw az új Sailor Moont lehet én is bepróbálom majd. Sosem vonzott különösebben (már anno sem), de, ha tisztességes iparos munka lesz, akkor jöhet. A Madoka és a Tutu óta nem vetem meg a minőségi mahou shoujót.

    • Hamár ufotable hallottál már a Kara No Kyoukai filmekről? Állítólag nagyon jók,én is hamarosan el akarom kezdeni őket 🙂

      • Engem ettől ugyanaz tart vissza, mint a Fate/Stay, meg a többi hasonló cucctól, mégpedig hogy Type-Moon. Jó persze, tudom hogy az anime más tészta, de engem spec a Type-Moon játékok baromira nem mozgattak meg.

      • Yupp, láttam is őket és kimondottan jók, kivéve a 6-ost és azt a semmit nem érő epilógust. (Az újat viszont még csekkolnom kéne.)

      • cheatergs Says:

        Gyakorlatilag meg nagyon nem jók. Bakemonogatari Mystiq Edition w/o Fun

      • Miért, a Bake az fun volt? =) Nekem inkább úgy maradt meg, mint az egyik legunalmasabb anime, amit valaha láttam.

      • cheatergs Says:

        Ismered a véleményemet a Bakéról.
        Arra utaltam, hogy a Bake poénos akart lenni, míg a Kara no komoly. Egyiknek se jött össze.

      • Az utolsó 2 arc körül a Bake is próbált komolykodni, ami még annyira se jött neki össze, mint a poénkodás. Egyébként sanszosan nekem is az lesz majd a bajom a Kara no mozikkal, (már azon túl, hogy Type-Moon) hogy ezek is annak a kategóriának tűnnek, ami vér komoly szeretne lenni, de érdemben nem tud túlnőni az átlagon. A másik ilyen a Fate/ széria. Persze nem mondom biztosra, de úgy 80% a valószínűsége.

  7. Én inkább úgy gondolom hogy a mai animék többségét inkább csak az otakuknak készítik és látva a sok moe-loli-s szart ez egyre inkább erősödik bennem. Pedig a mostani tavaszi szezonban is voltak olyan animék amikre ha egy kicsivel több időt fordítanak akkor akár még jók is lehettek volna mint például a Black Bullet habár ott már a “fejénél bűzlik a hal” effekt van. Bár mai animéket csak ritkán nézek inkább a régebbiek között keresgélek bár az is igaz hogy a régebbiek között is vannak szarok csak azok nem akkora szarok a mai sorozatokhoz képest.

    “Amikor 2005-ban kiadták az Air-t, nem sok embert mozgattak meg vele, még csak nem is tartották egy különösebben jó adaptációnak. ”

    Nem csak hogy az hanem egyenesen az egyik legszarabb anime amit valaha láttam. Azt is mondhatnám hogy a legrosszabb Key adaptáció, a Clannad és a Kanon szimplán hótátlagosak és azért tartom az Angel Beats-et a legelfogadhatóbbnak mert az legalább nem a valóságban játszódik így könnyebben el lehet hinni a dolgokat. Aztán ott van ugye még a Little Busters is de arra szót sem érdemes pazarolni. Sportanimék engen sem nagyon érdekelnek bár a Kuroko eléggé elnyerte a tetszésemet eddig. A Danganronpa elég vegyes fogadtatást kapott,olvastam róla hideget-meleget egyaránt. A Sailor Moon-t én is várom hiszen gyerekkorom egyik alapaniméje bár mostanában láttam belőle pár képkockát és elsőre inkább CLAMP dizájnak tűnik a lányok kinézete.

    Azért manapság is készülnek jó animék és ha mondjuk a stúdiók nem játékokból,visualnovelekből meg randijátékokból csinálnának animéket és végre belátnák hogy nem csak az otakuk szeretnek animéket nézni akkor talán javulna a helyzet.

    “hogy ha már ennyire divatba jöttek mostanság a remake-ek, akkor miért nem vesznek elő pár olyat, ami tényleg megérdemelné, mert vagy jó sztori mangában, de sosem készült belőle anime, vagy készült ugyan, de az alaposan szétbarmolta az alapsztorit adaptálás során.”

    A Remake mindig kettős játszma hiszen lehet akármennyire is jó az új változat mindig lesz pár olyan ember aki csökönyösen ragaszkodik az eredetihez legyen az anime vagy bármi más. Meg sajnos sok olyan manga van ami annak ellenére hogy megérdemelne sose fog animeadaptációt kapni mert nincs benne moe-loli kiscsaj hadsereg meg ilyenek. Például ott van az Uzumaki amiből olyan horrorsorozatot lehetne csinálni hogy megnyalnánk a 10 ujjunkat vagy pedig ott van a 666 Satan is.

    Nem tudom mennyire vág ide de pont a minap olvastam egy cikket AnimeAddictson hogy csávókám azon rinyált hogy a Viasat 6-on nem adnak Naruto Szarpuddent és One Piece-t mert ha ezeket adnák akkor sokkal jobb lenne. Én már annak is örülök hogy legalább az a csatorna ad animéket de úgylátszik egyeseknek semmi nem elég.

    “Lett, de legalább megbukott a francba, mind az anime, mind a manga, legalább is japánban”

    Nem is kicsit ,japánban akkorát hasalt mint egy tájfutó botlás után csak nálunk meg amerikában hypeolják ennyire.

    De végülis én úgy vagyok vele hogy ami érdekel azt megnézem ami meg nem érdekel azt nem nézem és ennyi.Általában már az alapsztori elolvasása után el tudom dönteni hogy érdekel-e vagy sem egy sorozat.

  8. Nem nagyon tudok mit hozzászólni, kb elmondtátok a lényeget! 😀 8 animét láttam eddig az idei szezonokból de ha 2 tetszett belőle. Apropó Péter a KLK kritika mikorra várható? 😀
    Ja és még valami, abból mennyi igaz h facebookon létre akarnak hozni egy csoportot h visszahozzák az Animaxot? Vagy ezis csak kamu mint a C8 volt?

    • Szerencsére nincs facebook profilom, szóval én nem tudok róla. Viszont ha lenne se lepne meg. Egy kategóriába lehetne sorolni azokkal a petíciókkal, amikkel anno a g-portálosok álltak elő, hogy legyen újra DB+SM az RTL-en. Mint ha ez így működne.

      Mióta megszűnt a csatorna, belefutottam már pár olyan emberkébe itt-ott, akik nagyon szerették volna visszahozni az Animaxot. Csak épp az volt a gond, már a kézen fekvő “miért?” és “hogyan?” kérdéseken túl, hogy ilyenkor mindig jöttek a Ricsi-senseiek tucatjai, akik máris azzal a zseniális ötlettel álltak elő, hogy Naruto Shippuuden, One Piece, meg Fairy Tail kéne oda. Mint ha nem pont arra faragott volna rá a csatorna, hogy rendre ezeket az olcsó vackokat vették, ráadásul még csak be se fejezték.

      Mondjuk ismerve a facebook anime részlegében uralkodó droid mentalitást, ebben sincs semmi új. Néha linkelnek nekem onnét egy-egy Darwin-díjas kommentet, mint amikor a gyerek Asunára verte, a másik a Maria+Holic “csajra”. Vagy most legutóbb volt egy akkora english fail, amin vagy öt percig fogtam a fejem, hogy ilyen nincs: http://kepfeltoltes.hu/140627/N_vfretelen_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

      Kill la Kill terítékre fog kerülni, valószínűleg még a jövő héten. =)

  9. A téma felettébb érdekes, szezonról szezonra teszem fel én magam is a kérdést, hogy mégis mi a fene folyik a szcénában, mintha minőség a mennyiséggel lenne fordítottan arányos és valóban… Tenni nem lehet semmit, ez való igaz, egyszerűen túl kell lendülni rajta és jó cuccokat megbecsülni. Az új szezonból épp a Brinhyldr in the darkness kapcsán tudom már, hogy mit értetek az öncélú, teljesen irreleváns, értelmetlen szoknyaemelgetésen és csöcsörészésen, bár kövezzenek meg érte, pl. a Kill la Killért odavoltam – de ott szvsz nincs ezzel baj, mert még véletlenül sem kétszínű a sztori: ruhákról és csöcsökről van benne szó, arról nem is beszélve, hogy az animációja és a karakterdizájnja igazi színfolt volt a szezonban a AOT mellett, a tehénszemű szereplők ellenében…

    • Ahogy most gyorsan utánakerestem, nem is csoda, mivel studio ARMS, ők meg imádják ezt. =) Eredetileg hentai stúdió lennének, ám ahelyett hogy maradnának a kaptafánál, azt erőltetik ami nem megy nekik. Egyszerűen nem tudnak feszültséget kelteni, vagy egyáltalán egy történetet konzisztensen elmesélni. Nekem legalább is azokból az animéikből, amiket eddig láttam tőlük, ez jött le. Ergo, én sanszosan kivágnám 2-3 rész után, olyan 4 ponttal, maximum.

      Kill la Kill-el kapcsolatban, én biztos nem foglak megkövezni, mert összességében nekem is bejött, és tudomásom szerint a többieknek is. Egy bloggerről tudok csak, úgymond a blog vonzásköréből, akinek nem jött be, de abból már volt kilométeres vita, pár bejegyzéssel ezelőtt, szóval azt nem szívesen kezdeném újra. =D

      Egyébként én már nagyon régóta amolyan stalker módjára animézek, vagyis nem követem az aktuális szezonokat, hanem felütöm a plan to watch listámat, amin van mindenféle anime, és azt nézem, amihez épp kedvem van. =)

      • Hm, azt hiszem nem is hülyeség ez a listaírogatós dolog, lehet én is áttérek erre a megoldásra, mert az aktuális szar nézése sok időt elvesz, arról nem is beszélve, hogy gyakran döntésképtelen vagyok, hogy dobjak-e a fenébe egy-egy sorozatot 3 rész után, vagy erőltessem végig, hátha alapon.
        Amúgy erre van recept, mármint Ti mennyi idő után dobtok egy sorozatot? Elég egy pilot hozzá, vagy kell legalább három-öt rész, ami után menthetetlennek ítéltek valamit? 🙂

      • Egy MAL listát megéri erre fenntartani, jobb mint táblázatban, vagy úgy simán szöveges fájlban gyűjtögetni. Na meg arra is jó, hogy ha egy anime tetszett, akkor érdemes az ajánlásokat is végigfutni, még ha néha totál oda nem illő darabok is becsúsznak. Ha meg van egy kis szabadidőd, akkor ABC sorrendben is végig lehet böngészni az animéket, és ami megtetszik cím, borító, rövid plot alapján, azt érdemes felvenni.

        Hogy mikor dobok egy animét? Nos ez nálam elég relatív. Sok aminél már borító, ismertető alapján sejtem, hogy sanszosan mi lesz vele a bajom, és 5-10 perc után, ez be is igazolódik. Az ilyen animéket, rendszerint 2-3 rész után dobom, hossztól függetlenül. Ha valamivel jobb a helyzet, felemás élményt nyújt, vagy épp annyira szörnyű, hogy már érdekel, hová fajulhat még, akkor hossztól függően vagy végignézem, vagy parkolópályára teszem.

        Vannak azonban olyan esetek is, nevezzük őket kivételeknek, amikor már csak azért is végignézek valamit, annak ellenére, hogy szívem szerint kivágnám, mert akkora körülötte a (alaptalan) hype, és nem szeretném hogy valamelyik díszpinty azzal a fals érvvel jöjjön, hogy “nem láttad végig!”. Ilyen volt mondjuk az Elfen Lied, a Bake, a Lain, meg még lehetne sorolni párat.

  10. Sorban olvastam végig Ricz, Pitbull majd a te írásodat, és ezáltal gyakorlatilag tökéletes képet kaptam róla, hogy mi is a gond a mai animeiparral. Ha van valami, amit lényegében én még hozzá tudok tenni az az, hogy tényleg egyre jobban az ipar az, ami egyre előrébb nyomul és szorítja háttérbe azokat az alkotókat, és stúdiókat, akik nem akarnak a más ismert sablonok és megoldások mezején maradni és azokat újrahasznosítani. Lényegében homogenizálás megy végbe, mindenki azonnali, biztos eladhatóságban gondolkodik, és ennek bizony megvan az ezerféle oka, mind külső (fanok akik nem akarnak mást) mind belső (stúdiók nem mernek kockáztatni). Azért is ismerős számomra ez a helyzet, mert az előszereplős filmek forntján is ez megy, mondjuk ott szerintem még mindíg jobb a helyzet (értsd évi 300 film közül biztos lesz legalább 20-30, ami tetszeni fog, míg animeknél már az is nehézséget okoz, hogy felidézzem mi tetszett utoljára) Nem tudom, hogy lesz-e változás és mikor, én azért bízom benne,

    • Persze, ezt le lehetne vetíteni a film iparra, a nyugati rajzfilmekre, vagy akár a zenére is. Hisz ezek is hasonló cipőben járnak, azzal a különbséggel, hogy a nemzetközi piac azért sokat enyhít a helyzetükön.

  11. Na, mivel egyszerre vagy öt emberre szeretnék reagálni, inkább berakom egy új postba a dolgokat és nem egyenként “quotolom” őket, remélem azért így is látni fogják az érintettek.

    “Girls und Panzer-ben legalább a tankok sérültek, és egész hűen voltak ábrázolva, viszont ott meg az tett be a dolognak, hogy néha olyan röhejes túlzásokba estek, mint a driftelés.”

    Na igen, bár nekem az már ott borult, hogy magát a tankcsatákat “iskolai játékká” degradálták, ha valakit el is találtak, annak csak lerobbant a tankja és kirakott egy fehér zászlót, de ennél komolyabb sérülést be nem kapott. (Nem mondom, hogy legyen vérfürdő a sorozat, de azért érted…) A másik meg a lolikra általában minden animében jellemző “IQ nuku”, ami itt is megjelent, kezdve onnantól, hogy rózsaszín és egyéb színűre pingálták a tankokat (aztán ezekkel szerettek volna “lopakodni” az erdőben…), egészen odáig, hogy a csata kellő közepén (miközben tank-lövedékek süvítenek el a fejük felett), pont a főszereplő lolinak jutott eszébe az a “zseniális” ötlet, hogy kinyitja a tank ajtaját és úgy fog navigálni. (Bár így belegondolva, nem is nagyon emlékszem már, hogy erre miért volt szükség, hiszen ilyen “periszkóp”-szerű cucc volt a tankokban, ami a tengeralattjárókon is van, ehhez képest nem egy loli állandóan oldalt, meg felül lógott kifelé a tankból csata közben…) Emlékszem, az egyik jelenetben jól rá is próbáltak ijeszteni a nézőre, mert a lövedék pont a loli felé ment, de persze egy karcolás sem esett rajta, ha bibis lett a térdük, az volt a maximum. 😀

    “Az új SM én úgy tudom csak az első szezont, vagyis a Classic manga verzióját fogja majd adaptálni. ”

    Hmm, így viszont a másik esett áll fenn: vajon megússzák-e fillerek nélkül? Jó, nem olvastam az egész mangát, de az rémlik, hogy az elején pl. eléggé pörög a sztori, kb. fejezetenként behoznak 1-1 új Sailort, míg a réginél már a 15. rész körül jártunk és még akkor jött be Rei, ha jól emlékszem. Persze az tiszta sor, hogy valszeg az első 5-6 rész itt is arra fog elmenni, hogy összeálljön a csapat, utána viszont már neccesebb lesz a dolog, főleg a 10-20 közötti részek, mert ha jól tudom, a mangában közel sem tökölődnek annyit a négy generálissal, mint a Toei verzióban, utána meg már Beryll jön, meg az Endymionos kavarás és vége, szóval asszem ha nem akarnak fillerezni, kénytelenek lesznek, elnyújtani pár eseményt. Bár mintha rémlene, hogy a mangában Beryll után még Metalliát is le kell nyomniuk. (Az az “ősgonosz”, akihez Beryll folyton beszélt a Toei verzióban is, csak ott soha nem mutatták és automatikusan úgy vették, hogy Beryll legyőzésével együtt ő is elpusztult.) Na mindegy, majd kiderül, én egyelőre bizakodó vagyok. 🙂

    “Mondjuk a trailer alapján nekem baromira nem tetszik az új dizájn (vékonyabb, aránytalanabb), meg az a furcsa, rongybaba szerű mozgás.”

    “A Sailor Moon-t én is várom hiszen gyerekkorom egyik alapaniméje bár mostanában láttam belőle pár képkockát és elsőre inkább CLAMP dizájnak tűnik a lányok kinézete.”

    Ez is azért van, mert elvileg most a mangát adaptálják, legalábbis ott néznek ki pontosan így a karakterek. Amúgy ha a személyes véleményem érdekel, a Toei dizájn nekem is tetszetősebb volt, viszont ettől még nem zárkózom el ettől a “manga dizájnú” sorozattól sem, főleg, ha cserébe az eredeti sztorit kapjuk meg. 🙂 (FMA-nál is ugyanez volt: igazából nekem a Bones némileg kidolgozottabb rajzolása az első sorozatnál jobban bejött, mint a Brotherhood némileg elnagyoltabbnak tűnő karakterdizájnja, de ettől még bőven az FMA: B-t tartom a jobb sorozatnak a kettő közül.) De egyébként tényleg csak megszokás kérdése, amikor először láttam a mangából képeket, Usagiról nekem is az jutott eszembe, hogy ezzel az aránytalan testtel inkább hajaz mondjuk egy pókmajomra, mint egy emberre, de rövid idő alatt teljesen megszoktam a rajzolást. 🙂 (Van még pár ilyen sorozat, Rumiko mangák, Shingeki, stb., ahol az anime után kész “csalódásnak” érződik elsőre az eredeti manga rajzolása, de hihetetlenül hamar “át tud állni” az ember, már ha eleve nem úgy ül oda eléjük, hogy “ezt úgyis utálni fogom!”.) Az, hogy ez az egész mozgásban hogy fog kinézni, már jobb kérdés, de azt remélem, hogy a trailerben látott “rongybabás mozgás” igazából pont egy “művészkedős” jelenet akart lenni, hogy mutassák, hogy visszaadják a manga “légiességét”. (Abban nem egyszer volt olyan jelenet, mintha a karakter “repülne”, ami állóképen szerintem egész jól nézett ki, animében már érdekesebb lesz, de reménykedek benne, hogy ezt sem barmolják szét. XD) Amúgy a trailerrel nekem eddig egyetlen egy bajom van: most látszik igazán, hogy mennyire vektorgrafikás a mai korszak. :/ Rohadtul “sterilnek” hat ez a rajzolás a sima SM-hez képest és erre a manga rajzolása is csak részben mentség, mert ennyire még az sem volt ilyen, ez már a mai “minimalista, de rohadt csillogó!” stílus, amit egy picit fájt egy ilyen régi klasszikussal “összepárosítva” látnom, de remélhetőleg 1-2 rész és ezt is megszokom majd.

    Danganronpa témához:

    “Én láttam, és habár a tavalyi év amúgy sem volt erős a játékadaptációk terén, de a Danganronpa még ilyen körülmények között is harmatgyengére sikeredett. ”

    “Ami a Danganronpát illeti: Én az Akuma no Riddle kapcsán hallottam róla egyáltalán először, hogy mennyire hasonlít rá, aztán gyorsan utána is néztem és kiderült (via leírások), hogy igencsak gyengusz lett, még a VN reklámjának is rossz.”

    Köszi srácok, akkor ezt is hátrébb rakom most a listámon, max addig az openingjét hallgatom rongyosra, amíg el nem jutok a sorozatig. XD (Na, az zeneileg nagyon bejött, legyen akármilyen rossz is a hozzá tartozó anime. XD) Mondjuk ha már Dodgers írt arról, hogy nem volt elég az epizódszám a sztori/szereplők kibontásához: ezt sem értettem soha. Nem is egy anime volt már, ami azon hasalt el, hogy különösebb gond nem lett volna vele, de mivel 13-26 részre tervezték és valamiért nem kaphatott több epizódot, ezért a sztori egy hevenyészve összedobált randomság lett, mert nem maradt elég idejük rá, hogy kibontsák a mangában/light novelben/visual novelben jól működő sztoriszálat. Mivel adoptáláskor legtöbbször olyan sztorit vesznek elő, ami “alapformájában” már sikeres, sosem értettem, miért nem vállalják be nyugodtan a hosszabb epizódszámot. Ha jól végzik a dolgukat adaptálás tekintetében, akkor a fanok úgyis végignézik és máris a pénzüknél vannak, ha meg bénák a készítők, tökmindegy, hogy 12 vagy 52 részes a sorozat, mert nem a hossz miatt fog elbukni. (Ez persze leginkább abból a hülyeségből fakad, hogy a 6-12-13-24-25-26-51-52 epizódos leosztásokat majdhogynem kőbe vésett szabálynak tekintik és ezektől csak igen ritkán rugaszkodnak el. Pedig legtöbbször az alap manga/játék/könyv sem ilyen, hanem “futott, ameddig volt az alkotónak ötlete, vagy ameddig kellően népszerű volt”, akkor hogy a fenébe lehetne az adaptációját epizódra pontosan meghatározni, hogy “márpedig ha eddig visszük, az pont elég lesz”? Van néhány kivétel persze, de a legtöbb sorozatnak az elkészítését ez már önmagában véve megnehezíti.)

    “Mondjuk az Akumánál sokkal nem lehet rosszabb. Az most egy hete fejeződött be, egy kellemes 5/10-et simán nyomtam volna rá, de az univerzum egyik legergyább animés befejezése után levittem 3-ra a végső értékelést.”

    Spoiler kiírása után elmondod, hogy kb. mi lett a vége nagy vonalakban? 🙂 Annyit tudok a cuccról, hogy ez is ilyen “öld meg a többieket” túlélőjáték, csak itt egy suli a helyszín és talán párok vannak, de ez utóbbiban nem vagyok biztos. Mindegy, igazából a legvége érdekel, lelövi egymást a kék-vörösesbarna yuri főszereplő páros és úgy fejezik be a játékot, vagy mi lett? XDDD (Mondjuk a spoileres figyelmeztetést is csak a többiek miatt kérem, hogy rakd ki, mert engem amúgy annyira nem izgatnak ebből a spoilerek, hogy akár az egész sorozatot leírhatnád felőlem, ha valaha végig is nézem, tuti nem a sztori miatt fogom. XD)

    “Fate Zeróhoz annyit, hogy szerintem nyugodtan kezdd el, ne foglalkozz a Fate Stay Nighttal, már csak azért sem, mert ugye az őszi szezonban lesz egy új sorozata, amit ufotable hegeszt, szal ha az tényleg jó lesz, lehet azzal folytatni, hiszen a kronológia is megmarad így. (Az UBW film meg látványosnak látványos, de amúgy kaki.)”

    Mondasz valamit, de van ez a hülyeségem, hogy szeretem úgy nézni a cuccokat, amilyen sorrendben megjelentek, még akkor is, ha kronológiailag esetleg nem stimmel a dolog. Az persze megeshet, hogy megvárom, amíg kihozza Ufotable ezt a Fate/Stay Night “remake”-et, aztán ha a visszajelzések jók, akkor azt nézem meg a “régi verzió” helyett, de Fate Zeróval kezdeni ezt a sztorit nekem picit olyan, mint Baljós Árnyakkal a Star Warst. (Ott is az a legelső sztori kronológiailag, de 10 fanból 9 tutira azt mondja, hogy kezdj a “klasszikussal”. 😀 Más úgy az élmény. :))

    “Nem. Nagyon nem! Felejtsd el még a létezését is![…]”

    Oksa, akkor ezzel sem fogok sietni nagyon. XD Mondjuk magamat ismerve ha már a TV-t lenyomtam, szinte kizárt, hogy a mozifilmet ne vállaljam be (“ha a nácis FMA filmet végig bírtam nézni, mindent végig bírok!”-alapon XD), de akkor felkészülök arra, hogy valószínűleg nem lesz benne sok örömöm. XD Azt mindenesetre örömmel hallom, hogy tisztességes befejezése van a TV sorozatnak, mert sajnos ez is egyre ritkább manapság. (Bár így belegondolva ez talán régen sem volt másképp, nem egy cuccnak volt ilyen “csak úgy elvágjuk egy ponton”, meg “találj ki neki te egy lezárást!” befejezése. XD)

    “Igaz, akkor a Mekaku City Actorsnak szóltam be. :3”

    Tiktos: Hmm, miről szólhat ez?

    MAL: “They are members of a group they call themselves the “Mekakushi Dan” (Blindfold Organization) and each member possesses a strange power involving their eyes.”

    Titkos: NEM, EZT MÉG EGYSZER NEM! -> http://dailyanimeart.files.wordpress.com/2013/05/naruto_shippuden_eyes_by_randazzle100-d5rfegz.jpg

    Bocs. XDDD

    “Btw az új Sailor Moont lehet én is bepróbálom majd. Sosem vonzott különösebben (már anno sem), de, ha tisztességes iparos munka lesz, akkor jöhet. A Madoka és a Tutu óta nem vetem meg a minőségi mahou shoujót.”

    Szerintem egy próbát tégy majd vele. 🙂 Nálunk anno a suliban még a tesztoszteron-agyú DB-fanboyok is nézték titokban, aztán ha lebuktak, arra kenték mindig, hogy “de csak mert jók benne a csajok”, de szerintem tuti, hogy legalább egy részüket igenis a történet fogta meg.

    “Nem tudom mennyire vág ide de pont a minap olvastam egy cikket AnimeAddictson hogy csávókám azon rinyált hogy a Viasat 6-on nem adnak Naruto Szarpuddent és One Piece-t mert ha ezeket adnák akkor sokkal jobb lenne. Én már annak is örülök hogy legalább az a csatorna ad animéket de úgylátszik egyeseknek semmi nem elég.”

    Ja, most ezt olvasva nekem is csak annyi ugrott be: “De jó, hogy annak a fazonnak ez a legnagyobb baja.”

    “Ja és még valami, abból mennyi igaz h facebookon létre akarnak hozni egy csoportot h visszahozzák az Animaxot?”

    Hallani talán hallottam ilyesmit, ha jól rémlik, de ha így is történt, értelme/hatása kb. annyi lesz, mint a neten lévő random petíciók többségének. (Vagyis semmi.) Bírom egyébként, hogy lefogadom, hogy az ilyenkor legjobban hőbörgő “pistikék” nagyrészt ugyanazok az emberek, akik miatt részben bedöglött az Animax, mert “minek nézzek animét TV-ben, majd letöltöm…” és akik miatt a Mondo is döglődik, mert “minek adjak rá pénzt, oszitárstól majd kölcsönkérem és elolvasom matekóra alatt”. Nem azt mondom, hogy bármelyik hiányába belehalok, csak kíváncsi lennék, hogy akik ilyenkor ekkora hévvel rendeznének “civil kezdeményezést”, aláírásgyűjtést, tűntetést, meg mit tudom én még mit, azok ebből az irányból is belegondolnak-e a problémába. (Naná, hogy nem.)

    “Egy kategóriába lehetne sorolni azokkal a petíciókkal, amikkel anno a g-portálosok álltak elő, hogy legyen újra DB+SM az RTL-en. Mint ha ez így működne.”

    Mondjuk szigorúan a poén kedvéért én megnéznék egy képet/felvételt, amin harminchoz közeli pasasok söröznek/ünnepelnek egy teremben, a háttérben egy bazi nagy transzpararens van kifeszítve “MEGCSINÁLTUK!” felirattal, a részvevők pedig egymás vállát verdesik és azt mondogatják, hogy “Látod, én mondtam, hogy megérte tíz évesen elkezdeni az aláírásgyűjtést a DB miatt, a Viasat végre megtört és csak 20 évet kellett rá várnunk!” XDDDDDDDDD

    “Mondjuk ismerve a facebook anime részlegében uralkodó droid mentalitást, ebben sincs semmi új. Néha linkelnek nekem onnét egy-egy Darwin-díjas kommentet, mint amikor a gyerek Asunára verte…”

    Ööö…mármint ezt hogy? Kiírta, hogy “én Asunára szoktam kiverni és büszke vagyok rá!”? XD Vagy mi volt? XD (Remélem azért a japán otakuk “ráverem a PVC figurára, aztán fotót postolok róla” módszerétől eltekintett… XD)

    “…a másik a Maria+Holic “csajra”.”

    Bár a sorozat eleve nem fogott meg különösebben (ez is a slice of life-ok legggyakoribb betegségében, a dögunalomban szenvedett), azt végképp nem értettem soha, hogy mi ez a rohadt nagy felhajtás, amit a fanboyok csapnak egy közönséges trap karakter körül. Fanboy szemmel akkor már előbb “kapnám el” az ikertesóját (aki legalább tényleg lány XD), vagy a Kanako nevű csajt (aki mondjuk leszbi, de legalább külsőre jó nő XD), mint ezt a szemétládát. (Jellemzően olyan szívatásokba vitte bele a többi szereplőt, hogy Haruhi összes “beleszólok az életedbe” baszogatása eltörpül mellettük.)

    “Vagy most legutóbb volt egy akkora english fail, amin vagy öt percig fogtam a fejem, hogy ilyen nincs: http://kepfeltoltes.hu/140627/N_vfretelen_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

    Jó, ezen most én is baromi jót röhögtem, kösz szépen. XD Amúgy amiket most írtál (“X-re/Y-ra verem”, english fail, stb.) ezek mind ugyanebben a csoportban voltak? Mert akkor eskü “read only” módban be kéne néznem hozzájuk, szerintem én jól szórakoznék rajtuk. XDDDD Egyébként ebben az utóbbiban az english fail, meg a hungarian fail (“ött”…) mellett még az is tetszik, hogy nem is igazán lehet érteni, mit akar közölni az emberrel. XD “komoly, oda volt írva, hogy kurva és még csak be sem ment, én nem is ismerem őt” Ez mi lenne? Ez ilyen “ott ment el a bordély előtt és még csak be sem ment egy kúrásra, az ilyen nem is férfi”? Vagy mit akarna egyáltalán a tudtunkra adni? XD Mi ez a “nem is ismerem őt” szöveg? XD (Mondjuk nem azért, de aki a korrigálást csinálta, attól sem volt túl nyerő ötlet vörössel írni a kékre, kb. a mondat első fele olvashatatlan, bár ha tippelnem kéne, akkor valami “A szöveget csak én vettem észre?”, vagy hasonló van odaírva.) Még jó, hogy nem “Bleach”-nek olvasta, utána azon fanboykodott volna, hogy “látjátok, mondom, ez az anime annyira alapmű, hogy minden sorozatban utalgatnak rá!” 😛

    “Az új szezonból épp a Brinhyldr in the darkness kapcsán tudom már, hogy mit értetek az öncélú, teljesen irreleváns, értelmetlen szoknyaemelgetésen és csöcsörészésen”

    “Ahogy most gyorsan utánakerestem, nem is csoda, mivel studio ARMS, ők meg imádják ezt. =) Eredetileg hentai stúdió lennének, ám ahelyett hogy maradnának a kaptafánál, azt erőltetik ami nem megy nekik. Egyszerűen nem tudnak feszültséget kelteni, vagy egyáltalán egy történetet konzisztensen elmesélni. Nekem legalább is azokból az animéikből, amiket eddig láttam tőlük, ez jött le. Ergo, én sanszosan kivágnám 2-3 rész után, olyan 4 ponttal, maximum.”

    Főleg, ha megtudod, hogy az Elfen Lied mangakájának újabb agymenése… 😀 Szóval ja, az tény, hogy az EL szerencsére megbukott Japánban, de a pali sajnos nem adta fel, most még több csöccsel és még inkább háremmel kevert komolykodó guro bullshittel tért vissza. 😀

    “bár kövezzenek meg érte, pl. a Kill la Killért odavoltam – de ott szvsz nincs ezzel baj, mert még véletlenül sem kétszínű a sztori: ruhákról és csöcsökről van benne szó, arról nem is beszélve, hogy az animációja és a karakterdizájnja igazi színfolt volt a szezonban a AOT mellett, a tehénszemű szereplők ellenében…”

    Na igen, ahogy mondod, az a sorozat legalább nem próbált többnek látszani annál, ami, azt pedig már az első részben bemutatta, hogy mi lesz a fő stílus/irányvonal végig. A közepes átlaganiméknél amúgy szerintem is jobban sikerült, bajom inkább az iszonyú hype-al volt és nem is annyira a Gainax-fanboyok részéről (tőlük már megszoktam, hogy az Evangelion óta minden egyes újabb Gainax animét Jézus eljöveteleként reklámoznak…:P), inkább a stúdió részéről. Szvsz nagy hülyeség volt úgy promózni a cuccot, mintha “Gurren Lagann 2” lenne, anélkül is bőven népszerű lett volna és jóval kevésbé vált volna megosztó darabbá, mint így.

    “Amúgy erre van recept, mármint Ti mennyi idő után dobtok egy sorozatot? Elég egy pilot hozzá, vagy kell legalább három-öt rész, ami után menthetetlennek ítéltek valamit? :)”

    Igazából a “standard” nálam is úgy három rész szokott lenni, de ezt számos tényező befolyásolhatja. Pl. van olyan is, amit már a pilot után dobok, de ott általában az a helyzet, hogy a sorozat annyira másmilyen, mint ahogy a róla szóló leírások ígérték, hogy látom, hogy ebből semmi jó nem fog kisűlni. Ilyen volt pl. a Coppelion nemrég, ahol annak ellenére, hogy három iskoláslányt tettek meg főszereplőnek (ez akár intő jel is lehetett volna… XD), én bizakodtam, hogy ettől eltekintve még jó lehet a sorozat, ha kellően “normálisan” állnak hozzá a témához, mert ez a “bemegyünk a Zónába” alaphelyzet már sült el jól, lehetett volna ebből is valami lightosabb Stalker, vagy ilyesmi… XD A pilot epizód viszont tökéletesen bemutatta, hogy a készítők mennyire állnak a helyzet magaslatán és hogy milyen hangulatot szánnak a sorozatnak, így már ott világossá vált, hogy “nem értek velük egyet”, ezért felesleges is volt folytatnom. (Azóta le is ment végig és Junchi, Rui-chan, meg úgy a nagy átlag véleménye alapján jól döntöttem. XD) Illetve ennek az ellenkezője is előfordulhat néha: amikor annak ellenére lenyomom az egész sorozatot (vagy legalábbis egy jó részét), hogy már az elején látom, hogy sok jóra nem számíthatok tőle. XD Ilyenkor legtöbbször vagy az a helyzet, hogy “szar, szar, nem tagadom, de azért megüti azt a “poénszar” szintet, hogy még épp lehessen röhögni a hülyeségein”, vagy pedig gagyisága ellenére is akkora fandom övezi, hogy szinte “kötelező” végignézed, hogy a minden irányból ömlő fanboy-áradattal szemben fel tudd venni a kesztyűt. XD A legtöbbször viszont tényleg az van, hogy három epizód után dobom a francba, mivel ha addig semmivel nem tudott meggyőzni, hogy megérje folytatnom, akkor valszeg később sem fog. Persze olyan 1% esély még ilyenkor is van rá, hogy én tévedek és mondjuk a sorozat második fele köröket ver az elejére, de arról meg úgyis tudni fogok, hiszen mindig van pár bátor “önként jelentkező”, aki ezt vagy azt a cuccot végig bevállalja és az ő visszajelzéseik alapján már tudni fogom, hogy végülis “kinőtte-e magát a sorozat időközben”, vagy ugyanaz a szutyok maradt, amilyennek az elején is tűnt. XD

    “évi 300 film közül biztos lesz legalább 20-30, ami tetszeni fog, míg animeknél már az is nehézséget okoz, hogy felidézzem mi tetszett utoljára”

    Na igen, tökéletesen megfogalmaztad, én is erről írtam fentebb még az első vagy második postomban, hogy bár a filmekre is szeretik rásütni, hogy “haldoklik az ipar”, ott valahogy én jóval kevésbé érzem. Szal szeretném én, ha animékből is az lenne, mint mondjuk ami pont múlt hónapban volt mozifilmek terén, hogy egy hónapon belül négy(!), számomra érdekfeszítő cuccot is találtam és ezekből csak egy bizonyult mocsokszarnak, a maradék három mind megérte a mozijegy árát. Animéknél ezzel szemben már annak örülök, ha évente találok 1-2 olyan címet, ami leköt, szórakoztat és nem valami untig ismételt sémának a sokadik másolata.

    Ja, egyébként azt hiszem nehezen találnék témába vágóbb helyet ennek a gyöngyszemnek, úgyhogy be is mutatom:

    http://myanimelist.net/anime/10258/Gokicha!!_Cockroach_Girl!

    Igen, jól látjátok, már ilyen is van… Ez egy sorozat MOÉSÍTETT CSÓTÁNYOKRÓL. Van benne egy tsundere, meg egy “mindenki lábtörlője” csaj, vagyis az otakuk körében két legnépszerűbb nőtípust ötvözték csótányokkal és…kb. ennyi. Történet annyi van benne, mint egy K-ON részben, animáció szinte nincs is (sokszor csak a hangot hallod, a figura meg egy odarakott “papírmasé”, még a szája sem mozog) és az egész valami rémesen gagyi és gáz. Asszem MAL-on 3/10-et adtam neki, de az a három pont is valahogy úgy jött össze, hogy egy pont a debil “annyira szar, hogy már kínodban röhögsz rajta” alapötletért, egy pont azért, mert szerencsére csak két részes és azok sem érik el egyenként a 24 perces játékidőt, a harmadik pontot meg lehet magam sem tudom már megmagyarázni, talán csak azért, mert csótányokról szól és rovaros-főszereplős animére még nem nagyon emlékszem. (Plusz azért, mert van egy 5 mp-es jelenet, benne “igazi” csótányokkal, azok szórakoztatóak is. 😀 Megjegyzem, ezzel a készítők kb. maguk ismerték el, hogy akikről a “történet” nagy része szól, azok csak annyira “csótányok”, mint amennyire Edward Cullen vámpír. XD)

    • “Na igen, bár nekem az már ott borult, hogy magát a tankcsatákat “iskolai játékká” degradálták, ha valakit el is találtak, annak csak lerobbant a tankja és kirakott egy fehér zászlót, de ennél komolyabb sérülést be nem kapott.” -> Ez azért volt, mert az ott egy sport volt, a sport animékben meg a küzdelem lightosabb kimenetelű, mint mondjuk egy shounen fightban. Szóval ez olyan, mint amikor egy focis animében, a gyerek megbikázza a labdát, a labda kigyullad, és olyan erővel csapódik a kapus kesztyűjének, hogy miközben az próbálja visszatartani, a labda tovább pörög, tolja hátrafelé a kapust, aztán mikor végre sikerül ellöknie magától, az úgy csapódik a földbe, mint egy meteor.

      “Hmm, így viszont a másik esett áll fenn: vajon megússzák-e fillerek nélkül?” -> Sanszosan húzni fogják, még ha nem is úgy, mint az eredetit, mert az első sorozat manga történetét 12-13 részben bőven össze lehetne foglalni. A mangában eleve nincs például a 7 szivárványkristály, nincs Naru+Nephrite, meg még sok minden más se. A mangában igazából a 4 generális a monster of a day, utána jön Beryl, majd végül Metallia.

      “főleg, ha cserébe az eredeti sztorit kapjuk meg.” -> Ez alapesetben akár jó is lehetne, de az SM spec pont azon storyk egyike, ami még a fillerek ellenére is jobb az animében, legalább is az első 2-3 évad.

      “Mondjuk szigorúan a poén kedvéért én megnéznék egy képet/felvételt, amin harminchoz közeli pasasok söröznek/ünnepelnek egy teremben, a háttérben egy bazi nagy transzpararens van kifeszítve “MEGCSINÁLTUK!” -> Poén lenne, már csak azért is, mert a kezdeményezés ugye az RTL-re vonatkozott, és az máig nem jött össze. Szóval még várhatnak azzal a pezsgővel, lufikkal. =)

      “Ööö…mármint ezt hogy? Kiírta, hogy “én Asunára szoktam kiverni és büszke vagyok rá!”?” -> Hónapokkal ezelőtt volt, szóval nem emlékszem már pontosan mit írt a gyerek, de az volt a lényege, hogy volt valami art, ahol kellően alul öltözött volt A Suna, és az alá kommentelte be az egyik gyerek ezt az információt, hogy ő mit is csinált erre. Egyébként az hogy mit csinált, magánügy, de ami engem ennél sokkal jobban érdekelt, hogy vajon amikor az a zseniális ötlete támadt, hogy ilyen információkat megoszt arckönyvön, akkor tisztában volt vele, hogy azt sanszosan a szülők, barátok, rokonok is látni fogják? =D

      “mi ez a rohadt nagy felhajtás, amit a fanboyok csapnak egy közönséges trap karakter körül.” -> Nekem alapból nehezen emészti meg a gyomrom az ilyesmit, de általában betudom annak, hogy eltérő kultúra. Viszont a fanboyok esetén tényleg ott válik viccessé a dolog, ahogy ők ezt meg is eszik. Vagyis hogy lényegében elfelejtkeznek róla, hogy az konkrétan egy hapsi, akárhogy is akar másnak látszani. Aztán oké, hogy van aki más, de ezek után tényleg ne csodálkozzon azon, ha lebuzizzák. =D

      “Amúgy amiket most írtál (“X-re/Y-ra verem”, english fail, stb.) ezek mind ugyanebben a csoportban voltak?” -> Nem tudom, elég sok idő telt el egy-egy ilyen fogás között. Annyit tudok, hogy ezt a legutóbbi english failt valami Animés Ferenc nevű emberke produkálta, aki állítólag rendre ilyeneket süt el. Szóval úgy Ricsi-sensei szintjén van. =)

      “Mondjuk nem azért, de aki a korrigálást csinálta, attól sem volt túl nyerő ötlet vörössel írni a kékre, kb. a mondat első fele olvashatatlan” -> Azt nem ő írta rá, ő csak a fekete ecsettel satírozott, karikázott. A piros szöveg, meg a szövegbuborék, az a magyar nyelvvel hadilábon álló felebarátunk érdeme. =D

      “Főleg, ha megtudod, hogy az Elfen Lied mangakájának újabb agymenése… -> Na így már egészen biztosan. =)

      “Ez egy sorozat MOÉSÍTETT CSÓTÁNYOKRÓL -> Ezt még azt hiszem Ricz mutatta nekem anno. Mondjuk úgy, ez már a “hogyan kell aludni, fürdeni, tornászni?” animék után, csak egy újabb tömény agyfasz, de nem épp a szórakoztató fajtából.

    • Az english fail képet én csináltam, a többit nem tudom, ugyanabban a csoportban volt-e, de szerintem lehetséges, mert majd minden napra jut hasonló. Pl. volt egy csaj, aki simán kivágta egy Naruto epizódból Sakurát, átszínezte a haját zöldre, és megpróbálta saját karakterként eladni. Aztán meg is dicsérték vagy húszan, hogy milyen jót alkotott. Na meg rendszeresen van kiírva olyasmi, hogy “mennyi aranyos loli, ezt az animét imádni fogom” stb., és persze a Naruto a Szent Grál, amit a többség istenít. Szóval szoktak néha ehhez hasonló dolgok történni, én is emiatt léptem be.

      • Akkor látom a TMM fangirlök által meghonosított color overlay mánia máig él. =D Persze gondolom az is ilyen paintes borzadály volt, mint általában, olyan apróságokat ignorálva, mint a körvonal.

        A többin, már meg se lepődök. =)

  12. Igazából nem akartam hozzászólni: olvastam mind a 4 animeiparos-értekezést, de szerintem mindegyiknél már az alapvetéssel probléma van. Voltak mindegyikben érdekes elgondolkodtató részek, de leginkább egy csomó mindenbe bele tudnék kötni, böki a csőröm, sok mindennel nem értek egyet belőlük. Így meg csak megint nagyképű, utálkozó benyomást fogok kelteni – de mindegy. Csak felköhögöm. RÖVIDÍTVE, EGYZERŰSÍTVE:

    “Nem rosszak” a mai animék. Az animenézőkkel van gond, ők nem tudnak megfelelően szelektálni. Nem választanak elég bátran széleskörűen, viszont a szűk érdeklődésüknek megfelelően “minden szart” bevállalnak. Tavaly írtam már erről a Nishikata… kezdetű bejegyzésemben és úgy emlékeztem, hogy az Egyél szart… kezdetűben is, de most látom, hogy utóbbinál csak érintettem a témát.

    Szóval a gond az, hogy a legtöbb animerajongó leginkább tévésorozatokat fogyaszt. Ami eleve az animék leggyengébb minőségű része. Hiszen az animefilmek jobb grafikával, animációval, gondosabb forgatókönyvvel stb. készülnek, igényesebbek. Az újítások, ötletelések, kreativitás stb. meg a rövidfilmeknél keresendő és található. Régen az volt a különbség, hogy a 60-as, 70-es évekig nem is terjedt el annyira a tévé és még később szaporodtak meg jobban a tévécsatornák. De rossz animék, gyártási-marketing szempontból piacnyerésre ráfekvés volt régen is bőven. Ahogy ma is vannak jó animék (még egyszer hangsúlyozom: anime nemegyenlő mainstream animesorozat). Moe vonások már az 1920-as, ’30-as évek animéiben is voltak, Tezuka meg az ’50-es években elárasztotta velük Japánt. Meg lolival, meg genderbenderrel, meg pantyshottal… Akkor miről is beszélünk?

    Igen, persze, igazatok van. Vannak rossz, igénytelen jelenségek a mai animeiparban. De voltak régen is. És jók is vannak ma is. Az arányokon sem érdemes lovagolni, amíg nem néztek meg teljes szezonokat pl. a 80-as évekből, az “Aranykorból” ugyanúgy, mint az aktuális szezonokból!

    • Semmi gond, még ha nem is értünk egyet, a véleményedhez jogod van. =)

      “Az animenézőkkel van gond, ők nem tudnak megfelelően szelektálni. Nem választanak elég bátran széleskörűen, viszont a szűk érdeklődésüknek megfelelően “minden szart” bevállalnak.” -> Épp az a gond, hogy sokunknak nagyon is megy a szelektálás, olyannyira, hogy van amikor egy-egy szezon felhozatala után, szerencsésnek érezhetjük magunkat, ha akad 1-2 anime, ami esetleg megér egy próbát. (És most nézd el nekem, hogy többesszámban beszéltem. =))

      Bátran belevágnék én, ha lenne mibe, csak épp sokszor nincs mibe, például azért, mert a kínálatra sok minden jellemző, csak épp a széles kör nem. Mert az nem választék, amikor egy szezon több mint felét olyan animék teszik ki, ahol lényegében csak a keret más.

      Az érdeklődési kört illetően, nos igen, vannak emberek, akik be vannak állva egy-két műfajra, azon belül is pár témára, és más nem érdekli őket. De ha még így is van, akkor sem ők azért a hibásak, mert rendszerint nem találnak olyat, ami egybevág az ő ízlésükkel, és (ami ennél sokkal fontosabb) hogy megütné az elvárt szintet.

      Tetszik vagy sem, de a legtöbb ember úgy működik (ide sorolom magamat is), hogy minél inkább vág egybe egy anime stílusa az ember ízlésvilágával, az a jövőben annál nagyobb prioritást fog élvezni, annál többet szeretnénk ilyenből látni, tehát ilyeneket fogunk keresni. Na most nyilván, ezzel valahol együtt jár az is, hogy egyfelől magasabbra kerülnek az elvárások, nehezebb lesz lenyűgözni a nézőt. Másfelől viszont mégis toleránsabbak leszünk, és könnyebben elnézzük a gyengébb művek botlásait, egy bizonyos pontig. Értelemszerűen, ugyanez fordítva úgy működik, hogy minél inkább taszít minket egy anime stílusa, azt annál inkább kerülni próbáljuk. Az erre emlékeztető elemekkel pedig intoleránsak leszünk.

      Persze ez objektíve nézve mondhatjuk, hogy nem épp fair, de ez meg egy olyan dolog, hogy az ember a tapasztalatai alapján hoz döntéseket. Ha valaki azt tapasztalja, hogy a moe lányos romcom animék kiakasztják elsőre, majd másodjára is, akkor a 3. alkalommal már nem nagyon fog ilyenekkel próbálkozni.

      “Szóval a gond az, hogy a legtöbb animerajongó leginkább tévésorozatokat fogyaszt. Ami eleve az animék leggyengébb minőségű része. Hiszen az animefilmek jobb grafikával, animációval, gondosabb forgatókönyvvel stb. készülnek, igényesebbek. Az újítások, ötletelések, kreativitás stb. meg a rövidfilmeknél keresendő és található.” -> Tény, hogy vannak nagyon jó és igényes mozifilmek, de azért nem ilyen egyszerű a helyzet. Itt egyrészt nem árt azt szem előtt tartani, hogy a film és a sorozat, eleve két különböző formátum, más előnyökkel, és hátrányokkal járnak. Másrészt a filmek egy jelentős része, ami nem original, vagy adaptációként látott napvilágot, hanem mondjuk egy sorozathoz készült mellékszálat mesél el, vagy épp remake, reboot lenne, sokkal rosszabb tud lenni, mint egy sorozat.

      Annak is prózaian egyszerű oka van, miért néznek az emberek főleg sorozatokat. Azért, mert az animék többsége, sorozat formájában jeleneik meg. Egyébként itt jegyezném meg, hogy az igazán nagy, híres franchiseoknál, általában nem véletlenül az első sorozat a fő vezérszál, úgymond a franchise krémje.

      “Moe vonások már az 1920-as, ’30-as évek animéiben is voltak, Tezuka meg az ’50-es években elárasztotta velük Japánt. Meg lolival, meg genderbenderrel, meg pantyshottal… Akkor miről is beszélünk?” -> Itt most senki sem azt firtatta, hogy ezek a vonások, elemek, illetve azok korai verziói, régen ne léteztek volna. Itt arról van szó, hogy manapság van egy olyan egységes sablon, ami nem csak hogy az animék jelentős részében ott van, de nagyon sokszor ez alá rendelnek minden mást.

      Nem arról van szó, hogy régen (és ezzel most válaszolok az utána következő részre is) ne lettek volna sablonok, klisék, népszerű témák, mert voltak, ez nem is volt kérdés. Viszont ezekben az animékben (ahogy írtam is) az ember sokkal inkább láthatta az ötleteket, azt hogy dolgoztak vele (legalább a mangaka), hogy el akartak mesélni egy történetet, hogy a fanserviceon, kliséken túl is volt valami, ami miatt lehetett szeretni, amivel meg tudott fogni.

      “Vannak rossz, igénytelen jelenségek a mai animeiparban. De voltak régen is. És jók is vannak ma is.” -> Igen ám, csak az nem mindegy, az igénytelen jelenségek, és a jók között, milyen arány áll fenn. Nem állítom, hogy régen csak a jók uralkodtak, de legalább az egyensúly megvolt.

  13. ““Nem rosszak” a mai animék. Az animenézőkkel van gond, ők nem tudnak megfelelően szelektálni. Nem választanak elég bátran széleskörűen, viszont a szűk érdeklődésüknek megfelelően “minden szart” bevállalnak. ”

    Ezzel annyi a gond, hogy nem egy olyan ismerősöm van (meg szerintem én is ilyen vagyok), aki magical girlön át posztapokaliptikus seinenig szinte mindent megnéz, ha az jónak ígérkezik, ergo nem azért nem találunk jót, mert mondjuk “shounen fagek” vagyunk és a Jump aktuális szarságain kívül más nem is érdekel minket. (Nem azt mondom, hogy nincs ilyen ember, mert van dögivel, csak azt mondom, hogy nem egy olyan ember szájából is elhangzott már a “gázabbak a mai animék” szöveg, akit nehezen lehetett volna ilyen “műfaji szűklátókörűséggel” vádolni.) Pl. érdekes tény, hogy olyan igazi, lányoknak szóló magical girl cuccot már hosszú ideje nem láttam. Az egész alműfaj az otakuk “szolgája” lett, most már az összes ilyen lolis, yuri subtext-áthallásos moeshow lett. Régen mi volt? Sailor Moon, Wedding Peach, Kamikaze Kaito Jeanne, stb. Ezek voltak a mainstream, ezeket “nyomták a pofánkba”, mégsem volt semmi gondunk velük. Ma mik mennek? Nanoha, Pretty Cure, Madoka, stb. (Jó, utóbbit szeretjük, mert valamilyen szinten szakított a hagyományokkal, de azért a célközönség ott is leszűrhető.) Plusz bejött ez a “mecha magical loli girl” műfaj, ami sokszor olyan, mintha a magical girl-t kevernéd a technológiával, ami érdekesnek is hangozhatna, de ezekből is rendre borzalmak születnek, lásd legutóbb a Vividred Operation nevű csodát, ami inkább szólt lolik seggére beállított kameraállásokról, mint bármi másról. És ma mégis ez a mainstream, ezeket “tolják az ember képébe”.

    Ergo valóban van abban valami, hogy az embernek néha nem árt kilépnie az animés “komfortzónájából” és szétnézni a kissé elfeledett címek között is, hátha talál valami jót, ugyanakkor viszont én azt is megértem, aki azt mondja, hogy: “Ha régen a mainstream/hypolt cuccok többségében minőséget adtak nekem, akkor adjanak továbbra is azt! Miért kell nekem a szarban turkálnom, pusztán azért, hátha meglelem benne valahol mélyen a gyémántot?”

    “Szóval a gond az, hogy a legtöbb animerajongó leginkább tévésorozatokat fogyaszt. Ami eleve az animék leggyengébb minőségű része. Hiszen az animefilmek jobb grafikával, animációval, gondosabb forgatókönyvvel stb. készülnek, igényesebbek. Az újítások, ötletelések, kreativitás stb. meg a rövidfilmeknél keresendő és található.”

    Bocs, de ez meg nonszensz. Kissé ilyen “művészfilmes”, magas lóról beszélős hozzáállás. Kb. mint amikor a művész moziba járó leszólja azokat, akik élvezni tudnak egy TV sorozatot, mert az “alantasabb műfaj”. Pl. az utolsó mondatod nekem szimplán kamunak hangzik, mintha TV sorozatban sosem született volna olyan darab, ami úgymond az egész műfajt megreformálta, vagy épp olyan ötletek/újítások voltak benne, hogy a nézőnek az álla leesik. Pedig tudjuk, hogy voltak (és néha még ma is vannak, lásd Madoka) ilyenek. Azt meg, hogy “az anime filmek jobbak, mert…” kb. odáig találom igaznak, hogy általában tényleg szebb a grafikájuk/animációjuk, mivel eleve több pénzzel készülnek, de a forgatókönyvről annyit, hogy ebben a kategóriában is lehetne mondani kismillió “szemetet”, szóval attól, hogy valami moziba szánt cuccként, vagy hosszabb OVA-ként jelenik meg, még bőven lehet történetileg/karakterileg egy igénytelen gagyiság.

    A másik meg az, hogy mi a helyzet azokkal (erre pl. én vagyok az egyik legjobb példa), akik mindig is 90%-ban anime sorozatokat fogyasztottak? Ők hol “hibáztak”? Régen is azokat nézték, most is azokat nézik, mégis csak úgy 2000 utántól kezdték el észrevenni, hogy “oké, ez már kezd nagyon elkurvulni”, pedig ha a sorozatok mindig is annyira igénytelenek lettek volna, ahogy azt állítod, akkor már a 90-es évektől húzogathatták volna a szájukat, vagy akár még régebb óta. Persze ilyenkor el lehet lőni azokat a frázisokat, hogy “már nagyobbak az elvárásaitok, mint anno”, meg “az anime ugyanolyan, mint volt, ti nőttetek fel”, amik részben talán igazak, de attól még emlékszem rá, hogy “az én időmben nem bugyivillantó 10 éves kislányok voltak a nap megmentői egy-egy animében”, hogy én is egy klasszikus frázissal éljek. 😛 XD

    Plusz még a “sorozat vs film” témához: azt is figyelembe kell azért venned, hogy eleve más a hangulatuk és az egész felépítésük. Én is néztem pár anime filmet, voltak köztük igen jó darabok, sőt, kedvencem is van közülük, de valahogy a szívem mégis a sorozatok felé húzott mindig. Miért? Mert ha megnéztem egy másfél/két órás filmet, az tetszett ugyan, de túl hamar vége volt. Ha meg is szerettem a karaktereket, érdekelni is kezdett a történet (mert azért ezt sem sikerült minden filmnek elérni, erre pl. egy sorozatnak jóval több a sansza), akkor is jellemzően két órán belül vége volt, pedig én ebben az esetben még szívesen láttam volna többet az adott sztoriból. A sorozatokban jóval tovább “maradnak velünk” a karakterek, többféle helyzetben látjuk őket (mivel jellemzően nem egy nagy “filmes sztori” van, amit le is zavarnak hamar, hanem különböző story arc-ok, esetleg fillerek, amik jó esetben 1-1 újabb oldaláról mutathatják be a karaktert, stb.), ezt pedig filmben jóval nehezebb visszaadni, pusztán már az “időkorlát” miatt is. Meg persze vannak még egyéb eltérések, de indokolja meg mindenki maga, hogy ő miért preferálja ezt vagy azt, én a fentiek vagyok inkább sorozatpárti. XD (Ami főleg azért vicces, mert élőszereplős cuccoknál meg fordított a helyzet: sokkal több mozifilmet nézek, mint ahány sorozatot. XD Azoknál valahogy tényleg a filmeket érzem erősebbnek.) Na, ezt csak arra írtam, hogy nem feltétlenül “igényesség” kérdése, hogy valaki melyiket preferálja jobban, inkább csak személyiségé, hogy kinek melyik “leosztás” fekszik jobban. Plusz még itt is meg lehetne jegyezni, hogy oké, persze, van olyan, aki tényleg mindig csak sorozatokat néz, de mi a helyzet az olyan nézővel, aki sorozatot, filmet, OVA-kat párhuzamosan darál, mégis húzza a száját a mostani felhozatal láttán? Mert ilyen is van szép számmal.

    “Ahogy ma is vannak jó animék (még egyszer hangsúlyozom: anime nemegyenlő mainstream animesorozat).”

    Való igaz, viszont amit fentebb is írtam, a nagy kérdés inkább az, hogy miért van az, hogy míg régen nem ez volt a mainstream (persze, létezett lolis anime…úgy 20-30%-ban, a “periférián”), ma már ez lett az. Mi a francért jött divatba manapság ez a moe-túltengés (jó, ezt mondjuk Péter leírta az alappostban, de azért így költői kérdésként szereti feltenni az ember XD) és vége lesz-e valaha? Minket szerintem leginkább ez zavar itt, nem az, hogy egyáltalán létezik ilyesmi. Ha mondjuk egy szezon 20 sorozatából 2-3 lenne csak ilyen, nem hiszem, hogy bárki különösebben nyavalyogna miatta. De az, hogy most már lassan szinte semmilyen műfajban nem lehet semmit nézni anélkül, hogy valami moeloli öt percen belül az ember pofájába ne másszon rögtön, az baromi gáz. Tényleg olyan ez, mint a rák: minden “sejtet” elér, megfertőz és átformál, csak a “sejt” jelen esetben az anime sorozatok.

    Példa: a 80-as évek animében meg a futurisztikus/posztapokaliptikus sci-fi volt a népszerű és igaz, hogy ott is a harmadik-negyedik ilyen jellegű cucc után már csömöröm kezd lenni, mert egyszerűen ilyen mennyiségben unalmas, de egyrészt még mindig elfogadhatóbb, másrészt abból az érából lehetett azért találni bőven egyéb témájút is. Értsd: ha mondjuk a 80-as évek “Terminátorait” megunva előkaptam ugyanabból az érából egy slice of life darabot, akkor nem kellett attól tartanom, hogy még a rész fele körül megjelenik egy mecha vagy egy űrhajó és szétbarmolja az egészet. Ma erre szinte esély sincs, nézhetek én shounent, magical girl-t, sci-fi-t, fantasy-t, akármit, 5-10 perc és jönnek a moe baromságok. Na ez a nem mindegy. (Ahogy már írtam fentebb is: sokan csodálkoznak a Shingeki elsöprő sikerén, holott szerintem már azzal megnyerte a “meccs” felét, hogy az emberevő óriásokat nem tányérszemű, vinnyogó kiscsajok próbálják varázspálcával elintézni, az óriások meg persze sosem esznek embert, csak az alapsztori állítja, de sosem mutatják. Na, ma ilyen lenne egy “mainstream” Shingeki, csodálkoztam is, hogy nem ez lett… XD)

    “Moe vonások már az 1920-as, ’30-as évek animéiben is voltak, Tezuka meg az ’50-es években elárasztotta velük Japánt. Meg lolival, meg genderbenderrel, meg pantyshottal… Akkor miről is beszélünk?”

    De akkor miért van az, hogy jellemzően úgy 10-15 éve lettek ezek a mainstream anime velejárói? Azt gondolom, most érték el az ötlethiánynak azt a szintjét, ahol már az ilyen aberrált hülyeségeket is kénytelenek mainstream sorozatok fő elemeivé tenni, mert egyéb ötletük már nincs. Oké, persze, emlékszem pl. nőnek öltözött férfiakra mondjuk az El Hazardból, vagy a Fushigi Yuugiból. Mindkettő 1-2 rövid poén miatt került bele és még így is meg volt támogatva történetileg, hogy miért öltözött a pali nőnek. Ma meg mi van? Jön egy Maria Holic, oké, kapunk ott is egy alapsztorit arra, hogy miért “nő” a srác, de ezután az egész sorozatot erre húzzák fel, nincs történet, vagy valami egyéb tényező, gyakorlatilag az a “fő konfliktus”, hogy van egy hapsi, aki nőnek öltözött, de ezzel még vissza is él, illetve a rá épített fanservice-en élvezkedik a célközönség. Zseniális… 😛

    Ja, ha már genderbend: az tök jó példa, össze lehet mondjuk hasonlítani a 80-as évekből a Ranmát, meg a 2000-es évek utánról a Kämpfer-t. Előbbinél a genderbend inkább arra szolgál, hogy helyzetkomikumokat hozzanak ki belőle és mellesleg a srác is utálja, hogy van ez a “képessége” és kismillió rész szól arról, hogy “meg akar gyógyulni”, míg a Kämpferben az egész egy “alibi”, igazából lehetne alapból nő is a srác, csak az otakuk kedvéért kezd hapsiként, hogy aztán meglegyen a hárem-feeling, de kb. a sorozat idejét így is 90%-ban női alakban tölti, hiszen így a yuri-fanok is örvendezhetnek. (Mondjuk speciel nekem mindkét sorozat bejött, a különbség az, hogy nem vagyok egy szemellenzős van, aki kitalálja, hogy a Kämpfer az év animéje, meg mekkora királyság… XD Ugyanúgy, ahogy pl. szeretem a To Love Ru-t is, de attól még látom, hogy egy iszonyú olcsó Urusei Yatsura koppintás/”remake”.)

    “Igen, persze, igazatok van. Vannak rossz, igénytelen jelenségek a mai animeiparban. De voltak régen is. És jók is vannak ma is. Az arányokon sem érdemes lovagolni, amíg nem néztek meg teljes szezonokat pl. a 80-as évekből, az “Aranykorból” ugyanúgy, mint az aktuális szezonokból!”

    Ezt nem is tagadtuk. 🙂 Ahogy írod, az arányokkal van a baj, de én egyébként szívesen megnéznék egy chartot mondjuk a 80-as évekből (már ha egyáltalán elérhető ilyesmi a neten), aztán megnézném, hány ilyen baromságot találnék, ami felveszi a versenyt a maiakkal. 😀 Plusz azért azt még tegyük hozzá, hogy baromságok készülhetnek, a kérdés, hogy melyik mennyire lesz népszerű. Azért ami pl. a 80-as években klasszikussá vált (Urusei Yatsura, Dirty Pair, stb.), az még általában mai szemmel is minimum fogyasztható, vagy legalábbis nem marod szét tőle az arcodat. Manapság meg ilyenek vannak, hogy egyesek szerint a Highschool DxD volt az év animéje és már készül a harmadik szezonja. Vagy a “kedvencem”, a Seikon no “mellszopkodó” Qwaser, amiből szintén kijött két egész szezon, pedig a “sztori” az lenne, hogy nők melléből kell a szupererőt kiszívni és ebben versenyzik egymással a cross-dresser főhős meg a nőket elrabló főgonosz. (Ja és ez egy “komoly” sorozat akarna lenni, mielőtt a leírásból valaki kőkemény paródiára következtetne… XD) Az ilyen gagyiság anno szerintem max egy hat részes OVA-t kapott volna, aztán érdeklődés hiánya miatt el is halt volna a franchise. XD

  14. Yuriko-chan Says:

    Most nincs időm elolvasni a kommenteket, ezért előre is elnézést, ha ismételni fogok másokat, de leírom a hozzáfűznivalóimat. 🙂

    “Például az, amit már elég sokszor megfogalmaztam, miszerint a technikai fejlődés egyik jelentős következménye az lett, hogy ma jóval gyorsabban, jóval könnyebben lehet animéket készíteni. Következésképp több a stúdió, és több anime készül el.”
    Ídösapám ezt már évekkel ezelőtt megállapította: “Japán szarja a rajzfilmeket.” XD (Egyébként gülüszeműeknek hívja őket.)

    “A Kejjon előtt, nekem már igazság szerint a Lucky Star, Haruhi is amolyan “mi a fasz ez?!” élmény volt, méghozzá egyáltalán nem a jó értelemben.”
    Pont ezt akartam írni, hogy voltak ám azért előfutárok. A Haruhi is már nagyot robbant, csak a K-On elhomályosította, de még mindig van piaca, legalábbis a figurákat illetően biztosan.

    “Az USA-n kívül, Európában körülbelül két ország, Németország és Franciaország az, ahol egyáltalán létezik az anime piac.”
    Azért az olaszokat se feledjük, bár ott valami miatt kifejezetten a shoujo animéknek lett nagy kultusza.

    A táblázatos kép k***a jó. XD És nagyon igaz, abszolút rátapint a lényegre.

    “mert a videojátékok, elsősorban a mechanizmusokon keresztül szórakoztatnak, amit nem lehet adaptálni. Mint ahogy például a multiendiget se.”
    A Yosuga no Sora megtette. (Az más kérdés, hogy hogyan, és mi lett a végső lezárás, de a 12 vagy 13 rész alatt legalább 4 csajjal összehozták a főszereplőt, aztán utána mindig visszaugrott a cselekmény a történetszál előttig.)

    • Az Olaszoknál megvan még az anime kultúra, de mint piac nem számottevőek. Az Animax alig egy év alatt becsődölt náluk, ami persze nem is csoda, mert maga az ország sincs túl jó gazdasági helyzetben.

      “mindig visszaugrott a cselekmény a történetszál előttig” -> Nem láttam az animét, de ha így volt, akkor ezt inkább félmegoldásnak nevezném. Csak mert ez úgy elég hülyén jön ki, hogy végigviszünk egy rootot, legalább is odáig, amíg a lényegre nem térnek, aztán nullázzuk. =/

      • ” Nem láttam az animét, de ha így volt, akkor ezt inkább félmegoldásnak nevezném. Csak mert ez úgy elég hülyén jön ki, hogy végigviszünk egy rootot, legalább is odáig, amíg a lényegre nem térnek, aztán nullázzuk. =/”
        Én írtam is róla egyszer a Konzolba, csak együltőre 3 oldalt tudtam róla szülni és még így is vissza fogtam magam, mert 4 oldal keretbe kellett volna férnem 2 címmel…
        A megoldásról azt kell mondjam, hogy igaz, hogy félmegoldás, de jobbat nem tudsz kitalálni rá. Emlékezz a School Days-ből is milyen rettenet lett az összemosás miatt. Mert aztán a háremkufircolás, majd két csaj közt emózás és egy harmadik dugása aranytojást jelent. /szarkazmus off Egyébként még tudnám sorolni: a Green Green anime és a VN közt is jelentősek a különbségek, a VN inkább ürügy volt egy sokadik ecchi sorozathoz (háremnek nem nevezném, minden srácnak meg volt a maga prefje, még a főcsávinak is). Ezt is onnan tudom, hogy kijátszottam (az első sztori baromi terjedelmes és “szövevényes” [egy ecchihez képest általában legalábbis], a második rész egy side story, majd a harmadik a valódi folytatás, ami szerint a kánonbefejezés a Futaba-route volt). De lehetne még mondani a Shuffle!-t, aminek az animéje minden, csak nem adaptáció (vagyis újabb ürügy). A Fortune Arterialt spec nem tudom, de nem is szeretem az animéjét (hétről hétre átb@szott a palánkon)… De keresd ki nálam, lehet kicsit alaposan lespoilerezem helyenként, de megéri megnézni.
        Szóval akkor mi a helyes megoldás? Vélhetően a nullázósdi, elvégre így rengeteg üresjárattól kímélnek meg minket és kicsit nagyobb fókusz jut a lényegre.

      • Hogy mi a helyes megoldás? Kettő is van. Vagy fogjuk a canon rootot (ha van) és azt adaptáljuk, ha már mindenáron zárást szeretnénk. Vagy mehet az egész sima hárembe, aminek nyitott lesz a vége.

      • “De lehetne még mondani a Shuffle!-t, aminek az animéje minden, csak nem adaptáció (vagyis újabb ürügy).”

        Istenem, végre valaki, köszönöm! Másfél route-ot játszottam csak a játékból, de az bőven elég volt ahhoz, hogy az animét elkönyveljem a “hogyan csesszünk el egy visual novelből készült animét?”-módszer iskolapéldájának. (Ebből a szempontból kezet foghat a Bakemonogatarival, arra ugyanez érvényes, csak light novel adaptációként.) És most nem csak a gagyi történetvezetésére gondolok (láthatóan totál nem tudtak mit kezdeni a játék multiroute felépítésével), hanem pl. olyan “apróságokra”, mint az eredeti játékhoz képest kifejezetten ocsmány karakterdizájn, vagy egyes szereplők jellemvonásainak eltúlzása puszta fanservice, illetve műbalhé kedvéért. (“Hmm, Kaede ragaszkodik főhősünkhöz a játékban? Nosza, csináljunk belőle crazy bitch yanderét az animében, elvégre arra harapnak a fanboyok!”) Mivel az animét anno szinte mindenki istenítette (oké, van rá egy ötösöm, hogy ezek közül hány játszott az eredeti játékkal…), már kezdtem azt hinni, hogy nekem van valami súlyos jellemtorzulásom, de ha az is van, legalább már találtam egy rokonlelket. XD

        “Hogy mi a helyes megoldás? Kettő is van. Vagy fogjuk a canon rootot (ha van) és azt adaptáljuk, ha már mindenáron zárást szeretnénk. Vagy mehet az egész sima hárembe, aminek nyitott lesz a vége.”

        Néhány fogalmat azért tisztáznék:

        1. Úgy tudom, az “route” (mint “út, útvonal”), nem pedig “root” (mint “gyökér” XD). Elsőre azt hittem, elírtad, de már másodjára használod így és nagyon szúrja a szemem. XD Persze ha valóban ilyen gagyin írják hivatalosan is, akkor én kérek elnézést, de már csak a szavak jelentése miatt is logikusabbnak tartanám a “route”-ot.

        2. Canon route-nak végülis mindegyik canon route, amelyik benne van a játékban. Amire te gondolsz, az a “true route”, vagyis amikor a lehetséges útvonalak közül a játék készítői rámondják az egyikre, hogy “mi azt szántuk az “igazinak”!”.

        Amúgy jó kérdés, hogy melyik a legjobb módszer adaptáláskor, igazából szívem szerint én is a true route-os megoldásra voksolnék, már ha a játékban van ilyen. (De ha nincs, akkor is ki lehet választani egyet.) A “nullázás” elsőre kézenfekvőnek tűnhet, de animében szerintem furán jön ki. (Sőt, még játékban is. Elég furcsa volt nekem játékosként átélni, hogy miután az első választott csajjal annyi mindenen keresztülmégy, hirtelen az egész “törlődik” és “visszakerülsz az egyes mezőre”. Csak a játékban még érthető, animében ez szerintem hülyébben jön ki, ráadásul nem is sikerül mindig mondjuk 12 részbe 4-5 csaj teljes sztoriját beleszuszakolni, aztán akkor jönnek megint a félmegoldások, “kinek a sztorijából csípjünk le?”, meg ilyesmi.) Ha jobban ráfekszenek (lol, eroge-pun intended… XD) egyetlen csaj route-jára és azt tisztességesen meg is csinálják, akkor szerintem jóval inkább átjön a nézőnek is, hogy az eredeti játékban mi fogta meg a rajongókat. Legjobb példa erre a Clannad, amit lehet köpködni, hogy “fúj, KyoAni!”, de sem előtte, sem utána nem sűrűn készült olyan anime, amelyik ilyen szépen végigmegy egy játék true route-ján. (Jó, nem azt mondom, hogy példa nélküli, mert a nagy számok törvénye alapján lehetséges, hogy volt még hasonlóan jól sikerült eroge-anime, de az tuti, hogy elég kevés.)

      • “Úgy tudom, az “route” (mint “út, útvonal”), nem pedig “root” (mint “gyökér” XD).” -> Igen, mostanában sokat programozgattam, és eléggé megmaradtak bennem ezek a dolgok, mint a parent, root viszony. =D

        Program szempontból mondjuk nem hülyeség, mert lényegében minden karakter egy root, amit ugye azért nevezünk rootnak, azaz gyökérnek, mert abból ágaznak el a különféle lehetőségek, amerre tovább lehet vinni. Lényegében hasonló, mint amikor egy szerepjátékban, felveszel egy olyan küldetést, aminek több lehetséges megoldása van.

        Visszatérve az adaptálásra, egyesek ilyenkor azzal szoktak érvelni, hogy ha csak egy hölgy storyját vinnénk végig, akkor az a többi hölgy rajongójának nem tetszene, és nem fogynának úgy a merchek. Illetve hogy 13-26 részben ezt nagy eséllyel, csak sok üresjárattal lehetne megoldani, ami mondjuk igaz lehet, de ki mondta, hogy feltétlen sorozat formátumban kell gondolkodni? 3-6 részes ovában is remekül össze lehet foglalni egy storyt, plusz ova esetén ugye a TV sorozat hülyeségeit, például a cenzúrát is megspórolhatják.

        Más téma, hogy szerintem azért nyúlnak inkább a TV formátumhoz, mert úgy nagyobb eséllyel lesz nyereséges.

      • Canon route-ról csak akkor beszélhetünk, ha van érdemi folytatása. Lásd amit a Green Greenről mondtam. Az első játék főszála a Midori-route, míg a canon route a Futaba-route vegyítve Midori-route-tal (mert ha simán a Midorival tolod, akkor oda jutsz, hogy őt húzod meg, és Futabával nem jutsz egyről a kettőre). De ez is csak a 3. játékban derül ki, mert ott eleve azzal nyitnak, hogy a srácok robbantják a régi suli épületet, ahol Futaba és a főszereplőnk épp kufircolni akarnak, de aztán cockblockolódnak és levágnak egy Michael Bay-féle menekülést, robbanással a hátuk mögött… és ez csak a 3. játék eleje. 😀

        A VN-ek lényegében úgy épülnek fel, mint egy fa: a törzse a common route, ami nem egyéb, mint a felvezető, az ágak pedig a szereplői route-ok. Hossztól és gárdától függ mekkora a lombkorona. Szóval lényeg a lényeg: canon route folytatás vagy fő hangsúly nélkül nem létezik (értsd: Tsukihime is előszeretettel terel az Arcueid route-ra, ami a kánonanyag, meg a Fate/Stay is a Fate-route-tal. De van olyan, mint az Utawarerumono. Abból már mindent feldolgoztak, csak a szexjeleneteket nem, de ott lineáris is az egész.).
        Hárem ending meg, nyitott véggel… Nem gondolod, hogy kicsit túl sok ilyet láttunk már? Azzal megint ott lennénk, hogy “another shitty adaptation”. És persze akkor követelnék a folytatást is, mert hát nem a waifu kapta a nagy díjat. De azt tudom mondani, hogy tégy nyugodtan a Yosugával egy próbát, aztán rájössz, hogy voltaképp miért is nem működött volna a háremes ötlet. De legalább nem agyatlan fanszőrvizes ecchi (ld. To Love-ru többek közt).

        Titkos: Nem láttam az animéjét, a játékot se toltam, de túl sokan említették nekem a Sufni-példát, hogy ne tartsam kitaláltnak. 😀 Egyébként én a Green Greennel voltam így, azért tudom ennyire, hogy merre hány méter abban.

        Amúgy a Yosugában nincs true route, oda ténylegesen áll a fás hasonlatom. Mindenképp rá vagy kényszerítve a döntésre bizonyos pontokon, ami egy főbb ágat nyit meg (Migiwa/Akira, Nao/Sora, vagy a cselédlány [aki “paródia” omakeként van jelen a részek végén]. A kiegészített változatban a osztályelnök és Akira “gyámja” is szóba jön, de ők elég mellékágak.

      • “De azt tudom mondani, hogy tégy nyugodtan a Yosugával egy próbát, aztán rájössz, hogy voltaképp miért is nem működött volna a háremes ötlet. De legalább nem agyatlan fanszőrvizes ecchi (ld. To Love-ru többek közt).”

        A TLR amúgy nekem pont azért jött be, mert tudja magáról, hogy micsoda és nem is akar többnek látszani, azt viszont mesteri szinten adja. Pontosan “agyatlan fanszőrvíz”, de arra viszont tökéletes. :3 A legtöbb ilyen hárem-ecchi cucc úgyis mindig próbál valami alibit fabrikálni magának, úgy tesz mintha deep lenne (Bake), vagy mintha komoly mecha harcokról szólna (Infinite Stratos), sokszor pedig olyan “kínjában érett” sztorikkal rukkol elő, aminél mindenképpen jobb lett volna, ha inkább ki sem talál a készítő semmit és csak agyatlan fanservice-t nyomat (ilyen pl. a Seikon no Qwaser és az ő “csajok melléből szopom ki az erőt!” marhasága…). A TLR ezzel szemben mindössze lekoppintotta az Urusei Yatsurát és “remakelte” a mai igények szerint, vagyis a fanservice-t felfokozta, az eredetiséget pedig kiölte belőle, de a formula így is működik, a csöcsök és seggek ott vannak, márpedig egy ecchi elé elsősorban ezért ül le az ember, mint ahogy egy mecha cuccban robotokat, egy sport animében pedig valamilyen sportot vár.

        Persze a TLR: Darkness már egy teljesen más téma, de annak is pont az volt az egyik rákfenéje, hogy kitalálták, hogy “most már sztorit is írunk” és ahogy az az ecchikben lenni szokott, iszonyú gagyi lett. (Gondolok itt mind a főgonoszra, aki naná, hogy egy kreolbőrű loli, mind arra, hogy a “jófiú” oldalon meg az lenne a “nagy történet”, hogy a betegesen perverz Momo “Hárem Tervet” épít…) Szóval ja, ékes példája annak, hogy miért NEM kéne a legtöbb ilyen cuccba történet: mert úgy sem tudják rendesen megcsinálni és fáj nézni azt a szenvedést, ahogy alibiként használják fel arra, hogy komolyabbnak tüntessék fel a sorozatot annál, ami. Viszont az alap sorozat szvsz pontosan kiszolgálja azokat az igényeket, amiket ki kell. :3

        A Yosugát meg azért szvsz nem kell ENNYIRE felmagasztalni, az sem lett a hárem animék Evangelionja, előkapták a szokásos “hajjaj, tesók vagyunk, de szeretjük egymást, a világ ellenünk van!”-sémát, meg a “nullázós” storyline-t (elismerem, ez viszonylag tényleg újdonság volt, most hirtelen csak az Amagami anime ugrik be, ami hasonló módon épült fel), de ezen kívül az sem volt akkora világmegváltás, szóval örülj neki, hogy te 3-4 oldalt tudtál róla írni, én nem tudnék. XD (Bár mióta az egyik blogon belefutottam valami pszichológiai értekezésbe a School Days kapcsán és az is valami 5+ oldal volt, már mindent el bírok képzelni. XD)

      • Na, azért a Yosugában sem a tesókra volt kihegyezve a cerka. Előtte volt három másik lány, egyre súlyosabb lelik teherrel. A legvégén meg a srác se tudta, hogy kezelje a helyzetet. Addig ő segített a lányokon, az utolsó szekcióban meg pont rajta kellett segíteni. 😀 Nem egy “hárem-ecchik Evangelionja”, ezt nem is állítottam róla, de messze jobb a társaitól.

        A TLR-nél nekem az a bajom, hogy leültem elé, hogy “szórakoztass”. Arra nem volt képes, csak helyenként sütött el az átlagtól jobb poénokat. A Darkness meg… Kicsit jobban, de inkább csak az extra részek (ami mangában pár fejezet, animében meg OVA).

      • Ebben az ügyben Titkossal értek egyet. Az ecchiknél, háremeknél ami számít, az az erotika, a történet mellékes, alibi jellegűnél többre, igazából nincs szükség. Persze ha van, az se baj, csak ne nézzenek közben hülyének, mert utálom azt, amikor egy kellemes ecchi komédia, hirtelen kitalálja, hogy ő itt most nagyon komoly szeretne lenni (lásd Bake és társai). A baj a legtöbbször inkább az, hogy egyrészt manapság, a pedo loli moe miatt, az amit a néző elé tárnak, csöppet sem szexi. Másrészt hogy nagyon sok stúdió úgy alapból nem ért ahhoz, hogy kell ezt csinálni. Nincs érzékük hozzá, nem képesek érzéssel csinálni.

  15. Én múltkor végigböngésztem a MyAnimeListemet és bár tudom, hogy nekem egy kificamodott, szar ízlésem van, nem tudom egyértelműen azt mondani, hogy a mai animék szarabbak lennének a régieknél. Minden generációnak megvoltak a maga gyermekbetegségei, kliséi és persze nagyszerű művei is. Amikor “anno” belevágtam ebbe sok haverral együtt és láttam, hogy mindenki minden szart megnéz, ami japán, nem értettem. Én akkor is és most is óvatosan választok ki sorozatot, hogy mibe kezdek bele és egy-két szaron és guilty pleasure-ön kívül bizony a legtöbb sorozatot élveztem. Igaz, nem is ismerek annyit. Szóval, szerintem már a ’90-es években elkezdődött a lejtmenet (már ha van) azzal, hogy a nézők nem szelektálták ki maguk közül a szart, mert minden tudott magának találni célközönséget, mert új volt meg más. Ez most inkább abba kezd átmenni, hogy most meg már minden ugyanarról szól. Szóval, ugyanúgy egy halom szar közül kell kiválasztanod a jó darabokat.

    • Az én ízlésvilágom sincs annyira szinkronban az átlaggal, szóval nem vagy egyedül. =) Komolyra fordítva, ahogy azt már a bejegyzésben is leírtam: “Természetesen nem arról van szó, (és ezt már nagyon sokszor elmondtam) hogy ma nem készülnek jó animék, vagy hogy régen ne készültek volna bűn rosszak. Itt az arányokról van szó, egy arányeltolódást kell látni, mivel régen se készült lényegesen több kiemelkedő anime, csak kevesebb volt mellette a gyér.”

      Abban igazad van, hogy az embernek tudnia kell válogatni, és ha bevállal valamit, pláne amiről előre tudja, hogy szar, akkor azt valahol magának köszönheti, magát okolhatja, ha felkúrja az agyát. A baj ott kezdődik, hogy már hosszú évek óta, olyannyira jól megy a válogatás, hogy amikor végigfutok egy-egy szezonos kínálaton, általában az fogad, mint amit a fentebb beszúrt kép is sugall. Amikor van majd 50 anime egy szezonban, de egy sincs köztük olyan, amire azt tudnám mondani, hogy igen, látok rá reális esélyt, hogy ez jó lesz.

    • Mondasz valamit BenyoBoy, de az az érdekes, hogy pl. én az elején még kifejezetten csak a hype cuccokra ugrottam rá mindig és ez egy darabig klasszul is működött, mert 90%-ban azért az emberek nem valami gagyiságot sztároltak szarrá, hanem olyat, amiben legalább minimális érték, illetve szórakoztatási faktor van. Kis túlzással mondhatnám, hogy ami felkapott lett, az jellemzően nem ok nélkül. Ott volt pl. az Escaflowne, amit én ugyan dobtam laza tíz rész után, mert altatni lehetett volna vele, de ettől még nem azt éreztem, hogy valami értékelhetetlen tucatszemétnek szenvedtem végig a negyedét. (Pl. az endingje spec mai napig az egyik kedvencem. 😀 XD)

      Ergo én pl. régen sem zabáltam az animéket, egy szezonból jó, ha úgy 2-3 címet kiválasztottam és akkor még nem is néztem őket hétről-hétre, hanem általában megvártam, amíg végig kijönnek. (Ez ugye tök lassú egy átlag fanhoz képest, aki tényleg vagy 5-6 futó cuccot néz hétről-hétre, vagy bevárja ugyan őket, de utána két nap alatt lenyomja a 26 részt.) Csak aztán egyre gyakrabban azon kaptam magam (főleg így 2000-től felfelé), hogy ez a “taktika” már nem igazán működik, jöttek az ilyen “csodák”, mint a “kultuszanime” Elfen Lied, meg “az év legjobbja!” K-ON, aztán rá kellett döbbennem, hogy a hype cucc sajnos egyre kevésbé vág egybe manapság a minőséggel, sőt, lassan ott tartunk, hogy valami minél kommerszebb szar, annál jobban imádják. Erre meg pl. a Sword Art Online a kitűnő példa, ami olyan szinten “otaku szájíz szerint” van megírva, hogy pusztán egy openingből, meg egy pár perces beszélgetős jelenetből már azt is ki tudtam találni, hogy melyik szereplő fog meghalni hamarosan, meg ilyesmi, mert egyszerűen kibaszott klisékre épül az egész sorozat. Ehhez képest nézd meg, mekkora kultusza lett… Oké, néha még ma is előfordul, hogy a hype valami értékelhető cuccal találkozik (lásd Shingeki), de ezek száma sajnos elenyésző. Én pont ezért vagyok úgy vele, hogy régi “taktikámat” megváltoztatva, manapság már pont a hype cuccokat kezelem mindig erős fenntartással és nézelődöm a kevésé fanolt, vagy akár totál visszhang nélküli sorozatok között, mert ott már nem egyszer bukkantam gyöngyszemre. Szóval abban van valami, hogy “egy halom szar közül kell kiválasztanod a jó darabokat”, csak éppen régen a jó cuccot rakták ki az asztalra, a szart pedig lehúzták a WC-n, ma pedig mintha ez a trend megfordult volna.

      • Plusz azt is tegyük hozzá, hogy amikor van két halmaz, az egyikbe azok az animék tartoznak, amikkel teszek egy próbát, mert látok rá esélyt, hogy tetszeni fog. Mellette pedig egy jóval nagyobb halmaz foglal helyet, amiről már borító, stúdió, műfaj, rövid plot alapján tudom azt, hogy sanszosan ki fog borítani. Ráadásul ez a halmaz, az elmúlt 15 évben, minden 5 évvel, egyre csak nagyobb lett. Akkor nem tehet úgy az ember, mint ha a féltucatnyi aranyrög mellett, nem tornyosulna ott az a hegynyi salak.

        Egyébként tényleg az van, hogy anno ha szóba kerültek az animék, akkor olyanokat ajánlottak, emeltek ki, mint az NGE, Gits, vagy a Perfect Blue, amik nem alaptalanul érdemelték ki a hírnevüket. Ehhez képest ma beleolvas az ember, mondjuk egy anime ajánló topicba, és olyan címek, mint a SAO, Accel World, Magi, Fairy Tail, Another, meg hasonlók hódítanak.

        Aztán oké, hogy változnak az idők, és jönnek az új címek, csak épp az a baj, amikor valamit úgy neveznek kiemelkedőnek, és magasztalnak fel a csillagos égbe, hogy egyébként pont ugyanolyan tizenkettő egy tucat, mint a többi, csak épp a marketingje jobb.

  16. A mostani helyzetet hogy látod, Péter?

    Én nem vagyok valami túl optimista.
    http://boszorkanyvadasz.blogspot.hu/2016/09/ingovany.html

    Szerintem a magyarországi anime szubkultúra válsága összefügg a magyar kultúra válságával. Mondhatni: a magyar anime szubkultúra válsága csak része a magyar kultúra válságának.

    • Röviden és tömören, változatlannak, legalábbis ami az animu frontot illeti. Amin persze, nincs is mit csodálkozni, hisz eleve mitől változott volna meg a helyzet? Idehaza, már évek óta nincs ennek a popkultúrának se piaca, se média felülete, se rendezvényei. Sőt, a netes közösségi felületeinek a nagy része is kihalt azóta. Ami van, az a néhány stand, program a conon, az AA, és a facebook csoportok hada, az meg borravalónak is kevés, ha egyszer az egészben, illetve az egész mögött, nincs pénz. Jelen esetben ugyanis, ez a kulcsszó, a pénz.

      Ahogy a mondás is tartja, a pénz csinál pénzt, ergo amíg nincs valaki, vagy valakik, akik ebbe nagyobb összegekett lennének hajlandók fektetni (aminek ma a realitás értéke, nagyjából nulla) addig ebből, nem is lesz semmi.

      Más téma, hogy mint azt le is írtam a fentebbi bejegyzésben, ebbe belejátszik a kulturális különbség is, mert teszem azt, idehaza a bronyság pl sohase tudott igazán gyökeret verni. Mégis, mivel az egy olyan kultúrából jön, ami közel áll a miénkhez, így annak a termékei is, könnyebben utat találnak hozzánk, egyszerű importból. Hogy mást ne mondjak, tavaly év végén tele volt a Tesco pónival, de azóta jártak már a Sparban is. A TV-ben pedig máig látom a reklámjait a mindenféle mercheknek. (Ergo van, és ami a lényeg, jó a marketingje.) Persze ezek nyilván nem célirányosan a magyar piacra lettek tervezve, hanem úgy amblokk az európaira, de pont ezért jut el hozzánk is, mert mi is ennek a kultúrkörnek vagyunk a része.

      Na most az animéknél viszont ez hiányzik, ezért buktak meg nem csak nálunk, de nálunk jóval nagyobb, és gazdagabb országokban is.

      Az ominózus animu kapcsán annyi kiegészítést tennék, hogy magával a cyberpunk műfajjal, azon túl, hogy a ’80-as évek végén, ’90-es évek elején élte a fénykorát, van egy olyan specifikus gond, hogy mára aktualitását vesztette, hisz az ami akkor még futurisztikusnak tűnt, az mára félig megvalósult.

      Plusz ahogy Surci is fejtegette, azért itt sem volt ám minden arany ami fénylett. =) A sötét, vérkomoly műveken túl, ennek a műfajnak is megvolt a maga félkomoly, fanservicekodós oldala (Bubblegum Crisis, Dominion Tank Police).

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: