Kill la Kill

kill-la-kill-cover

Amikor az ember eltölt pár évet egy szubkultúrában, és átment már a kezei között jó néhány alkotás, akkor előbb-utóbb kialakul benne egyfajta hatodik érzék, nevezzük megérzésnek, aminek hála már a promóciós anyagok alapján el tudja azt dönteni, mitől kábé mire számíthat. Azaz hogy az adott mű, mekkora potenciállal bír.

Nem volt ez másként a Kill la Kill esetén se, amit egy pontosan kimért, látványos, minőségben az átlagtól jobb, stílusosabb, de dramaturgiailag semmiképp se kiemelkedő, fanserviceal alaposan nyakon öntött akció animének képzeltem el, magical girl és school life elemekkel színesítve, a szokásos Imaishi stílusban. Ergo, függetlenül attól, milyen szlogenekkel éltek Triggerék, előre tudtam azt, hogy ebből úgy se lesz TTGL 2.0, vagy egy új PaSwG, hanem valami más lesz, valahol a kettő között. Az első epizód pedig, sikeresen meg is győzött erről.

Mivel a Kill la Kill esetében a tavalyi év egyik legjobban várt, és egyben az idei év első felének egyik legnépszerűbb darabjáról beszélünk, muszáj szót ejtenünk a hyperól, ami marketing szempontból, nagyon ügyesen fel lett építve. A promóciós anyagok, az ex-Gainax srácoktól megszokott őszinteséggel mutatták meg, körülbelül mire számíthatunk majd, és bár tény, hogy a reklámszlogeneknél nem voltak restek kihasználni a TTGL hátszelét, saját egykori munkájukról lévén szó, én ezt nem rónám fel nekik hibaként. Természetesen megvolt ennek is a maga negatív hozadéka, de erre majd később térnék ki. Helyette inkább lássuk, mivel van dolgunk…


Divat diktatúra

A Kill la Kill egy disztopikus jövőben játszódik, ahol a hatalmat gyakorló erők, a helyi gimnáziumban (hol máshol?) összpontosulnak. A helyi diáktanács elnöke (na ugyan ki más?) és csatlósai, vasszigorral uralkodnak, elfojtanak minden renitens mozgolódást, és aki ellenszegül, azt keményen megbüntetik. Hogy hatalmukat biztosítsák, mind különleges, úgynevezett Goku egyenruhákat viselnek, melyek emberfeletti képességekkel ruházzák fel a használójukat.

KILL_la_KILL_06

Ebbe az iskolába nyer felvételt a hősnő, Matoi Ryuko, aki az apja gyilkosát keresi, és egy egészen különleges kardot hord magával, ami lényegében egy hatalmas olló, fél pengéje.

KILL_la_KILL_01

Mit ad isten, hősnőnk már az iskolába menet hamar barátra lel, Mankanshoku Mako, a kedves, hiperaktív, önmagát folyton bajba keverő K-On! moe személyében, aki a város szegény negyedében lakik.

KILL_la_KILL_02

Majd nem sokkal ez után, konfliktusba kerül a diáktanács imádott és rettegett elnökével, Kiryuin Satsuki-val, akihez persze nem ér fel (most még).

KILL_la_KILL_03

Rövid intermezzót követően, rálel egy egészen extrém (és perverz) öltözékre, aminek hála képes lesz átváltozni, így eredményesen felvenni a harcot a Goku uniformist viselők ellen.

KILL_la_KILL_04

Ahhoz azonban hogy eljusson Satsuki-ig, előtte még (mily meglepő) az embereit kell legyőznie, akik mind-mind valamilyen szabadidős klub elnökei, és értelemszerűen egyre erősebbek lesznek.

KILL_la_KILL_05

Aggodalomra azonban nincs ok, hisz Ryuko nem csak új ellenségekre, hanem új barátokra is lel majd. Mako mellett ott lesz például Mikisugi Aikuro, aki amolyan sensei módjára figyeli, és tanácsokkal látja el hősnőnket.

KILL_la_KILL_07

A helyzet pedig csak tovább bonyolódik, mikor kiderül, hogy nem Ryuko az egyetlen, aki spéci harci öltözik birtokában van, mert (minő véletlen) bizony Satsuki is rendelkezik egy sajáttal.

KILL_la_KILL_08

Ráadásul, ha mindez nem lenne elég, később belép majd a képbe egy Harime Nui nevű hölgy, akinél Ryuko pengéjének másik fele található, és aki egy harmadik felet képvisel.

KILL_la_KILL_10

Lényegében tehát egy klasszikus shounen magical girlel van dolgunk (ami ugyan seinennek mondja magát, de ez mellékes). Ahol a hősnő legyőzi a napi aktuális ellenséget, megy a töménytelen, látványos, pörgős akció, alaposan nyakon öntve fanserviceal, shounen klisékkel, a hangulathoz remekül illő zenei aláfestéssel. Miközben finoman adagolnak nekünk valami történet szerűséget, ami néha leül, és itt-ott próbál komolyabb hangot megütni, hogy változatosabbnak látsszon. Ergo a szokásos Imaishi stílus, minőség köszön ránk vissza.

Technikailag nem sok kivetnivalót találtam az animében, igazából hozta azt, amit elvártam tőle, bár a látvány lehetett volna erősebb is, de így se volt rá panaszom. Tartalom szempontjából viszont, némiképp árnyaltabb a kép. A történet pont annyi volt, amennyinek lennie kellett, se több, se kevesebb. A cselekmény alapvetően rendben volt, a sorozat formátumból adódó gyengébb jeleneteket, epizódokat leszámítva, itt se volt semmi, a várttól jelentősen eltérő. Felróhatnám ugyan a kiszámíthatóságot, mint például hogy azt már az elején sejteni fogjuk, hogy Ryuko és Satsuki között lesz valami kapocs, és hogy úgyse Satsuki lesz a valódi gonosz, de egy ilyen sorozatnál, ahol nem a történeten van a fő hangsúly, az lenne furcsa, ha nem így lenne.

A karakterekről szólva, talán ez az egyetlen pont, amiben számomra egyezést mutat a Kill la Kill és a TTGL, mert akárcsak ott, itt se a főszereplő volt a kedvencem. Személy szerint Ryuko és Mako helyett engem végig sokkal jobban érdelet Satsuki és brigádja. A többiek karakterről nem sok mindent tudok elmondani. Ugyan volt köztük pár, aki valami miatt érdekes, emlékezetes tudott lenni, mint például a freak, szőke teniszes lány, de a többségük nem tudott túllépni a semlegesség szintjén.

Sokkal elégedettebb voltam magával az atmoszférával, ami véleményem szerint az anime legfőbb erőssége. Leginkább az tetszett benne, hogy tisztelettel, őszinte rajongással, és ami a legfontosabb, hozzáértő kezekkel nyúltak vissza a ’80-as évek retro shounejeihez, és azok hangulatvilágát, példaértékűen emelték át modern formába. Megtoldva az egészet magical girl, school life elemekkel.

Aki figyelmesen végignézte az animét, rengeteg ilyen ismerős jelenetet, motívumot, stílusjegyet ismerhetett fel. Többek között, például a Hokuto no Ken-ből…

KILL_la_KILL_11

De természetesen nem maradhattak ki most se a különféle filmes, szubkulturális, és egyéb utalások, paródiák se. Amik ugyan közel se olyan mennyiségben voltak jelen, mint mondjuk egy PaSwG, vagy Abenobashi esetében, ennek ellenére itt is jópofák voltak.

KILL_la_KILL_12

Külön tetszett, hogy helyenként még olyan rejtett poénokat is elcsíphettek a szemfülesebb nézők, mint például a lávából kiemelkedő robotkar, a Terminator 2-ből…

KILL_la_KILL_13

Az eddig leírtak alapján tehát kijelenthető, hogy alapvetően egy olyan animéről van szó, ami nekem tetszett, és ha nem is minden részletében, de az ízlésvilágommal egybevágott. Így akár itt és most abba is hagyhatnám a kritikát, és jöhetne a pontozás. A helyzet azonban, némiképp bonyolultabb ennél, ugyanis van itt még valami, amiről érdemes szót ejteni, egy ilyen anime kapcsán.


Elvárások és az a bizonyos plusz

Kevés olyan dolog van, amivel érdeklődési körtől, ízlésvilágtól, világnézettől függetlenül egyetérthet velem minden kedves olvasó, abban azonban úgy vélem, nincs vita köztünk, hogy miközben nagyon sok animébe kezdünk bele bizakodva, avagy épp szkeptikusan, csak nagyon kevés cím felé fordulhatunk bizalommal. Nem pusztán azért, mert a bizalmat nem könnyű kiérdemelni, ám annál könnyebb elveszíteni, hanem mert a bizalom alapja az őszinteség. Avagy hogy azt kapjuk amit ígértek nekünk, amit elvártunk.

A kulcsszó tehát az elvárás, ami mint tudjuk, egy viszonylagos dolog. Hisz amikor egy olyan rendező legújabb alkotásáról beszélünk, akinek az eddigi munkássága, nem semleges a számunkra, közel áll hozzánk, valamiért szeretjük (tudom, ez most elég nyálasan hangzik) akkor a néző, valahol jogosan vár el többet az átlagosnál. Máshol lesznek a határok, kitolódik az ingerküszöb, magasabbra kerül az a bizonyos képzeletbeli léc, amit az adott műnek át kell ugrania ahhoz, hogy elégetten csettinthessünk.

Ha pedig ebben a magasabb kategóriában mérettetik meg a Kill la Kill, akkor ez bizony magával hozza azt a kellemetlen következményt, hogy a hibák is “megnőnek”, de legalább is feltűnőbbek lesznek. Először azzal a gondolattal játszottam el, és még most sem vetem el annak a lehetőségét, hogy ha két részre bontják, az lehet jót tett volna az animének. A köztes időben, lehetett volna még csiszolni rajta, és felezett dózisban, talán máshogy csapódik le bennem. De inkább hagyjuk a feltételezéseket, maradjunk a tárgynál.

Ha a Kill la Kill-el kapcsolatos probléma gyökerét szeretném megragadni, akkor az a paradox helyzet áll elő, amikor egy animével úgy konkrétan semmi kirívó, az ilyenkor meglévő, járulékos negatívumok fölé tornyosuló hiba nincsen, ami elvenne az élményből. Minden a helyén van, ám valami mégis hiányzik, méghozzá az a bizonyos plusz, amitől az anime igazán emlékezetessé válhatna.

Hogy világosabbá tegyem, a TTGL-ben ott volt a sorozat mércéjével mérve remek karakterfejlődés. A PaSwG esetén pedig az a nyíltság, ahogy felszabadultan, mindennek nekimentek, semmi sem volt szent, és mondhatni mindenki megkapta a magáét. Sajnos ezekhez hasonlót, én nem véltem felfedezni a Kill la Kill-ben. Egyszerűen se a humoros, se a komolyabb vonalon nem értek el nálam áttörést.

Véleményem szerint, e mögött igen nagy valószínűséggel az húzódott meg, hogy mégiscsak a stúdió első nagy projektje volt, így nyilván szerettek volna biztosra menni, és inkább nem kockáztattak semmit.


Erkölcs vs. Eredetiség

Végezetül, ha már egy népszerű sorozatról beszélünk, ami megosztja az embereket (még ha nem is olyan élesen, mint egy PaSwG), akkor most se mehetünk el szó nélkül a rajongók, és az ellenzők mellett. Kezdeném utóbbiakkal, akik igazából nem sok újat tudtak felmutatni. Akárcsak anno a PaSwG esetén, a tényszerűség még mindig nem az erősségük (tisztelet a kivételnek), ellenben a képmutató, álszent, nevetséges elméleteken, feltételezéseken alapuló démonizálás, annál inkább megy nekik. Ráadásul az még egy dolog, hogy nekik ez a véleményük, a baj az, hogy jellemzően másoktól is elvárják, ugyanennek a nézetnek az osztását.

A rajongók esetében ellenben, egyszerűen arról van szó, hogy ahogy azt már többen is fejtegették, a Kill la Kill-re sajnos rátapadt a Gainax, azon belül is főleg a TTGL fanboyoknak a legalja. Azok, akik nem csak elhitték, hogy itt egy TTGL 2.0-ról lesz szó, de olyan sikeresen meggyőzték magukat erről, hogy még az anime megtekintése után is ugyanezt gondolták. Közben jöttek az idióta “Anime is saved!” mémel, meg a többi baromsággal, mint az eredetiségre mellett ágálás, amikből kábé semmi sem igaz.

anime_is_saved

Kapásból már maga ez az egész lengén öltözött, karddal vívó magical girl lány, aki keresi az apja gyilkosát alapstory olyan, hogy Cutie Honey ugyanezt használta a ’70-es években. De mondjuk a disztópia, a spéci harci öltözék, ami egyben a főhős mascotja is, a testvérviszály, és a napi freak ellenfelek leverésének receptje is olyan, hogy engem spec nagyon emlékeztetett az Apocalypse Zero-ra, csak az sokkal elborultabb volt ettől. =)

Más téma, hogy véleményem szerint (és itt térnék most vissza még egy gondolat erejéig, az elején már fejtegetett ügyes marketinghez) Triggerék ezzel pontosan tisztában voltak. Úgymond belekalkulálták a haditervbe az ilyen emberkéket, mint hasznos hülyéket.

A korrektség jegyében persze meg kell említenem, hogy voltak azért értelmes, vagy legalább is érdekesen hangzó elméletek. Miszerint az anime lényege az antifasizmus, és Orwell 1984-e ihlette, ami felvetésnek jó, csak nem érdemes ezt tényként kezelni. Megjegyzem az antifasizmus egyébként a PaSwG-ben is megjelenik, csak hogy egy közeli példát említsek. =)


Ítélkezzünk

Mit is mondhatnék még? Összességében tetszett az anime. Jó hogy tisztában van önmagával, őszinte, és nem akarja magát másnak beállítani, mint ami. Emellett pedig egy remek retro érzés lengi körbe, amiért külön plusz pont jár. Ugyanakkor hiába kaptam tőle azt amit akartam, valahogy mégis bennem maradt egyfajta hiányérzet, ami miatt mégse voltam vele úgy és annyira elégedett, amennyire lehettem volna.

Természetesen az ember nem várhatja el, hogy mindig, újra és újra lenyűgözzék, ezért van amikor jobb megelégedni azzal, amit kaptunk. Pláne ha az egyébként egy tisztességes, jó minőségű sorozat. Az anime végignézése után, nagy dilemmában voltam, hogy 7 vagy 8 pont legyen e a vége, végül, némi ülepedés után, megadtam rá a magasabb pontszámot. 8/10

KILL_la_KILL_09

Reklámok

20 hozzászólás to “Kill la Kill”

  1. Még akkor néztem, mikor futott, bár utólag már picit bánom, heti egy résznél nagyobb adagokban valószínűleg élvezetesebb lett volna. Nálam ilyen ciklikusan változik, hogy épp érdekelnek-e az animék, vagy nem, és abban az időben pont a nem-korszakot éltem, szóval kizárólag a hype miatt vágtam bele, majdnem Imaishi szűzként, mert csak a Dead Leaves-t láttam, de azt imádom, szóval ezek a TTGL-es összehasonlítások engem abszolút nem érintettek.

    Eleinte igazából nem voltam tőle elájulva. Voltak ugyan jó jelenetei, de nem értettem az „epic” jelzőt, amit mindenki orrba-szájba aggatott rá, én nem véltem benne felfedezni ilyesmit, szimplán csak kellemesnek tűnt. A közepe környékén még volt is néhány viszonylag gyenge epizód. Aztán az összkép valahogy mégis nagyon tetszett, még ha nem is váltam a rajongójává.

    A szereplőket bírtam, bár Makót legszívesebben agyonvertem volna péklapáttal, de a Nudist Beach és Mikisugi debilen badass karaktere kompenzálta ezt a dolgot. Viszont volt, akit eleinte fontos karakterként tüntettek fel, vagy legalábbis úgy tünt, hogy azok lesznek, mint pl. a punk motoros, vagy a vak csávó, de a végére teljesen elsikkadtak, észre se lehetett volna venni a hiányukat.

    Na de végszóként nekem ez nem volt egy kifejezetten kiugró élmény, igazából többet vártam, de olyan szempontból mégis maradandó, hogy jórészt emiatt lett kedvem újra rendszeresebben animézni, szóval az én esetemben helytálló az Anime is Saved felirat. 😀 Asszem’ 7 pontot adtam rá.

    A TTGL-t meg pótolnom kéne.

    • Az első részt én is megnéztem amikor még friss volt, aztán türelmesen megvártam, amíg befejezik. Szóval megvolt a kezdő löket, a lelkesedés, és talán épp ezért, de nekem az anime első fele tetszett inkább. Utána valahogy nem élveztem úgy, ahogy előtte, de az utolsó részek szerencsére újra felhúzták, az addigra kissé megcsappant lelkesedésemet.

      A Nudist Beach brigád nekem is bejött, Satsuki és baráti köre után ők voltak a leginkább érdekesek számomra. =)

      A TTGL-t személy szerint csak ajánlani tudom, mert az Imaishi mesterműve, még ha a zárás amolyan szokásos Gainax módra, elég “érdekes” is lett.

  2. Na, azt már párszor leírtam, hogy én hogy vagyok ezzel: nem rossz, tényleg jó (és szórakoztató) nézni, a probléma egyrészt a stúdió által “TTGL 2-t csinálunk!” behozott hype-al volt, illetve azzal, hogy ahogy te is írod, hiányzik az a bizonyos plusz, ami megfogná a nézőt. A sztori elég repetitív, a karakterek elég semmilyenek. Ettől még nézhető és szórakoztató, ahogy az előbb írtam, épp csak nem érzi az ember, hogy ANNYIVAL jobb lenne, mint ahogy a stúdió és a fanjai beállították. Ilyen “oké, ezt is letudtuk, megvolt, kérem a következő animét”-feelingje van számomra, míg azért a jobb sorozatok minimum 1-2 napig a néző fejében maradnak megnézés után. Oké, az igazsághoz hozzátartozik, hogy én még csak az első tíz részen vagyok túl, de mielőtt a véresszájú fanboyok nekemugranának, hogy “HOGY MERED ÍGY ÉRTÉKELNI???”, egyrészt kb. már az egész sztorit tudom (hála a sok spoilernek, melyekbe félig direkt, félig szándékosan futottam bele), másrészt meg konkrétan még nem pontoztam sehol, épp csak sejtem, hogy olyan 7/10-re fog nálam kijönni valszeg, de természetesen megvárom, amíg eljutok a legvégéig, hiszen az húzhatja feljebb és lejjebb is az értékelést. És akkor most reakciók. 🙂

    “Mankanshoku Mako, a kedves, hiperaktív, önmagát folyton bajba keverő K-On! moe személyében”

    Én ezt így még sehol nem írtam róla, de most hogy mondod, lehet, hogy pont ezért idegesített halálra a sorozat első pár részében. 😀 Már a K-ON csajok is irritáltak. XD Az más kérdés, hogy így a tizedik rész magasságában ott tartunk, hogy lassan Mako lesz a kedvenc karim (persze csak Mikisugi után :D), mivel ő legalább kellően hülyén viselkedik egy úgymond “hülye hangulatú” animéhez, míg az összes többi szereplő próbál vérkomoly lenni, miközben ez valahogy totál elüt a szokásos elborult “Gainax hangulattól”. (Ezt úgy tudnám megfogalmazni, hogy olyan érzés, mintha a szereplők komolyabban próbálnák venni a sorozatot, mint maguk a készítői. XD Így belegondolva talán azért Mikisugi a nagy kedvenc, mert ő a random vetkőzős jeleneteivel legalább szintén kimutatja a “hülye oldalát”. XD)

    “…konfliktusba kerül a diáktanács imádott és rettegett elnökével, Kiryuin Satsuki-val, akihez persze nem ér fel (most még).”

    Megjegyzem, ez az egész sokkal jobban működött volna, ha Triggerék nem szúrják el irgalmatlanul az erőviszonyokat. Ugyanis ez a “nem vagyok elég erős, ezért még tápolódnom kell, hogy végül lenyomjam a főbosst” sztoriszál csak akkor működik egy sorozatban, ha a nézőnek is így jön le. Ehhez képest helyette a harmadik részben összecsapnak (ráadásul úgy, hogy akkorra már Satsukin is speckó ruha van) és Ryoko majdnem nyer. (Sőt, ha jól emlékszem, reálisan ő nyert volna, csak valami gebasz megakadályozta, vagy az előző harcokban már kimerült, vagy valami ilyesmi.) Ergo ez az egész dolog borul a francba, ha már a harmadik részben is annyira erős főhősnőnk, hogy le tudná verni a főbosst. Innentől nem is értettem, hogy miért kell még annyit tápolódnia, meg miért verje le Satsuki jóval gyengébb csicskáit sorban. A következő harc előtt mondjuk megivott volna egy energiaitalt és simán feltörli Satsukival a padlót… XD

    “Ahhoz azonban hogy eljusson Satsuki-ig, előtte még (mily meglepő) az embereit kell legyőznie, akik mind-mind valamilyen szabadidős klub elnökei, és értelemszerűen egyre erősebbek lesznek.”

    Sajnos a harcierő totális elbaltázása rájuk is rányomta a bélyeget. Egyrészt ha már Satsuki majdnem le lett nyomva, miért kellett velük tökölnie Ryokónak? Elvileg jóval erősebbnek kéne lennie náluk, egyszerre kellett volna ledarálnia a négy “generálist”, a még gyengébb lúzerekről már nem is beszélve. Illetve még a generálisokon belül is elég random módon változott az erőszint. Elvileg mind a négyen háromcsillagosak voltak, ergo közel azonos erővel kellett volna rendelkezniük. Ehhez képest pl. a számtechbuzi gyereket egy csapással kiütötte, de pl. a nagydarab fazonnal, vagy a zenész lolival meg ott szenvedett, majd’ bele halt. Ennek így semmi értelme. Nem azt mondom, hogy feltétlenül logikát keresek egy ilyen sorozatban, de azért örültem volna, ha legalább a saját szabályaikat nem szegik meg rögtön az első pár részben. Akkor minek találták ki őket egyáltalán?

    “Lényegében tehát egy klasszikus shounen magical girlel van dolgunk (ami ugyan seinennek mondja magát, de ez mellékes). ”

    Én ugyan még sehol nem láttam ezt seinennek besorolva, de ha bárhol mégis megtették, gratula nekik. Milyen alapon, csak mert van benne némi vér? Ez a cucc történetre/hangulatra/szereplőkre kb. annyira seinen, mint a Sword Art Online. XD (Ugye annál is előjöttek ezzel a fanjai. Esküszöm, újabban ez a divat: seinennek bélyegezni a kedvencüket, mert “az onnantól már deep!”. Ami egy hülyeség, hiszen a besorolás csak azt mutatja, melyik korosztály volt a célközönség, semmi többet. Mielőtt valaki azzal jönne, hogy “nem is, mert a sienen garantálja, hogy komoly sztori, sok szex és sok vér lesz benne!”, közlöm, hogy többek között tudtommal a K-ON is seinen, meg elég sok ilyen moelolis gagyiság. 😛 Ergo a besorolás a tényleges minőséget igen ritkán fogja befolyásolni, sőt, én úgy tapasztaltam, hogy sokszor nem egy shounen sorozatnál összeszedettebb történetet/karaktereket írnak a készítők, mint egy seinennél.)

    “Felróhatnám ugyan a kiszámíthatóságot, mint például hogy azt már az elején sejteni fogjuk, hogy Ryuko és Satsuki között lesz valami kapocs, és hogy úgyse Satsuki lesz a valódi gonosz, de egy ilyen sorozatnál, ahol nem a történeten van a fő hangsúly, az lenne furcsa, ha nem így lenne.”

    Ez igaz, viszont ha már a TTGL-el promózták a cuccot, el bírtam volna viselni, ha legalább az abban meglévő “5-8 részenként jól meglepődsz, mert nagyot fordul a kocka!” storyline-t át tudták volna hozni ide is. (Oké, tegyük hozzá, hogy megpróbálták, de azok a húzások is eléggé klisések/kiszámíthatóak voltak.)

    “A karakterekről szólva, talán ez az egyetlen pont, amiben számomra egyezést mutat a Kill la Kill és a TTGL, mert akárcsak ott, itt se a főszereplő volt a kedvencem.”

    Megkérdezhetem, abban ki volt a kedvenced? 🙂 (Tippre Kaminát mondanám, de inkább megvárom a válaszod. XD)

    “Személy szerint Ryuko és Mako helyett engem végig sokkal jobban érdelet Satsuki és brigádja.”

    Engem annyira azok sem, a sorozat egyik nagy hibája szerintem, hogy olyan érdektelenséget tud kiváltani az emberből mind történet, mind karakterek terén, hogy az valami hihetetlen. ^^” Oké, nézem-nézem, tetszik, meg elszórakoztat, de kb. ha mondjuk a következő részben hirtelen a fél brigád meghalna, még lehet az sem bírni különösebben érdekelni. (Míg a TTGL-nél láttuk, hogy egyetlen karakter halála is mit képes elindítani…) Persze szimpatikus karikból azért találtam párat, a vetkőzős tanárbácsit, Makót (akiről fentebb már írtam, hogy miért kezd egyre szimpatikusabb lenne, noha eleinte utáltam XD), illetve még Senketsu volt poénos/kellemes személyiség. 🙂 Abban viszont egyetértünk, hogy Ryoko nem nagy szám, sőt… Az elején ő és Satsuki is két klisé karakter (ha agyon akarnám veretni magam a fanokkal, úgy tudnám őket jellemezni, mintha a Naruto-Sasuke páros női verzió lennének, már ami a személyiségüket illeti XD), viszont Satsu legalább a sorozat második felében változni kezd, Ryoko viszont amennyit eddig láttam belőle/hallottam róla, végig marad ezen a folyton túlpörgött, idegbajos “ki ha én nem?” shounen-főhős mentalitású személyiségnél, ami már most tíz epizód után is marha idegesítő, hát még akkor mennyire az lesz, ha valóban végig ezt fogja nyomni. :S Egyébként vicces, ha a szereplőket hasonlítom össze, nem csak alulmaradt a sorozat a TTGL-el szemben, hanem még az ellentéte is lett annak, mivel ott jóformán mindenki sorsa érdekelt, szinte minden szereplővel tudtam azonosulni (pl. még a fanok által leköpködött Rossiu-val is) és még a kevésbé fontos szereplők halál is fájt.

    “Külön tetszett, hogy helyenként még olyan rejtett poénokat is elcsíphettek a szemfülesebb nézők, mint például a lávából kiemelkedő robotkar, a Terminator 2-ből…”

    LOL, ez fel sem tűnt anno nézés közben, de ez nekem is bejött. XD Illetve ami még nagyon jó volt, az ez: http://i.imgur.com/HSaD1HL.jpg?1

    XDDDDD

    “Először azzal a gondolattal játszottam el, és még most sem vetem el annak a lehetőségét, hogy ha két részre bontják, az lehet jót tett volna az animének. A köztes időben, lehetett volna még csiszolni rajta, és felezett dózisban, talán máshogy csapódik le bennem.”

    Mármint hogy a 13. rész körül véget ért volna az első sorozat és egy később megjelenő második szezonban mentek volna a 13-26 rész eseményei? Vagy hogy érted? Amúgy szerintem Triggerék is azért nem játszották ezt meg, mert ők is úgy voltak vele, hogy a gyors hype-ra, meg a TTGL/Gainax-fanboyokra alapoznak. Ha még szünetet iktatnak be a sztoriba, esetleg addig elszáll a fanok lelkesedése, aztán nem kaszálnak vele ennyit. (Mondjuk én becsültem, hogy ez ismét egy 26 részen át tartó sorozat lett, őszintén szólva a tököm tele már a 12-13 részes darabokkal, mire az ember igazán “beléjük helyezkedne”, már véget is érnek. XD)

    “Hogy világosabbá tegyem, a TTGL-ben ott volt a sorozat mércéjével mérve remek karakterfejlődés. ”

    Na igen, az is, meg “az isteneknek is nekimegyünk, ha kell!…és győzünk!”-érzés, ami a KlK-ben számomra kb. sehol sem volt. Már onnantól kezdve, hogy ha belegondolunk, egy nyamvadt iskolában, illetve egy ahhoz tartozó városban játszódik az egész történet. (Bár ha minden igaz, ez a sorozat második felében változni fog.) Nem azt mondom, hogy itt is hódítsák meg a végére a teljes galaxist, de azért egy picivel jobban kiterjesztett világ nem ártott volna neki.

    “Közben jöttek az idióta “Anime is saved!” mémel, meg a többi baromsággal, mint az eredetiségre mellett ágálás, amikből kábé semmi sem igaz.”

    Ja, ennek az “Anime is saved!” mémnek a hitelességéről sokat elárul, hogy még akkor találták ki, amikor az első rész SEM ment le… Szimplán meglátták, hogy kik lesznek a készítők, benyelték a nagy “THIS WILL BE THE TTGL 2!” promó-dumát és már a sorozat indulása előtt ki is találták, hogy bizony ez fogja megmenteni az anime műfajt, mert ugye a TTGL is mekkorát durrant anno. Ezt a hülye mémet egyébként már csak azért sem értem, mert azért ekkoriban már jött ki pár olyan darab, ami szembehelyezkedett a moeloli kommersz gagyival és még minimális eredetiséget is fel lehetett benne fedezni (pl. Shingeki), így főleg nem vágom, hogy szerintük miért pont a KlK lenne a “műfaj megváltója”.

    “Voltak ugyan jó jelenetei, de nem értettem az „epic” jelzőt, amit mindenki orrba-szájba aggatott rá, én nem véltem benne felfedezni ilyesmit, szimplán csak kellemesnek tűnt.”

    Ez nem csoda, mivel ahogy itt az előző bekezdésben írtam, ez a hülyeség már a legelső rész előtt megszületett, utána meg önmagukat hypolták bele egyre jobban. Mondhatnám úgy is, hogy ez az istenítés inkább szólt a TTGL-nek, illetve a készítő brigádnak, mint magának a KlK-nek. (Lásd anno a Star Wars EP I esetét, ahol a legtöbb SW-fan már jóelőre eldöntötte, hogy már pedig az király lesz, mert SW, meg mert George Lucas, aztán a többségük koppant egy jó nagyot. A KlK-nél azért nem ez a helyzet, mivel nem egy szétbarmolt sorozatról van szó, szimplán csak nincs annyira jó, mint a TTGL, annyira viszont van, hogy a fanboyok ezt belelássák. XD)

    “A TTGL-t meg pótolnom kéne.”

    Feltétlenül, azt én is csak ajánlani tudom! 🙂 Nálam a jelenlegi listavezető “No. #1 anime”, ráadásul úgy, hogy nem is vagyok Gainax-fanboy, mivel a többi animéjük vagy semleges, vagy kifejezetten negatív élmény volt számomra, de a TTGL beütött, mint a szeg. 😀

    • A repetitívséggel én mindig is úgy voltam, hogy egy nem történet orientált, akcióra kihegyezett mainstream sorozatnál, mindaddig nincs vele problémám, amíg az alapvető célját ellátja, tehát szórakoztat. A legtöbb sorozat, pláne ami 12-13 rész felett van, amúgy se ússza meg, hogy nem csapjon át valamilyen szinten önismétlésbe, mert valamivel ki kell tölteni a műsoridőt.

      Az erőviszonyokat illetően, az hogy az egyes napi ellenfelek között van eltérés, még az egyforma rangú uniformis ellenére is, az szerintem még belefért, sőt valahol még érthető is, mert attól hogy a ruha plusz erőt kölcsönzött nekik, az azt használó személyek képességei, tudása között, lehetnek eltérések. Itt igazából tényleg az volt a gond, hogy az első Ryuko vs. Satsuki összecsapásnál, nem ott vágták el a dolgot, amikor Ryuko alulmaradt, és visszaváltozott, hanem utána jött egy olyan powerup, amivel kvázi, majdnem egálba kerültek. Ha ez nincs, akkor sokkal érthetőbb lett volna a tápolás.

      “Én ugyan még sehol nem láttam ezt seinennek besorolva, de ha bárhol mégis megtették, gratula nekik.” -> Wikipédia szerint az, de igazából én se értem, mitől lenne ez seinen? =/

      “Megkérdezhetem, abban ki volt a kedvenced? 🙂 (Tippre Kaminát mondanám, de inkább megvárom a válaszod. XD)” -> Eltaláltad, Kamina volt az. =)

      “Abban viszont egyetértünk, hogy Ryoko nem nagy szám, sőt… Az elején ő és Satsuki is két klisé karakter (ha agyon akarnám veretni magam a fanokkal, úgy tudnám őket jellemezni, mintha a Naruto-Sasuke páros női verzió lennének, már ami a személyiségüket illeti XD)” -> Ryuko engem inkább Honey-ra emlékeztetett, legalább is félig, mert neki is volt egy ilyen vagány oldala, amikor harcra került a sor. Csak ő mellette tudott cuki, sőt néha kifejezetten huncut is lenni. =)

      Satsuki meg olyan, mint egy tipikus ’80-as évek béli shounen karakter, csak nőben. Profilból hozza Kenshiro pókerarcát, és még a hangsúlyos, vastag szemöldök is megvan hozzá. =D

      “Mármint hogy a 13. rész körül véget ért volna az első sorozat és egy később megjelenő második szezonban mentek volna a 13-26 rész eseményei?” -> Igen, így valahogy. De ez tényleg azért nem valósulhatott volna meg, mert Triggerék biztosra akartak menni.

      Egyébként, ha már az elején említetted, nekem is feltűnt, hogy a fejekben való megmaradást illetően, ez az anime mint ha úgy járt volna, mint anno a Guilty Crown. Mielőtt elkezdődött volna, és amíg futott, nagyon körülrajongták, aztán mióta véget ért, elég gyorsan elcsendesedtek a topicok, a fanoldalak, meg minden más is körülötte. Pedig alig pár hónap telt csak el, miközben egy TTGL vagy PaSwG körül, még egy bő évvel később is zajlott az élet.

    • cheatergs Says:

      Titkos, tedd meg nekem, hogy nem írod le azt a néhány jelzőt, ami nagy nehezen eszembe jut a stuff kapcsán!=)

      Shounen; elbarmolt lvl; sztori csak háttér; semmilyen karik; gfx közép-alja; néhol poén; sum jó. Tovább!

      • Közép aljának én azért nem nevezném a látványt. Maga a rajzok minősége, lehetett volna erősebb, de még így is bőben jól nézett ki. Ha pedig az animációt is belevesszük, hogy mennyi mozgás van egy részben, bőven jobban áll, mint az átlag.

  3. Bevallom én nem sokáig jutottam ebben a műsorban. Főleg azért mert a mangát találtam meg hamarabb és az (jobb szó hiányában) elvette az egésztől a kedvem. Nagy nehezen rávettem magam, hogy belekezdjek miután haverom ajánlotta. Kicsit utána néztem képileg meg vélemények alapján és rosszat nem hallottam róla.

    Az alap történet bizonyos részeket kihagyva jó is lenne. Azonban nekem ez az egész iskolás baromság egy nyakvágással ért fel. Tudom, ez is a humor részét kellett volna képezze de nálam felsült.

    Az első résznél azt hittem, hogy egy Panty és Stocking klón lesz. A mangát nem követve vagy nagyon lazán követve csinálnak valamit amitől jót nevethet az ember. De ahogy haladtam egyre inkább ment el tőle a kedvem. Ahogy te is említetted nem volt olyan agresszív a humor, inkább pipiskedést mondtam volna rá.
    A (nekem) sok fanservice ugyancsak negatívan értékeltem. Oké iskolás lányok kirívó páncélokban de ez már sok és nem kívánt volt.
    Észre vettem, hogy gyakran semmi más nem viszi a humort mint a popculture vagy régi shounen referenciák és ekkor eléggé nagyot zuhant a Kill la Kill.

    Túl nagy elvárásokat állítottam a műsornak az lehet. Számomra ez egy MAXIMUM egyszer nézhető, a közép kategória közepe. Legjobb esetben én egy 5 pontot adnék neki.
    Nem tudnám ajánlani de elrettenteni sem akarnám az embereket.

    • Az ilyen műveknél, ahol az anime nem manga adaptáció, hanem original, a manga jellemzően sokkal gyengébb szokott lenni. Igazából csak a fanoknak készülnek. Így volt ez, például a PaSwG mangával is.

      A fanserviceal nem volt bajom, mert itt legalább nem 8-éves lolikat nyomtak a képembe, na meg erre azért, valahol számítani lehetett. (A rendező úrtól amúgy sem áll távol az ilyesmi, a TTGL-ben is volt nem egy pofába nyomós jelenet.) Amúgy a vicc az, hogy igazából majd az összes hölgy karakter, sokkal szexibb volt, amikor az alap öltözékükben voltak. =D

      • Nem tudtam, hogy ez original. Jóval később tudtam meg de addigra sajnos már túl késő volt.
        De köszi most fel kell kutatnom a PaSwG mangát. XD

        Jó az igaz, hogy JOBB a fanservice mint az átlag. Csak engem zavar egy bizonyos szint után. Ha valaha láttad/olvastad a History’s Strongest Disciple Kenichi-t (amint egy bizonyos részig csak ajánlani tudok) a fanservice döngölt a földbe. Teljes 180°fordulatot vett és amíg csak kedveskedésként voltak ott, most már kb az egész sztori alapja lett. És sajnos nem ez volt az egyetlen ilyen tapasztalatom. Így nálam elég alacsonyan van a fanservice határ.

        De igen, valóban jobban néztek ki civilben. Van is valami ide illő idézet ami nem jut eszembe most.

      • Sokat azért ne várj tőle, amolyan fan fejős manga. =)

        A fanservice egy elég érzékeny téma, mert itt tényleg egyéne válogatja, hogy ki, mit, és milyen mennyiségben képes élvezni, tolerálni.

        Személy szerint én úgy vagyok vele, hogy ha csak úgy mellékesen van jelen, és nem abból a célból, hogy ezzel próbálják palástolni a történet, karakterek kidolgozatlanságát, akkor nem zavar. Ha viszont direktbe a női idomokra épít egy anime, akkor viszont elvárom, hogy egyrészt amit nő címen elém raknak, az jól nézzen ki, másrészt hogy megfelelő érzékkel, érzéssel adagolják.

        Ezért is jobbak ilyen téren az ovák, mert azok mentesek a TV sorozatok hülyeségeitől.

        Kenichi-ből majd az animét szeretném elkezdeni valamikor (jó hogy említetted, még nem vettem fel a plan listámra).

  4. Szerintem úgy volt jó ahogy volt és nem kellett oda semmi plusz tartalom! 😛 Oké nem érte utól a Gurren Lagannt karakterfejlődésben igazatok van de nehogymár ez legyen a baj. Különben annakis volt legalább ennyi hibája.
    A haterek meg közösüljenek egy vasrúddal! 😛

    • Persze hogy voltak hibái, itt inkább arról van szó, hogy Imaishi és az ex-Gainax srácoktól ennél nagyobb őszinteséget, merészséget szoktam meg. Valahányszor belefognak valamibe, azt végigviszik a saját egyedi stílusukban, a Kill la Kill-nél azonban (ahogy írtam is), mint ha inkább biztosra akartak volna menni, és ez érződik az animén. (Kellett a pénz na.)

      A haterekkel én egyszerűen nem foglalkozom, legalább is azok után már biztos nem, ami itt a blogon lezajlott pár hónapja, mert az önmagáért beszélt. =D

      Mondjuk (ahogy írtam is) igazából nem sok újat tudnak/tudtak felmutatni. Már anno a PaSwG kapcsán is olyan emeletes baromságokkal jöttek, mint hogy az élvezetek hajszolásáról szól, meg hogy kurvázásra, védekezés nélküli szexre buzdít, amikhez gondolom nem szükséges külön kommentárt fűznöm. =)

  5. Szerintem az a nagy érdeme a Kill la Kill-nek, mint az összes többi animének ebből a stílusból (TTGL, Needless): eleinte azt hisszük, hogy csak paródia, majd már mindenki elkezdi komolyan venni – pedig még mindig csak paródia! Amikor egy paródia eléri, hogy az emberek komolyan vegyék – na, akkor az az anime le tudott tenni valamit az asztalra. Amikor azt látom, hogy a TTGL-t meghatározó mecha animeként tartják számon, vagy a Needless-t az egyik legjobb shounen-fight animének, akkor tudom, hogy sikeresek voltak.
    Én anno 9/10-et adtam rá, mert az egész szezonból két szezon tudott valamelyest szórakoztatni, ebből az egyik ez volt. Én se ragadtam a képernyő elé minden rész kiadása után, mint sokan mások, de attól még igazán jó szórakozást nyújtott hétről-hétre követni. A vége viszont akkor is gyengus.

    • Őszintén szólva én ezeket sohase tudtam a szó szoros értelmében komolyan venni, úgy mint egy Perfect Bluet, vagy akár egy Monstert. Inkább úgy tudnám ezeket jellemezni, hogy az akciódús shounen komédiát, sikerült úgy elegyíteniük némi komolysággal, hogy az hozzáadjon, mintsem elvegyen az élményből. Ami persze elismerésre méltó, hisz sok animének ez nem megy, így vagy hülyén jön ki a hirtelen komolykodás, vagy épp fordítva, a komédia megy az addigi komoly alaphang rovására.

      Egyébként tényleg sokan vannak, akik például a TTGL-t többnek látják, mint ami, de ez igazából tájékozottság kérdése. Ez olyan, mint hogy sokaknak a Shingeki is egy elképesztően komoly seinen, pedig valójában csak egy, az átlagtól valamivel jobb shounen. Mondjuk akkor már inkább a Shingeki legyen a “komoly seinen”, mint a SAO. =D

      9/10-et akkor adtam volna rá, ha valamilyen téren, akár humor, akár komolyabb vonalon, jobban elrugaszkodik. Mert így inkább csak a pörgős, látványos akciót tudtam élvezni, ami persze önmagában is elég volt, csak ahhoz volt kevés, hogy úgy maradjon meg bennem, miután felálltam előle, mint mondjuk egy PaSwG.

      • Ezzel a shounen/seinen besorolással engem ki lehet kergetni a világból. Amióta ezeket a címeket már seinen-ként tartják számon, én már nem írom be a profilomba a seinen-t kedvelt műfajként. A legjobb példám erre: van a The Legend of Maian manga. Egy fantasy manga, elmegy sztori, jó karakterek, némi jellemfejlődés is, cliffhanger – szóval egészen jól megy a dolog, egy decens manga, nem csak az értelmetlen csöcsdobálás. Ezt a mangát shounennek sorolják az adatbázisok. Aztán ott van a Freezing, amiben a karakterek borzalmasan egysíkúak és sekélyesek, a sztoritól a falra mászni, a harcok is totál repetitívek, tele van bicskanyitogató jelenetekkel, az eladási ráta legnagyobb részét a random bevillanó csöcsök adják (mert abból van bőven, hohóóó), és a Freezinget seinenként tartják számon. A két manga készítője azonos, és félbehagyta a The Legend of Maian mangát csak azért, hogy a Freezingen dolgozhasson.
        Ilyenkor jön a facepalm: “really?” Ezek a besorolások számomra már nem létezőek.

      • Ne is mond, ezzel már én is úgy vagyok egy jó ideje, hogy ha az újabb animéknél meglátom a seinen besorolást, és pláne ha emellett nagyon ágálnak a fanok, akkor azt rendszerint nem tudom komolyan venni. Egyrészt mert ha tényleg így van, hivatalos oldalról ez csak azt mutatja, melyik korosztálynak szánták, de nem a mű minőségét tükrözi. Másrészt mert a hülye fanoknak hála, az utóbbi években divat lett majd minden népszerű shounenre ráaggatni a seinen jelzőt. Ami mögött, legtöbbször semmi más, csak a fanok nagyzolása húzódik meg, mert azt hiszik, ha azt mondják egy shounenre, hogy seinen, attól komolyabbnak fog látszani.

        Sajnos van sok gyér seinen is, az általad említett Freezing, pont ilyen. A mangába ugyan nem olvastam bele, csak az animébe néztem bele, de képek alapján, a manga is hasonlóan rémesnek tűnik. Ahogy anno írtam az egyik fórumon: “Igazából már csak a Brain szót kéne betenni az anime címe elé, úgy tökéletesen összefoglalná, mit éreztem, miközben néztem.”

      • Na igen, a seinenek között sem mind arany, ami fénylik. Ha kivesszük a “nagyzolós” címeket (amikre csak a fanok aggatják rá, hogy seinen) és megnézzük a hivatalosan is seinen cuccokat, akkor is minimum 50%-ban vagy K-ON szintű moe szarokat kapunk (mert bizony van egy csomó pedoshow, ami pont a 20-on fölülieket célozza), vagy pedig valami vér- és csöcsfesztivál sorozatot, ahol az ilyenek, mint történet, karakterek, stb., huszadrangúnak számítanak, amíg megvan fejezetenként a softcore pornójelenetek, vagy a darálós mészárlások aránya. Ezért sem értem egyébként a fanoknak ezt a “nagyzolását”, hogy minden kedvencükre ráaggatják a seinen jelzőt, mert ahogy van sok “buta shounen” (ami nem szól többről, mint hogy “a hülye főszereplő gyerek jól megagyal mindenkit”), úgy seinenből is simán találhat az ember ritka primitív cuccokat a fentebb említett kategóriákból. (Csak persze az átlag tinédzser lúzerfant ezzel még jól meg lehet vezetni, hogy “wow, csöcsök és vér, érzem, hogy ez milyen komoly és felnőttes cucc lesz!”)

      • Erre az egyik legtökéletesebb példa az Elfen Lied, ami ugyan seinen, de igazából, ha lehámozzuk róla a rózsaszín lolis cukormáz, és a random gorefest héjat, akkor alatta egy rém ostoba, naiv történet lapul, ostoba és naiv karakterekkel. Ezért is cuppant rá annyi fiatal animés, mert ez pont az ő, lázadó lelkivilágukra lett méretezve.

        Szóval lehet valami azért seinen, mert a karakterek pucéran rohangálnak benne, amikor nem, akkor meg emberek hullanak körülöttük darabokra, de ez még nem garancia arra, hogy emögött lesz majd egy olyan történet és kompánia, amiből majd valami értelmes üzenet kerekedik ki a végén.

  6. Őszintén szólva a puszta tény, hogy ez a sorozat végig lekötött, szórakoztatott és nem baszta fel az agyamat látványos baromságokkal már egy olyan dolog, amit csak értékelni tudok. A dizájn is tetszetős volt, ahogy említetted vannak benne szokásos animu klisék, de ezeket is úgy tudták használni az alkotók, hogy az ne piszkálja túlságosan a csőrömet. Megadok rá egy erős 8/10-et.

    • Nos igen, ha azt nézem, hogy manapság hány anime képes egyáltalán lekötni, akkor ez simán jól áll. Aztán majd meglátom, mit hoznak össze Triggerék a jövőben.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: