Darkened Skye (2002)

Darkened_Skye_cover

Marketing célból videojátékot készíteni, sosem volt egy hálás feladat, mint ahogy azzal játszani se. Nem véletlen, hogy az ilyen címek, csak nagyon ritkán képesek a gyenge, középszerű színvonalat, bármilyen téren is felülmúlni. Mint ahogy az se véletlen, hogy a szavatosság sem az erősségük, és rendszerint igen hamar a feledés, sokszor jótékony homályába vesznek.

Talán az egyetlen olyan cím, ami most hirtelen eszembe jut, és amire még a régebbi játékosok emlékezhetnek, az a Cool Spot című platformer, mely ha nem is volt semmilyen téren se kiemelkedő, de a saját korában egy jópofa, decens kis játéknak számított. (Az már csak mellékes, hogy készült ám ennek egy folytatása is, izometrikus grafikával, amit már nem nagyon ismernek.)

Felmerül azonban a kérdés, hogy elképzelhető e egy olyan játék, ahol a reklám végig a háttérben marad, úgy hogy közben mégis jól illeszkedik egy érdekes miliőbe? Vélhetően ezzel a kérdéssel játszottak el a Boston Animation kreatívai, mikor felmerült bennük a Darkened Skye ötlete, mely lényegében a Skittles cukorkát (hasonló, mint nálunk a Smarties) kívánta reklámozni.


Candy Girl

A játék története egy Lynlora nevű fantasy világban játszódik, ahol épp a gonosz Necroth nagyúr sanyargatja a jó népet. Gonosz, ronda, buta csatlósai zaklatják a védtelen lakosságot, és mindenkivel kegyetlenül elbánnak, aki ellenszegül, vagy akár egy kicsit is gyanúsnak bizonyul.

Ebben a világban tengeti eseménytelen mindennapjait a tinédzser pásztorlány Skye, aki ha épp nem a birkákat terelgeti, akkor az anyjától kapott medált nézegeti, miközben triviális kérdések sokaságát teszi fel saját magának. Egyik nap azonban, miközben az egyik elkószált birka után szalad, valami különösbe botlik, ami hamarosan örökre megváltoztatja az életét. Egy fénylő, mágikus Skittles cukorkát talál, mely varázserővel ruházza fel a pásztorbotját.

Darkened_Skye_00

Ha pedig már így alakult, akkor innentől kezdve rá vár a nagy feladat, hogy ősi rejtélyeket megoldva, visszahozza a minden szépet és jót hozó nagy szivárványt, mely az egyetlen, amely véget vethet Necroth uralmának, és megmentheti a világot a pusztulástól.

rainbow_mother_fucker

Ergo, adott egy milliószor ellőtt klisékből építkező alap story, aminél minden jel szerint, maguk a készítők is érezték, hogy ez még így kevés lenne, ezért úgy döntöttek, feldobják az egészet töménytelen humorral, és öniróniával. Ez az elhatározás pedig olyan jól sikerült, hogy igazából ez adja az egész Darkened Skye sava borsát. A játék mindvégig valami elképesztő iróniával és szarkazmussal viszonyul mind a videojátékokhoz, mind a fantasy világokhoz, mind önmagához. Skye megjegyzései, a karakterek közti párbeszédek, a küldetések, az egyes szituációk, de még a naplóbejegyzések között is rengeteg poént lehet felfedezni, helyenként utalásokkal fűszerezve.

Darkened_Skye_03

Sajnos azonban, mint az általában lenni szokott az olyan játékoknál, ahol a fejlesztők jelentősebb többlet energiát öltek bele egy egyedi, fogós hangulati közeg megteremtésébe, és a projekt mögött egyébként nem egy pénzes, profi stúdió áll, nagy rutinnal, ott bizony ezért cserébe, valahonnét el kell venni. Jobb esetben ez kimerül mondjuk annyiban, hogy puritánabb lesz a látvány, esetleg a játékmenetbe csúszik be néhány kisebb hiba. Rosszabb esetben viszont az történik, mint itt is, vagyis amikor egy játék, technikai téren bizony erős kívánnivalót hagy maga után.


Fakó szivárvány

Kezdeném talán azzal, hogy a Darkened Skye is annak a műfajkeverésnek a szülötte, aminek nagy divatja volt anno a kora 2000-res években. Jelen esetben kapunk egy akció TPS-t, kalandjáték szerű puzzle elemekkel, RPG-kre jellemző inventoryval, tárgyhasználattal, varázslatokkal, küldetésekkel, naplózással, és rengeteg platformer ugrálással vegyítve. Alapesetben ez akár még jó is lehetne, ám aki ismeri a korszakot, az tudja jól hogy akkoriban a legtöbb ilyen játék inkább megsínylette az ilyesfajta keresztezést, mint sem hogy a javára vált volna. Nincs ez másként a Darkerned Skye esetében se, ami játékmenet terén, egyszerűen annyira fapados, hogy nem csupán feltöri, de még szálkákkal alaposan tele is szurkálja, a játékos nemesebbik felét.

Darkened_Skye_01

Elég csak játék közben kicsit jobban szemügyre venni a környezetet, és máris észre fogjuk venni, hogy kilóg a lóláb, és itt bizony gondok vannak. Természetesen nem arról van szó, hogy okvetlenül ronda lenne a játék, bár tény hogy akkoriban már voltak ennél szebb darabok is, de még csak nem is az a baj, hogy az engine nem kezeli se a pixel shadert, se a bump mappinget. A baj ott van, hogy a játék sokszor szemet szúróan elmaradott, olcsó, és összecsapott megoldásokat használ. Például ott az erdő megvalósítása, ami utoljára a ’90-es évek autós játékaiban, úgy a Screamer 2 környékén nézett ki így, hogy a pálya szélére bedobunk néhány 2.5D-s fát, majd azok mögé felhúzunk egy 2D-s textúra falat.

Darkened_Skye_02

Emellett a fejlesztők nem egyszer kispórolták a háttértextúrákat, így sokszor bambulhatunk majd bele az egyszínű semmibe, ami már a Duke Nukem 3D idejében is cikinek számított volna.

Persze erre most lehetne azzal jönni, hogy egy játékot nem szabad a grafika alapján megítélni, amivel én részben egyetértek, és abban az esetben még felül is tudnék kerekedni a látványvilág gyengeségein, ha a játékmenettel amúgy nem lennének ordas nagy hibák. Csak hogy vannak, méghozzá nem kevés.

A harcrendszer borzasztóan le van egyszerűsítve, nincs se kis ütés, nagy ütés, nincsenek kombók, nincs védekezés, vagy counter attack. Alapesetben persze még ez se lenne feltétlen baj, ha lenne mondjuk 5-6 féle látványos, részletesen lemodellezett, előre letárolt mozdulat, amik véletlenszerűen, vagy akár egymás után jönnek elő. A Darkened Skye azonban semmilyen formában nem kompenzál, ugyanaz az az 1-2 monoton, suta ütés ismétlődik újra és újra. Ráadásul a játék hitbox rendszere sincs épp a toppon, ezért sokszor fordul az elő, hogy bizonyos ellenségeket akkor is eltalálunk, amikor nem kéne, vagy épp fordítva, hiába kapta látszólag telibe 1-1 ütés, valójában átment rajta. Itt külön ki kell emelnem még az íjász ellenfeleket, akik nem csak hogy kegyetlenül pontosan lőnek, és átlátnak a falakon, de a nyílvesszőik elől sokszor elbújni sem lehet, mert azok hajlamosak lazán átmenni a szilárd felületeken.

Végül ott a játék ügyességi, platform része, ami megint csak több sebből vérzik. Skye alapból kicsiket tud csak ugrani, ellenben hajlamos akár a derékig érő vízbe is belefulladni. Ráadásul nincs se térkép, se iránytű, sőt a játék sokszor semmilyen instrukciót nem ad arra vonatkozóan, hogy mit is kéne csinálnunk a továbbjutáshoz.

Mindez azonban hagyján, mert itt is inkább a technikai parák keserítik majd meg a játékos életét. Egyrészt a játék néha hajlamos azt elfelejteni, hogy nyomtunk egy ugrás gombot, néha viszont olyan jól megjegyzi, hogy a földet érés után, a karakter automatikusan ugrik még egyet, amire viszont nem számít az ember, és ilyenkor akaratlanul is belemozdulunk. El lehet képzelni, milyen kellemes tud az lenni, ha egy hosszabb ugrálós szakasz végén jön ez elő, amikor egy amúgy is kicentizett ugrásnál elfelejt ugrani a karakter, vagy érkezés után ugrik még egyet a mélybe.

Másrészt ott van az a jelenség, amit én csak úgy hívok, hogy “taknyos lejtő”. Vagyis amikor egy lejtős felület érintésétől, a karakter felett hirtelen elveszítjük az irányítást, és a talajhoz hozzátapadva, egy egyenes vonal mentén, hihetetlen sebességgel csúszunk a mélybe, ami itt egyet jelent a halállal.

Ezen felül pedig a Darkened Skye bizony megörökölte az első Tomb Raider azon gyermekbetegségét, miszerint az engine hajlamos a magas poligonszámú, bonyolultabb modellekkel sűrűbben telerakott pályarészeknél, rosszul kiszámítani a polygon határokat, az illesztések mentén. Ennek következtében úgynevezett lékek keletkeznek a pályán, amiken keresztül ki tudunk esni a semmibe (azaz meghalunk).


Épp lélek, törött testben

Summázva a dolgokat, a Darkened Skye készítői egy cukorka reklámból kihoztak egy jópofa, ötletes kis fantasy játékot, amin látszik az igyekezet, a belefektetett munka, és ez már önmagában is dicséretes. Sajnos azonban, mindez maximum fél sikerként könyvelhető el, mert a kidolgozatlan, kényelmetlen, hibáktól hemzsegő játékmenet folyton elvesz az élményből.

Nem véletlen, hogy a játék bizony elég vegyesen kapott hideget, meleget, mikor megjelent, mind a kritikusoktól, mind a játékosoktól. Szerettem volna rá magasabb pontszámot adni, de ez így számomra nem ért többet egy 6.5/10-nél.

Reklámok

2 hozzászólás to “Darkened Skye (2002)”

  1. 1 működő linket tudnál dobni? 🙂

  2. Tessék, angolul csak itt találtam meg: http://www.legendsworld.net/adventure/game/3121 4shared fiók kell hozzá.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: