Túl az 500. animén…

anime_eggscellent

Mit is mondhatnék… Ha valaki ez előtt 2-3 évvel nekem szegezte volna a kérdést, hogy látok e arra reális esélyt, hogy valaha is elérem a 200-as határt? Kapásból az lett volna rá a válaszom, hogy nem. Ehhez képest mára nemhogy a 200-at, de már az 500-at is sikerült átlépnem. =)

Kezdeném talán azzal, hogy még ha első ránézésre ez soknak is tűnik, valójában könnyebb volt összehozni, mint azt elsőre gondoltam. Hisz egy-egy nagyobb franchise szőrüstül-bőröstül történő bevágásával, azaz az összes kiadott mozi, ova, speciál, egyéb extra megtekintésével, 20-30, de akár 40 tétellel is meg tudjuk dobni a listánkat. Plusz ott van még rengeteg original mozi, rövid ova, ona, amikkel lényegesen gyorsabban lehet haladni, mint a TV sorozatokkal.

Persze nem mint hogy ha engem, valaha is a mennyiség motivált volna, mert igazából nem ezért animézek, ez nálam huszadrangú szempont. Mint a nagy többség, elsősorban én is az élmény miatt nézek animéket (legyen az akár negatív értelemben vett “élmény”) és mint minden hobbinál, itt is vannak olyan határok, amiknek az átlépésére érdemes megemlékezni. Már csak azért is, hogy ha évek múltán visszaolvasom, leszűrhessem a különbségeket.

Sajnálatos módon a 100. animémre, már nem emlékszem, amit így utólag sajnálok, de most ennek elkerülése végett (na meg ha valakit érdekel) jegyezném le, hogy az 500. animém a Petshop of Horrors című anime volt, aminek már csak azért is örülök, mert egyébként egy remek, minősége darab volt. (Kritika természetesen várható róla.) Illetve az 501. pedig a Le Portrait de Petite Cossette volt. (A közeljövőben, erről szintén várható kritika.)

Mint köztudott (vagy ha nem, akkor most az lesz), írtam én anno két bejegyzést, az egyikben a MAL-ról, még a másikban az anime stúdiókról értekeztem külön-külön. Azóta többször felmerült már bennem a gondolat, hogy ezeket lassan nem ártana majd frissítenem, lévén mégiscsak 2 éve íródtak, és azóta bizony történt egy s más, még ha nem is voltak nagy pálfordulások. Ha viszont már úgyis mementót állítok az 500. megtekintett animének, akkor ez úgy vélem, egyben tökéletes alkalom lesz arra, hogy ezekről a frissítésekről is értekezzek, praktikusan, egy helyen. =)

Mielőtt azonban belevágnék, fontosnak tartom még itt megjegyezni, hogy a matematikai átlagolások, arányok azért most se feltétlen fedik a valós preferenciáimat. Nagyrészt igen, de helyenként elég érdekes eredményeket kaptam most is.


Típuscsere

Sajnos a formátumok arányairól anno nem szóltam, és nem is készítettem képet a régi MAL-os bejegyzésemben, ám az biztos, hogy egyértelműen ezen a téren történt a legnagyobb változás. Sokkal árnyaltabb lett a kép, még anno a TV sorozatok tették ki a megnézett animéim körülbelül 70-75%-át, addig mára ez 50% alá csökkent. Köszönhetően annak, hogy a megtekintett mozik és speciálok a duplájára, még az OVAk és ONAk aránya a triplájára nőtt.

MAL_formats

Ha valamire sikerült rájönnöm ez idő alatt, hát arra, hogy mennyivel jobb a TV sorozatok, járulékos hülyeségei nélkül élvezni egy animét, mondhatni tisztán, nem keverve.


Maradni a megszokottnál

Ha a műfajokról esik szó, akkor talán ez az a terület, ahol a legkevesebb változás történt. Aminek mondjuk nem örülök, hogy az új elrendezés miatt, a végeredmény elég megtévesztő tud lenni a régihez képest, ahol egyszerre mutatta a legkedveltebb, és a legkevésbé kedvelt témákat. Számomra az sokkal átláthatóbb és pontosabb volt.

MAL_genres

Itt igazából úgy az első 20 tétel az, amivel nagyrészt egyet tudok érteni, a többi között viszont már nem egy olyan van, amit inkább a legkevésbé kedvelt kategóriába tennék. Illetve a sorrenden is variálnék, mert a horrort jóval fentebb hoznám, még a Shoujo AI-t lejjebb. Egyébként ez utóbbinál ütközik ki az, hogy a matekozás mennyire érdekes eredményeket tud produkálni, mert az alatt, mindössze egy 3 pontos tétel van, a Kämpfer.


Szeret, nem szeret

A pontozások, ha lehet így fogalmazni, elég pontosak lettek, így nem is nagyon van szükség korrekcióra. A felső tartományban mind olyan animék vannak, amiket szeretek, és bátran ajánlanék mindenkinek, akinek hasonló az ízlésvilága, az enyémhez.

MAL_list_favAz alsó tartomány szintén hűen tükrözi a véleményemet, itt mind olyan címek vannak, amiket nem hogy nem ajánlanék, de egyenesen óva intenék mindenkit a megtekintésüktől.

MAL_list_leastÉrdekes lehet még a differencia, ami lényegében azt mutatja, hogy a MAL átlag és az én átlagom között, mekkora az eltérés. Pozitív értelemben, bár személy szerint az Apocalypse Zero-t tippeltem volna befutónak, meglepetésemre mégis a Papillon Rose nyert, amit majdnem 3 egész ponttal értékeltem jobbra, mint az átlag. Negatív szempontból szintén nem várt eredmény született, ide valami Haruhi vagy K-On! szerűséget vártam volna, helyette a Freezing nevű agyfagyasztó rettenet vitte a pálmát, amit több mint 6 ponttal tartok kevesebbre.

Ugyancsak szót kell ejtenem az összesítésről, ahol bár még mindig úgy érzem, sokszor túl kegyes vagyok, annak viszont örülök, hogy már kiegyensúlyozottabbak lettek az arányok, mint 2-3 évvel ez előtt. A közép és a felső közép mezőny, tehát az 5-6-7 pontos értékelések, jelentősen megszaporodtak.

MAL_ratings


Stúdiók helyzete

A stúdiók szempontjából, az élmezőny nem sokat változott. A felső kategóriában, az egyetlen szembeötlő változás az AIC előkelő helye lehet, melyet anno nem nagyon ismertem, ám azóta szépen feljöttek nálam, mint a talajvíz. =) Igaz, ehhez hozzátartozik az is, hogy tőlük is inkább a régebbi, ismertebb, színvonalasabb műveket láttam eddig.

MAL_studios_favA sorrenden persze lenne mit korrigálni, már csak azért is, mert ezeknek úgy a feléről, a MAL segítsége nélkül, azt se tudnám, mit csináltak. Az ismertebbek közül amúgy az AIC-t levinném úgy az 5. hely környékére, a Toeit levinném 10 alá, még az I.G jöhetne jóval fentebb. Az első 3 helyezett amúgy masszívan tartja magát nálam, listától függetlenül még mindig a Madhouse, Sunrise, Gainax nálam a befutó.

Az aljában szintén elég sok olyan tétel van, akikhez a MAL segítsége kellett, viszont sok olyan is, akiknek bizony simán ott a helyük.

MAL_studios_leastGenco, Arms, Zexcs, Satelight, Asread, csak pár azok közül, akiknek a munkássága eddig nem sok jót hozott a számomra. Viszont a Shaft-ot azért ennyire nem tartom rossznak, inkább a középmezőnybe tenném be őket. A legaljába, listától függetlenül az ACC, Idea Factory, Obtain Future kaphatna helyet teljes joggal.


Még mindig Oldfag

Az évjáratok tekintetében, nagyjából sikerült magam tartanom a régihez. Egyedül a Drakulás gagyiság okozott egy látványosabb törést, amúgy meg tovább erősödött nálam a ’80-as éra, annak ellenére, hogy ezért itt is sikerült pár 2-3 pontot kiszórnom, teljes joggal. (Root Search, meg hasonlók.)

MAL_years


A jövő

Végül kifejezetten örültem annak, hogy a MAL sokszor elég vegyes ajánlásaival ellentétben (vagyis hogy egyszerre ajánl nekem az ízlésemmel egybevágó, illetve azzal szöges ellentétben álló darabokat) itt végre valóban olyanokat hozott fel, amikről sok jót hallottam, és amiknél elég jó esélyeket látok arra, hogy tetszeni fognak. A Gunbusters-el már régóta szemezek, így az tuti nézős lesz, a Nodaménak meg lehet adok még egy esélyt. =)

MAL_recommendations

Találkozunk a mitikus 1000-nél, ha megérem. =D

221 hozzászólás to “Túl az 500. animén…”

  1. Az ajánlók közül a Nodamét mondom, hogy azt mindenképp ejtsd meg. Talán merem azt is mondani, hogy az első évadot magyar szinkronnal. Elképesztően elvarázsolt amikor néztem, gyakorlatilag egy éjszaka nem aludtam miatta… 😀

    Amit nem láttam közülük, de nagyon jónak mondanak az a Planetes, Tatami Galaxy, Legend of the Galactic Heroes és az NHK ni Youkoso. Én most helyhiány miatt jegelem az animézést, inkább mangázom vagy online filmezek (utóbbiról tudnék mesélni milyen szörnyűségeket néztem meg nem olyan régen, hajjaj…)

    • Nodaméval már anno próbálkoztam, mikor még friss hús volt az Animaxon, de akkor nem igazán nyerte el a tetszésemet. Persze ha rendesen nekiülnék, akkor lehet más lenne a helyzet, mert amúgy nem volt kifejezetten rossz.

      Ha már szörnyű filmek, pár hónapja, valami hirtelen jött, elcseszett ötlettől vezérelve úgy döntöttem, megnézem az összes zombis filmet, amit a moovie kínált. Gondolom szükségtelen azt részleteznem, mit éreztem, miközben az ilyen Cowboys vs Zombies, Wrestlers vs Zombies filmeket néztem. =D

      • Az utóbbit tegnap ejtettem meg, előtte meg az Abraham Lincoln a zombivadász is a terítéken volt, szóval igen, szükségtelen a részletezés. =D Nekem a legutóbbi elcseszett ötletem mégsem ezek voltak, hogy ilyen szutykokkal mérgezem a képernyőmet, hanem az, hogy a vaksötétben, ölemben a laptoppal végignéztem a Paranormal Activity-t… Kis híján infarktust kaptam a végén, de becsülettel kibírtam, amivel megtört a jég. Hosszú idő után az első horrorfilm, amin képes voltam parázni. =D

      • Lehet majd megejtem akkor. =)

        A Lincolnosnál azt hittem, olyasmi lesz mint a vámpíros volt (akkor még nem tudtam, hogy Asylum), de nem, sokkal ócskább volt attól. Amitől még nagyon hülyét tudtam kapni, azok Romero, Night of the Living Dead remakejei, amiből van egy 3D és egy 3D: Re-Animation változat is, de egyik szörnyűbb volt, mint a másik. =D

      • Na azok az igazi horrorok. Horror végigülni és nézni. =D

      • Valóban, nem véletlen hogy Romero, nem csak hogy nem vett részt ezeknek a munkálataiban, de még a nevét sem adta hozzájuk.

  2. Mikor 500-as listát látok, de még ha 100-ast is rögtön megrökönyödöm, hogy mi a fene? Biztos bennem van a baj, mert jóindulattal is legfeljebb 50 animét láttam, amiben benne foglaltatnak azok a darabok is, amiket nem néztem végig mert olyan siralmasak voltak.
    Bár én a legújabb animékből szemezek, de sosem találok semmit. Lehet nekem is a retro felé kellene fordulni. 😀
    A legkevesebbre értékelt animék legutolsó darabjaival teljesen egyet értek, a többit meg nem is láttam. 😀 (Jó, azokat sem néztem meg végig.)

    Mindig érdekes az ilyen bejegyzéseket olvasni még akkor is, ha nem vagyok nagy anime néző. 🙂

    • Ricz vagy Vincent szó szerint több ezres listájához képest az enyém még csak haladó szint. =D

      Pár éve még én is valószínűtlennek tartottam, hogy valaha is megnézek ennyi animét, aztán erre fel, mégiscsak összejött, nem is oly sokára. Simán összejön, ha az embere úgymond rááll, mert egy idő után ez is olyan mint egy folyó, elkap a sodrás, aztán egyszer csak azon kapod majd magad, hogy elvitt a francba. =)

      Új animékből nekem se nagyon jött volna össze ennyi. Az aktuális szezonokban jó ha 1-2 olyan cím van, amiben látok potenciált. Megnézni viszont ezekből is csak azokat szoktam, amiket menet közben nem csesznek el, vagy ha elcseszik, akkor valami botrányos módon kell elcseszniük. Már hosszú évek óta így csinálom.

      • No-no, Vincenthez képest még én is ministránsfiú vagyok. Főleg az olyanok mellett, akiknek még Vincentnél is több van… =D

      • Őszintén szólva én már nem is vágyom annyira az animézésre mint régen.. Inkább csak Japán érdekel. De azért jó naprakésznek lenni egy-egy animéből.. még akkor is ha nem is nézem meg. 😀

        Még szerencse hogy a japánok sorozatgyártásban adják az újabb és újabb használhatatlan animéket… én most már több éve nem tudok olyan anime címet mondani, amit élvezettel megnéztem volna. De biztos bennem van a hiba. 😀

      • Nem hiszem, már ha magamból indulok ki. =)

        Ha visszagondolok, csak az elmúlt 4-5 év felhozatalára, és hogy mik voltak belőle azok, amikre máig fejből emlékszek, esetleg újráztam is azóta, hát nem sok cím jut az eszembe. Volt egy fasza PaSwG, egy hasonlóan epic Jinrui, volt egy egész jó Shiki és Madoka, illetve egy érdekes koncepcióval operáló WataMote, aztán úgy ennyi, ami most hirtelen eszembe jut. =)

  3. Na, a Facebbok oldalamra posztként vagy egy YouTube videó keretében szerintem én is összehozok egy ilyet, tetszik! 😀
    A Freezingre asszem én 1 pontot adtam, de csak azért, mert ha jól tudom, kisebbet nem lehet.

    • Inkább YT videó legyen, mert facem nincs. =)

      A Freezingre amúgy én is szemrebbenés nélkül nyomtam az 1 pontot. Egyike volt nálam azon animéknek, amiből már az első rész után pont elegem lett, és valami félelmetesen hamar kivágtam. Az még hagyján, hogy ugyanazt a pofába nyomós, minden érzék nélküli csöcsös tehén fanservicet használja ez is, mint a hasonlóan gyér Ikkitousen, de mellette valami olyan görcsösen komolyan akarta venni saját magát, hogy inkább csak röhejes volt, mint sem érdekes. Igazából már csak a Brain szót kéne odabiggyeszteni az anime címe elé, és máris tökéletesen összefoglalná, mit éreztem, miközben néztem. =D

  4. Én is valamikor idén tavasszal léptem át az 500-as határt, bár nálam továbbra is a sorozatok dominálnak, évről-évre jobban.

    Lassan én is rálesek a saját MAL Graphomra, kábé fél éve kukkantottam rá utoljára, szal kíváncsi vagyok, változott-e valami.

    És az a recommendation-lista… LoGH, Tatami Galaxy, Planetes, Nodame, NHK, Kaiji. Ejj, ha nekem lennének ezek még vissza…

    Btw akartam írni MAL-on, de akkor már ide: Coppelion gyalázás esetleg várható a közeli vagy a távoli jövőben valamikor? >:3

    • A Nodame kivételével nekem vissza vannak, pedig már meg se mondom, hol járok, mert lassan magam se tudom. 😀

      Coppelion… Ha össze akarnám foglalni mi volt nekem, akkor egy olyan bűnös élvezetként írnám le, mint egy jobb Asylum filmet… De gyalázást támogatom, elvégre nem járt be fizika órára (sem). 😀

    • Anno én is TV sorozat párti voltam, szinte csak azt néztem. Ám ahogy múltak az évek, nem véletlen hogy inkább a mozik, ovák felé mozdultam el. Nem pusztán azért, mert elkezdődött ugye ez a jó szokás, hogy ha normálisan megrajzolva, cenzúra nélkül akarod látni, akkor várd meg a DB-t, hanem azért is, mert ahogy jött ez a moe, meg a sok LN, VN adaptáció, a sorozatok úgy globálisan kezdtek felhígulni.

      Ez az érzés pedig csak felerősödött bennem a sok jobbnál-jobb mozi, ova után. Persze nem arról van szó, hogy ezek között ne lennének középszerű, gyenge darabok dögivel, de azokat legalább nem húzzák. Mert az azért nem mindegy, hogy valami mondjuk félórában nyújt középszerű élményt, amíg még meg lehet vele alkudni, vagy 13 részre szétbontva, szétnyújtva fáraszt.

      A régi TV sorozatoknál az volt a gond, hogy ha volt egy jó, érdekes plot, amit nem lehetett fél, egy órában összefoglalni, azt rendszerint szétfillerezték. Így nagyon sok töltelék részen kellett átrágni magad addig, amíg történt is valami.

      Mára viszont fordult a kocka. Manapság, egyfelől abból is kihoznak 12-13 részt, ami amúgy 1, 2, maximum 3 részes ovában lenne fogyasztható. Másfelől, ami ettől nagyobb potenciállal bír, ott meg ennek az ellenkezőjét művelik, tömörítenek, vágnak, kihagynak dolgokat. Van egy jó cselekmény, amit a szokásos TV-s struktúra mellett, legalább 26 részben lehetne levezetni, de nem, ők fele ennyiben akarják. Persze semmi gond, mert 13×20-25 perc azért nem kevés idő, egy jó rendezőnek ennyi elég lehetne, csak hogy ehhez el kéne hagyni, a szokásos TV-s hülyeségeket. A baj csak ott van, hogy a legtöbb stúdió, rendező, amikor oda kerül, hogy választania kell egy tisztességes adaptáció, és a marketing szempontok között, akkor inkább az utóbbit választják.

      Coppelion-ról még nem döntöttem el, legyen e kritika, mert ugyan keményen megdolgozott azért a 2 pontért, de már így is nem 1 anime kritikája van elkezdve, félig, vagy negyedig készen. Szóval nem mondom biztosra, de lehet hogy lesz.

  5. Mivel én nem vagyok fent MAL-on ezért nekem halvány lila gőzöm sincs mennyi animét láttam már, én inkább egy word dokumentumban szoktam felírogatni, hogy milyen filmet láttam értékeléssel együtt. Ott általában év végére minimum 220-250 darab film összegyűl aztán nyitok egy újabbat.
    Coppelion látom neked is nagyon tetszett, igaz számomra is 2/10 azért, mert röhögni tudtam rajta.

    • Régen én egy excel táblázatba gyűjtögettem, de végül áttértem a MAL-ra. Egyszerűbb, gyorsabb, praktikusabb, meg van egy-két arc, akikkel csak ott szoktam beszélni. Plusz vannak ajánlások, bár azok néha elég nagy WTF? pillanatokat képesek okozni.

      Például amikor a Kill la Kill mellé olyanokat ajánlanak, mint a TTGL, FLCL, Needless, arra még azt mondom oké, mert ezek tényleg hasonlóak hozzá, valamilyen szinten. De amikor olyanokat látok, hogy Sailor Moon, Katanagatari, Bake, és mindnél csak ilyen minimális kapcsolódási pontok vannak, hogy “mindkettő magical girl”, “mindkettőben vannak kardok”, “mindkettőben van harc” akkor azért elgondolkodok azon, hogy ezt mégis hogy gondolta az illető?

      Ennyi erővel akár én is mondhatnám azt, hogy a Berserk nagyon hasonló, mint az Elfen Lied, mert mindkettőben van vér. Hogy amúgy közük nincs egymáshoz, mellékes. =D

  6. Gratula az nagy 500-as hoz 🙂 Én alig a felénél tartok most. A Nodamét én is ajánlom, nagyon jó kis anime. Amiket mostanában tervezek megnézni azok a Kara No Kyoukai filmek, a Kaiji, az NHK és a Samurai 7. A Coppelion pedig gyakorlatilag olyan fizikai fájdalmakat okoz amiből nem épül fel az ember egy hamar.

    • Kara No Kyoukai filmekkel majd én is tervezek közelebbi kapcsolatba kerülni, bár se a stúdió, se a forrás nem tartozik a kedvenceim közé.

      A Copellion-ról meg majd írok bővebben, ha oda jutok, mert egy ilyen rossz ízű falat után, még össze kell szednem a gondolataimat. =)

  7. Grat az 500-hoz 😀 Én még csak 350 környékén járok, abból is úgy 200 néhány perces rövidfilm, szóval nem igazán számítanak teljes értékű animének.

    És csak hogy legyen valami ellenpólus, én a Nodaméből csak pár részt láttam anno az Animaxen, de az elég is volt egy életre. 😀

    • Nekem is jórészt a sok ova és mozi dobta meg. =) Ha még mindig főleg TV sorozatokat néznék, akárcsak anno, akkor most olyan 300 körül járnék, de lehet kevesebb.

      Valahol persze, tényleg feltehető a kérdés, hogy egy 1-2 részes ova mondjuk mennyire minősül “teljes értékű” animének? Nos én azt mondom erre, hogy egy rövidebb ova vagy mozi, simán érhet annyit akár egy sorozat, főleg ha a maiakhoz viszonyítok.

  8. Az a kép az elején…. Lol! XD
    Gratulálok az 500 animéhez Peti, csak így tovább! 😀 Coppelion kritika meg jöhet! Akkora szart se tudom mikor láttam utoljára……

  9. Nem tudom, mostanában mennyire követed az animéket, viszont a minap belefutottam egy címbe, amiről gondolom már hallottál. Little witch academia című darab. A borító alapján érdekesnek tűnt, szóval belenéztem. Kb. azt hozta, amit vártam tőle, vagyis egy limonádé, Harry Potter – Kiki – Soul Eater crossover. Ennek ellenére még élvezhetőnek is nevezhető.

    • Egy ideje nem nagyon követem nyomon az anime ügyi eseményeket, de ezt speciel ismerem. Tulajdonképpen a Triggernek, a Gainax egykori őrültködős részlegének az egyik animuja. A 2013-as mozit anno láttam, az egész jó volt. A sorozatot meg majd pótolom. =)

      Igazából most ahogy nézem, akad még egy-két Trigger cím, ami érdekesnek tűnik, pl. Kiznaiver, Ninja Slayer, amikbe mindenképp bele nézek. Viszont ha már Trigger, akkor úgy látom Gainaxék meg időközben ráálltak ezekre a magical girl cuccokra. Van itt Magica Wars, Wish Upon the Pleiades, de valahogy egyik se tűnik túlzottan érdekesnek.

      Sajnos a Gainax, a PaSwG óta nem alkotott olyat, ami megfogott volna. A Medaka Box jobb esetben is középszerű volt, a Stellás airsoftozásról meg sikeresen lebeszéltek. (Ha jól tudom, nem is szerepelt valami fényesen.) Így nem sok reményt fűzök ahhoz, hogy ezek a magical girl cuccok, megütnék a mércét.

      • Sejtettem, hogy valamilyen információnak híján vagyok. 🙂 Az AA-n csak a filmre vonatkozó adatlapot találtam meg, aztán nézem, hogy a sorozatra meg 2017 van írva. Mondom magamnak, ez valahol nem stimmel. Akkor ezek szerint a film 2013-as, míg a sorozat idei.

        Amúgy nagyon nem vagyok képben ezekkel a stúdiókkal. Nagyjából a Gainax-ot tudom hova tenni, de bevallom, a Triggerre már nem is emlékeztem (jó, nem is néztem végig a PaSwG-t, meg valahogy nem is éreztem úgy, hogy feltétlen akarom). Ebbe a Little Witch Academia-ba most belekezdtem, de egyelőre ingadozok, hogy végig is vigyem. Valahogy elég távol áll tőlem az olyan koncepció, amikor a fősodor a főszereplő balfaszkodásairól szól. Nem véletlen nem bírtam végignézni a Watamote-t, és nem véletlenül nem szerettem a Johnny Bravo-t sem.

      • Nem az a baj, hogy túlságosan túltolták ezt a magical girl műfajt, elfáradt, és nehéz benne újat mutatni? Vagy ha lehetne is újítani, az kimerülne egy-két anime-ben, és kész?

        (Ez picit olyan, amikor a fantasy-ben túltolták a “kard és boszorkányság” típusú meg a high fantasy-t. Ami a jelenlegi angolszász fantasy-n pl. meg is látszik.)

      • Igazából pont egy rendhagyónak nevezhető darab a Little Witch Academia. Amúgy meg mindent túltoltak mára, nem csak anime fronton, de mindenütt. Mostanra a közönség is vagy válogatás nélkül zabál mindent (leginkább az igénytelenebbek), vagy kiválogatja a jobbakat, amelyek mellé guilty pleasure trash-t is fogyaszt alkalmi szinten. Viszont itt most igazából egészen másról van szó. Alapból egy kimondottan pofás sorozat ez az LWA, sőt, igazából még a humora is jó, csak főleg az elején, nagyon túltolják ezt a watamotés stílusú balfaszkodást. Most már, így 16 rész megtekintése után meg azon a véleményen vagyok, hogy jó sorozat.

        Amúgy nem is az SM típusú magical girl-ös vonalat erősítik, inkább amolyan Harry Potterbe oltott valami. Néha kimondottan értelmes gondolatokat közvetítve. Persze, ahogy halad előre a történet, sajnos a humora megkopott, kicsit ellaposodott. De a 10. részben a szerelem-méhes poén, na azon kihaltam, eszelős jó volt.

      • Nem konkrétan a Little Witch Academia-ról beszélek, hanem általában a magical girl műfajról. A LWA-t még nem láttam, így nem tudok róla véleményt mondani. Mostanában a Soul Eater megnézésén gondolkodom, mert nálam az is kimaradt – ha lesz időm, megnézem. Talán még az LWA-t is.

      • Akkor sikerült megint jól elbeszélnünk egymás mellett. 😀

        A Soul Eater-t érdemes megnézni. Viszont a sorozat második fele már nem annyira jó, mint az eleje, erre készülj fel.

        Ami a magical girl vonulatot illeti, én a nyugati produktumokon látom, hogy mennyire ki lett már fárasztva a zsáner. Elég csak ránézni a középszerű Katicabogárra, a rém gyatra Lolirock-ra, vagy az ígéretesen induló, de végül elég unalmassá váló Mysticon-ra. Utóbbiban pedig bíztam, hogy jó lesz, mert az első epizód kimondottan pofás volt, de már a negyedik részig elvesztette az érdeklődésemet. Talán, ha kinn lesz teljes hosszában, megnézem.

      • Az AA-t hagyd a fenében, My Anime Listet használj. =)

        Gainaxnél lényegében annyi történt, hogy az Imaishi féle őrültködős brigád, a PaSwG után kivált a Gainaxből, és önálló stúdiót alapítottak. Ez lett a Trigger. Először csak kisebb munkáik voltak, aztán összeszedtek annyi pénzt, hogy megcsinálhatták az első nagyobb animujukat, ez volt a Kill la Kill.

        Magical Girl témához annyit, hogy az a helyzet, hogy az a “hagyományos” shoujo magical girl, amit mi megszoktunk, az a 80-as évek végén, 90-es évek elején élte a fénykorát. Mára viszont erre az archetípusra, nem igazán van igény. Ma ha valaki magical girlel próbálkozik, az szinte mindig shounen. Illetve ami még nagyon trendi, az a techo vonal beleszövése a történetbe, ilyen-olyan formában.

      • Kiznaiver számomra egy mediocre stuff volt, az unalmas formában.

        Nem emléxem, h mi a francról szólt, csak arra, h a felvetésével, amire elméletileg épült a plot, semmit nem kezdtek.
        Meg mintha az endben megpróbáltak volna vmi fejlődésnek beállítani a történteket az egyes karik szemszögéből, de a valóságban nem változott semmi.

        A szövegek semmitmondóak, a karakterek pdg semmilyenek voltak.

  10. “Ma ha valaki magical girlel próbálkozik, az szinte mindig shounen. ”

    Ma ha valaki magical girlel próbálkozik, az szinte mindig SEINEN.*

    *javítottam 😀

    • Amúgy igen, most hogy mondod, nagy divat lett ez, kb. mint a Nolan féle Batman óta a képregény filmeknél, hogy oké, akkor most vegyük ezeket a cuki varázslányokat ám nagyon komolyan,
      legyen darkos, és drámai az egész. Csak ahogy ott, úgy itt is a legritkább esetben szokott ez működni.

      Legalábbis az ilyen Lyrical Nanoha féleségeknél, hiába volt ott a seinen besorolás, én meg nem mondtam volna magamtól, hogy ez az, és nem egy shounen.

      • “akkor most vegyük ezeket a cuki varázslányokat ám nagyon komolyan, legyen darkos, és drámai az egész. ”

        A nemműködő darkoskodás egy dolog, de főleg szar alibizés az ilyen cuccok lényege mellé, ami nem más, mint a nyomi moe/loli/moeloli-fanszervíz. Egyetlen anime van, amiben ez működik, mégpedig a Madoka, mert ott ez csak egy máz és van mögötte tartalom, az összes többi MadoKlón baromságnál meg olyan átlátszó mint a huzat (Pati anno rédzselt is miatta hogy há’ mé’ szólunk be ezekre, amikor UGYANOLYAN komolyanvehetőek, elvégre moe kislányokat kínlódtatnak bennük ergo Madoka 2 mind. LOL hogyne 😛 ).

        A Nanoha meg egy H-game sidestori animuátirata, olyan otakupandering vacak a kamuleszbüléssel, moelolikkal meg a többivel egyetemben, mint a ház.

        Btw lehet hogy csak az én radaromról maradtak le, de így kapásból egy mahou shoujo-t se tudok mondani, ami shounen-demográfiás lenne.

      • Kezdem elveszteni a fonalat. Korrepetálást kérek ezekből a kifejezésekből. 🙂

        Amúgy az LWA végülis melyikbe sorolható? Az első pár részét nem igazán élveztem, de most már kimondottan megkedveltem. Végre értelmes epizódjai vannak (bár a sorozat közepe táján a humora kicsit ellaposodott).

      • “főleg szar alibizés az ilyen cuccok lényege mellé, ami nem más, mint a nyomi moe/loli/moeloli-fanszervíz.”

        Kedvenc témánk a MOE/LOLI/MOELOLI. 😀 Azért feltűnt, hogy ez sokszor feltűnik Péter blogján, mint az idegeskedés tárgya. Ami persze jogos, mert tényleg agyfelbaszó jelenség. Szerintem lassan ideje lenne létrehozni a magyar anime szubkultban egy MAGYAR MOE/LOLI/MOELOLI ELLENES TÁRSASÁG-ot. 🙂 Én benne lennék. 😀

        “Kezdem elveszteni a fonalat. Korrepetálást kérek ezekből a kifejezésekből.”

        Azért, mert Surci egy Kazinczy. 🙂
        “shounen-demográfia” – Tutti, hogy ez saját találmány! 🙂

        Egyébként én a magyar anime szubkultot már egyre kevésbé figyelem, mert sok esetben kiábrándító, de főleg fárasztó. Az, hogy olyan animék kerülnek a figyelem középpontjába, mint a Grimoire of Zero – ahol a közel 40-es tigrisharcos társnak kap egy 13 éves boszorkányt, nonszensz. (A “kard és boszorkányság” fantasy meggyalázása.) De az is sokatmondó, hogy Member véleménygyárai, a Mangaanimepalota és a Teazsúr szerint a 2017-es év animéje a Konosuba – ami nem vészesen rossz, csak fájóan középszerű, és mint paródia, nem ad többet egy Irigy Hónaljmirigynél. 😛

      • “Btw lehet hogy csak az én radaromról maradtak le, de így kapásból egy mahou shoujo-t se tudok mondani, ami shounen-demográfiás lenne.” -> Pedig van, lásd Cutey Honey, Dai Mahou Touge, Okusama wa Mahou Shoujo. =)

        “Kezdem elveszteni a fonalat. Korrepetálást kérek ezekből a kifejezésekből.” -> Wikipédia a barátod. =) Amúgy shounen = fiatal tinédzser korú fiúkra belőtt animék, mangák. Seinen = Idősebb férfiaknak készült animék, mangák.

        LWA az seinen lenne, akárcsak a KlK és a PaSwG.

      • “Kedvenc témánk a MOE/LOLI/MOELOLI. 😀 Azért feltűnt, hogy ez sokszor feltűnik Péter blogján, mint az idegeskedés tárgya. Ami persze jogos, mert tényleg agyfelbaszó jelenség.”

        Aoi-n sokat lamentáltunk róla az elmúlt időszakban, és finoman szólva sem vagyunk elragadtatva ennek a tenenciának a térnyerésétől, pláne a pedo áthallásai miatt.

        “Azért, mert Surci egy Kazinczy. :D”

        ROFL. Amúgy észre se veszem soxor hogy milyen szlengben tolom, ilyen anime-témánál meg főleg, mert Aoi-n és itt is megszoktam már hogy aki benne van a fandomban, az úgyis érti. De aki nincs benne annyira, lehet hogy nem ismer minden kifejezést, főleg nem így surc-szlengesítve.

        “shounen-demográfia” – Tutti, hogy ez saját találmány!”

        Pedig nem, MAL-on, Wikin, ANN-en meg mindenütt így van feltüntetve az adott animanga célkorcsoportja: shounen(tizenéves fiúk), shoujo (tizenéves lányok), josei (felnőtt nők), seinen (felnőtt férfiak). Ezek eredetileg manga-antológiákat jelöltek. Manapság önmagában, hacsak nem bír túl tipikus, már borítóról felismerhető jegyekkel, nem sokat jelent, és bőven érdemes árnyalni is őket. Pl. a Shingeki vagy Death Note is shounen, meg a Sámánkirály is, az első kettő célcsoportja mégis a 16-18-as korosztály, az utóbbié pedig a 12-13 évesek (alsókorhatáros). Ahogy seinenből is kétfelé osztható a dolog, pl. a Berserk, a GiTS vagy a Psycho-Pass ugyanúgy seinennek van jelölve mint a Dimension W vagy a Fate/Illya, de az előbbieknek konkrétan a felnőtt férfiak a célközönésge, az utóbbiaknak pedig az otakuk. De ez már karadizájn alapján levehető anélkül hogy 1 percet is néztél volna az adott sorozatból.

        “Egyébként én a magyar anime szubkultot már egyre kevésbé figyelem, mert sok esetben kiábrándító, de főleg fárasztó.”

        Nem kell szezonos animut nézni. Nem is nagyon van mit, a legtöbb retek, az aktuális hájpok is. Mi aoisok nem is negyon szoktunk, 1-2 futó cuccot követünk mert hátha, de legtöbb esetben kiábrándító a végeredmény. Van egy rakat régebbi anime, azokat érdemes előszedni. Kérdezzetek itt a blogon vagy aoi fórumon, szívesen adunk ajánlókat. Juncs összerakott egy listát, erről is érdemes szemezgetni, van benne mindenféle.

        https://postimg.org/image/5puleq9z1/

        LWA az seinen lenne, akárcsak a KlK és a PaSwG.

        LWA és PsTwG igen, de a Kill la Kill nem, annak csak a mangája futott egy jobbára seinen mangákat lehozó antológiában, egyébként egy sima fájt-sónen mint a TTGL mondjuk.

      • “finoman szólva sem vagyunk elragadtatva ennek a tenenciának a térnyerésétől, pláne a pedo áthallásai miatt.”

        Szerintem az a probléma, hogy Japánban kicsit alternatív módon van értelmezve a pedofilizmus problematikája. Erről Révész Sándonak és Szilvay Gergelynek van egy érdekes vitája, pont Japán kapcsán, miszerint a gyermekpornográfia készítése és élvezése beletartozik-e a szabadságjogok közé.
        http://nol.hu/velemeny/a-pedofil-is-ember-1471157
        http://konzervatorium.blog.hu/2014/07/01/a_naci_is_ember_revesz_sandor_nyoman

        Én úgy tudom, a japán eljárás annyiban különbözik az európaitól, hogy megengedőbb az európainál. Vagyis Japánban tilos a gyermekekkel való szexuális aktus, plusz az arra épülő kereskedelem, vagyis a prostitúció és élőfilmes pornográfia. Ugyanakkor a rajzolt pornográfiát már engedélyezi, vagyis szabad utat enged a pedofil tartalmú mangák és animék előtt. Így simán megjelenhet olyan love story, amely a mentálisan sérült 16 éves kamasz srác és a fogyatékos 9 éves leánygyermek szerelmét (Dragon Crisis) vagy a 40 felé járó tigrisharcos és a 13 éves tiniboszorkány románcát (Zero of Grimoire) meséli el. Míg Európában és az USA-ban a pedofilizmus minden formája tilos (bár azért nálunk is megjelentek olyan tendenciák, amelyek szexualizálják a leánygyermeket, lásd gyermek modellkedés, gyermek szépségverseny, gyermek mazsorett, gyermek hastánc, “little cowgirl”).

        Bár magam libertariánus vagyok, de ha gyermekekről van szó, átmegyek ókonzervatívba. A gyermek nem játék, mégis sok felnőtt (köztük nem kevés szülő) játszik velük.

        “Kérdezzetek itt a blogon vagy aoi fórumon, szívesen adunk ajánlókat.”

        A Peti blogján kapom a jó ajánlatokat. Több jó animét is sikerült megnéznem Titkos, Péter, Surci, Junchi és Ritz ajánlásának köszönhetően. (Köszönöm, skacok! 😀 ).

        Megjegyzem, visszatérve a Member-társaságra, sok a megmondóember az anime fandomban. Már-már túlságosan is sok. Nekem a kedvencem az ÉV ANIMÉJE titulus osztogatása, ami igazából arról szól, hogy az adott megmondó-ember a saját ízlését nevezi ki kánonnak, majd a saját ízlésének megfelelő animét úgy rakja a nagyközönség elé, hogy az “etalon”, “mindenkinek illő megnéznie”, az “ÉV ANIMÉJE”. Szerintem ez a legbárgyúbb elitizmus, ami sok olyannak is megágyaz, ami kifejezetten káros pl. mások leműveletlenezése, ha vitatja az adott mű minőségét.

      • Most már le is mentettem magamnak a listát, mert pár hónapja, amikor először került elő, akkor nem tettem. 🙂 Ahogy elnéztem, néhányat láttam is a listáról. Amúgy lesz ennek 2.0-s verziója?

      • “ROFL. Amúgy észre se veszem soxor hogy milyen szlengben tolom, ilyen anime-témánál meg főleg, mert Aoi-n és itt is megszoktam már hogy aki benne van a fandomban, az úgyis érti. De aki nincs benne annyira, lehet hogy nem ismer minden kifejezést, főleg nem így surc-szlengesítve.”

        Amúgy ez a “shounen-demográfia” még tényleg semmi volt ahhoz képest, amikor olyanokat írsz, hogy “elindult a harcz!” (a szót értem, de lövésem nincs, a “cz” mit takarna, bár ha jól vettem észre, a gagyibb anime-csatáknál veszed ezt elő, de a mai napig nem vagyok biztos benne, hogy jól értem, vagy csak random “Surciskodás”), illetve egy ideje “aranyérmes” nálam most az “eNberek” vagy milyen szóhasználatod, utóbbinál még most sem jöttem rá, hogy mi lenne (mármint oké, az m betűt n-re cserélted és direkt naggyal írod, de ez nekem nem mond semmit, elsőre azt hittem, hogy biztos valami mém, ami nekem kimaradt, esetleg elgépelés, de azóta láttam, hogy ez is szándékos, szal passzolom XD), de ja, a nagy részét azért sikerül dekódolnom. 😀 Erre a kettőre azért kérnék egy “fordítás”, ha már feljött itt a “Surci-magyar nyelv lehetséges félreértései” témakör. XDDD

        Amúgy meg, hogy a témához is hozzászóljak: én ugye soha nem voltam az a nagy Gainax/Trigger-fanboy (sőt…), de ezzel a Little Witch Academia-val egy ideje már én is szemezek, pláne, hogy nem hipszterkedni akarok, de én még azok között voltam, akik látták a legelső, rövid, 20-25 perces OVA-t ebből, aztán évekig vártak a második filmre/sorozatra, mire elkészült. A másik meg, ami miatt bejött (legalábbis az első film, de remélem, hogy ezt a későbbi inkarnációkban is megtartották), hogy egyrészt nem az az elborult “Triggerkedés”, ami pl. egy Panty vagy Kill la KIll volt, hanem még az egyik legnormálisabb sorozatuk (jó, tudom, a fanboyok pont az előbbi miatt nézték a cuccaikat, de ezzel nálam 90%-ban inkább mellélőttek, a Gurren Lagann volt a nagy kivétel XD), másrészt bár seinen, de VÉGRE nem azt éreztem, hogy “na, X csaj azért került bele, hogy hentai doujinokban szerepelhessen majd, Y azért, mert ő lesz a leszbi, akivel majd lehet shipelni a másik csajt” stb-stb., hanem szimplán egy aranyos varázslós sorozat, ahogy Foma is mondta, kvázi egy Harry Potter, csak csajokkal. Én még a “magical girl” titulusán is elgondolkoztam, mert ugye azok általában inkább olyanok, mint Star Butterfly (hehe, most direkt egy amcsi példát hoztam, mert az parodizálta is egyben, szóval ott aztán fullba nyomták a stílusjegyeket, meg Foma látta is… XD), szóval csillagos varázspálca, átváltozás, valamilyen harci ruha (ami a hercegnő-féle habos-babos cucctól kezdve a Péter által említett “techno” szerelésig akármi lehet), esetleg még valami segítő állatka is befigyel, aki a tanácsokat osztogatja, stb-stb. Na, a Little Witch-ben semmi ilyesmi nincs, egy darab pálcájuk van, de az is az “ódivatú”, Harry Potter-féle “fadarab” és kb. ennyi. Szóval ezt én inkább nevezném szimpla varázslósulis animének, mint echte magical girl darabnak. (Persze ha a TV sorozat ilyen irányba vinné el végül, akkor nem szóltam.)

        Ja igen: Pash, a Soul Eatert meg nézd, mert jó darab, én eleinte rühelltem, de tényleg részről-részre jobb lesz és teljesen komolyan mondom, hogy itt KIFEJEZETTEN ajánlom a magyar szinkronos változatot, mert kurva jó, szerintem engem elsőre azért sem fogott meg annyira, mert japánul próbálkoztam vele. (A legtöbb magyar hang ebben a sorozatban egyszerűen jobban passzol a karakterekhez, mint az eredeti hangjuk, a fordítás szövege meg sokszor olyan, hogy beszarsz rajta a röhögéstől, persze nem úgy értve, hogy olyan gagyi, mert passzol a helyzethez, épp csak viccesebb, mint amit eredetileg a japók beleírtak. 😀 Pl. az igazgató eredetiben egy standard “japán vén fasz” hangot kapott, míg a magyarban mint valami meleg ürge… XDDDDDDD Ami elsőre fura lehet, de ahogy haladsz az epizódokban és látod, hogy hogyan affektál folyamatosan, vagy milyen a stílusa, egyre inkább értelmet nyer… XDDD De persze nem csak a komolytalanabb szereplők hangjait találták el, pl. Medusa olyan kemény volt, hogy ha buknék a gonosz nőcikre, én is rá lennék izgulva, mint anno oly’ sokan, amikor még futott a cucc és nézték… 😀 XD) Na, szal egy próbát mindenképp tégy a sorozattal szerintem, nekem még a sokak által szidott lezárás/utolsó 6-8 epizód sem tűnt olyan gáznak. (Na ja, mert igazából a manga is ezután kurvult el végképp és nem sokkal később be is fejeződött, szóval szvsz az anime még pont a csúcson hagyta abba az egészet, még úgy is, ha kissé bénácska lett a befejezés. XD)

        “Szerintem lassan ideje lenne létrehozni a magyar anime szubkultban egy MAGYAR MOE/LOLI/MOELOLI ELLENES TÁRSASÁG-ot. 🙂 Én benne lennék. 😀”

        Lehetséges amúgy, hogy van valahol ilyen és biztos vagyok benne, hogy naponta baszogatják hol a trollok, hol a vérkomolyan lolista fangörcsök. Tudom, mert én pl. Usteamen anno nem terveztem semmi ilyen “klubot” alapítani, szimplán csak kikeltem magamból, hogy az egyik kedvenc mangám is elment ilyen “loli route” irányba és így is majdnem össznépileg lincseltek meg. 😀 Képzeld el, azzal mit csinálnának, aki effektíve anti-loli “sereget épít”. 😀

        Ja, amúgy érdekességképpen: ha akartok látni olyan animét, ami tényleg magical girl vonalon kezeli ezt az egész boszorkány témát, akkor keressetek rá az Ojamajo Doremi-re. 😀 Ott aztán minden van: magical girl átváltozás minden epizódban, csilivili ruha-pálca, segítő állatka (akit mondjuk én minden részben kinyírtam volna, mert olyan hihetetlenül idegesítő/paraszt volt, de ez más kérdés… XD), stb. Mondjuk nézésre nem ajánlom, mert ez meg nem seinen, hanem a másik véglet, vagyis érezhetően ilyen 8-10 éves kislányok voltak a célközönség és annyira is köti le az embert, de összehasonlításképpen bele lehet nézni, hogy milyen az, amikor a japók TÉNYLEG magical girl boszikat csinálnak, erre írtam, hogy az LWA szerintem nem erre ment rá, inkább a “roxforti vonalra”. XD

      • Titkos: már összefutottam Akko-Diana shipeléssel. 🙂

      • eNber + harcz: csak random, hülyeségek, nincs mögöttes tartalmuk.

        “Amúgy lesz ennek 2.0-s verziója?”

        Nem hiszem, de ezen elég sokminden rajta van azért. Én mondjuk pár dolgot még felpakoltam volna, de ugye egyéni preferenciák is bejátszottak Juncsnál,és ezt nem is tagadta. Ettől függetlenül is teljesen korrekt ez a lista.

      • “Aoi-n sokat lamentáltunk róla az elmúlt időszakban, és finoman szólva sem vagyunk elragadtatva ennek a tenenciának a térnyerésétől, pláne a pedo áthallásai miatt.” -> Én már akkor éreztem, mikor még az AIIIR!, és a nővérkéi voltak épp a fennkölt hangon emlegetett “mesterművek”, amikről csakis szuperlatívuszokban lehetett beszélni, különben egyből érzéketlennek, szépérzék hiányában szenvedőnek lettél titulálva, hogy ez az irány baromira nem lesz jó. Pedig ekkor még sejteni se lehetett, hogy ezek tényleg csak előszelei a valódi moslék áradatnak. Gondolok itt az ilyen Ore, Twintail ni Narimasu, Vividred Operation, és hasonló “Patis jóságokra”.

        “Megjegyzem, visszatérve a Member-társaságra, sok a megmondóember az anime fandomban. Már-már túlságosan is sok.” -> Lehet én vagyok lemaradva, de én összesen kettőről tudok, akik valamennyire előtérbe is vannak tolva, az egyik Atis, a másik meg Daisetsu volt, de ha jól tudom, ő nemrég kvázi abbahagyta a videózást. Mangekyo szintén.

        “én még azok között voltam, akik látták a legelső, rövid, 20-25 perces OVA-t ebből, aztán évekig vártak a második filmre/sorozatra, mire elkészült.” -> Nálam ugyanez, az LWA-t én is az első, kvázi pilot epizóddal kezdtem, és tetszett is. Viszont nálam pont az jött elő, amit írsz, hogy én a Gainax, Trigger, Mr. Imaishi hardcoreabb vonulatának voltam, vagyok a fanboya, így nekem ez már, meglehetősen lightos volt.

        Szóval azért messze nem egy PaSwG szerű élmény, ami neked persze nyilván pozitívum, de nekem olyan, mint mikor a hullámvasút után, beülsz az állatsimogatóba. Annak is megvan ugyan a maga feelingje, de az élmény, közel sem ugyanaz.

        “Ja, amúgy érdekességképpen: ha akartok látni olyan animét, ami tényleg magical girl vonalon kezeli ezt az egész boszorkány témát, akkor keressetek rá az Ojamajo Doremi-re.” -> Vagy ott van még a Sugar Sugar Rune, ami mondjuk még így is fogyaszthatóbb, mint a Doremi. =)

        Emlékszem a Doremit már anno se szerettem, mikor még a német RTL II-n ment. Mindig azt vártam, hogy mikor lesz már végre vége, mert utána mindig a KKJ jött, ami finoman szólva jobban érdekelt. =)

        “Ettől függetlenül is teljesen korrekt ez a lista.” -> Az, bár én hiányolok róla több olyan alapművet, amit szerintem minden animésnek, aki komolyabban érdeklődik ez iránt a hobbi iránt, illik megismerni. Pl most így hirtelen: Akira, Alita, Perfect Blue, Tenchi Muyo!, Oh My Goddess!, Slayers, Ranma ½, Urusei Yatsura, Galaxy Express 999, Bubblegum Crisis.

      • “Lehet én vagyok lemaradva”

        Inkább csak annyi, hogy nem olvasod az Animemangapalotát és a Teazsúrt. Mondjuk nagyon én sem – csak ritkán belenézek. Egyre inkább úgy állítják be magukat, mint akik “tudják, mi a jó anime”, a saját ízlésüket téve meg mércének. A Teazsúr kereken kijelentette, hogy a Konosuba az ÉV ANIMÉJE – mármint szerintük az. A másik, amitől herotom van, az a kritikátlan Member-tisztelet, de már erről is esett szó a blogon. Igazából mondhatnám azt is, hogy nem kell velük annyira foglalkozni, de mindig találkozok valakivel az internet világában, különféle fórumokon, akik az Animemangapalotát tekintik egyfajta mércének. “Azt írta róla, az Animemangapalota, hogy szar” és az olvasottak alapján már semmiféle esélyt nem ad az adott animének.

        Szerintem azért nem foglalkozol vele, Péter, mert te elég autonóm figura vagy, aki a saját ízlésére ad, és nem követ vakon semmilyen véleményvezért. Meg szerintem minden idejáró ilyen autonóm kultúrafogyasztó. De nem mindenki ilyen. Számos emberrel találkozok, akik az Atis, a Daisetsu, a Garai Timi, az Animemangapalota és a Teazsúr véleménye alapján dönti el, megnézi az adott animét vagy sem. Ez pedig nem éppen autonómia.

  11. “Az AA-t hagyd a fenében, My Anime Listet használj.”

    A MAL, bevallom, soha eszembe se jutott, hogy erre is alkalmas. Mondjuk korábban nem is nézegettem. Amúgy az AA-t azért szoktam erőltetni, mert megszoktam, meg magyarul van leírás. Nem nagyon szeretek angolul olvasni.

    “Wikipédia a barátod.”

    Tudom, meg a gugli is. Attól még az egy másik dolog, hogy sokszor pont annyira szabadon értelmezik, hogy aktuálisan gyakran még itt sem vagyok biztos benne, hogy ki milyen értelmezésben, vagy egyáltalán eredeti jelentése szerint használja a kifejezéseket. Ezért is gondoltam, hogy “korrepetálást” kérek. 🙂

    “Egyébként én a magyar anime szubkultot már egyre kevésbé figyelem”

    Szerintem az ide járók közül sem sokan figyelik már. 🙂 Mondjuk én sose követtem különösebben az alakulását. A fénykorában mással foglalkoztam, amikor meg már leáldozóban volt, akkor meg már beértem azzal, hogy megnézzem, ami érdekelt. Persze emellett az anime felhozatal is egyre silányabb. Minap poénból megnéztem a 2017-es kínálatot. Címek és borítók alapján egy sem volt, amire azt tudtam volna mondani, hogy akár csak az adatlapjára kíváncsi lennék. Az LWA esetében is teljesen más úton futottam bele, azért is keltette fel a figyelmemet, de ha csak a listát néztem volna, vsz elsiklott volna felette a tekintetem.

    • “Minap poénból megnéztem a 2017-es kínálatot.”

      Én legutóbb Member véleménygyárainak, az Animemangapalotának és a Teazsúrnak az ajánlásait néztem meg. Ami nagyobb részt kimerül a kommerszben. Viszont engem meg már a kommersz nem elégít ki – főleg anime fronton. Őszintén megmondva, Péter blogján jobb ajánlásokat kapok a kommentelőktől, mint az ilyen “hivatalos” megmondó-portáloktól.

      “Az LWA esetében is teljesen más úton futottam bele, azért is keltette fel a figyelmemet”

      A Little Wich Academy-nek valamikor nekikezdek. De még a Soul Eater is előttem van. Majd meglátom. Most jelen pillanatban betemet a munka és a magánélet. Idő kell, hogy ráhangolódjak egy sorozatra.

      • “Én legutóbb Member véleménygyárainak, az Animemangapalotának és a Teazsúrnak az ajánlásait néztem meg.”

        Ennyire nem szoktam rákattanni az anime-témára, hogy ezeket a felületeket böngésszem. 🙂 Nálam általában Péter blogja az egyetlen felület, ahol tudatosan keresek címeket. Ezen kívül legfeljebb néha ránézek az AA adatbázisára, ha találok valami érdekesnek tűnő darabot.

        Amúgy a kommersz is olyan dolog, hogy legalább tudja az ember, mire számítson, így ha nem akar komolyabban odafigyelni, akkor jön jól, amolyan popcorn kikapcsolódásnak. De anime fronton valahogy én sem különösebben vonzódom az alkotások többségéért.

        A hivatalos megmondóportálok mondjuk másutt is elég elfogultak tudnak lenni. Nyugati rajzfilmeknél elég gyakran találkozom azzal a jelenséggel, hogy a Spongyabobot referenciának tekintik, főleg olyanok, akik az ezredforduló környékén születtek. Sajnos el fog jönni az idő, amikor már a Katicabogár lesz a referencia.

        Ha lesz időd rá, akkor tényleg érdemes nekikezdeni a Soul Eater-nek. Sajnos a vége nem épp a legjobb, meg úgy a sorozat második fele is már botladozik, de még így is egy jó anime a maga módján. A maiakhoz képest mondjuk nem tudom, milyen, de nem tartom valószínűtlennek, hogy így is köröket verne rájuk.

        A Little Witch Academia-nak már a vége felé járok. Az eleje bohókás volt, bár a humora sokszor túl volt tolva. A közepére kicsit vesztett a humorfaktorból, de legalább kialakult valami történet benne. Most így a végére megtalálta az egyensúlyt a sztori és a humor terén. Amúgy nagyon kíváncsi vagyok már, hogy mire akar kilyukadni a története.

    • Tegnap éjjel befejeztem az LWA-t. Nagyon tetszett. 🙂 Mondjuk a fénykardos jeleneten felröhögtem, mert annyira abszurd mód erőltetett volt. 😀 Végülis egy egész pofás történetet hoztak ki belőle.

      • Én most nézem. Estére befejezem. Eddig jó, szórakozom rajta. 🙂 Szerintem estére már lesz itt egy kész vélemény a részemről.

      • Nekem kicsit tovább tartott a nézése, mivel napi 2-3 résznél többet nem voltam képes bevállalni. Ez az elején inkább azért volt, mert az első pár rész inkább idegesített, aztán meg más dolgom is volt. 🙂

  12. Kezdek egy új sort. 🙂

    Megnéztem a Little Witch Academy-t. Mi a véleményem? Az, hogy ILYEN ELÉGEDETTEN RÉGEN KELTEM FEL EGY ANIME MEGNÉZÉSE UTÁN. (Na jó, persze ha nem számolom a Space Dandy-t!) Ez nagyon bejött! Öröm látni, hogy a japánok 2017-ben is képesek kiváló animet készíteni. Ha értékelnem kellene, úgy 10/8 v. 10/9. Szórakoztató, humoros, bájos, izgalmas, időnként elgondolkodtató is – de inkább kikapcsol.

    Aki nem látta, az mindenképp nézze végig a sorozatot. (Titkos, neked is ajánlom! 😉 ) Kösz, Foma, az ajánlást – ez tényleg remek volt!

    • Örülök, hogy tetszett. 🙂

      Nekem mondjuk az első pár epizód nem igazán tetszett, de utána nálam is bevágódott. Rendkívül okosan építették fel a koncepcióját, és tetszett, hogy a random ökörködésből fokozatosan átvezetett egy kompetens történetbe.

      Amúgy most néztem meg a 2013-as ovát, és ledöbbentem, hogy a sorozat mennyire más ahhoz képest. Amit az ovában megalapoztak, azt a sorozatban teljesen kiherélték. Ettől függetlenül mindkettő remekül működik.

  13. “Titkos: már összefutottam Akko-Diana shipeléssel.”

    Jó, hát az van mindenütt (lásd MLP… :D), csak az a nem mindegy, hogy a sorozat úgymond “nyitva hagyja a kérdést”, vagy elviszik ilyen fullleszbi-félpornó irányba, mint pl. a Péter által emlegetett Vividredben, ahol emlékszem, volt egy jelenet, ahol nem csak egy kádban fürdenek, de még valami “nézd már meg a fenekemen lévő anyajegyet!”-ürügy miatt majdnem az arcába is nyomja a punciját, szal érted… XD Na, utóbbi tudtommal szerencsére nem nagyon van a LWA-ben, max nagyon enyhe utalások, amiket aztán a fanokra bíztak, hogy miket látnak bele. 🙂

    “eNber + harcz: csak random, hülyeségek, nincs mögöttes tartalmuk.”

    Ja, oké, akkor megnyugodtam, hogy nem azért nem értem őket, mert esetleg lemaradtam valami “belsős poénról”. 😀

    “Én már akkor éreztem, mikor még az AIIIR!, és a nővérkéi voltak épp a fennkölt hangon emlegetett “mesterművek”, amikről csakis szuperlatívuszokban lehetett beszélni, különben egyből érzéketlennek, szépérzék hiányában szenvedőnek lettél titulálva, hogy ez az irány baromira nem lesz jó. Pedig ekkor még sejteni se lehetett, hogy ezek tényleg csak előszelei a valódi moslék áradatnak. Gondolok itt az ilyen Ore, Twintail ni Narimasu, Vividred Operation, és hasonló “Patis jóságokra”.”

    Amúgy tényleg azoktól kezdett el “durvulni” a helyzet, asszem úgy 2005-2010 között volt a legdurvább, aztán szerencsére mintha azóta próbálnának újra egyre több értelmes darabot is kihozni, de persze azért a loli-hatás még mindig túlzottan erős. (De pl. legalább ilyen Kodomo ni Jikan-szerű szutykokat én mostanában mintha már kevésbé látnék. 😀 ) Plusz ugye rájöttek, hogy ha már manapság nincs új ötletük, nem szégyen olyan régi cuccokhoz visszanyúlni, amik anno jók voltak, de nem kaptak anime-adaptációt. Aztán így lett JoJo vagy Kiseijuu anime. 🙂

    ““Megjegyzem, visszatérve a Member-társaságra, sok a megmondóember az anime fandomban. Már-már túlságosan is sok.” -> Lehet én vagyok lemaradva, de én összesen kettőről tudok, akik valamennyire előtérbe is vannak tolva, az egyik Atis, a másik meg Daisetsu volt, de ha jól tudom, ő nemrég kvázi abbahagyta a videózást. Mangekyo szintén.”

    Igen, azért itt hozzá kell tennünk, hogy szerencsére ezen “Member-társaságok” valódi fandomformáló ereje igazából mindig is kurva kicsi volt. Mostanában talán az AnimeAddicts az egyedüli olyan animés oldal, amit tényleg látogatnak a fanok, illetve a Dai-Atis duó a YouTube-on, de ők is csak azért, mert ezt a mostanában divatos, Szirmai-style videózást kapták elő, csak animés köntösben. Ezeken kívül nem nagyon van itt “megmondóember”, szal Member észosztása az ő 25 nézőjével kb. annyira van hatással a fandomra, mint anno teszem azt Muffin fórumos kiskirálykodása. 😀 Oké, hogy ők faszagyereknek, “animekritikusnak”, meg még tököm tudja minek érzik magukat, miközben ezt csinálják, de objektíven nézve szerencsére semmilyen komoly hatásuk nincs, leszámítva azt a pár agymosott fant, akik tényleg képesek úgy hozzáállni, hogy “hát ha Muffin/Member szerint X/Y anime szar, akkor én már meg sem nézem, mert nekik mindig igazuk van!”, de az ilyen meg meg is érdemli… XD

    “Emlékszem a Doremit már anno se szerettem, mikor még a német RTL II-n ment. Mindig azt vártam, hogy mikor lesz már végre vége, mert utána mindig a KKJ jött, ami finoman szólva jobban érdekelt. =)”

    Amúgy dettó. 😀 Kb. azért néztem, mert tudtam, hogy utána jönnek a jobb animék. 😀 A Cryon Shin-channal szintén ez volt a helyzet: életem talán No. #1 legfosabb animéje, amit valaha láttam, de sajnos pont a Ranma ment utána, szóval minimum fél füllel és szemmel is, de végig kellett szenvedni mindig. 😀 XDDD

    “Az, bár én hiányolok róla több olyan alapművet, amit szerintem minden animésnek, aki komolyabban érdeklődik ez iránt a hobbi iránt, illik megismerni. Pl most így hirtelen: Akira, Alita, Perfect Blue, Tenchi Muyo!, Oh My Goddess!, Slayers, Ranma ½, Urusei Yatsura, Galaxy Express 999, Bubblegum Crisis.”

    Amúgy itt játszik be, hogy azért Junchi is emberből van és a személyes preferenciáit némileg csak beleszőtte, még ha próbált is objektív maradni és amúgy szerintem is 90%-ban korrekt a lista. 🙂 Szal pl. Rumiko-cuccot tőle az életben nem fogsz ajánlásban látni, mert herótja van tőlük (Surcinak dettó, legalábbis ami Rumiko-vígjáték, az Inu Yashát a komolyabb hangvétele miatt még asszem bírta is, de abban is csak a serious részeket XD), a Maison Ikkoku-t azért rakta rá, mert a slice of life világ és a kamasz helyett már egyetemista karakterek miatt velük még úgy-ahogy tudott azonosulni, de ott is mindig megjegyezte, hogy azért a poénoktól ő inkább a falat kaparta, a comic relief-nek szánt karik meg őt inkább csak masszívan felbaszták. XD Az UY-re amúgy én próbáltam Aoin rádumálni, el is kezdte becsülettel, de aztán 30 rész után már nagyon szenvedett, a szereplők nagy része kifejezetten taszította, stb. Ami abból jó emlék maradt neki, az a második mozifilm, de az is leginkább Oshii rendezése miatt, nem a Rumikós-elemekért. (Btw, majd még Surcitól lennék kíváncsi erről a filmről egy véleményezésre… XD) A Ranmával is próbáltam “házalni” nála, de ott már az egész genderbend téma taszította, a humorától meg szerintem megint szétmarná az arcát, szal hagytam is.

    Slayers-t én is simán ráraknám, de gondolom az megint azért “bűnös”, mert ilyen kis “lolvígjáték” darab, nem elég komoly, vagy nem tudom… 😀 (Pedig a mai napig az egyik legjob high-fantasy, pláne, hogy a hülyéskedés mellett az egyik legjobban felépített/kigondolt anime-fantasy univerzum szvsz.)

    Amit viszont tényleg furcsállok és most, hogy mondod, fel is tűnt, ha korábban nem is: a Tenchi Muyo. Szal tudtommal az első OVA-hát Junchi is imádja, az első TV sorozatát (Tenchi Universe) nemkülönben, szóval tényleg érdekes, hogy ezt ő így totál kihagyta, pedig szép példája annak, amikor háremaniménél először írják meg a sztorit és utána a karikat, meg az ecchi jeleneteket, nem pedig fordítva.

    “Megnéztem a Little Witch Academy-t. Mi a véleményem? Az, hogy ILYEN ELÉGEDETTEN RÉGEN KELTEM FEL EGY ANIME MEGNÉZÉSE UTÁN. (Na jó, persze ha nem számolom a Space Dandy-t!) Ez nagyon bejött! Öröm látni, hogy a japánok 2017-ben is képesek kiváló animet készíteni. Ha értékelnem kellene, úgy 10/8 v. 10/9. Szórakoztató, humoros, bájos, izgalmas, időnként elgondolkodtató is – de inkább kikapcsol.

    Aki nem látta, az mindenképp nézze végig a sorozatot. (Titkos, neked is ajánlom! 😉 ) Kösz, Foma, az ajánlást – ez tényleg remek volt!”

    Na, örülök, hogy tetszett! 🙂 Akartam amúgy mondani, hogy azért a mai animék közül nem mindegyik ANNYIRA szar, ahogy azt te elképzeled, inkább a fanoknak van egy különleges tehetsége ahhoz, hogy az igazán kommersz fosokat (lásd pl. SAO) promózzák hülyére, míg az ilyen LWA-t lazán elsikkadnak mellettük sajnos. (Én speciel nem is tudtam volna arról, hogy végülis elkészült belőle a TV sorozat, ha a szokásos szezonos chartokat nem lesném mindig, mert amúgy kb. a hazai és a nemzetközi fandomban is NULLA visszhangja volt a cuccnak.) Amúgy én is meglesem majd, rajta van a kilométer hosszú “plan to watch” listámon ez a sorozat is. 😀

    • “Na, utóbbi tudtommal szerencsére nem nagyon van a LWA-ben, max nagyon enyhe utalások, amiket aztán a fanokra bíztak, hogy miket látnak bele.”

      Na jó, csak azért, ha az ember látogat bizonyos oldalakat, akkor óhatatlanul belefut mindenfélének a pornósított változatába, én igazából erre gondoltam. A készítők nem feltétlen csinálják ezt direktbe, viszont rajongók, vagy erre szakosodottak meglépik azt, ami esetleg benne sincs az alapműben.

      “objektíven nézve szerencsére semmilyen komoly hatásuk nincs”

      Szerintem lehet komoly hatásuk, ha pont a kezdőket találják meg a hülyeségeikkel. Azért, aki belekezd egy új hobbiba, az általában körbekérdezősködik az adott témával kapcsolatban a megfelelő fanoldalakon, és ha belefut néhány nagyhangú, önjelölt, megmondó emberbe, akkor könnyen tévútra terelhetik. WoT-os példa, most elkezdték sztárolni az egyik prém tankot, az M56 Scorpion-t, ami igazából annyira nem kezdőbarát, hogy ha nem elég körültekintően fogalmazták volna meg az elemzését, akkor egy csomó játékost bezavarnának a málnásba.

      “Kb. azért néztem, mert tudtam, hogy utána jönnek a jobb animék.”

      Ezekre már nem is emlékszem. 🙂 Amúgy, ha már ilyen dolgok felmerültek, én az Rtl klubos anime délutánokban ezeket a francia animéket untam nagyon, mint azok a kosaras kengurúk, meg titkosügynök krokodilok, vagy mi a csudák voltak.

      “Slayers-t én is simán ráraknám”

      Jah, az nálam is nagy kedvenc. Mondjuk, ahogy elnéztem, ezen a listán nagyjából minden zsáner képviseltetve van, így nem is férhetett fel rá minden. Talán egy több részből álló, tematikusabb táblázatra jobban elfértek volna. Fantasy kategóriában is simán ott van a legjobbak között a Slayers, nálam is, de szépen belépett az élcsapatba az LWA is.

      “Akartam amúgy mondani, hogy azért a mai animék közül nem mindegyik ANNYIRA szar”

      Tudom, ez elsősorban Pash-nek szólt, de talán rám is vonatkozik. 🙂 Hogy őszinte legyek, az utóbbi években nem nagyon érdekelt, hogy aktuális animékkel foglalkozzam, és vsz a jövőben sem fog ez nagyon változni. Azért, ha évente akad egy olyan cím, ami meg tudja ragadni a figyelmemet, az már jó lenne. De mostanában inkább a nyugati címekkel foglalkozom, és ott is nagyon hosszú a pótolni valók listája, jó címek és trash terén egyaránt. Egyszer rá kéne szánnom magam a Kiara the Brave című förmedvényre is. 🙂

      Az meg, hogy a magyar közösségnek nincs ízlése, igazából csak az itteni kommentek alapján feltűnő, mivel nagyon nem kísérem figyelemmel. 🙂 Persze lehet, hogy még lesz nagyobb visszhangja az LWA-nak, főleg, hogy a Netflix megvette a címet, és elvileg már van angol szinkronja. Sőt, annyira sikeres lett, hogy lehet, lesz második évada is (bár amit a Triggernél nyilatkoztak az esetleges második évad koncepciójával kapcsolatban, az alapján inkább ne legyen). Szóval, nemzetközi szinten, igenis volt visszhangja, csak legfeljebb nálunk nem ütötte át az ingerküszöböt. Amúgy vicces, hogy nálad csak dagad a bakancslista. 🙂

      • “bár amit a Triggernél nyilatkoztak az esetleges második évad koncepciójával kapcsolatban, az alapján inkább ne legyen”

        Én is örülnék egy LWA 2. évadnak. De most közel jársz hozzá, hogy el vedd a kedvem. Mi a második évad koncepciója?

      • Sajnos nem jegyeztem fel, hogy hol találtam az információt, ami amúgy is kissé zavaros volt számomra. A lényeg, hogy a Trigger azt nyilatkozta, hogy a második évad koncepciójába bele akarják emelni a Night Fall-t, mint spinoff-ot. Hogy most ez alatt azt értik, hogy a második évad egy spinoff lesz, vagy tele akarják pakolni fanservice filler epizódokkal, az nem derült ki.

    • Egy kis kiegészítésként, csak hogy ne maradjon el a pónis vonulat sem, találtam egy jó poént:

      • Kiki, a boszorkányfutár belépett a Little Witch Academia-ba:
        (https://www.youtube.com/watch?v=CFLaIs_Tyfg)

      • Már a képet is láttam neten. 🙂 Viszont úgy tűnik, még nem ivódott bele az internet bugyraiba a sorozat.

      • Szerintem be fog. Rengeteg fanartot láttam a neten. Már vannak mémek.

        Azért az LWA le sem tagadhatná a Harry Potter-hatást. 🙂 De egész jól nyúlt hozzá a brandhez.

      • Azért nem csak HP van ebben, de valóban, sokat merített belőle. A legjobb mégis az, hogy több ismert brand-et is parodizál, mint a Twilight, Trónok Harca, stb.

      • Én nem akarlak titeket elkeseríteni, de ennél a cuccnál szvsz nem lesz “nagy bumm”. Lásd a KlK is hogy eltűnt azóta az éterben, pedig akörül még jó nagy hype is volt. (Ugye “Anime is Saved!” meg hasonlók.)

      • “Én nem akarlak titeket elkeseríteni”

        Végül is oly mindegy, hogy lesz neve vagy sem az Anime Univerzumban. (Ugye, arra gondolsz, hogy a KIK-et is elfelejtették azóta már sokan.) Ha nem, akkor ezt dobta a gép. Én elvoltam vele. Örülök, hogy egy anime jó érzéseket keltett bennem, meg tudta magát szerettetni stb. Valószínűleg újra meg fogom nézni valamikor. Megmondom őszintén: régen kötött le ennyire egy “univerzum” – és örültem az érzésnek, a sok csalódás után.

      • Ha már így szóba került, belenéztem már a KlK-ba is. 🙂 Nagyon beteg. 😀

      • Számomra a KIK különös élmény volt, de annyira nem fogott meg, mint a LWA. Olyan egyszer nézhetős anime. Különösebben nem voltam oda érte, de a maga módján elszórakoztatott. Igyekeztem nem komolyan venni, és így kikapcsolt egy rövid időre.

        Mondjuk az ellene indított moralizálós bírálathullám vicces volt az anime szubkultban. Komolyan, olyan kirohanásokat intéztek egyes animések ellene, hogy az már felért egy kádéenpés kirohanással. Olyan finomságok, hogy “az öncélú meztelenkedés erkölcstelen”, meg hogy “megrontja a kisgyerekeket”. Kicsit túl komolyan vették a cuccot, azt hiszem! 😀

      • Ó, Kill la Kill… Egy megkerülhetetlenül középszerű anime, egyetlen komolyabb emlékem van csak ezzel a cuccal, az is a fanbase-ből, mikor még jártam az egyik hazai animés fórumra (kivételesen nem AA), ahol az admin szó szerint kilistázta, kik lehetnek a potenciális “ellenségei” ennek a kikezdhetetlen mesterműnek (apácák, papok, homokosok, a teljes női nem, etc.) és ezeket rendre meg is indokolgatta ilyen tl;dr-ben. Haláli élmény volt. 😀 Igaz, arra a fórumra utána soha nem tértem már vissza, de ez úgy megmaradt bennem, mint lolikszdé matéria.

      • “Egy megkerülhetetlenül középszerű anime”

        Garai Tímea cikkét olvastad? Amelyben úgy interpretálja a KIK-et, mint feminista művet?

      • Érdekes, hogy ami Péternek jobban bejött, az nektek nem tetszett annyira, ami meg nekünk bejött, azzal meg pont Péter áll ilyen felemás hozzáállással. 🙂 Ízlésbeli eltérések.

        Mondjuk még nem döntöttem el, hogy végig is nézem a KlK-t, de az első epizód kicsit túlságosan is speedes tempójú volt. Ha végig ilyen, akkor meg fog fájdulni a fejem tőle. 🙂

        Egy kis off: most futottam bele egy érdekesnek tűnő film trailerébe.

      • Számomra a középszerűtől azért jobb volt a KLK, olyan felső-közép kategóriásnak nevezném, de mondjuk úgy “házon belül” láttam ettől sokkal jobbakat. Szóval őrültködés terén azért egy Dead Leaves, PaSwG ennél sokkal merészebb volt. Dramaturgiailag meg max a TTGL térdéig ért fel.

        Junchi: Akkor nevezzük nevén a gyereket, az egykori Otaku fórumról, és annak adminjáról, Firebrandről volt szó, és igen, az valóban epic volt. Akárcsak az, mikor számon kérted rajta ezt, amolyan “Nem gondolod, hogy egy kissé túltoltad a fankodást?” alapon, mire kikérte magának, és kaptál egy nap bant. =D

        Vele nekem is sikerült párszor összeakasztanom a bajszom. Pl. mikor azon rinyált, hogy valaki megosztotta az animut nCoreon, az ő feliratukkal, és erre nem kért tőlük külön engedélyt. Aztán mikor megkérdeztem tőle, hogy miért, ő kért e engedélyt a HorribleSubstól, hogy felhasználhassa az ő munkájukat? Akkor csak pislogott, hogy hoppá, valami hiba van rendszerben. =D

        Mondjuk azon a helyen nekem nem is vele, hanem a modal volt inkább bajom, aki úgy osztogatta a figyelmeztetéseket, minimális nézeteltérések miatt, mintha az cukorka lenne. Emlékszem egyszer konkrétan azért figyelmeztetett, mert leírtam azt, hogy a hentaiok többsége amúgy nézhetetlen, ha nem rendeltetésszerű célra akarja használni az ember. Mire jött a warn, gyakorlatilag egy feltételezésre hivatkozva, hogy: “Mert mi van akkor, ha valaki erre jár, elolvassa pont az én bejegyzésemet, ami rosszul esik neki, és majd emiatt nem fog ide regisztrálni…” =D

        Szóval az még hagyján, hogy eleve zseniális taktika volt ez, hogy nem a már meglévő felhasználók megtartása volt a cél, hanem a random az éterben keringő emberkék érzékenységének szem előtt tartása. Viszont közben meg a főoldal chatjében, amit jelzem bárki láthatott, nagyban ment az Usteam színvonal, hogy ki, milyen “fincsi hentai képeket” talált, és az majd milyen jó lesz este, ha a szülők már nyugovóra tértek, és nem kell attól tartani, hogy véletlenül rájuk nyitnak. Ami nemcsak, hogy szabályzat ellenes volt, mert pornográf tartalmat, nem lehetett volna nyíltan megosztani, de sokkal inkább alkalmas volt arra, hogy elriasszanak vele embereket. =D

        Persze amikor erre próbáltam rámutatni, akkor meg én lettem a sznob, aki “nem érti a viccet”. =)

        Pash: A PaSwG-nél ugyanez volt, ott is előjött a “védekezés nélküli szexre buzdítástól” kezdve, minden baromság. Sőt, arra még a hardcore weeaboo réteg azért is külön fújt, mert a régi What a Cartoon-os CN rajzfilmek stílusát idézte. Tiszta vicc volt, ahogy elkezdték a “japán kreativitást” félteni ettől, miközben ők épp az ilyen Strike Witches féleségekért voltak oda.

      • “Garai Tímea cikkét olvastad? Amelyben úgy interpretálja a KIK-et, mint feminista művet?”

        Most nem vettem rá magam, hogy elolvassam, de amúgy hogy lehet ennyit rizsázni egy animéről? Főleg egy olyan címről, ahol zömmel a daráláson a hangsúly. Mondjuk azon jót derültem, hogy alig-ruhában flangáló főhőst ki lehet kiáltani feminista ideálharcosnak. 🙂

        Péter: nem rég szóba került a Hókirálynő. Ma megnéztem az első részét. Szerintem érdemes neked is bevállalnod, mert történetileg jól kidolgozott, ráadásul nem is hosszú, mindössze egy óra tíz perces. Grafikailag mondjuk csúnyácska, de hát az orosz animálás azóta kezdett felfelé ívelni.

    • “Ezeken kívül nem nagyon van itt “megmondóember”, szal Member észosztása az ő 25 nézőjével kb. annyira van hatással a fandomra, mint anno teszem azt Muffin fórumos kiskirálykodása. 🙂 Oké, hogy ők faszagyereknek, “animekritikusnak”, meg még tököm tudja minek érzik magukat, miközben ezt csinálják, de objektíven nézve szerencsére semmilyen komoly hatásuk nincs, leszámítva azt a pár agymosott fant, akik tényleg képesek úgy hozzáállni, hogy “hát ha Muffin/Member szerint X/Y anime szar, akkor én már meg sem nézem, mert nekik mindig igazuk van!”, de az ilyen meg meg is érdemli… XD” -> Szerencsére igen, bár fogalmazhatunk úgy, hogy Muffin azért még a legrosszabb napjain is nagyobb hatással volt a fandomra, vagy legalábbis a nagyobb animés fórumokra járók idegállapotára, mint Membi valaha is. =)

      Szóval Muff legalább benne volt a MAT-ban, Öblítőt fordított, meg tudott nipponul, stb. Még Membi addig jutott el, hogy elkezdett videózni, annak a kb. féltucat embernek, aki kíváncsi volt rá. Na meg még Membi bűne max tényleg annyi volt, hogy elhitte magáról, hogy ő tényleg a magyar Nostalgia Critic, csak animukkal, addig Muff, ezen a téren is simán überelte. Hisz ő már eljutott “Az Istenek nem a felhők közt, vagy az Olümposzon élnek, hanem én vagyok az!” szintre, és ezt az “attitude problemjét”, vitte is magával mindenhová, ahová betette a lábát. =D

      Na de hogy azok is értsék, akiknek kimaradt, Muff mindenfelé ezzel az “I love my attitude promblem!” avatarral nyomult, amit ő egyfajta viccnek szánt, viszont közben amolyan Tomokósan járt ezzel is. Vagyis mintha tényleg elhitte volna, hogy ha az animukban működik ez az “agresszív kis lapos görcs, beszól mindenkinek” dolog, akkor majd a való életben is fog. =D

      • Tomoko nem jutott el odáig, hogy beszóljon bárkinek is, ha a watamote-s Tomoko-ra érted. 🙂

      • Arra gondoltam, igen, de nem azért, mert ő az agresszív kis görcs archetípus lett volna, hanem mert folyton elhitte, hogy az amit az animukban, meg a játékokban lát, azok a való életben is pont ugyanúgy működnek. =)

      • Így már értem. 🙂

      • “Az Istenek nem a felhők közt, vagy az Olümposzon élnek, hanem én vagyok az!”

        XDDDDDDD Mufurc – legjobb Marvel/DC főgonosz a 2000-res évekből! 😀 XDDD

        “Na de hogy azok is értsék, akiknek kimaradt, Muff mindenfelé ezzel az “I love my attitude promblem!” avatarral nyomult, amit ő egyfajta viccnek szánt, viszont közben amolyan Tomokósan járt ezzel is. Vagyis mintha tényleg elhitte volna, hogy ha az animukban működik ez az “agresszív kis lapos görcs, beszól mindenkinek” dolog, akkor majd a való életben is fog. =D”

        Meg igazából ő az a fajta volt, aki képtelen volt elviselni a vereséget (tetézte ezt azzal, hogy az ő szótárában már az is “vereségnek” számított, ha valaki nem értett vele egyet kedvenc animéivel kapcsolatban), aztán amikor néha-néha a “saját stílusa” miatt odáig feszítette a húrt, hogy majdnem az egész fórum felkelt ellene és amolyan “fáklyák és vasvillák” stílusban vonultak fel, akkor ugyan kínjában visszább húzódott, de hogy azért megmutassa, hogy igazából ő még most sem veszített (miközben dehogynem, csak így kevésbé fájt a lelkének… XD), ezért a végén még mindig egyfajta “finálé” gyanánt benyomott valami “extrát”. Mangazinon egy ilyen felkelős balhé után kvázi burkoltan leparasztozta a teljes “lakosságot” (ezt ugye sajnos már nem tudom linkelni, de szerintem lehet, hogy mutattam már nektek korábban, elnyomott valami “na, itt a gumicsont, rágódjatok rajta” meg hasonló lekezelő dumákat még búcsúzóul), Aoin pedig szintén egy ilyen közös, össznépi fejmosás után váltott át erre az “I love my attitude problem!” avára, mintegy jelezve, hogy még ha az egész fórum kollektív töke van is tele az ő stílusával, ő ezt bizony pont leszarja, mert ő imádja a saját kötekedő húzásait és hát ugye csak ez számít. 😀 Szal ja, az is sokat elmondana róla, ha ezt csak úgy spontán rakta volna ki, de a teljes sztorihoz hozzátartozik, hogy ezt ilyen “utolsó, megtorló fricskának” szánta, hogy még odafingjon egyet az amúgy is feldühödött “lakosság” orra alá. 😀 Persze, hogy még “mufurcosabb” legyen a helyzet, “természetesen” a képen szereplő fazon épp egy ilyen nyálbish volt az akkoriban fanolt mangájából, konkrétan a Dogs című manga egyik szereplője, akiről még MAL-on is ilyen félmeztelenül pózoló kép van kint. 😀 Ez utóbbi meg ugye akkor igazán vicces, ha azzal van tisztában az ember, hogy Mufurc hányszor és hogyan ekézett mindenkit, aki bármilyen ecchi animét élvezni mert és mennyire kikelt a férfiaknak szóló fanservice legcsekélyebb formái ellen is. De persze ha neki szólt a fanservice, akkor hirtelen már semmi gond nem volt vele, illetve hogy-hogy nem, minden évben talált minimum egy olyan címet, amiben a félmeztelen és/vagy yaoi áthallásos bishek iránti vágyait kellően kiélhette. 😀 (Ha meg épp ínséges idők jártak, hát csinált magától yaoi shipeket, pl. emlékszem, egy időben Animax fórumon a Bleach összefoglalói csak arról szóltak, hogy hány Ichigo x RandomJóképűBish utalást tudott épp belelátni az adott fejezetbe. XDDD) Szal úgy néz ki, nála a szexizmus, meg fanservice csak addig volt bűn, amíg nem neki gyártották, ellenkező esetben ugyanolyan mértéktelenül és örömmel fogyasztotta, mint mondjuk Pati a moelolijait. 😀

  14. Mint a fenti anime ajánlós kis chart megalkotója, tennék egy-két kiegészítést az elhangzottak mellé, for the sake of teljes kép:

    A GitS, Perfect Blue, stb. hiányának oka egészen prózai: azok filmek, a chart címe pedig “Megtekintésre erősen ajánlott sorozatok, OVA-k”. 😀 Szándékomban állt anno külön anime-filmeset is gyártani, de már nem volt hozzá erőm, most meg már abszolút sansztalan a dolog.

    A másik, hogy a lista megalkotásánál próbáltam valóban olyan objektív lenni, amennyire csak lehet (hence ezért is kerültek rá olyan címek, amiket amúgy nem szeretek túlságosan, de tudom, hogy ez inkább az egyéni hisztim és bizonyos preferenciák miatt van, és nem a vélt minőségtelenségük okán, ilyesmi volt a Shinsekai Yori, a GitS: SAC vagy a Kaiba egyébként), ugyanakkor nem tagadom, a személyes érzelmeimet sem dobtam teljesen kukába a gyártási folyamat során. Nem mosom kezeimet, SENKI nem tenné, ha hozna hasonlót. (Pár kedvencemről le is mondtam például, mert tudtam, hogy annyira nem illenének ide, pont ilyen a Titkos által is hozott Tenchi OVA 1-2 és a Slayers.)

    A Rumiko cuccok meg valóban nem a kedvenceim, bár a Maison Ikkokut pont szeretem, objektívebben nézve a dolgokat talán ez a legminőségibb Rumiko cím, viszont az UY-nek meg a hatalmas impact miatt lett volna lehetősége rákerülni, amit az egész anime médiumra gyakorolt, de az nem azért nem került már rá, mert nekem amúgy nagyon ellenszenves (mínusz a második film, mert az baromi jó, simán a legjobb animéje Oshiinak – imho), hanem mert akkor, mikor ezt a chartot gyártottam, még pont nem ismertem. Szigorúan olyan címeket akartam csak rápakolni, amiket én is láttam már.

    Mindenesetre azért valahol örülök, hogy így fennmaradt a kis munkám, ÉS hogy olyan helyeken terjed, ahová eredetileg is szántam őket. (AA-ra, vloggerek videói alá és a többi ilyen “színvonalas” helyre ha fizetnének, sem rakatnám ki. Nem mintha nem lenne jó, ha Kaneki2001 nézne mást is a Tokyo Gayhole-on, meg a SAO-n kívül, de ennyire naiv már nem vagyok. Ahhoz túl jól megismertem a hazai fanbase-t az évek során.)

  15. Hogy én miket bevállalok, pusztán kíváncsiságból… Vettem egy nagy levegőt, és megnéztem a K-On! első részét. Nahát, ennyire rettenetesen ostoba valamivel se sűrűn találkozni. A főhős csaj lényegében szellemi fogyatékos.

    • “Hogy én miket bevállalok, pusztán kíváncsiságból… Vettem egy nagy levegőt, és megnéztem a K-On! első részét. Nahát, ennyire rettenetesen ostoba valamivel se sűrűn találkozni. A főhős csaj lényegében szellemi fogyatékos.”

      Emlékszem, pár évvel korábban az akkori barátnőmmel közösen megnéztük, úgy volt vele, hogy ha már akkora hypeja van, ne maradjunk már ki belőle. Hát…az egyetlen pozitívuma, hogy nem volt ANNYIRA szar, mint vártam, de így is max 5/10, nagy jóindulattal. Amúgy igazából össze is foglaltad, hogy mi ennek az egésznek a legnagyobb rákfenéje: rettenetesen debil az egész, mind a “poénok”, mind a karakterek, illetve cselekmény, mint olyan, gyakorlatilag nincsen. Komolyan, ilyet még nem láttam, azért általában még a leggázabb cuccokban is van valami “alibi plot” (hogy Surcit idézzem :D), de ez a négy csaj kb. S1 végén is pont ott tart, mint az elején, állítom, az MLP-ben nagyobb karakterfejlődés volt egyetlen szezon alatt. 😀 Itt maximum “alibi helyzet” van, ez lenne a zenélés/zenekar része a dolognak, de az is annyira kevés, hogy áh… Szal ehhez képest pl. egy KonoSuba cselekménye is minimum Monte Cristo grófja, pedig ugye az is főleg epizodikus vígjáték volt. Úgyhogy arra készülj fel, hogy ez végig ilyen lesz (illetve van második szezonja is, plusz egy filmje, ha még kívánnád tovább kínozni magad… 😀 ), bár azért egyszer végig lehet nézni, szal mondom, én rosszabbra számítottam, de azért tény, hogy ahogy pl. a SAO esetében, úgy itt is sikerült a fanoknak egy olyan szarságot az egekbe sztárolni, aminél még műfaján belül (slice of life) is akadnak BŐVEN jobb példányok. Amúgy most beugrott, hogy a K-ON színvonalát mi sem jelzi jobban, mint hogy hány nyugati, szintén nem túl magas minőségű darabot végigszenvedtél már (lásd pl. LoliRock), de úgy látom, hogy még mindezek után is azért a K-ON-al való első találkozás így is rendesen gyomorszájon vágott. 😀

      • Mondjuk a Lolirockban legalább van egy valamirevaló történet. Meg epizodikusan is eljutnak A-ból B-be. Valamint a szereplők is kicsit túlmutatnak az egydimenziósságon. Ebből a K-On-ból két részt néztem végig, és elég is volt ennyi. Az, hogy minden második reakciója a szereplőknek valami moe-cukiskodás, fárasztó, hogy ennyire életidegen reakciókat produkálnak meg idegesítő volt. Egy dologban működött az egész, szépen voltak megrajzolva a hangszerek. De azt hiszem ez kevés egy jó alkotás státusz eléréséhez. 🙂

        Amúgy azért azt sem mondhatjuk, hogy nem tanít az égvilágon semmit a sorozat. 🙂 A második részből egyértelműen megtudhatja az átlag otaku-sensei, hogy a gitárt nem húzzuk ki az erősítőből, ha fel van tekerve a potméter. Amúgy hihetetlen, hogy képesek voltak elbaszni egy egész epizódot a gitárvásárlással. Pontosabban, még az is alibizés volt, mert inkább végigjárták a plázát, majd csorgatták a nyálukat a gitárra, mert annyi pénzük meg nem volt.

    • Na, a K-ON!. 😛 Én szeretek trash-t fogyasztani, ezért aztán arra is képes vagyok, hogy unalmas napjaimban, amikor nagyon nincs mit csinálni, meg nagyon nem is akarok semmit csinálni, végigdarálom magam egy ilyenen. Én láttam mind a két évadot, plusz a mozifilmet is.

      Mitől szar az egész? Az ember azt se tudja, hol is kezdje. Csak kettőt kiemelve:

      – Karakterek: Főhősnőnk, Yui Hirasawa enyhe értelmi fogyatékos. Van róla papírja is, de sajnos elvesztette mosogatás közben. A lényeg, hogy megrekedt egy tíz éves gyermek szintjén, és miközben biológiai szempontból igen, szellemi téren nem lépett át a kamaszkorba. Annyira nem, hogy a hasonló mód kinéző, de szellemileg érettebb húga, Ui Hirasawa vigyázz rá és gondozza. Magyarországon valószínűleg speciális iskolába járna, de mint a balliberális médiából is „tudható”: mi egy elég kirekesztő ország vagyunk, így ez nem is csoda! Japán viszont egy toleráns ország, így egy enyhe értelmi fogyatékos is eljuthat a gimnáziumig, sőt az egyetemig is! Kimondottan érdekes jelenet a 2. évadban, amikor már a nyár felé közeledve a végzős Yui-nak ki kellene töltenie a továbbtanulási papírt, de ő maga nem tesz semmit, nem érdekli az egész. Sőt, majdnem ráírja a felvételi papírra: MUNKANÉLKÜLI! Igaz, a sorozat során végigrugdalják a vizsgákon, a végén pedig ad hoc alapon, bejelöl valami egyetemet – ahová fel is veszik! Hát persze… – a sorozat így nézi hülyének a nézőket! 😛

      A klub többi tagjai bár nem hozzák a fogyatékos szintet, mégis úgy viselkednek, mint az általános iskolás hetedikesek. Gimnazista végzősök, mint általános iskolás hetedikesként viselkedő diákok. Igazából felesleges egyenként végigzongorázni a tagokat; van itt minden! Önbizalom-hiány, hisztéria, infantilizmus, az érett viselkedés hiánya – mint pozitív viselkedési minták. Magam, mint egykori gimnazista diák, és egy a szakmában másfél évig dolgozó könyvtáros pedagógus, bizton állíthatom: ilyen mentalitású diákok még egy szakmunkás iskolában sem találhatóak meg, nemhogy egy gimnáziumban.

      A K-ON! pszichológiája borzalmas. Az összes karakter egydimenziós. Valódi személyiségfejlődés nincs. Lezárul a 2. évad, és Mio továbbra is fél az árnyékától, Azusza továbbra is retteg a magánytól, a két évad végéig Ritsu ugyanolyan ostoba és Yui ugyanolyan retardált, Mugi pedig semmilyen. A MOE dizájn által aranyosak, édesek és cukik, de amikor egy végzős gimis kamaszlány úgy aranyos, édes és cuki, mint egy általános iskolás hetedikes, vagyis infantilis, akkor ez a „látkép” az érett férfi szemszögéből kiábrándító. Egy efebofil otaku nézőpontja pedig nem érdekes ezen a téren! 😛

      Hogy továbbra is a sorozat pszichológiájánál maradjunk, a klub női tagjait nem érdeklik a fiúk. Semmilyen szinten. Az egy dolog, hogy a helyszín egy leánygimnázium, ahol egyedül az igazgató férfi, de ettől függetlenül a hormonok működnek kamaszkorban. De semmi. A lányok nem beszélgetnek fiúkról, nem nézegetik a fiúkat, nincsenek fiú udvarlóik, sőt egyáltalán nem érdekli őket a férfi nem. Most persze jöhetnének az alternatív magyarázatok. Miszerint aszexuálisok, ami persze előfordulhat gimnáziumban, az egyén szintjén, de mint egy klubba verődő baráti társaság, nem valószínű. Miszerint leszbikusok, amire vannak enyhe és hatásvadász utalások, egy-egy jelenetnél, de egy homoszexuális kamasz sem képes ellenállni a test csábításainak, és előbb-utóbb ez előjön egy témázás, egy beszélgetés során. Az alternatív elméletek azért buknak el, mert ami a főhősnőinket nem érdekli, az maga a TESTISÉG és a SZEXUALITÁS. Vagyis a rendező, Hisako Yamado öncélúan teszi a lányokat a testiséget visszautasító, aszexuális kisgyermekekké. Mi volt ezzel a célja? A sorozatból nem derül ki az, hogy a már pályaválasztás előtt lányok miért utasítják el a szexualitást. CSAK. Mert így akarta a rendezőasszony!!! Mindenesetre még egy olyan vonás, ami erősen megingatja a “slice of life” hatást.

      – Konfliktus hiánya: A sorozat egyik évadában sincs konfliktus. Semmi nagyobb összeütközés nincs a sztoriban. A klub tagjai kisebb apróságokon összerúgják a port, amit aztán egy nap alatt el is simítanak, de nagyobb konfliktusok nincsenek. Igazából az apró konfliktusok lesznek a nagyok. Teszem azt, az egyik epizód megoldandó problémája az volt, hogy Yui hogyan védi meg gitárját az esővíztől. Barátok, akik az apró zsörtölődések során is szeretik egymást, fogják egymás kezét, és nevetnek bele a nagyvilágba. Az alkotók úgy gondolták, konfliktus nélkül is menni fog a cselekmény. Bár sokan így is fogyasztották a sorozatot, mint a cukrot, kritikusként illő megjegyeznem, a konfliktus mellőzése jelentősen visszaveti az egész alkotást. Köztük azzal, hogy megingatta annak “slice of life” alapjait.

      Miről is beszélek?

      Arról, hogy a konfliktusok a mindennapi élet részei. A konfliktusokat nem lehet kikerülni, sőt, az a személy, aki megpróbálja minden egyes alkalommal megúszni, az semmit sem ért meg az életből. Mondhatni, úgy áll az élethez, mint egy gyerek. A konfliktus valamilyen szinten az élet sava és borsa; általa fejlődünk, sajátítjuk el a problémák megoldásához szükséges képességeket, erősítjük meg a különféle emberi kapcsolatainkat, értjük meg egyre jobban a világot. A konfliktus tesz minket emberré.

      A K-ON! semmiféle nagyobb konfliktus elé nem állítja a szereplőit. Az egész életterük (ami a gimnázium, az otthon, a tábor és néhány mellékes helyszín) egy sterilizált övezet. Védve vannak a súlyosabb problémáktól és a nagyobb konfliktusoktól.

      Mondjuk nem a K-ON! a legszarabb. Ha még ennél is laposabb és primitívebb animét akarsz látni, Foma, ajánlom a figyelmedbe a Sister Princess nevű borzalmat. Ahhoz képest még a K-ON! is egy normális anime.

      • Jót mosolyogtam ezen a rögtönzött pszichológiai elemzésen. 🙂 Ami a szereplőket illeti, Yui fogyatékossága annyira elvonta a figyelmem a többiről, hogy nagyon fel se tűntek a tüneteik. Bár a pánikbeteg csaj már produkálta magát az alatt a két epizód alatt, amit láttam. 🙂

        Amúgy szerintem pont azért lett népszerű, mert azt mutatja be, hogy lehet megúszni az életet. Nincs konfliktus, habos-babos, az élet egyetlen gondja a dolgozat/vizsga. Nem kell ide még műveltség se, hisz a főszereplő (aki az elején kb 15 lehet) azzal nincs tisztában, hogy mi az a könnyűzene (“biztosan könnyű dolgokat csinálnak”).

        Elég trash-t nézek ahhoz, hogy ezt se akarjam végigkínlódni, ha még ennél is rosszabb van, azt inkább kihagyom, de köszi az ajánlást. De ha már így ajánlottál egy címet, akkor trash vonalon javaslom figyelmedbe a következő két címet: Legend of the Titanic, Kiara the Brave. 🙂

        Amúgy, ha nagyon elemezni akarjuk, akár egy feminista utópiát is beleképzelhetünk, ahol a nők felülemelkedtek az olyan alantas dolgokon, mint a szexualitás.

      • “Hogy továbbra is a sorozat pszichológiájánál maradjunk, a klub női tagjait nem érdeklik a fiúk. Semmilyen szinten. Az egy dolog, hogy a helyszín egy leánygimnázium, ahol egyedül az igazgató férfi, de ettől függetlenül a hormonok működnek kamaszkorban. De semmi. A lányok nem beszélgetnek fiúkról, nem nézegetik a fiúkat, nincsenek fiú udvarlóik, sőt egyáltalán nem érdekli őket a férfi nem. Most persze jöhetnének az alternatív magyarázatok.[…]”

        “Amúgy, ha nagyon elemezni akarjuk, akár egy feminista utópiát is beleképzelhetünk, ahol a nők felülemelkedtek az olyan alantas dolgokon, mint a szexualitás.”

        Igazából ezeknél sokkal egyszerűbb jelen esetben a válasz: az ilyen “négycsajos animéknél” (K-ON, Lucky Star és társaik, ha megfigyelitek, jellemzően mindig egy négyfős gimis csajcsapat ezek a szereplője XD) aranyszabály, hogy férfi szereplő nem szerepelhet a sorozatban, vagy ha szerepel is, még csak utalás szintjén sem szabad belerakni, hogy esetleg romantikus kapcsolatban van a négy lány közül bármelyikükkel. Hogy miért? Mert ezeket elsősorban 20-on felüli, magányos otakuknak készítik, akik már viszonylag hamar “kinézik” maguknak a négy csaj közül valamelyiket és onnantól kezdve ha akármilyen 2D-s férfi legyeskedne a közelükben, arra izzó féltékenységgel és gyűlölettel reagálnának, ami meg rontaná az eladásokat. XD (Most olyan, mintha eltúloznám, de volt már olyan manga, ahol az író csak utalni mert rá, hogy XY csajnak a főszereplő előtt is volt már egy barátja, mire olyan népharag zúdult rá, hogy a manga megjelenését átmenetileg szüneteltetni kellett, meg gyorsan bakamuzni, hogy a mangaka hirtelen annyira beteg lett, hogy kórházi kezelésre szorul, véletlenül sem arról volt szó, hogy a szerkesztővel közösen úgy döntöttek, hogy “Hát, XY-san, ezt elcseszted, most valahogy meg kell várnunk, amíg elül a balhé!” XD) A fenti “férfi nem szerepelhet a történetben romantikus viszonyban” szabály alól én csak két kivételt ismerek:

        1. Ha nem “négycsajos”, hanem háremaniméről van szó, de itt is csak annyival módosítják a fentit, hogy van EGYETLEN férfi szereplő, cserébe az ÖSSZES csaj belezúg. Ha mellette van is már hímnemű, az minden esetben valamilyen szinten “alantasabb”, mint a hősünk, nehogy már ugye ő halássza el a csajokat… 😀 Jellemzően vagy egy “havert” kap (aki vagy nála is lúzerebb csajozás terén, ezáltal nem “vetélytárs”, vagy épp az ellentéte: olyan szinten perverz és pinavadász, hogy pont ezzel kelt visszatetszést a nézőben). Tehát vagy gyakorlatilag, vagy legalábbis erkölcsileg hősünk “alatt” helyezkedik el, így a nézők továbbra is nyugodtan a főszereplő helyébe képzelhetik magukat és még mondogathatják is, hogy “jogosan” mászik rá az összes csaj, mert így vagy úgy, de még mindig jobb ember, mint “az a másik”. Kivételek persze akadnak, de általában ezt a formulát alkalmazzák.

        2. Illetve ott vannak a shoujo darabok, na ott már nem ritka, hogy az iskoláslánynak van pasija, de ezekben meg pont azért, mert ők a lány olvasók fantáziáit szolgálják ki. Nem véletlen, hogy itt meg sokszor megfordul a nemek aránya: pasasból akár több is megjelenhet (és nem ritkán itt is mindegyik a főszereplő csajba szerelmes, hogy aztán még azon is élvezkedhessen az olvasó, hogy “lovagok vívnak érte” :D), ha viszont női karakter jelenik meg, az vagy a “jófej barátnő”, vagy a “számító kurva” szerepkörökben tetszeleg. Nekem amúgy a “kedvencem” ebből a kategóriából a gonosz lányinternátusvezér, akit sokszor teljesen úgy ábrázolnak, hogy életének egyetlen célja és értelme a főhősnő renoméjának tönkretétele. 😀 Mindig azon gondolkozom, hogy ez a csaj vajon mivel töltötte a napjait, mielőtt a főszereplő belépett az életébe? 😀

        “– Konfliktus hiánya: A sorozat egyik évadában sincs konfliktus.[…]”

        “Amúgy szerintem pont azért lett népszerű, mert azt mutatja be, hogy lehet megúszni az életet.”

        Egyébként valószínűleg, de egyszersmind azt is remekül összefoglaltátok, hogy a slice of animék 90%-át miért szoktam unni halálosan. Mert vagy a dögunalmas “utópiában” élnek szereplőink, vagy átcsap a másik végletbe: brazil szappanoperát idéző műdrámákat kapunk, ahol már érződik, hogy direkt csak a néző sokkolására, könnycsatornáinak beindítására mennek rá. Na most egyik sem jó, mert előbbin elalszom, utóbbitól meg szarul fogom érezni magam. Vicces, hogy az amúgy divatosan sokat fikázott shounen animékre sokkal inkább igaz az, amit Pash írt:

        “Miről is beszélek?

        Arról, hogy a konfliktusok a mindennapi élet részei. A konfliktusokat nem lehet kikerülni, sőt, az a személy, aki megpróbálja minden egyes alkalommal megúszni, az semmit sem ért meg az életből. Mondhatni, úgy áll az élethez, mint egy gyerek. A konfliktus valamilyen szinten az élet sava és borsa; általa fejlődünk, sajátítjuk el a problémák megoldásához szükséges képességeket, erősítjük meg a különféle emberi kapcsolatainkat, értjük meg egyre jobban a világot. A konfliktus tesz minket emberré.”

        Na, ha a Dragonballból kiveszitek a Kamehameha-t, az Inu Yashából a kardokat, stb., de amúgy a sztorira egészében ránéztek, akkor gyakorlatilag valami ilyesmit kaptok. 😀 Csak ott még harcokkal is meg van spékelve, de gyakorlatilag egy konfliktuslánc az egész sorozat, ahol a főszereplő jelleme (ha jól van megírva), A-ból B-be fejlődik, ha pedig kurva jól van megírva , akkor még mindemellé valami ütős sztorit is kapunk, hogy azért érezzük, hogy nem egyetlen karakter körül forognak csak az események, esetleg a baráti körének többi tagja is kap egy nagy adag karakterfejlődést. 🙂

        Ja, amúgy ha ajánlhatok animét (Pash úgy is mondta, hogy tőlünk olyan nagyon szar címeket még nem kapott soha :D), akkor ebből a “lányiskolás-mindennapi életes” témából én ezt tudnám javasolni. Az első rész még lagymatag, utána viszont beáll egy színvonalra, amit többé-kevésbé végig tart. 🙂 (A közepén mondjuk előjön egy minimális műdrámás szál, amit én egy az egyben kihagytam volna, de túl lehet élni.) Azért is ajánlom, mert ez pontosan az ilyen “cuki, ártatlan lánykák a suliban” típusú sztorikat parodizálja valamilyen szinten. Persze nem fullkretén paródia, szal Pash ne ilyen Excel Sagára gondolj, de azért megállja a helyét, van benne 1-2 jó értelemben véve igencsak beteg poén is. 😀 Ja, plusz ami ennyire zavart, hogy a szexualitás abszolút mellőzve van a lányok életéből: itt az egyiknek még állandó barátja is van, úgyhogy ezt a tabut is ledöntötték, de amúgy is szóba került a téma más jelenetekben is.

      • “Igazából ezeknél sokkal egyszerűbb jelen esetben a válasz:”

        Részemről ez elsősorban poénnak volt szánva. Főleg annak tükrében, hogy a szereplők annyira értelmi fogyatékosok voltak, hogy nincs az a feminista, aki szellemi közösséget vállalna velük.

        Amúgy valahol elszomorító, hogy vannak emberek, akik rajzolt lányokba szeretnek bele. Persze ez már önmagában nem újdonság, Péter is írt erről pár éve.

        “Ja, amúgy ha ajánlhatok animét ”

        Rákacsintottam a linkre. Valahogy a nyugati slice of cuccok élvezetesebbek, bár azok is rém gagyik. Ezt viszont majd lehet, egyszer megpislantom, ha már ajánlottad, de most kezdtem bele a TTGL-be. Lassan Gainax túladagolásom lesz. 🙂

  16. Most így a 4. epizód magasságában járva, rá kellett döbbennem arra, hogy ezt a Kill la Kill-t valójában unom. Pedig érdekes a koncepciója, a stílusa is tetszik (mondjuk elég mocskos szájú és perverz), de valahogy nem ütötte át azt a falat, ahol azt érzem, hogy csak még egy epizódot lefekvés előtt. LWA képes volt erre, pedig ott az elején nagyon utáltam a főhős balfaszságait. Lehet, hogy a KlK kicsit túl lett nyújtva, talán 13 epizód is elég lett volna neki.

  17. Befejeztem a Kill la Kill-t. 25 rész, és a nagy részén untam magam. Pedig jól indult, abszurd humor, groteszk ábrázolásmód, stb. De valahogy nem tudott meggyőzni arról, hogy egymásnak lettünk teremtve. 🙂

    Vannak sorozatok, amelyekkel együtt lélegzem, és alig várom, hogy a következő epizódot is megtekinthessem. Ilyen volt anno a DB, SM, stb. Frissebben megnézettek közül az Avatar. Máskor azért kell egy kis idő, míg összehangolódok a sorozattal, ilyen volt a Korra, vagy a LWA. De amikor egy sorozatot azért folytatok, mert ha már elkezdtük, jussunk a végére, akkor ott valami gond van nálam az alapkoncepcióval, vagy a körítéssel.

    A KLK esetében az egyik bajom leginkább úgy írható le, hogy nem tudok mit kezdeni a dühös tinikkel. A főhős meg lényegében végigdühöngi a sorozatot, sokszor teljesen indokolatlanul. Ez egy darabig vicces, de egy ponton túl már csak a fejem fogtam, hogy ennyire nem lehet valaki fafejű, hogy ha hatszor veri a falba a fejét, akkor hetedjére is nekimegy, hátha most nem fog annyira fájni alapon.

    A másik, hogy kb. a negyedik részre eluntam a sorozatot, és később is lényegében ingadozott bennem, hogy most unom, vagy sem. Néha egész érdekes volt, máskor meg a “csak legyünk már túl rajta” érzés kerülgetett. Leginkább a felpörgetett motorra emlékeztetett a sorozat, amit valaki túl hamar max fordulatszámra nyomott, majd onnantól kezdve már csak a motor visítása lesz az alaptónus. Itt is azt éreztem, hogy az első pár részben olyan eszeveszett tempóban tolta a sorozat, hogy ezt egy ponton túl nem lehetett tovább fokozni, így önmaga kardjába dőlt, mivel a fokozatosság helyett egy azonnal az ecstasyhoz nyúlt, aztán mire elindult volna a buli, már a hányásában fetreng a kert végében.

    Azért voltak pozitívumai is. Tetszett, hogy egyik-másik csavar kimondottan jól működött, bár nem emlékszem olyan fordulatra, ami különösebben meglepett volna. A humora, az abszurditása szintén jó volt. A Nudista Strand valami veszett beteg ötlet volt. A végére a záró harc is képes volt felkelteni az érdeklődésemet. Bár néha kicsit soknak éreztem a pofázást.

    • Little Witch Academy, Kill la Kill… mi lesz a soron következő anime, Foma? 😀

      • Hetek óta azon agyalok, hogy melyik nyugati cuccot kéne még bepótolnom, így kényszerből animézek 😀

        Amúgy a Soul Eater Not-on gondolkodom.

      • Közben megnéztem az Alita: Battle Angel-t. Hát… lehet, hogy ez egy kultusz-anime, de számomra egy középszerű élmény volt. Jobb lett volna, ha lassabban bontakozik ki a cselekmény. A végkifejlet bennem hiányérzetet okozott – mintha nem fejezték volna be a sztorit. A csaták unalmasak. Lehet, hogy a manga jobb; nem tudom, mert nem volt a kezemben, mindenesetre nekem az anime borzasztó.

        Robert Rodriguez mellesleg készíti az élőfilmes verziót. Remélem, az jobb lesz! Bár a Machete után… 😦 😛

      • Na, erről az Alitáról még csak nem is hallottam. Viszont ha akarsz egy jó nyugati címet, akkor ajánlom figyelmedbe a Trollhunters-t, nagyon jó sorozat. 🙂

        Amúgy a trabis cikk alá írtam egy szösszenetet, most arra várok, hogy Péter jóváhagyja. 😀

        Mondjuk ez a gondolat, hogy nyugatiak megfilmesítenek animéket, eléggé könnyen visszafelé sülhet el. A Ghost in the Shell jól szerepelt, de azért pengeélen táncolt. Elég egy durvább mellényúlás, és egy évtizedre jegelhetik az ilyen irányú próbálkozásokat.

      • Az Alitával tehetsz egy próbát. 2*25 perc, és egész jó minőségben fenn van az indavideón. Most olvastam utána, hogy a manga jóval hosszabb, a Battle Angel Alita 9 kötet, a Battle Angel Alita: Last Order 19 kötet. A két részes anime egy kritika elmondása szerint ahhoz is kevés volt, hogy feldolgozzon 1 kötetet – így kifejezetten gyengén adja vissza a teljes sztorit.

        A kérdés már csak az: lesz olyan japán stúdió az idők múlásával, amely beveri vállalni, hogy a teljes mangát feldolgozza egy sorozatban. Mert eddig parlagon hevert az egész, és nem nyúlt hozzá senki, annak ellenére, hogy van benne potenciál. Talán ha a film feldolgozás sikeres lesz, a japánoknak is újból meghozza a kedvét, hogy hozzányúljanak. A forgatókönyv író James Cameron, a rendező Robert Rodriguez. Majd meglátjuk, milyen lesz a film…

      • Ugyan a képek alapján érdekes ez az Alita, de még gondolkodom rajta, mert valahogy ez a sci-fi vonal eddig nem tudott meggyőzni, anime fronton legalábbis. A Ghost in the Shell volt az egyetlen, amit tényleg szerettem (bár kétszer kellett megnéznem, hogy értékelni tudjam), viszont az NGE már eléggé felemás érzéseket keltett bennem. Jó, a Cowboy Bebop-ot szerettem, de azt is inkább a westernes beütése miatt.

        Amúgy szerintem egyhamar nem lesz stúdió, ami bevállalja, lévén már nem mai csirke az Alita. Bár még semmi sem zárható ki. Csak ne a Toei vegye elő. 🙂

        Apropó Toei. Napokban újranéztem a koncept-klippet a Katicabogárról, és még mindig nem tudok napirendre térni afelett, hogy miért nem azt a változatot valósították meg. Szerintem a Toei jobb munkát végzett volna, mint a Zag. Ezek után nagyon remélem, hogy a második évad képes lesz legalább valamennyire tartani magát az ígéretekhez (eleve már a harmadik halasztásnál tart a premier, és a Zag eddig ékesen bizonyította, mennyire képtelenek betartani az ígéreteiket).

    • “Befejeztem a Kill la Kill-t. 25 rész, és a nagy részén untam magam. Pedig jól indult, abszurd humor, groteszk ábrázolásmód, stb. De valahogy nem tudott meggyőzni arról, hogy egymásnak lettünk teremtve. 🙂”

      Én is így voltam ezzel, én anno a 10. részig jutottam vele, de hihetetlenül nem érdekelt benne semmi, ráadásul majd’ minden szereplő irritált. Sokat elmond a cuccról, hogy az említett részben tűnik fel a félszemű loli (Nui), aki előadja Ryokónak, hogy “ha legyőzöl, elmondom, ki ölte meg az apádat!”, de már ez sem tudott érdekelni, otthagytam a fenébe, pedig azért a legtöbb animénél ezen a ponton azt reagáltam volna, hogy “oké, még ha untat is, a következő részt még csak nézzük már meg, most kiderül a nagy titok!”, de itt semmi… Mondjuk az sem segített a dolgon, hogy a stúdió úgy reklámozta ezt, mint valami második Tengen Toppa Gurren Lagann-t (tényleg Pash, ezt láttad már? :D), amire a fandom még jól rá is játszott és elkezdtek ilyen “a Kill la Kill fogja megmenteni az anime műfaját!”, meg hasonló mémeket gyártani. Szóval nem volt túl szerencsés, hogy még jól fel is hypolták, de ha nem tették volna, valszeg akkor is csalódom benne, ugye nekem eleve ritkán talál be a Gainax/Trigger-féle marhulás és ha be is talál, azért szeretem, ha valami értelem is van mögötte, pl. a TTGL felnövés-története.

      “A KLK esetében az egyik bajom leginkább úgy írható le, hogy nem tudok mit kezdeni a dühös tinikkel. A főhős meg lényegében végigdühöngi a sorozatot, sokszor teljesen indokolatlanul. Ez egy darabig vicces, de egy ponton túl már csak a fejem fogtam, hogy ennyire nem lehet valaki fafejű, hogy ha hatszor veri a falba a fejét, akkor hetedjére is nekimegy, hátha most nem fog annyira fájni alapon.”

      Jó, hogy te csak “nem tudsz velük mit kezdeni”, engem kifejezetten halálra idegesítettek. Eleve Ryoko egy ilyen “ki, ha én nem?”-típusú hőzöngő hülyegyerek volt, gyakorlatilag egy az egyben azt nyomta, mint a Narutóban Naruto, a Bleachben Ichigo, stb., csak neki volt két melle is mellé. 😛 Ez a két mell pedig elég is volt hozzá, hogy a fanboyok hirtelen már kedvelték ezt a típusú karaktert (noha a Naruto/Ichigo és hasonló mentalitású férfi karikat mindig szénnéfikázták), a csajok egyike-másika pedig feminista-megváltót lásson benne. Valójában szimplán egy hőbörgő hülyegyerek volt. Ellentéte ugye Satsuki lett volna, aki legalább nem őrjöngött, cserébe viszont hozta ezt a csontig rágott klisé-karaktert, a genyó internátusvezért, csak most koedukált volt az iskola. 😀 Akik meg “feszültségoldók” lettek volna, azok is inkább idegesítettek, mert ők meg annyira debilek voltak. Szal én még a Nudistáék hülyéskédését is inkább untam már egy ponton túl, Makótól meg eleinte a falat kapartam, bár mentségére szóljon, hogy ő legalább elkezdett nálam ilyen Pinkie Pie irányba menni: gondolok itt arra, hogy amennyire fárasztott/idegesített az elején, úgy a fele körül már kezdtem megkedvelni, bár őt leginkább csak azért, mert ANNYIRA elkezdte minden karakter komolyan venni ezt a vérszívó ruhás, ollóskardos baromságot, hogy még Mako volt az egyetlen, aki kb. annyira vette komolyan az összes jelenetet, amennyire ezt komolyan lehetett venni. Később tovább idegesítő karikkal bővült a paletta, pl. a fél szemén japán jelet viselő lolival, aki az első másodperc után kedvem lett volna kifilézni, annyira irritált, vagy a még lányánál is durvább diktátor Ragyou-t (vagy mi volt a neve XD), aki egyébként jól megmolesztálja Satsukit a fürdőkádban, csak hogy a fanservice-adag is minden epizódban ott legyen… 😀 Szal ja, nem vagyunk ezzel a cuccal barátok. XD Komolyan, ennél a Panty & Stocking jobb volt, mert bár azt sem szerettem, de legalább ott érződött, hogy akarnak egy ilyen dizájnra Tartakovsky-s, hangulatra meg fullbeteg-japán stílusú sorozatot és ezt kb. végig be is tartották. A KlK viszont egyszerre akart TTGL 2, shounen fight anime, fanservice cucc férfiaknak, meg ilyen girl power nőknek izé lenni, aztán ezek közül végül egy sem lett igazán.

      • “Én is így voltam ezzel, én anno a 10. részig jutottam vele”

        Én meg úgy voltam vele, hogy ha már elkezdtem, akkor végignézem, mert annyira nem volt pusztító, mint a K-On, vagy a Soul Eater Not (előbbiből 4 rész után lett kuka, utóbbiból elég volt 2 epizód is). Azért voltak erényei a KlK-nak, mint a betétzenék, amelyek szerintem kimondottan élvezetesek (a Ragyou témát rendszeresen újrahallgatom).

        “Sokat elmond a cuccról, hogy az említett részben tűnik fel a félszemű loli (Nui)”

        Nem tudom, azóta végignézted-e, vagy legalább elspoilerezted-e magadnak a sorozatot, de amúgy nálam az még egész érdekes jelenetsor volt, főleg Ryoko és Nui párbaja. Amúgy nem kellett lerendezniük a párbajt ahhoz, hogy kiderüljön a nagy titok, elég volt az, hogy Nui előkapta a nagy olló második felét. Valahogy a titkolózás ennek a sorozatnak egyáltalán nem ment. Túl sokáig őrizgetik a “nagy titkokat, meglepetéseket”, közben túlzottan nyilvánvaló jelzéseket hintenek el, aminek eredménye az lett rendre (egy-két esetet leszámítva), hogy mire sor került a nagy leleplezésre, már vagy előre tudtam, hogy ez lesz, vagy csak megállapítottam, hogy kb. pont erre számítottam.

        A TTGL-t amúgy pont tegnap kezdtem nézni. Eddig érdekes, de még nem nagyon látom be, miért akkora nagy durranás. Az viszont meglepett, hogy a 3. rész után a 4. részben, mintha változott volna a rajzstílus.

        “Jó, hogy te csak “nem tudsz velük mit kezdeni”, engem kifejezetten halálra idegesítettek.”

        Kezdetben nincs bajom az ilyen karakterekkel, ha időben kapnak karakterfejlődés keretében némi eszet is mellé. Ryoko viszont a legutolsó epizódig ezt valahogy nem lépte meg, vagyis hogy gondolkodni is kéne harc közben. Azért egy Son Goku féle taktikai elemzés nem kellett volna, de azért átgondolhatta volna a lépéseit, meg mondjuk meghallgathatta volna a ruhájának a tanácsát.

        “Ellentéte ugye Satsuki lett volna,”

        Na, Satsuki egy valóban wtf karakter. Az egy dolog, hogy az egész fapináskodás, amit lenyom, mind színjáték volt, de amúgy semmi jelenléte nem volt számomra a sorozatban. Több karaktert kaptak a fogdmegjei, mint ő. Attól nem lesz valaki badass motherfucker, mert fenn áll a tetőn, egy kardra támaszkodik, és nagyon citrompofával nézi a világot. Tenni is kellene valamit. Erre lényegében nem kerül sor. Mert az a harc, amit Ryoko-val lefolytat, nevetséges volt, aztán meg az anyja elkeni a száját, kb. percek alatt.

        Viszont az a leszbi jelenet az anyjával, na az vicces volt. Aztán Ragyou ugyanezt elköveti Ryokoval is, noha nem ilyen hosszan. Viszont az érdekes, hogy míg a nyugati cuccoknál kiakadunk azon, ha beleszuszakolják az egynemű kapcsolat témát, akár csak egy csók erejéig is, addig egy animénél meg lerendezzük azzal, hogy “á, már megint egy leszbi csók”. Persze itt legalább megalapozva, beépítették a koncepcióba a dolgot (ugye Ryoko és Mako lettek végül összehozva), nem volt izzadtság szaga a cuccnak, viszont nem is mozgatott meg bennem semmit (kb. ez a “számítottam erre” feeling járt át).

        Ragyou karaktere mondjuk nekem tetszett, mint főgonosz. Nála legalább érezhető volt, hogy nem szarral gurigázik. Ha lenne egy top20-as anime főgonosz listám, szerintem felkerülne rá (top10-be talán nem férne bele).

        Bocs, hogy új kommentben folytatom, de kiakadt a WP féltávon.

        “Szal én még a Nudistáék hülyéskédését is inkább untam már egy ponton túl”

        Mondjuk a Nudisták szerintem is egy ponton túl fárasztóak voltak. Viszont azért akadt hozzájuk kapcsolódóan pár jó poén is. De azt nem értettem, hogy a tanárnak miért világított a mellbimbója, meg a farka vége.

        “Makótól meg eleinte a falat kapartam, bár mentségére szóljon, hogy ő legalább elkezdett nálam ilyen Pinkie Pie irányba menni:”

        Mondjuk Mako kapcsán nekem is Pinkie jutott eszembe. Pont olyan random módon viselkedett. Eleinte semleges voltam vele, később viszont megkedveltem én is.

        “fél szemén japán jelet viselő lolival, aki az első másodperc után kedvem lett volna kifilézni,”

        Gondolom itt Nuira gondolsz megint. Mondjuk őt Ryoko is ki akarta filézni, már az első másodperctől kezdve. 🙂 Kár, hogy nem lett végül legyőzve.

        Mondjuk, akik jobban fárasztottak, azok Mako családja voltak. Rettentő életképtelen figurák voltak. Kezdetben még poén volt, de egy idő után túltolták.

      • “Tengen Toppa Gurren Lagann-t (tényleg Pash, ezt láttad már? :D)”

        Szerintem ezen a héten fogok belekezdeni. 🙂

  18. Elkezdtem a Soul Eater Not-ot. Így első epizód után máris verem a fejem az asztallapba, hogy mire vállalkoztam…. A grafika az alap sorozathoz képest más, ezt még elfogadom. Azzal is tisztában voltam, hogy ez spinoff, és az eredeti főszereplők csak cameóznak benne. Na de ezek az új főhősök, valami rém retardáltak. Az egyik, totál, mintha a K-On-ból küldték volna át vendégszerepelni.

    • Ez amúgy végig ilyen lesz. Gyakorlatilag a K-ON és hasonló stílusú animék sikerét látva úgy döntött az SE írója/rajzolója, hogy “hehe, én hülye, mehet ez fele ekkora energiával is”, úgyhogy dobta az egész Tim Burton-stílusú fighting témát és helyette csinált az egészből egy ilyen rózsaszín, moecsajos, yuri-utalásos sorozatot, aminél a harc már kb. csak egy alibi. Én amúgy az eredeti SE iránti szeretetem miatt leszedtem, mondván, hogy “oké, majd egyszer megnézem”, de értelemszerűen úgy az első pár rész után pihenőre raktam… 😀

      • Nem is éreztem késztetést, hogy végignézzem. 🙂 Két rész után ment a kukába. Mondjuk az önmagában vicc, hogy a három főhős csaj közül az egyikről azonnal a K-On jutott eszembe, mert pont úgy nézett ki, mint Yui, és pont olyan fogyatékkos is volt.

        Az a baj, hogy nem fele energiát fektetett bele, hanem tizednyit. Mert bár az alap SE sem vált éppenséggel korszakalkotóvá, a béna második fele miatt, de még így is fényévekkel értékelhetőbb, mint ez a szenny. De ahogy elnézem, bukott is egy nagyot a sorozat. Mindenütt azt láttam, hogy a fanservice-moeloli-yuri oltáron feláldozták a koncepciót.

  19. Most fejeztem be a TTGL 8. részét. Érdekes sorozat eddig, és komoly, hogy mit bevállalt a sorozat. 🙂 Ha végére érek, asszem összefoglalom jobban. 😀

  20. Ma délelőtt befejeztem a TTGL-t. Nehéz volt összeszednem utána a gondolataimat, mert egyértelműen letaglózó élmény volt. Nálam simán verte az NGE-t (főleg, hogy ennek legalább van tisztességes befejezése, és nem irritáló picsahisztiző főhőse van). Viszont kezdem úgy érezni, hogy lassan Gainax túladagolást kapok.

    Ahhoz képest, hogy milyen könnyed történettel indított, a második felétől jelentősen megkomolyodott, ami egyrészt áldás, másrészt meg fura is. Több dolog is eszembe jutott a nézése közben. Egyik, hogy sokban emlékeztet a koncepciója L. Ron Hubbard: Háború a Földönjére, míg ezzel párhuzamosan felmerült bennem, hogy lényegében azt is megmutatja, hogy a Mózeseknek miért nem szabad belépniük a Kánaánba. A hősök békeidőben már terhet jelentenek a társadalomra, ha továbbra is vezetni próbálnak. Van benne némi Prométeusz mítosz is, meg bukott hős történet is szép számmal. Meg az is tetszett, hogy itt a rosszfiúk sem igazán klasszikus rosszak, hisz a motivációik is a maguk módján logikusak, csak épp az eszközeik etikátlanok.

    A zárásával legfeljebb annyi gondom akadt, hogy eléggé kibontatlanul hagyta a filozófiai szembenállást a spirálok és anti-spirálok között, miközben igazából mindkét út hibás alapindításból ered (mert mindkettő a sors ellen küzd, de míg az egyik az időt akarja megállítani, és a fejlődést, addig a másik fél meg a töretlenül optimista, fejlődésben való hit rabja).

    Volt pár fordulat is, amelyek tetszettek. Rossiu árulása például kimondottan érdekesre sikerült. Viszont Nia sorsa egyáltalán nem lepett meg (főleg, hogy ilyet is láttunk már). 🙂 Ráadásul itt tényleg van tétje annak, ha egy szereplő meghal.

    Összességében egy kimondottan jó anime, mindenképp érdemes megnézni. Azt azért nem állítanám, hogy a személyes top10-esembe betenném, de egy top20-ban még elférne. Sci-fi műfajban továbbra is a Cowboy Bebop a kedvencem.

    • “A TTGL-t amúgy pont tegnap kezdtem nézni. Eddig érdekes, de még nem nagyon látom be, miért akkora nagy durranás.”

      később:

      “Most fejeztem be a TTGL 8. részét. Érdekes sorozat eddig, és komoly, hogy mit bevállalt a sorozat.”

      még később:

      “Ma délelőtt befejeztem a TTGL-t. Nehéz volt összeszednem utána a gondolataimat, mert egyértelműen letaglózó élmény volt. Nálam simán verte az NGE-t (főleg, hogy ennek legalább van tisztességes befejezése, és nem irritáló picsahisztiző főhőse van).”

      Na és szerintem pont ebben áll a cucc egyik legnagyobb erőssége, hogy az elején egy “semmi extra” típusú sorozatnak tűnik, aztán a végére akkora durranás lesz, hogy 10-ből 9 nézőt garantáltan “megtérít”. 😀 Na és akkor most már érted, miért volt számomra csalódás a KlK, amikor úgy promózták, hogy EHHEZ az animéhez kellett volna felérnie, vagy legalábbis megközelítenie… XD Az NGE-nél amúgy szerintem simán jobb, tekintve, hogy azt is otthagytam a felénél, csak nem a 10. (mint a KlK-t XD), hanem a 16. rész körül. XD Jó, azért az is igaz, hogy míg a KlK olyan tipikus egynyári hype volt, addig az NGE sokak szerint mégis egy anime-alapmű, szal emiatt majd egyszer még megpróbálom végignézni. Hangulatra meg kb. egymás szöges ellentétei, szal ahogy írod, a TTGL “töretlenül optimista” (ezzel is megfogott amúgy 🙂 ), míg az NGE örömmel dagonyázik a mélydepresszióban és egyéb pszichológiai betegségekben.

      “Ahhoz képest, hogy milyen könnyed történettel indított, a második felétől jelentősen megkomolyodott, ami egyrészt áldás, másrészt meg fura is.”

      Amúgy ami nekem ebben igazán tetszett, hogy mégis végig élvezhető maradt. Ez azon kevés animék egyike volt, amit kétszer is végignéztem, ráadásul csak valami pár hét/hónap különbséggel és másodjára már úgy voltam vele, hogy “jó, hát az első 8-10 rész tutira dögunalom lesz, tudván, hogy a végére miket össze nem hoztak…”, de meglepődtem, hogy NEM! 😀 Ugyanúgy simán tudtam élvezni a lightosabb részeket is az elején, a karik poénjait, stb. Valahogy egy percre sem ül le a cucc, nem éreztem azt, hogy felesleges üresjáratok, pofázás, fillerkedés van 1-1 részben, ami más animéknél oly’ jellemző. (Apropó, a fürdős részből remélem a DVD verziót nézted, mert a TV epizód egy ilyen elcseszett fél-recap rész, de a DVD-re már az eredeti került fel és az úgy szintén lol. XD Fanservice-epizód, de annak is mekkora… XD)

      “Volt pár fordulat is, amelyek tetszettek. Rossiu árulása például kimondottan érdekesre sikerült.”

      Jaja, őt amúgy sokan megutálták a sztori második felében, pont ezért. Én nem mondom, hogy kedveltem, de ott legalább kapott egy érdekes character-arcot, ellentétben a cucc teljes első felével, ahol kb. csak egy tudjukki-pótlék volt, mármint pilótaként… Ha már filozófiákról beszélünk, akkor a második felében szerintem sokkal érdekesebb volt, ahogy kvázi az ő és Simon világlátása csapott össze.

      “Viszont Nia sorsa egyáltalán nem lepett meg (főleg, hogy ilyet is láttunk már).”

      Samurai Jack? 😀 Amikor annak vége lett, mindenki egyből: “TTGL ENDING!” XDDD (Jó, biztos előtték már ezt a húzást egyéb más történetekben is. XD) Amúgy én azt még el is viseltem volna, viszont ami Simonból UTÁNA lett és mutatják, hogy öregként kvázi visszajutott majdnem oda, ahonnan gyerekként elindult…na, az egy erős tökönrúgása volt úgy a sorozat teljes hangultának és mondanivalójának. 😦 Persze olvastam rá hasonló magyarázatokat, mint amiket te is írtál az első bekezdésben, hogy “a hős miután mindenkit megmentett, jobb, ha kilép a történetből”, meg ilyesmi, de szerintem ezzel akkor is elcseszték a végét. Nálam az összélmény miatt amúgy 10/10, de ha pontot kéne levonnom tőle, akkor az tuti emiatt lenne. Amúgy is van a Gainaxnak ez a hülyesége, hogy “jajj, hát a végére kell valami sokkolás, vagy legalábbis egy keserű lezárás, hogy fájjon valamennyire a néző szíve!” és ezt 10-ből 9-szer el is lövik. (Ugye a KlK-ban meg Senketsut nyírták ki, aki a végére az egyik legnormálisabb kari lett.) Csakhogy a TTGL-ben már megvolt a sokkolás még az első felében tudjukmikor (és annak az “áldozatnak” még volt is értelme a történet szempontjából), így feleslegesnek éreztem, hogy a végső csatában még megölik azt a tudjukmelyik másik fazont is (ehh, nehéz erről az animéről spoilermentesen írni… XD), de még ezzel is úgy voltam, hogy “oké, legyen…” (bár már jóval kevesebb értelmét láttam, azon túl, hogy Yokóval jól kibasszanak… 😦 ), de a végén amivé Simon vált, az már tényleg sok volt. -___-

      • Nem tudok spoiler mentesen válaszolni erre, úgyhogy kénytelen leszek most kiírni nagy betűkkel, hogy

        SPOILER VESZÉLY!

        “Na és szerintem pont ebben áll a cucc egyik legnagyobb erőssége,”

        Hehe. 🙂 Mondjuk mostanában megnézett animék közül mindegyikkel úgy voltam, hogy számomra nehezen indultak el.

        KlK és NGE: A KlK-t ugyan nem tartom olyan összetettnek, viszont kikapcsolás szempontjából egy árnyalattal jobban működött, mert nem igényelt agyi munkát. Így a TTGL leginkább azért tetszett jobban nála, mert elég komoly gondolatokkal foglalkozott. Lényegében a kettő közötti fő különbség, hogy a KlK megmaradt végig amolyan limonádé szinten, amit elrontott azzal, hogy mellette megpróbált komolykodni. Az NGE viszont két ponton cseszte fel az agyam. Az egyik Shinji folyamatos picsahisztije, a másik, az a pszichedelikus kaleidoszkóp-élmény záró epizód, amitől még egy egészséges ember is minimum szemrákot kap, de legalábbis epilepszia-közeli állapotba kerül. Azóta sem tudtam rávenni magam, hogy ténylegesen befejezzem az NGE-t (vagyis a zárásnak szánt OVA még várat magára).

        “Ez azon kevés animék egyike volt, amit kétszer is végignéztem”

        Mondjuk nem tervezem, hogy ezt még egyszer végignézzem. Nagyon kevés olyan anime volt eddig, amit egynél többször kedvem volt megnézni. Az utóbbi időkből az egyik a Girls und Panzer (elsősorban a tankok miatt), a másik a Little Witch Academia (viszont az meg zseniális).

        “Apropó, a fürdős részből remélem a DVD verziót nézted,”

        Gyanítom, hogy a TV-verziót láttam, de így is szakadtam a röhögéstől. 🙂 Az a jelenet, amikor keresik a lyukat a falban, na azon beszartam. 😀

        “Jaja, őt amúgy sokan megutálták a sztori második felében”

        Indavideón az epizódok alatt láttam, hogy sokan mennyire rage-elnek miatta. 🙂 Jót mosolyogtam ezen. Kb. annyira kívánták a halálát, mint SW fanok Jar Jar-ét. 😀 Amúgy nálam is az volt, hogy a sorozat első felében igazából ballasztnak éreztem a jelenlétét, viszont a második felében meg kimondottan érdekessé vált, pont emiatt. Bár egy kicsit életidegennek is éreztem az elején a döntéseit. De a legjobb az volt, amikor visszaadta a könyvet a régi mesterének. Az mindent elmond a sorozat vallásfelfogásáról. Az szintén tetszett, ahogy szembeállították Rossiu és Simon világlátását. Az egyik oldalon amolyan vallásos vakbuzgóság, a másik oldalon meg a lendület, energikusság.

        “Samurai Jack?”

        Igen, őrá gondoltam, csak nem akartam elspoilerezni elsőre. Amúgy biztos volt másutt is ilyen, de most így elsőre a Samurai Jack jutott eszembe. Viszont ott egy kissé félrecsúszott a koncepció, míg itt szerintem logikusan következett, és várható is volt. Amúgy nekem a zárással nem volt akkora bajom, de azok a problémák, amiket felvetettél, részben engem is zavartak.

        Yoko-val például jól kicsesztek. Gyakorlatilag, akit megcsókolt, az mind meghalt. Végül vénkisasszonyként fejezi be. Mondjuk az vicces volt, amikor elkezdett tanítani, azt a falba vágta a krétát. 🙂

        Mondjuk sok animénél még ennyit sem kapunk a nagy lezárás után a főbb szereplők utóéletéről. Mondjuk az kicsit fura volt, hogy Leeron nem öregedett. 🙂

        Amúgy itt is kaptuk a kötelező, kibékülő nemezis koncepciót, ami annyira kiszámítható volt, hogy még fáradtan felsóhajtani sem volt hozzá kedvem.

        Ami még tetszett, az az utalások más Gainax művekre (pl. NGE csajok a fürdőben), de a legnagyobb akkor is a Toy Story utalás volt, ami a sorozat mottójává vált (igaz, kifacsarva).

      • Jelentem, sikerült megnéznem nekem is a TTGL-t. 🙂 Az este értem a végére. Hát, számomra olyan egyszer nézhetős volt, de nem tagadom, kellemesen kikapcsolt. A fürdőházas, fanservices (nem kevés szexizmusban úszó) rész nekem is bejött. 😀

        Talán a soron következő a Soul Eater lesz a megnézendő animék között.

      • Jó sokáig halogatod a Soul Eater-t. 🙂 Pedig, hibái ellenére, érdemes megnézni. Kb. a feléig kimondottan jó tempóban pörög, szóval nem fogod unalmasnak találni. A második fele már kicsit problémásabb, de annyira nem volt még azzal sem baj, inkább a vége az, ami kiakasztó.

      • “Jó sokáig halogatod a Soul Eater-t.”

        Most két animét írtam fel magamnak, aminek mindenképpen neki akarok esni: a Soul Eater és a Nodame Cantabile (mindhárom évada). Csak mostanában sok volt a meló, meg pedagógiai, pszichológiai és teológiai témákba mélyedek el (az első kettő a szakmám miatt, az utóbbi puszta érdeklődés), aztán azért halad ennyire lassan az anime műveltségem növelése. 😀 De mindenképpen sort kerítek rá…

      • ” aztán azért halad ennyire lassan az anime műveltségem növelése.”

        Igazából én egészen másképp értettem. 🙂 Számomra úgy tűnt, mintha bármi más animét bevállalnál, csak halogathasd a Soul Eater-t.

        Nodame Cantabile: na, erről nem is hallottam. 🙂

      • “Nodame Cantabile: na, erről nem is hallottam.”

        Ricz egyik kedvence, úgy tudom. 🙂

      • Mondjuk Ricztől sok jó címet lehet szerezni. 🙂 Rég hallottam már a hangját itt a blogon.

      • Pash: Kimondottan tetszett, de azért nem kedvenc.

        Bár így most jut eszembe, hogy mondod… csak egy top 20-as legrosszabb listát raktam össze, azt is 4 éve. (Na, nem mintha az változott volna. Osztott 6. hely lett rajta az Eromanga-sensei, és annyi.) Ja, kéne egy top 10 vagy 20 kedvenc is… Majd valamikor. Most lusta vagyok hozzá… ^^”

  21. Most találkoztam ezzel a trailerrel. Nem tudom, volt-e már szó róla, de érdekes így első blikkre:

    Azt látom a leírásban, hogy a Ghibliből kiváltak stúdiója, szóval ezért is volt ismerős a grafika. A tematika valahol a Kiki, Vándorló palota, Harry Potter nyomvonal mentén mozoghat.

    • cheatergs Says:

      Engem épp a ghiblis örökség és a mediocre HP-mix miatt nem fog meg. Igaz, nekem sose jöttek be az anime movie-k – ha jól emlékszem.

      • A Ghibli animéket úgy összességében szeretem, ezért is gondoltam, hogy talán megérdemli a bizalmat ez a Ghibli örökségen futó darab.

  22. Les Miserables: Shoujo Cossette. 2007-es adaptáció A Nyomorultak alapján. Most kezdtem bele, így első epizód alapján érdekesnek tűnik. Szerintem érdemes a végignézésre. Azért bennem van a gyanakvás, hogy ez is elmegy abba a szentimentális irányba, mint a francia rajzfilmsorozat. Ja, a regény olvasásával meg már eljutottam az első kötet végéig (kemény másfél évig ültem rajta) 🙂

    • Benn van a 444! anime-ajánlásában:
      (https://tortenelem.444.hu/2017/07/09/tiz-animesorozat-tortenelemkedveloknek)

      Én most nem nézek semmit. Egyrészt betemet a munka, másrészt vár jó néhány szakmai anyag is elolvasásra.

      “Ja, a regény olvasásával meg már eljutottam az első kötet végéig (kemény másfél évig ültem rajta)”

      Ha tudnád, én mennyire műveletlen vagyok. 😛 Eddig nem olvastam nem csupán Victor Hugo klasszikusait, de még Orwell 1984-t, Bulgakov Mester és Margaritáját, Thomas Mann Varázshegyét sem. Meg még sorolhatnám a listát. Dosztojevszkijtől is csupán az Ördögök-et olvastam el. Van mit bepótolnom. Mondjuk múlt év decemberében sikerült elolvasnom Mika Waltari Az ország titka c. amúgy kíváló történelmi regényét.

      Apropó, ha már szóba jött a klasszikus franchisek anime feldolgozása, akkor a következőt ajánlom a figyelmedbe:
      Agatha Christie’s Great Detectives Poirot and Marple

      • Csak javasolni tudom, hogy próbálj meg pótolni, amennyit csak lehet. 🙂 Hidd el, én sem vagyok agyon olvasott, amiket felsoroltál, simán akad köztük olyan, amivel nem volt kontaktom. Amúgy, ha már Bulgakov, tőle inkább ajánlom a Kutyaszív címűt, Dosztojevszkijtől meg a Karamazov testvéreket érdemes még elolvasni.

        Agatha Christie-t animében inkább nem vállalok. David Suchet az egyetlen Poirot nálam. 🙂

        Mondjuk ezzel a 444 cikkel már találkoztam szerintem. Azon persze jót derültem, hogy a Strike Witches-t is berakták. 🙂 Ahogy elnéztem a listát, kb. az elején még érdekes találatok vannak, aztán belecsap a lecsóba, és a SAO meg EL csak azért maradt le, mert nem történelmi témájúak.

      • Strike Witches – kb. 4 dolog riaszt el tőle. A buta koncepció, a moe dizájn és hogy GONZÓ. De mondják, ne adj a látszatra! Nagyon rossz?

      • Nem tudom, milyen, mert én is csak képeket láttam belőle. Maga a koncepció önmagában elég ahhoz, hogy ne érdekeljen, viszont tökéletesen alkalmatlan a történelmi témájú animék közé besuvasztani. Akkor már inkább a Girls und Panzer. Mondjuk az egész cikken látszik, hogy azt se tudja eldönteni a szerző, hogy most történelmi témájú címeket citáljon, vagy irodalmi adaptációkat, amelyek történetesen a múltban játszódnak. Ehhez képest is kilóg a sorból a Strike Witches.

      • Pash:

        “Strike Witches – kb. 4 dolog riaszt el tőle. A buta koncepció, a moe dizájn és hogy GONZÓ. De mondják, ne adj a látszatra! Nagyon rossz?”

        Az. Moeloli bugyifanszervíz pedomaciknak. A plot meg a körítés csak alibi, ahogy az összes többi hasonló vacaknál.

        Történelmi háborús anime szereplőgárdája egyenruhában:

        A katonák éles bevetésen:

        Pihenés bevetés után a kaszárnya vizesblokkjában:

        Van még kérdés?

        Btw ha töri-témájú anime érdekel, jelezd, meg hogy mi a prioritás (japán vagy nyugati történelem) és mondunk jókat.

      • “Les Miserables: Shoujo Cossette” és az “Agatha Christie’s Great Detectives Poirot and Marple” által eszembe ötlött valami.

        Már esett szó rengeteg a blogon az anime kifáradásáról és esetleges megújulásáról. Szerintem érdemes lenne elgondolkodni a japán stúdióknak a nyugati cuccok anime-adaptálásáról. Szerintem ez egy útja lehetne a megújulásnak. És nemcsak a klasszikusok feldolgozására gondoltam.

        Szerintem remek anime-sorozatokat lehetne kihozni az alábbi regényekből:
        – Stephen King: Talizmán
        – Stephen King: Az
        – Stephen King: Setét Torony-sorozat
        – George Martin: A tűz és jég dala
        – Anna Rice vámpírkönyvei
        – Mika Waltari történelmi regényei
        – Noah Gordon: Az orvosdoktor
        – Noah Gondon: A sámán

        a lista bővíthető

      • Ahogy elnéztem, elég sok nyugati adaptáció van anime felhozatalban. Csak a Nyomorultaknak vagy 6 anime feldolgozását találtam az utóbbi három évtizedből. Persze a legtöbb japán adaptálás erősen átszínezi az eredeti alapműveket.

        Amúgy vicces a kommenteket is látni a cikk alatt. Jó néhányan lehaltak a lista top helyezettjein, főleg a Strike Witche-s csapta ki a biztosítékot. Meg azért teljesen jogosan felhívták a figyelmet, hogy ez a lista minden, csak nem a címben közölt tartalmú, mert se nem történelmi, se nem irodalmi adaptációs, hanem valami katyvasz egyveleg, amibe belekevertek sci-fi és fantasy címeket (gondolom a cikk írója kb. kiguglizott pár címet, vagy csak ezeket látta, a fene se tudja). Páran nehezményezték, hogy a Szentjánosbogarak sírját meg sem említik (gondolom, mivel nem holokauszt téma, így a cikk szerzőjénél szóba se jöhetett).

      • Kösz, Surci! Szépen bemutattad a Strike Witches értékeit. Látom, a humorod a régi! 😀

        Dodgers is írt róla anno.

        “Btw ha töri-témájú anime érdekel, jelezd, meg hogy mi a prioritás (japán vagy nyugati történelem) és mondunk jókat.”

        Kösz, de már így is van lista a gépemen, amit be kéne pótolnom. 🙂

      • Azért beszarás, hogy ez a Strike Witches mindenkinél ekkora “alapság” lett, mint történelmi anime. 😀 Már azon nézni szoktam, amikor Ricz mindig így emlegeti, de hogy más történelmi animés listákra is rárakják, hát lol. 😀 Amúgy nem azzal van bajom, ha valaki szereti, csak ennek pont köze nincs ahhoz, amiről a cikk is szólni akarna (értsd: talán az összes cím közül ennél jelentkezik leginkább, hogy a töri-faktor csak egyfajta “alibi”), így meg végképp röhej, hogy láthatóan azzal a szándékkal írták, hogy az “anime-szüzeknek” is kedvet csináljanak ehhez a műfajhoz. Erre elkezd ilyen lolishowkat ajánlgatni, mint a Strike Witches, meg a Youjo Senki, hát lol. (Persze az is megérne egy misét, hogy az elején előveszi a “ezek az elmaradott magyarok még mindig csak a mesét látják a rajzolt dolgokban” untig ismételgetett mantrát, majd, hogy ezt megcáfolja, olyan szórakoztató, de amúgy halál gyerekes cuccokat ajánl be, mint a Hetalia, vagy a Thermae Romae. XD) “Profi” a cikkíró, na… 😀

        Ja, amúgy Surci, neked is feltűnt, hogy egy csomó cím egyezik ebben a cikkben, meg a tegnapi conos kerekasztal témájában? 😀 Elsőre azt hittem, egy 444-es kint volt a conon, szorgalmasan jegyzetelt, aztán most alvás előtt még este feltöltötte a portálra, mint “saját cikket”, csak aztán megláttam, hogy ez fél évvel korábban íródott. XD (Jó, az is igaz, hogy azért ANNYIRA sok történelmi anime nincs, tehát mindenképpen lesz átfedés, ha előveszik ezt a témát.)

      • “Elsőre azt hittem, egy 444-es kint volt a conon, szorgalmasan jegyzetelt, aztán most alvás előtt még este feltöltötte a portálra, mint “saját cikket”, csak aztán megláttam, hogy ez fél évvel korábban íródott.”

        Nem nehéz elképzelnem, hogy a 444! újságírói rendszeresen tartják a kapcsolatot a hazai anime fandom ‘hivatalos” szerveivel. Meg sem lepődnék, ha a 444! és a Mondo újságírói között lennének személyes kapcsolatok. De min csodálkozunk? Garai Timi feministaszagú cikkei, mondjuk a Kill la Kill-ről, a Noir-ról vagy a Wonder Woman-ról, is simán megjelenhetnének a 444!-en, sőt akár az Index-en is. 😛

        Ja, ha már Timi, ezen nagyon jót mosolyogtam! 🙂

        “A nő tradicionálisan a megmentésre váró, gyenge és támadásra képtelen karakter a fiktív alkotásokban. A Noir azonban egy olyan női, mondhatni feminista képet rajzol elénk, amiben a nő visszatámad, sőt, öl és bosszút áll.”

        Hát igen, ez nagyon eredeti. “a nő visszatámad, sőt, öl és bosszút áll”. – igen, ez forradalmi volt a Noir-tól. A bosszúálló nő. A Noir előtt nem is alkalmazta senki ezt a koncepciót. 😛 A feminizmus behozásáért plusz pont. XD

      • “A Noir azonban egy olyan női, mondhatni feminista képet rajzol elénk, amiben a nő visszatámad, sőt, öl és bosszút áll”

        Mondjuk, amennyire ismerem a Noir-t, ez pont nem igaz rá. Kétségtelenül vannak benne talpra esett nők, vannak benne hideg, számító nők, sőt vannak benne bosszúállóak is, viszont a Noir, mint műfaj, inkább a klasszikus lovagregények kifordítása, ahol nem szőke herceg van fehér lovon, hanem egy suttyó paraszt, aki bűzlik az alkoholtól, viszont jók az alvilági kapcsolatai egy probléma megoldásához, és van még benne egy csepp jóérzés. A noir-beli nők lehet, függetlenek, de a főhősök mégis férfiak, akik rendszerint a nők segítségére sietnek. A noir-beli nők vagy kétségbeesettek, és megmentésre szorulnak, vagy kétségbeesettek, és maguk veszik a kezükbe a problémát. Utóbbiak veszélyesek, mert nem egyszer más férfiakat használnak fel bosszújuk eszközéül.

        “csak ennek pont köze nincs ahhoz, amiről a cikk is szólni akarna”

        Mondjuk, hogy őszinte legyek, szerintem a cikk második fele egyáltalán nem szól arról, amiről a cím alapján kellene. És még a Nyomorultakat is csak jóindulattal szuszakolnám be ebbe a témakörbe.

      • “a Noir, mint műfaj”

        Félreérted, Foma. Garai Timi nem a noir műfajáról beszél, hanem egy animéről. Bár nem akartam berakni a linket, maradtam az idézetnél, de akkor a félreértések elkerülése végett mégis kirakom.

        Bájos gyilkosság hidegvérrel: Noir

        Ha már Garai Timi, akkor a blogján az alábbi finomságot találtam még. Csak hogy még jobban elkeserítsem Surcit. (Itt viszont maradok az idézetnél, és nem dobom a linket. Aki akarja, úgy is megtalálja majd.)

        Promózott anime: Laid-Back Camp

        “Egy slice-of-life anime a sátrazásról – Január 4-én indul a Yuru Camp – avagy Laid-Back Camp – című anime! Miért lehet érdekes? Hát, mert cuki. Cuki… Cuki… És mondtam már, hogy cuki? A lényeg, kislányok táboroznak benne. Ennyi. Ha már lehet kislányok vidéki életéről animét csinálni (lsd. Non Non Biyori), miért ne lehetne arról, ahogyan sátrat építenek és a természet lágy ölén éjszakáznak, csodaszép természeti képek előtt? Jó, nem az évszázad animéje lesz, de nyugis (netalántán altató) kikapcsolódásnak még jó lehet.” (G. T.)

        “Az anime alapjául szolgáló mangát a dōjinshi alkotó, AFRO írta és rajzolta – olyan szériákhoz adott már ki dōjinshit, mint a Mahō Shōjo Madoka★Magica és a Yumekui Merry – ezekből messziről sikít, hogy a “kawaii kislányok cuki dolgokat csinálnak a szabadidejükben” téma a kedvence.” (G.T.)

        Nekem ne mondja senki, hogy G.T. nincs vele tisztában, milyen rétegnek készülnek ezek a szarok. Azt még értem, hogy a szabad idejükben az általános iskola udvarán játszó 10-11 éves kislányokat leső hazai otaku véglények miért promózzák az ilyen “moeloli bugyifanszervízt” a fórumokon. Dehogy egy viszonylag értelmes, amúgy valószínűleg normális szexuális érdeklődésű lány miért reklámoz pedofiloknak szánt fércműveket, az számomra rejtély. Azt már meg se merem kérdezni: G. T. tudatában van-e egyáltalán a hazai anime fandom válságával? Vagy ez cinizmus?

      • Nem tudom, Pash most honnan linkelte be ezt a TImis írást, így csak arra a kiragadott részletre tudok reagálni, amit idézett, de szerintem itt nem konkrétan a noir-ról, mint műfajról írt, hanem a 2001-ben megjelent, Noir című animéről. Legalábbis így, hogy nagybetűvel használta és tudom, hogy főleg animesorozatokról szokott írni, szerintem valószínűleg erre gondolt. Na most odáig igaza van, hogy ez a sorozat nőkről szól (én nem láttam, de annyi azért megvan belőle, hogy egy bérgyilkos-nőpár áll a főszerepben, plusz asszem a főgonosz is valami ellenséges gyilkosnő), viszont érzésem szerint itt megint arról van szó, hogy Timi automatikusan belelátta a feminizmust a sorozatba, már pusztán azért, mert “úristen, nők harcolnak benne!” (Ugye a Kill la Kill-nél is ugyanezt nézte be, ahol egy igazi melles-segges, kvázi “női pankrációs” sorozatba látott bele mindenféle női értékeket… XD) Szal ha a Noir feminista cucc, akkor a Nikita is, meg van még pár ilyen a filmtörténelemben. 😀 A legtöbb ilyenben nem azért vannak nők, mert valami marha nagy feminista “propagandafilmnek” készülnek, hanem mert ez egy plusz fanservice elem a férfiak felé, pl. most nézem épp a hétvégén indult Killing Bites című animét és valahogy jöbban tetszik, hogy pólóinges-bugyis csajt látok harcolni, nem pedig valami izzadt, kigyúrt állatot. XDDD Na, a Noir hasonló volt, az sem véletlen, hogy emlékszem, anno sok fanboy shipelte is a főszereplő nőpárost, mivel még a yuri áthallás is ott volt köztük, persze az is pontosan azért, mert tudták a készítők, hogy a férfiak erre szintén buknak. (Nem azt mondom, hogy nők nem, de szerintem nem ők voltak az elsődleges célközönség.) Mondjuk megjegyzem, hogy én is százszor hamarabb shipelném a Noir csajait, mint pl. ezeket a fenti, Strike Witchesből szalajtott óvodásokat. XDDD Na mindegy, lassan nem tudok nem arra gondolni, hogy Timit is teljesen beszippantotta a feminizmus, aztán minden női főszereplős animébe automatikusan ezt látja/magyarázza bele, ha pedig még akcióaniméről is van szó, akkor aztán igazi felszabadító mozgalom szerinte az adott cucc. Várom a következő hasonló marhaságot, esetleg próbálja meg megmagyarázni, hogy a Dirty Pair is igazából valami úttörő feminista anime, véletlenül sem azért szerepelnek benne csajok, mert férfiakkal lehet, hogy meg sem néznék egy ilyen sorozatot. XDDD

      • Úgy tűnik tényleg félreértettük egymást. 🙂 Mondjuk ezzel a Garai Timivel sose foglalkoztam, nem is szándékozom különösebben foglalkozni vele. Ricz szerintem részletesebben tudna nyilatkozni róla.

        Amúgy azon felesleges meglepődni, hogy azokat kapják fel, sztárolják anime fronton, amik amúgy még csak trashnek sem jók. Az meg igazából propaganda fogás szerintem, hogy sok animés véleményvezér eltussolja az árnyoldalakat, illetve még mindig azzal kampányol, hogy animekauszt.

        Egy apróság, végre befejeződött az Aranyhaj sorozat. Ajánlom figyelmedbe. Végig remek sorozat, viszont az évadzáró utolsó jelenetén eldobtam az agyam. 🙂

      • “Úgy tűnik tényleg félreértettük egymást.”

        Sebaj. Szép leírást adtál a noir-ban megjelenő nőtípusokról. 🙂

        “Egy apróság, végre befejeződött az Aranyhaj sorozat. Ajánlom figyelmedbe.”

        Még mindig nincs időm sorozatot nézni. Se Nyomorultakat, se Aranyhajt. 😦

      • “Szép leírást adtál a noir-ban megjelenő nőtípusokról.”

        Köszi. 🙂 Mondjuk így utólag visszagondolva, kicsit lehet vitatkoznék önmagammal, de inkább nem teszem. 🙂

        “Még mindig nincs időm sorozatot nézni. Se Nyomorultakat, se Aranyhajt.”

        Mondjuk, ha a Nyomorultakat nem is, de ha lesz rá időd, az Aranyhajat mindenképp ajánlom figyelmedbe. Szerintem remek sorozat lett, és a Disneytől meglepő önmérsékletet lehet megfigyelni, egész az utolsó pillanatig megállták, hogy ne csináljanak belőle feminista propagandát. Sajnos a záró jelenetbe azért csak becsúszott egy kicsi belőle, de ez inkább csak porszem a gépezetben

      • “Strike Witchesből szalajtott óvodásokat”

        Azok az “óvodások” elvileg 16 éves kamaszok. 😀 Persze az mindig vicces, amikor azok a bizonyos kamaszok úgy néznek ki, mint a kiskamaszok. De hát egy otakunak oly mindegy. Valószínűleg ez ugyanolyan trükközés, mint a K-ON-ban, ahol a lányok elvileg 18 éves végzős kamaszok, de valamiért úgy néznek ki, mint a 11 éves kiskamaszok. 😛

      • “Nekem ne mondja senki, hogy G.T. nincs vele tisztában, milyen rétegnek készülnek ezek a szarok. Azt még értem, hogy a szabad idejükben az általános iskola udvarán játszó 10-11 éves kislányokat leső hazai otaku véglények miért promózzák az ilyen “moeloli bugyifanszervízt” a fórumokon. Dehogy egy viszonylag értelmes, amúgy valószínűleg normális szexuális érdeklődésű lány miért reklámoz pedofiloknak szánt fércműveket, az számomra rejtély. Azt már meg se merem kérdezni: G. T. tudatában van-e egyáltalán a hazai anime fandom válságával? Vagy ez cinizmus?”

        Bontsuk akkor ketté:

        “Miért reklámoz pedó cuccokat?”

        Egyrészt, mert ha minden olyan animét direkt “bojkottálnának”, amiben pedó utalás, lolik, vagy bármi hasonló van, akkor kis túlzással nem maradna sorozat, amivel megtölthetnék kéthavonta a Mondót. XD Másrészt, mert sajnos/nem sajnos, de ezek a pedó/”álpedó” sorozatok ugyanúgy az animék részei, mint mondjuk a shounen fightolás, ergo most függetlenül attól, hogy Timi vajon ezeket mennyire szereti/nem szereti, erről is kell írnia, különben jogosan megkapnák azt a vádat, hogy direkt pikkelnek az animék egy bizonyos rétegére.

        “Tudatában van-e egyáltalán a hazai fandom válságának?”

        Na, erre nem tudok válaszolni, ahhoz Timi fejébe kellene látnom, viszont épp tegnap olvastam OJ-től Usteam fórumon egy érdekes “vallomást”, ami szinte tökéletesen összefoglalta, hogy mit érez manapság egy ember, aki régóta animézik már, megtapasztalta a fandom felemelkedését és bukását, stb. (Az egészet most nem másolom be, csak ami idevág.)

        OJ írta: “…a 2013-as regisztrációmmal én már nem tartozom a kemény maghoz, hiszen csak akkor jöttem, amikor már itt is ‘leáldozóba’ volt a fórumozás, de muszáj volt új törzshelyet keresnem, miután a korábbi helyem (GameStar fórum) megszűnt.
        Aztán végülis nem itt, hanem az AnimeAddicts-en kötöttem ki főállásban, és három évig melóztam is ott, míg be nem láttam, hogy semmi értelme az egész ottani tevékenységemnek. Hiába egyre népszerűbb az anime világviszonylatban, Magyarországon csak menthetetlenül döglődik az, ami még megmaradt belőle. A régi, normálisabb generáció felnőtt, dolgozik, családot alapított, az újakkal pedig képtelenség értelmes társalgásokat folytatni. Trollok, fujoshik és divat-animések, mással alig találkozni a hazai (közösségi)oldalakon, hozzájuk pedig jobb nem szólni, mert még azoknak is elveszik a(z élet) kedvét, akik még szeretnének véleményt nyilvánítani egy adott sorozatról.”

        Ez van, ez tény, bárki megtapasztalhatja, ha elég sok AnimeAddictsos postot, vagy Facebookos animés csoportból vett bejegyzést olvas el. A kérdés az, hogy erre ki hogyan reagál. OJ láthatóan belefáradt az egészbe, ki a franc szeret egy olyan munkát végezni, ahol semmi értelme annak, amit csinálsz? Na most a szomorú valóság az, hogy sajnos Timi munkássága is ebből a szempontból kvázi “halálra van ítélve”, mivel valószínűleg az ő Mondós pályafutása is annyit ér, mint OJ AA-s tevékenysége. És ezzel most elsősorban nem is őt minősítem (megvannak a maga hülyesége, de arról írtam fentebb, meg azóta látom, Péter is megtette XD), hanem a mai magyar animefandom nagy átlagát. Eleve egy olyan Magazinba írogat, amit a fandom nagy része lusta magának megvenni, még kéthavonta is. Mert “nincs pénz”, meg mit tudom én, milyen érvekkel jönnek. Azért az röhej, hogy kéthavi 1000 forintjuk sincs rá. Meg emlékszem, ismertem olyat, aki fogadkozott, hogy ő megvenné a Mondót, csak hát a pénz…, de közben persze a cigi mindig ott lógott a szájában, arra volt pénze, hogy azt láncban szívja… Igen, tudom, ilyenkor Péter mindig hozzáteszi, hogy “azért a Mondo, meg a magyar kiadású mangák egy része azon a színvonalon mozgott, hogy én sem adnék érte pénzt”, ami részben igaz, de szerintem aki hardcore fan, azt nem ez tartotta vissza elsősorban. (Most őszintén, az átlag 14 éves szerinted kiszúrná pl. Mufurc fordítási hibáit a Hellsingben? XD) Inkább arról volt szó, hogy valahogy a magyar animések annyira hozzászoktak ehhez a “majd letöltöm a netről” mentalitáshoz, hogy szinte sértésnek érzik, hogy nekik fizetniük kéne bármiért, ami Japánból jön. Na most oké, hogy Magyarországon ez részben a szegénység, részben a vérünkben lévő “stiklizési inger” miatt ez nem csak az animére jellemző (ugye hány filmet, játékot, stb-t warezolnak le az emberek szintén), na de pl. attól, hogy sokan letöltik a PC játékokat, még nem ment csődbe a hazai játékpiac, vagy a DVD/BD fronton is kb. csak annyi folyamánya volt a dolognak, hogy a Disney kijelentette, hogy Magyarországon a filmjeit nem fogja BD-n kiadni, mert egyszerűen nem veszik meg annyian, hogy megérje neki. Na most az anime/manga fronton ellenben az egész piac befuccsolt, annyira nem vették a kiadott cuccokat, helyette ment a “majd letöltöm”, manga/magazin témában meg a “majd osztálytárstól elkérem” verzió. Ez a pénzügyi vonatkozása, az “erkölcsiről” meg annyit, hogy ott is sikerült felvenni sok embernek a legsuttyóbb 4channer stílust, ahogy OJ is írja itt fentebb a “vallomásában”, a trollkodás, meg az otakuság/fujoshiság megy ezerrel, csak éppen két értelmes mondatot nem lehet beszélni velük. És akkor tényleg előjön az emberből már kínjában is az elitista, hogy “Ezeknek írni? Már elnézést, de mi a faszért?” Szóval ha tippelnem kéne, Timi ezt az egészet vagy nem érzékeli (akkor jó erős burokban élhet XD), vagy úgy van vele, hogy “leszarom igazából, a lényeg, hogy én foglalkoztatva legyek”. De mondom, ahhoz a fejébe kéne látnom, hogy tudjam, hogy ő ennek az egésznek hol látja a megtérülő értelmét, okát, célját.

        “Azok az “óvodások” elvileg 16 éves kamaszok. 😀 Persze az mindig vicces, amikor azok a bizonyos kamaszok úgy néznek ki, mint a kiskamaszok. De hát egy otakunak oly mindegy. Valószínűleg ez ugyanolyan trükközés, mint a K-ON-ban, ahol a lányok elvileg 18 éves végzős kamaszok, de valamiért úgy néznek ki, mint a 11 éves kiskamaszok. 😛”

        Ezt ismerem, nem egy animében ellövik, hogy “jajj, hát XY nem is loli, már 18/52/6000 éves istennő”, csak közben ha testileg még mindig valahol a 8-12 (NAGY jóindulattal esetleg 14) éves szintjén mozog és közben a sorozatban így kerül különféle szexuális helyzetekbe, akkor ezzel sajnos nem tudok mit kezdeni. 😀 Inkább annak kéne elgondolkodnia, aki ilyennel takaródzik, ahelyett, hogy bevallaná, hogy “Ez van bazdmeg, nem érdekel, hogy 12-nek néz ki, én bizony rágerjedtem, na és akkor mi van? :D” (Megjegyzem, ilyet 15-20 éves animés pályafutásom során egyetlen lolicontól sem hallottam, pedig ha belegondolsz, ez egy megcáfolhatatlan érv. 😀 Most ezzel mit csinálsz, ráhívod a rendőrt, hogy pedofil? Egy rajzolt karakter alapján? 😀 Gyakorlatilag ha ezt beismerné a legtöbb, sikeresen elvágná magától az összes támadási felületet. Helyette mégis inkább terelnek és ezer plusz egy magyarázatot kitalálnak rá, hogy ők miért loliznak, gondolom mert valahol azért ők is érzik, hogy ez mégsem teljesen okés. XD)

      • Titki: “Ja, amúgy Surci, neked is feltűnt, hogy egy csomó cím egyezik ebben a cikkben, meg a tegnapi conos kerekasztal témájában?”

        Nem voltam conon, a kerekasztalon tárgyalt animuk címeit meg nem találtam, így nem igazán tudom összevetni őket, de yah, tény hogy a 444-cikk fél évvel korábbi, ám nem hiszem hogy sok közük lenne egymáshoz.

        A Timi-témával nem foglalkoznék, körberágtuk már itt és fórumon is elégszer. Az viszont tény, hogy a MondoCon alapvetően a tizenéves közönség számára kerül megrendezésre, őket meg ilyesmikkel lehet leginkább megfogni, és mivel az anime ezen korosztály minden rétegének elérhető, érthető hogy a Mondo igyekszik a legnagyobbat meríteni, azaz jelenleg az AA-FB-csoportos közönség van becélozva, ők meg ugye nem az igényeségükről híresek ilyen téren. Evvan. OJ megnyilvánulásaihoz meg annyit, hogy az ő 3 éves AA-főhírszerkesztői korszaka alatt vált az AA hírek-részlege magyar Sankakuvá, ő volt a semmitmondó kattintásvadász bulvárszar ottani meghonosítója. Ezt nemegyszer felhozták neki (mi a fasznak főoldalas cikk tangás lolikról, noname csöcsháremmoe animék OVÁ-iról és hasonló szarságokról, amikor normális hír hetek óta nincs), mire a válasz az volt, hogy “ezekre kattintanak a legtöbben, ez kell a népnek, ergo ezt kell tolni :P”. Ja, mindezt úgy hogy az AA nonprofit, a terrányi illegális-féllegális tartalom miatt nem is lehetne más. Szal egy ilyen kifakadás hát… minimum érdekes. Namindegy.

      • “Nem voltam conon, a kerekasztalon tárgyalt animuk címeit meg nem találtam, így nem igazán tudom összevetni őket, de yah, tény hogy a 444-cikk fél évvel korábbi, ám hiszem hogy sok közük lenne egymáshoz.”

        Conon én sem, még con előtt Aoin a Mondoconos topicba írogatott Ricz példákat, hogy ő milyen címekkel készül. Az más kérdés, hogy így újraolvasva az ő felvetéseit, szinte csak a Strike Witches közös a 444-es listával, szóval ebből a szempontból lehet, hogy én írtam hülyeséget. XD

        “OJ megnyilvánulásaihoz meg annyit, hogy az ő 3 éves AA-főhírszerkesztői korszaka alatt vált az AA hírek-részlege magyar Sankakuvá, ő volt a semmitmondó kattintásvadász bulvárszar ottani meghonosítója. Ezt nemegyszer felhozták neki (mi a fasznak főoldalas cikk tangás lolikról, noname csöcsháremmoe animék OVÁ-iról és hasonló szarságokról, amikor normális hír hetek óta nincs), mire a válasz az volt, hogy “ezekre kattintanak a legtöbben, ez kell a népnek, ergo ezt kell tolni :P”. Ja, mindezt úgy hogy az AA nonprofit, a terrányi illegális-féllegális tartalom miatt nem is lehetne más. Szal egy ilyen kifakadás hát… minimum érdekes. Namindegy.”

        LOL, hát igen, így már azért máshogy fest a dolog… 😀 (Btw, lehet mesélted ezt már, csak azóta elfeledkeztem róla.) Nekem ugye korábban csak az tűnt fel, hogy egyrészt ilyen “paTKany light” a srác, másrészt, hogy mintha kis mértékben mindig az adott fórumhoz igazítaná a véleményét/stílusát. Aoin ugye egyfajta “Junchi-style” képében előadta mindig, hogy ő márpedig a komoly néző, aki a tartalommal rendelkező animéket keresi, míg Usteamen ott élvezkedett a többiekkel együtt a különböző lolis cuccokon. XD Viszont mivel ez a bemásolt kifakadása is Usról származik, szerintem most őszinte. (Plusz kb. ezzel egyidőben tért vissza újra Aoira.) Az már más kérdés, hogy sikerült 180 fokos fordulatot vennie, szóval ahogy te is írod, a korábban AA-n és más helyeken is lolizó/fanservice-elő fazonból most egy fandomból totálisan kiábrándult, nihilista illető lett, aki még Aoin is fél topciot nyitni, mert “úgyis lerohannak majd a fujoshik :(” XD Írtam is neki arra reagálva, hogy ennyire azért nincs itt a világvége… XD Szal na, jobb lett volna valami arany középút, nem az, hogy 3-4-5 évig nagykanállal zabált ő is minden szart, mostanra meg szinte totálisan kiégett. ^^” Viszont ha tényleg ilyen híreket nyomatott AA-n zsinórban, akkor nem értem mi ez, hogy “rájöttem, hogy semmi értelme a munkámnak”. Ő ettől a moe/csöcs híráradattól mit várt, hogy majd ennek nyomán termelődik ki végül az igényes hazai néző, aki LOGH-ot követel, vagy mi? XD Még mondhatnám azt is, hogy az ilyen stílusú hírekkel gyakorlatilag ő is hozzájárult ahhoz, hogy kitermelődjön az a hazai debil fanréteg, amitől most már neki is hányingere van. (Btw, az, hogy valami nonprofit, sajnos nem mindig jelenti azt, hogy az emberek felelősségteljesen használják, ha nincs pénz, hát majd elkurvulnak valami másért, mondjuk a népszerűségért, az is megteszi…:P XD Azért mégis csak jól hangzik, hogy “Magyarország elsőszámú animés oldalának voltam a hírszerkesztője három évig!” XD)

      • “Már azon nézni szoktam, amikor Ricz mindig így emlegeti, de hogy más történelmi animés listákra is rárakják, hát lol.”

        Helyesbítelek, a II. világháború ászpilótáiról szóló anekdotákat dolgozzák át, ekképp számít történelminek. Így benne van az első sugárhajtású vadászgép (a Messerschmitt Fecskéjének) kipróbálása, ami majdnem Gerhard Barkhorn (a sorozatban Gertrud Barkhorn) halálát okozta a tesztrepüléskor. Nem mellesleg a háború végén Barkhorn csatlakozott a JV-44 alakulathoz, ami az első sugárhajtású vadászgépekkel felszerelt repülős alakulat volt.
        De benne vannak olyan sztorik, mint a hanyag Eric(a) Hartmann elhagyta a nadrágját a kitüntetése előtt, és elvette a társáét, hogy legyen miben beparoláznia a ceremóniára, közben a társát ruhalopással (mert hát az is szerezni akart magánka mástól gatyát) a saját társai kergették. Vagy amikor Chuck (Charlotte) E. Yeager (igaz már a háború után) átlépte a hagyományos csillagmotoros repülőjével a hangsebességet, és szintúgy majdnem az életébe került.

        Az SW ebből a tekintetből olyan átdolgozott történelmi anekdoták gyűjteménye, mint a GuP a páncélos alakulatokkal vagy a Kantai Collection a japán haditengerészettel. Rohadtul nem vehető komolyan, de ott van benne a motívum, ami miatt ráilleszthető épp annyira, mint a történelmi pontatlanságoktól hemzsegő és majdnem elvérző Mennyei Királyságnál.
        Az más kérdés, hogy a 444-nél a témához gonzósan író segghülyék firkálnak, akiknek csak ezt a lényegi dolgot igyekeznek totál elbagatellizálni.

        “Mondjuk ezzel a Garai Timivel sose foglalkoztam, nem is szándékozom különösebben foglalkozni vele. Ricz szerintem részletesebben tudna nyilatkozni róla.”

        Ha Timi feminizmus-felfogása érdekel, akkor egy mondatban összefoglalható: “Legyen benne egy badass női karakter és onnantól a sorozat a feminizmus egyik útmutatója.” Ne keressetek mögötte mélyebb ecsetvonásokat, mert nincs.

  23. Azért azt valahogy elfelejtjük, hogy itt még mindig nincs kiegyenesítve a bog, vagyis az a tény, hogy a történelmi és irodalmi adaptációs témát kicsit összemostuk, a 444 meg nagyon összemosta. Bizonyos mértékig a történelmi filmek is irodalmi adaptációk, csak azért van különbség aközött, hogy egy alkotás bemutat egy valós történelmi eseményt, forrásokra támaszkodva (jó, dramaturgiai célú változtatásokkal), meg aközött, hogy feldolgozzák Viktor Hugo klasszikusát, ami ugyan történelmi regénynek is nevezhető lenne, mivel a maga nemében elég hiteles, de mégiscsak kitalált szereplőkről szól, zömmel kitalált történettel, amihez a történelmi kontextus csak háttér. Azt se feledjük, hogy a Nyomorultak például egyáltalán nem feltétlen történelmi regényként született, sokkal inkább egy morális kérdést feszegetett, mondjuk így is majdnem kordokumentum (ugye 1862-ben lett kiadva, a regény csúcspontja meg 1832-ben játszódik).

  24. Na akkor csak nagy vonalakban a felmerült témákhoz.

    444 lista: Igazából nem lenne annyira gáz ez, speciel jobb mint amiket pl. a Crunchyroll, a Sankaku, meg egyéb “színvonalas” helyek szoktak összehozni. Na de hogy a Strike Witches, meg a Hetalia mit keres ott, az számomra is rejtély. Az előbbi tényleg nem több, mint a szokásos, military témát alibinek használó pedofest. A másik meg ennek az ideológiai ellentéte, egy háborús komédiának álcázott nagy yaoi keltető, a preteen fujoshiknak.

    Amiket én ajánlanék, és nem voltak rajta a listán:
    – Alpenrose
    – From Up on Poppy Hill
    – Jin-rou
    – The Cockpit
    – Zipang

    Grave of the Firefliest azért nem mondom, mert az annyira alap. Illetve ott van még a Barefoot Gen első mozija, a második már inkább csak opcionális. Bár itt jegyzem meg, hogy a story szellemi atyjának, Mr. Keiji Nakazawának a munkásságát, amúgy nem különösebben szeretem. Még jó, hogy a moziban visszafogták a fickó hülyeségét, így az jobb lett, mint az eredeti manga.

    Történelmi animék: Igazából ezzel tényleg az a gond, hogy olyan anime, ami tisztán a történelemmel foglalkozik, egy eseményt, vagy egy korszakot dolgoz fel, az kevés. A legtöbb anime csak settingként használja ezeket, hogy elmeséljen egy storyt, ami nem ritkán használ fantasy, és/vagy sci-fi elemeket.

    Szóval ezért van az, hogy gyakran olyan animuk is be vannak sorolva a történelmi művek közé, mint a Code Geass, vagy akár a Hellsing, amik finoman szólva se épp a realitás talaján állnak. =)

    Timikehhh: Jaj és juj… Azért “jó látni” hogy ez a csaj lassan tényleg, egy az egyben hozza az amcsi tumblrinák faszságait, akiknek az a mániája, hogy visszamenőleg feminizmust látnak bele mindenbe. Oda is, ahol egyáltalán nincs.

    A Noir amúgy egy jó anime (bár kissé hangulatfüggő). Más téma, hogy az ezt elkészítő Bee Train stúdió, utána úgy beállt erre a női bérgyilkos/fejvadász/zsoldos formulára, hogy később a Madlax, és az El Cazador de la Bruja, is kvázi ugyanezt a receptet követte. Majd aztán a Phantom: Requiem for the Phantom-ra jutottak el oda, hogy legalább annyi változás legyen már, hogy ezúttal a főszereplő társa egy faszi. =)

    • “Timikehhh: Jaj és juj…”

      Én Timiben nem is azt látom problémásnak, hogy feministáskodik. Miért ne tenné? A korszellemet meghatározó brand, ő meg helyezkedik. Tegyen feminista nyilatkozatokat animékkel kapcsolatban, legfeljebb nem értek vele egyet! Ami nálam kiveri a biztosítékot, az a pedocuccok értékesítése az anime szubkultban (K-ON, Youjo Senki, Laid-Back Camp). Fogalmam sincs, hogy ezért fizetik-e, vagy ingyen csinálja, de szerintem iszonyat gáz. Az pedig különösen bájossá teszi az egészet, hogy úgy promóz pedocuccokat, hogy ő maga nem is pedo.

      • “Ami nálam kiveri a biztosítékot, az a pedocuccok értékesítése az anime szubkultban (K-ON, Youjo Senki, Laid-Back Camp). Fogalmam sincs, hogy ezért fizetik-e, vagy ingyen csinálja, de szerintem iszonyat gáz. Az pedig különösen bájossá teszi az egészet, hogy úgy promóz pedocuccokat, hogy ő maga nem is pedo.”

        Azért a Mondónál neki az a Luggi a főnöket, aki nem is olyan régen még büszkén vállalta, hogy ő Magyarország egyik fő pedómacija, szóval lehet, hogy ez bizonyos szinten belejátszik ebbe… 😀 Másrészt viszont tényleg az van, amit fentebb is írtam, hogy egyszerűen ezeket nem mindig tudod kikerülni. Moeloli otakukat célbavevő sorozat a K-ON? Igen, de sajnos nem lehet úgy tenni, mintha nem is létezne, mert amikor megjelent, sokan kapásból kikiáltották az év animéjének, elég sokáig benne volt a címe a fandom köztudatában, stb-stb. Ettől még szerintem is jó gyenge darab, az meg már a fandomot minősíti, hogy ilyen sorozatokat beválasztanak a “panteonba”, de ha meg újságíróként úgy írsz, hogy ezeket még csak nem is említed, akkor jogosan fognak részrehajlással vádolni. Illetve (ezt sem gondoltam, hogy valaha bekövetkezik… XD) a K-ON-t, Youjo Senkit, meg hasonlókat annyiból meg kell védenem, hogy azok legalább nem nyíltan pedók. Itt arra gondolok, hogy persze, meg a kislányok között a cukiskodás, sejtjük, hogy aki erre masszívan rá van kattanva, az valószínűleg az adott epizód megtekintése után elmegy és keres magának a csajokról valami jó kis hentai doujinshit, stb. Viszont ettől még magában a történetben legalább nem volt pedó vonal. Szóval vannak ezeknél durvább darabok is, pl. a Kodomo no Jikan, ahol konkrétan van egy ürge, aki arra készül, hogy mihelyt 16 lesz a nevelt lánya, feleségül veszi, mert Japánban onnantól legális dugványozás, majd a manga legvége (szerencsére ez már nem lett meganimálva) arról szól, hogy az a tanár, aki a történet nagy részében próbálta ettől a pedofil állattól megvédeni a kiscsajt, végül kvázi “helyette dugja meg”. Persze a sztori ezt úgy tálalja, hogy a lány a tanárba mindig is bele volt zúgva és így már tök oké, mert mindketten akarták… (Ja, meg abban is ellövik, hogy a csaj közben 16-18 lett, az tökmindegy, hogy még mindig nem néz ki többnek 10-nél…) Vagy a múltkor a YouTube egy ilyet dobott fel nekem, igen, jól látjátok, itt a saját nagyapja izgul rá a kiscsajra és még poénként is van ábrázolva, mintha egyáltalán nem lenne olyan nagy dolog, hogy itt kapásból épp a vérfertőzést hozzák össze a pedofíliával. 😀 Szóval na, lehetne ez sokkal durvább is, én már úgy vagyok ezzel, hogy inkább nyomassanak K-ON-t, meg Youjo Senkit Mondóék, ha cserébe az ilyen “nyíltan pedóbb” darabokról még csak említést sem tesznek.

    • “Igazából ezzel tényleg az a gond, hogy olyan anime, ami tisztán a történelemmel foglalkozik, egy eseményt, vagy egy korszakot dolgoz fel, az kevés. A legtöbb anime csak settingként használja ezeket, hogy elmeséljen egy storyt, ami nem ritkán használ fantasy, és/vagy sci-fi elemeket.”

      Ha a korszakot többé-kevésbé korrekten használja háttérként, akkor ez imho nem gond. Pl. az egyik legjobb történelmi (hátterű) animének a mai napig a Kenshint tartom, függetlenül a sorozat sónenfájt-jellegétől és az OVA melodramatikus hatásvadászatától (az OVA-t én nagyon nem szeretem egyébként). De ugyanígy “hiteles” a Sengoku Basara (1. évad) is, ami az Edo-korszakot megelőző kb. 50 év eseményeit és főbb történelmi személyeit mutatja be – TTGL-es körítésben 😀 A listádhoz még hozzátenném a Shouwa Genroku Rakugo Shinjuu-t amihez a 30-as évektől kezdve a 80-as évekig bezárólag hitelesen ábrázolt Japán adja a hátteret (utóbbi évek legértékesebb animéje), valamint a Versailles no Barát, ami a forradalom előtti Franciaország akkori elitjét mutatja be (olyan amúgy, mint egy Dumas-regény). Ide jönne még az Emma is, ami a viktoriánus kor Angliáját jeleníti meg, valamint a World Masterpiece Theater jó sok sorozata, ezek leginkább európai ifjusági irodalom-adaptációk. Volna még egyéb is e témában, de azokban már hangsúlyosabb a fantasy elem, sokszor nem is ebben a világban játszódnak (12 Kokki, Sword of the Stranger, Basilisk, stb… így ezek történelmi cuccként imho irrelevánsak).

      Ps. Code Geass mint historical, LOL nagyot nevettem 😀 Imádom azt az animét de ha van kategória amibe bele nem tudnám képzelni, akkor az ez 😀

      • Szerintem se, csak vannak, akik történelmi anime címszó alatt, tényleg valami full reális dolgot várnak, amiben semmi varázslat, természetfeletti vonulat, vagy sci-fi elem sincs, mert az nekik így már nem felel meg. Sőt, akadnak akik ennél is tovább mennek, és már az se jó, ha nem egy valóságos eseményt dolgoz fel.

    • “Amiket én ajánlanék, és nem voltak rajta a listán”

      Én még odatenném az egyórás Junod filmet is, ami Marcel Junod életéről szól az olasz-abesszin háborútól (1936), a spanyol polgárháborún át a náci és szovjet lágerekig, mire kijut 1945-ben Hiroshimába. A keret az, hogy egy osztálykiránduláson két kis csaj rátalál a Békeparkban Junod emlékművére, és egy kis tündér vagy mi bevarázsolja őket egy időrésbe, amin keresztül szellemként követik az ipsét.

      Vagy a nagyon régi, felirat nélkül maradt Animentary Ketsudant, ami világháborús ütközeteket mutat be jórészt a Csendes-óceánon, és körülbelül a klasszikus háborús filmek tömören animált változatának felel meg.

  25. Titkos: Új sort kezdek, ha nem baj. Egyszerre válaszolok a két kommentedre.

    Akárhányszor olvasom a hazai animés szubkultról írt beszámolóidat (ez nem is tudom, hányadik), valahogy mindig keserű lesz tőle a szám. Hiába próbálod humorral vegyíteni (amin nem egyszer amúgy mosolygok vagy nevetek, vagyis célt ér, megnevetett 🙂 ), azért mégis ott van az a keserű gondolat: „A picsába, ezt is elbaszták Magyarországon!” 😦 (Mostanság a hazai fantasy szubkult is megtorpant, emellett kontraproduktívvá vált, nem egy esetben korrupttá és belterjessé, s már a politika is megjelent a színen. Hurrá! 😦 ) Hiába, ilyen ez a magyar közeg… 😦 De azért mindenesetre kitűnik az ilyenfajta élménybeszámolóidból, EBBŐL IS, hogy ez a hazai anime fandom ugyanúgy korrupt. Most nem a szó hétköznapi, anyagi értelmében (mellesleg kérdem: úgy is?), hanem az eredeti jelentésében, ami ugyebár hanyatlás, létrontás. Persze, lehet itt megértőnek lenni, de azért valljuk be: a pedo-vonal az animés szubkultban gáz, kibaszott gáz! Japánban is, Magyarországon, mindenhol! A fantasy szubkult azért ilyennel nem küzd sehol.

    Ami meg a pedocuccokhoz meg a pedo-otakukhoz való politikai korrekt hozzáállást illeti, amit a Mondó és társai csinálnak: Létezik olyan, hogy értelmiségi felelősség. Vagy megfordítva: felelős értelmiség. Ami azt jelenti, hogy nem mindegy, mit engedek ki a számom, mi mellé teszem oda magam. Ez mintha sok animés értelmiségből hiányozna. Például a mondós és animeaddictos srácokból és csajszikból. Én, ha újságíró lennék, és az újság, amelynél dolgozom, ráfeküdne erre a pedó-vonalra, felállnék, felmondanék, és ott hagynám. De hát ez én vagyok, G. T. meg más ember. Úgy látom, nem felelős értelmiségi, csupán korrupt. Oké, végül is lehet így is csinálni – nekem mindenesetre nem szimpatikus, sőt irritálóan ellenszenves.

    Ja, apropó politikai korrektség. Azt hiszem, a Mondó hirdetett még fél évvel ezelőtt egy versenyt, amelyben olyan kritikai videókat kellett készíteni, amelyben a résztvevő olyan animét mutat be, amit nem szeret. Bemutatja a videóban, mi nem tetszik az adott animében. Az egyik kritérium, hogy úgy kell bemutatni a versenyzőnek a neki nem tetsző animét, hogy ne sértse meg az adott anime rajongóit. Vagyis politikai korrekt kritikákat kellett készíteniük a nekik nem tetsző animékről. A politikai korrektséggel viszont egy baj van: az, hogy megbénít, nem engedi, hogy őszintén beszélj a választott tárgyadról! A politikai korrektségnek köszönhetően nem beszélhetünk őszintén semmiről! Amíg a hazai animes szubkult ragaszkodik a PC-nyelvezethez, addig nem is fog megszabadulni a hibáitól, ha pedig nem szabadul meg a hibáitól, nem fejlődik semmit!

    Hajaj, idealista vagyok, mikor realistának kellene lennem! 😛

    • Nyugi, ez nemcsak a magyar animés szubkultra jellemző, a nemzetközi is pont ugyanilyen elbaszott, mert ott is ugyanezek a trendek, és a főbb animés zászlóvivő portálok-rendezvények-médiumok ugyanúgy felülnek a bandwagonra, ezerrel tolva a silány hájpcímeket.

    • “Akárhányszor olvasom a hazai animés szubkultról írt beszámolóidat (ez nem is tudom, hányadik), valahogy mindig keserű lesz tőle a szám. Hiába próbálod humorral vegyíteni (amin nem egyszer amúgy mosolygok vagy nevetek, vagyis célt ér, megnevetett 🙂 ), azért mégis ott van az a keserű gondolat: „A picsába, ezt is elbaszták Magyarországon!” 😦 (Mostanság a hazai fantasy szubkult is megtorpant, emellett kontraproduktívvá vált, nem egy esetben korrupttá és belterjessé, s már a politika is megjelent a színen. Hurrá! 😦 ) Hiába, ilyen ez a magyar közeg… 😦 De azért mindenesetre kitűnik az ilyenfajta élménybeszámolóidból, EBBŐL IS, hogy ez a hazai anime fandom ugyanúgy korrupt. Most nem a szó hétköznapi, anyagi értelmében (mellesleg kérdem: úgy is?), hanem az eredeti jelentésében, ami ugyebár hanyatlás, létrontás. Persze, lehet itt megértőnek lenni, de azért valljuk be: a pedo-vonal az animés szubkultban gáz, kibaszott gáz! Japánban is, Magyarországon, mindenhol! A fantasy szubkult azért ilyennel nem küzd sehol.”

      Na igen, ugye a tényeken nem lehet változtatni, ergo csak a hozzáállásunkon tudunk, akkor meg inkább félig röhögjünk az egészen kínunkban, mintsem reagáljuk le depressziós érfelvágással. 😀 Egyébként mondom, nekem csak az fáj ebben az egészben, hogy kvázi valami öt év alatt lecsengett az az “aranykor”, amit nem hogy fenntartani, de onnan tovább is lépni kellett volna. Ugye említed a magyar fantasy szcénát, hogy annak is megvannak a maga gondjai, stb-stb. Igen, de mindezekkel együtt azért mégis csak sorban fordítják a híresebb fantasy írók regényeit magyarra, sőt, magyarok is írnak nem egy fantasy regényt, működik a fandom, stb-stb. Az anime/manga esetében viszont sajnos ez az egész ki lett csinálva, részben a fanok “én nem adok pénzt semmiért!” hozzáállása miatt, részben a szolgáltatók töketlensége miatt. “Vicces”, de amit Junchi írt OJ-ről, hogy pusztán azért képes volt orrba-szájba nyomatni a lolis, csöcsös híreket, mert azokra ment a sok kattintás, úgy a hazai mangakiadásra dettó igaz ez: azt nyomták, ami fogyott, függetlenül annak minőségétől. Ezzel aztán végül odáig jutottak, hogy megjelent egy évben mondjuk egy kötet Kenshin és amellett három kötet Naruto, mivel az utóbbit zabálta a nép. Igen ám, de pusztán Naruto fanokból nem tudsz megélni, ezért aztán miután sikeresen leépítették az összes többi címüket, arra hivatkozva, hogy “mert mindenki Narutót vesz”, most már ott tartunk, hogy a Naruto is majdhogynem döglődik, mert annak is lecsengett már a hype-ja, a divatmangások/animések kihátráltak az egész mögül, stb. Szóval félreértés ne essék, nem San Diego-i Comic Cont, meg hasonlót akarnék én itt Magyarországon, bőven boldog lennék, ha ez az anime/manga dolog legalább a hazai fantasy fandom szintjét elérte volna. Ehelyett ott tartunk, hogy leghátul kullogva döglődik, most már a gamerek PlayIT-je is magasan rájuk ver, pedig az valami 10 évvel az első animecon után kezdett el szerveződni. :/ (Erről most eszembe is jutott, hogy vajon vannak-e még vidéki animeconok pl.? Emlékszem, anno az “aranykorban” az is rendszeres volt, hogy legalább évi egyszer, jellemzően nyáron 1-1 vidéki városba “települt ki” a MondoCon, vagy ha ők nem segítettek, hát a helyi anime meet összehozta magánban. Gondolom most már ezek is régen megszűntek. :()

      Aztán kérdezted, hogy korrupt-e a fandom, mármint pénzügyileg is? Erre sajnos azért nem tudok válaszolni, mert soha nem voltam annyira benne a fandomban, úgymond a “húsosfazék mellett”, hogy ilyesmire rálássak. A MAT idejéből voltak sztorik, ezek egyike pl. az általam már sokat emlegetett “Tomcat jelentés”, amikor 2006 környékén az akkori MATvezér MSZP-s apja kitalálta, hogy milyen “jó ötlet” lenne “agitátorokat” elvegyíteni a pesti és vidéki animeklubok körében, akik aztán két animeelemzés mellett a “megfelelő pártra” való szavazásra is buzdították volna a fiatalokat, de aztán ebből nem lett semmi. Volt viszont ennek egyfajta folyamánya/folytatása, ami arról szólt, hogy később pont ez a srác indított pert a MAT ellen, mert gyanús lett neki, hogy konkrétan milliókkal (!) nem tudtak elszámolni a költségvetésben… Mire ők válaszul össznépileg kizárták az egyesületből, szal na, csak a szokásos magyar sztori: vagy velünk vagy és együtt korruptálódunk, vagy ha neked ez nem pálya, akkor ellehetetlenítünk. :/ Illetve szintén még a MAT-os conok idejéből voltak olyan történetek, hogy pl. azért volt mindenféle kínai bóvlit, meg hasonló szarokat áruló árus a conon, mert az akkori MAT-os vezetőnél voltak elszállásolva, aztán cserébe, hogy megtűrték a “mini zsibijüket” a conon, a bevételük X%-át ki kellett fizetniük neki. (Meg hogy elkanyarodjak a MAT-tól, ugye itt van, amit már Péter is többször említett, hogy az Usteam FTP-t üzemeltető Zsozsónál gyanúsan sokszor “mentek tönkre” winchesterek, aztán ilyenkor mindig adománygyűjtést szervezett magának, szóval mi élünk a gyanúperrel, hogy néha 1-1 adomány nem pont a vinyóra, hanem nyaralásra, vagy havi fizetéskiegészítésre ment, de ez már tényleg csak apróság a fent említett MAT-os stiklik után. XD)

      Persze mondom, ezekből nyilván nem tudjuk mindet bizonyítani, meg ezek is már 10 éves sztorik, a mostaniakról meg nem hallani ilyesmiket, ami persze nem azt jelenti, hogy ők nem lophatnak, csak lehet, hogy legalább már arra a szintre eljutottak, hogy ne feltűnően csinálják. XD Mondjuk ha valami, akkor ez pont nem anime fandomhoz, hanem szimplán Magyarországhoz kötődő “sajátosság”, sajnos. Ami itt népszerű, arra előbb-utóbb rátelepszik a korrupció, ami azt nézi, hogy hogyan szedje meg magát még a jobbnál is jobban. (Amúgy én még ezt is elnézném, csak az a kibaszott mohóság ne társulna hozzá… Egyik haver mondta még elég régen, hogy “Tudod mi a különbség a külföldi és a magyar politikus között? Előbbi is lop, de csak módjával, mondjuk lenyúlja az államkassza 1%-át, ki nem szarja le ugye? Utóbbi ellenben mohóságában szétrabolja majdnem az egészet, abból fizeti a komplett nyaralását, meg hasonlók, emiatt aztán egyrészt szétcseszi a gazdaságot, másrészt annyira feltűnően csinálja, hogy mindenki tudja fog róla és ezért fogják utálni is.” Na, ezt annyival egészíteném ki, hogy sajnos ez idehaza nem csak a politikára jellemző…)

      “Ami meg a pedocuccokhoz meg a pedo-otakukhoz való politikai korrekt hozzáállást illeti, amit a Mondó és társai csinálnak: Létezik olyan, hogy értelmiségi felelősség. Vagy megfordítva: felelős értelmiség. Ami azt jelenti, hogy nem mindegy, mit engedek ki a számom, mi mellé teszem oda magam. Ez mintha sok animés értelmiségből hiányozna. Például a mondós és animeaddictos srácokból és csajszikból. Én, ha újságíró lennék, és az újság, amelynél dolgozom, ráfeküdne erre a pedó-vonalra, felállnék, felmondanék, és ott hagynám. De hát ez én vagyok, G. T. meg más ember. Úgy látom, nem felelős értelmiségi, csupán korrupt. Oké, végül is lehet így is csinálni – nekem mindenesetre nem szimpatikus, sőt irritálóan ellenszenves.”

      Hát na, látod, hogy Surci is mit írt fentebb, hogy pl. OJ hogyan állt hozzá, amikor ő dirigált. “Ilyen hírekre kattintanak, akkor ilyeneket rakok ki tonnaszám!” Le volt szarva ott is a felelősség, de nem csak általa, hanem gondolom még sok ilyen Addictsos által. Egyébként kicsit elkanyarodva, de ez ahhoz hasonló, mint amikor van mondjuk egy természetfotós, aki gyönyörű, profi képeket csinál, de mindig csak pókokat fotóz, míg mellette van valami “félcédulás” a kis kompakt gépével, aki a macskájáról nyom mindig napi két tucat fotót. Hiába az előbbi elhivatottsága, profi felszerelése, az “alanyok” felkutatása, stb-stb., valószínűleg az utóbbinak lesz több like-ja, egyszerűen azért, mert macskával könnyebb like-okat gyűjteni, mint pókokkal. Na most az előbbi ezek után két dolgot tehet: mindent leszarva hű marad önmagához, ezzel együtt viszont ki kell bírnia, hogy “örök második” lesz, mert a saját macskáját fotózó “Magdianyusnak” mindig legalább háromszor annyi like lesz minden képe alatt, mint az ő pókosainál. Vagy besokall ettől az egésztől, sutba dobja elveit és ő is elkezd cuki cicás/kutyás fotókat csinálni, hiszen láthatóan a nép ezeket sztárolja, ő meg még jobban is jár, mert azokhoz kell nem kell profi makrófotós felszerelés, illetve nem kell a “hetedik határba” kimenni értük. Na, ez az anime téma is valami hasonló: persze, LEHETNE igényes animés oldalt csinálni, LEHETNE mennyiség, meg likevadászat/clickbait helyett a minőségi tartalomra rágyúrni, csak ehhez először az kellene, hogy sokan ne valami kiugrási lehetőségként tekintsenek erre az egész anime/manga bizniszre, mondván, hogy “majd nevem lesz a “szakmában” és utána jön minden, hírnév, nők, pénz!” (XDDD), hanem valami olyan emberekből kéne verbuválni egy “stábot”, akik leszarják az ilyesmiket, hogy “de az AA legújabb hírét megint 100-an like-olták, a miénket meg csak 10-en!”, hanem helyette arra helyezzék a hangsúlyt, hogy amiket leírtak, kiraktak, feltöltöttek stb. az oldalra, azért másnap a tükörbe nézve ne legyen ingerenciájuk szembeköpni magukat. Csak hát ilyet hol találsz, plusz ahogy Surci írja, sajnos ezek a tendenciák bizony külföldön is megvannak, csak a hazai fandommal ellentétben ott legalább nem sikerült a teljes bizniszt is kinyírniuk.

      Ezt az újságíró témát meg érdekes, hogy mondod, mert speciel egyszer voit a Mondónak egy ilyen cikkíró pályázata, ahol a kiírt 10-12 animecímből kellett választani egyet, cikket írni róla, majd elküldeni nekik mailben. Épp amúgy is újságírói szakirányt végeztem az egyetemen, úgyhogy ismerősök rádumáltak, hogy küldjek be egyet. Végül beküldtem, meg is jelent, Luggi személyesen írt nekem, hogy szeretne a jövőben hosszútávon is foglalkoztatni a Mondónál, csak küldjek át valami referenciát, a MyAnimeListemet, vagy bármit, amiből kitűnik, hogy mégis milyen stílusú animéket szoktam nézni, milyen típusúak írását bízzák rám, stb. El is küldtem, aztán azóta is várom a választ… XD Mondjuk nem sértődtem meg, csak azért annyit visszaírhattak volna, hogy “bocs, végül mégsem kérünk belőled”, még indokolniuk sem kellett volna, bár azért kíváncsi lettem volna a dolog miértjére. 😀 Aztán már utólag úgy voltam vele, hogy két dolog miatt nem is baj, hogy így alakult:

      1. Inkább ne vegyenek fel, mint hogy utólag nekem kelljen távoznom, mert már vállalhatatlannak találjam a szitut. Itt most nem csak az általad felhozott pedó sorozatokra célzok, hanem pl. arra, hogy engem már anno sem izgatott, hogy a Mangafan kiadja a Narutót és arról emiatt nem illik rosszat mondani a Mondo hasábjain, mert azzal rontják a bevételt. XD Ha szerintem valami szar, akkor azt nem fogom dicsérni. Szóval ilyenekből hosszútávon lehetettek volna nézeteltérések.

      2. A másik meg a pénz. Most én leszek az anyagias dög, de ha egy magazin havi/kéthavi leosztásban mindig vár tőlem 1-1 cikket, akkor én meg némi zsét várnék érte cserébe. 😀 Nyilván nem 100-200 ezrekre gondolok itt, de legalább valami minimálbért, vagy némi honoráriumot… 😀 Egy nonprofit honlapnál nyilván más a helyzet, viszont itt egy olyan újságról beszélünk, aminek darabja közel ezer forintot kóstál, azért egy ilyenbe had ne kelljen már ingyen írnom, sőt, szerintem másnak sem kellene. (Na, ezután most tuti minden Mondo stábtag jól elküldene az anyámba, hogy micsoda szívtelen dög vagyok, bezzeg ők, akik a semmiért írogatnak oda, de én nem is azt mondom, hogy ők a hülyék, amiért belemennek, vagy bármi, csak azt, hogy nekem ez így hosszútávon nulla forintból tuti nem érte volna meg.) Ja, amúgy ilyen “mennyi itt a fizetés?” kérdésekig el sem jutottunk, viszont úgy 1-2 évvel később, amikor Junchinak meséltem ugyanezt a sztorit, amikor egy conon összefutottunk, rákérdeztem már nála (mint egy olyan embernél, aki már évek óta ír nekik), hogy “Amúgy figyelj már, te kapsz ezért valamit?” és azt mondta, hogy ő sem, teljesen “jófejségből” írogat nekik, szóval ezt innen tudom.

      “Ja, apropó politikai korrektség. Azt hiszem, a Mondó hirdetett még fél évvel ezelőtt egy versenyt, amelyben olyan kritikai videókat kellett készíteni, amelyben a résztvevő olyan animét mutat be, amit nem szeret. Bemutatja a videóban, mi nem tetszik az adott animében. Az egyik kritérium, hogy úgy kell bemutatni a versenyzőnek a neki nem tetsző animét, hogy ne sértse meg az adott anime rajongóit. Vagyis politikai korrekt kritikákat kellett készíteniük a nekik nem tetsző animékről. A politikai korrektséggel viszont egy baj van: az, hogy megbénít, nem engedi, hogy őszintén beszélj a választott tárgyadról! A politikai korrektségnek köszönhetően nem beszélhetünk őszintén semmiről! Amíg a hazai animes szubkult ragaszkodik a PC-nyelvezethez, addig nem is fog megszabadulni a hibáitól, ha pedig nem szabadul meg a hibáitól, nem fejlődik semmit!”

      Na, amúgy pontosan erről beszéltem fentebb. Én nem tudnék hosszútávon egy olyan helyen írni/dolgozni/alkotni, ahol egyes címek “tabusítva” vannak, aztán arra hivatkozva, hogy “jajj, ne, megbántod a fanjait!” nem szabad semmi rosszat mondani pl. a Narutóról. Btw, ez utóbbiról szintén van egy sztorim. XD A Mangafan kiadó és a Mondo szegről-végről “szövetségesek”, sőt, mintha rémlene is, hogy a magazint is ők adták ki, illetve conok alkalmával mindig ugyanannál a pultnál árulták a Mangafan mangáit, ahol a Mondókat. Történt egyszer, hogy a Mangafan kiadta az Élni/Alive című egykötetes mangát, ami nem volt valami ismert cím, speciel én sem hallottam róla azelőtt. Random felmentem a fórumukra és elkezdtem olvasgatni, hogy mik erre a bejelentésre a fanreakciók. Sikerült is találni egy AA-n szocializálódott okostónit, aki beírt nekik valami olyasmit, hogy “LOL, mi ez a noname szar? Azért a Mangafan eddig minőségi címeket adott ki…” Mire nem bírtam magammal, be kellett rá írnom válaszul, hogy “Hát nem tudom, a Naruto után szerintem már minden egyéb cím csak felfelé húzza őket…:D” XDDD Alig telt el pár ÓRA, máris törölték a postomat. 😀 Mert hát na, olyat nem játszunk, hogy valaki a szájára veszi a kiadó legtöbb bevételt termelő címét. 😀 (A slusszpoén, hogy amennyire emlékszem, a gyerek kötekedő, kiadót leszóló postja viszont ott maradt… XD Érted, inkább mondják el őket minden szarnak, mint a Narutot, mert “jajj, a rajongók lelke!”, meg persze jajj, a kiadó pénztárcája… :D) Ez a fenti videóverseny amúgy nekem kimaradt (YouTube-on nincs ezekből fenn? párat azért megnéznék… XD), de ja, itt is elég röhej, hogy “csak úgy kritizálhatjátok a művet, hogy a rajongókat ne sértsétek meg”. Amúgy ezzel odáig még egyet is értek, hogy ne kezdjük el minősítgetni a rajongókat, szóval ne menjünk le valami “az is hülye, aki a Narutót szereti!” szintre, viszont a “ne sértsük meg a fanokat” dolog azért necces, mert ezek tényleg majdnem MINDENEN ki tudnak akadni. Szerinted gagyi a történet? Máris megsértetted, mert szerinte meg epic! Nem tetszett valamelyik karakter, kifejezetten irritált? Dehát a fanoknak meg ő az egyik kedvence, nem szidhatod le! Na, így viszont már tényleg meg van ölve a kritika, akkor kár egyáltalán ilyesmit kérniük.

      • “Ez a fenti videóverseny amúgy nekem kimaradt (YouTube-on nincs ezekből fenn? párat azért megnéznék… XD)”

        Itt a felhívás. Idézet belőle:

        “Fontos: ne legyen sértő a pályaműved, hiszen mások lehet, hogy éppen szeretik az általad választott animét… vagy mangát vagy éppen live-action-t…”

        És azt hiszem, ezek a pályázatra készült kritikák. Megmondom őszintén, nem néztem meg őket. Ha esetleg megkukkantasz párat, írd le a véleményed, milyen. Kíváncsi vagyok rá.

        + És még egy ajánlás a részemről. Ezt most nem linkelem, de youtube-n fenn van az alábbi címmel:
        “10 dolog, amit NE csinálj animésként!”

        Itt Animekommentáros barátunk 10 tanácsot ad animéseknek, mit ne tegyenek fanboy-ként/fangirl-ként. Úgy még okés lenne a videó, de Daisetsu a végére szintén előhozza ezt a PC-dolgot, miszerint ne bíráljunk nekünk nem tetsző animéket, mert ezzel megbántjuk az adott mű fanjait. Ha most nagyon kegyetlen lennék, belinkelném a videója alá Péter Bakemonogatari-kritikáját. Ugyanis Daisetsu kedvenc animéjéről van szó – elmondása szerint miatta szerette meg az animézést! Fájna neki? Mennyi zsebkendő fogyna el? Hány perc alatt dolgozná fel az élményt?

        Ne bántsuk egymást, gyerekek! Tiszta hópehely nemzedék! Üvegburok 2018!

        Én személy szerint úgy vagyok vele, hogy ha valaki egy olyan dolgot bírál, amit én szeretek, meghallgatom a nemtetszését, annak indokait, magyarán a kritikáját. Nem sértődöm meg, hanem tudomásul veszem, hogy neki nem jön be. Egyik kedvenc íróm Stephen King, egyik kedvenc zenei előadóm Kovács Ákos – nem egy haverom kifejtette velük szemben a nem-tetszését, volt olyan is, aki még a devalváló “szar” szócskát is hozzátette. Columbo az egyik kedvenc sorozataim közé tartozik – mégis belátom, megtalálhatóak benne azok a hibák, amiket Puzsér a kritikájában felsorol. Stb. Számtalan olyan alkalom volt, amikor ütközött egy haverral az ízlésünk. Nem fejeltem le, nem hisztiztem, nem rohantam sírva a szobámba, nem szakítottam meg vele a kapcsolatot. Értelmes és kulturált, mentálisan egészséges emberek el tudják ezt intézni egymás között. Hiszen itt a blogon is már lett ütköztetve két-két ellenvélemény egy-egy anime kapcsán (Lain, Konosuba, Madoka). Felnőtt emberek között ez megoldható!

      • Aztamindenit, mennyi olvasni való. 🙂

        Volt itt minden, de semmi új. Azért az valahol kezd fárasztó lenni, hogy rendre a feminizmus-gender-sjw tengely mentén zajlik a diskurzus már szinte mindenről. Pedig annyi érdekes téma lenne, viszont lassan kezdem úgy érezni, mintha Dupla D oldalán járnék, csak önálló gondolatokat olvasva.

        Titkos: A Mondós kritika videós programhoz: volt szerencsém rápislantani, de csak egy videót néztem meg belőle. Alapból a csatornájukra csak Ricz miatt iratkoztam fel, erre ő meg kvázi beszüntette a szereplését a felületen. 🙂 Szóval ezek a kritika videók nagyjából úgy néztek ki, hogy a pályázók, csakhogy ne kelljen teljesen lefeküdniük a cenzúrának, inkább olyan animéket kritizáltak, amelyek közmegegyezéses alapon amúgy is szarnak vannak ítélve (egy-két kivételt láttam a címek között). Amit láttam, az konkrétan a Boku no Pico kritikája volt. De az is eléggé ilyen Szirmai-féle mondok is valamit, meg nem is színvonalú volt.

        Ami az anime fandom leépülését illeti, a személyes olvasatomban ennél árnyaltabb a kép, bár könnyen lehet, hogy totál rosszul látom, lévén nem vettem részt benne semmilyen formában. Ahogy én látom, inkább a szolgáltatás formálta a fandomot igénytelenné, közben arra hivatkozott, hogy ez a közízlés, holott ők maguk formálták az ízlést ilyenné. Az meg, hogy nem áramlott a pénz belé, valahol magyar sajátság. A gamer szubkult sem éledt volna fel ennyire, ha a játékkiadók úgy tíz éve nem váltottak volna profilt, és nem álltak volna rá nagyipari szinten az online játékokra. Azokat ugye nehezebb megkerülni, hogy ne kelljen megvenni, így aztán a tőke áramlás is jobban megvalósulhatott, a forgalmazók is megengedhették maguknak, hogy portékákat áruljanak. Most így hirtelenjében ennyi jutott eszembe.

      • “Szóval ezek a kritika videók nagyjából úgy néztek ki, hogy a pályázók, csakhogy ne kelljen teljesen lefeküdniük a cenzúrának, inkább olyan animéket kritizáltak, amelyek közmegegyezéses alapon amúgy is szarnak vannak ítélve”

        Ez mennyire szánalmas. Közben meg játsszák a progresszívat! 😛

        Reagáltam rá hosszabban amúgy, de mivel két link is be van szúrva, a wordpress karanténozza (vagy mi). Ha Péter engedélyezi, akkor olvasható lesz erről a teljes véleményem.

      • Jó lenne, ha még ma este láthatnám, mert kíváncsi vagyok rá. 🙂

        Amúgy valóban elég szánalmasak ezek a “kritika videók”, legalábbis így, ahogy én tapasztaltam. Az a gyerek, aki a Boku no Pico-ról csinált videót, nos, enyhén szólva is amatőr volt, amivel még nem lenne baj, de a videószerkesztés alapjait megtanulhatta volna már, ha már videót készít. Zavaros, összefüggéstelen volt a beszéde, pedig ha többször felvesz szakaszokat, és azokat összevágja, még talán értelmesnek is hangozhatott volna. A másik meg, hogy igazán érdemi kritikát nem mondott, legalábbis nem emlékszem arra, hogy bármi hatást gyakorolt volna rám. Magyarán nem tudtam vele egyetérteni, de ellenkező véleményen sem voltam vele. Pedig a tárgyalt címet láttam is (pont ezért voltam kíváncsi rá, mit tud mondani róla). A többit meg pont azért nem néztem meg, mert nem láttam az adott animét.

      • Amúgy ez a “fikázzuk a Boku no Picót!” kb. a legnagyobb biztonsági játék, amit animés csak bevállalhat, mivel mostanra az interneten már ilyen mémmé fejlődött, hogy “Boku no Pico = a legdurvább, legbetegebb, leggusztustalanabb anime!”, ergo ha arra szólsz be, tényleg kizárt, hogy bárkit megsérts… XD Az persze más kérdés, hogy szerintem ez egy hülyeség. Haverokkal egyik Szilveszter alkalmával (és némi alkoholt odakészítve segítségül XD) kitaláltuk, hogy “fú, még egyikőnk sem látta, de a teljes internet szerint valami iszonyú beteg hentai, lássuk hát a szörnyet!”, aztán a három epizód végeztével kb. mi néztünk a leginkább, hogy “EZ? Ha eltekintünk arról, hogy shota-meleg pornó, ebben semmi durva nem volt!” Szal ja, bezzeg a fanok által “critically acclaimed” Bible Black-ben sátánista rituálé keretében kötözik a nőt egy oltárhoz, a nőknek farkuk nő, gangrape-et nyom mindenki, stb-stb. és ez utóbbit mégis fűnek-fának ajánlgatták (köztük olyan embereknek is, akik még életükben nem láttak hentait), hogy “ezt nézd, mert ez a tuti, egyik legjobb hentai, stb-stb!” Szal ja, a fandom egy újabb hülyesége. XD

        “Ami az anime fandom leépülését illeti, a személyes olvasatomban ennél árnyaltabb a kép, bár könnyen lehet, hogy totál rosszul látom, lévén nem vettem részt benne semmilyen formában. Ahogy én látom, inkább a szolgáltatás formálta a fandomot igénytelenné, közben arra hivatkozott, hogy ez a közízlés, holott ők maguk formálták az ízlést ilyenné.[…]”

        Is-is, ez ilyen “a tyúk, vagy a tojás volt előbb?” dolog igazából. Egyrészt persze, a magyar kiadók masszívan rájátszottak erre, asszem Junchi írta egyszer, hogy “az Animaxnak is az volt az első szög a koporsójába, hogy ráálltak ezekre a neverending fosshounenekre és ignoráltak minden más sorozatot”, viszont ugyanakkor az igény bizonyos szempontból már azelőtt megvolt, hogy elkezdtek volna idehaza mangákat kiadni, vagy animéket vetíteni a TV-ben, mert pl. a Naruto láz ezek nélkül is épp tombolt a hazai fandomban, a kiadók csak kényelmesen “meglovagolták” ezt a hullámot. Mondjuk az elején még jól csinálták, amikor próbáltak tényleg többféle témájú, többféle nemhez/korhoz szóló mangákt kiadogatni (Hellsing – seinen, Nana – josei, Kenshin – shounen, de a normális fajtából, Chrono Crusade – mint az előbbi, stb.), csak aztán egyre inkább arról kezdett szólni ez az egész, hogy “amiket kevésbé vesznek, azokat szépen leépítjük”. Érted, biztos nem arról volt szó, hogy mondjuk Nanát már egyetlen ember sem vett, hanem hogy nem vették annyian, amennyire a Mangafan szerint kellene, vagy lehet, hogy már veszteséges volt nekik, ezért hát elkezdték szépen egyre ritkábban megjelentetni ezeket, majd végül kaszálták is. (Amúgy most így belegondolva: nem is tudom, ezek a mangák most hogy állnak, talán a Naruto az egyetlen, ami még fut idehaza, de lehet már az is befuccsolt.) Nem azt mondom, hogy Mangafanéknak egyszerű volt ez, de tényleg hoztak nem egy hülye döntést. Az elején pl. irreálisan sok sorozatot vettek meg és adtak ki és értem, hogy emögött valszeg pont az munkált, hogy az emberek lássák, nem csak Naruto van a világon, viszont azzal nem számoltak, hogy az az aktuális mangaláz bizony hamar lecsenghet és akkor majd ott állnak “pucér picsával” 5-6 licenszelt címmel, amik közül jó, ha 1-2 visszahozta az árát. (Ugye végül kb. ez is történt.) Szal jobb lett volna, ha inkább mondjuk licenszelnek összesen három címet, ezek között mondjuk lett volna egy shounen, egy seinen, meg egy josei és ezeket viszik tovább, amíg kiderül, hogy hosszútávon mennyire életképes ez az egész hazai mangakiadás. Később aztán lehetett volna terjeszkedni, ha bejön, ha meg nem jön be, talán annyi pénzük még így is lett volna, hogy legalább ezt a három sorozatot végigvigyék. Apropó végigvivés: ez meg a másik, lehet nem volt a legszerencsésebb ötlet ilyen “neverending” sorozatokat (400-500 fejezet körül járó és akkor még futó Naruto), vagy éppen olyanokat kiválasztani, aminek a sztori felénél megállt a kiadása és Japánban is hosszú évek óta szünetel (pl. a Nana pont ilyen volt). itt gondolom részben arról volt szó, hog elragadta őket a mohóság, aztán a “ami épp aktuális hype Japánban vagy Amcsiban, abból akarok idehaza is megélni!” mentalitás vezette őket, másrészt gondolom az Animax-al is próbáltak úgy-ahogy együttműködni, pl. a Nana mangánál eléggé érződött, hogy a TV-be frissen bekerült Nana anime “mellé” szánják. Viszont mivel az Animaxot tudtommal nem ők irányították (vagy legalábbis kevésbé, mint a Mangafant), ezért lehet, hogy néha így “kínjukban” mentek bele ők is abba, hogy ebből vagy abból a sorozatból kiadják a mangát is. Mondjuk voltak pozitív példák is: a 10 kötetes Hellsing, a 8 kötetes Chrono Crusade, a 12 kötetes Death Note, stb. mind olyan sztorik voltak, amik nem “végtelenek”, mindhárom totál más hangulatban/sztoriban/stílusban és mégis végig ki tudták adni őket. Vagy emlékszem, a legelső Mangafanos manga az Árnybíró volt, ami még csak nem is japán (koreai) és eleinte én i szkeptikus voltam vele kapcsolatban, de aztán elkezdtem olvasni és kiderült, hogy tényleg érdekes, szórakoztató, stb. A fanok eleinte ugyanígy köpködték (“lol, még csak nem is igazi manga, jellemző, hogy nálunk még ezt sem tudják rendesen csinálni…”), de aztán, ahogy a japanofília alábbhagyott és egyre többen voltak hajlandóak legalább beleolvasni, úgy végül még egy kisebb hazai fandom is kialakult körülötte, ami végül elég is volt ahhoz, hogy a 17 + 1 extra kötetes cuccot is végig ki tudják adni. 🙂 Csak mondom, úgy a “Narutizálódás” környékén csúsztak durván félre a dolgok, persze most nem ezt az egy címet hibáztatom, csak valahol itt kezdett el a kiadók mentalitása is átcsúszni abba a kategóriába, hogy “oké, szarunk bele, menjünk tisztán a profitra, kiadni meg mindig azt fogjuk, amiért a leghangosabban ordít a tömeg!”

        Egyébként amit még sajnálok ebben az egészben, hogy itt nem is csak arról van szó, amit Pash ír, hogy “már megint elbasztuk… :(“, hanem arról is, hogy sajnos egyre kevesebb ilyen próbálkozás lesz idehaza, mert minden kiadónak és egyéb kapcsolódó pénzembernek az fog lejönni erről az egész anime/manga dologról, hogy még csak foglalkozni sem érdemes vele, mert Magyarországon ezzel nem lehet keresni, az nem merül fel bennük, hogy lehetne, csak szarul csinálták az eddigiek. Bár ekkor meg eszembe a jut a másik téma, hogy a fan úgy sem hajlandó érte fizetni, szóval kíváncsi vagyok, mi lenne az a profi minőség, aminél már mindenki azt mondaná, hogy “basszus, ezt olyan királyul megcsinálták, hogy letöltés helyett inkább megveszem az egészet!” Egyébként ilyenekre is volt példa korábban, pl. az Akira díszdobozos DVD kiadása, amihez egyrészt profi szinkron, extrák, stb. társultak, másrészt volt annyira jó az egész, hogy kb. egy külföldi anime DVD minőségével is simán felvette a versenyt. Vagy sorozatok közül az általam már sokat dicsért Soul Eater, amit ha kiadtak volna DVD-n, tuti megveszem az utolsó részig, mert egyszerűen a magyar szinkronja kvázi még jobban sikerült, mint a japán.

        Szóval nem tudom, na, nehéz ez… Amúgy a gamer-párhuzamot azért is hoztam most fel, mert mondjuk a ’97-es állapotokhoz képest azt figyeltem meg, hogy JÓVAL többen hajlandóak eredetiben megvenni ezt vagy azt a címet, pedig nem hinném, hogy ’97 óta annyit gazdagodott volna az átlagmagyar, sőt… XD Viszont valami megváltozhatott, vagy mentalitásban, vagy egyszerűen a játékcégek használnak már olyan CD key-es védelmet és egyéb “trükköket”, hogy aki megpróbálja feltörni, vagy a warez verziót futtatni, az is azt mondja félúton, hogy “oké bazdmeg, ez túl nagy meló, inkább megveszem eredetiben…” XD Nem tudom pontosan, csak tippelgetek, de tényleg azt figyeltem meg, hogy míg a 90-es évek végén az ment, hogy mindenki össze-vissza másolgatta a játékokat és haverok terjesztették őket egymás közt (aztán ha valaki mégis megvette a bolti verziót, néztek rá, mint a csodabogárra, épp csak le nem hülyézték), addig manapság már az amúgy pénzügyileg nem túl eleresztett haverról is kiderül pl., hogy majdnem az összes jelenlegi Blizzard játékot megvette eredetiben már rég. 😀 Szóval nem tudom, ez mitől változott meg így, de ha ennek a mentalitásnak legalább egy része valahogy átszivárogna az animések-mangások közé, akkor látnék arra esélyt, hogy itt bármelyik kiadónak megérje ezzel bizniszelni idehaza.

      • Szentinel Says:

        Titkos

        Nekem erről az jutott eszembe, hogy ebben az animés-mangás bizniszből durván kimaradt a normális marketing. Úgy értem, nem volt olyan marketingszakember, aki sikerre vihette volna az ezirányú vállalkozásokat. Én emlékszem, mikor böngésztem a Mangafan fórumán, és a kiadóvezető olyan stílust engedett meg magának, hogy az én pofámról égett le a bőr. Elvileg a kiadó kampányolni akart amellett, hogy a mangákról kialakult káros előítéletek eltűnjenek, de hogy, ha maga a kiadó főszerkesztője is egy infantilis ember? Persze, hülyék mindenhol vannak, de akkor is. Még arra is emlékszem, mikor az Animax fórum csak azért képes volt leállni, hogy elejét vegye egy pletyka szinten létező trolltámadásnak. Ez mi? Egy televíziós csatorna fóruma működésképtelenné válik, mert megijed néhány trolltól?

        Egyébként nem csak a mangák iránti fellángolás csappant meg pár évvel a kezdetek után, hanem a képregényes is. Nagyon sokan akartak kiadni sok mindent, ami miatt telítetté vált a piac, és alig bírtak megszabadulni tőlük. Ehhez jön még hozzá, hogy a könyvszakma is igencsak megérezte az elmúlt pár évet, köszönhetően az Alexandra bedőlésének, és a folytonos visszaéléseinek. A Mangafan hivatalosan szerintem nem fogja megerősíteni, de több ismerősöm, aki a szakmában dolgozik, mesélte, hogy az Alexandra halála a kis kiadókat sújtotta a legjobban. A Mangafan nem volt nagy hal, tehát valószínűnek tartom, hogy ők nem hivatalosan, de befejezték a kiadást. Legutóbb a Vampire Knight utolsó része jött ki náluk 2016-ban. A MONDO még fut, mert azt egyszerűbben ki lehet adni, de szerintem a mangákra keresztet lehet vetni.

      • “Nekem erről az jutott eszembe, hogy ebben az animés-mangás bizniszből durván kimaradt a normális marketing. Úgy értem, nem volt olyan marketingszakember, aki sikerre vihette volna az ezirányú vállalkozásokat. Én emlékszem, mikor böngésztem a Mangafan fórumán, és a kiadóvezető olyan stílust engedett meg magának, hogy az én pofámról égett le a bőr. Elvileg a kiadó kampányolni akart amellett, hogy a mangákról kialakult káros előítéletek eltűnjenek, de hogy, ha maga a kiadó főszerkesztője is egy infantilis ember? Persze, hülyék mindenhol vannak, de akkor is. Még arra is emlékszem, mikor az Animax fórum csak azért képes volt leállni, hogy elejét vegye egy pletyka szinten létező trolltámadásnak. Ez mi? Egy televíziós csatorna fóruma működésképtelenné válik, mert megijed néhány trolltól? ”

        A normalitás hiánya amúgy sok esetben annak volt betudható, hogy gyakorlatilag az úgymond “animés nagy öregek” jelentős része is a tizenéves korból alig kilépett, húszas évei elején járó hapsi/csaj volt, akik ennek megfelelő infantilizmussal kezelték az ilyen helyzeteket. (Szerintem a 40 vagy hány éves Meglivorn már korban rangidősnek számított köztük.) Ráadásul ugye előállt az a helyzet, hogy míg mondjuk egy orvosi, bioszos, vagy akár csak egy filmes fandomban könnyen cserélhetőek az emberek (tehát ha Random Pistáról kiderül, hogy mondjuk debil félőrült, akkor holnaptól kicserélem Jófej Janira és onnantól ő viszi a boltot), mert egy szélesebb kört érintő tevékenységről van szó, addig animésekből akkoriban olyan kevés volt itthon, hogy sajnos sokszor kénytelen-kelletlen az “infantilis hülyét” is muszáj volt hatalomban tartani, mert egyszerűen nem találtál volna rögtön egy olyan embert helyette, aki:

        -Vágja, hogy egyáltalán mi az az anime/manga.

        -Elmúlt 18, tehát foglalkozhat munkaszerűen ezzel, mint képregénykiadás.

        -És azért a kellő tőkéje, kapcsolatai, stb. is megvannak ahhoz, hogy legyen kedve és pénze ebbe invesztálni, ne mondjuk fagyisbódét, vagy bármi mást nyisson mangakiadó helyett. XD

        És ezt általában az érintettek is pontosan tudták magukról, aztán aki tudja magáról, hogy pótolhatatlan, annak persze, hogy jól megnő a pofája, aztán olyasmiket enged meg magának, ami után normális helyeken repülne. Animax fórumon pl. nem ez a leállós buli volt az egyetlen ilyen, szal alapból az ottani moderátor(ok) néha a saját felhasználóikról is úgy beszéltek, hogy már én voltam úgy ezzel, hogy “öreg, értem én, hogy felbasz a sok hülye tinédzser, de elvileg belőlük akarnál élni, legalább a pénzre gondolva nyeld már le a békát…” XD Ehhez képest nem egyszer valóban olyan moderátori megnyilvánulásokat lehetett ott olvasni, amik nem sokban különböztek a 15 év körüli átlagfelhasználó Vérpistike írási stílusától, hiába volt elvileg a mod legalább egy tízessel idősebb náluk. (Egy ízben pl. valami “szánalmas véglényeknek” nevezte az egyik mod úgy kollektíven a teljes oda járó társaságot.) Egyébként nem felmenteni akarom az őket megtrollkodó embereket, de a trollok jelentős részét pont ők maguk termelték ki ezzel a tajparaszt, elitista, nagypofájú hozzáállásukkal. Plusz ugye (csak hogy pszichologizáljunk is kicsit XD) ezen emberek egy része ilyen suliban kiközösített, folyamatosan basztatott animés volt (persze nem azt mondom, hogy mind ilyen, de voltak szép számmal), akik talán életükben először érezhették úgy, hogy hatalmuk van valami fölött, végre ők a főnökök, nem pedig őket csicskáztatja/őket basztatja valaki más, aztán persze, hogy totál elszaladt velük a ló. Erre aztán masszívan rá is építettek, szóval “jó magyar szokás” szerint úgy terjeszkedtek később, hogy uram-bátyám alapon szervezték be a további embereket, így a szájak is be voltak fogva, mert ha valakinek mégis eszébe jutott volna “megpuccsolni” XY-t, azt is egyből meg lehetet zsarolni, mondván, hogy “öreg, az egészet úgy építettem fel, hogy ha én bukok, te is velem buksz, na, van még kedved lázadozni?”

        Az átlag rajongók (kvázi “felhasználók”) felé meg folyamatosan meg a ködösítés, dezinformálás, sokszor már nem tudtuk, hogy minket néznek ennyire hülyének, vagy pedig tényleg ekkora “ne tudja a jobb kéz, hogy mi csinál a bal”-szintű szervezés uralkodik köztük. Pl. ha már említetted az Animax fórumot, meg hogy gáz, hogy egy komplett csatorna fóruma leáll valami random troll miatt: az az érdekes, hogy ezt is ilyen kényelmesen, “szabadon” kezelték. Értsd: egyik pillanatban még előadták, hogy ez bizony a csatorna hivatalos fóruma, örülj, paraszt, hogy egyáltalán ilyen is van, bezzeg a szomszédos országoknak még saját anime csatornája nincs, nem hogy hozzá tartozó fórum, lásd, mit értünk el, borul le előttünk, stb-stb. Ha viszont valami gebasz történt (nem volt felirat az adott anime alatt, elbasztak valamit, véletlenül nem indult el az adás, stb.) és ennek hangot adtak a rajongók a fórumon, akkor egyből jött a kézmosás, hogy “ez inkább ilyen rajongói fórum, nincs ráhatásunk a csatorna működésére, blablabla…” És nem egy hasonló dolog volt, amiről kb. folyamatosan állítottak két különböző, egymásnak ellentmondó információkat, aztán az ember a mai napig nem tudja, hogy most ez vagy az volt-e igaz. Történt pl. olyan, hogy fikázták egy adott anime magyar fordítását, mire a fordítónak volt pofája úgy beírni a fórumra, mintha köze sem lenne az egészhez, aztán ilyen postokat írogatott, hogy “Ugyan már, ha én lennék a fordító, akkor én így, meg amúgy fordítottam volna!”, miközben pontosan ő volt a fordító, csak ugye ezt szinte csak a “belsősök” tudták róla, mivel az impresszumban nem a fórumos nicknevével együtt szerepel az ember. Választhatta volna, hogy kussban marad, vagy beleáll és konfrontálódik a kritikusaival, de ő inkább ezt a sunyi, alattomos, harmadik verziót választotta, ahol kioktathatja a fanokat, miközben magáról frankón elhárítja a felelősséget. Persze ha ezt így beírta volna bárki, hogy “Ó, hát figyel, te fordítod, akkor miért csak itt szájhősködsz, miért nem fordítod tényleg úgy, ahogy itt állítod? 😀 “, annak valszeg repült volna a permaban.

        Szóval ja, némileg ez is belejátszot ebbe az egészbe, hogy kis túlzással “tapasztalatlan gyerekek” vezettek egy kiadót, meg moderálták egy csatorna fórumát, aztán mire kiderült volna, hogy ki az, akivel lehet értelmesen haladni és kit kéne kirúgni, már késő volt, mert addigra az egész piacot sikeresen bedöntötték.

      • “Amúgy ez a “fikázzuk a Boku no Picót!” kb. a legnagyobb biztonsági játék, amit animés csak bevállalhat”

        Mondjuk valóban. Az azért vicces, hogy kialakulnak ilyen konszenzusos hype-ok és anti-hype-ok, vagyis vannak címek, amelyeket kötelező imádni, vagy legalábbis, akinek nem tetszik, annak kuss a neve, meg vannak címek, amelyeket divat szidni, és aki esetleg pozitívan éli meg, annak ciki lesz bevallani. Most a Pico lényegében egy középszar hentai, de messze nincs olyan rossz, hogy egy Bible Black fölé helyezhető legyen. Bennem leginkább nem hagyott mély nyomot. Megállapítottam, hogy na ilyet is láttam, nézzünk valami tartalmasabbat. Mondjuk a legtöbb hentai elég bugyuta. A Pico legalább rendelkezett egy minimális alibi történettel (kb. az NSZK pornó filmek szintjén értendő).

        “Ha eltekintünk arról, hogy shota-meleg pornó, ebben semmi durva nem volt”

        Na jah. 🙂 Azért kiegészíteném azzal, hogy crossdresser is egyben. 🙂 Nem épp egészséges szellemi mentalitást közvetít, de ahhoz képest, hogy miket magasztalnak fel (belezős, nemi erőszakolós, loli, stb.), simán beillik a sorba, csak annak soft verziója.

        “Is-is, ez ilyen “a tyúk, vagy a tojás volt előbb?”

        Igazából a hazai könyvkiadás, mint piaci tényező szemszögéből is nézve a dolgot, nagyjából ugyanerre az eredményre jutott volna a mangakiadás, még akkor is, ha a közösség tisztességgel vásárolja, és igényesen, választékosan fogyasztja a képregényeket. Kicsi piac vagyunk. Egy Harry Pottert még el lehet adni, mert arra akkoriban mindenki kíváncsi volt. Ugyanígy egy Twilightot, vagy épp a Szürkét. Viszont ezekhez tapasztalt, tőkével rendelkező kiadók álltak be. Amúgy meg a könyvkiadás hazánkban döglődik, és egy örvényszerű öngerjesztő folyamatba zuhant a rendszerváltás után, ami miatt igazából egy marginálisabb témával operáló szubkult tartalom nem maradhat fenn hosszú távon, ha nem olyan kiadó kezeli, ami esetleg több lábon áll. Az, hogy az Alexandra tavaly januárra bebukott, sokat rontott a helyzeten, főleg, hogy az utána maradt egykori konkurencia Libri és Líra, mintha meg se próbálná betölteni a hátra maradt űrt (értsd: nem gyarapították a kínálatukat azzal a tartalommal, amit korábban csak az Alexandra adott, de most szabaddá vált a préda: jó példa erre a Várak, kastélyok, templomok folyóirat, amit évekig csak az Alexandrában lehetett megvenni, viszont azóta már csak a kiadótól rendelhető).

        Másrészt a hazai könyvkereskedés szisztémája is működésképtelen, így hosszútávon mind be fog fuccsolni, ha még tovább ragaszkodnak a bizományi rendszerhez. Az Alexandra esetében a bukta egyik serpenyőjében a gondatlan kezelés és adóssághalmozás áll, a másikban meg a bizományi rendszer, ami együtt hatott úgy, hogy végül összeomlottak.

        “Amúgy a gamer-párhuzamot azért is hoztam most fel, mert mondjuk a ’97-es állapotokhoz képest azt figyeltem meg, hogy JÓVAL többen hajlandóak eredetiben megvenni ezt vagy azt a címet, pedig nem hinném, hogy ’97 óta annyit gazdagodott volna az átlagmagyar, sőt…”

        Pedig pont azért változott ekkorát a világ a gamereknél, mert a kiadói modell átalakult, így rákényszerültek a játékosok a vásárlásra. Ugye a 90-es évek végén még csak offline játékok voltak szinte, amit ráadásul sokáig könnyű is volt másolni. Aztán az ezredforduló után elkezdtek megjelenni az online játékok, meg a másolásvédelmi eljárások. Olyan 2010 környékén lényegében az offline játékokat kiszorították az online játékok, és ez megkövetelte a játékosoktól, hogy meg is vegyék a játékokat. Az utóbbi években már a másolásvédelemről se sokat hallani. Anno a Denuvo mekkora hype-ot kapott, sokáig valóban nem tudták feltörni, viszont idővel a kiadók kihátráltak mögüle, mert rengeteg bugot okozott. Másik megoldás volt, hogy a játékélményt rontó védelmet építettek a játékokba, mint a Sims4 esetében, ahol a másolt játék egy idő után elkezdett kipixelesedni, míg a végén már csak egy pixelhalmaz lett. Emellett a kiadók ráébredtek arra, hogy több profit rejlik az online játékokban, mivel hosszabb játszott óra mellett több aprócseprő kiadásra lehet sarkallni a játékosokat. Ennek lett a következő lépcsőfoka a mikrotranzakció és a f2p modell, ami jelenleg kezdi kiszorítani a dlc modellt. Így aztán egyre kevesebb játékosnak éri meg tört verziót beszerezni, mert ha a havernoknak megvan eredetiben, akkor mégiscsak együtt kellene játszani, ahhoz meg ugye kellene az eredeti. A másik meg, hogy macerásabbá vált a feltörés, valamint az online játékok esetében fenn kell tartani egy szervert is, ami egyrészt költséges, másrészt a kiadók vasvillával üldözik ezeket a szervereket.

      • “Amúgy meg a könyvkiadás hazánkban döglődik[…]”

        Na igen, én ebben ugyan annyira nem vagyok benne, mint az anime/manga témában, de amikor pl. Pash és Szentinel vitáztak a múltkor oly’ hevesen, akkor közben bennem fel is merült pár kérdés. Most ezekre mindre már nem emlékszem (ahhoz újra kéne olvasnom a több oldalas vitájukat XD), de az egyik pl. ez lett volna: igaz, hogy az Európa könyvkiadó “raktára” gyakorlatilag egy magánlakásból áll? Nem tudom, mennyire igaz, egyik “könyves haver” mesélte egyszer, de emlékszem, ezen is eléggé megdöbbentem. Mindenesetre nem véletlen, hogy pl. a Vaják sorozatnál kb. keresztbe tett ujjakkal szorítottam egészen addig, amíg az utolsó kötetet is ki nem adták. Féltem, hogy esetleg ez is úgy jár, mint pl. a mangák. Könyv is, rétegirodalom is, úgyhogy izgultam rendesen. XD Végül megúsztuk annyival, hogy csak a fordítót cserélték az utolsó két kötetre, de állítólag aki olvasta, azt mondta, hogy szerencsére csak minimálisan észlelhető ez, tehát nem vágták vele tönkre az egész szériát. (Én még nem járok ezeknél, pont az utolsó “original fordítós” kötetet olvasom.) Mindenesetre a könyvpiac döglődése legalább annyira fáj, mint az anime/mangáé, sőt, talán abból a szempontból jobban is, hogy itt egy lényegesen nagyobb kinálatú és általánosabb piacról beszélünk. Érted, itt már nem csak arról van szó, hogy mondjuk sok embernek nem jön be mondjuk a japán képregények stílusa, vagy szimplán nem érdeklik őket, hanem arról, hogy úgy általánosságban véve lusták olvasni. :/ (Kivéve ugye az ilyen Szürke szarokat, de ott is megnézném azért, hogy hány olyan ember van, aki nem csak a hype miatt feküdt nekik.)

        “Másrészt a hazai könyvkereskedés szisztémája is működésképtelen, így hosszútávon mind be fog fuccsolni, ha még tovább ragaszkodnak a bizományi rendszerhez. Az Alexandra esetében a bukta egyik serpenyőjében a gondatlan kezelés és adóssághalmozás áll, a másikban meg a bizományi rendszer, ami együtt hatott úgy, hogy végül összeomlottak.”

        Egyébként mivel ahogy mondtam, nem vagyok ebben annyira benne, én az Alexandra tönkremenésén is csak lestem, elsőre el sem akartam hinni, azt hittem, hogy mondjuk csak a debreceni helyi boltja ment tönkre, erre kiderült, hog az egész kiadó. 😦 “Bizományi rendszer” alatt amúgy mire gondolsz pontosan?

        “Pedig pont azért változott ekkorát a világ a gamereknél, mert a kiadói modell átalakult, így rákényszerültek a játékosok a vásárlásra.[…]”

        Akkor az a vicc, hogy félig úgy látom, beletrafáltam az előző postomban, amikor azt írtam, hogy a szigorított megoldások miatt sokan inkább feladják és azt mondják, hogy “egye fene, inkább megveszem eredetiben, minthogy a warezzal szórakozzak…” XD

        “Emellett a kiadók ráébredtek arra, hogy több profit rejlik az online játékokban, mivel hosszabb játszott óra mellett több aprócseprő kiadásra lehet sarkallni a játékosokat. Ennek lett a következő lépcsőfoka a mikrotranzakció és a f2p modell, ami jelenleg kezdi kiszorítani a dlc modellt.”

        Mondjuk mostanában meg már a mikrotranzakciókat kezdi nem egy játékcég pofátlanul túlzásba vinni. Nem olyan rég találtam is egy fazont, aki ezek ellen esküdött fel és minden hasonló játékról képes 20-30 perces videókat készíteni, ahol szarráfikázza őket, persze érvekkel alátámasztva, de nem épp kegyes stílusban. 😀 Speciel az Overwatchra is rohadtul fúj ebből a szempontból, mivel azt mondja (ami némileg egybevág azzal, amit te és Péter is íratok, hogy már eléggé “kiábrándultatok” az egészből), hogy gyakorlatilag az egyetlen igazi újrajátszási értéke (nem tudom, van-e erre a fogalomra frappáns magyar kifejezés, hogy “replay value” XD) a loot boxokban rejlik, azok viszont kvázi majdhogynem ilyen “félkarú rabló”-stílusban működnek, hiszen pénzért veheted őket, azonban gyakorlatilag nem tudod, hogy miért fizetsz, hiszen négy random dolgot dob ki a doboz. Ergo ha valaki nagyon rááll arra, hogy márpedig neki X vagy Y kari legendás skinje kell, akkor bizony tényleg ott tartunk, mint a kaszinóban, hogy dobálod a “gépbe” a pénzt, aztán reménykedsz, hogy a következő karhúzásnál majd pont szerencséd lesz és kijön a három cseresznye. XD Engem ez mondjuk kevésbé zavar, mivel kb. heti pár órát játszom mindössze, arcade-ben megszerzem a heti 3 loot boxot és kb. ennyi, de az tény, hogy szívesebben látnám én is, ha mondjuk fele ennyi új skin, meg egyéb cucc és mondjuk kétszer ennyi tényleges content lenne a játékban, mert így már talán túlságosan is érződik, hogy mire megy ki az egész… XD

      • „igaz, hogy az Európa könyvkiadó “raktára” gyakorlatilag egy magánlakásból áll?”

        Na, erről most hallottam először. Az Európa Könyvkiadó elég rangos kiadó, már-már tekintély a kiadók között. Olyan igényes szerzőket adtak ki, mint Mika Waltari, Stephen King, Noah Gordon. Filozófiai műveket. Hogy a kötelező olvasmányokról ne is beszéljek. (Jobban mondva beszélek: általában meg vagyok elégedve külcsínre az Európa Kiadó könyveivel, de a kötelezők sorozata elrettentően ronda.) Én a magam részéről csodálkoznék, ha egy ilyen rangos és tekintélyes kiadó a magánlakását használná raktárnak. Persze Magyarországot nem véletlenül nevezik egyesek Abszurdisztánnak… elképzelhető egy ilyen sztori!

        „Kivéve ugye az ilyen Szürke szarokat”

        Apropó szarok. Mostani megdöbbentő élményem, hogy idősek tucatjai olvasnak Nora Roberts-et. Akárhány idős asszonnyal állok le beszélgetni könyvekről, irodalomról, mindig ott kötünk ki, hogy Nora Roberts. Hmm… Amúgy a Szürke csak az egyik ilyen mérgező hülyeség, ott van még az Alkonyat, Nora Roberts, Fejős Éva, R. A. Salvatore… Ami szem-szájnak (hány)ingere. 😛

        „Nem olyan rég találtam is egy fazont, aki ezek ellen esküdött fel és minden hasonló játékról képes 20-30 perces videókat készíteni, ahol szarráfikázza őket, persze érvekkel alátámasztva, de nem épp kegyes stílusban.”

        Magyar a fazon? Mert akkor kíváncsi lennék rá.

      • “Na, erről most hallottam először. Az Európa Könyvkiadó elég rangos kiadó, már-már tekintély a kiadók között.[…]ˇ

        Mondjuk semmi nem garantálja, hogy ez igaz, én is azért tettem fel kérdésként, mert számomra is elég hihetetlennek tűnt, aztán a fene tudja… 😀 A sráctól mindenesetre majd csak úgy augusztus vége körül tudnám újra megkérdezni, szóval addig várnunk kell, ha ti sem hallottatok erről semmit. XD

        “Magyar a fazon? Mert akkor kíváncsi lennék rá.”

        Nem (pedig érdekes lenne egy ilyen… :D), angol, egy bizonyos Jim Sterling nevű fazon, de amúgy beszél ő mindenféle témáról (most, hogy ki kellett keresnem a nevét, épp azt néztem, hogy volt valami cloppingról szóló adása is XD), csak a mikrotranzakcióknak több adást is szánt már, mert azokra baromi pipa, akkor is, ha csak kozmetikai játékelemekről van szó, mert attól még ugyanúgy képesek szívni az arra hajlamosak pénzét.

      • Azért megfigyelhető, hogy angol nyelvterületen sokkal több a jó vlogger, mint kis hazánkban. Kár, hogy nem tudok angolul.

      • Szentinel Says:

        Titkos

        Nem irreális az, hogy az Európa lakáskiadó. Voltam a Partvonalnál, az egy lakás. A Galaktikánál, ez is két lakásból tevődik össze. Az Ad Astra is egy lakás, a Fumax is, szóval ez a trend. A kiadók lakásokban székelnek, a raktár viszont más. A Libri az, akinek a legkiépültebb rendszere van, nekik van saját raktárépületük, saját kiadói irodáik, így ők emlékeztetnek a legjobban egy sztereotíp könyvkiadóra.

  26. “Volt itt minden, de semmi új.” -> Ez! Évekkel korábban le lettek írva ugyanezek, még az Animaxos bejegyzésemben, illetve az az alatti kommentmezőben. Szóval én ezért se nagyon megyek bele, mert francnak írjam le ugyanazt a 66. alkalommal? Kejjon, pedók, maundo, ki lett már az összes vesézve oda-vissza.

    • Jó, hát úgy tűnik, Pashnak még új, ha meg már felhozta, én is elfilozofálgatok itt rajta… XD Mondjuk közben már továbbvittem a témát, most már ilyeneken agyaltam itt az utolsó postban, hogy hogyan lehetne ezt valahogy úgy behozni, hogy ne legyen veszteséges a kiadóknak, de azért vegyék is az emberek.

      • Jelenleg erre nem igazán van reális esély. Ahhoz hogy itt újra meginduljanak a premierek, az kéne, hogy ez az animus közösség, egy olyan vonzó, potenciális vásárlóerővel bíró néző közönség legyen, akikben azt láthatnák a kiadók, hogy igen, nekem megérné X-Y animut kiadni, mert visszahozná a beleölt pénzt, és még hasznom is lenne rajta.

        Jelenleg ettől a hazai anime szubkultúra, olyan messze áll, mint Makótól Jeruzsálem. Ez pedig belátható időn belül, nem is fog változni.

  27. Kezdek egy új sort, mert most egyszerre három kommentre reagálok. Három olyan kommentre, ami szerintem picit nekem is lett szánva, jobban mondva a témaajánlásomnak, amiről szerintem elég jól eldiskurálunk a blogon.

    Titkos:

    „Jó, hát úgy tűnik, Pashnak még új”

    Nem új. Tudatában vagyok annak, hogy ez egy sokszor megtárgyalt téma. Mégis van benn számomra néhány olyan jelenség, folyamat, irány, ami számomra elgondolkodtató.

    1, Még mindig itt tart az animés szubkultúra. Még mindig egy helyben toporog. Míg a fantasy és gamer szubkultúra elmozdult valamerre, az animés szubkultúra egyhelyben maradt. Ami számomra olyan, igen, amire rácsodálkozom. Egyszer még Surci elmélkedett egy kommentben, a már megszüntetett blogomon, a Dimension W-cikkem alatt, hogy az anime valójában a maga módján progresszív dolog, és maga a fandom is lehetne progresszív. Olyan, ami izgalmas, életteli, pezsgő, kreatív. De nem az. A hazai animés szubkultúra kb. olyan dögunalmas, mint egy Bajnai-beszéd. És ezt komolyan mondom, mindenféle vicceskedés nélkül. 😦

    2, Azért az is különös, hogy pont akkor kezd ráerősíteni erre a PC-vonalra a hazai anime fandom, amikor Európában és az USA-ban sorra épülnek ki a space face-k. Sőt, ahogy hallom, nemcsak a hazai. Az csak nem véletlen, hogy ugyanaz az üvegburok-szemlélet, ugyanaz a „hópehely nemzedék”-mentalitás megy mind az ultrabalosok és neoliberálisok által megszervezett space face-kben és az animes fandomokban. Ugyanaz a PC-nyelvezet, törekvés a kritikai attitűd elhallgattatására. Szerintem az sem véletlen, hogy G. T. egyre több olyan cikket írogat, amibe beleerőlteti, igaz, nagyon szerencsétlen módon, a feminizmust. Mondjuk ha ezen a PC-irányon marad az animés szubkult, akkor nem jósolok neki ígéretes jövőt.

    Foma:

    „Azért az valahol kezd fárasztó lenni, hogy rendre a feminizmus-gender-sjw tengely mentén zajlik a diskurzus már szinte mindenről.”

    A feminizmus és a PC-baloldaliság, mint totalitárius ideológia, igyekszik leuralni olyan szubkultúrákat, amik kezdetben apolitikusak (politikamentesek) voltak. Itt három olyan szubkultúra is beszédtéma lett, a beszélgetés középpontjába került, ami ennek az amúgy visszataszító PC-térhódításnak áldozatul esett: STAR WARS, fantasy, anime. Na, most maguk a témák adták azt, hogy ne tudjuk megkerülni a feminizmus-gender-sjw tengelyt.

    Péter:

    „Évekkel korábban le lettek írva ugyanezek, még az Animaxos bejegyzésemben, illetve az az alatti kommentmezőben.”

    Erre csak a következőket tudom mondani. Ide a blogra olyan emberek járnak, akik szeretnek animéket nézni, és pont ezért zavarja őket a sok-sok visszásság, ami mind nemzetközileg, mind hazailag az anime fandomban történik (Pash, Surci, Foma, Titkos). Persze, unalmas – de aki benne van, már csak fogyasztó szintjén is, találkozik vele. Találkozik ezekkel a jelenségekkel, téged idézve a „Kejjon, pedók, mondo” hármassal – fárasztó és unalmas, de ugyanakkor elkeserítő és idegesítő is egyben. Szerintem, Péter, te azért unod ennyire, mert te már, elmondásod szerint, nem nézel animéket, és ezért nem is szembesülsz azzal a jelenséggel, ami minket zavar. Ez persze érthető – nem is akarom felróni. Csak próbálom vázolni, nekem miért zavaró még mindig. Én csak akkor nem találkoznék ezekkel a zavaró jelenségekkel, és nem bosszankodnék rajta megint, ha végleg abbahagynám az animék nézését – de ez egyelőre nem áll szándékomban.

    Észrevételem, hogy a blogban amúgy is úgy halad a beszélgetés, hogy te kiraksz egy posztot (cikket), mi pedig beszélgetünk róla. De ha nincs poszt, visszatérünk a régi témákra. Jelen esetben az animékre.

    SUMMA SUMMARUM: Felőlem válthatunk témát. Én szívesen elbeszélgetek békésebb témákról is. Teszem azt, ha Titkos belinkel néhány általa készített természetfotót, arról is szívesen kifejtem a véleményem. Úgy is elmondtam azt, amit akartam. Felőlem jöhet a témaváltás – vagy maradhatunk ennél is. Ahogy a többség dönt…

    • “Azért az is különös, hogy pont akkor kezd ráerősíteni erre a PC-vonalra a hazai anime fandom, amikor Európában és az USA-ban sorra épülnek ki a space face-k.”

      Mármint “safe space”-et akartál írni gondolom… 🙂 Amúgy távol álljon tőlem, hogy bevédjem a fandom irányát, de attól, hogy Timike miket írogat, még nem kell messzemenő következtetéseket levonni arról, hogy “ez van, mostantól feminista/PC/stb. az egész hazai animés fandom!” Itt egyszerűen arról lehet szó, hogy vagy tudja, hogy mivel (ahogy te is írod) mostanság univerzálisan “ez a menő”, ezért ezzel a témával jó eséllyel könnyebben fog bevágódni az olvasóknál, vagy pedig mint sok már ember, ő is olyan, hogy szereti a különböző hobbijait, érdeklődési köreit mixelni és ha esetleg animén kívül is szokott feministáskodni, akkor szinte magától jön, hogy természetesen az animés cikkeibe is bele fog keverni egy ilyen látásmódot. Ettől még nem hinném, hogy a teljes fandom (vagy akár a Mondo teljes szerkesztősége) véresszájú ballib hadsereg. 😀 (Ami persze nem is zárja ki, hogy esetleg nem az, de akkor sem Timi látásmódja miatt válnak azzá.)

    • Mondjuk azt én sem hiszem, hogy politizálna a hazai anime fandom. Sőt, valószínűleg a Mondó csapata sem. Csak valahogy eltanulták ezt a polkorrekt nyelvezetet. Meglegyintette őket a korszellem, vagy csak sok a nebántsvirág mind az elitben, mind a tömegben. Mindenesetre van egy PC-nyelvezet, ami kínos. De igazad van, nem kell túlbonyolítani az egészet.

    • “de a blogra olyan emberek járnak, akik szeretnek animéket nézni, és pont ezért zavarja őket a sok-sok visszásság, ami mind nemzetközileg, mind hazailag az anime fandomban történik” -> Az oké, csakhogy ez így megy “since 2012” hogy amolyan Muffinosra vegyem a figurát. =) Szóval nem épp most kezdődött ez, és párszor már körbe is lett járva ez a téma oda-vissza. Csak annyi a dolgod, hogy ugyanebben a kategóriában, ahol ezt is megtaláltad, kicsit lejjebb görgetsz, és voilà, ugyanezek a gondolatok, észrevételek köszönnek vissza. =)

      “Szerintem, Péter, te azért unod ennyire, mert te már, elmondásod szerint, nem nézel animéket, és ezért nem is szembesülsz azzal a jelenséggel, ami minket zavar.” -> Igen, biztos azért írtam ezekről külön bejegyzéseket, mert fogalmam sincs róla, mi zajlik ebben a szubkultúrában. =)

      Csak neked akkor egy kis olvasnivaló, a teljesség igénye nélkül:
      Animax… You are already Dead
      Miért “rosszak” a mai animék?
      A magyar anime közösség öröksége
      AnimeAddicts vs Issho Tosho

      Na így még csak fáradnod se kell azzal, hogy visszakeress. =)

      • “Igen, biztos azért írtam ezekről külön bejegyzéseket, mert fogalmam sincs róla, mi zajlik ebben a szubkultúrában.”

        Milyen jó, hogy sértésnek vettél egy olyan mondatot, amit nem sértésnek szántam. Tudatában vagyok vele, hogy járatosabb vagy a témában, több időt töltöttél a szubkultban, és informáltabb vagy az egészről, mint én. Vagyis aki könyvet írhatna a hazai animés szubkultról, az nem Pash, hanem Péter. 🙂 Nem kell aggódnod, nem vagyok olyan merész, hogy megkérdőjelezzem a témában való kompetenciádat.

        Te most tényleg sértésnek vetted a mondandóm? 😦

        Megpróbálom érthetően megfogalmazni újra az egészet. Én csak annyit mondtam, hogy azért unod az egészet (szerintem), mert abbahagytad az animézést, így pedig már nem találkozol megint azokkal az idegesítő dolgokkal, mint mondjuk én, aki még azért megnéz egy-egy animét, és ezért találkozik ezekkel a faszságokkal. Ennyit mondtam, nem többet.

        Még egyszer: tisztában vagyok vele, hogy nagyobb az animés műveltséged, mint az enyém. Az enyém kibaszott csekély. Elvéreznék egy veled szembeni animés KI-MIT-TUD-ban.

        Nem tudom, így érthető volt-e. De nem fontos, elkönyvelheted okoskodásnak is. Ezért már ne menjünk ölre.

      • Dehogy vettem, inkább furcsának találtam annak fényében, mennyit összeírtam ezekről a dolgokról korábban. (Tán többet is, mint amennyit érdemelt volna.)

        Amúgy nem azért unom, mert nem animézek. Azért unom, mert ugyanazok a dolgok lettek újra elmondva, amik évekkel korábban már el lettek mondva.

        Egyébként még ha nem is animézek aktívan, az nem azt jelenti, hogy nem látom időről-időre ezeket a faszságokat, újra és újra visszatérni. Pár hete írtam talán, hogy volt olyan ősrégi SM fórum, amit azért hagytam ott végleg, mert elszaporodtak rajta a túlérzékeny, nebáncsvirág lelkületű PC huszárok.

  28. Na akkor még néhány gondolat a felmerült témákhoz:

    Maundo videóverseny: Az hogy a PC baromság benne van, az egy dolog. Ismerve a maundot, ez már meg se lepett. Nekem itt a leginkább az “tetszett”, mikor a beküldött videókat Membi zsűrizte, és beszélt “minőségi kritériumokról”, meg ő adott tanácsokat. Na ha valami, akkor ez volt a “vak vezet világtalant” tipikus esete. =D

    -OJ-: Nem mondom, nekem is volt egy-két vitám vele, és volt amikor eléggé röhejes indokokat tudott kitalálni. Pl. amikor a PaSwG kapcsán elkezdett azon lamentálni, hogy úristen, hát mi lesz így az anime iparral, oda a japán kreativitás, és ő hogy nem tudta volna elképzelni, hogy Mr. Gurren Lagann, valaha képes lesz ilyen gyalázatra, na azon konkrétan felröhögtem. Ahogy valóban, neki se kellett épp a moeloli moslék, nagyipari zabálásáért a szomszédba mennie.

    Viszont annyiban azért mindenképp megvédeném őt, hogy:

    1; Patival ellentétben, ő pontosan tisztában volt azzal, hogy amit zabál, az mennyit is ér valójában, és nem próbálta körmeszakadtáig bizonygatni, hogy X-Y “Sankaku pozitív” animut, nem a fanservice adja el, hanem van ám ott tartalom, és azért nézik. Nem úgy Mr. rágcsáló, akit ha keresztre feszítettek volna se ismerte volna el, hogy nála azért lett, teszem azt a Vividred Operation az év animuja, mert neki ez a fétise, ebből vette meg idén a legtöbb figurát, és erre rántott rá suttyomban a legtöbbször.

    2; Ő legalább leállt vitázni az emberrel, és nem törölgette, a neki nem tetsző véleményeket.

    Lugger: Mr. Pedomaci is kapott már párszor, teljes joggal, na de akkor egy kis extra azoknak, akik jobban ismerték az ő “munkásságát”. Még tavaly nyáron kaptam egyik kedves olvasómtól néhány “best of Lugger” archivált anyagot, amik még az egykori Lugger blogról lettek kimentve. Hát mit mondjak, voltak ott “szép dolgok”. =)

    Volt itt PedoGeass, Lugger kedvenc jelenete, ahol az ágyban fekvő lolihoz fotoboltolta oda magát, mint pedomaci. Lugger féle külön a conra készített PedoNote póló, amiről majd meg lehet őt ismerni. Na és persze Lugger féle “ömlesztett pedosajt”, ami úgy jött össze, hogy Lugger reggel leugrott vásárolni, meglátta, hogy akciós a medvesajt, és hát persze, hogy egyből az jutott neki róla eszébe. =)

    • “[…]a beküldött videókat Membi zsűrizte, és beszélt “minőségi kritériumokról”, meg ő adott tanácsokat. Na ha valami, akkor ez volt a “vak vezet világtalant” tipikus esete. =D”

      XDDDDDD De én eleve ezen nem tudok túllépni, hogy ki gondolta azt, hogy pont őt kérjék fel a connal kapcsolatban bármire, vagy hogy nem találtak jobb embert erre a feladatra? XD Kb. a magyar anime fandom Adam Sandlere az a fazon, bár lehet ezt még Sandler is kikérné magának, de érted, körülbelül az ilyen lecsúszott, Zs-kategóriás, direct to video amcsi színészekkel van egy szinten, erre Timinek, vagy nem tudom melyik conosnak így bevillant “zseniális ötlet” gyanánt, hogy “hívjuk meg őt, tuti jó lesz!” 😀

      “Még tavaly nyáron kaptam egyik kedves olvasómtól néhány “best of Lugger” archivált anyagot, amik még az egykori Lugger blogról lettek kimentve.”

      Miket meg nem tudok, arról sem tudtam eddig, hogy blogot is vezetett, ahol ráadásul így nyilvánosan, mindenki szeme láttára nyomta a pedó poénjait. XDDD Egyébként meg de jó cuccokat kapsz te ajándékba, legközelebb egy “Mufurc összes”-el lep meg valaki? 😀 XDDD (Jó, tudom, én megkaptam itt anno kvázi a “Vasutas antológiát”, ami számomra mindennél nagyobb ajándék volt, de azért kissé irigykedek most. XDDDD)

      “Lugger féle külön a conra készített PedoNote póló, amiről majd meg lehet őt ismerni.”

      Mondjuk remélem akkor már tényleg fel is vette és végig abban virított, mert különben csak szájhősködés. 🙂

      “Na és persze Lugger féle “ömlesztett pedosajt”, ami úgy jött össze, hogy Lugger reggel leugrott vásárolni, meglátta, hogy akciós a medvesajt, és hát persze, hogy egyből az jutott neki róla eszébe. =)”

      És gondolom valahogy úgy készül, hogy a pedómaci a lolik láttán kinyomja magából a “fehér sajtot”, mi? (Bocs. XDDD)

      • Membi sanszosan azért került oda, mert Timike elintézte neki, ahogy a kerekasztalos szereplést is. Lévén ő úgy tekint rá, mintha Membi tényleg a magyar Nostalgia Critic lenne. Lényegében a rossz ízlésű, tehetségtelen “műsorvezető” bloggerina, elhívta a nagyon saját kibeszélő showjába a tehetségtelen, rossz ripacsot. Aztán ha már úgyis ő a mérce, miért ne zsűrizhetne mindjárt, hisz ha valaki, akkor Membi aztán tudja, mitől döglik a színvonal. =)

        Amúgy volt Mufurc best of is anno, még az A+ fórum végnapjaiból. Azt még Dinkytől kaptam évekkel korábban, ide Petrus néven írogatott. Konkrétan ott vágták az arcába a tepsimellű démonbanyás szöveget, ami onnantól szállóige lett. =)

        Lugger pedosajtja az 8 előrecsomagolt lolit tartalmazott, ha pedomaci épp megéhezne. Vagy legalábbis, valami ilyesmit álmodott meg Lugger. =)

  29. Azt hiszem én is új sort nyitok, mert nagyon sok dologra kell itt reagálnom. Egy munkanap elég volt ahhoz, hogy teleírjátok a komment szekciót. 🙂

    Titkos:

    “Európa könyvkiadó “raktára” gyakorlatilag egy magánlakásból áll?”

    Erről nem tudok, viszont ha igaz, az elég elszomorító.

    “hanem arról, hogy úgy általánosságban véve lusták olvasni.”

    Igazából pont erre értettem az öngerjesztő örvényt. Mert pont az a baj, hogy nem csak lusták olvasni, de a csökkenő könyvkiadás emeli a könyv árát, ami megint csak eltántorítja az embereket az olvasástól. A másik meg, hogy már rég nyitni kellett volna a digitális könyv forgalmazás szélesebb körű terjesztése felé.

    “Kivéve ugye az ilyen Szürke szarokat”

    Na igen, sok suttyó a Mónika Show-n nevelkedve már csak az ilyen kulturális merényleteket képes befogadni.

    “én az Alexandra tönkremenésén is csak lestem”

    Tény, ami tény, én is meglepődtem, amikor kipattant a hír. Annyira gyorsan és váratlanul zajlott le az egész, hogy a hír harmad napjára már a szegedi bolt polcairól egy csomó könyvet lepakoltak, mire betértem, hogy az utolsó kuponjaimat gyorsan elköltsem.

    ““Bizományi rendszer” alatt amúgy mire gondolsz pontosan?”

    Nálunk a könyvkereskedelem úgy működik, hogy a kiadó lead megrendelés alapján egy adag könyvet a boltnak, amit az igyekszik határidőre eladni, viszont a könyvekért nem fizet, csak rárakja az eladási árra a maga hasznát, vagyis, ha megveszel egy mondjuk 3500 forintos könyvet, akkor abból, megint csak mondjuk a bolté 400 forint, a többi a kiadóé, mert a könyv egészen az eladás pillanatáig nem a bolt tulajdona, hanem a kiadóé. Így viszont bármikor fennállhat annak lehetősége, hogy a kiadó visszavonja a polcokról a könyveit, és ilyenkor nem teheti meg a bolt, hogy gyors eladja a maradék egy részét. Most így hirtelen, kicsit érthetetlenül, de így sikerült megfogalmaznom. Mivel kevés a vásárlóerő, így a könyvesboltnak jobban megérné, ha lennének saját könyvei. Volt idő, amikor több könyvkereskedő azzal hidalta át ezt a problémát, hogy maguk is kiadót nyitottak (ilyen volt a monarchia idején a Révai, az utóbbi évtizedekben meg a Szukics).

    “Mondjuk mostanában meg már a mikrotranzakciókat kezdi nem egy játékcég pofátlanul túlzásba vinni.”

    Na igen, ezt én is érzékelem. Mondjuk még mindig elfogadhatóbbnak tartom a mikrotranzakciót, mint a dlc-t. Persze ennek a lootboxos alága már nem annyira tetszik. Bár igazán a népharag akkor robbant ki, amikor az EA próbálkozott ezzel a Battlefront 2 kapcsán.

    “(ami némileg egybevág azzal, amit te és Péter is íratok, hogy már eléggé “kiábrándultatok” az egészből), hogy gyakorlatilag az egyetlen igazi újrajátszási értéke (nem tudom, van-e erre a fogalomra frappáns magyar kifejezés, hogy “replay value” XD) a loot boxokban rejlik, azok viszont kvázi majdhogynem ilyen “félkarú rabló”-stílusban működnek, hiszen pénzért veheted őket, azonban gyakorlatilag nem tudod, hogy miért fizetsz, hiszen négy random dolgot dob ki a doboz.”

    Igazából nem pont így untunk rá az OW-ra. A tényleges content hiánya miatt untuk meg. Hébe-hóba felmegyek rá, de az, hogy egy csapat retardálttal összesorsol az MM, majd bukjuk a köröket egymás után, na azt meg tudom kapni a WoT-tól is, de ott legalább van értelme az xp gyűjtésnek. Az OW fő rákfenéje, hogy az xp tényleg csak arról szól, hogy kiszenvedj önerőből néhány dobozt naponta. Viszont a kozmetikai elemek felhajtása önmagában nem nevezhető hosszútávú célnak. Pont azért szerettem az Uprisingot, mert változatosságot mutatott, az AI ellenfelek révén meg kevésbé kellett bosszankodni a buta csapattársak miatt, ráadásul tartalmazott lore-t is. Ha már ennyire ragaszkodik a Blizz a csak kozmetikai elemekért, akkor rakjon bele kraft rendszert, aztán mindenki farmolja az alapanyagokat érte, és máris vonzóbbá tenné nekem a játékot.

    Maga a lootbox lényegében még nem nevezhető félkarú rablónak, mivel nyitáskor mindenképp kapsz valamit. Lehet, hogy nem azt, amit szerettél volna, de akkor is kapsz valamit. Ezzel szemben a félkarú rabló vagy nyer, vagy bukta.

    Pash:

    “Mostani megdöbbentő élményem, hogy idősek tucatjai olvasnak Nora Roberts-et. ”

    Hallottam már ennek a nőnek a nevét, de nem tudom könyvcímhez kötni.

    “A feminizmus és a PC-baloldaliság, mint totalitárius ideológia, igyekszik leuralni olyan szubkultúrákat, amik kezdetben apolitikusak (politikamentesek) voltak. Itt három olyan szubkultúra is beszédtéma lett, a beszélgetés középpontjába került, ami ennek az amúgy visszataszító PC-térhódításnak áldozatul esett: STAR WARS, fantasy, anime. Na, most maguk a témák adták azt, hogy ne tudjuk megkerülni a feminizmus-gender-sjw tengelyt.”

    Nekem leginkább azzal van bajom, hogy már mindenütt erről diskurálunk. Kétségtelen, hogy jelen van, fertő, és bosszantó, de ha ez határozza meg az életünket, akkor lényegében elérte a célját, még ha retrográd módon is. Én is felhoztam már párszor a témát, és valószínűleg lesz még jogos felvetése, de nem kellene mindig, mindent erre az irányra kanyarítani.

    “Felőlem válthatunk témát. Én szívesen elbeszélgetek békésebb témákról is.”

    Jó, mondjuk az utóbbi hónapokban, ha bármi olyan témát hoztam, amit nem lehetett ebbe az irányba kanyarítani, akkor valahogy senki nem reagált rá (és most mindenkire gondolok, semmiképp sem sértő, vagy sértődött szándékkal).

    Animés Píszí:

    Személytől függetlenül. Az, hogy ennyire ostobák vannak az animés szubkultban, elég elszomorító. Nebántsvirágok, ez találó. Csak az a baj, hogy ez a hozzáállásuk csak addig terjed, amíg a kedvencük védelmében építenek üvegkalitkát. Ez a politikai korrektség faszság, hogy ne bántsuk meg az adott mű rajongóit a legnagyobb ostobaság, mert a véleményszabadságot korlátozza, cenzúráz, sőt, öncenzúrára késztet/kényszerít, ráadásul megöli a kreativitást is. Érdekes, én nem vonultam a sarokba zokogni és felvágni az ereimet, amikor kritizálták a Harry Pottert, nem küldtem el a vérbe Pétert, mert nem szerette a Rontó Ralph-ot, vagy épp kimondottan utálja a Filoni féle SW sorozatokat. Ha valaki nem képes kezelni a kritikát, amit a kedvenc szórakozására mondanak ki (és nem a fikázást propagálom), annak sürgősen szakemberhez kellene fordulnia inkább.

    • “a bármi olyan témát hoztam, amit nem lehetett ebbe az irányba kanyarítani, akkor valahogy senki nem reagált rá”

      Megjegyzem, amikor a szakmádat valamelyest érintő témákat vetettél fel, azzal elég magasra is tetted a mércét. Gondolok itt a nyelvészeti, a régészeti és a történelmi dolgokra. A történelmi témákhoz még úgy ahogy hozzá lehet tenni valamit (bár én inkább tudok hozzászólni a modern korhoz, mint az őstörténethez vagy a középkorhoz). A nyelvészet – hmm, az egyik szakmám a magyar tanár, ami irodalom és nyelvtan, de megmondom őszintén, inkább az irodalom az, ami a kedvenc téma, nem a nyelvtan. A régészethez pedig hozzá sem tudok szagolni. De ez csak az én “kibúvóm” – a többiek nevében nem beszélhetek!

      • Végülis megint csak írtam egy hosszú kommentet több témával kapcsolatban, és csak ezt ragadtad ki. 😀

        Nem csak szakmámba vágó dolgokkal foglalkoztam már itt, amelyek visszhang nélkül maradtak. Mondjuk a nyelvészet az nekem sem területem, azt igazából csak azért hoztam elő, mert tudjukki főleg ezen a terepen próbál okosnak mutatkozni. A történelemben az őstörténet megint csak nem terepem, viszont a középkorról szívesen beszélgetek. Ugyanígy a régészetről is. És nem az a célom, hogy most a “tudásommal” ledöngöljek itt bárkit is, hanem csak szerettem volna ebben a tárgykörben is diskurálni. Most ez is olyan persze, hogy kell egy bizonyos szintű alaptudás hozzá, de szerintem az mindenkiben meg van ahhoz, hogy már meg lehessen indítani egy eszmecserét. Ez pont olyan, hogy nem sokat tudok hozzászólni az anime és szubkultúrája témához, de azért igyekszem, tudásomhoz mérten részt venni a diskurzusban.

        Viszont azért ne felejtsük el, hogy említettem már itt nem egy animációs filmet, rajzfilmet, filmet, amelyek végül parlagon maradtak, pedig sokszor elég pár képet megnézni neten hozzá, hogy kész véleményünk alakuljon ki róla. Persze egy teljes értékű kritikához azért már célszerű megnézni az adott művet. 🙂

      • “csak szerettem volna ebben a tárgykörben is diskurálni”

        Én szívesen elbeszélgetek veled irodalomról és történelemről.

        “Ugyanígy a régészetről is.”

        Felőlem beszélgethetünk erről is. De mivel ez nem terepem, ezért ehhez szükséges egyfajta bevezetés, alapozás. Anélkül biztos, hogy nem tudok hozzászólni a régészeti témákhoz.

        “Viszont azért ne felejtsük el, hogy említettem már itt nem egy animációs filmet, rajzfilmet, filmet, amelyek végül parlagon maradtak”

        Még pont te említetted az okát, miszerint “egy teljes értékű kritikához azért már célszerű megnézni az adott művet”. És sok olyat hoztál be, amit még nem volt alkalmam megnézni. Igen, sok általad ajánlott filmhez és rajzfilmhez nem szóltam hozzá. De aztán végül csak lett egy általad felemlített cím (Les Miserables: Shoujo Cossette), ami szült egy hozzászólást a részemről. A Cossette-animét megemlítő 444!-cikk megemlítése pedig behozott egy újabb címet (Strike Witches). És máris lement egy beszélgetés (talán még véget sem ért).

      • Most nem számlálni akarom, hogy milyen témafelvetésből lett termékeny diskurzus, csak példákat hoztam fel egy észrevételemre.

        Ami a megnézés/kritika dolgot illeti, abban valóban tartom magam ahhoz, hogy kritikát akkor fogalmazzunk, ha már megismertük a tárgyát, de attól még előzetes véleményünk lehet valamiről képek, információk alapján. Én sem néztem meg sem a Twilightot, sem a Szürkét, mégis van róla véleményem, de kritikát nem fogok róluk fogalmazni, pont ezért.

      • “tudjukki”

        Most megint volt vele egy kósza vitám magyarság témakörében.

      • Mivel már egy jó ideje nem járok arra, így elkerülte a látóteremet, mi zajlik arrafelé. 🙂

    • Szentinel Says:

      Foma

      “A másik meg, hogy már rég nyitni kellett volna a digitális könyv forgalmazás szélesebb körű terjesztése felé.” – Ezt gátolja, hogy senki nem akar e-könyvet venni. Az Agave Könyvek mesélte azt egy kiadói találkozón, hogy az ő e-könyv forgalmuk elképesztően minimális, pedig nagyon sok népszerű címük van. A másik pedig, hogy pont az eredeti jogtulajdonosok nehezítik ezt meg, ugyanis ha ki akarod adni az e-könyv változatot egy már meglévő, nyomtatott könyv mellé, akkor újra ki kell fizetned érte a jogdíjat. És fizetni kell még rá olyan költségeket is, amelyek nyomtatott könyv esetén nincsenek. Például fizetned kell egy olyan mellékdíjat is, amit azért találtak ki, hogy ha lekalózkodják a könyvet, az eredeti jogtulaj még mindig nyereségesen jöjjön ki.

      Az Alexandra bedőlése pedig erkölcsi szempontból nem gond, mivel mindig is maffiakiadó volt. Könyvkiadókat vittek csődbe, hogy aztán fillérekért felvásárolják őket (pl. az Európával ez volt). És mind tudjuk, hogy Matyi Dezső, a tulaj, mire verte el a pénzt. Befektetett borászatba, futballba, meg sikkasztott a rokonainak stb. A Könyvmolyképző végül megvásárolta az Alexandra maradékát, de nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet volt.

      • Szentinel, lenne hozzád néhány kérdésem:

        1, Látom, sokat tudsz az olyan kiadókról, mint a Delta, az Agave, az Európa, az Alexandra. Olyan új infókat, ami nekünk eddig ismeretlen volt. Hogyan szereztél ezekről ennyi infót? Fórumozás, személyes beszélgetések, cikkek és interjúk, vagy esetleg dolgozol ebben a világban, így van rálátásod?

        2, A moly.hu-ról mi a véleményed?

      • Szentinel Says:

        Pashcutter

        Mindez egyben. =) Bár már nem dolgozom kiadóknál, de azért hallok ezt-azt, innen-onnan.

        A moly.hut szeretem, és használom. Sok hasznos funkciója van, de mivel közösségi oldal, ott is sok hülye fordul meg. De jobb, mint a Goodreads.

      • Én inkább fogyasztói szempontból sajnáltam, hogy bedőltek, mert nekik volt számomra a legérdekesebb kínálatuk. Sem a líra, sem a libri nem kínálja azokat a könyveket, amik érdekelnek is, vagy legalábbis mérsékeltebben. Mondjuk azt nem tudtam, hogy saját kiadói tevékenységet is folytattak.

      • Szentinel Says:

        Foma

        Nem ok nélkül nem láttad máshol azokat a könyveket. Nagyon sok címet megtartottak maguknak, és más kiadók fogyósabb címeivel is ezt akarták bejátszani. Amikor a Trónok harca közel járt az elfogyáshoz, ők visszakérték az összes példányt, ami még keringett valahol a könyvesboltokban, jelezve, hogy ezt ők akarják értékesíteni. Ugyanezt akarták bejátszani a Nyírd ki ezt a naplót!-al is.

      • “Nem ok nélkül nem láttad máshol azokat a könyveket. Nagyon sok címet megtartottak maguknak,”

        Kizárólagos forgalmazói szerződések és hasonlók. Nem újdonság számomra, csak a bedőlésük után sem lett látványosan gazdagabb a fennmaradtak kínálata.

  30. cheatergs Says:

    Elnézegetem, hogy ennyi év után is milyen sztorikkal hozakodtok elő az anime hazai közössége kapcsán, amik nekem évekkel ezelőtt és most is újak.

    Ez nyilván azért van, mert engem az anime (v ah mostanában nevezem: trolime) kötött le, nem a fandomja, Fórumra sose jártam, blogokra ritkán, így kimaradtam az exhibicionista “szakértők” zavaros ügyeinek meg a selejtgyűjtő fórumok egymást ölelgető “közösségének” olvasásából.

    Nem hiányzik utólag se, mert manapság én se érzek kedvet akár csak vitába szállni bárkivel is.

    Csak elgondolkodtat, h amíg én az animuk miatt mentem föl xy honlapra, addig a többség(?) v saját maga fényezéséért v a másik fanolásáért. Mintha a fandom komplexusosok telephelye lett volna.

    • “selejtgyűjtő fórumok egymást ölelgető közössége” (cheatergs)

      “komplexusosok telephelye” (cheatergs)

      “Membi aztán tudja, mitől döglik a színvonal” (Péter)

      Ezeken hangosan felnevettem. 😀 Ti aztán tudtok fogalmazni. 😀 TomCat-től meg Puzsértól olvastam hasonlókat. Kurva jó! 😀

    • Alapból mindenki az anime, manga miatt ment oda. Csak ugye ez egy olyan dolog, hogy egy idő után, önmagában kevés lesz a hobbi, és kelleni fog a közösség is, mert az ember csak vágyik rá, társas lényként, hogy másokkal közösen tudjon örülni, bánkódni valami miatt. Különben hamar ráun, hogy ő hiába fanol valamit, ha egyszerűen nincs kivel megosztania a gondolatait. Na ezért mentem fel pl. én is fórumokra, blogokra, nyitottam saját weblapot, stb.

      Aztán oké, hogy minden közösségben vannak összetűzések, vannak emberek, akikkel időnként elszalad a ló. Viszont amikor azt tapasztalod, hogy te, ez a Mufurc nevű emberke, már a harmadik, negyedik fórumon tűnik fel, és mindenhol ugyanazt a nagyképű, kioktató stílust veszi elő, akkor egy idő után, kialakul az “árukapcsolás” hogy ahol ez az emberke feltűnik, ott kisvártatva mi várható. Aztán ha még időközben, téged is betalál, csak elkezd érdekelni, hogy oké, akkor ki ez a tag, aki már itt 25. alkalommal tart kiselőadást, művészi értékekről.

      Vagyis, alapból leszartuk volna mi ezeket az arcokat, a hülyeségeikkel együtt, csak sajnos ha közösségi életet szerettél volna élni, akkor nem nagyon lehetett őket kikerülni. Hisz mindegyik ilyen brigád, rácuppant valamelyik területre, és onnantól kezdve ott volt az esély, hogy előbb-utóbb megint szembe fog jönni. Például, ha téged érdekeltek az AMV-k, akkor sok szerencsét hozzá, hogy megúszd Luggert, és baráti körét, mint a téma önjelölt szakértőit, és véleményvezéreit.

      • “Vagyis, alapból leszartuk volna mi ezeket az arcokat, a hülyeségeikkel együtt, csak sajnos ha közösségi életet szerettél volna élni, akkor nem nagyon lehetett őket kikerülni. Hisz mindegyik ilyen brigád, rácuppant valamelyik területre, és onnantól kezdve ott volt az esély, hogy előbb-utóbb megint szembe fog jönni. Például, ha téged érdekeltek az AMV-k, akkor sok szerencsét hozzá, hogy megúszd Luggert, és baráti körét, mint a téma önjelölt szakértőit, és véleményvezéreit.”

        Ez! Ugye másoltam itt pár napja OJ kifakadását, hogy mennyire elszaródott szerinte mostanra a fandom. Ez a téma Aoin is feljött, a probléma nagy részét értem, viszont azon eléggé néztem, amikor elkezdett ilyen rózsaszín szemüveges “hippi dumát” nyomatni, hogy “sok kötekedő köcsög troll van manapság, bezzeg régen, amikor mindenki szeretett mindenkit, az animék topicjaiba meg fanolni, nem pedig belekötni jártak az emberek….”, stb., azon erősen néztem. Szal nem tudom, neki kimaradtak az ilyen Luggi, Muffin, stb. megmondóemberek, akik ugyanúgy véleményvezérek voltak és kvázi “ők mondták meg”, hogy egy animét/AMV-t/egyéb fanterméket szeretni vagy utálni kell? 😀 Szal nem tudom, szerintem a “hülye fanok” régen, meg most is megvoltak/megvannak, most sok kis hülye tini troll van, régen meg idősebb, “vénfaszos félistenek” voltak. XD Speciel én ezekkel a mostaniakkal még jobban elvagyok, mert míg ők AA-n, meg Facebookon nyomulnak nagyrészt, addig az Aoi frankón “szűri” ezeket, szóval őket legalább ki lehet kerülni, nem úgy, mint a fent említett “nagykutyákat”, akik, ahogy te is írod, minden felületen ott voltak és megmondták a magukét. (Meg azért az sem hátrány, hogy a tinitroll valószínűleg nem moderátor is az adott helyen, meg nem “valakinek a valakije”, ergo ha felidegel, még nyugodtan elküldhetem az anyjába, nem kell attól félnem, hogy “na bazz, most a maffiózó hívni fogja a családja többi tagját, meg a híveit, aztán rám szállnak…” XD) Btw, lehet itt mondani, hogy “Péter meg Titkos sokat Mufurcozik, abba kéne már hagyni, régen volt, stb.”, de amúgy mit ad Isten, múltkor Aoin egy korábban még soha nem “mufurcozó” fazon is megemlítette, hogy egyik “kedves”, korai animés emléke Animax fórumon az volt, amikor Cowboy Bebop témában arról ment a vita, hogy ki a sorozat legérdekesebb karaktere és hát szegény mert Spike helyett Faye-re szavazni, mire Muffin elővette egyik kedvenc “sportját”, az inverz-hímsovinizmust és jól leszólta valami olyan duma kíséretében, hogy “hát igen, gondolhattam volna, hogy a férfiaknak két melltől minden karakter egyből érdekesebb lesz”, vagy valami hasonló. Szal na, a Muff “öröksége” hosszú és érdekes, hogy kb. mindenki tud róla legalább egy olyan sztorit, amikor valami minimális véleménykülönbség miatt jól beléjük kötött és megalázta őket, ezzel akár ismeretlenül is öt perc után megutáltatva magát velük. 😀 (A fő probléma az volt, hogy őt ez sosem zavarta, sőt, úgy élte meg, hogy “Ezzz azzz, olyan tökös gyerek vagyok, hogy odamondtam már megint, fúúú!”)

      • Na igen, szóval bőven tettek ők azért, hogy legyen miről beszélni. Elvégre hosszú éveken át kakaskodtak ezeken a helyeken, több tucat vitát szítottak, több tucat emberbe törölték bele a lábukat, és ez nem múlt el nyomtalanul. Ezért van az, hogy időről-időre előkerül, vagy egy új story, vagy egy új ember, aki elmeséli a saját “kalandját”, hogy vele mi történt, mikor valamelyikükkel összefutott.

        Muffhoz visszatérve, egyébként az is beszédes, hogy úgy különösebben védeni, eddig nem nagyon próbálta senki. Nyilván nem véletlenül, mert sok barátja nem volt, mármint igaz barátja.

        Az Animaxon persze ott volt mögötte a csaholó kutyák, és hű talpnyalók kísérete, akik akár meggyőződésből, akár csak csordaszellemtől vezérelve, mind behódoltak neki, és egyenként álltak ki az ő igaza mellett. Ha más nem azért, mert Muff kibaszott mindenkit, aki nem tetszett neki. Ám amint őfelsége trónja megingott, a kígyó ismét a farkába harapott, és ugyanaz történt vele, mint korábban az A+ fórumon. Azaz az addigi “igaz barátai”, vagy egy “csá bazdmeg” nélkül otthagyták a francba. Vagy az utolsó pillanatban, gazdájuk ellen fordultak, belemarva a seggbe, amit addig nyaltak, és elhajtották Muffot a halál retkes faszára szenet lapátolni.

        Kivéve egy valakit, aki folyton ott volt neki, és aki a talpnyalók között is magasan kitűnt, Makot. Na ő olyan volt Muffnak, mint a Gyagyás Tódi, Igthorn mellet. Az eszement hűség, és a hihetetlen szolgalelkűség mintaképe. Aki annyira meg akart felelni űrnője minden kénye-kedvének, hogy kikérte a véleményét még arról is, szabad e neki valamilyen animét lehúznia, mert ha Muffin szerint az király, akkor ő is csak jót fog róla írni.

      • cheatergs Says:

        V tíz évvel ezelőtt leveleztem egy Makóval SM-ficekről. Lehet, h ő volt…?

      • “Vagy az utolsó pillanatban, gazdájuk ellen fordultak, belemarva a seggbe, amit addig nyaltak, és elhajtották Muffot a halál retkes faszára szenet lapátolni.”

        “Kivéve egy valakit, aki folyton ott volt neki, és aki a talpnyalók között is magasan kitűnt, Makot. Na ő olyan volt Muffnak, mint a Gyagyás Tódi, Igthorn mellet.”

        XDDDDDDDDDDD Kész. XD

        “V tíz évvel ezelőtt leveleztem egy Makóval SM-ficekről. Lehet, h ő volt…?”

        Valószínű.

      • Én több Makot is ismertem anno SM-es körökből, szóval franc tudja. Ez olyan, hogy több Vegeta nevű is volt, de az akire sokan hasonlóan emlékeznek vissza, mint az előbb elhangzottakra, az a DB aka GyP Networkös Vegeta volt. Silveren nem emlékszem, hogy lett volna Makonak accja. Muffról tudom, hogy neki volt ott, elvégre uran nagy barátosnője volt, de szerencsére, mikor én odakerültem, már rég inaktív volt.

        Amúgy ő spec normálisabb volt, még az ellenvéleményt is sokkal jobban tolerálta. Na de mikor Muffal párban voltak, akkor rendre Tódi módba kapcsolt, amolyan:

        Mako: “Én szeretem az Aysashi no Cerest, mert…”
        Mufurc: “Héj, mégis mit merészelsz te gyagás?! Nem megmondtam már neked…”
        Mako: “Jaj Mako sajnálja, feneséges hencegnő! Gagyás néha megfeledkezik magáról…”

        Apropó, ha már feljött uran, azért azt benne is bírtam, hogy alapból tett már ő nagy ívben arra az egész fórumra. Durvábban nyomta, mint Pati, mert még Pati legalább fél-egy évente azért írt valamit Aoira, addig uran, 4 év alatt egyszer nézett fel a Silverre, kb. azért, hogy kisöpörje a sok 0 kommentes botot. Na de ez ám nem azt jelentette, hogy a MAT-ról, a conról, vagy akár Muffról, lehetett ott nyíltan beszélni, mert még Patinak “loli fika”, addig uránnak “MAT fika” detektora volt, ami azonnal jelzett.

        Emlékszem, mikor egyszer a Silver nevű illető, akiről hosszú évek után derült ki, hogy amúgy nem lány, hanem fiú, leírta pár kifogásolnivalóját a connal kapcsolatban, akkor mit ad isten, uran több évnyi mély kussolás után, azonnal bejelentkezett, és máris magyarázni kezdte a bizonyítványt.

      • cheatergs Says:

        Akivel leveleztem, Mako, az normális volt. Két SM-ficjét dobta át nekem véleményezni.
        Ha jól emlékszem Baoko vkije – tán húga – volt. Baoko fordította az R-ig az SM mangát egy azóta megszűnt oldalon (Mangazin v vmi a bánat volt.

        Uran már akk se törődött a lapjával, amikor én csatlakoztam (asszem 1 évvel előtted), de legalább nem főnökösködött.

        Am általánosságban az Aoi az 1etlen hely a fandomban, ami alapjáratú, de legalább otakumentes?

      • “Amúgy ő spec normálisabb volt, még az ellenvéleményt is sokkal jobban tolerálta. Na de mikor Muffal párban voltak, akkor rendre Tódi módba kapcsolt, amolyan:

        Mako: “Én szeretem az Aysashi no Cerest, mert…”
        Mufurc: “Héj, mégis mit merészelsz te gyagás?! Nem megmondtam már neked…”
        Mako: “Jaj Mako sajnálja, feneséges hencegnő! Gagyás néha megfeledkezik magáról…””

        Amúgy ja, nála ez volt, amit már baráti körben is megfigyeltem egyes embereknél: alapból tök normálisan el lehet beszélgetni velük, azonban ha ott van egy bizonyos személy, aki nagy haverjuk, vagy felnéznek rá, vagy valami (és aki történetesen nemritkán egy nagyképű seggfej), akkor amint ez a személy szintén megjelenik a bulin, hirtelen ők is egyből “seggfej módba” kapcsolnak, csak hogy “közösséget vállaljanak vele”, vagy a fene sem tudja, hogy miért, de hirtelen már nem lehet velük normálisan dumálni, egyből elkezdik leszólni a többi embert, meg ilyesmi. (Egyik baráti körben ez odáig fajult, hogy össznépileg megszavaztuk a végén, hogy X és Y is jöhet a buliba, velük alapból semmi bajunk, viszont a “triggerelő személy” mostantól nem fog kapni meghívást, mert az egy dolog, hogy a többség nem kedveli a stílusa miatt, de onnantól, hogy belép a helyszínre, X és Y is “meghülyül” tőle. XD) Na, valami hasonló volt ez a Mufurc – MaKo páros, hogy utóbbival még akár tök jól el is lehetett dumálgatni, csak az előbbit ne rakd mellé, mert ja, akkor beindul a “Tódizás”. 😀 Erre az Ayashi no Ceres témára meg én is emlékszem, ugye a dolog onnan indult, hogy MaKo bírta Yuu Watasét, főleg ezt a bizonyos mangáját, míg Mufurc mindig kinyilatkoztatta, hogy szerinte az egész nő munkássága meglehetősen gagyi. Na most abban még tudtak “kompromisszumot kötni”, hogy a Fushigi Yuugi mindkettőjük szerint gagyi (legalábbis Muff imádta leszólni, MaKo meg annyit még engedett ezen a téren neki, hogy ő is ráhagyta, hogy “jó, hát tényleg nem egy mestermű” stb-stb.), ám az Ayashi no Ceres-t már azért ennél jobban kedvelte, mégis csak az egyik kedvenc mangája volt, meg minden, úgyhogy ott már valóban nagy önellentmondásba keveredett MaKo önmagával, valahányszor Muffin nekiállt erről a sorozatról is leszedni a keresztvizet. XD Olyankor ilyen “MaKo.exe stopped working” helyzet állt elő, ahogy a mém mondja. XD

        “Apropó, ha már feljött uran, azért azt benne is bírtam, hogy alapból tett már ő nagy ívben arra az egész fórumra. Durvábban nyomta, mint Pati, mert még Pati legalább fél-egy évente azért írt valamit Aoira, addig uran, 4 év alatt egyszer nézett fel a Silverre, kb. azért, hogy kisöpörje a sok 0 kommentes botot. Na de ez ám nem azt jelentette, hogy a MAT-ról, a conról, vagy akár Muffról, lehetett ott nyíltan beszélni, mert még Patinak “loli fika”, addig uránnak “MAT fika” detektora volt, ami azonnal jelzett.

        Emlékszem, mikor egyszer a Silver nevű illető, akiről hosszú évek után derült ki, hogy amúgy nem lány, hanem fiú, leírta pár kifogásolnivalóját a connal kapcsolatban, akkor mit ad isten, uran több évnyi mély kussolás után, azonnal bejelentkezett, és máris magyarázni kezdte a bizonyítványt.”

        Azért ez az Uran érdekes, konkrétan míg ezek a nevek, hogy Acheron, Meglivorn, Mufurc, MaKo, stb. mind megvoltak, fórumokon láttam őket, közreműködtek később hazai kidású mangáknál/animéknél, stb-stb., addig erről az Uránról én egészen kb. a MAT-os conokig nem is hallottam. Hol volt ő megtalálható? Illetve csinált ő bármilyen érdemleges dolgot a fandomban a MAT-os conok előttig? Csak mert azért ez a fandom sosem volt akkora (pláne nem régen), hogy fontosabb emberek ilyen “háttérhatalmi” szinten tudták volna nyomni a dolgokat, ellenben Uránnak ez is sikerült, mert mondom, életemben nem hallottam róla, aztán meglepődve hallgattam utólag egyes conos boltosoktól, hogy ilyen főfőfő egyén mind a MAT-ban, mind az akkoriban még hozzájuk kötődő PeCsa-s conokon. Szal míg azért egy Meglivornról, vagy Mufurcról egy komplett “aktát” össze tudnánk írni, addig Uránról kb. az egyetlen dolog, amit hallottam az elmúlt 20 év alatt, az annyi volt, hogy “a csaj, aki segít, hogy a PeCsa-s con olyan szar legyen, amilyen”. 😀 Erről meg, hogy ha bármi beszólt fórumon a con minőségére, egyből beloggolt, kb. annyit tudok mondani, hogy a Patis hasonlat találó, ugyanis mindkét esetben “főbűnösök”, aztán valszeg emiatt nem szívesen olvassák, ha ezt valaki a szemükre veti, még akkor sem, ha ez nem név szerint, csak mint közösség, merül fel. Szóval ugye Pati azért allergiás a lolik fikázására, mert ő keményvonalas rajongójuk, aztán személyes sértésnek veszi, ha valaki basztatja őket, meg persze ha “lolicon otakukról” van szó, nem tudja ezt a részt nem önmagára érteni, ha egyszer ez az igazság… 😀 Na most amennyit én Uránról hallottam, ott kb. ugyanez volt a helyzet, vagyis az, hogy a PeCsa-s conok elkúródása nagyrészt annak volt köszönhető, hogy ő volt ott többek között a főmufti és ő volt az, akit egyre inkább nem izgatott az, hogy a közönség hogy érzi ott magát, nem adtak-e el háromszor annyi jegyet, mint amennyien még pont kényelmesen elférnének a PeCsa-n belül a rajongók (egyébként de, eladtak), illetve árusoktól még olyasmiket is hallottam, hogy pl. azért volt ott egy csomó, nyilvánvalóan hamisítványt áruló, magyarul sem beszélő bóvliárus, mert ezek a fazonok Uránkánál szálltak meg, cserébe X%-ot neki tejeltek az eladott szaraik után. (Illetve amiket én is tapasztaltam személyesen: étel-ital elkobzások, szinte komplett “motozás” bemenés előtt, alkoholt tilos bevinni, de odament komplett sörsátor működött, stb-stb.) Na most egy ilyen “bűnlajstrom” után nem csoda, hogy ha Urán azt látta, hogy bárki bármi rosszat szól a conra, egyből izzadni kezdett, aztán mindent megpróbált, hogy mosdassa saját magát. (Már ha egyáltalán felvállalta, hogy ő a szervező, nem pedig amolyan Mufurcos “lol, ha én lennék a fordító, akkor ezt meg ezt csinálnám…” stílusú, “harmadik feles” véleményt nyomott, ezt nem tudom, te olvastad a postjait.)

        “Ha jól emlékszem Baoko vkije – tán húga – volt. Baoko fordította az R-ig az SM mangát egy azóta megszűnt oldalon (Mangazin v vmi a bánat volt.”

        Na, nekem ez a “Baoko” is totál ismeretlen név, lehet nem mozogtam anno eléggé az anime fandom SM-es köreiben, vagy nem tudom… 😀 Btw, az oldal neve valóban “Mangazin” volt, bár hogy SM fordítás is volt-e rajta, azt passzolom.

        “Am általánosságban az Aoi az 1etlen hely a fandomban, ami alapjáratú, de legalább otakumentes?”

        Tudomásom szerint igen. Jó, mi sem vagyunk 100%-osan “otakumentesek” (meg ugye ez személyfüggő is, hogy kinek hol húzódik a még tolerálható szint… XD), de az ilyen irányú debilség szerencsére valóban ritka vendég arrafelé, ahogy Junchi írta pár hete, ott egyszerűen az van, hogy szerencsére még működik a közösség immunrendszere, tehát ha valami vérotaku meg is találná a fórumot, annál vagy az lesz, hogy ha tényleg elviselhetetlen, akkor moderáljuk (bár szerencsére én még nem tudok arról, hogy ilyenre lett volna példa), vagy egyszerűen magától kapcsol, hogy a 4channer poénjaira és hasonló hülyeségeire arrafelé nem vevő senki és magától kapcsol “normálisabb fokozatra”, vagy magától hagyja ott a fórumot. Azért ez az “otaku debilkedés” is olyan, hogy jellemzően kell hozzá egy támogató közeg, mert hát egyedül marhulni a vakvilágba azért hosszútávon baromi unalmas, szóval ha az ember megfigyeli, Usteamen, Addictson, Facebookon stb. mind azért harapódzott el ennyire ez a hülyeség, mert az ottaniak egyszerűen vagy leszarták, hogy tegyenek ellene, vagy kifejezetten támogatták, “fanolták” az illetőt, aki ezen felbátorodva csak még durvább szintekre kapcsolt. Na most oké, hogy ilyenek régen is voltak, csak nagy különbség, hogy míg régen mondjuk egy Luggi-féle arc max a saját magánblogján nyomhatta az ilyen “Pedobear mackósajtja” és hasonló poénjait (mivel máshol valószínűleg nem viselték volna el XD), addig a mostani fandomban már majdhogynem ez lett a “trend”. :/ (Jó, speciel mintha ez a pedobear mém pont kiment volna mostanra a divatból, de helyette vannak hasonló baromságok, a loliconság meg sajnos nem veszett el, csak átalakult, szóval ami 2005-ben még pedobear poén volt, ahelyett most ilyenek vannak, mint “ravioli-ravioli, I want to fuck a dragon loli!” és hasonló “fasza” mémek…)

      • “ám az Ayashi no Ceres-t már azért ennél jobban kedvelte” -> Ami tegyük hozzá, elég nagy LOL, mert a Fushigi Yuugit kb. Mako volt az egyetlen, aki úgy gagyizta le, hogy közben az attól sokkal gyengébb Ceres meg a nagy kedvence volt. Rajta kívül, én senkit se ismertem, aki ilyet dobott volna.

        “Azért ez az Uran érdekes, konkrétan míg ezek a nevek, hogy Acheron, Meglivorn, Mufurc, MaKo, stb. mind megvoltak, fórumokon láttam őket, közreműködtek később hazai kidású mangáknál/animéknél, stb-stb., addig erről az Uránról én egészen kb. a MAT-os conokig nem is hallottam. Hol volt ő megtalálható?” -> Urant én csak SM-es körökben láttam tevékenykedni, de még ott is főleg ilyen 2003-2006 között. Én két helyen találkoztam vele. Egyrészt volt ugye neki egy saját SM fóruma, az Anime HQ-s Silver Moon fórum. Másrészt Setike SM fan oldalának egykori fórumára írogatott, amíg be nem adta a kulcsot a fórum motor.

        “Na, nekem ez a “Baoko” is totál ismeretlen név, lehet nem mozogtam anno eléggé az anime fandom SM-es köreiben, vagy nem tudom…” -> A vicc az, hogy nekem is, pedig én aztán eléggé képben voltam ebben a témában. =) Igaz, én úgy konkrétan a magyar fordításokkal, abszolút nem foglalkoztam. Nosztalgiázás gyanánt, először magyarul néztem újra az SM-et, meg átfutottam néhány régi SM magazint, de ezzel részemről, ki is fújt a dolog.

        “Jó, speciel mintha ez a pedobear mém pont kiment volna mostanra a divatból, de helyette vannak hasonló baromságok, a loliconság meg sajnos nem veszett el, csak átalakult, szóval ami 2005-ben még pedobear poén volt, ahelyett most ilyenek vannak, mint “ravioli-ravioli, I want to fuck a dragon loli!”” -> A pedomacit már én se látom manapság, de ja, ez messze nem azt jelenti, hogy ez a baromság kihalt volna, csak annyi történt, hogy most már más mémeket nyomatnak.

        Ezzel a raviolis dragon loli dologgal se találkoztam még, de ahogy elnézem, ez se hiányzott az életemből. Kapásból Spongyabob, amit alapból rühellek, de ráadásul még KyotoAni is, akiket legalább annyira. Mondjuk ez legalább megmagyarázza, miért látom most egy csomó helyen ezt a Dragon Maidet spamelve (persze csakis a fanservice jeleneteket), mert ezt is ugyanaz a kretén otaku réteg zabálja, akik a KyotoAnis szarokat úgy általában.

        Pedig inkább néznének Dragon Halfot, vagy Capricornt, ha már valami jó sárkány csajos animut akarnak látni. =)

      • pashcutter Says:

        “ezt is ugyanaz a kretén otaku réteg zabálja”

        Mármint zabálja a prolitápot. 🙂 😛

        Igazából nem akarok átmenni bölcsészbe, de ilyenkor folyamatosan eszembe jut az Orwell által úgy nevezett jelenség: PROLITÁP.

        “A prolitáp “szellemi”, pontosabban információs, vagy még inkább adattermék, melyet ipari tömegsokszorosítás vagy elektronikus tömegkommunikáció révén juttatnak el a társadalom alacsonyabb rétegeihez. A prolitáp formátumát tekintve tűnhet hírszolgáltatásnak, irodalomnak vagy egyéb művészeti alkotásnak, de valójában kizárólagos céljai: a “szórakoztatás” (bevallott cél) és a manipuláció (a célközönség elől rejtett cél). A tényleges szellemi, mentális értéket hordozó termékek és a prolitáp között nincs éles határ. Ma az országosan vagy akár globálisan fogható kereskedelmi televízióadók műsorának legnagyobb része egyértelműen prolitáp, azonban a tömegmédia azon termékei, amelyek magasabb színvonalat képviselnek s említésre méltó gondolati tartalmat vagy művészeti értéket hordoznak, bár nem sorolhatóak egyértelműen a prolitáp kategóriába, lényegében mégis ugyanazt a funkciót látják el, mint a prolitáp, éppcsak az értelmesebb és-vagy igényesebb egyedek számára készülnek. A prolitáp kifejezés George Orwell 1984 című regényéből származik. A mű megírása idején már észlelhető tendencia volt a tömegkommunikációban a prolitáp előállítása felé való elmozdulás, ám a tömegek átlagos igényszintje még jóval magasabb volt, mint a jelenkorban. A tömegkommunikáció tartalmi és a társadalom értelmi szintjének süllyedése csak fokozatosan kivitelezhető, ám fokozatosságukban egymást gerjesztő jelenségek, kölcsönhatásuk öngerjesztő folyamat.” (Wikipedia)

        Kicsit furcsa érzés volt, hogy amikor múlthéten megnéztem az Oreimot, szinte azonnal olyan alkotások jutottak eszembe a nézése közben, asszociáció gyanánt, mint az Éjjel-nappal Budapest meg a valóságshow-ok. Hogy szinte ugyanazt a szellemiséget és értékrendet kapom, csak más formában. Hogy mind az ilyen trash-animék, mind az ilyen kereskedelmi adók által tömeggyártott műsorok, mind az Szürke ötven árnyalata és társai ugyanazzal az elbutított réteggel kommunikálnak. Mint ahogy Kirino erőszakos, beteges és egoista karakteréről is szinte azonnal a VV csajok, meg az Éjjel-nappal Budapest önjáró hölgyei jutottak eszembe. Vagy az, hogy Kyosuke önként és dalolva belesétál a húga kínzásaiba, azonnal hozta a Szürke 50 árnyalata szadizmusát, csak ott ellenkező felállással (szubmissziv csaj, agresszív pasi). Tudom, nem egy egyedi megfigyelés, de engem mindenképpen elgondolkodtatott.

      • “Ezzel a raviolis dragon loli dologgal se találkoztam még, de ahogy elnézem, ez se hiányzott az életemből. Kapásból Spongyabob, amit alapból rühellek, de ráadásul még KyotoAni is, akiket legalább annyira. Mondjuk ez legalább megmagyarázza, miért látom most egy csomó helyen ezt a Dragon Maidet spamelve (persze csakis a fanservice jeleneteket), mert ezt is ugyanaz a kretén otaku réteg zabálja, akik a KyotoAnis szarokat úgy általában.”

        Gyakorlatilag ennyi a lényege. Futott tavaly év elején ez a “Kobayashi-san Chi no Maid Dragon” című anime (bevallom, én utána sem néztem, hogy melyik stúdió csinálta, de ja, KyoAni, valahogy most nem lepődtem meg… XD), abban szerepelt a Kanna nevű sárkányloli, akit természetesen a sok lolicon otaku egyből waifujává választott. Aztán a belőle született hatezer különböző mém közül ez a raviolis volt az egyik, ami valóban egy SpongyaBob jelenet “átirata” volt, csak ezúttal ugye az került a középpontba, hogy ők mennyire szeretnék szerencsétlen kiscsajt megszexualizálni.

        “Pedig inkább néznének Dragon Halfot, vagy Capricornt, ha már valami jó sárkány csajos animut akarnak látni. =)”

        Egyébként ja, ha már itt tartunk, valóban… 😀

      • “a Fushigi Yuugit kb. Mako volt az egyetlen, aki úgy gagyizta le, hogy közben az attól sokkal gyengébb Ceres meg a nagy kedvence volt. Rajta kívül, én senkit se ismertem, aki ilyet dobott volna.”

        Én dettó ugyanígy gondoltam anno és gondolom a mai napig is, MaKo-val igencsak egy hullámhosszon voltunk a kérdésben 😀 A FY nekem a mai napig egy generic bish-hárem fantasy, amiből kizárólag Nuriko-t bírtam, ellenben mind a sztori, mind a karakterek olyan egyszerűek voltak mint az egyszeregy. Az AnC sokkal jobban tetszett, pedig először animében láttam és már úgy is jobban bejött mint a FY, eleve a koncepciója is érdekesebb mint a csontig rágott “másik világba kerülök” shoujo-formula, de a mangája tényleg sokkal jobb rengeteg minden kimaradt az animéből, és lényeges dolgok, kulcsjelenete. Főleg a 2. felében kezdtek nagyon rohanni, ott több kötet mangát hagytak ki vagy gyúrtak egybe…

        Én ismertem MaKo-t személyesen, nemcsak Aoiról, mert ő volt a japántanárom, és tudom hogy ők Muffinnal IRL barátnők voltak, aztán asszem munkatársak is mint mangafordítók – hogy melyiken dolgoztak együtt, azt nem tudom. A Nana és a Love*Com első (asszem 1-5) köteteit MaKo vitte, amiket olvastam tőle nekem bejöttek – főleg hogy a Nanának nagy fanja is volt, 2-3 kötetet még a Mangazinra is megcsinált fanfordításként, mielőtt kijött volna itthon.

        A többiről megvan a véleményem, de inkább megtartom magamnak… 😛

  31. Ahogy elnézem, a Strike Witches mellett akad még hasonszőrű darab. Legalább is így képek alapján ez a Kantai Collection kb ugyanaz a típus.

    • Ezzel a megszemélyesítőssel nem egy készült. A KanColle viszont helyenként imitálja a japán Császári Haditengerészet fontosabb eseményeit, mint a Wake-szigeti ütközet, referálnak egy ideig majd ténylegesen bele is fognak az Aleut-szigetek elleni műveletbe és a midway-i ütközetbe, minden karakter rendelkezik a névadójával azonos jellemzőkkel (pl. az Akagi és a Yamato úgy zabálnak, ahogy valójában az olajat is ették)… VISZONT, és ez egy hatalmas ellentét:
      1) inkonzisztens, helyenként hetek, napok, hónapok csúsznak el az események sorában;
      2) a Tengernagy elvileg Yamamoto Isoroku akar lenni, aki a sorozat végén “eltűnik”, majd előkerül, jelezve, hogy a csajok megtörték a sors kerekét…
      3) a 2. ponthoz kapcsolódóan, az első részben arról beszélnek, hogy a naszádlányok az eredeti hajók lelkét hordozzák, közben végig úgy játsszák a lapokat, hogy a mélységiek (abyssal fleet) a Szövetséges haditengerészet. Ezt elmondják az első 5 percben, hogy aztán 10 és fél részig elő se kerüljön, fel se merüljön.
      Viszont, nemrég kijött a mozifilm is, ami kicsit árnyalja azt, hogy a II. világháborús japán haditengerészeti jellemzők, anekdoták áthallásait szőtték össze. Gyakorlatilag annyi igaz a film után, hogy a csajok a hajók lelkei, és ahol vannak (gyakorlatilag a Csendes-óceáni hadszíntér avagy a mobiljáték különböző mapjai) az egy purgatórium.
      BTW, úgy tűnhet, hogy vágom, de az az igazság, hogy épp elég durva fejfájásokat tudott nekem okozni fordítás közben. =D

      De ott van még Girls und Panzer, ami a tankcsatározásokat játsszák le, egyes iskolák híresebb ütközetek után kapták a nevüket.

      Vagy az Upotte!, amiben a lányok automata gépkarabélyok, de ott legalább veszik a fáradtságot arra, hogy a referenciát feltüntessék, hogy az L86A1 brit távcsöves gépkarabélynak azért esik le a bugyija, mert eredetileg a fegyvertus (kvázi a segge, amit vállhoz illesztesz) védőborítása rendre eltörik, leválik. De ugyanilyen “szellemesen” oldották meg ennél, hogy miért esik ki mindig a tár.

      • A GuP-ban a csajok nem maguk a tankok, hanem vezetik azokat. Ezt még elfogadhatónak találom, mint koncepciót, mellesleg az egyik kedvenc animém. 🙂

        De valahogy ezzel a harci eszközzel osztozó emberi test koncepcióval nem tudok napirendre térni. Az biztos, hogy nem szeretnék Bornemissza Gergely ördögi tűzkerekévé átalakulni egy következő élet-beli animében. 😛

      • Épp ma írtam véleményt az egyik feliratozott rész alá, inda-n. Összességében nem tetszett, de valahogy mégis szórakoztató volt. 😀

        Eleve ökör koncepció. Ehhez jön a többi esztétikai borzalom. A papírmasé karakterek. (Az még hagyján, hogy a pozitív karakterek nem is lehetnének egydimenziósabbak, de az ellenségnek semmi személyisége nincs.) Az unalmas dialógusok. A borzalmas fight-ok. A gyermekded poénok. A felejthető zene. Az infantilis stílus. Valódi dráma helyett (rengeteg) melódráma. (A műsírások már-már a brazil szappanoperák világát idézik.)

        Karakterkímélés. Egy pozitív karakter hal meg (süllyed el) az első részek egyikében. Aztán innentől mindenki halhatatlan. A rendező nem engedi el egyetlen karakterének a kezét sem. Túléli mindenki.

        Ezt az animét egyébként le lehetne adni egy LMBT-fesztiválon is – ugyanis tele van egymásra gerjedő, leszbikus karakterekkel.

        Mindezen hibák ellenére azt kell mondanom, EZ EGY SZÓRAKOZTATÓ OSTOBASÁG. OLYAN ROSSZ, HOGY AZ MÁR JÓ! EGYSZER ÉRDEMES VÉGIGNÉZNI!!! Kicsit olyan élmény volt számomra, mint a “DOA – Élve vagy halva”. Egyszer jó volt, de soha többé! 😀 😛

      • Jé, te még jársz erre? 😀 Na, mondjuk én is hanyagoltam az elmúlt napokban a jelenlétet, de Thesszaloniki szerintem érdekes eléggé hozzá. 🙂 Majd arról fogok írni pár sort valamikor.

        Elsőre néztem is, hogy miről írsz, mert a címet nem említetted, aztán rájöttem. 🙂 Van az úgy, hogy egy alapvetően gyenge eresztésű cím képes mégis valamiféle bűnös élvezetet nyújtani. Így vagyok ezzel, ha a Katicabogárról, vagy épp a Monster High-ról van szó. Az, hogy papírmasé karakterek vannak egy animében, sajnos manapság nem ritka dolog, a gonoszok meg általában még annyira sem szoktak kidolgozottak lenni. Ezekhez az animékhez képest a Marvel filmek már irodalmi mélységet képviselnek, pedig azokra sem lehet ráfogni, hogy valami hű-de-összetett figurákból állnának. Talán most Thanos karaktere valóban érdekesre sikerült.

      • PashCutter Says:

        Megnéztem a movie-t is. Ez továbbra is egy jó nagy ökörség.

        A maga módján szórakoztató – lenne, ha nem esne át a ló túlsó oldalára. Ez az a franchise, ami jól tenné, ha nem akarná komolyan venni magát. Mert ahogy írtam, ez egy ökörség. Mind sztorijában, mind koncepciójában egy ökörség. Egy ökörség persze lehet szórakozató, mi több, jó. De ahhoz az kell, hogy tudomásul vegye, nem több ökörségnél. Szomorúan ez a franchise komolyan veszi magát.

        Mivel komolyan veszi magát, megpróbál drámázni. A dráma viszont nem működik, nem csupán azért, mert ökörség az egész, hanem mert a franchise nem meri elengedni a karakterek kezét. A franchise óvja a karaktereit. Mindenki túléli a veszélyt: MINDENKI. Hogyan izguljak olyan karakterekért, akikről tudom, hogy életben maradnak a sztori végén? Így nem csupán valódi dráma nincs, hanem izgalom sem. A Trigun-ban pont azért működik a dráma, mert ott bizonyos karakterek meghalnak. A Kantai-ban nem működik a dráma, a karakterdráma főleg. Ami van, az melodráma, az dögivel.

        Lehet, hogy azért vagyok képtelen pozitívan értékelni ezt az alkotást, mert nem játszom a játékkal. Bár lehet, hogy akkor is ugyanez lenne a véleményem. (És itt eszembe jut az, amit Kornya Zsolt írt, miért sem jók a szerepjáték-regények.) Az, hogy esztétikailag nem jön be, az is belejátszhat, hogy én jobban szeretem a maszkulinabb alkotásokat, ahol nyoma sincs cukiságnak és bármiféle édességnek (poizás, meg egyéb agyzsibbasztó dolgok), infantilizmusnak, giccsnek.

        Röviden:
        EZ EGY IGAZI TRASH! POI! 😛

      • Szerintem több energiát fektettél ennek a pár bekezdésnek a leírásába, mint amennyit az anime készítői a művükbe. 😀

        “Ez az a franchise, ami jól tenné, ha nem akarná komolyan venni magát.”

        Kell a népnek a műdráma, mert Shakespeare nekik már emészthetetlen. 😀

        “Lehet, hogy azért vagyok képtelen pozitívan értékelni ezt az alkotást, mert nem játszom a játékkal.”

        Milyen játékra gondolsz? Ha a World of Warships-re, na a wows-osok sem veszik komolyan ezt az animét, sőt szerintem a többsége le is szarja, hogy létezik ez az anime. Meg hangulatában a kettőnek igazából semmi köze egymáshoz, csak a WG próbálja ilyen módon promózni a játékát.

        Ugyanezt megtették a WoT kapcsán a Girls und Panzerrel is (elsősorban Japánban), de annak az animének a hangulata messze közelebb van a játékhoz. Mikor azt végig néztem, kedvet is kaptam visszatérni a Pz IV-el való játékhoz. 🙂

        A Kantai-nak ezzel szemben, még érzésre sincs köze a WoWs-hoz. De ha valami másik játékra gondoltál, akkor nem tudom, hogy mi az.

      • “Milyen játékra gondolsz?”

        Úgy értette, hogy maga a Kantai Collection eredetileg játékként indult.

        Wikiről: “Kantai Collection (艦隊これくしょん Kantai Korekushon, lit. “Fleet Collection”, subtitled as “Combined Fleet Girls Collection”), abbreviated as KanColle (艦これ KanKore), is a Japanese free-to-play web browser game developed by Kadokawa Games.”

        Tehát eredetileg egy ingyenes böngészős játék volt, amiből lett később manga, light novel és mostanra ha jól értem, anime is. (Bevallom, én ezt franchise-t sosem követtem, az egy dolog, hogy eleve ez a “moe kislányok kalandjai” jellegű anime nem az én stílusom általában, de ez még ezen “alműfajon” belül is számomra a “tök érdektelen” kategóriába tartozik.) Így aztán ehhez a “vitához” sem tudok most nagyon hozzászólni, mert ezt a sorozatot nem túlzottan ismerem, csak gondoltam, ennyit azért “közbeszólok”. 🙂

      • Köszi a kiigazítást. Erről nem tudtam. Meg akkor félreértettem. 😀

        De most belenéztem a sorozat első epizódjába. Hááát, nem egy nézhetetlen darab, de nem sokkal jobb, mint egy K-on! Ez egy lebutított NGE koncepcióra lett építve?

        Amúgy belenézve a kommentekbe a videó alatt, nem csak Pash írt negatívat róla.

      • PashCutter Says:

        Titkos:

        “De most belenéztem a sorozat első epizódjába.”

        Épp akartam mondani: ha belenéznél az első epizódba, az indavideón meg tudod kukkantani. Elég, ha beírod a következő kulcsszót: “Kantai Collection 1”

      • “Épp akartam mondani: ha belenéznél az első epizódba, az indavideón meg tudod kukkantani. Elég, ha beírod a következő kulcsszót: “Kantai Collection 1””

        Csak belevitettek a “rosszba” és ennyi róla való dumálás (meg a tény, hogy le sem kell töltenem XD) után csak rákerestem én is. XD Bevallom, az első részt kb. a hetedik percig néztem, aztán már csak áttekergettem. Amúgy a legfelső kommentelő jól mondja (“Eddig szépen hozza a jól megszokott kommersz/trash színvonalat. Gagyi, szar. 16 és 18 kislányok fegyverrel a kézben, hogy kielégüljön az efebofil rajongótábor.”), na de ettől még legalább lehetne jó, vagy szórakoztató, de nálam finoman szólva sem talált be. “Zseniálisan” mixelik benne a legrosszabb slice of life-os moéskedés az alibi fight/plot elegyét. Mondjuk már a legelején néztem, hogy gondok lesznek a harcoknál, amikor megláttam, hogy még az ellenség sem rendes szörny, hanem egy “picsatangás”-melltartós csaj (Surcitól idézve XD), akinek a szörny-része csak úgy van, mint valami kinövés, akiket irányít. (Legalábbis nekem így jött le, plusz ugye a végén a bombát is a csajra dobják le, mintha az lenne a szörny “magja”, vagy valami hasonló.) Majd aztán jön a slice of life rész, ahová az összes cukormázas marhaságot sikerült behozni: félős csaj, aki a suliban moézik a másik csajjal, majd aranyosan nevetgélnek a semmin. Később meg jönnek a debilek, akiknek már catchphrase-ük is van: “Poi”, “Az ÉJSZAKA!”, “Én egy IDOL vagyok!” stb-stb. Rohadt idegesítő volt kb. mindenki. XD (De az sem volt semmi, amikor a csata közepén valamelyik úgy támad, hogy “Attack-nya!” XDDD) Csak még két komment… XD

        “na igen ez nekem nagyon copy szagú olyan mintha a Arpegio és a Strike which et össze gyúrták volna és annak a salakját tálalták volna”

        Ő képben van… XDDDD

        “ugy kezdödött mint valami yuri…”

        Ja, ez nekem is átfutott az agyamon… XD (Bár az ilyen jellegű cuccoknál ez alapból nem ritka… XD)

        Az egyetlen pozitív élmény igazából pont a kommentek voltak. 😀 Annyi itteni otaku-ekézés után azért mindig jó ellenpéldákat látni, avagy ezt a szart már ők sem eszik meg… XD Szerintem ne szenvedjetek ezzel (nem tudom, ki hol jár most benne XD), ilyen akció-moe sorozatok közül is lehet találni kapásból jobbakat.

        Amúgy ja, ezt esetleg az mentené, ha poénra vennék, de a legtöbb ilyen sorozatnak pont az a rákfenéje, hogy a két elem üti egymást: a moe miatt úgyis tudjuk, hogy senkinek semmi baja nem lesz, ugyanakkor pont a moe nem fér össze az akcióval, mert a két bombarobbanás közötti “nyaaaa~zás”, meg idol-pofázás megöli az egész cucc komolyan vehetőségét.

        “De valahogy ezzel a harci eszközzel osztozó emberi test koncepcióval nem tudok napirendre térni. Az biztos, hogy nem szeretnék Bornemissza Gergely ördögi tűzkerekévé átalakulni egy következő élet-beli animében. 😛”

        XDDDDDDDDDDDD Ez jó volt. 😀 Amúgy az a vicc, hogy ez a “gépkarabély/hajó/vadászrepülő/egyéb harci fegyver vagyok” ötlet sem lenne feltétlenül hülyeség, csak akkor azt valamilyen menő formában kellene tálalni, mert ez így csak szánalmas.

      • Titkos: az általad említett felső komment, az Pashtől származik. 😛

      • LOL. 😀 Hiszed vagy sem, amikor láttam, hogy írta itt, hogy: “Épp ma írtam véleményt az egyik feliratozott rész alá, inda-n. “, viccből meg akartam kérdezni, hogy “Véletlenül nem az az efebofilos komment volt a tiéd? XDDD”, hát ezek szerint de… 😀 De nem is tudok vitába szállni ezzel a kijelentéssel, mivel teljesen igaz, ordít az animéről, hogy elsősorban ezek az emberek voltak az elsődleges célközönség, amikor ezt az egészet kitalálták és az ilyen “apróságokat”, mint karakterek jelleme, történet, normális akciójelenetek, stb., meg csak úgy utólag hányták oda. XD

        “Ez egy lebutított NGE koncepcióra lett építve?”

        Ja igen, még erre akartam reagálni. XD Nem, ez egy másik klisé, a “repkedő, high-tech moe csajok vs szörnyek” trope, ilyen sorozat volt a Strike Witches, a Sky Girls, a Vividred Operation, stb. Ellenben van NGE koppintás is, pl. az idén futó Darling in the Franxx-nál nem győztük Aoin a fejünket fogni, úgy nyúltak sorozatban az NGE-ből, Gurren Lagannból és más korábbi Gainaxos/Trigger stúdiós animéktől. 😀 Kvázi végiglopták a saját életművüket és még így is jó szar lett a végeredmény. XDDD

      • Pash Cutter Says:

        „a moe miatt úgyis tudjuk, hogy senkinek semmi baja nem lesz”

        Mondjuk a Madoka pont egy ellenpélda. Bár, ott is egy váratlan húzással visszahoztak mindenkit az életbe. De legalább merték bántani a karaktereket.

        Bátor és kreatív rendező itt is tehetne csodákat. De ahogy látom, nem igazán van ilyen Japánban. 😦

  32. Basszus srácok, most nehogy már komolyan elkezdjétek itt nekem kielemezni, hogy ebben meg abban a részben mi volt. Már a legelején le lett írva, hogy ez a szar ugyanazt tudja, mint egy Strike Witches, akkor minek ezt tovább ragozni? Örülnék neki, ha ez itt most annyiban maradna.

  33. Ez az alkotás, ez mi? Animének tűnik, de a legfurább fajta, amit valaha láttam.

  34. Édes Istenem! Ez meg mi a szar?

    • Erről már beszéltünk TS-en. =) Amúgy sanszosan ugyanolyan szar lesz ez is, mint a DBZ, vagy az Avatar mozi volt. Egyszerűen ezek a rajzfilmből -> előszereplős értékcsökkentő konverziók, szinte sohase szoktak működni. Pláne, ha 2D-s az alapanyag. Rendszerint azért nem, mert már az alapkoncepciónál elhasalnak. Egyszerűen ami rajzolva, animációként nézve aranyos, cuki, szerethető, az élőszereplőkkel, meg 3D CGI lényekkel eljátszva, inkább csak kínos, és gagyi.

      Persze adja magát a kérdés, hogy ha az ilyenek rendre megbuknak, akkor mégis minek erőltetik őket? Amire a válasz természetesen az, hogy egyrészt nyilván azért, mert a brand van annyira erős, hogy önmagában a címmel bevonzza az embereket. (Az hogy a film amúgy szar, és a kritikusok lehúzzák, már mellékes.) Másrészt mert ezekre hivatkozva, nagyszerűen el lehet tüntetni pár milliót.

    • Foma: Aoira is linkelték, kb. hasonlóan reagáltam. 😀

      Péter: De itt most nem is (csak) arról van szó, hogy ami 2D-ben működött, az 3D-ben finoman szólva is minimum “érdekes”. Hanem ennek konkrétan alig van köze az eredetihez? Mi ez a Ryan Reynolds-hangon dörmögő Pikachu és miért játszik detektívet? Hogyan kötődik ez BÁRMILYEN formában az eredeti Pokémonhoz, ami arról szól, hogy egy kölyök elindul és állatviadalokon játszik, meg gyűjtögeti a jelvényeket? Csodáltam is amúgy, hogy a videó alatt a kommentszekcióban nem jöttek a szokásos postok, mint a “Hollywood újra tönkretette a gyerekkorunkat!” és hasonló frázisok, sőt, mintha még sok embernek TETSZENE is, mi a fasz??? Értitek, a DB: Evolution szar volt, a Netflix-féle Death Note szintén, de ez a Pikachus baromkodás teljesen rendben van? 😀 (Esetleg még azt tudom elképzelni, hogy a fanok ennyi idő után már “immunisak lettek” a sok live action szarságra és már tényleg nincsenek elvárásaik, így amikor meglátják, hogy XY anime alapján készül egy újabb film, valahogy úgy állnak hozzá, hogy “oké, nézzük, ezúttal mi lesz az aktuális röhejes fos?” :D) És én még nem is vagyok az a nagy Poké-fan, akik úgy definiálják magukat, hogy a fél gyerekkoruk eköré a sorozat köré épült, de mégis kb. úgy voltam vele, hogy ez max paródiaként nézhető, vagy úgy, mintha előrehozták volna április elsejét, mert mint “komoly” Pokémon adaptáció, ez vérgáz. XD Amúgy nem tudom, mutattam-e már, de ez fanmade és még így is csak egy kicsivel tűnik gagyibbnak, mint ez a fenti detektív Pickachus izé, pedig ez utóbbira gondolom megint eltapsoltak jópár milliót a filmesek, a fanmade trailer meg gondolom ingyen készült és mégis sokkal szórakoztatóbb. 😀 Péter, amúgy az Avatart meg csak nem akarják hagyni “békében nyugodni”, épp 1-2 hónapja láttam a híreket, hogy újra próbálkoznak belőle live action-t csinálni, csak ezúttal film helyett TV sorozat formájában, asszem az is Netflix lesz. (Ami korábban még kb. garancia volt a minőségre, de az ilyen fos adaptációk után, mint pl. a Death Note, már egyáltalán nem biztos ez sem…)

      • A DBZ mozinak se volt sok köze az eredeti matériához. Igaz ott ezt utólag el is ismerték, hogy az a film ugyanabban a felfogásban lett leforgatva, mint ahogy anno az SM-et szinkronizálták. Vagyis nagy ívben tettek arra, miről is szól ez amúgy, inkább rövid összefoglaló alapján költöttek belőle valamit, a saját elképzelésük szerint.

        Tegnap este így első blikkre mondtam csak véleményt a trailer alapján. Most kicsit jobban utánakeresve viszont kiderült, hogy igazából ez nem valami önálló, Hollywoodi vízió, hanem ez egy videojáték adaptáció. Méghozzá a hivatalos Pokemon Company cég által kiadott játéké. Szóval nem Warnerékre kell haragudni, hanem az anyacégre, hogy itt tart a brand.

        Warneréket annyiban terheli a felelősség, hogy pont egy ilyen vacakra esett a választásuk, ami már játékként se teljesített jól. (6 pont fölé, nem nagyon ment sehol.) A beszélő Pikachu, és a többi baromság, nem az ő ötletük, ez mind benne volt, a hivatalos játékban is.

      • Na, ezt én sem tudtam, mondjuk akkor ez legalább azt megmagyarázza, hogy miért maradt el a fanfelhördülés: a keményvonalas fanok nyilván már a címből vágták, hogy ez nem a “normál” Pokémon, hanem az a bizonyos hatpontos “vadhajtás” filmadaptációja. 😀 Mondjuk ennek fényében is kb. csak annyit változott a véleményem, amit te is írtál: így nem csak a Warnerre haragszom, amiért a kismillió Pokémon játék, manga, anime, stb. közül pont egy ilyen hatpontos csodát voltak képesek kihalászni, hanem az eredeti készítőkre is, hogy már ilyen alternatív, spin-off fosokat is kiadnak Pokémon néven, tényleg, mint valami rossz fanfic. 😀

        Erről a beszélő Pikachuról meg annyit, hogy megjelent pár éve egy Pokémon mozi Japánban, ami kvázi Ash és Pikachu találkozását meséli újra, szal tulajdonképpen az első 1-2 rész “kibővített”, mozifilm hosszúságú, újraanimált változata. Na, ugye van az a jelenet, amikor a Spearowok megtámadják őket, vihar van, Pikachu már félájult, stb. A mozifilmben itt úgy döntöttek, hogy jó ötlet lesz, ha Pikachu “megszólal”, ami persze nem normál beszéd, hanem így próbálták ábrázolni, ahogy a félájult állapotban lévő Ash “megérti” a pokémonját, vagy valami ilyesmi. 😀 Na, mutattak belőle ilyen “fandom reakció” felvételt, kb. ment a film, eddig a jelenetig minden oké volt, majd amikor Pika “megszólalt”, hallani lehet, hogy a teremben többen is ilyen “Wait what….?” “That’s not right!” és hasonló reakciókat kiabálnak be félhangosan. 😀 Szal nem tudom, ez most így detektívköntösben miért oké nekik, szerintem ugyanolyan röhejesen szar, csak most még zsarut, meg nyomozót is csináltak belőle. 😀

      • Kíváncsivá tettél, úgyhogy megnéztem az idevágó jelenetet. Nos tényleg elég furcsa volt, és szerintem se kellett volna ez bele, mert szimplán a testbeszédből is átjött volna a lényeg. Bár sanszosan azért éreztem így én is, mert úgy megszoktam, hogy Pikachu nem nem beszél.

        Őszintén megmondom, nem tudom milyenek lehetnek a mostani Pokemon részek, de ez is fut már lassan 20 éve, és 1000 rész fölött jár. Szóval biztosra veszem, hogy még ha a recept, nem is nagyon változott, minőség, hangulat terén, már nem sok köze lehet az eredetihez. (Én anno az Orange szigetes részek után hagytam abba a sorozat nézését, illetve láttam még az első pár mozit.)

        Az hogy a fanokat mi triggereli, és mi nem, vagy hogy mire emlékeznek, és mire nem, mindig egy érdekes téma. Pl. ott van az új PPG, vagy a Teen Titans Go, elvileg ezeket rühelli mindenki, akik az eredeti sorozatokat anno szerették. Ehhez képest, mégis jönnek az újabb szezonok, sőt még mozikat, speciálokat is kapnak. Ergo, valakik mégiscsak nézik ezeket. Hisz a CN, nem arról híres, hogy olyan rajzfilmeket pénzelne, amiket senki se néz.

        Vagy ha már CN, ott volt ugye a 2014-es Lego mozifilm, amit imádott mindenki (én is). A legnépszerűbb karakter Wyldstyle volt, még rebesgették is, hogy kaphat önálló spin-off sorozatot. Ehelyett végül, mégis Uni-Kittyre esett a választás. Aki ott, mint kvázi MLP paródia, tök jól működött. Önálló rajzfilmként viszont a Teen Titans Go szintjét hozza, még a sorozat grafikája is arra hajaz. Érdekes módon, mégse látom sehol a felháborodott fanok tömegeit, akik kérdőre vonnák akár a Legot, akár a CN-t, hogy mégis miért ezt kapták, egy Wyldstyle sorozat helyett?

        Esetleg felhozhatnám ennek az ideológiai ellentétét, mikor az MLP-nél a fanok, az episode 100-al, kaptak egy full fanservice epizódot. Annak örültek, mint majom a farkának, hogy az írók, csúnyán fogalmazva nyálazták a pélójukat. Viszont amikor a Fame and Misfortune-el, próbálták volna őket némi önkritika gyakorlásra bírni, azon felháborodtak, Twitteren savazták az írókat, és kikiáltották azt a legrosszabb epizódnak. Hogy mégis micsoda dolog az, hogy “így lenézik őket” és a toxikus hülyéket, toxikus hülyéknek merik ábrázolni, akik nem tanulnak a saját hibáikból?

      • “Erről már beszéltünk TS-en.”

        Igen, csak akkor még nem tudtam, hogy már van hozzá trailer. 🙂 Jó, azóta már erről is beszéltünk ts-en.

        “Amúgy sanszosan ugyanolyan szar lesz ez is, mint a DBZ, vagy az Avatar mozi volt.”

        Ez mondjuk látszik rajta. 🙂

        “előszereplős értékcsökkentő konverziók, szinte sohase szoktak működni.”

        Igazából az egészben legjobban az bassza a csőröm, hogy elkezdtek erőlködni azon, hogy animéket filmesítenek meg amerikaiak, és szemmel láthatóan egy-két kivételtől eltekintve, meg se próbálnak értékelhető minőséget produkálni. A Ghost in the Shell, bár megosztó lett, de szerintem a ritka kivételek egyike, amikor azt lehet tapasztalni, hogy lehet jó hollywoodi filmet csinálni animéből. Az Alitával szkeptikus vagyok, de leginkább azért, mert ezt a “valósítsuk meg a rajzolt látványt élőszereplősben” koncepciót erőltetik ezekkel az óriási szemekkel, ami inkább ijesztő, mint tetszetős.

        “Persze adja magát a kérdés, hogy ha az ilyenek rendre megbuknak, akkor mégis minek erőltetik őket?”

        Pedig szerintem még a Pokémonból is lehetne értelmes filmet készíteni. Erről is beszéltünk ts-en. 🙂 Szerintem bármelyik Pokémon mozit megfilmesítve értelmesebb eredményt érnének el, mint ezzel. És akkor még azzal sem kellene vesződniük, hogy a sorozatot próbálják meg egyetlen mozifilmbe sűríteni.

        “Aoira is linkelték, kb. hasonlóan reagáltam.”

        Aoira se nagyon járok már, mivel azt tapasztaltam, hogy nem igazán akar ott szóba állni velem senki. Az animés témákhoz amúgy se tudok nagyon érdemben hozzászólni, a többi témában meg hiába lettem volna benne szívesen, mindig mindenki elhallgatott, akárhova kommenteltem. Amúgy is, már elfelejtettem oda a jelszavamat. 🙂

        “Mi ez a Ryan Reynolds-hangon dörmögő Pikachu és miért játszik detektívet?”

        Igazából ez a detektív dolog is, önmagában fura, de annyira nem lep meg, mert most a filmesek megint elkezdték feltolni a Sherlock Holmes brand-et (Sherlock Gnomes, jön az új Sherlock film RDJ-vel, meg készült valami rém gagyi paródia Will Farrell-el, aminek már a trailere is kínos).

        “Netflix-féle Death Note szintén”

        Jó tudni, hogy ilyen is van. 😀 Mármint, hogy a Netflix benéz egy alkotást. 😛

        “És én még nem is vagyok az a nagy Poké-fan”

        Meg én sem. Anno nézegettem a sorozatot, később megnéztem az első három évadot, és ennyivel le is tudtam. Kedves, szórakoztató darab volt, de semmi különös. Főleg, hogy egy idő után már fárasztó a Rakéta Csapat jelenléte, ami idővel teljesen átmegy ilyen Scooby Doo-ba. De ezt a filmet még így is nettó gyalázatnak érzem.

        Ez a fanmade trailer viszont egész jó. Oké, a CG elemek bénák, de basszus, ennek még van története, és még a Rakéta Csapat is messze mélyebbnek tűnik, mint az animében. 😀

        “Péter, amúgy az Avatart meg csak nem akarják hagyni “békében nyugodni”, épp 1-2 hónapja láttam a híreket, hogy újra próbálkoznak belőle live action-t csinálni”

        Igen, én is hallottam hírét. Úgy tudom, hogy a Netflix akar valami sorozatot kihozni belőle. Azért adni fogok neki egy esélyt, bár annak nem sok értelmét látom, hogy ugyanazt a történetet újra elmeséljék, csak ezúttal élő színészekkel. De hallottam olyan pletykát is, hogy nem Aang történetét akarják feldolgozni, hanem Kyoshiét.

        “A DBZ mozinak se volt sok köze az eredeti matériához. Igaz ott ezt utólag el is ismerték, hogy az a film ugyanabban a felfogásban lett leforgatva, mint ahogy anno az SM-et szinkronizálták. Vagyis nagy ívben tettek arra, miről is szól ez amúgy, inkább rövid összefoglaló alapján költöttek belőle valamit, a saját elképzelésük szerint.”

        Mondjuk ezzel a mentalitással inkább ne csináltak volna semmit. Vagy csináltak volna egy olyan DB filmet, ami mondjuk spin-off történet. Úgyis elsősorban azoknak szólt volna, akik látták az animét, ergó lehetett volna olyan filmet csinálni, amihez kell előképzettség, és máris nincs szükség világot építeni. Viszont még így is nézhető az Avatar filmhez képest.

        “Warneréket annyiban terheli a felelősség, hogy pont egy ilyen vacakra esett a választásuk, ami már játékként se teljesített jól”

        Na igen, így egész más már a leány fekvése, de még így is kínos, nem csak a Pokémon alkotóitól, de a Warnertől is. Továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy még annak is több értelme lett volna, ha az 1998-as Mewtwo visszavágot filmesítik meg. Igaz, ilyen gyenge CG-vel még az is csak erősen felszódázva lenne fogyasztható.

        De, hogy pont egy olyan játékot adaptáljanak, ami legjobb esetben is felejthető lett, már röhej.

        “pont egy ilyen hatpontos csodát voltak képesek kihalászni”

        Mondjuk bennem erős a gyanú, hogy nem a Warner választotta a címet, hanem a Pokémon jogtulajdonosai mondták azt nekik, hogy ezt vihetitek, ha kell, a többit nem adjuk. A Warner meg nagyon szeretne felszállni az anime-vonatra, így bevállalták ezt. Amúgy ha komolyan gondolnák a dolgot, akkor igényesebb CGI-al és egy jó forgatókönyv-casting-rendező hármassal még ebből is ki lehetne hozni egy vállalható valamit. De úgy tűnik, a címválasztás kedvüket szeghette.

        “Erről a beszélő Pikachuról meg annyit”

        Meg annyit, hogy ezzel az erővel készíthetnének olyan SW filmet, amiben beszél R2. 🙂

        “Őszintén megmondom, nem tudom milyenek lehetnek a mostani Pokemon részek, de ez is fut már lassan 20 éve, és 1000 rész fölött jár.”

        Szerintem már közelít a 30-hoz inkább. 😀 Nagyon én sem követem, de már az alap cucc is eléggé szerteágazott állítólag. Mintha hallottam volna olyan irányról is, amiben Ash meghalt. Meg úgy alapból az eredeti szereplő gárdából már lényegében senki sincs a sorozatban.

        “Pl. ott van az új PPG, vagy a Teen Titans Go, elvileg ezeket rühelli mindenki, akik az eredeti sorozatokat anno szerették. Ehhez képest, mégis jönnek az újabb szezonok, sőt még mozikat, speciálokat is kapnak.”

        Naná, hogy nyomatják a stúdiók ezeket, mert leszarják a régi fanokat, úgyis ez manapság a módi (megszokhattuk a SW kapcsán). Amúgy meg a fiatalabbak közül épp elég igénytelen rajongót toboroztak be arra, hogy fenn tudják tartani ezeket a szarokat. Az új tartalmak meg nekik készülnek, a kiadók meg süketek a régi fanokra.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt kedveli: