Túl az 500. animén…

anime_eggscellent

Mit is mondhatnék… Ha valaki ez előtt 2-3 évvel nekem szegezte volna a kérdést, hogy látok e arra reális esélyt, hogy valaha is elérem a 200-as határt? Kapásból az lett volna rá a válaszom, hogy nem. Ehhez képest mára nemhogy a 200-at, de már az 500-at is sikerült átlépnem. =)

Kezdeném talán azzal, hogy még ha első ránézésre ez soknak is tűnik, valójában könnyebb volt összehozni, mint azt elsőre gondoltam. Hisz egy-egy nagyobb franchise szőrüstül-bőröstül történő bevágásával, azaz az összes kiadott mozi, ova, speciál, egyéb extra megtekintésével, 20-30, de akár 40 tétellel is meg tudjuk dobni a listánkat. Plusz ott van még rengeteg original mozi, rövid ova, ona, amikkel lényegesen gyorsabban lehet haladni, mint a TV sorozatokkal.

Persze nem mint hogy ha engem, valaha is a mennyiség motivált volna, mert igazából nem ezért animézek, ez nálam huszadrangú szempont. Mint a nagy többség, elsősorban én is az élmény miatt nézek animéket (legyen az akár negatív értelemben vett “élmény”) és mint minden hobbinál, itt is vannak olyan határok, amiknek az átlépésére érdemes megemlékezni. Már csak azért is, hogy ha évek múltán visszaolvasom, leszűrhessem a különbségeket.

Sajnálatos módon a 100. animémre, már nem emlékszem, amit így utólag sajnálok, de most ennek elkerülése végett (na meg ha valakit érdekel) jegyezném le, hogy az 500. animém a Petshop of Horrors című anime volt, aminek már csak azért is örülök, mert egyébként egy remek, minősége darab volt. (Kritika természetesen várható róla.) Illetve az 501. pedig a Le Portrait de Petite Cossette volt. (A közeljövőben, erről szintén várható kritika.)

Mint köztudott (vagy ha nem, akkor most az lesz), írtam én anno két bejegyzést, az egyikben a MAL-ról, még a másikban az anime stúdiókról értekeztem külön-külön. Azóta többször felmerült már bennem a gondolat, hogy ezeket lassan nem ártana majd frissítenem, lévén mégiscsak 2 éve íródtak, és azóta bizony történt egy s más, még ha nem is voltak nagy pálfordulások. Ha viszont már úgyis mementót állítok az 500. megtekintett animének, akkor ez úgy vélem, egyben tökéletes alkalom lesz arra, hogy ezekről a frissítésekről is értekezzek, praktikusan, egy helyen. =)

Mielőtt azonban belevágnék, fontosnak tartom még itt megjegyezni, hogy a matematikai átlagolások, arányok azért most se feltétlen fedik a valós preferenciáimat. Nagyrészt igen, de helyenként elég érdekes eredményeket kaptam most is.


Típuscsere

Sajnos a formátumok arányairól anno nem szóltam, és nem is készítettem képet a régi MAL-os bejegyzésemben, ám az biztos, hogy egyértelműen ezen a téren történt a legnagyobb változás. Sokkal árnyaltabb lett a kép, még anno a TV sorozatok tették ki a megnézett animéim körülbelül 70-75%-át, addig mára ez 50% alá csökkent. Köszönhetően annak, hogy a megtekintett mozik és speciálok a duplájára, még az OVAk és ONAk aránya a triplájára nőtt.

MAL_formats

Ha valamire sikerült rájönnöm ez idő alatt, hát arra, hogy mennyivel jobb a TV sorozatok, járulékos hülyeségei nélkül élvezni egy animét, mondhatni tisztán, nem keverve.


Maradni a megszokottnál

Ha a műfajokról esik szó, akkor talán ez az a terület, ahol a legkevesebb változás történt. Aminek mondjuk nem örülök, hogy az új elrendezés miatt, a végeredmény elég megtévesztő tud lenni a régihez képest, ahol egyszerre mutatta a legkedveltebb, és a legkevésbé kedvelt témákat. Számomra az sokkal átláthatóbb és pontosabb volt.

MAL_genres

Itt igazából úgy az első 20 tétel az, amivel nagyrészt egyet tudok érteni, a többi között viszont már nem egy olyan van, amit inkább a legkevésbé kedvelt kategóriába tennék. Illetve a sorrenden is variálnék, mert a horrort jóval fentebb hoznám, még a Shoujo AI-t lejjebb. Egyébként ez utóbbinál ütközik ki az, hogy a matekozás mennyire érdekes eredményeket tud produkálni, mert az alatt, mindössze egy 3 pontos tétel van, a Kämpfer.


Szeret, nem szeret

A pontozások, ha lehet így fogalmazni, elég pontosak lettek, így nem is nagyon van szükség korrekcióra. A felső tartományban mind olyan animék vannak, amiket szeretek, és bátran ajánlanék mindenkinek, akinek hasonló az ízlésvilága, az enyémhez.

MAL_list_favAz alsó tartomány szintén hűen tükrözi a véleményemet, itt mind olyan címek vannak, amiket nem hogy nem ajánlanék, de egyenesen óva intenék mindenkit a megtekintésüktől.

MAL_list_leastÉrdekes lehet még a differencia, ami lényegében azt mutatja, hogy a MAL átlag és az én átlagom között, mekkora az eltérés. Pozitív értelemben, bár személy szerint az Apocalypse Zero-t tippeltem volna befutónak, meglepetésemre mégis a Papillon Rose nyert, amit majdnem 3 egész ponttal értékeltem jobbra, mint az átlag. Negatív szempontból szintén nem várt eredmény született, ide valami Haruhi vagy K-On! szerűséget vártam volna, helyette a Freezing nevű agyfagyasztó rettenet vitte a pálmát, amit több mint 6 ponttal tartok kevesebbre.

Ugyancsak szót kell ejtenem az összesítésről, ahol bár még mindig úgy érzem, sokszor túl kegyes vagyok, annak viszont örülök, hogy már kiegyensúlyozottabbak lettek az arányok, mint 2-3 évvel ez előtt. A közép és a felső közép mezőny, tehát az 5-6-7 pontos értékelések, jelentősen megszaporodtak.

MAL_ratings


Stúdiók helyzete

A stúdiók szempontjából, az élmezőny nem sokat változott. A felső kategóriában, az egyetlen szembeötlő változás az AIC előkelő helye lehet, melyet anno nem nagyon ismertem, ám azóta szépen feljöttek nálam, mint a talajvíz. =) Igaz, ehhez hozzátartozik az is, hogy tőlük is inkább a régebbi, ismertebb, színvonalasabb műveket láttam eddig.

MAL_studios_favA sorrenden persze lenne mit korrigálni, már csak azért is, mert ezeknek úgy a feléről, a MAL segítsége nélkül, azt se tudnám, mit csináltak. Az ismertebbek közül amúgy az AIC-t levinném úgy az 5. hely környékére, a Toeit levinném 10 alá, még az I.G jöhetne jóval fentebb. Az első 3 helyezett amúgy masszívan tartja magát nálam, listától függetlenül még mindig a Madhouse, Sunrise, Gainax nálam a befutó.

Az aljában szintén elég sok olyan tétel van, akikhez a MAL segítsége kellett, viszont sok olyan is, akiknek bizony simán ott a helyük.

MAL_studios_leastGenco, Arms, Zexcs, Satelight, Asread, csak pár azok közül, akiknek a munkássága eddig nem sok jót hozott a számomra. Viszont a Shaft-ot azért ennyire nem tartom rossznak, inkább a középmezőnybe tenném be őket. A legaljába, listától függetlenül az ACC, Idea Factory, Obtain Future kaphatna helyet teljes joggal.


Még mindig Oldfag

Az évjáratok tekintetében, nagyjából sikerült magam tartanom a régihez. Egyedül a Drakulás gagyiság okozott egy látványosabb törést, amúgy meg tovább erősödött nálam a ’80-as éra, annak ellenére, hogy ezért itt is sikerült pár 2-3 pontot kiszórnom, teljes joggal. (Root Search, meg hasonlók.)

MAL_years


A jövő

Végül kifejezetten örültem annak, hogy a MAL sokszor elég vegyes ajánlásaival ellentétben (vagyis hogy egyszerre ajánl nekem az ízlésemmel egybevágó, illetve azzal szöges ellentétben álló darabokat) itt végre valóban olyanokat hozott fel, amikről sok jót hallottam, és amiknél elég jó esélyeket látok arra, hogy tetszeni fognak. A Gunbusters-el már régóta szemezek, így az tuti nézős lesz, a Nodaménak meg lehet adok még egy esélyt. =)

MAL_recommendations

Találkozunk a mitikus 1000-nél, ha megérem. =D

Reklámok

111 hozzászólás to “Túl az 500. animén…”

  1. Az ajánlók közül a Nodamét mondom, hogy azt mindenképp ejtsd meg. Talán merem azt is mondani, hogy az első évadot magyar szinkronnal. Elképesztően elvarázsolt amikor néztem, gyakorlatilag egy éjszaka nem aludtam miatta… 😀

    Amit nem láttam közülük, de nagyon jónak mondanak az a Planetes, Tatami Galaxy, Legend of the Galactic Heroes és az NHK ni Youkoso. Én most helyhiány miatt jegelem az animézést, inkább mangázom vagy online filmezek (utóbbiról tudnék mesélni milyen szörnyűségeket néztem meg nem olyan régen, hajjaj…)

    • Nodaméval már anno próbálkoztam, mikor még friss hús volt az Animaxon, de akkor nem igazán nyerte el a tetszésemet. Persze ha rendesen nekiülnék, akkor lehet más lenne a helyzet, mert amúgy nem volt kifejezetten rossz.

      Ha már szörnyű filmek, pár hónapja, valami hirtelen jött, elcseszett ötlettől vezérelve úgy döntöttem, megnézem az összes zombis filmet, amit a moovie kínált. Gondolom szükségtelen azt részleteznem, mit éreztem, miközben az ilyen Cowboys vs Zombies, Wrestlers vs Zombies filmeket néztem. =D

      • Az utóbbit tegnap ejtettem meg, előtte meg az Abraham Lincoln a zombivadász is a terítéken volt, szóval igen, szükségtelen a részletezés. =D Nekem a legutóbbi elcseszett ötletem mégsem ezek voltak, hogy ilyen szutykokkal mérgezem a képernyőmet, hanem az, hogy a vaksötétben, ölemben a laptoppal végignéztem a Paranormal Activity-t… Kis híján infarktust kaptam a végén, de becsülettel kibírtam, amivel megtört a jég. Hosszú idő után az első horrorfilm, amin képes voltam parázni. =D

      • Lehet majd megejtem akkor. =)

        A Lincolnosnál azt hittem, olyasmi lesz mint a vámpíros volt (akkor még nem tudtam, hogy Asylum), de nem, sokkal ócskább volt attól. Amitől még nagyon hülyét tudtam kapni, azok Romero, Night of the Living Dead remakejei, amiből van egy 3D és egy 3D: Re-Animation változat is, de egyik szörnyűbb volt, mint a másik. =D

      • Na azok az igazi horrorok. Horror végigülni és nézni. =D

      • Valóban, nem véletlen hogy Romero, nem csak hogy nem vett részt ezeknek a munkálataiban, de még a nevét sem adta hozzájuk.

  2. Mikor 500-as listát látok, de még ha 100-ast is rögtön megrökönyödöm, hogy mi a fene? Biztos bennem van a baj, mert jóindulattal is legfeljebb 50 animét láttam, amiben benne foglaltatnak azok a darabok is, amiket nem néztem végig mert olyan siralmasak voltak.
    Bár én a legújabb animékből szemezek, de sosem találok semmit. Lehet nekem is a retro felé kellene fordulni. 😀
    A legkevesebbre értékelt animék legutolsó darabjaival teljesen egyet értek, a többit meg nem is láttam. 😀 (Jó, azokat sem néztem meg végig.)

    Mindig érdekes az ilyen bejegyzéseket olvasni még akkor is, ha nem vagyok nagy anime néző. 🙂

    • Ricz vagy Vincent szó szerint több ezres listájához képest az enyém még csak haladó szint. =D

      Pár éve még én is valószínűtlennek tartottam, hogy valaha is megnézek ennyi animét, aztán erre fel, mégiscsak összejött, nem is oly sokára. Simán összejön, ha az embere úgymond rááll, mert egy idő után ez is olyan mint egy folyó, elkap a sodrás, aztán egyszer csak azon kapod majd magad, hogy elvitt a francba. =)

      Új animékből nekem se nagyon jött volna össze ennyi. Az aktuális szezonokban jó ha 1-2 olyan cím van, amiben látok potenciált. Megnézni viszont ezekből is csak azokat szoktam, amiket menet közben nem csesznek el, vagy ha elcseszik, akkor valami botrányos módon kell elcseszniük. Már hosszú évek óta így csinálom.

      • No-no, Vincenthez képest még én is ministránsfiú vagyok. Főleg az olyanok mellett, akiknek még Vincentnél is több van… =D

      • Őszintén szólva én már nem is vágyom annyira az animézésre mint régen.. Inkább csak Japán érdekel. De azért jó naprakésznek lenni egy-egy animéből.. még akkor is ha nem is nézem meg. 😀

        Még szerencse hogy a japánok sorozatgyártásban adják az újabb és újabb használhatatlan animéket… én most már több éve nem tudok olyan anime címet mondani, amit élvezettel megnéztem volna. De biztos bennem van a hiba. 😀

      • Nem hiszem, már ha magamból indulok ki. =)

        Ha visszagondolok, csak az elmúlt 4-5 év felhozatalára, és hogy mik voltak belőle azok, amikre máig fejből emlékszek, esetleg újráztam is azóta, hát nem sok cím jut az eszembe. Volt egy fasza PaSwG, egy hasonlóan epic Jinrui, volt egy egész jó Shiki és Madoka, illetve egy érdekes koncepcióval operáló WataMote, aztán úgy ennyi, ami most hirtelen eszembe jut. =)

  3. Na, a Facebbok oldalamra posztként vagy egy YouTube videó keretében szerintem én is összehozok egy ilyet, tetszik! 😀
    A Freezingre asszem én 1 pontot adtam, de csak azért, mert ha jól tudom, kisebbet nem lehet.

    • Inkább YT videó legyen, mert facem nincs. =)

      A Freezingre amúgy én is szemrebbenés nélkül nyomtam az 1 pontot. Egyike volt nálam azon animéknek, amiből már az első rész után pont elegem lett, és valami félelmetesen hamar kivágtam. Az még hagyján, hogy ugyanazt a pofába nyomós, minden érzék nélküli csöcsös tehén fanservicet használja ez is, mint a hasonlóan gyér Ikkitousen, de mellette valami olyan görcsösen komolyan akarta venni saját magát, hogy inkább csak röhejes volt, mint sem érdekes. Igazából már csak a Brain szót kéne odabiggyeszteni az anime címe elé, és máris tökéletesen összefoglalná, mit éreztem, miközben néztem. =D

  4. Én is valamikor idén tavasszal léptem át az 500-as határt, bár nálam továbbra is a sorozatok dominálnak, évről-évre jobban.

    Lassan én is rálesek a saját MAL Graphomra, kábé fél éve kukkantottam rá utoljára, szal kíváncsi vagyok, változott-e valami.

    És az a recommendation-lista… LoGH, Tatami Galaxy, Planetes, Nodame, NHK, Kaiji. Ejj, ha nekem lennének ezek még vissza…

    Btw akartam írni MAL-on, de akkor már ide: Coppelion gyalázás esetleg várható a közeli vagy a távoli jövőben valamikor? >:3

    • A Nodame kivételével nekem vissza vannak, pedig már meg se mondom, hol járok, mert lassan magam se tudom. 😀

      Coppelion… Ha össze akarnám foglalni mi volt nekem, akkor egy olyan bűnös élvezetként írnám le, mint egy jobb Asylum filmet… De gyalázást támogatom, elvégre nem járt be fizika órára (sem). 😀

    • Anno én is TV sorozat párti voltam, szinte csak azt néztem. Ám ahogy múltak az évek, nem véletlen hogy inkább a mozik, ovák felé mozdultam el. Nem pusztán azért, mert elkezdődött ugye ez a jó szokás, hogy ha normálisan megrajzolva, cenzúra nélkül akarod látni, akkor várd meg a DB-t, hanem azért is, mert ahogy jött ez a moe, meg a sok LN, VN adaptáció, a sorozatok úgy globálisan kezdtek felhígulni.

      Ez az érzés pedig csak felerősödött bennem a sok jobbnál-jobb mozi, ova után. Persze nem arról van szó, hogy ezek között ne lennének középszerű, gyenge darabok dögivel, de azokat legalább nem húzzák. Mert az azért nem mindegy, hogy valami mondjuk félórában nyújt középszerű élményt, amíg még meg lehet vele alkudni, vagy 13 részre szétbontva, szétnyújtva fáraszt.

      A régi TV sorozatoknál az volt a gond, hogy ha volt egy jó, érdekes plot, amit nem lehetett fél, egy órában összefoglalni, azt rendszerint szétfillerezték. Így nagyon sok töltelék részen kellett átrágni magad addig, amíg történt is valami.

      Mára viszont fordult a kocka. Manapság, egyfelől abból is kihoznak 12-13 részt, ami amúgy 1, 2, maximum 3 részes ovában lenne fogyasztható. Másfelől, ami ettől nagyobb potenciállal bír, ott meg ennek az ellenkezőjét művelik, tömörítenek, vágnak, kihagynak dolgokat. Van egy jó cselekmény, amit a szokásos TV-s struktúra mellett, legalább 26 részben lehetne levezetni, de nem, ők fele ennyiben akarják. Persze semmi gond, mert 13×20-25 perc azért nem kevés idő, egy jó rendezőnek ennyi elég lehetne, csak hogy ehhez el kéne hagyni, a szokásos TV-s hülyeségeket. A baj csak ott van, hogy a legtöbb stúdió, rendező, amikor oda kerül, hogy választania kell egy tisztességes adaptáció, és a marketing szempontok között, akkor inkább az utóbbit választják.

      Coppelion-ról még nem döntöttem el, legyen e kritika, mert ugyan keményen megdolgozott azért a 2 pontért, de már így is nem 1 anime kritikája van elkezdve, félig, vagy negyedig készen. Szóval nem mondom biztosra, de lehet hogy lesz.

  5. Mivel én nem vagyok fent MAL-on ezért nekem halvány lila gőzöm sincs mennyi animét láttam már, én inkább egy word dokumentumban szoktam felírogatni, hogy milyen filmet láttam értékeléssel együtt. Ott általában év végére minimum 220-250 darab film összegyűl aztán nyitok egy újabbat.
    Coppelion látom neked is nagyon tetszett, igaz számomra is 2/10 azért, mert röhögni tudtam rajta.

    • Régen én egy excel táblázatba gyűjtögettem, de végül áttértem a MAL-ra. Egyszerűbb, gyorsabb, praktikusabb, meg van egy-két arc, akikkel csak ott szoktam beszélni. Plusz vannak ajánlások, bár azok néha elég nagy WTF? pillanatokat képesek okozni.

      Például amikor a Kill la Kill mellé olyanokat ajánlanak, mint a TTGL, FLCL, Needless, arra még azt mondom oké, mert ezek tényleg hasonlóak hozzá, valamilyen szinten. De amikor olyanokat látok, hogy Sailor Moon, Katanagatari, Bake, és mindnél csak ilyen minimális kapcsolódási pontok vannak, hogy “mindkettő magical girl”, “mindkettőben vannak kardok”, “mindkettőben van harc” akkor azért elgondolkodok azon, hogy ezt mégis hogy gondolta az illető?

      Ennyi erővel akár én is mondhatnám azt, hogy a Berserk nagyon hasonló, mint az Elfen Lied, mert mindkettőben van vér. Hogy amúgy közük nincs egymáshoz, mellékes. =D

  6. Gratula az nagy 500-as hoz 🙂 Én alig a felénél tartok most. A Nodamét én is ajánlom, nagyon jó kis anime. Amiket mostanában tervezek megnézni azok a Kara No Kyoukai filmek, a Kaiji, az NHK és a Samurai 7. A Coppelion pedig gyakorlatilag olyan fizikai fájdalmakat okoz amiből nem épül fel az ember egy hamar.

    • Kara No Kyoukai filmekkel majd én is tervezek közelebbi kapcsolatba kerülni, bár se a stúdió, se a forrás nem tartozik a kedvenceim közé.

      A Copellion-ról meg majd írok bővebben, ha oda jutok, mert egy ilyen rossz ízű falat után, még össze kell szednem a gondolataimat. =)

  7. Grat az 500-hoz 😀 Én még csak 350 környékén járok, abból is úgy 200 néhány perces rövidfilm, szóval nem igazán számítanak teljes értékű animének.

    És csak hogy legyen valami ellenpólus, én a Nodaméből csak pár részt láttam anno az Animaxen, de az elég is volt egy életre. 😀

    • Nekem is jórészt a sok ova és mozi dobta meg. =) Ha még mindig főleg TV sorozatokat néznék, akárcsak anno, akkor most olyan 300 körül járnék, de lehet kevesebb.

      Valahol persze, tényleg feltehető a kérdés, hogy egy 1-2 részes ova mondjuk mennyire minősül “teljes értékű” animének? Nos én azt mondom erre, hogy egy rövidebb ova vagy mozi, simán érhet annyit akár egy sorozat, főleg ha a maiakhoz viszonyítok.

  8. Az a kép az elején…. Lol! XD
    Gratulálok az 500 animéhez Peti, csak így tovább! 😀 Coppelion kritika meg jöhet! Akkora szart se tudom mikor láttam utoljára……

  9. Nem tudom, mostanában mennyire követed az animéket, viszont a minap belefutottam egy címbe, amiről gondolom már hallottál. Little witch academia című darab. A borító alapján érdekesnek tűnt, szóval belenéztem. Kb. azt hozta, amit vártam tőle, vagyis egy limonádé, Harry Potter – Kiki – Soul Eater crossover. Ennek ellenére még élvezhetőnek is nevezhető.

    • Egy ideje nem nagyon követem nyomon az anime ügyi eseményeket, de ezt speciel ismerem. Tulajdonképpen a Triggernek, a Gainax egykori őrültködős részlegének az egyik animuja. A 2013-as mozit anno láttam, az egész jó volt. A sorozatot meg majd pótolom. =)

      Igazából most ahogy nézem, akad még egy-két Trigger cím, ami érdekesnek tűnik, pl. Kiznaiver, Ninja Slayer, amikbe mindenképp bele nézek. Viszont ha már Trigger, akkor úgy látom Gainaxék meg időközben ráálltak ezekre a magical girl cuccokra. Van itt Magica Wars, Wish Upon the Pleiades, de valahogy egyik se tűnik túlzottan érdekesnek.

      Sajnos a Gainax, a PaSwG óta nem alkotott olyat, ami megfogott volna. A Medaka Box jobb esetben is középszerű volt, a Stellás airsoftozásról meg sikeresen lebeszéltek. (Ha jól tudom, nem is szerepelt valami fényesen.) Így nem sok reményt fűzök ahhoz, hogy ezek a magical girl cuccok, megütnék a mércét.

      • Sejtettem, hogy valamilyen információnak híján vagyok. 🙂 Az AA-n csak a filmre vonatkozó adatlapot találtam meg, aztán nézem, hogy a sorozatra meg 2017 van írva. Mondom magamnak, ez valahol nem stimmel. Akkor ezek szerint a film 2013-as, míg a sorozat idei.

        Amúgy nagyon nem vagyok képben ezekkel a stúdiókkal. Nagyjából a Gainax-ot tudom hova tenni, de bevallom, a Triggerre már nem is emlékeztem (jó, nem is néztem végig a PaSwG-t, meg valahogy nem is éreztem úgy, hogy feltétlen akarom). Ebbe a Little Witch Academia-ba most belekezdtem, de egyelőre ingadozok, hogy végig is vigyem. Valahogy elég távol áll tőlem az olyan koncepció, amikor a fősodor a főszereplő balfaszkodásairól szól. Nem véletlen nem bírtam végignézni a Watamote-t, és nem véletlenül nem szerettem a Johnny Bravo-t sem.

      • Nem az a baj, hogy túlságosan túltolták ezt a magical girl műfajt, elfáradt, és nehéz benne újat mutatni? Vagy ha lehetne is újítani, az kimerülne egy-két anime-ben, és kész?

        (Ez picit olyan, amikor a fantasy-ben túltolták a “kard és boszorkányság” típusú meg a high fantasy-t. Ami a jelenlegi angolszász fantasy-n pl. meg is látszik.)

      • Igazából pont egy rendhagyónak nevezhető darab a Little Witch Academia. Amúgy meg mindent túltoltak mára, nem csak anime fronton, de mindenütt. Mostanra a közönség is vagy válogatás nélkül zabál mindent (leginkább az igénytelenebbek), vagy kiválogatja a jobbakat, amelyek mellé guilty pleasure trash-t is fogyaszt alkalmi szinten. Viszont itt most igazából egészen másról van szó. Alapból egy kimondottan pofás sorozat ez az LWA, sőt, igazából még a humora is jó, csak főleg az elején, nagyon túltolják ezt a watamotés stílusú balfaszkodást. Most már, így 16 rész megtekintése után meg azon a véleményen vagyok, hogy jó sorozat.

        Amúgy nem is az SM típusú magical girl-ös vonalat erősítik, inkább amolyan Harry Potterbe oltott valami. Néha kimondottan értelmes gondolatokat közvetítve. Persze, ahogy halad előre a történet, sajnos a humora megkopott, kicsit ellaposodott. De a 10. részben a szerelem-méhes poén, na azon kihaltam, eszelős jó volt.

      • Nem konkrétan a Little Witch Academia-ról beszélek, hanem általában a magical girl műfajról. A LWA-t még nem láttam, így nem tudok róla véleményt mondani. Mostanában a Soul Eater megnézésén gondolkodom, mert nálam az is kimaradt – ha lesz időm, megnézem. Talán még az LWA-t is.

      • Akkor sikerült megint jól elbeszélnünk egymás mellett. 😀

        A Soul Eater-t érdemes megnézni. Viszont a sorozat második fele már nem annyira jó, mint az eleje, erre készülj fel.

        Ami a magical girl vonulatot illeti, én a nyugati produktumokon látom, hogy mennyire ki lett már fárasztva a zsáner. Elég csak ránézni a középszerű Katicabogárra, a rém gyatra Lolirock-ra, vagy az ígéretesen induló, de végül elég unalmassá váló Mysticon-ra. Utóbbiban pedig bíztam, hogy jó lesz, mert az első epizód kimondottan pofás volt, de már a negyedik részig elvesztette az érdeklődésemet. Talán, ha kinn lesz teljes hosszában, megnézem.

      • Az AA-t hagyd a fenében, My Anime Listet használj. =)

        Gainaxnél lényegében annyi történt, hogy az Imaishi féle őrültködős brigád, a PaSwG után kivált a Gainaxből, és önálló stúdiót alapítottak. Ez lett a Trigger. Először csak kisebb munkáik voltak, aztán összeszedtek annyi pénzt, hogy megcsinálhatták az első nagyobb animujukat, ez volt a Kill la Kill.

        Magical Girl témához annyit, hogy az a helyzet, hogy az a “hagyományos” shoujo magical girl, amit mi megszoktunk, az a 80-as évek végén, 90-es évek elején élte a fénykorát. Mára viszont erre az archetípusra, nem igazán van igény. Ma ha valaki magical girlel próbálkozik, az szinte mindig shounen. Illetve ami még nagyon trendi, az a techo vonal beleszövése a történetbe, ilyen-olyan formában.

      • Kiznaiver számomra egy mediocre stuff volt, az unalmas formában.

        Nem emléxem, h mi a francról szólt, csak arra, h a felvetésével, amire elméletileg épült a plot, semmit nem kezdtek.
        Meg mintha az endben megpróbáltak volna vmi fejlődésnek beállítani a történteket az egyes karik szemszögéből, de a valóságban nem változott semmi.

        A szövegek semmitmondóak, a karakterek pdg semmilyenek voltak.

  10. “Ma ha valaki magical girlel próbálkozik, az szinte mindig shounen. ”

    Ma ha valaki magical girlel próbálkozik, az szinte mindig SEINEN.*

    *javítottam 😀

    • Amúgy igen, most hogy mondod, nagy divat lett ez, kb. mint a Nolan féle Batman óta a képregény filmeknél, hogy oké, akkor most vegyük ezeket a cuki varázslányokat ám nagyon komolyan,
      legyen darkos, és drámai az egész. Csak ahogy ott, úgy itt is a legritkább esetben szokott ez működni.

      Legalábbis az ilyen Lyrical Nanoha féleségeknél, hiába volt ott a seinen besorolás, én meg nem mondtam volna magamtól, hogy ez az, és nem egy shounen.

      • “akkor most vegyük ezeket a cuki varázslányokat ám nagyon komolyan, legyen darkos, és drámai az egész. ”

        A nemműködő darkoskodás egy dolog, de főleg szar alibizés az ilyen cuccok lényege mellé, ami nem más, mint a nyomi moe/loli/moeloli-fanszervíz. Egyetlen anime van, amiben ez működik, mégpedig a Madoka, mert ott ez csak egy máz és van mögötte tartalom, az összes többi MadoKlón baromságnál meg olyan átlátszó mint a huzat (Pati anno rédzselt is miatta hogy há’ mé’ szólunk be ezekre, amikor UGYANOLYAN komolyanvehetőek, elvégre moe kislányokat kínlódtatnak bennük ergo Madoka 2 mind. LOL hogyne 😛 ).

        A Nanoha meg egy H-game sidestori animuátirata, olyan otakupandering vacak a kamuleszbüléssel, moelolikkal meg a többivel egyetemben, mint a ház.

        Btw lehet hogy csak az én radaromról maradtak le, de így kapásból egy mahou shoujo-t se tudok mondani, ami shounen-demográfiás lenne.

      • Kezdem elveszteni a fonalat. Korrepetálást kérek ezekből a kifejezésekből. 🙂

        Amúgy az LWA végülis melyikbe sorolható? Az első pár részét nem igazán élveztem, de most már kimondottan megkedveltem. Végre értelmes epizódjai vannak (bár a sorozat közepe táján a humora kicsit ellaposodott).

      • “főleg szar alibizés az ilyen cuccok lényege mellé, ami nem más, mint a nyomi moe/loli/moeloli-fanszervíz.”

        Kedvenc témánk a MOE/LOLI/MOELOLI. 😀 Azért feltűnt, hogy ez sokszor feltűnik Péter blogján, mint az idegeskedés tárgya. Ami persze jogos, mert tényleg agyfelbaszó jelenség. Szerintem lassan ideje lenne létrehozni a magyar anime szubkultban egy MAGYAR MOE/LOLI/MOELOLI ELLENES TÁRSASÁG-ot. 🙂 Én benne lennék. 😀

        “Kezdem elveszteni a fonalat. Korrepetálást kérek ezekből a kifejezésekből.”

        Azért, mert Surci egy Kazinczy. 🙂
        “shounen-demográfia” – Tutti, hogy ez saját találmány! 🙂

        Egyébként én a magyar anime szubkultot már egyre kevésbé figyelem, mert sok esetben kiábrándító, de főleg fárasztó. Az, hogy olyan animék kerülnek a figyelem középpontjába, mint a Grimoire of Zero – ahol a közel 40-es tigrisharcos társnak kap egy 13 éves boszorkányt, nonszensz. (A “kard és boszorkányság” fantasy meggyalázása.) De az is sokatmondó, hogy Member véleménygyárai, a Mangaanimepalota és a Teazsúr szerint a 2017-es év animéje a Konosuba – ami nem vészesen rossz, csak fájóan középszerű, és mint paródia, nem ad többet egy Irigy Hónaljmirigynél. 😛

      • “Btw lehet hogy csak az én radaromról maradtak le, de így kapásból egy mahou shoujo-t se tudok mondani, ami shounen-demográfiás lenne.” -> Pedig van, lásd Cutey Honey, Dai Mahou Touge, Okusama wa Mahou Shoujo. =)

        “Kezdem elveszteni a fonalat. Korrepetálást kérek ezekből a kifejezésekből.” -> Wikipédia a barátod. =) Amúgy shounen = fiatal tinédzser korú fiúkra belőtt animék, mangák. Seinen = Idősebb férfiaknak készült animék, mangák.

        LWA az seinen lenne, akárcsak a KlK és a PaSwG.

      • “Kedvenc témánk a MOE/LOLI/MOELOLI. 😀 Azért feltűnt, hogy ez sokszor feltűnik Péter blogján, mint az idegeskedés tárgya. Ami persze jogos, mert tényleg agyfelbaszó jelenség.”

        Aoi-n sokat lamentáltunk róla az elmúlt időszakban, és finoman szólva sem vagyunk elragadtatva ennek a tenenciának a térnyerésétől, pláne a pedo áthallásai miatt.

        “Azért, mert Surci egy Kazinczy. :D”

        ROFL. Amúgy észre se veszem soxor hogy milyen szlengben tolom, ilyen anime-témánál meg főleg, mert Aoi-n és itt is megszoktam már hogy aki benne van a fandomban, az úgyis érti. De aki nincs benne annyira, lehet hogy nem ismer minden kifejezést, főleg nem így surc-szlengesítve.

        “shounen-demográfia” – Tutti, hogy ez saját találmány!”

        Pedig nem, MAL-on, Wikin, ANN-en meg mindenütt így van feltüntetve az adott animanga célkorcsoportja: shounen(tizenéves fiúk), shoujo (tizenéves lányok), josei (felnőtt nők), seinen (felnőtt férfiak). Ezek eredetileg manga-antológiákat jelöltek. Manapság önmagában, hacsak nem bír túl tipikus, már borítóról felismerhető jegyekkel, nem sokat jelent, és bőven érdemes árnyalni is őket. Pl. a Shingeki vagy Death Note is shounen, meg a Sámánkirály is, az első kettő célcsoportja mégis a 16-18-as korosztály, az utóbbié pedig a 12-13 évesek (alsókorhatáros). Ahogy seinenből is kétfelé osztható a dolog, pl. a Berserk, a GiTS vagy a Psycho-Pass ugyanúgy seinennek van jelölve mint a Dimension W vagy a Fate/Illya, de az előbbieknek konkrétan a felnőtt férfiak a célközönésge, az utóbbiaknak pedig az otakuk. De ez már karadizájn alapján levehető anélkül hogy 1 percet is néztél volna az adott sorozatból.

        “Egyébként én a magyar anime szubkultot már egyre kevésbé figyelem, mert sok esetben kiábrándító, de főleg fárasztó.”

        Nem kell szezonos animut nézni. Nem is nagyon van mit, a legtöbb retek, az aktuális hájpok is. Mi aoisok nem is negyon szoktunk, 1-2 futó cuccot követünk mert hátha, de legtöbb esetben kiábrándító a végeredmény. Van egy rakat régebbi anime, azokat érdemes előszedni. Kérdezzetek itt a blogon vagy aoi fórumon, szívesen adunk ajánlókat. Juncs összerakott egy listát, erről is érdemes szemezgetni, van benne mindenféle.

        https://postimg.org/image/5puleq9z1/

        LWA az seinen lenne, akárcsak a KlK és a PaSwG.

        LWA és PsTwG igen, de a Kill la Kill nem, annak csak a mangája futott egy jobbára seinen mangákat lehozó antológiában, egyébként egy sima fájt-sónen mint a TTGL mondjuk.

      • “finoman szólva sem vagyunk elragadtatva ennek a tenenciának a térnyerésétől, pláne a pedo áthallásai miatt.”

        Szerintem az a probléma, hogy Japánban kicsit alternatív módon van értelmezve a pedofilizmus problematikája. Erről Révész Sándonak és Szilvay Gergelynek van egy érdekes vitája, pont Japán kapcsán, miszerint a gyermekpornográfia készítése és élvezése beletartozik-e a szabadságjogok közé.
        http://nol.hu/velemeny/a-pedofil-is-ember-1471157
        http://konzervatorium.blog.hu/2014/07/01/a_naci_is_ember_revesz_sandor_nyoman

        Én úgy tudom, a japán eljárás annyiban különbözik az európaitól, hogy megengedőbb az európainál. Vagyis Japánban tilos a gyermekekkel való szexuális aktus, plusz az arra épülő kereskedelem, vagyis a prostitúció és élőfilmes pornográfia. Ugyanakkor a rajzolt pornográfiát már engedélyezi, vagyis szabad utat enged a pedofil tartalmú mangák és animék előtt. Így simán megjelenhet olyan love story, amely a mentálisan sérült 16 éves kamasz srác és a fogyatékos 9 éves leánygyermek szerelmét (Dragon Crisis) vagy a 40 felé járó tigrisharcos és a 13 éves tiniboszorkány románcát (Zero of Grimoire) meséli el. Míg Európában és az USA-ban a pedofilizmus minden formája tilos (bár azért nálunk is megjelentek olyan tendenciák, amelyek szexualizálják a leánygyermeket, lásd gyermek modellkedés, gyermek szépségverseny, gyermek mazsorett, gyermek hastánc, “little cowgirl”).

        Bár magam libertariánus vagyok, de ha gyermekekről van szó, átmegyek ókonzervatívba. A gyermek nem játék, mégis sok felnőtt (köztük nem kevés szülő) játszik velük.

        “Kérdezzetek itt a blogon vagy aoi fórumon, szívesen adunk ajánlókat.”

        A Peti blogján kapom a jó ajánlatokat. Több jó animét is sikerült megnéznem Titkos, Péter, Surci, Junchi és Ritz ajánlásának köszönhetően. (Köszönöm, skacok! 😀 ).

        Megjegyzem, visszatérve a Member-társaságra, sok a megmondóember az anime fandomban. Már-már túlságosan is sok. Nekem a kedvencem az ÉV ANIMÉJE titulus osztogatása, ami igazából arról szól, hogy az adott megmondó-ember a saját ízlését nevezi ki kánonnak, majd a saját ízlésének megfelelő animét úgy rakja a nagyközönség elé, hogy az “etalon”, “mindenkinek illő megnéznie”, az “ÉV ANIMÉJE”. Szerintem ez a legbárgyúbb elitizmus, ami sok olyannak is megágyaz, ami kifejezetten káros pl. mások leműveletlenezése, ha vitatja az adott mű minőségét.

      • Most már le is mentettem magamnak a listát, mert pár hónapja, amikor először került elő, akkor nem tettem. 🙂 Ahogy elnéztem, néhányat láttam is a listáról. Amúgy lesz ennek 2.0-s verziója?

      • “ROFL. Amúgy észre se veszem soxor hogy milyen szlengben tolom, ilyen anime-témánál meg főleg, mert Aoi-n és itt is megszoktam már hogy aki benne van a fandomban, az úgyis érti. De aki nincs benne annyira, lehet hogy nem ismer minden kifejezést, főleg nem így surc-szlengesítve.”

        Amúgy ez a “shounen-demográfia” még tényleg semmi volt ahhoz képest, amikor olyanokat írsz, hogy “elindult a harcz!” (a szót értem, de lövésem nincs, a “cz” mit takarna, bár ha jól vettem észre, a gagyibb anime-csatáknál veszed ezt elő, de a mai napig nem vagyok biztos benne, hogy jól értem, vagy csak random “Surciskodás”), illetve egy ideje “aranyérmes” nálam most az “eNberek” vagy milyen szóhasználatod, utóbbinál még most sem jöttem rá, hogy mi lenne (mármint oké, az m betűt n-re cserélted és direkt naggyal írod, de ez nekem nem mond semmit, elsőre azt hittem, hogy biztos valami mém, ami nekem kimaradt, esetleg elgépelés, de azóta láttam, hogy ez is szándékos, szal passzolom XD), de ja, a nagy részét azért sikerül dekódolnom. 😀 Erre a kettőre azért kérnék egy “fordítás”, ha már feljött itt a “Surci-magyar nyelv lehetséges félreértései” témakör. XDDD

        Amúgy meg, hogy a témához is hozzászóljak: én ugye soha nem voltam az a nagy Gainax/Trigger-fanboy (sőt…), de ezzel a Little Witch Academia-val egy ideje már én is szemezek, pláne, hogy nem hipszterkedni akarok, de én még azok között voltam, akik látták a legelső, rövid, 20-25 perces OVA-t ebből, aztán évekig vártak a második filmre/sorozatra, mire elkészült. A másik meg, ami miatt bejött (legalábbis az első film, de remélem, hogy ezt a későbbi inkarnációkban is megtartották), hogy egyrészt nem az az elborult “Triggerkedés”, ami pl. egy Panty vagy Kill la KIll volt, hanem még az egyik legnormálisabb sorozatuk (jó, tudom, a fanboyok pont az előbbi miatt nézték a cuccaikat, de ezzel nálam 90%-ban inkább mellélőttek, a Gurren Lagann volt a nagy kivétel XD), másrészt bár seinen, de VÉGRE nem azt éreztem, hogy “na, X csaj azért került bele, hogy hentai doujinokban szerepelhessen majd, Y azért, mert ő lesz a leszbi, akivel majd lehet shipelni a másik csajt” stb-stb., hanem szimplán egy aranyos varázslós sorozat, ahogy Foma is mondta, kvázi egy Harry Potter, csak csajokkal. Én még a “magical girl” titulusán is elgondolkoztam, mert ugye azok általában inkább olyanok, mint Star Butterfly (hehe, most direkt egy amcsi példát hoztam, mert az parodizálta is egyben, szóval ott aztán fullba nyomták a stílusjegyeket, meg Foma látta is… XD), szóval csillagos varázspálca, átváltozás, valamilyen harci ruha (ami a hercegnő-féle habos-babos cucctól kezdve a Péter által említett “techno” szerelésig akármi lehet), esetleg még valami segítő állatka is befigyel, aki a tanácsokat osztogatja, stb-stb. Na, a Little Witch-ben semmi ilyesmi nincs, egy darab pálcájuk van, de az is az “ódivatú”, Harry Potter-féle “fadarab” és kb. ennyi. Szóval ezt én inkább nevezném szimpla varázslósulis animének, mint echte magical girl darabnak. (Persze ha a TV sorozat ilyen irányba vinné el végül, akkor nem szóltam.)

        Ja igen: Pash, a Soul Eatert meg nézd, mert jó darab, én eleinte rühelltem, de tényleg részről-részre jobb lesz és teljesen komolyan mondom, hogy itt KIFEJEZETTEN ajánlom a magyar szinkronos változatot, mert kurva jó, szerintem engem elsőre azért sem fogott meg annyira, mert japánul próbálkoztam vele. (A legtöbb magyar hang ebben a sorozatban egyszerűen jobban passzol a karakterekhez, mint az eredeti hangjuk, a fordítás szövege meg sokszor olyan, hogy beszarsz rajta a röhögéstől, persze nem úgy értve, hogy olyan gagyi, mert passzol a helyzethez, épp csak viccesebb, mint amit eredetileg a japók beleírtak. 😀 Pl. az igazgató eredetiben egy standard “japán vén fasz” hangot kapott, míg a magyarban mint valami meleg ürge… XDDDDDDD Ami elsőre fura lehet, de ahogy haladsz az epizódokban és látod, hogy hogyan affektál folyamatosan, vagy milyen a stílusa, egyre inkább értelmet nyer… XDDD De persze nem csak a komolytalanabb szereplők hangjait találták el, pl. Medusa olyan kemény volt, hogy ha buknék a gonosz nőcikre, én is rá lennék izgulva, mint anno oly’ sokan, amikor még futott a cucc és nézték… 😀 XD) Na, szal egy próbát mindenképp tégy a sorozattal szerintem, nekem még a sokak által szidott lezárás/utolsó 6-8 epizód sem tűnt olyan gáznak. (Na ja, mert igazából a manga is ezután kurvult el végképp és nem sokkal később be is fejeződött, szóval szvsz az anime még pont a csúcson hagyta abba az egészet, még úgy is, ha kissé bénácska lett a befejezés. XD)

        “Szerintem lassan ideje lenne létrehozni a magyar anime szubkultban egy MAGYAR MOE/LOLI/MOELOLI ELLENES TÁRSASÁG-ot. 🙂 Én benne lennék. 😀”

        Lehetséges amúgy, hogy van valahol ilyen és biztos vagyok benne, hogy naponta baszogatják hol a trollok, hol a vérkomolyan lolista fangörcsök. Tudom, mert én pl. Usteamen anno nem terveztem semmi ilyen “klubot” alapítani, szimplán csak kikeltem magamból, hogy az egyik kedvenc mangám is elment ilyen “loli route” irányba és így is majdnem össznépileg lincseltek meg. 😀 Képzeld el, azzal mit csinálnának, aki effektíve anti-loli “sereget épít”. 😀

        Ja, amúgy érdekességképpen: ha akartok látni olyan animét, ami tényleg magical girl vonalon kezeli ezt az egész boszorkány témát, akkor keressetek rá az Ojamajo Doremi-re. 😀 Ott aztán minden van: magical girl átváltozás minden epizódban, csilivili ruha-pálca, segítő állatka (akit mondjuk én minden részben kinyírtam volna, mert olyan hihetetlenül idegesítő/paraszt volt, de ez más kérdés… XD), stb. Mondjuk nézésre nem ajánlom, mert ez meg nem seinen, hanem a másik véglet, vagyis érezhetően ilyen 8-10 éves kislányok voltak a célközönség és annyira is köti le az embert, de összehasonlításképpen bele lehet nézni, hogy milyen az, amikor a japók TÉNYLEG magical girl boszikat csinálnak, erre írtam, hogy az LWA szerintem nem erre ment rá, inkább a “roxforti vonalra”. XD

      • Titkos: már összefutottam Akko-Diana shipeléssel. 🙂

      • eNber + harcz: csak random, hülyeségek, nincs mögöttes tartalmuk.

        “Amúgy lesz ennek 2.0-s verziója?”

        Nem hiszem, de ezen elég sokminden rajta van azért. Én mondjuk pár dolgot még felpakoltam volna, de ugye egyéni preferenciák is bejátszottak Juncsnál,és ezt nem is tagadta. Ettől függetlenül is teljesen korrekt ez a lista.

      • “Aoi-n sokat lamentáltunk róla az elmúlt időszakban, és finoman szólva sem vagyunk elragadtatva ennek a tenenciának a térnyerésétől, pláne a pedo áthallásai miatt.” -> Én már akkor éreztem, mikor még az AIIIR!, és a nővérkéi voltak épp a fennkölt hangon emlegetett “mesterművek”, amikről csakis szuperlatívuszokban lehetett beszélni, különben egyből érzéketlennek, szépérzék hiányában szenvedőnek lettél titulálva, hogy ez az irány baromira nem lesz jó. Pedig ekkor még sejteni se lehetett, hogy ezek tényleg csak előszelei a valódi moslék áradatnak. Gondolok itt az ilyen Ore, Twintail ni Narimasu, Vividred Operation, és hasonló “Patis jóságokra”.

        “Megjegyzem, visszatérve a Member-társaságra, sok a megmondóember az anime fandomban. Már-már túlságosan is sok.” -> Lehet én vagyok lemaradva, de én összesen kettőről tudok, akik valamennyire előtérbe is vannak tolva, az egyik Atis, a másik meg Daisetsu volt, de ha jól tudom, ő nemrég kvázi abbahagyta a videózást. Mangekyo szintén.

        “én még azok között voltam, akik látták a legelső, rövid, 20-25 perces OVA-t ebből, aztán évekig vártak a második filmre/sorozatra, mire elkészült.” -> Nálam ugyanez, az LWA-t én is az első, kvázi pilot epizóddal kezdtem, és tetszett is. Viszont nálam pont az jött elő, amit írsz, hogy én a Gainax, Trigger, Mr. Imaishi hardcoreabb vonulatának voltam, vagyok a fanboya, így nekem ez már, meglehetősen lightos volt.

        Szóval azért messze nem egy PaSwG szerű élmény, ami neked persze nyilván pozitívum, de nekem olyan, mint mikor a hullámvasút után, beülsz az állatsimogatóba. Annak is megvan ugyan a maga feelingje, de az élmény, közel sem ugyanaz.

        “Ja, amúgy érdekességképpen: ha akartok látni olyan animét, ami tényleg magical girl vonalon kezeli ezt az egész boszorkány témát, akkor keressetek rá az Ojamajo Doremi-re.” -> Vagy ott van még a Sugar Sugar Rune, ami mondjuk még így is fogyaszthatóbb, mint a Doremi. =)

        Emlékszem a Doremit már anno se szerettem, mikor még a német RTL II-n ment. Mindig azt vártam, hogy mikor lesz már végre vége, mert utána mindig a KKJ jött, ami finoman szólva jobban érdekelt. =)

        “Ettől függetlenül is teljesen korrekt ez a lista.” -> Az, bár én hiányolok róla több olyan alapművet, amit szerintem minden animésnek, aki komolyabban érdeklődik ez iránt a hobbi iránt, illik megismerni. Pl most így hirtelen: Akira, Alita, Perfect Blue, Tenchi Muyo!, Oh My Goddess!, Slayers, Ranma ½, Urusei Yatsura, Galaxy Express 999, Bubblegum Crisis.

      • “Lehet én vagyok lemaradva”

        Inkább csak annyi, hogy nem olvasod az Animemangapalotát és a Teazsúrt. Mondjuk nagyon én sem – csak ritkán belenézek. Egyre inkább úgy állítják be magukat, mint akik “tudják, mi a jó anime”, a saját ízlésüket téve meg mércének. A Teazsúr kereken kijelentette, hogy a Konosuba az ÉV ANIMÉJE – mármint szerintük az. A másik, amitől herotom van, az a kritikátlan Member-tisztelet, de már erről is esett szó a blogon. Igazából mondhatnám azt is, hogy nem kell velük annyira foglalkozni, de mindig találkozok valakivel az internet világában, különféle fórumokon, akik az Animemangapalotát tekintik egyfajta mércének. “Azt írta róla, az Animemangapalota, hogy szar” és az olvasottak alapján már semmiféle esélyt nem ad az adott animének.

        Szerintem azért nem foglalkozol vele, Péter, mert te elég autonóm figura vagy, aki a saját ízlésére ad, és nem követ vakon semmilyen véleményvezért. Meg szerintem minden idejáró ilyen autonóm kultúrafogyasztó. De nem mindenki ilyen. Számos emberrel találkozok, akik az Atis, a Daisetsu, a Garai Timi, az Animemangapalota és a Teazsúr véleménye alapján dönti el, megnézi az adott animét vagy sem. Ez pedig nem éppen autonómia.

  11. “Az AA-t hagyd a fenében, My Anime Listet használj.”

    A MAL, bevallom, soha eszembe se jutott, hogy erre is alkalmas. Mondjuk korábban nem is nézegettem. Amúgy az AA-t azért szoktam erőltetni, mert megszoktam, meg magyarul van leírás. Nem nagyon szeretek angolul olvasni.

    “Wikipédia a barátod.”

    Tudom, meg a gugli is. Attól még az egy másik dolog, hogy sokszor pont annyira szabadon értelmezik, hogy aktuálisan gyakran még itt sem vagyok biztos benne, hogy ki milyen értelmezésben, vagy egyáltalán eredeti jelentése szerint használja a kifejezéseket. Ezért is gondoltam, hogy “korrepetálást” kérek. 🙂

    “Egyébként én a magyar anime szubkultot már egyre kevésbé figyelem”

    Szerintem az ide járók közül sem sokan figyelik már. 🙂 Mondjuk én sose követtem különösebben az alakulását. A fénykorában mással foglalkoztam, amikor meg már leáldozóban volt, akkor meg már beértem azzal, hogy megnézzem, ami érdekelt. Persze emellett az anime felhozatal is egyre silányabb. Minap poénból megnéztem a 2017-es kínálatot. Címek és borítók alapján egy sem volt, amire azt tudtam volna mondani, hogy akár csak az adatlapjára kíváncsi lennék. Az LWA esetében is teljesen más úton futottam bele, azért is keltette fel a figyelmemet, de ha csak a listát néztem volna, vsz elsiklott volna felette a tekintetem.

    • “Minap poénból megnéztem a 2017-es kínálatot.”

      Én legutóbb Member véleménygyárainak, az Animemangapalotának és a Teazsúrnak az ajánlásait néztem meg. Ami nagyobb részt kimerül a kommerszben. Viszont engem meg már a kommersz nem elégít ki – főleg anime fronton. Őszintén megmondva, Péter blogján jobb ajánlásokat kapok a kommentelőktől, mint az ilyen “hivatalos” megmondó-portáloktól.

      “Az LWA esetében is teljesen más úton futottam bele, azért is keltette fel a figyelmemet”

      A Little Wich Academy-nek valamikor nekikezdek. De még a Soul Eater is előttem van. Majd meglátom. Most jelen pillanatban betemet a munka és a magánélet. Idő kell, hogy ráhangolódjak egy sorozatra.

      • “Én legutóbb Member véleménygyárainak, az Animemangapalotának és a Teazsúrnak az ajánlásait néztem meg.”

        Ennyire nem szoktam rákattanni az anime-témára, hogy ezeket a felületeket böngésszem. 🙂 Nálam általában Péter blogja az egyetlen felület, ahol tudatosan keresek címeket. Ezen kívül legfeljebb néha ránézek az AA adatbázisára, ha találok valami érdekesnek tűnő darabot.

        Amúgy a kommersz is olyan dolog, hogy legalább tudja az ember, mire számítson, így ha nem akar komolyabban odafigyelni, akkor jön jól, amolyan popcorn kikapcsolódásnak. De anime fronton valahogy én sem különösebben vonzódom az alkotások többségéért.

        A hivatalos megmondóportálok mondjuk másutt is elég elfogultak tudnak lenni. Nyugati rajzfilmeknél elég gyakran találkozom azzal a jelenséggel, hogy a Spongyabobot referenciának tekintik, főleg olyanok, akik az ezredforduló környékén születtek. Sajnos el fog jönni az idő, amikor már a Katicabogár lesz a referencia.

        Ha lesz időd rá, akkor tényleg érdemes nekikezdeni a Soul Eater-nek. Sajnos a vége nem épp a legjobb, meg úgy a sorozat második fele is már botladozik, de még így is egy jó anime a maga módján. A maiakhoz képest mondjuk nem tudom, milyen, de nem tartom valószínűtlennek, hogy így is köröket verne rájuk.

        A Little Witch Academia-nak már a vége felé járok. Az eleje bohókás volt, bár a humora sokszor túl volt tolva. A közepére kicsit vesztett a humorfaktorból, de legalább kialakult valami történet benne. Most így a végére megtalálta az egyensúlyt a sztori és a humor terén. Amúgy nagyon kíváncsi vagyok már, hogy mire akar kilyukadni a története.

    • Tegnap éjjel befejeztem az LWA-t. Nagyon tetszett. 🙂 Mondjuk a fénykardos jeleneten felröhögtem, mert annyira abszurd mód erőltetett volt. 😀 Végülis egy egész pofás történetet hoztak ki belőle.

      • Én most nézem. Estére befejezem. Eddig jó, szórakozom rajta. 🙂 Szerintem estére már lesz itt egy kész vélemény a részemről.

      • Nekem kicsit tovább tartott a nézése, mivel napi 2-3 résznél többet nem voltam képes bevállalni. Ez az elején inkább azért volt, mert az első pár rész inkább idegesített, aztán meg más dolgom is volt. 🙂

  12. Kezdek egy új sort. 🙂

    Megnéztem a Little Witch Academy-t. Mi a véleményem? Az, hogy ILYEN ELÉGEDETTEN RÉGEN KELTEM FEL EGY ANIME MEGNÉZÉSE UTÁN. (Na jó, persze ha nem számolom a Space Dandy-t!) Ez nagyon bejött! Öröm látni, hogy a japánok 2017-ben is képesek kiváló animet készíteni. Ha értékelnem kellene, úgy 10/8 v. 10/9. Szórakoztató, humoros, bájos, izgalmas, időnként elgondolkodtató is – de inkább kikapcsol.

    Aki nem látta, az mindenképp nézze végig a sorozatot. (Titkos, neked is ajánlom! 😉 ) Kösz, Foma, az ajánlást – ez tényleg remek volt!

    • Örülök, hogy tetszett. 🙂

      Nekem mondjuk az első pár epizód nem igazán tetszett, de utána nálam is bevágódott. Rendkívül okosan építették fel a koncepcióját, és tetszett, hogy a random ökörködésből fokozatosan átvezetett egy kompetens történetbe.

      Amúgy most néztem meg a 2013-as ovát, és ledöbbentem, hogy a sorozat mennyire más ahhoz képest. Amit az ovában megalapoztak, azt a sorozatban teljesen kiherélték. Ettől függetlenül mindkettő remekül működik.

  13. “Titkos: már összefutottam Akko-Diana shipeléssel.”

    Jó, hát az van mindenütt (lásd MLP… :D), csak az a nem mindegy, hogy a sorozat úgymond “nyitva hagyja a kérdést”, vagy elviszik ilyen fullleszbi-félpornó irányba, mint pl. a Péter által emlegetett Vividredben, ahol emlékszem, volt egy jelenet, ahol nem csak egy kádban fürdenek, de még valami “nézd már meg a fenekemen lévő anyajegyet!”-ürügy miatt majdnem az arcába is nyomja a punciját, szal érted… XD Na, utóbbi tudtommal szerencsére nem nagyon van a LWA-ben, max nagyon enyhe utalások, amiket aztán a fanokra bíztak, hogy miket látnak bele. 🙂

    “eNber + harcz: csak random, hülyeségek, nincs mögöttes tartalmuk.”

    Ja, oké, akkor megnyugodtam, hogy nem azért nem értem őket, mert esetleg lemaradtam valami “belsős poénról”. 😀

    “Én már akkor éreztem, mikor még az AIIIR!, és a nővérkéi voltak épp a fennkölt hangon emlegetett “mesterművek”, amikről csakis szuperlatívuszokban lehetett beszélni, különben egyből érzéketlennek, szépérzék hiányában szenvedőnek lettél titulálva, hogy ez az irány baromira nem lesz jó. Pedig ekkor még sejteni se lehetett, hogy ezek tényleg csak előszelei a valódi moslék áradatnak. Gondolok itt az ilyen Ore, Twintail ni Narimasu, Vividred Operation, és hasonló “Patis jóságokra”.”

    Amúgy tényleg azoktól kezdett el “durvulni” a helyzet, asszem úgy 2005-2010 között volt a legdurvább, aztán szerencsére mintha azóta próbálnának újra egyre több értelmes darabot is kihozni, de persze azért a loli-hatás még mindig túlzottan erős. (De pl. legalább ilyen Kodomo ni Jikan-szerű szutykokat én mostanában mintha már kevésbé látnék. 😀 ) Plusz ugye rájöttek, hogy ha már manapság nincs új ötletük, nem szégyen olyan régi cuccokhoz visszanyúlni, amik anno jók voltak, de nem kaptak anime-adaptációt. Aztán így lett JoJo vagy Kiseijuu anime. 🙂

    ““Megjegyzem, visszatérve a Member-társaságra, sok a megmondóember az anime fandomban. Már-már túlságosan is sok.” -> Lehet én vagyok lemaradva, de én összesen kettőről tudok, akik valamennyire előtérbe is vannak tolva, az egyik Atis, a másik meg Daisetsu volt, de ha jól tudom, ő nemrég kvázi abbahagyta a videózást. Mangekyo szintén.”

    Igen, azért itt hozzá kell tennünk, hogy szerencsére ezen “Member-társaságok” valódi fandomformáló ereje igazából mindig is kurva kicsi volt. Mostanában talán az AnimeAddicts az egyedüli olyan animés oldal, amit tényleg látogatnak a fanok, illetve a Dai-Atis duó a YouTube-on, de ők is csak azért, mert ezt a mostanában divatos, Szirmai-style videózást kapták elő, csak animés köntösben. Ezeken kívül nem nagyon van itt “megmondóember”, szal Member észosztása az ő 25 nézőjével kb. annyira van hatással a fandomra, mint anno teszem azt Muffin fórumos kiskirálykodása. 😀 Oké, hogy ők faszagyereknek, “animekritikusnak”, meg még tököm tudja minek érzik magukat, miközben ezt csinálják, de objektíven nézve szerencsére semmilyen komoly hatásuk nincs, leszámítva azt a pár agymosott fant, akik tényleg képesek úgy hozzáállni, hogy “hát ha Muffin/Member szerint X/Y anime szar, akkor én már meg sem nézem, mert nekik mindig igazuk van!”, de az ilyen meg meg is érdemli… XD

    “Emlékszem a Doremit már anno se szerettem, mikor még a német RTL II-n ment. Mindig azt vártam, hogy mikor lesz már végre vége, mert utána mindig a KKJ jött, ami finoman szólva jobban érdekelt. =)”

    Amúgy dettó. 😀 Kb. azért néztem, mert tudtam, hogy utána jönnek a jobb animék. 😀 A Cryon Shin-channal szintén ez volt a helyzet: életem talán No. #1 legfosabb animéje, amit valaha láttam, de sajnos pont a Ranma ment utána, szóval minimum fél füllel és szemmel is, de végig kellett szenvedni mindig. 😀 XDDD

    “Az, bár én hiányolok róla több olyan alapművet, amit szerintem minden animésnek, aki komolyabban érdeklődik ez iránt a hobbi iránt, illik megismerni. Pl most így hirtelen: Akira, Alita, Perfect Blue, Tenchi Muyo!, Oh My Goddess!, Slayers, Ranma ½, Urusei Yatsura, Galaxy Express 999, Bubblegum Crisis.”

    Amúgy itt játszik be, hogy azért Junchi is emberből van és a személyes preferenciáit némileg csak beleszőtte, még ha próbált is objektív maradni és amúgy szerintem is 90%-ban korrekt a lista. 🙂 Szal pl. Rumiko-cuccot tőle az életben nem fogsz ajánlásban látni, mert herótja van tőlük (Surcinak dettó, legalábbis ami Rumiko-vígjáték, az Inu Yashát a komolyabb hangvétele miatt még asszem bírta is, de abban is csak a serious részeket XD), a Maison Ikkoku-t azért rakta rá, mert a slice of life világ és a kamasz helyett már egyetemista karakterek miatt velük még úgy-ahogy tudott azonosulni, de ott is mindig megjegyezte, hogy azért a poénoktól ő inkább a falat kaparta, a comic relief-nek szánt karik meg őt inkább csak masszívan felbaszták. XD Az UY-re amúgy én próbáltam Aoin rádumálni, el is kezdte becsülettel, de aztán 30 rész után már nagyon szenvedett, a szereplők nagy része kifejezetten taszította, stb. Ami abból jó emlék maradt neki, az a második mozifilm, de az is leginkább Oshii rendezése miatt, nem a Rumikós-elemekért. (Btw, majd még Surcitól lennék kíváncsi erről a filmről egy véleményezésre… XD) A Ranmával is próbáltam “házalni” nála, de ott már az egész genderbend téma taszította, a humorától meg szerintem megint szétmarná az arcát, szal hagytam is.

    Slayers-t én is simán ráraknám, de gondolom az megint azért “bűnös”, mert ilyen kis “lolvígjáték” darab, nem elég komoly, vagy nem tudom… 😀 (Pedig a mai napig az egyik legjob high-fantasy, pláne, hogy a hülyéskedés mellett az egyik legjobban felépített/kigondolt anime-fantasy univerzum szvsz.)

    Amit viszont tényleg furcsállok és most, hogy mondod, fel is tűnt, ha korábban nem is: a Tenchi Muyo. Szal tudtommal az első OVA-hát Junchi is imádja, az első TV sorozatát (Tenchi Universe) nemkülönben, szóval tényleg érdekes, hogy ezt ő így totál kihagyta, pedig szép példája annak, amikor háremaniménél először írják meg a sztorit és utána a karikat, meg az ecchi jeleneteket, nem pedig fordítva.

    “Megnéztem a Little Witch Academy-t. Mi a véleményem? Az, hogy ILYEN ELÉGEDETTEN RÉGEN KELTEM FEL EGY ANIME MEGNÉZÉSE UTÁN. (Na jó, persze ha nem számolom a Space Dandy-t!) Ez nagyon bejött! Öröm látni, hogy a japánok 2017-ben is képesek kiváló animet készíteni. Ha értékelnem kellene, úgy 10/8 v. 10/9. Szórakoztató, humoros, bájos, izgalmas, időnként elgondolkodtató is – de inkább kikapcsol.

    Aki nem látta, az mindenképp nézze végig a sorozatot. (Titkos, neked is ajánlom! 😉 ) Kösz, Foma, az ajánlást – ez tényleg remek volt!”

    Na, örülök, hogy tetszett! 🙂 Akartam amúgy mondani, hogy azért a mai animék közül nem mindegyik ANNYIRA szar, ahogy azt te elképzeled, inkább a fanoknak van egy különleges tehetsége ahhoz, hogy az igazán kommersz fosokat (lásd pl. SAO) promózzák hülyére, míg az ilyen LWA-t lazán elsikkadnak mellettük sajnos. (Én speciel nem is tudtam volna arról, hogy végülis elkészült belőle a TV sorozat, ha a szokásos szezonos chartokat nem lesném mindig, mert amúgy kb. a hazai és a nemzetközi fandomban is NULLA visszhangja volt a cuccnak.) Amúgy én is meglesem majd, rajta van a kilométer hosszú “plan to watch” listámon ez a sorozat is. 😀

    • “Na, utóbbi tudtommal szerencsére nem nagyon van a LWA-ben, max nagyon enyhe utalások, amiket aztán a fanokra bíztak, hogy miket látnak bele.”

      Na jó, csak azért, ha az ember látogat bizonyos oldalakat, akkor óhatatlanul belefut mindenfélének a pornósított változatába, én igazából erre gondoltam. A készítők nem feltétlen csinálják ezt direktbe, viszont rajongók, vagy erre szakosodottak meglépik azt, ami esetleg benne sincs az alapműben.

      “objektíven nézve szerencsére semmilyen komoly hatásuk nincs”

      Szerintem lehet komoly hatásuk, ha pont a kezdőket találják meg a hülyeségeikkel. Azért, aki belekezd egy új hobbiba, az általában körbekérdezősködik az adott témával kapcsolatban a megfelelő fanoldalakon, és ha belefut néhány nagyhangú, önjelölt, megmondó emberbe, akkor könnyen tévútra terelhetik. WoT-os példa, most elkezdték sztárolni az egyik prém tankot, az M56 Scorpion-t, ami igazából annyira nem kezdőbarát, hogy ha nem elég körültekintően fogalmazták volna meg az elemzését, akkor egy csomó játékost bezavarnának a málnásba.

      “Kb. azért néztem, mert tudtam, hogy utána jönnek a jobb animék.”

      Ezekre már nem is emlékszem. 🙂 Amúgy, ha már ilyen dolgok felmerültek, én az Rtl klubos anime délutánokban ezeket a francia animéket untam nagyon, mint azok a kosaras kengurúk, meg titkosügynök krokodilok, vagy mi a csudák voltak.

      “Slayers-t én is simán ráraknám”

      Jah, az nálam is nagy kedvenc. Mondjuk, ahogy elnéztem, ezen a listán nagyjából minden zsáner képviseltetve van, így nem is férhetett fel rá minden. Talán egy több részből álló, tematikusabb táblázatra jobban elfértek volna. Fantasy kategóriában is simán ott van a legjobbak között a Slayers, nálam is, de szépen belépett az élcsapatba az LWA is.

      “Akartam amúgy mondani, hogy azért a mai animék közül nem mindegyik ANNYIRA szar”

      Tudom, ez elsősorban Pash-nek szólt, de talán rám is vonatkozik. 🙂 Hogy őszinte legyek, az utóbbi években nem nagyon érdekelt, hogy aktuális animékkel foglalkozzam, és vsz a jövőben sem fog ez nagyon változni. Azért, ha évente akad egy olyan cím, ami meg tudja ragadni a figyelmemet, az már jó lenne. De mostanában inkább a nyugati címekkel foglalkozom, és ott is nagyon hosszú a pótolni valók listája, jó címek és trash terén egyaránt. Egyszer rá kéne szánnom magam a Kiara the Brave című förmedvényre is. 🙂

      Az meg, hogy a magyar közösségnek nincs ízlése, igazából csak az itteni kommentek alapján feltűnő, mivel nagyon nem kísérem figyelemmel. 🙂 Persze lehet, hogy még lesz nagyobb visszhangja az LWA-nak, főleg, hogy a Netflix megvette a címet, és elvileg már van angol szinkronja. Sőt, annyira sikeres lett, hogy lehet, lesz második évada is (bár amit a Triggernél nyilatkoztak az esetleges második évad koncepciójával kapcsolatban, az alapján inkább ne legyen). Szóval, nemzetközi szinten, igenis volt visszhangja, csak legfeljebb nálunk nem ütötte át az ingerküszöböt. Amúgy vicces, hogy nálad csak dagad a bakancslista. 🙂

      • “bár amit a Triggernél nyilatkoztak az esetleges második évad koncepciójával kapcsolatban, az alapján inkább ne legyen”

        Én is örülnék egy LWA 2. évadnak. De most közel jársz hozzá, hogy el vedd a kedvem. Mi a második évad koncepciója?

      • Sajnos nem jegyeztem fel, hogy hol találtam az információt, ami amúgy is kissé zavaros volt számomra. A lényeg, hogy a Trigger azt nyilatkozta, hogy a második évad koncepciójába bele akarják emelni a Night Fall-t, mint spinoff-ot. Hogy most ez alatt azt értik, hogy a második évad egy spinoff lesz, vagy tele akarják pakolni fanservice filler epizódokkal, az nem derült ki.

    • Egy kis kiegészítésként, csak hogy ne maradjon el a pónis vonulat sem, találtam egy jó poént:

      • Kiki, a boszorkányfutár belépett a Little Witch Academia-ba:
        (https://www.youtube.com/watch?v=CFLaIs_Tyfg)

      • Már a képet is láttam neten. 🙂 Viszont úgy tűnik, még nem ivódott bele az internet bugyraiba a sorozat.

      • Szerintem be fog. Rengeteg fanartot láttam a neten. Már vannak mémek.

        Azért az LWA le sem tagadhatná a Harry Potter-hatást. 🙂 De egész jól nyúlt hozzá a brandhez.

      • Azért nem csak HP van ebben, de valóban, sokat merített belőle. A legjobb mégis az, hogy több ismert brand-et is parodizál, mint a Twilight, Trónok Harca, stb.

      • Én nem akarlak titeket elkeseríteni, de ennél a cuccnál szvsz nem lesz “nagy bumm”. Lásd a KlK is hogy eltűnt azóta az éterben, pedig akörül még jó nagy hype is volt. (Ugye “Anime is Saved!” meg hasonlók.)

      • “Én nem akarlak titeket elkeseríteni”

        Végül is oly mindegy, hogy lesz neve vagy sem az Anime Univerzumban. (Ugye, arra gondolsz, hogy a KIK-et is elfelejtették azóta már sokan.) Ha nem, akkor ezt dobta a gép. Én elvoltam vele. Örülök, hogy egy anime jó érzéseket keltett bennem, meg tudta magát szerettetni stb. Valószínűleg újra meg fogom nézni valamikor. Megmondom őszintén: régen kötött le ennyire egy “univerzum” – és örültem az érzésnek, a sok csalódás után.

      • Ha már így szóba került, belenéztem már a KlK-ba is. 🙂 Nagyon beteg. 😀

      • Számomra a KIK különös élmény volt, de annyira nem fogott meg, mint a LWA. Olyan egyszer nézhetős anime. Különösebben nem voltam oda érte, de a maga módján elszórakoztatott. Igyekeztem nem komolyan venni, és így kikapcsolt egy rövid időre.

        Mondjuk az ellene indított moralizálós bírálathullám vicces volt az anime szubkultban. Komolyan, olyan kirohanásokat intéztek egyes animések ellene, hogy az már felért egy kádéenpés kirohanással. Olyan finomságok, hogy “az öncélú meztelenkedés erkölcstelen”, meg hogy “megrontja a kisgyerekeket”. Kicsit túl komolyan vették a cuccot, azt hiszem! 😀

      • Ó, Kill la Kill… Egy megkerülhetetlenül középszerű anime, egyetlen komolyabb emlékem van csak ezzel a cuccal, az is a fanbase-ből, mikor még jártam az egyik hazai animés fórumra (kivételesen nem AA), ahol az admin szó szerint kilistázta, kik lehetnek a potenciális “ellenségei” ennek a kikezdhetetlen mesterműnek (apácák, papok, homokosok, a teljes női nem, etc.) és ezeket rendre meg is indokolgatta ilyen tl;dr-ben. Haláli élmény volt. 😀 Igaz, arra a fórumra utána soha nem tértem már vissza, de ez úgy megmaradt bennem, mint lolikszdé matéria.

      • “Egy megkerülhetetlenül középszerű anime”

        Garai Tímea cikkét olvastad? Amelyben úgy interpretálja a KIK-et, mint feminista művet?

      • Érdekes, hogy ami Péternek jobban bejött, az nektek nem tetszett annyira, ami meg nekünk bejött, azzal meg pont Péter áll ilyen felemás hozzáállással. 🙂 Ízlésbeli eltérések.

        Mondjuk még nem döntöttem el, hogy végig is nézem a KlK-t, de az első epizód kicsit túlságosan is speedes tempójú volt. Ha végig ilyen, akkor meg fog fájdulni a fejem tőle. 🙂

        Egy kis off: most futottam bele egy érdekesnek tűnő film trailerébe.

      • Számomra a középszerűtől azért jobb volt a KLK, olyan felső-közép kategóriásnak nevezném, de mondjuk úgy “házon belül” láttam ettől sokkal jobbakat. Szóval őrültködés terén azért egy Dead Leaves, PaSwG ennél sokkal merészebb volt. Dramaturgiailag meg max a TTGL térdéig ért fel.

        Junchi: Akkor nevezzük nevén a gyereket, az egykori Otaku fórumról, és annak adminjáról, Firebrandről volt szó, és igen, az valóban epic volt. Akárcsak az, mikor számon kérted rajta ezt, amolyan “Nem gondolod, hogy egy kissé túltoltad a fankodást?” alapon, mire kikérte magának, és kaptál egy nap bant. =D

        Vele nekem is sikerült párszor összeakasztanom a bajszom. Pl. mikor azon rinyált, hogy valaki megosztotta az animut nCoreon, az ő feliratukkal, és erre nem kért tőlük külön engedélyt. Aztán mikor megkérdeztem tőle, hogy miért, ő kért e engedélyt a HorribleSubstól, hogy felhasználhassa az ő munkájukat? Akkor csak pislogott, hogy hoppá, valami hiba van rendszerben. =D

        Mondjuk azon a helyen nekem nem is vele, hanem a modal volt inkább bajom, aki úgy osztogatta a figyelmeztetéseket, minimális nézeteltérések miatt, mintha az cukorka lenne. Emlékszem egyszer konkrétan azért figyelmeztetett, mert leírtam azt, hogy a hentaiok többsége amúgy nézhetetlen, ha nem rendeltetésszerű célra akarja használni az ember. Mire jött a warn, gyakorlatilag egy feltételezésre hivatkozva, hogy: “Mert mi van akkor, ha valaki erre jár, elolvassa pont az én bejegyzésemet, ami rosszul esik neki, és majd emiatt nem fog ide regisztrálni…” =D

        Szóval az még hagyján, hogy eleve zseniális taktika volt ez, hogy nem a már meglévő felhasználók megtartása volt a cél, hanem a random az éterben keringő emberkék érzékenységének szem előtt tartása. Viszont közben meg a főoldal chatjében, amit jelzem bárki láthatott, nagyban ment az Usteam színvonal, hogy ki, milyen “fincsi hentai képeket” talált, és az majd milyen jó lesz este, ha a szülők már nyugovóra tértek, és nem kell attól tartani, hogy véletlenül rájuk nyitnak. Ami nemcsak, hogy szabályzat ellenes volt, mert pornográf tartalmat, nem lehetett volna nyíltan megosztani, de sokkal inkább alkalmas volt arra, hogy elriasszanak vele embereket. =D

        Persze amikor erre próbáltam rámutatni, akkor meg én lettem a sznob, aki “nem érti a viccet”. =)

        Pash: A PaSwG-nél ugyanez volt, ott is előjött a “védekezés nélküli szexre buzdítástól” kezdve, minden baromság. Sőt, arra még a hardcore weeaboo réteg azért is külön fújt, mert a régi What a Cartoon-os CN rajzfilmek stílusát idézte. Tiszta vicc volt, ahogy elkezdték a “japán kreativitást” félteni ettől, miközben ők épp az ilyen Strike Witches féleségekért voltak oda.

      • “Garai Tímea cikkét olvastad? Amelyben úgy interpretálja a KIK-et, mint feminista művet?”

        Most nem vettem rá magam, hogy elolvassam, de amúgy hogy lehet ennyit rizsázni egy animéről? Főleg egy olyan címről, ahol zömmel a daráláson a hangsúly. Mondjuk azon jót derültem, hogy alig-ruhában flangáló főhőst ki lehet kiáltani feminista ideálharcosnak. 🙂

        Péter: nem rég szóba került a Hókirálynő. Ma megnéztem az első részét. Szerintem érdemes neked is bevállalnod, mert történetileg jól kidolgozott, ráadásul nem is hosszú, mindössze egy óra tíz perces. Grafikailag mondjuk csúnyácska, de hát az orosz animálás azóta kezdett felfelé ívelni.

    • “Ezeken kívül nem nagyon van itt “megmondóember”, szal Member észosztása az ő 25 nézőjével kb. annyira van hatással a fandomra, mint anno teszem azt Muffin fórumos kiskirálykodása. 🙂 Oké, hogy ők faszagyereknek, “animekritikusnak”, meg még tököm tudja minek érzik magukat, miközben ezt csinálják, de objektíven nézve szerencsére semmilyen komoly hatásuk nincs, leszámítva azt a pár agymosott fant, akik tényleg képesek úgy hozzáállni, hogy “hát ha Muffin/Member szerint X/Y anime szar, akkor én már meg sem nézem, mert nekik mindig igazuk van!”, de az ilyen meg meg is érdemli… XD” -> Szerencsére igen, bár fogalmazhatunk úgy, hogy Muffin azért még a legrosszabb napjain is nagyobb hatással volt a fandomra, vagy legalábbis a nagyobb animés fórumokra járók idegállapotára, mint Membi valaha is. =)

      Szóval Muff legalább benne volt a MAT-ban, Öblítőt fordított, meg tudott nipponul, stb. Még Membi addig jutott el, hogy elkezdett videózni, annak a kb. féltucat embernek, aki kíváncsi volt rá. Na meg még Membi bűne max tényleg annyi volt, hogy elhitte magáról, hogy ő tényleg a magyar Nostalgia Critic, csak animukkal, addig Muff, ezen a téren is simán überelte. Hisz ő már eljutott “Az Istenek nem a felhők közt, vagy az Olümposzon élnek, hanem én vagyok az!” szintre, és ezt az “attitude problemjét”, vitte is magával mindenhová, ahová betette a lábát. =D

      Na de hogy azok is értsék, akiknek kimaradt, Muff mindenfelé ezzel az “I love my attitude promblem!” avatarral nyomult, amit ő egyfajta viccnek szánt, viszont közben amolyan Tomokósan járt ezzel is. Vagyis mintha tényleg elhitte volna, hogy ha az animukban működik ez az “agresszív kis lapos görcs, beszól mindenkinek” dolog, akkor majd a való életben is fog. =D

      • Tomoko nem jutott el odáig, hogy beszóljon bárkinek is, ha a watamote-s Tomoko-ra érted. 🙂

      • Arra gondoltam, igen, de nem azért, mert ő az agresszív kis görcs archetípus lett volna, hanem mert folyton elhitte, hogy az amit az animukban, meg a játékokban lát, azok a való életben is pont ugyanúgy működnek. =)

      • Így már értem. 🙂

      • “Az Istenek nem a felhők közt, vagy az Olümposzon élnek, hanem én vagyok az!”

        XDDDDDDD Mufurc – legjobb Marvel/DC főgonosz a 2000-res évekből! 😀 XDDD

        “Na de hogy azok is értsék, akiknek kimaradt, Muff mindenfelé ezzel az “I love my attitude promblem!” avatarral nyomult, amit ő egyfajta viccnek szánt, viszont közben amolyan Tomokósan járt ezzel is. Vagyis mintha tényleg elhitte volna, hogy ha az animukban működik ez az “agresszív kis lapos görcs, beszól mindenkinek” dolog, akkor majd a való életben is fog. =D”

        Meg igazából ő az a fajta volt, aki képtelen volt elviselni a vereséget (tetézte ezt azzal, hogy az ő szótárában már az is “vereségnek” számított, ha valaki nem értett vele egyet kedvenc animéivel kapcsolatban), aztán amikor néha-néha a “saját stílusa” miatt odáig feszítette a húrt, hogy majdnem az egész fórum felkelt ellene és amolyan “fáklyák és vasvillák” stílusban vonultak fel, akkor ugyan kínjában visszább húzódott, de hogy azért megmutassa, hogy igazából ő még most sem veszített (miközben dehogynem, csak így kevésbé fájt a lelkének… XD), ezért a végén még mindig egyfajta “finálé” gyanánt benyomott valami “extrát”. Mangazinon egy ilyen felkelős balhé után kvázi burkoltan leparasztozta a teljes “lakosságot” (ezt ugye sajnos már nem tudom linkelni, de szerintem lehet, hogy mutattam már nektek korábban, elnyomott valami “na, itt a gumicsont, rágódjatok rajta” meg hasonló lekezelő dumákat még búcsúzóul), Aoin pedig szintén egy ilyen közös, össznépi fejmosás után váltott át erre az “I love my attitude problem!” avára, mintegy jelezve, hogy még ha az egész fórum kollektív töke van is tele az ő stílusával, ő ezt bizony pont leszarja, mert ő imádja a saját kötekedő húzásait és hát ugye csak ez számít. 😀 Szal ja, az is sokat elmondana róla, ha ezt csak úgy spontán rakta volna ki, de a teljes sztorihoz hozzátartozik, hogy ezt ilyen “utolsó, megtorló fricskának” szánta, hogy még odafingjon egyet az amúgy is feldühödött “lakosság” orra alá. 😀 Persze, hogy még “mufurcosabb” legyen a helyzet, “természetesen” a képen szereplő fazon épp egy ilyen nyálbish volt az akkoriban fanolt mangájából, konkrétan a Dogs című manga egyik szereplője, akiről még MAL-on is ilyen félmeztelenül pózoló kép van kint. 😀 Ez utóbbi meg ugye akkor igazán vicces, ha azzal van tisztában az ember, hogy Mufurc hányszor és hogyan ekézett mindenkit, aki bármilyen ecchi animét élvezni mert és mennyire kikelt a férfiaknak szóló fanservice legcsekélyebb formái ellen is. De persze ha neki szólt a fanservice, akkor hirtelen már semmi gond nem volt vele, illetve hogy-hogy nem, minden évben talált minimum egy olyan címet, amiben a félmeztelen és/vagy yaoi áthallásos bishek iránti vágyait kellően kiélhette. 😀 (Ha meg épp ínséges idők jártak, hát csinált magától yaoi shipeket, pl. emlékszem, egy időben Animax fórumon a Bleach összefoglalói csak arról szóltak, hogy hány Ichigo x RandomJóképűBish utalást tudott épp belelátni az adott fejezetbe. XDDD) Szal úgy néz ki, nála a szexizmus, meg fanservice csak addig volt bűn, amíg nem neki gyártották, ellenkező esetben ugyanolyan mértéktelenül és örömmel fogyasztotta, mint mondjuk Pati a moelolijait. 😀

  14. Mint a fenti anime ajánlós kis chart megalkotója, tennék egy-két kiegészítést az elhangzottak mellé, for the sake of teljes kép:

    A GitS, Perfect Blue, stb. hiányának oka egészen prózai: azok filmek, a chart címe pedig “Megtekintésre erősen ajánlott sorozatok, OVA-k”. 😀 Szándékomban állt anno külön anime-filmeset is gyártani, de már nem volt hozzá erőm, most meg már abszolút sansztalan a dolog.

    A másik, hogy a lista megalkotásánál próbáltam valóban olyan objektív lenni, amennyire csak lehet (hence ezért is kerültek rá olyan címek, amiket amúgy nem szeretek túlságosan, de tudom, hogy ez inkább az egyéni hisztim és bizonyos preferenciák miatt van, és nem a vélt minőségtelenségük okán, ilyesmi volt a Shinsekai Yori, a GitS: SAC vagy a Kaiba egyébként), ugyanakkor nem tagadom, a személyes érzelmeimet sem dobtam teljesen kukába a gyártási folyamat során. Nem mosom kezeimet, SENKI nem tenné, ha hozna hasonlót. (Pár kedvencemről le is mondtam például, mert tudtam, hogy annyira nem illenének ide, pont ilyen a Titkos által is hozott Tenchi OVA 1-2 és a Slayers.)

    A Rumiko cuccok meg valóban nem a kedvenceim, bár a Maison Ikkokut pont szeretem, objektívebben nézve a dolgokat talán ez a legminőségibb Rumiko cím, viszont az UY-nek meg a hatalmas impact miatt lett volna lehetősége rákerülni, amit az egész anime médiumra gyakorolt, de az nem azért nem került már rá, mert nekem amúgy nagyon ellenszenves (mínusz a második film, mert az baromi jó, simán a legjobb animéje Oshiinak – imho), hanem mert akkor, mikor ezt a chartot gyártottam, még pont nem ismertem. Szigorúan olyan címeket akartam csak rápakolni, amiket én is láttam már.

    Mindenesetre azért valahol örülök, hogy így fennmaradt a kis munkám, ÉS hogy olyan helyeken terjed, ahová eredetileg is szántam őket. (AA-ra, vloggerek videói alá és a többi ilyen “színvonalas” helyre ha fizetnének, sem rakatnám ki. Nem mintha nem lenne jó, ha Kaneki2001 nézne mást is a Tokyo Gayhole-on, meg a SAO-n kívül, de ennyire naiv már nem vagyok. Ahhoz túl jól megismertem a hazai fanbase-t az évek során.)

  15. Hogy én miket bevállalok, pusztán kíváncsiságból… Vettem egy nagy levegőt, és megnéztem a K-On! első részét. Nahát, ennyire rettenetesen ostoba valamivel se sűrűn találkozni. A főhős csaj lényegében szellemi fogyatékos.

    • “Hogy én miket bevállalok, pusztán kíváncsiságból… Vettem egy nagy levegőt, és megnéztem a K-On! első részét. Nahát, ennyire rettenetesen ostoba valamivel se sűrűn találkozni. A főhős csaj lényegében szellemi fogyatékos.”

      Emlékszem, pár évvel korábban az akkori barátnőmmel közösen megnéztük, úgy volt vele, hogy ha már akkora hypeja van, ne maradjunk már ki belőle. Hát…az egyetlen pozitívuma, hogy nem volt ANNYIRA szar, mint vártam, de így is max 5/10, nagy jóindulattal. Amúgy igazából össze is foglaltad, hogy mi ennek az egésznek a legnagyobb rákfenéje: rettenetesen debil az egész, mind a “poénok”, mind a karakterek, illetve cselekmény, mint olyan, gyakorlatilag nincsen. Komolyan, ilyet még nem láttam, azért általában még a leggázabb cuccokban is van valami “alibi plot” (hogy Surcit idézzem :D), de ez a négy csaj kb. S1 végén is pont ott tart, mint az elején, állítom, az MLP-ben nagyobb karakterfejlődés volt egyetlen szezon alatt. 😀 Itt maximum “alibi helyzet” van, ez lenne a zenélés/zenekar része a dolognak, de az is annyira kevés, hogy áh… Szal ehhez képest pl. egy KonoSuba cselekménye is minimum Monte Cristo grófja, pedig ugye az is főleg epizodikus vígjáték volt. Úgyhogy arra készülj fel, hogy ez végig ilyen lesz (illetve van második szezonja is, plusz egy filmje, ha még kívánnád tovább kínozni magad… 😀 ), bár azért egyszer végig lehet nézni, szal mondom, én rosszabbra számítottam, de azért tény, hogy ahogy pl. a SAO esetében, úgy itt is sikerült a fanoknak egy olyan szarságot az egekbe sztárolni, aminél még műfaján belül (slice of life) is akadnak BŐVEN jobb példányok. Amúgy most beugrott, hogy a K-ON színvonalát mi sem jelzi jobban, mint hogy hány nyugati, szintén nem túl magas minőségű darabot végigszenvedtél már (lásd pl. LoliRock), de úgy látom, hogy még mindezek után is azért a K-ON-al való első találkozás így is rendesen gyomorszájon vágott. 😀

      • Mondjuk a Lolirockban legalább van egy valamirevaló történet. Meg epizodikusan is eljutnak A-ból B-be. Valamint a szereplők is kicsit túlmutatnak az egydimenziósságon. Ebből a K-On-ból két részt néztem végig, és elég is volt ennyi. Az, hogy minden második reakciója a szereplőknek valami moe-cukiskodás, fárasztó, hogy ennyire életidegen reakciókat produkálnak meg idegesítő volt. Egy dologban működött az egész, szépen voltak megrajzolva a hangszerek. De azt hiszem ez kevés egy jó alkotás státusz eléréséhez. 🙂

        Amúgy azért azt sem mondhatjuk, hogy nem tanít az égvilágon semmit a sorozat. 🙂 A második részből egyértelműen megtudhatja az átlag otaku-sensei, hogy a gitárt nem húzzuk ki az erősítőből, ha fel van tekerve a potméter. Amúgy hihetetlen, hogy képesek voltak elbaszni egy egész epizódot a gitárvásárlással. Pontosabban, még az is alibizés volt, mert inkább végigjárták a plázát, majd csorgatták a nyálukat a gitárra, mert annyi pénzük meg nem volt.

    • Na, a K-ON!. 😛 Én szeretek trash-t fogyasztani, ezért aztán arra is képes vagyok, hogy unalmas napjaimban, amikor nagyon nincs mit csinálni, meg nagyon nem is akarok semmit csinálni, végigdarálom magam egy ilyenen. Én láttam mind a két évadot, plusz a mozifilmet is.

      Mitől szar az egész? Az ember azt se tudja, hol is kezdje. Csak kettőt kiemelve:

      – Karakterek: Főhősnőnk, Yui Hirasawa enyhe értelmi fogyatékos. Van róla papírja is, de sajnos elvesztette mosogatás közben. A lényeg, hogy megrekedt egy tíz éves gyermek szintjén, és miközben biológiai szempontból igen, szellemi téren nem lépett át a kamaszkorba. Annyira nem, hogy a hasonló mód kinéző, de szellemileg érettebb húga, Ui Hirasawa vigyázz rá és gondozza. Magyarországon valószínűleg speciális iskolába járna, de mint a balliberális médiából is „tudható”: mi egy elég kirekesztő ország vagyunk, így ez nem is csoda! Japán viszont egy toleráns ország, így egy enyhe értelmi fogyatékos is eljuthat a gimnáziumig, sőt az egyetemig is! Kimondottan érdekes jelenet a 2. évadban, amikor már a nyár felé közeledve a végzős Yui-nak ki kellene töltenie a továbbtanulási papírt, de ő maga nem tesz semmit, nem érdekli az egész. Sőt, majdnem ráírja a felvételi papírra: MUNKANÉLKÜLI! Igaz, a sorozat során végigrugdalják a vizsgákon, a végén pedig ad hoc alapon, bejelöl valami egyetemet – ahová fel is veszik! Hát persze… – a sorozat így nézi hülyének a nézőket! 😛

      A klub többi tagjai bár nem hozzák a fogyatékos szintet, mégis úgy viselkednek, mint az általános iskolás hetedikesek. Gimnazista végzősök, mint általános iskolás hetedikesként viselkedő diákok. Igazából felesleges egyenként végigzongorázni a tagokat; van itt minden! Önbizalom-hiány, hisztéria, infantilizmus, az érett viselkedés hiánya – mint pozitív viselkedési minták. Magam, mint egykori gimnazista diák, és egy a szakmában másfél évig dolgozó könyvtáros pedagógus, bizton állíthatom: ilyen mentalitású diákok még egy szakmunkás iskolában sem találhatóak meg, nemhogy egy gimnáziumban.

      A K-ON! pszichológiája borzalmas. Az összes karakter egydimenziós. Valódi személyiségfejlődés nincs. Lezárul a 2. évad, és Mio továbbra is fél az árnyékától, Azusza továbbra is retteg a magánytól, a két évad végéig Ritsu ugyanolyan ostoba és Yui ugyanolyan retardált, Mugi pedig semmilyen. A MOE dizájn által aranyosak, édesek és cukik, de amikor egy végzős gimis kamaszlány úgy aranyos, édes és cuki, mint egy általános iskolás hetedikes, vagyis infantilis, akkor ez a „látkép” az érett férfi szemszögéből kiábrándító. Egy efebofil otaku nézőpontja pedig nem érdekes ezen a téren! 😛

      Hogy továbbra is a sorozat pszichológiájánál maradjunk, a klub női tagjait nem érdeklik a fiúk. Semmilyen szinten. Az egy dolog, hogy a helyszín egy leánygimnázium, ahol egyedül az igazgató férfi, de ettől függetlenül a hormonok működnek kamaszkorban. De semmi. A lányok nem beszélgetnek fiúkról, nem nézegetik a fiúkat, nincsenek fiú udvarlóik, sőt egyáltalán nem érdekli őket a férfi nem. Most persze jöhetnének az alternatív magyarázatok. Miszerint aszexuálisok, ami persze előfordulhat gimnáziumban, az egyén szintjén, de mint egy klubba verődő baráti társaság, nem valószínű. Miszerint leszbikusok, amire vannak enyhe és hatásvadász utalások, egy-egy jelenetnél, de egy homoszexuális kamasz sem képes ellenállni a test csábításainak, és előbb-utóbb ez előjön egy témázás, egy beszélgetés során. Az alternatív elméletek azért buknak el, mert ami a főhősnőinket nem érdekli, az maga a TESTISÉG és a SZEXUALITÁS. Vagyis a rendező, Hisako Yamado öncélúan teszi a lányokat a testiséget visszautasító, aszexuális kisgyermekekké. Mi volt ezzel a célja? A sorozatból nem derül ki az, hogy a már pályaválasztás előtt lányok miért utasítják el a szexualitást. CSAK. Mert így akarta a rendezőasszony!!! Mindenesetre még egy olyan vonás, ami erősen megingatja a “slice of life” hatást.

      – Konfliktus hiánya: A sorozat egyik évadában sincs konfliktus. Semmi nagyobb összeütközés nincs a sztoriban. A klub tagjai kisebb apróságokon összerúgják a port, amit aztán egy nap alatt el is simítanak, de nagyobb konfliktusok nincsenek. Igazából az apró konfliktusok lesznek a nagyok. Teszem azt, az egyik epizód megoldandó problémája az volt, hogy Yui hogyan védi meg gitárját az esővíztől. Barátok, akik az apró zsörtölődések során is szeretik egymást, fogják egymás kezét, és nevetnek bele a nagyvilágba. Az alkotók úgy gondolták, konfliktus nélkül is menni fog a cselekmény. Bár sokan így is fogyasztották a sorozatot, mint a cukrot, kritikusként illő megjegyeznem, a konfliktus mellőzése jelentősen visszaveti az egész alkotást. Köztük azzal, hogy megingatta annak “slice of life” alapjait.

      Miről is beszélek?

      Arról, hogy a konfliktusok a mindennapi élet részei. A konfliktusokat nem lehet kikerülni, sőt, az a személy, aki megpróbálja minden egyes alkalommal megúszni, az semmit sem ért meg az életből. Mondhatni, úgy áll az élethez, mint egy gyerek. A konfliktus valamilyen szinten az élet sava és borsa; általa fejlődünk, sajátítjuk el a problémák megoldásához szükséges képességeket, erősítjük meg a különféle emberi kapcsolatainkat, értjük meg egyre jobban a világot. A konfliktus tesz minket emberré.

      A K-ON! semmiféle nagyobb konfliktus elé nem állítja a szereplőit. Az egész életterük (ami a gimnázium, az otthon, a tábor és néhány mellékes helyszín) egy sterilizált övezet. Védve vannak a súlyosabb problémáktól és a nagyobb konfliktusoktól.

      Mondjuk nem a K-ON! a legszarabb. Ha még ennél is laposabb és primitívebb animét akarsz látni, Foma, ajánlom a figyelmedbe a Sister Princess nevű borzalmat. Ahhoz képest még a K-ON! is egy normális anime.

      • Jót mosolyogtam ezen a rögtönzött pszichológiai elemzésen. 🙂 Ami a szereplőket illeti, Yui fogyatékossága annyira elvonta a figyelmem a többiről, hogy nagyon fel se tűntek a tüneteik. Bár a pánikbeteg csaj már produkálta magát az alatt a két epizód alatt, amit láttam. 🙂

        Amúgy szerintem pont azért lett népszerű, mert azt mutatja be, hogy lehet megúszni az életet. Nincs konfliktus, habos-babos, az élet egyetlen gondja a dolgozat/vizsga. Nem kell ide még műveltség se, hisz a főszereplő (aki az elején kb 15 lehet) azzal nincs tisztában, hogy mi az a könnyűzene (“biztosan könnyű dolgokat csinálnak”).

        Elég trash-t nézek ahhoz, hogy ezt se akarjam végigkínlódni, ha még ennél is rosszabb van, azt inkább kihagyom, de köszi az ajánlást. De ha már így ajánlottál egy címet, akkor trash vonalon javaslom figyelmedbe a következő két címet: Legend of the Titanic, Kiara the Brave. 🙂

        Amúgy, ha nagyon elemezni akarjuk, akár egy feminista utópiát is beleképzelhetünk, ahol a nők felülemelkedtek az olyan alantas dolgokon, mint a szexualitás.

      • “Hogy továbbra is a sorozat pszichológiájánál maradjunk, a klub női tagjait nem érdeklik a fiúk. Semmilyen szinten. Az egy dolog, hogy a helyszín egy leánygimnázium, ahol egyedül az igazgató férfi, de ettől függetlenül a hormonok működnek kamaszkorban. De semmi. A lányok nem beszélgetnek fiúkról, nem nézegetik a fiúkat, nincsenek fiú udvarlóik, sőt egyáltalán nem érdekli őket a férfi nem. Most persze jöhetnének az alternatív magyarázatok.[…]”

        “Amúgy, ha nagyon elemezni akarjuk, akár egy feminista utópiát is beleképzelhetünk, ahol a nők felülemelkedtek az olyan alantas dolgokon, mint a szexualitás.”

        Igazából ezeknél sokkal egyszerűbb jelen esetben a válasz: az ilyen “négycsajos animéknél” (K-ON, Lucky Star és társaik, ha megfigyelitek, jellemzően mindig egy négyfős gimis csajcsapat ezek a szereplője XD) aranyszabály, hogy férfi szereplő nem szerepelhet a sorozatban, vagy ha szerepel is, még csak utalás szintjén sem szabad belerakni, hogy esetleg romantikus kapcsolatban van a négy lány közül bármelyikükkel. Hogy miért? Mert ezeket elsősorban 20-on felüli, magányos otakuknak készítik, akik már viszonylag hamar “kinézik” maguknak a négy csaj közül valamelyiket és onnantól kezdve ha akármilyen 2D-s férfi legyeskedne a közelükben, arra izzó féltékenységgel és gyűlölettel reagálnának, ami meg rontaná az eladásokat. XD (Most olyan, mintha eltúloznám, de volt már olyan manga, ahol az író csak utalni mert rá, hogy XY csajnak a főszereplő előtt is volt már egy barátja, mire olyan népharag zúdult rá, hogy a manga megjelenését átmenetileg szüneteltetni kellett, meg gyorsan bakamuzni, hogy a mangaka hirtelen annyira beteg lett, hogy kórházi kezelésre szorul, véletlenül sem arról volt szó, hogy a szerkesztővel közösen úgy döntöttek, hogy “Hát, XY-san, ezt elcseszted, most valahogy meg kell várnunk, amíg elül a balhé!” XD) A fenti “férfi nem szerepelhet a történetben romantikus viszonyban” szabály alól én csak két kivételt ismerek:

        1. Ha nem “négycsajos”, hanem háremaniméről van szó, de itt is csak annyival módosítják a fentit, hogy van EGYETLEN férfi szereplő, cserébe az ÖSSZES csaj belezúg. Ha mellette van is már hímnemű, az minden esetben valamilyen szinten “alantasabb”, mint a hősünk, nehogy már ugye ő halássza el a csajokat… 😀 Jellemzően vagy egy “havert” kap (aki vagy nála is lúzerebb csajozás terén, ezáltal nem “vetélytárs”, vagy épp az ellentéte: olyan szinten perverz és pinavadász, hogy pont ezzel kelt visszatetszést a nézőben). Tehát vagy gyakorlatilag, vagy legalábbis erkölcsileg hősünk “alatt” helyezkedik el, így a nézők továbbra is nyugodtan a főszereplő helyébe képzelhetik magukat és még mondogathatják is, hogy “jogosan” mászik rá az összes csaj, mert így vagy úgy, de még mindig jobb ember, mint “az a másik”. Kivételek persze akadnak, de általában ezt a formulát alkalmazzák.

        2. Illetve ott vannak a shoujo darabok, na ott már nem ritka, hogy az iskoláslánynak van pasija, de ezekben meg pont azért, mert ők a lány olvasók fantáziáit szolgálják ki. Nem véletlen, hogy itt meg sokszor megfordul a nemek aránya: pasasból akár több is megjelenhet (és nem ritkán itt is mindegyik a főszereplő csajba szerelmes, hogy aztán még azon is élvezkedhessen az olvasó, hogy “lovagok vívnak érte” :D), ha viszont női karakter jelenik meg, az vagy a “jófej barátnő”, vagy a “számító kurva” szerepkörökben tetszeleg. Nekem amúgy a “kedvencem” ebből a kategóriából a gonosz lányinternátusvezér, akit sokszor teljesen úgy ábrázolnak, hogy életének egyetlen célja és értelme a főhősnő renoméjának tönkretétele. 😀 Mindig azon gondolkozom, hogy ez a csaj vajon mivel töltötte a napjait, mielőtt a főszereplő belépett az életébe? 😀

        “– Konfliktus hiánya: A sorozat egyik évadában sincs konfliktus.[…]”

        “Amúgy szerintem pont azért lett népszerű, mert azt mutatja be, hogy lehet megúszni az életet.”

        Egyébként valószínűleg, de egyszersmind azt is remekül összefoglaltátok, hogy a slice of animék 90%-át miért szoktam unni halálosan. Mert vagy a dögunalmas “utópiában” élnek szereplőink, vagy átcsap a másik végletbe: brazil szappanoperát idéző műdrámákat kapunk, ahol már érződik, hogy direkt csak a néző sokkolására, könnycsatornáinak beindítására mennek rá. Na most egyik sem jó, mert előbbin elalszom, utóbbitól meg szarul fogom érezni magam. Vicces, hogy az amúgy divatosan sokat fikázott shounen animékre sokkal inkább igaz az, amit Pash írt:

        “Miről is beszélek?

        Arról, hogy a konfliktusok a mindennapi élet részei. A konfliktusokat nem lehet kikerülni, sőt, az a személy, aki megpróbálja minden egyes alkalommal megúszni, az semmit sem ért meg az életből. Mondhatni, úgy áll az élethez, mint egy gyerek. A konfliktus valamilyen szinten az élet sava és borsa; általa fejlődünk, sajátítjuk el a problémák megoldásához szükséges képességeket, erősítjük meg a különféle emberi kapcsolatainkat, értjük meg egyre jobban a világot. A konfliktus tesz minket emberré.”

        Na, ha a Dragonballból kiveszitek a Kamehameha-t, az Inu Yashából a kardokat, stb., de amúgy a sztorira egészében ránéztek, akkor gyakorlatilag valami ilyesmit kaptok. 😀 Csak ott még harcokkal is meg van spékelve, de gyakorlatilag egy konfliktuslánc az egész sorozat, ahol a főszereplő jelleme (ha jól van megírva), A-ból B-be fejlődik, ha pedig kurva jól van megírva , akkor még mindemellé valami ütős sztorit is kapunk, hogy azért érezzük, hogy nem egyetlen karakter körül forognak csak az események, esetleg a baráti körének többi tagja is kap egy nagy adag karakterfejlődést. 🙂

        Ja, amúgy ha ajánlhatok animét (Pash úgy is mondta, hogy tőlünk olyan nagyon szar címeket még nem kapott soha :D), akkor ebből a “lányiskolás-mindennapi életes” témából én ezt tudnám javasolni. Az első rész még lagymatag, utána viszont beáll egy színvonalra, amit többé-kevésbé végig tart. 🙂 (A közepén mondjuk előjön egy minimális műdrámás szál, amit én egy az egyben kihagytam volna, de túl lehet élni.) Azért is ajánlom, mert ez pontosan az ilyen “cuki, ártatlan lánykák a suliban” típusú sztorikat parodizálja valamilyen szinten. Persze nem fullkretén paródia, szal Pash ne ilyen Excel Sagára gondolj, de azért megállja a helyét, van benne 1-2 jó értelemben véve igencsak beteg poén is. 😀 Ja, plusz ami ennyire zavart, hogy a szexualitás abszolút mellőzve van a lányok életéből: itt az egyiknek még állandó barátja is van, úgyhogy ezt a tabut is ledöntötték, de amúgy is szóba került a téma más jelenetekben is.

      • “Igazából ezeknél sokkal egyszerűbb jelen esetben a válasz:”

        Részemről ez elsősorban poénnak volt szánva. Főleg annak tükrében, hogy a szereplők annyira értelmi fogyatékosok voltak, hogy nincs az a feminista, aki szellemi közösséget vállalna velük.

        Amúgy valahol elszomorító, hogy vannak emberek, akik rajzolt lányokba szeretnek bele. Persze ez már önmagában nem újdonság, Péter is írt erről pár éve.

        “Ja, amúgy ha ajánlhatok animét ”

        Rákacsintottam a linkre. Valahogy a nyugati slice of cuccok élvezetesebbek, bár azok is rém gagyik. Ezt viszont majd lehet, egyszer megpislantom, ha már ajánlottad, de most kezdtem bele a TTGL-be. Lassan Gainax túladagolásom lesz. 🙂

  16. Most így a 4. epizód magasságában járva, rá kellett döbbennem arra, hogy ezt a Kill la Kill-t valójában unom. Pedig érdekes a koncepciója, a stílusa is tetszik (mondjuk elég mocskos szájú és perverz), de valahogy nem ütötte át azt a falat, ahol azt érzem, hogy csak még egy epizódot lefekvés előtt. LWA képes volt erre, pedig ott az elején nagyon utáltam a főhős balfaszságait. Lehet, hogy a KlK kicsit túl lett nyújtva, talán 13 epizód is elég lett volna neki.

  17. Befejeztem a Kill la Kill-t. 25 rész, és a nagy részén untam magam. Pedig jól indult, abszurd humor, groteszk ábrázolásmód, stb. De valahogy nem tudott meggyőzni arról, hogy egymásnak lettünk teremtve. 🙂

    Vannak sorozatok, amelyekkel együtt lélegzem, és alig várom, hogy a következő epizódot is megtekinthessem. Ilyen volt anno a DB, SM, stb. Frissebben megnézettek közül az Avatar. Máskor azért kell egy kis idő, míg összehangolódok a sorozattal, ilyen volt a Korra, vagy a LWA. De amikor egy sorozatot azért folytatok, mert ha már elkezdtük, jussunk a végére, akkor ott valami gond van nálam az alapkoncepcióval, vagy a körítéssel.

    A KLK esetében az egyik bajom leginkább úgy írható le, hogy nem tudok mit kezdeni a dühös tinikkel. A főhős meg lényegében végigdühöngi a sorozatot, sokszor teljesen indokolatlanul. Ez egy darabig vicces, de egy ponton túl már csak a fejem fogtam, hogy ennyire nem lehet valaki fafejű, hogy ha hatszor veri a falba a fejét, akkor hetedjére is nekimegy, hátha most nem fog annyira fájni alapon.

    A másik, hogy kb. a negyedik részre eluntam a sorozatot, és később is lényegében ingadozott bennem, hogy most unom, vagy sem. Néha egész érdekes volt, máskor meg a “csak legyünk már túl rajta” érzés kerülgetett. Leginkább a felpörgetett motorra emlékeztetett a sorozat, amit valaki túl hamar max fordulatszámra nyomott, majd onnantól kezdve már csak a motor visítása lesz az alaptónus. Itt is azt éreztem, hogy az első pár részben olyan eszeveszett tempóban tolta a sorozat, hogy ezt egy ponton túl nem lehetett tovább fokozni, így önmaga kardjába dőlt, mivel a fokozatosság helyett egy azonnal az ecstasyhoz nyúlt, aztán mire elindult volna a buli, már a hányásában fetreng a kert végében.

    Azért voltak pozitívumai is. Tetszett, hogy egyik-másik csavar kimondottan jól működött, bár nem emlékszem olyan fordulatra, ami különösebben meglepett volna. A humora, az abszurditása szintén jó volt. A Nudista Strand valami veszett beteg ötlet volt. A végére a záró harc is képes volt felkelteni az érdeklődésemet. Bár néha kicsit soknak éreztem a pofázást.

    • Little Witch Academy, Kill la Kill… mi lesz a soron következő anime, Foma? 😀

      • Hetek óta azon agyalok, hogy melyik nyugati cuccot kéne még bepótolnom, így kényszerből animézek 😀

        Amúgy a Soul Eater Not-on gondolkodom.

      • Közben megnéztem az Alita: Battle Angel-t. Hát… lehet, hogy ez egy kultusz-anime, de számomra egy középszerű élmény volt. Jobb lett volna, ha lassabban bontakozik ki a cselekmény. A végkifejlet bennem hiányérzetet okozott – mintha nem fejezték volna be a sztorit. A csaták unalmasak. Lehet, hogy a manga jobb; nem tudom, mert nem volt a kezemben, mindenesetre nekem az anime borzasztó.

        Robert Rodriguez mellesleg készíti az élőfilmes verziót. Remélem, az jobb lesz! Bár a Machete után… 😦 😛

      • Na, erről az Alitáról még csak nem is hallottam. Viszont ha akarsz egy jó nyugati címet, akkor ajánlom figyelmedbe a Trollhunters-t, nagyon jó sorozat. 🙂

        Amúgy a trabis cikk alá írtam egy szösszenetet, most arra várok, hogy Péter jóváhagyja. 😀

        Mondjuk ez a gondolat, hogy nyugatiak megfilmesítenek animéket, eléggé könnyen visszafelé sülhet el. A Ghost in the Shell jól szerepelt, de azért pengeélen táncolt. Elég egy durvább mellényúlás, és egy évtizedre jegelhetik az ilyen irányú próbálkozásokat.

      • Az Alitával tehetsz egy próbát. 2*25 perc, és egész jó minőségben fenn van az indavideón. Most olvastam utána, hogy a manga jóval hosszabb, a Battle Angel Alita 9 kötet, a Battle Angel Alita: Last Order 19 kötet. A két részes anime egy kritika elmondása szerint ahhoz is kevés volt, hogy feldolgozzon 1 kötetet – így kifejezetten gyengén adja vissza a teljes sztorit.

        A kérdés már csak az: lesz olyan japán stúdió az idők múlásával, amely beveri vállalni, hogy a teljes mangát feldolgozza egy sorozatban. Mert eddig parlagon hevert az egész, és nem nyúlt hozzá senki, annak ellenére, hogy van benne potenciál. Talán ha a film feldolgozás sikeres lesz, a japánoknak is újból meghozza a kedvét, hogy hozzányúljanak. A forgatókönyv író James Cameron, a rendező Robert Rodriguez. Majd meglátjuk, milyen lesz a film…

      • Ugyan a képek alapján érdekes ez az Alita, de még gondolkodom rajta, mert valahogy ez a sci-fi vonal eddig nem tudott meggyőzni, anime fronton legalábbis. A Ghost in the Shell volt az egyetlen, amit tényleg szerettem (bár kétszer kellett megnéznem, hogy értékelni tudjam), viszont az NGE már eléggé felemás érzéseket keltett bennem. Jó, a Cowboy Bebop-ot szerettem, de azt is inkább a westernes beütése miatt.

        Amúgy szerintem egyhamar nem lesz stúdió, ami bevállalja, lévén már nem mai csirke az Alita. Bár még semmi sem zárható ki. Csak ne a Toei vegye elő. 🙂

        Apropó Toei. Napokban újranéztem a koncept-klippet a Katicabogárról, és még mindig nem tudok napirendre térni afelett, hogy miért nem azt a változatot valósították meg. Szerintem a Toei jobb munkát végzett volna, mint a Zag. Ezek után nagyon remélem, hogy a második évad képes lesz legalább valamennyire tartani magát az ígéretekhez (eleve már a harmadik halasztásnál tart a premier, és a Zag eddig ékesen bizonyította, mennyire képtelenek betartani az ígéreteiket).

    • “Befejeztem a Kill la Kill-t. 25 rész, és a nagy részén untam magam. Pedig jól indult, abszurd humor, groteszk ábrázolásmód, stb. De valahogy nem tudott meggyőzni arról, hogy egymásnak lettünk teremtve. 🙂”

      Én is így voltam ezzel, én anno a 10. részig jutottam vele, de hihetetlenül nem érdekelt benne semmi, ráadásul majd’ minden szereplő irritált. Sokat elmond a cuccról, hogy az említett részben tűnik fel a félszemű loli (Nui), aki előadja Ryokónak, hogy “ha legyőzöl, elmondom, ki ölte meg az apádat!”, de már ez sem tudott érdekelni, otthagytam a fenébe, pedig azért a legtöbb animénél ezen a ponton azt reagáltam volna, hogy “oké, még ha untat is, a következő részt még csak nézzük már meg, most kiderül a nagy titok!”, de itt semmi… Mondjuk az sem segített a dolgon, hogy a stúdió úgy reklámozta ezt, mint valami második Tengen Toppa Gurren Lagann-t (tényleg Pash, ezt láttad már? :D), amire a fandom még jól rá is játszott és elkezdtek ilyen “a Kill la Kill fogja megmenteni az anime műfaját!”, meg hasonló mémeket gyártani. Szóval nem volt túl szerencsés, hogy még jól fel is hypolták, de ha nem tették volna, valszeg akkor is csalódom benne, ugye nekem eleve ritkán talál be a Gainax/Trigger-féle marhulás és ha be is talál, azért szeretem, ha valami értelem is van mögötte, pl. a TTGL felnövés-története.

      “A KLK esetében az egyik bajom leginkább úgy írható le, hogy nem tudok mit kezdeni a dühös tinikkel. A főhős meg lényegében végigdühöngi a sorozatot, sokszor teljesen indokolatlanul. Ez egy darabig vicces, de egy ponton túl már csak a fejem fogtam, hogy ennyire nem lehet valaki fafejű, hogy ha hatszor veri a falba a fejét, akkor hetedjére is nekimegy, hátha most nem fog annyira fájni alapon.”

      Jó, hogy te csak “nem tudsz velük mit kezdeni”, engem kifejezetten halálra idegesítettek. Eleve Ryoko egy ilyen “ki, ha én nem?”-típusú hőzöngő hülyegyerek volt, gyakorlatilag egy az egyben azt nyomta, mint a Narutóban Naruto, a Bleachben Ichigo, stb., csak neki volt két melle is mellé. 😛 Ez a két mell pedig elég is volt hozzá, hogy a fanboyok hirtelen már kedvelték ezt a típusú karaktert (noha a Naruto/Ichigo és hasonló mentalitású férfi karikat mindig szénnéfikázták), a csajok egyike-másika pedig feminista-megváltót lásson benne. Valójában szimplán egy hőbörgő hülyegyerek volt. Ellentéte ugye Satsuki lett volna, aki legalább nem őrjöngött, cserébe viszont hozta ezt a csontig rágott klisé-karaktert, a genyó internátusvezért, csak most koedukált volt az iskola. 😀 Akik meg “feszültségoldók” lettek volna, azok is inkább idegesítettek, mert ők meg annyira debilek voltak. Szal én még a Nudistáék hülyéskédését is inkább untam már egy ponton túl, Makótól meg eleinte a falat kapartam, bár mentségére szóljon, hogy ő legalább elkezdett nálam ilyen Pinkie Pie irányba menni: gondolok itt arra, hogy amennyire fárasztott/idegesített az elején, úgy a fele körül már kezdtem megkedvelni, bár őt leginkább csak azért, mert ANNYIRA elkezdte minden karakter komolyan venni ezt a vérszívó ruhás, ollóskardos baromságot, hogy még Mako volt az egyetlen, aki kb. annyira vette komolyan az összes jelenetet, amennyire ezt komolyan lehetett venni. Később tovább idegesítő karikkal bővült a paletta, pl. a fél szemén japán jelet viselő lolival, aki az első másodperc után kedvem lett volna kifilézni, annyira irritált, vagy a még lányánál is durvább diktátor Ragyou-t (vagy mi volt a neve XD), aki egyébként jól megmolesztálja Satsukit a fürdőkádban, csak hogy a fanservice-adag is minden epizódban ott legyen… 😀 Szal ja, nem vagyunk ezzel a cuccal barátok. XD Komolyan, ennél a Panty & Stocking jobb volt, mert bár azt sem szerettem, de legalább ott érződött, hogy akarnak egy ilyen dizájnra Tartakovsky-s, hangulatra meg fullbeteg-japán stílusú sorozatot és ezt kb. végig be is tartották. A KlK viszont egyszerre akart TTGL 2, shounen fight anime, fanservice cucc férfiaknak, meg ilyen girl power nőknek izé lenni, aztán ezek közül végül egy sem lett igazán.

      • “Én is így voltam ezzel, én anno a 10. részig jutottam vele”

        Én meg úgy voltam vele, hogy ha már elkezdtem, akkor végignézem, mert annyira nem volt pusztító, mint a K-On, vagy a Soul Eater Not (előbbiből 4 rész után lett kuka, utóbbiból elég volt 2 epizód is). Azért voltak erényei a KlK-nak, mint a betétzenék, amelyek szerintem kimondottan élvezetesek (a Ragyou témát rendszeresen újrahallgatom).

        “Sokat elmond a cuccról, hogy az említett részben tűnik fel a félszemű loli (Nui)”

        Nem tudom, azóta végignézted-e, vagy legalább elspoilerezted-e magadnak a sorozatot, de amúgy nálam az még egész érdekes jelenetsor volt, főleg Ryoko és Nui párbaja. Amúgy nem kellett lerendezniük a párbajt ahhoz, hogy kiderüljön a nagy titok, elég volt az, hogy Nui előkapta a nagy olló második felét. Valahogy a titkolózás ennek a sorozatnak egyáltalán nem ment. Túl sokáig őrizgetik a “nagy titkokat, meglepetéseket”, közben túlzottan nyilvánvaló jelzéseket hintenek el, aminek eredménye az lett rendre (egy-két esetet leszámítva), hogy mire sor került a nagy leleplezésre, már vagy előre tudtam, hogy ez lesz, vagy csak megállapítottam, hogy kb. pont erre számítottam.

        A TTGL-t amúgy pont tegnap kezdtem nézni. Eddig érdekes, de még nem nagyon látom be, miért akkora nagy durranás. Az viszont meglepett, hogy a 3. rész után a 4. részben, mintha változott volna a rajzstílus.

        “Jó, hogy te csak “nem tudsz velük mit kezdeni”, engem kifejezetten halálra idegesítettek.”

        Kezdetben nincs bajom az ilyen karakterekkel, ha időben kapnak karakterfejlődés keretében némi eszet is mellé. Ryoko viszont a legutolsó epizódig ezt valahogy nem lépte meg, vagyis hogy gondolkodni is kéne harc közben. Azért egy Son Goku féle taktikai elemzés nem kellett volna, de azért átgondolhatta volna a lépéseit, meg mondjuk meghallgathatta volna a ruhájának a tanácsát.

        “Ellentéte ugye Satsuki lett volna,”

        Na, Satsuki egy valóban wtf karakter. Az egy dolog, hogy az egész fapináskodás, amit lenyom, mind színjáték volt, de amúgy semmi jelenléte nem volt számomra a sorozatban. Több karaktert kaptak a fogdmegjei, mint ő. Attól nem lesz valaki badass motherfucker, mert fenn áll a tetőn, egy kardra támaszkodik, és nagyon citrompofával nézi a világot. Tenni is kellene valamit. Erre lényegében nem kerül sor. Mert az a harc, amit Ryoko-val lefolytat, nevetséges volt, aztán meg az anyja elkeni a száját, kb. percek alatt.

        Viszont az a leszbi jelenet az anyjával, na az vicces volt. Aztán Ragyou ugyanezt elköveti Ryokoval is, noha nem ilyen hosszan. Viszont az érdekes, hogy míg a nyugati cuccoknál kiakadunk azon, ha beleszuszakolják az egynemű kapcsolat témát, akár csak egy csók erejéig is, addig egy animénél meg lerendezzük azzal, hogy “á, már megint egy leszbi csók”. Persze itt legalább megalapozva, beépítették a koncepcióba a dolgot (ugye Ryoko és Mako lettek végül összehozva), nem volt izzadtság szaga a cuccnak, viszont nem is mozgatott meg bennem semmit (kb. ez a “számítottam erre” feeling járt át).

        Ragyou karaktere mondjuk nekem tetszett, mint főgonosz. Nála legalább érezhető volt, hogy nem szarral gurigázik. Ha lenne egy top20-as anime főgonosz listám, szerintem felkerülne rá (top10-be talán nem férne bele).

        Bocs, hogy új kommentben folytatom, de kiakadt a WP féltávon.

        “Szal én még a Nudistáék hülyéskédését is inkább untam már egy ponton túl”

        Mondjuk a Nudisták szerintem is egy ponton túl fárasztóak voltak. Viszont azért akadt hozzájuk kapcsolódóan pár jó poén is. De azt nem értettem, hogy a tanárnak miért világított a mellbimbója, meg a farka vége.

        “Makótól meg eleinte a falat kapartam, bár mentségére szóljon, hogy ő legalább elkezdett nálam ilyen Pinkie Pie irányba menni:”

        Mondjuk Mako kapcsán nekem is Pinkie jutott eszembe. Pont olyan random módon viselkedett. Eleinte semleges voltam vele, később viszont megkedveltem én is.

        “fél szemén japán jelet viselő lolival, aki az első másodperc után kedvem lett volna kifilézni,”

        Gondolom itt Nuira gondolsz megint. Mondjuk őt Ryoko is ki akarta filézni, már az első másodperctől kezdve. 🙂 Kár, hogy nem lett végül legyőzve.

        Mondjuk, akik jobban fárasztottak, azok Mako családja voltak. Rettentő életképtelen figurák voltak. Kezdetben még poén volt, de egy idő után túltolták.

      • “Tengen Toppa Gurren Lagann-t (tényleg Pash, ezt láttad már? :D)”

        Szerintem ezen a héten fogok belekezdeni. 🙂

  18. Elkezdtem a Soul Eater Not-ot. Így első epizód után máris verem a fejem az asztallapba, hogy mire vállalkoztam…. A grafika az alap sorozathoz képest más, ezt még elfogadom. Azzal is tisztában voltam, hogy ez spinoff, és az eredeti főszereplők csak cameóznak benne. Na de ezek az új főhősök, valami rém retardáltak. Az egyik, totál, mintha a K-On-ból küldték volna át vendégszerepelni.

    • Ez amúgy végig ilyen lesz. Gyakorlatilag a K-ON és hasonló stílusú animék sikerét látva úgy döntött az SE írója/rajzolója, hogy “hehe, én hülye, mehet ez fele ekkora energiával is”, úgyhogy dobta az egész Tim Burton-stílusú fighting témát és helyette csinált az egészből egy ilyen rózsaszín, moecsajos, yuri-utalásos sorozatot, aminél a harc már kb. csak egy alibi. Én amúgy az eredeti SE iránti szeretetem miatt leszedtem, mondván, hogy “oké, majd egyszer megnézem”, de értelemszerűen úgy az első pár rész után pihenőre raktam… 😀

      • Nem is éreztem késztetést, hogy végignézzem. 🙂 Két rész után ment a kukába. Mondjuk az önmagában vicc, hogy a három főhős csaj közül az egyikről azonnal a K-On jutott eszembe, mert pont úgy nézett ki, mint Yui, és pont olyan fogyatékkos is volt.

        Az a baj, hogy nem fele energiát fektetett bele, hanem tizednyit. Mert bár az alap SE sem vált éppenséggel korszakalkotóvá, a béna második fele miatt, de még így is fényévekkel értékelhetőbb, mint ez a szenny. De ahogy elnézem, bukott is egy nagyot a sorozat. Mindenütt azt láttam, hogy a fanservice-moeloli-yuri oltáron feláldozták a koncepciót.

  19. Most fejeztem be a TTGL 8. részét. Érdekes sorozat eddig, és komoly, hogy mit bevállalt a sorozat. 🙂 Ha végére érek, asszem összefoglalom jobban. 😀

  20. Ma délelőtt befejeztem a TTGL-t. Nehéz volt összeszednem utána a gondolataimat, mert egyértelműen letaglózó élmény volt. Nálam simán verte az NGE-t (főleg, hogy ennek legalább van tisztességes befejezése, és nem irritáló picsahisztiző főhőse van). Viszont kezdem úgy érezni, hogy lassan Gainax túladagolást kapok.

    Ahhoz képest, hogy milyen könnyed történettel indított, a második felétől jelentősen megkomolyodott, ami egyrészt áldás, másrészt meg fura is. Több dolog is eszembe jutott a nézése közben. Egyik, hogy sokban emlékeztet a koncepciója L. Ron Hubbard: Háború a Földönjére, míg ezzel párhuzamosan felmerült bennem, hogy lényegében azt is megmutatja, hogy a Mózeseknek miért nem szabad belépniük a Kánaánba. A hősök békeidőben már terhet jelentenek a társadalomra, ha továbbra is vezetni próbálnak. Van benne némi Prométeusz mítosz is, meg bukott hős történet is szép számmal. Meg az is tetszett, hogy itt a rosszfiúk sem igazán klasszikus rosszak, hisz a motivációik is a maguk módján logikusak, csak épp az eszközeik etikátlanok.

    A zárásával legfeljebb annyi gondom akadt, hogy eléggé kibontatlanul hagyta a filozófiai szembenállást a spirálok és anti-spirálok között, miközben igazából mindkét út hibás alapindításból ered (mert mindkettő a sors ellen küzd, de míg az egyik az időt akarja megállítani, és a fejlődést, addig a másik fél meg a töretlenül optimista, fejlődésben való hit rabja).

    Volt pár fordulat is, amelyek tetszettek. Rossiu árulása például kimondottan érdekesre sikerült. Viszont Nia sorsa egyáltalán nem lepett meg (főleg, hogy ilyet is láttunk már). 🙂 Ráadásul itt tényleg van tétje annak, ha egy szereplő meghal.

    Összességében egy kimondottan jó anime, mindenképp érdemes megnézni. Azt azért nem állítanám, hogy a személyes top10-esembe betenném, de egy top20-ban még elférne. Sci-fi műfajban továbbra is a Cowboy Bebop a kedvencem.

    • “A TTGL-t amúgy pont tegnap kezdtem nézni. Eddig érdekes, de még nem nagyon látom be, miért akkora nagy durranás.”

      később:

      “Most fejeztem be a TTGL 8. részét. Érdekes sorozat eddig, és komoly, hogy mit bevállalt a sorozat.”

      még később:

      “Ma délelőtt befejeztem a TTGL-t. Nehéz volt összeszednem utána a gondolataimat, mert egyértelműen letaglózó élmény volt. Nálam simán verte az NGE-t (főleg, hogy ennek legalább van tisztességes befejezése, és nem irritáló picsahisztiző főhőse van).”

      Na és szerintem pont ebben áll a cucc egyik legnagyobb erőssége, hogy az elején egy “semmi extra” típusú sorozatnak tűnik, aztán a végére akkora durranás lesz, hogy 10-ből 9 nézőt garantáltan “megtérít”. 😀 Na és akkor most már érted, miért volt számomra csalódás a KlK, amikor úgy promózták, hogy EHHEZ az animéhez kellett volna felérnie, vagy legalábbis megközelítenie… XD Az NGE-nél amúgy szerintem simán jobb, tekintve, hogy azt is otthagytam a felénél, csak nem a 10. (mint a KlK-t XD), hanem a 16. rész körül. XD Jó, azért az is igaz, hogy míg a KlK olyan tipikus egynyári hype volt, addig az NGE sokak szerint mégis egy anime-alapmű, szal emiatt majd egyszer még megpróbálom végignézni. Hangulatra meg kb. egymás szöges ellentétei, szal ahogy írod, a TTGL “töretlenül optimista” (ezzel is megfogott amúgy 🙂 ), míg az NGE örömmel dagonyázik a mélydepresszióban és egyéb pszichológiai betegségekben.

      “Ahhoz képest, hogy milyen könnyed történettel indított, a második felétől jelentősen megkomolyodott, ami egyrészt áldás, másrészt meg fura is.”

      Amúgy ami nekem ebben igazán tetszett, hogy mégis végig élvezhető maradt. Ez azon kevés animék egyike volt, amit kétszer is végignéztem, ráadásul csak valami pár hét/hónap különbséggel és másodjára már úgy voltam vele, hogy “jó, hát az első 8-10 rész tutira dögunalom lesz, tudván, hogy a végére miket össze nem hoztak…”, de meglepődtem, hogy NEM! 😀 Ugyanúgy simán tudtam élvezni a lightosabb részeket is az elején, a karik poénjait, stb. Valahogy egy percre sem ül le a cucc, nem éreztem azt, hogy felesleges üresjáratok, pofázás, fillerkedés van 1-1 részben, ami más animéknél oly’ jellemző. (Apropó, a fürdős részből remélem a DVD verziót nézted, mert a TV epizód egy ilyen elcseszett fél-recap rész, de a DVD-re már az eredeti került fel és az úgy szintén lol. XD Fanservice-epizód, de annak is mekkora… XD)

      “Volt pár fordulat is, amelyek tetszettek. Rossiu árulása például kimondottan érdekesre sikerült.”

      Jaja, őt amúgy sokan megutálták a sztori második felében, pont ezért. Én nem mondom, hogy kedveltem, de ott legalább kapott egy érdekes character-arcot, ellentétben a cucc teljes első felével, ahol kb. csak egy tudjukki-pótlék volt, mármint pilótaként… Ha már filozófiákról beszélünk, akkor a második felében szerintem sokkal érdekesebb volt, ahogy kvázi az ő és Simon világlátása csapott össze.

      “Viszont Nia sorsa egyáltalán nem lepett meg (főleg, hogy ilyet is láttunk már).”

      Samurai Jack? 😀 Amikor annak vége lett, mindenki egyből: “TTGL ENDING!” XDDD (Jó, biztos előtték már ezt a húzást egyéb más történetekben is. XD) Amúgy én azt még el is viseltem volna, viszont ami Simonból UTÁNA lett és mutatják, hogy öregként kvázi visszajutott majdnem oda, ahonnan gyerekként elindult…na, az egy erős tökönrúgása volt úgy a sorozat teljes hangultának és mondanivalójának. 😦 Persze olvastam rá hasonló magyarázatokat, mint amiket te is írtál az első bekezdésben, hogy “a hős miután mindenkit megmentett, jobb, ha kilép a történetből”, meg ilyesmi, de szerintem ezzel akkor is elcseszték a végét. Nálam az összélmény miatt amúgy 10/10, de ha pontot kéne levonnom tőle, akkor az tuti emiatt lenne. Amúgy is van a Gainaxnak ez a hülyesége, hogy “jajj, hát a végére kell valami sokkolás, vagy legalábbis egy keserű lezárás, hogy fájjon valamennyire a néző szíve!” és ezt 10-ből 9-szer el is lövik. (Ugye a KlK-ban meg Senketsut nyírták ki, aki a végére az egyik legnormálisabb kari lett.) Csakhogy a TTGL-ben már megvolt a sokkolás még az első felében tudjukmikor (és annak az “áldozatnak” még volt is értelme a történet szempontjából), így feleslegesnek éreztem, hogy a végső csatában még megölik azt a tudjukmelyik másik fazont is (ehh, nehéz erről az animéről spoilermentesen írni… XD), de még ezzel is úgy voltam, hogy “oké, legyen…” (bár már jóval kevesebb értelmét láttam, azon túl, hogy Yokóval jól kibasszanak… 😦 ), de a végén amivé Simon vált, az már tényleg sok volt. -___-

      • Nem tudok spoiler mentesen válaszolni erre, úgyhogy kénytelen leszek most kiírni nagy betűkkel, hogy

        SPOILER VESZÉLY!

        “Na és szerintem pont ebben áll a cucc egyik legnagyobb erőssége,”

        Hehe. 🙂 Mondjuk mostanában megnézett animék közül mindegyikkel úgy voltam, hogy számomra nehezen indultak el.

        KlK és NGE: A KlK-t ugyan nem tartom olyan összetettnek, viszont kikapcsolás szempontjából egy árnyalattal jobban működött, mert nem igényelt agyi munkát. Így a TTGL leginkább azért tetszett jobban nála, mert elég komoly gondolatokkal foglalkozott. Lényegében a kettő közötti fő különbség, hogy a KlK megmaradt végig amolyan limonádé szinten, amit elrontott azzal, hogy mellette megpróbált komolykodni. Az NGE viszont két ponton cseszte fel az agyam. Az egyik Shinji folyamatos picsahisztije, a másik, az a pszichedelikus kaleidoszkóp-élmény záró epizód, amitől még egy egészséges ember is minimum szemrákot kap, de legalábbis epilepszia-közeli állapotba kerül. Azóta sem tudtam rávenni magam, hogy ténylegesen befejezzem az NGE-t (vagyis a zárásnak szánt OVA még várat magára).

        “Ez azon kevés animék egyike volt, amit kétszer is végignéztem”

        Mondjuk nem tervezem, hogy ezt még egyszer végignézzem. Nagyon kevés olyan anime volt eddig, amit egynél többször kedvem volt megnézni. Az utóbbi időkből az egyik a Girls und Panzer (elsősorban a tankok miatt), a másik a Little Witch Academia (viszont az meg zseniális).

        “Apropó, a fürdős részből remélem a DVD verziót nézted,”

        Gyanítom, hogy a TV-verziót láttam, de így is szakadtam a röhögéstől. 🙂 Az a jelenet, amikor keresik a lyukat a falban, na azon beszartam. 😀

        “Jaja, őt amúgy sokan megutálták a sztori második felében”

        Indavideón az epizódok alatt láttam, hogy sokan mennyire rage-elnek miatta. 🙂 Jót mosolyogtam ezen. Kb. annyira kívánták a halálát, mint SW fanok Jar Jar-ét. 😀 Amúgy nálam is az volt, hogy a sorozat első felében igazából ballasztnak éreztem a jelenlétét, viszont a második felében meg kimondottan érdekessé vált, pont emiatt. Bár egy kicsit életidegennek is éreztem az elején a döntéseit. De a legjobb az volt, amikor visszaadta a könyvet a régi mesterének. Az mindent elmond a sorozat vallásfelfogásáról. Az szintén tetszett, ahogy szembeállították Rossiu és Simon világlátását. Az egyik oldalon amolyan vallásos vakbuzgóság, a másik oldalon meg a lendület, energikusság.

        “Samurai Jack?”

        Igen, őrá gondoltam, csak nem akartam elspoilerezni elsőre. Amúgy biztos volt másutt is ilyen, de most így elsőre a Samurai Jack jutott eszembe. Viszont ott egy kissé félrecsúszott a koncepció, míg itt szerintem logikusan következett, és várható is volt. Amúgy nekem a zárással nem volt akkora bajom, de azok a problémák, amiket felvetettél, részben engem is zavartak.

        Yoko-val például jól kicsesztek. Gyakorlatilag, akit megcsókolt, az mind meghalt. Végül vénkisasszonyként fejezi be. Mondjuk az vicces volt, amikor elkezdett tanítani, azt a falba vágta a krétát. 🙂

        Mondjuk sok animénél még ennyit sem kapunk a nagy lezárás után a főbb szereplők utóéletéről. Mondjuk az kicsit fura volt, hogy Leeron nem öregedett. 🙂

        Amúgy itt is kaptuk a kötelező, kibékülő nemezis koncepciót, ami annyira kiszámítható volt, hogy még fáradtan felsóhajtani sem volt hozzá kedvem.

        Ami még tetszett, az az utalások más Gainax művekre (pl. NGE csajok a fürdőben), de a legnagyobb akkor is a Toy Story utalás volt, ami a sorozat mottójává vált (igaz, kifacsarva).

      • Jelentem, sikerült megnéznem nekem is a TTGL-t. 🙂 Az este értem a végére. Hát, számomra olyan egyszer nézhetős volt, de nem tagadom, kellemesen kikapcsolt. A fürdőházas, fanservices (nem kevés szexizmusban úszó) rész nekem is bejött. 😀

        Talán a soron következő a Soul Eater lesz a megnézendő animék között.

      • Jó sokáig halogatod a Soul Eater-t. 🙂 Pedig, hibái ellenére, érdemes megnézni. Kb. a feléig kimondottan jó tempóban pörög, szóval nem fogod unalmasnak találni. A második fele már kicsit problémásabb, de annyira nem volt még azzal sem baj, inkább a vége az, ami kiakasztó.

      • “Jó sokáig halogatod a Soul Eater-t.”

        Most két animét írtam fel magamnak, aminek mindenképpen neki akarok esni: a Soul Eater és a Nodame Cantabile (mindhárom évada). Csak mostanában sok volt a meló, meg pedagógiai, pszichológiai és teológiai témákba mélyedek el (az első kettő a szakmám miatt, az utóbbi puszta érdeklődés), aztán azért halad ennyire lassan az anime műveltségem növelése. 😀 De mindenképpen sort kerítek rá…

      • ” aztán azért halad ennyire lassan az anime műveltségem növelése.”

        Igazából én egészen másképp értettem. 🙂 Számomra úgy tűnt, mintha bármi más animét bevállalnál, csak halogathasd a Soul Eater-t.

        Nodame Cantabile: na, erről nem is hallottam. 🙂

      • “Nodame Cantabile: na, erről nem is hallottam.”

        Ricz egyik kedvence, úgy tudom. 🙂

      • Mondjuk Ricztől sok jó címet lehet szerezni. 🙂 Rég hallottam már a hangját itt a blogon.

      • Pash: Kimondottan tetszett, de azért nem kedvenc.

        Bár így most jut eszembe, hogy mondod… csak egy top 20-as legrosszabb listát raktam össze, azt is 4 éve. (Na, nem mintha az változott volna. Osztott 6. hely lett rajta az Eromanga-sensei, és annyi.) Ja, kéne egy top 10 vagy 20 kedvenc is… Majd valamikor. Most lusta vagyok hozzá… ^^”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: