Túl az 500. animén…

anime_eggscellent

Mit is mondhatnék… Ha valaki ez előtt 2-3 évvel nekem szegezte volna a kérdést, hogy látok e arra reális esélyt, hogy valaha is elérem a 200-as határt? Kapásból az lett volna rá a válaszom, hogy nem. Ehhez képest mára nemhogy a 200-at, de már az 500-at is sikerült átlépnem. =)

Kezdeném talán azzal, hogy még ha első ránézésre ez soknak is tűnik, valójában könnyebb volt összehozni, mint azt elsőre gondoltam. Hisz egy-egy nagyobb franchise szőrüstül-bőröstül történő bevágásával, azaz az összes kiadott mozi, ova, speciál, egyéb extra megtekintésével, 20-30, de akár 40 tétellel is meg tudjuk dobni a listánkat. Plusz ott van még rengeteg original mozi, rövid ova, ona, amikkel lényegesen gyorsabban lehet haladni, mint a TV sorozatokkal.

Persze nem mint hogy ha engem, valaha is a mennyiség motivált volna, mert igazából nem ezért animézek, ez nálam huszadrangú szempont. Mint a nagy többség, elsősorban én is az élmény miatt nézek animéket (legyen az akár negatív értelemben vett “élmény”) és mint minden hobbinál, itt is vannak olyan határok, amiknek az átlépésére érdemes megemlékezni. Már csak azért is, hogy ha évek múltán visszaolvasom, leszűrhessem a különbségeket.

Sajnálatos módon a 100. animémre, már nem emlékszem, amit így utólag sajnálok, de most ennek elkerülése végett (na meg ha valakit érdekel) jegyezném le, hogy az 500. animém a Petshop of Horrors című anime volt, aminek már csak azért is örülök, mert egyébként egy remek, minősége darab volt. (Kritika természetesen várható róla.) Illetve az 501. pedig a Le Portrait de Petite Cossette volt. (A közeljövőben, erről szintén várható kritika.)

Mint köztudott (vagy ha nem, akkor most az lesz), írtam én anno két bejegyzést, az egyikben a MAL-ról, még a másikban az anime stúdiókról értekeztem külön-külön. Azóta többször felmerült már bennem a gondolat, hogy ezeket lassan nem ártana majd frissítenem, lévén mégiscsak 2 éve íródtak, és azóta bizony történt egy s más, még ha nem is voltak nagy pálfordulások. Ha viszont már úgyis mementót állítok az 500. megtekintett animének, akkor ez úgy vélem, egyben tökéletes alkalom lesz arra, hogy ezekről a frissítésekről is értekezzek, praktikusan, egy helyen. =)

Mielőtt azonban belevágnék, fontosnak tartom még itt megjegyezni, hogy a matematikai átlagolások, arányok azért most se feltétlen fedik a valós preferenciáimat. Nagyrészt igen, de helyenként elég érdekes eredményeket kaptam most is.


Típuscsere

Sajnos a formátumok arányairól anno nem szóltam, és nem is készítettem képet a régi MAL-os bejegyzésemben, ám az biztos, hogy egyértelműen ezen a téren történt a legnagyobb változás. Sokkal árnyaltabb lett a kép, még anno a TV sorozatok tették ki a megnézett animéim körülbelül 70-75%-át, addig mára ez 50% alá csökkent. Köszönhetően annak, hogy a megtekintett mozik és speciálok a duplájára, még az OVAk és ONAk aránya a triplájára nőtt.

MAL_formats

Ha valamire sikerült rájönnöm ez idő alatt, hát arra, hogy mennyivel jobb a TV sorozatok, járulékos hülyeségei nélkül élvezni egy animét, mondhatni tisztán, nem keverve.


Maradni a megszokottnál

Ha a műfajokról esik szó, akkor talán ez az a terület, ahol a legkevesebb változás történt. Aminek mondjuk nem örülök, hogy az új elrendezés miatt, a végeredmény elég megtévesztő tud lenni a régihez képest, ahol egyszerre mutatta a legkedveltebb, és a legkevésbé kedvelt témákat. Számomra az sokkal átláthatóbb és pontosabb volt.

MAL_genres

Itt igazából úgy az első 20 tétel az, amivel nagyrészt egyet tudok érteni, a többi között viszont már nem egy olyan van, amit inkább a legkevésbé kedvelt kategóriába tennék. Illetve a sorrenden is variálnék, mert a horrort jóval fentebb hoznám, még a Shoujo AI-t lejjebb. Egyébként ez utóbbinál ütközik ki az, hogy a matekozás mennyire érdekes eredményeket tud produkálni, mert az alatt, mindössze egy 3 pontos tétel van, a Kämpfer.


Szeret, nem szeret

A pontozások, ha lehet így fogalmazni, elég pontosak lettek, így nem is nagyon van szükség korrekcióra. A felső tartományban mind olyan animék vannak, amiket szeretek, és bátran ajánlanék mindenkinek, akinek hasonló az ízlésvilága, az enyémhez.

MAL_list_favAz alsó tartomány szintén hűen tükrözi a véleményemet, itt mind olyan címek vannak, amiket nem hogy nem ajánlanék, de egyenesen óva intenék mindenkit a megtekintésüktől.

MAL_list_leastÉrdekes lehet még a differencia, ami lényegében azt mutatja, hogy a MAL átlag és az én átlagom között, mekkora az eltérés. Pozitív értelemben, bár személy szerint az Apocalypse Zero-t tippeltem volna befutónak, meglepetésemre mégis a Papillon Rose nyert, amit majdnem 3 egész ponttal értékeltem jobbra, mint az átlag. Negatív szempontból szintén nem várt eredmény született, ide valami Haruhi vagy K-On! szerűséget vártam volna, helyette a Freezing nevű agyfagyasztó rettenet vitte a pálmát, amit több mint 6 ponttal tartok kevesebbre.

Ugyancsak szót kell ejtenem az összesítésről, ahol bár még mindig úgy érzem, sokszor túl kegyes vagyok, annak viszont örülök, hogy már kiegyensúlyozottabbak lettek az arányok, mint 2-3 évvel ez előtt. A közép és a felső közép mezőny, tehát az 5-6-7 pontos értékelések, jelentősen megszaporodtak.

MAL_ratings


Stúdiók helyzete

A stúdiók szempontjából, az élmezőny nem sokat változott. A felső kategóriában, az egyetlen szembeötlő változás az AIC előkelő helye lehet, melyet anno nem nagyon ismertem, ám azóta szépen feljöttek nálam, mint a talajvíz. =) Igaz, ehhez hozzátartozik az is, hogy tőlük is inkább a régebbi, ismertebb, színvonalasabb műveket láttam eddig.

MAL_studios_favA sorrenden persze lenne mit korrigálni, már csak azért is, mert ezeknek úgy a feléről, a MAL segítsége nélkül, azt se tudnám, mit csináltak. Az ismertebbek közül amúgy az AIC-t levinném úgy az 5. hely környékére, a Toeit levinném 10 alá, még az I.G jöhetne jóval fentebb. Az első 3 helyezett amúgy masszívan tartja magát nálam, listától függetlenül még mindig a Madhouse, Sunrise, Gainax nálam a befutó.

Az aljában szintén elég sok olyan tétel van, akikhez a MAL segítsége kellett, viszont sok olyan is, akiknek bizony simán ott a helyük.

MAL_studios_leastGenco, Arms, Zexcs, Satelight, Asread, csak pár azok közül, akiknek a munkássága eddig nem sok jót hozott a számomra. Viszont a Shaft-ot azért ennyire nem tartom rossznak, inkább a középmezőnybe tenném be őket. A legaljába, listától függetlenül az ACC, Idea Factory, Obtain Future kaphatna helyet teljes joggal.


Még mindig Oldfag

Az évjáratok tekintetében, nagyjából sikerült magam tartanom a régihez. Egyedül a Drakulás gagyiság okozott egy látványosabb törést, amúgy meg tovább erősödött nálam a ’80-as éra, annak ellenére, hogy ezért itt is sikerült pár 2-3 pontot kiszórnom, teljes joggal. (Root Search, meg hasonlók.)

MAL_years


A jövő

Végül kifejezetten örültem annak, hogy a MAL sokszor elég vegyes ajánlásaival ellentétben (vagyis hogy egyszerre ajánl nekem az ízlésemmel egybevágó, illetve azzal szöges ellentétben álló darabokat) itt végre valóban olyanokat hozott fel, amikről sok jót hallottam, és amiknél elég jó esélyeket látok arra, hogy tetszeni fognak. A Gunbusters-el már régóta szemezek, így az tuti nézős lesz, a Nodaménak meg lehet adok még egy esélyt. =)

MAL_recommendations

Találkozunk a mitikus 1000-nél, ha megérem. =D

Reklámok

77 hozzászólás to “Túl az 500. animén…”

  1. Az ajánlók közül a Nodamét mondom, hogy azt mindenképp ejtsd meg. Talán merem azt is mondani, hogy az első évadot magyar szinkronnal. Elképesztően elvarázsolt amikor néztem, gyakorlatilag egy éjszaka nem aludtam miatta… 😀

    Amit nem láttam közülük, de nagyon jónak mondanak az a Planetes, Tatami Galaxy, Legend of the Galactic Heroes és az NHK ni Youkoso. Én most helyhiány miatt jegelem az animézést, inkább mangázom vagy online filmezek (utóbbiról tudnék mesélni milyen szörnyűségeket néztem meg nem olyan régen, hajjaj…)

    • Nodaméval már anno próbálkoztam, mikor még friss hús volt az Animaxon, de akkor nem igazán nyerte el a tetszésemet. Persze ha rendesen nekiülnék, akkor lehet más lenne a helyzet, mert amúgy nem volt kifejezetten rossz.

      Ha már szörnyű filmek, pár hónapja, valami hirtelen jött, elcseszett ötlettől vezérelve úgy döntöttem, megnézem az összes zombis filmet, amit a moovie kínált. Gondolom szükségtelen azt részleteznem, mit éreztem, miközben az ilyen Cowboys vs Zombies, Wrestlers vs Zombies filmeket néztem. =D

      • Az utóbbit tegnap ejtettem meg, előtte meg az Abraham Lincoln a zombivadász is a terítéken volt, szóval igen, szükségtelen a részletezés. =D Nekem a legutóbbi elcseszett ötletem mégsem ezek voltak, hogy ilyen szutykokkal mérgezem a képernyőmet, hanem az, hogy a vaksötétben, ölemben a laptoppal végignéztem a Paranormal Activity-t… Kis híján infarktust kaptam a végén, de becsülettel kibírtam, amivel megtört a jég. Hosszú idő után az első horrorfilm, amin képes voltam parázni. =D

      • Lehet majd megejtem akkor. =)

        A Lincolnosnál azt hittem, olyasmi lesz mint a vámpíros volt (akkor még nem tudtam, hogy Asylum), de nem, sokkal ócskább volt attól. Amitől még nagyon hülyét tudtam kapni, azok Romero, Night of the Living Dead remakejei, amiből van egy 3D és egy 3D: Re-Animation változat is, de egyik szörnyűbb volt, mint a másik. =D

      • Na azok az igazi horrorok. Horror végigülni és nézni. =D

      • Valóban, nem véletlen hogy Romero, nem csak hogy nem vett részt ezeknek a munkálataiban, de még a nevét sem adta hozzájuk.

  2. Mikor 500-as listát látok, de még ha 100-ast is rögtön megrökönyödöm, hogy mi a fene? Biztos bennem van a baj, mert jóindulattal is legfeljebb 50 animét láttam, amiben benne foglaltatnak azok a darabok is, amiket nem néztem végig mert olyan siralmasak voltak.
    Bár én a legújabb animékből szemezek, de sosem találok semmit. Lehet nekem is a retro felé kellene fordulni. 😀
    A legkevesebbre értékelt animék legutolsó darabjaival teljesen egyet értek, a többit meg nem is láttam. 😀 (Jó, azokat sem néztem meg végig.)

    Mindig érdekes az ilyen bejegyzéseket olvasni még akkor is, ha nem vagyok nagy anime néző. 🙂

    • Ricz vagy Vincent szó szerint több ezres listájához képest az enyém még csak haladó szint. =D

      Pár éve még én is valószínűtlennek tartottam, hogy valaha is megnézek ennyi animét, aztán erre fel, mégiscsak összejött, nem is oly sokára. Simán összejön, ha az embere úgymond rááll, mert egy idő után ez is olyan mint egy folyó, elkap a sodrás, aztán egyszer csak azon kapod majd magad, hogy elvitt a francba. =)

      Új animékből nekem se nagyon jött volna össze ennyi. Az aktuális szezonokban jó ha 1-2 olyan cím van, amiben látok potenciált. Megnézni viszont ezekből is csak azokat szoktam, amiket menet közben nem csesznek el, vagy ha elcseszik, akkor valami botrányos módon kell elcseszniük. Már hosszú évek óta így csinálom.

      • No-no, Vincenthez képest még én is ministránsfiú vagyok. Főleg az olyanok mellett, akiknek még Vincentnél is több van… =D

      • Őszintén szólva én már nem is vágyom annyira az animézésre mint régen.. Inkább csak Japán érdekel. De azért jó naprakésznek lenni egy-egy animéből.. még akkor is ha nem is nézem meg. 😀

        Még szerencse hogy a japánok sorozatgyártásban adják az újabb és újabb használhatatlan animéket… én most már több éve nem tudok olyan anime címet mondani, amit élvezettel megnéztem volna. De biztos bennem van a hiba. 😀

      • Nem hiszem, már ha magamból indulok ki. =)

        Ha visszagondolok, csak az elmúlt 4-5 év felhozatalára, és hogy mik voltak belőle azok, amikre máig fejből emlékszek, esetleg újráztam is azóta, hát nem sok cím jut az eszembe. Volt egy fasza PaSwG, egy hasonlóan epic Jinrui, volt egy egész jó Shiki és Madoka, illetve egy érdekes koncepcióval operáló WataMote, aztán úgy ennyi, ami most hirtelen eszembe jut. =)

  3. Na, a Facebbok oldalamra posztként vagy egy YouTube videó keretében szerintem én is összehozok egy ilyet, tetszik! 😀
    A Freezingre asszem én 1 pontot adtam, de csak azért, mert ha jól tudom, kisebbet nem lehet.

    • Inkább YT videó legyen, mert facem nincs. =)

      A Freezingre amúgy én is szemrebbenés nélkül nyomtam az 1 pontot. Egyike volt nálam azon animéknek, amiből már az első rész után pont elegem lett, és valami félelmetesen hamar kivágtam. Az még hagyján, hogy ugyanazt a pofába nyomós, minden érzék nélküli csöcsös tehén fanservicet használja ez is, mint a hasonlóan gyér Ikkitousen, de mellette valami olyan görcsösen komolyan akarta venni saját magát, hogy inkább csak röhejes volt, mint sem érdekes. Igazából már csak a Brain szót kéne odabiggyeszteni az anime címe elé, és máris tökéletesen összefoglalná, mit éreztem, miközben néztem. =D

  4. Én is valamikor idén tavasszal léptem át az 500-as határt, bár nálam továbbra is a sorozatok dominálnak, évről-évre jobban.

    Lassan én is rálesek a saját MAL Graphomra, kábé fél éve kukkantottam rá utoljára, szal kíváncsi vagyok, változott-e valami.

    És az a recommendation-lista… LoGH, Tatami Galaxy, Planetes, Nodame, NHK, Kaiji. Ejj, ha nekem lennének ezek még vissza…

    Btw akartam írni MAL-on, de akkor már ide: Coppelion gyalázás esetleg várható a közeli vagy a távoli jövőben valamikor? >:3

    • A Nodame kivételével nekem vissza vannak, pedig már meg se mondom, hol járok, mert lassan magam se tudom. 😀

      Coppelion… Ha össze akarnám foglalni mi volt nekem, akkor egy olyan bűnös élvezetként írnám le, mint egy jobb Asylum filmet… De gyalázást támogatom, elvégre nem járt be fizika órára (sem). 😀

    • Anno én is TV sorozat párti voltam, szinte csak azt néztem. Ám ahogy múltak az évek, nem véletlen hogy inkább a mozik, ovák felé mozdultam el. Nem pusztán azért, mert elkezdődött ugye ez a jó szokás, hogy ha normálisan megrajzolva, cenzúra nélkül akarod látni, akkor várd meg a DB-t, hanem azért is, mert ahogy jött ez a moe, meg a sok LN, VN adaptáció, a sorozatok úgy globálisan kezdtek felhígulni.

      Ez az érzés pedig csak felerősödött bennem a sok jobbnál-jobb mozi, ova után. Persze nem arról van szó, hogy ezek között ne lennének középszerű, gyenge darabok dögivel, de azokat legalább nem húzzák. Mert az azért nem mindegy, hogy valami mondjuk félórában nyújt középszerű élményt, amíg még meg lehet vele alkudni, vagy 13 részre szétbontva, szétnyújtva fáraszt.

      A régi TV sorozatoknál az volt a gond, hogy ha volt egy jó, érdekes plot, amit nem lehetett fél, egy órában összefoglalni, azt rendszerint szétfillerezték. Így nagyon sok töltelék részen kellett átrágni magad addig, amíg történt is valami.

      Mára viszont fordult a kocka. Manapság, egyfelől abból is kihoznak 12-13 részt, ami amúgy 1, 2, maximum 3 részes ovában lenne fogyasztható. Másfelől, ami ettől nagyobb potenciállal bír, ott meg ennek az ellenkezőjét művelik, tömörítenek, vágnak, kihagynak dolgokat. Van egy jó cselekmény, amit a szokásos TV-s struktúra mellett, legalább 26 részben lehetne levezetni, de nem, ők fele ennyiben akarják. Persze semmi gond, mert 13×20-25 perc azért nem kevés idő, egy jó rendezőnek ennyi elég lehetne, csak hogy ehhez el kéne hagyni, a szokásos TV-s hülyeségeket. A baj csak ott van, hogy a legtöbb stúdió, rendező, amikor oda kerül, hogy választania kell egy tisztességes adaptáció, és a marketing szempontok között, akkor inkább az utóbbit választják.

      Coppelion-ról még nem döntöttem el, legyen e kritika, mert ugyan keményen megdolgozott azért a 2 pontért, de már így is nem 1 anime kritikája van elkezdve, félig, vagy negyedig készen. Szóval nem mondom biztosra, de lehet hogy lesz.

  5. Mivel én nem vagyok fent MAL-on ezért nekem halvány lila gőzöm sincs mennyi animét láttam már, én inkább egy word dokumentumban szoktam felírogatni, hogy milyen filmet láttam értékeléssel együtt. Ott általában év végére minimum 220-250 darab film összegyűl aztán nyitok egy újabbat.
    Coppelion látom neked is nagyon tetszett, igaz számomra is 2/10 azért, mert röhögni tudtam rajta.

    • Régen én egy excel táblázatba gyűjtögettem, de végül áttértem a MAL-ra. Egyszerűbb, gyorsabb, praktikusabb, meg van egy-két arc, akikkel csak ott szoktam beszélni. Plusz vannak ajánlások, bár azok néha elég nagy WTF? pillanatokat képesek okozni.

      Például amikor a Kill la Kill mellé olyanokat ajánlanak, mint a TTGL, FLCL, Needless, arra még azt mondom oké, mert ezek tényleg hasonlóak hozzá, valamilyen szinten. De amikor olyanokat látok, hogy Sailor Moon, Katanagatari, Bake, és mindnél csak ilyen minimális kapcsolódási pontok vannak, hogy “mindkettő magical girl”, “mindkettőben vannak kardok”, “mindkettőben van harc” akkor azért elgondolkodok azon, hogy ezt mégis hogy gondolta az illető?

      Ennyi erővel akár én is mondhatnám azt, hogy a Berserk nagyon hasonló, mint az Elfen Lied, mert mindkettőben van vér. Hogy amúgy közük nincs egymáshoz, mellékes. =D

  6. Gratula az nagy 500-as hoz 🙂 Én alig a felénél tartok most. A Nodamét én is ajánlom, nagyon jó kis anime. Amiket mostanában tervezek megnézni azok a Kara No Kyoukai filmek, a Kaiji, az NHK és a Samurai 7. A Coppelion pedig gyakorlatilag olyan fizikai fájdalmakat okoz amiből nem épül fel az ember egy hamar.

    • Kara No Kyoukai filmekkel majd én is tervezek közelebbi kapcsolatba kerülni, bár se a stúdió, se a forrás nem tartozik a kedvenceim közé.

      A Copellion-ról meg majd írok bővebben, ha oda jutok, mert egy ilyen rossz ízű falat után, még össze kell szednem a gondolataimat. =)

  7. Grat az 500-hoz 😀 Én még csak 350 környékén járok, abból is úgy 200 néhány perces rövidfilm, szóval nem igazán számítanak teljes értékű animének.

    És csak hogy legyen valami ellenpólus, én a Nodaméből csak pár részt láttam anno az Animaxen, de az elég is volt egy életre. 😀

    • Nekem is jórészt a sok ova és mozi dobta meg. =) Ha még mindig főleg TV sorozatokat néznék, akárcsak anno, akkor most olyan 300 körül járnék, de lehet kevesebb.

      Valahol persze, tényleg feltehető a kérdés, hogy egy 1-2 részes ova mondjuk mennyire minősül “teljes értékű” animének? Nos én azt mondom erre, hogy egy rövidebb ova vagy mozi, simán érhet annyit akár egy sorozat, főleg ha a maiakhoz viszonyítok.

  8. Az a kép az elején…. Lol! XD
    Gratulálok az 500 animéhez Peti, csak így tovább! 😀 Coppelion kritika meg jöhet! Akkora szart se tudom mikor láttam utoljára……

  9. Nem tudom, mostanában mennyire követed az animéket, viszont a minap belefutottam egy címbe, amiről gondolom már hallottál. Little witch academia című darab. A borító alapján érdekesnek tűnt, szóval belenéztem. Kb. azt hozta, amit vártam tőle, vagyis egy limonádé, Harry Potter – Kiki – Soul Eater crossover. Ennek ellenére még élvezhetőnek is nevezhető.

    • Egy ideje nem nagyon követem nyomon az anime ügyi eseményeket, de ezt speciel ismerem. Tulajdonképpen a Triggernek, a Gainax egykori őrültködős részlegének az egyik animuja. A 2013-as mozit anno láttam, az egész jó volt. A sorozatot meg majd pótolom. =)

      Igazából most ahogy nézem, akad még egy-két Trigger cím, ami érdekesnek tűnik, pl. Kiznaiver, Ninja Slayer, amikbe mindenképp bele nézek. Viszont ha már Trigger, akkor úgy látom Gainaxék meg időközben ráálltak ezekre a magical girl cuccokra. Van itt Magica Wars, Wish Upon the Pleiades, de valahogy egyik se tűnik túlzottan érdekesnek.

      Sajnos a Gainax, a PaSwG óta nem alkotott olyat, ami megfogott volna. A Medaka Box jobb esetben is középszerű volt, a Stellás airsoftozásról meg sikeresen lebeszéltek. (Ha jól tudom, nem is szerepelt valami fényesen.) Így nem sok reményt fűzök ahhoz, hogy ezek a magical girl cuccok, megütnék a mércét.

      • Sejtettem, hogy valamilyen információnak híján vagyok. 🙂 Az AA-n csak a filmre vonatkozó adatlapot találtam meg, aztán nézem, hogy a sorozatra meg 2017 van írva. Mondom magamnak, ez valahol nem stimmel. Akkor ezek szerint a film 2013-as, míg a sorozat idei.

        Amúgy nagyon nem vagyok képben ezekkel a stúdiókkal. Nagyjából a Gainax-ot tudom hova tenni, de bevallom, a Triggerre már nem is emlékeztem (jó, nem is néztem végig a PaSwG-t, meg valahogy nem is éreztem úgy, hogy feltétlen akarom). Ebbe a Little Witch Academia-ba most belekezdtem, de egyelőre ingadozok, hogy végig is vigyem. Valahogy elég távol áll tőlem az olyan koncepció, amikor a fősodor a főszereplő balfaszkodásairól szól. Nem véletlen nem bírtam végignézni a Watamote-t, és nem véletlenül nem szerettem a Johnny Bravo-t sem.

      • Nem az a baj, hogy túlságosan túltolták ezt a magical girl műfajt, elfáradt, és nehéz benne újat mutatni? Vagy ha lehetne is újítani, az kimerülne egy-két anime-ben, és kész?

        (Ez picit olyan, amikor a fantasy-ben túltolták a “kard és boszorkányság” típusú meg a high fantasy-t. Ami a jelenlegi angolszász fantasy-n pl. meg is látszik.)

      • Igazából pont egy rendhagyónak nevezhető darab a Little Witch Academia. Amúgy meg mindent túltoltak mára, nem csak anime fronton, de mindenütt. Mostanra a közönség is vagy válogatás nélkül zabál mindent (leginkább az igénytelenebbek), vagy kiválogatja a jobbakat, amelyek mellé guilty pleasure trash-t is fogyaszt alkalmi szinten. Viszont itt most igazából egészen másról van szó. Alapból egy kimondottan pofás sorozat ez az LWA, sőt, igazából még a humora is jó, csak főleg az elején, nagyon túltolják ezt a watamotés stílusú balfaszkodást. Most már, így 16 rész megtekintése után meg azon a véleményen vagyok, hogy jó sorozat.

        Amúgy nem is az SM típusú magical girl-ös vonalat erősítik, inkább amolyan Harry Potterbe oltott valami. Néha kimondottan értelmes gondolatokat közvetítve. Persze, ahogy halad előre a történet, sajnos a humora megkopott, kicsit ellaposodott. De a 10. részben a szerelem-méhes poén, na azon kihaltam, eszelős jó volt.

      • Nem konkrétan a Little Witch Academia-ról beszélek, hanem általában a magical girl műfajról. A LWA-t még nem láttam, így nem tudok róla véleményt mondani. Mostanában a Soul Eater megnézésén gondolkodom, mert nálam az is kimaradt – ha lesz időm, megnézem. Talán még az LWA-t is.

      • Akkor sikerült megint jól elbeszélnünk egymás mellett. 😀

        A Soul Eater-t érdemes megnézni. Viszont a sorozat második fele már nem annyira jó, mint az eleje, erre készülj fel.

        Ami a magical girl vonulatot illeti, én a nyugati produktumokon látom, hogy mennyire ki lett már fárasztva a zsáner. Elég csak ránézni a középszerű Katicabogárra, a rém gyatra Lolirock-ra, vagy az ígéretesen induló, de végül elég unalmassá váló Mysticon-ra. Utóbbiban pedig bíztam, hogy jó lesz, mert az első epizód kimondottan pofás volt, de már a negyedik részig elvesztette az érdeklődésemet. Talán, ha kinn lesz teljes hosszában, megnézem.

      • Az AA-t hagyd a fenében, My Anime Listet használj. =)

        Gainaxnél lényegében annyi történt, hogy az Imaishi féle őrültködős brigád, a PaSwG után kivált a Gainaxből, és önálló stúdiót alapítottak. Ez lett a Trigger. Először csak kisebb munkáik voltak, aztán összeszedtek annyi pénzt, hogy megcsinálhatták az első nagyobb animujukat, ez volt a Kill la Kill.

        Magical Girl témához annyit, hogy az a helyzet, hogy az a “hagyományos” shoujo magical girl, amit mi megszoktunk, az a 80-as évek végén, 90-es évek elején élte a fénykorát. Mára viszont erre az archetípusra, nem igazán van igény. Ma ha valaki magical girlel próbálkozik, az szinte mindig shounen. Illetve ami még nagyon trendi, az a techo vonal beleszövése a történetbe, ilyen-olyan formában.

  10. “Ma ha valaki magical girlel próbálkozik, az szinte mindig shounen. ”

    Ma ha valaki magical girlel próbálkozik, az szinte mindig SEINEN.*

    *javítottam 😀

    • Amúgy igen, most hogy mondod, nagy divat lett ez, kb. mint a Nolan féle Batman óta a képregény filmeknél, hogy oké, akkor most vegyük ezeket a cuki varázslányokat ám nagyon komolyan,
      legyen darkos, és drámai az egész. Csak ahogy ott, úgy itt is a legritkább esetben szokott ez működni.

      Legalábbis az ilyen Lyrical Nanoha féleségeknél, hiába volt ott a seinen besorolás, én meg nem mondtam volna magamtól, hogy ez az, és nem egy shounen.

      • “akkor most vegyük ezeket a cuki varázslányokat ám nagyon komolyan, legyen darkos, és drámai az egész. ”

        A nemműködő darkoskodás egy dolog, de főleg szar alibizés az ilyen cuccok lényege mellé, ami nem más, mint a nyomi moe/loli/moeloli-fanszervíz. Egyetlen anime van, amiben ez működik, mégpedig a Madoka, mert ott ez csak egy máz és van mögötte tartalom, az összes többi MadoKlón baromságnál meg olyan átlátszó mint a huzat (Pati anno rédzselt is miatta hogy há’ mé’ szólunk be ezekre, amikor UGYANOLYAN komolyanvehetőek, elvégre moe kislányokat kínlódtatnak bennük ergo Madoka 2 mind. LOL hogyne 😛 ).

        A Nanoha meg egy H-game sidestori animuátirata, olyan otakupandering vacak a kamuleszbüléssel, moelolikkal meg a többivel egyetemben, mint a ház.

        Btw lehet hogy csak az én radaromról maradtak le, de így kapásból egy mahou shoujo-t se tudok mondani, ami shounen-demográfiás lenne.

      • Kezdem elveszteni a fonalat. Korrepetálást kérek ezekből a kifejezésekből. 🙂

        Amúgy az LWA végülis melyikbe sorolható? Az első pár részét nem igazán élveztem, de most már kimondottan megkedveltem. Végre értelmes epizódjai vannak (bár a sorozat közepe táján a humora kicsit ellaposodott).

      • “főleg szar alibizés az ilyen cuccok lényege mellé, ami nem más, mint a nyomi moe/loli/moeloli-fanszervíz.”

        Kedvenc témánk a MOE/LOLI/MOELOLI. 😀 Azért feltűnt, hogy ez sokszor feltűnik Péter blogján, mint az idegeskedés tárgya. Ami persze jogos, mert tényleg agyfelbaszó jelenség. Szerintem lassan ideje lenne létrehozni a magyar anime szubkultban egy MAGYAR MOE/LOLI/MOELOLI ELLENES TÁRSASÁG-ot. 🙂 Én benne lennék. 😀

        “Kezdem elveszteni a fonalat. Korrepetálást kérek ezekből a kifejezésekből.”

        Azért, mert Surci egy Kazinczy. 🙂
        “shounen-demográfia” – Tutti, hogy ez saját találmány! 🙂

        Egyébként én a magyar anime szubkultot már egyre kevésbé figyelem, mert sok esetben kiábrándító, de főleg fárasztó. Az, hogy olyan animék kerülnek a figyelem középpontjába, mint a Grimoire of Zero – ahol a közel 40-es tigrisharcos társnak kap egy 13 éves boszorkányt, nonszensz. (A “kard és boszorkányság” fantasy meggyalázása.) De az is sokatmondó, hogy Member véleménygyárai, a Mangaanimepalota és a Teazsúr szerint a 2017-es év animéje a Konosuba – ami nem vészesen rossz, csak fájóan középszerű, és mint paródia, nem ad többet egy Irigy Hónaljmirigynél. 😛

      • “Btw lehet hogy csak az én radaromról maradtak le, de így kapásból egy mahou shoujo-t se tudok mondani, ami shounen-demográfiás lenne.” -> Pedig van, lásd Cutey Honey, Dai Mahou Touge, Okusama wa Mahou Shoujo. =)

        “Kezdem elveszteni a fonalat. Korrepetálást kérek ezekből a kifejezésekből.” -> Wikipédia a barátod. =) Amúgy shounen = fiatal tinédzser korú fiúkra belőtt animék, mangák. Seinen = Idősebb férfiaknak készült animék, mangák.

        LWA az seinen lenne, akárcsak a KlK és a PaSwG.

      • “Kedvenc témánk a MOE/LOLI/MOELOLI. 😀 Azért feltűnt, hogy ez sokszor feltűnik Péter blogján, mint az idegeskedés tárgya. Ami persze jogos, mert tényleg agyfelbaszó jelenség.”

        Aoi-n sokat lamentáltunk róla az elmúlt időszakban, és finoman szólva sem vagyunk elragadtatva ennek a tenenciának a térnyerésétől, pláne a pedo áthallásai miatt.

        “Azért, mert Surci egy Kazinczy. :D”

        ROFL. Amúgy észre se veszem soxor hogy milyen szlengben tolom, ilyen anime-témánál meg főleg, mert Aoi-n és itt is megszoktam már hogy aki benne van a fandomban, az úgyis érti. De aki nincs benne annyira, lehet hogy nem ismer minden kifejezést, főleg nem így surc-szlengesítve.

        “shounen-demográfia” – Tutti, hogy ez saját találmány!”

        Pedig nem, MAL-on, Wikin, ANN-en meg mindenütt így van feltüntetve az adott animanga célkorcsoportja: shounen(tizenéves fiúk), shoujo (tizenéves lányok), josei (felnőtt nők), seinen (felnőtt férfiak). Ezek eredetileg manga-antológiákat jelöltek. Manapság önmagában, hacsak nem bír túl tipikus, már borítóról felismerhető jegyekkel, nem sokat jelent, és bőven érdemes árnyalni is őket. Pl. a Shingeki vagy Death Note is shounen, meg a Sámánkirály is, az első kettő célcsoportja mégis a 16-18-as korosztály, az utóbbié pedig a 12-13 évesek (alsókorhatáros). Ahogy seinenből is kétfelé osztható a dolog, pl. a Berserk, a GiTS vagy a Psycho-Pass ugyanúgy seinennek van jelölve mint a Dimension W vagy a Fate/Illya, de az előbbieknek konkrétan a felnőtt férfiak a célközönésge, az utóbbiaknak pedig az otakuk. De ez már karadizájn alapján levehető anélkül hogy 1 percet is néztél volna az adott sorozatból.

        “Egyébként én a magyar anime szubkultot már egyre kevésbé figyelem, mert sok esetben kiábrándító, de főleg fárasztó.”

        Nem kell szezonos animut nézni. Nem is nagyon van mit, a legtöbb retek, az aktuális hájpok is. Mi aoisok nem is negyon szoktunk, 1-2 futó cuccot követünk mert hátha, de legtöbb esetben kiábrándító a végeredmény. Van egy rakat régebbi anime, azokat érdemes előszedni. Kérdezzetek itt a blogon vagy aoi fórumon, szívesen adunk ajánlókat. Juncs összerakott egy listát, erről is érdemes szemezgetni, van benne mindenféle.

        https://postimg.org/image/5puleq9z1/

        LWA az seinen lenne, akárcsak a KlK és a PaSwG.

        LWA és PsTwG igen, de a Kill la Kill nem, annak csak a mangája futott egy jobbára seinen mangákat lehozó antológiában, egyébként egy sima fájt-sónen mint a TTGL mondjuk.

      • “finoman szólva sem vagyunk elragadtatva ennek a tenenciának a térnyerésétől, pláne a pedo áthallásai miatt.”

        Szerintem az a probléma, hogy Japánban kicsit alternatív módon van értelmezve a pedofilizmus problematikája. Erről Révész Sándonak és Szilvay Gergelynek van egy érdekes vitája, pont Japán kapcsán, miszerint a gyermekpornográfia készítése és élvezése beletartozik-e a szabadságjogok közé.
        http://nol.hu/velemeny/a-pedofil-is-ember-1471157
        http://konzervatorium.blog.hu/2014/07/01/a_naci_is_ember_revesz_sandor_nyoman

        Én úgy tudom, a japán eljárás annyiban különbözik az európaitól, hogy megengedőbb az európainál. Vagyis Japánban tilos a gyermekekkel való szexuális aktus, plusz az arra épülő kereskedelem, vagyis a prostitúció és élőfilmes pornográfia. Ugyanakkor a rajzolt pornográfiát már engedélyezi, vagyis szabad utat enged a pedofil tartalmú mangák és animék előtt. Így simán megjelenhet olyan love story, amely a mentálisan sérült 16 éves kamasz srác és a fogyatékos 9 éves leánygyermek szerelmét (Dragon Crisis) vagy a 40 felé járó tigrisharcos és a 13 éves tiniboszorkány románcát (Zero of Grimoire) meséli el. Míg Európában és az USA-ban a pedofilizmus minden formája tilos (bár azért nálunk is megjelentek olyan tendenciák, amelyek szexualizálják a leánygyermeket, lásd gyermek modellkedés, gyermek szépségverseny, gyermek mazsorett, gyermek hastánc, “little cowgirl”).

        Bár magam libertariánus vagyok, de ha gyermekekről van szó, átmegyek ókonzervatívba. A gyermek nem játék, mégis sok felnőtt (köztük nem kevés szülő) játszik velük.

        “Kérdezzetek itt a blogon vagy aoi fórumon, szívesen adunk ajánlókat.”

        A Peti blogján kapom a jó ajánlatokat. Több jó animét is sikerült megnéznem Titkos, Péter, Surci, Junchi és Ritz ajánlásának köszönhetően. (Köszönöm, skacok! 😀 ).

        Megjegyzem, visszatérve a Member-társaságra, sok a megmondóember az anime fandomban. Már-már túlságosan is sok. Nekem a kedvencem az ÉV ANIMÉJE titulus osztogatása, ami igazából arról szól, hogy az adott megmondó-ember a saját ízlését nevezi ki kánonnak, majd a saját ízlésének megfelelő animét úgy rakja a nagyközönség elé, hogy az “etalon”, “mindenkinek illő megnéznie”, az “ÉV ANIMÉJE”. Szerintem ez a legbárgyúbb elitizmus, ami sok olyannak is megágyaz, ami kifejezetten káros pl. mások leműveletlenezése, ha vitatja az adott mű minőségét.

      • Most már le is mentettem magamnak a listát, mert pár hónapja, amikor először került elő, akkor nem tettem. 🙂 Ahogy elnéztem, néhányat láttam is a listáról. Amúgy lesz ennek 2.0-s verziója?

      • “ROFL. Amúgy észre se veszem soxor hogy milyen szlengben tolom, ilyen anime-témánál meg főleg, mert Aoi-n és itt is megszoktam már hogy aki benne van a fandomban, az úgyis érti. De aki nincs benne annyira, lehet hogy nem ismer minden kifejezést, főleg nem így surc-szlengesítve.”

        Amúgy ez a “shounen-demográfia” még tényleg semmi volt ahhoz képest, amikor olyanokat írsz, hogy “elindult a harcz!” (a szót értem, de lövésem nincs, a “cz” mit takarna, bár ha jól vettem észre, a gagyibb anime-csatáknál veszed ezt elő, de a mai napig nem vagyok biztos benne, hogy jól értem, vagy csak random “Surciskodás”), illetve egy ideje “aranyérmes” nálam most az “eNberek” vagy milyen szóhasználatod, utóbbinál még most sem jöttem rá, hogy mi lenne (mármint oké, az m betűt n-re cserélted és direkt naggyal írod, de ez nekem nem mond semmit, elsőre azt hittem, hogy biztos valami mém, ami nekem kimaradt, esetleg elgépelés, de azóta láttam, hogy ez is szándékos, szal passzolom XD), de ja, a nagy részét azért sikerül dekódolnom. 😀 Erre a kettőre azért kérnék egy “fordítás”, ha már feljött itt a “Surci-magyar nyelv lehetséges félreértései” témakör. XDDD

        Amúgy meg, hogy a témához is hozzászóljak: én ugye soha nem voltam az a nagy Gainax/Trigger-fanboy (sőt…), de ezzel a Little Witch Academia-val egy ideje már én is szemezek, pláne, hogy nem hipszterkedni akarok, de én még azok között voltam, akik látták a legelső, rövid, 20-25 perces OVA-t ebből, aztán évekig vártak a második filmre/sorozatra, mire elkészült. A másik meg, ami miatt bejött (legalábbis az első film, de remélem, hogy ezt a későbbi inkarnációkban is megtartották), hogy egyrészt nem az az elborult “Triggerkedés”, ami pl. egy Panty vagy Kill la KIll volt, hanem még az egyik legnormálisabb sorozatuk (jó, tudom, a fanboyok pont az előbbi miatt nézték a cuccaikat, de ezzel nálam 90%-ban inkább mellélőttek, a Gurren Lagann volt a nagy kivétel XD), másrészt bár seinen, de VÉGRE nem azt éreztem, hogy “na, X csaj azért került bele, hogy hentai doujinokban szerepelhessen majd, Y azért, mert ő lesz a leszbi, akivel majd lehet shipelni a másik csajt” stb-stb., hanem szimplán egy aranyos varázslós sorozat, ahogy Foma is mondta, kvázi egy Harry Potter, csak csajokkal. Én még a “magical girl” titulusán is elgondolkoztam, mert ugye azok általában inkább olyanok, mint Star Butterfly (hehe, most direkt egy amcsi példát hoztam, mert az parodizálta is egyben, szóval ott aztán fullba nyomták a stílusjegyeket, meg Foma látta is… XD), szóval csillagos varázspálca, átváltozás, valamilyen harci ruha (ami a hercegnő-féle habos-babos cucctól kezdve a Péter által említett “techno” szerelésig akármi lehet), esetleg még valami segítő állatka is befigyel, aki a tanácsokat osztogatja, stb-stb. Na, a Little Witch-ben semmi ilyesmi nincs, egy darab pálcájuk van, de az is az “ódivatú”, Harry Potter-féle “fadarab” és kb. ennyi. Szóval ezt én inkább nevezném szimpla varázslósulis animének, mint echte magical girl darabnak. (Persze ha a TV sorozat ilyen irányba vinné el végül, akkor nem szóltam.)

        Ja igen: Pash, a Soul Eatert meg nézd, mert jó darab, én eleinte rühelltem, de tényleg részről-részre jobb lesz és teljesen komolyan mondom, hogy itt KIFEJEZETTEN ajánlom a magyar szinkronos változatot, mert kurva jó, szerintem engem elsőre azért sem fogott meg annyira, mert japánul próbálkoztam vele. (A legtöbb magyar hang ebben a sorozatban egyszerűen jobban passzol a karakterekhez, mint az eredeti hangjuk, a fordítás szövege meg sokszor olyan, hogy beszarsz rajta a röhögéstől, persze nem úgy értve, hogy olyan gagyi, mert passzol a helyzethez, épp csak viccesebb, mint amit eredetileg a japók beleírtak. 😀 Pl. az igazgató eredetiben egy standard “japán vén fasz” hangot kapott, míg a magyarban mint valami meleg ürge… XDDDDDDD Ami elsőre fura lehet, de ahogy haladsz az epizódokban és látod, hogy hogyan affektál folyamatosan, vagy milyen a stílusa, egyre inkább értelmet nyer… XDDD De persze nem csak a komolytalanabb szereplők hangjait találták el, pl. Medusa olyan kemény volt, hogy ha buknék a gonosz nőcikre, én is rá lennék izgulva, mint anno oly’ sokan, amikor még futott a cucc és nézték… 😀 XD) Na, szal egy próbát mindenképp tégy a sorozattal szerintem, nekem még a sokak által szidott lezárás/utolsó 6-8 epizód sem tűnt olyan gáznak. (Na ja, mert igazából a manga is ezután kurvult el végképp és nem sokkal később be is fejeződött, szóval szvsz az anime még pont a csúcson hagyta abba az egészet, még úgy is, ha kissé bénácska lett a befejezés. XD)

        “Szerintem lassan ideje lenne létrehozni a magyar anime szubkultban egy MAGYAR MOE/LOLI/MOELOLI ELLENES TÁRSASÁG-ot. 🙂 Én benne lennék. 😀”

        Lehetséges amúgy, hogy van valahol ilyen és biztos vagyok benne, hogy naponta baszogatják hol a trollok, hol a vérkomolyan lolista fangörcsök. Tudom, mert én pl. Usteamen anno nem terveztem semmi ilyen “klubot” alapítani, szimplán csak kikeltem magamból, hogy az egyik kedvenc mangám is elment ilyen “loli route” irányba és így is majdnem össznépileg lincseltek meg. 😀 Képzeld el, azzal mit csinálnának, aki effektíve anti-loli “sereget épít”. 😀

        Ja, amúgy érdekességképpen: ha akartok látni olyan animét, ami tényleg magical girl vonalon kezeli ezt az egész boszorkány témát, akkor keressetek rá az Ojamajo Doremi-re. 😀 Ott aztán minden van: magical girl átváltozás minden epizódban, csilivili ruha-pálca, segítő állatka (akit mondjuk én minden részben kinyírtam volna, mert olyan hihetetlenül idegesítő/paraszt volt, de ez más kérdés… XD), stb. Mondjuk nézésre nem ajánlom, mert ez meg nem seinen, hanem a másik véglet, vagyis érezhetően ilyen 8-10 éves kislányok voltak a célközönség és annyira is köti le az embert, de összehasonlításképpen bele lehet nézni, hogy milyen az, amikor a japók TÉNYLEG magical girl boszikat csinálnak, erre írtam, hogy az LWA szerintem nem erre ment rá, inkább a “roxforti vonalra”. XD

      • Titkos: már összefutottam Akko-Diana shipeléssel. 🙂

      • eNber + harcz: csak random, hülyeségek, nincs mögöttes tartalmuk.

        “Amúgy lesz ennek 2.0-s verziója?”

        Nem hiszem, de ezen elég sokminden rajta van azért. Én mondjuk pár dolgot még felpakoltam volna, de ugye egyéni preferenciák is bejátszottak Juncsnál,és ezt nem is tagadta. Ettől függetlenül is teljesen korrekt ez a lista.

      • “Aoi-n sokat lamentáltunk róla az elmúlt időszakban, és finoman szólva sem vagyunk elragadtatva ennek a tenenciának a térnyerésétől, pláne a pedo áthallásai miatt.” -> Én már akkor éreztem, mikor még az AIIIR!, és a nővérkéi voltak épp a fennkölt hangon emlegetett “mesterművek”, amikről csakis szuperlatívuszokban lehetett beszélni, különben egyből érzéketlennek, szépérzék hiányában szenvedőnek lettél titulálva, hogy ez az irány baromira nem lesz jó. Pedig ekkor még sejteni se lehetett, hogy ezek tényleg csak előszelei a valódi moslék áradatnak. Gondolok itt az ilyen Ore, Twintail ni Narimasu, Vividred Operation, és hasonló “Patis jóságokra”.

        “Megjegyzem, visszatérve a Member-társaságra, sok a megmondóember az anime fandomban. Már-már túlságosan is sok.” -> Lehet én vagyok lemaradva, de én összesen kettőről tudok, akik valamennyire előtérbe is vannak tolva, az egyik Atis, a másik meg Daisetsu volt, de ha jól tudom, ő nemrég kvázi abbahagyta a videózást. Mangekyo szintén.

        “én még azok között voltam, akik látták a legelső, rövid, 20-25 perces OVA-t ebből, aztán évekig vártak a második filmre/sorozatra, mire elkészült.” -> Nálam ugyanez, az LWA-t én is az első, kvázi pilot epizóddal kezdtem, és tetszett is. Viszont nálam pont az jött elő, amit írsz, hogy én a Gainax, Trigger, Mr. Imaishi hardcoreabb vonulatának voltam, vagyok a fanboya, így nekem ez már, meglehetősen lightos volt.

        Szóval azért messze nem egy PaSwG szerű élmény, ami neked persze nyilván pozitívum, de nekem olyan, mint mikor a hullámvasút után, beülsz az állatsimogatóba. Annak is megvan ugyan a maga feelingje, de az élmény, közel sem ugyanaz.

        “Ja, amúgy érdekességképpen: ha akartok látni olyan animét, ami tényleg magical girl vonalon kezeli ezt az egész boszorkány témát, akkor keressetek rá az Ojamajo Doremi-re.” -> Vagy ott van még a Sugar Sugar Rune, ami mondjuk még így is fogyaszthatóbb, mint a Doremi. =)

        Emlékszem a Doremit már anno se szerettem, mikor még a német RTL II-n ment. Mindig azt vártam, hogy mikor lesz már végre vége, mert utána mindig a KKJ jött, ami finoman szólva jobban érdekelt. =)

        “Ettől függetlenül is teljesen korrekt ez a lista.” -> Az, bár én hiányolok róla több olyan alapművet, amit szerintem minden animésnek, aki komolyabban érdeklődik ez iránt a hobbi iránt, illik megismerni. Pl most így hirtelen: Akira, Alita, Perfect Blue, Tenchi Muyo!, Oh My Goddess!, Slayers, Ranma ½, Urusei Yatsura, Galaxy Express 999, Bubblegum Crisis.

      • “Lehet én vagyok lemaradva”

        Inkább csak annyi, hogy nem olvasod az Animemangapalotát és a Teazsúrt. Mondjuk nagyon én sem – csak ritkán belenézek. Egyre inkább úgy állítják be magukat, mint akik “tudják, mi a jó anime”, a saját ízlésüket téve meg mércének. A Teazsúr kereken kijelentette, hogy a Konosuba az ÉV ANIMÉJE – mármint szerintük az. A másik, amitől herotom van, az a kritikátlan Member-tisztelet, de már erről is esett szó a blogon. Igazából mondhatnám azt is, hogy nem kell velük annyira foglalkozni, de mindig találkozok valakivel az internet világában, különféle fórumokon, akik az Animemangapalotát tekintik egyfajta mércének. “Azt írta róla, az Animemangapalota, hogy szar” és az olvasottak alapján már semmiféle esélyt nem ad az adott animének.

        Szerintem azért nem foglalkozol vele, Péter, mert te elég autonóm figura vagy, aki a saját ízlésére ad, és nem követ vakon semmilyen véleményvezért. Meg szerintem minden idejáró ilyen autonóm kultúrafogyasztó. De nem mindenki ilyen. Számos emberrel találkozok, akik az Atis, a Daisetsu, a Garai Timi, az Animemangapalota és a Teazsúr véleménye alapján dönti el, megnézi az adott animét vagy sem. Ez pedig nem éppen autonómia.

  11. “Az AA-t hagyd a fenében, My Anime Listet használj.”

    A MAL, bevallom, soha eszembe se jutott, hogy erre is alkalmas. Mondjuk korábban nem is nézegettem. Amúgy az AA-t azért szoktam erőltetni, mert megszoktam, meg magyarul van leírás. Nem nagyon szeretek angolul olvasni.

    “Wikipédia a barátod.”

    Tudom, meg a gugli is. Attól még az egy másik dolog, hogy sokszor pont annyira szabadon értelmezik, hogy aktuálisan gyakran még itt sem vagyok biztos benne, hogy ki milyen értelmezésben, vagy egyáltalán eredeti jelentése szerint használja a kifejezéseket. Ezért is gondoltam, hogy “korrepetálást” kérek. 🙂

    “Egyébként én a magyar anime szubkultot már egyre kevésbé figyelem”

    Szerintem az ide járók közül sem sokan figyelik már. 🙂 Mondjuk én sose követtem különösebben az alakulását. A fénykorában mással foglalkoztam, amikor meg már leáldozóban volt, akkor meg már beértem azzal, hogy megnézzem, ami érdekelt. Persze emellett az anime felhozatal is egyre silányabb. Minap poénból megnéztem a 2017-es kínálatot. Címek és borítók alapján egy sem volt, amire azt tudtam volna mondani, hogy akár csak az adatlapjára kíváncsi lennék. Az LWA esetében is teljesen más úton futottam bele, azért is keltette fel a figyelmemet, de ha csak a listát néztem volna, vsz elsiklott volna felette a tekintetem.

    • “Minap poénból megnéztem a 2017-es kínálatot.”

      Én legutóbb Member véleménygyárainak, az Animemangapalotának és a Teazsúrnak az ajánlásait néztem meg. Ami nagyobb részt kimerül a kommerszben. Viszont engem meg már a kommersz nem elégít ki – főleg anime fronton. Őszintén megmondva, Péter blogján jobb ajánlásokat kapok a kommentelőktől, mint az ilyen “hivatalos” megmondó-portáloktól.

      “Az LWA esetében is teljesen más úton futottam bele, azért is keltette fel a figyelmemet”

      A Little Wich Academy-nek valamikor nekikezdek. De még a Soul Eater is előttem van. Majd meglátom. Most jelen pillanatban betemet a munka és a magánélet. Idő kell, hogy ráhangolódjak egy sorozatra.

      • “Én legutóbb Member véleménygyárainak, az Animemangapalotának és a Teazsúrnak az ajánlásait néztem meg.”

        Ennyire nem szoktam rákattanni az anime-témára, hogy ezeket a felületeket böngésszem. 🙂 Nálam általában Péter blogja az egyetlen felület, ahol tudatosan keresek címeket. Ezen kívül legfeljebb néha ránézek az AA adatbázisára, ha találok valami érdekesnek tűnő darabot.

        Amúgy a kommersz is olyan dolog, hogy legalább tudja az ember, mire számítson, így ha nem akar komolyabban odafigyelni, akkor jön jól, amolyan popcorn kikapcsolódásnak. De anime fronton valahogy én sem különösebben vonzódom az alkotások többségéért.

        A hivatalos megmondóportálok mondjuk másutt is elég elfogultak tudnak lenni. Nyugati rajzfilmeknél elég gyakran találkozom azzal a jelenséggel, hogy a Spongyabobot referenciának tekintik, főleg olyanok, akik az ezredforduló környékén születtek. Sajnos el fog jönni az idő, amikor már a Katicabogár lesz a referencia.

        Ha lesz időd rá, akkor tényleg érdemes nekikezdeni a Soul Eater-nek. Sajnos a vége nem épp a legjobb, meg úgy a sorozat második fele is már botladozik, de még így is egy jó anime a maga módján. A maiakhoz képest mondjuk nem tudom, milyen, de nem tartom valószínűtlennek, hogy így is köröket verne rájuk.

        A Little Witch Academia-nak már a vége felé járok. Az eleje bohókás volt, bár a humora sokszor túl volt tolva. A közepére kicsit vesztett a humorfaktorból, de legalább kialakult valami történet benne. Most így a végére megtalálta az egyensúlyt a sztori és a humor terén. Amúgy nagyon kíváncsi vagyok már, hogy mire akar kilyukadni a története.

    • Tegnap éjjel befejeztem az LWA-t. Nagyon tetszett. 🙂 Mondjuk a fénykardos jeleneten felröhögtem, mert annyira abszurd mód erőltetett volt. 😀 Végülis egy egész pofás történetet hoztak ki belőle.

      • Én most nézem. Estére befejezem. Eddig jó, szórakozom rajta. 🙂 Szerintem estére már lesz itt egy kész vélemény a részemről.

      • Nekem kicsit tovább tartott a nézése, mivel napi 2-3 résznél többet nem voltam képes bevállalni. Ez az elején inkább azért volt, mert az első pár rész inkább idegesített, aztán meg más dolgom is volt. 🙂

  12. Kezdek egy új sort. 🙂

    Megnéztem a Little Witch Academy-t. Mi a véleményem? Az, hogy ILYEN ELÉGEDETTEN RÉGEN KELTEM FEL EGY ANIME MEGNÉZÉSE UTÁN. (Na jó, persze ha nem számolom a Space Dandy-t!) Ez nagyon bejött! Öröm látni, hogy a japánok 2017-ben is képesek kiváló animet készíteni. Ha értékelnem kellene, úgy 10/8 v. 10/9. Szórakoztató, humoros, bájos, izgalmas, időnként elgondolkodtató is – de inkább kikapcsol.

    Aki nem látta, az mindenképp nézze végig a sorozatot. (Titkos, neked is ajánlom! 😉 ) Kösz, Foma, az ajánlást – ez tényleg remek volt!

    • Örülök, hogy tetszett. 🙂

      Nekem mondjuk az első pár epizód nem igazán tetszett, de utána nálam is bevágódott. Rendkívül okosan építették fel a koncepcióját, és tetszett, hogy a random ökörködésből fokozatosan átvezetett egy kompetens történetbe.

      Amúgy most néztem meg a 2013-as ovát, és ledöbbentem, hogy a sorozat mennyire más ahhoz képest. Amit az ovában megalapoztak, azt a sorozatban teljesen kiherélték. Ettől függetlenül mindkettő remekül működik.

  13. “Titkos: már összefutottam Akko-Diana shipeléssel.”

    Jó, hát az van mindenütt (lásd MLP… :D), csak az a nem mindegy, hogy a sorozat úgymond “nyitva hagyja a kérdést”, vagy elviszik ilyen fullleszbi-félpornó irányba, mint pl. a Péter által emlegetett Vividredben, ahol emlékszem, volt egy jelenet, ahol nem csak egy kádban fürdenek, de még valami “nézd már meg a fenekemen lévő anyajegyet!”-ürügy miatt majdnem az arcába is nyomja a punciját, szal érted… XD Na, utóbbi tudtommal szerencsére nem nagyon van a LWA-ben, max nagyon enyhe utalások, amiket aztán a fanokra bíztak, hogy miket látnak bele. 🙂

    “eNber + harcz: csak random, hülyeségek, nincs mögöttes tartalmuk.”

    Ja, oké, akkor megnyugodtam, hogy nem azért nem értem őket, mert esetleg lemaradtam valami “belsős poénról”. 😀

    “Én már akkor éreztem, mikor még az AIIIR!, és a nővérkéi voltak épp a fennkölt hangon emlegetett “mesterművek”, amikről csakis szuperlatívuszokban lehetett beszélni, különben egyből érzéketlennek, szépérzék hiányában szenvedőnek lettél titulálva, hogy ez az irány baromira nem lesz jó. Pedig ekkor még sejteni se lehetett, hogy ezek tényleg csak előszelei a valódi moslék áradatnak. Gondolok itt az ilyen Ore, Twintail ni Narimasu, Vividred Operation, és hasonló “Patis jóságokra”.”

    Amúgy tényleg azoktól kezdett el “durvulni” a helyzet, asszem úgy 2005-2010 között volt a legdurvább, aztán szerencsére mintha azóta próbálnának újra egyre több értelmes darabot is kihozni, de persze azért a loli-hatás még mindig túlzottan erős. (De pl. legalább ilyen Kodomo ni Jikan-szerű szutykokat én mostanában mintha már kevésbé látnék. 😀 ) Plusz ugye rájöttek, hogy ha már manapság nincs új ötletük, nem szégyen olyan régi cuccokhoz visszanyúlni, amik anno jók voltak, de nem kaptak anime-adaptációt. Aztán így lett JoJo vagy Kiseijuu anime. 🙂

    ““Megjegyzem, visszatérve a Member-társaságra, sok a megmondóember az anime fandomban. Már-már túlságosan is sok.” -> Lehet én vagyok lemaradva, de én összesen kettőről tudok, akik valamennyire előtérbe is vannak tolva, az egyik Atis, a másik meg Daisetsu volt, de ha jól tudom, ő nemrég kvázi abbahagyta a videózást. Mangekyo szintén.”

    Igen, azért itt hozzá kell tennünk, hogy szerencsére ezen “Member-társaságok” valódi fandomformáló ereje igazából mindig is kurva kicsi volt. Mostanában talán az AnimeAddicts az egyedüli olyan animés oldal, amit tényleg látogatnak a fanok, illetve a Dai-Atis duó a YouTube-on, de ők is csak azért, mert ezt a mostanában divatos, Szirmai-style videózást kapták elő, csak animés köntösben. Ezeken kívül nem nagyon van itt “megmondóember”, szal Member észosztása az ő 25 nézőjével kb. annyira van hatással a fandomra, mint anno teszem azt Muffin fórumos kiskirálykodása. 😀 Oké, hogy ők faszagyereknek, “animekritikusnak”, meg még tököm tudja minek érzik magukat, miközben ezt csinálják, de objektíven nézve szerencsére semmilyen komoly hatásuk nincs, leszámítva azt a pár agymosott fant, akik tényleg képesek úgy hozzáállni, hogy “hát ha Muffin/Member szerint X/Y anime szar, akkor én már meg sem nézem, mert nekik mindig igazuk van!”, de az ilyen meg meg is érdemli… XD

    “Emlékszem a Doremit már anno se szerettem, mikor még a német RTL II-n ment. Mindig azt vártam, hogy mikor lesz már végre vége, mert utána mindig a KKJ jött, ami finoman szólva jobban érdekelt. =)”

    Amúgy dettó. 😀 Kb. azért néztem, mert tudtam, hogy utána jönnek a jobb animék. 😀 A Cryon Shin-channal szintén ez volt a helyzet: életem talán No. #1 legfosabb animéje, amit valaha láttam, de sajnos pont a Ranma ment utána, szóval minimum fél füllel és szemmel is, de végig kellett szenvedni mindig. 😀 XDDD

    “Az, bár én hiányolok róla több olyan alapművet, amit szerintem minden animésnek, aki komolyabban érdeklődik ez iránt a hobbi iránt, illik megismerni. Pl most így hirtelen: Akira, Alita, Perfect Blue, Tenchi Muyo!, Oh My Goddess!, Slayers, Ranma ½, Urusei Yatsura, Galaxy Express 999, Bubblegum Crisis.”

    Amúgy itt játszik be, hogy azért Junchi is emberből van és a személyes preferenciáit némileg csak beleszőtte, még ha próbált is objektív maradni és amúgy szerintem is 90%-ban korrekt a lista. 🙂 Szal pl. Rumiko-cuccot tőle az életben nem fogsz ajánlásban látni, mert herótja van tőlük (Surcinak dettó, legalábbis ami Rumiko-vígjáték, az Inu Yashát a komolyabb hangvétele miatt még asszem bírta is, de abban is csak a serious részeket XD), a Maison Ikkoku-t azért rakta rá, mert a slice of life világ és a kamasz helyett már egyetemista karakterek miatt velük még úgy-ahogy tudott azonosulni, de ott is mindig megjegyezte, hogy azért a poénoktól ő inkább a falat kaparta, a comic relief-nek szánt karik meg őt inkább csak masszívan felbaszták. XD Az UY-re amúgy én próbáltam Aoin rádumálni, el is kezdte becsülettel, de aztán 30 rész után már nagyon szenvedett, a szereplők nagy része kifejezetten taszította, stb. Ami abból jó emlék maradt neki, az a második mozifilm, de az is leginkább Oshii rendezése miatt, nem a Rumikós-elemekért. (Btw, majd még Surcitól lennék kíváncsi erről a filmről egy véleményezésre… XD) A Ranmával is próbáltam “házalni” nála, de ott már az egész genderbend téma taszította, a humorától meg szerintem megint szétmarná az arcát, szal hagytam is.

    Slayers-t én is simán ráraknám, de gondolom az megint azért “bűnös”, mert ilyen kis “lolvígjáték” darab, nem elég komoly, vagy nem tudom… 😀 (Pedig a mai napig az egyik legjob high-fantasy, pláne, hogy a hülyéskedés mellett az egyik legjobban felépített/kigondolt anime-fantasy univerzum szvsz.)

    Amit viszont tényleg furcsállok és most, hogy mondod, fel is tűnt, ha korábban nem is: a Tenchi Muyo. Szal tudtommal az első OVA-hát Junchi is imádja, az első TV sorozatát (Tenchi Universe) nemkülönben, szóval tényleg érdekes, hogy ezt ő így totál kihagyta, pedig szép példája annak, amikor háremaniménél először írják meg a sztorit és utána a karikat, meg az ecchi jeleneteket, nem pedig fordítva.

    “Megnéztem a Little Witch Academy-t. Mi a véleményem? Az, hogy ILYEN ELÉGEDETTEN RÉGEN KELTEM FEL EGY ANIME MEGNÉZÉSE UTÁN. (Na jó, persze ha nem számolom a Space Dandy-t!) Ez nagyon bejött! Öröm látni, hogy a japánok 2017-ben is képesek kiváló animet készíteni. Ha értékelnem kellene, úgy 10/8 v. 10/9. Szórakoztató, humoros, bájos, izgalmas, időnként elgondolkodtató is – de inkább kikapcsol.

    Aki nem látta, az mindenképp nézze végig a sorozatot. (Titkos, neked is ajánlom! 😉 ) Kösz, Foma, az ajánlást – ez tényleg remek volt!”

    Na, örülök, hogy tetszett! 🙂 Akartam amúgy mondani, hogy azért a mai animék közül nem mindegyik ANNYIRA szar, ahogy azt te elképzeled, inkább a fanoknak van egy különleges tehetsége ahhoz, hogy az igazán kommersz fosokat (lásd pl. SAO) promózzák hülyére, míg az ilyen LWA-t lazán elsikkadnak mellettük sajnos. (Én speciel nem is tudtam volna arról, hogy végülis elkészült belőle a TV sorozat, ha a szokásos szezonos chartokat nem lesném mindig, mert amúgy kb. a hazai és a nemzetközi fandomban is NULLA visszhangja volt a cuccnak.) Amúgy én is meglesem majd, rajta van a kilométer hosszú “plan to watch” listámon ez a sorozat is. 😀

    • “Na, utóbbi tudtommal szerencsére nem nagyon van a LWA-ben, max nagyon enyhe utalások, amiket aztán a fanokra bíztak, hogy miket látnak bele.”

      Na jó, csak azért, ha az ember látogat bizonyos oldalakat, akkor óhatatlanul belefut mindenfélének a pornósított változatába, én igazából erre gondoltam. A készítők nem feltétlen csinálják ezt direktbe, viszont rajongók, vagy erre szakosodottak meglépik azt, ami esetleg benne sincs az alapműben.

      “objektíven nézve szerencsére semmilyen komoly hatásuk nincs”

      Szerintem lehet komoly hatásuk, ha pont a kezdőket találják meg a hülyeségeikkel. Azért, aki belekezd egy új hobbiba, az általában körbekérdezősködik az adott témával kapcsolatban a megfelelő fanoldalakon, és ha belefut néhány nagyhangú, önjelölt, megmondó emberbe, akkor könnyen tévútra terelhetik. WoT-os példa, most elkezdték sztárolni az egyik prém tankot, az M56 Scorpion-t, ami igazából annyira nem kezdőbarát, hogy ha nem elég körültekintően fogalmazták volna meg az elemzését, akkor egy csomó játékost bezavarnának a málnásba.

      “Kb. azért néztem, mert tudtam, hogy utána jönnek a jobb animék.”

      Ezekre már nem is emlékszem. 🙂 Amúgy, ha már ilyen dolgok felmerültek, én az Rtl klubos anime délutánokban ezeket a francia animéket untam nagyon, mint azok a kosaras kengurúk, meg titkosügynök krokodilok, vagy mi a csudák voltak.

      “Slayers-t én is simán ráraknám”

      Jah, az nálam is nagy kedvenc. Mondjuk, ahogy elnéztem, ezen a listán nagyjából minden zsáner képviseltetve van, így nem is férhetett fel rá minden. Talán egy több részből álló, tematikusabb táblázatra jobban elfértek volna. Fantasy kategóriában is simán ott van a legjobbak között a Slayers, nálam is, de szépen belépett az élcsapatba az LWA is.

      “Akartam amúgy mondani, hogy azért a mai animék közül nem mindegyik ANNYIRA szar”

      Tudom, ez elsősorban Pash-nek szólt, de talán rám is vonatkozik. 🙂 Hogy őszinte legyek, az utóbbi években nem nagyon érdekelt, hogy aktuális animékkel foglalkozzam, és vsz a jövőben sem fog ez nagyon változni. Azért, ha évente akad egy olyan cím, ami meg tudja ragadni a figyelmemet, az már jó lenne. De mostanában inkább a nyugati címekkel foglalkozom, és ott is nagyon hosszú a pótolni valók listája, jó címek és trash terén egyaránt. Egyszer rá kéne szánnom magam a Kiara the Brave című förmedvényre is. 🙂

      Az meg, hogy a magyar közösségnek nincs ízlése, igazából csak az itteni kommentek alapján feltűnő, mivel nagyon nem kísérem figyelemmel. 🙂 Persze lehet, hogy még lesz nagyobb visszhangja az LWA-nak, főleg, hogy a Netflix megvette a címet, és elvileg már van angol szinkronja. Sőt, annyira sikeres lett, hogy lehet, lesz második évada is (bár amit a Triggernél nyilatkoztak az esetleges második évad koncepciójával kapcsolatban, az alapján inkább ne legyen). Szóval, nemzetközi szinten, igenis volt visszhangja, csak legfeljebb nálunk nem ütötte át az ingerküszöböt. Amúgy vicces, hogy nálad csak dagad a bakancslista. 🙂

      • “bár amit a Triggernél nyilatkoztak az esetleges második évad koncepciójával kapcsolatban, az alapján inkább ne legyen”

        Én is örülnék egy LWA 2. évadnak. De most közel jársz hozzá, hogy el vedd a kedvem. Mi a második évad koncepciója?

      • Sajnos nem jegyeztem fel, hogy hol találtam az információt, ami amúgy is kissé zavaros volt számomra. A lényeg, hogy a Trigger azt nyilatkozta, hogy a második évad koncepciójába bele akarják emelni a Night Fall-t, mint spinoff-ot. Hogy most ez alatt azt értik, hogy a második évad egy spinoff lesz, vagy tele akarják pakolni fanservice filler epizódokkal, az nem derült ki.

    • Egy kis kiegészítésként, csak hogy ne maradjon el a pónis vonulat sem, találtam egy jó poént:

      • Kiki, a boszorkányfutár belépett a Little Witch Academia-ba:
        (https://www.youtube.com/watch?v=CFLaIs_Tyfg)

      • Már a képet is láttam neten. 🙂 Viszont úgy tűnik, még nem ivódott bele az internet bugyraiba a sorozat.

      • Szerintem be fog. Rengeteg fanartot láttam a neten. Már vannak mémek.

        Azért az LWA le sem tagadhatná a Harry Potter-hatást. 🙂 De egész jól nyúlt hozzá a brandhez.

      • Azért nem csak HP van ebben, de valóban, sokat merített belőle. A legjobb mégis az, hogy több ismert brand-et is parodizál, mint a Twilight, Trónok Harca, stb.

      • Én nem akarlak titeket elkeseríteni, de ennél a cuccnál szvsz nem lesz “nagy bumm”. Lásd a KlK is hogy eltűnt azóta az éterben, pedig akörül még jó nagy hype is volt. (Ugye “Anime is Saved!” meg hasonlók.)

      • “Én nem akarlak titeket elkeseríteni”

        Végül is oly mindegy, hogy lesz neve vagy sem az Anime Univerzumban. (Ugye, arra gondolsz, hogy a KIK-et is elfelejtették azóta már sokan.) Ha nem, akkor ezt dobta a gép. Én elvoltam vele. Örülök, hogy egy anime jó érzéseket keltett bennem, meg tudta magát szerettetni stb. Valószínűleg újra meg fogom nézni valamikor. Megmondom őszintén: régen kötött le ennyire egy “univerzum” – és örültem az érzésnek, a sok csalódás után.

      • Ha már így szóba került, belenéztem már a KlK-ba is. 🙂 Nagyon beteg. 😀

      • Számomra a KIK különös élmény volt, de annyira nem fogott meg, mint a LWA. Olyan egyszer nézhetős anime. Különösebben nem voltam oda érte, de a maga módján elszórakoztatott. Igyekeztem nem komolyan venni, és így kikapcsolt egy rövid időre.

        Mondjuk az ellene indított moralizálós bírálathullám vicces volt az anime szubkultban. Komolyan, olyan kirohanásokat intéztek egyes animések ellene, hogy az már felért egy kádéenpés kirohanással. Olyan finomságok, hogy “az öncélú meztelenkedés erkölcstelen”, meg hogy “megrontja a kisgyerekeket”. Kicsit túl komolyan vették a cuccot, azt hiszem! 😀

      • Ó, Kill la Kill… Egy megkerülhetetlenül középszerű anime, egyetlen komolyabb emlékem van csak ezzel a cuccal, az is a fanbase-ből, mikor még jártam az egyik hazai animés fórumra (kivételesen nem AA), ahol az admin szó szerint kilistázta, kik lehetnek a potenciális “ellenségei” ennek a kikezdhetetlen mesterműnek (apácák, papok, homokosok, a teljes női nem, etc.) és ezeket rendre meg is indokolgatta ilyen tl;dr-ben. Haláli élmény volt. 😀 Igaz, arra a fórumra utána soha nem tértem már vissza, de ez úgy megmaradt bennem, mint lolikszdé matéria.

      • “Egy megkerülhetetlenül középszerű anime”

        Garai Tímea cikkét olvastad? Amelyben úgy interpretálja a KIK-et, mint feminista művet?

      • Érdekes, hogy ami Péternek jobban bejött, az nektek nem tetszett annyira, ami meg nekünk bejött, azzal meg pont Péter áll ilyen felemás hozzáállással. 🙂 Ízlésbeli eltérések.

        Mondjuk még nem döntöttem el, hogy végig is nézem a KlK-t, de az első epizód kicsit túlságosan is speedes tempójú volt. Ha végig ilyen, akkor meg fog fájdulni a fejem tőle. 🙂

        Egy kis off: most futottam bele egy érdekesnek tűnő film trailerébe.

      • Számomra a középszerűtől azért jobb volt a KLK, olyan felső-közép kategóriásnak nevezném, de mondjuk úgy “házon belül” láttam ettől sokkal jobbakat. Szóval őrültködés terén azért egy Dead Leaves, PaSwG ennél sokkal merészebb volt. Dramaturgiailag meg max a TTGL térdéig ért fel.

        Junchi: Akkor nevezzük nevén a gyereket, az egykori Otaku fórumról, és annak adminjáról, Firebrandről volt szó, és igen, az valóban epic volt. Akárcsak az, mikor számon kérted rajta ezt, amolyan “Nem gondolod, hogy egy kissé túltoltad a fankodást?” alapon, mire kikérte magának, és kaptál egy nap bant. =D

        Vele nekem is sikerült párszor összeakasztanom a bajszom. Pl. mikor azon rinyált, hogy valaki megosztotta az animut nCoreon, az ő feliratukkal, és erre nem kért tőlük külön engedélyt. Aztán mikor megkérdeztem tőle, hogy miért, ő kért e engedélyt a HorribleSubstól, hogy felhasználhassa az ő munkájukat? Akkor csak pislogott, hogy hoppá, valami hiba van rendszerben. =D

        Mondjuk azon a helyen nekem nem is vele, hanem a modal volt inkább bajom, aki úgy osztogatta a figyelmeztetéseket, minimális nézeteltérések miatt, mintha az cukorka lenne. Emlékszem egyszer konkrétan azért figyelmeztetett, mert leírtam azt, hogy a hentaiok többsége amúgy nézhetetlen, ha nem rendeltetésszerű célra akarja használni az ember. Mire jött a warn, gyakorlatilag egy feltételezésre hivatkozva, hogy: “Mert mi van akkor, ha valaki erre jár, elolvassa pont az én bejegyzésemet, ami rosszul esik neki, és majd emiatt nem fog ide regisztrálni…” =D

        Szóval az még hagyján, hogy eleve zseniális taktika volt ez, hogy nem a már meglévő felhasználók megtartása volt a cél, hanem a random az éterben keringő emberkék érzékenységének szem előtt tartása. Viszont közben meg a főoldal chatjében, amit jelzem bárki láthatott, nagyban ment az Usteam színvonal, hogy ki, milyen “fincsi hentai képeket” talált, és az majd milyen jó lesz este, ha a szülők már nyugovóra tértek, és nem kell attól tartani, hogy véletlenül rájuk nyitnak. Ami nemcsak, hogy szabályzat ellenes volt, mert pornográf tartalmat, nem lehetett volna nyíltan megosztani, de sokkal inkább alkalmas volt arra, hogy elriasszanak vele embereket. =D

        Persze amikor erre próbáltam rámutatni, akkor meg én lettem a sznob, aki “nem érti a viccet”. =)

        Pash: A PaSwG-nél ugyanez volt, ott is előjött a “védekezés nélküli szexre buzdítástól” kezdve, minden baromság. Sőt, arra még a hardcore weeaboo réteg azért is külön fújt, mert a régi What a Cartoon-os CN rajzfilmek stílusát idézte. Tiszta vicc volt, ahogy elkezdték a “japán kreativitást” félteni ettől, miközben ők épp az ilyen Strike Witches féleségekért voltak oda.

  14. Mint a fenti anime ajánlós kis chart megalkotója, tennék egy-két kiegészítést az elhangzottak mellé, for the sake of teljes kép:

    A GitS, Perfect Blue, stb. hiányának oka egészen prózai: azok filmek, a chart címe pedig “Megtekintésre erősen ajánlott sorozatok, OVA-k”. 😀 Szándékomban állt anno külön anime-filmeset is gyártani, de már nem volt hozzá erőm, most meg már abszolút sansztalan a dolog.

    A másik, hogy a lista megalkotásánál próbáltam valóban olyan objektív lenni, amennyire csak lehet (hence ezért is kerültek rá olyan címek, amiket amúgy nem szeretek túlságosan, de tudom, hogy ez inkább az egyéni hisztim és bizonyos preferenciák miatt van, és nem a vélt minőségtelenségük okán, ilyesmi volt a Shinsekai Yori, a GitS: SAC vagy a Kaiba egyébként), ugyanakkor nem tagadom, a személyes érzelmeimet sem dobtam teljesen kukába a gyártási folyamat során. Nem mosom kezeimet, SENKI nem tenné, ha hozna hasonlót. (Pár kedvencemről le is mondtam például, mert tudtam, hogy annyira nem illenének ide, pont ilyen a Titkos által is hozott Tenchi OVA 1-2 és a Slayers.)

    A Rumiko cuccok meg valóban nem a kedvenceim, bár a Maison Ikkokut pont szeretem, objektívebben nézve a dolgokat talán ez a legminőségibb Rumiko cím, viszont az UY-nek meg a hatalmas impact miatt lett volna lehetősége rákerülni, amit az egész anime médiumra gyakorolt, de az nem azért nem került már rá, mert nekem amúgy nagyon ellenszenves (mínusz a második film, mert az baromi jó, simán a legjobb animéje Oshiinak – imho), hanem mert akkor, mikor ezt a chartot gyártottam, még pont nem ismertem. Szigorúan olyan címeket akartam csak rápakolni, amiket én is láttam már.

    Mindenesetre azért valahol örülök, hogy így fennmaradt a kis munkám, ÉS hogy olyan helyeken terjed, ahová eredetileg is szántam őket. (AA-ra, vloggerek videói alá és a többi ilyen “színvonalas” helyre ha fizetnének, sem rakatnám ki. Nem mintha nem lenne jó, ha Kaneki2001 nézne mást is a Tokyo Gayhole-on, meg a SAO-n kívül, de ennyire naiv már nem vagyok. Ahhoz túl jól megismertem a hazai fanbase-t az évek során.)

  15. Hogy én miket bevállalok, pusztán kíváncsiságból… Vettem egy nagy levegőt, és megnéztem a K-On! első részét. Nahát, ennyire rettenetesen ostoba valamivel se sűrűn találkozni. A főhős csaj lényegében szellemi fogyatékos.

    • “Hogy én miket bevállalok, pusztán kíváncsiságból… Vettem egy nagy levegőt, és megnéztem a K-On! első részét. Nahát, ennyire rettenetesen ostoba valamivel se sűrűn találkozni. A főhős csaj lényegében szellemi fogyatékos.”

      Emlékszem, pár évvel korábban az akkori barátnőmmel közösen megnéztük, úgy volt vele, hogy ha már akkora hypeja van, ne maradjunk már ki belőle. Hát…az egyetlen pozitívuma, hogy nem volt ANNYIRA szar, mint vártam, de így is max 5/10, nagy jóindulattal. Amúgy igazából össze is foglaltad, hogy mi ennek az egésznek a legnagyobb rákfenéje: rettenetesen debil az egész, mind a “poénok”, mind a karakterek, illetve cselekmény, mint olyan, gyakorlatilag nincsen. Komolyan, ilyet még nem láttam, azért általában még a leggázabb cuccokban is van valami “alibi plot” (hogy Surcit idézzem :D), de ez a négy csaj kb. S1 végén is pont ott tart, mint az elején, állítom, az MLP-ben nagyobb karakterfejlődés volt egyetlen szezon alatt. 😀 Itt maximum “alibi helyzet” van, ez lenne a zenélés/zenekar része a dolognak, de az is annyira kevés, hogy áh… Szal ehhez képest pl. egy KonoSuba cselekménye is minimum Monte Cristo grófja, pedig ugye az is főleg epizodikus vígjáték volt. Úgyhogy arra készülj fel, hogy ez végig ilyen lesz (illetve van második szezonja is, plusz egy filmje, ha még kívánnád tovább kínozni magad… 😀 ), bár azért egyszer végig lehet nézni, szal mondom, én rosszabbra számítottam, de azért tény, hogy ahogy pl. a SAO esetében, úgy itt is sikerült a fanoknak egy olyan szarságot az egekbe sztárolni, aminél még műfaján belül (slice of life) is akadnak BŐVEN jobb példányok. Amúgy most beugrott, hogy a K-ON színvonalát mi sem jelzi jobban, mint hogy hány nyugati, szintén nem túl magas minőségű darabot végigszenvedtél már (lásd pl. LoliRock), de úgy látom, hogy még mindezek után is azért a K-ON-al való első találkozás így is rendesen gyomorszájon vágott. 😀

      • Mondjuk a Lolirockban legalább van egy valamirevaló történet. Meg epizodikusan is eljutnak A-ból B-be. Valamint a szereplők is kicsit túlmutatnak az egydimenziósságon. Ebből a K-On-ból két részt néztem végig, és elég is volt ennyi. Az, hogy minden második reakciója a szereplőknek valami moe-cukiskodás, fárasztó, hogy ennyire életidegen reakciókat produkálnak meg idegesítő volt. Egy dologban működött az egész, szépen voltak megrajzolva a hangszerek. De azt hiszem ez kevés egy jó alkotás státusz eléréséhez. 🙂

        Amúgy azért azt sem mondhatjuk, hogy nem tanít az égvilágon semmit a sorozat. 🙂 A második részből egyértelműen megtudhatja az átlag otaku-sensei, hogy a gitárt nem húzzuk ki az erősítőből, ha fel van tekerve a potméter. Amúgy hihetetlen, hogy képesek voltak elbaszni egy egész epizódot a gitárvásárlással. Pontosabban, még az is alibizés volt, mert inkább végigjárták a plázát, majd csorgatták a nyálukat a gitárra, mert annyi pénzük meg nem volt.

    • Na, a K-ON!. 😛 Én szeretek trash-t fogyasztani, ezért aztán arra is képes vagyok, hogy unalmas napjaimban, amikor nagyon nincs mit csinálni, meg nagyon nem is akarok semmit csinálni, végigdarálom magam egy ilyenen. Én láttam mind a két évadot, plusz a mozifilmet is.

      Mitől szar az egész? Az ember azt se tudja, hol is kezdje. Csak kettőt kiemelve:

      – Karakterek: Főhősnőnk, Yui Hirasawa enyhe értelmi fogyatékos. Van róla papírja is, de sajnos elvesztette mosogatás közben. A lényeg, hogy megrekedt egy tíz éves gyermek szintjén, és miközben biológiai szempontból igen, szellemi téren nem lépett át a kamaszkorba. Annyira nem, hogy a hasonló mód kinéző, de szellemileg érettebb húga, Ui Hirasawa vigyázz rá és gondozza. Magyarországon valószínűleg speciális iskolába járna, de mint a balliberális médiából is „tudható”: mi egy elég kirekesztő ország vagyunk, így ez nem is csoda! Japán viszont egy toleráns ország, így egy enyhe értelmi fogyatékos is eljuthat a gimnáziumig, sőt az egyetemig is! Kimondottan érdekes jelenet a 2. évadban, amikor már a nyár felé közeledve a végzős Yui-nak ki kellene töltenie a továbbtanulási papírt, de ő maga nem tesz semmit, nem érdekli az egész. Sőt, majdnem ráírja a felvételi papírra: MUNKANÉLKÜLI! Igaz, a sorozat során végigrugdalják a vizsgákon, a végén pedig ad hoc alapon, bejelöl valami egyetemet – ahová fel is veszik! Hát persze… – a sorozat így nézi hülyének a nézőket! 😛

      A klub többi tagjai bár nem hozzák a fogyatékos szintet, mégis úgy viselkednek, mint az általános iskolás hetedikesek. Gimnazista végzősök, mint általános iskolás hetedikesként viselkedő diákok. Igazából felesleges egyenként végigzongorázni a tagokat; van itt minden! Önbizalom-hiány, hisztéria, infantilizmus, az érett viselkedés hiánya – mint pozitív viselkedési minták. Magam, mint egykori gimnazista diák, és egy a szakmában másfél évig dolgozó könyvtáros pedagógus, bizton állíthatom: ilyen mentalitású diákok még egy szakmunkás iskolában sem találhatóak meg, nemhogy egy gimnáziumban.

      A K-ON! pszichológiája borzalmas. Az összes karakter egydimenziós. Valódi személyiségfejlődés nincs. Lezárul a 2. évad, és Mio továbbra is fél az árnyékától, Azusza továbbra is retteg a magánytól, a két évad végéig Ritsu ugyanolyan ostoba és Yui ugyanolyan retardált, Mugi pedig semmilyen. A MOE dizájn által aranyosak, édesek és cukik, de amikor egy végzős gimis kamaszlány úgy aranyos, édes és cuki, mint egy általános iskolás hetedikes, vagyis infantilis, akkor ez a „látkép” az érett férfi szemszögéből kiábrándító. Egy efebofil otaku nézőpontja pedig nem érdekes ezen a téren! 😛

      Hogy továbbra is a sorozat pszichológiájánál maradjunk, a klub női tagjait nem érdeklik a fiúk. Semmilyen szinten. Az egy dolog, hogy a helyszín egy leánygimnázium, ahol egyedül az igazgató férfi, de ettől függetlenül a hormonok működnek kamaszkorban. De semmi. A lányok nem beszélgetnek fiúkról, nem nézegetik a fiúkat, nincsenek fiú udvarlóik, sőt egyáltalán nem érdekli őket a férfi nem. Most persze jöhetnének az alternatív magyarázatok. Miszerint aszexuálisok, ami persze előfordulhat gimnáziumban, az egyén szintjén, de mint egy klubba verődő baráti társaság, nem valószínű. Miszerint leszbikusok, amire vannak enyhe és hatásvadász utalások, egy-egy jelenetnél, de egy homoszexuális kamasz sem képes ellenállni a test csábításainak, és előbb-utóbb ez előjön egy témázás, egy beszélgetés során. Az alternatív elméletek azért buknak el, mert ami a főhősnőinket nem érdekli, az maga a TESTISÉG és a SZEXUALITÁS. Vagyis a rendező, Hisako Yamado öncélúan teszi a lányokat a testiséget visszautasító, aszexuális kisgyermekekké. Mi volt ezzel a célja? A sorozatból nem derül ki az, hogy a már pályaválasztás előtt lányok miért utasítják el a szexualitást. CSAK. Mert így akarta a rendezőasszony!!! Mindenesetre még egy olyan vonás, ami erősen megingatja a “slice of life” hatást.

      – Konfliktus hiánya: A sorozat egyik évadában sincs konfliktus. Semmi nagyobb összeütközés nincs a sztoriban. A klub tagjai kisebb apróságokon összerúgják a port, amit aztán egy nap alatt el is simítanak, de nagyobb konfliktusok nincsenek. Igazából az apró konfliktusok lesznek a nagyok. Teszem azt, az egyik epizód megoldandó problémája az volt, hogy Yui hogyan védi meg gitárját az esővíztől. Barátok, akik az apró zsörtölődések során is szeretik egymást, fogják egymás kezét, és nevetnek bele a nagyvilágba. Az alkotók úgy gondolták, konfliktus nélkül is menni fog a cselekmény. Bár sokan így is fogyasztották a sorozatot, mint a cukrot, kritikusként illő megjegyeznem, a konfliktus mellőzése jelentősen visszaveti az egész alkotást. Köztük azzal, hogy megingatta annak “slice of life” alapjait.

      Miről is beszélek?

      Arról, hogy a konfliktusok a mindennapi élet részei. A konfliktusokat nem lehet kikerülni, sőt, az a személy, aki megpróbálja minden egyes alkalommal megúszni, az semmit sem ért meg az életből. Mondhatni, úgy áll az élethez, mint egy gyerek. A konfliktus valamilyen szinten az élet sava és borsa; általa fejlődünk, sajátítjuk el a problémák megoldásához szükséges képességeket, erősítjük meg a különféle emberi kapcsolatainkat, értjük meg egyre jobban a világot. A konfliktus tesz minket emberré.

      A K-ON! semmiféle nagyobb konfliktus elé nem állítja a szereplőit. Az egész életterük (ami a gimnázium, az otthon, a tábor és néhány mellékes helyszín) egy sterilizált övezet. Védve vannak a súlyosabb problémáktól és a nagyobb konfliktusoktól.

      Mondjuk nem a K-ON! a legszarabb. Ha még ennél is laposabb és primitívebb animét akarsz látni, Foma, ajánlom a figyelmedbe a Sister Princess nevű borzalmat. Ahhoz képest még a K-ON! is egy normális anime.

      • Jót mosolyogtam ezen a rögtönzött pszichológiai elemzésen. 🙂 Ami a szereplőket illeti, Yui fogyatékossága annyira elvonta a figyelmem a többiről, hogy nagyon fel se tűntek a tüneteik. Bár a pánikbeteg csaj már produkálta magát az alatt a két epizód alatt, amit láttam. 🙂

        Amúgy szerintem pont azért lett népszerű, mert azt mutatja be, hogy lehet megúszni az életet. Nincs konfliktus, habos-babos, az élet egyetlen gondja a dolgozat/vizsga. Nem kell ide még műveltség se, hisz a főszereplő (aki az elején kb 15 lehet) azzal nincs tisztában, hogy mi az a könnyűzene (“biztosan könnyű dolgokat csinálnak”).

        Elég trash-t nézek ahhoz, hogy ezt se akarjam végigkínlódni, ha még ennél is rosszabb van, azt inkább kihagyom, de köszi az ajánlást. De ha már így ajánlottál egy címet, akkor trash vonalon javaslom figyelmedbe a következő két címet: Legend of the Titanic, Kiara the Brave. 🙂

        Amúgy, ha nagyon elemezni akarjuk, akár egy feminista utópiát is beleképzelhetünk, ahol a nők felülemelkedtek az olyan alantas dolgokon, mint a szexualitás.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: